Magyar Tetelek

Magyar érettségi tételek

Irodalom

1. Petőfi Sándor szerelmi költészete

Rövid életrajz

1823. január 1.-jén született Kiskőrösön. Apja Petrovics István kocsma- és mészárszékbérlő volt, anyja Hrúz Mária.

Fontosabb iskolái: kecskeméti, sárszentlőrinci, pesti és aszódi EVANGÉLIKUS iskolák, valamint Kiskunfélegyházára és Selmecbányára is járt iskolába, s itt bukott történelemből, ezért apja kitagadta.

Megszökött és katonának állt, de vézna testfelépítése miatt, amit nem tudott erősíteni, elküldték. Ez után vándorszínésznek állt.

Csapó Etelkába beleszeretett, de a lány meghalt, s erre írta meg a „Cikluslombok Etelka sírjáról” című ciklusát. Ostffyasszonyfán házitanítóskodott, de mivel szerelmes lett Mednyánszky Bertába, ezért kirúgták.

1846 őszén, a nagykárolyi megyebálon megismerkedett Szendrey Júliával, rá egy évre a lány szüleinek ellenkezése dacára feleségül vette őt. A mézesheteket Teleki Sándor koltói kastélyában töltötték. Számos szerelmes versét ebben az időben írta. (pl. Szeptember végén, Beszél a fákkal a bús őszi szél… Stb.)

1848-49-ben a szabadságharc katonája volt Bem József tábornok seregében, s 1849. Július 31-én a segesvári vesztes csatát követő meneküléskor tűnt el Fegyverháza mellett.

Szerelmes versei

A második költői korszakában írta ezeket a verseket. Ez a romantikus individualizmus, forradalmi látomásköltészet, forradalmár kora. A politika mellett másik ihletforrása a szerelem. A szerelmet a szabadsághoz hasonlóan magasabb rendű létformának, eszményi és eszményített állapotnak érzékelteti.

SZABADSÁG, SZERELEM! Szabadság, szerelem!

E kettő kell nekem. Szerelmemért föláldozom

Az életet,

Szabadságért föláldozom Szerelmemet.

A szerelemélmény jellemzői: a romantikus személyesség és szenvedélyesség. Petőfi lírája a Felhők-korszak (1846) idején a romantikus személyesség irányába mozdult el. Ennek számos megnyilvánulása fedezhető fel a Júlia-dalokban: a versek szövege életrajzi elemeket hordoz, vagy mélyen átélt lélekállapotot ábrázol.

Reszket a bokor, mert…

Műfaja dal. Helyzetdal, amely sorsfordító, mert szakító vers. A szeretetre az volt Júlia válasza, hogy Ezerszer!

1. Versszak: Az indító természeti kép párhuzama az érzelmek intenzitását (gyöngédség) közvetíti.

2. Versszak: A lírai én lélekállapotának rajza (heves érzelmek, lobbanékonyság), legfőbb jellemző a kétség (a szöveg centrumában a „Szeretsz, rózsaszálam?” kérdés áll)

3. Versszak: emlék és valóság összevetése, a búcsúformula az érzelmek lehiggadását, a megnyugvást közvetíti.

Minek nevezzelek?

Petőfi a hitvesi költészet megteremtője (Szendrey Júliának írta)

A rapszódia (óda) a megnevezés hiábavaló kísérleteivel érzékelteti Júlia eszményi tökéletességét. (Műfaja: romantikus óda, tárgya egy magasztos eszme)

Versszervező elem: a refrénben feltett kérdés, az egyes szakaszok a kérdésre adott válasz lehetetlenségét közvetítik. (késleltetés) A nyelv kevés arra, hogy kifejezze az érzéseit.

Láncszerű metaforaszerkezet. (képek kapcsolódása, komplex kép. /pl. Szem – csillag – sugara – patak - tenger/) Hiperbolikus, túlzó képekkel jeleníti meg szerelmét.

Szeptember végén

Műfaja: elégia, a koltói mézeshetekben íródott. Témája a szerelem, a boldogság, illetve az ember mulandósága.

A közvetlen tájszemléletből induló ellentétet (völgy↔bérc, virág↔hó, nyár↔tél) gondolja tovább és értelmezi a lírai én.

A négy évszak egymás után felvillanó képébe a feltartóztathatatlanul rohanó idő érzete vegyül. („Elhull a virág, eliramlik az élet…”)→ ez a halál gondolatát ébreszti fel a lírai énben. →megrendítő.

Az özvegy képének látomása hívja elő a hitvesi hűtlenség gondolatát, amelyre a halálon túl is tartó hűség a válasz.

SZEPTEMBER VÉGÉN

Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, Még zöldell a nyárfa az ablak előtt,

De látod amottan a téli világot? Már hó takará el a bérci tetőt. Még ifjú szívemben a lángsugarú nyár,

S még benne virít az egész kikelet, De, íme, sötét hajam őszbe vegyül már,

A tél dere már megüté fejemet. Elhull a virág, eliramlik az élet…

Ülj, hitvesem, ülj az ölembe ide! Ki most fejedet kebelemre tevéd le, Holnap nem omolsz-e sírom fölibe? Oh, mondd: ha előbb halok el, tetemimre

Könnyezve borítasz-e szemfödelet? S rábírhat-e majdan egy ifjú szerelme,

Hogy elhagyod érte az én nevemet? Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,

Fejfámra sötét lobogóul akaszd, Én feljövök érte a síri világból Az éj közepén, s oda leviszem azt,

Letörleni véle könnyűimet érted, Ki könnyeden elfeledéd hívedet, S e szív sebeit bekötözni, ki téged

Beszél a fákkal a bús őszi szél…

Műfaja rapszódia, szintén a koltói mézeshetek alatt keletkezett.

A kompozíció itt is az ellentétre épül, amely a beszélő helyzete és gondolatai között feszül (idill↔látomások).

Az idill tökéletességét a szerelmes és szerelmese kettőse teszi teljessé (refrén), a férfi azonban ahelyett, hogy átadná magát ennek a nyugodtságnak, békének, látomásokkal gyötrődik („A jövendő korjelenései…”).

A „Szabadság, szerelem…” epigramma kettősége e versben nem eszmeként fogalmazódik meg, hanem a mindennapok szintjén.

A költeményben a víziók, látomások és társadalmi problémák metaforikus, expresszív képei váltják egymást.

Pátosz, fennköltség, erős érzelmi töltés és gondolatiság jellemzi a szöveget, amelyet a refrén nyugalma ellenpontoz.

Megjelenik annak a szerepnek (próféta, vátesz) néhány motívuma, mely politikai költészetében meghatározó (pl. A XIX. Század költői, Az ítélet).

A versekben megjövendölt látomások beteljesedése (életrajzi események)

A „Szeptember végén” című versében már a házasság elején, a mézeshetek alatt megjövendöli, hogy halála után Júlia, „elfogja” hagyni, s új férfit fog szeretni. Ez be is teljesül nem több mint egy évvel Petőfi halála után.

A „Beszél a fákkal a bús őszi szél…” kezdetű versében a szabadságharcot és küzdését jövendöli meg, ami egy évre, a vers keletkezésére be is következik.

2.

Arany János balladái

Irodalmi háttér

A ballada népköltészeti és műköltészeti kisepikai műfaj, de lírai és drámai elemeket is tartalmaz. Általában tragikus témát dolgoz fel, de vannak komikus, vígballadák is. Epikai jellege abból fakad, hogy történetet beszél el, ugyanakkor a cselekménye a szereplők drámai párbeszédeiből vagy lírai monológjaiból bontakozik ki. Cselekménye a lényeg kiemelésével, a fordulatokra való összpontosítással sűrít, elhagyja a mellékes

körülményeket. Így az elbeszélés szaggatott, homályos, drámai lesz. A külső történések többnyire jelzésszerűek, a szereplőkben zajló lelki folyamatok, lélekállapot-változások kerülnek előtérbe, ami lírai vonás. A ballada többé-kevésbé folyamatos történetmondásra épülő, elégikus vagy humoros változata a románc, ami önálló műfajnak tekinthető. Jellemző rá a balladai homály, szaggatottság.

Goethe: „A ballada az az őstojás, melyből a költészet madara kikel.” Greguss Ágoston: ”A ballada tragédia dalban elbeszélve”

„A népballadák a magyar költészet legékesebb virágai.” Thomas Percy indította el a népballadai kutatásokat. Csoportosítások:

 hangulatuk szerint (tragikus /Ágnes asszony/, víg /Pázmány lovag/)

 tárgya szerint (népies /Ágnes asszony, Hamis tanú/, történelmi /V. László, Zách Klára/)

 világképük szerint:

 Ősi: alapja lehet rege, monda, legenda, mese: egyszerűség. Bonyolult ábrázolások leegyszerűsítése. Fontos a gondviselés, általa a világ rendezetté válik. Hősiesség, bátorság, becsület. (pl. Mátyás anyja, Török Bálint, Pázmány lovag)

 Mélylélektani balladák: árnyaltabbak a jellemek, összetettebb. Megjelenik a bűntudat és annak elfojtása. Az

elrendezettség felbomlik, de a harmónia visszaszerzéséért küzdelem folyik, s végül a harmónia visszaáll.(pl. Ágnes asszony, V. László, Walesi bárdok, Szondi két apródja)  Szerkezeti csoportosítás:

 Egyszólamú ballada: Egy

cselekményszálon vezeti el, időrendi sorrendben a történetet.

