TAIKI A BEAVATÁS TITKA

S

cyta

P

aP

M

iklóS

TAIKI

© Papp Miklós, 2011 ISBN 978-963-08-2513-9

Misztikus kapuk és utak

R

ÁhangolódÁS

:

TAIKI TITKOK:

Titok, ami nem titok „Semmi nem természetfeletti, hiszen minden a természet része, ezért természetes.”

Sennin bölcselet

Az emlékek s minden gondolat az ATMA tiszta fény rezgésében tárolódik.

Aki ráhangolódik annak minden lehívható.

Sennin tanítás

„Istenek vagytok”

Jézus

„A megvilágosodás csak egy pillanat.”

Platon az ókori bölcs szerint is mindent tudunk, csak felejteni kell a ránk pakolt szokásokat, belénk ivódott dogmákat, és a szel-lem felszabadulhat.

Semmi nem titok, hiszen Jézus is felhívta a figyelmünket erre. „Vajon azért gyújtanak-e lámpát, hogy a véka alá vagy az ágy alá rejtsék? Nem azért-e, hogy a lámpatartóra tegyék? Sem-mi sincs elrejtve, hacsak nem azért, hogy nyilvánosságra jus-son; és semmi sem történik titokban, hacsak nem azért, hogy napfényre kerüljön. Akinek füle van a hallásra, hallja meg!”

Mk 4,21-25

„Ha tudod, hogy egyszerű, akkor könnyen megvalósítható, de ha azt hiszed, hogy bonyolult, akkor sosem lesz elérhető”

Sennin mondás

„A koncentrált tudati energia segítségével az ősi tudás egy érin-téssel átadható.”

Ezt magamon tapasztaltam, és továbbadtam tanítványaimnak, bármennyire is hihetetlen.

A csoda bennünk létezik, csak meg kell nyitni. Erről szól ez a könyv.

a

RanykoRBan

Az aranykorban egységben volt a tudás. Istenemberek őrizték az egység tudását, a koncentrált tudati energiát.

Az emberek harmóniában, boldogságban éltek. Betegség, félelem nem férkőzött életükbe.

A ma már csodának minősülő dolgok, akkor még természetesek voltak számukra.

A földbolygót rossz szándékú lények is kezdték benépesíteni, és az erő aljas magán célok érdekében akarták használni. A bölcsek ezért széttörték a tudás smaragd tábláját, és szétszórták a földön. Azt akarták ezzel elérni, hogy az emberek rákényszerüljenek az ösz-szetartásra, hiszen a tudás részeket csak így tudják újra összerakni.

Sok ezer év is eltelt, de az emberek nem fogtak össze, hogy egye-sítsék a tudást.

Többször megjelentek az emberek között a tudás képviselői, hogy megmutassák mire képes a koncentrált tudati erő, ha az egy-ségben létezik valaki.

Az emberek csak csodának minősítették ezeket, be beszélték egy-másnak, hogy úgysem képesek erre, majd csalónak titulálva megöl-ték a prófétákat.

A bölcsek az évek múlásával a világtól elrejtezve szerzetesként él-ték mindennapjaikat.

Nem gyakorolták az egység tudását, csak egy-egy részét, hogy ne hívják fel magukra a világ figyelmét, így a végén már ők sem ismer-ték az egységet.

Mikor erre ráeszméltek, már csak azt tudták, hogy mire alkalmas ha egységben van a tudás.

Egy fiatal neofita tudatát meg nyitották, hogy felismerje a tudás darabjait, és elindították, hogy összeszedje újra. A fiatal szerzetes látta, hogy mire használták a tudás darabjait.

Voltak akik az általuk birtokolt tudás köré vallásokat építettek. Dogmákkal vették körül, így már nem volt felismerhető az eredeti tudás. Illúziók világába vezették a megtévesztett híveket.

Tudósok csoportja tudományos magyarázatokat fűztek a rész tu-dáshoz, és Nobel díjakat osztogattak egymásnak ezért. Aki gyógyító tudást birtokolt, az betegséget terjesztett, hogy legyen mit gyógyíta-ni. Politikusok viszont arra használták az elorzott tudást, hogy más népeket tönkretegyenek, leigázzanak. A tudás kis darabjait min-denki arra használta, hogy fölébe kerekedjen a másik embernek. A szerzetes már öregemberként járta a világot, és beavatásának kö-szönhetően meglátta mindig az igazi tudás darabját a rárakódott ál-tudomány, dogma, fölösleges ismeretek között is. Megértette, hogy egységben teljesen másként működik, mint darabonként.

A dualitás nem ellentét, hanem a középpontot, a tengelyt moz-gató erő.

A pozitív és negatív erőket nem egymással kell szembefordíta-ni hogy villámok cikázzanak félelmet borítva a világra, hanem a középső tengelyt kell vele forgásba hozni, vagy világosságot hoz-ni az emberek tudatába. Egyszerű példaként az elektromosság is ezt szemlélteti.

A megvilágosodott tudat koncentrálja irányítja a szélsőségek ere-jét.

Ez az ősi titok, mit nem akarnak megérteni az emberek, pedig egyszerű hatékony megoldást találnának általa problémáik kezelé-sére, vagyis általa a problémák meg is szűnnének.

Az öreg szerzetesremeteként bolyongott az emberek közt. Taníta-ni akarta őket de nem értették.

Gyógyította a hozzá fordulókat ingyen, de az egészség biznisz megorrolt rá.

Időnként megmutatta az embereknek a lehetőségeket, de nem érdekelte őket.

– Mi már így szoktuk meg. Mondták.

a t

aiki

MEStEREi

(

RéSzlEt

)

A semmiből bukkant elő, nagy köpenybe burkolózva egy öreg szer-zetes. Az alanti úton rablók támadtak egy kis csoportra. A harcos szerzetes kötelességének tartotta, hogy segítsen a bajbajutott em-bereknek. Egy hatalmas ugrással a küzdők közé vetette magát. Ug-rás közben hatalmas kiait hallatott, miközben kezét előre nyújtotta. Energia folyam hömpölygött a hegyről lefelé, és két rablót a föld-re taszított.

Gurulással ért földet, és felállás közben ujjával megérintette a kardal lesújtani készülő haramiát, aki elfehéredve rogyott a földre. A következő támadó egy hosszú lándzsával, yarival szúrt, ami elől az öreg villámgyorsan kitért, és ráfogott a kezére, majd megérintett a gyilkos nyakán egy pontot. A torzonborz ember elejtette a yarit, és fulladozva eldőlt. A többiek elszaladtak látva a szerzetes földöntúli erejét. A kétkerekű szekér mellet egy vérző férfi feküdt.

– Yamabushi vagy ugye? Hörögte.

– Ramu Mitsugi vagyok felelte a szerzetes, és megmutatta az ar-cát.

– Hozzád igyekeztünk. Mentsd meg a gyerekeket. Ők a…. akar-ta mondani, de már nem fejezte be,mert lecsukódott a szeme.

A szerzetes csak két pici gyereket talált a szekéren, felnőttnek nyoma sem volt. Ők még kicsik voltak, beszélni sem tudtak. Az öreg , a kunyhójába vitte őket.

A magusok Mu szigetének virágzás korában állandó kapcsolatot tartottak a NAPHON szigetével. Legjelentősebb központjuk a mai KUMANO területén volt. A Japánok a mai napig ezt tartják Is-ten kapujának. Itt voltak a legszentebb helyek, Évezredek alatt sok szent tisztult meg a Nachi vízesés alatt, amely a mindenható Sár-kánykirályok otthona volt.

Mu sziget elsüllyedése után az Istenemberek eltávoztak a föld-ről. A taitos papok, a yamabushik őrizték az ősi tudást az északi he-gyekben. Hátat fordítottak az önző politikának, A túlélésre rendez-kedtek be, alkalmazkodtak a környezethez, ha kellett észrevétlenek-ké váltak.

645-ben ment végbe a TAIKA fordulat, ami nagy átalakulást je-lentett, melynek célja a kínai mintájú államigazgatás meghonosítá-sa volt. Ezzel egy időben ért véget a TAIKI (őskezdet) mágikus kor-szaka

A fokozatosan gyengülő, a hatalmi struktúrában egyre hátrább szoruló császár helyét a belső küzdelmekből győztesen kikerülő klán főnökök, hadvezérek /sógunok/ és kormányaik (bakufu) vet-ték át. Pagurama sógun egyesíteni akarta a zilált országot, de egy éjszaka rejtélyesen eltűnt a palotából, és helyét a gonosz Korugava vette át.

A yamabushik a kegyetlen vidéken a béke őrzőjeként éltek. Ezek a papok, szerzetesek kizárólag a tudást őrizték, erőszakkal csak a TAN védelmében a gonosz ellen léptek fel. Minden más esetben tilos volt harcolniuk. Zárt csoportokban éltek, céljuk a mai na-pig csak az ősi tudás átmentése volt. Életüket és kiképzésüket ho-mály fedte. Olyan tettekre voltak képesek, ami miatt azt képzelték,

hogy misztikus emberfeletti erővel rendelkeznek, pedig csak össz-hangban éltek a természettel, a Világmindenség erőivel. Így szüle-tett meg a láthatatlan harcosok, a hegyi varázslók legendája. Titok-zatosan, de céltudatosan harcoltak az állandó túlerővel szemben. A küzdelem csak akkor járhatott sikerrel, ha szellemiségükben túllép-ték azt a kort, amiben éltek, sőt jóval előbbre jártak. Nemzetségek adták át egymásnak a sokoldalú ismereteket, a nagyfokú természet és emberismeretet. Értettek a fegyvertelen harchoz, több tucat fegy-ver és eszköz használatához, az álcázáshoz, a rejtőzködéshez, a meg-figyeléshez, ismerték a különféle vegyszerek, és robbanó eszközök használatát. Értettek a sebek, a betegségek gyógyításához. Ismerték a természetet, a természeti jelenségek, és az öt elem működését. Is-merték az emberi testet, valamint a szellem és a lélek erejét .

