Kedves Olvasóm!
Az elmúlt év őszi időszakában c kis könyvecském teljesen elfo-gyott, s azt gondoltam már többet ki sem adom, mivel 1992 óta mindig vigyáztam arra, hogy kapható legyen. Mégis a sok tele-fonon, személyesen, s e-mailben való kéréseknek engedve ki lesz
adva ötödszörre is. Ezzel is segítve az idő közben felnövő ifjú asz-szonykákat, akik egészségesen szeretnék táplálni családtagjaikat télen is. Hiszen többen arra hivatkoztak, hogy rokonuknál, idősebb barátaiknál látták, vagy kölcsön is kapták, s szeretnék ha saját tulajdonukban is meg lenne ez a konyhai munkához sok tanácsot adó kis könyv.
Mit is tartalmaz e kis füzet? Útmutatást a gyümölcsök, zöldségek télire való egészséges eltevésével kapcsolatban: Befőttekként eltett gyümölcsök MÉZZEL, natúr, kicentrifugált rostos levek, finom savanyúságok - ecet nélkül -, s majd az aszalás titkaira is felhívja a kedves olvasó figyelmét. Lekvárok, dzsemek, nyers „VEGETA" elkészítésének módja is megtalálható benne. S a már közismerten káros tartósítószerek elhelyezésének módját is meg-tanulhatja, így alkalmazva nem találkozik közvetlenül gyü-mölcsünkkel, tehát káros mellékhatását nem éreztetheti velünk. CSAK HAGYOMÁNYOS CELOFÁN ALKALMAZÁSÁVAL érvényes a könyvben leírt tanács!
Mit kell tudnunk a mézről? Olyan elemeket tartalmaz, melyek a vér pótlásánál nélkülözhetetlenek. Más cukrokkal szemben nagy előnye éppen magas szőlőcukor-tartalmában rejlik, mert ez nem emeli a vér cukortartalmát azon szint fölé, amit a szervezet köny-nyen el ne viselne! Nyugtatóan hat a gyomorra, enyhíti a kínzó köhögést és az ízületi gyulladással járó fájdalmakat. Hol találunk egy táplálékot, amely nemcsak édes, de kiváló altatószer is? 15 perc alatt felszívódik. Rendkívül jó idegnyugtató.
E kis füzetben mindenre gyakorlati útmutatásokat kap.
Kedves Háziasszonyok! Sok sikert kívánok e szép és igen hasznos munkához!
Bokor Katalin
BEFŐZÉS CUKOR NÉLKÜL?
RECEPTEK
Megjelent könyveim:
Táplálékod legyen gyógyítód! Hit, remény, szeretet - Versgyűjtemény
Biokozmetika
Gyógyíthatatlan? - Csontritkulás - Mozgásszervi betegségek Gyermekvárás - gyermekáldás
Életreceptek - Ételreceptek - Vegan receptek A szeretet mint gyógyító erő
Egészség minden napra értelmi, lelki és fizikai életünkben
-Befőzés cukor nélkül? Receptek
Bokor Katalin
BEFŐZÉS CUKOR NÉLKÜL? RECEPTEK
Írta: Bokor Katalin © 1998
Lektorálta: dr. Kovácsai Sándor Kiadó: „Bethesda T ó " Bt.
ISBN 978-963-87763-1-0 Nyomtatás: T E X T Nyomdaipari Kft.
Felelős vezető: Knyihár Lajos
Bokor Katalin
BEFŐZÉS
CUKOR NÉLKÜL?
Receptek a „Táplálékod legyen gyógyítód"
című könyv tanácsai alapján
TÉLIRE KÉSZÜLNI, DE HOGYAN?
Gyümölcseink, zöldségeink
befőzése, aszalása, tárolása
tartósítószer és ecet nélkül?
ELŐSZÓ - negyedszer...
Mottó: „ORANDUM EST UT SIT MENS SANA IN CORPORE SANO." „Arra kell törekedni, hogy ép testben ép lélek legyen." (latin bölcsesség) A tanács első része arra tanít bennünket, hogy töre-kedjünk ép testre, tökéletes egészségre... Törekedni, ten-ni érte valamit, amit eddig nem tettünk, de megtehetünk.
Mindig örömmel térek haza a téli napokon is hosszú útjaimról, mert tudom, hogy éléskamrám - a nyári mun-kák eredményeként - nem üres.
Befőzés
cukor, tartósítószer, ecet NÉLKÜL!
A gyümölcsök, zöldségek, gyógynövények aszalása sem nehéz feladat. Télen ez nagyon jó csemege, ugyanakkor értékes táplálék is családunk számára.
A tavaszi fáradtság, a vérszegénység könnyen elkerül-hető, ha az általunk készített aszalt szilva reggelinél és vacsoránál is terítékre kerül. Családunk biztosan jóízűen elfogyasztja a szépen elkészített müzlitortákban, kásák tetején.
Minden gyümölcsnek van érési ideje, s ha akkor, ol-csón többet vásárolunk belőle és télire elkészítjük, igen sok pénzt meg tudunk spórolni.
Ha váratlan vendég jön, csak a legfelső polcra nyúlok a különböző rostos levekért - melyek nem tartalmaznak sem cukrot, sem festéket -, és meg tudom kínálni
vendé-geimet. Beszélgetés közben jóízűen elfogyasztjuk, és még olcsóbb is, mint ha üzletben vásároltam volna.
Szervezetünk helyes vízháztartásának biztosításához télen is fontos, hogy éléskamránkban sorakozzanak a rostos gyümölcslevek.
