Árulás

Danielle Steel: Árulás

Tallie Jones még csak harminckilenc éves, de máris valóságos hollywoodi legendának számít. Szenvedélyes rendező, filmjei sorra kasszasikert hoznak, többször jelölték már Golden Globe-

és Oscar-díjra is.

Tallie él-hal a munkájáért, de a legkevésbé sem szereti a vele járó felhajtást és nem sokat törődik az álomgyár intrikáival sem. Rendkívül erős kötelék fűzi főiskolás lányához és

korosodó apjához, meghitt szerelemben él producerével, Hunter Lloyddal. Tallie bizalmasainak körét hűséges személyi titkárnője, Brigitte Parker zárja, akivel remekül kiegészítik egymást: Brigitte feszített munkatempója és gondoskodása mellett Tallie teljes

mértékben a filmrendezésnek szentelheti magát.

Ám miközben Tallie legújabb filmjének forgatására készül, váratlanul repedezni kezd a csillogó felszín. Egy rutinellenőrzés során kiderül, hogy a nő pénzügyei körül nincs minden rendben. Az egyre megrázóbb felismerések nyomán nyilvánvalóvá válik, hogy a Tallie-hoz

közel álló emberek közül valaki folyamatosan visszaél a bizalmával.

Tallie élete egy csapásra lidércnyomássá változik, s arra kényszerül, hogy csapdát állítson egy elszánt ragadozónak, aki a gyilkosságtól sem riad vissza…

Első fejezet

A. két férfi kiterülve, mozdulatlanul hevert a szikrázó sivatagi napon, mint akikből már az élet is elszállt. Az iménti robbanások velőtrázó robaja még idehallatszott a távolból; és az egyiküket tetőtől talpig vérfoltok borították. Ellenségek voltak, most mégis fogták egymás kezét, s a sebesültből egyre szivárgott a vér. Még utoljára találkozott a tekintetük, épp abban a pil-lanatban, amikor a közvetlen közelükben géppuska-ropogás hasított a levegőbe. A sérült férfi sóhajtva kiadta a lelkét. A túlélő tágra nyílt szemmel, elborzadva meredt a géppuskás emberre, aki úgy bukkant elő a semmiből, mintha csak egyenesen az égből pottyant volna ide, akár a bosszúállás angyala.

- Ennyi! Megvagyunk! - Éles hang törte meg a síri csendet, és a helyszín egyszeriben megelevenedett. Egy szempillantás alatt kamerákat és különféle felszereléseket hurcoló alakok tűntek fel. A halott férfi feltápászkodott, miközben a vér még mindig csordogált a nyakán, a felvételvezető asszisztense egy pohár jéghideg itallal szaladt oda hozzá, amit ő hálásan mindjárt le is gurított. A másik férfi, aki pár másodperccel ezelőtt még a kezét szorongatta, mihelyst szóltak neki, hogy mára ennyi volt, elhagyta a terepet, hogy valami harapnivaló után nézzen.

Vagy két tucat ember diskurált, hangoskodott és nevetgélt, köztük egy magas, vékony nő, aki elnyűtt, levágott szárú farmerben, szakadt férfiatlétában és magas szárú edzőcipőben, az arcán széles vigyorral, épp az operatőri csapattal tárgyalt. Eredendően sápadt bőrét mostanra mézbarnára festette át a nap, szőke haja kusza szalmakazalként tornyosult a feje tetején, mígnem egy hirtelen mozdulattal kócos lófarokba fogta össze, majd magához vett egy üveg hideg ásványvizet, amit épp körbekínáltak. Hatalmas étkezőkocsi állt nem messze, és egy fotós folyamatosan kattogtatta a gépét, sorra megörökítve a helyszínt elhagyó színészeket. Ahogy az már lenni szokott, Hollywood négy legnagyobb sztárja szerepelt a filmjében.

- Ez lesz a film legjobb jelenete - biztosította a nő a vezető operatőrt, miközben az emberek egyfolytában jöttek-mentek körülötte, és időnként kérdeztek tőle valamit, a hangmérnök pedig megerősítette, hogy neki is tetszett a jelenet. Nem panaszkodhatott, simán mentek a dolgok. Minden jel arra mutatott, hogy a Homokember lesz a legjobb a nevével fémjelzett eddigi alkotások közül.

Javában zajlott hát az új film forgatása, és semmi kétség: nagy durranás lesz ez is, mint Tallie Jones valamennyi rendezése. Kasszasiker egytől egyig. Eddig kétszer jelölték Oscarra és hatszor Golden Globe-ra. Két Golden Globe-ot már bezsebelt, az Oscar azonban még nem jött össze. Filmjei népszerűségének titka abban állt, hogy egyszerre volt meg bennük a férfi nézők elvárásainak megfelelő mennyiségű akció, ami kielégítette vérszomjukat, de nem korbácsolta fel a kelleténél jobban, másfelől meg az az érzékenység és érzelmi töltés, ami a női közönség számára is vonzóvá tette őket. Tallie a filmjeiben a két világ legjavát kínálta. Amihez csak nyúlt, arannyá vált a kezében. Harminckilenc éves volt, tizenhét éve rendezett, és még egyszer sem fogott mellé.

A győzelem fuvallata máris belengte a forgatást, és Tallie boldognak látszott, ahogy az irodájának helyt adó lakókocsi felé lépdelt, hóna alatt a szamárfüles forgatókönyvvel. Benne volt az összes javítás, amit a forgatókönyvírók múlt éjszaka végeztek. Tallie állandóan csiszolgatott és finomított, tökéletességre törekedett, amiért a munkatársai gyakran vádolták túlzott pedantériával, de meg is volt az eredménye. Belépett a légkondicionált lakókocsiba, bekapcsolta a Black-Berryjét, és konstatálta, hogy két üzenete is érkezett a lányától, aki elsőéves joghallgatóként tanult a New York-i Egyetemen. Maxine-t - vagy ahogyan mindenki szólította, Maxet - teljességgel hidegen hagyta a filmes karrier, őt a jog érdekelte, semmi más. Ügyvéd akart lenni, akárcsak a nagyapja, Tallie apja, Sam Jones. Sam volt Tallie és Max hőse,

és Sam életében ők voltak a nők. Tallie anyja meghalt leukémiában, amikor a lánya még csak gimnazista volt, apja pedig mindenben támogatta, bármibe is kezdett. Tallie kísérőként magá-val vitte az Oscar-gálákra, amikor jelölték, ő pedig szilaj büszkeséggel oltalmazta a lányát.

A filmek iránti szerelmét Tallie az anyjának köszönhette. Kisgyerekként minden létező filmre beült vele a moziba, minden klasszikust megnéztek, és őt magát is lenyűgözte a filmek és a színészek világa. Anyja adta Tallie-nak a Tallulah nevet, mivel szentül hitte, hogy Tallulah Bankhead volt a legelragadóbb nő, akit a föld valaha is a hátán hordott. Tallie mindig is gyűlölte a nevét, és lerövidítette, hogy legalább el tudja viselni. De rajongott minden egyes filmért, amit annak idején az anyjával látott, aki egykor mindenáron színésznő akart lenni, és azt szerette volna, hogy a lánya váltsa valóra az álmait. Nem érhette meg, hogy tanúja legyen Tallie szédületes karrierjének és csodálatos filmjeinek. Tallie anyja huszonegy évesen ment hozzá egy negyvenöt éves, befutott ügyvédhez. A férfi akkor már túl volt egy házasságon, de Tallie volt az egyetlen gyermeke. Most, nyolcvanöt évesen az egészsége már erősen megromlott. Mindennap beszéltek a lányával telefonon, s ő mindig kedvtelve hallgatta, mi történt aznap a forgatáson. Tallie volt az összekötő kapocs a külvilághoz, hiszen az utóbbi időben már alig-alig mozdult ki. Hiába, a köszvény kegyetlen egy nyavalya.

Tallie házasélete zűrösen alakult, amin nincs is mit csodálkozni egy olyan világban, ahol az ingatag kapcsolatok és a gyakori partnercserék jelentik a normát. Meggyőződéssel mondogatta, hogy a filmiparban képtelenség normális, rendes pasit találni. Max apjával egészen más volt a helyzet. A montanai cowboyjal a dél-kaliforniai egyetemen találkozott, és húszévesen teherbe esett tőle. Egy évre kimaradt az iskolából, hogy megszülje a gyereket, Tallie apja pedig ragaszkodott hozzá, hogy a fiatalok összeházasodjanak. Maguk is szinte kölykök voltak még, így aligha lehetett különösebben meglepő, hogy mire Max féléves lett, a szülei elváltak, az apja pedig már vissza is tért Mon-tanába. Tallie párszor meglátogatta volt férjét, egy darabig még próbálkoztak, hátha meg lehet menteni a kapcsolatukat, de hamar kiderült, hogy teljesen más az életvitelük. A férfi az azóta eltelt húsz évet rodeókörutakon töltötte, elvett egy wyomingi lányt, és lett három gyerekük. Minden évben küldött Maxnek üdvözlőlapot a születésnapjára, meg karácsonyi ajándékot is a rodeóról, de Max összesen négyszer találkozott vele egész életében. Jóravaló ember volt egyébként, egyszerűen csak nem tudott mit kezdeni a lányával, külön világban éltek. Húszéves korában mindenki jóvágású fickónak tartotta, Max pedig még az anyjánál is szebb lett, 180 centi magas, vékony, sudár szőkeség, égszínkék szemekkel. Tallie zöld szemű volt, és egy hajszállal alacsonyabb a lányánál. Figyelemre méltó párost alkottak, ha kettesben mentek valahová, nemritkán testvéreknek nézték őket.

