Hézser Gábor - Miért - Rendszerszemlélet És Lelkigondozói Gyakorlat (OCR)

HEZSER

GÁBOR

' RENDSZERSZEMLELET

ÉS LELKIGONDOZÓI GYAKORLAT

HÉZSER GÁBOR

MIÉRT?

Rendszerszemlélet

és lelkigondozói gyakorlat

Pasztorálpszichológiai tanulmányok

0

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ KÁLVIN JÁNOS KIADÓJA

Ajánlás

Ez a könyv itt, M agyarországon m egelőzi aktualitását. Általában akkor szoktunk rész­ letkérdésekben is eligazító szakirodalom u tá n nyúlni, am ikor a m ár végzett m u n k áb an nehézségekbe ütközünk. Ebben a könyvben olyan ism eretanyaggal találkozik az olvasó, am elyre akkor lesz m ajd igazán szüksége, am ikor a házasság- és családgondozást, vala­ m in t a kórházi beteglátogatást olyan szolgálati területekként fedezi fel, ahol kiáltó szük­ ség van a lelkigondozói segítségre.

Töm egesen esnek szét a szem ünk láttára házasságok, mégis aránylag ritkán fordul elő, hogy a gyülekezeti lelkésznek alkalm a nyílnék egy-egy házasság m egm entésére. Hi­ ányzik a bizalom és a nyitottság az egyik oldalon, a hozzáértés pedig a m ásikon. Az e m ­ berek m agánügynek tekintik házastársi kapcsolatuk feszültségeit, válságait. A szó legszo­ ro sab b értelm ében, olyannyira, hogy sok em ber a tulajdon házastársával sem osztja m eg házassága problém áit, m ég kevésbé egy lelkigondozóval. Mire szem érm ességéből kim e­ részkedik, hogy segítséget keressen, m ár gyógyíthatatlan a házassága. A szerző a re n d ­ szerszem lélet segítségével világít rá, hogy sohasem csak egyénekben kell keresni a bajok okát, m ert az egyén m indig egy soktagú kapcsolatrendszer része, és a személyes p ro b lé­ m ák a rendszer m űködési zavaraira utalnak.

A kórház-beteg-lelkigondozó-családtagok bonyolult rendszer bem u tatása szintén a jövőt vetíti előre, am ikor m ajd a nagyobb kórházak m ind főállású lelkigondozót fognak alkalm azni. M a a szükségeshez képest elenyésző a számuk. N em árt m indenesetre elkez­ den i a tanulást, részint hogy az eseti látogatásoknál hasznát vettessük, részint m eg azért, hogy h a nagyobb lehetőségek nyílnak, n e érjenek b en n ü n k et felkészületlenül.

A pszichoterápia m indig vallotta, hogy a lelki bajok orvoslásához feltétlenül h o zzá­ tartozik, hogy a beteg jo b b an m egértse átéléseinek lelki h átteré t és viselkedésének igazi m otívum ait. A problém am egoldás tisztább látást feltételez. A zavarok látókör-beszűkü­ léssel járn ak együtt - kiküszöbölésükhöz a látókör kitágítására van szükség.

A klasszikus beláttatásra-belátásra épülő pszichoterápiák igyekeztek időben, a sze­ m élyes élettörténeti m ú lt irányában kiterjeszteni a látóm ezőt. „Visszaemlékezni - újra á t­ élni - átdolgozni” - így írja le a gyógyulás lépéseit a pszichoanalízis. H a újra szem besül­ h e t valaki gyermekkori élményeivel, m elyek feldolgozására annak idején életkori ad o ttsá­ goknál fogva, vagy a benyom ások in ten zitása m iatt képtelen volt, esélye van arra, hogy jo b b a n m egértse azokat, elm aradt feldolgozásukat pótolja, és úrrá legyen fölöttük.

Az em beri élet idői kiterjedését veszi alapul és segít ben n e m agabiztosabb tájékozó­ d ásra a hum anisztikus pszichoterápia is. Itt azonban a jövő irányában tö rtén ő kib o n ta­ kozásról, meglevő, de kihasználatlan erőtartalékok m ozgósításáról van szó. Ezek m aguk­ b a n rejtik a teljesebb élet csíráját, csak megfelelő körülm ényekről kell gondoskodni, és el­ in d u l a növekedés.

M ind a pszichoanalízis, m in d pedig a hum anisztikus pszichoterápia és a tőlük ta n u ­ ló lelkigondozás az egyént tartja szem előtt. A családterápia figyelt fel arra, hogy az egyén m indig egy kapcsolatrendszer tagja, ö n m ag áb an ezért sohasem érthető m eg, bárm ennyi­ re is felgöngyölítjük a m últját, és bárm ilyen jóhiszem űen és nagy várakozással tekintünk is a b e n n e szunnyadó erők jövőbeni kibontakozására. Felm erül az időbeli látókörbővítés m ellett a térbeli körültekintés igénye. Az em beri problém áknak nem csak története, h a ­ n e m térbeli kiterjedése is van. Egyénekre h a tn i nem lehet úgy, hogy a környezetük, a kap­ csolatrendszer, am elyben élnek, változatlan m arad. Nincs olyan egyéni életproblém a, am elyben n e lenne érintve m ég jó n é h án y személy, és nincs olyan problém am egoldás,

am ely n e járn a kapcsolatátrendezéssel és -átértékeléssel. Á ltalában nehezen határozható meg, hogy a rendszerben vagy az egyénben kell-e elkezdődni a változásoknak, az viszont bizonyos, hogy a teljes gyógyulás folyam atában egyik sem m a ra d h a t érintetlen.

Régóta teológiai vita tárgya, hogy léteznek-e Isten által szab o tt „rendek” és „rendsze­ rek” az em beri élet szám ára. A rendszerszem léletű lelkigondozás talán jo b b an tud ja m ajd hasznosítani ezt a gondolatot, m in t a teológiai etika. További vizsgálódások kideríthetik, hogy a terem tési rendek kérdése n em az etika, h a n e m a poim enika területére tartozik.

A rendszerszem lélet érvényesítésére a lelkigondozásban történtek m ár szórványos kísérletek (pl. Ch. M orgenthaler berni gyakorlati teológus egyes tanulm ányaiban), de ennyire átfogó m ű e szem léletm ód jegyében tu d o m áso m szerint eddig n em láto tt napvi­ lágot. Kiváltságos helyzetben van te h á t a hazai olvasó, hogy egy ilyen könyv ép p en m a ­ gyar nyelven jelenik m eg először.

Dr. N ém eth D ávid

Előszó

Az olyan különböző tudom ányágak elm életében és gyakorlatában, m in t például az elm életi fizika, a biológia, a szociológia, az orvostudom ány és a pszichológia, egyre n a ­ gyobb teret hódít egy új gondolkodásm ód, az ún. rendszerszemlélet.

Úgy tűnik, az egyes tudom ányágak, am elyek a specializálódás által m indinkább eltá­ volodtak és elidegenedtek, újra közeledni kezdenek egymáshoz. Felm erül a tudom ányok elveszettnek h itt egységének a rem énye. Ez a fejlődési folyam at elérte a pszichoterápiái és tanácsadói gyakorlatot, elterjedt a szupervíziós m unkában és a szervezeti tan ácsad ás­ b an is.

Az új orientáció ígéretes lehetőségeket nyit a pasztorálpszichológiai elm életalkotás, a lelkigondozás és a gyülekezeti m u n k a különböző területei szám ára is. Lelkigondozói és szupervíziós m u n k ám b a n jó tapasztalatokat szereztem ezzel a szem lélettel. Ezért válasz­ to ttam ezt a tém akört, amikor m egtisztelő felkérést kaptam arra, hogy az 1993-95-ös években ta rto tt b u d a p e sti Protestáns Posztgraduális Tanfolyam okon beszám oljak egy új, a gyakorlati teológia szám ára releváns fejlődési irányról. A kötet ezeknek az előadásoknak átdolgozott anyagát tartalm azza. Tanulm ányok form ájában az egyházi m unka különbö­ ző területeit érinti.

M egkíséreltem bem u tatn i az olvasónak a rendszerszem lélet jelenleg általánosan el­ fogadottnak tarth ató , a lelkigondozói, gyülekezeti és diakóniai feladatvégzésre vonatko­ zó felism eréseit, és felvázolni az ezek által megnyíló perspektívát és alternatívákat. A cél a gondolatébresztés és a személyes m unkaterületnek megfelelő gyakorlati lehetőségek továbbalakítására serkentés. Ezért az egyes tanulm ányok nem kész recepteknek tekin­ ten d ő k - ez ellen tm o n d an a a rendszerszem lélet lényegének.

A tanulm ányok a gyakorlati teológia szám ára készültek. Az elm életi teológiára vár a feladat, hogy akadém ikus dialógusba bocsátkozzon a rendszerszem lélet teóriájával. Ezál­ tal m egújulhat a különböző tudom ányágakhoz való viszonya is.

Ő szinte köszönettel tartozom dr. Szabó Lajos professzor úrnak, a Budapesti Evangé­ likus Teológia Gyakorlati Teológia Tanszéke vezetőjének az össztém a megválasztásához és a résztém ák kiválasztásához nyújtott bátorító segítségéért, valam int a tanfolyam ide­ jén a tém ák m egvitatásában való intenzív részvételéért.