Örömmel emlékszem vissza egy budapesti orvosnőre, aki megmutatta „éléskamráját": előszobai beépített szekrényében tárolt befőttjeit, savanyúságait, melyeket e könyv receptjei alapján készített. Ott, a meleg szek-rényben is elálltak, mert mindent a leírtak szerint csinált. Ügyelt a gyümölcsök, zöldségek épségére, az üvegek tisz-taságára. Az üvegek lezárásához hagyományos (cellulózt tartalmazó) celofánt használt, közé téve a tartósító-szereket. Így nem volt gondja népes családja téli el-látására. Így szólt hozzám: „Kati! Téged minden üveg fel-nyitásakor emlegetünk! Csodálkozom, hogy nem csuk-lasz állandóan!"
Mottó: Étrendünk megválasztásánál
ne az étvágy puszta kielégítése legyen a cél, hanem kövessük az egészséges életmód szabályait.
„Mindazok, akik értik az egészség törvényeit és követik elveit, őrizkednek a végletektől mind élvezetekben, mind korlátozásokban. Étrendjük megválasztásánál nem étvá-gyuk puszta kielégítését, hanem testük felépítését tartják szem előtt. Vigyáznak minden képességükre, hogy azok a lehető legjobb állapotban, a lehető legnagyobb szol-gálatot tehessék Isten és az emberiség ügyének. Étvá-gyukat értelmük és a lelkiismeretük szabályozza. Jutal-muk: egészséges test és józan ész. (E. G. White: Válaszd az életet 88. o.)
1998 tavaszát írjuk... Naponta újabb és újabb levelek érkeznek, betegek, egészségesek különböző problémá-ikkal keresnek meg. Idézet az egyik levélből:
„...Nyárra várom első kisbabámat, s az ő számára kere-sek egy könyvet már fél éve, de hiába. Pest összes köny-vesboltját, antikváriumát bejártuk, de nem találtuk a szá-munkra oly fontos könyvet. Ön írta és a címe: Befőzés cukor nélkül? ... Abban a reményben írok, hogy Ön tud segíteni. Szeretném, ha gyermekem egészségesebb éte-leken nevelkedhetne, mint én..."
Így került sor a negyedik kiadásra, hogy még sok kis-baba kapjon cukor, tartósítószer és ecet nélküli ételeket télen és nyáron is.
Előadásaim után szinte minden helységben többen is örömmel újságolják tapasztalataikat: Katalin! Nagyon szépek a befőttjeim, rostos leveim, s nahát, a brassói savanyúság is mindenkinek ízlett.
Voltak, akik meghívtak, nézzem meg az éléskamrá-jukat, ahol a polcon sorakoztak a szépen telerakott be-főttesüvegek. Ez most már saját munkájuk eredménye volt. Velük örültem a ténynek: családjuk egészsége érde-kében mézzel édesített befőtteket, egészséges rostos le-veket tettek el, melyek a gyümölcs valódi ízét és táp-értékét adják. A káros ecetes savanyúságok helyett brassói savanyúság készült. Az új, egészséges ízeket megszokták, megkedvelték.
Sokszor tapasztaltam (saját magamnál és a környeze-temben is), hogy ha felhívták a figyelmet valamely étel „egészségesebb" elkészítésére, ez a válasz: „Édes-anyámtól nem így tanultam, ő nem így szokta."
Szép, és igen megbecsülendő, ha édesanyánk a legel-ső példaképünk, de biztos vagyok abban, hogy ő sem
sértődne meg azért, hogy saját egészségünk érdekében mi sok mindent másképp készítünk, mint ő annak ide-jén.
A konyhaművészet is olyan, mint a divat művészete: egy sima angol kosztüm minden időben sokkal elegán-sabb, mint a divathóbortok túlkombinált ruhái. Egy egyszerűen, de egészségesen elkészített étel sokkal job-ban válik szervezetünk egészségére, mint a túlfűszere-zett, túlkombinált ételek.
„A testnek élete a vérben van" - olvasható a Bibliá-ban. Vérünk pedig abból képződik, amilyen táplálékot veszünk magunkhoz. A jó háziasszony már kora
ta-vasszal gondol a téli étkezésre, hogy milyen ételekkel fogja családját ellátni a hideg napokon.
Itt a befőzés ideje. Szeretném arra serkenteni az édes-anyákat, hogy tanulják meg e szép munkát. így hozzá-járulnak családjuk egészségéhez.
Hadd idézzem dr. Antalóczi Zoltán: Szív- és ér-betegségekről mindenkinek című könyvéből a szalicil-savval kapcsolatos leírást: „Azt hiszem, nem mindenki tudja azt, hogy a Colfarit voltaképpen szalicilsav, tehát Aspirin. A szalicilsav tehát nem csupán reumás és hűlé-ses megbetegedésekben, izomfájdalmakban hatásos, hanem egyben ún. kis hatású véralvadásgátló szer is. Sajnos, nem ritkán - akár már néhány
szalicilsav-tabletta bevétele is - gyomorfekélyt okozhat vérzéssel, amelyet a beteg, ha nem hány vért, szurokfeketére színezett székletéről önmaga is felismerhet..."
De mi történik velünk, amikor minden üveg befőt-tünkre egy késhegynyi szalicilt szórunk, vagy - mint több helyen olvastam - minden kiló gyümölcsbe egy kávéskanálnyit belekeverünk? Elgondolni is rossz!
Nem véletlen, hogy annyian gyomorfájdalomra pa-naszkodnak...
Már tizedik éve - mióta hazajöttem Brazíliából - az e füzetben leírtak szerint teszem el gyümölcseimet, zöld-ségeimet. Mindig gyönyörűen elállnak, pedig semmiféle tartósítószert nem teszek közvetlenül a gyümölcsre, zöld-ségre. A két celofán közé szórom a nátriumbenzoátot vagy szalicilt. Közvetlenül a gyümölccsel nem érintkezik a tartósító, de hatására mégsem kelhetnek életre a pe-nészgombák.