Tallie egyetlen további házassági kísérlete egy színészhez fűződött, aki az egyik filmjében játszott. Egyébként soha nem bonyolódott intim kapcsolatba a saját szereplőivel, ezzel a férfival azonban kivételt tett. A hétpróbás szívtipró, egy brit filmcsillag, egyetlen szempillantás alatt levette őt a lábáról. Tallie a harmincadik évében járt, a pasas pedig huszonnyolc volt, és amikor fél évvel később egy másik filmben forgatott, nyilvánosan csalta a feleségét. A házasság tizenegy hónapig tartott, amiből összesen három hónapot töltöttek együtt, és Tallie-nak egymillió dollárjába került a kiszállás. A férfi keményen alkudott, ő pedig megfizette az árát.

Ezt követően öt évig egyedül élt, és kizárólag a munkájára meg a lányára koncentrált. A házasságot többé nem kívánta megreszkírozni. Aztán amikor Hunter Lloyddal, a sikeres producerrel találkozott, az végre felrázta. Hamarosan randevúzni kezdtek. Vele nem volt semmi baj, nem hazudott, nem ivott, nem lépett félre. O maga is alaposan megégette már ma-gát: két tönkrement házasság volt a háta mögött, ráadásul két válására ráment egy kisebb vagyon. Talüe-val négy éve kezdtek találkozgatni, és most már három éve, hogy együtt éltek. Amikor összeköltöztek, a férfi lemondott kacsalábon forgó saját Bel Air-i házáról a volt felesége javára. És lám, a dolog működött. Tallie és Hunt szerették egymást, sőt Max is szerette Huntot, ő meg igazán jó volt a lányhoz.

Hunt leginkább egy nagydarab, kedves játék mackóra emlékeztetett, és ez a mostani volt a második film, amin együtt dolgoztak Az első világraszóló kasszasikert hozott. Ketten együtt még jobbak lettek szakmailag, mint külön-külön, és Tallie boldogabb volt, mint évek óta bármikor. Nem is kívánt ennél többet. Hunt Lloyd és ez a szilárd, békés, kiszámítható kapcsolat tökéletesen megfelelt számára. Ő maga is szerényen és visszafogottan szeretett élni, hatalmas sikerei ellenére nem vágyott semmiféle felhajtásra. Egyébként sem akadt szinte egyetlen percnyi szabad ideje sem, vagy forgatott, vagy egy filmet készített elő, vagy az utómunkálatok foglalták le. Olyan nemigen fordult elő, hogy épp ne dolgozott volna.

Tallie-t huszonegy éves korában a szupermarketben fedezte fel egy hollywoodi ügynök, nem sokkal azután, hogy Max megszületett. A férfi vitte el az első próbafelvételre, és egy filmszerepet is szerzett neki. Tallie az egészbe csak az édesanyja emléke miatt ment bele, mert tudta, mit jelentene neki mindez, ha még élne. Egyáltalán nem volt rossz az alakítása, sőt maga a film is sikeres lett, Tallie színésznőként mégis gyűlölte a forgatás minden pillanatát. Egyszerűen nem neki találták ki a színészkedést, meg ami ezzel együtt járt. A film után kapott ugyan jó néhány újabb ajánlatot, de az ügynöke nem kis bosszúságára Tallie egytől egyig visszautasította őket. Noha egy kis trenírozással egész rendes színésznő vált belőle, a kamera pedig egyenesen imádta, őt a rendezés ejtette rabul. Ki akarta tanulni minden csínját-bínját, úgyhogy Max születése után visszatért az iskolapadba, beiratkozott a dél-kaliforniai egyetem színművészeti iskolájába, és mindenestül a tanulásnak szentelte magát. Az igazság nőkről és férfiakról című vizsgafilmjét az apja anyagi támogatásával, szinte fillérekből hozta össze, és azonnal kultuszfilmmé vált. Ezzel indult a rendezői karrierje. És azóta sincs megállás.

Az első filmjeit lelkes kritika fogadta, és mire húszas évei végére ért, már igencsak komoly pénzeket keresett. Rendezői pályafutásának tizenhét esztendeje alatt valóságos hollywoodi legendává érett. Imádta, amit csinált. Azt a felhajtást azonban, ami mindezzel együtt járt - a hírnevet, a figyelmet, a sajtót, a premiereket, az állandó szerepléseket és a reflektorfényt -, képtelen volt megkedvelni. Úgy gondolta, ez a színészek dolga, nem pedig az övé, és annak idején épp ezért nem kért a színészetből. A rendezést szerette, és azt, ahogyan hozzátehette a magáét a színészek teljesítményéhez és a forgatókönyv értelmezéséhez. Színésznőként szerzett mégoly csekély tapasztalata alapján is pontosan látta, mi várt volna rá, ha azt a szakmát választja - és egyetlen porcikája sem vágyott rá. Tallie alkotó személyiség volt, művész, aki nem átallott akár vég nélkül dolgozni valamin, ha a helyzet úgy kívánta - de a sztárság hidegen hagyta. Nagyon világosan érezte, hogy nem neki való.

Amikor először jelölték Golden Globe-ra, még nem volt estélyi ruhája, hamarjában vennie kellett egyet. Csak azok a göncei voltak, amikben dolgozott, márpedig ezekben nagyjából úgy festett, mint egy hajléktalan. Tallie-t ez egy cseppet sem zavarta. Ő így érezte magát jól a bőrében, ráadásul Hunt is ilyennek szerette. Hunt sokkal nagyvilágibb és alkalmazkodóbb volt, mint ő, és otthonosabban is mozgott Hollywood kulisszái között, de ez mégsem ment az agyára. Soha nem csinált ügyet abból, ha váratlanul betoppanva Tallie-t netán a padlón vagy a kanapén elnyúlva találta odahaza a forgatókönyveibe merülve. Ha csak tehette, Hunt meglátogatta Tallie-t a külső helyszíneken is. Inkább volt üzletember, mint vérbeli hollywoodi nagymenő. A mozi jó üzlet volt számára, és egy Tallie Jones-filmnél kevés jobb üzlet létezik. Ezen túlmenően teljesen mindegy volt neki, hogy Tallie történetesen fésülködött-e aznap reggel, vagy sem.

A stáb most éppen Palm Springs közelében dolgozott külső forgatáson. Tallie, biztos ami biztos, hotelszobát is bérelt, de ha tehette, estére inkább hazament Los Angelesbe Hunthoz, hacsak nem húzódott el nagyon a munka, vagy nem jött ki hozzá a férfi.

Mielőtt elhagyta volna a helyszínt, Tallie még mindenképpen akart vetni egy pillantást az aznapi felvételekre, különösen az utolsó jelenetre. Egy darabig még a lakókocsijában jegyzetelt és megírt néhány e-mailt, miközben három ceruza és egy toll volt a hajába tűzve. Már éppen menni készült, hogy végre megnézze a felvételeket, amikor a díszlet felé vezető úton egy ezüstösen csillogó Aston Martin tűnt fel, nyomában porfelhővel.

Tallie a lemenő nap fényében hunyorogva figyelte, ahogyan a sportkocsi kisebb porvihart kavarva maga körül, közeledett felé, majd hirtelen fékezéssel épp az orra előtt megállt. Széles mosollyal fogadta a sofőrt. Figyelemre méltó nőszemély tűnt elő az autóból, már-már elhanyagolható méretű miniszoknyában, valószínűtlenül hosszú lábakkal, bámulatos alakkal és szőke hajzuhataggal. Ahogy kikászálódott, szinte haj szoknak és megtépázottnak hatott, mintha valami mozifilmből lépett volna elő. Ormótlan türkiz karkötőt, gyémánt fülbevalót és szédítően magas sarkakat viselt.

- A fenébe, csak nem lemaradtam az utolsó felvételről? - kérdezte bosszankodva Brigitte, az Aston Martin szépséges tulajdonosa, Tallie pedig újból elmosolyodott.

- Remekül ment. Megnézheted velem a mai termést, ha akarod, én is épp most készültem átfutni a felvételeket.

- A forgalom valami borzasztó. Kétszer is fél órát álltam a dugóban. - Brigitte úgy nézett ki, mint az igazi sztárok. Vastag talpú, tűsarkú szandáljában Tallie-nál is magasabbnak tűnt. Sminkje, ami nélkül egy lépést sem ment sehová, hibátlan; öltözéke tökéletesen illett hozzá, és kellően kiemelte mesés alakját, egész megjelenését ellenállhatatlanul szexivé varázsolva. Mindenben Tallie ellentétének látszott. A legapróbb részlet is olyan rafináltan volt rajta kimódolva, hogy magára vonzza a tekinteteket. Tallie ezzel szemben azt szerette, ha észre sem veszik. Az egész hivatása arról szólt, hogy másokat mutasson meg maga helyett.

Egyidősek voltak, de mindketten letagadhattak volna tíz-tíz évet. Tallie esetében ez a legkevésbé sem volt tudatos. A ruháit mintha kukázta volna valahonnan; a magas szárú Converse cipőben, szakadt farmerjában és pólóban úgy festett, akár egy vásott kölyök. Brigitte viszont kezeltette a szemráncait, megcsináltatta a mellét, rendszeresen kapta a botoxot meg a kollagént az ajkaiba, és mindennap órákat töltött Hollywood legfelkapottabb edzőtermében. Rengeteget dolgozott azon, hogy úgy nézzen ki, ahogy, és az eredmény nem maradt el. Gyönyörű volt, mint egy igazi filmcsillag.

Még a főiskolán találkoztak tizenhét évvel ezelőtt. Brigitte mindenáron színésznő akart lenni, és eltökélte, hogy mindent megtanul a filmek világáról. Nem rejtette véka alá, hogy a San Franciscó-i elit legfelsőbb köreiből származik Nem szorult volna rá, hogy dolgozzon, ő mégis minden erejével azon volt, hogy színésznőként csináljon karriert. Tallie-hoz hasonlóan az ő édesanyja is korán meghalt, az apja pedig sietve elvett egy jóval fiatalabb nőt. A „gonosz mostohával" való együttélés rémképe Brigitte-et egészen Los Angelesig űzte. Tallie azért vette fel asszisztensnek első független filmjéhez, hogy amíg ő az iskolában van, valaki ellássa helyette a legfontosabb teendőket. Brigitte óriási segítséget jelentett számára, hatékony volt és remek szervező, olyannyira, hogy Tallie megkérte, maradjon vele a következő filmjének forgatására is.

