2006.09.11. A RETORIKA
A retorika fogalma
az antikvitás korától foglalkoztak a kérdéssel Platón (Kr. e. V-IV. század)
Gorgiasz című dialógusa: „a retorika a meggyőzés mestere” Phaidrosz című dialógusa: „a lélekvezetés művészete” azt sugallja, hogy a retorika lényege a meggyőzés problémák: mindkét dialógusban Szókratész veti fel
rosszra is rá lehet valakit beszélni, és nem tekinthető tudománynak vagy művészetnek, ami rosszra használható
Platón ezért nem is írt retorikát, mert azt látta, hogy saját korában visszaélnek a szó hatalmával a Phaidroszban meg is fogalmazta, hogy a retorika lényege az igazságkeresés kell legyen
Arisztotelész meghatározása:
„a retorika olyan képesség vagy művészet, amely minden tárgyban feltárja a meggyőzés lehetőségeit” nyelvi, lélektani eszközök kutatása -kikapcsolja a korábbi problémát
sztoikus filozófusok, latin rétorok: Quintilianus (Kr. u. 1. század)
az antik világ legnagyobb retorikája 12 könyvben
Arisztotelész definícióját szűknek találja, a sztoikus meghatározást veszi át „a retorika a jó beszélés tudománya”
„scientia benedicendi” - tudománynak nevezi korábban művészetnek, mesterségnek nevezték: tekhné rhétoriké (görög) oro (görög) ars rhetorica (latin) eiró (latin) →beszéddel függ össze
szónok: orator (=aki jól tud beszélni) újdonság: nem lehet a meggyőzés a lényege
→nem csak szóval lehet meggyőzni (pénz, szépség)
→más célja is lehet (tanítás, tájékoztatás, szórakoztatás, mesélés) benedicendi
• a szónok erkölcsei jók legyenek, tisztességes és becsületes legyen, az igazság közvetítésére használja a tudományát
• technikai kiválóság, beszéd jósága, szépsége (szakmai szempont)
ókor: művészet - ma: humán tudomány
tekhné episztémé
ars scientia
A retorika mint tudomány kialakulása
Kr. e. 8. század: Íliász -tudományos beszélés (történeti) a retorika a szabadság gyermeke
a keleti despotikus államokban, diktatúrákban nem alakult ki, nem virágzott a görögök teremtették meg
Dél-Itália -Magna Graecia -Szicília Kr. e. 467 a türannosz elűzése Szürakuszaiban ellenséges érzelmek a diktatúrával kapcsolatban
Korax: az első retorika írója, szicíliai származású, célja a tárgyalások meggyorsítása volt bevezetés – tárgyalás – befejezés
tanítványa: Theisziasz
bevezetés – tárgyalás – bizonyítás – befejezés →első retorikai tankönyvek szerzői (elvesztek) tanítványa: Gorgiasz
stílussal sokat foglalkozik (-gorgiuszi alakzatok)
Kr. e. 427-ben Athénba ment, ő tanította retorikára a görögöket száz éves kora körül halt meg, szobrot állítottak neki
Platón: főbb gondolatok, elemek 1 tudni kell az igazságot
2 tudni kell, hogy milyen beszédfajták vannak →stílus 3 tudni kell, hogy milyen lélekformák vannak
4 tudni kell, hogy milyen lélekre milyen beszédforma hat ?lélektan 5 tanulás és gyakorlat
Arisztotelész: Rétorika (Tekhné Rhétoriké) Kr. e. 330 körül, 3 könyvben írta meg
a 3 könyv valójában 3 tekercs, kódex formában megtartották a beosztást első tudományos retorika
Quintilianus: Institutio oratoria (Szónoklattan) latin nyelvű, 12 könyv
a legrendszeresebb, legtudományosabb antik retorika A klasszikus retorika struktúrája
1 a szónoki beszéd fajai (Arisztotelész alapján) • törvényszéki beszéd (múlt)
• tanácsadó beszéd (jövő) • bemutató beszéd (jelen)
2 a szónoki beszéd részei • bevezetés • elbeszélés (narratio) • bizonyítás • cáfolás • befejezés, konklúzió 3 a szónok feladatai • feltárás (inventio)
• feltárt dokumentumok elrendezése (dispositio) • stílus, kifejezésmód
• előadásmód (pronuntiatio) -fontos: több órás, 4-6000 embernek • emlékezet fejlesztése, memória -elvárás volt, hogy kívülről tudja a szöveget 4 a szónoki beszéd jogi vonatkozásai
2006.09.18. A SZÓNOKI BESZÉD
A retorikai szituáció
források: Philosophy and Rhetoric (amerikai) Rhetorica
Blitzer: események, kontextusok összessége, melyek a szónokot megszólalásra késztetik, kényszertik Alan Brinton: tagadja a kényszert, a retorikai szituációt szerinte korábban is tárgyalták már
kényszer helyett jobb érdekről beszélni (Quintilianus) a retorikai szituáció korábbi említése (Arisztotelész) a retorika mint esztétika fontosnak tartja a formát a retorika mint etika válaszol egy retorikai szituációra Wacha Imre: A korszerű retorika alakjai
beszéd tárgya, retorika eszméje Gáspári László: Retorika
a retorikai szituációt azonosítja a kommunikációs alaphelyzettel (kommunikációs modell) a retorikai szituáció elemei:
1 szükség, érdek, probléma, amire megoldást keresünk 2 közönség, hallgatóság (hatalom, érdekeltség)
3 szónok
a szónoknak hatnia kell a hallgatóságra, meggyőznie az ügy helyességéről, jogosságáról
Az ügy milyensége
ügy (causa) -a retorikai szituáció hozza létre
-a szónok a megismerés (cognitiv) folyamatában tárja fel (inventio) Quintilianus szerint a retorika tárgya minden lehet
fontos a minősége:
