Dr. Király Rudolf
SPANYOL
NYELVKÖNYV
tanfolyamok és magántanulók számára
Hetedik kiadás
A RAJZOKAT E I G E L ISTVÁN F E S T Ő M Ű V É S Z K É S Z Í T E T T E ISBN 963 17 0579 X © DJR. KIRÁLY R|UjD¡O.L¡F, 1974
B e v e z e t é s
1. A spanyol nyelv (La lengua española; el idioma español; el español; el castellano)
A mai Spanyolország területét, a Pireneusi (vagy ahogy régebben nevezték; Ibériai) félszigetet eredetileg az Észak-Afrikából odatelepedett i b é r e k lakták. Később k e l t á k keveredtek közéjük („keltibérek"). Az ásványi és egyéb kin csekben gazdag félszigetre az idők folyamán föníciaiak, görögök és karthágóiak is költöztek. Az időszámításunk előtti harmadik században r ó m a i gyarmato sítók jelentek meg a félszigeten. Velük elkezdődik a l a t i n nyelv elterjedése az őslakosság közt. A spanyol nyelv a nép által beszélt latin nyelv változata, és ennélfogva a többi „román" nyelv: a portugál, francia, provenszál, szard, olasz, ladin, román nyelv közeli rokona. A spanyol nyelv hangtani és kiejtésbeli sajátos ságai a keltibérek nyelvére vezethetők vissza.
A spanyol nyelv szókincsének tíz százalékát a r a b elemek alkotják, ami a hosszú mór uralom (711 — 1492) következménye. A germán, francia és olasz befolyás már nem olyan jelentős. Amerika meghódítása indián szavak meghono sodását eredményezte (pl. tomate paradicsom, chocolate csokoládé).
Az egységes, irodalmi spanyol nyelv kialakulása szempontjából döntő szerep jutott K a s z t í 1 i a spanyol tartománynak, mely mind politikai, mind irodalmi téren (Cervantes, Lope de Vega, Calderón de la Barca műveivel) a vezető helyet foglalta el. Ezért használják a spanyol nyelv megjelölésére még ma is a castellano (kasztíliai) szót. Egyébként Spanyolországban éppúgy vannak nyelvjárások, mint másutt. Andalúzia, Asztúria, Aragón, León spanyol tartományban például az andalúziai, illetve asztúriai, aragóniai, leóni nyelvjárást beszélik. A tanult emberek természetesen mindenütt az irodalmi vagy hivatalos spanyol (kasztíliai) nyelven beszélnek. A Katalóniában beszélt katalán nyelv, a Galicia tartomány ban beszélt gallego nyelv és a Pireneusok vidékén élő baszkok nyelve viszont különálló nyelvnek számít.
A spanyol nyelvet ma több mint százmillió ember beszéli. Spanyolországon kívül spanyolul beszélnek az afrikai Spanyol-Marokkóban, a Baleári-szigeteken és az Antillákon, a Fülöp-szigeteken, Mexikóban és — Brazília kivételével, ahol portugálul beszélnek — egész Dél-Amerikában. Az Amerikában beszélt spanyol nyelv lényegében nem különbözik a kasztíliai spanyol nyelvtől. A fontosabb el térésekre a továbbiak során még visszatérünk.
2. A ejlsd: ejtsd: ejtsd: ejtsd: spnnyol a á } ftdtá r éré betűsor (El b bé k ká . rr érré c ?é 1 élé s észé alfabeto español) eh csé II élje t té y jé, i d dé m érné u u grjégá e é n éné V be a következő « » ¿fé hé ñ o ényé ó w be dobié dóblé bé céda 30 betűből áll: h f desé i p q pé kii X ékisz
A k és a w csak idegen szóban fordul elő. 3. A magánhangzók (las voeales) és kiejtésük
A spanyol nyelv magánhangzói: a, e, i, o, u, y. Az y tulajdonképpen
félhangzó, mert lehet magánhangzó is {„i"), mássalhangzó is („j").
A magánhangzók kiejtésben' h o s s z ú s á ' g á t illetően azt kell tudnunk, hogy a spanyol magánhangzókat sohasem nyújtjuk olyan hosszúra, mint a magyar
á, é, i, ó, ú hangokat. A spanyol magánhangzók f é l h o s s z ú a k a hangsúlyos szótagban, r ö v i d e k (mint a magyar a, e, i, o, u hangok) a hangsúlytalan szó tagban. A hangsúlyos magánhangzót a spanyolban akkor is csak félhosszan ejtjük,
ha ékezettel van ellátva, mert a spanyolban az ékezet a hangsúlyt, nem pedig a hangzó hosszúságát jelöli, mint a magyarban.
Elöljáróban megjegyezzük, hogy a spanyol szavakban a hangsúly legtöbbször
az utolsó előtti szótagon van. A mássalhangzóra (de nem n-re vagy s-re) végződő
szavakban az utolsó szótag a hangsúlyos. Ettől az alapvető szabálytól való minden eltérést ékezettel jelölnek a spanyojban. A bevezető részben a spanyol szavak kiejtésének átírásában a hangsúlyos magánhangzót dőlt betűs szedés jelöli.
Az egyes magánhangzók kiejtése :
a = magyar a és á közötti hang (mint a német „Anfang" szóban); átírá sunkban ezt a hangot á-val jelöljük: patata [pátátá] burgonya, ánima [ánima]lélek, pan [pán] kenyér, banana [bánóná[banán, alarma [álármá] riadó.
e = magyar e és é közötti hang. Zárt (azaz mássalhangzóval végződő) szó
tagban az e kiejtése természetszerűleg közelebb áll a magyar c hanghoz, amelyet a merre, mert szóban találunk. Ezt a hangot — tehát a magyar
e és é közötti hangot — átírásunkban é-vel jelöljük : perla [pérlá] gyöngy, tema [témá] tárgykör, de repente [dérépénté] hirtelen, nene [néné] kis
gyerek.
i = 1. magyar i hang, mássalhangzók között, vagy ha hangsúlyos: tinta [tinta] tinta, militar [militar] katona, lila [liléi] orgona, tia [tik] nagy néni.
2. magyar / hang, ha hangsúlytalan és magánhangzó előtt áll: pie [pjé] láb, diamante [djámónté] gyémánt, mi amiga [mjámígá] barát nőm.
3. egészen rövid i, ha hangsúlytalan és magánhangzó után áll: aire [airé] levegő, reina [réiná] királynő.
O = a magyar a hang felé közeledő nyílt o hang, még nyíltabb, mint az o hang a magyar posta szóban ; ezt a hangot átírásunkban ó-val jelöljük : limón [limón] citrom, trono [trónó] trón, monótono [monótono] egyhangú, anónimo [anónimo] névtelen.
U = 1. magyar u hang: tumulto [tumulto] csődület, punto [puntó] pont, número [numeró] szám, luna [luna] hold.
2. nagyon rövid, u és o közötti hang, ha hangsúlytalan és magánhangzó előtt áll. Az u ilyenkor nem alkot külön szótagot: egybe kell ejteni a következő magánhangzóval. Ezt a hangot átírásunkban w-vel jelöljük : agua [ágwk] víz, cuanto [kwöntö] amennyi, cuenta [kwéntá] számla, bueno [bwénó] jó, su amigo [szwámíg'ö] barátja.
3. rövid u hang, ha hangsúlytalan és magánhangzó után áll (átírásunk ban : u ) : aula [óulá] előadóterem, Europa [éurópá] Európa.
4. n é m a a gue, gui szótagban és q u t á n : guerra [gérrá] háború, Miguel [migel] Mihály, guía [gíá] vezető, querer [kerér] szeretni,
akarni.
y = 1. magyar í hang az y ( = és) szóban; rövid i hang szó végén (mindig csak magánhangzó u t á n ) : rey [réi] király, ley [léi] törvény, Uruguay
[urugwái], Paraguay [párágwdáj.
2. magyar / hang, szó elején és magánhangzók között: yo [jó] én, reyes [rréjész] királyok, leyes [lejész] törvények, mayo [mojó] május. 4. A mássalhangzók (las consonantes) és kiejtésük
A spanyol mássalhangzók közül az /, k, l, p, t hangot mindig, a b, d, g, m, n, r hangot bizonyos esetekben úgy ejtjük, mint a magyarban.
Az egyes mássalhangzók kiejtése:
b , v = E két betű egy és ugyanazt a hangot jelöli (akárcsak a magyarban a / és az ly). Kiejtése:
1. magyar b, szó elején szünet után (vagyis, ha a szó mondatot kezd, illetve vessző, pontosvessző, beszédben tartott szünet után következik), valamint m, n után : bandera [bandera] zászló, nimbo [m'mbö] dicsfény, en Bruselas [émbruszelász] Brüsszelben ; — vara [báká] tehén, Varsooia [bárszóöjá] Varsó, víbora [bíftórá] vipera, conversación [kómbérszácjónj társalgás, tranvía [trámbiá] villamos, un buen vino [umbwémbtnó] egy jó bor.