A gyakorlati tém aköröket gazdagította az a sok értékes, kritikus és biztató indíttatás is, am elyeket az előadások és az esetm egbeszélések során a Posztgraduális Tanfolyam ok ökum enikus hallgatóságától kaphattam .

Dr. N ém eth Dávid, a Budapesti Reform átus Teológia gyakorlati tanszékének m egbí­ zott professzora vállalta a könyv gondos lektorálását. Értékes és gazdagító szakm ai ta n á ­ csaiért igaz baráti köszönettel tartozom .

Dr. Hézser Gábor

A könyvet Hézser Péter tervezőmérnök emlékének ajánlom, aki tudományos látásmódjával és tudásá­ val nélkülözhetetlen támogatást adott a teológusnak a rendszerszemlélet interdiszciplináris összefüg­ géseinek megértésében.

A) Mi okból vagy milyen összefüggésben?

1. Bevezetés

A M erkúr bolygó viselkedészavarának csodálatos gyógyulása

„A valóság”, abszolút értelem ben, az em ber szám ára elérhetetlen és felfoghatatlan.

A „tükör által hom ályosan látás” páli, az istenism eretre vonatkoztatott kijelentése korunkban egyre tö b b kutató szám ára az e világi valóságm egism erés vezéreszm éjévé is válik. A különböző tu dom ányágak legújabb, robbanásszerű fejlődésével fellépő kérdések és az ú n . szisztém ikus szem léletm ód vezetett el az új tájékozódáshoz.

Am it m i „valóságnak” tartunk, az, alaposabban vizsgálva, konstruált, feltételezett va­

lóságként lepleződik le. A tudom ányosan bizonyítottnak tű n ő „valóságok" is, végső fokon,

tu d o m án y o san bizonyítottnak ta rtó it valóságképzetek.

Ez a felism erés azo n b an nem jelenti azt, hogy valóság képzeteinket feladhatnánk. Ezek létszükségletek m in d az egyén, m ind a közösség szám ára, nélkülük lehetetlenné vál­ na a világban való tájékozódásunk. M ásrészt arra int ez a felismerés, hogy m indenkor és m in d en összefüggésben szám olnunk kell azzal, hogy „tükör által, hom ályosan" látunk.

A tudom ányos szem léletm ód és az általa korábban kialakított „valóságok” m egválto­ zása, m in t m inden „új”, elbizonytalanodást is jelent az em ber szám ára. A gondolkodás m egváltozása viszont korábbi, „m egoldhatatlannak” ta rto tt problém ák sp o n tán m egol­ d ó d ását is m aga u tá n vonhatja. M int például a renitens M erkúr bolygó ese téb en ...'

A geocentrikus világkép a m aga idejében sok m egoldhatatlan problém ához vezetett. Egyes bolygók, m in t pl. a Merkúr, nem úgy viselkedtek, ahogyan a m atem atikai számítások szerint illett volna. Szabályos pálya helyett „bolyongtak”, m intha viselkedészavarban szen­ v e d n é n e k Amikor K opernikusz m egváltoztatta a tudom ányos gondolkodás paradigm áját, azaz n e m a Földet, h a n e m a N apot helyezte a világkép középpontjába, a M erkúr rendelle­ nességei megszűntek. A „hiba” nem a bolygóban volt, han e m a róla alkotottképben.

Ez azt jelenti, h o g y K opernikusz világképe a „helyes”, és a korábbi „téves”? Sem ez, sem az, han e m egyazon jelenség különböző szem pontbólvaló leírása. Az 1980-as években az űrhajózás visszatért a geocentrikus szem lélethez. N em azért, m ert ezt tartja a „valóság­ n ak ”, h a n e m m ert így könnyebb kiszám ítania az űrhajók repülési pályáját. Az űrhajózás igényeit tekintve ez a szem lélet „értelm esebb" (1. ábra).

VALÓSÁG

V

9

A M erkúr-probléma spontán megoldódása a szemléletmód megváltozása folytán nem csak a csillagászatra jellemző eset. A m indennapi életben a „sose hittem volna, hogy ez így is leh et...” formában ismeretes. Mindkét esetben megváltozik az ún. gondolkodási paradigma.

A lelkigondozás szám ára, m in t a későbbi fejezetekben látni fogjuk, m esszeható je ­ lentősége van annak, hogy m ennyire tudjuk, páli alázattal, m inden konzekvenciájában elfogadni azt, hogy m i a m ásik em ber élethelyzetének „valóságáról” csak képet alkotha­ tunk, de azt valóban és m aradéktalanul n e m tu d ju k m egism erni. Lehet, hogy m inden m ásképpen van, m int elképzeltük. Milyen m ó d o n alakítja ki az em b er valóságképzetét?

2. Paradigmák és „belső térképek" - a valóságalkotás eszközei

avagy: a m acska m int fogalom nem k arm ol...

Kopernikusz a m aga idejében új világnézeti paradigm át vezetett be, am ely sokáig m eghatározta a világképet és a tudom ányos gondolkodást. A paradigm a olyan szellem i­

elm életi modell & világról, am ely absztrakciók (elvonatkoztatások) segítségével, az indivi­

duális jellegzetességek mellőzésével, az általánosan jellem zőt, a törvényszerűt írja le.2 A paradigm aaikotás m in d en n ap i életünk elengedhetetlen szellemi tevékenysége: környező világunk képeit folyam atosan elképzelhetetlen kom plexitásban érzékeljük. A benyom ás­ töm eget paradigm aalkotó képességünk segítségével redukáljuk elképzelhető m ennyisé­ gűre. A redukció egyben az érzékelt benyom ások rendszerezését is jelenti. A redukció ál­ tal lépünk - paradox m ó don - a m inket körülfogó kom plexitással kapcsolatba.

Sántító, de érzékeltető hasonlat: tűző nap sü tésb en szem ünket hunyorítva, „redukál­ va” válunk képessé a táj nyújtotta kép élvezetére.

*

Életünk, intellektuális fejlődésünk során paradigm arendszerek sokaságával ism erke­ d ü n k meg. Ezek elengedhetetlenül szükségesek az életben való eligazodáshoz. Ezért te r­ je d t el az összefoglaló belső térkép elnevezés.3 A belső térkép tapasztalataink, élet-, világ- és em berképünk, erkölcsi és esztétikai nézeteink összességéi jelenti. Philo- és ontogenti- kai (egyed- és fajfejlődési) tényezők közösen alakítják ki. Egyesek a belső térkép fogalmát tág ab b an értelmezik, és kiterjesztik a gének által hordozott inform ációkra is. így „tudja” p éld áu l a macska4, hogy b u n d ájáb a n ép p en ott kell két lyuknak lennie, ahol a szem ei ül­ nek; vagy hogy m acska leginkább ott található, ahol egerek vannak...

Az em ber a tudom ányosan kidolgozott paradigm arendszerek segítségével hatalm as absztrakciós teljesítményekre képes. Segítségükkel például doktori értekezésben m u ta th a t­ ju k be a macskát, vagy színes elbeszélésben szám olhatunk be arról, hogy milyen is ez az ál­ lat. Akárhogyan járunk is el, az eredm ény a másodlagos, szekunder valóságalkotás (2. ábra).

Ki tudjuk alakítani a macska képét, de nem tu dunk élő, valóságos m acskát „előállíta­ n i”. A tudom ányosan tárgyalt vagy művészien ábrázolt m acska senkit sem fog m egkar­ m olni. . .3 A paradigm aalkotás, belső térképeink kialakítása életszükséglet. Életveszélyes le ­ het viszont, h a az egyén és a közösség megfeledkezik arról, hogy az így kialakított produk­ tum n e m m aga a valóság, han em szekunder valóság. Sok vegyületről, am elyeket korábban a szekunder valóságalkotás veszélytelennek tartott, kiderült, hogy rákkeltő hatása van.

Mivel az em ber a valóság képeit alkotja, term észetes, hogy egyazon „valóságról" kü­ lönböző képek keletkezhetnek, m in d ig többféle, egyenrangú valóságkonstrukció lehetsé­

ges! A szem antika (a jelentéstannal foglalkozó tudom ány) m egállapítja: „A térkép nem

azonos az országgal és a név a m egnevezett tárggyal vagy szem éllyel’’.6 U gyanarról az o r­ szágról k észíthetünk vízrajzi, gazdasági, etnikai, politikai és útrajzi térképet. Az autóveze­ tő tájékozódását viszont a vízrajzi térkép nem fogja segíteni, neki m ás paradigm ára van szüksége.

Teológiailag folytatva az eddigi gondolatokat a következő asszociáció lehetséges: az

em b er neh ezen viseli el a bizonytalant, biztos tudásra, a tu d á s fájának gyüm ölcsére vá­ gyik. Ezáltal a legalizm us csapdájába kerülhet: h a valam ely valőságképzetet (azaz álta­ lunk alkotott szekunder valóságot) m egdön th etetlen n ek nyilvánítunk, törvényerőre em elve „a” valóságnak tartunk, az idővel az életvilág elviselhetetlen beszűküléséhez ve­ zethet. Az Evangélium ezért törekszik arra, hogy zárt rendszerek helyett nyitott rendsze­ reket alakítson ki - coram deo és sub spécié aeternitatis folyam atosan m ás valóság „konstruálódik” előttünk, m in t az, am it m i em beri értelem m el és a tu d o m án y által kiala­ kítottunk.