Brigitte azon igyekezett, hogy ahol csak lehet, megkönnyítse Tallie életét, és szerette is ezt a munkát. Végül is feladta színésznői ábrándjait, és azóta is Tallie asszisztenseként dolgozott. Mindent megcsinált, amitől Tallie irtózott. Vérbeli frontharcos volt, ádázul védelmezte Tallie-t mindentől, leginkább persze a sajtótól. Csak a testemen keresztül - mondogatta Brigitte olykor. Tallie-ban tényleg volt valami végtelenül naiv és ártatlan, csakugyan szüksége volt rá, hogy valaki megóvja, és vállalja helyette a konfliktusokat. Tallie-t Brigitte képviselte a nagyvilágban, és szinte lubickolt ebben a szerepben. Valóban minden elképzelhető terhet levett a főnöke válláról, csak hogy a munkájára tudjon összpontosítani, vagy éppen a lányával lehes-sen. Tallie hálás volt mindazért, amit Brigitte az elmúlt tizenhét évben tett érte. Ez a felállás tökéletesen működött, mindkettejük igényeinek megfelelt, és az együtt eltöltött hosszú évek alatt a legszorosabb barátság szövődött köztük. A kemény munka következtében Tallie-nak nem igazán maradt ideje barátokra. Brigitte mindig kéznél volt, amikor csak szükség volt rá, oltalmazta és pátyolgatta, és mélységes büszkeséggel töltötte el a gondolat, hogy mi mindent megtett már Tallie-ért. Nem volt olyan kihívás, ami elől meghátrált volna, lett légyen bármilyen macerás, időrabló vagy alantas is.

Egymás mellett baktattak a lakókocsihoz, hogy megnézzék az aznapi termést, közben pedig a forgatásról beszélgettek. Brigitte a hepehupás ösvényen is sikkesen lépdelt a tűsarkain.

- Kéne neked valami rendes cipő - ugratta Tallie nevetve. Nem először tette ezt a megjegyzést. Brigitte soha nem vett fel mást, csakis tűsarkút, abból is a lehető legszexisebbet, és persze remekül állt neki. Olyan könnyedén mozgott benne, mintha futócipőt viselne.

- Mondjuk egy Converse? - kuncogott Brigitte. Tallie sosem hordta az újabb cipőit, mindig csak ezt az elnyűtt, foltos, csupa lyuk régit vette föl. Lehetett volna éppen olyan szexi és elbűvölő, mint Brigitte, ha úgy tartja kedve, de a külső egyáltalán nem érdekelte, és Hunt számára sem volt különösebben fontos, sőt, lompossága valahogy még vonzóbbá tette a nőt a szemében. Hunt amúgy is elsősorban a briliáns, kreatív elméjéért imádta, ahogyan Brigitte is ezért tartotta nagyra. Mindketten tudták, hogy eljön a nap, amikor Tallie-t a legnagyobbak között fogják majd emlegetni.

Bementek a lakókocsiba, és megnézték az aznapi felvételeket. Tallie csendben, feszülten figyelt, egyetlen részlet sem kerülhette el a figyelmét. Sokszor megállította a lejátszást, és utasításokat adott a vágóknak, akik az utómunkálatokat végezték. Éles szemmel olyan nüánszokat is kiszúrt, amelyek felett mások elsiklottak. Éppen ez tette őt naggyá. Mielőtt távozott, még megbeszélte a látottakat a rendezőasszisztenssel és a vágókkal. Hét óra is elmúlt, mire Brigitte-tel visz-szamentek a saját lakókocsijához. Tallie fáradt volt, de elégedett.

- Hazamész estére? - érdeklődött Brigitte. Hozta magával a legszükségesebb holmikat arra az esetre, ha Tallie szeretné, hogy ott maradjon éjszakára. Tallie igényeit és elképzeléseit mindig a magáé elé helyezte, saját életét Tallie köré szervezte. Sosem zavarta, hogy Tallie mellett mindig csak másodhegedűs lehetett, és pontosan ez volt az egyik olyan vonása, ami miatt Tallie nagyra értékelte. Minden tekintetben eszményi személyi asszisztens volt.

- Nem is tudom - válaszolta Tallie. - Találkoztál Hunttal, mielőtt eljöttél? - Szíve szerint hazament volna hozzá, de tudta, kilenc vagy tíz előtt aligha érnének vissza a városba.

- Azt mondta, csinál neked vacsorát, ha hazamész, vagy ha szeretnéd, elvisz valahova. Mondtam neki, hogy majd szólok, hogyan döntesz. - Tallie egy pillanatig tétovázott, de szinte azonnal érezte, hogy haza akar menni. Szeretett otthon lenni Hunttal, még ha mindössze néhány órájuk volt is lefekvés előtt, hajnali négykor pedig már szólt a vekker. Arról nem is beszélve, hogy Hunt elképesztően jól főzött.

- Azt hiszem, hazamegyek.

- Majd én vezetek, te pedig nyugodtan alhatsz útközben. - Hosszú nap volt a mai Tallie számára, mint mindig, amikor külső helyszínen forgatott. Már hozzászokott sőt élvezte is.

- Köszönöm - mondta Tallie, és felkapta a vászontáskát, amit hónapok óta kézitáskának használt. Egy turkálóból szerezte, eredetileg szerszámostáskának készült, de a forgatókönyvek és jegyzetfüzetek hurco-lására is tökéletesen megfelelt. Tallie ezeket mindenhová magával cipelte, hogy ahol csak alkalma adódik, tanulmányozhassa őket. Állandóan dolgozott, és ha valami új ötlete támadt egy aktuális jelenettel vagy épp a következő filmjével kapcsolatban, azonnal lejegyezte. Az agya folyamatosan, maximális fordulatszámon pörgött.

Brigitte ígéretéhez híven megírta Huntnak SMS-ben, hogy Tallie hazamegy. Aznap már vagy egy tucat hívást lebonyolított Tallie ügyeiben, elintézett jó néhány megbízást, megrendelt pár dolgot Maxnek New Yorkba, és befizette a számlákat. Brigitte volt a leghatékonyabb ember, akivel Tallie valaha is találkozott, és ebben Hunt is egyetértett vele. Mindig mondogatta, mekkora szerencséje van Tallie-nak Brigitte személyiségével.

Brigitte teljesen elégedett volt azzal, hogy Tallie követeként, az ő árnyékában élte mindennapjait. És természetesen megvolt a mellékes haszna is ennek a munkának. Valahányszor kiszemelt egy új ruhát, szőrmebundát vagy ékszert, a boltok azonnal rendel-kezésére bocsátották, ő pedig mohón lecsapott rájuk. Az ékszerészek és divattervezők vég

nélkül küldözgették ajándékaikat Brigitte-hez, abban bízva, hogy előbb-utóbb csak rábírja a főnökét, hogy viselje őket.

Tallie persze a legcsekélyebb érdeklődést sem mutatta az efféle holmik iránt. Még hálás is volt, hogy Brigitte megszabadította tőlük. Brigitte pedig ezer örömmel elfogadta őket, és szédületesen nézett ki bennük. Az Aston Martinját is jutányosán szerezte, és volt egy káprázatos, úszómedencés háza Hollywood Hillsben. Nagy lábon élt, és Tallie asszisztenseként a szórakozásból is kijutott neki. Igazi áldás volt számára az elmúlt tizenhét év.

Habár gazdag családból jött, és nem lett volna rászorulva a Tallie nyújtotta előnyökre, mégis kiélvezte őket, ráadásul nem kellett apjával és mostohaanyjával bajlódnia. Örömmel töltötte el, hogy sikerült függetlenítenie magát a családi kasszától. A házát ugyan bevallottan anyja örökségéből vásárolta, ám ez kitűnő befektetésnek bizonyult, máris a többszörösét érte annak, amennyiért vette.

Saját vagyonának, a Tallie-tól kapott csinos kis fizetésnek és az udvariassági ajándékok folyamatos özönének köszönhetően Brigitte-nek aranyélete volt, a kívülálló számára úgy tűnt, hogy még Tallie-nál is jobban megy a sora.

Tallie természeténél fogva visszafogottabban élt. Habár ő is jómódban nőtt fel, ez meg sem közelítette azt a luxust, ami Brigitte gyermekkorát jellemezte. Brigitte időről időre meglátogatta a családját, s amikor visszatért, csak úgy dőlt belőle a panasz. San Franris-cót sivárnak találta, a mostohaanyját ki nem állhatta, és az apjával sem jött ki, mióta újraházasodott. Tallie jelentette Brigitte számára a családot, az elmúlt tizenhét évben ő volt az egyetlen ember, akivel igazán törődött, és Tallie hasonlóan érzett iránta. Tallie egykeként nőtt fel, de Brigitte-re végre úgy tekinthetett, mint a testvérére. Max is imádta, Brigitte afféle fogadott, jóságos nagynéni volt számára, akivel mindent meg lehet beszélni, még azt is, amit az anyjának sem mondott el, különösen ha Tallie nagyon elfoglalt volt, vagy valahol távol forgatott.

Tallie beült a csillogó-villogó Aston Martinba, bekapcsolta a biztonsági övét, és kényelmesen hátradőlt. Reggel öt óta forgatott kint a terepen, és most egyszer csak rádöbbent, mennyire elfáradt. Még mielőtt elindultak, kézhez kapta a forgatókönyv legfrissebb változtatásait, most előszedte, hogy az úton áttanulmányozhassa őket. Am ahogy elhajtottak a forgatási helyszínről, érezte, hogy ehhez most túlságosan kimerült.

