1. Á b r á n d (Somogy m.) borókás-nyíres, 1976. X . 19.
2. Bajánsenye (Vas m.) cserfa erdő, 1977. VÏÏ. 16.
3. D a r á n y (Somogy m.) tölgyes, 1978. V I . 19.
4. D a r á n y (Somogy m.) tölgyes, 1978. V I I . 19.
5. Jeli A r b o r é t u m (Vas m.) b ü k k ö s , 1977. X . 26. (Vass A . - H o r v á t h E.) 6. Kercaszomor (Vas m.) északi lejtő bükköse, 1978. V ü . 4.
7. K ö z é p r i g ó c (Somogy m.) nyíres-tölgyes, 1976. VÏÏI. 27.
8. K ö z é p r i g ó c (Somogy m.) nyíres-tölgyes, 1977. V I E . 11.
9. K ö z é p r i g ó c (Somogy m.) nyíres-tölgyes, 1978. X . 18.
10. K ö z é p r i g ó c (Somogy m.) nyíres-tölgyes, 1978 X . 18. (Uherkovich Á.) 11. K ö z é p r i g ó c (Somogy m.) tölgyes, 1976. X . 4.
12. K ö z é p r i g ó c (Somogy m.) tölgyes, 1977. V I I I . 30.
13. K ö z é p r i g ó c (Somogy m.) tölgyes, 1978. X . 10.
14. Középrigóc (Somogy m.) tölgyes-nyáras, 1978. V I . 14.
15. K ö z é p r i g ó c (Somogy m.) tölgyes-nyáras, 1976. X . 18.
16. Középrigóc (Somogy m.) erdei fenyves, 1976. X . 4.
17. K ö z é p r i g ó c (Somogy m.) erdei fenyves, 1977. IV. 8.
18. K ö z é p r i g ó c (Somogy m.) erdei fenyves, 1978. X . 10.
19. K ö z é p r i g ó c (Somogy m.) erdei fenyves, 1978. X . 18.
20. Szakonyfalu (Vas m.) vegyes erdő, 1978. X I . 22.
2 1 . Szőce, N y í r d o m b (Vas m.) nyíres-tölgyes, 1977. VJJI. 16.
22. Szőce, N y í r d o m b (Vas m.) nyíres-tölgyes, 1977. V U . 4.
E r e d m é n y e k
A nyugat-magyarországi gyűjtések során 22 gyűjtőhelyről összesen 32 kalaposgomba
fajról kerültek elő meztelencsigák, amelyek az Árion, a Malacolimax, a Limax é s a De
roceras genusokba tartoztak. Ö t fajt lehetett közülük pontosan identifikálni, de t ö b b eset
ben csak a nemzetség volt behatárolható a p é l d á n y o k igen fejletlen, juvenilis volta miatt.
A z Árion subfuscus volt a leggyakoribb faj, ö s s z e s e n 30 p é l d á n n y a l k é p v i s e l v e , 19 gyűjtési alkalommal. A z Árion silvaticus 6 példányban került elő, és 7 juvenilis Árion példányt találtunk. A z Arionok többsége a Russulaceae családba tartozó g o m b á k r ó l került elő. A Malacolimax tenellus 10 példányban, a Limax cinereoniger 1 p é l d á n y b a n volt meg
található az összes gyűjtésben. A z Agriolimacidae családba tartozó Deroceras reticulatom- ot 2 egyed képviselte a gyűjtött anyagban, m í g juvenilis Deroceras 7 db akadt.
A talált csigáknak a g o m b á k o n való előfordulását a mellékelt táblázat tartalmazza.
M e g v i t a t á s
A táblázatban 61 nagygomba fajt szerepeltetünk, amelyen csigákat találtak. A z irodalmi adatok közül csak az általunk is megtalált csigákra vonatkozó g o m b á k a t szerepeltetjük F r ö m m i n g (1964) alapján.
B á r a legtöbb lelőhelyről csak egy-egy adat származik, az e g y é r t e l m ű n e k látszik, hogy a meztelencsigák a g o m b á k fajainak széles skáláját keresik fel.
