Történelem kidolgozott érettségi tételek.doc

KIDOLGOZOTT KÖZÉPSZINTŰ

TÖRTÉNELEM TÉTELEK

TARTALOM



7. A GÖRÖG POLISZ ÉS POLGÁRAI...6

1. AZATHÉNIDEMOKRÁCIA...6

1. 1. A kleiszthenészi alkotmány lényege (a területi elv)...7

1. 2. Az athéni társadalom és a politikai jogok...7

15. RÓMA VILÁGBIRODALOMMÁ VÁLÁSÁNAK KÖVETKEZMÉNYEI, A KÖZTÁRSASÁG VÁLSÁGA...8

1. A HÓDÍTÓHÁBORÚKTÁRSADALMIÉSPOLITIKAIKÖVETKEZMÉNYEIAKÖZTÁRSASÁGKORÁBAN...8

2. A KÖZTÁRSASÁGVÁLSÁGA:...8

2.1. A hódítások gazdasági–társadalmi hatása,...8

2.2. Reformkísérletek – a Gracchusok,...8

2.3. A hadsereg reformja – Marius,...8

2.4. Polgárháború és rabszolgafelkelések,...8

2.5. Caesar diktatúrája...8

8. A MAGYARÁLLAMALAPÍTÁS(GÉZAÉS ISTVÁN)...9

1. GÉZAFEJEDELEMSÉGE:...9

1.1. A törzsfők-nemzetségfők hatalmának megtörése,...9

1.2. A külpolitikai váltás,...9

1.3. Géza és a kereszténység...9

2. ISTVÁNÁLLAMSZERVEZŐTEVÉKENYSÉGE...9

2.1. Az uralom megszilárdítása és a keresztény királyság létrejötte,...9

2.2. A királyi vármegyerendszer megszervezése és működése,...9

2.3. Az egyházszervezés...9

1. AZ ANJOUK GAZDASÁGPOLITIKÁJA...10

1. KÁROLY RÓBERTGAZDASÁGPOLITIKÁJA:...10

1.1. Pénzügyi reformok,...10

1.2. Kereskedelmi útvonalak, kivitel,...10

1.3. A kapuadó...10

2. A MAGYARVÁROSFEJLŐDÉS:...13

2.1. A városok három típusa (szabad királyi város, bányaváros, mezőváros),...13

2.2. Az Anjouk és Zsigmond várospártoló politikája...14

4. A KÖZÉPKORI VÁROS...15

1. A KÖZÉPKORIKERESKEDELEMSAJÁTOSSÁGAI...15

2. A KÖZÉPKORIVÁROSJELLEMZŐI:...15

2.1. A telepítő tényezők (igazgatási, egyházi székhely, vásárközpont, közlekedési csomópont),...15

2.2. Önkormányzat (adó, választott tisztségviselők, városi jogok),...16

2.3. A város külső képe (falak, kapuk, szűk utcák, városháza, templom)...17

2.4. A MAGYARVÁROSFEJLŐDÉS (LD. 1.TÉTEL 2.PONTJA)...17

21. MÁTYÁSKIRÁLYURALKODÓIPORTRÉJA...18

1. A HUNYADIAK, HUNYADI MÁTYÁSSZEMÉLYESTULAJDONSÁGAI...18

2. MÁTYÁSÁLLAMA:...19

2.1. Szakszerűsödő hivatalnok szervezet, növekvő adók,...19

2.2. A zsoldoshadsereg; aktív védelem a török ellen...20

3. MÁTYÁSÉLETMŰVE...21

13. REFORMÁCIÓÉSKATOLIKUSMEGÚJULÁS...22

1. A REFORMÁCIÓFŐBBIRÁNYZATAI:...22

1.1. A reformáció születésének közvetlen okai és főbb eseményei...22

1.2. A reformáció főbb irányzatai: a legfontosabb lutheri és kálvini tanok...24

2. A KATOLIKUSMEGÚJULÁS, AZELLENREFORMÁCIÓKIBONTAKOZÁSA:...25

2.1. A katolikus egyház reakciói (tridenti zsinat: szervezeti megújulás,...25

2.2. Új szerzetesrendek,...25

2.3. Vallásháborúk és kompromisszumok)...25

3. A BAROKKMŰVÉSZETÁTTEKINTÉSE:...26

3.1. A barokk stílus jegyeinek bemutatása...26

3.2. A barokk kapcsolata a katolikus megújulás folyamatához...27

4. A HAZAIREFORMÁCIÓÉSABAROKKKULTÚRAKIEMELKEDŐALAKJAIÉSALKOTÁSAI:...27

4.1. A magyarországi reformáció és katolikus megújulás legfőbb állomásai, meghatározó alakjainak tevékenysége (Károli Gáspár, Pázmány Péter),...27

4.2. A protestáns és a katolikus hitélet alapvonásai, a magyarországi egyházak szervezeti felépítése, szellemi központjai,...28

4.3. Protestáns művelődés és a barokk művészet legfontosabb helyszínei, alkotói...29

16. AZ OSZMÁN - TÖRÖK BIRODALOM TERJESZKEDÉSE ÉS A MAGYAR KIRÁLYSÁG A XIV-XVI. SZÁZADBAN ...30

1. AZOSZMÁNHÓDÍTÁSIRÁNYAI, LEGFONTOSABBÁLLOMÁSAIA XIV-XVI. SZÁZADBAN...30

2. AZOSZMÁNBERENDEZKEDÉS:...32

2.1. Minden föld a szultáné,...32

2.2. Adománybirtokok – szpáhik,...33

2.3. Zsoldosok – janicsárok...33

3. A HÓDÍTÓBIRODALOM:...33

3.1. Kisázsiából a Balkánra (Bulgária, Szerbia és a román fejedelemségek meghódítása),...33

3.2. Konstantinápoly eleste...33

3.3. Szulejmán hódításai (Magyarország, 1526.)...33

2. AZ IPARI FORRADALOM...34

1. AZIPARIFORRADALOMKIBONTAKOZÁSÁHOZVEZETŐTÉNYEZŐK...34

1.1. A mezőgazdaság, a könnyűipar, a nehézipar egymásba kapcsolódó fejlődése,...35

1.2. A közlekedés forradalma,...35

1.3. Egy feltaláló és találmánya...35

2. AZIPARIFORRADALOMTEREMTETTEELLENTMONDÁSOK...36

2.1. A környezet átalakításának pozitív és negatív hatásainak kölcsönhatása,...36

2.2. A találmányok és a mindennapi élet,...36

2.3. A nagyipari munkásság létrejötte,...36

2.4. A környezet rombolása és építése,...36

2.5. A nyomor és az életkörülmények javulása,...37

2.6. Műveletlen tömegek és a tömegek művelődése...37

3. A MÁSODIKIPARIFORRADALOMALAPVETŐVONÁSAI...37

4. A TECHNIKAIFEJLŐDÉSHATÁSAAKÖRNYEZETREÉSAZÉLETMÓDRA...37

4.1. A második ipari forradalom technikai és tudományos összetevői...38

4.2. Az ipari forradalom hatása az ipar szerkezetére és az egyenlőtlen fejlődésre,...38

4.3. A környezet fokozódó pusztításának bemutatás és elemzése,...39

4.4. A technikai fejlődés hatására a mindennapok gyors átalakulása, s az ebből eredő pozitív és negatív követelmények elemzése...39

9. A FELVILÁGOSULT ABSZOLUTIZMUS MEGVALÓSÍTÁSÁNAK KÍSÉRLETE MAGYARORSZÁGON...40

1. DEMOGRÁFIAIVÁLTOZÁSOK, NEMZETISÉGIARÁNYOKALAKULÁSA:...40

1.1. Az új honfoglalás: a népmozgások és a betelepítések főbb jellemzői és irányai,...40

1.2. Demográfiai és etnikai változások a XVIII. századi Magyarországon...40

2. MÁRIA TERÉZIAÉS II. JÓZSEF:...40

2.1. Mária Terézia és II. József uralkodása, legfontosabb rendeleteik,...40

2.2. A felvilágosult abszolutizmus és a magyar rendek viszonya...40

3. A MAGYARORSZÁGIREFORMÁCIÓÉSKATOLIKUSMEGÚJULÁSLEGFŐBBÁLLOMÁSAI, MEGHATÁROZÓALAKJAINAK TEVÉKENYSÉGE (LD. 13. TÉTEL 4. PONTJA)...40

SZÉCHENYIÉSAMAGYARREFORMKORTÖREKVÉSEI...41

17. A HABSBURG HÁZ ÉS A MAGYAR POLITIKAI VISZONYA AZ ÁPRILISI TÉZISEKTŐL A FÜGGETLENSÉGI

NYILATKOZATIG...42

1.A PESTIFORRADALOMESEMÉNYEINEKBEMUTATÁSA:...43

1.1. Az 1848. március 15.-ei események részletes bemutatása, megjelenítése...43

1.2. AZÁPRILISITÖRVÉNYEKJELENTŐSÉGEÉSFONTOSABBPONTJAINAKELEMZÉSE:...43

1.3. Az „áprilisi alkotmánynak” a polgári társadalom kialakulását biztosító törvényei,...43

1.4. A politikai berendezkedésre és az ország státusára vonatkozó cikkelyek,...43

1.5. Az áprilisi törvények megvalósulása, történelmi jelentősége...43

2. A FŐBBHADJÁRATOK, AKATONAIERŐVISZONYOK:...43

2.1. A szabadságharc eseménytörténetének szakaszai (nemzeti önvédelem a horvát, az osztrák és az osztrák-orosz intervenció ellen),...43