Nagyon szeretném itt felhívni a háziasszonyok fi-gyelmét arra, hogy csak a hagyományos celofánt
hasz-nálják ezen eltevési módok alkalmazásakor.
Megkérdeztem egy nyomdaipari mérnököt: Miért nem maradt meg a gyümölcsöm a különböző „befőző" fóliák-kal? Ezt válaszolta: A hagyományos celofán cellulózból készült, ezek az újabb fóliák pedig műanyagot tartal-maznak!
Kedves Olvasóm!
Kívánom, hogy örömmel végezze a befőzés munkáit. Családja egészsége érdekében fogadja meg befőzési tanácsaimat. Nevelje át önmagát és családját is: cukor helyett mézzel édesítse a befőtteket és a többi ételt is.
E könyvben mindehhez gyakorlati útmutatásokat kap. Sok sikert kívánok e szép és igen hasznos munkához, s jó étvágyat kedves mindannyiuknak az egészséges ételek elfogyasztásához.
„FRISS GYÜMÖLCS - NAGY ÁLDÁS"
Ellen Gould White: Tanácsok az étrendhez és táplál-kozáshoz című könyvében külön fejezet foglalkozik a gyümölcsök és zöldségek táplálkozási szokásainkban be-töltött fontos szerepével. Többek között ezt írja:
„...az év legnagyobb részében igyekezzünk friss gyü-mölcsöt fogyasztani, s nagy áldás számunkra, ha azt mi magunk frissen szedhetjük a fáról... Míg nyersen fo-gyaszthatjuk, ne főzzük, s minél kevesebb főtt ételt együnk. Szükséges lehet, hogy készítsünk belőle télire, de azt lehetőleg üvegedényekbe tegyük el, s ne dobo-zokba (fém vagy lemez konzervdoboz). Tanítsuk né-pünket, hogy bőségesen fogyasszon nyers, friss almát, barackot, körtét, szőlőt, lehetőség szerint minden gyü-mölcsöt, ami beszerezhető.
Emésztési zavarokkal küszködő egyéneknek igen tanácsos friss gyümölcsöt fogyasztani. Speciális gyümöl-csök vannak, amelyekkel helyrehozhatjuk egészségün-ket. De ilyen esetben nem tanácsos a gyümölcsöket egy 'komplett étkezés' után fogyasztani - tehát keverve más élelemmel."
Itt hívom fel a kedves olvasó figyelmét a Táplálékod legyen gyógyítód című könyvemben felsorolt gyümölcs-kúrákra: alma, körte, szőlő és más gyümölcsök, amikor speciálisan egy-egy féle gyümölcs fogyasztását tanácso-lom. A könyvben bemutatott táblázat segít eligazodni abban is, hogy egy étkezés során mely gyümölcsöket tanácsos egyszerre, s melyeket nem ajánlott egyszerre fogyasztani. (Például a savanyú és édes gyümölcsök fogyasztására vonatkozóan.)
Súlyosan vétünk saját egészségünk ellen, ha a gyü-mölcsöt és zöldséget egy időben fogyasztjuk. Ezzel kap-csolatban E. G. White a következőket írja:
„Zöldség vagy gyümölcs finoman elkészítve nagyon egészséges lehet az ő saját állapotában. Van, mikor en-gedve kívánságainknak, összekeverve fogyasztjuk, mivel semmi jelét nem érezzük annak - pillanatnyilag -, hogy ártalmas lenne.
Sok személy meghalt már azért, mert a gyümölcsöket a zöldséggel keverve fogyasztotta, s ezáltal egy erjedés keletkezett a gyomrában, így ezek a táplálékok mérgező anyagokkal teli vért produkáltak, s ezzel elárasztották az egész szervezetet."
Tapasztaltam - a jó Isten kegyelméből -, hogy milyen jó azoknak, akik egész évben friss gyümölcsöt, zöldséget fogyaszthatnak. De mi itt, Magyarországon lakunk, ahol minden évben beköszönt az igazi tél. a fák elhullajtják leveleiket. Mi a természettel együtt várjuk a tavaszt, hogy a fák virágozzanak, újra kizöldüljenek, s ismét friss gyümölcsöt adjanak nekünk.
Ezért meg kell tanuljuk azokat a „fogásokat", melyek segítségével a gyümölcsöket, zöldségeket egészségesen, a legkisebb vitaminveszteséggel tudjuk eltenni télire.
FŰSZEREK
Szeretném itt idézni dr. Vander gondolatait A modern természetgyógyászat című könyvéből néhány gyakran használt fűszerünkről, ízesítőnkről.
Ecet:
...elpusztítja a vörösvértesteket a vérben, ezért elősegíti a vérszegénységet. Ne éljünk vele, kerüljük minden étkezésünknél. Helyettesíteni tudjuk citromlével, rebar-baralével.
Mustár:
Izgatja a gyomrot, beleket és a vesét. Szomjúságérzetet produkál. Sokféle betegséget idéz elő..., illetve gátolja, hogy betegségeinkből felgyógyuljunk.
Konyhasó:
...Annak ellenére, hogy serkenti étvágyunkat, ha a kellő mennyiségnél többet fogyasztunk, károsan hat az emésztőszervekre, a vesére mint egy állandóan jelenlevő méreg. Minden vesebeteg, magasvérnyomásos, szív- és érbeteg köteles elkerülni! Vannak olyan néprétegek, ahol nem ismerik a só fogyasztását, de sokkal egészsége-sebbek, mint mi.