A g o m b á n tartózkodó csiga nem mindig bizonyíték arra, hogy a csiga fogyasztja is m a g á t a g o m b á t , de mindenesetre valószínűsítjük, hogy a n a g y g o m b á k elsősorban nem
csak alkalmi tartózkodási felületek a csiga számára, hanem szándékosan felkeresett objek
tumok, amelyek általában táplálékul is szolgálnak a rajtuk m á s z ó csigáknak. M í g a mik
roszkopikus g o m b á k , penészek, z u z m ó k fogyasztása magától értetődő a legtöbb avarlakó
csiga esetében (Fröberg, L.-Baur, A.-Baur, B . 1993.), mivel a b o m l ó anyagokból, illetve a m a g a s a b b r e n d ű növényeket és a holt aljzatokat b e v o n ó mikroszervezetek (peryphyton, perilithon) összességéből álló táplálék mindig sok gombaelemet tartalmaz, addig a maga
sabbrendű g o m b á k fogyasztása csak egyes csigafajokra j e l l e m z ő .
T á b l á z a t o s ö s s z e á l l í t á s u n k b a n s z é p s z á m m a l t a l á l h a t ó k az ember s z á m á r a nyersen m é r g e z ő g o m b á k , így p é l d á u l a Tylopilus felleus, Paxillus involutus, Armillariella mel- lea, Mycena pura, Amanita verna, A. muscaria, A. phalloides, Hypholoma fajok, Der- mocybe cinnamomea, Lactarius vellereus - a több m á s k e v é s b é m é r g e z ő faj mellett.
Ez m i n d e n k é p p e n arra utal, hogy a gombatoxinoknak l e g a l á b b i s j ó r é s z e nem hat k ö z vetlen e l r i a s z t ó l a g a c s i g á k r a . Nincs k i z á r v a azonban, hogy a toxint t a r t a l m a z ó g o m b á k f o g y a s z t á s a valamilyen k á r o s k ö v e t k e z m é n n y e l j á r a c s i g á k r a n é z v e , és esetleg a huzamosabb ideig t ö r t é n ő g o m b a f o g y a s z t á s t m e g a k a d á l y o z z a . A t á p l á l é k v á l a s z t á s i k í s é r l e t e k e r e d m é n y e i l e g a l á b b i s arra utalnak, hogy a m e z t e l e n c s i g á k v á l o g a t n i tudnak a g o m b á k között, és m é g k é n y s z e r t á p l á l á s e s e t é n sem minden g o m b á t fogyasztanak el s z í v e s e n ( K ö r t v é l y , A . - Körtvély, A . 1966). B i z o n y í t o t t p é l d á u l , hogy a fitotoxinok akkor is k e d v e z ő t l e n hatással vannak a c s i g á k r a , ha e g y é b k é n t a m é r g e z ő n ö v é n y t rendszeresen fogyasztják (Speise, B . - Rowell-Rahier, A . 1991). A m é r g e z ő g o m b á k gyakori c s i g a r á g á s a i b ó l viszont az k ö v e t k e z t e t h e t ő , hogy ezek a m é r e g a n y a g o k letalis t o x i k ó z i s t nemigen okozhatnak a c s i g á k b a n .
A l a b o r a t ó r i u m i táplálási k í s é r l e t e k és a szabad t e r m é s z e t b e n megfigyelt j e l e n s é g e k között m é g sok e l l e n t m o n d á s van, aminek oka jelenleg nem tisztázható. Egyes megfigye
lések száraz időszakokban látva csigarágást a g o m b á n , a gombafogyasztást vízpótlásnak vélik, m á s o k nitrogénforrásként értelmezik ezt a fajta táplálékfelvételt (vö.: Körtvély, A . - Körtvély, A . 1966, i l l . F r ö m m i n g , E. 1954).
Magunk úgy véljük, hogy a csigáknak a g o m b á k o n való előfordulásuk egybeesik az adott növényasszociációban (erdőtípusban) előforduló g o m b á k előfordulási gyakoriságával, és nem s z e l e k t í v v i s e l k e d é s f o r m a , hanem a herbivoria egyik fakultatív formája. M í g F r ö m m i n g a németországi élőhelyeken előforduló leggyakoribb g o m b á k o n talált csigákat, a m i esetünkben a csigák által látogatott g o m b á k hűen tükrözik a dunántúli s a v a n y ú talajú nyíres-tölgyesek k ü l ö n b ö z ő társulásformáinak normál gombaflóráját.
