• Nenhum resultado encontrado

Bernáth István - Skandináv mitológia

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2021

Share "Bernáth István - Skandináv mitológia"

Copied!
101
0
0

Texto

(1)

SKANDLNÁV

MITOLOGIA

(2)

-Bernáth István

,

SKANDI"NAV

MITOLOGIA

Corvina

(3)

© Bernáth István, 2005

Jelen kiadványajogtulajdonos irásos engedélye nélkül sem részben, sem egészben nem másolható, sem elektronikus, sem mechanikai eljárással,

ideértve a fénymásolást, számítógépes rögzítést vagy adatbankban való felhasználást is.

A könyvet tervezte Kiss István Kiadja a Corvina Kiadó Kft.,

az 1795-ben alapított

Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének tagja.

1072 Budapest, Rákóczi út 16. e-maii: corvina@axelero.hu

www.corvinakiado.hu

Felelős kiadó: Kúnos László, a Corvina igazgatója Felelős szerkesztő: Blaschtik Éva

MIlszaki vezető: Illyés Éva ISBN 963 13 53672

A könyv kiadását támogatta a ~f

n,(rfi'

--~--.

Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma -Magyar Könyv Alapitvány

»ŐSI

MÚLTNAK

..

ŐRZÖTT

(4)

BEVEZE

T

ÉSI KíSÉRLET A SKANDINÁV

MITOlÓGIÁBA

... miel6tt a szó és a dolgok k/jzti ösvényt benövi a gaz ... (Álidézet)

Magyar tájon ezek a mítoszok kevéssé ismertek, bár már kétszáz éve, Csokonai lappon érzései óta (A lélek halhatatlansága III., 1802) ott lappangtak az írói-for-dítói-olvasói tudat láthatárán. Olykor félreértések

prédái, kár. Skandinávoknál máig élményszerű ismeretanyag, de bizalmas

tudásként továbbélnek angol-amerikai és német területen is. Aki viszont egy

-zer belebizalmasodott Skandináviába, netán épp izlandiakkal is

közöskö-dött, egynéhány évet élt is köztük, ért nyelveiken, és nyitva tartotta szemét-fülét, annak gondolkodásmódja előbb-utóbb átgyúródik, főképp az együttélés és az

mberi együttműködés szerkezeteit tekintve. Először is egyre természetesebb -nek veszi bármely felebarátja személyiségi jogi sérthetetlenségét (valljon bármi

hitet, politikai meggyőződést, me ly a többiekét nem tiltja). Majd egyre gyakrab-ban lepi meg, hogy besüpped-átszakad lépte alatt a "korszerűség" padlózata, és érintkezésbe lép különféle ősiségekkel. Testet ölt előtte az ősközösségi men

-talitás, az ezer éves, törvényileg szabályozott szociális gondoskodás, meg olyas-mik, hogy egyes halászközösségek máig nem a halászok, hanem a település lakói közt osztják el a zsákmányt, és hogyahelyhatóságoknak alig korlátozott a hatalmuk. .. , de még élnek a matriarchátus, a nők egyenlőbbé tételének ma-radványai is (izlandi nők máig nem veszik fel férjük nevét) ... , a család őseinek karakterét, történeteit szívósan számon tartják, és őriznek ezernél is több éves versformákat, mágikus varázsformulákat... És mégsem kell vívódni a természet-jogi, elemi liberalizmus és a fölvállalt ősi kollektivizmus látszólagos ellent-mondásával, kettősségével - Északon ezek inkább csak a Nagy Történetben lezajló esendő életünk mozzanatai.

A bevezető bevezetésébe gyorsan ide kell fűzni, hogy akadt mégis magyar

ember, aki nemcsak ismeretekkel bírt skandináv ősiségekről, de munkássá -gának nem egy pontján mély, ráérző bölcsességgel ennek hangot is adott. Úgy

(5)

8) »651 MÚLTNAK ŐRZÖTT ÜZENETE«

másfél évszázada Arany Jánosnak kezébe került 16-18. századi dán balladák három kötetnyi angol fordítása. "A magyar olvasó, ki irodalmunk történetével ismerős, fájdalmasan fog itt felsóhajtani. Nekünk semmi hasonló gyűjtemé­ nyünk a XVI. században, de még a XIX.-ben is alig valami... Hová tűnt egész múltunk emlékezete népünk tudaimából? ... Mongol, török el nem pusztíthatta ... nem veszendő papíron, hanem élő ajkon kellett firól-fira szállniok. .. E tekin-tetben az angol irodalom is érzi hátramaradását a dán mögött... Ez fejti meg, hihetően, a titkot, hogy Dánia maga teremtett magának klasszikai irodalmat [itt Dánia helyére, a fortiori, a három-négy évszázaddal korábbi Izlandot kell behelyettesítenünk!

l és hogy

merőben kikerülte a balul értett görög és római mythologia árját, oly nemzeti irodalmat hozván létre, melyet nemigen ért, s igaz-talanul becsül le Európa déli eb b része. Mondhatni, Thor isten még egyre ural-kodik Dánián, annyira megteltek vele e régi balladák. A mi ferdén érző bámu-latunk a görög és római irodalom iránt...soha nem kapott lábra Dániában ... Fő bajunk e részben az, hogya népi naivság helyét igen korán oly valami foglalta el nálunk, mit tudós naivságnak vagy naiv tudákosságnak szeretnék mondani..."

(Szépirodalmi Figyelő, 1861). Öröm, ha ritka is, múltunknak ilyen mélyében

megtámaszkodni tudni.

CSAK KLíMA VAN •.• A skandináv mitológia nem kezdődik. Lételméletileg aszim-metrikus: az örökkévalóságból és világnélküliségből mozog az Idő és a Tér felé, hogy valamikor-valahol szétporladjon. Eredetileg sem idő-, sem térszerkezete nincs, csak hőmérsékleti állagai, kétféle irányultságú klímája, egy fagyos (északi) és egy forró (déli).

Ez az egymásba érő, teremtetlen klíma-kettősség homorú felszínű kellett, hogy legyen, mert kihatása innen és onnan is a közép felé gravitál. Északról fagyos vizű folyók áramlanak, délről szikrák, lángcsóvák hullnak lefelé. Középütt, a két klíma egymásra hatásában könnyen előáll a fellangyosodó Űr: a Káprázó űr képzete.

Ebben az űrben történik meg, hogy teremtetlenül élet keletkezik. A fagyos-jeges, dérlepte északi folyók megolvadt, termékennyé vált, langyos összecsomó-sodásában három élőlény formálódik ki: Ymir, az ős déróriás, és az őt tápláló szarvatlan őstehén, Auöhumla, aki a fagyos-deres jégből utóbb még három

nap alatt előnyalja az ősóriás Búrit is.

A szokványos szaporodáshoz azonban még nem létezett a hím- és a nőnem.

Így mind Ymir, mind Búri kétneműek, hímnősek, hermafroditák voltak, és

mind-kettő a maga módján utódot hozott létre. Vmirnek, akit Aurgelmimek is hívtak,

BEVEZETtSI KfstRLET A SKANDINÁV MITOL6GIÁBA (9

Ivás közben megizzadt a bal hónalja, és annak csöppjeiből született egy fia és

gy lánya, majd később két lábszárát összedörgölve nemzett egy fiút is, Prúögel-mirt, a hatfejű déróriást. Búri feltehetően hasonló módon ad életet fiának,

urnak, aki viszont már talál magának óriáslányt, talán az elsőként született fiú

s lány sarját, Bestlát, hogy világra jöjjön három fiuk, a majdani első három ász I ten, 6öin, Vili és Vé.

VILÁGNÉLKÜUSÉGBŐL VILÁG ••• A három óriásfiú istenné válásának nem tetszik ki

z oka, csak a módja. Fogták magukat, megölték az ős déróriást, Vmirt, testét Káprázó űr közepére vonszolták, és részeiből hozzáláttak a világ, a Tér és az Idő megteremtéséhez. Húsából lett a föld, csontjaiból a hegyek, koponyájából az

égbolt, véréből-verejtékéből a tenger, agyvelejéből a felhők, hajából a fák, szem-öldökéből a majdan istenek-emberek lakta Miögarö, a Középfölde ... húsának

férgeiből meg az értelmessé tett törpék. - Ekkor történt, hogy vérének tengerré

áradásában az addigra már megszületett déróriások megfulladtak, kivéve

t>rúögelmir fiát, Bergelmirt, akinek feleségével együtt sikerült bárkán

elmene-külnie, így ő vált a későbbi déróriások ősévé.

A világteremtő három óriásfiúnak ász istenné válása pedig akkor teljesedett ki, amikor a délről lövellő szikrákat, lángcsóvákat felhajították csillagnak az égre, és pályát szabtak először a Holdnak - mely a sarkköri tájon, a hosszú téli hóna -pokban fényesebb, mint a látóhatár szélén köröző, árnyékolt sugarú Nap -, majd a Napnak is, hogya megszemélyesült Nappal és Éjszaka váltakozásávallehes-sen esztendőt számolni. Így léptek az istenek a történelembe.

