Vezérfonal
a neuroanatómiához
3. kiadás
Semmelweis Kiadó B u d a p e s t , 2 0 0 4 www.semmelweiskiado.huSemmelweis Egyetem, Általános Orvostudományi Kar, Anatómiai, Szövet- és Fejlõdéstani Intézet
Lektorálta:
DR. SOMOGYI GYÖRGY egyetemi docens
Semmelweis Egyetem, Általános Orvostudományi Kar, Anatómiai, Szövet- és Fejlõdéstani Intézet
ã Dr. Hajdu Ferenc, 2004
e-ISBN 978 963 331 059 5
A könyv és adathordozó (legyen az e-könyv, CD vagy egyéb digitális megjelenés) szerzõi jogi oltalom és kizáró-lagos kiadói felhasználási jog alatt áll. Az e-könyv kódrendszer – DRM, avagy digitális másolásvédelem – feltö-rése bûncselekmény! Bármely részének vagy egészének mindennemû többszörözése kizárólag a szerzõ és a kiadó elõzetes írásbeli engedélye alapján jogszerû.
Kiadásért felel: dr. Táncos László, a Semmelweis Kiadó igazgatója SKD8
Az e-könyv alapja
Dr. Hajdu Ferenc: Vezérfonal a neuroanatómiához, 2004-ben évben megjelent, harmadik kiadás (ISBN 963 9214 41 8)
Elõszó . . . 7
Bevezetés . . . 9
1. Bevezetés az agyvelõ boncolásához . . . 11
2. A központi idegrendszer fejlõdése . . . 12
2.1. A neurulatio (1. és 2. ábra) . . . 12
2.2. A gerincvelõ fejlõdése (3. ábra) . . . 13
2.3. Az agyvelõ fejlõdése (4-8. ábra) . . . 15
3. Az agyvelõ burkai (meninges) (9. ábra) . . . 21
3.1. Az agyvelõ kemény burka (dura mater encephali) . . . 22
3.2. Az agyvelõ lágy burkai . . . 25
3.3. A gerincvelõ burkai (13. és 14. ábra). . . 28
4. A központi idegrendszer vérellátása . . . 30
4.1. Az agyvelõ arteriái (15. ábra) . . . 30
4.2. Az agyvelõ venái (16. ábra) . . . 31
4.3. A gerincvelõ vérellátása . . . 32
5. A központi idegrendszerrõl általában . . . 33
5.1. Az agyvelõ felosztása . . . 33
5.2. Az agykamrák. . . 33
5.3. A liquor-keringés (17. ábra) . . . 34
5.4. Vér–agy gát . . . 34
6. Az agyvelõ makroszkópiája . . . 36
6.1. Nagyagy vagy végagy (telencephalon) . . . 36
6.1.1. Az agyféltekék tagozódása (18-23. ábra) . . . 36
6.1.2. Az agyféltekék konvex felszíne (19. ábra) . . . 39
6.1.3. Az agyvelõ mediansagittalis metszete (20. és 21. ábra) . . . 39
6.1.4. Az agyvelõ basalis felszíne (22. és 23. ábra) . . . 43
6.2. Az agykamrák megnyitása . . . 46
6.2.1. A centrum semiovale bemutatása (24. ábra) . . . 46
6.2.2. A corpus callosum feltárása (25. ábra) . . . 46
6.2.3. Az oldalkamra megnyitása (25-29. ábra) . . . 48
6.2.5. A kisagymagok feltárása (33. ábra) . . . 55
6.2.6. A IV. kamra megnyitása (34. ábra) . . . 56
6.3. A Flechsig-féle ferde metszés (37. ábra) . . . 60
6.4. Az agyvelõ frontalis metszetei . . . 61
6.4.1. Az I. frontalis metszet (a commissura anterior magasságában) (38. ábra) . . . 61
6.4.2. A II. frontalis metszet (a tuber cinereum magasságában) (39. ábra) . . . 62
6.4.3. A III. frontalis metszet (a corpora mamillaria magasságában) (40. ábra) . . . 63
6.4.4. A IV. frontalis metszet (a corpus geniculatum laterale magasságában) (41. ábra). . . 65
6.5. Az agytörzs makroszkópiája (42. ábra) . . . 67
6.5.1. A nyúltvelõ (medulla oblongata) . . . 67
6.5.2. A híd (pons) . . . 68
6.5.3. Tegmen ventriculi quarti (35-36. ábra) . . . 68
6.5.4. A középagy (mesencephalon) . . . 69
6.5.5. Az agytörzs frontalis metszetei . . . 69
6.5.5.1. A középagy keresztmetszete a colliculus superiorok magasságában (43A ábra) . . . 69
6.5.5.2. A híd keresztmetszete (43B ábra). . . 70
6.5.5.3. A nyúltvelõ keresztmetszete a fossa rhomboidea magasságában (43C ábra) . . . 71
6.5.5.4. A nyúltvelõ keresztmetszete a zárt szakaszának magasságában (43D ábra) . . . 71
6.6. Kisagy (cerebellum) (44-48. ábra) . . . 71
6.7. Az agyvelõ rostozása (49-50. ábra) . . . 76
6.7.1. Az asszociációs rostok . . . 76
6.7.2. A commissuralis rostok . . . 77
6.7.3. A projekciós rostok . . . 78
7. A gerincvelõ makroszkópiája (medulla spinalis) (51-52. ábra) . . . 80
8. A központi idegrendszer makroszkópiája . . . 83
8.1. A gerincvelõ mikroszkópiája . . . 83
8.1.1. A szürkeállomány idegsejtjeinek elrendezõdése (53. ábra) . . . 83
8.1.2. A gerincvelõ saját rendszere . . . 86
8.1.3. A gerincvelõi reflexek . . . 87
8.1.3.1. A sajátreflexek (proprioceptív reflexek, monosynapticus nyújtási reflexek) (56-57. ábra) . . . 87
8.1.3.2. Az idegenreflexek (58. ábra) . . . 89
8.1.3.3. A vegetatív reflexek (59. ábra) . . . 91
8.1.4. A gerincvelõ pályái (61-62. ábra) . . . 94
8.1.4.1. Felszálló pályák . . . 94
8.1.4.1.1. A hátsó kötegi rendszer . . . 94
8.1.4.1.2. Az anterolateralis rendszer . . . 94
8.1.4.1.3. A kisagyba felszálló pályák . . . 96
8.1.4.2. Leszálló pályák (62. ábra) . . . 97
8.1.4.2.2. Az extrapyramidalis pályák . . . 98
8.1.4.2.3. Leszálló vegetatív és monoaminerg pályák . . . 99
8.2. Az agytörzs mikroszkópiája . . . 100
8.2.1. A nyúltvelõ (medulla oblongata) . . . 100
8.2.1.1. Nyúltvelõ caudalis, zárt része (63. ábra) . . . 100
8.2.1.2. A nyúltvelõ rostralis, nyitott része (64. ábra) . . . 101
8.2.2. A híd (pons) . . . 104
8.2.2.1. A híd caudalis része (nyúltvelõ–híd-átmenet) (65. ábra) . . . 104
8.2.2.2. A híd rostralis része (66. ábra) . . . 106
8.2.3. A középagy (mesencephalon) (67. ábra) . . . 106
8.2.4. Formatio reticularis (68-73. ábra) . . . 109
8.2.5. Az agytörzs monoaminerg neuroncsoportjai (70-73. ábra) . . . 113
8.2.6. A cholinerg sejtcsoportok rendszere (92. ábra) . . . 117
8.2.7. Neuropeptidek a központi idegrendszerben (70. ábra). . . 118
8.2.8. Az agytörzs pályái . . . 119
8.2.8.1. Az agytörzs felszálló pályái . . . 119
8.2.8.2. Az agytörzs leszálló pályái: . . . 119
8.3. Kisagy (cerebellum) . . . 121
8.3.1. A kisagy szerkezete . . . 121
8.3.2. A kisagy afferens pályái. . . 123
8.3.3. A kisagy efferens pályái. . . 125
8.4. Diencephalon (köztiagy) . . . 126
8.4.1. Thalamus (21., 39-41. és 76. ábra) . . . 127
8.4.2. Epithalamus (21. és 31. ábra) . . . 129
8.4.3. Subthalamus (96. ábra) . . . 131
8.4.4. Hypothalamus (21., 77-80. és 103-104. ábra) . . . 131
8.5. Telencephalon (nagyag vagy végagy) (18-23. és 81-94. ábra) . . . 135
8.5.1. A telencephalon felosztása . . . 135
8.5.2. A nagyagyféltekék pályái (91. ábra) . . . 146
8.5.3. Törzsdúcok (37-41. és 94. ábra) . . . 148
8.5.4. Capsula interna (37. és 94. ábra) . . . 150
9. Funkcionális rendszerek . . . 152
9.1. Motoros rendszerek . . . 152
9.1.1. Pyramispálya-rendszer (95. ábra) . . . 152
9.1.2. Extrapyramidalis rendszer (96. ábra). . . 153
9.2. Somatosensoros rendszerek . . . 156
9.2.1. Epikritikus sensibilitás (56-57., 61-67. és 97. ábra) . . . 156
9.2.2. Protopathiás sensibilitás (58., 61-67. és 98. ábra) . . . 157
9.3. Ízérzõrendszer (100. ábra) . . . 160
9.4. Szaglópálya (22. és 101. ábra). . . 161
9.5. Limbikus rendszer (102-105. ábra) . . . 163
9.6. Látórendszer (látópálya) (106-109. ábra) . . . 168
9.6.1. A látórendszer reflexei . . . 171
9.7. Hallórendszer (hallópálya) (110. ábra) . . . 173
9.8. Vestibularis rendszer (egyensúlyozó rendszer) (111. ábra) . . . 173
10. A környéki idegrendszer. . . 178
10.1. Az agyidegek . . . 178
10.1.1. Nervus oculomotorius (n. III.) . . . 179
10.1.2. Nervus trochlearis (n. IV.). . . 180
10.1.3. Nervus trigeminus (n. V.) . . . 181
10.1.3.1. Nervus ophthalmicus (n. V/1.) . . . 181
10.1.3.2. Nervus maxillaris (n. V/2.) . . . 183
10.1.3.3. Nervus mandibularis (n. V/3.) . . . 186
10.1.4. Nervus abducens (n. VI.) . . . 189
10.1.5. Nervus facialis (n. VII.) . . . 190
10.1.6. Nervus glossopharyngeus (n. IX.) . . . 194
10.1.7. Nervus vagus (n. X.) . . . 197
10.1.8. Nervus accessorius (n. XI.) . . . 202
10.1.9. Nervus hypoglossus (n. XII.). . . 203
10.1.10. Az agyidegek magjai (63-67. és 122. ábra) . . . 204
10.1.11. Az agyidegmagok funkcionális összefoglalása (122. ábra) . . . 205
10.1.12. Az agyidegek ganglionjai (123. és 140. ábra) . . . 207
10.1.13. Az agyidegek kilépési helye az agyból és az agyidegek porus duralisai. . . 210
10.1.14. Az idegek és erek koponyai átlépési helyei . . . 210
10.1.15. A szemmozgató izmok mûködése és beidegzése (125. ábra). . . 213
10.2. A gerincvelõi idegek . . . 213
10.2.1. A gerincvelõi idegek dorsalis ágai . . . 215
10.2.2. A gerincvelõi idegek ventralis ágai . . . 216
10.2.2.1. Plexus cervicalis (nyaki fonat) (127-128. ábra) . . . 216
10.2.2.2. Plexus brachialis (129-130. ábra) . . . 218
10.2.2.3. Nervi intercostales (132-133. ábra) . . . 223
10.2.2.4. Plexus lumbalis (134-136. ábra) . . . 225
10.2.2.5. Plexus sacralis (134-136. ábra). . . 227
10.2.2.5.1. Plexus ischiadicus . . . 227
10.2.2.5.2. Plexus pudendohaemorrhoidalis . . . 231
10.2.2.6. Plexus coccygeus . . . 232
10.3. A vegetatív idegrenszer (137-141. ábra) . . . 232
10.3.1. A sympathicus idegrendszer . . . 234
10.3.2. A parasympathicus idegrendszer . . . 240
Az egyetemek anatómia-oktatásában a neuroanatómia elõkelõ helyet foglal el. Ez kivétel nélkül érvényes az összes magyar orvosegyetemre – és nem utolsó sorban a Semmelweis Egyetemre –, ahol évtizedeken keresztül Szentágothai János professzor tevékenysége és személyisége határozta meg a neuroanatómia oktatását, valamint kutatását.