2. a felső fogsor közreműködése nélkül, csupán az ajkakkal képzett p-hang, minden más esetben (átírásunkban : b): la bandera [láöándérá] a zászló, barba \barb&) szakáll, la barba [\kbarbk] a szakáll, lobo [\dbb] farkas, el bulbo [blbulbb] a hagyma ; — la vaca [láfiáká] a tehén, a Var^
sovia [á&árszd&já] Varsóba, una víbora [unixbibbrk] egy vipera, avión
[á&jón] repülőgép, severo [széftéró] szigorú.
3. A ¿>-t p-nek ejtjük / előtt (akárcsak a magyarban, vö. a lábtakaró, többtermelés szót): obtener [óptenér] elérni, subterráneo [szupterrónéój földalatti.
C = 1. magyar k hang, a, o, u és mássalhangzó előtt, valamint a szó végén :
café [káfé] kávé, alcoba [álkoftá] hálófülke, cubo [kubb] vödör, eritica
[kritika] bírálat, cinc [cjnk] cink.
2. selypített 52 (mint az angol th a three szóban; átírásunkban : £); nyelvünket a két fogsor közé téve ejtünk sz-t. így ejtjük ki a spanyol c-t e és i előtt: cero [céró] zérus, cocina [kóciná] konyha, cerco [qérkb] kör, ciruela [cjrwélá] szilva.
ce = A kettőzött c csak e és i előtt fordul elő, kiejtése : ke.: acceso [akcészó] közeledés, lección [lekcjón] lecke, acción [ákejón] cselekedet.
ch = 1- magyar cs: muchacha [mucsácsá] leány, chocolate [csókóláté] csoko ládé, China [csiná] Kína, Chile [csilé] Csíle, Chipre [csípré] Ciprus. 2. magyar k, a szó végén, idegen szóban: Munich [munik] München. d = 1. magyal d hang, szó elején (szünet után) és /, n után : deporte [deporté]
sport, caldo [káldó] húsleves, cuando [kwándó] amikor.
2. lágyan ejtett d (átírásunkban : d), minden más esetben : nyelvünk hegyét gyengén a felső fogsor alsó széléhez illesztve ejtünk d-t: los
deportes [lózdépórtész ] a sportok, padre [padre] apa, adiós [ádjósz] ég
veled, dedo [dédó] ujj, los dedos [lözdédósz] az ujjak.
3. sokszor majdnem néma, a szó végén. Nyelvünket a d hang kiejtésére állítjuk be, anélkül azonban, hogy a d-t ki is ejtenénk (átírásunkban : d) : Madrid [mádrid] Madrid, usted. [usztéd] ön, ciudad [cjudád] város. A népnyelvben (különösen Andalúziában) gyakori a d teljes elhagyása, külö nösen az -ado végződésben í he hablado [éá&ldó] beszéltem, ha sentido [ászéntíó] érezte.
n = 1. magyar g hang a, 0, u és mássalhangzó előtt, de csak szó elején (szünet után) és n után: gato [gátó] macska, gota [gótá] csepp, gusto [gusztó] ízlés, grande [grandé] nagy, hongo [óngó] gomba.
2. erősen ejtett h (mint a magyar ah, ahhoz szóban), e és i előtt (átírá sunkbán : h): general [/lénérál] általános, germano [hhrmánb] germán,
Ginebra [ftiné&rá] Genf, tangible [tán/iiftlé] érezhető.
3. minden más esetben a a-t úgy ejtjük, hogy a 0 kiejtésekor a nyelv hátat nem nyomjuk szorosan a szájpadláshoz, hanem kis rést hagyunk (átírásunkban : g): el gato [élaátö] a macska, lago [lágb] tó, digno
[díanó] méltó, hidalgo [idálaó] nemesember.
h, ?=• mindig néma : hablar [áftlár] beszélni, historia [isztórjá] történet, ahi [ki] ott, ahora [áórá] most, hierba [jérftá] fű,
j =; erősen ejtett h, vagyis úgy ejtjük, mint a g-t e és i előtt: jabón [Aaoón] szappan, Japón [Aapön] Japán, ojo [őhő] szem, traje [tra^é] öltözet
Jorge [hőrhé] György.
A y néma a reloj [rélő] óra szóban, de a többes számban kiejtjük:
los relojes [lózrélóAész] az órák.
A régi helyesírásban a;-et írtak j helyett: México, Don Quixote; ma: Méjico, Don Quijote.
k = magyar k; csak idegen szóban forduJ elő: kilo [kilo] kiló, kilómetro [kilómetro] kilométer.
U = magyar Ij, azzaJ az eltéréssel, hogy a két hangot nem külön-külön' hanem egybekeverve kell kiejtenünk (majdnem úgy mint a magya* „kelljen" szóban): lluvia [ljwojá] eső, pollo [póljó] csirke, hallar [áljárJ találni.
m = 1. magyar m: mano [manó] kéz, tomo [tomo] kötet.
2. magyar n, szó végén: álbum [aloun] album, ultimátum [ultimdtun] ultimátum. (Vö.: Ábrahám spanyolul: Abrahán [áorádn]; Jeruzsálem:
Jerusalén [^éruszálén]; hárem: harem és harén [árén].)
n = 1. magyar n: ananá [anana] ananász, nene [néne] kisgyerek.
2. magyar m: b, f, p, v előtt: en Bélgica [émbél^iká] Belgiumban,
enfermo [émférmo] beteg, en parte [émpárté] részben, un pan [umpán]
egy kenyér, tranvía [trámb¿á] villamos.
n = magyar ny: año [anyó] év, español [észpányól] spanyol. Az n fölé írt hullámos vonal neve: el (vagy la) tilde.
q = magyar k; csak e és i előtt fordul elő; utána mindig néma u követ
kezik: queso [készó] sajt, química [kimiká] vegytan, buque [buké]
hajó-r = 1. magyahajó-r hajó-r: cahajó-ro [káhajó-ró] dhajó-rága, quehajó-rehajó-r [kéhajó-réhajó-r] szehajó-retni, akahajó-rni, pehajó-ro [pérö] azonban.
2. magyar rr, szó elején (szünet után) és /, n, s után: rico [rrikó] gazdag,
el río [élrriö] a folyó, Enrique [énrriké] Henrik, las ramas [lázrrdmász,
a társalgás nyelvében: lárrámász] az ágak.
rr = magyar rr: perro [perro] kutya, gorra [gorra] sapka, arriba [árri&á] fent.
g = l . majdnem olyan, mint a magyar sz. A különbség az, hogy kiejtésekor a nyelvünk olyan állást foglal el, mely a magyar sz és s hang kiejtésekor elfoglalt állása közé esik; ilyen módon olyan „sz"-hangot nyerünk, mely a magyar „s"-hang felé hajlik: sastre [szásztré] szabó, asesino [ászészmó] gyilkos, Marruecos [márrwékósz] Marokkó.
2. a magyar z-hez közel álló hang, zöngés hang (b, d, g, j , l, 11, m, n, ñ, r, v) előtt. A spanyol z-hang a zöngétlen spanyol sz-hangnak zöngés megfelelője: ugyanolyan nyelvállással képezzük, mint az sz-hangot; olyan z-hangot kapunk tehát, mely a magyar zs-hang felé hajlik:
Lisboa piz&óá] Lisszabon, limosna [limózná] alamizsna, asno [áznó]
szamár, desván [dkzbán] padlás, las madres [lázm¿WrészJ az anyák, dos
reglas [dózr¿0lász] két vonalzó.
A társalgás nyelvében az r előtti 8-t sokszor nem ejtik kJ, helyette az r-et meg nyújtják : israelita firráél/tá] Izraelita, loa romanos [lorrómánósz] a rómaiak, dos
reglas [dórr¿</lász] két vonalzó.
yy = csak idegen szóban fordul elő; a spanyolban ajak-u-nek (6) ejtjük: watt [6át] -watt, Wolfram [öólfrckn] wolfram.
X = 1. magyar ksz, magánhangzók között: examen [ékszámén] vizsga,
éxito [ékszitó] siker.
2. magyar sz, mássalhangzó előtt: excusa [észkuszá] mentség, extranjero [észtránAéró] idegen, excursión [észkurszjón] kirándulás. — Sokan az
exacto [észáktó] pontos és az auxilio [áusziljó] segítség szóban is így ejtik
az x-et.
2 = 1 . selypített sz, a, o, u és mássalhangzó előtt (ez a hang tehát azonos a spanyol c hanggal e és i előtt): zona [cóná] zóna, caza [kócá] vadászat,
conozco [kónó§kó] ismerek.
2. selypített z, zöngés hang előtt (átírásunkban : z): juzgar [mizgár ] megítélni, tizne [tizné] korom, diez dedos [djézdédósz] tíz ujj.