A TÚLÉLŐK EMLÉKEZETE ••• Ez az eleinte csupa klíma, merő hőmérsékleti lét, a fagyos-deres-jeges vizek hol dermedtsége, hol megfolyása, majd az életnek, mint egy kósza pillanatnak a megjelenése, Skandináviában szükségszerűen idézi a 8-10 ezer évvel ezelőtti utolsó jégkorszak (a Würm-kor) végét, a neolit kultúrába lépés határvonalát. És különös figyelmet keltenek azok a kicsiny, jég -védett izolátumok, Dél-Skandináviában, nyugati norvég fjordok belsejének katlanszerű öbleiben, ahol kisebb embercsoportok még akár az utolsó jégkorsza -kot is túlélhették. Ezer évek alatt viszont szembeszökő genetikai változásokkal kellett alkalmazkodniuk környezetükhöz. Depigmentálódtak, kifehéredett a bő­ rük, hajuk kiszőkült, szemük megkékült, majd a klíma enyhe melegedésekor, elszigeteltségük viszonylagos békességében a kihaló ban lévő más, jégkori pere -meken élőkhöz képest meg is termetesedtek. Ez a sajátos skandináv emberfajta sajátos közösségi ősképzeteket, föl-földerengő ősemlék-foltokat kellett, hogy

(6)

10) »651 MÚLTNAK ŐRZÖTT ÜZENETE«

megőrizzen és kifejezésre juttasson. Persze, a Krisztus előtti utolsó néhány év-ezred normalizálódott klímájában, a nem skandinávos külsejű, sötétebb hajú és valamivel alacsonyabb északi népekkel, így az akkor nagyobb lélekszámú lap-pokkal is együtt. (Bizarr módon hat, hogy ezt a szorongatott és épphogy túlélő nordikus emberfaj tát a múlt századi náci "fajvédő" ideológia az uralkodó-hódí-tó germán embertípusnak nevezte ki.)

ILYEN ISTENEK, OLYAN ISTENEK •.. Az ász istenek teremtette és már működő világ

felvázolása után, egy mitikus pillanattal ugyan később, de szivárogni kezde-nek mélységesen ősi, más istenemiékek is, sőt épp olyanok, amelyek a belső

skandináv különbözőségekről árulkodnak. Az istentörténetek összeállásának elején hallani még ván istenekről is, az ászok mellett. És mert a vánok genezi-se teljes homályba vész, nem indokolatlan az a föltevés, hogy hiedelemtörté-netileg az ászoknál őshonosabbnak tekintsük őket, már ha az ászokat inkább a bronzkori nagy népvándorlással északra kerülő indoeurópaiak isteneinek

minősítjük. Több ok van rá azt hinni, hogya vánok tisztelői inkább egy matri-archális földművelő társadalom tagjai voltak, míg az ászok hívei egy patriar-chális állattenyésztő társadalomból kerültek ki. Akárhogy is, a ván istenek -Njöro, Frey és Freyja - mind egy szálig legfőképp termékenységistenek, a jó termés, bő halfogás, nagy vadász-zsákmány, a szerelem, a gyermekáldás és a (rítusokat érintő) áldozati varázslatok, bűbájosság, varázsszövegek, tehát a napi gyakorlathoz leginkább tapadó fogalmak istenei. Valaha kisebb-nagyobb egye-netlenkedésben az ászok szomszédságában éltek, de holmi szó- és esküszegé-sek miatt, meg hogy az ászok elutasították körükből a nagyobb (talán szerelmi)

bűverejű ván nők jelenlétét - egy ilyen nőt, Gullveiget áldozati formában meg is öltek - háború tört ki köztük, az első háború a világban. A váltakozó sikerrel folyó harcokat azonban békekötés zárta le, a kétféle istenek a béke szavatolá -sára két-két túsz istent cseréltek egymás közt, majd ünnepélyesen egy edénybe köpték nyálukat, és hogy tettük megörökítődjön, az edény tartalmából megte-remtették Kvasirt, egy nagyon bölcs lényt (akinek utóbb az lett a sorsa, hogy vérét vették, és azt mézzel vegyítve a költészet mézsörévé erjesztették) . -

Ké-sőbb, és ez a mítoszok zömét jellemzi, a ván isteneket már az ászok sorában említik, elkülönítés nélkül.

AMI AZ ISTENEKNÉL ERŐSEBB .•. A mindenhatónak látszó, csodatetteket is

végbe-vivő istenek történeteit hallgatva-olvasva azonban kitetszenek korlát jaik is: egy magasabb transzcendencia alávetett j ei voltak, saját sorsukat, ahogyan más

BEVEZETÉS I KfsÉRLET A SKANDINÁV MITOL6cIÁBA (11

m, ők sem kerülhették el. Ez a különösebb hangsúly nélkül ábrázolt, mély s rshit intézményes formát is kap a sorsot megszabó nornák alakjaiban (akik u yanazt cselekszik, mint a görög moi rák vagy a római párkák). Ők hárman

-UréJ,

Veroandi és Skuld, vagyis Múlt, Jelen és Jövő - az istenek világegyetemének

I

gközepén, az Yggdrasil világfa tövében, forrásukhoz közel székelnek, és n mcsak kimérik kinek-kinek sorsát, de sorstudásukat valamily módon ki is nyilvánítják, különben nem volna lehetséges, hogy olykor egyes istenek vagy fiások kilátástalannak ítélnék valamelyiküknek terveit, hiszen a sorsa más-képp van megírva. (Legősibb időkben a nornák még személytelenek voltak, n vet csak később kaptak, még később pedig minden lény - isten, óriás, törpe, mber - mellé személyes norna szegődött. Gondolhatni őt az egyéni lélek meg -nyilvánulásának is.)

Az istenektől független még az egész élő világ lényegi struktúráját, függőleges vízszintes tengelyét, oszlopzatát-gerendázatát jelentő Yggdrasil világfa, rninden távolság mértékegysége, Miogara közepén. Lábánál három forrás buzog - Ura nornáé, a bölcs Mímiré és a Hvergelmir nevű -, három gyökere pedig há-rom irányba ágazik el, egy közvetlenül a fa alá, a másik a déróriások keleti földje

f

lé, a harmadik le Helbe, az alvilág mélyére. De lábánál gyűlnek össze az iste-nek is tanácskozni, ítélkezni. - Sok-sok élőlény él rajta, mellette, belőle. A csú-sán egy sas és egy héja ül, alvilági mélyében a halál kígyója, Níohögg és még ok más kígyó rágja-gyötri gyökerét. A sas és a kígyó közti pörlekedés szavait közvetíti a fel-alá futkározó Fúrófog mókus. Lombjai sátrában rágva-Iegelve él még négy szarvas is. -Az ugyanott legelésző ötödik szarvas, a Tölgyszarvú nevű

s a Heiorún kecske minden más állattól eltérően csodás és jótékony funkciók-kal bírnak: a szarvas agancsából megmagyarázhatatlan módon annyi víz folyik

Hvergelmir forrásba, hogy az II folyó vizét táplálja; a kecske tőgyéből pedig mézédes sör csorran a Valhöll-beli elesett hősök kupájába, kiapadhatatlanul. - Több más varázsfolyadékban is bővelkedik a Világfa lába: a végtelenül bölcs Mímir forrásából mézsör folyik, és a forrás ura ezzel a fehéres folyadékkal hinti be magát a világfát is, ki ne száradjon, de ezt cselekszi vízzel Uro norna is a maga forrásából. (De megkérdezhetjük: minemű csodás tej folyhatott az őste­ hén Auohumla tőgyéből, hogy azzal egy déróriást feltáplált?)

Az ÓRIÁSOK ELLENTETTJEI... Ymir ős déróriás feldarabolásából meglett a világ,

de újfajta élőlényként csak a törpék teremtődtek belőle, ahogy A jósnő szava cím ű vers mondja: Brimir véréből és Bláin csontjából (amely két név is Ymirt jelöli), vagy egy másik forrás szerint, gyalázkodóbb módon: Ymir húsának fér

(7)

-12) »651 MÚLTNAK ŐRZÖTT ÜZENETE«

geiből. Az utóbbinál a képzeletet csak az menti, hogy törpékről

megszámolha-tatlan sokaságban tud a mitológia (száznál többnek egyedi neve is van), és hogy az óriásoknál, isteneknél és a majdani embereknél is kisebb termetűek (bár érdekes, hogyatörpéket is szerepeltető mítoszokban még nem tulajdonítanak nekik törpe termetet; apró termetűvé csak a középkor végétől keletkező mesék világában válnak).

ÓRIÁSOK TÖRPÉK

Teremtetlenek, mondhatni, Teremtett lények, de úgy tetszik,

a Természet részei hogy a bennük való hit igen ősi,

egyidős az istenekben valóéval.

A föld felszínén élnek Hegyek földalatti

üregeiben-barlangjaiban laknak,

Leginkább idomtalan nagy többé-kevésbé alacsony ember

termetű ek, erősek, termetűek,

asszonyaik nem ritkán szépek, vonzóak.

Inkább ösztönlények, ismereteik értelmesek, olykor bölcsek

formálisak vagy ravaszok,

Legföljebb ingatlan kőépületeket kézügyességük roppant fejlett, vagy durva kőkorszaki fegyvereket finomművű ingóságokat,

hoznak létre ékszereket és csodás, műszaki

leleményű tárgyakat alkotnak; kovácsolnak nagy tehetséggel és becsvágyó szorgalommal.

A törpék jellegét, létezésük módját és működésüket is homály fedi. Külön faj-nak tetszenek, sem óriásokkal, sem istenekkel nem párosodfaj-nak, bár rendsze-resen érintkeznek velük. Rokonít ják őket a még homályosabb létű álfakkal, de nem a végtelenül jóindulatú, istenek-közeli fény-álfakkal, hanem a föld alatt élő

(nem okvetlenül jóindulatú?) sötét-álfakkal, amit az támaszt alá, hogy több törpének a nevében előfordul az álfmegnevezés: Álf, Vajákos (Gandálf) , Szél-fúvó (Vindálf). Az egyik Edda-vers, a Völund-ének címszereplőjét, aki

kovács-kézműves zsenialitásában, varázstudásában törpe-készségekkel bír, nevezik

az álfak királyának is.

BEVEZETtSI KtStRLET A SKANDINÁV MITOL6GIÁBA (13 zinte csupán neveikből ítélhetjük meg őket. Sokuk mesterember, fegyverko-V ,aranyműves, ékszerész, de akadnak köztük halált-hozók és gyilkosok is.

