Tátrai Zsuzsa
AZ ORCHIDEÁK
GONDOZÁSA
4
Tátrai Zsuzsa:
Orchideák / Kézikönyv az orchideák gondozásához
c. mű átdolgozott, bővített kiadásaA színes képeket Tátrai Zsuzsa és Visnyei Mihály készítette
© Tátrai Zsuzsa, 2011
ISBN 978-963-286-612-3 ISSN 1785-8968
Mezőgazda Kiadó
— az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesületének tagja —
1036 Budapest, Lajos u. 48-66. B/2. Felelős kiadó a kiadó ügyvezető igazgatója
Felelős szerkesztő Wenszky Ágnes Műszaki vezető Körösi Andrea A sorozat borítótervét Környei Anikó tervezte
Borítófotó Tátrai Zsuzsa
Megjelent 10,8 (A/5) ív terjedelemben, 143 színes képpel Digitalizálta Dárdai Gábor, 2014
TARTALOM
Kedves olvasó! ... 11
AZ ORCHIDEÁK TÖRTÉNETE ... 13
Legrégebbi ismereteink az orchideákról ... 13
Az orchideatartás kezdetei ... 15
AZ ORCHIDEÁK SZAPORÍTÁSA ... 17
AZ ORCHIDEÁK BEPORZÁSA – A CSÁBÍTÁS TRÜKKJEI ... 21
ÁLTALÁNOS GONDOZÁSI TANÁCSOK ... 25
Fény ... 26 Hőmérséklet ... 27 Öntözés ... 28 Páratartalom ... 29 Tápozás ... 29 Ültetőközeg ... 30 Cserepek, ültetőedények ... 31 ÉLETTEREK ... 35 Orchideák a lakásban ... 35 Fény ... 35 Hőmérséklet ... 36 Páratartalom ... 36 Öntözés ... 37 Tápozás ... 40
Orchideák kertekben és teraszokon ... 40
Fény ... 42
Hőmérséklet ... 43
Nedvesség / páratartalom ... 43
Öntözés ... 43
Tápozás ... 45
TÉLIKERTEK - KIS ÜVEGHÁZAK ... 47
6
FAJOK ISMERTETŐJE ... 57 Bulbophyllum ... 57 Cattleyák és rokonaik ... 59 Botanikai fajok ... 62 Cattleya aurantiaca ... 63 Cattleya amethystoglossa ... 63 Cattleya bicolor ... 64 Cattleya intermedia ... 65 Cattleya labiata ... 66 Cattleya mossiae ... 66 Cattleya skinneri ... 67 Cattleya walkeria ... 68 Cattleya-rokonság ... 69 Cymbidiumok... 73 Dendrobiumok ... 75 Dendrobium phalaenopsis ... 79Dendrobium nobile típusú hibridek ... 81
Botanikai fajok ... 82 Dendrobium cuthbertsonii ... 82 Dendrobium densiflorum ... 84 Dendrobium farmeri ... 85 Dendrobium kingianum ... 86 Dendrobium loddigessii ... 87 Masdevalliák és Draculák ... 89 Miltoniák és Miltoniopsisok ... 91 Odontoglossumok és rokonaik ... 92 Oncidiumok és hibridjeik ... 97 Phalaenopsisok és hibridjeik ... 99 Botanikai fajok ... 106 Phalaenopsis amabilis ... 106 Phalaenopsis bellina ... 107 Phalaenopsis cornu-cervi... 107 Phalaenopsis equestris ... 108
Phalaenopsis gigantea...109 Phalaenopsis hyerogliphica ...110 Phalaenopsis stuartiana ...110 Phalaenopsis schilleriana ...111 Paphiopedilumok és rokonaik ...111 Botanikai fajok ...115 Paphiopedilum armeniacum ...115 Paphiopedilum bellatulum ...115 Paphiopedilum delenatii ...116 Paphiopedilum sukhakulii ...116 Paphiopedilum insigne ...117 Paphiopedilum rotschildianum ...118 Vandák és rokonaik ...119 Botanikai fajok ...123 Ascocentrum ...123 Neofinetia ...124 Renanthera ...125 Rhyncostylis ...126 Zygopetalum...127 EGYÉB ORCHIDEAFAJOK ... 131 Aerides ...131 Angraecum-félék ...132 Brassavola ...133 Calanthe...134
Catasetum / Cycnoches / Mormodes ...135
Coelogyne ...135 Comparettia ...137 Cymbidiella ...138 Dendrochilum ...138 Encyclia ...139 Epidendrum-félék ...140 Lepanthes ...141 Stanhopeák és Gongorák ...142
8
ORCHIDEÁK BLOKK-KULTÚRÁJA ... 145 AZ ORCHIDEÁK ÁTÜLTETÉSE ... 148 KÁRTEVŐK ÉS BETEGSÉGEK ... 153 Vírusfertőzés ... 153 Gombák és baktériumok ... 155 Rovarkártevők ... 157 ORCHIDEAKIÁLLÍTÁSOK ÉS BEMUTATÓK ... 161 HAZAI ORCHIDEÁK ... 165HOGYAN EJTSÜK AZ ORCHIDEÁK NEVÉT?... 168
IRODALOMJEGYZÉK ... 169
NÉV- ÉS TÁRGYMUTATÓ ... 170
KEDVES OLVASÓ!
Elöljáróban meg kell említenünk, hogy ezt a könyvet nem szakemberek - kertészek, botanikusok, biológusok - írták szakembereknek, hanem egy lelkes orchideagyűjtő, aki hobbiból, a szabadidejében foglalkozik az orchideákkal.
Sok évvel ezelőtt vettem az első tő orchideámat, és ma már több száz dara-bot tesz ki a gyűjteményem. A több éves gyakorlat során szerzett tapasztalatai-mat gyűjtöttem össze, és adom közre ebben a könyvben azoknak, akik szeretik az orchideákat, esetleg gondoznak is egy párat az ablakpárkányon. E kötet már a harmadik, átdolgozott kiadása az eredeti kiadványnak.
Orchideákat nevelni az egyik legbékésebb, legmegnyugtatóbb tevékenység a világon, és sikerélményt ad nap, mint nap.
Úgy gondolom, hogy az egyik legtartalmasabb és legizgalmasabb időtöltés az orchideákkal való foglalkozás, amely boldoggá és kiegyensúlyozottá tesz, és a közvetlen környezetünknek is örömet szerez.
Kedves Olvasónak azt kívánom, hogy legalább annyi örömet találjon ebben a szép hobbiban, mint én.
AZ ORCHIDEÁK TÖRTÉNETE
Legrégebbi ismereteink az orchideákról
Az orchideák története egyidős az emberiség történetével. Az első írásos fel-jegyzés i. e. 580-ból maradt ránk: Konfucius nevezte az orchideákat az „illatos növények királyának”.
Az orchidea névadója Theophrastus (i. e. 370-295) volt, a szó maga a görög eredetű „orchis” (here) szóból ered, mellyel a névadó a növény két föld alatti „here formájú” hagymájára célzott. A névadásban minden bizonnyal szerepet játszott a korabeli emberek vallásos hite is, miszerint a természet a növények formájával hozza tudomásunkra hasznosításuk módját, és valóban, néhány orchideafajt az ókortól kezdve afrodiziákumként is használtak.
Az orchideák hasznosítása sokrétű volt és jelenleg is az. Használták élelmi-szerként, gyógyélelmi-szerként, és még ma is az illatszergyártás fontos alapanyaga. Egyik legfontosabb és közkedvelt fűszernövényünk, a vanília szintén az orchi-deák családjába tartozik. Az azték Füveskönyv 1552-ben tesz említést a vanília-babról, mint az édes italok ízesítőszeréről. A Füveskönyv ajánlása szerint a vaní-lia nemcsak fáradtságűző, hanem szíverősítő és regenerálószer is.
17. századi feljegyzések szerint pedig a Cynorchis gyökerének főzete „férfia-sabbá teszi a férfiakat, az asszonyoknak segít kihordani magzatukat”.
Sokféle hasznosításuk ellenére azonban a fő felhasználó évszázadokon keresztül az illatszeripar volt.
Az orchideatartás kezdetei
A jelenlegi ismereteink szerint az első orchidea 1731-ben került Angliába a Bahama-szigetekről. A következő feljegyzés 1794-ből származik, amikor a londoni Királyi Botanikus Kert 15 darab orchideát hozatott Dél-Amerikából. Az európai orchideatartásban és -termesztésben az igazi áttörést az üvegházak építése jelentette. Ezek a I9. században Európa-szerte oly divatos építmények tették lehetővé sok trópusokról származó növény, többek között az orchideák termesztését. Az orchideákat elsősorban angol tengerészek és kereskedők hozták magukkal a tengerentúlról, főleg Dél-Amerikából, angliai kertészetek megrendelésére. William Cattley, egy angol főúri család kertésze, aki erősen vonzódott a különleges megjelenésű növényekhez, egy növényszállítmány csomagolóanyagául szolgáló „töltelék” növényt gondozni kezdett, kivirágoztatott és ebből a „satnya kis gaz”-ból az addig ismert legcsodálatosabb orchidea lett. Ekkor 1818-at írtak, a növényt pedig később John Lindley Cattleya labiata-nak nevezte el, első európai termesztője után. A Cattleyák azóta is az orchideaipar jelentős szereplői, és a legtöbb gyűjtőnek a szíve vágya Cattleyákat tartani.