5. A kettős magánhangzók (Los diptongos)
Ha a spanyolban két magánhangzó kerül egymás mellé, három eset adódhat: 1. A magánhangzók egyike sem i vagy u, illetve a magánhangzó" egyike hangsúlyos í vagy «. Ilyenkor mind a két magánhangzót tisztán, teljes hang értékükben kell kiejtenünk és a két magánhangzó külön-külön szótagnak számít
(és nem is alkot nyelvtani értelemben vett „kettős magánhangzót"). Pl. trineo [trinéó] szánkó, óleo [óléó] olaj, museo [muszeó] múzeum, aldea [áldéá] falu,
poeta [póétá] költő; tio [tiö] nagybácsi, oir [óir] hallani, pua [puá] tüske, aúrt [kun] még.1
2. A magánhangzók egyike hangsúlytalan i vagy u. Ilyenkor (mint fentebb láttuk, 1. i betű 2. pont) az i-t magánhangzó előtt /-nek, magánhangzó után pedig nagyon rövid i-nek ejtjük ; az «-t magánhangzó előtt «j-nek, magánhangzó után nagyon rövid u-nák ejtjük. Az ilyen magánhangzó-kapcsolat egy szótagnak számít. Példák : aire [oiré] levegő, triángulo [trjánguló] háromszög, peine [peiné] fésű, peinar [péinór] fésülni, miembro [mjémbró] tag, opio [öpjó] ópium, trueno
[trwénó] mennydörgés, muela [mwélá] zápfog, tenue [tenwé] vékony, aula [áulá] előadóterem, reumático [reumátikó] reumatikus, mutuo [mutwó] kölcsönös.
3. Ha az i és az u alkot egymással kettős magánhangzót, a második helyen álló hang a hangsúlyos : ruido [rwidő] zaj, viudo [bjudb] özvegy. — Ez a kap csolat is egy szótagnak számít. — Az iu, ui szótag hangsúlytalan is lehet, mint pl. a diuturno [djuturnó] hosszadalmas és a cuidado [kwidádb] óvatosság szóban.
1 Hogy a hangsúly és a kiejtés pontos követése mennyire fontos, azt az alábbi példák is szemléltetik: hacia [ágja] felé, hacía [keik] csinált: continuo [köntinwö] folytonos, continúo Pcönthmö] folytatom, continuó [kontinwó] folytatta.
Három magánhangzó (triptongo) is kerülhet egymás mellé (iai, iei, uai, ueir
uag, uey) ; ez a kapcsolat is egy szőtagnak számít: apreciáis [áprécjóisz] meg
becsülitek, buey [bwéi] ökör, Uruguay [urugweu] Uruguay. — Ha az i vagy az. a hangsúlyos, ékezetet kap, és a hármas magánhangzó feloldódik kettős magán hangzóvá : amaríais [ámáríáisz] szeretnétek.
6. Kettős mássalhangzók (Consonantes dobles)
A spanyol 11 és rr nem számít kettős mássalhangzónak ; a szótagok elválasz tásakor együtt maradnak: ha-llar találni, pe-rro kutya.
A spanyolban csak a c és az n fordul elő kettőzve, a c is csak e és i előtt:
accesible [ákcésziMé] megközelíthető,' lección [lékejón] lecke, perenne [pérénné}
tartós, örök.
Az összes többi mássalhangzó csak egyszerű alakjában fordul eiő. Ezt fontos tudni, ha pl. latin vagy francia ismeretek alapján tanulunk spanyolul. (Vö. a latin affirmo, annoto, dissertatio, inflammatio, saccus a spanyolban: afirmo,
anoto, disertación, inflamación, saco; — a francia botte, chasse, honneur, mettre, successif spanyol megfelelője pedig: bota, caza, honor, meter, sucesivo.)
7. Néma mássalhangzók (Consonantes mudas)
1. A A mindig néma: hablar [áftlár] beszélni, ahora [áórá] most.
2. A b-t nem ejtjük ki s-f mássalhangzó előtt; a b elhagyása írásban is kezd elterjedni: obstáculo [ósztákuló] akadály, obscuro [ószkuró] sötét, subscribir
[szuszkri&ir] aláírni, substituir [szusztitwir] helyettesíteni.
3. A népnyelvben és a gyors társalgás nyelvében a d-t nem ejtik ki a szö vegén és az -ado végződésben: Madrid [mádri] Madrid, usted [uszté] ön, he
hablado [éafiláó | beszéltem.
4. A / néma a reloj [rréló] szóban.
5. Az n-t sokan nem ejtik ki a trans- igekötőben : transatlántico [trászátlón-tikó] óceánjáró hajó ; — valamint a con, in igekötőben se, st előtt: construcción
[kón- ü. kósztrukejón ] építés, instrucción [in- v. isztrukejón ] oktatás.
6. A p-t nem ejtik (és sokszor nem is írják) mássalhangzó előtt: séptimo v.
sétimo [szetimó] hetedik, septiembre [szétjémbré] szeptember, subscripción
[szusz-kripejön] előfizetés.
8. A spanyol hangok kiejtísi táblázata A spanyol betű a l> e cc eh d e f 9 Hangértéke a és á közötti félhosszú hang 1. b 2. ajak-y 3. p 1. k 2. selypített sz ¿-(-selypített sz 1. cs 2. k 1. d 2. lágyan ejtett d 3. sokszor néma e és « közötti félhosszú hang / 1. 9 2. erősen ejtett h 3. zöngés g Mikor ? szó elején (szünet után) és m, n után minden más esetben t előtt a, o, u, mással hangzó előtt és szó végén e és i előtt csak e és í előtt szó végén szó elején (szünet után) és l, n után minden más esetben a szó végén a, o, u, mással hangzó előtt, szó elején (szünet után) e és i előtt minden más esetben A hang jelíilése könyvünk ben á b b P k k? cs k d d d é f g h 9 Példa patata [pátötá] burgonya » bandera [bándérá] zászló nimbo fn/mbó] dicsfény en Bruselas [émbruszélász] Brüsszelben la bandera [láftándérá] a zászló barba [bárbk] szakáll obtener [ópténér] elérni café [káfé] kávé
alcoba [álkö&á] hálófülke cubo \kubö] vödör crítica [krz'tiká] bírálat cinc [fink] cink
cero [gévö] zérus
cocina [kócmá] konyha acceso [ákcészó] közeledés lección [lékejón] lecke muchacha [mucsdcsá] leány China [csz'ná] Kína
Munich [mumk] München deporte [dépdrté] sport caldo [kdldó] húsleves cuando [kwdndó] amikor los deportes [lózdépórtész]
a sportok padre [podré] apa
Madrid [mádr/a] Madrid usted [ ú s z t á l ön
pelo [peló] haj
de repente [dérépénté] hirtelen
flor [flór] virág
África [dfriká] Afrika gato [gdtój macska gusto [gusztó] ízlés grande [grandé] nagy general [hénérál] általános Ginebra [hinébrá] Genf el gato [élqátö] a macska lago [lágö] tó
A spanyol betű h i í k 1 11 m n ñ ö P q T Hangértéke néma 1. félhosszú í 2. / 3. rövid i erősen ejtett h k l
u
1. m 2 . 71 1. n 2. m ny félhosszú nyílt o P k 1. r 2 . 7T Mikor? mássalhangzók közt, és hang súlyosan hangsúlytalanul, magánhangzó előtt magánhangzó u t á n csak idegen szóban szó végén b, f, p, v előtt \ csak e és / előtt szó elején (szünet után) és l, n, a után A hang jelölése könyvünk ben i j i h k 1 « n n r m ny ó P k r Példa hablar [áMdr] beszélni ahora [ádrá] most tinta [tinta] t i n t amínimo [mínimo] legkisebb pie [pjé] láb
mi amigo [mjámí^ó] bará tom
aire [diré] levegő reino [réinó] királyság jabón [hkbón] szappan Japón [hhipón] J a p á n ojo [óhö] szem kilo [kiló] kiló
kilómetro [kildmétró] kilométer
lámpara [Idmpárá] lámpa Londres [Idndrész] London lluvia [Ijuí»já] eső
pollo [pöljó] csirke mano [mdnó] kéz tomo [tomó] kötet álbum [dl&un] album anana [ándná] ananász nene [néné] kisgyerek en Bélgica [émbélMká] Belgiumban enfermo [émférmó] beteg en parte, [émpdrté] részben tranvía [trámbz'á] villamos año [dnyó] év
español [eszpánydl] spanyol limón [limdn] citrom monótono [mónötónó]
egyhangú
Pepe [pépé] Jóska pipa [pipa] pipa queso [készó] sajt
química [kimiká] kémia caro [kdról drága rico [rrikó] gazdag el río [élrrió] a folyó Enriaue [énrriké] Henrik los ricos [lózrrikósz]
a gazdagok
A. spanyol betű rr s t u V w X y z Hangértéke rr 1. s-hez köze ledő sz-hang 2. zs-hez köze ledő z-hang / 1. félhosszú u 2. néma 3. nagyon rövid u 4. rövid u 1. b 2. ajak-p ajak-» 1. ksz 2. sz 1. i 2. rövid i 3. / 1. selypített sz 2. selypített z Mikor? zöngés hang (b, d, g, j , l, 737, n, fi, r, v) előtt a gue, gui szótagban és q után hangsúlytalanul, magánhangzó előtt magánhangzó után szó elején (szünet után) és m, n után minden más esetben csak idegen szóban magánhangzók közt mássalhangzó előtt önállóan szó végén, ma gánhangzó után szó elején, és két magánhang zó között a, o, u és más salhangzó előtt zöngés hang előtt A hang Jelölése könyvünk ben rr sz z t u w u b b b ksz sz i i j 9 z Példa
perro ¡riérrö] kutya arriba [árríbáj fent
sastre fszdsztréj szabó asesino faszészmó] gyilkos Lisboa \]\zhók] Lisszabon asno [dznó] szamár
patata [pátötá] burgonya
tumulto [tumulto] csődület guerra [g¿rrá] háború guía [gza] vezető quinto [k/ntó] ötödik agua [a#wá] víz bueno [bwénó] jó deuda [déurfá] adósság
Valencia [báléncjá] Valencia tranvía [trámbz'á] villamos la vaca [láidká] a tehén severo [széöéró] szigorú
watt [öat] watt
wolfram [öólfrdn] wolfram examen [ékszrimén] vizsga éxito [ékszitó] siker
excusa [észkuszá] mentség
y [i] és
rey [rei] király ley [leil törvény yö fj>] én reyes [i éj ész] királyok mayo [mdjó] május zona [cóná] zóna caza [köcá] vadászat conozco [kóndckó] ismerek juzgar [ftuzr/dr] megítélni tizne [tizné] korom
V
9. Néhány helyesírási és hangtani szabály
1. E és i („magas hangok") előtt a c ugyanazt a hangot jelöli, mint a z az
a, o, u („mély hangok") előtt (selypített c-t: c ) ; vö.: cero, cocina, zona, caza, conozco.
vo.