L gszervesebben az általuk készített, csodás kivitelű tárgyakkal kapcsolódnak \1, istenekhez. Elhangzik, hogy nem szívesen dolgoznak senkinek a

megbízá-ól (művészi autonómiára törekvés?), de az ármányos Laki isten biztatására

I Ibb csodálatos tárgyat készítenek, melyeket majd Loki ajándékoz az

istenek-I) k. fgy jut hozzá Óoin a Gungnir-Iándzsához és a magát szaporító Draupnir-I' nygyűrűhöz, Pór a bumeráng tulajdonságú Mjöllnir-fémkalapácshoz, Frey

, sszehajtható Skíoblaonir-hajóremekműhöz és a világító aranyszőrű Gullin-IJUr ti-vadkanhoz, Freyja pedig a legértékesebb ~rising-nyakékhez. Legvarázs-I, t sabb művük az a béklyó, amelyet a szorongó isteneknek bűvészkedtek

ze. Az Istenek Végzetét jelentő Fenrir'farkas ugyanis már két erős, falusian Ivácsolt fémbéklyót is letépett magáról; ekkor a törpék - hardver helyett szof t-V

rt

lkalmazva - "macskának lépte zaj ából, asszonyszakállból, hegynek gyöke-r Dll!... halnak leheletéből és madárnak köpetéből" megszerkesztették a

Gleip-/ti

béklyót, ami azután a farkast végre lenyűgözte.

hM9ER, HOL VAGY? ... A mítoszokban az ember nem játszik kitüntetett szerepet,

IZ istenek mintegy találomra, úri passzióból teremtették őket. "Bur három fia

I

in, Vili, Vé] egyszer a tengerparton járkált, és megláttak két fatörzset.

Fölvet-I

k

és embert alkottak belőlük. Az egyikük lelket és életet lehelt beléjük, a má-kuk értelmet és mozgáskészséget adott nekik, a harmadimá-kuktól nyerték el ar-('\Ik t, és hogy beszélni, hallani és látni tudjanak. .. A férfiembernek Kőris lett

n

ve, a nőnek Repkény. Ők nemzették utóbb az emberfajt..:' Különösen

meg-ta a női nem, amely a folyondár repkény (Glechoma, mérgező növény)

formá-b n a kőrisre kapaszkodik. .. A későbbiekben sem cselekszenek az emberek I11mi említésre méltót azon kívül, hogy sokasodnak, és benépesítik MiOgaroot.

M

Jd csak az Istenek Végzetekor, a világ pusztulásakor terelődik rájuk ismét II mi figyelem, amikor is a tengerek kiáradásakor vízben, és az elemésztő lángok

k

zti tűzben minden ember elpusztul, kivéve egy emberpárt, Életet és Életvágyat (micsoda absztrakciók!) , akik az Yggdrasil világfa lombjának egy rejtett, tűzb

iz-t zugában életben maradnak (hogy tovább sokasodjanak).

Köznapi emberekről több szó nem esik, még próféták sem kerülnek ki

közü-Ilk,

hisz megváltás nincsen. Helyettük itt vannak, akik számitanak, a harcokban Z zezer számra fegyver által elesett hősök (einheTjar), akik istenek-óriások-

em-Il

r

k csatáiból kerültek fel Óoinhoz a Valhöllbe. Ott vidáman hadakoznak

(8)

14) »ÖSI MÚLTNAK ŐRZÖTT ÜZENETE«

mígnem rájuk köszönt az Istenek Végzete, és amiért az istenek odakvártélyozták őket, ki kell zúdulniuk legyőzni a világot pusztító óriásokat... de valahányan odavesznek.

Az ARANYKORI ISTENEK ÉLETE ... Ásgaroban élnek, egy szinttel az emberek lakta Miogara fölött, ahová lejárni egy szivárványhíd, a Bifrőst vezet. Mindegyikük-nek külön vára és azon belül egy sajátos csarnoka van. Ezek leghatalmasabbika Óoiné, az előbb említett Valhőll, amelynek 540 kapuja van (ezeken át zúdul ki a végső csatára kapunként 800 hős, vagyis 432 ezren).

Napi foglalatosságaik az ásgaroi IQ-mezőn zajlanak. Kovács- és más kézmű­ ves-tevékenységet is űznek, de játszanak valamilyen aranytáblákon is, ostáblát vagy egyéb táblajátékot. (Ezeknek a tábláknak valahogyan szent jellegük van, úgy hihetni, rúnák, varázsrúnák is díszítik őket, és a pusztulás utáni új világban, a túlélő istenek örülnek, hogy ezek a táblák újra ott vannak velük.)

Többször összegyűlnek kinek-kinek a csarnokában nevezetes lakomákon, ivászatokon.

Legfontosabb ténykedésük azonban a tanácskozás, az Yggdrasil világfa lábá-nál. Itt méri k fel, fenyegeti-e veszély valahonnan Ásgaroot, és ha igen, megteszik intézkedéseiket az óriások és - az isteneket később eláruló, intrikus - Loki és az általa nemzett három szörny, Fenrir farkas, a Világkfgyó és az alvilági Hel ellen. Ilyen alkalmakkor kitetszik, hogy egyre inkább elhatalmasodik rajtuk a szorongás valamikor bekövetkező pusztulásuk miatt. (A nornák révén jól tudják, mi vár rájuk, annak csak ideje bizonytalan.)

AKIKRŐL A HÉT NAPJAI VANNAK ELNEVEZVE ...

KEDD - az angol Tuesday, a dán-norvég-svéd tisdagjtirsdag, a német Dienstag, a holland dinsdag - a mitológia legősibb rétege egyik főistenének, Tymek nevét hordozza (neve ugyanabból a gyökből ered, mint a görög Zeusz vagy a latin deus). Olyan régi, hogy bőven adatolva csak két tucatnyi teoforikus helynévben találni rá (pl. Augsburg régi neve: Ciesburc), és ráutal még a rúnaábécé t: t-jele, amellyel segítségül lehetett hívni párviadalban vagy igazságos ítélkezés ért,

ugyanis a harc és az igazságszolgáltatás istene volt. És egyetlen, tanulságos, nagy kihatású mítosz: amikor a szorongó istenek Fenrir farkas többszöri megbék-lyózási kísérlete után végül rárakják a széttéphetetlen varázsbéklyót, a farkas kérésére, ugyan szavatolja valaki a szabadulását azzal, hogy közben szájába helyezi kezét, erre az ászok közül csak TYr vállalkozik, mire a végül szabadulni mégsem tudó farkas leharapja annak jobb kezét. - A jobb kéz elvesztése,

ame-BEVEZETtSI KfstRLET A SKANDINÁV MITOLÓGIÁBA (15

l

y

t eskütevéskor, ítélethirdetéskor emelnek föl, jelképesen is nagy veszteség, 11 m valószínűtlen feltételezni, hogy TYr vezetői rangja az istenek közt ettől sonkulástól vált kétségessé. - Az Istenek Végzetekor az alvilágbeli Carm kutyával kell megvívnia, de kölcsönösen elpusztítják egymást.

ZERDA - az angol Wednesday, a dán-norvég-svéd onsdag, a holland woens-dag -ez őrzi máig a háborúk, a költészet, a szép beszéd és a rúnavarázs

istené-r) k emlékét, a szeszélyes, álnok, művészies és a maga tökéletesítésével annyit kUzdő főistent, Óoint. Szellemiekben mindenképp a többi isten fölé magasodik.

-A mítoszokban legalább 80 néven emlegetik, vagy mutatkozik be ő maga; ami I rsze azt sugallja, hogy igazi nevét nem illett kimondani, az tabu volt.

Úgy vevődik ki, hogy fiatalon, talán száműzetés szerűen is

cn,

bekalandozta

világot tapasztalatot gyűjteni. Majd maximális becsvággyal minden titok nyit-J ra és örök hatalomra törve áldozatot mutatott be magamagának: lándzsával

I tdöfte testét, és kilenc napra étlen-szomjan felakasztva lógott a világfa egyik

án, ebben az extázisban ismerte meg a jóslás, a halott feltámasztás, a rúnák V rázsának titkát (az frásbeliségbe való átlépést), valamint megízlelte a méz-N rt, ami által fogalma támadt a költészethez szükséges révületről. - Másik

I y tette magának a mézsörnek a megszerzése volt, ebben alakváltó készsége

szerelmi bűbája is segítette. - Köznapilag a Claosheim nevű várban lakott Z általa birtokolt Valhőllben, a katona-paradicsomban csak had úrként ven-I elte az elesetteket, akiket az Óoin-Iányok, a hősöket kiszemelő valkyrják

Z Igáltak ki.)

, . .Hites felesége Frigg istennő - a PÉNTEK nap névadója: az angol Friday, a dán-n rvég-svéd fridag, a német Freitag, a holland vrijdag -, tőle született Baldur I t n. (Óoinnak még legalább hat-hét isteni vagy nem isteni eredetű nőtől is

zU lettek fiai, köztük PÓr, Váli és Víoar istenek, és talán még négy más isten is.)