Ennek megfelelõen a kiváló tan- és kézikönyvek egész sora áll a hallgatók rendelkezésére, mint pl. Benninghoff Anatomie cimû munkájának 3. kötete, Brodal Neurological Anatomy, Carpenter/Sutin Human Neuroanatomy, Duus Neurologisch-topische Diagnostik, Forsmann/Heym Neuroanatomie, Heimer The Human Brain and Spinal Cord, Kahle Taschenatlas der Anatomie 3. kötete, Nieuwenhuys/Voogd/Huijzen The Human Central Nervous System, Rauber/Kopsch Anatomie des Menschen 3. és 4. kötet, Rohen Funktionelle Anatomie des Nervensystems és utoljára, de nem utolsósorban említem a hivatalos tankönyvünket, Szentágothai/Réthelyi Funkcionális anatómia 3. kötetét. Ezért nem az a szándékom, hogy egy új neuroanatómiai tankönyvet írjak, hanem sokéves okta-tói tapasztalataim alapján olyan vezérfonalat kívánok a hallgatók kezébe adni, amely a tárgy gyakorlati követelményein alapul, és az anatómiavizsgára való felkészülést segíti a neuroanatómiai követelmények rövid összefoglalásával.
A Vezérfonal 2. átdolgozott kiadását kiegészítettem a perifériás idegrendszerrel, mert ezen fejezet nélkül csonkának tûnt a munkám. Gyakran megfigyeltem, hogy milyen hiá-nyosak a hallgatók ismeretei e témakörben, holott mind a szigorlatra való felkészülésben, mind a gyakorló orvosi tevékenységben a perifériás idegrendszer ismerete legalább olyan fontos, mint a központi idegrendszeré.
A Vezérfonal 1990 óta német, 1991 óta magyar nyelven is a hallgatóság rendelkezésére áll. Ezen idõszak bizonyítja, hogy hasznos segítséget nyújtottam az anatómiai szigorlati felkészüléséhez, sõt a neurológiához is. Miután munkámból több mint 5 ezer példány el-fogyott, új kiadásra kerül sor, amely tartalmilag változatlan, de formájában megújul. Re-mélem, hogy a hallgatók továbbra is szívesen forgatják könyvem, amelyet sok szeretettel ajánlok minden érdeklõdõnek.
Szeretnék köszönetet mondani a támogatásért és a bátorításért intézeti kollégáimnak. Köszönetem szeretném kifejezni Dr. Somogyi György egyetemi docens barátomnak, aki munkámat lektorálta, és kritikai megjegyzéseivel segített az írás színvonalát emelni. A kiváló grafikai munkáért Kálmánfi János barátomnak tartozom hálával.
Mint az Elõszóban már említettem, munkámmal két feladatot szeretnék teljesíteni. Egy-részt egy rövid fejlõdéstani bevezetõ után az agyvelõ makroszkópiájával foglalkozom, ahol a súlypontot az intézetünkben szokásos gyakorlati feladatokra helyeztem. Ebben nagy se-gítséget jelentett számomra Komáromy „Az agyvelõ boncolása” címû munkája.
A másik feladat, amit magam elé tûztem, olyan vezérfonalat szeretnék a hallgatóság ke-zébe adni, melynek segítségével könnyebben sajátíthatják el a központi idegrendszer funkcionális szerkezetét, különös tekintettel a rostösszeköttetésekre. Lehetõleg áttekint-hetõ formában kívánom az egyes funkcionális rendszereket bemutatni, és ezzel a hallga-tók vizsgafelkészülését elõsegíteni. Már most, a tanulmányok kezdetén szeretném a hall-gatóság figyelmét a klinikai vonatkozásokra irányítani, és ezzel két célt megvalósítani. Egyrészt alapot adni a késõbbi tanulmányokhoz, másrészt az egyes rendszerek patholo-giás állapota gyakran segít a normális mûködés megértésében.
Táblázatok és vázlatok segítségével kívánok összefoglalni olyan ismereteket, amelyek mind a vizsgára való felkészülésben, mind a késõbbi orvosi gyakorlatban problémákat okozhatnak. Ilyenek pl. az agyidegek magjai, kilépési helyei, dura átfúrási pontjai és kopo-nyai kilépési helyei, valamint az agyidegek ganglionjai, továbbá a szemizmok mûködése és beidegzése, illetve a tekintésközpontok.
A 2. kiadásba bekerült a perifériás idegrendszer is, amelynek ismerete a gyakorló orvos számára igen fontos. Külön szeretném felhívni a hallgatóság figyelmét a vegetatív idegrend-szer összefoglalására, mert az idegrendidegrend-szernek ez a kissé misztikusnak tûnõ része nagy gya-korlati jelentõséggel bír (psychosomaticus betegségek).
A szöveget illusztráló vázlatok az anatómia vizsgakövetelményekhez igazodnak, különö-sen az egyes agyvelõ részletek sémás keresztmetszetei, valamint az egyes funkcionális rendszerek egyszerû kapcsolási rajzai. Tapasztalataim szerint az egyszerû, reprodukálható vázlatok nagymértékben segítik a tananyag önálló feldolgozását.
Az anatómiai agyvelõ boncoláshoz kórbonctani intézetekbõl származó fixált emberi agya-kat használunk. Ezeket az agyvelõket dura mater rendszerint már nem borítja, de a lágy agyburkok még tanulmányozhatók.
Az agyvelõ boncolásához agykést, csipeszeket, szikét és esetleg ollót használunk. A lágy agyburkokat óvatosan, két csipesz segítségével távolítjuk el, mert a pia materrel az agyi ereket is kiszakíthatjuk, ezáltal az agytekervények is roncsolódhatnak. Az agyvelõt mindig nedves agykéssel szeleteljük. Az agykést enyhe nyomással húzzuk (nem fûrészelünk!). A legfontosabb boncolási feladatokat három agyvelõn tudjuk elvégezni.
Az elsõ agyvelõn az agyburkokat, az agyi artériákat és az agyidegeket, valamint az agyvelõ konvex és alapi felszínének barázdáit, valamint tekervényeit tanulmányozzuk. Késõbb megnyitjuk az agykamrákat.
A második agyvelõt mediansagittalisan felezzük, majd az egyik agyfélen a medialis felszínt vesszük szemügyre, a másik agyfélen Flechsig-féle ferde metszést ejtünk.
A harmadik agyvelõn két módon járhatunk el: vagy az egész agyvelõn készítünk frontalis metszeteket, vagy elõbb mediansagittalisan felezzük az agyvelõt, és csak az egyik agyfelet szeleteljük frontalisan, a másik agyfélen rostozást végzünk.
2.1.
A neurulatio (1. és 2. ábra)
Az idegrendszer elsõ telepe az ectoderma cipõkanál alakú megvastagodása, amit
velõle-meznek nevezünk (kb. a 18. napon). A velõlemez kialakulását a chorda dorsalis és a
paraxialis mesoderma indukálja.