Trükkjeikkel, varázslataikkal, hipnotikus erejükkel szinte meg-babonázták az ellenfeleiket. Fáradhatatlanok voltak, a félelmet nem ismerték, a fájdalmat szó nélkül tűrték túl, tudtak lépni rajta. Cél-juk nem a technikai ismeretek sulykolása, hanem a készségszint emelése volt. Ezeket a módszereket NINPO MIKKYO néven is-merik.

Eben a zavaros korszakban kezdődött ez a történet.

Tíz év telt el azóta, hogy a szerzetes magához vette a gyerekeket. fenn éltek a hegyen ahol évek alatt beavatta őket a titkos harcmű-vészetbe,…….

Hasonló legendák indítottak el utamon, még fiatal koromban. Ilyen csodákról akartam regényt írni. Ezt a történetet sohasem fe-jeztem be, mert megtapasztaltam, hogy a legendák igazak, a gya-korlatban is működnek, és taníthatóak.

a

SÁMÁn

Ősz Farkas hátrasimította hosszú haját, és felrakta a bölényszarvas fejfedőt. a keresztben font bőrcsíkok a vastag szarv antennával segí-tették a kapcsolattartást a szellemvilággal. A tipi közepén égő tűz-re zöld borókaágat vetett, amitől sűrű füst szállt a sátor tetején. Toll legyezővel megkavarta a felszálló füstöt, ami szétterült a tűz fö-lött. Egy dallamot mormolt, amitől révületbe került. A füstből egy alak rajzolódott ki. Egy kéz nyúlt ki és rávetült a vén sámán kezé-re. Ősz Farkas hagyta, hogy a füst alak vezesse a kezét. Lassan rátet-te az előtrátet-te fekvő eszméletlen gyermekre. Lassú csavaró mozdulattal kihúzott valami sötét árnyat a gyerek mellkasából. A füst fényleni, majd izzani kezdett, így terjedt a fény a gyermekre is.

– mama sírt fel a gyermek

– kisfiam, hát élsz? Ölelte magához az asszony.

– Még nem kell temetni, megmondtam. Nagy harcos lesz belőle. Morogta az öreg indián, és kiment a sátorból.

– Nagy harcos lesz. Ezt kellett mondania az anyának, pedig mást látott. Elhívást. A fiúból szellem harcos lesz, de ezt nem mondhatta, hiszen a rezervátumban ezt már nem tekintik dicsőségnek. Elhagy-ták a nagyszellemet, mert azt gondolElhagy-ták, az hagyta el őket. Pedig a legfőbb ok, hogy nem fogtak össze a fehér betolakodók ellen. Egy-más ellen harcoltak, vagy a fehérek kutyái lettek, és nem fogtak ösz-sze. Az utolsó igazi sámán volt, bár volt aki beöltözött, és a turisták-nak játszották a sámánt néhány dollárét, de nem volt igazi kapcso-latuk a szellemvilággal. A fehérek úgyis csak látványosságot akartak. A kaszinókból éltek a rezervátumban az indiánok, ide nem vo-natkoztak az USA törvények. Az indiánok vállalkozók lettek, hogy megkopasszák a fehér embereket. Kapzsik lettek az indiánok, vagy

csak elégtételt vesznek? Az öreg indiánt mindez nem érdekelte, az ő világa nagyobb és érdekesebb volt, de nem volt követője. Nem volt akinek a tudást átadja.

Ha segíteni kellet, jöttek hozzá, mert eredményesebben gyógyí-tott, mint a fehérek doktorai, de nem volt kit tanítani. Ez a gyerek viszont a fényből jött vissza. A nagyszellem visszaküldte. De olyan fiatal még, nem lesz idő tanítani.

Érzett valamit. Turisták jönnek. Mindig jönnek, de ez nem ér-dekelte.

Mást érzett. Mégis arra ment. A turisták felé. Kaszinó, butikok, turistacsalogató indián falu. Indiánok díszöltözetben állandóan. Nevetséges volt számára, hisz így elvész a lényeg. Indiánok hét köz-ben nem így öltözködnek. A turisták viszont így akarják látni őket. Nagyot köpött a földre, bár nem Földanyára volt dühös.

– Érzett valamit, vagy valakit a turisták közt. – Ősz Farkas barátom köszönt rá egy férfi

– Elliot mester? Nézett a japán sámánra mint régi barátjára. – Egy harcművész csoporttal jöttem ide.

– Nindzsák?

– Nem, ju jitsu világtalálkozó van Ottavában. – Ezek is csak fehér turisták.

– Igen, de belőlük éltek Ti is. – Mert elvették a földjeinket.

– Ne szaggasd a sebeket. Hoztam valakit. – Ez a fehér gyerek?

– Hunországból jött. Taitos. – Hunok? Attila, Tsaba? – Pontosan.

– Nagy szellem lakott bennük. – ez a fiú is Wicasa Wakan.  Ki Tawa. – White Fox. Ez jó.       

Ez a „fehér gyerek” én voltam Kanadában a harcművész vi-lágtalálkozón. Akkor még nem tudtam mennyire meghatározó lesz ez a találkozó az indián sámánnal. Az indiánok gyerekkortól érdekeltek,mint minden gyereket aki Winetou történetein nőtt fel, de a sámánokról semmit sem tudtam. Mégsem mentem a többiek után, akik az indiánfalu programján csámcsogtak. sosem szerettem a sablonos turistautakat járni, én a helyi lakosokat kerestem, az iga-zi életük érdekelt mindig. Talán ezért nem gondolkoztam, amikor az öreg intett, hogy menjek vele.

Mentem utána, szét se néztem a faluban, azt sem tudtam, hogy Elliot mester jön e velem, nem tudtam hova megyek, nem tudtam bízhatok e egy ismeretlen öregemberben. Csak mentem amíg be nem léptem egy magas vászonsátorba. Az indián könyvekből úgy tudtam, hogy ezeket az indián sátrakat wigvamoknak nevezik, de később jöttem rá, hogy ez tévedés, ennek a neve tipi. Évekkel ké-sőbb rengeteg tévedésre rájöttem, és a mai napig is tart a felismerés. Akkor nem tudtam ezeket, csak leültem a földre terített pokrócok-ra. Nem volt medveprém, sem más szőrme. Az indiánok már nem vadásztak. Szegényes, füstös, és büdös volt a sátor belseje.

Kopott bádogpohárban teát adott. Fura íze volt, nem is hason-lított teára.

Nem éreztem benne rumot, mégis szédülni kezdtem tőle. Az öreg sámán vigyorgott rám amíg szét nem folyt az arca. Egy-gyé vált a füsttel a sátor közepén, de a sátor is szétfolyt. Láttam a csillagos eget. Már este van? Nem csillag, lámpák az úton, egybeol-vadnak, hosszú csíkká, ahogy repülök felettük. Repülök? Ja, miért is ne? Hiszen könnyű vagyok. Könyvtár, sok könyv szétfolyik úszok benne, képek, mozi. Milyen film. Én vagyok a vásznon? Emberek, edzés, hegyek, sziklák, robbanás, kőomlás, harc, háborúk. Erdők égnek, Kizöldül a rét, nőnek a fák, emberek jönnek. Nekem jön-nek, nem átmennek rajtam…….

– Tegnap jól berúgtál. Szólt az egyik sporttársam másnap, ami-kor magamhoz tértem a szálláson

– Nem is ittam, csak egy kortyot……… – Amivel foglalkozol, azt le is tudod hívni. – Tessék?

– Nem szóltam.

– De mondtál valamit, halottam.

– Csak azt mondtam, hogy nagyon berúgtál tegnap. – Nem az, utána. Mondtál valamit.

– Még mindig hallucinálsz, egész este motyogtál valami sámán-ról. – A sámán. – Mi az? – A sámán beszél a fejemben. – Na pihenj még. – Fáj még a könyököd? – Ki mondta hogy fáj? – Tudom.

– Nem mondtam senkinek, hogy ráestem tegnap a tréningen. – De én tudom, és…és mi? Gyógyítsam meg? – ismételtem a su-gallatot.

– Kivel beszélsz?

– Nem tudom. De megtudlak gyógyítani. Mutasd. – Jól vagy?

– Add ide a könyököd. Mozgasd meg – Melegszik, nem fáj. Mit csináltál vele? – Nem tudom

Tanulófokozatúak nem jártak az esti tréningekre, így nem vol-tunk sokan.

Egyénileg melegítet mindenki, hiszen mester szinten fontos az önállóság.

Mindenki beszámolt a tapasztalatairól, vagy éppen a gyakorlás-ból adódó problémáiról. Ezek alapján folyt a trénig. A taihen jitsu nem csak az esés technikákból áll. Ezt már tudtuk, de a hibákra ma-gunktól kell rájönni.

A sensei csak rákérdett, hogy mi nem volt tökéletes, és ki kel-lett elemezni, mit miért csináltunk, és rájöttünk mit rontottunk el. Ez az önálló tudatos fejlődés alapja. Ezt hiányoltam mindig a harc-művészeteknél, ahol bemagolt technikákat kellett gyakorolni. Csak másoltunk, de nem értelmeztük. A gurulás most shurikennel /do-bócsillag/ a markunkban kellett végrehajtani, és közben célra dob-ni. Ugorjak, guruljak, úgy hogy ne törjem össze magam, közben vi-gyázzak, nehogy megvágjon az éles csillag, és még jutassam ponto-san célba is. Ezt csak mentális felkészültséggel lehetett végrehajtani. Kezdő szinten meditálással fejlesztettük ezt a képességet. Vizuali-zálva végig vettünk minden részletet a mozdulatsorból.

