KarlMay
A KORDILLERÁKBAN ÚTI ELBESZÉLÉSEK
Unikornis Kiadó Budapest, 2000
2000. I. fél évében megjelenik A kárhozat pusztasága (megjelent) A Csendes-óceánon (megjelent)
A Rio de la Plata mentén (megjelent) A Kordillerákban
Old Surehand I-II. A mû eredeti címe Karl May
In den Kordiixeren
Az elbeszélések cselekménye a XIX. század hetvenes éveiben játszódik. A sorozatot, szerkeszti Majtéxyi Zoltán
& % ír 4? ÓT L> á L1 Fordította / Ossik János ^V -i si ^ A N S'"' A sorozattervet \ fi O
Kocsis József készítette CL LOOOÍL1 A sorozat a Karl-May-Verlag Bamberg
kiadásával megegyezõ elõzékkel (térképekkel), táblán lévõ színes képpel és a kötéstervnél az eredeti kiadásban szereplõ motívumok felhasználásával készült.
© 1951 JOACIIIM SCIIMID, KARr.-MAY-Vl5KI.AG, BAMBBKG Allé Urheber- und Verlagsrechte vorbehalten
IvSBN 963 427 308 4 ISBN 963 427 398 X ________1.________
A Rio Salado telepesei
Falmar városa Corrientes tartományban fekszik, az argentin Mezopotámiában, a tartomány nevét viselõ folyó mellett. Nem nagy település, ám kereskedelmi forgalma jelentõs,
_____legalábbis az itteni körülményekhez képest. Árukivitele
erdõgazdálkodásán és állattenyésztésén alapul, mert a földmûvelés csak a helyi igényeket elégí sem jelentõs.
Az idõ tájt, amikor a foglyokkal déli irányból a városka felé közeledtünk, Falmarból indult ki n Lopez Jordán ellen irányuló katonai vállalkozás. Katonák jöttek-mentek mindenfelé: fehérek, ok, szedett-vedett ruházatban, hiányos fegyverzettel. Bármely német hivatásos katonatiszt ugyancsak csóválta volna a fejét, ha parancsnoksága alá rendelnék õket. Mindazonáltal még mind obban festettek, mint a Jordán fõhadiszállásán nyüzsgõ siserahad. Léptennyomon gyakorlatozó cs ok mellett haladtunk el.
A város nem közvetlenül a folyó partján épült, hanem attól széles, ingoványos sáv választja el pülés felõli részén sûrû, tömött nádmezõ húzódik, és eltakarja a mocsaras területet. Az ezrede hogy beértünk az elsõ házak közé, hanem galoppban vágtattunk a fõtérre a Casa de Ayimtamiento, yis a városháza elé, és ott végre megtorpantunk. Az épület, úgy elsõ pillantásra, inkább valam agolyrúgta fogadónak rémlett, sem mint a városi elöljáróság székhelyének.
Az ezredes mindenekelõtt jelenfést tett a városparancsnoknak, akihez a baráttal együtt elkísér tük. A beszámolót követõen az elfogott tiszteket fogdába zárták a városházán, a katonákat pedi csukták, amíg nem döntenek sorsuk felõl. Mondanunk sem kell, hogy ez a harci cselekmény négyszáz katona foglyul ejtése,
5
A KORDIIXERÁKBAN
tisztekkel együtt, teljes fegyverzettel, a töméntelen sok rendkívül szükséges ló, egyetlen löv rdvágás nélkül - az ezredes elõmenetele szempontjából igencsak kedvezõ hatást tett. Mivel a si nagyobbrészt nekünk köszönhette, hálásan, szinte határtalan vendégszeretettel gondoskodott ró . Nagyon kért, maradjunk a városban lehetõleg mennél tovább, és meglátjuk, nem szenvedünk hián emmiben. Amikor viszont úgy döntünk, hogy indulunk tovább, gazdagon ellát majd bennünket min dennel, amire csak hosszú utunk során szükségünk lehet. Elõször is elfogadható szállást biztos azdag kereskedõháznál helyezett el minket; a házigazda jelentõs export tevékenységet folytatot t Rendkívül kedvesen fogadtak, és két vendégszobát, valamint egy teljes melléképületet a rende kre bocsátottak.
Ami engem illet, közöltem társaimmal, hogy megfurdöm, és azonnal lefekszem aludni, amint m eggyõzõdtem róla, hogy lovam megfelelõ gondozásban részesül. Sok látnivalót'amúgy sem ígért a y lett volna is, az elmúlt napok fáradalmai miatt okvetlenül pihennem kellett.
A barát, Turnerstick és tagbaszakadt kormányosa szintén követte a példámat. A többiek azonban idõtöltésre vágytak. Többek között Gomez is, akinek anyja a Paranában történt kényszerû fürdés n felgyógyult Magunkra hagytak tehát, hogy fölkeressék ismerõseiket, rokonaikat, törzsbéli tár ikat, akik közül sokan az itt állomásozó katonaság soraiban szolgáltalt. Gomez az aripon indiá törzsbõl származott, vadászterületeik a Salado és a Permejo folyók közt terültek el, tehát biz
lapos ismerõi voltak a titokzatos Gran Chacónak.
Éjnek évadján azonban fölébresztettek; az indián fiú, Gomez hosszasan mentegetõzött a zavarás de csak azért költött föl, mert nem akart háládatlannak látszani, búcsúzás nélkül elválni. A is úgy alakultak, hogy azonnal el kellett hagynia Palmart Amikor az okok felõl érdeklõdt
em, így válaszolt:
- Azonnal a szülõföldemre kell utaznom, mert az enyéim veszélyben vannak. Figyelmeztetnem kell a törzsemet, mert el akarják ûzni õket a lakóhelyükrõl!...
- Voltaképpen hol van a szülõhazája?
- A Paranán túl, a Salado-folyó és a Vivoras-folyó felsõ folyása közt elterülõ tájon. 6
A Rio Salado telepesei
- Úgy hallottam, több elhagyott település is található azon a vidéken.
- Való igaz, senor. Valamikor régen fehérek vándoroltak oda föl, és le is telepedtek. Nem bo ldogultak azonban az... az... indiánok miatt, akik ellenségesen bántak velük. Végül is távozni uk kellett, a házaik pedig romokba dõltek... Most azonban új bevándorlók jönnek, hogy elûzzene k minket a földjeinkrõl. Megtehetem, hogy ne figyelmeztessem õket?
- Mit akarnak ezek az emberek ott? Hiszen oly sok kényelmesen megközelíthetõ terület akad ebben az óriási országban... Miért választották a vad Gran Chaco talán legelhagyatottabb fertá ?...
- Hiszen ezt nem értjük mi sem! Bárhol másutt letelepedhetnének, és akkor békén hagynának mink - És kik ezek, miféle emberek?
- Részben Buenos Airesbõl érkeztek, de legtöbbjük a tartományból verõdött össze. A csapat élén az egyik egy északamerikai mérnök, a másik egy Buenos Aires-i bankház teljhatalmú megbízottja. A Salado-folyót akarják hajózhatóvá tenni, hogy gõzös is tudjon rajta közlekedni. Ezt követõe termeléshez fognak. Végtelen erdõk húzódnak a folyó bal oldalán, és yerba is terem bõven. A sz nem lesz baj, csak hajóra kell rakni a teát, a fa pedig, mint tutaj, leúszik a Salado
n. Gyors meggazdagodásukat várják az expedíció sikerétõl. - Engedélyük van?
- Nem tudom. A mérnök és a banktisztviselõ itt, Palmarban találkozott egy hegyi vezetõvel, a kit föl is fogadtak. A kivándorlók a folyó torkolatánál vártak rájuk, amíg visszatértek. - Nagyszámú a társaság?
- Igen. A férfiak egy része csónakokkal evez föl a Salado-folyón, és az egyik elhagyott tele pülésnél megvárják azt a karavánt, amelyet az ökrösszekerekkel érkezõk alkotnak.
- Elérhetõ ilyenképp az a terület?
- El, csak a Paraná közelében adódnak nehézségek. Az ingoványos terület határán a szekereket s szedniük, darabjaikat föl kell rakniuk az ökrökre, mert csak így lábalhatnak át a süppedõs, v yõs területeken. Amikor ismét szilárd talaj van a lábuk alatt, összerakják a szekereket, és za rtalanul folytathatják útjukat, föl, egészen a régi, elpusztult falvakig. Úgy látszik, hogy ne m
A KORDIIXERÁKBAN
riasztják el õket ezek a nehézségek, mert több férfi magával hozta a feleségét meg a gyerekeit ..
- A jelek tehát arra mutatnak, hogy tartósabb ideig akarnak maradni, esetleg végleg le telepedni.
- Valószínûleg. Az én törzsem pedig a régi települések közelében lakik, azt a területet a magu ezért minden bizonnyal összeütközésre kerül majd sor. Megérti tehát, sefior, hogy indulnom ke azonnal. Jól beszélek spanyolul, és meglehetõsen ismerem a fehérek szokásait. Szükség lesz rá int tolmácsra is, noha a telepesek hegyi vezetõje olyan jól beszéli a nyelvünket, mintha tör zsömbéli lenne...
- Hogy hívják? - Jerónimo Sabuco.
- Ah! 0 az talán, akit úgy általában Sendadornak neveznek? - Igen. Talán ismeri õt?
- Személyesen nem. De nem figyelt föl rá, hogy társainkkal több alkalommal beszélgettünk róla? - valóban, valamilyen sendadorról esett szó, de honnan tudhattam volna, hogy róla beszéln ek? Másokra is alkalmazzák ezt a megszólítást...
- Akkor bizonyára valaki más a mi emberünk. Egyébként is, úgy véljük, jóval északabbra találko e...
- Olyan sendador, akit Sabucónak hívnak, csak egy van. Ha ez a neve az önökének is, akkor ugyanazon személyrõl lehet csak szó. Keresik talán valamiért?
- Igen, hogy fölfogadjuk vezetõnek.
- Arról lekéstek. Már leszerzõdtette az a karaván, amelyet az imént említettem...
- Pedig mindenképpen találkoznunk kell vele. Kizárólag azért utaztunk ide, hogy fölkeressük õt Gran Chacón.
- Ha valóban ez a helyzet, senor, akkor roppantul örülök. Ugyanis velem kell jönniük, másképp m találják meg a Sendadort.
- Ez valóban igaz. Megbeszélem a társaimmal...
- Kérem, tegye ezt mielõbb, hogy még napkelte elõtt indulhassunk. Nem vesztegethetem az idõt. Mennél korábban érek oda, annál hamarabb értesül törzsem a veszélyrõl.
