http://szepsegtar.blogspot.com
T
ar
tó
sí
tás
, b
efőz
és
Vanília (Vanilla planifolia)
Közép-Amerikából, Mexikó keleti részéről származik. Számunkra az orchidea-félékhez (kosbor-félék) tartozó futónövény hosszú toktermése az érdekes.
A vanília kilenc hónapig neveli a termését, amit még félérett és ízetlen állapotában, kézzel szüretelnek le. Ezután két hónapon át tartó gondos (meleggel és vízzel végzett) fermentáció következik, ezen időszak alatt alakulnak ki az általunk is ismert vanília íz- és illatanyagai.
Édeskés, fűszeres aromája hő hatására jön elő igazán. Édességek, fagylaltok, sütemények és édes mártások fűszere. Érdekesség, hogy a cellulózgyártás melléktermékeként vanillin képződik, ezért sajnos az élelmiszeripar a konzervált élelmiszerekben már egyáltalán nem, vagy csak nagyon kis mennyiségben használ természetes vaníliát.
Kömény (Carum carvi)
Európában, valamint nyugat- és dél-Ázsiában honos. Hegyvidékeink nyirkosabb részein vadon termő, és sok helyen nálunk is termesztett kétéves növény. (Ismeretes egy- és többéves változata is.) Már az ókorban is fűszerként tartották számon. Széles körű használata Európában csak a XIII. században terjedt el. Ernyősvirágzatú, kb. 60 cm magas fűszernövény. Félhold alakú, barnás színű termése a kömény- mag. A kellemes aromát és ízt adó hatóanyaga az illóolajban lévő karvon.
3-7 % illóolajat (50-60% karvon, 30 % limonén, dihidrokarvon, karveol stb.), cserzőanyagot, gyantát, 10-20 % zsíros olajat és 20 % fehérjét tartalmaz. Levesek, főzelékek, káposztából és burgonyából készült ételek, párolt és sült húsok, kolbászok kedvelt fűszere. Használják még sajtok, sajtkrémek, saláták, körözött ízesítésére, de fűszereznek vele kenyereket, pogácsákat, sós teasüteményeket is.
Fűszerkeverékek és fűszerkivonatok egyik alapanyaga. A belőle nyert illóolajat különböző likőrök készítéséhez is használják. Étvágygerjesztő, gyomorerősítő, szélhajtó hatása miatt teakeverékek alkotója.
Savanyúságok, savanyú káposzta elengedhetetlen fűszere.
A karácsonyi ünnepkör után a farsanghoz kapcsolódik a legtöbb szokás és hagyomány. Ennek legjellegzetesebb eseményei az álarcos, jelmezes bálok és táncos mulatságok. Eredetét tekintve a farsang számos ősi hagyománnyal, népszokással van kapcsolatban; egyes elemeiben a pogány téltemető, tavaszváró és termékenységi ünnepek rítusai ismerhetők fel.
A vízkereszttől hamvazószerdáig tartó időszak a vigadozás, mulatozás, evés-ivás, bálozás, karneválozás ideje, amit viszont majd böjt követ. Alig léptünk át az új esztendőbe, január 6-án (azaz vízkereszt vagy háromkirályok napján) máris kezdetét veszi a lakomázás, szórakozás másfél-két hónapos időszaka: egymást érik a különféle bálok, mulatságok; a farsangi mulatságoknak majd csak a húsvét előtti negyvenedik nap, vagyis a húshagyókeddet követő hamvazószerda vet véget.
A Kárpát-medence területén sokfelé tartottak házszenteléseket. Énekeltek, a pap megszentelte, „megfüstölte” a házat. Utána a háziak megvendégelték őket. Az „egyházúak” egy zsákba szilvát, diót, lisztet, szalonnát, kolbászt szedtek, amit a pap és a kántor osztott szét egymás között. Egyharmad volt a kántoré, kétharmad a papé.