1 becsületes (honestum): tisztességes
2 kétes (dubium): tisztességes és tisztességtelen
3 becstelen (turpe): tisztességes támadása, tisztességtelen védelme mindaz, ami sérti az emberi méltóságot
4 érdektelen (humile): ”tyúkper” 5 homályos (obscurum): nehéz ügyek A szónoki beszéd fajai
Iszokratész (Kr. e. 5-4. század) szónok, író első egyetem alapítója, retorikát oktatott
• törvényszéki • tanácsadó • dicsérő
• feddő
Rhetorica ad Alexandrum (görög, Nagy Sándornak ajánlott retorika) csak törvényszéki és tanácsadó beszédet ismer
• rábeszélő vagy lebeszélő • dicsérő vagy feddő • vádoló vagy védő • oknyomozó
Arisztotelész logikai besorolása
a szónoki beszéd három tényezőjéből vezeti le: szónok, téma, hallgatóság fölfedezi a kommunikációs modellt, kiemeli a hallgatóságot
• törvényszéki: bíró a hallgatóság, múltbeli eset
• tanácsadó: döntéshozó hatalom a hallgatóság, jövőbeli eset
• bemutató: mindenki lehet hallgatóság, ebben lehet igazán kibontakozni Quintilianus korában többféle típust ismernek el
megállapítja, hogy ezek mindegyikét be lehet sorolni Arisztotelész rendszerébe ma: megváltozott körülményeknek megfelelően sokféle közvetítő műfaj alakult ki A szónoki beszéd részei
Arisztotelész filozófiai alapon közelítette meg • kijelentés (elbeszélés) -kötelező elem • kijelentés indoklása
hosszabb, igényesebb beszéd esetén:
• bevezetés: a hallgatóság érdeklődésének felkeltése, a téma előkészítése • téma megadása (elbeszélés)
• bizonyítás (értelmi bizonyítás) • befejezés (érzelmi bizonyítás) a hellenisztikus kor retorikái elvesztek
A. C. Herenniusnak ajánlott retorika (Rhetorica Herennium) a görög retorikák alapján készült
a szónoki beszéd hat része:
1 exordium/bevezetés vagy insinuatio/közvetett bevezetés
2 narratio/tényállás elbeszélése (rövid, világos és valószínű legyen) 3 divisio vagy enumeratio/felosztás vagy tétel
4 confirmatio/bizonyítás (tárgyi, logikai) 5 confutatio/cáfolás
6 conclusio/befejezés (érzelmek)
mértéktartás: „tartsunk mértéket a szánalomkeltésben, mert semmi sem szárad fel hamarabb, mint a könny”
2006.09.25. BIZONYÍTÁS (CONFIRMATIO) – I.
Arisztotelész: Rhetorica
a bizonyítás a legfontosabb, a többi elem csak kiegészítés a korábbi művekben nem esik szó az enthümémákról
nem a logikai bizonyításra fektetik a hangsúlyt, hanem az érzelmi befolyásolásra ösztönös helyett tudományos bizonyítás
definíció szerint: feltárja a meggyőzés lehetőségeit →meggyőzni érvekkel lehet →érveket tár fel Austin: Tetten ért szavak c. könyve →beszédtett elmélet
minden esetben a kijelentés és az érvelés együtt van jelen beszédünkben inlokucio →perlokucio
kétféle bizonyítási eszköz:
• retorikán kívüli (tőlünk függetlenül létezik, csak felhasználjuk)
• retorikán belüli (a retorika módszertana szolgáltatja, mi teremtjük meg) • a szónok jelleme
• a hallgatóságra tett hatás • a beszéd logikája
törvényszéki beszéd: az esemény megtörtént-e, törvényes-e
tanácsadó beszéd: a jövőbeli vállalkozás hasznos-e, érdemes-e, jogos-e bemutató beszéd: a bemutatott személy erkölcsös-e
bizonyítékok fajtái:(leginkább a törvényszéki beszédnél használatosak)
1 törvények (ha mellettünk áll), egyetemes törvény és méltányosság (igazságosabb, mint az írott törvény, változatlan és kötelező minden körülmény között, a természetből fakad)
legjobb belátás szerint dönteni, mindig az igazságot kell felderíteni -létező, valós „mert nem ma vagy tegnap lépett életbe az” (Szophoklész: Antigoné)
Nero keresztények elleni törvénye: Non licet esse vos. (Nem szabad léteznetek.) háromszor kérdezték meg, hogy keresztény-e, s ha annak vallotta magát, halálra ítélték Tertullianus: jogilag kifogásolta, mert előbb meg kell vizsgálni, hogy a keresztények valóban mind bűnösök-e, és ha ez nem bizonyítható, a törvényt el kell törölni
2 precedens (korábbi ítélet, ami későbbi esetek számára jogalap vagy példa lehet) • tekintélyi elv: azoknak a tekintélye, akik az ítéletet hozták
• hasonlóság: a két ügy hasonló legyen
Kr. e. 63. Catilina államellenes összeesküvése, Ciceró leplezte le
Kr. e. 65. beperelték zsarolásért, de az arisztokrata optimaták nem hagyták elítélni Kr. e. 6. század: Aiszóposz meséi (rabszolga volt, filozófusokkal is vitatkozott meséivel)
a róka és a bolhák – már megszívták magukat, ha elűzöd, újak jönnek 3 tanúk: lehet megbízható vagy megbízhatatlan
Szophoklész: Oidipusz király bűnügyek: alibi igazolása
társadalmi élet: ajánlólevél, hirdetés (reklám), közvéleménykutatás (statisztikák), híres emberek tanúságtétele
4 gnómák (gnoma, gnomae – szentencia, bölcs mondás)
gnóma: kijeletés, de nem valami egyediről, hanem általánosról, de nem minden általánosról, csak arról, amiben erkölcs van, cselekvéseinkre vonatkozik, segít a rosszat elkerülni, igazságát mindenki elfogadja
példák:
„Sosem vagyunk mindenben boldogok.”