Aki nem tud mértéket tartani a só fogyasztásában és rászokik, ízlése annyira megromlik, hogy már nem is találja az ételt túl sósnak.
Egy átlagos ember napi sószükséglete 0,5-1,3 gramm só, de egy tányér levesben ennél többet találunk. Nehéz fizikai munkát végző emberek - akik jobban
verej-tékeznek - fogyaszthatnak naponta 3 gramm sót. De ők is ennél több sót fogyasztanak már egy-egy étkezésnél is. Igyekezzünk ezért étkezési szokásainkon úgy változ-tatni, hogy napjában csak egyszer együnk sós ételt.
Feketebors:
Károsan hat az emésztőszervekre, használata felesleges. Egy eltorzult ízlés következménye. Károsan hat a belek-re és a májra. Kerüljük!
Fahéj:
Kevés mennyiség ártalmatlan. Zamatával serkenti az emésztést, elősegíti a jó étvágyat. Kismamáknak segíti a tejkiválasztást.
Szegfűszeg:
Kis mennyiség ártalmatlan belőle. Akinek az emészté-sével probléma van, feltétlenül kerülje.
Erőspaprika:
„Sok nagyevő szükségszerűen használja, mert így képes kifejteni az ő élvezetvágyát, passzióját az étkezésben. Nagyon izgatja a szájat, a gyomrot, a beleket, a vesét. Tanácsos nagyon elkerülni. Ne fogyasszuk!"
(dr. Vander) Szerecsendió:
Egészséges ember egy keveset használhat belőle. Ser-kenti az étvágyat, elősegíti az emésztést.
Télire készülni, de hogyan?
Teszik fel a kérdést sokan. Hogyan csináljuk, hogy ne legyen káros hatása a szervezetünkre?
A gyümölcsöket, zöldségeket télire háromféleképpen szoktam eltenni:
- befőzéssel, - aszalással, vagy - nyersen.
Befőzés - cukor nélkül
Gyermekkorom óta a befőzés többféle módját ismertem meg és ki is próbáltam azokat.
Édesanyámmal mindig nagyon vigyáztunk arra, hogy az eltevésre szánt gyümölcs, zöldség ép és egészséges legyen. Jól megválogattuk, hogy véletlenül se maradjon közöttük egyetlen sérült, hibás darab sem. Többször átmostuk a gyümölcsöt és az üvegeket is, majd jól le-csurgattuk. Ezután a gyümölcsöket nyersen raktuk az üvegekbe, majd több kanál cukrot szórtunk rá. Mindig örültem, ha én tölthettem tele vízzel az üvegeket. Figyeltem, hogy a cukorszemcséket hogyan viszi le az üveg aljára a víz. Ezután egy késhegynyi szalicilt -később nátriumbenzoátot - szórtunk a tetejére, végül dupla celofánnal lekötöttük. A nagy fazék aljára több réteg újságpapírt tettünk és erre raktuk szép sorban a teli üvegeket. Annyi vizet öntöttünk a fazékba, hogy az üvegek szájától kétujjnyira érjen. Utána addig dunsz-toltuk, míg a magvas gyümölcs repedezni kezdett, vagy a vagdalt gyümölcs megpuhult. Erre mindig édesanyám figyelt.
Utána a lábast levette a tűzről, és még ruhákkal jól betakarta, hogy lassan hűljön ki.
Másnap az éléskamrába a polcra sorakoztattuk az üvegeket. Ha már többféle gyümölcsből is volt befőtt, mindig szeretettel „díszítettem" a kamrát: egy világos, egy sötét üveget raktam egymás mellé.
Én ezt a befőzési módot mindig túlságosan munka-igényesnek találtam, és mikor már egyedül végeztem ezt a munkát, változtattam ezen a szokáson. Én a követ-kezőképpen készítettem a befőtteket:
Nagyobb (kb. 6 literes) lábast félig öntöttem vízzel, tettem bele cukrot, s mikor a víz forrni kezdett, bele-raktam az eltevésre szánt gyümölcsöt. A gyümölcsöt addig főztem, míg megpuhult. Ekkor forrón üvegekbe raktam - ez így sokkal könnyebb és gyorsabb volt, mint a nyers gyümölcsnél -, tetejére késhegynyi nátrium-benzoátot szórtam, lekötöttem, majd egy kosárba tettem szárazdunsztba - jó meleg ruhák közé. Kihűlés után rak-tam fel a polcra, színesen, ízlésesen sorakoztatva egymás mellé az üvegeket.
Később - úgy 12 évvel ezelőtt -, amikor nagyon fájt a fejem, több könyvet is olvastam az egészségemmel kap-csolatban. Rájöttem, hogy a cukor mennyire ártalmas: megtámadja az agyat, irritálja a gyomrot. Ezért ismét változtattam a befőzés módján. A lábast félig öntöttem vízzel. Felforraltam, majd beletettem a megtisztított gyümölcsöt. Amikor megpuhult, akkor cukor helyett mézet adtam hozzá. Ekkor már nem főztem tovább. A gyümölcsöket forrón tettem az üvegekbe, nátrium-benzoátot szórtam a tetejére, lekötöttem, és következett a szárazdunszt.
Igaz, hogy a hő hatására a méz veszített valamennyit értékéből, de hiszem, hogy így is sok értékes tápanyag maradt benne, és így sikerült elkerülnöm a cukor káros hatásait.
Sokan úgy gondolják, hogy ahhoz, hogy a befőtt biz-tosan elálljon, sok cukor szükséges - vagy sok méz. De én csak kevés mézzel teszem el a gyümölcsöket - igaz, hogy nem is szeretem annyira édesen a befőttet. Aki éde-sebben szereti, még adhat hozzá mézet akkor, amikor fogyasztja a befőttet.