 Többszólamú ballada: A cselekmény több szálon fut, nem feltétlenül időrendi sorrendben.

 Körkörös ballada: A cselekmény egy szálon fut, s egy esemény keretbe rendezi a balladát.

Arany balladái

A szabadságharc bukása után kudarc érte, elveszítette lakását és állását. Az 1850-es évek elején Arany János nagy világnézeti és érzelmi válságba került. Rájött, hogy számára a nemzeti költői szerep nagyon fontos (nemzeti öntudat növelése). Áttételesen szólaltatja meg gondolatait. Műveit tárgyiasította, s a cenzúrát elkerülve ebben a műfajban eszmei és politikai hátteret írhat, amikről közvetlenül nem írhatna.

Általános jellemzők Arany balladáiban:

 Drámaiság a meghatározó  Cselekménye rövid, tömör  Balladai homály

 Szaggatott előadásmód  Sok az ismétlődés

 Szereplők: árnyalt, hatásos jellemrajz

 Szövegtípusok keverednek egymással (leíró, elbeszélő, párbeszédes)→ indulatokkal teli  Képes beszéd (sok költői kép, természeti

képek)

 Tárgya: bűn és bűnhődés kérdése

 Történelmi balladái: a kor politikai viszonyaira utalnak, a nemzeti öntudat erősítése, a remény volt a célja.

Ágnes asszony

Népi ihletésű, lélektani ballada. Háromféle olvasata van:

 Jogi olvasat: Ágnes asszony skizofréniás (tartós elmezavar), s gyilkosság felgyújtására lehetne ítélni. Mindenképpen börtönbe kell mennie. Monománia: mindig ismétli tettét élete végéig.

 Mítosz szintjén lévő olvasat: Danadiák: 50 lánytestvér megölte ifjú férjeiket nászéjszakáikon. Bűnhődésük: a túlvilágon egy lyukas kancsót kellett cipelniük egy helyre tele vízzel. →Ágnes asszony munkája hiába való munka.  Metafizikai olvasat (túlvilági): Szerető elcsábítása bűn

felgyújtásra, hogy megölje férjét →bűn. Egész életén át vezekel, Isten megkegyelmez, s feloldozza a bűnéből. Szerkezete:

 1-4. versszak: Ágnes tettének kitudódása. Minden versszak ugyanazzal a sorral fejeződik be. (2 Kor1-1)

 5-19. versszak: A börtön magányában elhatalmasodó lelki

ismeretfurdalás áll a középpontban. Fény: remény. Fontosak a színek: fehér lepel (tisztaság), fénysugár. Tárgyalás

 20-26. versszak: A rögeszmévé vált mosás. Fekete-fehér.

Az ábrázolás lélektani irányultságát tükrözi a szerkezet is. →A 2. Rész a legfontosabb: itt van leginkább szó a lelki világról.

Ágnes személyiség változása: Először környezetének ítéletétől fél, később saját bűnétől irtózik (megbomlik), belső zavarodottság→ rögeszmés cselekedet. Lelki megtisztulás vágya: a lepel tisztítása.

Érződik a részvét, de általában az elbeszélő nem értelmez. Nem csak a bűnét látja, hanem a szenvedést is. Ezt mutatják a strófabezáró sorok: „Ó irgalom atyja ne hagyj

el!” Gyakran írja: „szegény Ágnes” →Az elbeszélő érzése egyértelmű („Liliomról pergő harmat”, „Hattyú tolláról pergő vízgyöngy” /Ágnes= bárány/ →tisztaság, ártatlanság)

Szondi két apródja

Versformája: zaklatott menetű, váltakozó ritmusú anapesztusi sorok. 1-2 versszak: a három jelképes erejű színhely leírása (a rommá lőtt vár – a

hazaszeretet jelképe, Szondi György sírja a szemközti dombon – a hősi felmagasztalás jelképe, a „völgyben alant” – a győztesek alantas diadalmámorának szimbóluma. A leírást a drámai párbeszéd váltja: a páratlan strófák az apródok énekét, a párosak a török küldött beszédét tartalmazzák →többszólamú ballada.

Időkeveredés: Az apródok dala =múlt, a török küldött beszéde =jelen

Értékszembesítés: két különböző erkölcsi világ egymásnak ellentmondó értékrend. (köztük nem lehet érintkezés.) (7.-es füzetben megnézni a Walesi bárdok elemzését)!

Kitekintés

1877-1882-es, utolsó írói korszakában írta Arany az Őszikék balladáit. Ezekből a művekből már eltűnik a gondviselés, a harmónia. Jellemző a depresszió. Széttöredezett világkép. Elmarad a történelmi áthallás, fő téma a népi hiedelmek világa, a bűn és bűnhődés, szerkezetileg a többszólamúságot kedveli.

Memoriter: A walesi bárdok

Edward király, angol király, Léptet fakó lován: Hadd látom, úgymond, mennyit ér

A velszi tartomány. Van-e ott folyó és földje jó?

Legelőin fű kövér? Használt-e a megöntözés:

A pártos honfivér? S a nép, az istenadta nép,

Ha oly boldog-e rajt’ Mint akarom, s mint a barom,

Melyet igába hajt? Felség! Valóban koronád Legszebb gyémántja Velsz:

Földet, folyót, legelni jót, Hegy-völgyet benne lelsz. S a nép, az istenadta nép

Oly boldog rajta, Sire! Kunyhói mind hallgatva, mint

Megannyi puszta sir. Edward király, angol király Léptet fakó lován: Körötte csend amerre ment,

És néma tartomány. Montgomery a vár neve,

Hol aznap este szállt: Montgomery, a vár ura, Vendégli a királyt. Vadat és halat, s mi jó falat

Hogy nézni is tereh; S mind, amiket e szép sziget

Ételt-italt terem; S mind, ami bor pezsegve forr

Túl messzi tengeren. Ti urak, ti urak! Hát senki sem

Koccint értem pohárt? Ti urak, ti urak!… ti velsz ebek!

Ne éljen Eduárd? Vadat és halat, s mi az ég alatt

Szem-szájnak kellemes, Azt látok én: de ördög itt

Belül minden nemes. Ti urak, ti urak, hitvány ebek!

Ne éljen Eduárd? Hol van, ki zengje tetteim –

Elő egy velszi bárd! Egymásra néz a sok vitéz,

A vendég velsz urak; Orcáikon, mint félelem,

Sápadt el a harag.

Szó bennszakad, hang fennakad, Lehellet megszegik. – Ajtó megől fehér galamb,

Ősz bárd emelkedik. Itt van, király, ki tetteidet

Elzengi, mond az agg; S fegyver csörög, haló hörög

Amint húrjába csap.

Vérszagra gyűl az éji vad: Te tetted ezt, király! Levágva népünk ezrei, Halomba, mint kereszt, Hogy sírva tallóz aki él: Király, te tetted ezt!” Máglyára! El! Igen kemény –

Parancsol Eduárd –

Ha! Lágyabb ének kell nekünk; S belép egy ifjú bárd. „Ah! Lágyan kél az esti szél

Milford-öböl felé; Szüzek siralma, özvegyek

Panasza nyög belé. Ne szülj rabot, te szűz! Anya

Ne szoptass csecsemőt!…” S int a király. S elérte még

A máglyára menőt. De vakmerőn s hivatlanúl

Előáll harmadik; Kobzán a dal magára vall,

Ez ige hallatik: „Elhullt csatában a derék –

No halld meg, Eduárd: Neved ki diccsel ejtené,

Nem él oly velszi bárd. Emléke sír a lanton még –

No halld meg, Eduárd: Átok fejedre minden dal, Melyet zeng velszi bárd.”

Király rettenetest: Máglyára, ki ellenszegül,

Minden velsz énekest! Szolgái szétszáguldanak,

Ország-szerin, tova. Montgomeryben így esett

A híres lakoma. – S Edward király, angol király

Vágtat fakó lován: Körötte ég földszint az ég:

A velszi tartomány. Ötszáz, bizony, dalolva ment

Lángsírba velszi bárd: De egy se bírta mondani

Hogy: éljen Eduárd. – Ha, ha! Mi zúg?… mi éji dal

London utcáin ez? Felköttetem a lord-majort,

Ha bosszant bármi nesz! Áll néma csend; légy szárnya bent,

Se künn, nem hallatik: „Fejére szól, ki szót emel!

Király nem alhatik.” Ha, ha! Elő síp, dob, zene!

Harsogjon harsona: Fülembe zúgja átkait

A velszi lakoma… De túl zenén, túl síp-dobon,

Riadó kürtön át: Ötszáz énekli hangosan

3. Ady Endre Istenes költészete

Általános jellemzők

Ady személyisége: prófétaszerű, teljességvágy, szimbólumrendszer, látomásosság egyéni mitológiája, léttitkok, létharc, váteszszerep, büszke öntudat, küldetéses költő, szimbolista. Szecessziós látásmód, szereplíra, önfeltárulkozás.