2.2. A szabadságharc hadtörténetének csomópontjai (téli és erdélyi hadjárat, tavaszi hadjárat, orosz-osztrák támadás és a szabadságharc bukásának legfőbb állomásai)...43

3. A FÜGGETLENSÉGI NYILATKOZATMEGSZÜLETÉSÉNEKPOLITIKAIKÖRÜLMÉNYEI:...43

3.1. A Függetlenségi Nyilatkozat szövegének vizsgálata, keletkezésének körülményei, kül- és belpolitikai hatásai...43

18. A KIEGYEZÉSHEZ VEZETŐ ÚT ÉS A KIEGYEZÉS...46

1. A KIEGYEZÉSLÉTREJÖTTÉNEKMOZGATÓRUGÓI...46

1.1. A katonai diktatúra és a centralizációs politika kudarca,...46

1.2. A Habsburg Birodalom nemzetközi helyzete,...46

1.3. A magyar társadalom és gazdaság helyzete,...46

1.4. A passzív ellenállás nehézségei...47

2. A KIEGYEZÉSTARTALMAÉSÉRTÉKELÉSE...47

2.1. A dualista államrendszer a kiegyezési törvény alapján,...47

2.2. A kiegyezés mellett és ellen szóló érvek, Kossuth és Deák vitája...47

3. GAZDASÁGI VÁLTOZÁSOK A DUALIZMUS KORÁBAN...49

1. KIBONTAKOZÓIPAR, FEJLŐDŐMEZŐGAZDASÁGÉSAKÖZLEKEDÉS:...49

1.1. Gazdasági fejlődés jellemzői a dualizmus korában, az ipari forradalom színterei...49

1.2. Magyarország és a világgazdaság,...49

1.3. A monopolkapitalizmus jelenségei hazánkban...49

1.4. Az állam növekvő befolyása és a liberális gazdaságpolitika...50

1.5. A népesedés és foglalkozási megoszlás Magyarországon a századfordulón...50

2. BUDAPESTVILÁGVÁROSSÁFEJLŐDÉSE:...51

2.1. Budapest születése és világvárossá válásának legfőbb állomásai,...51

2.2. A Millennium főbb eseményei...52

5. ETNIKAI VISZONYOK A XIX. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON...53

1. AZÁTALAKULÓTÁRSADALOMSAJÁTOSSÁGAI:...53

1.1. Hagyományos, új és átalakuló elemek a társadalomban...53

1.2. A dualista társadalom rétegei...54

2. NEMZETISÉGEKADUALIZMUSKORÁBAN:...55

2.1. Nemzetiségek arányai, főbb törekvéseik...55

2.2. A magyar állam nemzetiségi politikájának alapvonásai a dualizmus korában...56

11. A POLGÁRHÁBORÚ ELŐTTI ÉS UTÁNI USA...58

1. AZAMERIKAIPOLGÁRHÁBORÚGAZDASÁGI, TÁRSADALMIÉSALKOTMÁNYOSVONATKOZÁSAI...58

2. AZAMERIKAIGAZDASÁGIFELLENDÜLÉSÖSSZETEVŐI, AZAMERIKAIEXPANZIÓAVILÁGBAN...58

14. A NÁCI IDEOLÓGIA JELLEGZETESSÉGEI...59

1. A NÁCIZMUSALAPVETŐSAJÁTOSSÁGAINAK...59

1.1. Totális állam...59

1.2. Antiszemitizmus...59

1.3. Gazdaságpolitika elemzése...59

2. A NÁCIIDEOLÓGIA, AZELLENMONDÁSOK, AMÓDSZEREK, ASZÁNDÉKOK...59

2.1. A náci fajelmélet,...59

2.2. A demagógia kimutatása a náci ideológiában...59

3.1. A tömeg kezelése,...59

3.2. A modern média eszközei a nácizmus szolgálatában,...59

3.3. Az erőszak szerepe a náci propaganda sikerében...59

20. A HORTHYRENDSZERKONSZOLIDÁCIÓJA...60

1. GAZDASÁGIKONSZOLIDÁCIÓ,...60

2. POLITIKAIKONSZOLIDÁCIÓ...60

19. SZEMBEN ÁLLÓ FELEK ÉS TÖREKVÉSEK A II. VILÁGHÁBORÚBAN...61

1. A VILÁGHÁBORÚELŐZMÉNYEI...61

2. A HÁBORÚVÁZLATOSÁTTEKINTÉSEAFŐBBESEMÉNYEKKIEMELÉSÉVEL...61

3. A HÁBORÚFŐBBJELLEMZŐINEKVIZSGÁLATA:...61

3.1. A háború jellegének elemzése,...61

3.2. A háború gazdasági és haditechnikai vonatkozásainak vázlatos áttekintése...61

4. A HOLOCAUST...61

6. A KÁDÁR KORSZAK...62

KÁDÁR JÁNOSHATALMÁNAKMEGSZILÁRDÍTÁSA:...62

ELTÁVOLODÁSASZOVJETMODELLTŐL:...62

A „LEGVIDÁMABBBARAKK”:...62

12. A PARLAMENTI DEMOKRÁCIA MŰKÖDÉSE A MAI MAGYARORSZÁGON...64

1. A VÁLASZTÁSIRENDSZER...65

1.1. A választójog: az általános, egyenlő, közvetlen és titkos választás...65

1.2-Az országgyűlési választások jellemzői...65

1.3. Az önkormányzati választások...65

1.4. Az Európai Parlament képviselőinek megválasztása Magyarországon...65

2. AZORSZÁGGYŰLÉSIVÁLASZTÁSOKVEGYESVÁLASZTÁSIRENDSZERE...66

2.1. Egyéni választókerületek, illetve pártlisták...66

2.2. Az 5%-os küszöb...66

2.3. Érvényességi feltételek, egy, illetve két forduló)...66

3. KORMÁNYALAKÍTÁS...67

3.1. Kormánypárt(ok) és ellenzék...67

3.2. A koalíciós kormány fogalma...67

3.3. A köztársasági elnök tisztsége...67

7. A

─ a kleiszthenészi alkotmány lényege (a területi elv), ─ az athéni társadalom és a politikai jogok,

─ a legfontosabb politikai intézmények (népgyűlés, ötszázak tanácsa, sztratégoszok, cserépszavazás) működése.

Száray: Történelem I. 63-65.; 81-84. oldal

1. A

Kr. e. 7-8. sz. görög gyarmatosítás időszaka. Népesség fölösleg van a városon belül. hely: Földközi-tenger partvidéke (főleg Itália, Szicília, Kis-Ázsia partmenti sávjai), Fekete-tenger partvidéke. A gyarmat és az anyaváros (metropolisz) között szoros gazdasági kapcsolat van. - Következmény: démosz (kereskedők, iparosok, parasztok) megerősödése, de nincsenek politikai jogaik.

Demokrácia kiépítése

Drakón Kr. e. 621:

- Törvények írásba foglalása, a démosz nincs többé kiszolgáltatva - Nem törődött viszont az adósrabszolasággal

- Vagyon alapján vannak politikai jogok (arisztokrácia hatalma) Szólón Kr. e. 594:

- Adósrabszolgaság eltörlése

- Jövedelem alapján osztotta fel a lakosságot, ez alapján kaptak politikai jogot

- Legfontosabb tisztségeket arisztokraták töltötték be, vagy a legfelsőbb kategóriába tartozó démoszbeliek.

Attika:

- 4 phülére volt osztvaÜbulé: küldöttek tanácsa, 400-ak tanácsa, 100-100 küldött. A népgyűlés számára előkészíti a javaslatokat

- Areosz pagosz: volt arkhónok testülete, még sok joga volt - Állam irányítását 9 arkhón végzi

- Kötelező a véleménynyilvánítás

Egyensúlyi helyzet alakul ki gazdasági erőben a démosz és arisztokrácia között.

Türannisz: Kr. e. 560-510

- Peiszisztratosz - Hippiasz, Hipparkosz

A démoszt gazdaságilag tovább erősítették Elkezdtek Athénban építkezni

Démosz adózására támaszkodnak.

Kr. e. 510- zsarnokűzés: túlságosan megerősödött a démosz gazdasági fölénybe került.

1. 1. A kleiszthenészi alkotmány lényege (a területi elv)

Kr. e. 508.