- Miért nem alszol? Ezeket holnap reggel is elolvashatod - tanácsolta Brigitte. - Majd én elhozlak holnap is. Ma este már ne foglalkozz velük. - Tallie a végletekig lelkiismeretes volt.

- Koszi - mondta Tallie hálásan. El sem tudta képzelni, mi lett volna vele Brigitte nélkül. Remélte, hogy sosem kell megtudnia. Abban bízott, hogy majd egymás mellett öregszenek meg. Brigitte gyakran ugratta is ezzel, és megígérte, hogy így is lesz. Biztosította Tallie-t afelől, hogy esze ágában sincs lelépni, sosem' érzett erre indíttatást, ahogyan arra sem, hogy igent mondjon valamelyik kecsegtető állásajánlatra, amivel rendszeresen megpróbálták elcsábítani. Kijelentette, hogy ő pontosan ezt a munkát és a mostani munkáltatóját szereti a világon a legjobban, ráadásul ennyi közösen végigcsinált év után Tallie egyben a legjobb barátja is.

Tallie véletlenül belenézett a visszapillantó tükörbe, és nem állta meg, hogy hangosan fel ne kacagjon.

- Olyan, mintha felvettél volna egy stoppost. Tisztára zilált vagyok.

- Csakugyan - mondta Brigitte, és ahogy rápillantott, ő is nevetett. - Talán néhanapján megpróbálkozhatnál a fésülködéssel. Brigitte hosszabbíttatta a haját, és ettől még inkább hasonlítottak egymásra, habár Tallie hosszú sörénye természetes volt. Az egyetlen szembetűnő különbséget az jelentette, hogy Brigitte rendszeresen fésülködött. A munkája miatt nem en-gedhette volna meg magának, hogy úgy nézzen ki, mint Tallie, nem mintha egyébként vágyott volna erre. Tallie munkája fizikailag is megterhelő volt, állandóan létrákat mászott, vagy éppen valamelyik darura kapaszkodott fel, hogy megtalálja a megfelelő beállítást. Órákat ült a napon naptej nélkül, hiába figyelmeztette Brigitte, hogy ráncos lesz a bőre. Ha arról volt szó, Tallie

minden további nélkül leült a kamera mögé a földre, vagy lehasalt a mocsokba egy-egy jobb beállítás érdekében.

Úgy dolgozott, mint egy igásló, de természetes ragyogásának köszönhetően még ziláltságában is gyönyörű volt. Mintha csak világított volna belülről. Brigitte mesterkélt szépségének fenntartása jóval több energiát igényelt. Tallie-ból ehhez a türelem és a motiváció is hiányzott, de a befektetett időt meg erőfeszítést is sajnálta volna rá.

- Koszi, hogy hazaviszel - mondta hálásan Tallie, elnyomva egy ásítást. Csak most, pihenés közben tudatosult benne igazán a fáradtság.

- Csukd be a szemed, és aludj - utasította Brigitte, Tallie pedig szelíd mosollyal az arcán engedelmeskedett. Mire öt perccel később kiértek a Los Angeles-i autópályára, Tallie már az igazak álmát aludta.

Második fejezet

Amikor begördültek a Bel Air-i ház elé, Brigitte gyengéden megrázta a főnökét. Tallie nem kedvelte a hivalkodást, de egyszerűen berendezett lakása gyönyörű volt, a megkapó, modern, tágas szobák nyugalmat árasztottak. Szándékosan kerülte a zsúfoltságot. Volt egy háza Malibuban is, amelyre csak nagy ritkán tudott időt szakítani, aztán ott volt Max New York-i lakása, és egy kis lakás Párizsban, amit még az első nagyobb sikere után vásárolt. Mindig is vágyott egy párizsi lakásra. Bár már két éve, hogy utoljára ott járt, és legfeljebb csak a barátai laktak benne, akiknek időnként kölcsönadta, valahogy megnyugtatta a tudat, hogy az övé. Brigitte is ott töltötte a legutóbbi vakációját, és persze imádta. Míg Tallie Afrikában forgatott, Brigitte egy hétig Párizsban nyaralt. Az efféle mesés lehetőségek miatt éri meg igazán személyi asszisztensnek lenni. Az ember részesévé válik munkaadója életének, és ennek érdekében feláldozza a magáét. Brigitte élete tökéletesen belesimult Tallie-éba. Most például tízkor randija volt, de ha kiderült volna, hogy Tallie-nak még éjfélig szüksége van rá, az sem jelentett volna problémát számára.

- Megjöttünk - mondta Brigitte halkan, és Tallie kinyitotta a szemét. A forgatókönyvi módosítások még mindig ott hevertek az ölében olvasatlanul. De Brigitte-nek igaza volt, végül is ráér velük másnap reggel vesződni. Az alvástól egészen felfrissült. Egy pillanatig hirtelen azt sem tudta, hol van.

- A mindenit, végigaludtam az egész utat - csodálkozott Tallie széles vigyorral az arcán, és úgy nézett ki, mint egy kisgyerek, akinek kivételesen megengedték, hogy az Aston Martin első ülésén utazzon. Egy ceruza meg a tollak még mindig a hajába voltak tűzve. Szépen gyűltek ott egész nap, egyik a másik után.

- Hunt írt nekem SMS-t, hogy kész a vacsora. Szerencsés egy nő vagy, hallod-e - mondta Brigitte, amint Tallie épp kikászálódott a kocsiból.

- Úgy van. - De mindketten tudták, hogy ez a felállás Brigitte igényeinek egyáltalán nem felelne meg. O a szabadságot szerette, gyakran váltogatta a férfiakat, akik általában fiatalabbak voltak nála, és a legtöbbször Tallie színészei közül kerültek ki. A fiatal színészek voltak a gyengéi, akikben megvolt a hajlam, hogy csúnyán elbánjanak vele, de Brigitte erre nemigen adott alkalmat. Általában addig tartott a kapcsolat, amíg a forgatás zajlott, azután mindketten továbbléptek. Brigitte-nek ez tökéletesen megfelelt.

- Fél ötre érted jövök - szólt Tallie után, aki a bejárati ajtóból még visszaintegetett neki. Hatra már újra a forgatáson akart lenni. Egy újabb rövid éjszaka elé nézett. Még a kulcsaival babrált, amikor az ajtó kinyílt, és egy magas, jóképű, sötét hajú, szakállas férfi jelent meg, aki pólója és rövidnadrágja felett kötényt viselt. Határozott mozdulattal szájon csókolta Tallie-1, és az ajtó bezárult mögöttük.

Brigitte elhajtott. Otthon egy színész várt rá, természetesen Tallie jelenlegi filmjéből. Brigitte elárulta neki, hol találja a tartalék kulcsokat. Tommy huszonhat éves volt, és mire a nő hazaért, ő már anyaszült meztelenül várta az úszómedencében.

- Micsoda látvány! - évődött Brigitte mosolyogva, miközben csodálattal végigmérte a férfit. Kilépett a szoknyájából, majd ledobta a blúzát és kikapcsolta a melltartóját. Egy pillanatig tangában és tűsarkúban állt, és mellei, melyekre annyit áldozott évekkel korábban, most tökéletesen kirajzolódtak a reflektorok metsző fényénél. A fiatal színész elismeréssel bámult rá. Brigitte teste káprázatos volt, és soha nem is habozott kihasználni minden ezzel járó lehetőséget.

- Gyere be - mondta a férfi hívogatón, alaposan kiélvezve a langyos víz jóleső simogatását, és már előre örülve az előtte álló ígéretes éjszakának. Hat hete tartott a viszonyuk, amióta a forgatás megkezdődött. Nem tartoztak egymásnak semmivel. Nem akartak egymástól egyebet, csak ezeket az együtt töltött éjszakákat, és ezzel Brigitte is tökéletesen elégedett volt. Fejest ugrott a medencébe, és a férfi lábai között bukkant elő, Tommy pedig nevetett. Elképesztő nőnek tartotta, és remekül érezték magukat együtt. Nem mellesleg a férfi abban reménykedett, hogy Brigitte majd segít neki szerephez jutnia Tallie következő filmjeiben is. Brigitte ugyan nem tett konkrét ígéretet, de utalt rá. Ám ha ez a reménye mégsem jön be, Brigitte akkor is főnyeremény volt. Tommy és a többi színész benne látta a kulcsfigurát Hollywoodban, hiszen korlátlan bejárása volt Tallie-hoz, és száz százalékban bírta a bizalmát. Brigitte egyetlen dolgot nem tűrt el, azt, hogy bárki is rosszat szóljon a főnökéről. Attól ölni tudott volna. Ő volt a leglojálisabb ember, akivel Tommy valaha is találkozott. És nem utolsósorban ritka jól értett a szexhez.

Ahogy Tallie belépett, Hunt egy pohár bort nyomott a kezébe. A nő letette a vászontáskát és a forgatókönyvet a konyhaasztalra, miközben a levegőben terjengő csodás illatok mosolyt csaltak az arcára. A konyha a kertre nyílt, ők pedig kisétáltak a teraszra, és leültek. Mindketten boldogok voltak, hogy Tallie végül is nem maradt Palm Springsben éjszakára. Hunt nem vette a szívére a dolgokat, és nagyon jól kijöttek egymással az elmúlt négy évben. Ritkán volt közöttük súrlódás, Hunt sosem okozott csalódást, Tallie pedig mindig örömmel számolt be neki a munkájáról.

- Jó napod volt? - érdeklődött Hunt, miközben kibújt a kötényből, és a székre dobta. Magasabb volt, mint Tallie, és enyhén pocakos, mivel imádott jókat enni, de a külseje így is megnyerő maradt. Negyvenöt éves elmúlt, ám a szakálla miatt idősebbnek látszott a koránál.

- Kiváló - felelte Tallie, és egy mosollyal nyomatékosította a választ. - Mikor jössz ki végre Palm Springsbe?