A cukor erjesztő hatását tapasztalhatjuk máskor is. Aki tud kelt tésztát készíteni, tudja, hogy az élesztő is sokkal hamarabb megkel, ha egy kevés cukrot is tesz a tejbe - tehát a cukor erjeszt. Ezért árt az egészségünknek is.
A friss gyümölcs téli pótlására egészségesen tegyük el a befőtteket! Ennek csak egyik feltétele, hogy az el-tevésre szánt gyümölcs egészséges legyen. Még ennél is fontosabb azonban, hogy tartósítószer ne kerüljön a
gyümölcshöz, s ezáltal a gyomrunkba, szervezetünkbe sem, mert ez nagyon ártalmas.
Ezt hogyan kerülhetjük el? Brazíliában élő magya-roktól tanultam segítés közben, hogy a celofánt előre kockára felvágták, tányérkában levő vízbe mártották, vi-zes felével lefelé ráborították az üvegre, rászórták a tar-tósítószert, s újabb vizesített celofánt tettek rá, s szoros gumival lekötötték. (A második celofánnak a vizes fele volt felül.)
„Csavaros" üvegeinknél az első celofánt a tartósító-szerrel megszórjuk, s ezután a tetőt rácsavarjuk.
Magyar orvosi könyvekben is olvasható, hogy már néhány szem szalicilsav tabletta gyomorfekélyt okozhat. Gondoljunk bele, hogy a tartósítószerrel eltett befőtt fogyasztása mennyi betegséget okozhat.
Hála a jó Istennek, Brazíliában annak a módját is meg-tanultam, hogyan kell eltenni a gyümölcsöt télire „brazil módra". Igaz, hogy ott januártól januárig mindig van friss gyümölcs, de ott is vannak, akik (inkább csak a keletről származottak: magyarok, lengyelek, németek) az idény után is, az ottani tél beálltakor befőttként is fogyasztani akarják a gyümölcsöket.
Már tíz éve teszem el így itthon is a befőttjeimet, és eddig még mindig elálltak télire, sőt késő tavaszig is. Azok a betegek, akik a kora tavaszi, vagy nyári hónapok-ban jártak nálam, kérték, hogy mondjam el, hogyan készítem a befőtteket, szörpöket, rostos leveket. Azóta sokan már az én tanácsaimat követve tették el gyümöl-cseiket.
Nemrég meglátogattam néhány régi betegemet, s többen is büszkén mutatták éléskamrájukat: a földieper-szörp, cseresznye- vagy meggybefőtt „brazil módra" ké-szült.
A „brazil gyógymódok" alkalmazásával - bár végzésük időigényes - egészségesebbek lettek, magasvérnyomás-, aranyér-problémájukból teljesen meggyógyultak.
Nagyon boldog voltam, éreztem, hogy munkám nem volt hiábavaló. A természetes gyógymódok és az egész-séges táplálkozás a hatalmas Isten áldásával meghozták az eredményt.
Fontos, hogy itt leírjam: a „brazil gyógymódok" első lépése a „tisztítókúra" elvégzése, amihez a gyümölcs-rostlé fogyasztása nagyon fontos. Sokan megkérdezik tőlem, hogy az üzletekben kapható rostos levekkel el-végezhetik-e ezt a kúrát. Sajnos, nyugodt lelkiismerettel soha nem válaszolhatom azt, hogy igen. Miért? Mert a legtöbb rostos lé tartósítószert és sok cukrot tartalmaz, de a gyümölcstartalma nagyon kevés. Ebből egészséges táplálékot nem nyerhetünk.
Akik nyáron kezdik el ezeket a kúrákat, tudnak friss gyümölcsöt venni (turmixolni, centrifugálni), azonban arra is kell gondolnunk, hogy lesznek, akik ezt a tisztítást télen kívánják elvégezni, amikor nincs friss gyümölcs. Ezért teljesítem azok kérését, akik a gyümölcsök,
zöld-ségek kompótként, szörpként való elkészítésének helyes módjáról kértek tájékoztatást.
Hadd írjam le egyik sokízületi (pcp-s) beteg tapaszta-latát. Mikor elkezdte a tisztítókúrát, saját maga, frissen készítette a gyümölcslevet gyümölcscentrifugájával. Ek-kor igen jól érezte magát. A kúra harmadik napján a centrifuga meghibásodott, ezért a negyedik naptól bolti rostos lével folytatta a kúrát. Ettől annyira fájtak a belei, hogy visszatért a gyümölcshöz. Rögtön észrevette a tisz-ta gyümölcslé és a bolti rostos lé közötti különbséget.
Felhívom az édesanyák, nagymamák figyelmét arra, hogy gyermekeik, unokáik egészsége érdekében készít-senek mindig az idénynek megfelelő friss rostos leveket, és téli fogyasztásra is tegyenek el belőlük. A gyümölcs nagy áldás szervezetünk számára.
Emlékszem Mártára - Brazíliában élő unokanővérem-re -, aki a téli szünetet otthon töltő fiát is minden unokanővérem-reggel egy pohár frissen kicentrifugált sárgarépalével kínálta. Ha ezt a szokást nálunk is bevezetnék az anyukák, sokkal kevesebb gyógyszerre lenne szükség.
Szomorúan látom, hogy ismerőseim minden tavasszal marokszámra szedik a C-vitamint és másfajta vitamin-tablettákat is. 1981 tavaszán jártam Nyugat-Német-országban, ahol jól megtanultam, hogy ezeknek a tablet-táknak a használata mennyire helytelen. Miért?
