Jennifer Crusie
A 33 éves Minerva Dobbst két hónap után kíméletlenül lapátra teszi a barátja, mert a lány nem hajlandó lefeküdni vele. Min dúl-fúl, leginkább azért, mert így húga három hét múlva tartandó esküvőjére kísérő nélkül marad. Így aztán kapóra jön, amikor véletlenül fültanúja lesz, amint ex-pasija fogadást köt egy üzlettársával, hogy az nem tudja Mint ágyba vinni egy hónap alatt. Az illető Calvin Morrisey, aki a nőfaló macsók közül is kitűnik, és mindig nyerésre játszik, ha a női szívek meghódítása a tét.
Min hagyja magát felszedni. Hátsó szándék vezérli: ha egy hónapon át az orránál fogva tudja vezetni Calvint, a férfi elveszíti a fogadást, neki viszont lesz kivel mennie húga küszöbön álló lagzijára. Ám az első randi végére lemond a tervről. Amikor elköszönnek egymástól, mindketten remélik, a búcsú örökre szól. Csakhogy a sors más terveket szövöget számukra: Min és Cal képtelenek távol tartani magukat egymástól. Közben előkerül Min féltékeny ex-pasija, Cal elszánt ex-nője, és megjelennek a segítőkész barátok, akik persze mindenbe beleütik az orrukat. Számolatlanul fogy az édes, csokimázas fánk, számtalan szebbnél-szebb nyitott orrú cipő tűnik fel, megismerhetjük a káoszelméletet, és kiderül, hogy a legnagyobb hazárdjáték nem más, mint a szerelem.
A New York Times bestseller-listás írónője, Jennifer Crusie előző, nagy sikerű könyve az Isten hozott Kísértésben után az olvasó ismét belefeledkezhet Crusie szeretnivaló és bolondos karaktereinek magával ragadó, egyszerre romantikus, szexi és kacagtató világába.
Monica Pradhan McLean-nek
Mert értéke rubinokéval vetekszik És tudja, miként kamatoztassa ezt És mert minden könyve Gyémánt
A nők hazardírozás utáni vágyát a házasság elégíti ki. - GLORIA STEINEM
Első fejezet
Hajdanában danában, gondolta Minerva Dobbs az önjelölt nagykutyákkal teli, hangos bár közepén állva, a világ telis-tele volt jóravaló férfiakkal. Felnézett arra a jóvágású férfira, akivel a húgocskája esküvőjére szándékozott menni. Na, azoknak az időknek lőttek.
- Nem megy nekem ez a kapcsolat - közölte David.
A szívébe döfhetném a koktélkeverő pálcikámat, gondolta Min. De persze nem tenne ilyet. A pálcika műanyagból volt, és a vége sem meredezett eléggé hegyesen. No meg Dél-Ohióban nem szokás ilyesmit művelni. Lefűrészelt csövű puska, na az már igen!
- És mindketten tudjuk, miért nem - folytatta David.
A férfi bizonyára nem is tudta, hogy elment az esze; valószínűleg azt gondolta, hogy józan felnőtt módjára viselkedik. Én legalább tudom magamról, hogy majd szétvet a düh, gondolta Min. Hagyta, hogy haragja átjárja, és ettől egész testét melegség öntötte el. David ezt sosem volt képes kiváltani belőle.
Ekkor csengetett valaki a terem túlsó végében, a nagy, rulettkerék alakú bárpultnál. Újabb rossz pont Davidnek: képes egy ilyen ízlésficamos helyen ejteni! No Sansz. Már a név hallatán gyanakodnia kellett volna.
- Sajnálom, Min - hazudta az arcába David.
Min keresztbe fonta karjait szürke kockás kosztümkabátján, nehogy behúzzon egyet a férfinak. - Ezt most azért mondod, mert ma este nem megyek veled haza? Szerda van. Holnap dolgoznom kell. Neked is dolgoznod kell holnap. És kifizettem az italomat.
- Szó sincs erről. - David fennkölten és sértetten nézett, ahogyan csak a magas, sötéthajú és önelégült pasasok tudnak. - Nem hozol semmi áldozatot a kapcsolatunkért, ami azt jelenti, hogy...
Ami azt jelenti, hogy két hónapja járunk, és én még mindig nem feküdtem le veled. Min nem is figyelt többé a férfi süketelésére, inkább végignézett a lármás tömegen. Ha lenne nálam valami kimutathatatlan méreg, az italába pottyanthatnám, és egyetlen fennhéjázó öltönyös se venné észre.
- ...és szentül hiszem, hogy ha lehet közös jövőnk, hát ahhoz neked is hozzá kellene járulnod - fejtegette David.
Oh, én viszont nem hiszem, gondolta Min, vagyis Davidnek tulajdonképpen igaza volt. Viszont a szextelenség akkor sem mentség arra, hogy dobja őt három héttel azelőtt, hogy magára kell öltenie a koszorúslány-jelmezt, amiben úgy néz ki, mint valami pufók, tébolyodott pásztorlány. - Hát persze, hogy van közös jövőnk, David - csitította a férfit, és igyekezett jegelni a haragját. - Terveink vannak. Diana három hét múlva férjhez megy. Meghívtak az esküvőre. A próbavacsorára. A legénybúcsúra. Kihagynád a sztriptíz táncost, David?!
- Számodra én csak ennyi vagyok? - David felemelte a hangját. - A férfi, akivel megjelenhetsz a húgod esküvőjén?
- Egyáltalán nem! - tiltakozott Min. - Mint ahogyan bizonyára én is több vagyok neked egy numeránál, akit ágyba vihetsz.
David kinyitotta a száját, de aztán be is csukta. - Nos, így van. Nem szeretném, ha azt hinnéd, hogy mindez rád vet rossz fényt. Te okos vagy, sikeres, megfontolt...
Min hallgatta, és tudta, hogy hiába vár a gyönyörű és vékony szavakra. Bár szívrohamot kapna a fickó! A férfiak csupán négy százalékára sújt le a szívroham negyvenéves koruk előtt, de azért van rá esély. Márpedig ha szépen meghalna, hát még Min anyja sem várhatná el, hogy vele menjen az esküvőre.
- ...és csodás anya lesz belőled - fejezte be David.
- Köszi szépen - mondta Min. - Ez aztán romantikus volt! - Azt hittem, lezártuk a dolgot, Min - mondta David.
- Ja - felelte Min, és körbenézett a csicsás bárban. - Ami erre a helyre is ráférne.
David felsóhajtott, és megfogta a lány kezét. - A legjobbakat kívánom neked, Min. Remélem, barátok maradunk.
Min visszahúzta a kezét. - Egész véletlenül nem fáj a bal karod? - Nem - felelte David felvont szemöldökkel.
- Kár - búslakodott Min, majd visszatért a barátnőihez, akik a terem túlsó végéből figyelték őket.
- David még a szokottnál is feszültebbnek tűnt - közölte vele Liza, aki a szokottnál is magasabbnak és dögösebbnek látszott, ahogy a zenegépnek támaszkodott. A haja csak úgy ragyogott a lámpafényben.
Lizával bezzeg nem bánt volna ilyen szívtelenül David. Nem merte volna; Liza ugyanis cafatokra szedné. Liza nyomdokaiba kell lépnem, gondolta Min, és elkezdett lapozgatni a zenegép számai között.
- Haragszol rá valamiért? - kérdezte Bonnie Min másik oldaláról, aggodalmasan felszegve szőke fürtös fejét. David Bonnie-t sem hagyta volna el. A drága kis Bonnie-t soha senki nem bántotta.
- Igen. Ejtett. - Min abbahagyta a lapozgatást. Csodák csodája, a zenegépben volt Elvis. A bár azonnal jobb helynek tűnt. Bedobálta az érméket és beütötte a „Hound Dog" kódját. Igazán kár, hogy Elvis soha nem énekelt „Seggfej" című dalt.
- Tudtam, hogy nem csípem! - felelte Bonnie.
Min odalépett a rulett-bárpulthoz és mesterkélten mosolygott a krupiének öltözött, karcsú pultos lányra. Milyen gyönyörű, hosszú, bársonyos, göndör a barna haja, gondolta Min. Újabb ok, amiért nem feküdhettem le Daviddel. Min haja mindig összekócolódott, ha kiengedte. Márpedig David az a fajta pasas, aki ezt észrevette volna.
- Egy rumos kólát kérnék - szólt oda a pultos lánynak.
Liza és Bonnie talán ezért nem küzdöttek soha pasi-gondokkal: szuper volt a hajuk! Lizára nézett. A lány izmos és vékony; lila cipzáras bőrszerkót viselt és leplezetlen megvetéssel nézte Davidet, miközben a fejét rázta. Na jó, nem kizárólag a hajukról van szó. Ha ő préselné be magát Liza ruhájába, egyszerűen úgy nézne ki, mint valami lilába öltözött kis kurva. - Light kólával! - figyelmeztette gyorsan a pultos lányt.
- Nem ő az igazi - jelentette ki Bonnie, aki Min válláig sem ért. Kezét pöttöm kis csípőjére tette.
- A rum is light legyen! - közölte Min a pultos lánnyal, aki rámosolygott, és indult elkészíteni az italt.
Liza komor tekintettel kérdezett; - Egyáltalán miért is randiztál vele?
- Mert azt hittem, talán ő az igazi - felelte Min bosszúsan. - Értelmes volt, sikeres és eleinte nagyon kedves. Ésszerű választásnak tűnt. Aztán pikk-pakk teljesen bunkó lett.
Bonnie megpaskolta Min karját. - Még szerencse, hogy szakított veled! Így legalább szabad leszel, amikor rád talál az igazi. Már úton van a herceged.