A viktoriánus Angliában divattá vált az orchideatartás, gazdag családok szalonjai elképzelhetetlenek voltak egy-egy cserép orchidea nélkül. De nemcsak dekorációként használták ezeket a gyönyörű növényeket, hanem festett képeikkel díszített porcelánokból étkeztek, sőt divattá vált a teás és dohányos dobozokat is orchideák képeivel díszíteni. Ahogy nőtt a kereslet az orchideák iránt, úgy kaptak egyre több megbízást orchideák behozatalára az úgynevezett „orchideavadászok”. Az orchideagyűjtés már nem más célból utazgató kereskedők „melléktevékenysége” volt többé, hanem fő úti céllá változott, és kalandot kedvelő, gyors meggazdagodást kereső, merész fiatalemberek százainak vált fő foglalatosságává. Ezek az orchideavadászok úgy ismerték az Amazonas környéki esőerdőket, az Andok lejtőinek orchidea-lelőhelyeit, mint a tenyerüket. A kezdetleges egészségügyi és közlekedési viszonyok között sokszor az életüket tették kockára egy-egy ritkább növény megszerzéséért. Nagyon sokan elindultak és soha nem tértek vissza: bennszülött indián törzsek végeztek velük, sziklákról zuhantak le, trópusi
16
betegségek vetettek véget életüknek. Ahogy egyre nagyobb méreteket öltött az orchideák iránti igény, úgy kellett egyre mélyebbre és mélyebbre hatolni az esőerdőkben, egyre ismeretlenebb és veszélyesebb vidékekre merészkedni a zsákmányért.
A különböző „orchideavadász” csoportok nemegyszer véres háborút folytattak egymással egy-egy gazdag lelőhely birtoklásáért. A nehéz munkával, életük kockáztatásával megszerzett „árunak” pedig nagy része tönkrement a hosszú hajóúton. Az orchidea Európában ritka, különleges kincsnek számított, mert kevés volt belőle, és ennek megfelelően méregdrága volt. Mivel azonban ugyanakkor státuszszimbólummá is vált, a gazdag nemesi családok minden pénzt megadtak egy-egy ritkább tőért.
A hatalmas keresletet látva, az angliai kertészetek megpróbálták az orchide-ák magvetéssel való szaporítását. A kezdeti nehézségek után szép eredményeket értek el, egyre nagyobb lett a kínálat a piacon. A legnagyobb orchideakertészet a Sander-család kertészete volt Londonban.
Ezzel egy időben a kontinensen is megindult az üvegházépítés, és ezáltal az orchideaszaporítás is természetesen legelőször Párizsban, a Tuilleriák kertjének üvegházaiban.
A 20. század elején már léteztek mesterséges, ember által létrehozott hibri-dek is. Kiderült, hogy az orchideák rendkívül jól keresztezhetők, és viszonylag könnyű új és még újabb hibrideket előállítani, akár különböző nemzetséghez tartozó orchideákból is. A kertészetekben lázas munka kezdődött...
Az egymást rövid időn belül követő két világháború, mint annyi minden mást, az orchideatermesztést is visszavetette. Az üvegházak tönkrementek, lebombázták őket vagy egyszerűen nem tudták fűteni a tulajdonosok, ami pedig működőképes maradt, ott inkább zöldséget termesztettek az ínség eny-hítésére. Hatalmas törzsállományok mentek akkor veszendőbe. A nagyobb kertészetek, hogy megakadályozzák állományuk teljes pusztulását, inkább eladták azoknak, akik pénzt tudtak adni érte. Ezek az akkor létesülő észak-amerikai, kaliforniai és floridai nagy kertészetek voltak, amelyek az Angliából és Franciaországból megvásárolt törzsanyaggal kezdték meg működésüket. Ma ezek közül a kertészetek közül nem egy a világ élvonalához tartozik az orchi-deanemesítés terén, és a világ orchideapiacának fontos szereplője.
AZ ORCHIDEÁK SZAPORÍTÁSA
Ma már nem tartozik az elérhetetlen luxus kategóriájába megvenni egy tő különleges orchideát. Az orchideák ára egyre alacsonyabb, a növények köny- nyebben elérhetőek, már bármelyik igényes kertészetben vagy virágboltban megvásárolható több fajtájuk. Mindez a szövetkultúrás szaporítási eljárásnak köszönhető. Nem mást jelent ez, mint a klónozást. Egy növényből ezerszámra tudnak újabb növényeket előállítani, méghozzá ugyanolyan tulajdonságokkal, mint az anyanövény. A magról történő szaporítás esetében ugyanis az ered-mény mindig bizonytalan, az utódok soha nem lesznek teljesen egyformák, és főleg az nem biztos, hogy az esetleg díjnyertes anyanövényre fognak
18
hasonlítani. A klónozásnál ez az esetlegesség kivédhető. Ezzel az eljárással teljesen biztos, hogy az anyanövénnyel mindenben megegyező utódok fognak létrejönni, hatalmas számban. A nagy kertészetek modern laboratóriumai szer-te a világban százezerszámra dobják piacra a nagyüzemileg előállított orchi-deákat. Ennek a tömegtermelésnek megvannak az előnyei és a hátrányai is. Kétségtelen előnye, hogy az egyforma, jó minőségű növények alacsony áron elérhetővé válnak mindenki számára. Egy-egy új, kedvezőbb tulajdonságokkal, szebb virágzattal rendelkező növény nagyon hamar eljut a világ bármelyik részébe, bárkihez.
Az ipari méretű szaporítás hátránya viszont, hogy az orchideák a tömegter-melés miatt előbb-utóbb elveszítik különleges értéküket. De remélhetőleg ez az idő még messze van, most még élvezzük gondtalanul az orchidea-tömeg-termelés előnyeit. Vegyük meg azt a növényt, amihez kedvünk van (és persze amit megengedhetünk magunknak), és neveljünk otthon, lakásunkban, üveg-házunkban minél több, minél szebb, egészséges orchideát!
AZ ORCHIDEÁK BEPORZÁSA -
A CSÁBÍTÁS TRÜKKJEI
Darwin nem túlzott, amikor azt állította, hogy az orchideák beporzásukra irányúin rafinált és ötletes technikái túltesznek a legfantáziadúsabb emberi elképzeléseken is. O azt állította, hogy minden növénynek megvan a maga beporzó állatfaja, és a növény minden tekintetben ezekhez az állatokhoz idomult az idők során. Az orchideákat — néhány önbeporzó fajtól eltekintve -rovarok, illetve madarak porozzák be.
Darwin olyan aprólékosan és behatóan tanulmányozta e témát, és olyan megállapításokra jutott „Az orchideák beporzásának módszertana” című, 1862-ben megjelent művében, amelyet a kritikusai sem akkor, sem most, 140 évvel később nem tudnak megcáfolni. Darwin műve tehát kiállta az idők pró-báját. Mindazonáltal Darwin nem volt túl népszerű ezzel az elméletével a kor-társak körében. Köznevetség tárgyát képezte például az az állítása, hogy a ma-dagaszkári Angraecum sesquipedale beporzását valószínűleg egy ehhez a növény-hez tökéletesen illő állat végzi, tudniillik ennek az orchideának 30 cm mély tok rejti a virágporát.
1003-ban valóban felfedezték azt a madagaszkári lepkefajt, amely pontosan 30 cm bosszú szívókával rendelkezik, és így kiválóan alkalmas az Angraecum be-porzására.
Darwinnak az orchideák beporzásával kapcsolatos teóriáit még közvetlen kollegái és barátai is némi szkepticizmussal kezelték. Azóta Darwin minden állítása igazolást nyert, és ma már biztosak vagyunk abban, ami akkor vad kép-zelgésnek hatott csupán: az orchideák a legfurfangosabb csábítási trükkökkel rendelkeznek.
Az egyik ilyen vonzó trükk az illat. Az Englossiae méh hímje, amely a Zygopetalumok, Catasetumok, Stanhopeák beporzását végzi, illóolajat gyűjt a mellső lábain, amit később a potrohára továbbít. Hogy ezt miért teszi, az rejtély.
22
Feltételezhetően a méhek párosodásiban játszhat szerepet, mert ugyanezt a nőstények nem teszik.
Az illatanyag összetétele mindig fajspecifikus attól függően, hogy melyik ál-latfajt kívánja megcélozni. A legkisebb minőségi vagy mennyiségi változás az illatban azt eredményezi, hogy egy másik állatcsoport fogja megcélozni a növényt, és a továbbiakban elvégezni a beporzást. Egyes orchideafajok olyan illatot bocsátanak ki, amely nagyon emlékeztet a feromonra, a termékeny nőstény rovar illatára, így ezeket a növényeket a hím egyedek porozzák be nagy lelkesedéssel. A beporzás programozásában az időnek is nagy szerepe van. A legtöbb orchidea egy bizonyos napszakban illatozik a legerősebben, méghozzá akkor, amikor a számára fontos rovarok érkezésére számítani lehet. Vannak kora reggel vagy délben illatozók, de vannak olyanok is, amelyek éj-szaka illatoznak a legintenzívebben. Ők az éjéj-szakai lepkéktől várják a bepor-zást.