Az adott időszakot két fő szempont jellemzi: egyrészt a tavaszvárás és a télűzés mulatságai – „jó enni a böjt előtt” –, másrészt a böjti időszak tisztuló, önmegtartóztató magatartása, melynek lényege a testi, lelki megtisztulás.
Az ételekhez hiedelmek kapcsolódtak: disznófejet, kolbászt ettek, varázsló szándékkal.
A farsang vége előtti utolsó, csütörtöki napon különösen sok laktató, húsos, zsíros ételt főztek. Nem csak az élvezet kedvéért, hanem azért, mert hiedelmek is fűződtek hozzá: azt tartották, ha ilyenkor sokat esznek, egész évben lesz elegendő ennivaló az asztalukon.
A fánknak is mágikus erőt tulajdonítottak: amelyik házban fánkot sütöttek, annak nem vitte le a tetejét a vihar.
A XIX-XX. században majdnem mindenhol elterjedt a fánk, mint igazi farsangi étel. Az első sütetből sokan eltettek néhány darabot, megszárították, porrá törték, és az év során a megbetegedett állatok takarmányába tették. Miután akkoriban még disznózsírban sütötték, jól mutatta a zsíros és a következő böjtös időszak zsírtalan étkezésének határát.
Az ezen időszak alatt felhasznált fűszerek is mutatnak kettősségeket.
Ekkorra a november-december tájékán elkészített füstölt kolbász már jól összeérett.
A házi kolbászok egyik fő fűszere a köménymag. A finom, szalagos farsangi fánkhoz pedig elengedhetetlen fűszer a vanília.
A KÖMÉNYMAG ÉS A VANÍLIA
http://fuszerek.eu/Technik
ák, p
rakt
ik
ák é
s egyebek
Hozzávalók 1 befőttes üveg
15 x 15 cm-es tüll háló vagy finom szövésű géz anyag befőttes gumi
4 evőkanál csíráztatható mag
0. nap: A magokat megmossuk és 4 órára beáztatjuk tiszta vízbe. Ezután leszűrjük a vizet és a magokat beletesszük a befőttes üvegbe. Az üveg szájára tesszük a lyukacsos anyagot, amelyet a befőttes gumival ráfogunk. Az üveget fejjel lefelé, kicsit ferdén beleállítjuk egy tálba vagy rácsra, hogy a felesleges víz el tudjon távozni. Nincs különleges helyigénye, de ne legyen közvetlenül napfényben. A magok megduzzadnak, egyik-másik már fel is reped.
1. nap: A nap folyamán a csírákat 2-3 alkalommal át kell öblíteni, azaz felöntjük vízzel úgy, hogy jusson mindenhová. Majd leöntjük a vizet és az üveget ismét visszaállítjuk fejjel lefelé, hogy ne maradjon víz az üvegben. Ezen a napon már megjelennek a sárga csírák, kis "kukacok" formájában. A magok térfogata megduplázódik, most majdnem az üveg feléig érnek. 2. nap: Folytassuk a magok öblítését; naponta legalább háromszor engedjük fel vízzel, majd öblítsük le. Ekkor már szép hosszú, fehér csírák is megjelennek, legtöbb helyen még sárga a sziklevél, de az üveg közelében, ahol világosság éri a csírákat, már vannak zöld levelek is. Ezen a napon már ki lehet venni őket az üvegből, átforgatni, hogy azok a csírák, amik eddig belül voltak, most kívülre kerüljenek, őket is érje a fény. Lehet belőle fogyasztani, megkóstolni.
3. nap: Ha eddig minden rendben ment, a csírák kinőtték a befőttes üveget. Kisebb adagot már lehet kivenni belőle és elfogyasztani. A legtöbb sziklevél zöld, de vannak még benne sárgák is. Folytassuk a napi 2-3 öblítést.