Isten kezéből az emberi test „tökéletes" állapotban került ki, minden kis szerv pontosan végzi a maga fel-adatát hosszú éveken keresztül, ha mi is kellőképpen vigyázunk rá. Az emésztőszervek, ha egészséges, minokban gazdag táplálékot kapnak, kiválasztják a vita-minokat, s ezzel ellátják szervezetünket. De mikor ettől
a munkától fokozatosan megfosztjuk óőket - a vita-minokat tablettákkal pótoljuk -, e szervek rövid idő alatt „leszoknak" arról, hogy feldolgozzák a táplálékból a vi-taminokat. Sokat voltam kórházban, s hála a jó Istennek, én soha nem kaptam „ilyen vitaminokat", és azóta sem jártam gyógyszertárban vitamintablettákért.
Előadásaimon gyakran érdeklődnek a hallgatók arról, hogyan juttathatják természetes táplálékokból a C-vitamint a szervezetükbe. Meglepődve hallgattam, ami-kor arról számoltak be, hogy természetgyógyászok C-vitamin-injekciót ajánlottak nekik.
Nagyon hasznos tehát rostos leveket eltennünk télire, így lesz C-vitaminban gazdag táplálékunk télen és kora tavasszal. Hogy melyek ezek a rostos levek? Például feketeribizli, pirosribizli, málna, feketeszeder, szőlő, sárgabarack, őszibarack leve, broccoli, karfiol, retek, földieper, zellerzöldje, paprika, paradicsom, zöldborsó stb.
Tangl-Herald írja Táplálkozás című könyvében: egy kanál sűrített paprikapépben több C-vitamin van, mint 5 citromban.
Ha én kicentrifugálás vagy turmixolás után csak 1-2 percig főzöm, és már töltöm is az üvegbe, egészen biz-tos, hogy több vitamin marad a zöldségekben, gyümöl-csökben, mint ha hónapokig mélyhűtőládában tartottam volna.
I. BEFŐZÉS
A receptek ismertetése előtt fontosnak tartom megje-gyezni, hogy ízlés szerint tehetnek több-kevesebb sót, mézet, ill. citromsavat a télire eltett zöldségekhez, gyü-mölcsökhöz.
Változhat a főzés ideje is. Tapasztaltam, hogy nem minden gáztűzhely főz egyformán. Lehet, hogy egyik tűzhelyen elég 2-3 percig főzni azt, amit a másik tűz-helyen 5-6 percig szükséges. Ugyanez a helyzet a sütőben való sütésnél is. Előfordulhat, hogy a sütő na-gyon gyengén süt, így kétszer annyi ideig kell sütnünk ételeinket.
Ezért arra kérem a háziasszonyokat, hogy saját tűz-helyükhöz igazítsák a főzési-sütési időket.
Előkészületek
1. A befőzni kívánt gyümölcsöket vagy zöldségeket fi-gyelmes átválogatás után többször jól átmossuk, majd lecsorgatjuk.
2. Üvegeinket többször forró vízben kimossuk, s folyó vízzel többször öblítjük. Tiszta kosárba, szájjal lefelé tesszük, hogy a víz kicsorogjon belőle.
3. A celofánt a 17. oldalon leírtak szerint feldaraboljuk, a vizet a tányérba előkészítjük.
4. Az üvegeket előre fel kell melegítenünk, hogy el ne törjenek a forró gyümölcslé beleöntésekor. A mele-gítés történhet úgy, hogy egy tepsi aljába meleg vizet öntünk és abba állítjuk az üres üvegeket, vagy pedig
úgy, hogy óvatosan minden üvegbe egy kevés forró rostos levet öntünk, és megvárjuk, míg az egész üveg átmelegszik.
5. Kosárba, dobozba stb. száraz ruhákat készítünk, és a forró üvegeket ezek közé rakjuk. Kihűlésig ott-hagyjuk.
IVÓLEVEK
ROSTOS GYÜMÖLCSLEVEK
Befőzési tanácsaim részletesebb leírását az ivólevek, ros-tos gyümölcslevek készítésével kezdem. Négyféleképpen teszem el a rostos gyümölcsleveket, ivóleveket.
1. Puha, apró gyümölcsökhöz kevés vizet adok, majd kiturmixolom, 1-2 percig forralom, majd üvegekbe töltöm, celofánnal lekötöm úgy, hogy a két celofán közé teszem a tartósítószert.
2. A gyümölcsöt gyümölcs-centrifugába teszem. Cent-rifugálás után 1-2 percig forralom a natúr gyümölcs-lét, üvegekbe töltöm, majd celofánnal lekötöm úgy, hogy a két celofán közé teszem a tartósítószert.
3. Kemény gyümölcsünk a birsalma, birskörte. Fel-darabolás után kicsit főzöm, s ezután a lével együtt centrifugálom, s újból 1-2 percig forralom. A gyü-mölcslét üvegekbe töltöm, majd lekötöm úgy, hogy a két celofán közé teszem a tartósítószert.
4. A paradicsomot a paradicsomdarálón ledarálom, 1-2 percig forralom, majd üvegekbe töltöm és lezárom minden tartósítószer nélkül.
IVÓLEVEK PUHÁBB GYÜMÖLCSÖKBŐL: földieper, málna, ribizli, eper (vagy fán termő szeder), feketeszeder, egres, bodzabogyó, cseresznye,
meggy stb.