Az orchideák egy másik csoportja az alakjával hívja fel magára a figyelmet. Ilyen például az európai Ophysok nemzetsége. A virág színét tekintve kifejezet-ten hasonlít egy nőstény méhre, mind formában, textúrában (tudniillik szőrős), mind illatban. A hím egyedek ezeket a virágokat nőstényeknek nézik, rárepül-nek, és mire konstatálják a tévedést, már el is végezték a beporzást. A mimikri oly tökéletes, hogy néha egész csapat szerelmes méh ostromolja az orchideát. Ugyanez a helyzet néhány ausztrál orchideafajjal is. A Drakaena, a Spiculaea, a Caladeniaugyanezzel a módszerrel gondoskodik beporzásáról.
Néhány orchideafaj bőséges élelemforrást kínál a beporzó rovaroknak, és ezt színével, illatával is hangsúlyozza. Ilyen például az erős mézillatot árasztó orchidea. De ezt a lehetőséget használják ki a sötét színű, erős dögszagot árasztó virágok is, amelyek nyilván a döglegyeket kívánják magukhoz vonzani.
Más fajok viráguk felépítését óhajtják a beporzás szolgálatába állítani. A Masdevalliák kis „leszállópályát” kínálnak a méheknek, és gondoskodnak arról, hogy a méhek csak egyetlenegy módon tudjanak hozzáférni a nektárhoz. Mi-közben a nektárt kortyolják, a hátukra ragad a pollínium (virágporból képzett kis csomagocska), amellyel továbbrepülnek, és az a következő Masdevallidnaka ragacsos anyaggal bevont bibéjére ragad. Ezzel a beporzás megtörtént.
Lényeges szerepet játszik a csábításban a virágok színe is. A madarak és pillangók közreműködésére számot tartó orchideák szinte kivétel nélkül
élénksárgák vagy pirosak és nem illatosak (pl. Comparettia). Felesleges lenne ugyanis energiát fektetni az illat előállításába, hiszen a madarak szaglása meg-lehetősen gyenge.
A rovarok előnyben részesítik a fehér és kék virágokat, mert ők ezeket a színeket érzékelik a legintenzívebben. Az éjszakai lepkék látogatására számító orchideák (Angraecum, Brassavola) virágai világosak, fehérek, krémszínűek, zöl-desek, világossárgák és illatosak.
Mindezekből látható, hogy az orchideák teljes egészében a fajfenntartáshoz szükséges módon alakították ki virágzatukat, annak alakját, színét, illatát mind a beporzásnak rendelik alá. Mert akárcsak az állatoknak, a növényeknek is elsődleges feladata a szaporodás, az élet továbbvitele.
AZ ORCHIDEA NEVE
Az orchideák cserepében rendszerint kis lapocs-kát találunk a növény nevével és egyéb jelölések-kel, pl: Paphiopedilum Maudiae ’Magnificum’ FCC/RHS (P. callosum x P. lawrenceannm)
Vegyük szemügyre alaposabban ezeket a jelöléseket:
Családnév: Paphiopedilum
Faj név: Amelyik fajhoz tartozik a növény a
csa-ládon belül: pl. callosum
Hibrid név: Két orchideafaj keresztezéséből
létrejövő harmadikat hibridnek nevezzük. A hibrideknek saját nevük van, amelyet regisztráltatni kell Londonban, a brit Királyi Kertészeti Társaságnál, pl: Maudiae
Rokonság: Hibrideknél - jó esetben - zárójelben feltüntetik a szülőket,
amelyekből a növényt létrehozták, pl.: (P. callosum x P lawrenceannm)
Fantázianév: A variáns neve, a hibrid csoporton belül, pl. ’Magnificum’.
A növény neve után rendszerint feltüntetik, hogy hol, milyen díjjal tüntették ki:
Pl: FCC/RHS - a brit Királyi Kertészeti Társaság első díja, FCC/AOS - az Amerikai Orchidea Társaság első díja, AM/AOS - az Amerikai Orchidea Társaság érdemrendje stb.
ÁLTALÁNOS GONDOZÁSI
TANÁCSOK
A nálunk kapható sok különféle igényű orchidea - gondozását tekintve - néhány ponton hasonlóságot mutat. Úgy gondolom, hogy az eredeti élőhely ki mutatása hozzásegíti az orchideatulajdonosokat ahhoz, hogy otthonukban meg tudják teremteni a minimális feltételeket ahhoz, hogy növényeik jól érez-zék magukat, megfelelően fejlődjenek, és bőségesen virágozzanak. A virágüz-letekben kapható, a kiállításokon látható, és otthon, akár az ablakpárkányon is tartható orchideák a szubtrópusi és a trópusi éghajlatú területekről szár-maznak. Ezen belül viszont változó helyeken, tengerpartokon, csöpögős esőerdőkben, hegyoldalakon különböző magasságokban, az ún. köderdőkben vagy éppenséggel félsivatagos szavannákon élnek.
Az orchideákra egyaránt jellemző a magas fényigény. Az Egyenlítőhöz közeli területeken a fény intenzitása sokkal erősebb, mint a mérsékelt égövi területeken, és egész évben egyenletesen éri a fény a növényeket, mert a nappalok és éjszakák hossza között nincs túl nagy különbség.
Az orchideák ezeken a területeken epifiton életmódot folytatnak. Ez azt jelenti, hogy a növények magasan, a lombkorona szintjén, ágvillákban össze-gyűlt humuszban vagy léggyökereikkel a faágakra kapaszkodva élnek. A gyö-kereik szabadon vannak, szabadon éri őket a víz és a levegő. Itt kell rögtön eloszlatnom egy félreértést. Nagyon sokan úgy vélik, hogy az orchideák para-ziták, és a fákból vonják el a tápanyagot. Ez nem így van! Az orchideák nem paraziták, a fák ágait csak támasztékul használják, hogy közelebb kerüljenek a fényhez, mert az esőerdők mélyén nem jutnának hozzá az éltető napsugárhoz.
Az orchideákat a rendszeresen ismétlődő trópusi záporok öntözik, és időn-ként az esővízben oldott madárguanó szolgál számukra tápanyagul.
26
Ezek a langyos záporok, amilyen hirtelen jönnek, olyan gyorsan tovább is vonulnak, ismét kisüt a nap, és feltámad a szellő. A meleg hatására az esővíz elpárolog, a levegő relatív páratartalma pedig megemelkedik. Az orchideák rövid időn belül ismét szárazak lesznek. A fény még a lombok takarásában is erős. Az orchideák számára éppen ezért a fény, a hőmérséklet, az öntözés, a levegő páratartalma és a tápozás az az öt legfontosabb, egymástól függő és egymással összefüggő szükséglet, amelyekre állandóan tekintettel kell lennünk, ha sikeresen szeretnénk orchideákat tartani és virágoztatni.
F
ÉNY
Ami mindegyik orchideára, még a magashegységekben élő, hidegházi fajokra is érvényes, az a nagy fényigény. Fény nélkül az orchideák nem tudnak virágozni,
de még létezni sem. Ezért a legfontosabb a lehető legtöbb fény biztosítása orchideáink számára. Ez megvalósítható egy világos, keleti vagy nyugati fekvésű ablakpárkányon, télikertben, üvegházban vagy egy jól megvilágított szobai floráriumban (virágvitrinben) is. A tűző, közvetlen napfényt az orchi-deák nem viselik el, ezért gondoskodjunk számukra védelemről a déli égető napsugarak elleni védelemről, akár egy vékony függönnyel is.
H
ŐMÉRSÉKLET
A trópusi, szubtrópusi orchideák számára télen az átlagos lakáshőmérséklet megfelelő. Ahol az emberek jól érzik magukat, ott az orchideák is jól fogják érezni magukat. Napközben az ideális hőmérséklet 20-24, éjszaka 16-18 °C legyen. Nagyon fontos szerepe van az állandó légmozgásnak. Az orchideák
28
nem szeretik az állott levegőt, ezért gyakran kell szellőztetni, és lehetőség szerint a közelben elhelyezett kis ventilátorral kell biztosítani a szükséges légmozgást. Erre több ok miatt is szükség van. Egyrészt a ventilátor mozgásba hozza a levegőt, gondoskodik róla, hogy a növények környezetében a hőmérséklet állandó legyen (ne legyenek túlzottan felmelegedő, illetve lehűlő pontok a növények környezetében), a mozgó levegő felszárítja a levelekről a nedvességet, a növény gyökerei az öntözés után hamarabb leszáradnak, és megakadályozza a pangó nedvesség következtében kialakuló gombás betegségek megjelenését. Nyári nagy melegben a levelek felszínét hűti is a légmozgás, így a növények könnyebben elviselik a hőséget.