A gondviseléshit megrendüléséből fakadó modern Isten-élmény jellemzi, az Istenkeresés valójában a költői én támaszkereső lelki szükséglete. Isten és ember összetartozása személyes kapcsolatként vagy annak hiányaként jelenik meg a versekben, épp úgy, mint Balassinál. Az Isten és a lírai én viszonya mindig ellentmondásos, mind a beszélő, mind az Isten különféle helyzetekben, lélekállapotokban, reakciókban tűnik fel a szövegekben. A nyelvhasználat sokszor biblikus, régies (archaizáló) vagy épp köznapi, személyes, közvetlen, lefokozott, profán kapcsolat. A gondviselésben való hit megrendül, ezzel viszonya ellentmondásos lesz. A versekben mindenféle emberi érzés megjelenik. Általában a versek előtt a Bibliából vesz idézetet. 1912 után minden kötetében van Istenes versciklusa, az első ilyen Istenes ciklusa az „Illés szekerén” című kötetben volt. Ady Istenképe egy összetett, különös megfoghatatlan jelenség: „Isten van valamiként, minden gondolatnak az alján.”

Versek

A Sion-hegy alatt

A központi szimbólumban a Sion-hegy van, ami egy helyszínt jelöl meg. Ady a Sínai-hegyet – ahol Isten a tízparancsolatot kiadta – kapcsolja össze a Sion-heggyel, ahol a Salamon temploma épült és a frigyládát is itt őrizték. Megjelenik ugyanakkor a hegy-toposz is, ami a szilárdságot és az erőt jelképezi.

A lírai én találkozni szeretne Istennel, s a találkozás vágya mindkét félben ott van, mégsem jön igazán létre.

Az alaphelyzet a Sion-hegy alján játszódik, s az utolsó versszakban Isten felszaladt, de a lírai én lent maradt. Megjelenik a lent, és fent ellentéte. (Lent =emberi szféra, fent =tapasztalaton túli /transzcendens/). A kettő közötti út átjárhatatlan.

A vers látomásos balladaszerű történetnek is mondható, melynek két szereplője van: Isten és a lírai én. Groteszk Istenkép, komikus: Isten egy ősz öregemberként jelenik meg, ez egy profán kép, ami azt jelenti, hogy hétköznapi képekkel írja le, mintha a nagyapjáról beszélne. („bús, kopott öregúr.”, „tépedten, fázva”, „fehér szakálla borzolt.”). Isten szerepe: „Rorátéra harangozott”: ez az advent, a várakozás ünnepe. A lírai én kezében lámpás volt, ami a keresés szimbóluma. „Rongyolt, megviselt lelkében a hit”, „eszében régi ifjúság, emlékek”: „tékozló fiú”: hitehagyottan visszatérne az Úrhoz, mert a felnőtt ember elfeledte a gyermeki bizalmat. „Istenszag”: Isten közelsége.

Az atmoszférája mitikus: „nyirkos, vad, őszi hajnalon”

Megvolt a találkozás, de nem tudott mit mondani Istennek, még egy imát és a nevét sem. Az Isten utáni vágy megvolt benne, de nem tudott vele találkozni. Alapmagatartás: keresés, visszatalálás Istenhez, az a lelki nyugalom, amit gyermekkorában érzett. Az Istenbe vetett hit meghalt (Nietzche).

A vers beszédmódja széttartó: egyszerre van jelen a zsoltár, biblikus, archaikus, régies beszédmód és a profán is. Patetikus (fennkölt) és ironikus is. Istenképe szent és hétköznapi.

A Sion-hegy alatt kérdésfelvetésének hátterében minden bizonnyal a metafizikus világmagyarázatok válságának, az egészelvűség megrendülésének tapasztalata áll,

amely azonban nem mond le a teljesség utáni vágyról. Ezt a teljességet azonban már csak a műalkotásban véli újraalkothatónak.

Az Úr érkezése

Háborúból vagy űzetésből jött, s csak Isten jött oda hozzá és átkarolta. Isten-szeretetét írja le ebben a versben. Ha mindenki elhagyja, Isten még akkor is ott van mellette. Ha az ember észre sem veszi, akkor is ott van mindig mellette, csendesen óvja. Csak akkor szólunk Istenhez, amikor nagy bajban vagyunk, pedig ő mindig ott van.

AZ ÚR ÉRKEZÉSE Mikor elhagytak,

Mikor a lelkem roskadozva vittem, Csöndesen és váratlanul

Átölelt az Isten. Nem harsonával,

Hanem jött néma, igaz öleléssel, Nem jött szép, tüzes nappalon,

De háborús éjjel. És megvakultak

Hiú szemeim. Meghalt ifjúságom, De őt a fényest, nagyszerűt,

Mindörökre látom. Krisztus-kereszt az erdőn

Egy gyerekkori emléket ír le: ellenkezés, vágy. Bűnbánata van, mert 20 évvel ez előtt nem úgy viszonyult Istenhez, mint ahogy kellett volna.

Bosszús, halk virágének

Egy zsoltáridézettel kezdődik a vers (71. zsoltár, 9-11. vers). Saját magát Isten virágoskertjében fekete rózsának látja, ahol a virágoskert az egész világot jelenti, s itt mindenki virág, vagy legalább is valamilyen gaz. Mondanivalója: sok ellensége volt Adynak, akik elől védelmet akart, s ily módon fejezte ki magát Isten előtt, még egy zsoltáridézettel a segítségkiáltás biblikus mivoltát mutatja, mégis a virágoskert-hasonlat hétköznapivá teszi. Istent, mint egy kertészt mutatja be, aki minden virágra gondot fordít.

Köszönöm, köszönöm, köszönöm

Mindent megköszön, ami körülötte volt: mindent, amit látott, hallott, érzett, ugyanis érezte, hogy ezekben mindben benne van az Isten. Megköszöni az édesanyját, gyerekkorát és a születését is, s ezzel azt akarta kifejezni, hogy szerinte nem hiába való az élet, és szeret élni. Még a negatív dolgokat is megköszönte: megköszöni bűneit, mert később tanult belőlük, így abban is volt valami jó… Valamint megköszöni a csókot, a hitet, a kétséget és a betegséget is. A vers zárásaként a halált, magát is megköszöni, ezzel pedig azt szerette volna kifejezni, hogy már belenyugodott a halál gondolatába, ő már kész bármikor meghalni.

Imádság háború után

Ady eme verse az „Illés szekere” című kötetében jelent meg, ami csak Istenes verseket tartalmaz. Mindenben csalódott, s szeretné megtalálni a békét Istenben, de csak úgy tud Istennel kibékülni, ha magával is kibékül. A lelki csonkaságát a testében mutatja meg. Ez az egész úgymond egy háború utáni harc.

Hiszek hitetlenül Istenben

A versben megjelenik a jó utáni vágy és annak az elérhetetlensége. Meg van benne, az Istenben való hit, és annak a vágya, de az Istennel való találkozás hiányos. Bűnbánatot vall e miatt. Ez egy bűnbánó vers.

Istenhez hanyatló árnyék

A 109. zsoltár idézetével kezdődik a vers. Mondandója: Az egyedüli megnyugvást csak Istenben találhatja meg, s valami mindig visszaviszi Istenhez.

4.

Kosztolányi Dezső: Édes Anna

Regényei

Kosztolányinak az 1920-as években volt a prózaíró korszaka, ez volt a második alkotói korszaka:

1.

2.

3.

4.

Kosztolányi ekkor ismerkedik meg Freud tanaival, Ferenczi Sándor munkásságával és a lélekelemzéssel. Unokatestvére, Csáth Géza orvosként is a lélekelemző módszerek híve és terjesztője, s ez is hat Kosztolányira. Ezért van az, hogy a regényeiben a hősök tudata áll a középpontban, és az olvasóra hárul az értelmezés is.

Édes Anna

A XIX. Századi regény és a XX. Századi regény különbségei: befelé fordulás, a lélektaniság erősödése, a tudat megjelenítése, a hagyományos cselekménymondás visszaszorítása.

A XIX. Századi regény ábrázoló funkciója erős, kívülről láttat, bemutat, jellemez, az író ítélkezik, szereplőit tudatosan mozgatja, míg a XX. Században a lélektaniság erősödése az egyént úgy helyezi központba, hogy ne kívülről láttasson.

Különösen erős ez a törekvés Freud tanainak megjelenését követően, a tudattalan fogalmának megismerésével, hiszen a tettek ez által nem mindig okolhatók, a hagyományos logika nem működik.

1919-1920-ban játszódik, a Tanácsköztársaság bukása után. A történelmi háttér keretbe rendezi a regényt. (1922-ben van vége.). Itt a szóbeszéd jut meghatározó szerephez. A szocializmusban a cseléd és az úr problémájaként értelmezték. Kosztolányi viszont a társadalmat okolja Édes Anna viselkedéséért. Egy latin szöveggel, egy imával kezdte a regényt, amivel előre kéri Istentől a feloldozást. Az imát egy katolikus temetési szertartásból vette, amiben az állt, hogy Krisztus kegyelmezzen a bűnösnek. Ezzel előreutal, s próbálja felmenteni Édes Annát, és kéri, hogy az olvasók ne ítélkezzenek. Az alaphelyzetet valójában Édes Anna érkezése teremti meg. A cselekmény meghatározóan zárt térben, Vizyék polgári lakásában játszódik. A regény kevés szereplőt mozgat.