A jól megválogatott és megmosott gyümölcshöz tized-rész felforralt, majd lehűtött vizet adunk. Poharas, vagy rúd turmixszal a gyümölcsöt teljesen összetörjük (a gyümölcs puhaságától függően - 2-5 percig turmixoljuk). Nagy teaszűrőbe - esetleg finom gézbe - öntve átszűr-jük, majd egy nagy fazékba öntjük. A szűrőben maradt sűrű részt kevés víz hozzáadásával „átmosva" újból ki-turmixoljuk, átszűrjük, és a gyümölcsnek csak a magját és a héját dobjuk el.
A gyümölcslevet 12 percig forraljuk, majd forrón -tölcsér segítségével - az előzőleg tisztára mosott és jól lecsurgatott üvegekbe töltjük. Celofánnal lekötjük. Vi-gyázzunk, hogy a celofán belső oldala száraz maradjon, nehogy a nátriumbenzoátot „feloldja a víz".
Nagyon fontos, hogy tartósítószer csak a két réteg celofán között van.
Így teljesen natúr, igazi rostos leveket készítettünk. Télen, fogyasztáskor ízlés szerint édesíthetjük mézzel, vagy natúr fogyaszthatjuk.
Tehát befőzésünk olcsóbb lesz, mint régi szokásaink szerint, mert sem mézet, sem cukrot nem használtunk fel.
IVÓLEVEK:
meggyből, cseresznyéből, almából, körtéből, sárga- és őszibarackból és szilvából stb.
A gyümölcsöket jól megválogatjuk és alaposan meg-tisztítjuk. Ezután előkészítjük őket a centrifugáláshoz: - A meggyet, cseresznyét és a szilvát kimagvalva tesszük
a gyümölcscentrifugába. A kapott levet nagy fazékba öntögetjük.
- A sárga- és őszibarackot meghámozzuk, kimagvaljuk, utána rögtön centrifugálhatjuk. Az aprószemű őszi-barack héja kesernyés mellékízt adhat rostos le-vünknek, ezért tanácsos meghámozni. Azokat a fajtá-kat, amelyeknek nem jön le könnyen a héja, hámozás előtt, egészben tegyük forrásban levő vízbe, s addig forraljuk, míg a héja ráncosodni kezd. Ekkor tészta-szűrővel kiszedjük. Így már könnyen meg tudjuk há-mozni, s egyúttal ki is magvalhatjuk.
- Kemény húsú gyümölcseinket (alma, körte stb.) ak-kora darabokra vágjuk, hogy beleférjen gyümölcs-centrifugánk etetőnyílásába, és centrifugáljuk.
A puhább gyümölcsökből a gyümölcsleveket cent-rifuga nélkül is elkészíthetjük. Ha szükséges, kevés víz hozzáadásával nagyobb edényben rúdturmixszal tur-mixolhatjuk.
Az így elkészített rostos levünket for-rástól számított 1-3 percig főzzük, majd az előre felmelegített üvegekbe töltjük.
A korábban leírtak szerint celofánnal lekötjük (a két celofán közé tartósítószert teszünk), szárazdunsztba tesszük.
Amikor kihűlt, a kamra polcaira tesz-szük.
A gyümölcscentrifugában megmaradt rostot is mindig felhasználom a következők szerint:
- Kevés vizet adok hozzá, így kiturmixolom, teaszűrőn átszűröm, s így teszem el rostos ivólének;
- Önmagában (nem adok hozzá semmit) lekvárnak fel-főzöm, forrón üvegekbe rakom, celofánnal lekötöm (itt is a két celofán közé teszem a tartósítót).
Télen müzlik ízesítésére és színezésére kitűnően használható. A különböző fajta zab- és rozspelyheket, kukoricakását kevés vízzel és a fenti lekvárral jól összekeverem, állni hagyom, hogy a pelyhek meg-puhuljanak. Ekkor keverek hozzá diódarabokat, ma-zsolát, apróra vágott almát, aszalt gyümölcsöket stb. Tetejét apró gyümölcsökkel, kompótokkal, dió-darabokkal vagy kókuszreszelékkel díszítem. Aki éde-sen szereti, mézet is tehet bele.
- A rostmaradékhoz teszek még nyers gyümölcsöt, lek-várnak megfőzöm. A hozzáadott gyümölcsöt tanácsos kissé összetörni, így rövidebb ideg kell főznünk. 10-20 perc főzés után forrón üvegekbe öntöm, lekötöm és szárazdunsztba teszem.
ROSTOS LÉ: birsalmából, birskörtéből
Ezek a gyümölcsök igen kemények, ugyanakkor nagyon finom rostos lé készíthető belőlük.
A jól megmosott, kimagozott, feldarabolt gyümölcsöt kevés szegfűszeggel puhára főzzük. (Hamar megpuhul.) Ezután kicsit lehűtve - levével együtt - kiturmixoljuk. Tésztaszűrőn jól áttörjük, majd tovább főzzük. 1-2 perc-nyi forralás után forrón üvegekbe rakjuk, celofánnal lekötjük (a két celofán közé nátriumbenzoátot teszünk). Szárazdunsztba tesszük.
Szőlőből készült must
Drága szüleim mindig tettek el szőlőmustot is minden tartósítószer nélkül. A szépen megválogatott, megmosott szőlőt édesapám átdarálta. Üstbe tették, majd főzték, s közben édesanyám állandóan szedte le a feljövő habot. Mikor a teteje „teljesen tiszta lett", nem volt már több hab, akkor öntöttük forrón az üvegekbe, majd lekötöt-tük. Mindig elállt. Nemcsak literes üvegekben, hanem 20-50 literes ballonokban is mindig finom mustunk volt. Én magam is így szoktam eltenni, de ezt is úgy kötöm le, hogy a két celofán közé tartósítószert teszek.