4. nap: Már minden sziklevél ledobta magáról a maghéjat, zöld lett, és szép fehér, hosszú csírát is növesztett. Jól átöblítjük és máris fogyaszthatjuk. Ami megmarad, azt dobozban betehetjük a hűtőszekrénybe, egy hétig eláll. Ha túl sötét a csírázás helye, akkor vastag, fehér csírákat kapunk, a sziklevelek világosak maradnak. Ha világos helyen csíráztatunk, akkor klorofill termelődik a sziklevelekben, szép zöld csíráink lesznek. Mindkét esetben egészséges, fogyasztható a csíránk!
Az egészséges táplálkozás nélkülözhetetlen alapja a csírák fogyasztása. Nem véletlen, hiszen a csírák a növény felneveléséhez szükséges hatalmas mennyiségű enzimet tartalmazzák.
Csírákat találhatunk dobozban is a hipermarketek polcain, én mégis arra biztatok mindenkit, hogy vásároljon inkább bio-magokat és csíráztasson otthon. Nem varázslat, nincs szükség hozzá bonyolult, drága berendezésre, de még speciális eszközre sem. Az otthon nevelt csírák frissek, olcsók és sokkal finomabbak, mint a készen vett társaik.
Ami kell a csíráztatáshoz:
csíráztatni való mag (ne legyen vetőmag, mert azokat vegyszerrel kezelik, étkezésre alkalmatlanok) víz, vagyis nedvesség
levegő idő…
Azt gondolom, ha a magokat sikerül beszereznünk, a többivel már nem lesz gond!
Most a retekcsíra növekedését fogom bemutatni. A retekről tudni kell, hogy természetes antibiotikum, hatékony vértisztító hatású. Kedvező hatással van a májra és a vesére. Hőtermelő hatása is ismert, ilyenkor télen segít felmelegíteni a testünket; ha fázósak vagyunk, együnk sok retekcsírát.
Mivel a csírában koncentráltan található meg a retekben található vegyület, így először csak kisebb mennyiséget fogyasszunk belőle. Nagyon erős a tisztító hatása, ezért naponta ne együnk 10 dkg-nál többet.
Segíti az emésztést, tisztítja, fehéríti a bőrt.
Magas C-vitamin tartalma miatt remek gyógyszer megfázásra, melléküreg-gyulladásra, asztmára, hörghurutra.
CSÍRÁK
http://gittarawfood.blogspot.comT
ec
hnik
ák,
p
raktikák
é
s
eg
ye
b
ek
A szalvétát színével lefelé kiterítjük.
Valamennyi sarkot behajt- juk a közepéig, a keletkező éleket lesimítjuk.
Megfordítjuk a szalvétát. Ismét behajtogatjuk a sar- kokat a közepéig, az éleket itt is lesimítjuk.
Megint megfordítjuk a szal- vétát.
Újra behajtogatjuk a sar- kokat a közepére, az éleket megint lesimítjuk.
Utoljára megfordítjuk. Az itt keletkezett kis fü- lecskéket óvatosan kinyi- togatjuk és már tehetjük is a tányérok közepébe.
Ezt a szalvétahajtogatási technikát használhatjuk mindazon étkezéseinkhez, amelyhez lapos- vagy kistányért használunk a terítékhez. Elkészítését kifejezetten papírszalvétából ajánljuk, textilből csak az élek levasalásával valósítható meg, ami nagyon munkaigényes.
DÉL KERESZTJE - SZALVÉTAHAJTOGATÁS
http://tucsokbogar.blogspot.comTechnik
ák, p
rakt
ik
ák é
s egyebek
Tipp: Nagyon jól mutat rajta a zsömle, vagy egyéb pékáru. A szalvétát megfordítva is használhatjuk, ekkor egy egészen más formájú és mintázatú keresztet kapunk.