- Ja - mondta Min. - Biztos vagyok benne, hogy elindult, de aztán valami kamion szétlapította.
- Ez nem így megy! - Bonnie a pultnak támaszkodott, és úgy nézett ki, mint valami 18-as karikás tündérke. - Ha úgy rendelte a sors, ide fog érni. Nem számít, mennyi akadály gördül elé, eljön hozzád és örökre együtt lesztek.
- Ez meg mi? - hitetlenkedett Liza. - Barbie álomországa?
- Édes vagy, Bonnie - mondta Min. - De ha engem kérdezel, az utolsó jó pasi meghalt akkor, amikor Elvis távozott.
- Talán újra kéne gondolnunk a dolgot, és meg kéne tartanunk Bont a brókerünknek - mondta Liza Minnek. - Mostanra már a legnagyobb részvényesek közt lennénk Varázsbirodalomban.
Min a pulton dobolt az ujjaival, levezetve némi feszültséget.
- Tudnom kellett volna, hogy David tévedés, amikor képtelen voltam rászánni magam, hogy lefeküdjek vele. A harmadik randinkon voltunk, és a pincér kihozta a desszertes étlapot, mire David: „Nem, köszönjük, diétázunk". De persze ő nem szorul diétára, mert egy deka súlyfelesleg sincs rajta, szóval azt gondoltam: „Én aztán nem vetkőzöm le előtted!" Kifizettem a számla rám eső felét, és már mentem is haza. Ezek után valahányszor közeledni próbált, a pincérre gondoltam, és összezártam a lábam.
- Nem ő volt az igazi - mondta Bonnie meggyőződéssel.
- Gondolod?! - kérdezett vissza Min, mire Bonnie sértődött arcot vágott. Min lehunyta a szemét. - Bocsánat. Bocsánat. Tényleg bocsánat. Nem megfelelő az alkalom most ehhez, Bon. Dühös vagyok. Legszívesebben széttépnék valakit, szóval nem a látóhatárt akarom kémlelni, hogy vajon ki lesz a következő paraszt, akit elém vet a sors.
- Persze - bólogatott Bonnie. - Megértem.
Liza a fejét rázva nézte Mint. - Figyuzz, nem szeretted Davidet, szóval semmit sem vesztettél, kivéve egy kísérőt Di esküvőjére. Én arra szavazok, hogy hagyjuk ki azt az esküvőt. Messziről ordít róla, hogy katasztrófába fog torkollni, és nemcsak azért, mert a legjobb barátnője pasijához megy feleségül.
- A legjobb barátnője expasijához. És én nem hagyhatom ki. Mivel én vagyok a koszorúslány. - Min a fogát csikorgatta. - Maga lesz a pokol. Nem elég, hogy nem lesz kísérőm, ami beigazolja anyám összes, valaha elsütött próféciáját, de Davidért ráadásul teljesen odavolt.
- Mindenkinek Davidról beszél - mondta Min, és látta maga előtt anyja lelkendező arcát. - A Daviddel való randizás az első dolog, ami velem kapcsolatban a kedvére való volt azóta, hogy elsőévesen influenzás lettem, és fogytam majdnem öt kilót. És most tessék: nincs Davidem! - Elvette a light rumos kóláját a pultos lánytól, köszönetet rebegett és bőséges borravalóval jutalmazta. Megfizethetetlen, ha egy felszolgáló ellátja az embert itallal ilyen válságos időben. - Többnyire nem számít, mit gondol rólam az anyám, mert elkerülhetem, de az esküvőn? Ott sajnos nem.
- Találsz majd másik kísérőt! - bíztatta Bonnie. - Dehogy talál! - ellenkezett Liza.
- Oh, igazán köszönöm - mondta sértődötten Min, és hátat fordított a túlcsicsázott pultnak. Kezdett szédülni a rulettmintától. Vagy talán a düh volt az oka?
- Nos, mindezt csakis magadnak köszönheted - közölte Liza. – Ha nem mérnéd fel a kapcsolat jövőjének statisztikai valószínűségét minden egyes alkalommal, amikor találkozol valami fickóval, hanem egyszerűen csak randiznál azokkal, akikre gerjedsz, néhanapján akár jól is erezhetnéd magad.
- Nem maradna belőlem más, csak egy kis tócsányi sérült egó - ellenkezett Min. - Nincs azzal semmi baj, ha az ember az eszére hallgat randizáskor. Davidre is így találtam! - Túl későn kapott észbe, hogy ez nem mellette szóló érv, és gyorsan belekortyolt az italába, hogy kivédje a további megjegyzéseket.
Liza nem figyelt rá. - Keresnünk kell neked valami pasit! - Elkezdte mustrálni a bárban lévőket, és ez így volt tisztességes, hiszen a bárban várakozók szinte kivétel nélkül rajta legeltették a szemüket. - Ő nem. Ő nem. Ő nem. Nem. Nem. Nem. Itt az összes pacák befektetési alapot próbálna eladni neked. - Majd felegyenesedett. - Hoppá! Meg is van a nyertes!
- Bonnie követte a lány tekintetét. - Ki? Hol?
- A sötéthajú ürge a sötétkék öltönyben. Középen, a lépcső tetején, az ajtónál.
- Középen? - Min hunyorogva nézett fel a bár bejáratához. Elég széles volt ahhoz, hogy négy álpókerasztal is helyet kapjon ott. Az egyiknél négy férfi ült, és egy vörös ruhás nővel beszélgettek. A négy közül az egyik David volt, aki az uradalmát vizslatta a dobókockákkal kirakott, kovácsoltvas korlát mögül. Az emelvény mindössze másfél méterrel lehetett a terem többi része fölött, de Davidnek sikerült úgy tennie, mintha valami karzaton ülne. Valószínűleg minden önfegyelmére szüksége volt, hogy ne kezdjen el integetni á la Erzsébet királynő. - Az ott David - mondta Min, és elfordult. - Meg valami barna hajú csaj. Édes istenem, máris elkezdett randizni valaki mással! - Azonnal takarodj, mondta magában a barna hajú lánynak.
- Felejtsd el a lányt! - mondta Liza. - Azt a fickót nézd középen! Várj egy percet, újra hátra fog fordulni. Úgy tűnik, nem nagyon köti le a figyelmét David.
Min újra hunyorogni kezdett a bejárat irányába. A sötétkék öltönyös magasabb volt Davidnél, haja sötétebb és dúsabb volt, de ezt leszámítva, hátulról legalábbis, lehetett volna David Kettő. - Ezt látod meg tudom érteni - mondta Min, és akkor a férfi hátrafordult.
Sötétbarna szem, erős arccsontok, klasszikus áll, széles váll, és a tetejébe némi hanyag elegancia. A férfi a bárt szemlélte, és ügyet sem vetett Davidre, aki hirtelen kissé csökevényesnek tűnt.
Min lélegzete elakadt, minden egyes porcikája életre kelt és azt suttogta, Ő az!
Aztán gyorsan elfordult, nehogy bárki is rajtakapja, amint tátott szájjal csodálja a pasit. Nem ez a pasi az igazi. Csak a DNS-e beszél most belőle, valami elsőrendű spermadonort keresve. A teremben valószínűleg minden fogamzóképes nő úgy nézett a férfira, hogy Ő az! Nos, a biológia márpedig nem egyenlő a végzettel. Egy ennyire jóvágású pasi akkora fájdalmat tudna okozni egy magafajta nőnek, hogy jobb bele sem gondolni. Újra belekortyolt az italába, hogy tompítsa a gondolatot, és azt mondta: - Csini.
- Nem - mondta Liza. - Pont ez a lényeg. Ez a pasi nem csini. David csini. Az a fickó ellenben úgy néz ki, mint egy felnőtt.
- Jól van, tombol benne a tesztoszteron - mondta Min.
- Nem, te a jobb oldali fickóra gondolsz - felelte Liza. - Akinek olyan a feje, mint egy puskagolyó. Lefogadom, hogy az a pasi álló nap csak a sportról beszél, és mindenkit háton vereget. A sötétkék öltönyös kulturáltnak tűnik, ám csöppet karcosnak. Mondd meg neki, Bonnie!
- Nem hiszem - felelte Bonnie, és kistündéres arca elkomorult. - Ismerem azt a férfit. - A szó bibliai értelmében? - tudakolta Liza.
- Nem. Az unokatestvéremmel, Wendyvel járt. De... - Akkor szabad préda - jelentette ki Liza.
- ...cserbenhagyásos randizó - fejezte be Bonnie. - Abból, amit Wendy mesélt, úgy tűnik, hogy néhány hónapon át elkápráztatja az épp aktuális barátnőjét, aztán ejti, és odébbáll. És a lányok ezt soha nem látják előre.
- Micsoda dög - mondta Liza minden szenvedély nélkül. - Tudod, semmi nem tiltja, hogy a férfiak szakítsanak a barátnőjükkel.
- Hát, először eléri, hogy beleszeressenek, aztán elhagyja őket - mondta Bonnie. - Ez elég aljas dolog.
- Pont, mint David - mondta Min, miután a sötétkék öltönyössel szembeni kezdeti bizalmatlansága megerősítésre talált.
Liza felhorkant. - Oh, mintha valaha is szeretted volna Davidet! - Én igyekeztem - csattant fel Min.
Liza csak a fejét rázta. - Jól van, mindez nem számít. Neked nem kell most más, csak kísérő az esküvőre. Ha a dögnek néhány hónapjába kerül, hogy dobja a nőit, akkor biztonságban leszel. Szóval menj szépen oda és...