A velõlemezbõl (a neuroectodermából) fejlõdik a központi idegrendszer mindkét része, az agyvelõ és a gerincvelõ. A velõlemez két széle velõsánc formájában kiemelkedik, ame-lyek a velõárkot fogják közre. A 3. hét végén a velõsáncok fokozatosan összeolvadnak, és a velõlemezbõl velõcsõ lesz. A neuroectodermából kialakult hámcsõ, a velõcsõ a köz-ponti idegrendszer telepe, amely felett záródik felszíni ectoderma.
A velõcsõ záródásakor egyes neuroectoderma-sejtek, amelyek a velõlemez szélén helyez-kedtek el, elvesztik kapcsolatukat a szomszédos sejtekkel. Így keletkezik a dúcléc, amely a velõcsõ és a felszíni ectoderma között foglal helyet. Ez a kezdetben összefüggõ lemez hamarosan kettéválik (jobb és bal dúclécre), majd szétesik gyöngyfûzérszerûen
elhelyez-1. ábra. Kb. 20 napos emberi embryo felülnézetben
1. velõlemez 2. velõsánc 3. velõbarázda 4. somita 5. õscsomó, illetve õsgödör 6. õscsík
kedõ sejtcsoportokra, amelyekbõl a spinalis dúcoknak, az agyidegek érzõ dúcainak és a vegetatív idegrendszer dúcainak az idegsejtjei, valamint támasztósejtjei (Schwann-sejtek, satellitasejtek) és az agyburkok (legalábbis a pia mater és az arachnoidea) fejlõdnek. A velõcsõ elülsõ végét körülvevõ ectodermacsíkot plakodlemeznek vagy
placodecto-dermának nevezzük, amelybõl hámszervek és idegsejtek származnak (hypophysisplacod,
orrplacod, lencseplacod, trigeminusplacod, acusticusplacod és epibranchialis placod). A velõcsõ cranialis és caudalis vége eleinte nyitott. Az elülsõ nyílás, a neuroporus
anterior kb. a 24. napon záródik, míg a hátsó nyílás, a neuroporus posterior kb. 2
nap-pal késõbb. A velõcsõ fala gyorsan vastagszik, és kialakul az agyvelõ, valamint a gerincve-lõ szürke- és fehérállománya, mialatt a lumene agykamrákká és a gerincvegerincve-lõ canalis centralisává transzformálódik.
2.2.
A gerincvelõ fejlõdése (3. ábra)
A 4. õsszelvénypártól caudalisan a velõcsõ gerincvelõvé alakul. A velõcsõ fala a késõbbi gerincvelõnek megfelelõen gyorsan vastagszik, ezáltal a kezdetben tág üreg canalis
centralisszá szûkül. A canalis centralist magas hengerhám (neuroepithel) béleli,
amelynek igen nagy a mitotikus aktivitása (ventricularis matrixzóna, germinalis
ré-teg).
A lumenközeli sejtréteget, amely a neuroepithel felett helyezkedik el, köpenyzónának
(zona nuclearisnak) nevezzük, amelybõl a gerincvelõ szürkeállománya fejlõdik. Itt
diffe-renciálódnak mind a neuronok (neuroblastok), mind a gliaelemek (glioblastok seu
spongioblastok). A köpenyzóna körül alakul ki a marginalis zóna, a késõbbi fehérállo-2. ábra. A velõsánc, a velõbarázda, a velõcsõ és a dúcléc fejlõdése az embryo
sémás keresztmetszetén (egymás utáni fejlõdési stádiumokban) 1. felszíni ectoderma 5. velõbarázda
2. dúcléc 6. velõcsõ
3. velõsánc 7. ggl. spinale
mány, ahol a neuroblastok nyúlványai az oligodendrogliasejtek közremûködésével my-elinhüvelyes és myelinhüvely nélküli idegrostokká fejlõdnek.
Azon osztódó neuroepithelsejtek, amelyekbõl a neuroblastok alakulnak ki, kifelé vándo-rolnak a köpenyzónába, ahol hosszú cytoplasmanyúlványokat növesztenek, és
neu-ronokká válnak. A glio- vagy spongioblastok szintén a ventricularis matrixzóna
neuro-epithelsejtjeibõl származnak, amelyek szintén a köpenyzónába vándorolnak, ahol
astro-blastokká, illetve oligodendroastro-blastokká, az astrocyták, illetve az oligodendrocyták
elõfutáraivá differenciálódnak. A fejlõdés végén képzõdnek a tulajdonképpeni
ependy-masejtek, amelyek a gerincvelõ egész canalis centralisát hámszerûen bélelik ki.
A microglia (mesoglia) a központi idegrendszert körülvevõ mesenchymából differenciáló-dik.
A köpenyzónába folyamatosan belépõ neuroblastok a velõcsõ mindkét oldalán egy-egy vent-ralis és dorsalis megvastagodást hoznak létre. A ventvent-ralis megvastagodásokat
alapleme-zeknek nevezzük, és az elülsõ szarvak (cornua ventralia) motoneuronjait tartalmazzák, míg
a dorsalis megvastagodások, a szárnylemezek a hátsó szarvak (cornua dorsalia) sensoros sejtlemezeinek a telepei. A velõcsõ belsõ felszínén mindkét oldalon egy-egy hosszanti árkot, a sulcus limitanst figyelhetünk meg, amely az elülsõ motoros és a hátsó érzõ idegsejtcso-portokat választja el egymástól. A velõcsõ középvonalában mind dorsalisan, mind ventralisan vékony, neuroblastmentes falrészletet találunk, a tetõlemezt és a fenéklemezt.
A gerincvelõ meghatározott szakaszán az elülsõ és a hátsó szarv között kialakul a sokkal kisebb oldalsó szarv (cornu laterale), amely dorsalis részében viscerosensoros, míg vent-ralisan visceromotoros neuronokat tartalmaz. A szárnylemezek növekedése a szövetek összetorlódásához vezet a középvonalban, és kialakul itt a septum dorsale. Egyidejûleg a gerincvelõ ürege canalis centralisszá zsugorodik.
3. ábra. Szövetdifferenciálódás a velõcsõben
1. tetõlemez
2. ventricularis matrixzóna 3. köpenyzóna (zona nuclearis) 4. marginalis zóna (zona spongiosa) 5. fenéklemez
6. alaplemez 7. sulcus limitans 8. szárnylemez
9. membrana limitans gliae externa 10. membrana limitans gliae interna
Az alaplemezek szolgáltatják az elülsõ szarvak anyagát. A mellsõszarvi motoneuronok neuritjei kilépnek a gerincvelõbõl, és a fila radicularia ventraliát (anteriorát) képezik. Az alaplemezek megnagyobbodása túlnövi a fenéklemezt, amely így a mély fissura
mediana ventralis (anterior) mélyére kerül.
Az eleinte bipolaris, majd pseudounipolaris spinalis ganglionsejtek a dúclécbõl szár-maznak. Centrális nyúlványaik képezik a fila radicularia dorsaliát (posteriorát). Embryoban eleinte a gerincvelõ az egész gerinccsatornát kitölti, majd a gerincoszlop növeke-dése meghaladja a gerincvelõ növekedését, ezért a gerincvelõ caudalis végét mind crania-lisabban találjuk. A 6. hónapban a gerincvelõ még eléri az 1. sacralis csigolyát, a szüle-téskor a 3. lumbalis csigolyát, míg felnõttben az 1. lumbalis csigolyánál végzõdik. Ezért kell a spinalis idegeknek, különösen a lumbalis és sacralis szakaszon, a gerincvelõi kilé-pési helyeiktõl a segmentalis gerinccsatornai kilékilé-pési helyeikhez ferdén mindig hosszabb utat megtenniük (cauda equina).
2.3.
Az agyvelõ fejlõdése (4-8. ábra)
A velõcsõ cranialis végén 3 primér agyhólyag képzõdik (a 4. hét végén): az elõagy
(prosencephalon), a középagy (mesencephalon) és az utóagy (rhombencephalon).
Az 5. héttõl kezdve az elõagyhólyag tovább tagolódik, és kialakulnak a páros végagy-hólyagok (telencephalon) és a páratlan köztiagyhólyag (diencephalon). Az utóagy-hólyag további fejlõdése során keletkezik a metencephalon és a myelencephalon. Ez-által kialakult az 5 szekundér agyhólyag (4. ábra).
A 4. hét során az agyvelõ igen gyorsan fejlõdik, és ventral felé görbül. A legerõsebb görbü-letet a középagy területén találjuk, amelyet fejtetõhajlatnak nevezünk. A nyúltvelõ és a gerincvelõ határán figyelhetjük meg a tarkóhajlatot. Késõbb keletkezik a ventral felé konvex hídhajlat (4. ábra).
A fejlõdés korai szakaszaiban az agyvelõ szerkezete megegyezik a gerincvelõével. A sulcus limitans rostral felé a középagy és az elõagy határáig követhetõ. A szárny- és az alapleme-zeket csak a középagy és az utóagy területén tudjuk elkülöníteni.
Az utóagy és a gerincvelõ határát a tarkóhajlat jelöli. A myelencephalonból alakul ki a
medulla oblongata (nyúltvelõ), a metencephalonból pedig a pons (híd) és a cerebel-lum (kisagy). A rhomencephalon üregébõl lesz a IV. kamra, amelynek caudalis
folytatá-sa a canalis centralis.