2. E és i előtt a qu ugyanazt a hangot jelöli, mint a c az a, o, u előtt (k-t);. i <yueso, química, café, alcoba, cubo.
3. i? és i előtt a £ ugyanazt a hangot jelöli, mint a / (erős A-t: h); vö. :
general, Ginebra, jabón, Japón, ojo.
4. A que, gui szótagban az u csak írásjel, és arra szolgál, hogy a 0-t e és í •előtt is 17-nek (és ne A-nak) ejtsük; vö.: guerra, guía.
5. Ha az u-t a gue, gui szótagban ki kell ejteni, ezt az írásban úgy jelöljük, hogy két pontot („la cremá") teszünk az u fölé: pingüe [píngwé] kövér, agüero Já^wéro] jóslat, agüista [á^wisztá] fürdővendég.
A fenti öt szabályban foglaltakat az alábbi táblázat szemlélteti:
A k hang jelölése A g hang ielölése A h hang jelölése a előtt za ca a a ja gua e előtt ce que oue flt% i e flüe z előtt ci qui ÜUÍ uu a güi 0 előtt zo co 0 0 jo guo u előtt zu cu flU ju
A ragozás (és szóképzés) folyamán gyakran előfordul, hogy a magas hangok
(e, i) helyébe mély hangok (a, 0, u) lépnek és fordílva. Ilyenkor a fenti táblázat
ban kimutatott hangok jelölése is az esetnek megfelelően megváltozik. így például azonos hangot más betűvel jelölünk a következő szókban: vencer győzni, venzo győzök; cruzar keresztezni, crucé kereszteztem ; tocar érinteni, toqué érintettem ;
distinguir megkülönböztetni, distingo megkülönböztetek, distingues megkülön
böztetsz ; jugar játszani, jugué játszottam; averiguar kivizsgálni, averigüe ki vizsgáljam ; dirigir irányítani, dirijo irányítok ; hogar tűzhely, hoguera máglya.
6. Két magánhangzó között nem írunk i-t, hanem y-t; pl. concluir követ keztetni, concluyo következtetek, concluyendo következtetve.
7. A hangsúlytalan tőbeli e és 0, hangsúlyossá válva, sokszor ie és ue (vagy «sak i, u) hangra változik; pl. sentir (széntir) érezni, siento érzek ; dormir [dormir]
aludni, duermo alszom, durmió aludt; pedir [pedir] kérni, pido kérek; festivo ünnepi, fiesta ünnep; fontanal [fontánál] forrás-, fuente [fwénté] forrás.
8. A spanyolban nem kezdődhet szó ue, ie, s + mássalhangzó és hangsúlyos
err hangzócsoporttal. Ezért ue helyett hue, ie helyett ye (vagy hie), err helyett yerr szokott állni. Az s + mássalhangzó elé rendszerint e hangzó kerül. Ezért
lesz például a latin ovum, os, orbus szóból a spanyolban huevo, hueso, huérfano; hasonlóképpen: ír menni, yendo menve; errar [érrár] tévedni, yerro tévedek;
•oler [t>Ur] illatozni, huele illatozik; español [észpányól] spanyol, eslavo [ézlóftój
*zláv, estilo [észtiló] stílus.
10» A hangsúly (la acentuación) és jelölése
1, A magánhangzóra, n-re és s-re végződő szavakban a hangsúly az utolsó •előtti szó tagon van. Ilyenkor a hangsúlyt nem jelölik; obrero munkás, señorita
.kisasszony, hablan beszélnek, Margarita Margit, Carlos Károly.
2. A mássalhangzóra (de nem n-re vagy s-re) végződő szavakban a hangsúly az utolsó szótagon van. Ebben az esetben sem jelölik a hangsúlyt: papel papiros,
señor úr, vivir élni, lakni, ciudad város, feliz boldog.
3. A fenti két szabálytól való bármilyen eltérést ékezettel kell jelölni: música zene, simpático rokonszenves, almacén raktár, lápiz ceruza, lápices ceruzák, árbol fa, árboles fák.
4. Ugyanazon szó szótagszámának megváltozása a ragozás vagy képzés folya-mán fölöslegessé, illetve szükségessé teheti, a fenti szabályok szerint, az ékezet
kité-telét : francés francia férfi, francesa francia n ő ; joven fiatal, jóvenes fiatalok; almacén raktár, almacenes raktárak; está van, estamos vagyunk.
5. Az egyszótagú szavakat nem ékezik : o vagy, fe hit, tres három, Dios Isten,
pie láb. (A régebbi helyesírás szerint ékezni kellett az a (-hoz, -hez), o, u (vagy)
szavakat.)
6. Az olyan magánhangzócsoport, melyben hangsúlytalan i vagy u van, az ékezés szempontjából egy szótagnak számít: baile tánc, deuda adósság, democracia demokrácia, heroico hősies, Cáucaso Kaukázus, veintitrés huszonhárom, semidiós félisten, semidiosa félistennő, buscapié cselfogás. — A hangsúlyos i vagy u hangzót ékezni kell, kivéve az iu, ui hangzócsoportban: dias napok, país ország, mío enyém, continúo folytatom; de viudo (tyudb) özvegy, ruido (rwuZó) zaj.
7. Néhány azonos alakít, de különböző jelentésű szóban az ékezet megkülön böztetésül szolgál:
dé adjon de -nak a té tea te téged, neked él ő el a, az tú te tu a t e -d (a) mi engem mi az én -m són hang * son vannak más több(et) mas de, hanem j pára ! állj ! para -ért sé tudok ; légy 1 se magát sólo csak solo egyedül sí igen ; magát si ha
Az önálló mutató névmást ékezzük, a főnévvel (azaz jelzőként) állót nem : éste, ésta ez este libro ez a könyv
ésos, ésas azok ott esas ventanas azok az ablakok ott aquél, aquélla az aquellos señores azok az urak „ A kérdő névmást ékezzük, a vonatkozót nem :
¿Cómo? Hogyan? (¡ Cómo ! Hogyan ! ) . como ahogyan ¿Cuál? Melyik? cual amelyik ¿Cuándo? Mikor? cuando amikor
¿Cuánto? Mennyi? Hány? cuanto amennyi, ahány ¿Cúyo? Kinek a? Kié? euyo akinek a, akié ¿Dónde? Hol? donde ahol
¿Qué? Mi? que ami, hogy ¿Quién? Ki? quien aki
8. Az összetétel egyes részei megőrzik eredeti ékezetüket: decimoséptimo tizenhetedik, tímidamente (tímida+mente) félénken, cortésmente (cortés+mente) udvariasan (az utóbbi két példában a főhangsúly a men szótagon van).
Megjegyzés. — A Spanyol Akadémia 1952-ben több egyszerűsítést hajtott
végre az ékezet írásával kapcsolatban. Eltörölte az ékezet használatát az ige egyes ragozott alakjaiban, a magánhangzó + ir végű igék főnévi igenévi alakjában. Az ilyen igealakokat mint fue [fwé] volt, vio [fijó] látott, rio [rjó] nevetett, oir [óz'r] hallani,
reir [réir] nevetni, huir [wir] menekülni, 1952-ig ékezettel írták : fué, vio, rió, oír, reír, huir. — Sok délamerikai állam nem követi a Spanyol Akadémia újításait.
11. Szókapcsolás, mondathangsúly
A spanyolok általában gyorsan beszélnek; az egybetartozó szavakat össze függően ejtik ki, mintha csak egy szót alkotnának (ez sokszor a magyarban is így van).
A gyorsabb, összefüggő olvasásnál vagy beszédben csak a fontos szavak hangsúlya emelkedik ki (ez az ún. mondathangsúly). Ebben a mondatban például:
Valencia es una gran ciudad [báléncjá eszunágranejucíád] Valencia nagy város, — a kevésbé fontos szavak hangsúlya eltűnik, és csak a két legfontosabb szó hang súlya marad meg. Ugyanígy : Voy a Valencia [bójá&áléncjá] Valenciába megyek, — a mondat a kiejtésben egy szónak tűnik.