Ö
NTÖZÉS
Az orchideák igényesek a jó minőségű öntözővízre. A csapvíz nem alkalmas öntözésre, mert túl kemény. Legjobb az összegyűjtött esővíz, ennek hiányában azonban léteznek különféle pótmegoldások. Jó megoldás lehet például az öntözővizet felforralni, megvárni, amíg lehűl, és ezzel locsolni vagy kis vászonzacskóba savanyú tőzeget kötni, és ezt egy csapvízzel megtöltött kannába lógatni 24 órára. Jó még öntözésre az ioncserélt víz is.
Az orchideák többsége nem viseli el, ha teljesen kiszárad az ültetőközege XE “ültetőközeg”, ezért rendszeresen vízhez kell juttatni a növényeket. Hogy mikor és mennyit öntözzünk, ezt több tényező befolyásolja. Az öntözés gyakorisága elsősorban a környezet hőmérsékletétől függ. Meleg időszakban gyakrabban kell locsolni, mint télen, amikor az alacsonyabb hőmérséklethez kevesebb fény is társul. Az öntözés gyakoriságát befolyásolja az ültetőközeg is, amelyben a növény él: ha tömörebb, jobban tartja a vizet, ritkábban kell öntözni, ha darabosabb, könnyen átereszti a vizet, akkor gyakrabban lehet az öntözőkanna után nyúlni. Ha agyagcserépben van a növény, gyakoribb öntözést kíván, a műanyag cserép jobban tartja a nedvességet. Ha a növény méretéhez képest a cserép kicsi, akkor hamarabb kiszárad, míg a nagyobb cse-répbe ültetett növények tovább nedvesek maradnak. Az orchideák egyébként a saját méretüknél jóval nagyobb ültetőedényekben nem érzik jól magukat.
Fontos felhívni a figyelmet azonban arra, hogy a levegő alacsony páratartalmát nem lehet a gyakoribb öntözéssel pótolni, a levegő párásítására ezért más módszereket kell alkalmazni. Ez talán első hallásra egy kicsit bonyolultnak tűnik, de higgyék el, nem az! Rövid időn belül kialakul a készség, és szinte automatikusan nyúlunk az öntözőkanna után akkor, amikor arra a növénynek szüksége van.
PÁRATARTALOM
Az orchideák nehezen viselik a nálunk nyáron megszokott meleg, száraz leverőt, és télen a szobák túlfűtött, száraz légterét. A számukra megfelelő relatív páratartalom minimum 40-50%, nyári melegben még ennél is magasabb, 60 70%.
T
ÁPOZÁS
Az orchideáknak a fejlődéshez szükségük van rendszeres tápozásra is. A laká-sokban leggyakrabban tartott Phalaenopsisok télen nem tartanak pihenőidőt, tehát ezeket egész évben el kell látni a szükséges tápanyaggal. Nyáron, a fő vegetációs időszakban, amikor a növények fejlődnek, hetente lehet tápozni őket, de csak a gyári előírás felére, negyedére hígított tápoldattal. (Pl. ha .i gyári előírás úgy szól, hogy 1 1 vízhez egy kupaknyi tápoldatot adjunk, akkor mi az orchideák számára csak ½-¼ kupaknyit mérjünk 1 1 vízhez). Ez azért fontos, mert az orchideák gyökérzete kimondottan érzékeny a túl erős tápokra, amelyeket a növény ilyen mennyiségben nem tud felvenni. A felesleges táp-anyag sók formájában kicsapódik az ültetőközegben, és ez a sós közeg inkább előbb, mint utóbb tönkreteszi a gyökereket. Ezért fontos, hogy havonta egy-szer tiszta, lágy vízzel öblítsük át az ültető közeget: locsoljuk meg úgy a növé-nyeket, hogy a víz szabadon átfolyjon a cserépen.
Az általában kapható folyékony tápok három fő alkotóelemet tartalmaznak: nitrogént (N), káliumot (K) és foszfort (P). (Ennek a három elemnek az
30
arányát ilyen sorrendben tüntetik fel a tápok csomagolásán is. Pl: 10-5-5 arány azt jelenti, hogy nitrogénből többet tartalmaz a táp, mint káliumból és foszforból. 5-10-10 arány azt jelenti, hogy a nitrogén kevesebb a tápban, mint a foszfor és a kálium.) A növények hajtásainak fejlődéséhez, új gyökerek és levelek születéséhez (tavasszal és nyáron) olyan tápanyagra van szüksége az orchideáknak, amely több nitrogént tartalmaz. A hajtások beéréséhez, a téli felkészüléshez és a virágzás beindulásához viszont foszforból kell többet juttatni.
A nyári intenzív tápozást ősszel és télen csökkenteni kell, két tápozás között nagyobb szüneteket kell tartani. (Nálam jól bevált az a gyakorlat, hogy télen minden harmadik öntözésnél tápozom az orchideáimat.)
Orchideák tápozására csak olyan tápot használjunk, amely klórmentes!
Ü
LTETŐKÖZEG
Szót kell ejteni az orchideák cserepében lévő ültetőközegről, amely nem virág-föld, mint ahogy az a szobanövényeknél természetes, hanem különféle anya-gokból kevert közeg. Ma már a nagyobb kertészeti áruházakban készen lehet kapni orchidea ültetőközeget, de előfordulhat, hogy valamilyen ok miatt ez nem felel meg orchideánk igényeinek. Például túl tömör, ami abból adódik, hogy túl sok benne a tőzeg, vagy nem tartalmaz faszenet, vagy nem elég dara-bos a fenyőkéreg a keverékben. Röviden felsoroljuk azokat az alkotóelemeket, amelyek összetevői lehetnek az ültetőközegnek.
Fenyőkéreg - vörösbarna kéregdarabok különféle nagyságban — ez a
leggyakrabban használt összetevő;
Tőzeg - barnásfekete rostos anyag — jó víztartó;
Sphagnum moha - lombosmoha, világossárga - általában kiszárított, préselt
formában kapható;
Páfrányfa - vékony, fekete darabok különféle hosszúságban — gyakran
hasz-nálják önmagában vagy perlittel keverve;
ritka, régebben kedvelt ültetőanyag volt;
faszén - fekete faszéndarabok különböző méretben - sok keverékben van
jelen kis mennyiségben, fertőtlenítő hatású, gombaölő;
Feriit - kis fehér gömbök különféle méretbe - nem bomlik, tartja a vizet,
levegőssé teszi az ültetőközeget;
Kavics, lávakő - szervetlen, nem bomló anyagok — kezdőknek nem ajánlott; Hungarocell - préselt, ragasztott műanyag golyók - jó lazítóanya;
Kókuszrost - kókuszdió héján található rostos fonadék - a tőzeggel azonos
hatású.
C
SEREPEK
,
ÜLTETŐEDÉNYEK
A cserepek tekintetében többféle megoldás képzelhető el:
- Lehet agyagcserépbe ültetni az orchideát, ennek előnye, hogy az agyag porózus, tehát a gyökerek jobban szellőznek benne, hátránya viszont, hogy gyorsabban kiszárad a növény, így gyakrabban kell öntözni. Főleg olyan növényekhez javasolható, melyek nagy, súlyos virágzati szárakat nevelnek, és ettől egy könnyű cserépben borulékonnyá válnak.
- A műanyag cserép, főleg a most elterjedőben lévő, átlátszó orchideacserép több szempontból is hasznos. Egyrészt jobban tartja a nedvességet, ritkábban kell öntözni a növényt, a gyökerek nem tapadnak rá szorosan az edény belső falára, és így átültetésnél nem károsodnak. Átlátszó cserépben jobban lehet ellenőrizni az ültetőközeg állapotát is. Ha a gyökerek fehérek, és a cserép túl könnyű, akkor itt az ideje az öntözésnek. Ha a cserép súlyos, és a gyökerek zöldek, akkor még van nedvesség az ültetőközegben.
- A léckosár az alkatuk miatt felfüggesztést kívánó orchideafajok számára nélkülözhetetlen. Ilyen például a Vanda, és ennek rokonai, illetve hibridjei, amelyek hosszú léggyökeret növesztenek, és hagyományos ültetőedényekben nem férnek el. Ilyenek többek között a Stanhopeák és Gongorák is, amelyek lefelé növesztik a virágzati száraikat.
32
- - Fontos megemlíteni a lakásdekorációs célt szolgáló kaspókat (díszcserép), amelyekbe cserepestől helyezik a növényeket. Ebben is lehet tartani az orchideákat, de ez fokozott gondosságot követel, mert öntözéskor a cserépből kifolyik a víz, megáll a kaspóban, a növény gyökere nem tud levegőhöz jutni, és orchideánk rövid időn belül a komposztra kerül. Ha kaspóban akarjuk tartani a növényt, öntözéskor mindenképpen vegyük ki belőle, és csak akkor tegyük vissza, ha már lecsöpögött róla a felesleges öntözővíz. Ha ezeket az orchideák számára legfontosabb dolgokat szem előtt tudjuk tartani, és valamennyire kielégítő mikroklímát tudunk számukra biztosítani, akkor növényeink nagyon jól fogják érezni magukat, és színpompás virágokkal hálálják meg a gondoskodást.