- Nem! - Min hátat fordított mindenkinek és inkább a bárpult feletti fekete fehér poszterekre koncentrált: ott volt a biliárdozó Paul Newman A svindlerből, a kockát gurító Marlon Brando a Macsók és macákból és a kártyalapjai mögül mogorván figyelő W. C. Fields a Kis kakasomból. Hol voltak a női szerencsejátékosok? Mintha a női lét nem lenne már önmagában is hatalmas kockázat. A gyilkosságok nőáldozatainak huszonnyolc százalékát a férjük vagy a szeretőjük öli meg.
Most, hogy jobban belegondolt, valószínűleg ezért nincsenek női szerencsejátékosok. A férfiakkal való együttélés épp elég hazárdjáték. Küzdenie kellett a késztetéssel, hogy megforduljon, és újra szemügyre vegye a lépcsőfordulón üldögélő dögöt. Voltaképpen az lenne a legokosabb, ha felhagyna a randizással, és inkább beszerezne egy macskát.
- Tudod, hogy nem fog odamenni hozzá - magyarázta ekkor Bonnie Lizának. - Statisztikai szemszögből nézve a valószínű végkimenetel nem kedvező.
- Ki nem szarja le?! - Liza megböködte Mint, és meglötykölte a kólát a poharában. - Gondolj csak bele, mit szólna az anyád, ha ezzel a pasival állítanál be az esküvőre. A végén még azt is megengedné, hogy szénhidrátot egyél. - Bonnie-ra nézett. - Mi a neve?
- Calvin Morrisey - felelte Bonnie. - Wendy már esküvői magazinokat vásárolgatott, amikor a fickó lelépett. Mindenféle fecnikre kezdte írogatni, hogy „Wendy Sue Morrisey".
Liza döbbent képet vágott. - Valószínűleg ezért dobbantott a pasas.
- Calvin Morrisey. - Hiába a józan ész, Min megfordult, hogy újra megnézhesse magának a férfit.
- Menj oda - mondta Liza, és megszurkálta egyik hosszú körmével -, és közöld Daviddel, hogy reméled, hamar rendbe jön a kiütése. Aztán mutatkozz be szépen a dögnek, mosolyogj, és csak semmi statisztika!
- Az sekélyes lenne - tiltakozott Min. - Harminchárom vagyok. Érett nő. Nem érdekel, van-e kísérőm a húgom esküvőjén. Jobb ember vagyok ennél. - Elképzelte, milyen arcot vág majd az anyja, amikor megtudja, hogy David nincs többé. Dehogy vagyok.
- Dehogy vagy! - mondta Liza. - Csak túl beszari vagy, hogy átvágj a termen.
- Szerintem működhet a dolog. - Bonnie a homlokát ráncolva végigmérte a termet. - Aztán az esküvő után kiadhatod az útját, hadd kóstoljon bele a saját orvosságába.
- Ez a beszéd! - Liza a szemét forgatta. - Tedd meg Wendyért meg a többi lányért!
A férfi ekkor Daviddel beszélt és a profilját mutatta. Ez a pasi pénzérmére termett, gondolta Min. Na persze, amilyen csodásan néz ki, valószínűleg soha nem randizott végletesen duci csajjal. Fanyalgás nélkül legalábbis nem. Márpedig Minnek épp elég fanyalgás kijutott a ma estére.
- Nem - mondta Min, és visszafordult a bárpult felé. Igen, ideje beszereznie egy macsekot.
- Ide figyelj, te statisztikus! - kezdte Liza bosszúsan. - Tudom, hogy maradi vagy, de az utóbbi időben kezdesz túlságosan begyepesedett lenni. A randizás Daviddel olyan lehetett, mintha valami betonnal járnál. Aztán ott van a lakásod. Még a bútoraid is vaskalaposak.
- Azok a nagymamám bútorai! - jelentette ki Min mereven.
- Pontosan! A születésed óta pihenteted rajtuk a segged. Ideje a változtatásnak. És ha magadtól képtelen vagy változni, hát kénytelen leszek segíteni.
Min ereiben megfagyott a vér. - Nem.
- Ne fenyegesd! - mondta Bonnie Lizának. - Meg fog változni, fejlődni fog. Igaz, Min? Min visszanézett a lépcsőfordulóra, és hirtelen jó ötletnek tűnt, hogy odamenjen. Beállhatna az alá az ocsmány kovácsoltvas korlát alá hallgatózni. Aztán ha Calvin Morrisey csak kicsit is rendesnek tűnik - háhh, mi ennek az esélye?! -, akkor felmehet, mondhat valami kedveset Davidnek és bemutatkozhat. És akkor Liza nem bérel fel költöztetőket, hogy hajítsák ki a bútorait, míg ő dolgozik.
- Ne kényszeríts, hogy megtegyem helyetted! - mondta Liza.
Ha csak ácsorog egy rulettkerék formájú bárpultnál és duzzog, attól nem lesz jobb semmi. Meg aztán mivel előre felvilágosították a férfiról, nem valószínű, hogy az túl sokat árthatna neki. Min kihúzta magát, és nagy levegőt vett. - Felkészültem, főnök!
- Az este hátralevő részében nem mondhatod ki a „százalék" szót! - intette Liza. Min meghúzkodta a szürke kockás kabátját, és magában gyorsan elmormolt egy fohászt, hogy eszébe jusson valami remek nyitószöveg, mielőtt a lépcsőhöz ér és hülyét csinál magából. Mert akkor egyszerűen leköpi a dögöt, átlöki Davidet a korláton, és beszerez magának egy macskát.
- Legalább van tervem - mondta magában, és elindult a termen át.
A lépcső tetején Cal Morrisey komolyan fontolgatta, hogy átlöki David Fisket a korlát felett. Gyorsabbnak kellett volna lennem, amikor megláttam, hogy erre tartanak, gondolta. Tony hibája volt az egész.
- Tudod, annak a kis vörösnek pompás lába van! - mondta korábban Tony. - Látod a csajt? A bárpultnál, abban a lila, cipzáras cuccban? Szerinted bírja a rögbijátékosokat?
- Tizenöt éve nem rögbiztél! - Cal belekortyolt az italába, és alkoholmámoros béke lett úrrá rajta, melyet csak az tört meg kissé, amikor valami zenei ízlésficamos alak a „Hound Dog" című Elvis-dalt indította el a zenegépen. Nézete szerint a helynek csupán két hátulütője volt: az ostoba berendezés, meg az, hogy a zenegépben voltak Elvis-számok.
- Jól van, egy ideje nem játszottam, de a csaj nem tudja ezt. - Tony újra a vörös hajút kezdte bámulni. - Tíz dolcsiba fogadok, hogy a karomon távozik. A káoszelméletes szövegemmel fogok bevágódni nála.
- Nem fogadok - közölte Cal. - Bár az egy igazán ócska szöveg, szóval nőnének az esélyeim. - Hunyorogva a rulettkerék-bárpult felé nézett. A vörös hajú feltűnő csaj volt, vagyis Tony esete. Álldogált ott még egy pöttöm szőke, a hetyke fajtából, Roger haverjuk álomnője. A pult mögött Shanna meglátta, hogy arra néz, és odaintegetett, de nem mosolygott, és Cal eltűnődött ezen, miközben odabiccentett a lánynak.
Tony Cal vállára tette a karját. - Segíts ki, két másik lánnyal van. Menj oda, szedd fel a duci barátnőjét a szürke kockás kosztümben, Roger meg ráhajthat az alacsony szőkére. Odaadnám neked a szőkét, de tudod mennyire odavan Roger a törpékért.
Roger felkapta a fejét, amikor Cal megböködte a könyökével. - Mi? Miféle alacsony szőke? - Átnézett a termen a bárpult felé. - Oh. Oh!
- Kosztümben? - Cal visszanézett a bárpult felé.
- A szürke kockás. - Tony a bár irányába biccentett. - A vörös meg a mini szőke között. Nehéz észrevenni, annyira elkápráztatja az embert a vörös. Fogadok veled...
- Oh. - Cal hunyorogva nézte a középmagas nőt a vörös meg a szőke között. Unalmas, szögletes, szürke kockás kosztümöt viselt. Kerekded arca volt, rajta savanyú ábrázattal. Barna haját szorosan összefogta a feje tetején. - Nem - mondta, és újat kortyolt az italából.
Tony hátba vágta, mire fulladozni kezdett. - Gyerünk már, élj egy kicsit! Ne mondd nekem, hogy még mindig Cynthie után sóvárogsz!
- Soha nem sóvárogtam Cynthie után. - Cal végignézett a tömegen. - Figyeld, nem jön-e, jó? Azt a vörös cuccot viseli, amit akkor vesz fel, ha meg akar kapni valamit.
- Tőlem megkaphatja! – mondta Tony.
- Remek - mondta Cal buzgón. - Még azt a kosztümös csajt is felszedem, ha feleségül veszed Cynt.
- Tony visszaköpte az italát. - Feleségül?
- Egen - felelte Cal. - Férjhez akar menni. Sikerült piszkosul meglepnie. - Egy pillanatra Cnythie-re gondolt: bűbájos csaj, acélos gerinccel. - Fogalmam sincs, honnan vette, hogy ilyen közel állnánk egymáshoz.
- Ott van! - Roger Cal válla fölött nézett. - Épp most jön fel a lépcsőn.
Cal felállt, és próbált Tony mellett az ajtóhoz sietni. - El az utamból! Tony meg se moccant. - Nem mehetsz el, kell nekem az a vörös.
- Akkor menj, és szerezd meg magadnak! - mondta Cal, és próbálta megkerülni a barátját.
- Cynthie Daviddel van - közölte Roger, mély együttérzéssel a hangjában.
- Cal! - mennydörgött David hangja Cal válla fölött. - Épp téged kerestünk! - Pokolian dühösnek hallatszott, de amikor Cal hátrafordult, David vigyorgott.