A fenti két példa egyúttal azt is szemlélteti, hogy a spanyol hangok kiejtési
szabályait nem egy szóra korlátozva kell alkalmazni, hanem az előző szó véghang
zóját is tekintetbe kell venni; Valencia kiejtése pl. a mondat elején (szünet után) [báléncjá], de mondaton belül [ftáléncjá]. Ugyanígy los dedos (az ujjak) külön-külön ejtve [lósz, dédósz], egybe ejtve viszont [lózdédósz].
12. Az amerikai spanyol nyelvben mutatkozó
eltérések-Irodalmi spanyol nyelv csak egy van, ez a kasztíliai spanyol nyelv. Ezt a nyelvet mindenütt megértik, és a tanult emberek ezt a nyelvet beszélik Ameriká ban is. A Spanyol-Amerikában élő emberek túlnyomó többségének beszédében azonban a következő kiejtésbeli eltéréseket tapasztaljuk:
1. E és í előtt a c hangot, valamint a z hangot nem selypítve, hanem úgy ejtik, mint a magyar sz-t. A kiejtésben tehát nem tesznek különbséget tasa taksa és taza csésze, casa ház és caza vadászat, coser varrni és cocer főzni között.
2. A U-t /-nek, Argentínában zs-nek ejtik: caballo, pollo, llamar. 3. Az y-t sokhelyütt zs-nek ejtik : y o [zsö] én.
4. Az s hangzót szótag és szó végén sok helyen A-nak ejtik, vagy ki sem ejtik: ¿Cómo están ustedes? Hogy vannak önök? — kiejtése ott így van : [kömöé(h) tán u(h)tédé(h)].
5. A legtöbb eltérés a szókincsben mutatkozik. Így például a spanyol sello (postabélyeg) helyett sok délamerikai országban az estampilla, Mexikóban pedig a timbre szót használják. — A nagyobb szótárak minden esetben jelölik a szó hovatartozását.
13. A szavak elválasztása a sor végén
1. Egyszerű mássalhangzó a következő sorba kerül: se-wo-ri-ta (kisasszony). 2. A eh, 11, rr nem választható el: mu-cha-cha (leány), po-llo (csirke), pe-rro (kutya).
3. A cc, nn elválasztható: ac-ce-so (közeledés), pe-ren-ne (örök).
4. Egy szótagot alkotó magánhangzócsoportot (vagyis olyant, amelyben hangsúlytalan í vagy u van) nem szabad elválasztani; más magánhangzócsopor tot igen: ai-re (levegő), te-nue (vékony, gyenge), au-la (tanterem); mu-se-os
(múzeumok), al-de-as (falvak), tí-os (nagybácsik), le-er (olvasni), le-ido (olva sott).
5. Egyetlen magánhangzó nem állhat a sor végén vagy elején : az óleo (olaj),
oir (hallani), púa (tüske), aún (még) szavakat tehát nem választhatjuk el.
6. Két mássalhangzó elválik: ban-co (pad), car-ta (levél). — De az / és az
f nem választható el az előtte levő mássalhangzótól, kivéve, ha ez s: ha-blar
<beszélni), cua-dro (kép), si-qlo (század), is-la (sziget), ais-lar (elkülöníteni). 7. Három mássalhangzó közüJ csak az utolsó kerül át a következő sor>a; •de ha az utolsó mássalhangzó l vagy r, az utolsó előtti mássalhangzó is átkerül:
cons-tar (állni vmiből), ins-pirar (belélegezni), pers-picaz (éleseszű), mez-clar
(keverni), im-pru-den-cia (gondatlanság).
8. Összetett szavakat részeikre bontunk szét, ha az összetétel ténye még -érezhető: nos-otros (mi), pen-insula (félsziget), bis-abuelo (dédapa).
14. A kérdő és felkiáltó mondatok jelölése
A spanyol helyesírás sajátossága, hogy a kérdő és a felkiáltó (felszólító) mondatokat nemcsak a végén, hanem az elején is jelöli, mégpedig fordított kérdő-,
illetve felkiáltó jellel: ¿Cómo estás? Hogy vagy? — ¡Caramba 1 Teringettét!
jHabla I Beszélj I
LECCIÓN PRIMERA
Névelő és főnév
el profesor el alumno \ la profesora la alumna los profesores los alumnos a) Hímnemű főnevek: a tanár un profesor a tanuló un alumno b) Nőnemű főnevek :a tanárnő una profesora a tanulólány una alumna
c) Többes szám:
a tanárok las profesoras a tanulók las alumnas
egy tanár egy tanuló egy tanárnő egy^ianutólány a tanárnők a (anulólámjok
En la clase
Ahora estamos en la clase. Aquí, en la clase, están ahora un señor,
una señora y una señorita.
El señor es un profesor. El profesor se llama Jorge Kovács. La señora
no es profesora, es alumna. Se llama Margarita Kiss. La señorita también
es alumna. La señorita se llama María Nagy.
Otras señoras y otros señores entran en la clase. Entran también
otras señoritas. Los señores son alumnos. Las señoras y señoritas son
alum-nas.
— ¡Buenos días (¡Buenas tardes, ¡Buenas noches), señoras y señores I
— dice el profesor.
— ¡Buenos días (¡Buenas tardes, ¡Buenas noches), señor profesor!
— dicen también los alumnos.
— Yo soy el profesor y me llamo Jorge Kovács, — dice el profesor.
— ¿Cómo se llama usted, señora?
— Me llamo Margarita Kiss.
— ¿Y cómo se llama usted, señor?
— Yo me llamo Juan Nagy.
— ¿Cómo se llama usted, señorita?
— Me llamo María Nagy.
— ¿Y cómo se llama usted, señor?
— Me llamo Francisco Székely.
— ¿Está aquí la señorita María Magyar?
— Sí, señor profesor, está aquí.
— ¿Está aquí el señor José Németh?
— Ahora no está aquí, — dice un alumno. — Está aún en la fábrica.
II
Conversación
T-, ¿Dónde estamos ahora?
— Ahora estamos en la clase.
— ¿Quién está (¿Quiénes están) ahora en la clase?
— Aquí, én la clase, están ahora las señoras, las señoritas y los señores.
— ¿Cómo se llama usted, señor (señora, señorita)?
— Me llamo Juan Nagy (Margarita Kiss, María Nagy).
— ¿Y cómo se llama usted, señor?
— Yo me llamo Francisco Székelv. — ¿Quién es usted, señorita?
— Soy Catalina Fehér. — ¿Qué es usted, señorita? — Soy alumna.
•— Y usted, señor Székely, ¿también usted es alumno? — Sí, señor profesor, también yo soy alumno.
-+• ¿Y usted, señor Nagy? — Yo también soy alumno. — ¿Qué soy yo, señora Kiss?
— Usted es el señor profesor. Usted se llama Jorge Kovács. — ¿Está aquí el señor José Németh?
— No, señor profesor. — ¿Donde está?
— Está aún en la fábrica.
x Vocabulario el vocabulario [élftökáftulárjó] a
szó-jegyzék, a szótár
I. la lección, las lecciones [lékcjón] a lecke, a tanóra, a leckék, a tanórák uno (számnév) egy
lección primera első lecke primero, primera első
el profesor, los profesores a tanár, a tanárok
el alumno, los alumnos a tanuló, a tanulók
la profesora, las profesoras a tanárnő, a tanárnők
la alumna, las alumnas a tanulólány, a tanulólányok
en la clase az osztályba(n)
en (elöljárószó) -ban, -ben; -ba, -be la clase, las clases az osztály, az osztá
lyok
ahora [áórá] most
estamos vagyunk (=¿= tartózkodunk) aquí [ákz'J itt
están vannak (=* tartózkodnak) está van (=» tartózkodik)
un, una (határozatlan névelő) egy
el «eñor, los señores [szényór] az úr, az urak
la señora, las señoras a hölgy, a höl-gyek; -né
y (ejtsd : i, magánhangzó előtt: /) és la señorita, las señoritas a kisasszony,
a kisasszonyok
es van (a magyarban nem. fordítjuk) se llama [szeljámá] neve, hívják.(=
ma-gát nevezi, neveztetik) se magát
llama hív, hívja Jorge [Aórfté] György no nem
Margarita Margit también is,< szintén Maria Mária
otros, otras más(ok), újabb(ak) entran lépnek be, belépnek
son vannak (a magyarban nem fordítjuk) ¡Buenos días t Jó napot 1
bueno, buena (buenos, buenas) [bwénó] jó (jók)
el día, los días a nap, a napok
¡ Buenas tardes J Jó napot 1 Jó estét!
(Déltől estig mondják.)
la tarde, las tardes a délután, a kora este, a délutánok, a kora esték I Buenas noches! Jó estét I Jó éjszakát t la noche, las noches [láznóesész] az
este, az éjszaka, az esték, az éjszakák j señoras y señores t hölgyeim és uraim l dice [dice] mond, mondja
aún még
en la fábrica a gyárban
la fábrica, las fábricas a gyár, a gyárak II. la conversación, las conversaciones
[kómbérszácjdn] a társalgás, a tár-salgások
¿dónde? hol?