- din várának különlegessége a Hlioskjálf nevű kilátó, ahonnan az egész

vi-lá

ra rálátni, kiválóan alkalmas hadihelyzetek és csaták fölmérésére,

befolyáso-I

ára. Ismereteinek naprakészségéről két hollója gondoskodott, akik naponta

b

repülték hírekért a világot. Tudását pedig olykor a Mímir nevű mitológiai

lény-ny I társalogva bővítette, őt ismerte el csupán magával egyenrangúnak, a

na-y bb bölcsességért nála még a félszemét is zálogba tette. - Három csodás dolog V It a birtokában: közlekedésében a leggyorsabb ló, a nyolc1ábú, sötét deres mén,

'uhanó (fogain rúnajelek!), amelyet a vele ősidőben testvérszövetségre lépett

I~ ki ellett neki szívességből, és a törpék két műremeke, a Cungnir-lándzsa (v scsúcsán rúnajelek!), mely mindig célba talált, és a Draupnir nevű, magát

(9)

16) »ÓSI MÚLTNAK ŐRZÖTT ÜZENETE«

mikor emberek sorsába avatkozik be, jellegzetes külsőben: ősz, nagyszakállú, félszemű öregemberként jelenik meg, arcát elfedő, nagykarimájú kalapban, és csuklyás kék köpenyben. Ilyen megjelenésűnek írják le korai történetírók több északi királyi család őseként. - Elgondolkoztató, hogy az Istenek Végzetekor mi-lyen könnyedén sikerül megölni őt, a főistent, már sem varázs, sem csoda nem segíti. De sajátos az is, hogy inkább csak Dél-Skandináviában mutattak be neki áldozatokat, és nem közemberek, inkább királyok, katonák és papok, uralkodó-osztálybeliek.

CSÜTÖRTÖK - az angol Thursday, a dán-norvég-svéd torsdag, a német

Don-nerstag, a holland donderdag - a mennydörgés istenének, a derék Párnak állít

évezredes emléket. Nagy termetű, csupa-erő, átható tekintetű és hangú isten, hosszú vörös szakálla van, szeret nagyokat enni-inni; jelleme becsületes, egye-nes, hűséges, mondhatni plebejus (pl. az Óöinéhoz képest), de alkalmanként fergeteges ász düh fogja el. Nem túlságosan okos, és csak a mieink iránt végte-lenül jóindulatú - gondolkodásmódja teljességgel a külhoni elhárítás végrehaj-tójáé, gyanakvóan figyeli a világszéli óriások mozgolódását, és szokásos keleti

útjain módszeresen ritkítja számukat, nehogy túlszaporodjanak az

emberek-hez képest. - Neki is vannak nevezetes eszközei: van egy kettőző hatá s ú erő­

öve, egy vaskesztyűje, mellyel jól meg tudja ragadni csodafegyverét, a

bume-rángként viselkedő Mjöllnir (Zúzó) fémkalapácsot, és egy jó szekere is, melyet - a húsuk elfogyasztása után is újraéledő - két kecskebak von. -

6

a legnépsze-rűbb isten, az összes többinek nem áldoztak annyiszor, mint neki, leginkább a jó termésért; de kalapácsával vagy annak jelével áldották meg a házasságokat és a sírokat is. Úgyszintén ő utána maradt a legtöbb, nevét örökítő, úgyneve-zett teoforikus helységnév (pl. Torslanda, Thorshavn, pórsmörk, Torslev). Párat-lan népszerűségének jele még, hogy pl. az izlandi honfoglalóknak a negyedrésze viselt olyan személynevet, amelynek első vagy második tagja a Pór-nevet tartal-mazta (porsteinn ... Steinpór...) - Ebből következően őhozzá fűződik a legtöbb (és némiképp legjobb) mítosztörténet is: nagyhírű párviadala a legerősebb óri-ással, Hrungnirral; egyik hosszú, kalandos keleti útja, melyen abszurd versen-gésekben győz Útgaro-Loki óriáskirály felett; és talán a legemlékezetesebb, amikor megkísérli ökörfej-csalétekkel kihorgászni a tengerből a Világkigyát, már fel is húzza a víz színére, de a csónak tulajdonosa, Hymir óriás annyira megrémül a kígyó fejének látványától, hogy elvágja a horgászzsinórt... -Az

Is-tenek Végzetekor másodízben is szembekerül a Világkígyával, megküzd vele,

hősiesen meg is öli, de a kigyó ráfecskendett mérgétől kilenc lépés megtétele

után maga is meghal.

BEVEZET~SI KfstRLET A SKANDINÁ V MITOLÓGIÁBA (17 VA ÁRNAP, HÉTFŐ - ezeknek a neveknek a megszemélyesített két égitest

szol-I l pul, a Nap (angol: Sunday, dán-norvég-svéd: sendag/söndag, izlandi:

III nudagur, német: Sonntag, holland: zondag) és a Hold (angol: Monday,

il

n- norvég-svéd: mandag/mándag, izlandi: mánudagur, német: Montag,

I II nd: maandag). - Már csak a SZOMBAT hiányzik a hétből, de akkor

istente-Ii nLU is jól érezhették magukat, a skandinávok ugyanis ezen a napon fürde

-//I'k-mosnak, a laug/lauga [löjg/a] alap szavak szerint: izlandi laugardagur,

il

I -norvég-svéd l.e1rdag/lördag.

It. T EGY SZERELMES ISTEN IS ... Nem véletlen, hogy az érzelmesebb ván

iste-lit k közül. Njöro isten fia és Freyjának, a szerelem istennőjének bátyja: Frey.

A

rfi-nő közti vonzalmak az északi mítoszokban, de még a későbbi, 12-l3. '/, Z di izlandi saga-irodalomban is, ha nem is tisztán ösztönalapúak, de alig II II~ dják meg a jó értelmű gyakorlatiasságot. -"Történt egy nap, hogy Frey

föl-III nt a Hliöskjálfra, és szétpillantott a világban. Ahogy azonban észak felé nézett,

Vi I hol egy tanyán meglátott egy szép, nagy házat, és egy nő lépkedett a ház

I I de ahogya karját emelte, hogy kinyissa maga előtt az ajtót, fény áradt szét

I fjából minden irányban, tündökölt tőle az egész világ. Frey ekkor úgy érezte,

hu

y bűnhődnie

kell azért az önteltségért, amely a szent kilátóhelyen ülve el 'I. kta fogni, és nagy bánattal a szívében eltávozott onnan. Ám attól fogva, hogy

II

Z ért, szó nem hagyta el a száját, de nem is aludt, és italt sem vett magához.

z61ni sem mert hozzá senki." Hamarosan Frey ki is jelenti, hogy "ő nem

fog-il ludni túlélni, ha az a nő nem lesz az övé". Majd elküldi szolgáját, hogy

meg-I

m

rkedhessen a lánnyal. Várakozás közben még versre is fakad:

Hosszú egy éj,

hosszabb kettő,

hármat hogy birok ki?

Gyakran egy hónap

gyorsabban telik,

mint fél-éjt várni vágyban.

tóbb Frey feleségül vette ezt a Gero nevű óriáslányt, még fiuk is született,

l' lnir. Ez az egyetlen mítosz körülötte. - Boldog házasságban, békében élt. -z retetreméltó és népszerű volt az istenek közt is, mondták az ászok urának,

d6jének is. Elsősorban termékenységistenként tisztelték, hozzá

(10)

18) •• 651 MÚLTNAK ŐRZÖTT ÜZENETE«

kiszabadítja a foglyokat, de asszonyok-lányok kívánságainak, a jó házasságok-nak előmozdítója is.

LOKI KONTRA BALDUR ... Az istenek sorsa, nem végtelenül hosszú arany koruk után, mindegyre drámaibb fordulatot vesz. Ennek protagonistája Baldur, anta-gonistája Loki... Mozgatórugóikat nem látni világosan, ellentétes motívumaik titka kimondatlan.

Az elemi varázstehetséggel bíró Lokinak már származása is homályos. Néven nevezett anyja és apja óriások voltak. Csupán ismeretségi tőkéje röppentette fel az ász istenek közé: még az idők elején testvérszövetséget kötött Óoinnal (va-jon milyen szívességekért?), attól fogva ott tüsténkedik és intrikál az istenek körében. Ez utóbbi ért sorra kapja a megrovásokat, felfüggesztett büntetéseket. - Szép külsejű, jó beszédű, játékos természetű, de csínyei mindinkább eldur-vulnak, és egyre kevésbé hajlandó jóvátétellel szolgálni. Eleinte az ő biztatá-sára készítik a míves tehetségű törpék a tucatnyi csodás tárgyat az isteneknek (Gungnir-lándzsa, Draupnir-gyűrű, Mjöllnir-kalapács, Skíoblaonir-hajó, Gullin-bursti-vadkan. Ő pótoltat ja Sif levágott haját élő aranyhajjal) . És miután elígér-gette a legvonzóbb istennőket különféle óriásoknak, fáradságosan vissza is szerzi őket. Utóbb azonban fokozatosan elkomorul, és gonosz, gyilkos gondo-latok vesznek erőt rajta Fölsejlik a gyanú, hogy Lokinak - már felbukkanása előtt - hosszú, ki nem fejtett előélete volt: lehet, hogy óriásként hímnősnek szü-letett, így tudott szülni-elleni is (ahogy olykor fölemlegetik), majd még ebben a múlt jában nemzi AngurboOával a három világszörnyet, de ahogy Óöin maga mellé emeli, a magas státusztól megszelídül. - Fokról fokra azonban (talán ski

-zofrén) ösztönéletének fékjei összeroppannak, hatalomféltésből, irigységből

a legszeretetreméltóbb Baldur ellen fordul, és ármányosan, a vak és még gyer-meki Höo istennel megöleti. - Tudja, hogy innentől kezdve nincs számára bocsá-nat, szörnyű kínnal meg is lakol, és az Istenek Végzetekor már a pusztító óriások közt találjuk.

Mindenben az ő ellentéte Baldur isten: családi körülményei tökéletesek, Óoin és Frigg fia, Nanna férje, Forseti apja, jelleme, külseje teljességgel pozitív: "oly szép, hogy szinte fénylik", jóságos, bölcs, a legszebben beszélő, a legbékésebb,

legsegítőkészebb, olyannyira, hogya dráma logikája szerint ő már nem is cse-lekszik, ő csak elszenved: megölik. Alakjának felbukkanásával kezd megder

-medni az ászoknak már addig is szorongásos világa. - Baldur rosszat álmodik, halált hozó álmot, az istenek megriadnak, Frigg, élve hatalmával, hosszan rész-letezve, szó szerint mindenkit és mindent megesket, hogy nem bántja Baldurt.