Mesterszinten ere már nem volt idő. Mozgás közben kellet elő-re vetíteni a tudatot, hogy irányítsa a mozgást. A gondolatot köve-ti a test. Csengett a fülembe. Ugrás előtt már láttam, hová érkezek, hogy húzom be a shurikent tartó kezemet, hogy ne akadjon el a ta-tamiban, és ne vagdossam össze magamat. A centrifugális erőt ki-használva , tehát a legmagasabb ponton kell elengednem, hiszen karlendítésre nincs lehetőség gurulás közben, és láttam ahogy sur-rogva becsapódik a kör alakú táblába. Gurulás után küzdőállásba érkezve néztem hová dobtam. Gondolkodni nem volt idő, csinál-ni kellett, tudatosan.

Önvédelem gyakorlásnál is előre kellet látni. A támadó rezgésé-re hangolódva, érezgésé-reztem amikor támadásba lendült. Védekezés he-lyett enyhe kitéréssel mozdultam el az ütés irányából, majd a táma-dó kar alkarján tenyérrel érintetem a vitálpontot, amitől a karja le-zsibbadt, és magam melyet továbbengedve, kerültem mögé, hogy

egy fejtolással lazán földre vigyem, majd rögzítsem. Ezt gondolkod-va nem lehet megcsinálni, mert csak kapkodás lesz belőle. Ráhan-golódva viszont egyszerű természetes mozgás.

i

ndiÁn

földön

Füvet nyírtam az Ottawa kertvárosában félévig, csak hogy tanul-hassak Elliot mesternél. Az edzőteremben a tatamin aludtam, és teljesen igénytelenül éltem. Nem szórakozni mentem Kanadába, így nem is költöttem semmire sem. Volt, hogy napokig csak a gya-korlással foglalkoztam. Élmény dús időszak volt ez. A vadonban, vagy a nagy tavaknál sem éreztem veszélyben magam. Tanulni akar-tam, új élményekre vágytam. A teremben végzett edzések, már nem nyűgöztek le. Ekkor már tíz éve Ju jitsut gyakoroltam. Inkább a ter-mészet vonzott.

Elliot senseit a túlélési, lopakodási jitsuk iránt faggattam. A ninja trükkökbe avatott be, a természet rezgése azonban Szürke Farkas ál-tal érintett meg.

Megtanultam tűzgyújtás, vadászathoz való eszközök, fegyverek készítése, vagy a csapdaállítás fortélyait, de sosem alkalmaztam. Saj-náltam az állatokat. Évek multán is sokat barangoltam vadászokkal, mert a fegyverek érdekeltek, és szerettem cserkészni, de csak célba lőttem a puskával, őzekre sosem. Csak figyeltem őket, és gondolat-ban figyelmeztettem őket a veszélyre. Később már nem hívtak ma-gukkal a vadászok, mert nem hoztam szerencsét nekik. Olyankor semmit sem lőttek. Azért sem vadásztam, mert a vadonban

napo-kig elvoltam élelem nélkül. Nem éheztem, mert böjtöltem. Nem volt szükségem élelemre.

A tudatosságot gyakoroltam. Aki azt hiszi, hogy ha nem eszik, akkor éhen hal, annak muszáj enni. A tudatos ember tudja csak, hogy energia mindenütt van.

Az indiánok a havas hegyekben mezítláb járnak, nem fáznak meg – van elég energiájuk… Tibeti szerzetesek ezzel az energiával mez-telenül ülve a dermesztő hidegben vizes lepedőket szárítanak felhe-vült testükön…

A seninek is megállítják testi funkciójukat, amikor elhagyják tes-tüket, de ez nem böjt, és nem fizikai lét. A böjt lényege, hogy erős, és energikus maradj, de szellemi nyitottsággal. a jógik aszkézist csi-nálnak, nem sportolnak,nem dolgoznak, nem csinálnak semmit, csak éppen élnek, vegetálnak, koplalnak. Ez nem böjt.

Keresztény szerzetesek szenvednek, a híveik „csak egy kicsit” esz-nek, de ez nem böjt, még ha annak is nevezik.

A böjt a tudatosság gyakorlata, a szellem nyitásának eszköze. Ha szenvedésként éli meg valaki, akkor nem azt csinálja.

Tíz kanadai dollárért vitt el a busz a Nagy tavakig.

A turisták zöme a Niagara vízeséshez indult, ahol éttermek vár-ják, hogy elköltsék pénzüket, mégis nagy hátizsákokat cipeltek, és minden megállónál megrohanták a hot dog árust.

Én egy kis hátizsákot hoztam ide is, majdnem üresen. Csak az útlevelem, és egy zsebkés volt benne. Az utasok folyamatosan zabál-tak. Ez nem csak magyar szokás, hogy végig egyék az utat. Fájt a ha-suk, vagy testi szükségletek miatt állították meg a buszt időnként.

Nem élvezik az utazást. De akkor miért utaznak? Szemem le-hunytam, de nem aludtam. Figyeltem az utasok rezgéseit, gondola-tait. Hétköznapi gondjaikról csevegtek, vagy panaszkodtak. Egyik-kel sem indulnék el a vadonba.

Amikor Szürke Farkas először elhozott ide, egész úton alig be-szélgettünk, mégis értettük egymást. Egymásra voltunk hangolód-va. Tanfolyamaimon is tapasztalom, hogy a lelkes „hallgatók” érke-zéstől távozásig nassolnak az előadás alatt, vagy étkeznek a szüne-tekben.

Nem értik a böjt szellemi lényegét, és nem sikerül nekik rám hangolódniuk.

Ezért öröké, csak lelkes hallgatók maradnak. Nem értik, hogy egymásra hangolódva milyen egyszerűen lehetne a tudás rezgését átadni, hiszen a megvilágosodás csak egy pillanat. Fontosnak tar-tott testi örömök miatt elmulasztják az igazi lehetőséget. Akkor elő-ször tapasztaltam az „egyérintéses” tudás átadását, azóta már más mestertől is kaptam így sűrítet energiába csomagolt tudást, sőt én is tudom hogyan adható tovább magolás nélkül.

Mások által megszerzett, leirt információkat belehet magolni, de ez nem tudás.

Lehet könyveket elolvasni, és levizsgázni bemagolt ismeretekből, és lehet ezekből diplomákat gyűjtögetni, de ez nem tudás.

Az igazi tudás a természetesség, az érzékelés megtapasztalása, a tudatosság elérése, amikor az univerzum kitárul előtted. Ráhango-lódás a természetre. Nem az a tudás, amikor meggyógyítunk egy betegséget, hanem ha elérjük azt, hogy ne legyen betegség, de eh-hez ismerni kell e természet törvényszerűségeit. nem az a tudás, ha kibékítek két haragost,hanem ha elérem azt, hogy ne legyen feszült-ség. Nem javítgatni kell a világot, hanem harmóniát teremteni, ma-gasabb rezgést árasztani. Nem bemagolni kell az információkat, ha-nem egy rezgésre kerülni a tudással.

A tudatos ember nem dogmákban gondolkozik, nem mások által leirt gondolatokat ismételget, hanem megérinti a lényegét mindennek. Ez a Mindenség rezgése, így lesz IZ mindenben. Ez a TENmagadban élő IZ, azaz IS-TEN. Ez a középpont rezgése, ez a TAN.

Ez így elég bonyolult, és nem csodálkozok, ha ne mindenki szá-mára érthető. Ezért fölösleges magyarázni, bemagolni bármit, de ezért fontos megtapasztalni mindent. Ez a megértés alapja, nem a magolás.

Szürke farkas nem magyarázott, nem is értetem volna csekélyke angol tudásommal, de egy rezgésen voltunk, és hatott rám. Áradt át a tudás érintés nélkül is. Éreztem, láttam amire gondolt, amit kö-zölni akart.

Igy már nem bonyolult. Talán hihetetlen annak aki a magolást tanulta eddig, aki a nagydumásoknak, hitegetőknek hitt eddig, és nem próbálta, nem gyakorolta a ráhangolódást.

Most egyedül jöttem. Niagara Falls táblák mindenfelé ahol meg-állt a busz. Leszmeg-álltam a buszról, amikor egy gyerek félretolt, hogy hamarabb szaladhasson a többiek után. Türelmetlenek. Gondol-tam, és félreállGondol-tam, mégis elesett. Fájó térdét nézegette.

– Do not be afraid, give me a pain. Guggoltam mellé

Rám nézett sírva, de nem értette mit adjon nekem. Nem magya-ráztam, kivettem a fájdalmat a térdéből, és tovább mentem. Ami-kor rá vagyok hangolódva, ilyen egyszerű minden. Most rá voltam hangolódva, benne éltem.

Hidegen hagyott az emberek világa. Ámuldozó turisták, veszeke-dő családok mellett haladtam el, de csak a hatalmas víz ereje nyű-gözött le ismét.

A természet hatalma mutatkozik be itt.

A sűrű pára ködként borult a meredek partra. Kellemesen hűsí-tett a felforrósodott busz után. 1991-ben még nem volt divat klí-más járműveken furikázni.

– Ezt még ne írd le. Hallottam a hangot a fejemben, és megsza-kadt a emlékek folyama.

Másnap folytattam az írást, teljesen másról, ezt csak nagyvona-lakban leírom. Talán majd egyszer részletesen is irhatok ezekről a tapasztalatokról.

Félévig tanultam Elliot senseinél különleges harcművészetet, és tapasztaltam az öreg sámán által még különlegesebb képességeket.

Hat év múlva kaptam egy levelet, hogy menjek japánba.

A Hun-Magyar őstudás szétszórt morzsái megtalálhatóak a ter-mészeti vallást még aktívan gyakorló népeknél, csoportoknál, csak észre kell venni ezeket, hogy összerakhatóak legyenek, és működ-tetni lehessen újra.

Indián sámán módszer, és a japán természetvallás, mind az ősval-lás részei. Mivel régóta ismerem az összefüggéseket, így érthető volt, hogy a Hun ősök szellemei miért küldtek, az indiánoktól, japánig mindenfelé tapasztalni, és felkutatni az őstudás maradványait. Ér-dekes volt megtalálni a kapcsolatokat, azonosságokat a yamabushik és indiánok vagy indiaiak harmadik szem kihangsúlyozását, vagy a szibériai sámán, és indiánok tolldíszeit, rojtjait azonosítani a szel-lem lebegésével.