„Halandó emberek közt senki sem szabad.” -az igazi szabadság e kötöttségek önkéntes vállalása „Nem szerelmes az, ki nem mindig szeret.” (Euripidész)
2006.10.02 BIZONYÍTÁS – II.
Bizonyító módszerek
a retorikán belüli bizonyítékok: • a szónok jelleme (éthosz)
• a hallgatóságra tett hatás (páthosz) • beszélő logikája (logosz)
a szónoki beszéd által nyújtott bizonyítás
indukció: a tudományos kutatás módszere → példa
szillogizmus: deduktív tudományos módszer → enthüméma
Arisztotelész szerint csak ez a két módszer van, mindenki bizonyítással érvel, e két módszer valamelyikének a felhasználásával
a logikai és retorikai bizonyítás módszeréről → Arisztotelész művei között: Organon • Kategóriák • Herméneutiká • Első Analitika • Második Analitika • Topika • Szofisztikus cáfolatok • Rétorika
A tudományos, a matematikai és a retorikai bizonyítás közötti különbség
a tudományos kutatás feladatai: az igazság megkeresése és feltárása, bizonyítása és közvetítése (→megggyőzés)
tudományos és valószínű (véleményen alapuló) bizonyítás
a tudományos mindig biztosan úgy van, a valószínű legtöbbször úgy van
Arisztotelész három módszert dolgozott ki a megismerés és a meggyőzés milyensége szerint: • tudományos módszer
• dialektikus módszer • retorikai módszer
tudományos/matematikai/logikai módszer: az Első és Második Analitikában fejti ki lehet deduktív vagy induktív:
• deduktív: kategorikus szillogizmusok tana főtétel/nagy premissza: Minden ember halandó. kis tétel/kis premissza/közép: Szókratész ember. konklúzió: Szókratész halandó.
→ a középkori rétorok és logikusok egyetlen kivételnek ezalól tartják Jézust (dogmatikai vita) • teljes indukció: „az indukció az összesek által következtet” (Arisztotelész)
egyes emberek halandók → minden ember halandó dialektika módszere
a valószínűség alapján érvel, mint a retorika
ami valószínű, hogy úgy van, de nem minden esetben, másképp is lehet különbség: a dialektika röviden teszi
két személy kérdés-felelet formában beszélget ”erisztika” nével in emlegetik
(pl. Platón dialógusai, egyik szereplőjük általában Szókratész)
retorika: a szónok egyedül van, a vádbeszédekben is ritkán alakul ki vita A retorikai bizonyítás eszközei
1. enthüméma
a deduktív bizonyítás eszköze, retorikai szillogizmus
különbség a logikaihoz képest: formailag hiányozhat egyik vagy mindkét premisszája csonka szillogizmus
a hallgatóság világnézetére, etikájára épül összevonja a szillogizmus elemeit
a gnómákból könnyű enthümémát csinálni példa: „halandó emberek közt senki sem szabad,
vagyon vagy vakszerencse rabszolgái mind”
→ folytatjuk, megindokoljuk: enthüméma lesz a két sor, a két tétel együtt „azért a józan ember legjobban teszi, ha nem tanítja túl okosra gyermekét, mert nem csupán a lustaság hírébe jut, de irigyelni fogják polgártársai” szentenciát alakít át enthümémává
az enthüméma premisszái nem biztosak, csak valószínűek példa: Minden athéni szeret érvelni. (nagy premissza) Szókratész athéni. (kis premissza)
Szókratész szeret érvelni. (konklúzió)
→ nem tudományos, mert nem biztos a fő premissza, csak általában igaz valószínű tételekből, jelekből alkothatunk enthümémákat
pl. gyűlöljük az irigyeket, szeretjük a szeretteinket stb. jel: bizonyító tétel (→bűnjel)
szükségszerű vagy általánosan elfogadott
egyes jelek a különös/egyedi viszonyát fejezik ki az általánoshoz
pl. Szókratész bölcs volt és igazságos. → annak a jele, hogy a bölcsek igazságosak (nem szükségszerű) pl. általános és különös: a láz a betegség jele (eltérés az általánostól)
retorikai indukció: példa
nem sok kis lépés, hanem egy nagy ugrás rész viszonya a részhez, hasonlóé a hasonlóhoz