A fent ismertetett gondozási tanácsok általában vonatkoznak az orchide-ákra. Részletesebb, az adott fajra jellemző útmutató a fajok ismertetésénél található.
ÉLETTEREK
O
RCHIDEÁK A LAKÁSBAN
Hála az egyre újabb, „sokat tűrő” hibrideknek, ma már azok is nevelhetnek lakásukban orchideát, akik nem a trópusokon élnek, sőt üvegházzal sem ren-delkeznek. Ma már a szobanövények a lakásdekoráció fontos részét képezik, minden feltétel adott ahhoz is, hogy virágzó orchideák színpompáját élvez-hessük lakásunkban. A téli, hideg hónapokban az orchideák ragyogóan növe-kednek a lakásban, nyáron pedig védett helyen a kertben is tarthatók. Ahhoz, hogy lakásban tartott orchideánk virágzásában évekig gyönyörködhessünk, néhány, tartásukra vonatkozó alapszabállyal tisztában kell lennünk.
Fény
Egyetlen virágos növény sem fejlődik jól elegendő fény nélkül, és ez az orchi-deákra is igaz. A lakásba bejutó fény mennyisége sok körülménytől függ (az ablak árnyékoltsága, a fény beesési szöge stb.). Az orchideák számára legmeg-felelőbb egy keleti vagy nyugati fekvésű ablakpárkány vagy az ablak közvetlen közelében elhelyezett virágállvány. A déli ablakpárkányok még függönnyel árnyékolva is túl melegek, az északra néző ablakpárkányok pedig nem bizto-sítanak elegendő fényt a növények számára. Télen, fényszegény időszakokban pótmegvilágítást kell biztosítani orchideáinknak. Eredeti élőhelyükön napi 12 órán keresztül éri őket a fény. A mi éghajlati viszonyaink mellett a téli sötét és rövid nappalokat pótfényforrás beállításával lehet meghosszabbítani.
36
Fényforrásként egy falra szerelt, a növényre irányított lámpa is megteszi, de ha kifejezetten „luxus” körülményeket szeretnénk teremteni virágunk számára, akkor a falikar foglalatába úgynevezett „növénynevelő” égőt csavarjunk. Ezeket a növénynevelő égőket különböző erősségben (40 W, 60 W, 100 W) a legtöbb elektromos szaküzletben be lehet szerezni. A pótmegvilágítás lehetővé teszi, hogy télen virágzó orchideáink teljes virágpompájában gyönyörködhessünk. Használhatunk széles spektrumú neon fénycsövet is, amelyet a növény fölé 15-20 cm-es magasságban célszerű elhelyezni.
Hőmérséklet
A lakásban tartott orchideák számára éjszaka 16-18, napközben 22-24 fok az ideális. Az évszaknak megfelelően néhány fokos eltérés megengedhető, azon-ban az ablakpárkányon az éjszakai lehűlés és a nappali felmelegedés a kívántnál erősebb lehet, ezektől a szélsőségektől lehetőleg védeni kell orchideáinkat.
Páratartalom
A téli hidegben a fűtött lakások páratartalma rendszerint a 30%-ot sem éri el, ez az orchideák számára kevés. Ilyen esetben mindig gondoskodni kell a levegő párásításáról a növények környezetében spricceléssel, több növény egy csoportba állításával vagy úgy, hogy egy nagyobb tálba vizet öntünk, ebbe kavicsokat helyezünk, és a kavicsok tetejére állítjuk a cserepet úgy, hogy a cse-rép alja ne érjen a vízbe. Jó megoldás, ha felfordított csecse-répalátétekre állítjuk az orchideákat. Külföldi virágüzletekben komplett szetteket lehet kapni, különféle színekben, egy nagyobb tálca, és bele helyezhető műanyag rács. Ezek a szettek elég költségesek, az orchideák számára egyszerűbb itthoni megoldá-sok is megfelelnek. Az orchideák számára a megfelelő páratartalom 50-60%. Jó megoldás az is, ha orchideáinkat páfrányokkal vesszük körül, és ezeket rendszeresen spricceljük. A páfránylevelek nagy felületen párologtatnak, ami megfelelő mikroklímát biztosít az orchideáknak. Természetesen az elektromos párásító is jó szolgálatot tesz.
Öntözés
Az öntözéssel a téli hónapokban óvatosan kell bánni, mert a kevesebb fény-hatására a növények anyagcseréje lelassul, és így a vízigényük is kevesebb. A legtöbb orchidea pusztulását a túlöntözés, és az ennek következtében fellépő gyökérkárosodás okozza. Az öntözésnél alapelv, hogy inkább ritkábban, de bőségesen öntözzünk, mint naponta keveset. A téli időszakban a legtöbb orchidea számára megfelelő a hetenként egyszeri bőséges öntözés. Természetesen a növényeknek ekkor sem szabad a vízben állni. Nyáron a hőmérséklettől függően gyakrabban kell öntözni, forró, száraz időszakban akár naponta is, és nagyon gyakran kell spricceléssel párásítani a levegőt az orchideák környezetében.
LAKÁSBAN TARTHATÓ ORCHIDEAFAJOK:
Cattleya hibridek:
Lakásba a kistermetű hibridek közül válasszunk. Fényigényük miatt délkeleti ablakpárkányra megfelelőek. Javasolt hibridek: Sic. Mahalo Jack, Pót. Free Spirit ’Rock’, Pót. Burana Beauty ’Burana’, SÍ. Wendys Valentiné ’June’. Dendrobiumok:
Nagyon szép törpe fajok is kaphatók. Fényigényesek. Oncidiumok:
A kisebb növésű hibridek megfelelőek lakásban tartásra. Fényigényesek. Paphiopedilumok: A papucsorchideák remekül nevelhetők lakásban, kedvelik a félárnyékos helyeket, és hosszan virágoznak. A fokföldi ibolyával azonos elhelyezést igényelnek. Különösen ajánlhatók a mintás levelű melegházi fajok. Phalaenopsisok:
A leginkább javasolha-tók lakásban tartásra. Félárnyékos helyet igé-nyelnek, és egész évben hálásan virágoznak.
40
Tápozás
Az orchideáknak rendszeres tápozásra van szükségük. Kiegyenlített tápoldat-ból (amelyben egyenlő arányban található a három fő alkotóelem: a nitrogén, a foszfor és a kálium) a gyári előírás negyedét-felét tegyük az öntözővízbe, télen minden harmadik öntözés alkalmával. Nyáron gyakrabban, minden második öntözésnél lehet tápoldatozni a növényeket, mert ilyenkor a növények ismét fejlődésnek indulnak, és ehhez több tápanyagra van szükségük.
Mésztartalmú tápoldattal ne öntözzük az orchideákat! Megfelelő tápoldat számukra a guanós táp, a Wuxal vagy a Trópusi Doktor. Ezek bármelyik növénykereskedésben beszerezhetők.
Léteznek kifejezetten orchideák számára készült tápoldatok is, de ezeket egyelőre csak külföldön, illetve egy-egy nagy virágkiállítás alkalmával a kifeje-zetten orchideákra és broméliákra szakosodott kereskedőknél lehet beszerezni.
O
RCHIDEÁK KERTEKBEN ÉS TERASZOKON
A helyesen megválasztott és jól gondozott orchideák a leglátványosabb és legegzotikusabb díszei lehetnek a kerteknek és a teraszoknak. Hazai éghajla-tunk nyáron a legtöbb nálunk kapható orchidea számára megfelelő hőmérsék-letet biztosít. Akinek kertje vagy terasza van, késő tavasztól őszig kint nevel-heti orchideáit a szabadban. A melegházi orchideákat csak az első hűvös őszi napok beköszöntével kell bevinni a lakásba, de néhány orchideafaj az első fagyokig kint maradhat, és az őszi napsütésben kielégíthetik magas fényigé-nyüket. Ezeket a növényeket csak az első fagyok elől kell fedett helyre vinni.
Ősztől az orchideákat tovább lehet nevelni a szobában az ablakpárkányon, némi pótmegvilágítást és megfelelő páratartalmat biztosítva nekik.
A sikeres gondozás alapvető feltétele az orchideafélék helyes megválasztása, hogy a növények igényeit összhangba tudjuk hozni lehetőségeinkkel.
42
Az orchideák zárt teraszon telelnek
Fény
Tavasszal és nyáron a kert vagy a terasz ideális helyet biztosíthat orchideáink-nak, azonban fajtától függően több-kevesebb árnyékot kell biztosítani növé-nyeinknek, védeni kell őket a déli, koradélutáni égető napsugaraktól. Tavasszal fokozatosan szoktassuk őket az erősebb fényhez. A közvetlen napfény csúnya foltokat éget az orchideák érzékeny leveleire, ahol később a különféle gombás fertőzések is megtelepedhetnek. A szabad levegőn, természetes fényben a növények megerősödnek, és jó kondícióban tudják átvészelni a következő telet.