A myelencephalon caudalis része mind fejlõdését, mind szerkezetét tekintve a gerincve-lõre hasonlít. A myelencephalon rostralis része erõsen kiszélesedik, és a hídhajlattal szemben ellaposodik, majd elvékonyodik. Ürege pedig a IV. kamrává alakul. A velõcsõ oldalfalai egy, a fenéklemezen keresztülhaladó virtuális hossztengely mentén elfordulnak úgy, mint könyv a kinyitáskor. Ezen mozgások során a tetõlemez kifeszül, és kialakul az egy sejtrétegbõl álló lamina choroidea epithelialis ventriculi quarti. Ezt a sejtlemezt beborítja a pia mater erekben gazdag mesenchymája, amit tela choroideának neve-zünk. A tela choroidea boholyszerû betüremkedése a plexus choroideus, amely a köz-ponti idegrendszer liquor cerebrospinalisát képezi. Az utóagyhólyag tetõlemezén a 4. hónapban elvékonyodások lépnek fel, amelyek átszakadva a két oldalsó nyílást, az
aperturae lateralest – a Luschka-féle nyílásokat és a középvonali apertura media-nát – a Magendie-féle nyílást képezik (5. ábra). Ezen lyukakon keresztül folyik a liquor a
kamrarendszerbõl a subarachnoidealis térségbe. A metencephalonból fejlõdik a híd és a kisagy. Az agyhólyag ürege a IV. kamra rostralis részévé tágul ki. A hídhajlat kialakulása-kor a nyúltvelõ rostralis részéhez hasonlóan itt is ellaposodik, majd felnyílik a velõcsõ dorsalis fala, és ezáltal átrendezõdik a IV. kamra fenekének szürkeállománya, melynek során messze oldalra kerülnek az érzõ magok. A nyúltvelõhöz hasonlóan a hídban is medialisan találjuk az alaplemezbõl fejlõdõ motoros magokat (somato-, branchial- és visceromotoros magokat), míg a szárnylemezbõl származó érzõ magok (viscerosensoros, ízérzõ és somatosensoros magok) lateralisan fekszenek (6. ábra, a branchialmotoros és az ízérzõ magokat nem tüntettük fel). A kisagy a szárnylemezek dorsalis részének meg-vastagodásaiból fejlõdik, amelyek késõbb a középvonalban összenõnek, és a vermis cerebelli telepét képezik. Ez a telep fokozatosan caudal felé növekszik a híd és a nyúltvelõ felett.
A mesencephalonon figyelhetjük meg a legkisebb változásokat a fejlõdés során a myelencephalon caudalis részéhez hasonlóan. A középagyhólyag ürege az aquaeductus
cerebrivé szûkül, amely a III. és IV. kamrát köti össze.
A prosencephalon mindkét oldalon kiöblösödéseket, a szemserlegeket figyelhetjük meg, amelyek a retina és a látóideg telepei. Nem sokkal késõbb rostralisan megjelennek
IV. agykamra III. agykamra
aquaeductus cerebri oldalkamrák
4. ábra. Az agyhólyagok sémás ábrázo-lása A) felülnézetben és B) ol-dalnézetben, a három
elsõdle-ges agyhólyag, valamint C) az öt agyhólyagos stádium 1. prosencephalon 2. mesencephalon 3. rhombencephalon 4. fejtetõhajlat 5. hídhajlat 6. tarkóhajlat 7. chorda dorsalis 8. a thalamus telepe 9. a kisagy telepe
a végagyhólyag, a nagyagyféltekék telepei (telencephalon), amelyeknek üregei az
ol-dalkamrák (ventriculi laterales).
Az elõagyhólyag hátsó részébõl lesz a köztiagy (diencephalon), üregébõl pedig a
III. kamra, amelynek elülsõ részét a telencephalon képezi.
A telencephalon páratlan középvonali része a telencephalon impar, amelyet rostral fe-lé a lamina terminalis határol, és a páros oldalsó részei a nagyagyféltekék. A telence-halon impar ürege a III. kamra legelülsõ része, míg a nagyagyféltekék üregei az oldalkam-rák. Az oldalkamrák a foramina interventricularia útján a III. kamrával közlekednek. Mi-alatt a nagyagyféltekék falának nagy része erõsen megvastagodik, a végagyhólyag
6. ábra. A velõcsõ (A) és a nyúltvelõ (B, C) keresztmetszeti tagolódása (magoszlopok) 1. és 2. szárnylemez 1. somatosensoros zóna 2. viscerosensoros zóna 3. és 4. alaplemez 3. visceromotoros zóna 4. somatomotoros zóna 5. nucleus olivaris inferior
6. nucleus tractus spinalis n. trigemini
7. nuclei vestibulares et cochleares 8. nucleus lateralis alae cinereae 9. nucleus medialis alae cinereae
(nucleus dorsalis n. vagi) 10. nucleus n. hypoglossi
5. ábra. A mesencephalon és a rhombencephalon
fe-lülnézetben (8 hetes embryóban) 1. colliculus superior
2. colliculus inferior 3. kisagyféltekék
4. apertura lateralis ventriculi quarti (Luschkae) 5. velum medullare inferius
6. apertura mediana ventriculi quarti (Magendii)
7. a IV. kamra tetõlemeze (lamina choroidea epithelialis ventriculi quarti) 8. flocculus
9. nodulus 10. vermis
medialis felszínén egy keskeny, hosszanti zóna, az ún. fissura choroidea vékony marad. Eredetileg ez a vékony, ependymalis rész a telencephalon-hólyag tetején helyezkedett el
(lamina choroidea epithelialis ventriculi lateralis), és folytatódott a köztiagyhólyag
ugyancsak vékony tetejébe, a lamina choroidea epithelialis ventriculi tertiibe.
Ké-7. ábra. A telencephalon és a diencephalon frontalis metszete a ganglion-domb
felosztása a capsula interna rostjai által 1. a telencephalon-hólyag fala
2. lamina choroidea epithelialis ventriculi lateralis 3. tela choroidea és plexus choroideus ventriculi lateralis 4. ammontaraj (hippocampusformatio)
5. lamina choroidea epithelialis és tela choroidea (fent) ventriculi tertii 6. thalamus
7. sulcus hypothalamicus 8. a capsula interna rostjai 9. hypothalamus
10. globus pallidus
11. a telencephalon és a diencephalon közötti határ 12. putamen
13. a nagyagykéreg telepe 14. III. agykamra
15. lamina affixa thalami 16. ganglion-domb 17. nucleus caudatus 18. ventriculus lateralis
sõbb ezen vékony lemezek felett alakulnak ki az oldalkamrák és a III. kamra tela
choroideái, illetve plexus choroideusai (7. ábra). A féltekék fokozatosan hólyagszerûen
kitágulnak, és egymás után befedik a közti-, közép- és utóagyat.
A végagyhólyagok egyenetlenül növekednek, és C-alakúvá válnak. A 6. héten a hemi-sphaerium-hólyagok fenekén megjelenik a ganglion-domb vagy corpus striatum. Az agykéreg differenciálódása során keletkezõ projekciós pályák, amelyek a kéregbe, illetve a kéregbõl jönnek, a ganglion-dombot kettévágják, és így elkülönül a nucleus caudatus és a putamen (7. ábra). A globus pallidus a diencephalon-hólyag falából származik. Az ebben a szûk térségben futó rostkötegek tömege képezi a capsula internát. Az agyké-regbõl leszálló rostok a capsula internán keresztül érik el az agyszárakat (crura cerebri), a mesencephalon basisát, és innen a híd, valamint a nyúltvelõ basisában haladnak tovább. Az oldalkamrák medialis fala összeolvad a köztiaggyal, és ezáltal kerül egymás mellé a nucleus caudatus és a thalamus.
A nagyagyféltekék elõre, hátra és lefelé növekedve alakítják ki a frontalis, az occipitalis és a temporalis lebenyt. A corpus striatum körül visszamarad a növekedés, így ez a kérgi te-rület a mélybe kerül, és insulának nevezzük. Az agykéreg differenciálódása során kiala-kulnak azok a rostok is, amelyek a két félteke megfelelõ részeit kötik össze egymással, ezek a commissuralis rostok (8. ábra). A legfontosabb commissuralis rostok a lamina
terminalisnál lépnek át az egyik oldalról a másikra. A lamina terminalis a telencephalon
páratlan, középvonali része, amely a köztiagy tetejétõl a chiasma opticumhoz húzódik. Az elsõ commissuralis rostköteg a commissura anterior, amely a két félteke szaglómezõit köti össze. A fornix a telencephalon medialis falán, a fissura choroidea felett húzódik há-tulról elõrefelé. Rostjai a hippocampustól futnak ív alakban a köztiagy teteje felett. A fornix szárai a késõbb kialakuló corpus callosum alatt commissura fornicisszé egyesül-nek, ahol a két fornix rostjai részben keresztezõdnek.
A legnagyobb commissuralis rostrendszer a corpus callosum, amely a kétoldali neocorticalis mezõket köt össze egymással. Kezdetben egy kis rostköteg alakul ki a lamina terminalisban, amely a neopallium növekedésével párhuzamosan terjeszkedik elõször elõrefelé, majd hátrafelé, és közben befedi a diencephalon tetejét. A kérges test növekedése során kihúzza a lamina terminalis egy részét elõre, és így keletkezik a
septum pellucidum. Gyakran egy kis üreget is találhatunk a septum pellucidum két
le-meze között, a cavum septi pellucidit, amely nem áll kapcsolatban a kamrarendszerrel. A septum két lemezét úgy is felfoghatjuk mint a két hemisphaeriumnak a corpus callosum és a fornix, illetve a lamina terminalis között egymásra fekvõ medialis falait. Az eddig említett commissuralis kötegeken kívül, amelyek a lamina terminalist használják fel a fejlõdésük során az egyik oldalról a másikra való átlépésre, még három commissurát ismerünk. A commissura posterior és a commissura habenularum a köztiagy két fe-lét kötik össze egymással, róluk ered a tobozmirigy (corpus pineale). A harmadik a
chiasma opticum a diencephalon fenekén elöl található, ahol a medialis (nasalis)
retinafélbõl származó rostok keresztezõdnek, amelyek azután a corpus geniculatum laterale és az area praetectalis felé haladnak tovább.