¿quién? ¿quiénes? ki? kik? Catalina Katalin
¿qué? mi ? mit ? señora Kiss Kissné la gramática a nyelvtan
el ejercicio, los ejercicios [é/íércícjó] a gyakorlat, a feladat, a gyakorlatok, a feladatok
Gramática — Nyelvtan
A határozott névelő — El artículo determinado el profesor el alumno el ejercicio a tanár a tanuló a gyakorlat la profesora a tanárnő la alumna a tanulólány la lección a lecke
A határozott névelő ( = a magyar h í m n e m ű n ő n e m ű főnév előtt: főnév előtt: el la a» az)
A határozatlan névelő — El artículo indeterminado un profesor un alumno un ejercicio egy tanár egy tanuló egy gyakorlat una profesora una alumna una lección egy tanárnő egy tanulólány egy lecke A határozatlan névelő ( = a h í m n e m ű n ő n e m ű főnév előtt: főnév előtt: magyar un una egy)
dicen mondanak, mondják ¡señor profesor! tanár úr! yo (jój én
soy [szói] vagyok
me llamo a nevem, hívnak ( = nevezem magamat, neveztetem)
me magamat
llamo hívok, hívom
¿Cómo? Hogyan? Milyen? usted [usztéd] ön, maga
j señor! j señora! uram! asszonyom! Juan [/jwán] János
Francisco [fránciszkó] Ferenc sí igen .
José [/löszé] József
A főnevek neme — El género de los substantivos
A spanyol főnév vagy hímnemű, vagy nőnemű.
H í m n e m ű e k :
1.
2.
3.
a férfit vagy férfi foglalkozást jelölő szók: ( ' az -o végű főnevek: a mássalhangzóra és a hangsúlyos magánhangzóra végződő főnevek túlnyomó része: el el el el el el el el el profesor poeta papa papá alumno tintero ejercicio lápiz pan el café a tanár a költő a pápa a papa a tanuló a tintatartó a gyakorlat a ceruza a kenyér a kávé(hdz) N ő n e m ű e k : 1. 2. 3.
a nőt vagy női foglalkozást jelölő szók:
az -a végű főnevek:
az -ión, -d és -ez végű főnevek:
• la profesora la mujer la alumna la tinta la lección la conversación la ciudad la pared la vejez a tanárnő az asszony a feleség a tanulólány a tinta a lecke a társalgás a város a fal az öregség 21
A legfontosabb kivételek: Bár -o végű, mégis nőnemű: Bár -a végű, mégis hímnemű.: la mano la radio la dínamo el dia a kéz a rádió a dinamó a nap
A szótárak a hímnemű szavakat m betűvel, a nőneműeket / betűvel jelölik (m = masculino hímnemű, / = femenino nőnemű). A főneveket mindig névelőjük kel együtt tanuljuk meg 1
I *
A többes szám — El plural los alumnos las manos los poetas los días a tanulók a kezek a költők a napokylos señores az urak las lecciones a leckék los panes a kenyerek las noches az esték^
A hímnemű el névelő többes száma :
A nőnemű la névelő többes száma :
A magánhangzóra végződő főnevek a mássalhangzóra végződő főnevek jelt vesznek fel a többes számban.
los las
-s, es
-A -z végű főnevek a hangtani szabályok értelmében a többes szám jele előtt a z-t c-re változtatják: el lápiz a ceruza, los lápices a ceruzák.
Az elöljárószó — La preposición Ahora estamos en la clase.
Señoras y señores entran en la clase.
José está aún en la fábrica.
Most az osztályban vagyunk. Hölgyek és urak lépnek az
osztályba.
József még a gyárban van.
A magyar -ban, -ben, -ba, -be helyhatározói ragnak a spanyolban az en elöl-járószó felel meg. Az elölelöl-járószó a főneve előtt áll:
1 en (-ba(n) en (-ba(n) 2 la az az osztályba(n) las a a gyárakba(n) 3 clase osztály) fábricas gyárak)
tí Az e s , s o n (van, vannak) kitétele a névszói állítmány előtt
El señor Kovács es (un) profesor. Kovács úr tanár. Los señores son alumnos. Az urak tanulók.
Az es, son (van, vannak) igét mindig ott találjuk a spanyol mondatban a névszói állítmány előtt, még akkor is, ha a magyarban nincsen kitéve.
A többes szám használata a magyartól eltérően
a) j Buenos días I .
I Buenas tardes 1 I Buenas noches 1,
b) María y Margarita son alumnas.
Jó napot !
Jó délutánt ! Jó estét I Jó estét I Jó éjszakát ! Mária és Margit tanuló(lány). A magyartól eltérően a spanyolban többes szám áll ' ,
a) sok kifejezésben, mint pl. a köszöntésekben;
b) az állttmányban, ha egynél több személyről (vagy dologról) van szó.
8
A tagadásLa señora no es profesora. A hölgy nem tanárnő. Ahora José no está aquí. József most nincs itt.
A magyar nem, nincs ( = nem van) tagadószónak a spanyolban a no felel meg. A no az állítmány előtt áll.
9
A szórenda) Lección primera. Első lecke.
A hangsúlyos jelző a főneve után áll.
b) El señor profesor. A tanár úr.
La señora Margarita Kiss. Kissné (szó szerint: Kiss Margit asszony).
Az értelmező az értelmezett szó előtt áll: a megszólítás és a keresztnév meg előzi a családnevet.
c) 1. El profesor A fanárt El señor Németh Németh úr , 2. se llama hívják no está nmcs 3. Jorge Kovács. Kovács Józsefnek. aquí. ití.
A kijelentő mondat szórendje : 1. alany, 2. állítmány, 3. többi mondatrész» d) Ahora Most 2. estamos vagyunk 3. en la clase. az osztályban.
A kiemelt mondatrészt, rendszerint valamilyen határozót, a mondat élére
tesszük. Utána megmarad a kijelentő mondat szórendje: 1. alany (mely el is marad hat, ha odaérthető, mint példánkban: mi), 2. állítmány, 3. többi mondatrész.
1. ¿Dónde Hol ¿Está Van ¿Está aquí Ití van ¿Es alumna Tanuló 2. está van el señor N. N. úr el señor N.? N. úr? la señora Kiss? Kissné? 3. el señor Németh? Németh úr? en la fábrica? a gyárban?
A kérdő mondat szórendje : 1. kérdöszó, 2. állítmány, 3. alany, 4. többi mondat*
rész. Ha a mondatban nincsen kérdöszó, a szórend : 1. állítmány, 2. alany, 3. többi mondatrész. — Az egy szóból álló határozó (aqui) és az állítmány névszói része
(alumna) az állítmány igei része után áll.
10
A t a m b i é n (is) helye a mondatbanA hölgy is tanuló.
La señora también es alumna.
También la señora es alumna.
Entran también otras señoritas. u , , . . . . , i-, . . ~ .. . . . , Más kisasszonyok is jönnek.
Entran otras señoritas también. tf J
A también közvetlenül megelőzi vagy követi a szót, amelyre vonatkozik.
11
A névelő használata a megszólításban La señora Magyar es alumna.] Buenos días, señoras y señores I
Magyarné tanuló.
Jó napot, hölgyeim és uraim t
A señor, señora, señorita és hasonló értelmezők előtt a magyartól eltérően
névelő áll a spanyolban : El señor Kovács es un profesor. Kovács úr tanár.
A közvetlen megszólításban a névelő elmarad; a magyar birtokragot sem for dítjuk a spanyolban : / Buenas tardes, señor Kiss l Jó estét, Kiss úr 1 — \ Señor t
Uram 1 ,
12
A kérdést bevezető kérdője] helye a mondatban¿Dónde estamos ahora? Hol vagyunk most?
Y usted, señor, ¿es usted también És ön, uram, szintén tanuló? alumno?
A kérdést bevezető fordított kérdőjel rendszerint a kérdő mondat elején álL — Állhat azonban a mondat közepén is: ott, ahol a tulajdonképpeni kérdés kezdődik (ez az eset rendszerint megszólítás után fordul elő).
Kiejtés, hangsúly
Ügyeljünk különösen az alábbi szavak helyes kiejtésére és hangsúlvára: lecciones [lékcjönész], ahora [áórá], aquí [ákíj, señor [szényörj, se llama [szeljómá], y otros señores [jótrósz szényörész], Jorge [/lórfié], también [támbjén], Buenos días [bwénóztfiász], Buenas noches [bwénáznócsész], yo soy [jószöi], usted [usztédJ, Juan [AwánJ, conversación [kómbérszácjón], y usted [jusztédJ,
usted es [usztérfész].
Ejercicios
1. Tegyük ki a határozatlan névelőt a következő főnevek elé :
profesor, . . . profesora, . . . alumno, . . . alumna, . . . lección, . mano, . . . papá, . . . dínamo, . . . papa, . . . radio, . . . día, . . . lápiz,
tintero, . . . pan, . . . café.
, poeta, . tinta, 2. Tegyük ki a határozott névelőt a következő főnevek elé:
. . . señor, . . . señores, . . . señora, . . . señoras, . . . clase, . . . clases, . . . lec-ción, . . . lecciones, . . . día, . . . días, . . . mano, . . . manos, . . . noche, . . . noches,
. . . lápiz, . . . lápices, . . . gramática, . . . gramáticas, . . . tarde, . . . tardes, . . . pan, . . . panes, . . . poeta, . . . poetas.