A bajt okozó szellemek legyőzéséhez totemállatok szellemének segítségét veszik igénybe. Ezért látunk a sámánöltözékeken állati eredetű jelképeket. A madártollak, szárnyak az égbeszállást, a kí-gyót jelképező szalagdíszek rojtok a földbe, az alsó világba szállást segítik.

A taiki összpontosított tudati energia módszere egyszerűbb meg-oldás, de érdemes kielemezni a táltosok, sámánok által sikeresen al-kalmazott révülést is.

Különleges képességei segítségével elűzi a rosszat, gyógyítja a be-teg lelkeket, megjósolja a jövőt. Minderre azért alkalmas, mert lé-lekutazásai során közvetíteni tud a két világ, a valóságos és a jelké-pes között.

A legjellegzetesebb kellék azonban a dob. Ütemes dobolással érik el azt a révületet, megváltozott tudatállapotot, amelyik lehetővé te-szi a lélek utazását. Indiánok között végzett kísérlettel tudományo-san is bebizonyították, hogy a sámánok a dobjukkal olyan frek-venciájú hangrezgést hoznak létre, amelyik az álom, a hipnózis és

a transz hullámhosszának felel meg. A kutatók szerint a sámánok gyógyító képessége részben annak köszönhető, hogy az általuk kel-tett rezgések nemcsak rájuk, hanem a szertartás többi résztvevőjére is hatnak. Ettől az ő tudatállapotuk is megváltozik, ami hozzásegít-heti őket a gyógyuláshoz.

„Járt utat a járatlanért el ne hagy” mondja a közmondás, de ak-kor miből születnének a felfedezések?

Valahogy vissza lehet jutni a forráshoz?

„Amiről beszélgetsz, amit kielemzel, annak érthető lesz a lénye-ge, kinyílik a lénye.

Amit felületesen átnézel, nem gondolod át, nem beszéled meg senkivel, az örökre elvész számodra. Az nem lesz a tudásod.

Ez a tudatosság alapja” Yamabushi tanítás

a

BEaVatÁS

Felvettem a szerzetesnő által átnyújtott fehér vászon kimonót, és le-ültem meditálni a szoba oltár elé.

Kavargó gondolataimat akartam lenyugtatni. Nem voltam ide-ges, de nem fogtam fel, hogyan fogok én itt bármit tanulni. Gyen-gén beszéltem az angol, és japán nyelvet, és egy hét kevésnek tűnt a tanulásra.

Húsz éve tanulom, és gyakorlom a harci művészeteket, és a ter-mészetes gyógyítás tudományát. Ez idő alatt beleláttam számos fe-lületes vallás tévedéseibe is. Elliot sensei meggyőző ereje miatt hit-tem csak abban, hogy itt valami különlegeset tanulhatok.

Hetedik napos böjtnél tartok, ezért a repülőn kicsit szédültem. Reggel óta már lenyugodtam. a világvárosban tökéletes csöndet találtam, pedig nincsenek hangszigetelt falak. Csend volt a kolos-torban, a rizspapír falak ellenére is. Padló reccsenésére fordultam meg, és meghajoltam a belépő főpap előtt.

Meghajlással üdvözölt két társával együtt. Japánul csak az edzése-ken használt vezényszavakat ismerem, így nem értettem mit mon-dott az őt követő szerzeteseknek. Ők értették, mert elindultak fe-lém, sőt mögém álltak. Vállam fölött néztem az egyikre, de csak mosolygott.

Az előttem álló szerzetes kettőt tapsolt, és összezárta tenyerét, majd hüvelyk és mutatóujjával háromszöget formált.

A gyomrom kavarogni kezdett, még szerencse, hogy üres volt. Feljebb emelte a kezét mire a fejem kezdett bizseregni, és ahogy hozzáért a homlokomhoz becsukódott a szemem.

– Engedd el a tested, ismerd meg magad. Hallottam a hangot, de mintha a fejemből szólt volna. Könnyűnek éreztem magam, mint amikor elaludtam a repülőn, és azt láttam, hogy a szárnyakon ülök,

a motor hangtól megfájdult fejem. Most azonban nem fájt, nem éreztem semmit, a testem sem. Lebegtem. Testen kívül vagyok?

– Szétnéztem, de ültem valami szék félében, egy irányítópult előtt. Hol vagyok? Az ablakon kinézve piramisokat láttam. Felül-ről. Egyiptomba jöttem?

– Hol vagyok? Tettem fel magamban a kérdést. Előző életed a tu-datodból. RAMU-hoz jöttünk.

– Nem Ramszesz? Helyesbíteni akartam

– MU első királya. Ez ott akkor természetesnek hatott, és nem kérdeztem mi közöm hozzá. Térugró MU leszálló helye volt MU szigete.

– Következő képben egy lapos kövön röpködtem, és néztem a földműveléssel foglalkozó embereket. Nem féltek tőlem, megszok-ták, hogy magokat adtunk nekik, és megtanítottuk, hogy gazdál-kodjanak.

– Megint piramisok, de ez már tényleg Egyiptom. Egyiptomi pa-pok tizenketten kört alkotnak. Talpuk lassan elhagyja a földet, és lebegve forogni kezdenek. Forgószél támadt, és felkavarja a sivata-gi port. Látjuk ahogy a támadó hadsereget ellepi a forgó porfelleg. Menekülni kezdenek. a megáradt folyó állja útjukat. Borzalmas ha-lál, nem akarom látni.

– Ez jó egy gyereket tanítok tudományokra és fegyverforgatásra. Görög herceg fi, engem Scytának nevez. Tanítója vagyok.

Ügyes fiatalember, de önfejű, kiakarja próbálni harci tudását. Bronzpáncélos, fegyveres csata van. Én rövid nyelű dárdát forgat-va próbálom távol tartani a támadókat a fiútól.

Nem zavar, nyugodt vagyok.

– Fehér köpenyes szerzetesek hajolnak fölém. Gyerek vagyok, árva, magukhoz vesznek.

Későbbi képben látom, ahogy egy nagy ládát cipelünk a fehér szikla aljában lévő barlangba. Jön a tatár, el kell rejteni a SZER

kel-lékeit. Berobbantjuk a hegyet, csak a fehér szikla teteje látszik ki. Jelként. Csak hatan tudjuk ezt.

– Öreg vagyok tengerparti sziklás fennsíkon élek egy kis házban. A környékről járnak hozzám. gyógyítok, és ezért enni hoznak. Sze-retnek, bár idegen vagyok itt.

– Színpadon hipnózis bemutatót tartok közönségnek. A végén egyenruhások jönnek beszélgetni az öltözőbe. Azt akarják, hogy se-gítsek fekete mágikus erővel nekik. Nem vállalom. Letartóztatnak. – Látom a testem felülről, de nem érdekel. Vakító fehér terem-ben tizenkét fehérruhás alak.

– Mi értelme a karmának, ha nem emlékeznek az okokra? Kér-dem őket

– Ennek így kell lenni.

– Miért nem lehet az emberek tudatába írni mi a helyes? – Ez a szabad akarat

– A rosszat miért lehet szuggerálni? – Ez nem a mi gondunk.

– Az embereknek joguk van megismerni lehetőségüket. Borítot-tam rájuk a fehér asztalt, és leugrotBorítot-tam.

– Négy éves gyermek, láztól égő testében vagyok, nagy színes láz gömböket láttam. Gyönyörűek voltak.

– Nincs mit tenni, már nem bírja a test. Felköhögtem, eltűntek a színes labdák, kinyitottam a szemem.

– Magához tért. Vigyék a zuhany alá.

– Ahh ez hideg álltam a vízesés alatt, de már nem lázas gyerekként. – Már visszajöttél közénk. Hajolt felém a szerzetes

– Ez Naga a sárkánykirályok otthona.

– Érzem a hideg vizet, érzem a testem, ez már valóság?

– Semmi sem valós a fizikai világban, csak a tudatunk által kive-tült képek, érzetek, érzelmek.

– Fújd ki a levegőt, és engedd, hogy a felsőbbrendű tudatod mű-ködjön. úgy tettem. Ellazította magam, és láttam a hogy a körü-löttem álló szerzetesek fényleni kezdenek. Zöld, és lila színekben, majd vakító fehér fényként. Nem láttam arcokat, de éreztem a han-gulatukat, értettem a gondolataikat. Fényvillanások lövelltek ki a csakrákból, amik folyamatos színes cérnaszálként álltak össze, és sűrű pókháló szerű energia testként áradtak.

A kezeimet néztem, ahogy megnyúltak, és elvékonyodtak, majd fényszálak nyúltak ki. A fák energiaszálai összekapcsolódtak a mie-inkkel, egyek voltunk a természettel.

Érdekes volt, szép volt, de csak ott motoszkált bennem a gondo-lat, hogy ez illúzió csak, semmi értelme, semmi gyakorlati haszna nincs ezeknek a látomásoknak.

Mit kerestem én egy űrhajóban, hogy lebegett a lapos szikla ve-lem?

Badarság. Tanulni jöttem, nem hallucionálni.

– Gyere velem. Hallottam a fejemben az egyik szerzetes hangját. – Ez nem Tokió? Hol vagyok?

– Nagában. mondtam már. – Még mindig álmodok?

– Majd eldöntöd, mikor álmodsz, és mikor nem. Egy fakeretre burkolt rizspapírt raktak két ládára. a szerzetes egy köteg szárított növényt vett a kezébe, és a másik tenyerét fordította felé. A növény füstölni kezdett. Ezzel körbefüstölte a szobát, megtisztította a ne-gatív erőktől, ezt már sámángyakorlatokon régen megtanultam. De amikor fellépett ládára, és rálépet a rizspapírra az nem szakadt be. Két láda közt állt egy vékony rizspapíron. Ez olyan mint nálunk a zsírpapír. Nem szabad, hogy megbírjon egy embert. Amikor a má-sik ládánál lelépett, akkor odahozták a fakeretet. Egy ujjal átszakí-tottam, majd egy oi cukit, vagyis egyenes ütést vittem át rajta köny-nyedén.