A műben az úgynevezett gyakorító elbeszélés uralkodik. Ez az elbeszéléstípus csak egyszer mond el olyan eseményeket, vagy történéseket, amelyek egyébként többször ismétlődnek. →Feszültségkeltés.

Édes Anna és Vizyék kapcsolatára épül a regény, a központi kapcsolat Anna és Vizyné között van. Létük behatárolt, nincs sok kapcsolatuk a külvilággal.

Anna cselédként él és dolgozik, s látszólag beleszokik új helyzetébe. Anna önkifejezésének egyetlen lehetősége a munkája volt, ami viszont mértéktelenül monoton. Anna idegenérzetét a kommunikációképtelensége is megmutatja, mivel fél attól, hogy nyelvhasználata miatt kinevetik (a városi-polgári nyelvhasználattól eltérő nyelvi kódja van). Az elbeszélő azonban fokozatosan építi tudatalattijába azokat az elemeket, amikből a „robbanás” következhet. Pl. A rossz szagok, a neki nem tetsző nevek, a megalázó szerelmi történet, az alamizsnának tűnő piskóta. Ami a hős számára felfoghatatlan, azt

tévesztés volt: összekeverte a börtönt az otthonnal. Rövid időre Patikárius Jancsi szabadította föl Édes Annát, ekkor boldog volt. A szeretet (szerelem) kizökkentette az eddigi életéből, de utána visszazökkent, amikor vége, lett a kapcsolatnak.

A gyilkosság előjelei:

 A mű elején alig evett, az utolsó éjszaka viszont sokat.

 Régebben nem szerette levágni a csirkét, az utolsó éjszaka viszont brutálisan lefejezte.

 Az elején lassú, nyugodt, precíz, pontos volt, a végén pedig ide-oda kapkodott, összetört egy tükröt, felborított egy szekrényt. A gyilkosságot nem tudatosan követi el, a bírósági tárgyalás pontos képet ad ösztönös viselkedéséről. Druma Szilárd koronatanú szerint Anna előre tervelhette ki ezt a gyilkosságot.

A tárgyalást Moviszter zárta le, aki az író szócsöve (rezonőr): Ő egy orvos, akinek figyelme mindig a szenvedő egyesre irányul. „Az az érzésem, hogy nem bántak vele emberien.”, „Nem úgy bántak vele, mint egy emberrel, hanem mint egy géppel” →gépet csináltak, belőle. Moviszter beszélő név: moveo („megindítva érzem magam.”)+ magister (mester): A tárgyaláson viszont védőszava nem érdekelte senkit.

A mű olvasata

A regény olvasati próbálkozásai:

 Cseléd ↔Úr. (szocializmusban találták ki)  Társadalombírálat

 Pszichológiai olvasat

Megjelenik Freud elmélete, ami szerint minden baj és bűn forrása a szeretetlenség, és ez vezeti el az embert a halálhoz. Az ember szétosztott, több rétegből áll, s ebből áll ki személyisége:

 Ösztönén: a személyiség legősibb, tudattalan énje, a lázadás, agresszió székhelye→ szexualitás, szeretet elfojtása

↕

 Felettes én: erkölcsi normák, társadalmi ideálok

 Ego: reális én: az ösztönén és a felettes én harcából alakul ki. A különféle ének megfigyelhetőek Édes Anna életében.

Nem mindentudó az elbeszélőmód, mert az ember belső világáról nem kapunk tökéletes képet, mivel az kiismerhetetlen. (E/3). A nyelve kevés az ember kifejezéséhez. (gondolatok, érzelmek). Kosztolányi nem hitt az emberi pszichikum hagyományos művészi megformálhatóságban és kifejezhetőségben.

Édes Annát sokszor összehasonlítják Raszkolnyikovval.

Raszkolnyikov Édes Anna

Előre eltervezett gyilkosság. Nem előre eltervezett gyilkosság.

Tudja tettének okát. Nem tudja tettének okát.

Nem ismeri el egyből a bűnét. Egyből beismeri tettét A mű üzenete: az emberi közömbösség romboló hatása, a részvét és szánalom hiánya.

5. Babits Mihály: Jónás könyve, Jónás imája

Babits pályaképe

Irodalomszervező tevékenysége: A Nyugat főszerkesztője, és meghatározó alakja volt. (Halálával megszűnt a Nyugat, ennek utolsó száma Babits-emlékkönyv volt.). Tanárként működött, magyart tanított a folyóirat szerkesztése mellett. 1927-ben a Baumgarten alapítvány kurátora (elnöke) lett.

Értékőrző magatartása a háború alatt: Egész életében teljességgel szemben állt a

háborúval. A háború hatására a költő feladja a külvilág eseményeivel szemben kialakított távolságtartó magatartását, és a háborús propagandával szemben hitet tesz a felvilágosult emberiség eszménye mellett.

Betegsége: 1934-től légzési panaszokkal küzdött, s 1937-ben felfedezték, hogy gégedaganata van, s e miatt sokáig nem tudott beszélni.

Szembenézés a halállal: A lét végső kérdései felé fordul: személyesség, elégikus hangnem, irónia és/vagy önirónia.

Jónás könyve (1938) és –imája (1939)

A Jónás könyve a küldetéstudat alakulása szempontjából és az életmű egészére reflektáló jelleggel értelmezi, illetve írja újra az ószövetségi történetet.

Ez a mű egyenes folytatása és lezárása Babits etikus magatartásának; egyszerre: ősi és modern; mítosz és aktuális világtörténelem.

Műfaja: elbeszélő költemény: egy régmúlt korban megírt történetet ír át: parafrázis. A bibliai történet parafrázisa (eltérések: a Szentírás prófétája felajánlja a hajósoknak, hogy vessék tengerbe, Babits Jónása megbújik a hajófenéken; az ószövetségi történetben Ninive lakói megtérnek, Babits történetében kigúnyolják a prófétát →a második világháború előestéjén a költő groteszknek, érzi helyzetét.).

Amikor ezt írta, már nem tudott beszélni, s kórházban, betegágyon írta.

Szerep-vers: a szökött próféta egy önarcképet jelenít meg. Babits összehasonlítja magát Jónással: a küldetése nem ment neki, mert nem hallgattak rá, ezért perlekedett Istennel, majd visszavonult a magányba (a két sors teljességgel összeegyeztethető). A küldetés beteljesítése minden ember feladata. Babits küldetése az irányadás volt. A remény és bizalom hangja van jelen. Rádöbben arra, hogy mindhalálig be kell teljesíteni a

küldetését, még felmetszett gégével is. Szenvedés nélkül a lélek önvizsgálata lehetetlen. A költő feladata: iránymutatás, erkölcs vigyázása.

Négy részből áll, ugyan úgy, mint a Bibliában. Ezekben a részekben a külső és belső helyszín együtt van jelen. (A másodikban magával, míg a negyedikben Istennel perlekedik.)

Drámai szerkezet:

 Jónást hívja az Úr, de Jónás megszökik  Az Úr megbünteti, majd megmenti

 Jónás meggyőződésből hirdeti Ninive pusztulását, de Ninive nem pusztul el.

Példázatként is lehet olvasni: a sorsa ellen menekülő ember példázata. Fő mondandója: Isten irgalma.

Ninive a mai emberiséget jeleníti meg, míg Jónás magát a költőt.

Jónás alakja: Méltatlan az igehirdetésre: „rühellve a prófétaságot”, elfut küldetése elől, fogadkozik, kifogásol, kételkedik. Nem ismeri a jövőt, tehát igazából nem is próféta. A bűn következménye a büntetés, vagyis az Úr megleckézteti: Jónás a cethal gyomrában ráébred: „ki nem akar szenvedni, kétszer szenved”; a szenvedés során prófétává válik, vállalja azt, mégis: megszégyenített hős. Kevélysége miatt kudarcot vall.

Jónás nemcsak Ninive ellen harcol, az Úr ellen is, sőt legnagyobb harcát önmagával szemben kell megvívnia.

Babits nem felmagasztalja Jónást, éppen ellenkezőleg: elmarasztalja. Ennek közei: gúny, öngúny, groteszkség, irónia.

Az Úr alakja: Az én-felettes, aki azonos énnel, és aki nem azonos, akivel szembeszegül az én, és akit szolgál.

Bölcseleti igény, filozófiai, etikai mondanivaló.

Babits belső vívódásának kivetülése: a konfliktus élesebb a bibliainál.

Ugyanakkor az Úr, az igazság és a közvetítő (próféta) szorosan egybetartozik. Stílusa: összetett, többrétegű: archaizáló (biblikusság), neologizmusok (oda nem illő szavak)

A két pólus egysége szöveg mögötti (az én és az én-felettes viszonya)

Jónás Úr

 „A szó tiéd, Te csak prédikálj, Jónás, a fegyver az enyém. Én cselekszem”  Helyesen ismeri fel az emberek vétkeit, Az igazság személytelen, a látomás

De az ítélkezés nem az ő feladata. Fontos, nem a látó

 Eszköz csupán az Úr kezében Örök: „Van időm, én várhatok.” Pótolható: „Jönnek új Jónások”

 Az apokalipszis (a pusztulás) rémképét Türelem, építés, tevékeny humanizmus Vetíti az emberek elé (a tök példázata)

 Nem tud megbocsátani – átkot kiált, Megbocsátás, a mindenek fölötti Megtorlást és bosszút követel. Szeretet, kegyelem

 Ószövetségi erkölcs Újszövetségi erkölcs (Szemet szemért elve)

 A társadalom morálja Időtlen, egyetemes parancs  Babits énjének társadalomkritikai Babits énjének etikai vetülete

Vetülete

 Babits testi-lelki félelmeinek kivetülése Isten igéi Babits meggyőződését (Jónás kudarcának okai: gyáva, kevély, formálják tanítássá

Korlátolt)

 Naturalista, profán; önirónia Pátosz Gúny, groteszkség

Üzenete a mai korra

Babits fölismeri, hogy az emberi kultúra és gondolkodástörténet évezredes folyamata – mely akár célelvű, akár körkörös – nem zárulhat le a fölhalmozott értékek pusztulásával. Az ember felelőssége az értékek védelme és megőrzése. A Jónás könyvének, morális hitvallásának ma is érvényes az üzenete.