BEVEZET~SI Kfs~RLET A SKANDINÁV MITOLÓCIÁBA (19

tragikus hibát mégis elkövet: egy túlontúl zsengének tetsző fagyöngyágat

h

l

y. És miközben a többi isten azon mulat, hogy semminemű fegyverrel, II r yal nem lehet kárt tenni Baldurben, Loki kicsalja Friggből a fagyöngy-tit

-kOl, majd lándzsaerejűvé bűvöli az ágat, és a vak HöOnek irányt mutatva, Bal

-dllrr

vetteti, az pedig átdöfve meghal. Temetésének, a saját hajóján rakott

mág-I

r.

tételének leírása megrázó. A világ pusztulásának árnyéka vetődik előre. ( 61n még leküldi egyik fiát Helbe, az alvilágba, ugyan eresztenék vissza Bal-dlll'l amihez hozzá is járulnak, ha a világon mindenki és minden megsiratja ...

'/. m g is történik. .. csak épp egyetlen, addig ismeretlen, Pökk nevű

óriásasz-Z ny (Loki álcája!) makacsolja meg magát. -Avégből történt-e mindez, hogy

I ,lldur majd feltámadjon? Halál és feltámadás mindeddig csak az örök körfor-i I a termés késő nyári beérése és kora tavaszi újraéledése formáiban létezett.

I

y gyilkosságból való feltámadás? - A Baldur-mítosz nem ősrégi, a hajón

ra-olt máglyán való elégetés késő vaskori szokás. A vikingkori dánok-norvégok 11\ l és ír területeken már keresztények között éltek, sokan hittek egy új fehér I I nb en, egy jóságos fehér Krisztusban. Ennek a felemás hitnek kivetülése

olvas-II ló ki Baldur alakjából, e nélkül nehezen értelmezhető. Ő is közte lesz annak

I II hány istennek, akik a végső pusztulás után az új világban új életre kelnek.

V~CZETES SZORONGÁS ... Óöin nevelt egy farkaskölyköt maga mellett (Lokitól .1( ta, de még nem derült ki, hogy az annak fia, Fenrir). Ahogy a kölyök megka-IIll zodott, majd felnőtt, döbbenettel tapasztalták, mennyire nem bírnak vele, III ly n hamis, már-már testi épségüket fenyegeti. Balsejtelmeik támadtak, meg

k

II ne béklyózni, mielőtt nagyobb kárt tesz bennük. Ezzel a megbéklyózni lik rás sal fészkelődik be lelkükbe a halál gondolata. Nagy készülődések köze -1 lt egyszer végre megbéklyózzák, de a farkas (röhögve?) letöri-letépi magáról

V béklyót. Készíttetnek egyerősebbet, ám a farkas, ha nagyobb vesződséggel , újból kiszabadítja magát. - Az ász isteneknek rossz a lelkiismerete, tartanak

l zámonkéréstől. Szavak esnek holmi bűnökről, esküszegésről, kicsapongá-( król, vérfertőzésről, istenlétük melléktermékeiről, melyeket be kellene

is-m

rniük. A megzabolázhatatlan farkasra ekkor varázsbéklyót rendelnek a

tör-I

ktől (ahogy erről már szó volt: hardver után szoftvert). Eltorlaszolnák a jövő I lJát. A farkas lebéklyózva várakozik egy folyó partján, béklyójának láncát

szik-l

ar

s szorítja. (Az istenek annyira tele voltak már félelemmel, hogy egy ezzel

P

l

rhuzamos mítoszban Lokit is leláncolják, és kegyetlenül kínozzák.) - A vesze-d J m azonban már egyre közelebbről fúj, a közösségek felbomlanak, "ronda

(11)

20) "ŐSI MÚLTNAK 6RZÖTT ÜZENETE«

istent, füleljen-vizsgálódjon, és baj esetén riadóztasson a Böhömkürttel.

Elrom-lik még a klíma is, rájuk köszönt a Hármastél, és a dúlás előtti utolsó

pillanatok-ban sejtelmesen felrikkant három kakas mind a három világpillanatok-ban, Ásgarapillanatok-ban, Óriáshonban és az alvilágban. - És egyszerre elszabadulnak a rontás elemei. Összeroppannak a hegyek, kiárad a tenger, lángcsóvák pusztítanak, az Yggdrasil világfa meginog, törzse recseg-ropog, elfeketül a Nap, lehullnak a csillagok, és

a Körömhajóval meg a Fekete-erdóből rájuk törnek az óriások, tombol a három

szörny. A Valhöllből kizúduló több százezer hős hasztalan rohan ki ellenük,

mind egy szálig elpusztulnak. Kezdetüket veszik a párviadalok: Óain a Fenrir

farkassal küzd, de az legyőzi, elnyeli; Pór a Világkfgyóval harcol, meg is öli,

vi-szont ráfecskendett mérgétől maga is meghal; Freyt legyőzi a pusztítás vezére,

Surt, a lángóriás. Víaamak még sikerül megbosszulnia apját, Óóint, szétfeszíti

a farkas állkapcsát, úgy öli meg. - Az áradó vizekben-tüzekben elpusztul

min-den ember is, csak egyetlen emberpár menekül meg a világfa egyik tűzbiztos

lombzugában elrejtőzve ...

ÚJ FÖLD, Új ÉLET ... Miközben Níóhögg, a szárnyas kígyó még hordja lefelé az

al-világba a halottakat. ooa tengerből új föld emelkedik ki... (e sorok írója maga is

látott ilyet 1963-ban Izland partjai közelében, egy víz alatti vulkán kitörése

nyo-mán; a szigetet utóbb Surt szigetének [Surtsey] nevezték el) ... egy zöld színű,

paradicsomi Föld, melyen vetetlenül nő a gabona ... a helyet Gimlének (tűz­

biztos helynek) hívják, az ott élők bűntelenek, és visszatérnek a feltámadásra

méltó istenek is, Baldur és HM, Víóar és Váli, és Pór két fia, Magni és Móói,

meg-őrizték apjuk kalapácsát, de az ősidők arany tábláit is ... (Vö. János Jelenések

könyve 2l.-ből: "az első ég és az első föld elmúltak. .. az új Jeruzsálem alászállt

az égből... nem jut be oda tisztátalan, sem gonosztevő, sem hazug ... ") Épp csak sorsa és kiterjedése nincs ennek az új világnak - az üdvözültség egydi-menziós találmány.

Az EURÓPAI ÉSZAK RÉGVOLT, HALANDÓ ISTENEI ... Mítoszaik ismeretében az em-bernek az a furcsa érzése támad, hogy az általuk kitöltött és uralt világ

mind-össze néhány száz kilométeres átmérőjű lehetett, tengerek szegélyezte, hegyek

borította, mocsaras-tavas, erdős, zord, rövid nyarú vidék, sűrű ködökkel szélein.

Csak egy akkora világegyetem, amekkorával egy archaikus, ókori nép, gyér

érintkezésben délibb népekkel, bőven beérte. Mitológiájuk is épp csak egy

ak-kora vallási koncepciót rejt, amekkorából az egyszerű, sorshitű ember is

felele-tet kap, ha élete eredetére és végére rákérdez. Teremfelele-tetlen óriásoktól szülefelele-tett

BEVEZETtSI KfstRLET A SKANDINÁV MITDLÓGIÁBA (21

I II n mcsak halandónak bizonyultak, de sérültek, fogyatékosak is vannak

1.1 11<, Óóin félszemű, T-yrnek hiányzik a jobb keze, Pórnak halántékából kő­ I

I

I

nk áll kL .. Esendőségük rokonszenvet ébreszt irántuk és az iránt a

transz-II II

I

nlális minimum iránt is, amelyet képviselnek: hogyan képzeljük el egyet

-II I Ilkukat: teremtetlenségüket? (Szemben más mítoszok teremtett ség hitével,

III

I

mögött egy Teremtő lappang, közvetett transzcendenciájában és

titkai-IhI

I ír

hatatlan sokaságával.) - Rokonszenvünket erősíti az is, hogy mítoszaik

I III r t ben egy-két évezreddel hátrábbra látunk, és hogy szavaik eredetinek,

I. /II nek, manipulálatlannak hatnak A bennük hívő népek-nemzetségek,

11111 Ilk, kicsiny törzsek-törzs szövetségek szinte örökös harci egyenetlenségek

I I. I tl vívták ki helyüket a nap alatt, ezért nyom nagyot a latban, hogya

mí-II ~ k tikája szinte csak egyet tilt: a szó-és az esküszegést, mintegy előírva az

I lív I azmondást, talán az egyetlen etikai parancsot. A kiejtett szó náluk és

r mágikusan testet is öltött (ennek csak meghosszabbítása a rúnák írásának

ti skandináv kultúrája). - Élt egy régi görög író, Euhémerosz.