az egyik ismertebb a másiknál: Dionüsziosz zsarnokságra tör, mikor testőrséget kér magának → mert korábban mások is ilyen célból kértek
Dionüsziosz kérésének oka nem ismert, korábbi esetekkel próbálja magyarázni, mi lehet az oka retorikában ez elég, de a tudományban teljes indukció kell
A jellem nyújtotta bizonyítékok
a becsületes embernek jobban hisznek, ha nincs bizonyosság → a hatást a beszéddel kell elérni, nem az előzetes hírrel ismerni kell a jellemeket
2006.10.09. A RETORIKAI BIZONYÍTÁS VÁLTOZÁSA
Hellenisztikus kor
Cornificius: Caius Herenniusnak ajánlott retorika Kr. e. 80 körül, az első rendszeres latin nyelvű retorika
Arisztotelész utáni görög retorikák alapján készült, melyek elvesztek ügyállás (görög: sztaszisz, latin: status / constitutio)
érvelés (epikheiréma=vállalkozás, bizonyítás) ügyállások típusai:
• következtetésen alapuló (megtette/nem tette meg)
• meghatározáson alapuló (melyiket tette meg és melyiket nem) • jogosságon vagy törvényen alapuló (jogosan tette-e)
epikheiréma: 5 fokozatú bizonyítás 1. propositio (kijelentés, tétel) 2. ratio (indoklás)
3. rationis confirmatio (az indoklás bizonyítása) 4. exornatio (díszítés, felnagyítás, kiszínezés) 5. complexio (összegzés)
→ a legtökéletesebb bizonyításnak tartják a korban példa:
tétel: Odüsszeusz megölte Aiaszt.
indoklás: Veszélyes ellenségét akarta elpusztítani, mert feltételezte, hogy életére tör. indoklás bizonyítása: Életére tört Aiasz, ezen kívül Odüsszeusz megszokta a bűnt.
díszítés: Minden ember hajlamos a bűnre, nyereségvágyból is követnek el gyilkosságot, emellett gyáva volt, félt Aiasztól.
összegzés: okok összefoglalása
a középpontban mindig a formális logika szillogizmusa van 20. század
Stephen Toulmin
1958. Uses of Argument (Az érvelés használata) → a formális logika bírálatából indul ki
modellje: „jobban megfelel az emberi döntésekhez vezető gondolkodási folyamatoknak” elemei:
1. tényekből indul ki (data: adatok, tényállás)
2. állítás (claim: következtetés) → logikus, megbízható kell legyen 3. indoklás (warrant: garancia)
példa:
1. Oroszország eddig 52 nemzetközi megállapodásból 50-et megsértett. 2. Ezért Oroszország megszegi majd a nukleáris fegyverellenőrzést is.
3. Minthogy a múltbeli tények alapján fel lehet tételezni a jövőbeli megsértéseket is. Chaïm Perelman
belga százmazású
1958. La nouvelle rhétorique. Traité de l’argumentation (Új retorika. Értekezés az érvelésről) részei:
1. az érvelés keretei
a hallgatóságról elmélkedik, a hallgatóságra kell szabni az érvelést 2. az érvelés kiindulópontja
tanulmányozni kell világképét, ízlését, értékeit (ragaszkodásának tárgyait), értékhierarchiáját, előfeltételezéseit, műveltségét stb.
→ ezeket jelenvalóvá kell tenni, mert csak így tudnak érzelmeket felkelteni
ennek eszközei: hallgatóság szeme elé kell varázsolni a költészet eszközeivel (alakzatok és szóképek)
3. érvelési technikák
általános érvek és a valóság viszonya alapján
összekapcsoló / asszociatív érvelés: két tény összekapcsolása a dolgok egymásutánját használjuk föl
három eszköz: példa, modell, analógia példa: korábbi hasonló esetek felidézése
modell: példa sajátos formája, rendszerbe foglalva
analógia: A és B terminus közötti viszony, C és D viszonyához hasonlítjuk, hogy értékét kimutassuk (C és D a phorosz, vagyis megvilágítás)
A:B=C:D → de a phorosz egyértelműbb
példa: Az isten szemében az ember épp olyan gyerekes, mint a felnőtt szemében a gyermek. → asszociatív érvelés
diszasszociatív érvelés: alapja a valóság és a látszat viszonya, értékcsökkenéssel szemléltet példa: A politikusok nem őszinték, tehát a népképviselet elve nem érvényesül.