Baj a láthatáron, gondolta Cal, és ugyanolyan mesterkélt mosollyal válaszolt. - David. Cynthie. De örülök, hogy látlak titeket!
- Szia, Cal! - Cynthie felmosolygott rá. Szív alakú arca végzetesen bűbájos volt. - Hogy vagy?
- Nagyszerűen. Soha jobban. Te is remekül nézel ki! - Cal elnézett a nő mellett, fel Davidre, és azt gondolta, kérlek, vidd. - Szerencsés fickó vagy, David.
- Az lennék?
- Hogy Cynthie-vel jársz - magyarázta Cal a tőle telhető legbátorítóbb hangon.
Cynthie belekarolt Davidbe. - Épp csak összefutottunk. - Cal felé fordította a vállát és felragyogott Davidre. - De azért jó őt újra látni. - Tekintete visszasiklott Cal arcára. A férfi újra elmosolyodott Cynthie füle mellett, és minden erejével azon volt, hogy szemernyi féltékenységet se sugározzon.
David lenézett a nő gyönyörű arcára, és pislantott egyet. Calbe beléhasított az együttérzés. Cynthie igézően hatott az emberre közelről. És távolról. Mindenhonnan, az igazat megvallva. Így történt, hogy Cal minden alkalommal igent mondott neki mindenre. Ránézett tökéletesen feszes kis testére a tökéletesen feszes kis vörös ruhájában, majd tett egy lépést hátra, miközben elszakította a tekintetét és emlékeztette magát, milyen békés az élet Cynthie nélkül. Távolság. Ez a megoldás! Meg talán egy kereszt és némi fokhagyma.
- Hát persze - mondta épp David. - Talán valamivel később elmehetünk vacsorázni. - Calre pillantott, és tekintetében diadal táncolt.
- Hát, miattunk ne késlekedjetek! - Cal újabb lépést tett hátra, és nekiütközött a korlátnak.
Cynthie elengedte David karját és ragyogása kissé alábbhagyott. - Felfrissítem magam, mielőtt indulnánk. - Tony és David figyelték, hogyan riszálja előttük a nő a tökéletes hátsóját, Roger azonban ügyet sem vetett rá, inkább a terem túlsó végét és az aprótermetű szőkét kémlelte, Cal pedig jó nagyot hörpintett az italából és azt kívánta, bárcsak valahol máshol lenne. Bárhol máshol. Például valami vacsorán. Talán beugrik Emilio éttermébe és eszik a konyhában. Emilio konyháján nem dolgoztak nők.
- Fantasztikus volt! - felelte David. - Nem hittem volna, hogy bárki is képes lehet megtanítani az új programot azoknak a barmoknak, de most már mindenki képben van a cégnél. Sőt, képzeld...
Egyre csak mondta és mondta, Cal meg bólogatott, és arra gondolt, hogy az egyik ok a számtalan közül, amiért nem kedveli Davidet, az, hogy rendszeresen barmokként beszél a beosztottairól. De David időben fizette a számlákat, és elismeréssel adózott nekik; sokkal rosszabb ügyfeleik is voltak. Ráadásul ha átveszi tőle Cynthie-t, Cal hajlandó lesz egyenesen baráti érzéseket táplálni iránta.
David befejezte a mondandóját, bármi volt is az, és a lépcső felé nézett. - Ami Cynthie-t illeti. Én azt hittem, hogy ti ketten...
- Nem. - Cal nagy lelkesen rázta a fejét. - Néhány hónapja szakított velem. - Általában nem fordítva megy ez?
David felvonta a szemöldökét, és nevetségesen nézett ki. A nők ennek ellenére randiztak vele. Az élet rejtély. Akárcsak a nők.
- Hát nem te vagy az a fickó, aki soha nem veszít? - firtatta David. - Nem - felelte Cal.
- Kezd eltompulni - mondta Tony. - Találtam neki egy könnyű zsákmányt, de ő nemet mondott.
- Melyik csaj az? - kérdezte David.
- A szürke kockás kosztümös a bárnál. - Tony a poharával intett, mire David odanézett, aztán visszafordult Calhez, és ugyanolyan sima modorban folytatta.
- Lehet, hogy tényleg kezdesz eltompulni - mosolygott David. - Azt a csajt nem lehet valami nagy szám megszerezni. Éppenséggel nem egy Cynthie.
- Nincs vele semmi baj - mondta Cal óvatosan.
David közelebb hajolt. - Végső soron neked senki nem mond nemet, igaz? - Tessék? - kérdezett vissza Cal.
- Hajlandó vagyok fogadni veled, hogy őt nem tudod megkapni - mondta David. - Száz dollárom van arra, hogy nem tudod ágyba vinni.
Cal hátrébb húzódott. - Micsoda?
David felnevetett, de volt némi él a hangjában, amikor megszólalt. - Csak egy fogadás, Cal. Imádjátok a kockázatot, láttam, hogy szinte mindenre fogadtok. Ez pedig még csak nem is nagy tét. Legyen inkább kétszáz.
Cal ekkor kezdte fontolgatni, hogy taszít egy szép nagyot Daviden. Tony hátat fordított Davidnek és úgy formálta némán a szavakat járj a kedvében. Cal felsóhajtott. Kell, hogy legyen valami, amit kérhet cserébe, amitől David kihátrál. - Az a baseball-labda az irodádban - mondta. - Az, amelyik üvegdobozban van...
- A Pete Rose baseball-labdám? - David hangja egy oktávval magasabban szólt.
- Igen, az. Legyen az a tét. - Cal legurította a maradék whiskyjét, és pincérnő után nézett.
David megrázta a fejét. - Kizárt. Azt a kipattanót az apám kapta el nekem még '75-ben. De tetszik a stílusod, ahogy így emelsz a téten. - Közelebb hajolt. - Megmondom, mi legyen. Az utolsó tanfolyam, amit tartottatok nálunk, tíz rongyomba volt. Tízezer dolcsit teszek fel egy ingyenes tanfolyam ellenében...
Cal erőltetetten elmosolyodott. - David, én csak vicceltem...
- De egy tízesért ágyba kell vinned a csajt. És tisztességesen játszom. Kerek egy hónapot kapsz, hogy kihámozd a szürke kockás gúnyájából.
- Gyerekjáték - közölte Tony.
Cal mérgesen meredt a barátjára. - David, ilyesmiben én nem fogadok.
- Én viszont igen - jelentette ki David és összehúzta a szemöldökét. Eközben Cal azt gondolta, az istenit, erőltetni fogja a dolgot, márpedig szükségünk van a cégére.
Jól van, nyilvánvaló, hogy a pia elvette David eszét. De amint megjön neki és újra működésbe lép, David majd visszatáncol a tízezres téttől, ami őrültség volt, márpedig David soha nem tesz őrültséget a pénzzel. Így csupán annyit kell tennie, hogy húzza az időt, amíg David ki nem józanodik és úgy tesz, mintha az egész ügy meg sem történt volna. Lopva a terem túlsó végébe, a bárpulthoz nézett, és örömmel látta, hogy a szürke kosztümös nő valamikor a beszélgetésük alatt eltűnt.
Cal visszafordult David felé és megszólalt. - Nos, megtenném, David, de nyoma sincs a csajnak. - Isten áldjon, kedves szürke kosztümös, amiért elmentél, gondolta, és újra felkapta az italát.
A dolgok kezdtek végre az ő szájíze szerint alakulni.
Min végigsétált a termen, és magában arra gondolt, hogy igazán nehéz lenne eldönteni, melyik a rosszabb: megpróbálni beszélni ezzel a fickóval, vagy kísérő nélkül végigdekkolni Di esküvőjét. Amikor odaért a lépcső aljához, behúzódott a korlát alá, és közben el-elkapott pár szót a beszélgetésből. Csak akkor torpant meg, amikor meghallotta a feje fölött David hangját, amint azt mondja: „De egy tízesért ágyba kell vinned a csajt."
Micsoda? Elég nagy volt a hangzavar az ajtó mellett, talán rosszul hallotta...
- És tisztességesen játszom - folytatta David. - Kerek egy hónapot kapsz, hogy kihámozd abból a szürke kockás gúnyájából.
Min lenézett szürke kockás gúnyájára.
- Gyerekjáték - mondta valaki Davidnek, mire Min azt gondolta, a kis seggfej, a világ tele van szexőrült rohadékokkal. Közben kényszerítette magát, hogy továbblépkedjen, mielőtt még felmászna a korlátra, és megölné mindkét pasast.
Füstölögve indult vissza Lizához és Bonnie-hoz. Pontosan tudta, mire játszott David. Azt feltételezte, hogy senkivel nem feküdne le, mivel őt visszautasította. Figyelmeztette a férfit, hogy ne tegyen elhamarkodott következtetéseket, de ahelyett, hogy megfogadta volna a tanácsát, egyre csak próbálkozott nála.
Mert azt hitte, velem nyert ügye lesz, döbbent rá. Mert végigmérte, és azt gondolta, itt egy túlsúlyos, okos nő, aki soha nem fog megcsalni, és hálás lesz, amiért lefekszem vele. - Rohadék! - mondta ki hangosan. Le kéne feküdnie ezzel a Calvin Morrisey-vel, csakhogy visszafizessen Davidnek. De aztán sehogyan se tudna bosszút állni Calvin Morrisey-n. Istenem, mennyire ostoba. Kövér és ostoba, ez aztán a nyerő kombináció.
- Nem. Amint megisszátok az italotokat, én készen állok az indulásra. - Min visszafordult az emelvény felé és éppen akkor látta meg őket, amikor a fickók is észrevették őt.