A lelkigondozás szem pontjából megjegyzendő: a testileg vagy lelkileg szenvedő em ­ b er állap o tát gyakran csak egyetlen szem pontból képes áttekinteni. Kialakít egy, a szám á­ ra „örökérvényű” m agyarázatot, am i sokszor „valótlan valóságot” terem t, és életképét b e ­ szűkíti. Remény, vigasz, új, életet segítő perspektíva akkor kezdődik, h a képessé válik ar­ ra, hogy helyzetét m ásképpen is lássa, h a m ás valóságkonstrukciók is elfogadhatóvá vál­ n ak szám ára. A L uther által hangsúlyozott sim ul iustus e t peccator beállítottság m utat ilyen irányba. A gyakorlati-lelkigondozói szem pontokra a későbbiekben visszatérünk.

A lelkigondozás során is a bekövetkező paradigm aváltás, a belső térkép átalakulása átm enetileg krízist válthat ki! Zseniális tudósok életrajzai példázzák, hogy életképük új paradigm ái, átm enetileg, m élyreható személyes krízishez vezettek. Ez olvasható ki pl. Sa- ul-Pál, Kálvin, Luther, Einstein, Heisenberg, Bohr biográfiájából. A szem élyes lelkigondo­ zásban az ilyen jelenség nem „m űhiba”, han em további feladat: a vívódó em b er erősítő tám ogatása.

*

A továbbiakban a m egism erés ú tjának néhány m érföldkövére hívjuk fel a figyelmet,

azzal a folyam attal foglalkozunk, am ely a szisztémikus szem lélet kialakulásához vezetett.

3. A m egism erés útkeresése

avagy: m ennyire élvezetesek a tu d ás fájának gyüm ölcsei... 3.1 TÖRTÉNELMI GYÖKEREK

H ogyan és m en n y ib en ism erhető m eg „a" valóság? Hogyan alakítja ki az em ber bel­

ső térképét? Ezek a kérdések az em beriség fejlődésének elválaszthatatlan útitársai. Külön

tudom ányág, az episztem ológia (a görög episztem é: m egism erés kifejezés nyom án) fog­ lalkozik ezzel a tém ával. A teológia te rü letén a herm eneutika keretében jelenik m eg ez a diszciplina.

T udom ánytörténetileg (és általánosítva-leegyszerűsítve) a m egism erésre törekvő gondolkodásnak két form ája különböztethető meg:7

1. az analitikus-dualisztikus és

2. a holisztikus-szisztémikus.

Az első gondolkodási m odell a görög atom ista filozófusokra (pl. Démokritosz) és Arisztotelészre vezethető vissza. Céljuk az volt, hogy az egyre kisebb részekre bontás, re­ dukálás és széttagolás (ana-lyein görögül széttagolás) eljussanak a végső, „oszthatatlan” (a-tomosz: oszthatatlan) egységhez. Descartes-náí éri el ez a gondolkodásm ód te tő p o n t­ ját, az ő latin neve u tá n vált kartéziánus gondolkodásm ódként ism ertté.

A m ásodik ú t ellentétes paradigm a kialakítására törekszik. Ez is ősi történelm i gyö­ kerekre nyúlik vissza. Itt az oszthatatlanság, a feloldhatatlan kölcsönhatás, a holosz (egész, oszthatatlan egység) és a szisztém a (részekből összeállított egység, teljesség) fo­ galm ai határozzák m eg a gondolkodást. Jelenlegi újrafelfedezése, úgy tűnik, alapjaiban változtatja meg a m o d ern tudom ányok em ber- és világképét.

A két alapirányt összevetve azt m ondhatjuk, hogy a kartéziánus gondolkodással szem ben a szisztémikus szem lélet az atom ot, a végső oszthatatlan egységet n e m a legki­ sebb részben, han em m agában az egészben ism eri fel. Egyes kutatók, pl. P. Watzlawick, azt remélik, hogy ez a szem léletm ód m egszabadítja a tudom ányokat „eredendő bűnüktől”: attól a „tévhittől”, hogy a tu d o m án y feladata az „igazság felfedezése”, a „valóság objektív kutatása”. Ez a felfogás, Watzlawick szerint, életveszélyes helyzetbe sodorta az em berisé­ get, m ert azt a hiedelm et terjesztette, hogy m inden kontrollálható és előre kiszám ítható.8

A kartéziánus analitikus-duaíista gondolkodásm odell kauzál- lineáris eljárást követ: az o k és az okozat közvetlen összefüggéséből indul ki. A szisztém ikus paradigm át a háló­

zatos (cirkuláris) gondolkodás jellemzi: a kölcsönhatásokra (interdependenciára), a cir-

kularitásra (körkörösségre) figyelve kísérli m eg a világban való tájékozódást.

A kartéziánus, ok-okozati gondolkodásm ódot sokkal könnyebb leírni, m in t a sziszté- mikust. Ennek m agyarázata az em beri nyelv egyik alapvető sajátosságából adódik: a nyelv lineáris konstrukció, azaz egyszerre csak egy szót tu d u n k kim ondani, és egyik szó a m ásikat követi.9 Ez így van ab b an az esetben is, ha egyidejű és egyenértékű kijelentést aka­ runk tenni! Például: h a egy levélben azt akarom tu d atn i a családom m al, hogy egyforma szeretettel gondolok egyidejűleg, m ost, am ikor írok, valam ennyiükre, akkor, h a neveiket egyenként felsorolom, d e facto azt fejezem ki, hogy először arra a családtagra gondoltam , akinek neve az első helyen áll, és utolsósorban arra, akit a felsorolás végén említek. H a­ sonló nehézséggel állunk szem ben akkor, am ikor szót szóba öltve, lineárisan eljárva, a szisztém ikus szem lélet leírásába fogunk...

Descartes dualisztikusán, kettősségekben gondolkodik. Szám ára a világ rés cogitans- ból és rés extensa-ból áll, a szellem ből és a testből, két, egym ástól függetlenül létező szubsztanciából. A kapcsolatot közöttük a teremtés, a terem tő Isten biztosította. Ez a kap­ c s o la tte r e m té s ” nem a keresztyénség specifikuma, vallástörténetileg általánosan is­ m e rt jelenség.10 A te rem tett világ m echanikus form ában jelenik meg, a kölcsönhatások a

m echanika törvényszerűségeit követik: az ok okozza az okozatot.

Morális síkon könnyen áttekinthető, gyors eligazodást segítő tett-bűn, illetve tett-ér­

dem kapcsolati lánc alakul ki, és így „világos-egyértelművé válik”, hogy m i „jó” és m i

„rossz”. A tudás-m egism erés fájának gyümölcsei itt egyszerűek és könnyen élvezhetők- a képnél m aradva - , egyes tudom ányágak esetében igen táplálóak is: pl. a technika és a gyakorlati orvostudom ány fejlődése a lineáris-okozati gondolkodás nélkül elképzelhetet­ len. A sürgős operációt végző sebésznek ok-okozati szintre kell redukálnia gondolkodá­ sát, nem gondolkodhat azon, hogy milyen társadalm i és családi tényezők kölcsönhatása vezetett ahhoz, hogy a pácien s gyomorfekélyt kapott. H a ezt az u ta t választaná, valószí­ nűleg elvérezne a beteg...

Más a helyzet, a p éldánál m aradva, az elm életi orvostudom ány esetében: h a nem al­ kalm azná a szisztém ikus szem léletet, akkor nem ism erhettük volna m eg a pszichoszo­ m atikus kórképeket és a segítségnyújtás lehetőségeit...

A tu d ás fájának kartéziánus gyüm ölcse rossz mellékízt is kaphat. Miért áll fen n ez a veszély? A szakirodalom felhívja a figyelmet arra, hogy a kauzális gondolkodás eredetileg

- a görögöknél és a róm aiaknál - a büntetőjog eljárásm ódhoz tartozott. A görögök és nyo­ m u k b an a róm aiak, egyes kutatók szerint, a term észet m egism erésére büntetőjogi gon­ dolkodási rendszerüket alkalmazták." A m egism erés útja és m ódja te h á t n e m „term észe­ te s”, azaz a term észetnek megfelelő, h an em attól idegen, an th ropom orph-jogi eljárás. H asonló jelenségek a teológiában is ism eretesek, pl. a b ű n és m egbocsátás em be­ ri-joggyakorlati megközelítése esetében.

A századforduló táján egyre több tudós találta elviselhetetlennek (a technikai forra­ dalo m b an eleinte kiválóan bevált és egyre inkább egyeduralom ra jutott) kauzális gondol­ kodás kényszerét. M aga a technikai fejlődés is egyre tö b b olyan jelenséget fedezett fel, am elyeket a hagyom ányos paradigm ával nem lehetett m egm agyarázni. Pédaként a te r­ m o sztát „nyugtalanító esetét” említhetjük:

3.2. A TERMOSZTÁT NYUGTALANÍTÓ ESETE ÉS A SZISZTÉMIKUS SZEMLÉLET TOVÁBBI ALAKULÁSA

B. Russell angol filozófus írja 1912-ben:12 „A filozófusok úgy képzelik, hogy az okozati- ság a tudom ány alapvető axiómái és posztulátum ai közé tartozik, de elég különös, hogy olyan, a legm agasabb fejlettségű tudom ányokban, m int például a gravitációs asztronómia, a fogalom elő sem fordul Véleményem szerint az okozatiság elve a régm últ idők relikvi­ ája, amely, akárcsak a m onarchia, csak azért m aradt életben, m ert m indenki abban a téve­ d ésben él, hogy nem tartandó károsnak." M ajd így folytatja: „Az okozatiság elve azért kísért­ h e tett időtlen időkön át, m ert a legtöbb filozófus szám ára a fu nkció fogalma ism eretlen.”