2006.10.16. STÍLUS (I.)
elméletek: • stílustan
• bizonyítások tana - megoszlik a vélemény
J-J. Robrieux: Rhétorique et argumentation
két téma: érvelés és stílus (mindkettőt fontosnak tartja)
a stilisztikát a retorika teremtette meg – a szónok harmadik feladata szűkebb értelmezés: egy beszédmű stílusa (elocutio, lexis)
Gorgiasz:
i. e. 480. Leontinoi – i. e. 380 k. Larissza a szemantika atyja, ő kezdte meg a stílustant
A nemlétezőről vagy a természetről című művében felveti a legfontosabb problémákat három tételt bizonyít:
• semmi se létezik
• ha létezik is, felfoghatatlan
• ha felfogható is, közölhetetlen másokkal
különbséget tesz a szó, a fogalom és a külső tárgy között (három elkülönülő, összekapcsolódó fogalom) Helené magasztalása című műve:
három oka volt:
• erőszakkal kényszerítették • az istenek úgy akarták
• Paris jól tudott beszélni és meggyőzte (szó hatalma!) 427. Athénba megy – beszédeket mond, tanít
Delphoi – szobrot állítanak neki
az antikvitás korában neki tulajdonítják a gorgiaszi figurákat
- a költészet eszközeit veszi át és alkalmazza a prózában • antithézis (ellentét)
• izokólon (tagmondat-egyenlőség) • pariszon (szavak egybecsengése)
• homoioteleuton (hasonló végződés - rím) Arisztotelész: Rétorika, Ars Poetica
• a stílus erénye (areté, virtus): “illő világosság” (Rétorika 3.2)
világosság – a beszéd egyfajta jel, funkciója, hogy világossá tegyen dolgokat tárgyához illő legyen – ne legyen lapos
biztosítja: közhasználatú szavak használata, megszokottól való eltérés (ne legyen unalmas) ünnepélyes, figyelemfelkeltő legyen (franciául: écart)
legjobb módszer: metafora
költők, filozófusok szerepe
pl. Arkhytas: “a bíró és az oltár ugyanaz” – ide menekül, akit sérelem ért, védelem lehetősége hasonlat és metafora közötti különbség:
a hasonlattal nem nagyon foglalkozik a lelkünk, nem izgalmas a metafora: alkotás, teremtés
”A háborúban elpusztult ifjúság úgy tűnt el a városból, mintha az évből elvették volna a tavaszt.”
a metafora a beszéd tárgyát szemléletessé is teszi van-e valóságalapjuk a stíluseszközöknek?
illő a stílus, ha megfelel az érzelmeknek, a jellemeknek és arányos a tárggyal
arányos: fennséges tárgyról ne szóljon hevenyészetten, vagy egyszerű ügyről ünnepélyesen érzelmek kifejezése: sértésről a haragos ember nyelvén, dicsérendőről a csodálkozó hangján, szánalomkeltő dolgokról a szánakozó hangján
stílus összhangban az emberek csoportjaival, osztályaival illőség: a szó valóságvonatkozásait fejezi ki
realista: minden igénynek megfelel
• perióduselmélete (periodosz – körmondat: meghatározása, struktúrája) a ritmusos beszédet kellemes hallgatni :)
kidolgozta a körmondatot – a történések ritmusát tükrözi
a nyelvről való ismereteink hiányosak, ha a ritmusról megfeledkezünk o érzelmi funkció: belső ritmus-struktúrának kell megfelelni
jó, kellemes érzés – esztétikai hatása van o logikai hatás
ritmusában közli a leírt eseményeket tagolja a mondandót, segíti a megértést
kétféle szöveg: 1. folyamatos, határtalan (kellemetlen) 2. körmondat (kezdete van, önmagában befejezett és terjedelme jól áttekinthető)
a prózaritmusban a legjobb a paian ritmus (jó kezdés: - u u u, jó zárás: u u u -) befejezett: gondolatilag (lezárul a kijelentés), szemantikailag és ritmikailag is áttekinthető: szemünkkel látjuk és szívünkkel érezzük, jól megjegyezhető egyszerű körmondat: egyszerű bővített, de ritmikailag két részre oszlik
összetett körmondat: 2, 4, 6 tagmondatból áll, lehet kapcsolatos, ellentétes stb. (3.9 fej.)
• szemléletesség
mozgásukban ábrázolja a dolgokat érzelemfelkeltés eszköze
alakzatok, szóképek • stílus (írott, elmondott)
írott: precíz, pontos, sok adat
beszéd: nem kereshető vissza, ezért ezeket nem lehet halmozni o tanácsadó beszéd: csak eszméket, gondolatokat közvetít o törvényszéki beszéd: sok adat, éles logika
o bemutató beszéd: nagy precizitás, nyelvi igényesség, mikor valamit bemutat, önmagát is bemutatja
2006.11.06. A HELLENISZTIKUS KOR STÍLUSELMÉLETE
1. Rhetorica Herennium (A Caius Herenniusnak ajánlott retorika) stíluselmélete Cornificiusnak tulajdonítják a művet, Kr. e. 80-as évek
a negyedik, leghosszabb könyvében tárgyalja a stíluselméletet három stílusnem elmélete (tria genera dicendi)
• fennkölt vagy nagy stílus (emelkedett, ünnepélyes) • közepes stílus (nem a leghétköznapibb)
• egyszerű stílus (leereszkedik, tiszta köznyelvi)
Seneca: “Qualis homo, talis oratio.” (Amilyen az ember, olyan a beszéde.) Buffon: “Le style est l’homme même.” (A stílus maga az ember.)