David önelégült képet vágott, de Calvin Morrisey az italát szorongatta, és úgy nézett ki, mintha egyenesen a halál képébe nézett volna.
- Ott van! - kiáltott fel David. - Mondtam, hogy vissza fog jönni. Menj és szerezd meg, bajnok!
- Öh, David - kezdte Cal, és a szürke kosztümöst a pokol legmélyebb bugyrába kívánta. - A fogadás az fogadás.
Cal letette az üres poharát a korlátra, és sebesen gondolkodni kezdett. A kosztümös nő nem látszott valami vidámnak, így nem volt lehetetlen, hogy kapva kapna az alkalmon, hogy lelépjen a bárból, ha vacsorára hívná. - Nézd, David, a szex nincs benne. Lehet, hogy közönséges vagyok, de nem vagyok talpnyaló. Ha tíz dolcsit akarsz tenni arra, hogy fel tudom szedni, hát jó, de ennyi. A jövőre nézvést semmi.
David a fejét rázta. - Oh, nem, fogadok arra is, hogy felszeded. Tíz dolcsi, ha együtt mentek el. De a tízezer dolcsi még mindig áll. Ha veszítesz... - Calre vigyorgott, és hosszasan elnyújtotta a „veszítesz" szót -, ingyen tartasz nálunk tanfolyamot.
- David, nem köthetek ilyen fogadást - mondta Cal, taktikát váltva. - Két üzleti partnerem van, akik...
- Én benne vagyok - mondta Tony. - Cal soha nem veszít. Cal dühösen nézett rá. - Nos, Roger nincs benne.
- Hé, Roger, részedről mehet? - kérdezte Tony, mire Roger csak annyit mondott: - Persze. - De közben le sem vette a szemét a pultnál álló szőkéről.
- Roger! - mondta Cal.
- Soha nem láttam még hozzá foghatóan szép csöpp nőt - mondta Roger.
- Roger, épp fogadtál arra, hogy ágyba tudok vinni egy nőt - magyarázta Cal végtelen türelemmel. - Mondd meg szépen Davidnek, hogy nem akarsz egy tízezer dolláros tanfolyamot feltenni a szexre.
- Mi? - kérdezte Roger, és végre elfordult a szőkétől. - Azt mondtam... - kezdte Cal.
- Miért fogadnál ilyesmiben? - kérdezte Roger.
- Nem ez a lényeg - mondta Tony. - A kérdés az, hogy megteheti-e. - Persze - mondta Roger. - De...
- Akkor áll az alku - jelentette ki David. - Nem, nincs alku - ellenkezett Cal.
- Nem hiszed, hogy meg tudod csinálni - mondta David. - Kezdesz eltompulni.
- Ez most nem rólam szól - mondta Cal, és ekkor Cynthie visszatért a csoporthoz, és kezét a férfi karjára tette. Közel hajolt hozzá, és Cal érezte, hogy a vére azonnal pezsegni kezd.
- Ott van a csaj, és csak vár rád - mondta David, némi éllel a hangjában. - A csaj? - Cynthie ragyogása elfakult. - Jársz valakivel?
Oh, az ördögbe, gondolta Cal. - Cal? - kérdezte David.
- Cal? - kérdezte Cynthie. - Imádom ezt! - mondta Tony. - Mi? - kérdezte Roger.
Cal felsóhajtott. Vagy a kosztümös, vagy Cynthie. Egyik kutya, másik házasulandó eb. Lehántotta a nő kezét a karjáról. - Igen, járok valakivel. Elnézést.
Elfurakodott Cynthie és David mellett, elindult a bárpult felé, és mindkettőnek az elképzelhető legrosszabb sorsot kívánta: azt, hogy kössenek ki egymás mellett.
Min figyelte, ahogy Calvin Morrisey a lépcső felé indul. A dög. Azt gondolta, hogy egy hónap alatt meg tudja szerezni, hogy annyira szánalmas, hogy egyszerűen csak...
Az agya a gondolatsorvégére ért. Min felegyenesedett. - Elárulnád, mi a baj? - faggatta Liza.
- Egy hónap - mondta Min.
A férfi lesétált a lépcsőn, és átvágott a tömegen, ügyet sem vetve a többi nő jer-ide-pillantására.
Jött, hogy felszedje őt.
Tegyük fel, hogy hagyja neki.
Tegyük fel, hogy az elkövetkező három hétben megfizettet vele: bizonytalanságban tartja, aztán magával viszi Di esküvőjére. A férfi nem fogja elhagyni; ki kell tartania mellette egy hónapot, hogy megnyerje az átkozott fogadását. Mindössze annyit kell tennie, hogy három héten át nemet mond a szexre, elhurcolja a húga esküvőjére, majd otthagyja lógva.
Min újra letelepedett a bárpultnál, és minden oldalról megvizsgálta a lehetőséget. A férfi nagyon is megérdemelte a háromhetes kínzást. És az alatt a három hét alatt kitalálja majd, hogyan érje el, hogy David is meglakoljon. Az anyjának meg ott lesz valaki gyönyörűséges, akire a lánya kísérőjeként mutogathat az esküvőn. Készen állt a terv, és amennyire meg tudta állapítani, jó terv volt.
Visszatért a pultos lány, és Min odaszólt neki: - Rum és light kóla. Dupla adagot!
- Ez már a harmadik! - mondta Liza. - És egyben negyedik. Már magától az aszpartámtól is elmegy az eszed. Mit művelsz?
- Bunkó volt veled? - kérdezte Bonnie. - Mi történt?
- Nem beszéltem vele. - Min elhessegette őket. - Menjetek arrébb egy kicsit, jó? Nyomban le fognak szólítani, és ti elrontjátok a szórakozásomat.
- Lemaradtunk valamiről - közölte Liza Bonnie-val. - Mozgás - mondta Bonnie, és arrébb lökte Lizát.
Min épp elfordult, amikor a pultos kihozta az italát, így amikor a Dög megszólalt mellette, felkapta a fejét, és felkészületlenül érte a férfi varázsa: őrjítően sötét szempár, tökéletes arccsontok, és egy olyan száj, hogy minden nő feladná az erkölcsösségét, csak hogy beleharaphasson. Szíve a torkában zakatolt. Nagyot nyelt, hátha attól visszakerül a helyére.
- Van egy kis problémám - kezdte a férfi. Hangja bársonyosan mély volt. Épp elég meleg ahhoz, hogy elbűvölje és elég édes, hogy elzáródjon tőle az artériája.
Sötét csokoládé, gondolta Min és bambán nézett a férfira. Igyekezett nyugodtan venni a levegőt. - Problémád?
- Nos, általában azzal kezdem, hogy „Meghívhatlak egy italra?", de előtted már van egy. - Rámosolygott, és drága öltönyén át is dőlt belőle a tesztoszteron.
- Nos, ez valóban probléma. - Megpróbált hátat fordítani a férfinak.
- Így aztán arra gondoltam - folytatta a férfi, és még mélyebbről szólt a hangja, miközben közelebb hajolt a nőhöz, mire Min szíve kalapálni kezdett -, hogy elmehetnénk valahová máshová, és meghívnálak egy vacsorára.
Minél közelebb került hozzá a férfi, annál jobban nézett ki. Ő volt a csábítók használtautó-ügynöke, gondolta Min, és igyekezett visszaszerezni a távolságát. Az ember soha nem köthet jó üzletet egy használtautó-kereskedővel; ők egyfolytában árultak, az ember meg csak néhányszor vásárolt az élete folyamán, így mindig ők nyertek. Statisztikai szemszögből nézve, az embernek már azelőtt befellegzett, mielőtt betette volna a lábát a kereskedésbe. El se tudta képzelni, hány nőt vághatott már át. Belegondolni is szédítő volt.
A férfi mosolya eltűnt, miközben a válaszra várt. Sebezhetőnek látszott, mint aki kockázatot vállalt azzal, hogy randira hívta. Nagyon jól színlelte a sebezhetőséget. Ne feledd, mondta magában Min, a rohadék tíz dollárért teszi mindezt. Igazság szerint, meg akarta döngetni egy tízesért. Sóher alak. Hirtelen nem esett már nehezére a rendes lélegzés.
- Vacsora? - kérdezte.
- Igen. - Még közelebb hajolt. - Valami csendes helyen, ahol tudunk beszélgetni. Olyan nőnek látszol, akinek érdekes mondanivalója van. Én pedig olyan pasas vagyok, aki meghallgat.
Min rámosolygott. - Ez rettenetesen rossz szöveg volt. Általában sikerrel jársz vele? A férfi egy pillanatra megdermedt, majd őszintéből kisfiúsra váltott. - Nos, egészen eddig igen.
- A hangod miatt lehet - mondta Min. - Gyönyörűen adod elő.
- Köszönöm. - Felegyenesedett. - Próbáljuk újra! - Kinyújtotta a kezét. - Calvin Morrisey vagyok, de a barátaim csak Calnek hívnak.
- Min Dobbs. - Megrázta a férfi kezét, majd gyorsan leejtette, mielőtt még átmelegedne a szorításában. - És a barátaim tökkelütöttnek neveznének, ha elmennék egy idegennel.
- Várj! - Elővette a pénztárcáját és előhúzott belőle egy húszast. - Taxipénz. Ha durva lennék, hívhatsz magadnak taxit.
Liza elvenné a húszast, majd ejtené a pasit. Ez is jó terv volt, na persze Lizának nem volt szüksége esküvői kísérőre. Mi mást tenne Liza? Min kivette a húszast a férfi ujjai közül.
-Ha durva leszel, eltöröm az orrod. - Összehajtogatta a húszast, kigombolta a blúza felső két gombját és begyűrte a bankót a praktikus pamutmelltartója V-kivágásába, míg már csak a pénz zöld széle lógott ki. Ez volt az egyik előnye a súlyfeleslegnek: az ember villoghatott a dekoltázsával.