- Holnap sem fog menni. Két találkozóm is van. Talán holnapután. Hogy sikerült a haldoklási jelenet? - Próbált lépést tartani a forgatókönyv legújabb történéseivel, de Tallie esetében ez nem volt könnyű, hiszen menet közben is rengeteget változtatott. Különösen érzékeny volt arra, hogy a párbeszédek jól működjenek, ugyanakkor engedte, hogy a színészek is hozzátegyék a magukét. így azután a végeredmény általában lenyűgöző volt.

- Tökéletes lett - válaszolta, és valóban elégedettnek tűnt. - De mindjárt éhen halok. Mi van vacsorára? - Hunt gyakran készített japán, kínai és thai ételeket. Az ázsiai és a francia konyhához kiváló érzéke volt, hétvégén olykor mexikói fogások is terítékre kerültek. Hunt imádott főzni, baráti körében mindenki rajongott az ételeiért. Mindig meglepetésként hatott, hogy épp mivel várta Tallie-t, és ez ma sem volt másképp. Igazi pihentető estét töltöttek el, megvacsoráztak és beszélgettek a teraszon, Hunt még Tallie kedvenc fehérborát is felszolgálta, egy üveg Corton-Charlesmagne-t. Egészen olyan volt, mintha étterembe mentek volna vacsorázni, csak még annál is jobb, mert kettesben voltak, ráadásul nem kellett kiöltözni, de még megfésülködni sem.

Hunt azon fáradozott, hogy összehozza a következő közös munkájukat. Ezúttal Olaszországban forgatnának, és tervei szerint sokat lehetnek majd együtt. A forgatás idejére Toscanában bérelnének villát. Már a szereposztás összeállításán dolgozott, és a biztosítókkal meg befektetőkkel tárgyalt. Ehhez ő értett a legjobban, Tallie pedig természetesen a rendezésért felelt. Hunt mindent precízen előkészített. Egy fontos japán befektetőt is megnyert a filmnek. Persze nem nagy ügy szponzorokat találni egy olyan filmhez, amelyet Tallie Jones rendezett, mégis, minden részletre oda kellett figyelni. Hunt ezen a területen volt otthon igazán, és ebben éppúgy a tökéletességre törekedett, mint Tallie a maga területén.

- Azt hiszem, megegyeztünk - mondta Hunt a japán befektetőre utalva, miközben leszedték az asztalt. Tallie egy csókkal mondott köszönetet. - Csupán egyetlen dolgot kötött ki, azt, hogy betekinthessen a könyvelésbe, a sajátunkba is. Biztos akar lenni afelől, hogy mindketten hitelképesek vagyunk, és nem akarjuk lenyúlni a pénzét. - Hunt mosolygott, mialatt ezeket mondta. - Van ellene bármi kifogásod? - kérdezte, amíg összepakolták a konyhát maguk után.

- Semmi a világon. Majd szólok Victor Carsonnak, hogy mutasson meg neki mindent, amire csak kíváncsi. - Mindketten tudták, hogy a befektető megbízható, és a következő filmhez okvetlenül szükségük van a pénzére.

- Valami nagyon felkapott, független könyvvizsgáló céggel dolgozik, amit néhány volt FBI-os alak vezet. Úgy hallom, elég alapos munkát végeznek, de így legalább mindenki elégedett. Mi megkapjuk a pénzét, ő megnyugodhat, hogy nem verjük át. - Már az ösz-szes nagy hollywoodi ügynökséggel tárgyalt arról, hogy kiket szeretnének szerződtetni, és amint a pénz összejön, a szerződéseket is villámgyorsan tető alá lehet hozni.

- Szólok Brigitte-nek, hogy holnap hívja fel Victort - mondta Tallie. A konyhában lekapcsolták a villanyt, és felmentek az emeleti hálószobába, amelyet egy hatalmas képernyő uralt. Imádtak az ágyban fekve filmeket nézni. De nem ma este. Már éjfél is elmúlt, és Tallie-nak alig négy óra múlva újra indulásra készen kell állnia. Szerencsére a legnagyobb hajtás idején nagyon kevés alvással is beérte.

Még fel akarta hívni Maxet, de mire eszébe jutott, New Yorkban már nagyon későre járt, úgyhogy inkább reggelre halasztotta a telefonálást. Hunt ekkor megemlítette, hogy nem sokkal Tallie hazaérkezése előtt az apja is kereste, csak kiment a fejéből.

- Valami kivizsgálásra kell mennie holnap - mondta Hunt, és Tallie arca egyből gondterheltté vált. - Azt mondta, semmiség, csak valami rutinellenőrzés. Érdeklődött, vajon dolgozol-e holnap. Mondtam neki, hogy igen.

- Megkérhetem Briget, hogy vigye el, vagy Ame-liát, a házvezetőnőt - morfondírozott Tallie. Apja gyakran nevezte Brigitte-et dögös macának, amin Tallie mindig jót mulatott. Sam szemében Brigitte volt a legszexisebb nő, akivel valaha találkozott.

- Mondtam neki, hogy majd én elviszem - szólt

Hunthoz könnyedén. - Belefér az időmbe, nem nagy ügy. Az öregnek jó így, ha neked is megfelel.

- Igazi szent vagy - felelte Tallie, és átölelte a férfit, aki közelebb húzta magához. - Nem, dehogy, csak szeretlek. Köszönöm, hogy hazajöttél estére.

- Én meg köszönöm a vacsorát. Holnap este kijössz Palm Springsbe? - kérdezte Tallie újra. Az járt a fejében, hogy a hosszú kocsiút nélkül több idejük marad egymásra, a Palm Springs-i hotel pedig igazán kitűnő, egy csodás fürdő is tartozott hozzá. Szerette azokat az estéket, amikor Hunt kijött hozzá. És egyszerűbb is volt így, mint kocsiba ülni egy-egy hosszúra nyúlt forgatást követően.

- Egy csomó mindent el kell intéznem holnap, ráadásul az egyik találkozó pont este van. De holnapután ki tudok menni. Nyugodtan maradj kint az elkövetkező pár napban, nem kell hullafáradtan hazakocsikáznod, én meg holnapután úgyis kimegyek hozzád éjszakára.

- Nem hangzik rosszul - egyezett bele Tallie. Kiment zuhanyozni, és pár perc múlva már az ágyban feküdt. Odabújt Hunthoz, és érezte, hogy a férfin nincs ruha. O is kibújt a hálóingnek használt pólóból, és szorosan hozzásimult. Megcsókolták egymást, és Tallie szíve most már repesett a boldogságtól, hogy mégiscsak hazajött.

-Hiányzol, amikor kint maradsz estére - súgta Hunt, mire Tallie még egyszer megcsókolta. Palm Springs aligha tartozott a húzós helyszínek közé. Tallie-nak volt már olyan filmje, amit fél évig forgatott a dzsungel közepén, és három hónapig egy afrikai falucskában kellett laknia. Megtörtént az is, hogy valahol éppen ottjártuk idején robbant ki a polgárháború. Palm Springs ehhez képest piskóta volt, ráadásul mindössze kétórányira feküdt az otthonuktól. Hamarosan amúgy is vége a külső forgatásnak, a kint töltött éjszakák pedig olyanok, mintha vakáción lennének.

- Te is hiányzol - súgta Tallie. Szeretkezni kezdtek, és a férfin kívül egyszeriben minden megszűnt létezni számára. Utána egymás karjában heverve még beszélgettek néhány percig, bár Tallie-nak küzdenie kellett, hogy ébren maradjon. Valami végtelen nyugalom és béke lett úrrá rajta, érezte, hogy nem tudja nyitva tartani a szemét. Míg a férfi Tallie haját babrálva be-szélt hozzá, ő magához ölelte Huntot, és mély álomba zuhant.

Harmadik fejezet

Brigitte pontban fél ötkor leparkolt a ház előtt. Nem számított, mit művelt előző éjszaka: ha munkáról volt szó, bármilyen korán készen állt, órát lehetett igazítani hozzá. Küldött egy SMS-t Tallie-nak, hogy odakint vár rá. Tallie csakhamar megjelent, mezítláb, cipőjével a kezében. Halkan becsukta maga mögött az ajtót, odaszaladt az Aston Martinhoz, és beugrott Brigitte mellé. Reggel is lezuhanyozott, a haja vizes tincsekben tapadt a fejére, és ettől még ziláltabban nézett ki, mint előző este, ha ez egyáltalán lehetséges. Aznap egy másik ócska, rongyos farmer rövidnadrágot vett fel, és egy nem kevésbé szakadt pólót.

Brigitte hüledezve meredt Tallie trikójára.

- Ez most vagy nagyon divatos holmi és egy vagyónt fizettél érte, vagy valamelyik segélyszervezettől való. - Tényleg megesik, hogy olykor a legmenőbb divattervezők is efféle előre megtépázott ruhadarabokkal rukkolnak elő. Max például folyton ilyen cuccokat vásárolt a Maxfieldnél. Tallie ellenben többnyire házilag állította elő ezeket a göncöket, ingyen és bérmentve, de persze nála ezt sosem lehetett tudni biztosan. Mindenesetre ritkán költött ruhára, a ruhaköltemények általában hidegen hagyták.

- Jaj, dehogy - legyintett Tallie vidáman. - Ezt konkrétan a szemétből szedtem ki. Hunt dobta ki, de szerintem ez kész pazarlás. Én még láttam benne fantáziát. - Elégedettnek tűnt.

- Mint micsoda? Felmosórongy?! Te vagy az egyetlen nő az ismeretségi körömben, aki ennyi pénzt keres, közben meg a szemetesből öltözködik. - Brigitte jóízűen kacagott, ahogy végighajtottak az utcán.

- Ha most azt mondanám, hogy a Maxfieldből van, egyből nagyon menő lenne, mi? - Naná - vágta rá Brigitte habozás nélkül.