Tanulság: kell próféta, csak máshogy, mint ahogy Babits/Jónás gondolta. Több

bölcsességgel, alázattal, kevesebb indulat, düh. Támadni kell mindent, ami rossz, de nem szabad elpusztítani az egészet. Mindenben meg kell találni a jót. A küldetésben akkor is bízni kell, ha kimenetele bizonytalan. „Vétkesek közt cinkos, aki néma”

JÓNÁS IMÁJA

Hozzám már hűtlen lettek a szavak, Vagy én lettem, mint túláradt patak

Oly tétova céltalan parttalan S úgy hordom régi sok hiú szavam

Mint a tévelygő ár az elszakadt Sövényt, jelzőkarókat, gátakat. Óh bár adna a Gazda patakom Sodrának medret, biztos utakon

Vinni tenger felé, bár verseim csücskére Tőle volna szabva rím előre kész, s mely itt áll polcomon,

szent Bibliája lenne verstanom, hogy ki mint Jónás, rest szolgája, hajdan

bujkálva, később, mint Jónás a Halban leszálltam a kínoknak eleven süket és forró sötétjébe, nem három napra, de három hóra, három évre vagy évszázadra, megtaláljam,

mielőtt egy mégvakabb és örök Cethal szájában végkép eltűnök, A régi hangot s, szavaim hibátlan Hadsorba állván, mint Ő súgja, bátran Szólhassak, s mint rossz gégémből telik

És ne fáradjak bele estelig Vagy míg az égi és ninivei hatalmak Engedik, hogy beszéljek s meg ne haljak.

6. József Attila kései költészete

Életrajzi háttér

1936: „Nagyon fáj” című utolsó verseskötete: felerősödik benne a Ferudi pszichoanalízisből átvett szublimáció esztétika: a tudat mélyéről feltörő ösztönös érzelmeket – indulatokat formafegyelemmel írja le. Létválság, szanatóriumok, skizofréniás betegség.

Sok ekkor az önmegszólító vers, melyekben a gyermeki énjét szólítja meg. Előjönnek az apa – Isten – gyermek, a bűn és az anya – nő motívumai.

Ez a kötet tartalmazza a legtöbb létösszegző verset, valamint a társadalomért érzett felelősége is megjelenik benne. (Például: A Dunánál)

Istenes versek

Balassinál: Isten partner és egyenrangú fél, így perlekedik Istennel. Követeli Balassi a bűnbocsánatot, de az alázat hangja is nagyon erős. Ady mindegyik versében más Istenkép jelenik meg. A Hitre való törekvés, jellemző rá. József Attila, mint nyugtalan költő mindig Istenben keresi a bizalmat.

Nem emel föl

A panaszzsoltárok hangulatát idézi a vers. Egy kilátástalan léthelyzet jelenik meg: egyedül megoldhatatlan. Válságba kerül, kiutat, segítséget kér Istentől.

„Fogadj fiadnak”, vagyis legyen valaki, akihez tartozhat.

A személyiség szétesettsége van benne, mert kéri Istentől, hogy fogja össze. Ő legyen az oltalma a lírai énnek. Olyanokat kér Istentől, amit a gyermek a szüleitől szokott.

Benne van a szeretetvágy és a szeretethiány. A mű középpontjában az áll, hogy nem kap szeretetet.

Saját magát gyermeki tulajdonságokkal ruházza fel: kíváncsi, árva, gyámolításra szorul. Saját magát Isten fiának akarja.

Istenhez való viszonyulása ellentétes: dac és ragaszkodás.

A „Négykézláb másztam” című vers erre válaszol, hogy magától is képes felállni, s ezért úgy segített Isten, hogy nem segített.

Bukj föl az árból

A „Nem emel föl” című vers párverse. Könyörgő zsoltár. A szorongatott lírai én Istenhez fordul egy válságos helyzetben. Szeretetért, oltalomért könyörög. Ugyanakkor bűntudata is van, pedig bűntelennek látja magát. A feloldozást a büntetéstől várná.

Létösszegző versek Karóval jöttél…

Önmegszólító vers.

Téma: a személyiség bezártsága (Hét Torony-metafora)

A gyökerekig, a gyermekkorig, az ifjúságig nyúl vissza; gyermekkor és felnőttkor ellentéte; a felnőttkori csalódást rendkívül nehéz elviselni (elemi létfeltételek hiánya). A felnőtt szólítja meg gyermek-önmagát (a remény nélküli a naiv reménykedőt) a romlott világban; a gyerekkor ábrándjai ellentétben állnak a felnőttkor nincstelenségével. (egy egész életen át, tartott, soha nem enyhült, 1937-ben már elviselhetetlenné vált – Balatonszárszó). Gyermeki énjét kérdőre vonja, minősíti, kioktatja. Ezzel saját magával vitatkozik: Kérdései:

 Miért akart nagyot, többet magához képest?

 Sok dologról „lemaradt”, pedig mindent megtett érte.  Miért ábrándozott annyit?

Összetett gyermek-motívum: a szeretetre vágyó; korlátozott helyzetű (jelen esetben is az). Önmagát elsirató jelleg: poétikai eszköz a kérdőjel. A jelen kudarcának okait a múlt felől közelítve magyarázza meg.

Kirekesztettség, elmagányosodás motívumai: azért lett magányos, mert túl őszinte volt. Ez nagy kitárulkozás volt felőle.

Karóval jöttél: ez az egész már a születésénél kezdődött.

MEMORITER: (KARÓVAL JÖTTÉL…) Karóval jöttél, nem virággal,

feleseltél a másvilággal, aranyat igértél nagy zsákkal anyádnak és most itt csücsülsz,

mint fák tövén a bolondgomba (igy van rád, akinek van, gondja),

be vagy zárva a Hét Toronyba és már sohasem menekülsz. Tejfoggal kőbe mért haraptál?

Mért siettél, ha elmaradtál? Miért nem éjszaka álmodtál? Végre mi kellett volna, mondd?

Magadat mindig kitakartad, sebedet mindig elvakartad, híres vagy, hogyha ezt akartad.

S hány hét a világ? Te bolond. Szerettél? Magához ki fűzött? Bujdokoltál? Vajjon ki űzött? Győzd, ami volt, ha ugyan győzöd,

se késed nincs, se kenyered. Be vagy a Hét Toronyba zárva,

örülj, ha jut tüzelőfára, örülj, itt van egy puha párna,

hajtsd le szépen a fejedet. Talán eltűnök hirtelen…

Számvető, érték- és Időszembesítő vers: a múltat és a jelent szembesíti úgy, hogy a jelen képe mindig magába foglalja a jövőt, az élet folytathatatlanságának a motívumát (erdő-metafora a keret); a jövő képe a halált, mint megoldást sugallja. Mivel a múlt negatív volt, a jelen és a jövő is az: ok – okozat.

Csalódottság okai: Nehéz volt a gyerekkora. Vágy a célokért való küzdésért, ami nem sikerülhet. Dacossága az anyjával és oktatójával szemben. Az ifjúságát („zöld vadon”) összehasonlítja a jelennel („száraz ágak”).

Bűntudat: nem tudta kiteljesíteni személyiségét; bűnné váló hibája, hogy másmilyennek hitte a létet, mint amilyen.

Bravúros technika, zárt szerkezet. Közösségi versek

A Dunánál

Saját egyéni léte felöl közelít, s az egész közösség nevében szól. A jelen embere csak az ősök tapasztalatát elsajátítva munkálkodhat. Saját sorsát összekapcsolja a közösséggel. A Duna metamorfózisa (átváltozása) figyelhető meg: a Duna az idő és az emlékezet allegóriája. A Dunát azonosítja az anyja ölén játszó kisgyerekkel: az élet és a halál jelképe a víz. A vízbe belelátja a dolgozó ember képét is, azaz az egész társadalmat. A vizet összekapcsolja a társadalommal: különböző képekkel, mert a Duna mindennek a szemtanúja volt.

Egy folyóiratban jelent meg, aminek az alcíme a „Mai magyarok régi magyarokról” volt. Saját múltján keresztül írja le, hogy a magyar emberek múltját, történelmét ismerni kell, s csak ez alapján élhet tovább az ember: vátesz költői szerep: a jelen embere a múlt ismeretében munkálkodhat a jövője felé. (A múlt mutathat irányt a jövőbe.

Emlékezet= jelent formáló múlt.