- 10 phülé: 3 részből áll egy: tengerparti, szárazföldi, athéni rész - Phülénként 50-50 delegált

- 500-ak tanácsa (bulé): törvény-előkészítés, sorsolással választás

- Népgyűlés: eklészia: az agórán tartják, tagja minden athéni polgár, innen kerülnek ki az emberek a pozíciókba

- Esküdtbíróság (héliaia): naponta sorsolják

- 10 sztratégosz: választással, városállam vezetői és hadvezérek is, mindig van egy, aki a többiek felett áll

- Areosz pagosz hatáskörének csökkentése: csak tisztségviselőket ellenőrzi - 9 arkhón is csak ellenőrzi a tisztségviselőket

- Cserépszavazás (osztrahizmosz): ne lehessen újra türannisz

1. 2. Az athéni társadalom és a politikai jogok Virágkor: Kr. e. 5. sz. közepe

Periklész: gazdaságilag lendítette fel a várost

- Legmagasabb tisztségeket bárki vállalhatja - Részvétel biztosítása az összes polgárnak - Napi díj rendszerének bevezetése

- Athéni polgár pontos meghatározása: nem nő, nem rabszolga, nem metoikosz (nem született athéni). Ezzel limitálta a polgárok számát.

A Déloszi szövetség adójából folyt be sok pénz a városba. Sok építkezés kezdődött. ez a rendszer a munkára épült.

15. Róma világbirodalommá válásának következményei, a

köztársaság válsága

A hódító háborúk társadalmi és politikai következményei a köztársaság korában. A köztársaság válsága:

─ a hódítások gazdasági–társadalmi hatása, ─ reformkísérletek – a Gracchusok,

─ a hadsereg reformja – Marius, ─ polgárháború és rabszolgafelkelések, ─ Caesar diktatúrája.

Száray: Történelem I. 117-125. oldal

1. A

.

Róma a Kr. e. V. századtól folyamatosan növelte területét. Először leszámolt a város környékén élő törzsekkel, majd tovább terjeszkedett Itália területén.

- Az elbizakodott római sereg Kr. e. 387-ben vereséget szenvedett a galloktól, de azt hamar kiheverte és újult erővel folytatta a hódításokat.

- Kr. e. 343-290-ig harcban álltak a szamniszokkal, majd őket is leigázták. Kr. e. 280-272-ig háborúban álltak a dél-itáliai görög poliszokkal, majd azokat is meghódították.

- A hódító Róma érdekei a szicíliai hódítás során ütköztek össze a Földközi-tenger másik nagyhatalmával, Karthágóval. Ezért került sor az I. pun háborúra (Kr. e. 264-241). Kezdetben a két fél közül egyik sem tudott a másik fölé kerekedni, ugyanis a rómaiak a szárazföldön, míg a punok tengeren értek el sikereket. A fordulatot a dél-itáliai görög poliszok közreműködése hozta, akik fejlett hajóhaddal látták el Rómát. Így Róma került ki győztesen a háborúból.

A II. pun háború kirobbantó oka a pun revans volt (Kr. e. 218-201), ahol szintén nem sikerült a punoknak legyőzniük a rómaiakat. A III. pun háború csak Róma erőfitogtatása volt (Kr. e. 149-146), ami sikert is hozott a rómaiknak.

2. A

:

2.1. A hódítások gazdasági–társadalmi hatása,

A terjeszkedés következtében létrejött hatalmas birodalom a társadalom felsőbb rétegeinek óriási nyereséget hozott.

- A megélénkülő kereskedelem haszna a hajótulajdonosé lett, és a szenátus ezen kereskedőkre bízta a provinciák adójának beszedését. Ezt ők egy összegben kifizették az államnak, a provinciákban pedig többszörös adót hajtottak be. (adóbérlés) E társadalmi réteg a lovagrend, tagjai nem vehettek részt a politikai életben.

- A politikai vezető réteg, a nagybirtokos arisztokratákból álló szenátori rend is jelentősen növelte jövedelmeit. A meghódított területeken óriási birtoktesteket sajátítottak ki, s piacra termelő nagybirtokokat, latifundiumokat hoztak létre. Itt rabszolgákkal dolgoztattak. A támadó hadjáratok után a rabszolgák száma rendkívül megnövekedett, így áruk csökkent,

s alkalmazásuk kifizetődővé vált. A birtokokon a belterjes, nagy hasznot hozó művelés vált uralkodóvá (szőlő, olajbogyó, zöldségek), mivel a gabonát a provinciák más részeiről szállították.

- A nagybirtokrendszer térhódítása kedvezőtlenül érintette a kisbirtokos parasztságot. Rabszolgák alkalmazására nem volt pénzük, megmaradtak a külterjes gabonatermesztésnél, ami csekély jövedelmet hozott.

- A gazdasági verseny sok parasztcsaládot tönkretett, akik kénytelenek voltak birtokaikat eladni. Ezt a folyamatot a kirobbant háborúk is felerősítették: a katonáskodó paraszt nem tudta művelni földjét, illetve a háborúk pusztításit rengeteg kisbirtok nem tudta kiheverni. A parasztság lecsúszásával új társadalmi réteg keletkezett. A nincstelenek a városokba mentek megélhetést keresni: főleg alkalmi munkákból éltek, egy részük pedig ingyenélő, manipulálható tömeggé vált. Kialakult a plebs. Sem adózniuk, sem pedig katonáskodniuk nem kellett.

- A társadalmi, gazdasági problémákhoz a politikai szervezet súlyos válsága csatlakozott. A városállamban még jól működő, évente választott tisztségviselők már nem feleltek meg a világbirodalom igényeinek, az alkalmanként katonáskodó, egyre csökkenő létszámú, képzetlen parasztsereg sem volt alkalmas a védelem és terjeszkedés kettős feladatára. A birodalmon belül a lakosság eltérő jogállása is problémaként jelentkezett.

2.2. Reformkísérletek – a Gracchusok,

Tiberius Gracchus Kr. e. 133-as év néptribunusaként földreform tervezetet dolgozott ki, mellyel helyre akarta állítani a parasztság gazdasági helyzetét, hogy csökkentse a szabadok közti politikai feszültséget, és megoldja a hadsereg kiegészítési gondjait.

- Maximálták a családfők és családok által birtokolhatott terültet. Az elvett földekért a tulajdonosok kártérítést kaptak, s parcellákra osztva földnélküli parasztoknak adták. A senatusi arisztokrácia többsége ellenezte a földreformot.

- Gracchus még egy évre meg akarta magát választatni, hogy folytathassa reformjait. Emiatt fegyveres összecsapások alakultak ki, melyben Gracchus is életét vesztette. Halála után kisebb hatékonysággal, de folytatódott a földosztás.

- Caius Gracchus Kr. e. 123-122-i néptribunus törvényeivel a városi köznépnek olcsó gabonát biztosított, Karthágó területén új provincia létrehozásával munkalehetőséget akart biztosítani.

- A lovagrend megnyerése céljából Asia provincia évi adó begyűjtésének jogát adta nekik bérbe, s úgy döntött, hogy a provinciákban történt visszaéléseket a lovagokból álló bíróságok vizsgálják felül. Intézkedéseivel kivívta a senatusi arisztokrácia gyűlöletét. Amikor azt indítványozta, hogy Róma összes itáliai szövetségese kapja meg a római polgárságot, az előjogait féltő köznép is ellene fordult. A senatus rendkívüli állapotot hirdetett ki. Caius híveit legyilkolták, őt magát pedig saját kérésére egy rabszolgája ölte meg.

- A Gracchusokkal kezdődő néppárti politika képviselői meg akarták szüntetni a senatusi arisztokrácia politikai egyeduralmát. A velük szembenálló optimaták viszont a senatusi arisztokrácia hatalmát akarták visszaállítani.

2.3. A hadsereg reformja – Marius

Marius néppárti politikus a vagyontalanok zsoldoskatonaként való alkalmazásával kivonta őket a belpolitikai harcokból, s megoldotta a hadkiegészítési problémát is. A zsoldossereg kialakítása azonban újabb problémákat idézett elő, mert nagyon függtek a hadvezérüktől, így az illető vezér magánhadseregévé vállhatott.

2.4. Polgárháború és rabszolgafelkelések,

Kr. e. 82-ben kirobbant polgárháború idején Sulla, az optimata párt kiemelkedő alakja zsoldossereggel Rómára támadott, s diktatúrát hozott létre.

- Célja a senatusi arisztokrácia hatalmának visszaállítása. Politikai ellenfeleit legyilkoltatta. Számára a diktatúra nem cél, hanem eszköz volt, ezért Kr. e. 79-ben lemondott hivataláról.

- A néppárti politika egyik vezére Julius Caesar. Crassus-szal szövetkezett, aki Kr. e. 71-ben Spartacus rabszolgafelkelést verte le. Caesar megegyezett még a hadsereg kedvencével, a senatus által ugyancsak háttérbe szorított Pompeiusszal, s így hárman létrehozták az első triumvirátust. Céljuk a senatus kiszorítása a tényleges hatalomból.

- Ez a szövetség Kr. e. 53-ig maradt fenn, míg Crassus elesett a parthusok elleni háborúban. Kr. e. 59-ben Caesar konzul lett. Földet osztott Pompeius veteránjainak, s a lovagrend érdekében leszállította Asia provincia adóbérletének összegét. Kr. e. 58-50 között Pacifikálta Galliát, s evvel hatalmas vagyonra tett szert.