3. Mondjuk spanyolul:
egy tanár, a tanár, a tanárok ; egy tanárnő, a tanárnő, a tanárnők ; egy tanuló, a tanuló, a tanulók ; egy tanulólány, a tanulólány, a tanulólányok; egy lecke, a lecke, a leckék, első lecke ; egy úr, az úr, a tanár ú r ; egy kávé, a kávéházak ; egy osztály, az osztály, az osztályban; a gyár, a gyárak, egy gyár, a gyárban; egy tintatartó, a tinta ; egy kenyér, egy ceruza, a ceruzák ; a kéz, a kezek, egy rádió, a dinamó, a költő, a költők.
4. Fordítsuk le spanyolra:
A tanár úr az osztályban van ( = tartózkodik az osztályban). Nagy János úr is az osztályban van. Ki van az osztályban? A tanulók és a tanulólányok vannak most az osztályban. A tanár is itt van. Ujabb tanulók lépnek be az osztályba. — J ó napot, hölgyeim és uraim I — mondja egy úr. — Jó estét I — mondják a tanulók.
— Hogy hívják önt, asszonyom? — Az én nevem Kiss Margit. — Önt hogy hívják, uram? — Engem (Yo) Székely Ferencnek hívnak. — Tanuló ön? — Igen, tanuló vagyok. — János és György tanuló. Margit és Katalin tanulólány.
L E C C I Ó N S E G U N D A A melléknév el libro grueso la pluma gruesa el pupitre verde la mesa verde el español la española a vastag könyv a vastag toll a zöld pad a zöld asztal a spanyol (férfi, nyelv) a spanyol nő
los libros gruesos las plumas gruesas los pupitres verdes las mesas verdes los españoles las españolas a vastag könyvek a vastag tollak a zöld padok a zöld asztalok a spanyolok a spanyol nők
Estudiamos el español
Ahora estamos en la clase y estudiamos el español o castellano. La
lengua española o castellana es muy hermosa. El español no es difícil,
es fácil. Sólo las primeras lecciones son difíciles.
El profesor dice palabras españolas. Los alumnos estudian las nuevas
palabras. El profesor pregunta, los alumnos responden.
El profesor pregunta: — ¿Qué es esto?
un armario una mesa una silla
Los alumnos responden : — Un pupitre. Un armario. Una mesa. Una
silla. Una pizarra. Una tiza. Un cuadro. Una lámpara. Un libro. Un
cua-derno. Un lápiz. Una pluma. Un tintero.
; — ¿Cómo es el libro? ¿Cómo es la pluma? ¿Cómo es el pupitre? ¿Cómo
es la mesa?
— El libro es grueso. La pluma es corta. El pupitre es verde. La mesa
también es verde. El lápiz es largo. El armario es alto. La silla es baja.
La pizarra es negra. La tiza es blanca. El cuaderno también es blanco. El
cuadro es hermoso. La tinta es azul.
una pizarra una tiza un cuadro
una lámpara un libro un cuaderno
— ¿Es grueso el libro? ¿Es corta la pluma? ¿Es verde el pupitre?
— Sí, señor, el libro es grueso. La pluma es corta. El pupitre es verde.
~ ¿Es corto el lápiz? ¿Es bajo el armario? ¿Es azul el cuaderno?
— No, señor. El lápiz no es corto sino largo. El armario no es bajo
sino alto. El cuaderno no es azul sino negro.
— ¿Cómo son los libros? ¿Cómo son las plumas? ¿Cómo son los
pupi-tres? ¿Cómo son las mesas?
un lápiz una pluma un tintero
—• Los libros son gruesos. Las plumas son cortas. Los pupitres son
verdes. Las mesas también son verdes.
— ¿Son verdes los pupitres?
— Sí, señor, los pupitres son verdes.
— ¿Son cortos los lápices?
— No, señor, los lápices no son cortos sino largos.
— ¿Dónde está la pizarra? ¿Dónde están la mesa y la silla? ¿Dónde
están los armarios nuevos?
— La pizarra está delante. La mesa y la silla también están delante.
Los armarios nuevos están detrás.
— ¿Dónde está el libro verde? ¿Dónde están los cuadernos blancos?
— El übro verde está aquí. Los cuadernos blancos también están
aquí.
II
Conversación
— ¿Cómo se llama usted, señor?
— Me llamo Pedro Balázs. ¿Y cómo se llama usted, señor?
— Yo me llamo Pablo Takács. ¿Qué es usted, señor Balázs?
— Soy obrero. (Soy médico. Soy ingeniero.) ¿Y usted?
— Yo soy minero. (Yo soy abogado. Yo soy comerciante.)
— ¿Es usted español?
— No, señor. No soy español sino húngaro.
— Yo también soy húngaro. ¿Qué lengua estudia usted?
— Estudio el español o castellano.
— ¿Estudia usted también el inglés, el francés o el alemán?
— No, señor. Estudio sólo el castellano.
— Yo estudio no sólo la lengua española, sino también la lengua
inglesa.
— Es difícil la lengua inglesa?
— No, señor. El inglés es fácil, no es difícil.
III
Un refrán español
Principio quieren las cosas.*
Vocabulario
I. dos két, kettő español, española spanyol segundo, segunda második estudiamos tanuljuk, tanulunk el libro [libro] a könyv el español a spanyol nyelv(et) grueso, gruesa vastag, kövér o (kötőszó) vagy
la pluma a toll castellano, castellana kasztíliai, spanyol el pupitre az iskolapad, az írópolc la lengua a nyelv
verde [bérdé] zöld muy [muí] nagyon la mesa az asztal hermoso, hermosa szép
*(A közmondás értelme : Minden kezdet nehéz. — Szó szerint: Kezdetet akar nak a dolgok.)
difícil nehéz fácil könnyíí sólo csak, egyedül
la pala lira a szó, a szót
«studian [észtudján] tanulják, tanulnak nuevo, nueva új
pregunta [pregunta] kérdez, kérdezi responden felelnek, felelik
¿qué es esto? mi ez? el armario a szekrény la silla [szí'ljá] a szék la pizarra a (fali)tábla la tiza a kréta el cuadro fkwádró] a kép la lámpara a lámpa «1 cuaderno a füzet
«1 lápiz, los lápices a ceruza, a ceruzák
la pluma a toll
«I tintero a tintatartó ¿cómo es? milyen ?
corto, corta rövid („kurta") largo, larga hosszú
alto, alta magas bajo, baja alacsony
negro, negra fekete blanco, blanca fehér la tinta a tinta azul [ácul] kék
sino hanem
¿cómo son? milyenek? delante elül
detrás hátul II. Pedro Péter Pablo [páMó] Pál
¿qué es usted? mi a foglalkozása? el obrero [ó&réró] a munkás
la obrera a munkásnő el médico az orvos la médica az orvosnő el ingeniero fin/iénjérö] a mérnök el minero a bányász el abogado [bbögádb] az ügyvéd el comerciante a kereskedő
húngaro, húngara magyar ' ¿qué lengua? milyen nyelv(et)? estudia tanul,'tanulja
estudio tanulok, tanulom inglés, inglesa angol francés, francesa francia alemán, alemana német
no sólo . . . , sino también nemcsak . . . , hanem . . . is
III. el refrán, los refranes a közmondás el principio a kezdet, a kezdetet quieren akarnak, akarják,
szeretnek,-szeretik
la cosa a dolog
Gramática
13
A melléknév — El adjetivoEl pupitre es alto. A pad magas. La mesa es alta. El lápiá es verde.
El cuaderno azul. El libro alemán.
Az asztal ma-gas.
La pluma es verde. A toll zöld. La tinta azul. A kék tinta. A ceruza zöld.
A kék füzet.
A német könyv. La lengua alemana. A német nyelv. A spanyol melléknév vagy -o, vagy -e, vagy mássalhangzós végű.
Az -o végű melléknévnek külön -a végű alakja van a nőnem számára. Az -e végű melléknévnek nincsen külön alakja a nőnem számára.
A mássalhangzós végű melléknevek közül a nemzetiséget (népi vagy városi hovatartozást) jelölőknek van -a végű nőnemű alakjuk : francés, francesa francia;
inglés, inglesa angol; alemán, alemana német; andaluz, andaluza andalúziai; berlinés, berlinesa berlini. — Viszont: fácil, difícil, azul. (Bővebbet a mellék
névről 1. a nyelvtani összefoglalásban.)
14
A melléknevek többes száma — El plural de los adjetivoslos libros gruesos a vastag könyvek los cuadernos azules a kék füzetek los libros alemanes a német könyvek Las plumas son cortas. A tollak rövidek.
Las señoras no son inglesas. A hölgyek nem angolok. Los pupitres verdes son altos. A zöld padok magasak.
A melléknév ugyanúgy képezi többes számát, mint a főnév. A melléknév, akár jelző, akár állítmány, számban és (ha lehet) nemben egyezik főnevével.
15
A jelzői melléknév helye a mondatbanel libro verde a zöld könyv las nuevas palabras az új szavak las palabras españolas a spanyol szavak la lección primera . „ . . i • i az első lecke la primera lección
A jelzői melléknév állhat főneve előtt és után.
Ha főneve után áll, hangsúlyos. A megkülönböztető tulajdonságot (minőséget
színt, nemzetiséget) kifejező melléknév mindig főneve után áll.