Felnézett, és elkapta a férfi lefelé irányuló tekintetét. Várt, hogy a másik mondjon valamit, de a férfi újra csak elvigyorodott. - Jogos - mondta. - Akkor menjünk enni! - Min megint emlékeztette magát, hogy ügyet se vessen a férfi gyönyörű szájára, hiszen csupa talmi ígéret hagyta el azt.
- Először is, ígérd meg, hogy nem jössz több béna szöveggel! - mondta, és nézte, ahogy összerándul a férfi állkapcsa.
- Amit csak akarsz - felelte.
Min megrázta a fejét. - Újabb rossz duma. Gondolom, képtelen vagy leállni. De az ingyen kaja mindig jólesik. - Felkapta a táskáját a pultról. - Menjünk!
Elsétált, mielőtt a férfi bármit is mondhatott volna, így az elindult a nyomában. El a megrökönyödött Liza és az elragadtatott Bonnie mellett, végig a termen, fel a lépcsőn, egészen az ajtóig, és az utolsó dolog, amit Min a távozásuk előtt látott, az David felbőszült tekintete volt.
Második fejezet
Liza összeráncolt szemöldökkel meredt az üresen tátongó ajtóra. Nem jó ez így. Amikor Calvin Morrisey visszajött és beszélt Daviddel egy percre, akkor sem lett jobb.
- Gondolod, hogy az alkohol miatt lehetett? - kérdezte Bonnie.
Liza gyorsan gondolkozott. - Nem tudom, miért történt, de nem tetszik Miért kezdett ki vele a pasi?
Bonnie a homlokát ráncolta. - Nem vall rád, hogy féltékeny vagy.
- Nem vagyok féltékeny. - Liza Bonnie-ra emelte tekintetét. - Gondolj csak bele! Min nem küld felé semmilyen jelzést, a pasi egyszer sem beszélt vele, szóval nem tudhatja, micsoda remek csaj, Min ráadásul úgy volt felöltözve, mint valami MBA diplomás apáca. A pasi mégis átvág a zsúfolt termen, hogy felszedje...
- Megtörténhet - mondta Bonnie.
- ...közvetlen azután, hogy beszélt Daviddel - fejezte be Liza, és az emelvény felé biccentett, ahol az elvörösödött arcú David ekkor épp a barna hajú lányra startolt rá.
- Oh. - Bonnie összetörve nézett. - Oh, ne.
- Csupán egyetlen dolgot tehetünk. - Liza kihúzta magát. - Ki kell derítenünk, mire készül Calvin, a Dög.
- Hogyan... ?
Liza a magasföldszint felé biccentett. - Azzal a két fickóval volt. Te melyiket akarod, a nagydarab bárgyú külsejű szőkét vagy a golyófejűt?
Bonnie követte a tekintetét az emelvényig, és felsóhajtott. - A szőkét. Ártalmatlannak tűnik. A golyófejű úgy néz ki, mint aki le se venné a kezét az emberről, és erre ma nem vagyok felkészülve.
- Nos, én igen. - Liza letette az italát a pultra és hátrahajolt. A golyófejű egyenesen őt bámulta. - Amikor utoljára láttam ilyen alacsonyan ülő szemöldököt, az antropológiaórámon néztünk diákat. - Öt teljes másodpercen át állta a férfi tekintetét. Aztán visszafordult a bár felé. - Két perc.
- Zsúfolásig tele van a terem, Liza - mondta Bonnie. - Adj neki hármat!
David nézte, ahogyan Cal kinyitja Min előtt az utcára nyíló ajtót, és dühödt féltékenység lobbant fel benne. Nem azért, mert bele akart volna rúgni Calbe. Calbe amúgy is mindig bele akart rúgni. Azt a fickót semmi nem izzasztotta meg, soha nem tett rossz üzleti lépést, soha nem vesztett el fogadást, és soha nem vallott kudarcot, ha megpróbált felszedni egy nőt. A pszichológusod figyelmeztetett erre, mondta magában, de tudta, hogy most nem csupán arról van szó, hogy muszáj volt mindenben elsőnek lennie. Ezúttal volt egy extra csavar a féltékenykedésben.
Mert most Cal Minnel kezdett ki. Minnel, aki jó kis megbízható feleségnek termett. Leszámítva azt a konok oldalát. De lassanként betörte volna, és Min végül visszatért volna hozzá. De most...
Megdermedt, amikor Cal újra belépett az ajtón és odaintette.
- Vacsorázni megyünk - mondta, és kitartotta a kezét. - Tíz dolcsi. Dühös volt a hangja, amitől David menten jobban érezte magát, miközben elővette a tárcáját és átadta Calnek a tízest.
- Okos húzás volt nem megemlítened, hogy a csaj gyűlöli a férfiakat - mondta Cal. Aztán már ott sem volt, és David visszatért a korláthoz. - Azt hiszem, hibát követtem el. - Te is? - kérdezte Cynthie elszontyolodottan a Martinis pohara felett.
David az ajtóra pillantott. - Szóval nem a te ötleted volt, hogy szakíts Callel?
- Nem. - Cynthie az ajtót bámulta. - Úgy éreztem, ideje férjhez mennem, szóval azt mondtam, „Most vagy soha." - Savanyú mosolyt villantott Davidre. - Ő meg azt mondta: „Sajnálom." - Nagy levegőt vett, közben meg David erősen igyekezett, hogy ne vonja el a figyelmét a tény, hogy a lány nem viselt melltartót a vörös, testhezálló ruhája alatt.
- Szar ügy! - David nekitámaszkodott a korlátnak, hogy ne tudja bámulni a lány dekoltázsát. Az otrombaság lenne, olyasmi, amit Cal Morrisey tenne. - Cal egy idióta!
- Köszi. - Cynthie visszafordult, hogy a bárt nézze. Ekkor Tony felkelt a mellettük lévő asztaltól, és nyomában Rogerrel lesétált a lépcsőn. Cynthie haja úgy mozgott, mint valami hajreklámban: a sötét, bársonyos zuhatag a vállát súrolta. - Nagyon kíváncsi lennék, hol találkozott Cal ezzel a nővel. Megesküdtem volna, hogy nem jár senkivel.
David fontolóra vette, hogy elmondja a lánynak, hogy Cal csak egy fogadás miatt szedte fel Mint, de aztán azt gondolta, nem! Az a fogadás nem tartozott a legfényesebb pillanatai közé. Igazság szerint, ha megölik sem tudta volna megmondani, miért tette. Olyan volt, mintha valami gonosz manó suttogott volna a fülébe. Nem, Cal hibája volt, erről van szó. És katasztrofális az egész, mert ha Min valaha megtudja, hogy ő vette rá Calt...
- Ismered a csajt? - kérdezte Cynthie. - Az exbarátnőm.
- Oh. - Cynthie letette az italát. - Nos, remélem, Cal megbánta, hogy felszedte. Remélem, rájön, mit veszített, amikor felviszi a lakására.
- Nem fognak felmenni Cal lakására - mondta David. - A csaj nem fog. - Cynthie várta, hogy folytassa. - Nem szereti a szexet.
Cynthie elvigyorodott.
David vállat vont. - Legalábbis az alatt a két hónap alatt, amíg együtt voltunk, nem volt hajlandó rá. Úgyhogy szakítottam vele.
Cynthie a fejét rázta és még mindig mosolygott. - Nem adtál elég időt a kapcsolatnak. Mit dolgozik?
David megdermedt a kritika hallatán. - Kockázatbecslő. És nekem úgy tűnik, hogy két hónap...
- David - szakította félbe Cynthie -, ha az első öt perc után vártad a szexet, egy sztriptíztáncossal kellett volna randiznod. Ha kockázatbecslő, akkor óvatos ember. Abból
áll a munkája, hogy felmérje, hogyan minimalizálja a kockázatot, és a te esetedben igaza is volt.
Davidnek egyre kevésbé volt szimpatikus Cynthie. - Már miért volt igaza?
- A szex miatt dobtad. - Cynthie előrehajolt, és David úgy tett, mintha nem a melleit bámulná a ruhája alatt. - David, ez az én specialitásom. Ha szeretted őt, nem állítottad volna ultimátum elé a szex miatt.
- Mivel foglalkozol? - kérdezte David hűvösen.
- Pszichológus vagyok. - Cynthie felkapta az italát, és Davidnek eszébe jutott a pletyka, amit a lányról hallott.
- Randiguru vagy - mondta, és újra tetszeni kezdett neki Cynthie. Gyakorlatilag híresség volt. - A tévében is voltál.
- Néha meghívnak vendégnek - mondta Cynthie. - A kapcsolatok terén tett kutatásaim nagy népszerűségnek örvendenek. És mindebből azt szűrtem le, hogy az ember nem adhat ultimátumot a szex miatt.
- Te megtetted Callel.
- De nem a szex miatt - mondta Cynthie. - Soha nem tagadtam meg tőle a szexet. És nem is ultimátum volt, inkább stratégia. Kilenc hónapja voltunk együtt, már túl voltunk az elvakult fellángoláson, a kötődésnél tartottunk. Tudtam, hogy mindössze fiziológiás késztetés kell neki, hogy tisztába jöjjön az igazi érzéseivel.
- Ennek aztán semmi értelme - mondta David.
Cynthie elmosolyodott, de mosolyában nem volt semmi melegség.