- Miközben Caesar Galliában harcolt, állandósultak a fegyveres összecsapások Rómában az arisztokráciát támogató Milo és Caesart támogató Cloidus emberei között. Kr. e. 52-ben megölik Cloidust, s Pompeiust az arisztokrácia maga oldalára állítva kinevezte consullá.

2.5. Caesar diktatúrája.

Caesar Kr. e. 49 januárjában elindult katonáival Róma felé. A hagyomány szerint a Rubico folyón átlépve mondta híveinek: „alea iacta est”, „A kocka el van vetve”.

- Kr. e. 48. augusztus 9-én Pharszalosznál került sors Caesar és Pompeius seregei között az összecsapásra, ahol Caesar nyert.

- A csata után Caesar menekülő ellenfelét üldözve jutott el az egyiptomi Alexandriába, ahol szerelmi viszony kezdődött az általa trónra emelt Kleopátra és közötte. Innen Kis-Ázsiába ment, ahol legyőzte Pharnakészt, s rövid jelentésében adta hírül győzelmét: „Jöttem, láttam, győztem!”. Ezután leszámolt Pompeius maradék híveivel, s fiaival is. Ezután a Római Birodalom egyedüli ura lett.

- Caesar azonban túl gyorsan szakított a köztársasági hagyományokkal. Ezt a konzervatív arisztokrácia nem tudta elfogadni. Kr. e. 44. március 15-én Brutus és Cassius vezette összeesküvők meggyilkolták.

- Kr. e. 43-ban Caesar fogadott fia, Octavianus összefogott Caesar leghűségesebb alvezérével, Marcus Antoniusszal, és a lovasság főparancsnokával, Aemilius Lepidusszal. Ők hárman létrehozták a második triumvirátust, melynek elsődleges célja Caesar gyilkosainak megbüntetése. Erre Kr. e. 42-ben a philippi csatában került sor. Ezután a Birodalom kormányzását egymás között osztották fel.

- Lepiduszt azonban kiszorították a hatalomból, s a Birodalom nyugati fele Octavianus, keleti része Antonius fennhatósága alá került. Octavianus és Antonius együttműködése kezdetben problémamentes volt. Antonius feleségül vette Octavianus nővérét. Azonban Antonius Kleopátrához fűződő szerelmében elhanyagolta Róma érdekeinek védelmét. Elhagyta feleségét, s megromlott a viszonya Octavianusszal. Antonius Kleopátrától született gyermekének római tartományokat ajándékozott, amivel növelte Egyiptom területét. Octavianus a senatusban a nép ellenségévé nyilvánítatta őt, ami újabb polgárháborúhoz vezetett.

- Kr. e. 31-ben Actiumnál legyőzték Kleopátra egyesített flottáját, s Kr. e. 30-ban megtámadták Alexandriát. Antonius és Kleopátra öngyilkos lett. Egyiptom Róma provinciájává alakult. A Római Birodalom egyedüli ura Octavianus lett.

- Kr. e. 27-14-ig Augustus egyeduralkodó volt. Visszatért Rómába és híveivel feltöltött senatus előtt letette a fegyvert. A testület megbízta az állam ügyeinek intézésével. Nem

gyakorolt nyílt egyeduralmat, jelszava a köztársaság visszaállítása volt. Átszervezte a bíróságokat, a kiváltságos rendeket kizárta a hatalomból.

8. A MAGYAR ÁLLAMALAPÍTÁS(GÉZA ÉS ISTVÁN)

─ a törzsfők-nemzetségfők hatalmának megtörése, ─ a külpolitikai váltás,

─ Géza és a kereszténység. István államszervező tevékenysége.

─ az uralom megszilárdítása és a keresztény királyság létrejötte, ─ a királyi vármegyerendszer megszervezése és működése, ─ az egyházszervezés.

Száray: Történelem II. 37-40. oldal

1. G

(972-997):

1.1. A törzsfők-nemzetségfők hatalmának megtörése

Amikor Géza 972-ben fejedelem lett, az ország eléggé súlyos helyzetben volt. Megnőttek a belső ellentétek, de igazán veszélyessé a külpolitikai körülmények váltak. A magyar törzsszövetség két nagyhatalom szorításába került: a Bizánci Császárságéba és I. Ottó császári jogara alatt létrejött Német-római Birodalmába.

Az utóbbi volt a veszélyesebb, nehézfegyverzetű lovassága miatt, ezért Géza először a németekkel való békére törekedett. 973-ban követeket küldött a császárhoz, lemondott ausztriai és morvaországi területeiről.

1.2. A külpolitikai váltás

Fiának Vajknak is bajor hercegnőt kért feleségül: Gizellát. Erdélyt pedig már előzőleg megszerezte házasságával, az erdélyi gyula lányát, Saroltát vette feleségül. Lányait is keresztény hatalmak vezetői családjaiba házasította, egyiket a lengyel herceghez, a másikat a velencei dózséhoz.

1.3. Géza és a kereszténység.

Megállapodtak a keresztény hittérítők tevékenységeiről is. A kereszténység felvételével Géza leszerelte a németek magyarországi terjeszkedési szándékának ürügyét, idehaza pedig saját fejedelmi hatalmának megerősítéséhez használta fel az idegen papokat.

2. I

(997-1038)

István 975 körül született Esztergomban, a Vajk nevet adták neki, ami a török eredetű és gazdát jelent. Apja, Géza dinasztikus kapcsolatokat épít ki. Legidősebb lányát, Juditot Vitéz Boleszláv lengyel uralkodóhoz; második lányát a bolgár trónörököshöz; harmadik lányát, Ilonát a velencei dózséhoz, III. Orseolo Ottóhoz adta feleségül. (Az ő gyermekük Orseolo Péter); és István II. Henrik lányát, Bajor Gizellát vette feleségül. István Szent Adalbert és Radla püspökök hatására mélyen keresztény személyiség lett.

Istvánnak két fia érte meg a felnőttkort, azonban előbb Ottó, majd Imre is meghalt. Imrét trónörökösnek nevelték, nevelője az európai látókörű tudós szerzetes, Szent Gellért volt. Imre életének egy tragikus vadászbaleset vetett véget. A szeniorátus szerint Vazul örökölte volna a trónt, de pogány volt →István alkalmatlanná tette az uralkodásra: megvakíttatta és fülébe ólmot öntetett. Vazul fiai András, Béla és Levente Lengyelországba menekültek. Szent István nővérének és a velencei dózsénak a fiát, Orseolo Pétert vette maga mellé, és jelölte a trónra. Államalapító királyunk 1038. augusztus 15-én hunyt el. Halála előtt a legenda szerint Szűz Mária oltalmába ajánlotta az országot. Ez a mai napig élő hagyomány mélyen beépült a magyarság kultúrájába. 1083-ban avatták szentté, Vazul dédunokájának, I. Lászlónak a szorgalmazására.

2.1. Az uralom megszilárdítása és a keresztény királyság létrejötte,

Koppány a levirátus jogát kívánta először érvényesíteni, ezért Sarolt (István anyja) birtokához tartozó Veszprém várát kezdte ostromolni. István német lovagok segítségével (Hont, Pázmány, Héder és Vecelin álltak a seregek élén) Veszprém és Várpalota között legyőzte Koppány katonáit. Koppányt pogány szokás szerint felnégyelték, testét Veszprém, Esztergom és Győr kapujára szögezték fel, a negyediket az erdélyi gyulának küldték el. Büntetésének oka, inkább a levirátussal elkövetett paráznaság lehetett, mintsem a lázadás.

Az ezredforduló idején mind a nemzetközi helyzet, mind a hazai viszonyok lehetővé tették István számára, hogy elődei munkáját beteljesítve, megalapítsa a Magyar Királyságot.

István nem a német-római császártól, hanem a római pápától, II. Szilvesztertől kért koronát. Ennek jelentősége az volt, hogy kifejezze, hogy az ország független a Német Császárságtól és a Bizánci Császárságtól is. A koronázáshoz szükséges királyi felségjeleket (korona, kard, pálca, gyűrű, jogar) Asztrik (Anasztáz) apát, egy Magyarországon élő hittérítő hozta a pápától. A koronázás 1000 karácsonyán (dec.25.), vagy 1001. január 1-jén történhetett Esztergomban. Az ország független állammá vált, és megkapta az invesztitúra jogot. A koronázás egyházi rituálé. Lényege, hogy a király Isten kiválasztottja, küldötte. Hivatása népének vezetése, a keresztény hit útján. Ehhez kapja Istentől a hatalmat. A koronázási szertartás Karoling mintára történt. A szertartás fontosabb részei: 1. a közfelkiáltás (szimbolikus választás); 2. fogadalomtétel (a hit megtartása, az egyház megvédése, az ország védelme és bölcs kormányzása); 3. olajjal való megkenés; 4. a koronázási jelvények átadása (korona, kard, pálca, gyűrű, jogar). A ma is látható Szent Korona és koronázási jelvények István koronázásakor még nem voltak meg.