Egy évtizeddel később L. W ittgenstein így nyilatkozik:'3 „A jövő esem ényeire nem kö­ vetkeztethetünk a jelenlegiekből. Az okozatiság babona. Az akarati szabadság ép p en a b ­ b a n áll, hogy a jövőbeni cselekmények a je len b en nem tud ato su lh atn ak ,”

E bben az id ő b en készültek az első termosztatok, am elyek az okozati láncot alaposan összegubancolták a hagyományos és uralkodó term észettudom ányos világkép szerint m in d en oknak kötelessége, hogy az okozat előtt álljon. A term osztát erre n e m hajlandó: h a a hőm érséklet növekszik a szobában, akkor a term osztát segítségével kikapcsol a fűtőtest. A fűtőtest viszont m aga „gondoskodott" arról, hogy a hőm érséklet növekedjék. Ki az oka annak, hogy a fűtés kikapcsolódott? A term osztátos fűtőtest vagy a hőm érséklet, amelyet a fűtőtest ho zo tt létre? A válasz, elméletileg, egyszerű: el kell hagyni a vagy-ot\ Ezáltal az ok helyére a kölcsönhatás (cirkularitás), az egym ástól való egyenrangú függőség (interdepen- dencia) kerül. Ez az egyszerű példa érzékeltetheti a bekövetkezett paradigmaváltást.

Hogy ez a tu d o m á n y szám ára m ilyen következm ényekkel jár, azt néhány idézettel érzékeltetjük:

M egszűnik a term észet, az életvilág, az em ber objektív m egism erésébe vetett hit; A. E instein14 lapidáris fogalm azásában: nyilvánvalóvá vált, hogy az „elmélet határozza m eg a m egfigyelést”.

A Nobel-díjas Szent-Györgyi Albert a következő elgondolkodtató gondolatokkal b ú ­ csúzik az objektív megismeréstől:

„Az élet titkának vadászatát histolőgiai (szövettani) kutatásokkal kezdtem .... Később a physiológia (élettan) felé fordultam. Mivel ezt is túl komplikáltnak találtam, pharmakológi- ával foglalkoztam, de a helyzet még itt is túl komplikált volt, úgyhogy bakterológiai tanulmá­ nyokba fogtam Húsz évi munka után úgy találtam, hogy az elektronok és a hullámmecha­ nika világába kell lemerülnünk ahhoz, hogy az életet megérthessük. De az elektronok csak elektronok, és egyáltalán nem élőlények. Ekkor vált nyilvánvalóvá előttem, hogy útközben, valahol, elveszett az élet, mintegy szétfolyt ujjaim között,..”'5

Az objektív m egism erésre való törekvés feladása, a valóság, a term észet kontrollálá­ sára és leigázására való törekvés feladását is jelenti. Ezt a kritikai racionalizm us büszke jelm o n d ata így fogalm azta meg:

„A teória a háló, amelyet kivetünk, hogy befogjuk vele, racionalizáljuk, magyarázzuk és hatalmunk alá hajtsuk a világot” (Kari Popper).16

Az új parad ig m a által a kutató em ber és a tu dom ány sok, az idők folyam án elvesztett tulajdonságot n y erh et vissza: például az alázatot, a szerénységet és a szépséget:

„...Jót tenne nekünk, kutató tudósoknak-Írja G. Betason-, ha fékezni tudnánk magunkat a világ - amelyről oly keveset tudunk - kontrollálására való igyekezetünkben. Jó lenne, ha hiányos tudásunk és megértőképességünk ténye nem a félelmeinket táplálná, mert ez csak növeli a kont­ rollálás iránti igényünket. Vizsgálódásainkat inkább egy ősi, ma kevésbé honorált motívum kelle­ ne, hogy vezesse: a világ iránti - amelynek magunk is részei vagyunk - őszinte és alázatos kíváncsi­ ság és csodálat. Az ilyen munka jutalma nem a hatalomnyerés, hanem a szépség felfedezése. Kü­ lönös tény, hogy minden jelentős tudományos felfedezés, nem utolsósorban Newtoné, elegáns.”17

4. A rendszerszem lélet karakterisztikumai

Ez a szem lélet alapjában véve nem új felismerés eredm énye, inkább a tudom ányos fejlődés során feledésbe m erült nézetek újrafelfedezését jelenti. így újra megjelenik, és központi jelentőséget kap pl. a teleológia (célirányosság), a teljesség (hólizmus) és az ön-

fenntartás gondolata.

Az ú n . általános rendszerelméletet kidolgozó L. Bertalanffy állapítja meg, hogy a „rendszer" (szisztéma) ideálja egyidősnek tekinthető az európai filozófiával.i8Századunk- b a n egyre több fizikus, biológus, szociológus, m ajd kutató orvos ism erte fel, hogy m inő­ ségileg új ism eretekhez jutnak, h a az összefüggéseket nem okozatilag, h a n e m (általunk áttekinthető) kom plexitásukban vizsgálják.19 A pszichológia, a pszichiátria és az ökológia egyre több képviselője csatlakozik ehhez a meggyőződéshez.

A tu d o m án y o s vizsgálódás különböző területeken, egym ástól függetlenül folyt, m ég­ is egyazon szem lélethez vezetett el. így, m integy véletlenül, ú jra felsejlik a tudom ányok régóta elveszettnek h itt egységének a perspektívája.20

A különböző kutatási területek a következő alapvető felism eréshez vezettek:

M inden rendszer, a m aga teljességében, minőségileg új és m ás, m in t az azt alkotó elem ek izoláltan szem lélt tulajdonságainak összessége.21

Az elm életi teológia feladata lesz ezt a szem léletet a m aga kategóriáiban vizsgálni és a m etafizikai-transzcendentális hólizm ussal (Krisztus teste és tagjai) összevetni. Az ilyen kutatás egyengetheti azt az utat, am ely a teológiát is visszavezetné a tudom ányok újra fel- sejlő egységébe.

*

Bertalanffy m unkásságának köszönhetjük, hogy m a m ár bizonyos elképzelésekkel ren­ delkezünk a „rendszerek általános dinamikájára” vonatkozóan.22 Ő dolgozta ki először azokat a hasonlatosságokat, amelyek m ind az élő, m ind az élettelen rendszerek struktúráiban megta­ lálhatók: „Milyen strukturális m inták terem tenek kapcsolatot a rák és a homár, az orchidea és a primula k ö z ö tt- és közöttem ?.. .ennek ugyanis m ind az ő, m ind a m agam számára hatalmas jelentősége van. Napjainkban a veszélyeztetett bioszféra életben m aradása függhet ettől.”23 A rendszerszem lélet, bárm ely tudom ányra alkalmazva, a következő kérdést teszi fel: hogyan alakítja ki és tartja fenn m agát, m i zavarja m eg és borítja fel az ún. rendet?

H a így kérdezünk, ú j kérdések fogalm azódnak m eg a régi válaszokra: a „magától ér­ te tő d ő ” gyakran értelm etlenné válik. T udatossá válik, hogy azért, m ert valam it „magától értetődőnek” tartunk, az m ég nem jelenti azt, hogy m egértettük, h a n em azt, hogy nem

tekintjük kérdésesnek!24 Ennél a szem léletnél nem csak a szabály alóli kivételek, hanem m aga a szabály is m agyarázatra szorul.

*

A továbbiakban a rendszerszem léletnek az ún. élő rendszerekre vonatkozó felism e­ réseivel foglalkozunk.

4.1. AZ ÉLŐ RENDSZEREK NÉHÁNY JELLEMZŐJE

A nem élő, statikus rendszerek alapvetően a következő m ottóval jellem ezhetők: m in ­ d en m indaddig úgy m arad, ahogy van, am íg valaki vagy valami külső hatással n e m gon­ doskodik arról, hogy változás következzék be. Példa: az autó karosszériája m indaddig „változatlan” m arad, am íg valamilyen külső hatás, pl. a rozsdásodás vagy egy karam bol, n e m „gondoskodik” változásról.

Az élő, dinam ikus rendszerek m ottója a fentiek ellenkezője: m in d en m indig változik, h acsak valaki vagy valami nem gondoskodik arról, hogy m inden m arad jo n a régiben. Pél­ da: a jó l borotvált férfi csak akkor m arad „jól borotvált”, ha egy borotva „gondoskodik” arról, hogy ne nőjön ki a szakálla.

Az okozati gondolkodásm ód a nem élő rendszerekre kielégítően alkalm azható (. ..ka­ ram b o l történt, ezért b ehorpadt a karosszéria...). Az élő rendszerek esetében m ás p a ra ­ digm ára van szükség, olyanra, am ely figyelembe tu d ja venni a kölcsönhatást.

Az autós példánkat így folytathatjuk: a karam bolos kocsi n e m tudja megjavítani ö n ­ m agát, a m egbetegedő em beri szervezetnek viszont alapvetően m egvan az a képessége, hogy visszaállítsa az egész-séget! Ezt nevezi (a görög nyelv iránt nagy előszeretetet m u ta ­ tó) szisztém ikus szem lélet autopoiezisznek, önalkotó képességnek. A szubjektum és az o b ­ je k tu m közötti h atá r feloldódik.