Nem éreztem az időt, pedig állítólag több mint két napig voltam kómában, vagyis testemen kívüli szellemutazáson, amit én valóság-ként éltem meg.

Kissé zavartnak éreztem magam, nem értettem mi történik ve-lem.

Furcsa volt ahogy a „fejemben beszéltek” hozzám.

Vissza

Mesterem érintése Vitt a régi életembe Piramis fölött lebeg Csillagjármű letesz MU szigetén régen Másik testben éltem Egyiptom földjén láttam Papok gyűrűjében álltam Forgószél a támadók ellen Pusztítást vitt végbe menten Tizenkét tarfejen csillog a nap Piramisok körül Egyiptom nagy Támadók ellen nagy kört alkotnak Tenyerük egymásban kezet fognak Kiáradás indul tenyér középből Forgószél áramlik földszívéből Talpuk emelkedik sivatag fölé Forogva áradnak ellenség felé Homokvihar lepi ellenséges hordát Nílus áradása állja hadak útját Tizenkét szerzetes mikor vissza szála Elcsitul azonnal vad Nílusnak árja Egyiptom földjén béke honol újra

B

EaVatÁS

utÁn

– Mi lett a hangoddal? Megártott a szaké? Figyelt fel krákogásom-ra egy fiatal szerzetesnő

– Az langyos volt, és jó, de a vízesés az nagyon hideg, kicsit meg-fáztam. Mégsem álom volt?

– Hogyan gyógyítjátok a megfázást? – Forró tea, gyógyszerek, egy hét fekvés.

– Egy hét fekvés? Azért vagytok lusták, és kényelmesek. – Miért hogy kellene?

– Sárkánylégzés a legjobb. – Nem vagyok sárkány. – De én igen. Megcsináljam? – Mit?

– A megfázásod elfújom a sárkánylégzéssel. – Ez most vicc? Nem értem.

– Nem magyarázom, megcsinálom. A hátamra tette a két kezét, és a kezei közt valami forróságot éreztem.

– Ez forró, mit égetsz? – Csak fújom.

– A száddal? Ilyen meleget? – Ez a sárkánylégzés – Éget, de jó.

– És nem köhögsz már. – Ja tényleg, a torkom sem fáj. – Tudom.

– A gerinc csigolyák egy-egy szervhez csatlakoznak, így köny-nyedén kifújom a negatív energiákat, kiégetem, és feltöltöm pozi-tív energiákkal.

– Ennyi? Egyszerre mindent? Másra is jó? – Mindenre.

Törékenynek látszó szerzeteslány volt Yko akitől rengeteg tudást kaptam. Fehér felső, piros hakama a tradicionális Yamabushi öltö-zék, az ősi színek. A kiáradó teremtő erő és a befogadó anyag

szí-nei, melyből létrejön a zöld, a természet, a teremtés. Ősi magyar jelképek, de vajon ki tudja már ezeket?

Ezek a beszélgetések meghatározóak voltak számomra. Időnként fölényesen leiskolázott, pedig sokkal fiatalabb volt nálam. Tudása más jellegű volt.

– Még mindig van aki azt hiszi,hogy sokéves magolással tudást lehet szerezni?

– Ez a nyugati tanulás

– Az gyakorlatilag használhatatlan – Miért?

– Amit bemagolsz azt el is felejted, hiszen nem a tudatban rög-zül. Annyit ér, mintha a tengerparti homokba írnál, elmossa a víz, csak idő kérdése

– Hogy kell rögzíteni? – Sehogy, inkább felejts

– Nem a tanulásról beszélgetünk?

– Én a tudásról beszélek, ami nem a tanulás függvénye. Üresség elérése, amit a „nemcselekvés” hoz létre. – Mit jelent a „nemcselekvés”?

– A nem cselekvés azzal kezdődik, hogy meg tanulunk hatni a világra.

Az álszent ember hagyja magát, mert nem mer, nem tud, nem akar ellent állni, így nem képes irányítani saját életét sem. Túl jó

akar leni, és azt hiszi példa mutatással ezt el is érheti, de így pont azokat szolgálja, akiket meg akart változtatni. Segíteni, gyógyítani akar, de mivel képtelen hatni a világra, így esélye sincs, hogy segít-sen, vagy megküzdjön a betegséggel.

– Hogy lesz ebből „nemcselekvés”?

– Mielőtt harcolnál, tanulj meg megállni a saját lábadon. Amed-dig beteg vagy nem tudsz másokat gyógyítani.

– Ezt értem.

– Ameddig bármire azt mondod, hogy ez nem érdekel, pedig nem is próbáltad, addig nem tudsz semmit, hiszen az egód megdu-mál. A szellem nyitott,és érdeklődő. Nem fél, nem finnyáskodik, nem fordul el semmitől.

– De ez mind a cselekvés felé megy.

– Azt gondolod, hogy a nem cselekvés a lustálkodás, nemtörő-dömség, közömbösség

– A kifejezés ezt sugallja. – Dobtál már bo shurikent?

– Kunait? Persze minden szeretek dobálni, kést, baltát, szeget, csavarhúzót

– Elég már nem érdekel mit hajigálsz, hanem dobtál e? – Igen dobtam.

– Mikor állt bele?

– Amikor nem cifráztam túl a dobást, nem pörgettem, nem csuklóztam. Ezt tudom.

– Sokat beszélsz fölöslegesen. – Te kérdeztél.

– Csak feltettem egy kérdést, amire mindketten tudjuk a válasz, tehát fölösleges áradozni.

– Értem. Bocsi.

– Tudom, hogy mit tudsz, nem azért kérdeztem, hanem hogy le-gyen egy szemléltető példa előtted.

– Tudom, hogy érted, ne mond mindig, hogy értem. – Értem, tehát, nem mondom hogy értem.

– Fárasztó vagy. Tehát a késnek adsz egy programot, egy célt, és elengeded az útjára, mert az tudja a dolgát, de ha tovább akarod irá-nyítani, túlvezérled, akkor sosem áll bele a célba.

– Így van.

– Amikor egy magot elültetsz, nem szabad kirángatni napon-ta, hogy lásd mennyit nőtt már, ez a mágia alapja is. Amikor is-mered az univerzum törvényeit, tudatában avagy a természet erejével,bizonyságot szereztél saját képességeidről, akkor már nem kell semmit tenned.

– Hanem mit?

– Megteremted amit akarsz. Kigondolod, és szabadjára engeded. – Ennyi elég?

– Csak ennyi kell. Azzal rontják el, hogy vissza rángatják, elront-ják amit teremtenek. Nem hiszik, el, hogy képesek lenének rá, ami-kor gyógyítasz vagy ráteszed a kezed, vagy nem mindegy, csak akar-nod kell, hogy meggyógyuljon, elmúljon a fájdalma, és kész. A tá-madóra csak elég ránézni, hogy megváltozzon a szándéka. Ez a tu-datos koncentrált erő, a kiáradás.

– Ezt nem hiszem el. Ha így lehet bármit teremteni, miért nem változtatják meg a világot?

– Az emberek nem akarják a változást. Ragaszkodnak a vágya-ikhoz.

– De ha teremtenének gyémántokat, mindenki gazdag lenne, nem éheznének és… akartam folytatni az okoskodást, amikor bele-nyúlt a semmibe, és egy csillogó követ emelt ki.

– Erre gondoltál? – Ez gyémánt?

– Az volt. Morzsolta szét füsté – Mit csinálsz?

– Tudod, hogy a gyémántot mesterségesen tartják hiányként, pe-dig rengeteg van belőle, ha mind a piacra kerülne nem lenne értéke.

– És nem ölnék egymást miatta az emberek.

– De ölnék másért. Amíg így gondolkodnak, találnak okot. – Tudod milyen gazdag lehetnél?

– De akkor nem tudnék ilyen bemutatót. – Miért nem?

– Mert akkor már másként gondolkodnék, a gazdagságért csi-nálnám, a hatalomért, így ki is zökkennék. A gazdagok nem is bol-dogok.

– Ezt tudom, én sem szeretek vállalkozó lenni. – Tudom, többre vagy képes. Ezért vagy itt. – Nem a pénz és a hatalom az értékmérő ugye? – Ha tudod miért kérded?

– Csak hogy erősíts meg ebben. – Erős vagy már.

– Inkább bolondnak fognak tartani, úgysem értik. – Elég ha te érted.

– Mi lesz az emberekkel?

– Először fel kell ébreszteni őket. – Megvilágosodásról beszélsz?

– A tudatosságról, hogy megértsék a „nemcselekvés” működését. Hirtelen hagyott magamra, hogy gondolkozzak. Kerestem a tár-saságát, mert Őt könnyen megértetem, és mertem kérdezni.

– Hogyan hívod a szellemi segítőket? – A kamikat?

– Igen.

– Gyere segíts kérlek.

– Minden a természet része, legtermészetesebb viselkedés a ter-mészetesség. Egy cseppek vagyunk a teljességből, a mindenség része vagyunk. Minden rokonom.

– Értem, értem, ne folytasd. Tehát egy természetes család az egy-ség.

– Aki tudja, és érti honnan jött,hová tartozik, az nem problémá-zik semmin.

– De a vallásokban mindig istenfélésről beszélnek, imádatról, alázatról, könyörgésről.

– Mert fogalmuk sincs a mindenható mibenlétéről. Bűnös tuda-tot szuggerálnak maguknak,és ezért félnek. Térdelve imádkoznak, mégis tegezik az Istenüket. Mennyire tudatos ez náluk?

– Semennyire sem, csak másolnak külsőségeket, de mi ez a te-gezés?