- Még így is kérdés: vajon idejében érkezik-e? Utol tudja érni a karavánt? 8
A Rio Salado telepesei
- Igen. Öt napja keltek útra Palmarból ökrösfogatokkal, tehát nagyon lassan haladnak, inig én lovagolok.
- Lóháton hány nap alatt érhetõk el a régi települések?
, az embereket, mielõtt odajutnak. Természetesen nem mutatkozom elõttük, nehogy megsejtsék , hogy a törzsemet akarom figyelmeztetni. Még az is elképzelhetõ, hogy igyekeznének megaka dályozni benne.
- Ha magával viszi édesanyját, akkor nem lovagolhat túl gyors iramban, hiszen õ aligha bírná. Ezért szinte biztos, hogy késõn érkezne. Ezt mérlegelve néhány óra elvesztegetése nem is látsz an soknak. Várja meg a reggelt.
- Nem tehetem, senor. Ha nem tudnak most velem jönni, akkor ellovagolok egyedül. De hát mi akadályozza önöket abban, hogy azonnal induljunk?
- Elõször is az, hogy az emberek, állatok egyaránt fáradtak, pihenniük kell. Másodszor, az emb er nem vág neki a Gran Chacónak csak úgy vaktában. Biztosítanunk kell a szükséges fölszerelést miszert, egyszóval mindent, amit az elõrelátó ember fontosnak tart.
- Ebben igaza van. Nékünk, kettõnknek nem sok minden kell, önök azonban tízen vannak. - Hogyan kelnénk át a Paranán?
- Megvárnánk egy hajót vagy egy tutajt...
- Ohó, de ki tudja, mikor érkezik alkalmas vízi jármû, meddig kell várakozással vesztegetnünk idõt?!... Nem, én okosabbat mondok. Holnap reggel beszélek az ezredessel és a városparanc snokkal. Biztosan rendelkezésünkre bocsátanak néhány bárkát, azokkal leereszkedhetünk a Corrie es-folyón a Paranáig, és annak a túloldalán, alkalmas helyen kikötünk. Ezzel a megoldással sok dõt takarítunk meg. Az ezredes emberei közül majd viszünk magunkkal néhány evezõst, akik vissz ozzák a dereglyéket.
- Senor, ez pompás Ötlet, ám még tovább finomíthatjuk. A nagy mocsarait közé, amelyek a Paraná ndkét oldalon övezik, idegen utasnak nem ajánlatos betévedni, mert könnyen az életével ûzethet nyelmûségéért. En azonban nagyon jól ismerem ezt a vidéket. Tudok például egy keskeny vízfolyá ely mélyen a szárazföld belsejében kanyarog az ingoványos részeken át, míg végül a
9
A KORDILLERÁKBAN
Paranába torkollik. Csónakkal járható mindvégig. Ezen sokkal elõbb megérkezünk a folyóhoz, min Corrientesen.
- Tehát valami bayonra gondol, ahogy itt, északon a holtágakat nevezik? Jó ötlet, fõleg ha e lég merülést nyújt a csónakoknak, és nem szövik át túl sûrûn a vízinövények. Azt viszont belát urat, akikkel beszélnem kell, nem zavarhatom föl éjszakának évadján... Tud tehát várni?
- Ilyen elképzelés mellett igen, fõleg, ha önök is valóban velem tartanak.
- Ezt már megbeszéltük. A Sendadort mindenképpen utol kell érnünk, és ha az elhagyott települé van, oda is követjük. De hogy állunk az odavezetõ úttal? Milyen területeken halad át? Fáraszt sz nagyon?
- Nem. Ha egyszer a Paranát és a parti mocsaras részt magunk mögött hagytuk, szinte minden napinak mondhatjuk. Ahol vízfolyást keresztezünk, ott persze adódnak ingoványos, vizenyõs rész ek, de nem olyan széles sávokban, mint a nagy folyóknál. Azután nagy kiterjedésû, sûrû erdõkön z út, majd kietlen pusztaságokon, ahol nincs más, csak homok és homok. Napokig lovagolun
k azonban pompás, dús füvû mezõségeken, ahol elszórtan bokorer-dok, ligetes csalitok gyönyörkö a szemet. A legfontosabb, hogy önöknek a vidéket jól ismerõ, gyakorlott vezetõjük legyen... - Föltételezem, saját magára gondol.
e ajánlok. Persze Jerónimo Sabucón senki sem tehet túl. Ha valóban sikerül szerzõdtetniük, akk õ úgy átkíséri Önöket a Gran Chacón, mintha a városi parkban sétálnának. Még csak gondolniuk eszélyekre, amelyek idegenekre, fõleg fehérekre leselkednek.
- Miért éppen fõleg a fehérekre?
- Szokatlan számukra az éghajlat, gyakran belázasodnak. Fenyegetik azonban õket még sokkal gonoszabb veszélyek is.
- Éspedig? Vadállatok?
- Többek között. A jaguár félelmetes ragadozó!...
- Ugyan! Nem félünk tõle. Ón azonban beszélt vademberekrõl is, akik sokkal veszélyesebbek, min t a jaguár.
- Vademberek? Bizonyára indiánokra gondol. Úgy véli, föltétlenül a vadak közé kell sorolni õke 10
A Rio Salado telepesei
- Személy szerint nem önre gondoltam. Úgy véli, hogy például az ön törzse a tanult, képzett né rtokhoz tartozik?
- Nem, valóban nem. De hát kinek a bûne, hogy ott tartunk, ahol évszázadokkal ezelõtt? A mi törzsünk? Kaptunk rá idõt, módot, lehetõséget, hogy fejlõdjünk? Hisz éppen a fehérek ûztek el azok, akiktõl tanulhattunk volna. Mind messzebbre, a Gran Chaco ember nem járta vad
onjaiba, ahol, ha életben akartunk maradni, alkalmazkodnunk kellett a körülményekhez. Am sokáig itt sem maradhattunk nyugton. Hajszolnak tovább, házainkat lerombolják, földjeinke t elrabolják. Kell gyûlölnünk a fehéreket? Igen! És ne védekezzünk ellenük, ha ránk támadnak? Minden eszközzel, ami csak rendelkezésünkre áll! Bármilyen tettünk jogos, mert az életünkre t k, és õk az erõsebbek.
- Sok igazság van a szavaiban, de úgy gondolom, fóti az elkeseredés is... Az a mód azonban , ahogy védekeznek, a gyilkosságok, a rablások, csak az igazi vad népekre jellemzõk.
- Senor, minden háború a gyilkosságok, rablások sorozatából áll!... Adják át a fegyvereiket, a ukat, és akkor majd másképpen védekezünk. Addig azonban ezt csak a rendelkezésünkre álló eszkö ehetjük.
- De hát nem látja be, milyen borzasztó embereket csapdába ejteni, megölni, vagy éppen a vad onba hurcolni, hogy váltságdíjat követeljenek értük?
- Valóban az, senor. Csakhogy ki kezdte? Vajon ki követte el ezt elsõként? Ki mutatatta meg nekünk a hadviselés ezen módját?
- Talán a fehérek?
- Nem hiszi? Gondoljon csak a mostani helyzetre! A Sendador fehérekbõl álló hatalmas csa patot vezet föl a Paraná mentén. Az emberek tovább igyekeznek, a Salado-folyóhoz, amelynek a teljes folyásterülete a miénk Itt akarnak letelepedni, hogy yerbát gyûjtsenek, és erdõt irt sanak, és ezzel elveszik az életterünket. Micsoda ez, ha nem alattomos támadás? Kértek engedél yt tõlünk? Megfizetnek talán a folyóért, az erdõért, a teáért? Soha? még csak eszükbe sem jut! akarjuk engedni, hogy raboljanak, fosztogassanak, akkor fegyverrel a kezükben, erõs
zakkal veszik el, amit akarnak. Mennyien estek már áldozatul közülünk, ki tartja azt számon? ! Ha mégis szóba kerülnek, csak a dicséret hangján említjük õket, hiszen az életüket áldozták ondja meg, senor, igazam van, vagy nincs?
A KORDIIXERÁKBAN
Óvakodtam válaszolni, mert féltem, hogy önmagammal kerülök ellentétbe. Kicsit várt, majd folyt ta:
- Tehát ha ön rablásról, gyilkolásról beszél, akkor csak a fehéreket vádolja, ne minket! Ok a mi csak védekezünk.
- Asszonyok, lányok elrablásával?
- Igen, mert más lehetõség nem maradt számunkra. - Es a fegyvereik?
- Meglátszik, hogy idegen ebben az országban. A fehérek el vannak látva puskával, lõporral, munícióval, míg mi csak lándzsával, nyíllal vehetjük fel ellenük a harcot. Beláthatja, hogy ez talan dolog.
- Miért nem próbálnak meg. lõfegyvert szerezni?
- Vásárolhatnánk, de nincs hozzá pénzünk. A fehérek elûztek beimünket a gazdag mezõkrõl, jól t ezért nincs lehetõségünk arra, hogy ranchóínk, estunciáink legyenek, tehát békés úton nem tudu jutni. Ezért, ha alkalom kínálkozik, foglyokat ejtünk: a fehérek asszonyait és lányait. Válts fejében visszaszolgáltatjuk õket, és a kapott pénzen azt veszünk, amire szükségünk van.
- Csakhogy az ilyen támadások során leölik a férfiakat meg a gyermekeket is!...
- Hagyjuk õket életben talán, hogy legközelebb õk gyilkoljanak halomra minket? Higgye el, a saját érdekünk ezt kívánja. Próbálná csak összehasonlítani azokat a veszteségeket, amiket a oztak nekünk, azokkal, amiket õk szenvedtek el mitõlünk, hát ugyancsak a javukra billenne a mérleg, és mi nagyon is elnézõek vagyunk...
- Sajátságosan vizsgálja a témát. Úgy gondolom azonban, hogy még csak sejtelme sincs róla, mek ra károkat okoznak az indiánok csupán a La Plata-államoknak. Az utóbbi ötven év alatt ezen a f drészen tizenegymillió marhát, kétmillió lovat és ugyanennyi juhot loptak el. Háromezer tanyát ranchót fölgyújtottak, leromboltak és legalább tizenötezer ember esett áldozatul rabló hadjára nak.
- Senor, ne higgyen a szamoknak, túloznak!...
- Kénytelen vagyok elfogadni õket, mert statisztikai adatok.