Koppány legyőzése után István 1003-ban meghódította Erdélyt, így véget vetett Gyula hatalmának, majd 1008-ban a görög rítusú kereszténységet követő Ajtony legyőzésével az ország délkeleti részét is magáénak tudhatta. A területegyesítés befejezésével az ország földjének döntő többsége az Árpád-ház birtokába került. Az ilyen típusú államot nevezzük patrimoniális királyságnak.

2.2. A királyi vármegyerendszer megszervezése és működése

Az államszervezésben természetesen nélkülözhetetlen volt a politikai szervezet létrehozása. Ez annyit jelentett, hogy olyan központokat kellett kialakítani, amelyek biztosították a király hatalmát.

- Magyarországon ezt a várak jelentették. István német minta alapján szervezte a megyéket. A várak a XI. század elején, sőt még sokáig nem kő-, hanem földvárak voltak. Minden várhoz tartozott várbirtok és megfelelő számú szolgálónép, ez biztosította a vár ellátását.

A földbirtokok nagy része a vár környékén feküdt, de voltak távolabb is, elszórtan elhelyezkedő földekről volt szó. A várak élén a várispán állt, neki voltak alárendelve a várjobbágyok, akik a katonaság tisztjeit adták. Feladatuk volt a vár védelme és a várhoz tartozó népek irányítása. Közülük kerültek ki a vezető tisztviselők (százados, hadnagy, várnagy). A várnépek tagjai ugyan jogilag szabadok voltak, de a várhoz kötöttek. A várispánságok száma valószínűleg több volt, mint a vármegyék száma.

- A várispánságokra ráépülve jöttek létre a vármegyék, melyek feladata elsősorban közigazgatási és nem katonai volt. A vármegye tehát, szemben a szórtan fekvő várispánsággal (várföldek), kezdettől fogva összefüggő terület volt. Azoknak a váraknak, melyekhez megye is tartozott, a megyésispán állt az élén. (Ilyenkor a várispán és megyésispán ugyanaz a személy volt.) Ezt a tisztséget a király adta. A megyésispán volt a fennhatósága alá tartozó terület legfőbb bírája, és ő szedte be az adókat is. A jövedelmek 2/3 része a királyt illette, a maradék pedig az ispánnál maradt.

- A vármegyeszervezet mellett István király egységes udvarház-szervezetet is kiépített, amely az egész országot behálózta, és független volt a vármegyeszervezettől. Feladata a királyi „udvar” ellátása volt. Egy vármegyéhez több udvarház is tartozhatott. A várakhoz hasonlóan ezeket is szolgálónépek látták el. Minden kápolnához tartozott egy-két kápolna, ahol a káplánok tevékenykedtek. Ezek vezetője általában az érsek volt, s testületükből alakult a királyi kápolna szervezete. Ez nemcsak az egyházi feladatokat látta el, hanem a király „irodáját” is jelentette, ugyanis mint jegyzők tevékenykedtek.

- Bár az uralkodó állandóan vándorolt kíséretével, természetesen volt királyi székhely is. A központ Esztergom volt, a jeruzsálemi zarándokút megnyitása után (1019) lett az új székhely Székesfehérvárra. Itt építette fel a királyi bazilikát, ami az akkori Magyarország legnagyobb épülete volt. A későbbiekben itt tartották az éves „törvénynapot” is.

A világi és egyházi kormányzás intézményrendszerének kiépítése mellett ugyanilyen fontos volt Istvánnak az is, hogy kialakuljon a földesúri birtok és jogok rendje.

- Megszüntette a korábbi nagycsaládi birtoklást és meghonosította a földmagántulajdont. Az ő birtokrendezése vált az Árpád-kori földbirtoklás alapjává. A nemzetségi birtokok örökölhetőek voltak. A későbbi adománybirtokok csak egyenes ágon voltak örökíthetőek, amennyiben ez nem volt lehetséges, visszaszállt a királyra. A földbirtokoknak három típusát különböztethetjük meg. Az egyházi birtokok jelentősen hozzájárultak a földmagántulajdon rendszerének kialakításához. Az egyházi birtokok mellett kialakultak a világi birtokok is. A harmadik birtoktípust a királyi birtokok adták.

- A gazdasági ügyekkel a kincstár (camara vagy fiscus) foglalkozott. Minden jövedelmet idehordtak, ami a királyság fenntartását szolgálta. Az adókat legnagyobb részét természetben fizették. Másfajta jövedelmei is voltak az uralkodónak: vámok (folyami-, rév-, vásár-, híd-, határvámok), áruk kivitele (só, ló, ökör, ezüst), sómonopólium, pénzverés, ezüstbányászat és bírságok. Emellett volt állami adó is, melyet vagy füstpénznek neveztek, vagy „szabad dénárok”-nak. A pénzforgalomhoz természetesen szükséges volt a pénzverés. István már koronázására veretett pénzt. Rendszeres pénzverés 1020 után kezdődött. Mindkét oldalán kereszt volt, Stephanus Rex (István király), illetve Regia Civitas (királyi város) feliratokkal. A pénz finom ezüstből készült. A magyar király pénzverőhelye kezdettől fogva Esztergom volt.

- István király országlása alatt kiegyensúlyozott külkapcsolatokra törekedett, békepolitikát folytatott. A Német-Római Császársággal kezdetben jó volt a viszony (II. Henrik István sógora), II. Konrád azonban 1030-ban betört az országba. A támadást István visszaverte, majd 1031-ben békét kötött Konráddal. A Bizánci Birodalommal kezdetben feszült volt a viszony, majd 1018 után Magyarország szövetségese lett. (Imre herceg bizánci hercegnőt vett feleségül.) István békepolitikájának legnagyobb eredménye az 1019-ben megnyíló új zarándokút Jeruzsálembe. Ez az út bekapcsolta hazánkat a nemzetközi kereskedelmi és kulturális vérkeringésbe.

István az új rendet és szervezetet törvényekkel is igyekezett megerősíteni. Két

törvénykönyvét ismerjük.

- Szent István törvényei az egyházi vagyon rendezésével és védelmével kezdődnek. Az egyház igazgatása püspökségekre van bízva, melyek külön javadalmakat élveznek. Ezeknek javait bántalmazni, akár megrövidíteni, szigorúan tilos.

- A második törvényfejezet a püspökök hatalmáról szól az egyházi vagyon fölött, a harmadik azt fejtegeti, hogy akik egyházi személyek ellen, akár mint tanuk, akár mint vádlók lépnek fel, minő kvalifikáció képesíti őket erre. A feleletet megtaláljuk a törvényben, mely azt mondja, hogy csakis becsületes, jó keresztény és családos emberek léphetnek fel törvényesen a papok ellen. Az egyháznak és a papoknak adott rendkívüli kedvezmények első pillanatra feltűnnek István király törvényeiben. A pap kiváltságos személy éppen azért, mert az új társadalmi rend az ő munkájára van alapítva.

- A boszorkányokról, kiknek létezésében ekkor általánosan hittek, szintén megemlékeznek István király törvényei. Ha valahol boszorkányt fogtak el, aki természetesen alig lehetett más, mint valami idősebb asszony, a papnak kellett átadniuk, aki szent munkáját azzal kezdte, hogy a boszorkánysággal gyanúsított asszonyt megböjtöltette, szentelt vízzel meghintette, és vallásos oktatásban részesítette. A böjt elvégzése után a boszorkányt újból a templomba vitték, hol a pap a templom kulcsával homlokára, vállára és mellére keresztforma bélyeget tett. Ha a boszorkány harmadszor is bűnbe esett, akkor a királyi bíróság ítélt felette, mely legtöbbször halállal sújtotta.

- A magántulajdon birtoklására és öröklésére István törvényei ezeket határozzák: „Mindenki élethossziglan ura legyen tulajdonának és egyúttal a királyi adományoknak és halála után fiai hasonló joggal örököljenek." A püspökségi vagy várispánsági birtokok, miután ezek nem magánjellegűek, természetesen ki voltak véve az örökség alól. A magántulajdont védte a törvény az elkobzás ellen is, csak abban az esetben tett kivételt, ha valaki a király ellen merényletet akart elkövetni, az országot akarta elárulni vagy külföldre szökött. Utódai azonban tovább örökölték a vagyont, ha az ily bűnben vétkes halállal bűnhődött is. Nem kevésbé tanulságos István király törvényeinek büntetőjogi része.

- Lássuk például az emberölésre vonatkozó büntetéseket. Ha valaki szándékosan embert ölt, tartozott száztíz aranypénzt fizetni, melyből ötven a királyi kincstárt, ötven a rokonokat, tíz a bírákat és a közbenjárókat illette. Ráadásul kötelessége volt az előírt böjtöket betartani. Ha ellenben az emberölés nem szándékosan, hanem véletlenségből történt, a váltságdíj akkor mindössze tíz arany. Ez az intézkedés azonban csak a kiváltságos rendbe tartozó egyénekre vonatkozott, mert a szolgák megölésénél egészen más az eljárás és sokkal kisebb a váltságdíj.