Műfaja: gondolati óda: Pindarosz szerkezeti formáját megbontotta: 3 részből áll, de József Attila nem írta meg ugyanolyan hosszan az egyes részeket, s a tartalmi feloszlás sem érvényesül.

Hazám

A népi írók programja lett. Hét részből áll: szonett-ciklus.

A nép ellen elkövetett igazságtalanságról szól. József Attila közösségi felelősségvállalásáról szól.

A meditáló szemszögből jut el a gondolatokig: gondolati óda. (este történik).

2. Közösség – nemzeti nyomor: betegség, egyke, lelki restség: belenyugvás. A politikusokat okolja ezért. „Szép fajunk”: magyarság.

3. rész: a falurombolásról van szó, hatalom, nincs szabad választás

4. rész: Kivándorlás – 1,5 millió ember kivándorlása. Az Új világ mást jelent a kivándorlóknak és az otthontalanoknak.

5. rész: Nehéz munkássorsról, alacsony munkabér. 6. rész: társadalmi rétegek: paraszt – földesúr viszonya. 7. rész: A költő hűséget fogad hazájának.

Megmutatkozik költői szerepvállalása: mindig az igazat mondja. („Az igazat mondd, ne csak a valódit.”)

József Attila, mint Ady a Magyarság sorsával azonosul. A közösség nevében szólal meg.

MEMORITER: HAZÁM 7

S mégis, magyarnak számkivetve, lelkem sikoltva megriad – édes Hazám, fogadj szivedbe,

hadd legyek hűséges fiad! Totyogjon, aki buksi medve láncon – nekem ezt nem szabad! Költő vagyok – szólj ügyészedre,

ki ne tépje a tollamat! Adtál földmívest a tengernek,

adj emberséget az embernek. Adj magyarságot a magyarnak, hogy mi ne legyünk német gyarmat.

Hadd írjak szépet, jót – nekem add meg boldogabb énekem! „Levegőt!” és „Thomas Mann üdvözlése”

7. Kölcsey Ferenc – Vörösmarty Mihály: A Himnusz és a Szózat összehasonlító

elemzése

Kölcsey Ferenc: Himnusz

1823. január. 22-én íródott, nyomtatásban először 1829-ben jelenik meg az Aurorában; Erkel Ferenc zenésíti meg; válságos korban, I. Ferenc abszolutizmusa idején születik: távlattalanság, reménytelenség.

Keretes mű, műfaja óda, azon belül is himnusz. Emelkedett hangvételű mű. Fő címe műfajmegjelölő; alcíme (A magyar nép zivataros századaiból) a megszólalás módjára, a XVI. Század jeremiádjaira, siratóénekeire utal. (oka: a cenzúra, illetve az azonos történelmi sors.)

A megszólított egy transzcendens erő: Isten, ő áll a mű középpontjában. Szerkezet:

 1. és 8. versszak a keret; az 1. versszakban Istenhez fohászkodva áldást kér a magyar népre; a 8. versszakban módosul: szánalomért könyörög (hangsúlyos, sorkezdő helyen most nem az „Isten” áll, hanem a „szánd”); tragikusabb színezetet nyer a befejezés, megszólal a remény is: ennyi balsors után megérdemli a nemzet a jobb jövőt.

 2-3. versszak: érték-gazdag múlt: a magyarok hőskora, dicsősége (honfoglalás, dús vidék, Mátyás).

 4-6. versszak: tragikus múlt: váltás; Isten lesújtott ránk; büntetése: tatárok, törökök, belviszály (talán ez utóbbi a büntetés oka?).

 7. versszak: sivár jelen: kilátástalanság; nincs a hazatért áldozni kész honfi. MEMORITER: HIMNUSZ

A magyar nép zivataros századaiból Isten, áldd meg a magyart

Jó kedvvel, bőséggel, Nyújts feléje védő kart,

Ha küzd ellenséggel; Bal sors akit régen tép,

Hozz rá víg esztendőt, Megbünhődte már e nép

A multat s jövendőt! Őseinket felhozád Kárpát szent bércére, Általad nyert szép hazát

Bendegúznak vére. S merre zúgnak habjai

Tiszának, Dunának, Árpád hős magzatjai Felvirágozának. Értünk Kunság mezein Ért kalászt lengettél, Tokaj szőlővesszein Nektárt csepegtettél. Zászlónk gyakran plántálád Vad török sáncára,

S nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára. Hajh, de bűneink miatt Gyúlt harag kebledben, S elsújtád villámidat

Dörgő fellegedben, Most rabló mongol nyilát

Zúgattad felettünk, Majd töröktől rabigát

Vállainkra vettünk. Hányszor zengett ajkain

Ozman vad népének Vert hadunk csonthalmain

Győzedelmi ének! Hányszor támadt tenfiad

Szép hazám kebledre, S lettél magzatod miatt

Magzatod hamvedre! Bújt az üldözött s felé Kard nyúl barlangjában,

Szerte nézett s nem lelé Honját a hazában,

Bércre hág és völgyre száll, Bú s kétség mellette,

Vérözön lábainál, S lángtenger fölette. Vár állott, most kőhalom,

Kedv s öröm röpkedtek, Halálhörgés, siralom

Zajlik már helyetek. S ah, szabadság nem virúl

A holtnak véréből, Kínzó rabság könnye hull

Árvánk hő szeméből! Szánd meg isten a magyart

Kit vészek hányának, Nyújts feléje védő kart

Tengerén kínjának. Bal sors akit régen tép,

Hozz rá víg esztendőt, Megbünhődte már e nép

1836-ban íródott. Vörösmarty reformkori költészetének nyitó verse a Szózat. Megírásakor így méltatta Kossuth a művet: „Ha mást soha nem írt volna, ezen egy művével is hervadhatatlan koszorút körített homlokára.”

Megírásának körülményei: 1832-1836-os országgyűlésen a haladó hazafiak az egész magyar társadalom átalakítását jelölték ki célul. A Habsburg-udvar ellentámadásba ment át, 1836-ban feloszlatta az országgyűlést, s sokukat letartóztatták, ekkor írta meg Vörösmarty a Szózatot.

Eredeti eleje: „Hazádhoz. Mint szemedhez tarts híven, óh magyar.”, de 1837-ben átírta és az Auróra zsebkönyvben jelent meg.

A vers címe: Szózat. Jelentése: felhívás, kiáltvány, intelem (ma), valamint az ünnepélyes, emelkedett hangvételű költői megszólalás hangulatát idézi. Jelentések: „ápol, s eltakar”: ma megvéd; régen: eltakar= eltemet. A haza, mint történelmileg kialakult közösség ápolhat, gondozhat, nevelhet. „nagyszerű halál”: ma: dicsőséges halál; régen: nemzethalál. „viszály”: ma: belviszály; régen: küzdelem, viszontagság, baj.

A versindítás rendkívül erőteljes: a hazához való hűség. Erkölcsi parancsát fogalmazza meg. Nem Istenhez, hanem a néphez, a magyarokhoz szól. A rendületlen hazaszeretetre való felszólítást a felszólító-módú igealakok mutatják, illetve a nagy-ívű ellentétek. (élned-halnod, áldja-verjen, sír-bölcső). A vers romantikus eszközei: túlzás, választás. Idősíkok:

 3-5. versszak: a hősi múltat idézi (Árpád, Hunyadi, Kuruc-szabadságharc). A múltat a jelennel az ismétlődő mutató-névmások kötik össze. (itt, ez).

 6-7. versszak: jelen képei. Az egész emberiség összetartozása ad erőt a változáshoz.  8-12. versszak: a sorsdöntő jövő lehetőségeit mérlegeli. 2 választási lehetőség van:

jobb kor reménye (8-10.), vagy nemzethalál (11-12.). MEMORITER: SZÓZAT Hazádnak rendületlenül

Légy híve, oh magyar; Bölcsőd az s majdan sírod is,

Mely ápol s eltakar. A nagy világon e kívül Nincsen számodra hely; Áldjon vagy verjen sors keze:

Itt élned, halnod kell. Ez a föld, melyen annyiszor

Apáid vére folyt;

Ez, melyhez minden szent nevet Egy ezredév csatolt. Itt küzdtenek honért a hős

Árpádnak hadai; Itt törtek össze rabigát

Hunyadnak karjai. Szabadság! Itten hordozák

Véres zászlóidat,

S elhulltanak legjobbjaink A hosszú harc alatt. És annyi balszerencse közt,

Oly sok viszály után, Megfogyva bár, de törve nem,

Él nemzet e hazán. S népek hazája, nagy világ!

Hozzád bátran kiált: „Egy ezredévi szenvedés

Kér éltet vagy halált!” Az nem lehet, hogy ész, erő,

És oly szent akarat Hiába sorvadozzanak

Egy átoksúly alatt. Még jőni kell, még jőni fog

Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez

Százezrek ajakán.

Vagy jőni fog, ha jőni kell, A nagyszerű halál, Hol a temetkezés fölött

Egy ország vérben áll. S a sírt, hol nemzet sűlyed el,

Népek veszik körűl, S az ember millióinak Szemében gyászköny űl.

Légy híve rendületlenűl Hazádnak, oh magyar: Ez éltetőd, s ha elbukál,

Hantjával ez takar. A nagy világon e kívűl Nincsen számodra hely; Áldjon vagy verjen sors keze:

Itt élned, halnod kell.