A megismerés szem pontjából különösen jelentős ez a felismerés: azt jelenti, hogy a m egism erést végző és a m egism erés tárgya között, végső soron, lehetetlen különbséget tenni. Ez az einsteini tételre em lékeztet, m ely szerint a megfigyelő határozza m eg a m eg­ figyelést! - az „objektív" nézetalkotás fikció.

E nnek érzékeltetésére a következő példa: A m agát „objektívnek” tartó megfigyelő a folyóparton ülve definiálja „a" folyót. Jóllehet „a” folyó egy m ásodpercre sem ugyanaz, m ivel folyik. A szisztém ikus szem léletm ód követője inkább csónakba száll, átadva m agát a folyó sodrásának, beszám ol az utazásról, a mozgásról, a partvonal és a vízi ú t kapcsola­ táról. A folyó, a p a rt és önm aga közötti kölcsönhatást írja le.

*

A következőkben a szisztémikus szem lélet néhány, a lelkigondozás szám ára fontos vonatkozására térünk ki.

4.1.1. A z egész minőségilegtöbb és más, m in ta r é s z e k tulajdonságainak sum m ája

M inden, am i él, az egész (a teljes rendszer) részeként létezik. A teljes egész és egy körül­ h a tá ro lt élő rendszer közötti különbségtétel a valóság redukciója. Az em beri megfigyelőké­ pesség végessége m iatt m indig csak az egészből kiszakított részeket tudjuk áttekinteni - fa­ tális következményekkel jár azonban, h a azt hisszük, hogy ezek a részek „önállóak”, és nem állnak kölcsönhatásban az egésszel. Az ökológia területén találhatunk „egyszerűbb” példá­ kat: m ilyen következménnyel jár például egy szúnyogirtás a Balaton faunájára. Sokkal kom plikáltabb lesz a helyzet, h a az egyént, a családtagot, a családot, a gyülekezetét kísérel­

jü k m eg az egész, az utca, a falu, a járás, a megye, az ország, a kontinens stb. részeként, an ­ n ak kölcsönhatásaiban elképzelni. Olyan komplex összefüggésekre bukkanunk, amelyek egyszerűen áttekinthetetlenek. De fatális tévedés lenne, m egfigyelőképességünk végessé­ ge m iatt, arra a következtetésre jutni, hogy m indezek között n incsen összefüggés!

így legjobb segítő igyekezetünk is öncélúvá válik, és eredm énytelen m arad.

Vegyük az asztmás beteg példáját:26 az asztmás beteget légzőszervi zavarokban szenvedő em bernek szokásos tekintem. Ez az értelmezés ún. szomatikus redúkcionalizmus. Az em ber itt úgy jelenik meg, m intha a szórna, a psziché és a környezet egymástól függetlenül létezne. Ha a testi (szomatikus) kezelés nem hozza meg a kívánt eredményt, akkor általában pszichikai re-

dukcionalizm us következik be: a beteg állapotát kizárólag pszichikai okokra vezetik vissza, pl.

kialakulhat az a vélemény, hogy az állandó szorongásos félelem m iatt „nem kap levegőt” a b e­ teg. A két szemlélet összekapcsolása alakítja ki az ism ert pszichoszomatikus álláspontot.

A szisztém ikus orientáció m ás ú to n jár: nem csak a családi környezetet veszi figye­ lem be, h a n e m azt is, hogy a lakóhelyen milyen m értékű a légszennyeződés. Lehet, hogy a családi légkörnek kell m egváltoznia a beteg gyógyulásához, de lehet, hogy a közeli gyár­ kém ényre kellene új szűrőberendezést szerelni.

A vizsgálódás során kiderülhet, hogy m ás „a” beteg, m in t az an n ak ta rto tt páciens: le­ het, hogy a családi légkör beteg, lehet, hogy a gyárkém ény szűrőberendezése. Ez a szem ­ léletm ód rá m u ta th a t arra is: a fellépő zavar, a betegség, fontos, „egészséges” funkciót is b e tö lt: addig fel n e m ism ert jelenségekre irányítja az egyén és a közösség figyelmét. - A fenti esetb en pl. a lelkigondozás m ellett helyi iparpolitikai tevékenységre is szükség van.

4.1.2. A fejlődési fo lya m a to k célirányosak

Bertalanffy megállapítása szerint27 az em beri viselkedés és m agatartás m indig célirányos. A felnövekvő, önállósuló fiatal - normális esetben - nem azért válik ki a családból, m ert „ele­ ge van abból", han em azért, m ert „célja” önálló egzisztenciájának m egteremtése. Az első vál­ tozat a sértődött-m egbántott reakció példája lehetne, a m ásodik a célirányos fejlődésé.

4.1.3. önszabályozó (autoregulációs) képesség

A z em beri közösségek állandóan a status quo megtartására (m oiphostatikus) és an­

n ak megváltoztatására (m ór pho genetikus) törekvő folyam atok kölcsönhatásában élnek. N orm ális esetb en ez a két folyam at egym ásra visszahatva (ún. feed back-folyam at által) biztosítja az önszabályozást.

Ha a természetes önszabályozás folyamata megszakad, akkor krízis alakulhat ki. Egy m in­ dennapi példa erre: A család a 10 éves gyermektől is azt kívánja, hogy 8 órakor ágyban legyen, m ert „mindig jó volt neki, ha eleget aludt”. Ez m inden este veszekedéshez, feszültséghez vezet H a a család az időpontot, amelyet akkor állapítottak m eg amikor a gyermek 7 éves volt, megvál­ toztatja, megszűnnek az esti veszekedések. A gyermek növekedése (morphogenetikus folyamat) és a Idalakult tradíció (morphostatikus tényező) egymásra hatása indítja el az önszabályozást

4.1.4. D inam ikus egyensúly

Szintén Bertalanffy érdem e az egyensúlyi állapot új értelm ezése. Nála az egyensúly n e m statikus állapotot jelent, h an em folyam atot, az előző p o n tb an leírt két erő olyan ál­ landó egym ásra h atását, am ely által kiegyensúlyozott állapot alakulhat ki. Bertalanffy ezt

hom eosztázisnak (hom oiosz-hasonió, sztazisz=nyugalmi állapot) nevezi.28

Példával érzékeltetve: a felnövekvő fiatal önálló egzisztenciát terem tve változási f o ­

csa-Iádhoz való kapcsolat, a család közösen fog arra törekedni, hogy m egváltozott keretek kö­ zö tt és form ában, de m egm aradjon a családi közösség.

4.1.5. Ugrásszerű fejlődés

A m echanikából ism ert jelenség, hogy folyam atos-lineáris gyorsítás, pl. az au tó m o ­ torok esetében, csak egy sebességfokozaton belül lehetséges. H a a vezető m agasabb fo­ kozatba vált, ugrásszerű gyorsulás következhet be.29

H asonló a fejlődés folyamata pl. kisgyermekek esetében is: a szülők gyakran csodálkoz­ va tapasztalják, hogy gyermekük „egyik napról a másikra, egyszerre csak elkezdett m ászni vagy felállni”. Ugrásszerű fejlődés figyelhető m eg a család és az egyén életfolyam atának ún.

természetes krízispontjain is: gyermek születése, beiskolázása, a nyugdíjkorhatár elérése stb. ugrásszerű változáshoz vezetnek (erre a jelenségre később részletesen is kitérünk). Ilyenkor

a család az életm ódját eddig igazgató „szabályokat” az új fejlődési szintnek megfelelően kell, hogy átalakítsa - a megváltozott életre m egváltoztatott életvitellel kell reagálnia.

Teológiai összefüggésben érdekes megfigyelés, hogy a teremtéstörténet is az „ugrás­

szerű fejlődést” példázza: a terem tés szakaszosan, „napokra osztva” történik.

4.1.6. Hierarchikus tagolódás

A rendszerszem lélet egyik axiómája: az élő rendszerekben ún. alrendszerek (szub- szisztém ák) ism erhetők fel, am elyek önm agukban is rendszereknek te k in ten d ő k

Az eddig leírt, általános karakterisztikumok m inden szinten megtalálhatóak: az em beri szervezetben, az egyénben, a családban, a lakóhelyi közösségben, a társadalm i rendszerben.

A kisebb és nagyobb rendszerek egym áshoz való viszonyát hierarchia jellemzi: a n a ­ gyobb rendszer m agában foglalja a kisebbet. A társadalom m agában foglalja pl. a családo­ kat, a család a gyermekek, a testvérek alkotta alrendszert. így m inden rendszer a hozzá ta r­ tozó alrendszerek összességét is jelenti, és m in d en alrendszer az őt m agában foglaló re n d ­ szer részeként is értelmezendő. Ezek az összefüggések és a kölcsönhatások teljes komplexi­ tásukban a jelenleg rendelkezésünkre álló kutatási m ódszerekkel n em tekinthetők át. A m egism erés áthidalhatatlan nehézségét (H. Stierlin nyom án) a távcső hasonlatával érzékel­ tethetjük: az élesen beállított távcsőben egy p o n t élesen, m ások elm osódottan láthatóak. A hierarchikusan és organikusan egym áshoz kapcsolódó rendszerek m egism erhetet­ lenségét a 80-as és 90-es évek fordulóján lezajlott európai változások is példázzák: évtize­ deken á t k u tatta Nyugat-Európa, a legm odernebb tudom ányos és titkosszolgálati eszkö­ zökkel, a társadalom és a politika legkülönbözőbb szintjein (rendszereiben), hogyan fog alakulni a keleti világrend sorsa. A ténylegesen bekövetkezett változások annyira eltértek a prognózisoktól, hogy teljesen felkészületlenül érték N yugat-Európát és Amerikát.