- Jó, akkor fogjuk rá, hogy onnan van. Egyszerűen nem érek rá azon parázni, hogy nézek ki. - Az öltözködés sohasem szerepelt nála a legfontosabb dolgok listáján. Nem a külsőségek érdekelték, hanem az, ami belül, a fejében történik. Ebből a szempontból minden nőismerősétől elütött. Itt volt például Brigitte, aki szinte mindennap vadonatúj dizájner ruhadarabokat vett fel, és a fizetése nagy részét ruhára és ékszerekre költötte. Gyakran hivatkozott arra, hogy ő mindenütt Tallie-t képviseli, ezért adnia kell a megjelenésére, de Tallie a maga részéről magasról tett a sajátjára.

Tallie a kocsiból felhívta Maxet New Yorkban, aki éppen akkor indult az iskolába. Max említette, hogy előző nap már kereste Tallie-t telefonon, hogy megtudakolja, mi van vele, és hogy halad a forgatás.

- Remekül mennek a dolgok. Teljesen időben vagyunk, pár héten belül visszamegyünk Los Angelesbe. És veled mi van? Hogy megy a suli? - Tallie szeretett beszélgetni a lányával, ha csak tehette, felhívta.

- Semmi extra. Múlt héten találkoztam egy új fiúval a könyvtárban. Elég jól néz ki. Orvosnak készül.

Tallie-t mindig is aggasztotta a lánya szerelmi élete. Gyakran eszébe jutott, hogy alig több mint két évvel volt idősebb, amikor beleszeretett a montanai cow-boyba, és terhes lett Maxszel. Másfelől viszont úgy tűnt, a lányát nem fenyegeti ez a veszély. Messze nem volt olyan kis naiv, mint Tallie az ő korában. Tallie maga is úgy gondolta, ha annak idején az ő anyja nem hal meg néhány évvel korábban, talán nem esett volna teherbe. Abban az időben apja minden igyekezete ellenére is kicsit elveszettnek érezte magát. Biztos volt benne, hogy az anyja másképp kezelte volna a dolgot, például nem ragaszkodott volna hozzá, hogy összeházasodjanak. Az egész ügy jókora baklövésnek bizonyult, azt leszámítva, hogy született egy csodálatos lánya, amiért Tallie mindig is hálát adott az életnek. Max remek kölyök volt, soha egy perc bánatot nem okozott az anyjának. Alma, hogy ügyvéd legyen, akár a nagyapja, egyáltalán nem volt Tallie ellenére. Nem szerette volna őt a filmszakmában látni. Kegyetlen, őrült világ ez, tele megbízhatatlan figurákkal. Tallie sohasem szorgalmazta, hogy Max sztárcsemeték társaságában múlassa az időt, noha jó párral közülük egy iskolába járt, és az is az igazsághoz tartozik, hogy meglepően sok volt köztük a rendes gyerek. Szerencsére az ő kiegyensúlyozott lánya mindig elkerülte a balhés alakokat. Különös érzékkel csakis józan gondolkodású fiatalokkal vette magát körül.

Max néhány perces beszélgetés után elköszönt.

- Szép napot, anyu! - mondta jókedvűen, és letették a telefont. Tallie-nak ekkor eszébe ötlött, hogy a japán befektető ügyét mielőbb el kellene intéznie. Megkérte Brigitte-et, hogy hívja fel Victor Carsont, a könyvelőjüket, és mondja meg neki, hogy mindenben működjön együtt a könyvvizsgáló cég embereivel, bármi legyen is az óhajuk.

- Legalább nem neked kell ezzel vesződni - mondta Brigitte-nek, miközben előhúzta a forgatókönyvet a táskájából.

- Ha Victornak bármire szüksége lesz, majd én eljuttatom neki. - Brigitte-nek volt érzéke a számokhoz, és pontos nyilvántartást vezetett Tallie minden egyes számlájáról. Soha nem fordult elő, hogy egy kiadásról hiányzott volna a számla vagy a bizonylat. Miután több év telt el úgy, hogy Brigitte állandóan csekkekkel üldözte Tallie-t az aláírásáért, végül is létrehoztak egy folyószámlát, amelyen keresztül Brigitte szabadon hozzáférhetett a pénzhez, és fizethette a számlákat. Tallie ezzel a megoldással nem kevés időt és fejfájást takaríthatott meg, Brigitte pedig mindent lelkiismeretesen számon tartott. Volt egy külön bankkártyája is Tallie kiadásai számára, és ugyanígy gondoskodott Max költségeiről, aki Tallie New York-i lakásában élt.

Brigitte és Victor nagyszerűen együtt tudtak dolgozni, Tallie pedig teljesen rájuk bízta pénzügyei rendben tartását. Brigitte irányítása alatt a rendszer egy svájci óraszerkezet pontosságával működött. Hunt gyakran felemlegette, mennyire irigykedik rá, meg hogy ő is szeretne egy olyan asszisztenst, mint Brigitte, aki nemegyszer neki is elintézett ezt-azt.

Tallie útközben átnézte a forgatókönyv módosításait. Az éjszaka folyamán még egy adag javítás érkezett faxon Brigitte-hez, ezeket természetesen el is hozta magával. Tallie ezeken is végigment, és bőséges jegyzetekkel látta el őket. További változtatásokat is akart, amint kiérnek a helyszínre. Brigitte ezen egyáltalán nem lepődött meg. Tallie már csak ilyen volt, a legapróbb részletekre is odafigyelt.

- Na és hogy telt az éjszaka? - érdeklődött Tallie, ahogy Palm Springs felé közeledtek. - Semmi különös. Lefürödtem, olvasgattam, megírtam pár e-mailt, ilyesmi. Elég korán lefeküdtem. Az alvás formában tart - válaszolta Brigitte ártatlanul. A színészekkel folytatott

viszonya volt az egyetlen téma, amit nem beszélt meg Tallie-val. Időnként Tallie persze rájött a dologra, de nem tette szóvá. Arra gondolt, jobb, ha nem kérdez és nem mond semmit. Úgy tekintett a dologra, mint ami része az asszisztensi munkával járó mellékes haszonnak, és ha Brigitte így látja jónak - márpedig úgy tűnt, ez a helyzet -, akkor miért is ne. Tallie nem látta volna értelmét, hogy megjegyzéseket tegyen, ráadásul ezek a románcok sosem tartottak tovább a forgatásnál. Amíg az efféle helyzetekből nem származott semmiféle kellemetlenség, például Brigitte nem kért tőle olyan szívességet, amit nem állt módjában teljesíteni, addig részéről rendben volt a dolog. Brigitte tökéletesen átlátta mindezt, és óvakodott attól, hogy túllépje a határt. így aztán Tallie úgy döntött, a legkevésbé sem tartozik rá, kivel fekszik le az asszisztense és barátnője. Brigitte már-már túlságosan is ártatlannak mutatta magát az imént, és

Tallie önkéntelenül is elmosolyodott, azon tűnődve, vajon ki lehet az illető. Annyi biztos, hogy nagyon fiatal, valaki a statiszták vagy a kezdő színészek közül. Brigitte már csak ilyen volt.

A mai nap éppolyan mozgalmas volt Tallie számára, mint az előző. Brigitte mindenhová követte, hordta utána a frissítőket, és gondoskodott róla, hogy egyen is valamit. Tallie magától nem vette volna erre a fáradságot, túl türelmetlen és túl elfoglalt volt ahhoz, hogy ilyesmire pazarolja az idejét. Pontosan ugyanezért nem vesződött az öltözködéssel és a fé-sülködéssel sem. A munka megszállottjaként gyűlölt minden olyan zavaró körülményt, ami akár csak egyetlen pillanatra is elterelte a figyelmét.

Brigitte napközben szorgalmasan írta az e-maileket és telefonált. Beszélt Victor Carsonnal is, elmondta neki a könyvvizsgálattal kapcsolatos teendőket, és amikor nem maradt más dolga, leült, és követte a forgatást. Ilyenkor sokszor tett hasznos megjegyzéseket. Jó szeme volt, és mindig pontosan ráérzett, mi az a hatás, amit Tallie el kívánt érni. Tallie általában értékelte Brigitte őszinte véleményét, aki az évek során nem csekély filmes tapasztalatra tett szert.

Újabb sikeres napot zártak. Tallie munka után felhívta Huntot, aki épp útban volt Polo Lounge-ba a találkozóra. A férfi beszámolt róla, mi mindent intézett aznap, és mielőtt letették a telefont, bevallotta, menynyire hiányzik neki Tallie. Egyikük sem érezte szükségét annak, hogy minden pillanatban együtt legyenek, mint a sziámi ikrek, és Tallie örült ennek. Élték a saját életüket, s kettejük életét időnként persze összekapcsolták a közös vállalkozások. De Hunt sosem lett féltékeny vagy ideges, ha Tallie távol volt, és ő sem aggódott a férfi miatt. Négy év alatt alaposan kiismerték a másikat, és megbíztak egymásban.

Hunt tökéletesen különbözött azoktól a férfiaktól, akikkel Tallie-t korábban összehozta a sorsa, és akik előbb-utóbb mind megcsalták. A második férje különösen súlyos eset volt, de a többiek sem bizonyultak sokkal különbnek A filmszakmában lépten-nyomon efféle alakokba botlott. Azt szerette Huntban, hogy ő egyáltalán nem ilyen, ellenkezőleg: őszinte, becsületes és megbízható. Talán nem volt olyan izgalmas, mint egynémely másik pasas, de Tallie nem izgalmakra vágyott, hanem olyasvalakire, akit szeretni tud, és akiben megbízhat. Ugyan mi számít még? Tallie nemegyszer megégette magát, és egy életre megtanulta a leckét. Hunt természeténél fogva jóravaló ember volt.

Még mielőtt befejezték volna a beszélgetést, a férfi arról is beszámolt, hogy Sammel minden rendben ment, bár úgy látta, az öreg egy kicsit lefogyott.

- Tudom, a házvezetőnő is mondta, hogy nem eszik eleget - felelte Tallie aggodalommal a hangjában.

- Valamikor át kellene mennem hozzá, hogy főzzek neki valamit - mondta Hunt elgondolkodva.