Himnusz és Szózat szerkezeti hasonlósága: keretes, dicső múlt ↔sivár jelen, nemzethalál vízió. A magyarság nem érdemelne-e jobb jövőt. Mindkettő alapja: Berzsenyi: Magyarokhoz I. II. A Szózat Kölcsey alapgondolatából indul ki.

8. Mikszáth Kálmán novellái

Alkotói háttér

Mikszáth a XIX-XX. Században élt, őt tartják a legnagyobb magyar elbeszélőnek. (Jókait pedig a legnagyobb magyar mesélőnek). Újságíró is volt, valamint regényeket is írt. (pl.: Beszterce ostroma, Fekete város, Szent Péter esernyője, Gavallérok, Noszty fiú esete Tóth Marival, Különös házasság stb.)

Írói indulásának első sikerei a két novelláskötete megjelenésekor jött: 1881: Tót atyafiak (Itt a hősök mind magányosak, s a természethez közel érzik magukat.) és 1882: A jó palócok (15 rövidebb, 2-3 oldalas balladaszerű elbeszélés). Ezeket a novellásköteteit több nyelvre is lefordították.

A szülőföld világa ihlette őket, a palócföld tájai: a valóság ihlető ereje: Szklabonyán született (Szlovákia területe, felvidéken van). Ezért olyan meghatározó az életrajzi háttér: patrialhális viszonyok, erkölcs, zárt közösség, érték, anekdotázás. (Majd később ez lesz, ami Móricznál megváltozik).

A különcök alakjai: a körülötte megforduló emberek, valóságos alakok megidézése, az anekdoták szerepe. Szereplői parasztok: parasztábrázolása nagyon fontos. Fontos a babonákban való hit is. Az emberek egy idillikus, harmonikus világban élnek, amit sokszor a szenvedély bont fel, de a felbomlott erkölcsi rend a végén helyre áll. A természet és az ember az elején még egy közösségben élt, a pénz nem érdekelte őket. Az írói világ jellemzői:

A polgárosuló, megromlott erkölcsű világ szembenállása a hegyvidék vagy valamelyik elzárt hely elszigeteltségével. Az emberek a civilizációtól távol élnek.

Állandó stílusjegy: romantika, realizmus. (Söfrin Aladár: „Nem volt soha analitikus író Mikszáth.” Művei élőbeszédszerűek, jellemző rá a népnyelv: palóc nyelvjárás. A novellákat a közös szereplők és az állandó táj (Fátra) köti össze, s ezek ciklusba szervezik. (Összefüggő történetek is lehetnek akár.)

Érdekes történetek, sokszor morális tartalommal. A falu világa is különösségében érdekes. A táj kitüntetett szerepben van, sokszor mesei elemek is megtalálhatóak benne.

Az a fekete folt

A Tót atyafiak novelláskötetben jelent meg, amiben 3 másik szintén hosszabb lélegzetű novella kapott helyet: Arany kisasszony, Lapaj, a híres dudás, Jasztrabék pusztulása; mégis ez a novella a leghíresebb.

Helyszín: zárt világ: egy völgy, a brezinai birtok. A megjelenítés az idillt erősíti: mesebeli ház, harmónia, az elzártság fizikai értelemben is kézzel fogható, a falu távol van, a nagyvilág kiszorul innen, csak a legendák szintjén él.

A szereplők világlátása; a faluhoz, a természethez, az egymáshoz való viszony: a szereplők (Olej Tamás, Anika, Matyi) ebben a világban harmonikusan élnek, egymáshoz fűződő kapcsolatuk a kívülálló szemével idilli, mint ahogy egész világuk is az. A természet megértő közelsége hatja át mindennapjaikat, a világ többi része mesése távolinak tűnik. Ezért fontosak a természeti jelenségek.

A főszereplő Olej Tamás: magányos, zord hegyek között élő számadó juhász. Jellemző rá a lelki mélység, a természeti bensőség. Békés személyiség: Istennel, a vármegyével és a herceggel békességben él. Ő az egyetlen szereplő, akinek összetett belső világát: ellentmondásoktól sem mentes személyiségét, lelki mélységeit, gondolatait, vívódásait feltárja az elbeszélő. A többi szereplő alakja jelzésszerű, szerepük Olej Tamás erkölcsi-lelkiismereti drámájának, belső összeomlásának megformálására korlátozódik.

A világról vallott nézetek, elképzelések, a történelemhez fűződő viszony: a történelem nem befolyásolja a brezinai völgy életét, az eseményekről pusztán hallanak. Ezért is mondható időtlennek a mű.

A harmónia megbomlása, a bűn megjelenése és ennek következményei: Az idill, harmónia felbomlását a külső világ változásai hozzák magukkal. Az első változás az uraság halála s a fiatal földesúr, bár névben ugyanaz, mint a régi (Taláry Pál), erkölcsében teljesen más. Ennyi változás is elegendő ahhoz, hogy az eddigi egyensúlyt felbontsa, és az elszigetelt világot elpusztítsa. Ez csak részben a kívülről jövő erkölcstelensége, ugyanannyira a védettség naivsága is. Taláry Pál megtörve az idillikus állapotot Olej Tamás 16 éves lányát, Anikát el akarja vinni magával. Anika viszont ezzel nincs tisztában, hogy miért is akarja elvinni magával a herceg (nem feleségnek, hanem pusztán nagyúri szeretőnek akarja megszerezni Anikát), így beleegyezik a szöktetésbe.

A nyitás és zárás beszédhelyzete: a nyitásban a történet jelenidejében van a beszéd, a zárásban pedig a történetre való visszatekintés (retrospekció) beszédhelyzetének a jelene. A szöveg tehát a történet jelenéből a történet elbeszélésének visszatekintő jelenébe vált. Ezzel megszünteti a történet és a történetmondás egyidejűségét, így kialakítja a történet legendaként való olvashatóságát.

Az elbeszélő nem mindentudó, ugyanakkor a mű vége felé haladva Olej Tamás alakja is egyre láthatatlanabbá válik. (Nem tudjuk, hogy mit forgathat a szemében).

A tűz motívuma: megtisztulás, erkölcsi fölény. A cím jelentése: Metaforikusan értendő: A felégetett akolról van szó, valamint Olej Tamás lelkiismeret furdalása is egyben: ”Aklot cserélt becsületéért”. A pusztulás jelképe, a lelkiismeret fennmaradó nyoma. „Az”: előremutató, s azt a benyomást kelti, hogy közismert história következik.

Kitekintés

Jókai a világ romlásáról: alapkérdés, hogy legalább szigetként meg tud-e maradni az ártatlanság? (A „Sziget” romantikus motívum). Ágnes asszonnyal is össze lehet hasonlítani, hiszen olyan Olej Tamásnak az erdő közepén „az a fekete folt”, mint Ágnes asszonynak a lepel: mindketten saját bűnüket látták benne, s ettől akartak megszabadulni.

9. Móricz Zsigmond: Barbárok

Pályaképe

Az ilyen novellái a harmadik pálya szakaszában íródtak, ezeknél letisztultabb, balladisztikusabb népmesei elemek vannak. Újszerű parasztábrázolás. Az 1930-as évek írói terméséből megemlíthetőek a „Rokonok (1932)” című regénye, és a „Barbárok” című elbeszéléskötete. Utolsó jelentős regénye, az úgynevezett Csibe-novellák nyomán írt Árvácska 1941-ben látott napvilágot. Különösen jelentősek a paraszti világot bemutató művek (Barbárok, A boldog ember, Árvácska). Hiteles, mert ebben a világban nőtt fel. Kapcsolatban állt a népi írókkal. Témája: világháború hatása az emberekre. A művek nagy része tragédiával végződik.

A Barbárok (1931)

Balladaszerű novella: nem hagyományos, mert balladai homály van benne és szaggatott. Naturalista: a juhászok életéről beszél. Ez egy híradás a pusztáról, az ott élő emberek zárt világáról, gondolkodásmódjáról, babonás hiedelmeiről. Drámai, riasztó, hihető történet, jelenetezés (3 jelenet, mindben más-más szereplők állnak a középpontban.). A novella egy animisztikus hitben élő, civilizáción kívüli világot mutat be, ahol érvénytelenek a hagyományos erkölcsi kategóriák. Csattanóval zárul, mivel csak 25 botot kap, holott akasztófával fenyegették.

A történelmi idő jelöletlen, így nem állapítható meg, mikor játszódik a történet. Ez az elbizonytalanítás egy példázatszerű, általánosító olvasatot is lehetővé tesz. A novella a sűrítés és jelentezés elvére épül.

A cím értelmezése: Ez egyben a végszó is, így témamegjelölő és előreutaló. A ridegpásztorok társadalmon kívüli „ember, kultúra alatti”, mozdulatlan zárt világa (nem beszélnek, nincsenek gondolataik, vegetálnak halálukig; az állatokhoz több közük van, mint az emberekhez). Ez a világ termeli ki a rablógyilkosokat, akik félelmetes kegyetlenséggel, lelkifurdalás nélkül ölnek. Barbárok: paraszti világ, gyilkosok, puszta, ősi hagyományok.