az adott tárgynak megfelelő gondolatok, szavak és mondatok megtalálása (4:8:11) meghatározás:
• fennkölt: érzelmek felkeltése • közepes: logikára hat
• egyszerű: narratív
a rossz stílusra is hoz példát a mű:
• rossz fennkölt stílus “fagyos” (=dagályos) • rossz közepes stílus: elmaszatolt
• rossz egyszerű stílus: alpári
ezeket feltehetően Theophrasztosz dolgozta ki a négy stíluserény tana:
szintén Theophrasztoszhoz köthető kidolgozásuk • illőség, illendőség (tárgyszerűség)
• világosság
• nyelvhelyesség (görögösség/latinosság/magyarosság) Arisztotelésznél ez még alapvetés
Pázmány: “ne tűnjék deákból csigázottnak” • ékesség (dignitas – méltóság, előkelőség)
szó- és gondolatalakzatok adják
foglalkozik vele, hogy mi teszi széppé, 35 szóalakzatot sorol fel szóalakzat: elhagyása nem vesz el a közlésből, értelmes marad a szöveg
külön tárgyal 10 szóalakzatot, külön csoportba sorolja, mert a szavak ezekben más jelentésben szerepelnek (jelentésváltozás)
a szóképeket (tropusokat) először itt különítik el gondolatalakzatok: didaktikusan tárgyalja, példákkal él 2. Ciceró
Brutus című művében a tropusok először jelennek meg a római szónoklattan történetéről szól a munka különbséget tett a szó- és a gondolatalakzatok között
a szóalakzatokkal kapcsolatban kimondja, hogy kihagyható
a gondolatalakzatokról azt mondja, hogy megszüntetésükkel magát a szöveget szüntetjük meg a szóképeket két nagy csoportra osztja: hasonlóság vagy érintkezés alapján jönnek létre a 20. században ezt Jacobson fedezi fel újra (strukturalista)
megújította a stíluselméletet 3. Quintilianus
az alakzatok és a szóképek elkülönítése, a köztük lévő különbség bizonyítása alakzatok (9:1:14) a szöveg valamely műfogással megújított formája
szóképek (8:6:1) előnyös átvitel egyik jelentésből a másikba, mindig van jelentésátvitel, míg az alakzatokra ez nem jellemző
szó- és gondolatalakzatok elkülönítése
“Már, már Dolabella, sem tégedet, sem gyermekidet...” • elfordulás: a vádlotthoz fordul (gondolatalakzat) • ismétlés: szóalakzat
megrövidítés (“gyermekidet”): szóalakzat – ünnepélyesség egy mondaton belül lehet több alakzat is
2006.11.13. STÍLUS (II.)
alakzatok, szóképek tana
Quintilianus különíti el, a hellenisztikus retorika nagy eredménye prózaritmus: nincs igazán szabályrendszere
a Szepes-Szerdahelyi-féle verstan szerint nem létezik prózaritmus ez nem igaz, különösképpen nem igaz az antikvitásra
Arisztotelész
nem lehet metrikus a prózai szöveg formája, de ritmustalan sem ne legyen mesterkélt (el kell rejteni a mesterségbeli tudást) szám meghatározó (aritmosz) ~ a szöveg száma a ritmus
ritmikus legyen, de ne metrikus – következésképpen ritmusa nem lehet szigorú Trasymakhos beszélt ritmikus prózában
itt is vannak verslábak a mondat végén
paian: az egyetlen versláb, amit a versek nem alkalmaznak részeinek aránya: 3:2 mora
pl. daktilus: - u u (1:1 mora), jambus: u – (1:2 mora), trocheus: - u (2:1 mora) a harmadik könyv 8-9. fejezetében írja le
Ciceró (Kr. e. 106-43.)
Orator című műve (1 könyv, értekezés) (nem keverendő De oratore című dialógusával) a tökéletes szónok ideáját írja le
1. sima, zökkenőmentes szófűzés 2. természetes ritmus
alapja: alakzatok (gondolatpárhuzam, ellentét) pl. a héber zsoltárköltészetre jellemző 3. prózaritmus: időmértéken alapul, részletesen kifejti
a szavak végződése fontos, ritmusos zárás, összecsengések prózaritmus:
• eredete: a görögök találták fel
• oka: kellemes, belső ritmusérzékünket kielégíteni
• természete: lényege a numerus (szám), a hosszú és a rövid szótagok váltakozása • használata: szerinte nem csak a paian alkalmazható
Arisztotelésznél is inkább a súlyos kezdés és végződés szükségessége volt kihangsúlyozva foglalkozik a körmondattal is
szöveg felépítése:
• íz (lat. incisum, gör. komma) • tag (lat. membrum, gör. kólon)
• körmondat (lat. ambitus, gör. periodosz) Quintilianus
Ciceró elméletéből indul ki van benne láthatatlan erő
clausula: tagmondatok végének befejezése, lezárása
ellentmond elődeinek: szerinte mindenféle szövegnek van valamilyen ritmusa (egyszerűnek is) • szórend (ordo)
szavak egymásutánja
a beszéd ahogy halad előre, növekszik a súlya a mondanivalónak
növekvő tagok törvénye (formailag és tartalmilag is) – ettől válik érdekessé
Cicero: Marcus Antonius ellen – “Te ezzel a torokkal, ezzel a tüdővel, egész testednek azzal a gladiátori erejével...”