4.1.7. „Szabályok”

A „szabály” kifejezés n e m egészen pontos. Olyan dinam ikus folyam atokról van szó, am elyek a külső szemlélő szám ára „szabályszerűségeknek” tűnnek. A család példáján é r­ zékeltetve: a családi életet nyílt vagy burkolt, hatásu k at tekintve funkcionális („hasznos”) vagy diszfunkcionális („hátrányos”), tu d ato san vagy tudattalanul kialakult szabályok igazgatják. Egy családban pl. kialakulhatott az a „legfőbb szabály”, hogy „mi m indig m in ­ d e n b e n egyetértünk”. A kim ondott - nyílt - szabály m ögött sokszor a következő burkolt kijelentés rejtőzik; a nézeteltérések n álu n k m e g engedhetetlenek D iszfunkcionálissá - a családtagok szám ára h átrányossá - akkor válik ez, h a lehetetlenné teszi, hogy m egtanul­ ják a szabad véleményalkotást.

4.1.8. N y ílt és zá rt rendszerek

A z élő rendszerek elválaszthatatlan kapcsolatban állnak az őket m agukban foglaló

nagyobb és az őket alkotó alrendszerekkel. A viszony leh et nyílt vagy elzártságra törekvő. A sejtkutatás ism ert felismerése, hogy az egészséges sejtek fala áteresztőképességgel rendelkezve biztosítja a környezethez való, életszükségletet jelentő kapcsolatot. H ason­ ló an képzelhetjük el pl. a család és az őt körülvevő nagyobb rendszerek közötti kapcsola­ to t is: optim ális fejlődési feltételek akkor adottak - pl. szülők és gyermekek, vagy a gene­ rációk között, ill. a család és a közvetlen környezet között h a összekapcsoló elkülönülést

és kapcsolatot lehetővé tévő határok alakultak ki. M ind az elm osódó határok, m in d a vas­

függöny-határok a fejlődés szem pontjából destruktívak.

4.1.9. A z élő rendszerek és a külső szemlélő interdependens kapcsolata

A szisztém ikus szem léletm ód az élő rendszerek m egism erhetőségét illetően egyfajta

relativitáselm életet képvisel. A szokásos kérdés, pl. hogy valaki vagy egy család „milyen”,

a z t az illúziót kelti, m in th a objektív megfigyelés lehetséges lenne. A rendszerszem lélet a b b ó l indul ki, hogy a „milyen" kérdés m egválaszolhatatlan. A megfigyelő csak arról szá­ m o lh at be, hogy m i jellem zi a családot akkor, am ikor azzal ő kapcsolatban áll. M inden megfigyelő - átm enetileg - m aga is a család részévé-tagjává válik. Em lékeztetünk a ko­ rábbi, a folyót megfigyelő em b er példájára!

Ezért beszél Bertalanffy perspektivizmusról: az em beri megism erés és megfigyelés alap­ elem ének és céljának nem az objektivitást, hanem a perspektivikus szemlélődést tartja.

4.1.10. A z em ber közösségi rendszerei k o m m u n ika tíva k

A z em ber közösségi rendszereit m ás élő rendszerektől a kommunikációs képesség for­

m ája és m értéke különbözteti meg. A kommunikáció és az em ber elválaszthatatlanok.30 P. Watzlawick, az em beri kom m unikáció egyik kiváló kutatója ezt így fogalmazta meg: az em ­

ber nem tu d nem kom m unikálni. A - szekunder - valóságalkotás kommunikáció által törté­

nik. A kom m unikáció zavarai befolyással vannak az egész érintett rendszerre. Valamennyi eddig felsorolt, az élő rendszerekre vonatkozó karakterisztikum kom m unikációhoz kötött.

5. A rendszerszem lélet emberképe

A szisztém ikus szem lélettel való foglalkozásunk célja an n ak a kérdésnek a taglalása is, hogy ez a koncepció alkalm azható-e az egyházi gyakorlatban, a lelkigondozásban és gyülekezetvezetésben?

E bben az összefüggésben különös figyelmet kell fordítanunk a rendszerszem lélet em berképére - összeegyeztethető-e az a teológiai antropológiával?

Ez a vizsgálódás két nehézségbe ütközik: az egyik az, hogy a teológián belül különbö­ ző antropológiai koncepciók léteznek, a m ásik az, hogy a rendszerszem lélet sem alakított m ég ki átfogó antropológiai elm életet. A következőkben felsorolandó szem pontok továb­ bi vizsgálódásra kívánják késztetni az olvasót.

Ezek előrebocsátásával tesszük fel a kérdést: m ilyen tendenciák fedezhetők fel a rendszerszem lélet em berképében?

L A szisztém ikus szem léletm ód két alaptételét (1. az egész minőségileg tö b b és más, m in t alkotórészeinek egysége; 2. az egész és a részek elválaszthatatlan egységet alkotnak) a szaknyelv a hólizm us elvének nevezi. J. C. Sm uth Holism a n d Evolution című, 1928-ban m egjelent m űvében dolgozta ki. A term észetben rejlő tendenciákat csak teljességükben

tartja m egism erhetőnek, és arra a következtetésre jut, hogy a részekre bontás, a redukció, a jelenségek önm agukban való m agyarázata - végső soron - lehetetlen.

A hólizm us elm élete nem új felfedezés. Az ókori filozófiában játszo tt szerepére és t u ­ dom ánytörténeti fejlődésvonalára m ár k orábban utaltunk. Valláslörténetilegis ism ert je ­ lenség: az „egész”, a „teljes és tökéletes”, a „szent”, a „divinális” egyrészt m ag áb an foglal­ ja az élő és élettelen világ alkotóelem eit, m ásrészt arra törekszik, hogy ezeket az em ber

m etafizikus irányból közelítve kísérelje m eg értelm ezni. Az em ber és az em beri m egism e­

rés azonban csak részlegesen képes transzcendentáiásra - a világ m egism erése ezért csak „tükör által, hom ályosan” történhet.

2. A rendszerelmélet, Bertalanffy szerint,31 nem a részekből kísérli m eg az egészet m egérteni, és lem o n d arról is, hogy az egészből kiindulva vizsgálja a részeket. Bertalanffy vizsgálódásának iránya nem lineáris, h a n em a kapcsolatok, a kölcsönhatások állanak a centrum ában.

3. A magyar szárm azású tudós új elképzelést alakított ki az evolúcióról is: azt n e m li­ n eárisan fejlődő, „önm agában létező” láncnak tekinti. Szerinte az evolúció a külső fe lté ­

telek és a belső szeiveződés közötti kölcsönhatás.32

4. Az em ber nem tekinthető sem m echanikus gépnek, sem term észetfölötti lénynek. Bertalanffy m unkatársának, László Ervinnek a m egfogalm azásában33 az em b er n e m a term észettől függetlenül felfogható sui generis jelenség, h a n e m m in t egyén is a term é­ szetben jelenik m eg. László szerint, képletesen kifejezve, az em b er sok és sokféle, egy­ m ással állandó kölcsönhatásban álló „világ” lakója. E redetét tekintve például biológiai

organizm us, m unkássága, életvitele szem pontjából szociális szerepek hordozója. A bio ­

lógiai és a szociális világ között a tu d ato s szem élyiség az összekötő láncszem . Az em b er­ b en talál egymásra, és rendeződik össze a biológiai és a szociális világ, a te rm észet sok síkú hierarchiája.

5. Úgy tűnhet, hogy a rendszerelm életben az egyén, az in d ivid u u m jelentősége csök­ ken, az em ber a különböző rendszerek „produktum ává” válik. Ez a feltételezés a re n d ­ szerszem lélet intenciójának félreértését jelentené.

Az egyén, az egyéniség szisztém ikusan szemlélve, önm agában is kom plex rendszer. Az egyén „egészében" - az első axióm a szerint - minőségileg több és más, m in t a ren d sze­ relem ek additív sum m ája. Más és több, m in t pl. az öröklött tulajdonságok és a nevelési „eredm ények összessége”, b á r ezek form áló befolyása alatt áll.

Az egyén és a közösség kapcsolatáról szólva Bertalanffy szenvedélyesen foglal állást: ,A végső parancsolat: az ember individuum!... A legfőbb dogma ez kell, hogy legyen: az em­ ber nem csak politikai és szociális lény, hanem mindenekfelett és mindenekelőtt individuum. Az emberiség végső értékei nem azok, amelyeket más biológiai élőlényekkel oszt meg,... hanem azok, amelyek az individuális szellemiségből fakadnak. Az emberi társadalom nem hangyák társadalma, amelyet ösztönök irányítanak.... Az emberi társadalom alapja a kiforrott egyéniség. Az emberi tár­ sadalom felszámolódik, ha az individuum a szociális masinéria fogaskerekévé degradálódik.” A végső intés, am elyet ad, így hangzik:

,A rendszerszemlélet nem diktátorok számára készült kézikönyv, amely az ember leigá­ záshoz nyújthat segítséget. Inkább végső intést jelent a diktátorok számára is: a társadalmi, az állami vagy egyéb rendszerek Leviátánja nem falhatja fel az egyént anélkül, hogy egyide­ jűleg és feltartóztathatatlanul maga is meg ne semmisülne.”34

Az utolsó m ondatok, az európai változásokat tekintve, igazolódtak.