- Csak egy részét követték el az indiánok. Az igazi csirkefogók a fehérek. A fele, legalább a le annak, amirõl ön beszélt, a fehérek
12
A Rio Salado telepesei
lelkén szárad. És ha a közülük kikerülõ bûnösökkel szemben is olyan kíméletlenül járnának el, okás, alapjában megváltozna minden!... Nem, senor, amit Ön felhozott, az inkább a javunkra szól, mint kárunkra.
- Hm! Ami igaz, az igaz. Hallottam már olyan véleményeket is, amelyek az ön szavait támasz tják alá.
- Látja, senor, az igazat mondták önnek. Gyakran megesik, hogy katonákat küldenek ki ellenün k állítólagos karavánok védelmére, amelyek jószerint sohasem léteztek. Ezek a csapatok azután adnak, ölnek, fosztogatnak, rabolnak. Én mondom önnek, és bízvást el is hiheti: a legnagyobb
zsiványok a határ menti helyõrségek katonái közt találhatók. A bajt, a szenvedést nem lehet s a önteni, mint ahogy ön az elõbb tette, de az igazság ezek figyelembevétele nélkül ugyancsak c sorbát szenved. Az egész föld a miénk. Ami azon él, növekszik, vagy egyáltalán található, a mi donunk. Ha befogok egy marhát, egy lovat, az nem lopás, csak azt vettem el, ami az e
nyém!...
így beszél egy dél-amerikai indián. Meg van gyõzõdve a teljes igazáról, és nincs ember, aki be ná bizonyítani neki az ellenkezõjét. Ha egyszer valaki abból indul ki, hogy õ az egész ország vitathatatlan ura, akkor itt nem segít semmiféle vita, a kérdésre nincs megoldás.
- Hagyjuk talán -javasoltam. - Kettõnk közül egyikünk sem tudja más irányba terelni az õslakos sorsát. Egyébként az ön törzsének rabló hadjáratait csak a Gran Chacón ránk leselkedõ veszélye olatban említettem.
- Önnek nem kell aggódnia, semmiféle veszély sem fenyegeti. Kiragadta anyámat a dühöngõ hullám oziÜ. Ez engem örök hálára kötelez, és amíg én önökkel vagyok, nem eshet bántódása.
- Nos, nem is a személyem miatt aggódom. Tudni szeretném viszont, mi történik azokkal az e mberekkel, akiknek az érkezését jelenteni akarja a törzsénél?
- Csapdát állítanak nekik. ^ - Meg is ölik õket?
- Valószínûleg. Legalábbis a férfiakat. Az asszonyokat elhurcolják a Chaco rengetegeibe, hog y késõbb pénzért szabadon bocsássák õket.
- Ebben a szörnyûségben ön is részt vesz? 13
A KORDILLERÁKBAN
- Indián vagyok, végzem a dolgomat. - Ezáltal gyilkossá válik ön is.
- A fehérek sem haboznak egy pillanatig sem, amikor ránk lõnek. Tõlünk miért kíván kíméletet? - Most már, ismerve szándékait, voltaképp vissza kellene tartanom.
- Nem fogja megtenni! Önön kívül senki mással nem lettem volna ilyen õszinte. Ügy érzem, önnel an beszélhetek. Le akarja rombolni talán azt a feltétlen tiszteletet, amelyet ön iránt érzek ?
- Nem. Azt azonban tudnia kell, hogy én ettõl a pillanattól kezdve az ellensége vagyok. Ón pusztulásra ítéli a telepeseket, én viszont igyekszem megvédeni õket.
- Meddõ próbálkozás.
- Talán mégsem. On mindenesetre figyelmezteti a törzset, én pedig a fehéreket. Mindezek me llett személyes szinten megmaradunk barátoknak.
- Senor, megtörténhet, hogy mint ellenfelek kerülünk szembe egymással. Önnek azonban nincs fél nivalója ez esetben sem. Én megteszek mindent, hogy óvjam önt, megvédjem minden bajtól. Lezárh atjuk így a megállapodásunkat?
- Igen. Itt a kezem.
utazásra készen.
Azzal elment, magamra hagyott gondolataimmal, amelyek egyelõre ugyancsak messze ûzték
szememrõl az álmot. Az el nem évülõ, örökké visszatérõ téma: a fehér faj elõnyomulása az õslak nek az oldalán áll a jog, azt alig kérdezik. Egyvalami biztos: az indián magáénak vall minde nt, ebbõl nem enged, tárgyalni nem hajlandó, és ellenség marad az utolsó szálig. Errõl vitatko i merõben értelmetlen dolog.
A helyzetem pedig meglehetõsen kuszált. Támadás fenyegeti a kivándorlókat, akiket meg akarok védeni, ám egyúttal szeretném elfogni a vezetõjüket, hogy számon kérjek rajta két gyilkosságo majd meglátjuk. Voltaképp örülnünk kellett, hogy az értesülés nyomán, már ha valóban az elhag epüléseknél található a Sendador, megtakarítottuk azt a nehéz, fáradságos utat, amely a Vermej lyót övezõ õserdõkön keresztül vezet.
Egyébként az elképzelés, amiért az említett expedíciót szervez-14
A Rio Salado telepesei
ték, egyáltalán nem volt új. Már korábban próbálkoztak észak-amerikaiak és mások is, hogy fölt t-e a Salado-folyót hajózásra még alkalmasabbá tenni. Több alkalommal jelentõs összegeket is k ek a munkálatokra, ám mindeddig eredménytelenül. Hogy ezúttal mennyire járnak majd sikerrel, az legalábbis kétséges.
Jó idõ múltán tudtam elaludni, de csak nyugtalanul hánykolódtam, és a hajnali szürkület már éb . Nemsokára felköltöttem a barátot, aki szemlátomást jól pihent, és nyoma sem volt rajta az el p fáradalmainak. Sajnos, én egyáltalán nem éreztem olyan jól magam. Amikor elbeszéltem neki, a mit Gomeztõl hallottam, így szólt:
- Ez jó hír, senor. így sokkal hamarább elkapjuk a Sendadort, mint ahogy reméltük. Most pedi g nézzünk a kísérõink után, ébresszük föl õket...
- Nem kell nagyon sietnünk, mert csak azután indulhatunk, ha a két tiszttel beszéltünk. Mo st mindenekelõtt keressük meg Gomezt, kissé nyugtalanít...
Átmentünk a melléképületbe, ahol a yerbaterókkal együtt õt és az édesanyját elszállásolták. Am g. A többiektõl megtudtuk, hogy az éjszaka folyamán ellovagolt, és magával vitte az anyját is. - Hová indultak? - kérdeztem.
Ám fogalmuk sem volt róla, Gomez nem mondott semmit. Beszámoltam éjszakai beszélgetésünkrõl, é után már tisztán látták a dolgokat. Bizonyára eltulajdonít egy csónakot, és ha egyszer alkalma z rá, udvarias szavakkal kér majd elnézést tettéért.
- Hát jó. Tudjuk, hová igyekszik, és azt is, hogy mi a szándéka. Nem figyelték meg esetleg, ho gy a folyó felé lovagolt-e?...
- Nem. Csöndben készülõdött, hagyott minket pihenni, és csak indulás elõtt vett néhány szóval zönte, hogy barátsággal befogadtuk közénk, és biztosított, mindent elkövet a jövõben, hogy ne unk.
- Most már sejtik, mire gondolt; Rövidesen fölkerekedünk mi is. Készülõdjenek!
Turnerstick kapitány és kormányosa egyetértettek velünk mindenben, és úgy döntöttek, akár a vü etnének, ha az lenne az úti célunk.
15
Elsõként az ezredest ébresztettük. Amikor vázoltuk elképzelésünket, így szólt:
- Nagyon sajnálom, hogy ilyen hamar el kell önöket veszítenem! Mégsem kérem, hogy maradjanak még, nem szeretném akadályozni önöket terveik megvalósításában... Azonnal intézkedem. Ellátju dennel, ami ilyen hosszú útra szükséges: élelmiszerrel, lõszerrel és minden más dologgal, ami ntos lehet. Biztosítok teherhordó állatokat és néhány csónakot, azok segítségével leevezhetnek anáig, és átkelhetnek a folyón. A jármûveket majd visz-szahozzák az embereim...
Már indult is, hogy kiadja a szükséges parancsokat, mi pedig Antonio Gomarát fogtuk vall atóra, képes-e rá, hogy elvezessen bennünket az elhagyott településekig.
- Minden további nélkül - válaszolta magabiztosan. - Többször jártam már ott... - Ismeri az aripon indiánokat is?
- Hogyne, sõt elég jól beszélem a nyelvüket is. Ha csak ez az óhajuk, rám bízhatják magukat ny tan... Tehát ott találjuk várhatóan a Sendadort is?... Sóvárogva várom a pillanatot...
Készülõdésünk nem járt minden zaj nélkül. Elõkerült a városparancsnok is, alá a nyüzsgésbõl se és el akart búcsúzni tõlünk. Megragadtuk az alkalmat, és érdeldõdtünk nála Jerónimo Sabuco, a ezetõje után.
- Igen, õt szerzõdtették, bár én szerettem volna lebeszélni õket róla - válaszolta kérdésünkr - Miért? - érdeklõdtem.
- Határozott okom nincs. Nem tetszik ez az ember, még a szeme sem áll jól. Az idõnként hozzánk érkezõ híresztelések azt sejtetik, hogy az indiánokkal tart.
- Ezt akár természetesnek is vehetjük, senor! - mondtam. - Egy embernek, aki olyan régóta él már a Gran Chacón, minden szükségletét onnan szerzi be, békében kell élnie az õslakókkal! - Minden bizonnyal; én azonban hallottam olyan híreket, hogy esetenként részt vesz az md iánok gyilkos gaztetteiben, õ keveri a kártyát a háttérbõl.
- Ügy gondolja, elárul embereket, akik rábízták magukat, megfogadták vezetõnek? - Igen. A körmére kell néznünk!...
16
A Rio Salado telepesei
- Sejtette vele a bizalmatlanságát?
- Még tovább is mentem. Megfenyegettem: agyonlövetem, ha csak egyetlen haja szála meggörbül az expedíció bármelyik tagjának! Csak vállat vont, nevetve, de nem szólt egyetlen szót sem... - A karaván jól föl van szerelve?
- Minden szükséges dologgal, pompás fegyverekkel és rengeteg lõszerrel... - Amik legjobban csalogatják az indiánokat...