- A szolgákra nézve a törvény a következő megkülönböztetéseket teszi. Amennyiben az emberölést nemes ember követte el valamely szolgán, elégséges, ha a szolga helyett az illető tulajdonosnak egy más szolgát ad, vagy pedig a szolga árát megfizeti. Ha azonban egyik nemes embernek a szolgája öli meg a másik nemes ember szolgáját, ebben az esetben a gyilkos a meggyilkolt gazdájának tulajdonába kerül, vagy megfelelő áron kell kiváltani. Ha valaki a feleségét ölte meg, a büntetést váltságdíj, vagy ahogyan a törvény mondja, vérdíj fizetése által rótták le. Ha ispán volt az, aki feleségét megölte, ötven tinót tartozott fizetni a nő szülőinek és az egyház által reámért böjtbüntetésnek kellett magát alávetnie. A vitéz vagy jobb módú ember megölt feleségéért tíz tinót fizetett, a közember pedig ötöt. Úgy a nők, mint a szolgák megölésére vonatkozó büntetések igen enyhéknek látszanak és nincsenek arányban a többi törvények szigorúságával. De itt, úgy látszik, az erkölcsök durva és vad állapotai voltak irányadók a büntetés szigorúságának kiszabásánál. - Az olyan harcos népnél, mint amilyen a magyar is volt, az emberélet nem sok beccsel bírt s az emberölés nem tartózhatott a ritkaságok közé. Hogy ennek a féktelen elvadulásnak és barbárizmusnak véget vessenek, volt szükség azokra a szigorú törvényekre, melyeket a fegyver által okozott emberölés ellen hoztak. A törvény különben megmondja világosan, hogy a „béke" sértetlen fenntartása érdekében sújtja halálbüntetéssel azokat, akik fegyverrel ölik meg társaikat. És pedig, ki milyen fegyverrel ölt, olyannal végezték ki. - Ebben a tekintetben István törvényei nem tesznek kivételt az előkelőkkel sem, sőt azokat

még szigorúbban büntetik, mert a törvény úgy rendelkezik, hogy abban az esetben, ha például valamelyik ispán betör valamely házba, és a gazdát megöli, halállal büntettessék. De ha a gazda védi magát és védelme közben támadóját megöli, nem lakol semmiféle büntetéssel. Ha a támadás olyanformán történt, hogy a támadó maga helyett az embereit küldte, és ezek követték el a gyilkosságot, a vérdíj ára száz tinó, vitézeknél tíz tinó, közrendűeknél öt.

- Az eskü megszegésének büntetési módozatai ezek. Főrendű ember keze levágatásával büntetetik, vagy ötven tinó váltsággal. Közember tizenkét tinóval válthatja meg a büntetést. A gyújtogatók kötelezve vannak az okozott kár megtérítésére és tizenhat tinó fizetésére, leányrablók a leány visszaadására és tíz tinóra, közembernek büntetése ilyen esetben öt tinó. A tolvajoknál különbséget tesz törvény nemes emberek és szolgák között. Mikor nemes emberek követik el a lopást, büntetésük első esetben a lopott értékek megfelelő váltságdíj, aki azonban nem tudja magát megváltani, szolgának adatik el és további visszaesés esetében a szolgákra vonatkozó törvény által büntettetik. A szolgák büntetése meglehetős szigorú, mert csonkítással van, súlyosbítva. Amely szolga ugyanis először lop, megválthatja magát öt tinóval, de ha ezt tenni nem képes, akkor az orra levágatik.

- Visszaesés esetében, vagyis a megcsonkított orrú szolga másodszori lopáskor füleinek a levágatásával fizet, ha azonban van öt tinója, még ekkor is megválthatja magát, csupán a harmadik visszaesésnél nincs kegyelem. Ekkor már halál jár a lopásért. A női tolvajokról külön törvény szól, mely akképp rendelkezik, hogy első két esetben a házas nőt férje megválthatja, de a harmadik esetben a nő szolgasággal bűnhődik.

- A hízelkedők, ravaszok, árulkodók, csalók büntetése szintén igen szigorú volt. Ha bebizonyosodott, hogy bűnükkel kárt okoztak, nyelvük kivágatására ítéltettek. A pletykahordók és rágalmazók ellenben halállal bűnhődtek, amennyiben rágalmaik a király személyére vonatkoztak. A törvény e része így szól. „Ha valaki álnok módon egy ispánnak

vagy más hű emberének azt mondja - hallottam, hogy a király vesztedre beszélt -- és erre rájönnek: haljon meg."

- Nagyjában ezek István király törvényei. Ezeket a törvényeket, melyek a magyar alkotmány első alapvetésének eredményei, Szent István nagy ünnepségek között hirdette ki az ország tanácsában. A törvényeken keresztül megismerhetjük a tizedik század végének magyar társadalmát és az akkori nemzedék kultúráját. A törvények soraiban megtaláljuk körülbelül azt az embertípust, melyre ezek a törvények vonatkoztak. És ebből a megismerésből semmi különösebb hátrány nem származik a tizedik század emberére.

2.3. Az egyházszervezés.

Az egyházszervezés nyomban a koronázás után megkezdődött. A pápa megalapította az esztergomi érsekséget és Istvánnak szabad kezet adott püspökségek szervezésére.

- Az érsek volt az ország első főpapja, vagyis prímása. Különleges előjogai közül talán a király koronázásának joga volt a legfontosabb.

- István összesen 10 egyházmegyét szervezet (2 érsekség, 8 püspökség). Az érsekségek: veszprémi, győri, pécsi, egri, váci, csanádi, bihari és erdélyi. Az érsekségek az esztergomi és kalocsai volt.

- Gondoskodott az egyházmegyék fenntartásáról is. A tized jövedelme mellett a hatalmas földadományok jelentették az egyház gazdasági hátterét. Az egyházszervezettel párhuzamosan sokasodtak a kolostorok is. A leghíresebb a pannonhalmai apátság volt, amit már Géza idejében építeni kezdtek, de alapítólevelét csak 1002-ben állították ki. - A korai alapítások közé tartozott még Pécsvárad és Zalavár apátsága is. Magyarországon

ebben az időben a bencés irányzat volt a legelterjedtebb, de István Veszprémvölgyben alapított egyet a görög apácák részére. Kolostorokat nemcsak az Árpád-háziak alapítottak, hanem a későbbiekben egyre több magánalapítással is találkozhatunk.

- A hittérítést külföldi papok végezték. Ez István uralkodása alatt be is fejeződött. A II.

törvénykönyv elrendelte, hogy 10-10 falunként építsenek egy templomot. A királyi magánbirtokon püspökséget szerveztek, a XI. században tíz ilyen volt. Esztergom

érsekség rangjára emelkedett, aminek azért volt nagy jelentősége, mert biztosította a

magyarországi egyház függetlenségének a német érsekségtől. Megindult a hazai papképzés is, a szerzetesség is meghonosodott, bencés apátságok alakultak Pannonhalmán, Veszprémvölgyben, Pécsváradon, Zalaváron és Bakonybélben.

- Első királyunk a magyarországi egyház gazdasági hátterét hatalmas birtokadományokkal és a lakosságra rótt egyházi tizedszolgáltatási kötelezettség elrendelésével teremtette meg. Halála után 45 évvel, 1083-ban avatták szentté. Apja politikáját folytatva, sikerült Magyarországot beillesztenie a keresztény hitű Európába, ezzel biztosítva a fennmaradást. A Szent István és Szent László uralma közötti időszak politikáját alapvetően három kérdés határozta meg, melyek összefüggtek egymással. A legelső a trónutódlás volt, vagyis az, hogy milyen elv szerint öröklődjön a hatalom. A szeniorátus és a primogenitúra elve harcolt egymással, természetesen megosztva az ország főurait, akik többször külföldi segítséget is igénybe vettek a küzdelmekben. Ez elvezet a második problémához, vagyis a nyugatról induló beavatkozási kísérletekhez. A német császárság folyamatosan hangoztatta a század folyamán hűbéri igényét a magyar trónra. Emiatt a behívott idegenek (lovagok, papok) helyzete is

nehezebb volt, hiszen sokszor ellenségként kezelték őket a nyugati gondolkodásmódhoz nehezen alkalmazkodó magyarok. A harmadik kérdést a keresztény eszmék és az új birtok- és tulajdonviszonyok elterjesztése és megszilárdítása jelentette, mely szintén nem ment könnyen. Lázadások, felkelések: a 1044-es ménföldi csata és a 1045-46-os Vata-féle pogány lázadás. A folyamatos küzdelmeket jelzi az, hogy a trón a század folyamán kilencszer cserélt gazdát, s megszerzése és elvesztése sokszor fegyveres összetűzéssel történt. A zűrzavaros állapotoknak a század végén I. (Szent) László hatalomra kerülése vetett véget.

A kor uralkodói: Orseolo Péter (1038-41, 1044-46), Aba Sámuel (1041-44), I. András (1046-60), I. Béla (1060-63), Salamon (1063-74), I. Géza (1074-77).