Hőmérséklet
A nyáron szabadban tartott orchideáknál a hőmérsékletet a természet biz-tosítja, amit mi árnyékolással tudunk némileg befolyásolni. Az orchideák a saját természetes élőhelyüktől függően igénylik a magas, mérsékelt vagy alacsony hőmérsékletet. Hazai nyári viszonyaink leginkább a meleg- és mér-sékeltházi orchideáknak kedveznek. Ezek jól tolerálják a meleg nappalokat és a hűvösebb éjszakákat, és az őszi, téli időszakban lakásban továbbnevelhetők.
Nedvesség / páratartalom
Öntözött kertekben a levegő hőmérséklete megfelelő páratartalommal párosul, nyári melegben is minimum 40-50%, ami a legtöbb orchidea igényét kielégíti, de a nagyon meleg nyári napokon szeretik, ha langyos vízzel permetezik őket.
Öntözés
Az öntözés nagymértékben függ az orchidea fajtájától, és attól, hogy a szabad-ban fedett helyen tartjuk-e vagy éri-e némi természetes csapadék is. Általános szabály, hogy mivel az orchideák szeretik az állandó légmozgást a gyökérzetük körül, ezért a túlöntözést és az ültetőközegben pangó nedvességet kerülni kell. Nyári nagy melegben a szabadban tartott orchideákat (ahogy más növényeket is) gyakrabban kell öntözni, mint a csapadékos, hűvös időszakokban. A leg-több orchidea fő vegetációs időszaka a nyár, ekkor fejlődnek a legerőteljeseb-ben. Az ültetőközeget ilyenkor nem szabad hagyni kiszáradni. A nagyobb cserépben élő Cymbidiumokat ne tegyük közvetlenül a földre, mert a cserép lefolyónyílásai eltömődhetnek, és a csapadék nem tud szabadon távozni a cse-répből. Jó megoldás lehet két téglára vagy két deszkalapra állítani a cserép szélét, hogy légréteg maradjon a föld és a cserép között.
44
Tápozás
Az orchideák rendszeres tápanyag-utánpótlást igényelnek, különösen nyáron, a vegetációs időszakban. Jobb gyakrabban, kevesebb tápoldatot juttatni nekik (a gyári előírás felét-harmadát), mint ritkábban nagy mennyiséget, mert ez kön-nyen gyökérkárosodáshoz vezethet. E szabály alól kivételek a nyáron kertben tartható Cymbidiumok, melyeknek sok tápanyagra van szükségük a vegetatív időszakban.
JAVASOLT FAJTÁK:
Cattleya hibridek - Szűrt fényt igényelnek, a hőmérséklet-változásokat jól tolerálják. Szinte valamennyi hibridet lehet nyáron a kertben tartani. A sárga virágú, illetve a mini hibridek érzékenyebbek az éjszakai lehűlésre, ezeket nyáron sem tanácsos kitenni a szabad ég alá.
Cymbidiumok — Olyan területekre javasolható, ahol nyáron is jelentős az éjszakai lehűlés. Majdnem teljes napfényt igényelnek, csak a déli órák tűző napsütésétől kell védeni őket. Késő őszig a szabadban maradhatnak.
Dendrobiumok — Hatalmas választék áll rendelkezésre.
Encyclia fajok és hibridek - Jól tolerálják a hőingadozásokat.
Epidendrumok — Majdnem teljes napsütést igényelnek, hőmérséklettoleránsak
Oncidhimok - Fényigényesek, de a déli tűző naptól védeni kell őket.
Paphiopedilumok - Papucsorchideák, árnyékos helyekre valók.
Phaius - Széles levelekkel, hosszú virágzati szárral, félárnyékos helyre. Az ültetőközeget mindig nedvesen kell tartani.
Spathoglottis - Széles, pálmaszerű levelekkel, bordó és sárga virágokkal; szűrt fényre vagy félárnyékos helyre ajánlható.
Cambria hibrid
T
ÉLIKERTEK-
KIS ÜVEGHÁZAKAz álom: egy gyönyörű télikert vagy üvegház, ahová mindig besüt a nap, ahol az év minden szakában illatos növények virágoznak, ahol egy-egy fáradt, stresszes nap után le lehet ülni egy csésze kávéval a kezünkben, és átadni magunkat az élvezetnek, amelyet az egzotikus növények látványa nyújt. Egy hely, ahol visszakaphatunk egy darabkát az annyira nélkülözött természetből, felüdülhetünk, és egy pillanatra megfeledkezhetünk a rohanó világról.
Egyre többen válthatják valóra ma már ezt az álmot, egyre többen rendel-keznek télikerttel, a ház falához épített „kis üvegházzal” vagy nagyobb méretű üvegezett terasszal. Ezek az építmények ideális helyet biztosítanak a növények számára, sőt el sem lehet képzelni ezeket növények nélkül. Lehetőséget nyúj-tanak olyan növények nevelésére is, amilyeneket a lakásban nem tarthatnánk. Ilyenek például a különleges igényű orchideák is. A legideálisabb elhelyezés e trópusi kincsek számára az üvegház, ahová bőven árad a fény, és olyan körül-mények biztosíthatók, amelyek a legjobban megközelítik azt, ami az orchideák eredeti élőhelyét jellemzi.
Hőmérséklet szempontjából az üvegházak három típusát különböztethetjük meg:
1. A hidegházat, amelyet télen csak épp annyira fűtenek, hogy a fagymen-tességet biztosítsák, a hőmérséklete 5 °C körüli.
2. A melegházat télen fűtik, a hőmérséklet itt átlagos szobahőmérséklet, 18-24 °C közötti.
3. A mérsékeltház az előző két típus közötti átmenet, a hőmérséklet télen 12-17 °C.
A mérsékelt- és melegház alkalmas különböző fajú orchideák tartására. Nyáron ezeket az üvegházakat árnyékolni kell az erős napsugárzás ellen, és biztosítani kell az állandó légmozgást, hogy a túlzott felmelegedést elkerüljük.
A növényekkel megfelelően berendezett üvegházak páratartalma magas, mert a sok növény állandóan párologtat.
48
Fényben fürdő Cattleya hibrid
Mérsékeltházba való orchideák:
- Cattleyák,
- Miltoniák,
- Oncidiumok,
- Dendrobiumok egyes fajai,
- Zygopetalumok.
Melegházi orchideák:
- Phalaenopsisok,
- Vandák és hibridjeik,
- Paphiopedilumok egyes fajai,
- Dendrobiumok egyes fajai.
Hidegházi tartásra a Cymbidium, a Coelogyne, Masdevallia, Dracula,Pleurothallisok ésmég sok más, hűvös hegyvidéki lejtőkön élő orchidea alkalmas.
50
A felsorolt orchideák közül néhány faj kifejezetten csak üvegházi körülmé-nyek között tartható, mert a lakás nem biztosítja számukra a szükséges fény-mennyiséget. Ezek kifejezetten a Vandák és hibridjeik és a legtöbb Dendrobium. Szintén a fényigényes fajok közé tartoznak a Zygopetalumok és az Oncidiumokis. A Cattleyák szintén üvegházban érzik magukat a legjobban, de egyes mini fajtái az ablakpárkányon is virágzásra bírhatok.
Amíg csak egy-két cserép orchideát tartunk, mondjuk egy jól berendezett télikertben, addig azt kísérő növényekkel lehet kellemesebbé, páradúsabbá, a növény számára otthonosabbá tenni. Ilyen kísérő növények lehetnek egy fűtött üvegházban vagy télikertben a páfrányok, Spathyfillumok, Anthuriumok, Ficus fajták, pálmák, broméliák, levélkaktuszok.
Ha már nemcsak egy-két cserép orchideánk van, hanem a kezdeti sikereken felbuzdulva elkap bennünket az „orchidealáz”, és már összevásároltunk jó pár darabot különféle fajokból - mert olyan szép, és egyébként is ki kell próbálni -, akkor sincs veszve semmi. Az egyéb növényeket szépen sorban kiszorítják az orchideák, és egyszer csak azt vesszük észre, hogy szinte már semmi más nincs az üvegházunkban, mint orchidea. Méghozzá különféle fajú és igényű orchideák! Előbb-utóbb szinte mindenki eljut idáig, mert nehéz ellenállni a kísértésnek. Ilyenkor egy üvegházon belül kell megteremteni a megfelelő «körülményeket a különféle igényű orchideák számára.
Az egyik lehetséges megoldás az orchideák fényigény szerinti csoportosítá-sa. A legvilágosabb részen, a tető alatt felakasztva kaphatnak helyet a Vandák, a Cattleyák és a Dendrobiumok. A középső, kissé árnyékosabb részen foglalhat-nak helyet a Phalaenopsisok, Oncidiumok, Miltoniák és ezek rokonai.