Ha főneve előtt áll, hangsúlytalan. A különösebb hangsúly nélkül, vagy csak díszítő jelzőként használt melléknév főneve előtt áll. Pl. la blanca nieve a fehér hó
(a hó mindig fehér, a „fehér" itt díszítő jelző, nem fejez ki megkülönböztető tulajdonságot). — Lección primera (ki van emelve az „első" szó; primera lecció (az „első" szó nincsen különösképpen kiemelve).
16
A melléknév főnevesítéseel español a spanyol férfi, a spanyol nyelv la húngara a magyar nő
A spanyol melléknevet a névelő segítségével ugyanúgy főnevesíthetjük, mint a magyar melléknevet: el inglés az angol ember, az angol nyelv, un inglés egy angol ember, el francesa francia ember, a francia nyelv, una francesa egy francia nő.
Ha a főnevesített melléknévvel nem személyt vagy nyelvet, hanem elvont
jogaimat akarunk jelölni, a „semleges" lo névelőt tesszük eléje: lo hermoso a szép
( = mindaz, ami szép, a szép mint fogalom); lo bueno a jó; lo nuevo az
új-17
A nem személyt jelölő főnevek tárgy eseteEl profesor dice palabras nuevas. A tanár új szavakat mond.
Estudio la lengua inglesa. Az angol nyelvet tanulom. t A nem személyt jelölő főnevek tárgy esete egyenlő az alanyesettel: el libro
a könyv, a könyvet; la lengua a nyelv, a nyelvet; los libros a könyvek, a köny veket; las palabras a szavak, a szavakat.
18
Es, son ; está, estánEl libro es grueso. A könyv vastag. Las mesas son altas. Az asztalok magasak. El libro está aquí. A könyv itt van.
Las mesas están delante. Az asztalok elül vannak.
Az es, son állandó tulajdonságra vonatkozik (milyen?). — Az está, están átmeneti állapotra utal (hol van most?).
19
A tárgyas igeragozás hiányaEl profesor dice palabras nuevas. A tanár új szavakat mond. El señor Németh no está aquí, — Németh úr nincs itt, —
diee un alumno. mondja az egyik tanuló.
A spanyolban nincsen különbség alanyi és tárgyas ragozás közt, csak alanyi ragozás van ; tehát dice = mond és mondja, estudian = tanulnak és tanulják, pregunta = kérdez és kérdezi.
20
A határozatlan névelő kitétele¿Qué es esto? — Es una mesa. Mi ez? — Asztal. El señor Kovács es (un) profesor. Kovács úr tanár.
A magyartól eltérően a spanyolban ki kell tennünk a határozatlan névelőt a magyarban névelő nélkül álló köznév előtt. — A foglalkozást jelölő főnév elől a határozatlan névelő rendszerint elmarad.
Kiejtés, hangsúly
Ügyeljünk a leckében előforduló nehezebb szavak kiejtésére és hangsúlyára : libro grueso [liftrögrwészö], mesa verde [meszabérde], estudiamos [észtudjó-mösz], es verde [ézftérdé], no es difícil [nőézdificil], las primeras lecciones [lász-primérasz lékcjónész], muy hermosa [mujérmösza], las nuevas palabras [láz-nwé&ász páló&rász], pregunta [pregunta], pizarra [pigárrá], es grueso [ézgrwészo], bajo [bá/ió], es bajo [hzbáhb], son verdes [szómbértfész], quieren [kjérén].
Ejercicios
1. Tegyük az egyes számot többes számba és fordítva:
la lección fácil, el ejercicio difícil, la mesa baja, la silla alta, el lápis largo, el cuadro hermoso, la tinta azul, la tiza blanca ; el cuaderno es^ verde, las palabras españolas son fáciles, los pupitres son verdes, las pizarras son negras, las lámparas son azules, los tinteros no son hermosos, las lenguas son hermosas, los libros ingleses están aquí, los cuadernos franceses están en la clase, las alumnas húngaras son hermosas.
2. Egészítsük ki a melléknév (esetleg) hiányzó végződését:
el armario b a j . . . , la mesa b a j . . . , los pupitres b a j . . . , las sillas baj . . . , las lecciones f á c i l . . . , la lección p r i m e r . . . , las lecciones e s p a ñ o l . . . no son difícil..., la lengua ingles . . . es f á c i l . . . , la lengua húngara . . . es hermos . . . y difícil..., la tinta a z u l . . . está aquí, la lámpara es v e r d . . . , las lámparas son v e r d . . . , la pizarra es negr . . . , las pizarras son negr . . .
3. Mondjuk spanyolul:
A vastag könyv. A könyv vastag. Vastag a könyv? A hosszá ceruza. Hosszú
A ceruza? A ceruza hosszú. Az alacsony székek. Alacsonyak a székek? A székek
nem alacsonyak. Milyen a toll? Rövid. Rövid? Igen, rövid. Nem hosszá, hanem rövid. Milyenek a képek? Szépek a képek? A képek szépek. Nem szépek a képek? A képek nem szépek. A szép képek itt vannak. Hol vannak a magas szekrények? Hátul vannak. Hol van a zöld lámpa? Itt van.
4. Fordítsuk le spanyolra :
Spanyolul tanulunk ( = Tanuljuk a spanyolt). A spanyol nyelv szép. Nehéz a spanyol? Nem, uram, nem nehéz. A tanulók spanyol szavakat mondanak. A magas •szekrények, a hosszú asztalok és az alacsony székek az osztályban vannak. Milyen
A kréta? Fehér. Milyen a pad? Zöld. Milyenek az asztalok? (Azok) is zöldek. Ön
magyar? Igen, magyar vagyok. Nem vagyok angol, hanem magyar. Kovácsné is magyar. Mi a foglalkozása? Orvos vagyok. Nagyné orvosnő, Kiss úr mérnök. Kemény •elvtárs fel camaradaj munkás. Ön bányász? Nem vagyok bányász, kereskedő vagyok.
3
T R E SL E C C I Ó N T E R C E R A
Mutató névmások Este libro es rojo.
Ez a könyv piros. Esta puerta es parda.
Ez az ajtó barna.
Ese cuaderno es amarillo. Az a füzet ott sárga. Esa pluma es verde.
Az a toll ott zöld. Aquel cuadro es feo.
Az a kép csúnya.
Aquella lámpara es blanca. Az a lampa fehér.
Estos libros son rojos. Ezek a könyvek pirosak. Estas ventanas son pardas.
Ezek az ablakok barnák. Esos cuadernos son amarillos.
Azok a füzetek ott sárgák. Esas plumas son verdes.
Azok a tollak ott zöldek. Aquellos cuadros son feos.
Azok a képek csúnyák.
Aquellas lámparas son blancas. Azok a lámpák fehérek. ¿Qué libro es azul?
Melyik könyv kék?
¿Qué libros son gruesos?
Mely könyvek vastagok?
¿Qué pluma es gris?
Melyik toll szürke?
¿Qué plumas son grises?
Mely tollak szürkék? Éste. — Ez Éstos. — Ezek. Ésta. — Ez. Éstas. — Ezek. Ése. — Az ott. Ésos. — Azok ott. Ésa. — Az ott. Ésas. — Azok ott. Aquél. Az. Aquéllos. Azok. Aquélla. Az. Aquéllas. Azok. 32
I
Colores y cualidades
Esta clase, donde ahora estamos y estudiamos el castellano, es muy grande y hermosa. En esta clase hay muchos objetos. Aquí, en el centro, hay pupitres o bancos. Allí, delante, hay una mesa nueva y también dos sillas nuevas. Pero allí, detrás, hay dos armarios viejos.
En esta pared hay una puerta alta y ancha. En aquella pared hay tres ventanas bajas y estrechas. La puerta alta y ancha está a la derecha. Las ven-tanas bajas y estrechas están a la izquierda.
En esta lección de español estudiamos algunos colores y algunas cuali-dades.
— ¿Cuáles son los colores principales? — pregunta el profesor.
— Blanco, negro, rojo, verde, azul, amarillo, gris, pardo, — responde Pablo Takács. Él ya conoce muchas palabras españolas.
— Muy bien, — dice el profesor. — ¿De qué color es este libro? — Es rojo.
— ¿De qué color es este lápiz, esta tiza? ¿De qué color son estos ban-cos? ¿De qué color son estas sillas?
— Ese libro es amarillo, y esa tiza es blanca. Estos bancos son pardos, y esas sillas también son pardas.
Este libro es rojo Ese libro es verde Aquel armario es alto — Muy bien. ¿De qué color es ese libro, señora Kiss?
— ¿Qué libro, éste? — Sí, señora, ése. — Este libro es verde. — ¿Y esa pluma? — ¿Qué pluma, ésta?
— Sí, señora, ésa. , — Esta pluma es negra.
— ¿Cómo es aquel armario? ¿Cómo es aquella puerta? ¿Cómo son aque-llos cuadros? ¿Cómo son aquellas ventanas?
. — Aquel armario es viejo. Aquella puerta es alta y ancha. Aquellos cuadros no son hermosos, son feos. Aquellas ventanas son bajas y estrechas.
— ¿Qué lápiz es rojo y qué lápiz es azul? — Éste aquí es rojo y ése ahí es azul.