Összefoglalás
A szerzők Vass Anna mikológus gyűjtései alapján vizsgálták 32 Vas és Somogy megyei gombafajról előkerült 5 meztelencsigafaj (Árion subfuscus, A. silvaticus, malacolimax te- nellus, Limax cinereoniger, Deroceras reliculatum) g o m b a v á l a s z t á s á t . Ö s s z e h a s o n l í t á s u l ugyanezen csigák által látogatott 34 németországi gombafajt is figyelembe vettek F r ö m ming (1954) alapján.
Megállapítható, hogy a gombafogyasztó meztelencsigák táplálékválasztásukban fakultatív herbivorok. A táplálékul választott gombafajok a magyarországi élőhelyi viszonyokat, i l letve a németországi élőhelyi viszonyokat tükrözik a g o m b á k természetes előfordulási v i szonyainak megfelelően.
A csigák által látogatott gombafajok A gombákon tálát meztelencsigák, illetve lelőhelyjelzésük
Árion subfuscus (Drap.) Árion silviticus Lohm Árion Sp. Malacolimax tenellus 0. F: Müll. Limax cinereoniger Wolf Drecorecas reticula- tum (O. F. Müll.) Deroceras sp.
Eumycotina Ascomycetes
Peziza „macrocalyx" X
Morchella esculenta Pers. ex St.
Amans
X
Basidiomycetes Hymenomycetes
Boletales Boletaccae
Leccinum scabrum (Bull, ex Fr.) S. F. Gray
10. X
Leccinum versipelle (Fr. et Hök) Snell
10.
Boletus edulis Bull, ex Fr. 1.
Suillus luteus (Fr.) S. F. Gray 16. 19.
Tylopilus felleus (Bull. ex. Fr.) P.
Karst
4.
Xerocomus badius (Fr.) Kühn ex Gill.
5.
Xerocomus crysenteron (Bull. ex.
St. Amans) Quel.
17., X 20.
Boletus sp. 20.
Paxillaceae
Paxillus involutus (Batsch) Fr. X
Hygrophoropsis aurantiaca (Wulf, ex Fr.) R. Maire
X
Agaricales Hygrophoraceac
Hygrochybe pratensis (Pers. ex Fr.) Fr.
X
A csigák által látogatott gombafajok A gombákon Lalát meztelencsigák, illetve lelőhelyjelzcsük
Árion subfuscus (Drap.) Árion silviticus Lohm Árion Sp. Malacolimax tenellus 0. F: Müll. Limax cinereoniger Wolf Drecorecas reticula- tum (0. F. Müll.) Deroceras sp.
Tricholomataceae
Armillariella mellea (Vahl. in FI.
Dan. ex. Fr.) Karst
10. 5. X
Ouclemansiella mucida (Schrad. ex Fr.) v. Hoehn
X
Calocybe gambosa (Fr.) Donk. X X
Tricholompsis rutilans (Schaeff. ex Fr.) Sing.
X
Lepista nuda (Bull. ex Fr.) Cooke 15., X
Lepista nebularis (Fr.) Harmaja X
Laccaria laccata (Scop. ec Fr.) Bk.
el Br.
X
Collybia butyracea (Bull. ex Fr.) Kummer
13. 13.
Mycena pura (Pers. ex Fr.) Kum
mer
19.
Plutcaceae
Pluteus atricapillus (Secr.) Sing. X
Amanitaceae
Amanita gemmata (Fr. Gil let X
Amanita citrina (Schaefi) S. F.
Gray
X X
Amanita muscaria (L. ex Fr.) Hoo
ker
X X X
Amanita rubescens (Pers. ex Fr.) S. F. Gray
10 X
Amanita verna (Bull. ex Fr.) Witt. X 18., X
Agariceae
Agaricus arvensis (Schaeff ex Secr.) S. Lange
X X
Macrolepiota procera (Scop. ex.