- A kutatásaim azt mutatják, hogy az érett szerelem négy lépésben alakul ki. - Feltartotta egyik ujját. - Amikor találkozol egy nővel, tudat alatt keresed a jeleket, hogy ő-e az a fajta ember, akivel együtt akarsz lenni. Ez a feltételezés. - Feltartotta a második ujját. - Ha átmegy a feltételezésteszten, akkor elkezded megismerni, hogy megtudd, megfelelő-e a számodra. Ha igen, vonzónak találod. - Feltartotta a harmadik ujját. - Ha az ismerkedés alatt a vonzalmat felerősíti az öröm, a fájdalom, vagy mindkettő, elérkezik a fellángolás fázisa. És... - Feltartotta a negyedik ujját. - Ha sikerül kapcsolatot létesíteni és kötődést kialakítani a fellángolás szakaszában, akkor továbblépsz az érett, feltétel nélküli szerelem szintjére.
- Ez kissé cinikusnak tűnik - mondta David, tettetett érdeklődéssel. Végső soron a nő kis híján híresség volt.
- Ez nem jelenti azt, hogy ne így lenne - mondta Cynthie. - Vegyük a feltételezést. A tudatalatti agy felméri a nőket és kiválasztja azokat, akik megfelelnek a számodra vonzó nőkkel kapcsolatos előfeltételeknek.
- Szeretem azt hinni, hogy elég nyitott vagyok - felelte David.
- Éppen ezért lep meg, hogy Cal felszedte ezt a te exbarátnődet. - Cynthie belekortyolt az italába. - Az ő egyik előfeltétele, hogy a barátnői gyönyörűek legyenek.
- Mindig is felszínes embernek tartottam Calt - mondta David, magában pedig azt gondolta, a fogadás miatt szedte fel, a rohadék!
- Egyáltalán nem felszínes - mondta Cynthie. - Mivel az előfeltételeken túl vannak, most a vonzalmat fogják felmérni. Például ha ugyanazt a ritmust veszik fel a lépteik, miután
távoznak a bárból, az erős pszichológiai jele lehet annak, hogy összeillenek. - Elkomorult. - Bárcsak láthatnánk őket vacsora közben.
- És mégis mit néznénk? - kérdezte David, és újra felkapta az italát. - Ahogyan összhangban lakmároznak?
- Nem - felelte Cynthie. - Azt, hogy tükrözik-e egymás mozdulatait. Például, hogy mindketten ugyanúgy teszik-e keresztbe a lábukat. Hogy a nő örömmel fogadja-e, ha Cal hozzáér. Hogy váltanak-e párosodásra utaló tekintetet.
David félrenyelte az italát.
- Olyan pillantás ez, ami néhány másodperccel tovább tart a kelleténél - magyarázta Cynthie. - Egyértelmű szexuális jel. Minden állatfaj él vele.
David bólintott, és emlékeztette magát, hogy a jövőben ne meresztgesse hosszasan a szemét.
- Hogy a beszélgetésük felvesz-e egy ritmust, amiben nincsenek hosszú szünetek. Hogy elég közelivé válik-e a kapcsolatuk ahhoz, hogy becenéven szólítsák egymást.
- Min gyűlöli a beceneveket - mondta David, mert eszébe jutott a katasztrofális „cukorborsó" incidens.
- Hogy egyezik-e az ízlésük a zenében és filmekben. Hogy lesznek-e közös titkaik és belső vicceik. Hogy ugyanazokat a dolgokat értékelik-e. Min önállóan dolgozik?
- Nem - felelte David. - Az Alliance Biztosítónál dolgozik. Az apja ott az igazgatóhelyettes.
Cynthie gyönyörű arcára széles mosoly ült ki. - Szuper. Cal szeret hazardírozni, és nagyra becsüli azokat, akik kockáztatnak. Ezért nem volt hajlandó az apja vállalkozásában dolgozni, és indította el inkább a saját cégét. Nem fogja lenyűgözni valaki, aki az apja befolyásából él. Unalmasnak fogja tartani.
- A jó - mondta David. Felszínes seggfej!
Cynthie a pohara felett bólogatott. - Még a lány hozzáállása is döntő lehet. Aki kedvel téged és szeret veled lenni, az vonzó. - Egy pillanatig csüggedten nézett. - És persze Min el lesz ragadtatva, hogy Cal társaságában lehet.
- Nem, nem lesz - mondta David, és kezdett jobb kedvre derülni. - Jelenleg minden férfira dühös, amiért szakítottam vele. És eléggé felvágták a nyelvét.
Cynthie felragyogott. - Akkor Cal a lány rossz kedvéből és abból, amilyennek felméri, arra jut majd, hogy Min túl maradi. Ez nagyon jól hangzik, David! Engedi majd Min, hogy Cal kifizesse a vacsorát?
David megrázta a fejét. - Min mindig ragaszkodik hozzá, hogy mindent felesben fizessen. Nagyon korrekt nő.
- Minden faj udvarlási rituáléjában szerepel a vacsora-randi rész - mondta Cynthie. - Az a nő, aki nem engedi, hogy kifizesd a vacsoráját, az udvarlásodat utasítja vissza. Lehet, hogy azt hiszi, így tisztességes, vagy hogy ezzel feminista módon viselkedik, de valahol legbelül tudja, hogy kihúzott téged a lehetséges pasik listájáról.
- Nem fogja hagyni, hogy fizessen - ismételte David, és átértékelte az ehhez való hozzáállását. Amikor Min visszatér hozzá, majd ő fizeti a vacsoráját.
- Akkor vitába keverednek majd a számla felett. Csodás! - Cynthie hátradőlt, és arca most először enyhült meg. - Abból, amit elmeséltél róla, Cal már most bánja, hogy megkérte Mint, tartson vele.
- Az jó - mondta David, és felvidult a gondolattól.
Cynthie mosolya megremegett. - Szóval tényleg el akartál menni vacsorázni, vagy csak azért hívtál el, hogy feldühítsd Calt?
Vacsora. Ha elviszi Cynthie-t vacsorázni, Tony és Roger elmondják Calnek, hogy összejött Cynthie-vel. Cal meg is érdemelné. Elsétálhatna a szexis csajjal, aki dobta a legendás Calvin Morrisey-t. Ő nyerne.
Letette az italát. - Azért hívtalak, mert szerettem volna veled vacsorázni.
Cynthie elmosolyodott, és ez teljesen elkápráztatta a férfit. Cal őrült volt, hogy menni hagyta ezt a nőt.
- És mesélhetsz még nekem Minről - mondta Cynthie. - Természetesen - felelte David.
Mindent Minről. Semmit a fogadásról.
Min odakint várakozott, míg a Dög visszament valamiért, amit bent felejtett - talán az erkölcsei lehettek azok. A hűvös júniusi levegő kitisztította a fejét és enyhített némileg a haragján. A bár az egyik kedvenc utcájában volt, mely tele volt menő kis üzletekkel, éttermekkel, és volt benne egy remek, régi filmeket adó mozi is. Lágy szellő borzolgatta a vékonyka fákat, melyek kínlódva nőttek az utcát szegélyző vasketreceikben. Min a fákra pillantott és azt gondolta, pontosan tudom, mit éreztek. Nos, leszámítva a dolog vékonyka részét. De ami a bebörtönzöttséget illeti? Ühüm.
Mert ő is elakadt, efelől semmi kétség. Kísérő nélkül maradt az idióta koszorúslány ruhájával a húgának egy buzgó mócsinggal kötendő esküvőjére, és az anyja persze árgus szemekkel fogja figyelni. Mert az az igazság, hogy egy olyan fickót, mint Calvin Morrisey, nem fog tudni átverni három héten át. Igazán kretén ötlet volt ez, melyet a rum, no meg a düh fűtött. Egy pillanatig azt kívánta, bárcsak otthon lehetne a tetőtéri lakásában. Összekucorodna nagyanyja öreg tökszínű kanapéján, és Elvis Moody Blue albumát hallgatná. Talán nem randizásra termett, talán meg kéne adnia magát az igen jó karban tartott génjeinek, és Diana húgocskája elkerülhetetlenül megszületendő csemetéjének kedves vénkisasszony nagynénijévé kéne válnia. Végső soron saját gyereket soha nem akart. Márpedig mi más célt szolgálna egy férfi? Nos, ott van a szex, de azzal kapcsolatban is, lám, hogyan viselkednek. De tényleg...
Megszólalt mögötte egy mobiltelefon, mire összerezzent. Amikor megfordult, újra Calvin Morrisey állt előtte. A kabátjába nyúlt, elővette a telefonját, azt a fajtát, amiben többfajta csengőhang és pittyegés volt, mint amire bármely embernek szüksége lehetett volna, és Mint ez is csak megerősítette a döntésében: nincs az az isten, hogy három teljes hetet töltsön egy lelketlen üzletemberrel, csak hogy legyen kísérője Diana esküvőjére. Majd fizeti felesben a vacsorát, és örökre búcsút mondanak egymásnak; ez lenne a terv.
Keresztbe fonta karjait és várta, hogy a férfi megpróbálja elkápráztatni valami üzleti hívással, de Cal kikapcsolta a telefonját.
Min felvonta a szemöldökét. - Mi van, ha fontos?
- Az egyetlen ember, akivel beszélni akarok, itt áll előttem – felelte Cal, és férfimagazin címlapjára illő mosolyt villantott rá.
- Oh, az isten szerelmére! - mondta Min. - Leállnál ezzel is? - Hogy mondod? - kérdezte Cal, és mosolya kissé megfakult.
- Ezzel az állandó hódító dumával. - Min újra elindult. - A tiéd vagyok vacsorára. Most már lazíthatsz.