8. ábra. A commissuralis lemez növekedése az ammontarajba 1. a jobb félteke medialis felszíne
2. area choroidea a plexus 3. a corpus pineale telepe
4. lamina choroidea epithelialis és tela choroidea ventriculi tertii 5. az aquaeductus cerebri telepe a középagyban
6. isthmus rhombencephali 7. a kisagy telepe
8. lamina choroidea epithelialis és tela choroidea ventriculi quarti 9. apertura mediana ventriculi quarti (Magendii)
10. a corpus mamillare telepe 11. a neurohypophysis telepe
12. a chiasma opticum lemeze choroideusszal 13. lamina terminalis
14. a commissuralis lemez 15. bulbus olfactorius
16. külsõ határív (gyrus paraterminalis, indusium griseum és gyrus fasciolaris) 17. belsõ határív (hippocampus és fornix)
18. hypothalamus
19. foramen interventriculare 20. sulcus hypothalamicus
Az agy felszínét három agyburok borítja:
– a külsõ kemény agyhártya, a dura mater (pachymeninx) és
– a belsõ lágy agyburkok (leptomeninx), amely az arachnoideából és a pia materbõl áll.
9. ábra. Az agyburkok és a subarachnoidealis térség
1. a foveolae granulares képzõdése a koponyatetõ belsõ felszínén 2. a sinus sagittalis superior lacunae lateralesei
3. granulationes arachnoideales (Pacchioni) 4. sinus sagittalis superior
5. a subarachnoidealis térség trabeculái és septumai 6. cavum (cavitas) subdurale
7. dura mater encephali 8. arachnoidea
9. pia mater
3.1.
Az agyvelõ kemény burka (dura mater encephali)
Az agyvelõ kemény agyhártyája a koponyaüreg belsõ felszínét borítja, amely szétválaszt-hatatlanul összenõtt a koponya belsõ csonthártyájával. A durát in situ fejkészítményeken tanulmányozhatjuk.
Az agyvelõ kemény burkának képzõdményei:
A falx cerebri, a nagyagysarló, a crista gallitól a crista frontalis és a sulcus sinus sagittalis superioris szélei mentén a kisagysátor tetejéig, valamint a protuberantia occipitalis internáig húzódó középvonali kettõzet, amely a fissura longitudinalis
10. ábra. A dura mater sinusai a koponyaalap belsõ felszínén 1. a sinus sagittalis superior
2. v. angularis 3. v. diploica frontalis 4. v. ophthalmica superior 5. v. diploica temporalis anterior 6. sinus sphenoparietalis 7. sinus cavernosus 8. plexus basilaris 9. sinus petrosus inferior
10. sinus petrosus superior elülsõ része 11. sinus sigmoideus
12. v. diploica temporalis posterior 13. sinus transversus
14. v. diploica occipitalis
15. a sinus sagittalis superior hátsó része 16. sinus rectus
17. sinus occipitalis
18. plexus venosus vertebrales interni 19. sinus intercavernosi
cerebribe nyomulva elválasztja az agyféltekéket. A nagyagysarló a corpus callosum fe-lett húzódik hátrafelé.
A falx cerebelli, a kisagysarló, a nagyagysarló folytatása a protuberantia occipitalis inter-nától a foramen magnum hátsó széléhez. Benyomul az incisura cerebelli posteriorba. A tentorium cerebelli, a kisagysátor, a hátsó koponyagödör felett feszül ki. A nagyagy és
a kisagy közé nyomul be, oldalt a halántékcsont pyramisának felsõ élén, hátul pedig a tarkócsont sulcus sinus transversijének szélei mentén tapad. A clivus mögötti nyílása, az incisura tentorii, az agytörzs átlépésére szolgál.
A diaphragma sellae a dura vízszintes lemeze, amely a fossa hypophysialist fedi (11. ábra). A diaphragma közepének kis nyílásán lép át a hypophysis nyele.
A cavum trigeminale (Meckeli) a dura zsákszerû kettõzete a halántékcsont pyra-misának impressio trigeminijén, amelyben a ggl. trigeminale foglal helyet.
Az agy kemény burka helyenként két lemezre válik, és nagy gyûjtõeres öblöket, sinus
durae matrisokat fog közre (10. ábra). A sinusok a koponyaüreg venás vérét (az agyból,
az agyburkokból, a belsõfülbõl, a szemüregbõl stb.) a v. jugularis internába vezetik.
Sinus durae matris:
A sinus sagittalis superior a sulcus sinus sagittalis superiorisban (a falx cerebri felsõ szélében) foglal helyet. A vért a confluens sinuumba vezeti.
A sinus sagittalis inferior a falx cerebri alsó szélében található, és a sinus rectusba torkolik.
A sinus rectus a tentorium cerebelli és a falx cerebri találkozásánál keletkezik, és a vért a confluens sinuumba vezeti.
11. ábra. A sinus cavernosus és a sella turcica frontalis metszete 1. diaphragma sellae 2. hypophysis-nyél 3. hypophysis 4. sinus cavernosus 5. n. oculomotorius (n. III.) 6. n. trochlearis (n. IV.) 7. a. carotis interna 8. n. ophthalmicus (n. V/1.) 9. n. abducens (n. VI.) 10. n. maxillaris (n. V/2.) 11. sinus sphenoidalis
12. septum sinuum sphenoidalium 13. sella turcica
A sinus occipitalis a falx cerebelliben helyezkedik el, és a confluens sinuumba ömlik. A confluens sinuum a protuberantia occipitalis interna elõtt keletkezik.
A páros sinus transversus a nyakszirtcsont sulcus sinus transversijében foglal helyet. A confluens sinuumot kötik össze a sinus sigmoideusokkal.
A páros sinus sigmoideus a halántékcsont és a nyakszirtcsont sulcus sinus sigmoideijé-ben helyezkedik el, és a vért a v. jugularis internába vezeti.
A páros sinus cavernosus a sella turcica két oldalán található. A jobb és a bal sinus cavernosust az elülsõ, valamint a hátsó sinus intercavernosi köti össze úgy, hogy a hypophysis körül egy venás gyûrû keletkezik.
A páros sinus petrosus superior a halántékcsont pyramisának felsõ élén, a sulcus si-nus petrosi superiorisban fekszik, és a sisi-nus cavernosus vérét vezeti a sisi-nus sigmo-ideusba.
A páros sinus petrosus inferior a pyramis hátsó-alsó szélén a sulcus sinus petrosi in-feriorisban keletkezik, és a sinus cavernosus vérét vezeti a v. jugularis internába. A páros sinus sphenoparietalis az ékcsont kis szárnyának hátsó éle mentén jön létre,
és a sinus cavernosusba ömlik.
A sinusokba nyíló fontosabb venák:
vv. cerebri superiores a sinus sagittalis superiorba,
vv. cerebri inferiores a sinus transversusba, a sinus petrosus superiorba és a sinus
cavernosusba,
v. cerebri magna (Galeni) a sinus rectusba,
v. cerebri media superficialis a sinus cavernosusba, v. ophthalmica superior a sinus cavernosusba, v. labyrinthi a sinus petrosus inferiorba, vv. durae matris.
A vv. emissariae (v. emissaria parietalis, occipitalis, condylaris et mastoidea) továb-bi összeköttetést teremtenek az intracranialis venák (sinusok) és az extracranialis venák között.
Hasonló venás kapcsolatot találunk a koponyaalap egyes nyílásain keresztül, amelyek arteriákat vagy idegeket kísérnek (plexus venosi).
Plexus venosi:
a plexus venosus foraminis ovalis és
a plexus venosus caroticus internus a sinus cavernosust kötik össze a plexus pterygoideusszal.
A plexus basilaris a clivuson helyezkedik el, és a sinus cavernosusokat, a sinus petrosus inferiorokat, valamint a plexus venosus vertebrales internit kapcsolja össze egymás-sal.
A plexus venosus canalis hypoglossi a foramen magnum körüli venás fonatot köti össze a v. jugularis internával.
A koponyatetõ szivacsos állományának vv. diploicae szintén az intracranialis és az extracranialis venák között létesítenek kapcsolatot (v. diploica frontalis, vv. diploicae
temporales, v. diploica occipitalis).
Az extracranialis venáknak a venás sinusokkal fennálló kapcsolatai klinikai jelentõséggel birnak, mert ezen az úton a fej lágyrészeinek fertõzései az agyburkokra terjedhetnek (pl. a felsõ ajak és az orr furunculusaiból a fertõzés a v. ophthalmica superioron keresztül a si-nus cavernosusra).
Az a. carotis interna és a n. abducens (n. VI.) a sinus cavernosuson (11. ábra) haladnak keresztül, míg a sinus lateralis falában a n. oculomotoriust (n. III.), a n. trochlearist (n. IV.), a n. ophthalmicust (n. V/1.) és részben a n. maxillarist (n. V/2.) találjuk.
A dura mater encephali vérellátása (aa. meningeae):
Az a. meningea anterior az a. ethmoidalis anterior ága (ex a. ophthalmica), és ellátja a lamina cribrosa környékét.
Az a. meningea media (ex a. maxillaris) a foramen spinosumon keresztül lép be a közép-sõ koponyagödörbe, majd lateral felé fut, és két ágra oszlik (r. anterior et posterior). Az agy kemény agyhártyájának nagy részét látja el.
Az a. meningea posterior (ex a. pharyngea ascendens) a foramen jugularén keresztül jut be a hátsó koponyaárokba, ahol a foramen a jugulare környékén látja el a durát.