- Mintha nem lenne jobb dolgod.

- Csak tudok valamikor időt szakítani rá. Kedvelem az apádat, nagyszerű ember. Ma is nagyon jól elvoltunk. Mielőtt elindultunk, kicsit idegesnek tűnt, úgyhogy elmondtam neki az összes új viccemet. Mire odaértünk, egészen felvidult.

- Köszönöm. - Tallie őszintén meghatódott. Pontosan ezekért a gesztusokért szerette Huntot, márpedig akadt belőlük bőven. Rendkívül előzékeny volt, és Maxszel is egyenlő

félként bánt. Nagyon jól kijöttek egymással ők ketten. Max tizennégy évesen szembesült vele, hogy az anyja találkozgatni kezdett Hunttal, és egy rövid, kezdeti ellenállást követően a lány is elfogadta őt. Mire egy évvel később a férfi hozzájuk költözött, az egész teljesen természetesnek és magától értetődőnek tűnt mindenki számára. Még Tallie apja is így látta, pedig ő az ilyen dolgokhoz sokkal vaskalaposabban viszonyult. Huntot azonban tréfásan csak „majdnemvejem"-nek hívta.

Tallie éjszakára elfoglalta Palm Springs-i hotelszobáját. Boldog volt, hogy a film ilyen szépen alakul. A szokásos bosszúságok - problémák a biztosítással vagy valamelyik befektetővel, lebetegedő, civakodó vagy váratlanul szerződést bontó színészek, forgatási balesetek - most valahogy elmaradtak. Ezek a dolgok egyébként nem túl sűrűn fordultak elő, de ha mégis, akkor kitört a fejetlenség. Tallie már azzal igyekezett elejét venni a bajoknak, hogy eleve olyan színészeket szerződtetett, akikről úgy hírlett, kellően megbízhatók, és a szerződéseket is próbálta a legapróbb részletekig kidolgozni. Ehhez Hunt különleges tehetsége kellett, és ez volt közös sikereik nyitja. Tallie imádott vele dolgozni, ő volt a legjobb producere. De magát sem kímélte, és fáradhatatlanul küzdött, hogy a lehető legjobbat hozza ki színészeiből és forgatókönyvíróiból. Egyértelműen rászolgált a hírnevére.

Este végre leereszthetett a hotelban. Brigitte-tel elmentek úszni. Asszisztense később masszázst rendelt Tallie szobájába. Tallie szerint mennyei volt, és javasolta Brigitte-nek, hogy próbálja ki ő is, ami persze egy újabb kihagyhatatlan lehetőségnek tűnt a nő szemében. Az az életstílus, amit Tallie-nak köszönhetett, tökéletesen kielégítette. Tallie-nak hála úgy élt, mint egy igazi sztár.

Victor Carson az íróasztalán tornyosuló aktakupacot bámulta. Tizenöt éve látta el Tallie pénzügyi tanácsadójának tisztét, a cége teljes körű könyvelést végzett számára, eltekintve azoktól a részletektől, amelyek Brigitte hatáskörébe tartoztak. Amikor Brigitte felhívta a könyvvizsgálat miatt, kis híján hangosan feljajdult. Újabb púp volt ez a hátán, miközben már így is épp elég baja volt. A saját problémái minden egyebet háttérbe szorítottak. Nem fért a fejébe, mi szükség van erre a független könyvvizsgálatra. Más sem hiányzik, mint egy rakás mogorva ellenőr, akik majd ízekre szednek mindent, és mindenféle kérdéseket szegeznek neki. Tallie ügyei rendben voltak ugyan, de egy ilyen vizsgálat rendkívül időrabló procedúra, még ha nem is ő csinálja. Sőt, így talán még inkább, hiszen az ellenőrök várhatóan mindenbe bele fognak kötni. Általában Brigitte-tel ketten mindent elintéztek, és a dolog olajozottan működött. Az ellenőrzés rosszabb-kor nem is jöhetett volna, de persze képtelenség ezzel Hunt vagy Tallie elé állni. Személyes gondok gyötörték, bár soha nem vallotta volna be nekik. Ujabban Hunt és Tallie adóügyeit is ő kezelte, de momentán az otthoni problémák minden energiáját lekötötték. A női nem volt Victor végzete. Az első felesége horribilis tartásdíjat perelt ki belőle, miután felfedezte, hogy szeretőt tart. Victor el is hagyta az asszonyt ezért a gyönyörű olasz fotómodellért, akit sebtében feleségül is vett. Első feleségétől két gyermeke született, a másodiktól pedig egy ikerpár. Két év leforgása alatt a fiatalasszony annyira elsajátította az amerikai életstílust, amelybe egyébként maga Victor avatta be, hogy el is hagyta egy fiatalabb férfiért, de előbb még jól megkopasztotta. Végül Párizsban kötött ki és megházasodott, Victor pedig immár tizennyolc éve nem látta az ikerlányait. Tökéletesen idegenek voltak számára, de egészen mostanáig fizette utánuk a tartásdíjat. Még az a szerencse, hogy a két nagyobb gyereke már felnőtt, és mindketten dolgoztak, az anyjuk pedig újraházasodott, de így is volt jó pár év, amíg két volt feleség és négy gyerek után fizetett.

Ujabban pedig a saját pénzügyi tanácsadójának köszönhetően egy vagyont bukott néhány elhibázott befektetésen. A kliensei ügyleteit jobban kézben tudta tartani, mint a magáét. A tetejébe hatvankét éves fejjel őrülten beleszeretett egy fiatal, feltörekvő szí-nésznőcskébe, akit egy buja Las Vegas-i hétvége után el is vett feleségül. Megígérte Briannának: minden hollywoodi összeköttetését latba veti azért, hogy beinduljon a karrierje, ám csakhamar rájött, hogy ez azért nem olyan egyszerű, mint ahogyan azt eredetileg elképzelte. Mint kiderült,

Briannába a tehetség legkisebb szikrája sem szorult, a próbafelvételeken rendre katasztrofálisan szerepelt. Ruhamodellként lépett fel különböző termékbemutatókon, de rendületlenül hitt benne, hogy ennél többre hivatott.

Victor most töltötte be a hatvanötöt, Brianna pedig huszonkilenc volt, és egyfolytában azzal fenyegetőzött, hogy elválik tőle, ha nem teljesíti az ígéretét, és nem csinál belőle mozi- vagy tévésztárt. Sajnos azonban amilyen jó volt az ágyban, olyan pocsékul teljesített a kamerák előtt. De már fél éve amúgy sem feküdt le a férjével. Minden idejét a plasztikai sebész és a Rodeo Drive üzletei között osztotta meg, közben pedig folyamatosan még több pénzt követelt. Legutóbb egy hete fenyegette meg azzal, hogy elhagyja, Victor pedig rettegett tőle, hogy megteszi. Elviselhetetlen természete ellenére a nő izgalmat és pezsgést hozott Victor egyhangú életébe, és egyszerűen meg volt veszve érte. Úgy tekintett rá, mint egy trófeára. Imádott nyilvánosan mutatkozni vele, meggyőződése volt, hogy a férfiak irigykedve súgnak össze a háta mögött. Valójában aki akár csak egyetlen estét is eltöltött ennek a nőnek a társaságában, az csak szánakozni tudott Victoron. De ő se nem látott, se nem hallott, és mindenáron meg akarta tartani a nőt. Ám a dolog úgy állt, hogy szorult anyagi helyzete miatt jelenleg képtelen volt több pénzt áldozni rá, ugyanakkor nem akarta, hogy erre fény derüljön. Hovatovább alig tudta fe-dezni Brianna vásárlási hóbortjait. A nő állandóan perlekedett vele, és mind több pénzt követelt tőle, mert a legkülönbözőbb testrészeit szerette volna újból és újból átfazoníroztatni. A korábbi implantátumait már lecseréltette, volt hasfelvarráson, fenékliftingen és zsírleszíváson. De Victornak semmi sem volt túl drága, hogy megtartsa a nőt, ráadásul ez még mindig olcsóbb volt, mint adott esetben egy válás. Am pillanatnyilag egy fia ötlet sem jutott eszébe, honnan szerezhetne még több pénzt. Úgy érezte magát, mint a bűvész, akinek újra és újra elő kell varázsolnia a nyulat a cilinderből.

A saját pénzügyeivel való zsonglőrködés szinte minden energiáját felemésztette, ez a Tallie-féle könyvvizsgálat a lehető legrosszabbkor érkezett. Már korábban megígérte Briannának, hogy elviszi Európába, és érezte, ha visszakozik, a nő rögvest otthagyja. Brianna Brazíliába is el akart utazni, hogy kipróbáljon egy ottani plasztikai sebészt. Az elmúlt három év pokoljárás volt Victor számára, de ez a mostani veszteség már közvetlenül fenyegette a házasságát. Nem is volt kétséges előtte, hogy amint Brianna megtudná az igazságot, azon nyomban faképnél hagyná. Tiszta sor. A gyerekei persze repesnének az örömtől, de Victort porig sújtaná.

Nyolckor jött el az irodából, és hazament. Brianna már várt rá, az aznapi zsákmányszerző körúton begyűjtött szatyrok még az előszobában sorakoztak. Victor összerándult, ahogy megpillantotta az ismerős feliratokat. Dolce and Gabbana, Roberto Cavalli, Nei-man's, Chanel. A vásárlás Briannánál teljes munkaidős elfoglaltság volt, egyben az egyetlen oka annak, hogy hozzáment egy Victor-korú férfihoz. Victor Carson ugyanis nem volt különösebben lebilincselő személyiség, ráadásul idősebbnek látszott a koránál. Minthogy nem akadt benne semmi vonzó, Briannát csak az érdekelte, hogy milyen módon vehetné hasznát. Victor régóta tervezte, hogy lead pár kilót, de sosem jutott el odáig, hogy elkezdjen diétázni, edzőteremnek meg még a közelében sem járt egész életében. Már harmincas évei elején megkopaszodott. De a fiatal, bombázó feleségét egyszerűen bálványozta, a szerelem elvette a józan eszét. Más férfiak drága autókra vágytak, sikerre, vagy hatalmas ingatlanokra. Victor mindössze egy bombázót szeretett volna az ágyában tudni. Ez irányú törekvései eddig két tönkrement házassághoz és súlyos adósságokhoz vezettek, és a legjobb úton volt afelé, hogy megint erre a sorsra jusson. Hacsak nem lesz ötöse a lottón, Brianna mindenképp elhagyja.