Legalul, ahol a leghűvösebb a levegő, ott helyezzük el a Cymbidiumokat, és a pihenő idejüket töltő Cattleyákat. Ez természetesen csak javaslat. Ezen kívül még sok más jó megoldás is létezhet, a növények legjobb elhelyezését mindenki a saját tapasztalati alapján döntheti el.
Az üvegházban és télikertben egyaránt fontos a jó szellőzés és az állandó légmozgás. E célból érdemes ventilátorokat elhelyezni az üvegházban, akár beépített formában is. A szellőzést jól biztosítják a tetőablakok is. Az ajtó- és ablaknyílásokat szúnyoghálóval tanácsos védeni a különféle rovarok ellen, melyek nemkívánatos vendégek az orchideáink között, ugyanis, ha beporozzák a virágokat, azok napokon belül elhervadnak és lehullanak.
A fényigényes Dendrobiumok
A megfelelő páratartalomról több módon is lehet gondoskodni. Jó módszer például egy víztároló medence vagy esővizes hordó elhelyezése a növények között, amely állandó, jó minőségű, temperált öntözővizet biztosít, ugyanak-kor az állandó párolgás következtében növeli a levegő relatív páratartalmát. Szintén jó módszer, de egy kicsit költségesebb az elektromos párologtatók beszerzése. Nyári napokon a növények napi kétszeri permetezése, és gyakori öntözése is mind hozzájárul a megfelelő páratartalom fenntartásához.
52
AZ ORCHIDEÁK OSZTÁLYOZÁSA
növekedési formák szerint
Az alábbi pár sor ahhoz nyújt segítséget, hogy a különböző orchideafajok gondozási tanácsaiban elke-rülhetetlen idegen kifeje-zéseket megértsük, és ezzel együtt az orchideák titokza-tos világa is közelebb kerül-jön hozzánk.
Az orchideák egyik osz-tályozási kategóriája a növe-kedési forma. Az orchideák vagy monopodiális (köz-alapos) vagy szimpodiális (áltengelyes) növekedésűek.
A monopodiális növekedésű orchideák függőlegesen nőnek egy végpont felé, ez azt jelenti, hogy a növény magasabb lesz, de szélesebb már nem. Jó példa a monopodiális növekedésre a Vanda, melynek egy rövid, felfelé növő szára van, ennek végéből nőnek ki az újabb és újabb levelek.
A szimpodiális orchideák vízszintesen, rizómával terjeszkednek. A rizómából fejlődik alul a gyökér és oldalról felfelé a hajtások. Ezek a haj-tások egy bizonyos magasságig nőnek csak, azután leáll a növekedésük, és az újabb hajtások oldalirányban jelennek meg, vízszintesen terjeszkednek. A szimpodiális növekedésre jó példa a Cattleya. A Cattleya rizómája rátelepszik az ültetőközeg felszínére, és lefelé gyökereket növeszt, felfelé pedig új hajtásokat hoz, melyeknek szára megvastagodik, víz- és tápanyag tárolására alkalmassá válik. Ezt a megvastagodott szárrészt pszeudobulbá-nak vagy röviden csak bulbápszeudobulbá-nak nevezzük. A pszeudobulbák csúcsán egy vagy több levél fejlődik.
A professzionális üvegházak technikai berendezéseinek ismertetése megha-ladja e könyv kereteit, erről egyébként részletes szakirodalom áll az érdeklődők rendelkezésére.
S
ZOBAVITRINEK
,
F
LORÁRIUMOK
Sokan vágynak arra, hogy különleges, magas igényű, trópusi orchideákat tart-sanak lakásukban, akár több nemzetség több fajából álló gyűjteményeket is. Nem mindenkinek van azonban lehetősége arra, hogy kerti üvegházat vagy télikertet építsen és rendezzen be kedvencei számára. Az igényes trópusi orchideák, főleg a botanikai fajok legtöbbje viszont nem nevelhető a lakásban, mert sem a fény-, sem a hőmérsékleti viszonyok, sem a levegő páratartalma nem megfelelő számukra. E probléma áthidalására kínálnak megoldást a különféle szobai növényvitrinek, floráriumok. Anyaguk lehet üveg vagy víztiszta poli- karbonát, a váz készülhet fából, fémből. A vitrinek kialakításánál figyelembe kell venni a növények speciális igényeit. Feltétlenül gondoskodni kell a megfelelő szellőzésről és légmozgásról, akár egy számítógép-ventilátor beszerelésével. Fontos szempont a növények fényigényének kielégítése. Ezt fénycsövek beszerelésével lehet megoldani, a szaküzletekben már különféle méretű, növénynevelő fénycsövek is kaphatók. A harmadik, szintén nem elhanyagolható szempont a megfelelő páratartalom biztosítása. Ehhez ultrahangos vagy egyéb párásító berendezést kell elhelyezünk a növényvitrinben. E könyv terjedelme nem teszi lehetővé a pontos és részletes műszaki tanácsadást, de ebben a témakörben több könyv is elérhető az érdeklődők számára.
Ha kész a vitrin, már nincs is más dolgunk, mint betelepíteni a növényeket. Ez sem egyszerű dolog, mert tekintettel kell lennünk a növények egyedi igé-nyeire. Különböző éghajlatú területeken élő, más-más környezeti feltételekhez alkalmazkodott növényeket ne társítsunk, mert vagy az egyik, vagy a másik faj számára nem lesznek ideálisak a feltételek. Ilyenkor a legjobb módszer, ha azonos területen élő orchideanemzetségek különböző fajaiból válogatjuk össze a növényeket.
A növények kiválasztásánál fontos szempont, hogy mekkora lesz a vásárlás-kor esetleg még kicsi növény. Ezt feltétlenül érdeklődjük meg, mielőtt megvá-sárolunk egy orchideát. A nagytermetű, nagyra növő vagy hosszú virágszárat hordozó fajok nem alkalmasak floráriumi elhelyezésre.
Figyelembe kell venni a növények fényigényét is. A fény iránt érzékenyebb növényfajokat helyezzük el alul, felül pedig a több fényt kívánó orchideák fogják jól érezni magukat.
Egy-két hónap után, ha megfelelő a vitrinben a belső klíma, nagyon szép, jól működő biotopot sikerülhet kialakítani, és gyönyörködhetünk a sok, különféle színű orchideánk virágzásában.
FAJOK ISMERTETŐJE
B
ULBOPHYLLUMA Bulbophyllumok az orchideák családjának legnépesebb fajához tartoznak, de méreteik miatt legkésőbb kerültek a gyűjtők listájára. Hazai gyűjteményekben az Elizabeth Ann Buckleburry a leggyakoribb képviselője a Bulbophyllumoknak.
Az egyik legfőbb ok, ami a Bulbophyllumok tartása mellett szól, az a virágok hatalmas formagazdagsága és színválasztéka. Változatos a virágok elhelyezke-dése is, ami lehet esernyőformájú, egyedül álló vagy ülhet virágzati száron csoportosan is. A szakirodalomban Bulbophyllum címszó alatt 2700 név szere-pel, de figyelemmel a szinonimák tekintélyes számára, körülbelül 1200-1400 tiszta fajról beszélhetünk e nemzetségen belül. A Bulbophyllum igazi transz-kontinentális növény, amely megtalálható minden földrész trópusi övén.
A Bulbophyllumok közé tartozó orchideák sokféleségéből adódóan egységes gondozási tanácsokat szinte képtelenség adni.
Ami általánosságban elmondható róluk, az az, hogy szeretik a melegházi körülményeket. Éjszaka minimum 13-14 °C-ot kell biztosítani számukra, ami napközben akár 32—33 °C is emelkedhet, sőt ennél magasabbra is, ha a páratartalom megfelelő.
Mint a legtöbb orchideánál, a Bulbophyllumoknál is a levél a legjobb útmutató a kívánt fénymennyiségre vonatkozóan. Minél vékonyabb és puhább a növény levele, annál több árnyékot kíván. A kemény, merev levelű fajok fényigényesebbek. Nagyon sok nagyméretű Bulbophyllum azért nem virágzik, mert kevés a rendelkezésre álló fény mennyisége. A Bulb. rotschildianum, a Bulb.
58
wendlandianum és a Bulb. Elizabeth Ann hibrid legjobban az ablak közvetlen
közelében érzi magát, ahol annyi fényt kap, amennyire csak szüksége van.
Ültetőközeg gyanánt a durva darabos kéreg, némi sphagnum mohával keverve a legideálisabb a Bulbophyllumok számára. Sok Bulbophyllum szeret szétterjedni, ezért szélesebb ültetőedényt igényel, amelynek mélysége 7,5-10 cm legyen. A mélyebb edényeket 4—5 cm magasságban agyaggranulátummal célszerű megtölteni. A csüngő típusú növények számára ideális a parafalap, amelyre némi sphagnum mohával „alapozva” lehet felerősíteni a növényt.
A legtöbb Bulbophyllum szereti a magas páratartalmat, amelyet meleg napokon többszöri permetezéssel lehet elérni. Különösen érvényes ez a lapra erősített növényekre, amelyek hamar kiszáradnak meleg, nyári napokon. Az egyre nagyobb számban alkalmazott automata légnedvesítők megkímélhetnek bennünket a fáradságos kézi permetezéstől, és a hatásfokuk is jóval nagyobb. A Bulbophyllumok környékén állandó légmozgásról is gondoskodni kell. A legjobb megoldás a ventilátort a Bulbophyllumok közelébe telepíteni.