A dura mater encephali beidegzése (rr. meningei):
A dura gazdag érzõ beidegzéssel rendelkezik (fájdalomra érzékeny). A kemény agyhártya idegei postganglionaris sympathicus rostokat is tartalmaznak, amelyek a ggl. cervicale superiusból származnak, és vasoconstrictor hatásúak.
A r. meningus anterior (ex n. ethmoidalis anterior, ex n. V/1.) az elülsõ koponyagödör-ben látja el a durát.
A r. meningeus medius a n. maxillaris (n. V/2.) intracranialis ága, amely a dura a. meningea media elülsõ ága által ellátott részét idegzi be.
A r. meningeus nervi mandibularis a n. mandibularis (n. V/3.) extracranialis ága, amely az a. meningea mediával együtt a foramen spinosumon keresztül tér vissza a középsõ koponyaárokba. A dura azon részét idegzi be, amelynek vérellátását az a. meningea media hátsó ága biztosítja.
A r. meningeus posterior a n. vagus (n. X.) ggl. superiusából a foramen jugularén ke-resztül tér vissza a hátsó koponyagödörbe, ahol beidegzi a kemény agyhártyát. A r. tentorii a n. ophthalmicus intracranialis ága, amely a n. trochlearis mentén halad
hát-rafelé, és a tentorium cerebelliben, valamint a falx cerebri hátsó részében ágazódik el.
3.2.
Az agyvelõ lágy burkai
A lágy agyhártya (leptomeninx) két rétegbõl áll: a pókhálóhártyából (az
Az agyvelõ arachnoideája szorosan hozzáfekszik a dura mater belsõ felszínéhez, amely-tõl a virtuális cavum (cavitas) subdurale választja el. (A legújabb megfigyelések szerint subduralis térség csak kóros körülmények között keletkezik.) Az arachnoidea áthidalja az agyvelõ barázdáit. A fissura longitudinalis cerebri két oldalán az arachnoidea szemölcs-szerû kiemelkedéseket képez (granulationes arachnoideales – Pacchioni), amelyek a sinus sagittalis superiorba, illetve annak lacunae lateralesbe nyomulnak be (9. ábra). Az arachnoidea ezen bolyhai vezetik a liquor nagy részét a sinus sagittalis superior vérébe. A pia mater az érhordó agyhártya, amely szorosan összenõtt az agyvelõ felszínével, így benyomul a legmélyebb barázdákba is.
A pia matert az agyvelõ és a gerincvelõ tulajdonképpeni külsõ határrétegétõl, a
membrana limitans gliae superficialistól basalis lamina választja el. A pia mater és az
arachnoidea között a cavum (cavitas) subarachnoidealét találjuk, amelyet a liquor cerebrospinalis tölt ki. Ezen résrendszer az agyvelõ felszínének nagyobb homorulatainál üregekké tágul, amelyeket cisternae subarachnoidealesnek nevezünk.
Cisternae subarachnoideales:
A páratlan cisterna cerebellomedullaris (magna) a kisagy alsó felszíne és a nyúltvelõ között található. Az apertura medianán keresztül ide folyik ki a liquor a IV. kamrából. Innen lehet cisternapunkcióval liquort nyerni, amikor az atlas hátsó íve és a foramen magnum hátsó széle között szúrjuk be a csapolótût.
A cisterna basalis (12. ábra) az agytörzs és a köztiagy alsó felszínén elhelyezkedõ cisternák összefoglaló neve.
A cisterna pontis mediana (páratlan) a híd basalis felszíne és a clivus között fekvõ üreg, amelyben az a. basilaris az aa. cerebelli inferiores anteriores kezdeti szakaszai és a nn. abducentes (nn. VI.) futnak.
A cisterna pontocerebellaris seu cisterna pontis lateralis (páros) a kisagy-híd szög-letet foglalja magába. Lateralisan a meatus acusticus internusba, elõrefelé a cavum trigeminaléba terjed be. Itt helyezkedik el a recessus lateralis ventriculi quarti az apertura lateralisszal és a Bochdalek-féle virágkosárral, valamint az a. cerebelli inferior anterior, az a. labyrinthi, a n. facialis (n. VII.), a n. vestibulocochlearis (n. VIII.) és a n. trigeminus (n. V.).
A cisterna ambiens (páros) a középagy lateralis felszínén összeköti a cisterna inter-peduncularist a cisterna venae magnae cerebrivel. Benne található az a. cerebri posterior, az a. cerebelli superior, a v. basalis (Rosenthal) és a n. trochlearis (n. IV.). A cisterna cruralis (páros) a cisterna ambienstõl lateralisan helyezkedik el a crus cerebri
és a gyrus parahippocampalis között. Az a. choroidea anterior halad keresztül rajta. A cisterna fossae lateralis cerebri (páros) a liquort az agyvelõ basalis felszínérõl a
dorsalis felszínére vezeti. Benne találjuk az a. cerebri media kezdeti szakaszát.
A cisterna carotica (páros) behüvelyezi az a. carotis interna intracranialis szakaszát, va-lamint az a. ophthalmica kezdetét, az a. communicans posteriort és az a. choroidea anteriort.
A cisterna interpeduncularis (páratlan) a fossa interpeduncularis és a corpora mamillaria környékén helyezkedik el. Benne található az a. basilaris elülsõ része, az aa. cerebelli superiores és az aa. cerebri posteriores kezdeti szakaszai, valamint a nn. oculomotorii (n. III.).
A cisterna chiasmatis (páratlan) a chiasma opticumot, a nn. opticit (n. II.), az infundibulumot és a hypophysis nyelét foglalja magába. Hátul egy kötõszövetes lemez választja el a cisterna interpeduncularistól. Az arachnoidea nyúlványa kíséri a n. opticust az orbitába.
12. ábra. Az agyalapi cisternák viszonya a basalis arteriákhoz és az agyidegekhez
Római számok: agyidegek 1. cisterna corporis callosi 2. cisterna olfactoria 3. cisterna chiasmatis 4. cisterna carotica az a.
carotis internával 5. cisterna fossae lateralis
az a. cerebri mediával 6. cisterna interpeduncularis
és az a. communicans posterior
7. cisterna trigemini
8. cisterna ambiens az a. cerebri posteriorral és az a. cerebelli superiorral
9. cisterna pontis mediana 10. cisterna pontocerebellaris
11. cisterna cerebellomedullaris lateralis 12. cisterna spinalis anterior
13. cisterna cruralis az a. choroidea anteriorral
A cisterna laminae terminalis (páratlan) a lamina terminalis elõtt helyezkedik el, és összekapcsolja a cisterna chiasmatist a cisterna corporis callosival. Itt találjuk az aa. cerebri anteriorest, az a. communicans anteriort és az ágaikat.
A cisterna corporis callosi (páratlan) a corpus callosum felett foglal helyet, és a liquort az agyvelõ medialis felszínén osztja el.
A cisterna venae magnae cerebri (páratlan) a splenium corporis callosi és a lamina tecti között terül el, hátul a velum medullare superiusig terjed. A corpus pineale, a v. cerebri magna (Galeni) és az aa. cerebri posteriores foglalnak helyet benne. Összeköti a cisterna corporis callosit mindkét oldali cisterna ambiensszel.
3.3.
A gerincvelõ burkai (13. és 14. ábra)
A gerinccsatornában a dura mater spinalist és a csonthártyát (endorachist) a zsírszö-vettel kitöltött cavum (cavitas) epidurale választja el egymástól. Az epiduralis résben venák (plexus venosus vertebrales interni), arteriák, nyirokerek és a dura érzõ idegei találhatók. A foramen magnumnál összeolvad a gerincvelõ kemény burka és a
gerinccsa-13. ábra. A gerinccsatorna keresztmetszete a gerincvelõvel és a gerincvelõ
bur-kaival
1. radicularis ideg
2. cavum (cavitas) subarachnoideale 3. pia mater
4. dura mater spinalis 5. arachnoidea 6. endorachis
7. cavum (cavitas) epidurale
8. plexus venosus vertebrales interni
9. epineurium 10. perineurium 11. lig. denticulatum
12. a n. spinalis radix dorsalisa és radix ventralisa
torna csonthártyája. A durazsák hosszabb mint a gerincvelõ, így magába foglalja a cauda equinát is. A durazsák a II. keresztcsigolyáig ér, és innen húzódik a filum terminale
durae matris spinalis a farokcsont csonthártyájáig. Az epiduralis rés biztosítja a
dura-zsák elmozdulását, amely követi a gerincoszlop és a fej mozgásait.
A dura belsõ felszínéhez illeszkedik az arachnoidea. A cavum (cavitas) subdurale olyan virtuális rés, amely más térségekkel nem közlekedik, és csak kóros körülmények között tágul ki. Az arachnoidea a cavum (cavitas) subarachnoidealét határolja, ame-lyet liquor cerebrospinalis tölt ki. A subarachnoidealis térség alsó részébõl, a III. ágyékcsi-golya alatt lehet diagnosztikus célból liquort nyerni. A lumbalpunkciót leggyakrabban a L4/L5 vagy a L5/S1spatium interspinusumban végzik. Az intracranialis nyomás
fokozódá-sának gyanúja esetén a nyúltvelõ beékelõdésének veszélye miatt tilos lumbalpunkciót vé-gezni! Alhasi, medencei és alsó végtagon végzett mûtéteknél az epiduralis és a subarachnoidealis térség ezen alsó szakaszát szokták helyi (vezetéses) érzéstelenítésre használni.
A dura és az arachnoidea követik a gerincvelõi ideggyökereket, és nagyrészt behüvelyezik a spinalis dúcokat is. Az agyburkok tölcsérszerû gyökértasakjainak proximalis része még liquort is tartalmaz.