Az elkészítés menete:
Ahhoz, hogy stabilan tudjuk a szalmát, a malackákat és a lóheréket a bőségszaruban elhelyezni, a szarut kitöltjük a száraz tűzőhabbal. A tömböt éles késsel felvágjuk a megfelelő méretre. A tűzőhab jól kitölti a szaru belsejét, nincs szükség nagyobb mennyiségű szalma beszerzésére. Amikor elkészültünk vele, akkor következik a szalmakötegek összeállítása és rögzítése. Ehhez a szalmából kis csomókat fogunk és drótot hurkolunk köré, amivel majd a tűzőhabba szúrjuk. Szorosan összefogunk egy köteg szalmát. A drótot átvezetjük a csomó közepén, majd a hátoldalán visszahajlítjuk. A felénk eső drótszárat erősen megfeszítve körbetekerjük a szalmaszálak körül. Ha már stabil a kötés, a két drótszárat egymásba fonjuk. Az így elkészített köteg fekvő, de készíthetünk álló kötegeket is. Ebben az esetben a szalmaszálakat alul fogjuk össze és ott kötegeljük. A drótozást eltakarhatjuk, ha szalmaszálat tekerünk köré. A kötegeket egymás után beleszúrjuk a tűzőhabba. A kellő sűrűség elérése után a malackákat és a lóheréket is megdrótozzuk, majd elhelyezzük azokat a kompozícióban. A lóheréknek szárat is készíthetünk, ha a drótszálat körbetekerjük
kaucsukszalaggal.
A 2011-es év kezdetére készítettem egy bőségszarut, melybe szerencsehozónak malackákat és négylevelű lóheréket tettem. Az elkészítése igazán egyszerű. Malackákat ültettem szalmahalom közepébe, hogy túrni tudják azt… Azért a tulajdonságáért, hogy túr – azaz kitúrja a szerencsét –, került a malac nem csak az újévi üdvözlőlapokra, bélyegre, hanem a kártyába is, ahol a legerősebb ütőnek adott nevet: makk, zöld, disznó (ásznak is mondják). Legendák, fabulák és mítoszok veszik körül évszázadok óta a négylevelű lóherét. Már Éva is négylevelű lóherét vitt magával a Paradicsomból való kiűzetésekor, hogy a gondtalan időkre emlékezzen általa. A négylevelű lóhere a kiegyensúlyozottság és a szerencse szimbóluma. A bőségszaruba tett levélkék és a malackák hozzák el az Önök számára is a bőséget és a szerencsét, az egészséget és az erőt ahhoz, amit kitűztek maguk elé.
ÚJÉVI BŐSÉGSZARU
http://ceffaviragboltja.blogspot.comT
ec
hnik
ák,
p
raktikák
é
s
eg
ye
b
ek
Ha nem tudunk beszerezni bőségszarut, használhatunk fonott kosárkát is.
Elkészítése hasonlóképpen indul. A tűzőhabbal kibéleljük a kosarat.
Törött virágcserépdarabokat helyezünk az egyik oldalra, a tűzőhab elrejtésére mohát használunk, amiket U alakú drótdarabokkal rögzítünk a tűzőhabhoz. A másik oldalra a szalmát fölvágjuk kisebb darabokra, rászórjuk a tűzőhabra, majd a malackákat is beleültetjük a szalmába.
A kiválasztott kosár és az elfektetett cserépdarabok hangsúlyozzák a nyers jelleget, a rózsaszín malackák a szalma és a moha a természetességet közvetítik.
Kívánok mindenkinek sikerekben gazdag, nagyon boldog új évet!
Elkészítéséhez az alábbiakra lesz szükség:
bőségszaru: ha éppen nem tudunk beszerezni, akkor bármilyen szalma alapú tál vagy kosárka is megfelel ennek a célnak
szalma: fontos, hogy a színe szép sárga legyen tűzőhab: száraz oázis
dekorációs kellékek: malacka és négylevelű lóhere, amelyek lehetnek kerámiából, pom-pom vagy kötési technikával, esetleg nemezből készült kellékek