- Ugyan! Nem tehetnek semmit. Gondolja csak meg, a társaság húsz jól megtermett, erõs férfiból áll. Az erdõn túl, a Salado felsõ folyásánál pedig hasonló nagyságú csoport várja õket.
- A támadók létszámának nincs jelentõsége. Kitérnek a fegyverek elõl, és nem bocsátkoznak nyíl - Úgy hallottam, a telepesek asszonyokat is vittek magukkal...
- Öten vitték magukkal a családjukat is. Lakhatóvá akarják tenni a falvakat, és ehhez az asszo nyok is kellenek. Ha túl lesznek a kezdet nehézségein, bebizonyítják, hogy lehet ott fenn él ni, jól, minden veszély nélkül, akkor rövidesen mások is követik õket, mégpedig számosan... - Az elsõ próbálkozás a legnehezebb, mert aligha várható el, hogy az õslakosok békén hagyják õ - Nos, akkor majd halomra lövik az indiánokat, nem beszélve arról, hogy önök is csatlakozni akarnak hozzájuk...
Ezzel már el is intézte a dolgot. Velünk azonban a legnagyobb gondossággal járt el. Az ezr edessel együtt személyesen jött le a folyópartra, hogy meggyõzõdjék, minden a parancsaik szeri nt történik-e, a legnagyobb gonddal hajtanak-e végre mindent. Két hosszú, vitorlás csónakot ka ptunk, amelyek elég helyet biztosítottak számunkra, beleértve a lovakat és a teljes fölszere lést is. Megpróbáltunk fizetni, ám egyetlen pesót sem fogadtak el tõlünk. Ezután búcsút vettün es emberektõl, akik olyan hamar a szívükbe zártak minket, és vízre szálltunk. A szél kegyes vo hozzánk, és bár a Corrientes-folyónak igen csekély azfsése, derék csáklyásaink munkája nyomán már a Paranán úsztunk.
Érdeklõdtem Gomaránál, ismeri-e azt a keskeny vízfolyást, amelyrõl Gomez beszélt. Vállat vont, válaszolt:
- Van több hasonló holtág, amelyek mélyen a szárazföld belseje-"
A KORDIIXERÁKBAN
be vezetnek. De nem kell használnunk egyiket sem, mert emlékszem egy kis folyócskára, am
ely északról érkezik, és nem messze innen torkollik a Paranába. Elegendõ széles csónakjanik sz és csáklyáinlí segítségével addig hajózunk föl rajta, ameddig csak lehetséges. így küzdhetjük lágot a leggyorsabban, és érhetjük el legegyszerûbben a nyílt mezõséget.
- Nem lenne tanácsos fölkutatni a szekérkaraván nyomait, és azokat követni?
- Minek? Ezek a nyomok már legalább ötnaposak, nehezen lehetne fölismerni õket. Egyébként sem alkalmasak követésre, mert sokszor kerülõkre kényszerülnek. Esetenként vízfolyások akadályozzá vánt, azokat fáradságos úton követniük kell, míg átkelésre alkalmas helyet nem találnak... Err semmi szükségünk...
- Helyes! Önre bízzuk magunkat. Le tudná írni az elhagyott településeket?
- Miért ne? Ámbár ne számítson valami látványos dologra. Ezen a vidéken egyformán építkeznek m , és a természet is megtesz mindent a hasonlóság érdekében. A romokat kúszó növények szövevény .
- Az épületek tehát lakhatatlanok?
- Voltaképp már csak romokról beszélhetünk. Az ido vasfogától szétmállott, elkorhadt minden, a ak összedõltek, és amit az idõjárás még megkímélt, azt elpusztítja a növényzet...
- Kaptak nevet is ezek a települések?
- Magától értetõdik. Ebben az országban egyetlen magányos rancho sem lehet meg név nélkül, még gy egész település. Nem messze feküdtek egymástól Lago Honda közelében, és még emlékszem is eg nek a nevére: Pozo de Sirto, Pozo de Quinti, Pozo de Gampi, Pozo Olumpa és Pozo Anto
embert, ha végigtekint ezeken az elhagyatott, kihalt, ám virágzó kúszónövényektõl eltakart te ken. Mintha óriási sír szélén állna, ahol a virágok illatát elnyomja az enyészet, a pusztulás yés szaga. Meg sem foghatom, miért éppen itt akarnak megtelepedni az expedíció egyes tagja i! Ha valóban lakóhelynek szánják, akkor hónapokig tart, amíg eltávolítják a romokat, omladéko hozzáfoghatnak a tulajdonképpeni építéshez.
18
A Rio Salado telepesei
- Talán azért döntöttek ezen vidék mellett, mert bõven akad jó víz a közelben.
- 0, a Salado-folyó környéke el van látva vízzel, többel is, mint kellene. Erre majd rá fog jö i ön is.
- Aligha, mert nincs szándékomban soká idõzni a folyó mellett.
- De hát ön Tucumánba készül, és akkor a legokosabb, ha követi a Salado folyását egészen Matar an már elfogadható út vezet Santiagón keresztül Tucumánba.
- Ez, sajnos, nem rajtam múlik. Csak azután dönthetünk, hogy melyik utat válasszuk, ha uto lértük a Sendadort.
- Es ha õ egyáltalán nem akar oda menni? - Miért ne akarna?
- Mert a hegyekbe készül...
- Elõbb el kell kísérnie a városba, ahol egy ismerõsöm vár rám, és a látogatást már nem tudom En nagyon is föl akarok menni a Sendadorral a hegyekbe, elõbb viszont azt kívánom tõle, h ogy jöjjön el velem Tucumánba.
A beszélgetés közben keresztben áthajóztuk a Paranát, és a túloldalon partot érve kikötöttünk. sõ folyásánál óriási esõzések lehettek, mert szélesen hömpölygõ, sárga, iszapos hullámok torló A Paraná rendkívül gazdag sokféle halban, a piszkos víz azonban eltakart mindent. Egyetlen suhanó árnyat sem sikerült fölfedeznünk. A folyónak ezen a szakaszán is hosszan elnyúló szige szabdalják ágakra a medret, ami jelentõsen megnehezítette az átkelést. Gomara kiváló vezetõnek onyult. Pontosan annak az említett kis pataknak a torkolatánál értünk partot, amelyen tovább akartunk hajózni fölfelé. A vitorlákat már nem használhattuk. Megragadtuk tehát a csáklyákat, orgalmasan munkához láttunk mindannyian, úgyhogy az este beköszöntéigjelentõs vízi utat hagytu magunk mögött.
Amint besötétedett, megálltunk, és igyekeztünk mennél kényelmesebben elhelyezkedni, részint a, csónakban, részint a parton. Hozzáláttunk a vacsorához, hiszen gazdagon elláttak bennünket éle iszerrel. A kis vízfolyás is éppen ilyen gazdagon ajándékozott meg minket tömött szúnyograjokk , amelyek ellen csak óriási tûzzel és a lángok közé dobált zöld náddal tudtunk védekezni úgy-a szunyogfelhõk a ííistfelhõkkel keltek harcra, ami szerencsére az utóbbiak gyõzelmével végzõdöt 19
A KORDILLERÁKBAN
Reggel tovább indultunk, hol csáklyázva, hol evezve, egészen déltájig, amikor a folyócska már nyira elkeskenyedett és sekélyessé vált, hogy nem volt tanácsos csónakkal továbbhaladni, ha cs ak nem akartunk megfenekleni az iszapban. Partra szálltunk tehát, elbúcsúztunk a hajóslegény ektõl - elõbb tekintélyes borravalót adtunk nekik -, és innen már lovon folytatódott tovább az tunk.
nõtt bokros sávon át-verekedtük magunkat, széles mezõség tárult ki elõttünk.
Lovaink tisztességesen kipihenték magukat, ezért alaposan meghajtottuk õket, és estig egyh uzamban vágtattunk a síkságon át. Ahogy ránk sötétedett, lassítottuk az iramot, de csak éjfélt ztunk le. Ám a reggeli szürkület már ismét nyeregben talált minket, érthetõen, hiszen rendkívü os volt számunkra, hogy a karavánt elõbb utolérjük, mint ahogy az indián Gomez értesíti társai Mára megváltozott a táj arculata: a tegnapihoz képest sokkal élénkebb lett. A rónát csinos bok erdõk tagolták, szinte egy-egy ligetként zöldellt mindegyik. Az a rész, ahol éppen áthaladtunk , homokos volt, ritkás növényzettel. Engem megszólalásig emlékeztetett az észak-amerikai Sonor a környékére. Nemsokára elérkeztünk egy lagúnához, amelynek homokos partja lankásan emelkedett a vízbõl, és sûrû nád borította. Amint közeledtünk, egész csapat vízimadár emelkedett éktelen levegõbe. A nádrengeteg egy-egy résén át beláttunk a vízre, amelynek a felszínét nagy részben evelû vízinövények takarták, és közülük fenyegetõen bukkant föl a szundikáló krokodilok göcsör eleszórt, jellegzetes feje.
Az erdõ, amelyben tovább haladtunk, általában lombos fákból állt, bár nem ritkán ott sötétlett fenyõ is. Megtalálhattuk itt a quebracho, mistol, vinal, channar fajtákat, és köztük a nagy on magas kaktuszokat is. Pompás látványt nyújtottak, noha lombkoronájukat nagy részben takar ták a futónövények szövevényes indái. A végtelennek tetszõ lombsátorban ezernyi madár fészkelt Ma este is csak jó késõn állapodtunk meg, és úgy döntöttünk, reggel majd annyival késõbb kelün a lovaknak többet kellett pihenniük, mint elõzõ éjjel.
Most már bent jártunk a hírhedt Gran Chacón. Én azonban nem láttam semmi különöset, amiért ezt szízû jelzõt kiérdemelte
20
A Rio Satado telepesei
volna. Jószerint csak a nagy hõmérséklet-ingadozást szenvedtük meg. Míg nappal trópusi hõség u ott, addig éjszaka ránk köszöntött a tél, és a hideget csak növelte az erõs szél, amely akadál végig a nyílt rónán.
Az élelmiszerekbõl lassan kifogytunk, fõleg a húsból, de ez nem okozott gondot, mert vad v olt bõven elég. Sajnos, az a titkos vágyam, hogy jaguárt pillantsak meg, nem teljesült.
A lagúnákban, amelyek mellett elhaladtunk, többedre sós víz folyt. Ez a körülmény és fõleg a k lok sokasága magyarázza a halak teljes hiányát.