Mellékletek

Szent István törvényei:

Két törvénykönyve maradt ránk. Az első egy büntető törvénykönyv, a második az elsőnek a kiegészítése. A törvénykönyvek eredetisége (csak másolatban maradtak ránk) és keletkezésük ideje máig vitatéma. A törvénykönyvek tartalma:

- „Ki-ki ura legyen az ő tulajdonának” - Élet és tulajdon védelme

- Függőségi viszonyok szabályozása - Öröklési rend

- Vasárnapi munkaszünet, misehallgatási kötelezettség (kivéve a betegek és a tűz őrzői) - Vallási ünnepek és a böjt megtartása

- Keresztény házasodási és családi szokások

- Templomépítés (minden 10 falu köteles egy templomot építeni) - Az egyház és a papság helyzetét szabályozó törvények

- Pogány rítusok és hagyományok üldözése és kiírtása

A várak társadalmi szerkezete:

Ispán ↓

Várjobbágyság

(A várkatonaság gerince, tiszti rétege. Tisztségek: százados, hadnagy, várnagy) ↓

Szolgálónép (várnép)

(Tagjai az elszórtan fekvő várbirtokokon gazdálkodtak. A várnép is fel volt osztva tízes és százas szervezetekre /száz háztartás/)

A várakon kívül behálózták az ország területét a királyi udvarházak uradalmai is. Fő feladatuk a szálláshelyét váltogató király és kíséretének ellátása volt.

Határvédelem: Az ország tényleges határait a gyepűk alkották. Az átjárók védelmét külön erre a célra szervezett katonai haderő látta el. A magyarokon kívül e feladatokat látták el a székelyek és a besenyők is. A határvédelem emlékét őrzi az Őrség és Kapuvár, valamint a ma Ausztriához tartozó Alsó- és Felsőőr neve is.

A szolgák illetve szabadok közti megkülönböztetés természetesen nem tűnt el. István korában nem a foglalkozás, hanem a származás határozta meg a társadalmi jogállást.

Fogalmak:

Szeniorátus elve: az elhunyt uralkodót a tágabb család, vagyis a nemzettség legidősebb, még

nemzőképes tagja követi.

Primogenitura elve: elsőszülöttségi jog, az uralkodót legidősebb fia követi

Levirátus elve: a szeniorátus szokásához szorosan hozzá tartozott a levirátus gyakorlata.

Eszerint a szeniornak feleségül kell fogadni az elhunyt fejedelem özvegyét, és át kell venni birtokainak – javainak igazgatását.

Invesztitúra joga: a püspök kinevezésének és beiktatásának joga Rituálé: szertartás, ünnepélyes szentségi cselekmény

Gyepű: természetes vagy mesterséges védőrendszerek, az áthatolhatatlan – vagy azzá tett –

1. AZ ANJOUK GAZDASÁGPOLITIKÁJA

─ pénzügyi reformok,

─ kereskedelmi útvonalak, kivitel, ─ a kapuadó.

A magyar városfejlődés:

─ a városok három típusa (szabad királyi város, bányaváros, mezőváros), ─ az Anjouk és Zsigmond várospártoló politikája.

Száray: Történelem II. 91-102. oldal

1. K

R

:

1.1. Pénzügyi reformok,

1.2. Kereskedelmi útvonalak, kivitel, 1.3. A kapuadó.

I. Károly Róbert uralkodását (1308-1342) a feudális állam újjászervezési időszakának

tekinthetjük.

1. Az interregnum időszaka (az Árpád-ház kihalásától Károly Róbertig) eléggé siralmas képet mutatott az országról. A hatalom jelentősrésze a kiskirályok kezében került, akik teljesen úgy viselkedtek,mintha sohasem hallottak volna 1241-ről. Jellemző a

birtokeloszlás aránya is:

 Nagybirtok 40%

 Kis és középbirtok 40%  Királyi birtok 20%

2. A trónért folytatott versenyfutást – pápai támogatással – az Anjou család nyerte meg. A király személye azonban – ellentétben a várakozással – igen kellemes csalódást okozott. Károly Róbert emberi magatartása és uralkodói tevékenysége nagy elismerést érdemelt ki.

Belpolitikai intézkedései:

 Megosztotta, majd felszámolta a kiskirályok hatalmát.  Új nagybirtokos osztályt hozott létre.

 Banderiális1 _{alapokra helyezte a hadszervezetet.}

1 _{Lehetőséget adott ad a földbirtokosoknak, hogy hadseregüket megtarthassák, azonban maguknak kellett}

 Lényeges gazdasági intézkedéseket hozott

- bányászati reform2_, - nemesérc monopólium,

- egységes, értékálló aranyforint bevezetése, - kapuadó (jobbágytelkenként szedett állami adó)

- 30ad vám (utak mentén szedik az árú értékének 1/30 -át) - Vagyoni cenzus (A Városi polgárságot sújtja)

- rendkívüli adó (Az udvar fenntartására szedett adó)

Külpolitikai elvei:

 A nemzeti tekintély a belső rendezettség függvénye!

 A közvetlen szomszédainkkal létrehozott szövetséget tűzte ki célul (1335/Visegrád)3 ld. még: http://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%A1roly_R%C3%B3bert

II. I. (Nagy) Lajos kora (1342-1382)

1. I. Lajos lovagi erényekkel rendelkező, művelt uralkodónk volt, akinek céljait Szent László

sírjánál tett esküje szabta meg. Törekvéseit azonban keresztül húzták állandó

háborúskodásai, s így szimpátiánk ellenére tény, hogy a „Nagy” jelzőt apja érdemelte

volna.

2. Számos hadjáratát három kategóriába sorolhatjuk:

 Elkerülhetetlenek voltak a litvániai és tatárokkal vívott összecsapásai.  Vitathatók nápolyi és dalmáciai csatározásai.

 Egyértelműen elitélendő a szerbek, románok és bolgárok ellen viselt „keresztes hadjáratai”

I. Lajos fénykorában valóban három tenger mosta határainkat, de mint később kiderült e felesleges terjeszkedésnek nagy ára lett.

 Egyrészt feudális anarchiát eredményezett idehaza,

(zászlóalja). Megengedte tehát a földesúrnak, hogy hadserege a saját zászlója alatt harcolhasson. Azonban, ha a földbirtokos nem tudott kiállítani egy 50 fős sereget, akkor saját magának kellett harcolnia.

2 _{(urbura, 1327) a király átengedte a földesuraknak a bányászok által fizetett urbura harmadát,így a földek}

tulajdonosai is érdekeltek lettek abban, hogy bányát nyissanak a földjükön

3 _{A visegrádi királytalálkozó külpolitikai szempontból történelmi jelentőségű volt, de a} magyar gazdaság kapcsolatát (az expot-import arányok helyreállítását) is jelentősen előmozdította. A XIII. századtól egész Európában változtak az árarányok,a gabona termelés hanyatlásával szemben nőtt a kereslet az iparcikkek iránt. Ennek az volt az eredménye, hogy egy mezőgazdaságra berendezkedett országnak egyre több terményt kellett szállítania az ipari cikkekért. Károly Róbert aktív külpolitikájának köszönhetően jó viszonyt tartott fenn a Luxemburgokkal Csehországban és a Łokietek családdal Lengyelországban. 1335-ben a visegrádi királytalálkozón megállapodott a cseh uralkodóval hogy egy Bécset megkerülő kereskedelmi útvonalat jelölnek ki, ugyanis Bécs minkét ország gazdasági érdekeit sértő árumegállító joggal rendelkezett.

 Másrészt pedig magunkra haragítottunk több balkáni népet, arról nem is beszélve, hogy kritikus időben (török!) gyengítettük ellenálló képességünket.

3. Belpolitikai téren említést érdemel I. Lajos 1351. évi törvénye az ősiség elvéről (középnemesi érdekek védelme) továbbá a kulturális életet támogató, széleskörű tevékenysége is (Egyetem Pécsett)

A Nagy Lajosi kort jellemző irodalmi alkotások: a. Arany János: Toldi

b. Passuth László: Nápolyi Johanna,

A magyarországi parasztság az ANJOU korban több tekintetben a NYEU-i viszonyokhoz hasonlóan alakult. Kialakul a jogilag egységes jobbágyság. A jobbágyok jobbágytelekkel rendelkeznek, amit szabadon örökíthetnek, és szerződésben meghatározott termény és pénzszolgáltatással tartoznak, és szabadon költözködhetnek. A jobbágytelek részei:

1. BELSŐ TELEK - házhely, udvar, kapu 2. KÜLSŐ TELEK - szántó, kaszáló, rét, erdő Szolgáltatások:

1. Tized, dézsma; 2. kilenced; 3. robot; 4. Alkalmankénti kötelező ajándék; 5. Kapuadó (állami adó) Az ország népességének növekedésével az ország gazdasága és kereskedelme is fellendült. A kiterjedt kereskedelmi kapcsolatok a jobbágyság vagyoni differenciálódásához vezettek. Kialakulnak a ZSELLÉREK, nincstelenek.