- Én mindig laza vagyok. - Felvette a nő lépteinek ritmusát. – Hová megyünk? Min megtorpant, és a férfi ellépett mellette egy lépést, mielőtt szintén megállt volna. - Erre van az az új étterem, amiről mindenki beszél. A Serafino's. Egy régi ismerősöm szerint a séf a főztjével hirdeti a hitvallását. - Davidre gondolt, majd Calre nézett. Egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz. - Feltételeztem, ilyesmi a stílusod. Valami másra gondoltál?
- Igen. - Egyik ujját Min vállára tette, és szelíden tolni kezdte, hogy megfordítsa. Min a mozdulat közben lerázta magáról a férfi ujját. – Az én éttermem arra van - mondta. - Soha ne menj olyan helyre, ahol a séf az ételén keresztül akarja kifejezni magát. Hacsak nem mindenképp a Seraf...
- Nem. - Min sarkon fordult, és újra nekiindult. - Szeretném megismerni az ízlésedet az éttermek terén. Feltételezem, ugyanolyan lesz, mint a mobiltelefonos ízlésed: baromi trendi. - Szeretem az ügyes kis szerkentyűket - felelte a férfi, utolérve Mint. - Nem hiszem, hogy mondana ez bármit is az igazi énemről.
- Mindig is akartam készíteni egy tanulmányt a mobiltelefonok és az egyéniség kapcsolatáról - hazudta Min, miközben elhaladtak a Gryphon mozi előtt. - Ott az a sok csicsás stílus meg a cserélhető előlapok, és közben vannak emberek, akik egyáltalán nem hajlandóak magukkal hordani őket. Az ember azt hinné...
- A tiéd fekete - mondta Cal. - Nagyon praktikus. Vigyázz az üveggel! - A nő karja felé nyúlt, hogy elvezesse a törött sörösüveg mellett, de Min saját maga lépett arrébb, a férfitól ellentétes irányba.
Cal Min lábára nézett, és megtorpant, valószínűleg színlelt aggodalommal. Erre aztán Min is megállt. - Mi az?
- Szép cipő! - felelte Cal, mire Min lenézett áttetsző műanyag magas sarkújára, melyről fekete masni lógott.
- Köszönöm - mondta, kissé megrökönyödve, hogy a férfi ilyesmit észrevett. - Szívesen. - A férfi zsebre tette a kezét, és újra elindult, hosszú, öles léptekkel.
- De tévedsz. - Min jól kilépett, hogy utolérje Calt. - A mobilom nem fekete. Zöld és nagy, fehér százszorszépek díszítik.
- Ugyan, dehogy. - A férfi ekkor előtte lépkedett, még csak nem is próbálkozott tartani a nő ritmusát, és Min szinte ügetni kezdett, hogy lépést tartson vele. - Fekete, vagy ezüstszínű, és csak az alapvető funkciók vannak rajta, ami nagy kár, mert soha nem tudhatod, mikor ragadsz ott valahol és lesz szükséged egy jó kis pókeres játékra.
Amikor Min felnézett a férfira, az annyira jól nézett ki, hogy a lány megtorpant, csak hogy megtörje Cal lépteit. Az a lényeg, hogy állandóan kibillentse a férfit az egyensúlyából,
hogy ne bámuljon az arcába, különösen akkor nem, amikor ilyen idegesítően igaza van a fekete mobiltelefonjával kapcsolatban.
- Már elnézést! - mondta kimérten, és újra keresztbe fonta a karjait. - Tudom, hogy néz ki a mobilom ! Százszorszépek vannak rajta. És tudom, hogy kosztümben vagyok, de ez még nem jelenti azt, hogy unalmas lennék. Vörös fehérneműt viselek.
- Dehogy viselsz! - A férfi kezei még mindig a zsebében voltak, és nagydarabnak, szélesvállúnak és piszkosul önteltnek tűnt.
- Nos, ezzel a hozzáállással soha nem fogod megtudni - közölte Min, és továbbsétált, míg észre nem vette, hogy a férfi nem követi. Hátrafordult, és látta, hogy Cal őt figyeli. - Hát a vacsora?
Cal baktatni kezdett a várakozó Min felé, és amikor mellé ért, lehajolt hozzá és azt mondta: - Tíz dollárba fogadok, hogy nincsenek virágok a mobilodon.
- Nem szoktam fogadásokat kötni - jelentette ki Min, és igyekezett nem hátrébb lépni. - Dupla vagy semmi, hogy egyszerű fehér melltartó van rajtad.
- Ha ennyire unalmasnak tartasz, akkor mit keresel itt velem?
- Láttam a melltartódat, amikor beledugtad a húszast. És konzervatív az ízlésed, úgyhogy kizárt, hogy virágok lennének a telefonodon. Az egyetlen izgalmas dolog veled kapcsolatban a cipőd.
- Min elfintorodott. - Hé...
- És azt keresem itt veled - folytatta a férfi, miközben láthatóan a végére járt a türelme -, hogy megpróbállak elvinni egy remek étterembe, ami itt van rögtön a sarkon, szóval, ha esetleg eláshatnánk a csatabárdot, míg oda nem érünk...
Min újra elindult.
- Nincs fogadás? - kérdezte mögüle a férfi.
- Nincs fogadás. - Min megszaporázta a lépteit, de Cal így is beérte, láthatóan minden különösebb erőlködés nélkül. Hosszú lábak, mélázott Min, majd leszidta magát, amiért a férfi bármely testrészére gondolt. Vagy éppenséggel arra, hogy Calnek nem kerülte el a figyelmét, milyen fantasztikus a cipője. Ami pont olyasmi volt, amit az efféle fickók művelnek. Ne feledd a fogadást, emlékeztette magát. A pasi egy dög és szerencsejátékos.
A szerencsejátékos dög megállt egy gyengén megvilágított utcai kirakat előtt, melyet vörös, kávéházi bársonyfüggönyök takartak. A függönyök felett, arany betűkkel az állt, Emilio’s.
- Ez lenne az étterem? - kérdezte Min. Meglepte, hogy a férfi nem valami puccosabb helyet választott.
- Ühüm. - A férfi a kilincs felé nyúlt.
- Várj! - Min az ajtóra függesztett táblára sandított. - Hétköznap este tízkor zár. Ahhoz már elég közel járhatunk. Talán jobb lenne, ha...
- Én vagyok Emilio kedvenc vendége - mondta a férfi, és kitárta az ajtót. - Legalábbis addig, amíg veled nem találkozik.
- Újabb csajozós szöveg? - kérdezte Min bosszúsan.
- Nem - felelte a férfi láthatóan nagy türelmet erőltetve magára. - Cikizz csak egész vacsora alatt, és Emiliótól ingyen desszert kapsz!
- Az is vagyok - bólogatott a férfi. - De az még nem jelenti azt, hogy ne értékelné a műsort. Most akkor jössz vagy nem?
- Megyek - felelte Min, és besétált a férfi mellett az étterembe.
Liza órája szerint másfél perc telt el, amikor a golyófejű vállon veregette. - Elnézést - mondta -, de azt hiszem, engem stíröltél.
Liza rápillantott. - A hitetlenség miatt. Nem tudtam elhinni, hogy ilyen lassú vagy. - Lassú? - A férfi sértve nézett rá. - Senki nem tudta volna nálam gyorsabban átverekedni magát a tömegen. Pedig nem segítettek védőjátékosok!
Liza megrázta a fejét. - Egy órája kiszúrtál magadnak. Mit csináltál? Leültél, és elgondolkoztál ezen?
A férfi csak a szemét forgatta. - Hallottam, hogy a vörös hajúakkal nem egyszerű. - A pultnak támaszkodott. - Tony vagyok. És tartozol nekem.
Oké, kezdődik, gondolta Liza, és a férfit tükrözve szintén a bárpultnak dőlt. - Tartozom neked?
- Bizony! - A férfi rávigyorgott. - A káoszelmélet miatt. Liza megrázta a fejét. - Káoszelmélet?
Tony közelebb húzódott hozzá. - A káoszelmélet szerint a komplex dinamikus rendszerek instabillá válnak, mert a környezetükben zavar keletkezik, és ezek után egy különös attraktor rajzolja meg a stresszállapot pályagörbéjét.
Liza hitetlenkedve meredt rá. - Te ezzel a szöveggel szoktál csajozni?! - Komplex dinamikus rendszer vagyok - felelt Tony.
- Annyira azért nem komplex - kontrázott Liza.
- És stabil voltam, amíg zavart nem okoztál a környezetemben. - Annyira azért nem stabil - kontrázott újra Liza.
Tony elvigyorodott. - És mivel te vagy a teremben a legkülönösebb attraktor, egyenesen hozzád követtem a stressz által kiváltott pályagörbét.
- Te nem azt követted hozzám. - Liza elfordult, hogy a háta legyen a pult felé, és a válla kirekessze a férfit. - Mondj valami jobbat ennél, vagy keresek magamnak valaki mást, akivel elszórakozhatom.
A szeme sarkából Liza meglátta a másik fickót, az üresfejű szőkét, amint Bonnie-hoz hajol. - Mindig ilyen a barátnőd? - kérdezte a férfi Bonnie-tól, mire Liza felé fordult, hogy végigmérje. Jól megtermett. Tagbaszakadt. Unalmas.
- Nos, a te barátod se kifejezetten herceg a fehér lovon - mondta Bonnie, és legszebb csábos mosolyát villantotta a fickóra.
A férfi visszaragyogott rá. - Mint ahogyan én sem. Nem gond? Na ne, gondolta Liza, és elkapta Tony-a-golyófejű tekintetét.
- Komolyan beszél! - mondta Tony. - Rogernek nincs csajozós szövege. - A káoszelméletes fiaskó után ez jó pontnak tűnik - felelte Liza.
- Szegény kicsikém - mondta ekkor Bonnie, és Roger karjára tette a kezét. - Hát persze, hogy nem gond. Bonnie vagyok.