6

úgy

hes-I II el a görög istenek isten-voltát, hogy hajdan volt halandó királyok

sze-III I l kultuszának kisugárzásaivá tette őket. Visszanézve a skandináv istenekre

t r mtetlen esendőségükre, miért ne képzelhetnénk mi is a helyükre, a

jég-'" Zl kba érő múlt soha fel nem szálló ködén át, olyan, az istenség hírébe keve

-I ,I I t néhány északi emberőst, kultuszt érdemlő személyiséget, akik a bennük

II

1.6

kn

k bizonyára meghozták a jó termést, a gazdag halász-vadász-zsákrnányt,

.1

h

O

yermekáldást, a vagyon gyarapodását és az olykori békességet? Vagy ha

III m ők, akkor a hit ereje - mindegy.

hlmondtuk mindezt egy álltóhelyünkben, mert az Edda-versekben a Prym

-1/11

k 10

. strófája szerint:

Ültében az ember nem jól emlékezik, ha meg fekszik,

(12)

GYAKORLATI

MíTOSZ-OLVASÁS

tlpOl'dzzuk a szót tI /tIl/mI/U szorongva,

lilii (J(l·e vajon

A MíTOSZOK ÉLETÉRŐL. .. Egy kultúra közössége valaha

ünnepien és hétköznapian is hitt a mítoszokban, és a má-sokkal való érintkezés gyér voltától nem is csalatkoztak bennük. Az emberek hittel mondták az istentörténeteket

" 1111/1 P hajnala ...

t"l t Z l) és a róluk szóló verseket, beszédjük természetes ritmusá

-ban. A mítosz a beszéd rezonáló levegőj ének szóformáló

1

,

11

Z taiban élt és örökítődött. - Éltek és virultak még akkor is, amikor a 2. és

I 1(. zázad között a skandinávok saját leleményű, felmagasztosult rúnaírásuk-A

,I

ba-kőbe-fémbe vésték egy-egy istenük nevét és feléjük röptetett néhány

I,

v

S óhaj ukat, imájukat. Mítoszaik ettől még mindig boldogan éltek,

III oo. az őseik hagyományait büszkén megőrző, de a kereszténység

fölvéte-I

V I zonos ütemben szekularizáló dó izlandi írástudók sok ezer verssoros

tn

l

kezetükbőlle nem írták latin betűs, de anyanyelvi kódexekbe a 9. és a 12.

, 7, d között keletkezett verseket és a belőlük kifejthető istentörténeteket.

IIIALLOTT MÁR KIHALT TÁNCOKRÓU ... A holt nyelvek száma föltehetően

ugyan-Ilnyi, mint az élőké. De amelyeket még éltükben leírtak, azok élet jelet tudnak

\lln!

ma is, még ha többnyire alusznak is. Pedig mindenük megvan,

fonéma-szer-kl'/, tUk, mondatképző paradigmáj uk, csak épp az emberek már más

nyelvek-I

n

hisznek, azokon alkudoznak, átkozódnak, konfabulálnak. -A mítoszok is,

Z nik, megvannak, csak épp az eleven transzcendencia foszlott le róluk,

és csodás, furcsa, megrázó és katartikus történetekbe bábozódtak. És III,,. sak egy másod lagos hitet követelnek meg tőlünk: muszáj hinnünk abban,

II

y

a mi kultúránk vagy mások kultúráj ának ősei ezeket a történeteket nyers ,. zószennti valóságnak vették, ők így tudtákgondolták, nyomós okuk volt rá

-k

II nben semmi értelmük, különben meghalnak, a mítoszok ugyan mutatvá-" k, de nem a szórakoztató tudat-ipar részei. (Ki tudja, a mi mai elmebajaink

(13)

24) "ŐSI MÚLTNAK ŐRZÖTT ÜZENETE«

Az eleven, a hittel gyakorolt mítosz a szó művészetének legősibb formdja.

Maga a szó, a görög llú1'}oa (müthosz) beszédet-elmonddst jelent, de egyúttal a közölt hlrt, eseményt, történetet is jelenti. (Ha már ilyen sűrű tartalmú, reflex-ív jelentésű szóval találkozunk, a skandináv kutatónak egy hasonló izlandi szó jut az eszébe: a saga, amely egyszerre jelenti a történetet és a megtörtént ese-ményt, sőt az utóbbi időkben történelmet is; és mindez a mond ige alapján, amely izlandiul segja, angolul to say, németül sagen.) A mítosz ugyan alkotás, de nincs műfaja (ölthet líraibb-epikaibb-drámaibb formát), és nincs nevesített szerzője, másképp szólva, alkotójának nincs szerzői öntudata, és maga a mí-tosz is az állandó átköltés állapotában van, szövege elmondásról elmondásra variálódik. Ilyesmi olyan korokban történhetett, amikor a szellemi-testi tevé-kenységek még nem különültek el, még együtt van a munka és a játék, a mágia és a rítus, de még a történetiség és a fikció is. Amíg ezek az állapotok fennáll-nak, addig eleven az emberek hite a mítoszokban. - A mitológia (a IlMo + /..tyw:

mütho-lego, a /..tyw: olvas-beszél összetételből a llú1'}oAoyew: müthologéó) vagyis a mltoszr6l beszélés fogalmának felbukkanása azt jelzi, hogya kor túllépett a mítoszok hitvallásán, a mitológus azonban még jól ismeri, de mdr összegezni meri a mítoszokat.

KÖSZÖNET A BORJAKNAK! ••. A források, melyekből ismereteink összeállnak, rop-pant sokfélék (róluk még részletesebben szót ejtünk), régészeti objektumok, ér-mék, amulettek, sziklakő-képek: vagyis verbálisan néma források, implicit utalásokkal. Legfőbb kincseink azonban a beszédesek, a formált szövegek a 10-13. századból, könyvünk ezekre összpontosít. - A skandináv mitológia alapjául szolgáló szájhagyományos versek és prózatörténetek elmondásról el -mondásra variálódó átköltését Izlandon rekesztették be azzal, hogy ezeket borjúbőr-kódexekbe írva rögzített ék. De akkor miért nem hívjuk ezt a mitoló-giát izlandinak? Mert ők már nem hittek a mítoszokban, viszont csillogó em-lékezettel megőrizték.

Izland országa (amely földrajzilag már nem is Európához tartozik) az utolsó európai népvándorlások 9-lD. századi képződménye. A lakatlan, sarkköri sziget-nek, e terra novanak honfoglalói leginkább norvégok voltak, de dán és svéd, majd skót és ír-kelta emlékeikkel és szokásaikkal néhány emberöltő folyamán egybecsiszolt nyelvű, egységes országgá szerveződtek. Anyanyelvi narrációs kultúrájuk kivételesen magas szint je köszönhető annak a serkentő kettős tu-datnak is, hogy nekik nemcsak Új, de Óhazájuk is van. Emlékeik garmadájá-ban dúskálva és roppant korai írásbeliségük révén megörökítették mindazt,

GYAKORLATI MITOSZ-OLVASÁS (25 lk családjairól, az ősi Skandináviáról tudni lehetett. De kincseskamrája

I, ml kezet a nyelvileg akkor még rokonabb déli germánok, a mai

néme-I III lok, hollandok vikingkor előtti nevezetes történeteinek is (Beowulf,

Nil"

11111 T-ének és társaik). így nem oktalan a kérdés: miért nem nevezzük akkor VI ,I~ O almunkat germdn mitol6gidnak? (Ahogyan németek, angolok gyakran

I I .) E yszerűen azért nem, mert a délibb germán részeknek (még az

anya-I

l

vi

(rá

beliség kialakulását megelőző!) sokkalta korábbi katolizálása szinte

, III

el szétporlasztotta pogány mitológiai emlékeit, a tárgyi jellegűeket is,

",Iv

kről már nem is szólva.

A

li

I an igaz, hogya mítoszok ott születtek, ahol fennmaradtak. Esetünkben

sak azon a szofisztikus módon, hogya mítoszok ugyan Izlandon

ma-I

lilik

r

nn, de nem eleven hitükkel, csak bámult emlékekként. Az új izlandi

I I Ml lom mentalitása oly rohamosan szekularizálódott, hogy országgyűlésük

II

(O·

b

n már a kereszténységet is épphogy többséget kapott országgyűlési I.IV ,zatok alapján vette fel (pedig addigra már pogány vallásgyakorlatot sem

I 110ztek), majd a katolikus klérus igen vontatottan szerveződött, a tizedet

Il

nl

aha nem hajtották be, a cölibátust nem értették (a reformációig, amíg

• II l volna, nem is gyakorolták), viszont papjaik, püspökeik is olyan patrióta

II vv I ápolták őseik, népük szövegemlékeit, hogya pogány mítoszokat nem

h.1

ylák volna ki közülük. - A 16. századig, a humanizmussal fölgerjesztett re-fOl mációig, Izland volt az egyetlen skandináv ország, ahol széles körökben

lill k dött az anyanyelvi írásbeliség. 1150 tájáról való egy Első nyelvtani értekezés 1

linO

tanulmány, amely már az izlandi írásművek helyesírásának

szabályozá-• I vasolja. - Van ennek egy technológiai titka, a mostoha klíma talán egyetlen

hll' déka. Az izlandi anyanyelvi íráskészség talán nem így, nem ily óriási

mére-II kl) n bontakozik ki a 12. század elejétől, ha a télen született borjak egy részét

- két hetes korában nem kellett volna levágni, mert sem tejjel, sem

takar-'" nnyal nem tudták volna őket megtartani a nyári kihajtásig. Hamar észrevették

Z nban, hogy az írást rögzítő pergamenhez (preparált bőrhártyához) épp az I zUlött borjú bőre a legalkalmasabb. Egy kis borjúból négy fólió-lap, nyolc

III y oldal telik ki. (A 14. század elején egy 30 tehenes nagygazda öt év alatt ter -"' Ite ki az egyik leghíresebb, két kötetes, 800 oldalas kódex pergamenjeit.

Izlan-I n még a pergamen-export is fölvirágzott.)