– A keresztény miatyánkot hogyan mondod?

– Miatyánk ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a Te ne-ved. – mondtam fel gondolkodás nélkül.

– Tudod mit mondtál? KI vagy, és a TE neved, vagyis letegez-ted Istent.

– Igazad van, akkor ez csak álszentség az imádat?

– A tisztelet nem a magázódásból adódik. A keresztények amúgy is lenézik a teremtőt.

– Ezt miért mondod?

– A tudatos ember, aki tisztában van a mindenséggel, az tudja, hogy minden gondolata, cselekedete beíródik a közös tudatba, va-gyis Isten mindent lát, és hall.

– Ez így is van.

– Akkor miért kell százszor könyörögni, ha valami baja van a hivő embernek?

– I-MA jelentése MOST, lényege, hogy a „mostban” létezve meghallgasd a teremtőt, és aszerint élj, cselekedj, nem az hogy el-mond többször azt amit úgyis tud.

– Ez tényleg logikus így. Vajon tudják mit cselekszenek?

– Dehogy tudják, pedig Jézus ugyanezt elmondta nekik. Vakhit-ben élnek.

A tudatos ember amit az égben lát, azt valósítja meg a földön. Ráhangolódva, egységben él. Aki a középponttól eltávolodik, az be-tegségben, gondok közt szenved.

g

yakoRlÁS

:

Sinait /bambuszkard/ adtak a kezembe, és az egyik szerzetes állt fel velem szemben. Nem volt mellpáncél /do/, sem fejvédőnk /men/, így veszélyesnek találtam a gyakorlást, de nem mutattam. Eggyel több ok, hogy vigyázzak. Gyors fejtámadással indított, de lazán ki-tértem. a kardot mindig szerettem. Egyik sportágam is a vívás volt, de a keleti fegyvereket is sokat forgattam. Harci bemutatókat tar-tottak a szerzetesek, és most engem is látni akartak. A támadó nem állt vissza elém, hanem ahogy túl szaladt onnan támadt fordulásból. Rácsapott a lábszáramra. Nem volt sportszerű, de itt harcról szólt a gyakorlás. Eldőltem, mire diadalittasan emelte a bambuszkardot, hogy a végső csapást rám mérje. Esés közben emeltem feléje a kar-dot, amibe bele is szaladt. Meghökkent arccal esett hanyatt a várat-lan torokszúrástól. Tisztelettel hajolt meg, miközben feltápászkod-tam a földről. Tudom, nem csak szerencsém volt, hiszen a kaszka-dőrvívásnál sokat estünk kardal, és más fegyverrel régebben. Én is meghajoltam, megköszöntem a lehetőséget, ahogy felnéztem, már

nem a yamabushi állt előttem, hanem Yko a fehér felsőben, és piros hakamában. Most nem értetem a gondolatait, de sejtettem hogy küzdeni akar. kezében hatalmas ágas bogas naginata. Azt sem értet-tem, hogy ez a vékony lány hogyan bírja ezt a súlyos fegyvert, ezt meg nem vártam, hogy mozgatni s tudja. Körívesen lendítette, alig tudtam lehajolni. ekkor vállon rúgott, hogy elestem. Gurulás köz-ben vágtam felé. Az előbb bejött ez az ösztönös mozdulat, de most nem. könnyedén hátra lépett, és a naginatát körívesen visszaforgat-ta. Felülről csapott rám. a kard végével hárítottam, de ekkor fordí-tott a fegyver pengéjén, és a kardomat kicsavarta a kezemből. fegy-vertelen lettem, így kénytelen voltam a hosszú nyélre ráfogni, majd térdhajlaton rúgtam a lányt. Tisztelem a nőket, de harc közben ez is hozzá tartozik. Edzésre járó lányok el is várták, hogy fiúként küzd-jünk velük. Yko megbicsaklott, így hátulról alkarral megfogtam a nyakát, másik kezemmel a fegyvert nyelét fogtam, amit hirtelen elengedett. Na lefegyvereztem, győztem gondoltam, amikor fejét hátraszegve lefejelt, és seo nage dobással előre hajított. a fegyver még nálam volt, de karfeszítésben volt a karom. Letapsoltam a ta-tamin, ami a feladás jele. Túljárt az eszemen. Nem szégyelltem a ve-reséget, büszke voltam rá, hogy érdemesnek tartott a küzdelemre.

E

Rô

dEMonStRÁció

– Egy érdekes erő demonstrációt csinálunk. – Mit kell csinálni?

– El kell húzni a Gon-Seikaint.

– Ez könnyű, olyan öreg, hogy alig áll a lábán. – Még csak nyolcvan éves.

– Még csak? Akkor nem öreg? – Ne a látszat alapján ítélj. – Ők miért jönnek?

– Segítünk neked elhúzni? – Ezt egyedül is megoldom. – Azért segítünk.

– Ez nevetséges. Kicsi vékony és öreg, könnyen elhúzom. – Jó, akkor csináld.

– Hajime. Megfogtam egy kézzel az öreg vékony csuklóját, és húzni kezdtem. Lecsúszott a kezem, olyan vékony volt. Két kéz-zel markoltam rá, de lecsúsztam róla, mintha vizet fogtam volna. Erősen megszorítottam, hogy már azt gondoltam összeroppan a kezemben,és húztam. A fogás jó volt, nem csúsztam le, de mint-ha egy betonoszlopot akartam volna kirángatni a földből. Az öreg nyugodtan állt, és mosolygott. Erőkifejtésnek nyomát sem láttam rajta. Elfáradtam.

– Segíthetünk? – Igen, nem bírom.

– Mondtam neked. Én fogtam a főpap csuklóját, és öten egymás derekát fogva húztak engem. Ekkora túlerővel szemben semmi esé-lye sem volt az öregnek. Vagy mégis? Teljes erővel húztak engem,de hiába kapaszkodtam a csuklójába, meg sem mozdult. Felnéztem rá, és vigyorgott a képembe. Jobb csuklóját fogtam, és a bal kezé-vel lassú mozdulatot tett lefelé. Aha. Már fárad, azért integet,hogy ne húzzuk. Na már azért sem hagyom, mert gúnyosan nézett rám. Azért is elhúzom. Nem bírtam, nem bírtuk öten sem. Az öreg most bal kezével nem lefelé, hanem maga felé integetett, mintha hív-na. Dehogy megyek, elhúzlak én öreg. De nem . mi kezdtünk felé-je menni. Valami húzott, pedig a csuklójában nem volt erő, mégis mentünk felé öten.

a

töRVény

– Én a törvényben hiszek. - Jelent meg a gondolatomban Yko. – Miért nem szólsz, mielőtt a fejembe mászol?

– Chuumoku. – Tessék?

– Látod, úgysem érted. – Igazad van. Mint mindig. – Ne duzzogj!

– De olyan megalázó! – A tanítás megalázó?

– Nem, hanem, hogy olyan tudatlannak érzem magad melletted. – De érzékeny vagy. Nemsokára mindenkitől többet tudsz. – Igazán?

– Ez kell az egódnak látom. De amúgy tényleg. – Köszi. Mit is akartál mondani?

– Én a törvényben hiszek. – Milyen törvényben?

– A világ, a természet, az univerzum törvényében. – Miért?

– Add ide az evőpálcikát. – Tessék?

– Elhiszed, hogy le esik ha elengedem? – Persze.

– Ha nem hinnéd, mi történne? Ejtette el a pálcát, ami koppan-va állt meg az asztalon.

– Akkor is leesne, mert gravitációs erő hat rá.

– Akkor mi értelme a hitnek, ami csak bizonytalanságot fejez ki, ellenben a tudásod alapján biztos voltál az eredményben.

A természeti törvények ismerete, a bizonyosság megszerzése ami erősíti a tudatosságot.

Felismerése annak, hogy mindent egy láthatatlan erő kiáradása működtet, amit hívhatsz Istennek is, vagy szellemnek, vagy univer-zális erőnek akár. De ne akard a saját formádra szabni, mint teszik ezt a vallások. Ne adj neki testet, formát, mert akkor már nem az. Te hangolódj, rá alkalmazd, de ne befolyásold. Nagyon sokan pró-bálnak belenyúlni a természet programjába, hogy céljaiknak meg-felelően alakítsák azokat. A természet azonban visszatér mindig az eredeti programjához, az eredethez. Ezt biztosítja a középpont sta-bilitása.

A fényőrök, és a bölcsek ebben élnek, míg a hatalomra vágyók, és az illúzió világában tévelygők ezt próbálják megcsapolni.

– Lopják az energiát?

– Nem kell lopni, hiszen mindenkié.

– Akkor miért nem a középpontban akarnak létezni?

– Tudod mi kleptománia? Amikor egy jólétben lévő ember, kényszert érez hogy lopjon,bár nincs erre szüksége, hiszen minde-ne megvan.

– Nem értem az embereket.

– Ezt tartják szabad akaratnak, ezt tartják izgalmasnak. Már ezt tartják természetesnek, hogy többet mutassanak magukból mint amik valójában. Ki akarnak emelkedni a többiek közül, uralkod-ni akarnak.

– Ez mind a kleptomániából ered?

– Ez az ösztön munkálkodik bennük. Ez a vágy. Mindig vágy-nak valamire, de ha már megszerzik nem is fontos, mert már más-ra vágynak.

– Ezért boldogtalanok?

– Igen, és betegek, és szenvednek. Ez a negatív teremtés alapja. – Tehát csak vissza kellene térniük az eredeti tudatossághoz, a forráshoz,és megszűnne a problémájuk?

Á

tlényEgüléS

A tudat megjeleníti, és a test idomul hozzá … Képzeld el, hogy belebújsz a növény szárába … Képzeld el, hogy benne vagy egy kristályban… Képzeld el kedvenc háziállatodat … … Érezd az érzéseit, gondolatait … .…

Tanulunk tanfolyamokon a tudatkihelyezést, miközben ültünk a széken.