Különben nem mondhatok el semmi érdekeset a tájról, mint ahogy velünk sem történt semmi említé a már nyolc napja, mindig északnyugatnak tartó lovaglásunk alatt. Az állatok mindinkább elfára dtak, ami a naponként megtett egyre rövidülõ útszakaszokból is meglátszott. Érthetõ, hiszen cs föltétlenül szükséges pihenõket engedtük meg nekik.
A nyolcadik napon Lomarától megtudtuk, hogy jó tíznapos utat tettünk már meg, és közeledünk az agyott falvakhoz. Úgy vélte, másnap estefelé talán már oda is érünk. Gomez tehát tévesen ítélt lságot, amikor tíznapi lovaglással akart eljutni a romokhoz.
Eddig nem bukkantunk nyomokra, sem a Gomezére, sem a karavánéra. Aznap azonban már történt v alami.
Elöl lovagoltam a baráttal és a vezetõnkkel. Mintha az észak-amerikai prérin vágtattunk volna. A magasra nõtt fu a lovak hasát súrolta. Ilyen körülmények közt friss nyomot már messzirõl és z az ember.
Es valóban, tõlünk délre, tehát balra megpillantottunk egy sötét vonalat, amely az útirányunkk huzamosan rajzolódott ki a fûben. Odalovagoltunk, hogy megvizsgáljuk. Látható volt, hogy e zen a helyen két lovas gázolt a fûben egymás mellett.
- Csak nem Gomez volt az anyjával? - tûnõdött a barát. - Lehetséges - válaszoltam.
- Képtelenségnek tartom. Gondplja csak meg, ahogyan mi lovagoltunk, hajszoltuk az álla tokat, ok azt nem tehették meg. Mögöttünk kell tehát lenniük, nem elõttünk.
- Ki tudja! Gomez ismerõs a környéken, esetleg kaphattak valami segítséget. - Legföljebb addig, amíg nem keltek át a folyón.
21
A KORDILLERÁKBAN
- Mindenesetre csónakkal jöttek õk is a Paranáig.
- Igen, de az élelmiszerük is elfogyhatott elõbb vagy utóbb, és akkor vadászni kényszerültek. - És ha valami módon ellátták magukat hússal?
- Lehetséges, ám nem valószínû.
- Én elképzelhetõnek tartom - szólalt meg Gomara. - Gomez nagyon óvatos, okos ember, bár elsõ látásra a megjelenése nem árulkodik errõl.
- Ezt én is tapasztaltam - bólintottam helyeslõen.
- Sajnos, ilyen nyomokból nem állapítható meg, kik lovagolták az állatokat. - Talán mégis.
- Lehetségesnek tartja? Kérem, próbálja meg!
A felszólítást finom mosoly kísérte, jelezve kétkedését. Nem sértõdtem meg, hanem így válaszol - Ebben a pillanatban lehet, hogy nem sikerül, de a nyomok hosszan vezetnek, és ha
most nem is áruhiak el semmit, késõbb esetleg beszédessé válnak. Egyelõre elég azt tudnunk, ho mind a két ló nagyon fáradt...
- Ezt mibõl állapította meg?
- Nézze, szinte vonszolják a lábukat. Két ló, végsõkig elcsigázva, útirányuk az elhagyott tele tart, jogosan tételezhetjük föl, hogy Gomez és kísérõje halad elõttünk.
- Meglehet, de én a barátnak adok igazat. Gomez csak néhány órával elõzött meg minket az indul Hihetetlen, hogy még mindig tartaná az elõnyt.
- Majd meglátjuk.
Követtük a nyomokat, amelyek változatlan élességgel rajzolódtak ki elõttünk, de továbbra sem á el semmit a lovasokról, akiktõl származtak. Csak hosszabb idõ elteltével állt be változás, am or ismét föltûnt elõttünk egy lagúna. Balról ugyanis széles, mélyen a talajba vágódó csapás ér t keskeny kocsikeréknyomok barázdáltak. Látható volt, hogy a szekerekkel utazók a lagúnánál ál eg éjszakázni.
Átvizsgáltuk a területet. A táborozók több tüzet is gyújtottak. A szomjas állatokat belehajtot vízbe, hogy igyanak. Nyomaik világosan kirajzolódtak az iszapos parton. Úgy látszik, ennek a lagú-nának a vize nem sós, és sikerült a krokodilokat is távol tartaniuk.
22
A Rio Salado telepesei
Ez volt minden, amit megtudtunk. Különösebben érdekes dolgot egyikünk sem fedezett föl. - Megérkezett tehát a karaván, amelyet keresünk. - mondta Gomara. -Vajon mikor járhattak i tt?
- Tegnapelõtt - véltem. - Legalábbis azt hiszem. A nyomok idõsebbek egy napnál, legalábbis a jelek errõl árulkodnak.
- Márpedig akkor alaposan meghajtották az ökröket.
- Igen, de tudtak is haladni. A terep jó, és különösebben nem akadályozta õket semmi. Tegnap h ajnalban indulhattak tovább.
- És a két lovas, akiknek eddig követtük a nyomait?
- Azok ma délelõtt lehettek itt. Mivel még nem is esteledik, néhány órával járhatnak elõttünk. - Akkor rövidesen utolérjük õket.
- A települések elõtt aligha. Igaz, a lovaik fáradtak, de a mieink is. -Kár!
- Sajnos, ez a helyzet. Egy lehetõség van, hogy befogjuk õket: ha egyedül lovagolok utánuk . Az én pejkóm a legkevésbé fáradt, és ha most elindulok, este elõtt utolérem õket.
- Szó sem lehet róla, senor. A csapatunknak együtt kell maradnia. Ki tudja, hogyan talál koznánk ismét, ha elválnánk.
- Mi történhetne velem?
- Ki tudhatja, senor. Egyébként ne érezze magát túlzott biztonságban. Már az aripon indiánok t etén járunk. Bármikor fölbukkanhat néhány közülük.
- Én nem tartok egy ilyen találkozást annyira veszélyesnek. Sõt, szeretném megismerni ezeket az embereket. Nagy kár, hogy nem értek a nyeháikön.
- Látja, ez is egy nyomós ok, hogy elkerülje õket, legalábbis addig, amíg tolmács nincs önnel. em, most nem engedjük el.
Egyetértettek vele a többiek is, ezért föladtam a tervemet, és maradtam, bár ugyancsak furda lta az oldalamat a kíváncsiság, ki lehet ez a két lovas. ^
Maradtunk tehát tovább a szekérnyomokon, amelyeket azóta követtünk, amióta találkoztunk az eml t két lovaséval. Meglepõdve tapasztaltuk, hogy indulásukat követõen néhány óra múlva a karaván orozott, kint, a nyílt térségen, és ott töltötték az éjszakát is. Érdekes, vajon mi foghatta v et?
23
A KORDILLERÁKBAN
Körbelovagoltam a tábor területét, és hamarosan fölfedeztem egy magányos lovas nyomait. Az ill etõ messze elügetett a többiektõl, bár hozzájuk tartozott, mert a csapás a táborhelytõl indult a is vezetett vissza. Mintha keresett volna valamit.
Az a kevés, nagyon kevés, amit eddig megtudtunk az elõttünk haladókról, különösebb okot nem ad az aggodalomra, bennem azonban mégis támadt valami bizonytalanság, amit egyszerûen nem bír tam legyõzni. Olyasféle balsejtelem, amire az ember esetenkéntjobban hagyatkozhat, min t a nyílt, világos tényekre.
24
_______2._______ Kereszt a õserdõben
Korán reggel indultunk tovább. Föltételeztük, hogy hozzánk hasonlóan a karaván is megpihent éj a. Am amint óráról órára haladtunk tovább, a legnagyobb
csodálkozás-_____ sal tapasztaltuk, hogy táborhelynek semmi nyoma.
Ezt ismét érthetetlennek találtuk. Két pihenõ közvetlenül egymásután, majd folytatják az útjuk nélkül egész éjszakán át?!... Bizonyára nyomós okból viselkedtek így. Elfogadható magyarázatot em leltünk, bárhogy törtük is a fejünket.
Ekkor hirtelen sötét pont tûnt föl elõttünk a távolban: gyorsan közeledett. Aztán megláttuk az vast, aki sebes vágtában ugyancsak hajszolta a lovát felénk. Lasszóval korbácsolta az állatot, mennél gyorsabb iramra ösztökélve. Amint közelünkbe ért, megcsóválta széles karimájú kalapját :
- Halló, senores! Önök azok, akiket keresek?
- Elõbb talán mondja meg, kiket keres, és akkor mi eldöntjük, azok vagyunk-e - nevetett a barát.
- Olyan embereket keresek, akik Palmarból jönnek... - Ez igaz, senor. Onnan jöttünk.
- Istennek hála! Akkor talán segíthetünk mégis... - Kiknek? -A...
A válasz a torkán akadt. Mos#5már egészen a közelünkbe ért, ám eddig csak a barátra figyelt, m vele beszélt. Most azonban tekintete rám siklott, és megdöbbent. Gaucho öltözéket hordott. Ar cát sûrû, tömött szakáll takarta, amibõl csak az orrhegye látszott ki; a kalapját közben már a apta, és mélyen a szemébe húzta.
25
A KORDIIXERÁKBAN
- Garamba! - kiáltotta teljesen elképedt hangon. - Ez lehetséges?!
- Micsoda? - nevettem el magam, mert még mindig zavarodottan nézegetett. - Hogy önt itt találom!
- Miért? Hol kellene lennem?... Ismer egyáltalán?
- Mi az hogy! Ön azonban, úgy rémlik, teljesen elfelejtett. - Valóban nem emlékszem, hogy találkoztunk volna.
- Tényleg nem? Akkor megpróbálom emlékeztetni, tehát gondoljon... ah, a szakáll, igen, a sza káll!
- Az valóban idegen, de a hangja ismerõsnek tetszik...
- Igen, igen. Éppen most igyekeztem haza, mert úgy gondoltam, nemsokára megérkezik ön is, és mit ad Isten, itt találom a Gran Chaco közepén!...
- Otthon... akart várni rám... mert azt gondolta... igen, világos már minden! Eme szõrreng eteg alatt nem rejtõzhet más, csak senor Pena!
- Teljes egészében! - kiáltott föl boldogan a lovas. - Üdvözlöm!... Isten hozta, senor!... Örömteli mozdulattal nyújtott kezet; megragadtam, és alaposan meg is ráztam. Az enyémet pedi g úgy megszorongatta, mintha satuba fogta volna, majdnem följajdultam. Széles mosollya
l az arcán így szólt:
- Tehát valóban nem ismert föl? Hogy akart akkor megtalálni? Mókás dolog lett volna... És itt találom önt, itt, a vadonban, pedig azt hittem, hogy kényelmes, kitaposott úton, delizsáns z párnáin elnyújtózva vágott neki az útnak Buenos Airesbõl. Bolondos egy helyzet!...