Fr.) Sing.
X
A csigák által látogatott gombafajok A gombákon tálát meztelencsigák, illetve lelőhelyjelzésük
Árion subfuscus (Drap.) Árion silviticus Lohm Árion Sp. Malacolimax tenellus 0. F: Müll. Limax cinereoniger Wolf Drecorecas reticula- tum (0. F. Müll.) Deroceras sp.
Coprinaceae
Coprinus lagopus (Fr.) Fr. 14.
Psathyrella hydrophyla (Bull. ex Merat) R. Maire
13.
Stophariaceae
Stropharia aueruginosa (Curt ex Fr.) Quél.
10.
Pholiota sqarosa (Pers. ex Fr.) Kummer
X
Hypholoma epixanthum (Fr.) Quél. X
Hypoloma fasciculare (Huds. ex.
Fr.) Kummer
X
Hypholoma sublateritium (Fr.) Quél. 11.
Cortinariaceae
Dermocybe cinnamomea (L. ex Fr.) Wünsche
X
Gymnopilus sapineus (Fr.( R. Maire X
Hebeloma crustuliniforme (Bull. ex St. Amans) Quél.
X
Rusu laies Russulaceae
Russula atropurpurea (Krombh) Britz 7.
Russula heterophylla (Fr.) Fr. X
Russula aeruginea Lidblad ex Fr. 6. 19.
Rusulla cyanoxantha (Schaeff ex Secr.) Fr.
2., 9. 15. 19.
Rusulla fragilis 15.,
22.
Rusulla vesca Fr. 3., 12. X
Rusulla brunneoviolacea Crawshay 15.
A csigák által látogatott gombafajok A gombákon tálát meztelencsigák, illetve lelőhelyjelzésük
Árion subfuscus (Drap.) Árion silviticus Lohm Árion Sp. Malacolimax tenellus 0. F: Müll. Limax cinereoniger Wolf Drecorecas reticula- tum (O. F. Müll.) Deroceras sp.
Rusulla pectinatoides Peck 15.
Rusulla foetens (Fr. ex Pers.) Fr. 21.
Rusulla sp. 15.
Lactarius quietus (Fr.) Fr. 9. 8. 15. 8.
Lactarius rufus (Scop, ex Fr.) Fr. 18.
Lactarius (Bull em. Pers. ex Fr.) Karst
10.
Lactarius blennius (Fr.) Fr. 5. 5.
Lactarius torminosus (Schaeff ex Fr.) S. F. Gray
10.
Lactarius vellereus (Fr.) Fr. X .
Lactarius resimus Fr. 19.
Aphyllophorales Polyporaceae
Pseudotramtes gibbosa (Pers. ex Pers.) Bond et Sing
21.
Hydnaceae
Hydnellum concrescens (Pers. ex Schw.) Banker
X . X .
Phallales Phallaceae
Phallus impudicus L. ex Pers. X . Scloerodermatales
Sclerodermataceae
Scleroderma citrinum Pers. X
D E R M E K , A . (1977): Atlas nasich hub. Obzor, Bratislava
F R Ö B E R G , L . - B A U R , A . - B A U R , B . (1993): Differential herbivore damage to calciculous lichens by snails. Lichenologist 25/1 85-95.
F R Ö M M I N G , E. (1954): Biologie der mittereluropihschen Landgastropoden. Duncker- Humblot, Berlin 1-104.
KERNEY, M . P . - C A M E R O N , R. A . D . - J U N G B L U T H , J. H . (1983): Die Land Schnecken Nord und Mitteleuropas. Paul Parey, Hamburg-Berlin 1-384.
KÖRTVÉLY, A . - K Ö R T V É L Y , A . (1966): Táplálékválasztási vizsgálatok a lantos mezte
lencsigával (Árion circumscriptus J O H N S T O N ) különböző k a l a p o s g o m b á k o n . M i k o lógiái K ö z l e m é n y e k 3. 103-108.
P H I L L I P S , R. (1985): Mushrooms and other fungi o f Great Britain and Europe, pan B o oks, London 1-244.