*

Az elméleti teológia feladata lesz an n ak vizsgálata, hogy m ilyen kapcsolatban áll a m etafizikus hólizm us és a Bertalanffy n y o m án kialakuló rendszerelm élet, és az, hogyan gazdagíthatja egyik a másikat.

A gyakorlati lelkigondozás esetében az ok-okozati, a lineáris gondolkodásm ód fel­ ad ása segítheti a m orális dualizm us jelenségének elkerülését. A „jó" és a „gonosz”, a „tet­ tes" és az „áldozat” farizeusán rideg képlete áthidalhatóvá válhat. A „ne ítéljetek” újszö­ vetségi parancsolatnak új perspektívát is adhat. Érdem es eb b en az összefüggésben egy pillantást v etn ü n k a rendszerszem lélet kialakulóban lévő etikai perspektívájára is.

6. Az etikai perspektíva

A terápiában, a tanácsadásban és a szupervízióban gyakorlatilag alkalm azott re n d ­ szerszem léletnek, m int m inden m ás elm életnek is, tisztáznia kell cselekvésének etikai perspektíváját is. Az etikai vizsgálódás a szisztém ikus szem léleten belül m ost van kiala­ kulóban. Ezért itt is csak néhány olyan szem p o n tra hívhatjuk fel a figyelmet, amellyel ez a tudom ányág jelenleg foglalkozik.

1. Ez a gondolkodásm ód abból a meggyőződésből indul ki, hogy nem valóság ismere­

tünk, h a n e m csak valóságképzetünk van. Az, am it m i valóságnak tartunk, alaposabb vizs­

gálódás során valóságkonstrukciónak bizonyul. Ez a felism erés közkeletű m orális érték­ ítéleteink felülvizsgálására is késztet. A m orális dualizm us, a jó és a gonosz „biztos” és „egyértelm ű” m egkülönböztetése ta rth ata tlan n á vált. H a viszont feladjuk ezeket a kate­ góriákat, m i lép a helyükbe?

2. A kapcsolat és a kölcsönhatás jelentőségének felism erése által új, morálisan eny­ h éb b kategóriák jelennek meg: a „konstruktív”, az „előnyös”, a „kedvező”, az „alkalmas" a „továbbvezető", a „segítő” kategóriája.35

3. A tradicionális etikai rendszerek norm atívak és a kauzál-dualisztikus gondolkodás- m ódhoz kapcsolódnak. Ezek az irányzatok, általánosítva, abszolút érvényű értékrendsze­ rek kialakításán fáradoznak, és így az értékvalóság m egism erhetőségét posztuláíják és szug- gerálják. így hozzák létre - a közösség által egyetem esen elfogadott értékrendszer alapján - azokat a konvenciókat, amelyek a „lehetségest” és a lehetséges cselekvésmódokat beszűkí­ tik. Az így kialakuló etika jellemzője az, hogy az egyéntől a közösségi norm ák iránti feltétlen

engedelmességet követeli meg. így jö n létre az ún. engedelmességi etika (Gehorsamsethik).

A szisztém ikus gondolkodásm ód ezzel szem ben az ún. kapcsolati e tik á t6 követi. Ez a b u b e ri dialogikus elvből kiindulva, m axim áit a kontextusra és a szituációra vonatkoztat­ ja. P osztulátum ai közé tartozik például a saját pozíció relativitásának és a m ásik em ber személye, élethelyzete kom plexitásának elism erése; vallja, hogy az em ber különböző m egközelítési m ódok által ism erhető meg; eljárásm ódját a diszkurzus jellemzi, a „változ- h a ta tla n ” (invariáns) kijelentéseket lehetetlennek tartja.

Milyen etikai m eggondolásokat b o csát pillanatnyilag a rendszerszem lélet a gyakor­ lat, a te ráp ia és a tanácsadás rendelkezésére?

4. Négy im peratívuszban foglalható ez össze:

a) Az egyén és a közösség (pl. család) pszichoszociális valósága m indig különböző

rendszerekben, síkokon és összefüggésekben jelentkezik, ezért m inél több aspektusból tekintendő á t és vizsgálandó. A problém ák, a szim ptóm ák, a diagnózisok és a nyújtandó segítség jelentősége és hatása is m indig különböző síkon és összefüggésben jelentkezik, ezért többsíkúan vizsgálandó. Az ebből adódó etikai im peratívusz így fogalmazható:

Gondolj arra, hogy m indig m in d en több és m ás összefüggésben is áll, m in t a zt az érintettek (a segítő szem ély is) első benyom ása alapján feltételezi - kívánatos, hogy a rendekezésre álló lehetőségek szá m á t növeljük!

b) A dolgok, esem ények, problém ák „abszolút egyértelm ű és helyes” látásm ódja nem

létezik, ezért:

gondold meg, hogy m ilyen definíciókat és értékítéleteket alkalm azol, szám olj azzal, lehet, hogy m inden egészen m ásképpen is lehet!

c) A segítő szem ély nem „kívülálló”, h a n e m kapcsolatot terem tve a segítségre szoru­

Gondolj arra, hogy m agad is része vagy a teljes kontextusnak, és a m it teszel és m o n ­ dasz, a n n a k a teljes kontextus szám ára is következm énye van!

d) A rendszerszem lélet szerint konstruktív változás a lehetséges lehetőségek szám á­ n ak növelésével segíthető elő.

Törekedj - a m á sik iránti kellő respektussal - arra, hogy élethelyzetéről kia la kíto tt ké­ p é t új, más aspektusokkal egészítsd ki!

*

A szisztémikus szem lélet a segítséget nyújtó jelentőségét és felelősségét vizsgálva fel­ hívja figyelmünket lehetőségeink h a tárára is: a segítséget nyújtó felelős azért, am it tesz és m o n d , azt viszont n e m tudja befolyásolni, hogy a m ásik ezt a m aga szám ára hogyan érti és értelm ezi...

7. A rendszerszem lélet érdeklődése a vallás iránt

A rendszerszem lélet 1. m int elm életi koncepció és 2. m int a terápiás és tanácsadói gyakorlatban alkalm azott eljárásm ód kerül kapcsolatba a vallással.

7.1. EGY PÉLDA A VALLÁSSZEMLÉLETRE

A következőkben példaként Gregory Bateson vallásszem léletét ism ertetjük.37Bateson a vallást (m int az álm okat, m űvészeteket, mítoszokat) az okozati-lineáris gondolkodás- m ó d természetes korrektívum ának tartja.

Szerinte az em b er szellem iségének - am elyet a szellemiség rendszereként értelm ez - a tu d a t esek egyik része. A tu d a ti rendszert a célzatosság, az érdekhez kötődés jellemzi. A tu d a t a szellemiség egyik része, és nem azonosítható azzal. Az em beri tu d a t „hajlamos" arra, hogy önm agát tekintse a szellemiség teljességének és m eghatározójának, ö n m a g á t a legm agasabb rendű instanciának tartja, és hatalm i igénnyel lép fel: a term észet és a kül­ világ leigázására törekszik. Ezáltal veszélyezteti a term észetet, p o n to sab b an a term észeti

egyensúlyt. A tu d at k ép telen n é válik a term észet ún. dinam ikus egyensúlyának érzékelé­

sére, h a nem fogadja el, hogy a szellem iségen belül, önm aga is an n ak egyensúlyi állapo­ tához kötött,

Bateson bibliai példával is alátám asztja gondolatait. Szerinte az IM óz 3-ban m egfo­ galm azott „bűneset” a tu d a t lázadása a szisztém ikus ökonóm ia ellen. A tö rtén et az egész uralására irányuló, tudatos törekvést írja le.

A vallás feladata és jelentősége, szerinte, a tudatos, érdekhez k ötött gondolkodás- m ó d inflációjának korrekciója. Ezt akkor éri el, h a az em ber figyelmét vonatkoztatottsá-

gára és kapcsolatban állására irányítja: az em ber egy átfogóbb princípium m al, Istennel

áll függőségi viszonyban. Ennek felism erése és „megvallása" által válik képessé arra, hogy önm ag át az „egész” (a „Terem tés”) részeként fogadja el.

Ilyen összefüggésben tekintve, B ateson vélem énye szerint a vallás alázatra int: lehe­ tetlen egy rendszert, am elynek m agunk is része vagyunk, feltétel nélkül u raln u n k és k o n t­ rollálnunk. Szerinte az állatok jo b b an „elismerik” ezt az összefüggést, és n e m kezdenek pl. h ó d ító háborút.

A vallás, így értelmezve, a „szisztémikus interdependencia bölcsességének kincsestára”. Destruktívvá is válhat. Ez akkor következik be, h a az em ber a vallást önkényesen kauzál-line- áris céljai elérésének érdekében alkalmazza. Ez akkor történik például, h a a vallás a világi p o ­ litikai hatalom vagy az egyén és a közösség lelki manipulációjának szolgálatába áll. A batesoni elképzelés nyomán tarthatatlanná válik Sigmund Freud és a korai ffeudi pszichoanalízis azon tétele, mely szerint a vallás eleve a kényszemeurózis egyik megjelenési formája.