- Párnák és az önök postakocsijai?!... Hát, ez valóban nevetséges. Ön viszont itt, a tágabb ha yan jókedvû fickó, tréfásan fog fel mindent, míg odaát, Mexikóban állandóan kedveszegett, komo ulatban leledzett...
- Most is megvan rá minden okom, senor, hogy sötétben lássam a világot. - De hát honnan jön most?
- Goyából.
- Ahová mi is menni akartunk, hogy megkeressük Jerónimo Sabucót, a hegyi vezetõt. 26
Kereszt az õserdõben
- Nem találták volna ott. Röviddel ezelõtt a régi településeknél láttam. - Beszélt is vele?
- Jutott eszembe! Akkor már golyóval a fejemben sétálnék a másvilágon. - Ellensége talán?
- Nem, csak távoli ismerõsöm. Am õ nem az az ember, aki szereti, ha kihallgatják. Annyira, hogy ha valaki ilyet tesz, tüstént gondoskodik arról, hogy ne legyen rá többé alkalma. - Valami nagy gazságról esett szó?
- Igen, nagyon is nagyról. Azért siettem, hogy mielõbb közöljek önökkel mindent. - Tehát tudott róla, hogy jövünk?
- Igen, de arról sejtelmem sem volt, hogy ön az a német, akirõl beszéltek. - Rólam? Ez csak Gomez lehetett, az indián.
- Arról tárgyaltak, hogy csapdába ejtik a fehéreket, akiket a Sendador vezet? - Igen.
- Nos hát, mondjon el azonnal mindent, gyorsan, gyorsan!
- Nyugalom, senor! Intézzük ezt csak körültekintõen. Ha én most itt kapkodva elhadarok minde nt, kevesebbet használ a veszélyben lévõ embereknek, mintha megeresztjük a lovainkat, és vágta tás közben alaposan megtárgyalunk mindent. Induljunk tehát, önökkel tartok én is.
Sarkantyúba kaptuk a lovainkat - én csak képletesen a pejkómat -, és tovavágtattunk. Természet esen roppant kíváncsiak voltunk, mit tudott meg, mirõl fog beszélni. Szorosan köréje tömöi^tii , és megkértük, beszéljen hangosan, hogy mindenki hallja.
-Tehát Goyából indultam, a Saladón át, haza... -kezdte.
- Teljesen egyedül? - csodálkozott a barát. -Veszélyes vállalkozás.
- Ugyan! Mi bajom eshet nekep., az öreg csavargónak, itt, a Gran Chacón? Hiszen ez a h
azám. Persze, ilyen kegyes férfiúra, mint ön, már a ruházata után ítélve, számtalan veszély le , ha a Chaco vadonába merészkedik.
- Pedig én tudatosan készültem ide, és nem. is tartok nagyon ezektõl a veszélyektõl. 27
A KÖRDILLERÁKBAN
- Mennydörgõs mennykõ! Egy szerzetes, aki kedélyesen sétál a Gran Chacón?! Akkor ön... ön nem t más, mint Jaguár testvér!...
- Mindenesetre szoktak így is nevezni.
- Ohohó, az már más! Önrõl aligha tételezi föl bárki, hogy visszariad a veszélyektõl!... Végt ogy megismerhettem, senor. Ön és ez a német senor, akit már Mexikóból ismerek, a legalkalmas abb személyek, akikre most egyáltalán szükségem lehet. Megismerkedhetem a társaság többi tagjá is?
Bemutattam neki a kapitányt, a kormányost meg a yerbaterókat, és néhány szokásos üdvözlõ szó u tta a történetet onnantól, ahol a barát félbeszakította.
- A legjobb út, hogy célomat mielõbb elérjem, a régi településeken átvezetett, ezért természet zt választottam. Ma reggel érkeztem oda. Jól tudtam azonban, hogy az ariponok miatt a
kornyék nem igazán biztonságos. Igyekeztem tehát, a lehetõségekhez képest, mennél gyorsabban e ejtõzni. A lovamat egy régi udvarba vezettem, amelynek a bejárata alig látható, én pedig oly an helyen bújtam meg, amelyet lehetetlen fölfedni, hacsak valaki nem ismeri. Két egymásn
ak dõlt fal, a köztük maradt rést pedig teljesen eltakarják a futónövények. Már régebben, évek t fedeztem föl véletlenül ezt a helyet. Ha erre járok, mindig itt rejtõzöm el. Tehát úgy gondo am, hogy kipihenem magam, jót alszom, mert egész éjszaka lovagoltam. Ugy terveztem, délu
tán indulok tovább, és még estig elérem az õserdõt. Jó délig alhattam, amikor hangokra ébredte mber beszélgetett spanyolul. Óvatosan félrehúztam a liánokat, és azonnal megláttam õket. Ott ü a búvóhelyem elõtt egy-egy kövön. Az egyik fehér volt, öreg, magas növésû, szikár, csontos, a ig fiatal indián. Kicsit távolabb, nem messze tõlük egy indián asszony ült...
- Gomez anyja.
- Meglehet... Nem törõdtem vele, a beszédre figyeltem. Tisztán hallottam minden szót. A párb eszéd így hangzott:
hasztalan... - kezdte a fehér. -Te vagy az elsõ, akivel találkoztam.
- Én már tegnap óta követem az ön nyomait. Nem bíztam önben, és nem is merészkedtem a közelébe lta az indián.
28
Kereszt az õserdõben
- Voltaképp mi járatban vagy?
- A törzsemhez készülök, önöket kikerülve, hogy figyelmeztessem õket. - Vagyis ellenem akarod lázítani Õket?
- Nem ön ellen, senor.
- Tehát csak a többiek ellen... Köszönöm, ez is szép!... Hol találhatók most a tieid? - Itt vannak mindig a közelben. Ma este találkozom velük.
- Ide tudod hozni õket?
- Igen, ha Ön ezt valóban komolyan gondolja.
- Ostobaság! A te fõnökeid ismernek engem nagyon jól. Újabb üzletet ajánlok nekik a korábbi me apodásunknak megfelelõen. Ismered a feltételeimet?
- Nem, senor.
- Úgy, tehát te még sohasem voltál... vettél részt... - Nem, senor.
- De azért hallottál arról, hogy a törzsed barátja vagyok, és idõnként egy-egy jó zsákmányhoz õket.
- Ezt tudom, senor. - Hallgatni tudsz?
- A hallgatás a legnemesebb erény.
- Helyes! Most tudd meg tehát: nagy fogás van kilátásban, amit a kezetekre akarok játszani . Persze a szokásos föltételek mellett: vagyis minden arany, pénz és ékszer az enyém, minden m viszont a tiétek. Egyetértesz?
-Igen.
- Elfogadják a tieid is a föltételeket?
- Bizonyára, ha ezt már korábban is megtették.
- Akkor jegyezd meg: húsz férfi, öt asszony és tizenkét gyermek tart velem, akiket ti megk aphattok minden tulajdonukkal együtt, beleértve azt is, hogy váltságdíjat kérhettek értük; kiv mint ahogy az imént mondtam, a pénzt, aranyat, ékszereket, gyûrût, órát. 0
- A férfiakat és a gyermekeket megölitek? - Igen.
- Most ezt nem engedem meg. Nem beszélve arról, hogy magasabb lesz a váltságdíj, ha a fiúkat életben hagyjátok.
29
A KORDIIXERÁKBAN
- Nem kapunk többet, mert ha megkíméljük az életüket, indiánokat nevelünk belõlük.
- Ez jó megoldás. Én csak üzletet akarok veletek kötni, minden gyilkolás nélkül. Enjrém a pénz a fegyver, lõszer, ruhák, lovak, ökrök, kocsik és természetesen a váltságdíj, ám az öldöklés lmarad.
- Meg kell tennünk. A húsz férfinak legalábbis meg kell halnia. - Szükségtelen, én mondom neked.
- Hogyan vesszük el akkor a tulajdonukat, gyermekeiket? Védekezni fognak.
- Ostoba. Meghalhat valaki sokféleképpen, nem csak golyó által. Ismered jól a környéket? -Igen.
- A Krokodil-szigetet is?
- Hogyne. Õseink oda vitték ellenségeiket, akik vagy éhen pusztultak a szigeten, vagy a krokodilok falták föl õket.
- Nos, én még este elõtt odacsalom a húsz férfit. - Ez aligha sikerül.
- De igen, sõt, nagyon is szívesen jönnek velem. Van egy remek módszerem... - De hogyan kelnek át a vízen?
- Éppen elég fatörzs úszik a folyón, csak válogatni kell közülük. Egy hevenyészett tutajt öszs m nagy dolog.
- Am önnel együtt vissza akarnak majd térni õk is, nem maradnak a szigeten.
- Bízd csak rám, erre is van megoldás. Egyedül fogok visszafelé evezni. Ok pedig ott marad nak a csupasz homokon, körbefogva a víztõl, amelyben hemzsegnek a krokodilok. A partra úszniuk biztos halál, tehát ott pusztulnak mindannyian...
- Elriasztják a krokodilokat.
- Mivel? A fegyvereiket már korábban elcsalom tõlük, és csak azután megyek velük a szigetre va lami jámbor, kegyes ürügy révén.
- így már elhiszem, hogy sikerül a terve, senor. Igyekszem mielõbb visszatérni harcosainkk al. Rajtuk ütünk, és osztozunk.
- Igen, én pedig lovagolok tovább. Ne feledd a föltételeimet! Szigorúan ragaszkodom hozzáju k, és semmi változtatást nem fogadok el. Most pedig indulj...
- Megyek, senor, de szeretném önt még megkérni, legyen nagyon 30
Kereszt az õserdõben
óvatos. Állíttasson õröket, mert lehet, hogy még ma további fehérek érkeznek. -Ah! Valóban? - Igen. Õk is a régi településekhez igyekeznek, mert itt akarnak kutatni a Sendador után. - Utánam?... Észnél vagy?... Honnan veszel ilyen badarságot?
- Maga a német mondta nekem. - Milyen német?
- Egy idegen, aki már két mayort elfogott Jordán tisztjei közül, sõt, megszökött annak táboráb ovábbá legyõztünk egy kis sereget, négyszáz katonát, és foglyul is ejtettük õket, szintén Jord közül.
- Akkor az valóságos ördögfióka!...