A XIII-IV. században kialakul az egységes nemesi réteg. Az ősiség törvénye szabályozza a földek öröklési rendjét, és egységes társadalmi réteggé alakította a nemességet, a földbirtok nagyságától függetlenül a társadalom kiváltságos rétegéhez tartoztak, adómentességük volt, és csak akkor számítottak nemesnek, ha földbirtokukat semmilyen szolgáltatás nem terhelte. A kisnemesek kisbirtokkal rendelkeztek, az ebből származó jövedelem csekély volt, a jobbágysághoz hasonlított életmódjuk. A nagybirtokosok közül sokan az udvari nemesség sorába kerültek, a király közvetlen környezetében voltak., és országos méltóságokat viseltek. Az udvari nemesség örökíthette a tisztségeket.

A XIV.sz végére az Anjouk gazdasági-társadalmi reformjainak köszönhetően az ország jelentősen csökkentette azt a különbséget, amely a fejlett nyugati feudális országok és Közép-Európa között fennált.

ld. még: http://hu.wikipedia.org/wiki/I._Lajos

2. A MAGYAR VÁROSFEJLŐDÉS:

Magyarországon a XII. században az ország gyarapodó népessége nagyrészt már letelepült,

falvakban, városokban élt. Igaz, ezek a települések silányak voltak, nádból és sárból összetákolt épületekből álltak.

- Az átmeneti életmódra utal az a körülmény is, hogy a lakosság egy része a tél elmúltával sátrakba költözött. A korszakban már teret nyert a földművelés. A legelőváltó gazdálkodás rendszerével a legelőből kihasított szántót a kimerülésig művelték, majd a legelő egy másik részét művelték meg. A csoroszlyás ekével, ökörrel művelt szántóföldeken gabonát (búzát, kölest, rozst) termeltek.

- Fontos volt a gyümölcs és szőlőtermesztés. Az állattartás továbbra is jelentős maradt, de átalakulóban volt. A marha, a ló és a juh tartása mellett terjedt a sertés és a baromfi

tenyésztése is. A vizek és az erdők gazdag vadállománya hozzájárult a lakosság élelemellátásához.

- A kézműipari termékeket továbbra is az e szolgáltatásokra kötelezett falvak (Lovászi, Kovácsi, Üllő stb.) állították elő. A kézművesek közül elsőként az ötvösök függetlenedtek, az igazgatási központba kötöztek.

- Az ipar és a mezőgazdaság fejlődését elősegítették a nyugatról érkező bevándorlók, a hospesek. A vendégek között parasztok, kézművesek és lovagok is megtalálhatók. II. Géza idején a Felvidéken a Szepességben és Erdély déli részén a Rajna vidékéről érkező szászok telepedtek le. (Szász városok pl. Brassó, Szeben.)

- Főleg latin (olasz, vallon, francia) hospesek alapították első két nyugati értelemben vett, vagyis önkormányzattal rendelkező városunkat, Esztergomot és Székesfehérvárt.

- A tatárjárás után IV. Béla belátva korábbi politikájának kudarcát, lemondott a királyi birtokállomány helyreállításáról, sőt a bárók megnyerése érdekében maga is jelentős adományokat juttatott híveinek. Az adományokat – a tatárok elleni felkészülés érdekében – katonaállításhoz, és a korábban tiltott várépítéshez kötötte.

- A király maga is számos erődítményt emeltetett (Buda, Visegrád, Sárospatak). Ösztönző intézkedéseinek következtében tömeges várépítés indult meg. Gazdasági és védelmi okok egyaránt vezették a városfejlesztés pártolásában. Számos településnek adott városi rangot, amelyek fallal vehették magukat körül. A városok olyan, nyugati jellegű kiváltságokat nyertek, amelyet a korábban Fehérvárra költöző hospesek is kaptak.

2.1. A városok három típusa (szabad királyi város, bányaváros, mezőváros),

- A szabad királyi városok csak a király alá tartoztak, és hasonló kiváltságokkal rendelkeztek, mint nyugat-európai társaik. De a városok lélekszáma elmaradt a nyugati városokétól (2-3000 fő), és magas volt a mezőgazdaságból élők száma.

- Bányavárosok: Az ásványkincsekben (só, arany, ezüst) gazdag Magyarország

bányászatának fellendítésében is döntő szerepet játszottak a hospesek. Az árucsere a politikai központok közelében kibontakozó vásárokon bonyolódott le. A távolsági kereskedelmet és a pénzügyleteket izmaeliták, böszörmények és zsidók végezték. bányavárosok pl. Besztercebánya, Körmöcbánya, Selmecbánya;

- Mezővárosok: Béla tevékeny részt vett az elpusztult területek benépesítésében. A XIV.

században a földesúri birtokokon alakultak ki mezővárosok (oppidum), melyeknek lakói a földesúri terheket egy összegben fizethették ki, és saját bírót választhattak. A lakosság továbbra is döntő mértékben mezőgazdasággal foglalkozott, de már éltek itt kézművesek, s jelentős volt a kereskedelmi forgalom.

- A hazai városok érdekeik érvényesítését városszövetségekben biztosították: tárnoki szék alá tartozó városok pl. Buda, Kassa, Pozsony, Eperjes, Bártfa, Sopron, Nagyszombat;

2.2. Az Anjouk és Zsigmond várospártoló politikája.

- A városok száma is emelkedett az Anjouk idején. Nőtt Buda jelentősége, árumegállító jogot kapott. Az ipar fejlődésére utal, hogy megjelentek a céhek. Ahogy az európai városok esetében, úgy a magyar viszonylatban is igaz, hogy a szabad királyi város (liberae regiae civitates) a következő privilégiumokkal rendelkeztek:

- királyi fennhatóság,

- részvétel a rendi országgyűléseken (követek által), - szabad bíróválasztás,

- plébános választás, - vásártartás joga, - árumegállító jog,

- vámmentesség illetve - pallosjog

- Luxemburgi Zsigmond idején, a XIV. század elején a gazdasági fejlődéssel

párhuzamosan folytatódott a városok szerepének növekedése. Nőtt a földesúri joghatóság alatt élő mezővárosok és a nyugati értelemben vett városok, a szabad királyi városok száma. Zsigmond pártolta a városfejlődést, kiváltságokat adományozott, támogatta az egységes (budai) súly- és mértékrendszer elterjedését, vámkönnyítésekkel segítette a hazai kereskedőket. Ösztönözte rendi szerveződésüket, meghívta a városok képviselőit az 1405-ös országgyűlésre.

4. A középkori város

A középkori kereskedelem sajátosságai. A középkori város jellemzői:

─ a telepítő tényezők (igazgatási, egyházi székhely, vásárközpont, közlekedési csomópont),

─ önkormányzat (adó, választott tisztségviselők, városi jogok), ─ a város külső képe (falak, kapuk, szűk utcák, városháza, templom). Száray: Történelem II. 16-20. oldal

A magyar városfejlődés: (ld. 1. tételben)

─ a városok három típusa (szabad királyi város, bányaváros, mezőváros), ─ az Anjouk és Zsigmond várospártoló politikája.

1. A

.

- Nyugat-Európa városainak átlagos lakosságszáma 4-5000 körül mozgott. A távolsági

kereskedelembe bekapcsolódó, árumegállító joggal rendelkező nagyvárosok 10-15000 lélekkel rendelkeztek. A városok méretei még elmaradtak a Kelet metropoliszaitól, de sűrűn és viszonylag egyenletesen oszlottak el Európában.

- A kereskedővárosoknak jelentős szerepük volt a keresztes hadjáratokban. Elsősorban Genova és Velence óriási jövedelemhez jutottak a keresztesek szállítása, az utánpótlás biztosítása és elsősorban a Közel-Kelet és Európa közötti levantei kereskedelem révén. Ők közvetítették a keleti fűszereket, luxuscikkeket Európába.

2. A

:

2.1. A telepítő tényezők (igazgatási, egyházi székhely, vásárközpont, közlekedési csomópont),

- A kora középkorban kibontakozó mezőgazdasági fejlődés, mely technikai és módszerbeli újításokat hozott (nehézeke, szügyhám, borona, patkó; két- illetve háromnyomásos rendszer) a XI-XII. században kiteljesedett és egyre nagyobb területeken hódított teret. - Míg 1000 körül Nyugat-Európa kétharmadát erdőségek borították, a XIII. századra az

erdők helyét jelentős részben szántók foglalták el. A gabona terméshozama ugyanezen időszak alatt két-háromszorosára emelkedet. Ennek legjobb fokmérője, s egyben a fejlődés egyik mozgatója a népesség számának nagymértékű emelkedése volt. A növekvő és biztosabb termés csökkentette az éhínségek lehetőségét, a jobban táplálkozó emberek szervezete könnyebben ellenállt a betegségeknek.

- A lakosság gyarapodása nagy vándormozgalmat indított el. Egyrészt Nyugat-Európán belül az addig lakatlan területeket vették birtokba, másrészt tömegek indultak Közép-Európa szabad földjei felé, ahol a fejlett mezőgazdasági kultúrával rendelkező telepeseket (hospesek) szívesen fogadták. A mezőgazdasági árutermelés fejlődése felesleget hozott létre, ismét megjelent a pénzforgalom.

- Mindez elősegítette a városok kialakulását. A városok forgalmas kereskedelmi utak

vagy folyók mentén, kikötőkben, korábbi földvárak környékén vagy hegyvidék és völgy találkozásánál jöttek létre.