Rövid áttekintésünk m utatja, hogy a szisztém ikus szem lélet - alapkoncepciójához hí­ ven - n e m arra a kérdésre keres választ, hogy „mi a vallás?". A vizsgálódás középpontjá­ b a n an n ak kutatása áll, hogy „milyen funkciót tölt b e a vallás?”. Ez a funkció nélkülözhe­ tetlen. Bateson és a rendszerszem lélet általában foglalkozik a vallással, n e m célja és fel­ ad a ta a konfesszionális differenciálás. Éppúgy általánosan és fenom enológiailaghtvja fel a figyelmet arra, hogy valam ennyi vallásform a a lelki egészség veszélyeztetőjévé is válhat.

7.2. VALLÁS ÉS LELKI EGÉSZSÉG

a) A pszichoanalitikus elm élettől a szisztém ikus koncepciójú családterápiához veze­

tő fejlődési folyamat egyik kiem elkedő teoretikusa Böszörményi-Nagy Iván. Ism ereteink szerin t ő foglalkozik (M. Buber elm életéhez kapcsolódva) elsőként beh ató an azzal a kér­ déssel, hogy milyen befolyással vannak a családon belül kialakult igazságképzetek a csa­

ládi közösség dinam ikájára.39

Az egyes családokban generációkon á t kialakult igazságképzetek határozzák m eg az

„adás” és az „elfogadás” viszonyát. N em csak m ateriális értelem ben, h an em em ocionáli­

san és az értékrendszerre, a világ- és em berképre vonatkoztatottan is!

Az „egészséges” közösségben az „adás" és az „elfogadás” viszonya dinamikusan kiegyen­ súlyozott, egyenértékű. így alakul ki a közösségben a bizalom légköre. Böszörményi-Nagy sze­ rin t az em beri kapcsolatok minősége szempontjából a bizalom jelentősebb, m int a kom m u­ nikáció, viszont a kommunikáció „minősége” döntően befolyásolja a bizalom kialakulását. A közösség és az egyén igazságképzeteinek kialakulásánál a vallás, a vallástradíció és az abból kialakuló etika kap alapvető jelentőséget.

b) A rendszerszem lélethez kapcsolódó családterápia további fejlődése során a gene­

rációs befolyások m ellett a családban és a közösségekben aktuálisan ható, a problém ák m egoldását segítő vagy megakadályozó kölcsönhatásokra irányította figyelmét.

Egy m ilánói kutatócsoport dolgozta ki a segítségnyújtás így adódó lehetőségeit. Vi­ lágszerte elterjedt koncepciójukban a vallásgyakorlat, nevezetesen a liturgikus és rituális

elem ek is szerepet kapnak. Abból az általános megfigyelésből indulnak ki, hogy a krízisbe

került családok általában szociális és tanácsadó intézm ények, valam int barátok, rokonok vélem ényét kikérve kom plikált ú n . segítőrendszert alakítanak ki. Általában elm arad azonban az egyes segítőakciók koordinálása. így könnyen előfordulhat, hogy a család egym ásnak ellentm ondó tanácsokat kap, és a problém a m egoldhatatlansága növekszik.

Az irányzat képviselői ilyen esetekben ne m egyedül a családdal foglalkoznak, han em valam ennyi érdekelt „segítségnyújtót” is meghívják. N ehéz feladat ilyenkor a kellő kap­ csolati bázis gyors m egterem tése. Vallásos családok esetében gyakran vallásos rítusok, li­ turgiái elemek, egyházi énekek éneklése segítheti az „összehangolódást”, a kapcsolatte­ rem tést. Egyben érzékelteti a résztvevőkkel, hogy nem „m indennapi” esem ény történik. Ez erősíti a szokásostól eltérő, valóban új m egoldások keresésére való készséget is. A val­ lásos rítus az a „m édium ”, am ely összekapcsol, a krízis idején hordoz, és rá d ö b b en t az egym ás iránti kölcsönös felelősségre.

Közvetlenül terápiás céllal is sikerrel alkalm azhatóak Eturgiai elemek. Ruveni egy esetleírásában számol be a szerzett tapasztalatokról:40

Egy amerikai, mélyen vallásos zsidó család legidősebb fia hosszú idő óta akut szuicidális ál­ lapotban volt, a különböző terápiás beavatkozások nem hozták meg a kívánt eredményt. A tera­ peuta megbízta a családot, hogy a péntek esti szabbat-várásra hívják meg mindazokat, akik ed­ dig megkíséreltek a fiatalemberen segíteni. Felkért egy unokatestvért, egy rabbiképzős növendé­ ket, hogy a szabhat-váró liturgia után végezze el a temetési liturgiát is! Az akut krízis feloldódott. Mi vezetett ehhez az eredm ényhez? A liturgikus form a nem intellektuális-racionális orientáltságú, ezért átm enetileg le h etetlen n é teszi a „m agyarázkodást” és egymás meggyőzését. Ehelyett tradicionálisan kialakult, biztonságot nyújtó érzelm i elem ekkel le­

hetővé teszi az érzelm ek kifejezését és átélését. A tem etési liturgia a hozzátartozók és a fi­ atalem ber szám ára egyértelműen kifejezte és átérezhetővé tette, hogy családból való végle­ ges kiválása gyászhoz vezet. A fiatalem ber pedig lehetőséget k ap o tt arra, hogy katasztro­ fálisan zsákutcába ju to ttn ak érzett életét meggyászolja - ezt az életszakaszt em ocionáli­ san és form ális m ó don lezárja. Öngyilkosságra, am i ugyanezt a célt szolgálta volna, m ár nincs szükség.

M ás szakem berek (pl. Selvini-Palazzoli és m unkatársai) n e m vallásos kliensek eseté­ b en m aguk alkotnak a családhoz „illő” rítusokat. Gyakran hagyom ányos kegyességi for­ m ákat „fordítanak le" egy-egy család szám ára. Különösen akkor kap nagy jelentőséget ez az eljárás, ha a kliensek n e m rendelkeznek elegenedő önreflexiós képességgel vagy azért, m ert képzettség hiányában verbális lehetőségeik kevéssé fejlettek, vagy azért, m e rt - az értelm iségi körökhöz tartozók esetében - túlságosan kifejlettek. U tóbbiak a problém ákat „agyonbeszélik”, és ezáltal m egoldhatatlanná teszik. A gyakorlatban például felkérik a családtagokat, hogy h e ten te egyszer, egy közösen elköltött vacsora so rán m indenki m in ­ denkinek egy előre m egfogalm azott rituális m ondat aktuális kiegészítésével köszönetét m ondjon. így érik el a családtagok és a közösség önértékérzetének ugrásszerű javulását.

Tapasztalataik alapján két szem pontra nyom atékosan felhívják a figyelmet:

1. A választott rítusnak „illenie” keli a családhoz - m in d az aktuális krízist, m ind a nyelvi kifejezésm ódot illetően.

2. H a a rítusok alkalm azása sikertelen m arad, akkor - erre hajlam os klienseknél -

kényszerek kialakulásához vezethetnek.

A teológus m in t a rítusok és a liturgia szakem bere jelentős szolgálatot végezhet pl. azzal, h a m ás kom petenciával rendelkező szakem berekkel (pszichológusokkal, pszichiá­ terekkel, házassági tanácsadókkal) közösen dolgoz ki az egyes családoknak megfelelő ri­ tuális form ákat.

8. A rendszerszem lélet gyakorlati alkalmazása

A rendszerszem léleten alapuló terápiás, tanácsadói és szupervíziós gyakorlat három olyan m ódszerét ism ertetjük, am elyek valam ennyi irányzatra egyaránt jellemzőek. Ezek a következők:

a) Szisztémikus problém aértelm ezés és hipotézisalkotás - az egyéntől az egészhez. b) A vonatkoztatási rendszer m egváltoztatása - a problém aközpontú rendszertől al­

ternatív m egoldások felé.

c) Hálózatos beszélgetésvezetés.

Ezek kellő gyakorlattal, egyaránt alkalm azhatók a család lelki gondozásánál, a gyüle­ kezeti csoportm unkában, ülések vezetése során és a vallásoktatás terü letén is.

Valam ennyi eljárás feltétele az, hogy a lelkigondozó n e m ódszertani „fogásként" al­ kalm azza ezeket, h a n e m ilyen fo rm á b a n fejezze ki azt, am iről m eg van győződve.

8.1. SZISZTÉMIKUS PROBLÉMAÉRTELMEZÉS ÉS HIPOTÉZISALKOTÁS

A krízisbe került em b e r vagy közösség általában „pontosan tudja”, hogy m i „a” p ro b ­ lém ája, ki vagy m i a nehézségek, a szenvedés „oka”. Aki megfogalm azza „a” vélt problé­ m át, az a m aga szem pontból konstruálja a valóságS7Ámúra igaz változatát. H a az érin tet­ tek ezzel egyetértenek, kialakul az ún. problém aközpontú rendszer42 (3. ábra).

Egy „klasszikus” példa erre a következő:

Egy háromgyermekes családban a 8 éves kisfiú éjszakánként hónapok óta bevizel, a klasszikus orvostudományban enuresis noctuma néven ismert betegségben szenved. Az aggódó család több szakorvoshoz is fordul a gyermekkel. Ezek megállapítják, hogy a betegségnek szervi oka nincsen. A szülők és a testvérek, mivel segíteni nem tudnak, egyre jobban aggódnák, és egyre intenzivebben