- Valóban. Kísérõi mindannyian azt mondják, hogy számára nincs lehetetlen, képes bármire, olva gondolatokban, és kitalál mindent!...
- Akkor ez a fickó igazi unikum!... Vajon mit akarhat tõlem?
- Önt akarják fölfogadni vezetõnek, de hogy hová készülnek, arról fogalmam sincs. - A szavaidból úgy veszem ki, hogy nincs egyedül.
- Kíséretében van egy amerikai tengerészlrapitány és a kormányosa, valamint Jaguár testvér... -Jaguár?... Az ördögbe is! Õ azután végképp nem hiányzik!... El sem tudom képzelni, mi dolguk m.
- Bizonyára megmondják majd önnek. A társasághoz tartozik még hat yerbatero, akiknek a vezetõj e senor Monteso.
- Monteso? Ah! Jó ismerõsöm!... Hogy került õ ebbe a társaságba?... Am meglehet, hogy..., nem azt mondtad az elõbb, hogy ez a német mindent tud?
- Legalábbis így hallottam. - Tud spanyolul?
- Igen, nagyon jól. #
- Peruról nem beszéltek, esetleg kipukról, vagy az inka nyelvrõl? - Nem emlékszem.
- Régi írásokról, rajzokról, elrejtett kincsekkel kapcsolatban? - Arra sem emlékszem.
- Pompás, ezt már szeretem! Tudnak hallgatni. Azt nem tudod legalább, hogy ez a németbes zél indián nyelven?
A KORDIIXERÁKBAN
- Állítólag éveken át élt indiánok közt.
- Remek, egybevág minden! Most már tudom, miért keresnek. De miért a településeken? Honnan t udták meg, hogy erre járok?
- Eredetileg Goyán át a Gran Chacóra akartak följutni, de én megtudtam Palmarban, hogy ön id e készül. Ezt meg is mondtam nekik.
- Úgy, tehát ez a helyzet! Mikorra várhatók?
- Rövidesen. Csak néhány órával indultak késõbb, mint én, és bizonyára alaposan meghajtották a t. Gomara, a nagybátyám a vezetõjük.
- 0 is aripon?
- Nem, más törzsbõl származik, de anyám révén a rokonom.
- Miért nem vártad meg õket? Akkor együtt lovagolhattatok volna ide!...
- Eredetileg úgy akartam, de akkor le kellett volna mondani a zsákmányról, mert a német fi gyelmeztetni akarja a kivándorlókat, hogy óvakodjanak tõlünk.
- Az ördöngös fickó!,.. Tényleg beleüti az orrát mindenbe!... No de majd fölhagy az effélével. - És bizonyára tüstént indultak, mihelyt csak tehették, hogy a karavánt még idõben utolérjék. sztegethettem tehát az idõt. Csaknem halálra hajszoltam a lovainkat.
- Valóban elcsigázódtak alaposan! Okosan cselekedtél... 0 sejti tehát, hogy az ariponok cs apdát készülnek állítani a fehéreknek?
-Igen.
- Arról azonban sejtelme sincs, hogy én veletek tartok? - Ó, dehogy! Hiszen Önt is figyelmeztetni akarják.
- Vagy úgy! Tehát a német óvni akar engem. Tegye csak nyugodtan, fõleg, ha elkésik. - De hiszen én pontosan attól félek, hogy bármelyik pillanatban fölbukkanhat...
- Átkozott! Jószerint a pokolba kívánom, de nagy szükségem van rá, ezért egyelõre életben kell unk. Tehát rövidesen megjelenhet? Hm! Akkor várnom kellene rá egész éjszaka, esetleg még továb Ez nem megy. Ha ez az ember velünk van, nem tehetünk semmit. Cselekednünk kell tehát, m
ielõtt megérkezik. Ámbár, ha sorra járja a romba dõlt falvakat, hiszen van belõlük jó pár, és ja mindet, hát abba jó idõ beletelik...
82
Kereszt az õserdõben
- Nem kutat az, senor. Követi a szekérnyomokat, mint ahogy én is tettem, és idetalál. Még a vak is rajtuk tudna maradni mezítláb...
- Igaz. A nyomokat megtalálja, és azok elvezetik ehhez a faluhoz. Azonnal indulnom k
ell, különben füstbe megy minden tervünk!... De várj csak, támadt egy ötletem!... Ha eléri a r okat, itt marad egy ideig, vagy azonnal indul tovább?
- Csak ha megtalálta önt, senor. Legfõképpen ezért jön.
- Helyes. Akkor elsõként a Krokodil-szigetre csalom az embereket, a karavánnal pedig t
ovábbhaladok a megbeszélt helyig, ahol ti rajtuk üttök. Azután visszajövök, és itt várom meg a et. Ha érdeklõdik a kivándorlók után, azt mondom, kifizettek, elbocsátottak, és nélkülem folyt tovább az utat...
- Elhiszi-e majd?
- Egészen bizonyos. Majd úgy tálalom a helyzetet, hogy ne maradjon benne semmi kétség. - Am a húsz férfi életben marad a szigeten!
- Mit árthat az?
- Nem veheti el a pénzüket, csak a haláluk után.
- Elhitetek velük valamit, aminek hallatán nem viszik magukkal értékeiket. Majd csak akk or lepõdnek meg, amikor magukra hagyom õket. Hamarosan belátják, hogy a szigetrõl csak a m ennyekbe vagy a pokolba vezethet az útjuk.
- Jól van, senor. Most azonban jelölje meg azt a helyet, ahol a karaván többi tagjára lecs aphatunk.
- Helyes. Azt mondtad, ismerõs vagy erre. Jártál már arra, ahol egy kereszt áll az erdõben? - Melyik, senor? A korábbi telepesek állítottak többet is.
- Arra az óriás keresztre gondolok, amelyet az emberek úgy neveznek, hogy Nuestro Senor Jesucristo de lajloresta virgen"...
- Jézus Krisztus urunk a vadonban? Igen, ismerem, nagyon is jól.
- Akkor rendben. Úgy-készülj, hogy az éjszaka közepére ott legyetek. Akkorra mi is megérkezünk szekerekkel. Megrohantok bennünket, és foglyul ejtetek mMdenkit, természetesen engem
is. Nékem késõbb majd sikerül megszöknöm. A németnek úgy beszélem el a dolgot, hogy nyugtalaní karaván sorsa, ezért utánuk lovagoltam, de már csak a szerencsétlenség nyomait tudtam fölfede zni...
SS
A KORDILLERÁKBAN
- így az embereket rajtunk, és nem a szigeten keresik majd.
- Ami a szigetet illeti, õk arról nem tudnak, tehát nem is kérdezõsködnek utána. Felejtsétek e ti is, többet nem beszélünk róla. Megértettél mindent, Gomez?
- Igenis, senor.
- Akkor eredj, hogy mielõbb találkozz harcosaiddal, és idõben a megbeszélt helyen legyetek !...
- Ezt hallottam tehát - zárta le Pena az elbeszélést. - Az indián hamarosan odébbállt az anyjá l együtt, a Sendador azonban még jó darabig ott üldögélt és mélyen gondolataiba merült. Majd õ t, és lassú léptekkel eltûnt a fák közt.
Valamennyien feszült figyelemmel hallgattuk a történetet, ám a legizgatottabb senor Mont
eso, a yerbatero volt közöttünk. Fenntartás nélkül bízott a Sendadorban, és a barátjának tekin magát. Pena szavai villámcsapásként érték Nem csoda tehát, hogy igyekezett mennél közelebb fur
ni az elbeszélõhöz, és tovább érdeklõdött:
- Senor, azt állítja, hogy amit elbeszélt, mindenben megfelel a valóságnak? - A leghatározottabban!
- És ha én ezt nem hiszem?
- Sajnálom, ám ettõl még nem fogok mélabúba esni. Csak arra kérem Önt, fogalmazzon kissé finom n, és ne mondja azt kereken, hogy a történet valótlanság. Ön azt hihet, amit akar, a sértést a nban golyóval szoktam megválaszolni!...
- No de kérem, senor! A véleményét elmondhatja mindenki.
- Elmondhatja, ha nem akarja másra tukmálni. Egyébként okosabb, ha megtartja magának. Elbe széltem, amit láttam, hallottam. Hogy ön hiszi-e vagy sem, az nekem mindegy. Attól azonb an óva hitem, hogy hazugnak nevezzen!...
- Elnézést, senor! A Sendador nékem a legjobb barátom. Képtelen vagyok föltételezni róla ezt a azságot.
- Ha a barátjának nevezi õt, akkor csak sajnálni lehet önt. Ne beszéljünk többet, róla. Az elõ semények majd igazolják, kinek van igaza, és barátsága milyen értéktelen. Mert biztosra veszem , hogy a senorok készek arra, hogy együttes erõvel hiúsítsák meg ezt a gyalázatos tervet. - Természetesen, természetesen - hangzott körös-körül szinte egyszerre.
34
Kereszt az õserdõben
- Mit tett ön, amikor a Sendador magára hagyta? - tudakoltam.
- Arra gondoltam, mindent el kell követnem, hogy megakadályozzam a gaztettet - pilla ntott rám Pena. - Csak azt nem tudtam, hogyan kezdjek hozzá. Azon tûnõdtem, figyelmeztes sem-e a karaván tagjait...
- Természetesen, hiszen ez a legkézenfekvõbb, a leggyorsabb, és rövid úton megoldható. - Az igaz, de az emberek nem hittek volna nekem, az ismeretlennek, míg a Sendadort
a legjobb ajánlások mellett mint tisztességes, megbízható vezetõt fogadták fel. Amellett útju során bizonyára mindent megtett a gazember, hogy növelje az iránta érzett bizalmat. Letaga dott volna mindent, esetleg titokban módosította volna a támadás idõpontját, engem pedig min t ellenségét, aki a kárát akarja, foglyul ejt...
- Tökéletesen ítéli meg a helyzetet. Önnek az elsõ és legfontosabb feladata az volt, hogy sajá magát biztonságba helyezze, hiszen a veszélyben lévõk csak így számíthattak segítségre.
- Pontosan! Nem léphettem föl a Sendadorral szemben sem nyíltan, sem titokban. Társakat
kellett keresnem, akik segítenek nekem. Beszéltek önrõl, a németrõl, aki kísérõivel már nem já sze tõlünk. Azt tartottam a leghelyesebbnek, hogy mennél elõbb fölkutassam önöket, és a segíts jem...
