Ülés: absztrakt fogalmak szemlélése mozgás/nyugalom

 Példa: 40 éves részvevőnő elmeséli, hogy elsőként édesapja sírját látta, aki a lány 16 éves korában meghalt. Ezután őt és saját magát látta. Apja arca szomorú, mozdulatlan volt - ilyen az igazi "gátolt mozgás". Önmagát 17 évesen egy táncórán merevnek és szomorúnak látta. "A mozgás alatt olyannak láttam magam, mint aki még nemrégen tud táncolni. Ezután arcom vidám lett, és 17 éves kori szomorú arcomat nem láttam többé."

Hozzáfűzés: igen plasztikusan megélt esemény, amely bízvást mutat a "gyászfeldolgozás" irányába. A "gyászfeldolgozás" fogalma Freudtól származik (1915) és azt a lelki aktivitást hivatott kifejezni, amelyet a veszteség pszichikai feldolgozásakor kell kifejteni. 4. Ülés: anticipáció - látom a másikat

Az "anticipáció" egy esemény, ill. bizonyos gondolati vagy cselekvésbeli célok képzeletbeli előrevetítése. Gondolkodni annyi, mint próbacselekvést végezni csekély szerepvállalással (Freud). A tapasztalat azt mutatta, hogy bizonyos jövőbeni dolog képszerű megjelenítése sokkal mélyebb hatást váltott ki, mint a puszta elgondolás. Hoffmann (1987) érdeme, hogy az anticipáció fogalmát bevezette az autogén tréningbe. "A reális cselekvésekben csak azt ismételjük, amit képzelőerőnk segítségével (értsd: fantázia, a szerző) előzőleg elhatároztunk." (Hoffmann) Majd így folytatja: "Ez az előre elhatározás a lazítás oltalma alatt lényegesen könnyebben megy. A fontos dolgokat nem futtában és nyugtalanság közepette határozzuk el, hanem nyugalomban." A katatim képélményben a "próbacselekvés" technikájáról beszélnek.

Itt kínálkozik a párhuzam az anticipáció és sok élsportoló, művész "mentális tréning"-je között. Így ha egy sífutó a start előtt gondolatban végigmegy a pályán az összes akadályt figyelembe véve, akkor később a valóságban annál jobban oldja meg a feladatokat. J. H. Schultz az anticipációt csak a másik ember vonatkozásában alkalmazta. Ezzel szemben lehetséges többé-kevésbé félelmetes jövőbeni események anticipációs elképzelése is, pl. vizsga, előadás. A küszöbön álló döntéskényszer idegességhez, belső nyugtalansághoz és alvászavarhoz vezethet, amely extrém esetben kínzó töprengéssé alakulhat. Ekkor lehet segítségünkre a felsőfokú tréning ahhoz, hogy az elhatározáshoz vezető utakat kidolgozzuk. Megvilágíthatja a dolgokat.

 Példa: 38 éves alkalmazott nőnek problémái voltak főnökével. A jelenlétében bizonytalannak és gátoltnak érezte magát. "Ma egyszerűen semmibe vett. Szeretném ezért otthagyni az állásomat." Megpróbált az elképzelt beszélgetés alatt a gyakorlat során bemutatkozni az új cégnél, amire a következő nap került volna sor. Megpróbált tehát tudatosan az új, még ismeretlen főnökével szembenézni. "Csakhogy nem ment, mert hirtelen és váratlanul megjelent a régi főnököm. Hatalmasan állt előttem. Mellette azonban megjelent a földben egy óriási sötét lyuk. Ebbe a lyukba ő beleesett - és már nyoma sem volt! Pokoli élmény volt; valamicskét megkönnyebbültem. Utána még megjelent egy páva is. Nagyon illett hozzá, mert jócskán hiú ember."

A valóságban azonban a viszonyuk tartós javulása következett be. A nőnek nem kellett állást változtatnia. "Amikor találkozom vele, csak a fekete lyukra gondolok, s máris magabiztosabbnak érzem magam."