Tápozásra nyáron 2—3 hetenként, télen havonta egyszer kerüljön sor. Bármilyen kiegyenlített hatóanyag-tartalmú, más orchideáknál bevált tápoldat megfelel.
C
ATTLEYÁK ÉS ROKONAIK
A Cattleya nemzetség hivatalosan a mérsékeltházi növények közé tartozik, azonban egyes fajtái és hibridjei világos lakásban is tarthatók. Lakásban tartás-ra mindenképpen a mini fajták közül válasszunk. A növény termetéhez képest hatalmas virágai, azok színpompája és hosszú élettartama az egyik legkedvel-tebb orchideává tették a világon.
A Cattleyák Dél-Amerika különböző éghajlatú területeiről származnak. Két fő csoportra oszthatóak: az egylevelű és a kétlevelű Cattleyákra.
Az „egylevelű” fajok virágzási szokásaikat és növekedésüket tekintve egy-öntetűbbek. A száraik bulbává (ld. keretes cikk) alakulnak, melynek végéből egyetlen levél tör elő. Virágaik nagyobbak, mint a kétlevelűeké, és mivel élő-helyük hegyvidéki területeken található, így mérsékelt körülmények között tarthatók, a hőmérséklet iránt toleránsak.
Néhány nagyon szép fajta, amelyeket a hibridek létrehozásánál is gyakran használnak: C. warscewiczii, C. mossiae, C. dowiana.
Cattleya Daffodil
A „kétlevelű” Cattleyák szára botszerű, leveleik száma kettő vagy annál több, virágaik kisebbek, mint egylevelű rokonaiké, viszont sokkal több virágot hoz-nak. Egy-egy kifejlett példányon nem ritkaság a 30 virág sem. Élőhelyük álta-lában alacsonyan fekvő trópusi területeken található, így magasabb hőmérsék-letet igényelnek, mint „egylevelű” fajtársaik. A levegő hirtelen lehűlését rosszul
62
viselik. Méretüket tekintve a nagy növésű és a törpe fajták egyaránt megtalál-hatók közöttük. A kereskedelemben leggyakrabban kapható fajok: a C. guttata, a C. bicolor, C. velutina, C. skinneri és a C. violacea.
A Cattleya — az orchideák királynője — sokak szemében nagyon sokáig e növénycsoport egyedüli megtestesítője volt. Ha az orchidea bárhol, bármikor szóba került, mindenki lelki szemei előtt megjelent a Cattleya labiata gyönyörű formája és ragyogó lila színe. Annak ellenére, hogy a C. labiata volt az első ilyen orchidea, amely egy angliai kertész keze nyomán kivirágzott, később nagyon hosszú időre ismét nyoma veszett. Mivel a növény egyéb virágszállít-mány csomagolóanyagául szolgáló „zöld tömegként” érkezett Angliába, senki nem tudta biztosan, hogy honnan is származott, hol gyűjtötték be. Gyűjtők indultak keresésére, és egymás után érkeztek Angliába az újabb és újabb Cattleya-szállítmányok. Olyan új és értékes fajokat ismertek meg és írtak le, mint a C. mossiae, a C. trianaei, a C. mendelii, de az igazira, az orchideák legszebbikére, a C. labiata-12. nem akadtak rá. Húsz év múltán Rio de Janeiro körzetében találtak néhány példányt, de kiderült, hogy az erdőt, ahol felté-telezhetően élőhelyük volt, kiirtották, és a helyén kávéültetvény művelésébe kezdtek. 50 év múltán Pernambuco környékén viszont hatalmas, kiterjedt élőhelyeket fedeztek fel, így újra hatalmas lelkesedéssel foghattak hozzá a C. labiata begyűjtéséhez, amelyek azután a londoni növény-árveréseken rekord összegekért keltek el.
B
OTANIKAI FAJOK
Aki már sikeresen nevel egy-két Cattleya hibridet, és a megfelelő környezeti adottságokat is meg tudja teremteni számukra, az nyugodtan megpróbálkozhat botanikai fajok tartásával is. Ezek a növények nehezebben beszerezhetőek mint a hibridek, az áruk is magasabb, és tartásukhoz már speciális termesztőberendezések szükségesek, pl. üvegház, florárium, télikert stb.
Az alábbiakban ismertetek néhány szép és érdekes botanikai fajt, amelyek tartását gyakorlottabb orchideagyűjtőknek javaslom.
Cattleya aurantiaca
Közép-amerikai faj, fákon, sziklákon, gyakran szélsőséges körülmények között él. Virágai 3 cm nagyságúak, világító narancssárgák, az ajkak piros csíkosak. Fürtökben nyílnak virágai, tavasztól őszig bármikor. A kertészek előszeretettel alkalmazzák e fajt keresztezéseknél, mert erős, sárga színét örökíti.
Cattleya aurantiaca
Cattleya amethystoglossa
Brazíliai faj, tengerparti sziklákon, fákon él, teljes napsütésben. Az egyméteres virágzati száron harmincnál több 10 cm-es virág nyílik. A virág színe fehér, lila pöttyös, az ajak színe lila. Meleg, párás, világos helyen tartsuk. Nyáron bősége-sen öntözzük, télen tartsuk hűvösebben (16-17 °C) és szárazabban.
64
Cattleya bicolor
Brazíliai kétleveles Cattleya. 10 cm-es, illatos virágai ősszel nyílnak. A virág színe barnás-zöld, az ajak lila. Látványosan szép orchidea, és különösen vonzóvá teszi finom illata. A virágokban több hétig is gyönyörködhetünk. Gondozása megegyezik az eddig ismertetett brazíliai Cattleya-fajok gondozásával.
Cattleya intermedia
Dél-amerikai faj, a gyűjtők és a kertészek körében is nagyon népszerű, mert könnyen tartható, nem túl kényes, hamar bokros példánnyá növekszik, viszont nem nő túl magasra. Általában a faj és a hibridjei is nyáron virágoznak, és egy több éves, kifejlett példány egy időben rengeteg virágot bont. Nagyon sok színvariációja létezik, az alapfaj virágának a színe rózsaszín, az ajak egy árnyalattal sötétebb. Eredeti élőhelye az óceán közvetlen közelében van, ahol a páratartalom mindig magas. Ezt kultúrában is igényli. Nyáron a kertben, félárnyékban jól érzi magát. Bőségesen öntözzük és rendszeresen tápozzuk. Télen világos ablakpárkányon, nem túl meleg hőmérsékleten tartható.
66
Cattleya labiata
Gyűjteményekben elterjedt, népszerű növény, és egyúttal az első Cattleya-faj, amely Európában kivirágzott a 19. században. E fajt elsőként vonták be a modern orchidea-nemesítési munkálatokba, nagyon sok, nagyszerű hibridnek az őse. Színe lila, sötétebb, bordóslila ajakkal. Nyáron sok fényt és vizet kíván, a hajtásnövekedés befejeződése után, télen szárazabban kell tartani. A Cattleya labiata és hibridjei ősszel virágoznak, a bimbóképződés a rövidebb nappalok hatására indul meg.
Cattleya labiata hibrid
Cattleya mossiae
Venezuelai egyleveles faj. Könnyű tarthatósága miatt a gyűjtők körében meg-lehetősen népszerű. A virága nagy, 15-17 cm ármérőjű, halvány rózsaszín, az ajak a szirmok színével azonos, sötétlilával erezett, a torokban sárga folttal. A tavaszi hónapokban virágzik. Nyáron bőséges öntözést és tápozást, télen
határozott nyugalmi időszakot kíván alacsonyabb hőmérséklettel, kevesebb öntözéssel, jól szellőző, világos helyen.
Cattleya skinneri
Közép-amerikai kétleveles faj, szárgumói 20-25 cm-esek. Egy-egy száron több szép, lila virágot hoz. Nem túl igényes növény, kis odafigyeléssel könnyen tart-ható. Télen hűvös környezetet és kevés vizet igényel. Mérsékelt hőmérsékleti körülmények között fejlődik legjobban (télen 14—16 °C, nyáron 22—26 °C). Tavasztól őszig a kertben, teraszon, félárnyékos helyen tartható.
68
Cattleya walkeria
Az egyik legszebb Cattleya-faj. Megjelenését érdekessé teszik gömbölyű szárgu-mói, és az azok csúcsán ülő egy, vaskos, ovális levél. A növény jellegzetessége, hogy rövid rizómákon hozza új hajtásait, és minden második hajtás virágrügy. Terjeszkedő, oldalirányú növekedése miatt a cserépből hamar kilógnak a gyö-kerei és levelei. Az alapfaj virágának színe rózsaszín, de létezik hófehér (alba) változata is. A gyökérzete érzékeny a túlöntözésre, ezért lehetőleg felfüggesztett kosárban neveljük.