• kapcsolás (iunctura) tagok összekapcsolása
kerülni kell a magánhangzó-torlódást (hiátus – azonos magánhangzók találkozása) kerülni kell a mássalhangzó-torlódást
itt is emelkedjen a szöveg • ritmus (numerus)
a szófűzés alapja: ritmus (vers), metrum (próza)
ritmussal tagoljuk a szöveget, nem központozással (Arisztotelész)
a ritmus időtartamon alapul, a metrum időtartamon és sorrenden (mennyiségi és minőségi elemek is vannak benne)
nehezebb, mert nincs kötött szabály gyakorlással elsajátítható
2006.11.20. SZÓKÉPEK ÉS ALAKZATOK
1. szóképek (tropus)
jelentésváltozás van bennük (translatio – átvitel, névátvitel) • metafora: névátvitel hasonlóság alapján
• metonímia: szomszédos és közeli fogalmakra alkalmazott névátvitel
• szünekdokhé: “pars po toto”, “együttértés”, rész az egész helyett vagy egész a rész helyett • körülírás: (periphraszisz/circumitio), a nagyítás eszköze
• túlzás: (hüperbolé/superlatio), sokszor metafora is 2. alakzatok (gör. szkhéma/lat. figura)
a szöveg valamely műfogással megújított formája gondolatalakzat – gondolat megfoganása
szkhéma dianoiasz/figura sententiarum/gondolatalakzat – nem hagyható el, hogy a mondat értelmes maradjon
• interrogatio/költői kérdés gondolat kérdés formában • megelőzés/anticipatio/prolépszisz
az ellenfél vádját, felhozható kifogását előzzük meg hatásos – az őszinteség látszatát kelti
• kétkedés/dubitatio
érzelem felkeltése, szintén az őszinteség látszatát kelti ”Nem is tudom, hogy mondjam el Önöknek...” ”...kék színe való?”
• szabadosság/litótész
van valami kiválóság bennünk – hogy ne tűnjön dicsekvésnek, beszédünkkel kisebbítjük “nem csekély vagyont hagyott rá...” =sok pénzt hagyott rá
urbanitás – “tacita eruditio” (hallgatag műveltséget áraszt) • elhallgatás/aposziopészisz/reticentia
nem akar valamiről beszélni a szónok érdeklődés felkeltésére alkalmas szóalakzat – nyelvi megformálás
szkhéma lexeósz/figura verborum/szóalakzat (a mondat fogalma sem volt tisztázva a korszakban) négy módon generálható:
• hozzáadás
o anafora: előismétlés, a tagmondatok vagy a mondatok sora azonos szóval kezdődik o epifora: utóismétlés
“amikor az államból az egyetértés eltűnt, a hűség eltűnt, a barátság eltűnt, a köztársaság eltűnt”
o aszündeton: kötőszó-elhagyás, funkciója: a sokaság érzetét kelti
o zeugma (=járom, iga): ráértés, a hosszabb mondatban előforduló közös mondatrészt csak egyszer tesszük ki
“meddig lesz még úr a betyárság, és ujahad mi, milliók?” (Ady Endre) o rím/homoioptoton/homoioteleuton (=hasonló esetvégződés)
“A legszebb életfelfogás: a szerelmet keresni, a szemérmet tisztelni, a szépséget szeretni, a hírnevet keresni.”
• elvétel • felcserélés
2006.11.27. ELŐADÁSMÓD
pronuntiatio, hüpokriszisz
hihető előadás – becsapás: művészi (khatarszisz) új tudomány: Arisztotelész idejében nem létezett még már ő megsejti, hogy lesz ilyen
összefoglalja:
• a hangerő alkalmazása az egyes érzelmeknek megfelelően • hangfekvések (harmónia)
• beszédritmus
Démoszthenész: a legnagyobb görög szónok a szónok 5 feladata közül az előadásmódot emeli ki
az antik retorika elmélete az előadásmódról: Rhetorica Herennium
sokan az előadásmódot tartják a legfontosabbnak (Démoszthenész, Ciceró)
Quintilianus: tanulmányozzuk önmagunkat, azt kell érvényesíteni, amiben jók vagyunk szerinte mind az öt feladat fontos
még nem jrtak megfelelően az előadásmódról korábban
Diogenész Laertiosz: Híres filozófusok élete című művében írja – Theophrasztosz könyvet írt az előadásmódról
nyilván ismerte, így feltehetően nem tartja jónak az előadás függ:
• hanghordozás
o hangerő: ápolás eredménye, utánzó gyakorlás által o hangmagasság: születési adottság, megőrizni, ápolni kell
(egy szónoknak akár 3-4 háziorvosa is volt ilyen célra)
o hanghajlékonyság: a beszéd tetszés szerinti változtatása az érzelmeknek megfelelően, tudománynak tartja, a gyakorlat fejleszti
bevezetés: lassan, nyugodtan, visszafogottan – bemelegítés kisebb szünetek beiktatása
a hangnemeket már itt váltogassuk, de kerüljük az éles felkiáltásokat a vége felé már áradjunk (a körmondatokat a vége felé érdemes alkalmazni) hajlékonyság alapján elkülöníti:
• társalgó hangnem: nyugodt, közel a mindennapi beszédhez, funkciója az ösztönös beszélgetés
• komoly: méltóságteljes, visszafogott, tárgyilagos • magyarázó: visszafogott, a történések logikáját közvetíti
• elbeszélő: mesélés, úgy adja elő a dolgokat, ahogy megtörténtek • tréfálkozó: veszélyes, a rétor sosem nevettet, mint a színész, szellemes,
visszafogott, legfeljebb jóindulatú mosolyt fakaszt • vitázó hangnem: éles, funkciója a bizonyítás vagy cáfolás
használható)
• szaggatott: rövid, ízekkel, legfeljebb tagmondatokkal beszél, tagolt szöveg
• fennkölt hangnem: érzelemkeltés (harag, szánalom...)