Hozzáfűzés: ebben az esetben semmiképpen sem a mélylélektani értelemben vett feldolgozásról van szó, hanem a tagadás és elfojtás elhárító mechanizmusainak alkalmazásával történő, előre ható, ideiglenes megoldásról. Ken Wilber beszél "normális, egészséges, sőt szükséges elhárító mechanizmusokról, amelyek megakadályozzák, hogy az Én-rendszert (belső és külső) környezete elöntse, hulláma elsodorja".

A részvevőnőnek ebben a helyzetében igen nagy segítséget jelentett ez az Én-védelmi eljárás. Tanácsos lett volna a további feldolgozás.

Másik részvevőnő erre a gyakorlatra testileg reagált: a szimpatikus ismerőseinek elképzelésekor egyértelmű meleget érzett; míg az antipatikusaknál hidegségérzés lepte el.

5. Ülés: a híd

A híd a folyó két partját köti össze. A kommunikáció szimbólumaként is értelmezhetjük: a szó, mint az emberi kapcsolat hídja. A hídon új partokat érhetünk el, vagy szétzúzhatjuk a hidat, ha a kommunikáció folytatása nem tűnik lehetségesnek.

Példa: 41 éves részvevőnő a "híd" szó hallatára erős hárítást érzett. Gyermekként 9 éven keresztül folyó mellett laktak egy 30 méter magas kőhíd alatt, és ebben az időszakban nagyon kellemetlen élményei voltak. "A tréning kezdetén kellemetlen hidegséget éreztem. Ezt követően víz jelent meg a képen, vigasztalólag hatott, de ezután - félelmem ellenére - ez a szokatlanul magas híd tűnt elő. Magamat egész kicsinek láttam, úgy 3 évesnek. Ekkor megdöbbentő dolog történt: a híd összement, úgy vezetett át a folyón; nem abban a szédítő, félelmetes magasságban volt már tehát, hanem alattam volt! Ugyanakkor valami furcsát is éreztem: jobb vállam, ami egyébként kissé lóg, felemelkedett úgy, hogy magasságuk kiegyenlítődött. Ezt úgy értelmeztem, mint hidat a jobb és bal vállam között."

Ezután a beszámoló után a részvevőnő láthatóan oldott és megkönnyebbült benyomást keltett.

Hozzáfűzés: mi is történt itt? A kezdeti - érthető - ellenállás után a "híd" szóval szemben háromféle dolog lépett fel:

• a) Életkori regresszió (Visszapillantás) a 3. életévre, amikor a régen átéltek újra megjelennek az Itt és Most-ban. (Bálint (1970) megkülönbözteti a regresszió jóindulatú és rosszindulatú formáját. Az elsőnél egy kölcsönös bizalmi és jóindulatú viszony hátterén az egyén szinte ujjászületik és új lehetőségeket fedez fel. A másiknál az út igények és követelések spirálján keresztül vezet, melyek infantilis kötődési tendenciákat sejtetnek. Ez utóbbi fordulhat elő jelentős Én- szerveződési defektussal rendelkező betegeknél. Számukra az autogén tréning kontraindikált.)

• b) A nagy félelmekkel összekapcsolódott gyermekkori hídélmény felelevenedik,

összezsugorodik, és picinyke híddá alakul át, amitől már semmiképpen sem kell félnie. Ezt a folyamatot "Spontán korrektív emocionális tapasztalásként" írhatjuk le: gyermekkori frusztrációk és kudarcok átélései korrigálódhatnak az Itt és Most pozitív aspektusából, amely gyakran vezet a viselkedés megváltozásához és nagyobb belső szabadsághoz, különösen ha a folyamat gyakrabban megismétlődik.

• c) A részvevőnél testi változás következik be. Vállának állapotára ő maga is a "kiegyenlítődés" szót használta. A kiegyenlítődés a kompenzáció szinonímája. (Itt fellelhető egy párhuzam a C. G. Jung által kifejtett fogalommal, némely éjszakai álom "kompenzatorikus hatás"-ával: "A kompenzáció általában a normális lelki egyensúly helyreállítását célozza, így tehát a pszichikai rendszer egyfajta önszabályoja." (C. G. Jung) A lelki egyensúly alatt a tudatos és tudattalan viszonyának kiegyenlítettségét értjük.)

Végezetül nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy a terapeutához való viszony is hídként fogható fel. Langen mondása idéződik fel bennem:

"Nem a módszer gyógyít, hanem az orvos."