Az érhordó pia mater spinalis szorosan hozzátapad a gerincvelõ felszínéhez. A gerincve-lõ mindkét oldaláról fûrészfogszerû nyúlványok (ligg. denticulata) húzódnak a durához. Ezek a nyúlványok, melyek a piát és a durát kötik össze, a gerincvelõ rögzítésére szolgál-nak. A gerincvelõ mintegy lebeg a liquorban. A ligg. denticulata tökéletlenül felosztják a subarachnoidealis térséget. A liquor a gerincvelõ mögött lefelé, a gerincvelõ elõtt felfelé áramlik.
14. ábra. Cauda equina a durazsákban (a csigolyák íveit
és a dura mater spinalis nagy részét eltávolítot-ták)
1. dura mater spinalis 2. cauda equina 3. ganglia spinales
4.1.
Az agyvelõ arteriái (15. ábra)
Az agyvelõ arteriái két forrásból származnak. Az aa. carotides internae ellátják a frontalis és a parietalis lebenyek összes felszínét, a temporalis lebenyek felsõ és középsõ tekervényeit, a törzsdúcokat, a köztiagyat, valamint az orbiták képleteit. Az aa.
verteb-rales pedig az agytörzset, a kisagyat és az occipitalis lebenyek összes felszínét, a
tem-poralis lebenyek basalis felszínét, valamint a belsõfület látják el.
A circulus arteriosus cerebri (Willisii), az agyalapon fekvõ arteriás gyûrû összeköti a két arteriás rendszert egymással az azonos és az ellenkezõ oldalon (14. ábra). A két a. vertebralis a híd hátsó szélén a. basilarisszá egyesül. Az a. basilaris a híd sulcus basilarisában fut elõre, és a híd elülsõ szélénél a két a. cerebri posteriorra oszlik. A két
a. cerebri posteriort az aa. communicantes posteriores kötik össze a két a. carotis
internával. Az a. carotis interna két végágára oszlik, az a. cerebri mediára és az a. cerebri anteriorra. A két a. cerebri anteriort pedig az a. communicans anterior kap-csolja össze egymássa. Így keletkezik az agyalapon az arteriás gyûrû, amely a sella turcica fe-lett helyezkedik el, és a chiasma opticumot, a hypophysist, valamint a corpora mamillariát fogja közre.
vérellátása
15. ábra. Az agy arteriái, circulus arteriosus cerebri
(Willisii)
1. a. cerebri anterior 2. a. communicans anterior 3. a. carotis interna
4. aa. centrales anterolaterales (aa. thalamostriatae) 5. a. cerebri media 6. a. choroidea anterior 7. a. communicans posterior 8. a. cerebri posterior 9. n. oculomotorius (n. III.) 10. a. basilaris
11. a. cerebelli inferior anterior 12. a. cerebelli inferior posterior 13. a. vertebralis
14. a. spinalis anterior 15. a. cerebelli superior
Az egyes arteriák ágai és ellátási területeik: a. vertebralis:
a. spinalis dorsalis (posterior): a gerincvelõ; a. spinalis ventralis (anterior): a gerincvelõ;
a. cerebelli inferior posterior: a kisagyféltekék és a vermis alsó felszíne, valamint a IV. kamra plexus choroideusa;
rr. medullares mediales at laterales: a nyúltvelõ;
a. basilaris:
a. cerebelli inferior anterior: a kisagyféltekék alsó felszínének elülsõ része; a. labyrinthi: a belsõfül;
aa. pontis: a híd;
aa. mesencephalicae: a középagy;
a. cerebelli superior: a kisagy dorsalis felszíne;
a. cerebri posterior: az occipitalis és a temporalis lebeny alsó felszíne, az occipitalis lebeny medialis és részben konvex felszíne, valamint a III. kamra és az oldalkamra plexus choroideusa – a. choroidea posterior, továbbá a hypothalamus, a globus pallidus és a középagy;
a. carotis interna:
a. ophthalmica: az orbita képletei;
a. communicans posterior: a chiasma opticum, a thalamus, a hypothalamus; a. choroidea anterior: a tractus opticus, a thalamus, a hypothalamus és az
oldalkam-ra alsó szarvának plexus choroideusa;
a. cerebri anterior: a genu corporis callosit megkerülve az agyfélteke medialis felszíné-re jut, amelyet a sulcus parietooccipitalisig lát el, továbbá a hypothalamus, a capsula interna, a törzsdúcok;
a. cerebri media: a sulcus lateralis cerebriben fut, és a frontalis, a temporalis, vala-mint az occipitalis lebeny konvex felszínén ágazódik el. Továbbá ellátja az insulát, a törzsdúcokat, a capsula internát, externát és extremát, valamint a thalamust – aa. centrales anterolaterales, korábban aa. thalamostriatae.
4.2.
Az agyvelõ venái (16. ábra)
A középnagy venák a cavum subarachnoidealéban fekszenek. A venás vér elvezetését a dura sinusai (sinus durae matris) végzik.
Az agyvelõ felszíni venái az agyvelõ felszíneirõl gyûjtik össze a vért, és a legközelebbi sinusba torkollnak:
vv. cerebri posteriores: a sinus sagittalis superiorba; v. cerebri media superficialis: a sinus cavernosusba;
vv. cerebelli superiores et inferiores: a sinus transversusba, a sinus petrosus inferiorba és a sinus rectusba.
Az agyvelõ mély venái az agyvelõ belsejébõl vezetik el a venás vért (15. ábra):
vv. cerebri internae: a III. kamra tetejének kötõszövetébe ágyazott páros vena, amely a thalamusból, a törzsdúcokból, a capsula internából, valamint az oldal-kamrák és a III. kamra plexus choroideusaiból gyûjti a venás vért.
A v. cerebri interna gyökerei:
v. thalamostriata, korábban v. terminalis: a parietalis lebenybõl, a nucleus caudatus-ból, a thalamuscaudatus-ból, a capsula internából; v. septi pellucidi: a frontalis lebenybõl, a genu corporis callosiból, a caput nuclei cauda-tiból, a septum pellucidumból;
v. choroidea superior: az oldalkamra plexus choroideusából.
A két v. cerebri interna v. cerebri magnává (Galeni) egyesül, amely ív alakban felfelé megkerüli a splenium corporis callosit, és a sinus rectusba torkollik.
A v. basilaris (Rosenthal) a substantia perfo-rata anterior tájékán keletkezik
a v. cerebri anterior (az agyfélteke medialis felszínérõl) és
a v. cerebri media profunda (az insulából, a putamen és a globus pallidus basalis ré-szébõl, valamint a frontalis lebeny basalis felszínérõl) egyesülésébõl.
A v. basilaris gyûjti a venás vért a hippocampus-formatióból, a temporalis lebeny fehérállomá-nyából, a törzsdúcokból, a capsula internából, a hypothalamusból, valamint a középagyból, és a v. cerebri magnába ömlik.
4.3.
A gerincvelõ vérellátása
A gerincvelõ arteriái a segmentalis arteriákból származnak, amelyeknek két forrását említhetjük meg: az aa. vertebralest és az aorta descendens ágait. Az a. vertebralis le-szálló ága az a. spinalis ventralis (anterior) és az a. spinalis dorsalis (posterior). A két a. spinalis ventralis (anterior) a fissura mediana ventralisban elhelyezkedõ truncus
arteriosus spinalis ventralissá (anteriorrá) egyesül. A két a. spinalis dorsalis (postreior)
képezi a kétoldali trunci arteriosis spinales dorsalest (posteriorest). A hosszanti arte-riás törzseket a segmentalis aa. spinales táplálják, amelyek a nyakon és a nyak–mellkas határon az a. vertebralisból, az a. cervicalis ascendensbõl és az a. cervicalis profundából származnak. A mellkasi és az ágyéki szakasz kezdetén az aa. intercostales posteriores, il-letve az a. lumbalis I. rr. dorsalesbõl erednek.
A vv. spinales a vért a gyöki venákon keresztül a plexus venosi vertebrales internibe vezetik. A vv. intervertebrales szállítják a vért tovább a nyak segmentalis venáiba, az intercostalis, a lumbalis és a sacralis venákba, amelyek a v. azygosba, a v. hemiazygos-ba, a v. lumbalis ascendensbe és a v. iliaca internába ömlenek.
16. ábra. Az agy belsõ venái
1. v. septi pellucidi 2. v. thalamostriata 3. v. choroidea 4. v. cerebri interna 5. v. cerebri magna (Galeni) 6. v. basalis (Rosenthal) 7. sinus rectus
5.1.
Az agyvelõ felosztása
Az agyvelõt (encephalon) fejlõdése alapján különbözõ szakaszokra osztjuk. Az agyvelõ három agyhólyagból fejlõdik (4. ábra):
a prosencephalonból, mely tovább tagolódik, telencephalonra (végagyra vagy nagyagyra) és diencephalonra (köztiagyra),
a mesencephalonból (középagyból) és
a rhombencephalonból (utóagyból), amely tovább tagolódik metencephalonra: ponsra (hídra) és
cerebellumra (kisagyra), valamint myelencencephalonra: medulla oblongatára (nyúltvelõre).
Az agyvelõt gyakorlati, illetve topológiai szempontok alapján az alábbi részekre tagoljuk:
nagyagy (cerebrum): végagy (telencephalon) és köztiagy (diencephalon);
agytörzs (truntus cerebri): középagy (mesencephalon), híd (pons) és
nyúltvelõ (medulla oblongata);
kisagy (cerebellum).