S I M O N , T. szerk. (1991): Baktérium-, Alga-, Gomba-, Z u z m ó - és M o h a h a t á r o z ó . Tan
k ö n y v k i a d ó , Budapest 1-93.
SPEISER, B . - R O W E L L - R A H I E R , A . (1991): Effects o f food availability, nutritional value and alkaloids on food choice in the generalist herbivore Arianta arbustorum. Oikos 62. 306-318.
U H E R K O V I C H , Á . (1978): A Barcsi Ősborókás élővilága I . Dunántúli Dolgozatok (A) Természettudományi sorozat Pécs, 1-151.
V I K T O R , A . - S Z I G E T H Y , A . S. (1983): The distribution of slugs in Hungary (Gastropoda:
pulmonata). Soósiana, 10-11. 87-111.
B A B A Károly Szeged
Vár u. 6.
H-6720
M A J O R O S G á b o r Budapest
István u. 49 H-1076
Az Upponyi-szoros Zebrina detrita (O. F. Müll., 1774) populációinak biometriai vizsgálata
F ű k ö h Levente
Abstract: Biometrical investigation of Zebrina detrita (O. F .Müll., 1774) population of Uppony-valley (North Hungary). The relationship beetwen shell morphology and ecological factors ( eg. vegetation, wind, microclimate) has been investigated by the author. There is a significant difference among biometrical data of Zebrina detrita of thre studied area ( U - l , U-3, U-6)
A Zebrina detrita csigafaj biometriai vizsgálatával 1978-ban kezdtem foglalkozni. Ekkor az Odor-vár (Bükk-hegység) területéről s z á r m a z ó nagyobb minta egyedeinek biometriai e l e m z é s e során a házak hosszúságának változatosságát vizsgáltam. A vizsgálat e r e d m é n y e ként tett megállapítás lényege, hogy a házak m é r e t e és az élőhely mikroklímája között kapcsolatot lehetett kimutatni (Fűköh, L . 1990).
A z 1992-es évben az Upponyi-szorosban végzett recens faunavizsgálatok alkalmával (Fű
köh, L . 1993) három mintaterület ( U - l , U—3, U - 6 ) Zebrina detrita anyagának hosszúsági adatait elemeztük véletlenszerűen kiválasztott 100 egyed alapján. A három terület az ún. Ke
resztes-kő déli kitettségű oldalában található. Rövid jellemzésük: A z U - I mintavételi hely a Horváti-lik fölötti sziklagerinc kiugrásán található. A z U - 3 mintavételi hely az Upponyi-szik- laüreg néven leírt barlang aljában cserjékkel övezett Sedum- és Sempen>ivum-fí\]okka\ borított sziklán van. Az U - 6 mintavételi pont a falu felöli völgybejárat fölötti sziklagerinc. Növény
zettel közepesen fedett, a völgyben uralkodó szél itt érezteti legjobban hatását. A mért adatok (/. táblázat) alapján készített eloszlási görbék (J^f. ábra) az alábbi kiértékelést teszik lehetővé:
/. A legegyenletesebb eloszlás az U - l mintavételi hely Zebrina detrita populációjában tapasztalható. A faunisztikai és klíma vizsgálatok szerint a Keresztes-kőnek ez a pontja az egyik legkiegyensúlyozottabb mikroklimatikus terület. Kevéssé érvényesül a szél erős szelektáló hatása (Fűköh, L . 1980), az éjszakai páradús levegő miatt a xerotermitás sem olyan m é r t é k ű mint m á s mintavételi pontokon.
2. A legnagyobb változatosságot mutató eloszlási görbét az U - 3 mintavételi pont Zeb
rina detrita populációjának vizsgálata során kaptuk. A mintavételi hely k ö r n y é k e igen vál
tozatos, nyílt, i l l . csupán Sedum fajokkal fedett karszt és cserjésekkel borított terület is megtalálható a közelében. Feltehetően ez a változatos vegetációs állapot tükröződik a m a r k á n s hármas csúcsú görbében. A z eloszlási k é p igen hasonlatos az Odor-váron vizs
gált populáció eloszlásához (Fűköh, L . 1990).