Az alaptörténet: (detektívregénybe illő)

1. rész: a rablógyilkosság elkövetése (puszta)

2. rész: a nyomozás, igazságkeresés (Bodri juhász özvegye kutat eltűnt férje és gyermeke után), a leleplezés (a kutya kölyke ássa ki a tetemeket). (tágabb puszta)

3. rész: az igazságszolgáltatás (Szegedi tárgyalóterem)

Móricznál nem a cselekményen van a hangsúly, a történet hátterében álló világ, a lelkiség foglalkoztatta (hogyan történhetett meg mindez a XX. Századi Magyarországon).

Egyénített szereplők:

 Bodri juhász számára fontos a rézzel kivert, gondosan megmunkált bőrszíj, amelyet fiának szán (az animizmus babonája + szépség).

 Az ember alatti létből emelkedik ki az özvegy alakja; népmesékbe illő kitartással, erőfeszítéssel keresi családtagjait; hűsége, emberi jósága azt igazolja, hogy ebben a világban is léteznek igaz emberi érzések. „Fekete nő fehér ruhában”: fekete: napégette, halál, gyász, fizikai munka; fehér: ártatlanság, hűség, tisztaság.

 Veres juhászék (a gyilkosok) világa nem erkölcstelen világ, mert az feltételezi a kanonizált erkölcsi normákat, azok ismeretét, hanem erkölcs nélküli. A babonák és hiedelmek fontosabbak voltak neki, mint a lelkiismerete.

 A vizsgálóbíró tényszerű és indulat nélküli kijelentése („Barbárok”) az erkölcs hiányának a megfogalmazása; ő érti meg ennek a barbár világnak a „lelkiségét”; mivel tudja, hogy nem tud hatni Veres juhász lelkiismeretére, őskori, babonás riadalmára gyakorol nyomást. A bíró szerint, a parasztság képes ilyenre, akkor barbár! (Ezt a gyilkosokra, emberre, hiedelemre és jellemre mondja). A törvény példaszerűen általánosít: metaforikus cím. Visszautal a címre, és körkörösen lezárttá teszi a novellát.

Központi motívum: a szíj; ez Bodri juhász lelkének tárgyi megfelelője (animizmus). Ez a gyilkosság ürügye, ez sejtet, a beazonosítás célt szolgálja, és a leleplezésnél is fontos szerepe van. Az övnek kabalisztikus jelentése volt: rejtélyes.

Babona: Saját maga alkotott tárgyba a saját lelkük kerül, amit nem lehet eladni. Ha a tárgy előkerül a halála után a halott lelke is előkerül.

A mű szerkezete: In medias res: dolgok közepébe vágás. A három részre osztás egyszerre felel meg a klasszikus retorika hármas osztásainak és az ősi számmisztikának; a három rész mindegyike három kisebb részre tagolódik: (Klasszikus szerkezetű)

1) Kettős gyilkosság

I/1. Bodri juhász a pusztán. I/2. A látogatók.

I/3. A gyilkosság. 2) Keresés

II/1. Az asszony kijövetele. II/2. A nagy vándorlás. II/3. A felfedezés. 3) Leleplezés

III/1. A teljes tagadás. III/2. Az öv.

III/3. A teljes beismerés.

A részek közös vonása, hogy az alaphelyzetet a népmesékhez hasonlóan mindhárom egységben a hiány (nyáj, férj-gyermek, igazság) billenti ki, megindítva az egyes szerkezeti részek eseménysorát.

A szerkezeti egységek között időbeli ritmusváltás van: szaggatottság, feszültségkeltés: I. Rész: Néhány óra – a dialógusok uralkodnak, a leírás csak a

legszükségesebbekre szorítkozik.

II. Rész: egy esztendő – a legtöbb elbeszélő részt tartalmazza. III. Rész: alig egy óra – csupa drámai párbeszéd.

Mindhárom rész lassú tempóval indul, és hosszas késleltetés után következik be a tempót felgyorsító drámai történés. Az egyes részek zárlata nem oldja fel a feszültséget, így a tempóváltások a feszültségnek egyre nagyobb fokán indulnak újra. Jelöletlen idő: példázatszerűség (parabola).

Sajátos nyelvezet: A népnyelv, tájnyelv („bodászott”. „köszönöm alássan” stb.; É-K, Keleti nyelvjárás.) és az irodalmi nyelv tökéletesen olvad össze. Szaggatott elbeszélőmód, az elbeszélő mindentudó és E/3-as személyű, szólama erősen visszafogott, tárgyszerű. Az elbeszélő nem magyarázza, és nem értelmezi az eseményeket, így a

megnyilatkozásoknak a figuraalkotásban van fontos szerepe, az elhallgatások és csöndek pedig fokozzák a feszültséget. A szöveg gyakran hordoz metanyelvi üzeneteket is. Népmeseszerű a novella, tele van népmesei elemekkel. (A népmesékben általában egy fa köré íródik a történet, s itt is egy Körtefánál van Bodri juhász letelepedési helye).

Összegzés, kitekintés

Móricz parasztábrázolása újszerű: az első korszak ábrázolásmódjától elbeszélésmódjában tér el, ezek már nem futnak több cselekményszálon.

Kitekintés: az irodalmi szociográfiára: Illyés Gyula: Puszták népe, amiben a juhászok, egyszerű emberek életét meséli el.

10. Radnóti Miklós – a „bori notesz”

A „bori notesz” története

Radnóti Miklós 1909-ben született Budapesten zsidó polgári családban. Nehéz sorsú költő, hiszen születésekor meghalt anyja és ikertestvére is, majd 1921-ben apja is meghalt. 1940-től kezdve zsidó származtatása miatt munkaszolgálatra hívták be, utoljára 1944. Május 18-án a szerbiai Bor mellett felállított Lager Heidenauba vitték, ahol rézbányában és útépítésen dolgozott. 1944. Szeptember 17-én a menekülő fasiszták erőltetett menetben indították a munkaszolgálatosokat Magyarországon át nyugat felé. Az elgyötört, fizikailag teljesen leromlott állapotba került költőt huszonkét társával együtt november 9-én Abda határában (Győr mellett) agyonlőtték. 1946-ban az exhumáláskor került elő viharkabátja zsebéből egy notesz, amit „bori notesznek” hívunk, mivel Bor községnél kezdte el írni. Ez a notesz tartalmazza utolsó verseit. Az első lapján, öt nyelven a következő szöveg állt: „Ez a jegyzőkönyvecske Radnóti Miklós magyar költő verseit tartalmazza. Kéri a megtalálót, hogy juttassa el Magyarországra, Ortutay Gyula dr. Egyetemi magántanár címére.” Ortutay Gyula, néprajzkutató a költő jó barátja volt, ő írta meg a „bori notesz” előszavát is, melyben kiemelte Radnóti hazaszeretetét, béke-, méltóság-, tisztaság-akarását, szeretetét, erkölcsi tisztaságát, és fölényét. A versek ritmusa, dallama erkölcsi egy. Vas István szerint e művek diadalmas tiltakozások a mindenfajta fasizmus ellen.

Tartalma: 10 verset tartalmaz. Például: Hetedik ecloga, Gyökér, Á la recherche…, Nyolcadik ecloga, Erőltetett menet és a Razglednicák, Levél a hitveshez.

Á la recherche Műfaja: elégia.

Intertextualitás: A címe Marcel Proust híres regényciklusát idézi, „Az eltűnt idő nyomában” címűt. Nem kronológiai, hanem fontossági sorrend van a művekben. A regényfolyam a vers ihletője, ahol a múlt és jelen összeolvad, mint egy emlékezés. A mű idill és tragédia kettőssége. Az emlékezésével a múltat idézi meg.

Idő és értékszembesítő vers:

Múlt Jelen

Idill – régi, szelíd este; fiatal feleség; tündöklő asztal tragédia Fürge barátok: az idillt a jelzőkkel fokozza

Verssorok úsztak Verstöredékek úsznak

Fiatal feleség nők ráncosak

Víg, szelíd este nincsen bölcs borozás

Barátok ők is elhűltek, meghaltak.

A barátok fontosak voltak, de a háború idején megváltoztak. Belerokkantak a háborúba. Szelíd este ↔mocskos éj: erkölcsileg romlott.

Sziget, barlang: menedék, béke.

Egyes szám első személyű: néma fogoly – Jajjal teli Szerbiában.

Utolsó versszak: jövő – a megmaradó dolgoknak új távlatot ad, beárnyékolja a halál, a háború. Ehhez hasonlít Appolinaire-től „A megsebzett galamb és a szökőkút” című verse. Nyolcadik ecloga

Ecloga: a szó jelentése szemelvény. Görög pátoszének volt eredetileg. Először Teokritosz, majd Vergiliusz (10-et írt.) és később pedig Radnóti írt ilyeneket. Teokritosz műveiben valóságos pásztorok valóságos környezetben beszélgetnek egymással a természeti idillről, Vergiliusz már a költővel azonosítja a pásztorokat, s a természeti idill egy búvóhely lesz. Ezt eleveníti fel Radnóti. Eredeti jellemzői: párbeszédesség (pásztorok), drámai monológ, hexameterek, nincs benne tragédia, és természet-közeli: pásztori, bukolikus költészet. Vergiliusnál már történelmi és politikai nehézségek is adódnak. Radnótinál már gyakran nincs párbeszéd, nincs mindenhol hexameter, archaizálja a műfajt saját korának.