V NYELV NYÍÍGÉBEN ••• A skandináv mitológia nem izlandi mitológia, viszont

k

l égtelen, hogy amikor a 13. század első felében szövegforrásainak zömét Iz-11I1don kódexekbe rögzítették, ez csak olyan módon történhetett, ami az akkori

(14)

26) ,,651 MÚLTNAK ŐRZÖTT ÜZENETE.'

izlandi szövegformáló szokásoknak, stílusnak, gondolkodásmódnak megfelelt (sok száz egyéb, más műfajú izlandi nyelvű szöveg társaságában). - Har -minc-negyven éve kísértett már a gondolat, hogy magyarul bemutassam és a szövegforrásokkal együtt érzékeltessem is a skandinávok mitológiáját, hátha nálunk is jótékony érdeklődést kelthet. Restségemen túl ettől az tartott vissza, hogy tíz másik izlandi szépirodalmi könyv bemutatásával és fordításával (meg két évtizedes egyetemi oktatással, lexikonírással) töltöttem időmet, hogy félévszázados társadalmi (túl szépen mondva) ziláltságunk korában a miénk-nél egy jó fokkal harmonikusabb kulturális tájat is megismerjünk. (Vajon ma már inkább itt az ideje holmi mitológiai játszadozásnak?) Közben alaposan meg kellett tanulni izlandiul. Most, az archaikus szövegforrások elemzésekor látom be, hogy még lD-20 évvel ezelőtt is gyakran kénytelen lettem volna né-met vagy angol interpretációk segédletére is fanyalodni (amit persze ma sem mindig hagyok ki, bölcstelen volna). Tapasztalatból tudom, hogy kies hazánk-ban már oly sokan tudnak jól s jobhazánk-ban izlandiul, hogy talán mindkét kezem ujja is elkeine megszámlálásukhoz. A maradék többieket viszont (és nem bün -tetésül ebbéli járatlanságukért) fel kell világosítanom két olyan izlandi nyelvi sajátosságról (négy új betű és a két versmérték), amelyek percek alatt megje-gyezhetők, de amelyek nélkül csak dokumentárisán tehetik magukévá ezeket a szövegeket, nem pediglen érzékletesen, meghitten.

Először is, nem voltam hajlandó eltérni az izlandi nevek írásának korrekt formájától. Ez lehet, hogy bogarasságnak tűnik fel, mert még a cseh, horvát vagy lengyel nevekben is irtózunk a nem magyar betűktől (szinte mindenki be-éri azzal, hogy Dvorák, Krleza, Milosz vagy Dabrowska, a becsületes Dvofák, Krleza, MHosz és Da,browska helyett). Pedig helyes- vagy átírási szabályaink szerint csak a nem latin betűs szavakat írhatnók másképp. Az izlandi latin be-tűs nyelv, azzal az apró tehertétellel, hogy két sajátos hangját egy-egy izlandi betűvel írja (melyeket a rokon óangolból kölcsönzött): (j és

p

,

az elsőt az angol

father, a másodikat az angol thief szóban ejtjük, mint zöngés, illetve zöngét-len dentális réshangot. És van még két szokatlan formájú, de ismert hangzású betűjük: az ékezetes

y,

mely közönséges i-hangot jelöl, és az összevont re, egy -szerű áj-kiejtéssel. - E tekintetben azért makacsoltam meg magam, mert nem túl nagy a követelmény, így nem roncsolódnak az eredeti nevek, és végül, ahol ezek a betűk (a

o

kivételével, mely mindig szóvégi marad) a szó első hangját jelölik, magyarul is megmaradhatnak az alliterációk.

GYAKORLATI MITOSZ·OLVASÁS (27

N I,J.VBEN LAKÓ VERSMÉRTÉKRŐL ... Még hogy alliterációk? Itteni szövegforrása-ItI I( tfélék: próza és vers (a prózaműben viszont bőven akadnak versbetétek,

I k szövege pedig ritkán és röviden át ugorhat prózába). Fordítás közben

I

III Y bb gondom a versekkel volt, mert versmértékük, ütemezésük nálunk I III ismeretlen, ha nem figyelünk oda, vers-számba se vesszük. Noha ami

1111 II n bennük, az a roppant természetes beszéd-ejtés. - A bevezetés végén

II

I

'I. trófa, amelyben azt parancsolják Lokinak, hogy még ott röptében,

azon-1\ Iln ndja el híreit, mert

Ültében az ember nem jól emlékezik, ha meg fekszik, könnyen füllent.

No

,

itt vannak az alliterációk (kövérített betűk), vagy ahogy Arany János lIIIIndja, a bötü-rímek. Így fest az ősi izlandi versmérték, az úgynevezett régi

-iliI II

k

(fornyroislag), mely a vikingkorig a németben és angolban is megvolt,

Ih

~Óla csak Izlandon élt tovább, napjainkig. A baj csak az, hogy magyar fül -II z alliteráció mást jelent: "Bús donna barna balkonon ... " (Babits), ami vi

-,( nt csupán ékítmény, dekoráció. Visszalépnék Aranyhoz (1856):

""

Il

ngsúlyos kiemelése az ütem egy tagjának, míg a többi hangsúlytalan

ma-I

ul,

l Z északi, óskandináv költészetben is nagy szerepet játszott. Hogy pedig a II II úlyos szótag annál erősebben feltűnjék, úgynevezett bötürím (allitera -I () Ital élesedett... Ez és a rhythmus - minden végrím vagy mérték nélkül- te -l. v rs-idomát a régibb Edda költeményeinek. .. A mi költészetünk e szabályos

Jlését a bötürímnek nem mutatja ugyan, de a magyar fül sem idegen a

hin úlyos szónak ekkénti erősítésétől..." És felsorol néhány közmondást:

" 'I. gény ember szándékát boldog isten bírja .. :' vagy szólást: "Szabad péntek,

I,

lb

d szombat, szabad szappanozni .. :'

Ml

lőtt még megpróbálnánk ezt az idegenséget a magyar fülhöz szoktatni, I v rstanilag fontos rokonságra okvetlenül fel kell hívni a figyelmet: mind

I 111 gyar, mind az izlandi erősen első-szótag hangsúlyozású, így alliteráció-1'1. k ny! - De lássuk előbb a régi-mérték szabatos leírását:

két rövid-sorból áll egy hosszú-sor, egy egység, amely mondatot-félmondatot alkot,

(15)

28) »6sl MÚLTNAK ŐRZÖTT ÜZENETE«

• a sarok szótagszáma nincs megszabva, 2-12 szótag közt ingadozhat,

de egy versen belül vagy csak rövidebb, vagy csak hosszabb sarok vannak, • a vers lelkét, az ütemezést a vers mondat többnyire két, olykor három fontos,

hangsúlyos szavának alliterációja teremti meg; Példák: vagy: Ültek az istenek, üdvösséges szentek, intézni dolgokat ítélőszékbe ... Órzöm még emlék ét ősóriásoknak, előbb, mint az idő,

engem kik tápláltak ...

vagy (kényszerűségből, ha nem sikerül két sort alliterálva összekapcsolni,

akkor egy-egy sorba elosztva, mint itt az első két sorban):

.. . Nem tudta még a Nap, háza hol áll,

a Hold nem tudta, hatalma mennyi, csillagok nem tudták, csarnokuk hol áll.

A két-háromszáz évvel ezelőtti versírási szokások szerint még két rövid-sor

egy sorba írva adott ki egy hosszú-sort: " ... rendesen háromszor ismétlődik

ugyanazon kezdő betű, kétszer a verssor első felében, egyszer az utolsóban. Amazok mellék-, ezek fő-bötnek mondatnak. .. " (Arany). (Megkap ó ez a játékos jókedve idegen metrikai terminusok magyarításában!) Az itt említett három-szori ismétlődés inkább már kései, doct us követelmény a norvég, dán királyi ud-varok izlandi költőinél, a szkaldoknál, az Edda verseiben ritkább a n fordul elő.

Istennek hála, mert magyarul a versmondatból nem mindig sikerül még két va-lóban fontos szót sem bötü-rímeltetni.

Pedig a verstanunk mélyebb geológiájában (Németh László), az ősi tagoló

vers élénkítésében kellett lennie nálunk is olyan íratlan hagyománynak, amely

GYAKORLATI MITOSZ'OLVASÁS (29 {II/lIlla, kötetlen szótagszám ú verselésnek kedvezett. Csáti Demeter ferences II I 1526 táján kelt Pannónia megvétele című epikus versében talán azért .llltI ok ilyen sort költeni, mert csekélyebb poétikai tanultsággal bírt, és

in-hllll

y

r kkorában hallott dalok ösztönözték: Földedet adtad fejér lovon, és füvedet aranyos féken ... Kelen földén a Dunán elkelének, az Csekén ők (el)csekének, az Tétényben feltetének. Érden sokat ők értenek, Százhalomnál megszállának .. .

Ezt szerzették Szilágyságban .. .

Mikor megy be vala Magyarországban,

Egy néminemű mulatságban.

" magyar Mária-siralom" -ban:

N pd

lainkban:

... keserüen kínzatul, vasszögekkel veretöl. ..

Acsok vagyunk, ácsodozunk,

fenyőfából kifaragunk ... (Lengyel László-játék) Fehér László lovat lopott a Fekete-halom alatt. .. (Fehér Anna)

, . akúgy találomra Kö1cseynél:

VI

y:

Értünk Kunság mezején ért kalászt lengettél ... Nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára ...

(16)

30) »ÓSI MÚLTNAK ŐRZÖTT ÜZENETE«

(Ez az utolsó sorpár már inkább csak díszítő alliteráció t tartalmaz: a bús meI· léknév nem elég súlyos ahhoz, hogy ütemezést szabjon. A régi-mérték szerint így kellene hangzania [?!]:

Nyögte Mátyás bús hadát München büszke vára ... )

Tény viszont, hogya magyar költészet történetében az általánosan eluralko

-dott szótagszámlálás és végrím-használat meggyengítette a versmondat két

-három, szemantikailag fontos mondatrészének kihangsúlyozás át (ami persze csak sajátosság, nem értékítélet), miközben az izlandi fül ezt nemcsak hallja, de elhagyhatatlannak is érzi, olyannyira, hogy majd a későbbi végrímes verselé -sükben is megköveteli a kettős-hármas alliteráció t (egészen a 20. század köze

-péig, amikor végül is eluralkodik a szabad- vagy prózavers).