Szerettem ezeket a gyakorlatokat, mert érdekes volt, és használ-ható volt gyógyításra is.

Hasonlót vártam az átlényegülésnél is. – Azok igazi farkasok

– A vadonban vagyunk, itt előfordulnak – Minket figyelnek

– Biztosan éhesek

– Az egyik felénk jön. Megmerevedtél, te is félsz? Menjünk in-nen.

– Nézz rám! – Nézlek.

– Ne a testemre, a farkasra. – A farkasra? Itt áll előttem. – Térdelj le hozzám.

– Hová?

– Én vagyok a farkas, ne majrézz! – Te a farkas? Beszélek a farkassal. – Velem beszélsz, nézz a szemembe. – Zöld a szemed mint Ykonak. – Én vagyok Ykomocsi nem érted?

– Nem. Átváltoztál?

– Dehogy csak belemásztam. – De a szemed.

– A farkaséval nem látok színesben.

Á

:

Erős vagyok farkassá válok, Véres hústól már nem hányok, Nagy erdőben elvadászok, A veszélynek fittyet hányok. FÉL-elem már nem a részem, Szabad vagyok én egészen, Láncra verve vonyít a kutya, Nem arra visz az én utam. Feljebb lépve párduc testem, Gyors s hajlékony lett menten, Kitérek a támadó elől ,

Erő ezen mindig eldől. Életpontod ismerem, Rá is teszem a kezem, Világosság felé szállok, Tollruhás sólyommá válok. Egyre feljebb emelkedve, A megvilágosodást elérem, Négy szín sárkánynak látszik, Négy őserő SZER-ré válik.

Négy elem ez ami EGY, Szellemszinten feljebb megy, Kopott sovány gebe ló, Több ez mint egy igásló. Parazsat eszik átlényegül, MÉN-honban ez mind egyesül, Öt állat ha alakul,

Mert ezt veszik alapul. Aki érti megcsinálja, Szellemszintre is felszállhat.

Yko mikó mutatta, hogy vegyem fel a vastagbőr munkás kesz-tyűt.

Vajon mit kell majd pakolni? Elmélkedtem.

Kagura tánca közben a dob egyre gyorsuló ritmusban rezgett, gyönyörködtette a kamikat, és extázisba ejtett engem, de nem érez-tem a lebegést, ahogy kirepülök a tesérez-temből. Valami visszanyomott.

– Nem is működik, nyitottam ki a szemem.

– RA-M-AR mutatott rám Yko, és egy kört rajzolt a levegőbe. – Nem értem , akartam felállni, de előre dőltem, négykézláb áll-tam.

– Hová mégy? kérdeztem a távozó lányt, de nem tudtam utá-na menni. érdekes szagokat éreztem. Az erdő illatát, de nem a fák, virágok, hanem az élet szagát. Egy őz szagát hozta a szellő, és hí-vott, hogy nézzem meg. őzhúsra vágytam, a vér szaga vonzott. Elin-dultam négy lábon, mert nem tudtam felállni. először kényelmet-len volt, mert a mellső lábam rövidebb volt, és sután ugráltam, de ahogy hosszabbodott, egyre könnyebben szaladtam.

Kidőlt fán ugrottam át, de mellső lábam megbicsaklott. Testem ellenkezett az idegen mozgás ellen. Elvesztettem a szagot. Fejem a

fű alá nyomva keresgetem, bokrok alját szimatoltam. Ismeretlen erős szagok járták át az orromat, és szelektálta azokat. Növény és ál-lat szagokat különböztettem meg., megkülönböztettem az embe-rekhez tartozó szagokat is. Már hallottam, jön a furcsa szagú doboz, amiben emberek vannak. Lekushadtam a fűbe, amíg elmentek.

Beljebb mentem a sűrűbe. Mentem az erdei szagok nyomában. Az ember büdös.

Megtaláltam az őz szagot, mentem utána. Láttam egész közelről, nem vett észre, másra figyelt. Fejét a szélbe csapta figyelt. Veszélyt érzett, iramodni akart de ahogy felugrott, lezuhant a földre. Dör-renést hallottam. Az őz sántikálva vonszolta magát, majd egy bo-kor mellett eldőlt. Amibo-kor odaértem, még rángatózott, rám nézett, és hagyta, megnyaljam a nyakából szivárgó vért. Éreztem az em-ber szagát, és már hallottam is. Nem félek, de óvatos vagyok. Soká-ig kószáltam az erdőn, amikor valahogy visszafelé akartam menni, pedig az előbb még egy új szagot követtem. Egy tisztásra értem, és egy emberfélét láttam, miért megyek feléje? Olyan kicsi és gyenge, széttépem, kezdtem rohanni felé.

– MA-R-AM rajzolt egy kört és bele egy keresztet. a lábához búj-tam, és hagytam hogy megvakarja a fejem. Nem akartam bántani, hagytam, hogy a nyakamba tegyen valami láncot, bár anélkül is kö-vettem volna. Védeni akartam, olyan kicsi és gyenge.

– Mi volt ez, kérdeztem amikor újra emberként gondolkodtam. – Ez az átlényegülés első fokozata.

– Olyan valóságos volt.

– Ez nem testen kívüli élmény. – És ha meglőttek volna?

– Akkor nem vagy jó Urufu ookami. – Mit varázsoltál?

– Amikor megtudod, te is képes leszel rá.

Azóta a többi átlényegülési szinteket is megtapasztaltam, és ta-nítványok is kaptak ízelítőt belőle.

Átlényegülési szintek:

farkas-kutya erő - hűség

párduc-macska hajlékonyság-alkalmazkodás sólyom - turullu kiáradás

sárkány- sár kán stabilitás

legjobban a ló-táltos szintet kedveltem.

a

fÁjdaloM

REzgéSE

– Add a kezed. – Megkéred a kezem?

– Csak elkérem. Mondta Yko, és beleszúrt egy hosszú tűt. – Jújj ez fájt. Rántottam vissza a kezem.

– Kényes harcos vagy? – Nem, de ez fájt.

– Tényleg? Nézett rám a megalázó pillantásával, amivel min-dig jelezte, hogy mennyire nem tudok semmit a sokévi tanulása-im után.

– Akkor figyeld az én kezem. Fogta a tűt és mélyen a saját kezé-be szúrta. A lány fel sem szisszent, csak mosolygott.

– Ezt hogy csinálod? Fakír vagy? – Szerinted a fakír hogy csinálja?

– Úgy tudom, hogy sok évig sanyargatja magát, és emeli a fáj-dalomküszöböt, majd megszünteti a fájdalomérzetet. A harcművé-szetben is így gyakorolnak, hogy elviseljék az erős ütéseket.

– Szeretsz sokat beszélni, látom. Ebből csak a fájdalom érzet, ami lényeges most számodra.

– Hogy a fájdalom, csak egy érzet? – Te magad mondtad, mégsem érted?

– Ezt csak így tanultam, nem is gondolkodtam rajta.

– A fájdalom egy érzet, amit az agyba küldött ingerek érzékelnek fájdalomként, vagy másként.

– Mi az hogy másként? A fájdalom az fájdalom. Nem? – Kérdésben a válasz. Nem. Add a kezed.

– Nem versz át, megint szurkálni akarsz, és az fáj? – Igen és nem.

– Tessék?

– Szurkálni akarlak, de nem fog fájni. – Én nem vagyok fakír.

– Erre bárki képes. Megérintette a homlokomat, és beleszúrta a tűt. Láttam, ahogy mélyen belehatol a karomba, de nem éreztem a fájdalmat.

– Álmodok?

– Nem csak kikapcsoltam az érzékelésedet. Megint megszúrlak. – Rendben, úgysem fáj, fakír lettem.

– Érzed?

– Nem, vagyis valamit érzek, de nem fájdalmat. Csiklandós ér-zet.

– Jó, akkor még egyet szúrok.

– Ez most olyan érzés mintha simogatnál, de jó. – Madzsar fiú, figyelj már, tűt szúrtam beléd. – Ja ,azt nem érzem.

– Látod, azt érzed amit a tudatod kialakít egy információról. A mazohisták a fájdalmat kéjes érzetté alakítják, de vallási szekták ré-vülést is elérnek általa. Egy gond van ezzel,hogy nem tudatosan irányítják,hanem életük folyamán vagy gyakorlások által kialakul bennük az ingerek átformálása. A tudatosságot elérő azonban ma-gának szabályozza az érzetek feldolgozását.

– Itt a tű, gyakorolj. – Szúrjam meg magam? – Inkább engem.

– Már mutattad, hogy nem fáj. – De fog fájni.

– Én nem akarlak bántani. – Nem bántasz, gyakorlunk.

– Akkor jó. Beleszúrtam a tűt a lány karjába. – Juuj ez fájt. De ezt nem Yko mondta, hanem én. – Ez nekem fájt, hogy csináltad?

– Egyszerű visszacsatolás. – Ez lehetetlen.

– Minden rezgés, minden rezgést a tudat irányít. – Ezt tudom, de gyakorlatban ez hihetetlen.

– A tudatos embernek semmi nem hihetetlen, ezáltal nem lehe-tetlen.

– Eszembe jutott valami. – Csak nem gondolkodsz? – Miért gúnyolódsz?

– Mert legtöbbször olyan földhözragadt a gondolkodásod, olyan nyugati. Pedig szabad szellem vagy.

– Épp erről gondolkodtam. Ha minden ember tudná a visszacsa-tolást, akkor nem bántanák egymást az emberek.

– Ezt hogy érted? Lepődött meg Yko.

– Mert annak fájna aki bántja a másikat, ezért gyorsan leszokna róla. Nincs értelme a kínzásnak, nem bántanák az állatokat…

– Megint sokat beszélsz, értem a lényeget. Úgy beszéltél mint egy bölcs Sennin.

– Igen? Éreztem, hogy áramlott a gondolat a fejembe. – Sikerült ráhangolódnod.

– Igen, de mire is?