• buzdító: felnagyítjuk a jót/bűnt és követésre buzdítunk/haragra gerjesztünk
• megindító: bajok felnagyítása, sajnálat vagy részvét fölkeltése végett továbblép: a három hangnemet így nyolc alfajra osztja ezek mentén
• komoly társalgó: teli torokból, határozottan, higgadtan, visszafogottan, nem tragikusan, mert a szónok nem színész
• magyarázó társalgó: emelkedett hang, gyors megszakításokkal, tagolva, a szünetek időt hagynak a gondolatmenet megértésére
• elbeszélő társalgó: kövesse a dolgok jellegét – gyors, lassú, ritmikus
• tréfálkozó társalgó: kedves, őszinte, huncut, alig észrevehető mosoly, a féktelen kacagtatást kerüljük
• folyamatos vitázó: hangerő fokozása, hangfekvések váltakozása
• szaggatott vitázó: teli torokból, hangos, érthető, hosszú szünetek, sok apró szúrás • buzdító fennkölt: magas, egyenletes hangerő, gyakori hangnemváltás, gyors beszéd • megindító fennkölt: visszafogott, mély hangon, gyász hangján, gyakori
megszakítások, hosszú szünetek, feltűnő váltások, nem lehet megtervezni, amilyennek az érzelem diktálja
• testmozgás: hanglejtés és arckifejezés
• komoly társalgó: álló helyzet, jobb kéz gesztikulációja • magyarázó társalgó: fej a közönség felé mozog
• elbeszélő társalgó: álló helyzet, jobb kéz gesztikulációja • tréfálkozó társalgó: szó erejével hassunk, ne a gesztikulációval • folyamatos vitázó: váltakozó arckifejezés, kézmozdulatok • szaggatott vitázó: kar előre, lábdobbantás
• buzdító fennkölt: lassú
2006.12.04. A SZÓNOK ALAKJA
Quintilianus 12. könyvét ennek a témának szenteli Cicero is foglalkozott a témával
“Vir bonus dicendi peritus” – beszédben jártas becsületes ember
→ a tisztességtelen, becstelen emberek nem bölcsek és nem okosak, mert a rosszal együtt a büntetést is vállalják, valamint kiszámíthatatlanok, mert romlott bennük a lélek
cél: bíróval elhitetni valamit, hogy azt igaznak tartsa
→ inkább elfogadja annak a véleményét, akit igaznak ismer a híre alapján
kisebb-nagyobb hibája persze minden embernek van, azonban ezért kárpótlás, hogy a szónok nagy ügyeket szolgál (Démoszthenész, Cicero)
szónoki tudás, képesség a szónok három célja:
• tanítás, ismeretek közlése (docere)
ismernie kell az igazságot, széles látókör, műveltség kell hozzá hét szabad művészet/septem artes liberales:
o trivium: retorika, grammatika, logika/dialektika o quadrivium: aritmetika, geometria, zene, csillagászat szabad ember lesz, nem tudják becsapni
emellett a filozófiában is legyen járatos :) • szórakoztatni, gyönyörködtetni (delectare)
szellemesség
• megindítás (movere)
cselekvésre késztetés → érzelmileg is meg kell győzni a hallgatóságot Cicero összekapcsolja:
tanítás → egyszerű stílus
gyönyörködtetés → közepes stílus megindítás → fennkölt stílus
konfliktusok: kommunikáció problémája a retorika a kommunikáció tudománya
Bión: a retorika célja → “Hogy megkapj valamit, meggyőzéssel érd el, ne erőszakkal.” John T. Kirby: The Great Triangle (1994)
a görög gondolkodást vizsgálja Homérosztól Platónig peitho: meggyőzés
bia: erő, erőszak
erósz: szeretet, szerelem, vágy (arra irányul, ami nincs) ellentét: meggyőzés csődöt mond: az erő veszi át a szerepét összekapcsolódás: peithó és erósz tengelye
továbbépítés:
tetraéder:
Platón: hatalom
mindent beárnyal és tönkretesz
ezért nem fogadja el államában a költőket és a retorikát
Arisztotelész: helyettesíti – megingatja érvényességét pathosz: érzelem
éthosz: jellem
logosz: logikai érvelés
ezek mindhárman pozitívan segítik egymást
Arisztotelész: Poétika – a mimészis is lehet tudomány, lehet módszertana Arisztotelész: Retorika – dialektika párja, fontos a logosz
az életben a pathosz nagyon fontos Kerényi Károly: az ókortudomány egzisztenciális tudomány évezredek tapasztalatát, bölcsességét közvetíti