Miközben panaszkodom, mekkora nehézséggel kerül szembe a magyar for

-dító, mikor minden versmondat két fontos szavát bötü-rímeltetnie kell, közlöm,

hogy izlandi verseknél ez a lehető legelemibbbb, mondhatni, primitív

alapkö-vetelmény. Bizton állítható, hogy legalábbis Európában nincs még egy másik

nép, amelynek évszázadokig gyakorolt versformáit ilyen választékos és zsú

-folt, szinte mágikus formáltság hatná át. Módom volt egyszer egy nemzetközi konferencián is kifejezésre juttatni az ilyen versek fordítójának megrökönyödött-ségét egy Veretes izlandi versek fordításának elvi lehetetlensége (Fundamental

Impossibility of Translating Icelandic Verses with Heavy Metrics) CÍmű előadá­

somban (Spoleto, 1988), amely vacsora előtti utolsó előadásként is hangos tet-szést tudott kelteni azzal az ironikus végkövetkeztetéssel, hogya formával még csak megbirkózna a fordító, de a tartalommal már nem, csak ha a kegye-lem is segíti. Be is mutatnám itt azt az általános és legjellegzetesebb

strófa-formát, amelyet évszázadokig műveltek izlandi költők, már csak annak

érzé-keltetésére is, mitől menekülnek meg az egyszerű formájú Edda-versek olvasói

(és fordítójuk) . A strófaforma neve dróttkvCEtt, vagyis a drótt, a király számára

költött vers, mellyel már a 9. századtól kezdve találkozhatunk. Megköveteli .

1. a két-soronkénti hármas alliterációt, 2. a soronkénti hatszótagos szótagszámot, 3. a szótagok trocheikus lejtését,

4. a strófa nyolc-sorosságát, és

5. az ún. belső-rímek (hending-ek) soronkénti használatát.

GYAKORLATI MITOSZ'OLVASÁS (31

I. III Isó a legextrémebb újdonság: minden sor első és utolsóelőtti

szó-II

ti

I fm Inie kell egymásra, de ezt is kétféleképpen: a páratlan sorokban I 1. lt, rossz rímmel

m,

a páros sorokban teljes, tiszta rímmel. Az itt

Ilt

Ihelyezett dróttkvCEtt-strófa ezért nem is fordítása egy konkrét

iz-II II , supán demonstrációs csinálmány (hozzá illő, képzelt

tartalom-I (

Z t lIiterációkat kövérített betűk, a belső-rímeket aláhúzás jelöli.)

Vert aranykincs várt ott vezérünk kezéből,

gyémánt gyűrűs, némán

gyöngyözött tűzkönnye. Csinos műve csillant cserzett ujjam percén, hollók hasznát valló hős. te mindig győztes.

III z a technikai csinálmány sem tökéletes formájú, pl. a csinos -

csil-111.

1

6·r(m nem rím.) Viszont felhívom a figyelmet az ősi izlandi verselésben

II

II

1\ metaforikus szóalakzat ra, az úgynevezett kenning-re ('ismertető' -re),

is befészkelte magát: hollók hasznát valló, ami annyit tesz, hogya

I I' t tatéren általa elesettek húsával a hollókat táplálja. - Szerencsére az

hl

I V r kben sem dróttkvCEtt-strófával nem kell szembesülnünk, igazi

ken-,''" kk l is alig, csupán egyszerűbb képekkel, hasonlatokkal.)

N tn t karom kedvét szegni az olvasónak, de van még egy strófaforma, amely

I 1.\ I l t ljesen a régi-mérték alapelemeire épül: a dal-mérték (ljóOaháttur),

I

I k pp dialogikus versekben használják. - Ez hatsoros strófában jelenik , I

II

J az 1-2. és a 4-5. sorok versmértéke a régi-mérték szabályait követi,

tu-Illunk

ppen a 3. és a 6. soroké is, csak ezek mindegyikében két-két

alliteráció-1

(

11

állnia. Így kombinálva igen kedvesnek, játszinak tetsző forma. Például:

Könnyen fölismeri, aki följut hozzá, 60innak otthonát: födémje lándzsanyélből, falain pajzsok,

(17)

32) »ÖSI MÚLTNAK ŐRZÖTT ÜZENETE« Vmir húsából halmosadott a föld, véréből folyt víztenger, csontjából vált szikla, hajából szálerdő, .

koponyájából kerek égbolt.

Szemöldökéből szab ták ki Miogaroot, élni ember-fiaknak, s agyvelejéből alkották meg a félelmes felhőket.

A KÖZVETLENEBB ÉRZÉKELÉS ELŐMOZDíTÁSÁRA ••. gondoltam gyakorlatiasan meg

-magyarázni a négy új izlandi betűt és a két strófaformát, hogy meghittebben el

-legyünk olvasmányunkkal. Olyan messzi járunk napi valóságunktól, kultú

-ránk peremén túl, időben-térben, de főképp lélektanilag, hogy már nem is elég gondolkodnunk, a legfigyelmesebben érzékelnünk kell. És ha már mitológiáról van SZÓ, kirajzolódik a különbség a lélek és a tudat közt. A régi izlandi nyelv még nem is használt tudat-típusú szavakat, maga a keresztényi lélek szava (sál) is jóval későbbi eredetű. Lélek-típusú fogalmainak száma viszont igen sok. Ilyenek

az érzület, érzék, lelkület, kedv, elevenség, erély, készség, érdeklőd~s, szenvedély,

öröm ... A lélekhez kapcsolódó tulajdonságokat mindig jellemzi valami

testi-ség, szenzualitás (amit szépen tükröz a magyar lélegzik ige, vagy az a szokásos

kifejezés, hogy hány lélek él egy településen). A tudat-típusú fogalmak, mint

gondolat, eszme, tudat, öntudat. .. nem jutnak szerephez a mitológiában, az

Én és a világ vagy a lakhely és a természet polaritása filozófiai természetű vagy reneszánsz utáni képzet... Valahol valakik, hideg éghajlaton, ahol pokolban nem hisznek, kivált nem forró ban, elég büntetés maga a halál, felfoghatatlanul régi időkben, emberek, maguk elé képzelték vagy érzékelték a világminden-séget a maga mozgásában. Nem hagyhatjuk meghallatlanul bölcsen és szépen formált tapasztalataikat.

A FORRÁSOKRÓl

"lLMÉLETI IGAZOLÁSOK ••• Mi áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy több

érzék-I

n.

t közvetített tanúságtételekkel megalapozzuk a skandináv mítoszok

" I II át, az istenek és más csodás lények-jelenségek fennforgottságát? A

for-li k tételesen több ezres listát, irdatlan bibliográfiákat töltenek meg.

,

111 lk

néhány tucatot nem hagyhatunk említetlenül. Mineműségük

osztály-I nylag egyszerű, vannak a néma források, és vannak az írottak, mind

ame-I t kandinávoknál avagy délebbre, latinul fogalmaztak.

bbiek, akár 2000 évesek is, az istenekről elnevezett, úgynevezett

teo-I,(AII. helynevek. Számuk legalább 450-500, és térképre kivetítve elhelyezke

-IIk

,

arűségük vagy elszórtságuk határozott képet ad az egyes istenek áldo-II II ly iről, tiszteletük buzgóságáról. - A legtöbbször (jó hatvanszor) és egész

I II I ná via-szerte Pór isten nevével találkozhatunk: pl. Torslanda, Torslund,

II ti I h vn ... Óoin emlékét jóval kevesebb helynév őrzi, és azok is csak déli

II IInáv részeken: pl. (Óöinsvé:) Odense. A régibb rétegekben aktív

Tyr i

sten-II

skán találni helyneveket Északon, érdekesség, hogya német Augsburg

II gi nevét - Ciesburc - még tőle kapta. Frigg istennő ről elnevezett

hely-I

k

már inkább csak Közép-Svédországban találhatók. Hasonlóan az

őshono-IIhll.

k tetsző ván istenekhez -Njöro, Frey, Freyja -, akikről szintén csak a bel-zakibb tájakon maradtak fenn, szép számban helynevek. - A mai német

VIIVl rületen már nyoma sincs ilyesminek. - (Ha már nevekről esik szó,

, 1111 t tarthatnék a pogány nevet tartalmazó személynevek fölött is, mint pl. II/l/d vagy Oskar, ahol a mai os-előtag az ász [isten] szó maradványa - de ne

Referências

Documentos relacionados

Ao eliminar todos os tipos de re- flexo na cena enquadrada pelo visor, o filtro polarizador deixa as cores mais saturadas, mais contrastadas: o céu parece mais

 Divulgação do Edital de Extensão PAEX nº04/2012, para inserção de Ações de Extensão que ocorrerão no decorrer do ano de 2013;  Elaboração de Termo Aditivo com a

Para realizar este trabalho foram feitos ensaios de fadiga por flexão rotativa em um grande número de corpos de prova, divididos em quatro diferentes condições

Toxicidade para órgãos-alvo específicos (STOT) – exposição repetida Produto: Não há dados disponíveis.

Resumindo, o objetivo dessa dissertação é desenvolver uma estratégia que melhore o desempenho de execução de atividades de detecção de homologia remota no workflow SciHmm

f) Utilização de serviços de topografia, excepto marcação de cotas de soleira - por hora

Este artigo aborda as possibilidades de manutenção e/ou ampliação da posse de cati- YRVVHMDSRUPHLRGRWUi¿FRRXGDUHSURGXomRQDWXUDOHPSRVVHVSHUWHQFHQWHVDWUrV

empresariais são exemplos de métodos para desenvolvimento gerencial. 25) O modelo de gestão por competência pode ser definido como um conjunto de conceitos e