- Elkéstél - mondta a nő megrovóan, ahogy Victor belépett a szobába.

- Sok dolgom volt ma. - Leginkább persze azzal összefüggésben, hogyan fizesse ki a számlákat a nő után, de most ez a könyvvizsgálás még rátett egy lapáttal. Kénytelen volt megbízni asszisztenseit Tallie iratainak előkészítésével.

- Vigyél el vacsorázni - adta ki a parancsot ajkát biggyesztve. Az ajkait Angelina Jolie-sra szabatta, így meglehetősen hátborzongatóan hatott az ajakbigy-gyesztése.

Victor nem akarta neki megmondani, hogy kimerült, és inkább otthon maradna.

-Hova mennél szívesen? - Eddig sem tagadott meg tőle semmit, és a visszautasítást nem pont most kívánta elkezdeni.

- Mr. Chow-hoz - válaszolta Brianna, és felcsillant a szeme. Imádta kukkolni az oda járó sztárokat és a kint csoportosuló paparazzikat. Trendi hely volt, zajos és drága, és nem utolsósorban jól is főztek Mindenki oda járt, aki számított Hollywoodban.

Rendben van. Felhívom őket, és foglalok asztalt.

- Ne fáradj, már foglaltam - mondta a nő széles mosollyal. - Tíz perc múlva ott kell lennünk. Carlát és Jonht is elhívtam. - Ők Brianna barátai voltak, nem Victoréi. Következetesen az étlap legdrágább tételeit rendelték, és hozzá persze a legmárkásabb borokat, ugyanakkor soha nem siettek a számla után nyúlni. Ráadásul Brianna korosztályához tartoztak.

Victor kitartotta Briannát, és a nő barátai elvárták a férfitól, hogy velük szemben is ennek megfelelően viselkedjen. Az ő saját barátai már réges-rég eltűntek mellőle. A feleségek kényelmetlenül érezték magukat Victor nőismerőseinek társaságában. Victor persze meg volt róla győződve, hogy egyszerűen csak féltékenyek. Az meg sem fordult a fejében, hogy esetleg hibbantnak tartják, Briannát meg elviselhetetlennek.

A nő másról sem tudott fecsegni, mint a plasztikai műtétekről, meg mindenféle pletykákról, amiket ösz-szeolvasott az ilyen-olyan filmes magazinokban. Vic-tort nem különösebben dobta fel a gondolat, hogy ma este is azt hallgathatja, melyik hollywoodi pár szakított, ki kivel feküdt le, és kinek a ráncfelvarrása vagy mellplasztikája sikerült jobban. De tudatosan választotta magának ezt az életformát, a kockázatos házasságot egy pénzéhes nővel, aki ráadásul a lánya lehetne. Victor persze soha nem így tekintett a dologra, de Brianna mohósága kezdte őt is megriasztani.

Az ügyfelei közül még senki sem találkozott a feleségével, habár Brigitte egyszer összefutott velük egy éjszakai bárban. Mint később Tallie-nak beszámolt róla, Briannát egyszerűen hátborzongatónak találta. Soha nem hitte volna, hogy a komor, higgadt és félszeg Victor képes elvenni egy ilyen nőt. A férfi kifejezetten büszkén mutatta be őt Brigitte-nek, amitől az egész még ijesztőbb lett. Brigitte szerint inkább szégyellnie kellene magát amiatt, hogy egy ilyen nővel mutatkozik. Brianna hiába húzta magára a legdrágább göncöket, nem sokat segített rajta. A hivalkodó márkajelzések és a csilivili gyémánt ékszerek ellenére is inkább tűnt egyéjszakás nőcskének, mint egy életre szóló befektetésnek. Brigitte szemében Brianna kolosszális baklövésnek számított.

Mire Victorék megérkeztek Mr. Chow-hoz, Brianna barátai már vártak rájuk, sőt egy másik pár is volt velük, akiket Victor most látott életében először. Amire csak kedvük szottyant, megrendelték: koktélokat, két méregdrága üveg bort, a desszerthez pedig pezsgőt. Victor fizetéskor szinte fizikailag érezte a hitelkártyájára nehezedő újabb terhet, de legalább Brianna boldognak látszott. Hazaérve a nő pezsgőfürdőt vett, megköszönte a férfinak ezt a csodálatos estét, majd az után érdeklődött, mikor indulnak Európába.

- Még nem foglaltam le a jegyeket - vallotta be töredelmesen Victor a fürdőszobaajtóban téblábolva. Brianna beköltözésekor teljesen átalakíttatta a lakást, ami persze egy újabb vagyonba került. A nő bálteremnyi, rózsaszín márvány fürdőszobát csináltatott magának. - Most tudtam meg, hogy az egyik ügyfelemnél könyvvizsgálat lesz, aligha tudok elszabadulni, amíg ez le nem zárul.

- Ezzel most azt akarod mondani, hogy nem megyünk? - Brianna hangja gyanakvóra váltott. - Nem, csak annyit mondtam, hogy még szükségem van néhány hétre. De megyünk, megígérem.

Brianna bólintott, és egy pillanatra megenyhült. Victor úgy érezte, mintha egy másodpercre felszabadult volna a nyomás alól, amely alatt a nő folyamatosan tartotta.

Már épp fordult volna ki a fürdőszobából, amikor a nő utánaszólt, hogy a hálószobát is át szeretné alakíttatni. A pénzszórás ezen új módjáról eddig még nem esett szó.

- Hallottam egy új lakberendezőről, mindenképp szeretném kipróbálni. J-Lo hálószobáját is ő csinálta.

Brianna tekintete elszánt volt. Victor nem válaszolt, szó nélkül visszavonult a budoárjába és pizsamát húzott. Leült, és arra gondolt, mi mindent kell még kiállnia, ha meg akarja tartani a nőt. Legszívesebben elsírta volna magát. A bankrabláson és a lottóötösön kívül momentán nem jutott jobb pénzszerzési lehetőség az eszébe. Brianna igényei egyre csak nőttek, anyagi forrásai azonban napról napra vészesen apadtak.

Negyedik fejezet

A következő napon Hunt kilátogatott Tallie-hoz Palm Springsbe. Tallie későn végzett, de Hunt nem bánta, hiszen így is nagyszerű estét töltöttek együtt. Jó darabig a medence mellett heverésztek és beszélgettek. Hunt elújságolta, hogy már minden készen áll a következő héten esedékes könyvvizsgálathoz. Aztán megkérdezte Tallie-tól, beszélt-e mostanában Victor Carsonnal.

- Mostanában nem - felelte Tallie. - Általában Bri-gitte-et kérem meg, hogy tárgyaljon vele. A könyvvizsgálattal kapcsolatban is ő kereste meg. Miért?

- Semmi különös, csak valamiért iszonyatosan feszültnek tűnik újabban. Úgy látszik, ez a könyvvizsgálat nincs az ínyére. De szerintem mindenképpen okos dolog. - Pénzügyekben Hunt mindig nagyon körültekintően és megfontoltan járt el. Sokat költött ugyan, de meg is engedhette magának.

-Apa is mindig ezt tanácsolta. Evekig piszkált miatta. Soha nem bízott senkiben. Valószínűleg túl sokáig volt ügyvéd. - Tallie-nak ekkor eszébe jutott, mit mondott Brigitte Victor feleségéről. - Victor állítólag valami kis libát vett feleségül, aki a lánya lehetne. Talán vele van valami gond.

- Pedig ő nem az a típus. Olyan bárgyú, de becsületes fickónak tűnik, meg voltam róla győződve, hogy valami tisztességes, konzervatív idős hölgy a felesége. - Hunt, akárcsak Tallie, idősebbnek hitte Victort a koránál, aki csakugyan vagy tíz évvel idősebbnek nézett ki.

- Hát, nincs kizárva, hogy éppen egy ilyet hagyott el ezért a mostaniért. Az ő korában a pasik időnként megzakkannak. Majd szólj, ha te is elhagynál egy efféle libáért.

-Annyira azért még nem vagyok öreg. - Hunt mosolyogva nézett rá a napozóágyról. - Emellett pedig határozottan elégedett vagyok a jelenlegivel.

- Soha nem lehet tudni - ugratta Tallie. - Pár év, és te is valami húszéves fruska után fogsz szaladgálni.

- Remélem, nem. Ha mégis megtörténne, nyugodtan puffants le. Különben is, meg sem engedhetném magamnak ezt a luxust. - Éppenséggel megengedhette volna, de esze ágában sem volt.

- Talán Victor sem. Lehet, hogy épp ezért ideges. Soha nem értettem, miért csinálják ezt a pasik. Egy ennyivel fiatalabb partner mellett én csak még öregebbnek érezném magam.

- A férfiak azt hiszik, ettől fiatalabbnak és férfiasabbnak tűnnek, nem pedig öregnek és bolondnak -magyarázta Hunt. Hollywoodban sűrűn találkozni ezzel a jelenséggel, de Tallie nem tudta elképzelni, hogy Hunt fiatal nők után koslasson. A férfi egyedül őrá figyelt, és ragaszkodott hozzá. Tallie szerint az, hogy nem házasodtak össze, frissen és elevenen tartotta a kapcsolatukat, és azt szerette volna, ha ez így is marad. Hunt nem tiltakozott, ő sem akart még egyszer megnősülni. Ebben teljes volt köztük az egyetértés.