A végagy, amelyet gyakran a nagyagy szinonimájaként is használunk, tovább tagolódik nagyagyféltekére (hemisphaerium cerebrire) és telencephalon imparra. A végagy, illetve nagyagy részei a nagyagykéreg (cortex cerebri, pallium), a törzsdúcok (nucleus caudatus, nucleus lentiformis, claustrum, corpus amygdaloideum), a lamina terminalis, a corpus callosum, a fornix és a septum pellucidum.
A köztiagy, amelyet gyakran nem sorolunk a nagyagyhoz, a thalamusból, a metathala-musból, az epithalametathala-musból, a hypothalamusból és a subthalamusból áll.
A középagy vertikálisan agykocsányokra (pedunculi cerebrire) és a tectumra (lamina tectire) osztható.
5.2.
Az agykamrák
Az agyhólyagok tágult üregeit nevezzük agykamráknak (ventriculi cerebrinek). Az agyvelõ fejlõdésével összhangban 4 kamrát különböztetünk meg. Az oldalkamrák (ventriculi
terales – I. és II. kamra) a nagyagyféltekék üregei, a III. kamra (ventriculus tertius) a
köztiagyhoz tartozik, míg a IV. kamra (ventriculus quartus) a rhombencephalonban talál-ható. Az oldalkamrák a foramen interventricularékon keresztül közlekednek a III. kamrá-val. A III. kamrát a IV. kamrával az aquaeductus cerebri kapcsolja össze, amely a mesen-cephalon-hólyag szûk ürege. Az agykamrákat liquor cerebrospinalis tölti ki, amelyet a plexus choroideusok képeznek a kamrákban. Az agykamrák alkotják a belsõ liquor-teret. A liquor a IV. kamrából az apertura medianán (Magendii) és az aperturae lateralesen
(Luschkae) keresztül a cavum subarachnoidealéba, a külsõ liquor-térbe ömlik.
A plexus choroideusok kapillárisfonatok, amelyek összefüggnek a külsõ pia materrel, és az agyhólyag hasadékán keresztül domborodnak be egy-egy agykamra üregébe. A plexus choroideusokat mindig elválasztja a kamra üregétõl az embryonalis agyhólyagok egy-sejtrétegû lemeze, a lamina choroidea epithelialis. Ezen sejtlemezek leszakításakor egyenetlen szélek maradnak vissza, a taeniae choroideae, amelyek ugyan mûtermé-kek, de jelzik a hámlemezek tapadási vonalát. A pia mater azon részét, amely a lamina choroidea epithelialison fekszik, tela choroideának nevezzük. (Gyakran használjuk ezen utóbbi fogalmat a hámlemez és a rajta fekvõ pia együttes jelölésére is.) A plexus
choro-ideus a tela choroideában fekszik.
5.3.
A liquor-keringés (17. ábra)
Az agykamrákban képzõdött liquor a IV. kamra nyílásain keresztül kerül a subarachnoide-alis térségbe. A liquor átvezetése a venás keringésbe nagyrészt a granulationes
arach-noidealesen keresztül a sinus sagittalis superiorba, illetve annak lacunae lateralesébe
történik. A liquor kisebb része a gerincvelõi idegeket kísérõ venás fonatokba kerül.
5.4.
Vér–agy gát
A vér–agy gát (barrier) az agyvelõ és a gerincvelõ védelmét szolgálja, amely a vérkerin-gést és a központi idegrendszer extracellularis terét választja el egymástól. Megakadá-lyozza bizonyos anyagok átjutását, míg más anyagok átlépését lehetõvé teszi. A két térsé-get a kapillárisendothel, a basalis lamina és a membrana perivascularis gliae vá-lasztja el. Az endothelsejteket zonulae occludentes és maculae adhaerentes kapcsolják össze, továbbá hiányzik a transcellularis, vesicularis transzport is. Az agyi kapillárisok sze-lektív transzportkapacitását, a vér–agy gátat a kapillárisendothel valósítja meg. A gát hi-ányzik a neurohypophysis, az eminentia mediana, az area postrema, a circumventri-cularis szervek stb. területén.
A vér–agy gátat kiegésziti a vér–liquor gát, amelyet a liquor cerebrospinalis képzõdése-kor a plexus choroideusok hámborítása biztosít.
17. ábra. A liquor cerebrospinalis keringése az agykamra rendszerben és a sub-arachnoidealis térségben
Nyilak:
a liquor keringési iránya (világos) és a vér keringési iránya (sötét) 1. sinus sagittalis superior 2. granulatio arachnoidealis
(Pacchioni)
3. apertura mediana ventriculi quarti (Magendii)
4. cavum (cavitas) subarachnoideale
6.1.
Nagyagy vagy végagy (telencephalon)
A nagyagy két féltekére (hemisphaeriumra) tagozódik, amelyeket a középvonalban a fissura longitudinalis cerebri választ el egymástól. A féltekék felszínét az agykéreg (cortex
cerebri, pallium) képezi, amelyeket tekervények (gyri) ás barázdák (sulci) tagolnak.
A féltekék négy lebenybõl (lobi cerebri): a homloklebenybõl (lobus frontalis), a fali le-benybõl (lobus parietalis), a halántéki lele-benybõl (lobus temporalis) és a nyakszirtle-benybõl (lobus occipitalis), valamint a sulcus lateralis cerebri mélyén megbúvó insulá-ból (lobus insularis) állnak. A corpus callosumot gyûrûszerûen körülvevõ
hippocam-pusformatiót (archipallium) a lebenyektõl függetlenül szoktuk tárgyalni. A kéreg
tekervé-nyei csak korlátozottan tükrözik a funkcionális tagozódást. A következõ funkcionális elren-dezõdés állapítható meg: a homloklebenyhez a somatomotoros, a fali lebenyhez a soma-tosensoros, a nyakszirtlebenyhez a látórendszer, a halántéki lebenyhez a hallórendszer köthetõ. A halántéki lebeny további területei az ismeretek tárolásával kapcsolatos felada-tot látnak el (hosszú távú emlékezés – long time memory).
A nagyagyfélteke limbikus rendszerhez tartozó részei (hippocampusformatio, cingulum, corpus amygdaloideum stb.) teszik lehetõvé az érzékszervi benyomások affektív (érzelmi) színezését, és ezzel összefüggésben a vegetatív reakciókat, valamint a rövid távú emléke-zést (short time memory). Az emberi nagyagykéreg nagy részét a szekundér, a terciér és az asszociációs mezõk foglalják el.
A kérgi mezõk finom architektúrájának meghatározására szolgálnak a Brodmann-féle számozott mezõk (areák).
6.1.1.
Az agyféltekék tagozódása (18-23. ábra)
A homloklebeny (lobus frontalis) az agyvelõ elülsõ (frontalis) pólusától a sulcus centrali-sig terjed, és a sulcus lateralis választja el a halántéki lebenytõl (17. ábra). A homloklebe-nyen elkülönítjük a gyrus praecentralist (a sulcus centralis és a sulcus praecentralis kö-zött), a gyrus frontalis superiort, a gyrus frontalis mediust és a gyrus frontalis inferiort, amelyeket a sulcus frontalis superior és a sulcus frontalis inferior választ el egymástól. A frontalis lebeny basalis felszínét a középvonal mellett a karcsú gyrus rectus és lateral felé a szabálytalan gyri orbitales foglalják el. A gyrus rectust lateral felõl a sulcus olfactorius határolja, amelyben a bulbus olfactorius és a tractus olfactorius helyezkedik el. A tractus olfactorius hátrafelé trigonum olfactoriummá szélesedik ki, amely a stria olfactoria medialisra és a stria olfactoria lateralisra szétválva a substantia perforata anteriort fogja közre.
A fali lebeny (lobus parietalis) a sulcus centralistól a félteke medialis felszínén futó sulcus parietooccipitalisig terjed (20. ábra). A lebeny konvex felszínén láthatjuk a gyrus postcentralist, amelyet hátrafelé a sulcus postcentralis határol (18. ábra). E mögött talál-juk a horizontális sulcus intraparietalis által elválasztott lobulus parietalis superiort et inferiort.
A patkó alakú gyrus supramarginalis a sulcus lateralis felsõ végét fogja körül, míg a gyrus angularis a sulcus temporalis superior végét zárja körül (19. ábra).
A nyakszirtlebenyt (lobus occipitalis) az agyfélteke medialis felszínén a sulcus parieto-occipitalis választja el a fali lebenytõl. Ezen árok belemetsz a félteke konvex felszínébe is. Ha ezt a pontot összekötjük az incisura praeoccipitalisszal (kis bemetszés a félteke alsó szélén kb. 4 cm-rel az occipitalis pólus elõtt), akkor megkapjuk a parietooccipitalis
vo-nalat, amely a konvex felszínen jelzi a határt a fali és a nyakszirtlebeny között (18. ábra). Az
occipitalis lebeny ezen felszínén szabálytalan tekervényeket és barázdákat találunk (gyri et sulci occipitales), melyeket a sulcus occipitalis transversus felsõ és alsó csoportba oszt. A nyakszirti lebeny medialis felszínén a sulcus calcarinus a sulcus parietooccipitalis kezdeté-tõl húzódik az occipitalis pólusra. A sulcus calcarinus és a sulcus parietooccipitalis között ék alakú kérgi mezõ, a cuneus fekszik (20. ábra). Az occipitalis lebeny basalis felszínén találjuk
18. ábra. A nagyagyféltekék felosztása lebenyekre
1. lobus frontalis 9. cerebellum
2. polus frontalis 10. fissura transversa cerebri 3. sulcus lateralis cerebri (Sylvii) 11. polus occipitalis
4. polus temporalis 12. parietooccipitalis vonal 5. lobus temporalis 13. lobus occipitalis
6. pons 14. parietotemporalis vonal
7. medulla oblongata 15. lobus parietalis 8. medulla spinalis 16. sulcus centralis