- A rendelkezésére állunk, természetesen, minden vonatkozásban. Remélem, még idõben érkeztünk? - Gondolom, ám ne késlekedjünk egy percet sem. A férfiakat a Sendador talán már elcsalta a s zigetre, de mivel életük nincs közvetlen veszélyben, várhatunk a kiszabadításukkal. A többieke viszont, bízom benne, még idõben utolérjük.
- A Nuestro Senor Jesucristo de laflorests virgen" nevezetû keresztre gondol? Nem, sajnos, nem. De semmi baj, követjük a keréknyomokat. 0 - Ameddig világos van, addig igen, ám ha besötétedik, már gondjaink lesznek.
Ekkor megszólalt Antonio Gomara:
- A szigetrõl nem tudok, de a keresztet és a könryékét jól ismerem. Úgy tetszik, a kivándorlók o de Sixto falu felé igyekeznek,
85
A KORDILLERÁKBAN
legalábbis a nyomok arra mutatnak. Onnan már megtalálom a kereszthez vezetõ utat.
- Akkor semmi baj! Rajta hát, siessünk, használjuk ki mennél jobban az idõt sötétedésig... Sejtetni engedtük lovainkkal is, hogy utunk sietõs. Nyargaltak is olyan derekasan, h
ogy valóságos szélvészként száguldottak át a szélesre táruló mezõségen. Tudta mindenki, hogy a endõ események veszélyesek lesznek, talán az életünket is kockáztatjuk.
Ilyen körülmények közt hallgataggá válik az ember, ezért nem is szólt senki egyetlen szót sem, Pena kezét elõrenyújtva, mesz-sze a távolba mutatva meg nem kérdezte:
- Látják azt a facsoportot? Ott fekszenek az elhagyott települések. Mindjárt helyben leszünk ...
A szekérnyomokat követve rövidesen elértünk arra a helyre, ahol a karaván megpihent. Düledezõ, zeomlott építmények maradványait láttuk; a romokat bársonyos, zöld takaróval vonták be a kúszó ge szellõ suhant át a fák sûrû lombjai közt, és súgása gyászos, temetõi hangrüatot árasztott. elt földek nyomait is észleltük, azok azonban már teljesen elvadultak, és csak igen éles sze mû ember tudta fölismerni, hogy itt valaha eke mélyült a talajba. A pusztulás, az elhagyat ottság igencsak lehangoló hatást tett ránk. A kivándorlóknak, akiket kerestünk, már nyomát sem tuk.
Láttuk, hogy a pihenõ során kifogták, és szabadon engedték az ökröket, hadd legeljenek. Nem id k azonban sokáig. Hamarosan elhagyták Pozo de Sixtót, mégpedig szétválva, különbözõ irányban, gy ez a nyomokból világosan látszott. Az egyik csapás jobbra tartott, északnak, és csupa gya logosan járó embertõl származott.. A másik követte az addigi irányt. Enyhe ívben kikerülte a r at, majd ismét egyenesen nyugatnak fordult.
Ahogy szemügyre vettük, azonnal láttuk, hogy olyan Ökrös szekerek hagyták maguk után, amelyekh ez hozzákötötték a szabad lovakat. A hajtók a szekerek mellett haladtak, más gyalogos lábnyomo t azonban nem fedeztünk föl. Az asszonyok és a gyerekek bizonyára a kocsikban húzták meg mag ukat.
- Viszi a Sendador a szerencsétleneket a kereszthez - mondta Pena. -Vajon mennyive l járnak elõttünk?
36
Kereszt az õserdõben
- Talán félórával - véltem -, amint ahogy a nyomokból látszik. A letaposott fû még nem egyenes t föl utánuk, márpedig ha ennél több idõ telt volna el, a nedvdús, ruganyos szálak éledezni ke ek. Javaslom azonban, most hagyjuk ezt a nyomot, nézzük meg inkább a másikat. Talán az arr a haladók máris közvetlen veszélyben vannak.
Mint már említettem, ez a csapás a gyalogosoktól származott. Sötét szalagként futott végig a t egen, és csak itt-ott, elvétve rajzolódott ki egy-egy különálló nyom. A nyomdokvonal legalább mórás lehetett. Egy helyütt egy gyalogos nyoma különvált a többitõl, ám hamarosan ismét vissza zájuk. Társaim nem figyeltek föl rá, és amikor mélyen lehajolva vizsgálgatni kezdtem, a kapitá rám szólt:
- Valami érdekeset talált, sir? Szerintem semmi különös, csak valaki elbóklászott közülük... - A fûben húzódó nyomok nem beszélnek, csak mutatják magukat. Tehát nem jó fül, hanem éles sze olvasásukhoz. Nézze csak, capt'n! A fõcsapáson már fölegyenesedett a fû, és csak a szálak heg dõlnek még meg kissé. Merre mutat a dõlésük?
- Elfelé tõlünk, északnak...
- Nyilván, hiszen abba az irányban tapossa le az ember a fiivet, amerre halad. És most vegye szemügyre ezt a magányos nyomot. A fûszálak hegyei még ennél is hajlottak. Ugye?... - Csakugyan.
- Am sokkal mélyebben, mint a többinél? Mi következik ebbõl?
- Mit tudom én... Ez olyan puha szárú dudva, csak késõbb egyenesedik föl...
- Ez is egy lehetõség. Én azonban úgy gondolom, hogy ezek a szálak azért fekszenek még mindig, mert nem maradt elég idejük fölegyenesedni, vagyis ez a nyom fiatalabb a többinél.
- Én azt hiszem, egyidõs velük.
- Oda igen, ám visszafelé már csak egyedül jött ez a személy, mert figyelje csak meg, merre dõl a fûszálak hegye?
- Az ördögbe is, igaza lehet. Belénk mutatnak, azaz délnek. - Vagyis merre haladt ez az ember?
- Velünk szemben.
- Belátja tehát, hogy ez a nyom csak a Sendadortól származhat, aki gálád tervét végrehajtva si ett vissza a karavánhoz. Sikerült
te-87
A KORDIIXERÁKBAN
hát a szigetre csalnia a férfiakat. Ki tudja, milyen körülmények közt hagyta õket. A kapitány csak némán csóválta a fejét, a barát azonban megszólalt:
- Bizonyára életben vannak, ám a legnagyobb veszélyben. Mindany-nyian ott pusztulnak a s zigeten nyomorultan, ha csak valaki nem siet a segítségükre. Magukra hagyva tehetetlen
ek. Ha közülük valaki megpróbálná úszva elérni a partot, arra biztos halál vár, mégpedig a leg ert a vérszomjas bestiák azonnal szétmarcangolnák, amint a vízbe veti magát. Ördög ez a Sendad , nem ember!...
- Hm! - dörmögött a derék yerbatero. - Még mindig hihetetlennek érzem az egészet. A barátom, m t tudja, senor...
- Megtévesztette, becsapta önt is.
- Az meglehet, ám abból nem az következik, hogy akkor másokkal is így viselkedik.
- Nos, mindenki igyekszik a saját elõnyére formálni a dolgokat, ez természetes. Most azonb an pokoli gaztettel vádoljuk, sok ember meggyilkolásával!...
- Ez már több, mint vád - szólaltam meg.
- Én viszont még mindig reménykedem, hogy mindannyian tévednek.
- Meglehet, de ne \átatkozzunk. Rövid idõn belül kiderül, kinek van igaza.
Vita közben nem vesztegettük az értékes idõt, hanem vágtában lovagoltunk a nyomok mentén. Fölt tük, hogy a Krokodil-sziget nem lehet túl messze, mert akkor aligha sikerült volna a S
endadornak elcsalnia a férfiakat. Talán félóra telhetett el, amikor a távolban hosszasan e lnyúló, keskeny csík bukkant föl elõttünk, feketén rajzolódott ki a látóhatár fényes hátterébõ , kiderült, hogy sûrû bozótos húzódik elõttünk, s a cserjék közül imitt-amott magas fák koroná Egyúttal nedvdúsabb, erõsebb növésû lett a fu is, biztos jeléül annak, hogy a közelben víz ta em is kevés.
A nyomok tétovázás nélkül vezettek a bokroknak, és keskeny résben tûntek el köztük. Ahogy beny nk a bokrok közé, láttuk, hogy széles bambuszsáv zárja el a további utat, és fölötte áttekintv tottuk meg a gyanított vizet.
38
Kereszt az õserdõben
Azt nem tudtuk eldönteni, hogy lagúna partján állunk-e, vagy olyan ághoz jutottunk, amely esetleg Összeköttetésben van a Saladó-folyóval. Nem lehetett mély, mert jó távol a parttól szá krokodil heverészett az iszapban, szélesre tátva óriási száját. Csoportokba verõdtek a sekély részeken, amelyek közt bizonyára kissé mélyebb csatornák kígyóztak a víztükör alatt. Vadász id etõdött idõtlen idõk óta, és a förtelmes lények minden akadály nélkül szaporodhattak, mert csu több százat megszámlálhattunk. Velünk éppen átellenben, jó messze, de azért szabad szemmel még etõen, lapos homokpad húzódott, alig kiemelkedve a vízbõl. Fának, bokornak még csak nyomát sem tunk rajta. Valószínûleg ez az a sziget, ahová igyekeztünk.
Örömmel bukkantunk rá egy nádból és bambuszból összetákolt tutajra, amely pompásan megfelelt c ak. Látszott rajta, hogy röviddel ezelõtt készíthették. Fölfedeztük azt a helyet is, ahol a ná levágták, és a bambuszokat kitördelték. Négy-öt hosszú bambuszrúd hevert a tutajon, bizonyára egítségével lehetett mozgásba hozni.
Elõvettem a távcsövemet, és alaposan szemügyre vettem a lankás földdarabot. Kis idõ után mozgó alakokat is sikerült fölfedeznem rajta.
- Valóban sziget? Mit lát? - kérdezte a barát.
- Igen, az, amit kerestünk. Emberek is vannak rajta.
- Istennek hála! Akkor ne idõzzünk sokáig. Senor, sejtései pontról pontra igazolódtak. Úgy tör inden, ahogy ön megjósolta. Most azonban nyeregbõl le, és induljunk a szerencsétlenekhez.. .
Már le is ugrott a lóról, példáját követték a többiek is, és siettek a tutajhoz.
- Ujunk meg, senores! - szóltam rájuk. - Elõbb gondoskodjunk a lovakról. Legjobb lesz, h
a visszavezetjük valamennyit a füves részre, és ott kipányvázzuk õket. Egyikünknek azonban itt ell maradnia õrnek. Bármi történhet...