– A bölcsesség forrására, amit a nyugatiak akashának mondanak. – Akkor már bölcs vagyok?

– Szerintem csak egy beképzelt nyugati. Most csak szerencséd volt.

– Nincs is véletlen.

– Nincs. Ügyes vagy. Sokat fejlődtél. – Neked köszönhetem.

– Most dicsérgetjük egymást? – Az baj?

– Nem segíti a tudatosságot. – Értem, vagy talán mégse? – Kivel harcolsz?

– Látom töpreng a fejed.

– Igen. Miért kell egy gyógyító szerzetesnek küzdő sportokkal foglalkozni?

– A kereszténységben talán nincs ilyen? – Ott a szeretetet hirdetik.

– Csakugyan? Nézet rám azzal a nézéssel, amitől mindig parányi-nak éreztem magam.

– Michael arkangyal talán nem tüzes kardal mászkál? Jézus tanít-ványa, hogyan tudta levágni egy képzett katona fülét? Jézus a vég-ítélet óráján miért rohangál majd fehér lovon, kivont kardal, ha úgysem ért hozzá?

– Nem tudom, erről nem beszélnek a papok. – Amiről nem tudnak, az talán nincs? – De, létezhet.

– Buddha is kiváló íjász volt, és legyőzte a legerősebb birkózót is. – Bocs hogy megkérdeztem.

– Már késő, megint kioktatlak.

– Aki nem képes harcolni, hogyan akar gyógyítani? – Hát szeretet energiával, gyógyszerekkel, bármivel. – Ha erősebb a negatív erő, hogyan akarod legyőzni? – Úgy érted, hogy küzdeni kell a betegséggel is?

– Az egész élet harc, de nem a verekedésről szól. Saját magadat kel legyőzni.

– Ha ennyi eszed van, de jobb ha saját félelmed, gyengeséged,lustaságodat győzöd le inkább. Erősíted a fizikai tes-ted, lelked, szellemed hogy harmóniában légy önmagaddal, és a ter-mészettel.

Ha van önbizalmad, akkor az életben is könnyebben boldogulsz, és csak akkor akarj másokat megváltoztatni, akkor tudsz segíteni, vagy gyógyítani másokat. Ezért gyakorlunk harcművészetet, nem verekedni akarunk, nem versenybabérokra vágyunk. Az energia ha-tását, az életpontok működését legjobban a védelem során tudod letesztelni, megbizonyosodni, hogy megfelelően alkalmazod e.

– Értem, tehát a harcművészet és a verekedés nem ugyanaz. – Látom rájöttél.

h

un

öRökSég

– Milyen mágiát alkalmazott a beavatásnál a főpap? – Koncentrált tudati energia, amit a Hunok hagytak ránk. – A Hunok sosem voltak japánban.

– Az első népet nevezik hunnak, akik MU szigetéről árasztották szét a TAN-t. a mai japánok genetikailag őrzik ezt, bár testileg már keveredtek a Kínaiakkal. A MAG népe azonban a magyarnép, Hunországban.

– Magyarország?

– Ezt csak ti mondjátok így, mindenki Hungariának ismeri. – Tényleg

– Az ősi legendák is Huni-nak nevezik az első népet, aki megkap-ta az égiek tudását.

– Atlantisz tudását?

– Atlantisznak csak Platon nevezte, azt amit alanti, vagyis lenti világnak neveztek az égiek. Egyiptomban A-mentetként, vagyis

át-mentett tudásról beszéltek. De ez jelenti A MÉN HON erejét, tu-dását, ezért szertartásaikon AMENTI bölcseitől kértek tanácsot. A Hunok nyelvén ez mind értelmet is kap, más nyelven csak nevek-nek, elnevezéseknek tűnik. Ez a mágikus nyelv titka.

– Tudom, a Hun őstörténet a kulcs az őstudáshoz. – HUN módszer a hung, a három sárkány törvénye. A kettő egymásra hatása egy harmadikat eredményez Erő, agyag, teremtés.

– Ezt alkalmazzuk a harcművészetben,és a gyógyításban is. – Két pont energia zárlata blokkolja a közte lévő energia áram-lást, vagy erősíti, a tudat irányítása szerint……

– Hogyan?

– Két ellentétes erő hat mindenre, így hat emberi szervezetre is. Ez egy állandó körforgást eredményez. Elől lefelé áramlik, míg há-tul felfelé.

– Állj fel. Szólt rám Yko, és kezével gyors mozdulatot tett lefelé. Megszédültem.

– Látod meg gyorsítottam az energia áramlást, és lement a vér-nyomásod. Ezzel lehet lenyugtatni a szervezetet gyógyítás előtt, vagy akár a támadót megállíthatod egy pillanatra. Hátul viszont felfelé kell energia húzást csinálni.

– Ha fordítva csinálom, az baj?

– Nem baj, csak erősíted az energiát, idegesíted a támadót, fel-nyomod a vérnyomást.

– Ennyi múlik az irányon?

– Igen, így tudod irányítani, hogy mit akarsz elérni. De ez szá-mit jobb vagy bal oldal esetén,vagy akár vagy karod külső és bel-ső részén is.

– Ennyire bonyolult?

– Egyáltalán nem, ha megérted a logikáját. – Mutasd a karodat.

– Juj ez elzsibbadt

– Igen így meg elmúlik a fájdalom. – Ennyi?

– Minden egyszerű.

– Ez olyan mint az akupunktúra?

– Az energia csatorna, és a pontok ugyanazok természetesen, de a Kinaiak csak bemagolják a pontok helyét.

– Az miért baj?

– Semmi sem baj, nincs jó meg rossz, még mindig nem érted? Csak az a bonyolult, és csak közelről tudják alkalmazni.

– Ezt hogy érted?

– Állj fel. Néhány lépés távolságból széttárta a karját lazán, és ek-kor elájultam.

– Jól vagy? - Masszírozta a nyakam, mire magamhoz tértem. – Igen, de ezt hogy csináltad?

– Megérintettem két pontot. – Messze voltál, hozzám sem értél.

– Dehogynem,csak nem a fizikai testedhez, az energiatesten még - hatékonyabb az energia áramlás.

– Akkor még messzebbről is képes vagy rá?

– Akár a holdról is. Nem létezik távolság a tudatnak. – Ezt már tanultam meditációban.

– De csak elmondták, nem tapasztaltad.

– Hát nem igazán. Mindent elméletben tanítanak a tanfolyamokon,meg hogy képzeljük el, meg ilyesmi….

– A nyugatiak, csak a külsőségeket másolják le, de nem értik a lényeget…

– A tanulás a magolással érhető el nem? – De buta vagy.

– Miért mondod ezt? Kétszer annyi idős vagyok mint Te, és fel-sőfokú végzettséget szereztem. Sértődtem meg, a csitri kioktatásától

– De fele olyan bölcs vagy mint én. Huncutkodott.

-A nyugati egyetemeken csak a vizsgára magolnak, nem tanulnak meg tanulni. Nálatok egy orvos bemagolja a tüneteket, a gyógysze-rek hatásait, és kísérletezik.

– Ezt miért mondod. Sokat tanulnak.

A tünetek általában többféle betegségre is ráillenek, ehhez keres gyógyszereket, kezeléseket, és ha nem hat, akkor mást ír fel, de nem érzékeli a betegség okát, így nem is tudja megszüntetni, csak a tü-neteket, vagy a fájdalmat csökkenti kábító hatású gyógyszerekkel.

– Ennyire rossz véleményed van az orvosokról?

A tanítási módszereikről van véleményem, az orvos nem tehet róla, tőle ezt követelik.

– A fájdalmat megszüntetni nem nehéz. Figyelj csak. A homlo-komhoz ért, majd kezembe adott egy tantót.

– Szúrd meg a kezed. – Ez éles kés?

– Bottal nem is lehet. Félsz? – Nem, de vérezni fog.

– Még fájni sem fog, próbáld ki.

– Rendben szúrtam a kés hegyét a karomba, de nem éreztem fáj-dalmat, és vér sem jött.

– Nem érzem.

– Persze, kikapcsoltam a fájdalmadat. Minden a tudatban zajlik. A gyógyszer is a tudatot tompítja, vegyszerekkel.

– Akkor minek a gyógyszer?

– Üzleti érdekből kényszerítik az orvosokat gyógyszerforgalma-zásra, a hatékony gyógymód ellenében.

– De az orvos a gyógyításra esküdött fel.

– Aha, mint ahogy a demokrácia a rabszolgatartó Róma alapján épül fel.

– Megijesztesz.

y

ko

a Miko

– Miért lettél Miko?

– Miért vagyok szerzetesnő? Ebbe születtem. Apám az egyik ko-lostor főpapja.

– Nem vágysz a világi életre?

– Te arra, gondolsz, hogy el vagyok zárva a világtól? Kacagott bu-taságomon.

– Igen.

– Én nem keresztény ájtatos apáca vagyok. Az ősi tudást őrizzük és gyakoroljuk. Japánban bárki bármikor beköltözhet néhány hó-napra, vagy több évre is egy Shinto kolostorba, ha megnyugvást ke-res. Diákok, vagy üzletemberek egyaránt igénybe veszik ezt a lehe-tőséget.

– De itt nem láttam idegeneket.

- Nem néztél tükörbe? Bár te nem vagy idegen. Itt tényleg nin-csenek. Ez zártabb szentély. Ide nem engednek senkit.

– Én miért lehetek itt?

– Úgy tudom, a sennin hívott téged. – Engem nem hívott senki.

– Másként történik, ezt a főpap tudja. – Rólad beszéltünk.

– Én egyetemre járok, de itt tanultam a legtöbbet. – Akkor miért jársz egyetemre? A fiúk miatt? – Azért is, de diploma kell japánban is. – Könnyen tanulsz?

– Persze, csak vizsgázni járok be. Tudom milyen választ várnak. – Előre tudod a kérdéseket?

– Dehogy, a választ hívom le.