3. A harmadik terület az U - 6 mintavételi pont. A Zebrina detrita házak hosszúság adatai igen szűk eloszlást mutatnak, kiugró, erőteljes csúccsal. Ez arra enged következtetni, hogy az ökológiai paraméterek valamelyike erős szelektáló faktorként meghatározza a populáció bio
metriai paramétereit. A klímavizsgálatokból tudjuk (Fűköh, L . 1980, Domokos, T - F ű k ö h , L . 1984), hogy ezen a ponton az állandó igen erős szél szelektáló tényezőként jelentkezik.
A fentiekben leírt vizsgálati e r e d m é n y e k megerősítik azt a következtetést, hogy az ö k o lógiai faktorok (mikroklíma, a növényzettel való borítottság, szél stb) erősen m e g h a t á r o z zák egy faj metrikus paramétereit.
E k ö v e t k e z t e t é s e k , ha nem is alapulnak olyan a p r ó l é k o s v i z s g á l a t o k o n , m i n t a k o r á b b a n e területről s z á r m a z ó Granaria frumentum biometriai v i z s g á l a t a (Domokos,T. - - F ű k ö h , L . 1984 ) m i n d e n k é p p e n kiegészítik azt, i l l . tovább árnyalják azt a képet, melyet a korábbi hasonló vizsgálatok alapján felvázoltunk.
Biometriai megoszlás Zebrina detrina Upponyi szoros
/. ábra
db Keresztes-kő U - l mintanégyzet
hosszúsági adatok - véletlenszerű választás 100 darabból
Biometriai megoszlás Zebrina detrina Upponyi szoros
2. ábra
db Keresztes-kő U-3 mintanégyzet
hosszúsági adatok - véletlenszerű választás 100 darabból
Biometriai megoszlás Zebrina detrina Upponyi szoros
3. ábra
db Keresztes-kő U-6 mintancgyzet
hosszúsági adatok - véletlenszerű választás 100 darabból
Biometriai megoszlás Zebrina detrina Upponyi szoros
4. ábra
db Keresztes-kő
U - l minta U-3 minta U-6 minta hosszúsági adatok - véletlenszerű választás ÍOO darabból
/. táblázat A h á r o m mintavételi hely Z e b r i n a detrita p o p u l á c i ó j á n a k m e g o s z l á s a
a héjhosszúság f ü g g v é n y é b e n
h o s s z ú s á g (mm) U - l (db) U - 3 (db) U - 6 (db)
17,8-18,0 2 1
18,1-18,5 1
18,6-19,0 3 2
19,1-19,5 5 2
19,6-20,0 10 3 8
20,1-20,5 12 7 12
20,6-21,0 10 13 13
21,1-21,5 13 17 17
21,6-22,0 13 11 19
22,1-22,5 10 13 13
22,6-23,0 9 17 7
24,1-24,5 1 1
24,6-25,0 1 3
Irodalom
D O M O K O S , T. (1982): Morphometrical study of the chronocline o f Granaria frumentum (Draparnaud, 1801) (Gastropoda: Cohondrinidae) - Misc. Z o l . Hung. 1:45-51.
F Ű K Ö H , L . (1980): A d a t o k az Upponyi-szoros c s i g a f a u n á j á h o z . - F o l . Hist.-nat. M u s . Matr. 6:137-145.
F Ű K Ö H , L . (1990):Egy B ü k k - h e g y s é g i Zebrina detrita (O. F. Müll., 1774) p o p u l á c i ó b i ometriai vizsgálata.- M a i . Táj, 9:30.
F Ű K Ö H , L . (1993): A z Upponyi-szoros Mollusca-faunájának újravizsgálata (197—1993).- kéz
irat az E K T F T u d o m á n y o s K ö z l e m é n y e i s z á m á r a
D O M O K O S , T. - Fűköh, L . (1984): A Granaria fiumentum (Draparnaud, 1801) héjmorfoló
giája klímavizsgáíatok tükrében (Gastropoda: Chondrinidae) — Fol.Hist —nat. Mus. Matr.
9:91-107.
F Ű K Ö H Levente Mátra M ú z e u m H-3200 G y ö n g y ö s Kossuth 40.