Rostos szőlőlé
A megmosott, szemezett szőlőt kiturmixolom. Magjától átszűröm. Forrástól számított 1-2 percig főzöm, majd forrón üvegekbe öntöm. Celofánnal lekötöm (a két celofán közé tartósítószert teszek), utána teszem száraz-dunsztba.
Az így készített szőlőlé nem lesz olyan áttetsző mint a must, de így is nagyon finom rostos lé.
Paradicsom ivólé
Az igazi paradicsomlé csak paradicsomot tartalmaz,
mást nem. Meglepődve hallgatom betegeimtől, hogy ők sót, paprikát, zellert, tartósítószert és ki tudja még mi mindent tesznek a paradicsomlébe.
Emlékszem, hogy édesanyám nem tett soha semmilyen tartósítószert a paradicsomhoz, és mégis mindig elállt -sokszor a következő paradicsomérésig is - a paradi-csomlé.
Nagyon egyszerű az elkészítése:
A gondosan megválogatott és megmosott paradicso-mot nyersen paradicsomdarálón ledaráljuk. Nagy fazék-ban forrástól számított 2-3 percig főzzük, majd forrón üvegekbe öntjük. Dupla celofánnal minden tartósítószer nélkül lekötjük. Szárazdunsztba tesszük és ott hagyjuk kihűlni. Mivel csak 2-3 percig főtt, szinte olyan, mint a nyers paradicsomlé.
REBARBARA
Egészségünk megőrzése érdekében igen hasznos, ha teszünk el télire rebarbarát. Aki látta a Különleges zöld-ségételek című könyvben a zöldségek vitamintartalmáról szóló táblázatot, megfigyelhette, hogy a rebarbara B, - és B2-vitamin-tartalma többszöröse a többi, táblázatban
fel-sorolt zöldségének. Ezért igen értékes növény a rebar-bara. Nyáron is gyakran fogyasztom, de igyekszem eltenni belőle télire is: rostos gyümölcslét, savanyúságot, mártást, kompótot is készíthetünk belőle. Mivel nagyon savanyú, könnyen eltartható.
Rostos lé rebarbarából 1.
A rebarbaranyélről a héját lehúzzuk, 2-3 centiméteres darabokra vágjuk, és annyi vizet öntünk rá, hogy jól ellepje. 5-10 percig főzzük. Ekkor jól kiturmixoljuk, majd tésztaszűrőn átszűrjük. Tovább főzzük 1-2 percig, majd forrón üvegekbe öntjük, celofánnal lekötjük (a két celofán közé nátriumbenzoátot teszünk) és száraz-dunsztba tesszük.
A rebarbarából így készült rostos levet télen sava-nyításra is használhatjuk.
Ugyanígy tehetünk el spenótot is, ami B- és C-vita-minban, valamint ásványi anyagokban (pl. vas) is nagyon gazdag.
2.
Ivólének évente kétszer teszek el rebarbarát. Az első ter-mésből júniusban, a másodterter-mésből ősszel. Más gyü-mölcsöket hozzáadva szoktam ízesíteni és színesíteni is: az első termést cseresznyével, meggyel, a másodtermést szilvával, almával vagy szőlővel. Ízlésünk szerint adha-tunk a rebarbarához több vagy kevesebb gyümölcsöt.
Elkészítése a következő:
A megfőzött rebarbarát kiturmixoljuk és hozzáadjuk a nyersen kiturmixolt gyümölcslevet (a fenti gyümöl-csökből). Forrás után számított 2-3 percig főzzük. Utána tegyük bele a mézet. Forrón üvegekbe töltjük, majd lekötjük (a két celofán közé tesszük a tartósítószert). Szárazdunsztba tesszük.
Bodzavirágszörp
A bodzavirágból igen finom szörpöt készíthetünk. Fo-gyasztása ajánlott érelmeszesedésben, érszűkületi prob-lémákkal szenvedőknek.
A bodzavirágot a teljes kinyílás „kezdetén" kell le-szednünk, így szép világos szörpöt fogunk nyerni belőle. Az „öregedett", barnult virágokból csak sötétebb szörp készíthető.
1.
Hozzávalók: 6-8 bodzavirág, fél kg méz, 1-2 citrom, 1 kávéskanál citromsav, 3 liter víz.
Egy edénybe 3 liter vizet öntünk, belekeverjük a fél kg mézet és a citromsavat. Beletesszük a szárától megtisztí-tott, leöblített bodzavirágot és a felszeletelt citromot. Állni hagyjuk. Közben többször megkeverjük. Három nap múlva leszűrjük, 1-2 percig forraljuk, majd forrón üvegekbe töltjük. Ugyanúgy zárjuk le, mint a puha gyümölcsökből készült rostos leveket.
2.
Készíthetünk erősebb bodzaszörpöt is.
5 literes befőttesüveget lazán telerakunk bodzavirá-gokkal, s az előzőek szerint felöntjük vízzel, mézzel, cit-rommal, citromsavval. 3 nap múlva hasonlóan felfőzzük, üvegekbe rakjuk. Szárazdunsztba tesszük. Miután kihűlt, a kamrába a helyére rakjuk.
GYÜMÖLCSKOMPÓTOK
Ha azt szeretnénk, hogy téli befőzésünk sikeres legyen, annak első feltétele, hogy a gyümölcsöt jól válogassuk át, alaposan mossuk meg és csurgassuk le róla a vizet. Az üvegeket gondosan csírátlanítsuk, főzzük ki, s csur-gassuk le róluk a vizet.
Minden befőttemet egyformán teszem el, a legegy-szerűbb módon, minimális édesítéssel. Ha valaki éde-sebben szereti, tehet több mézet is a szirupba. De hasznosabb, ha a téli fogyasztás alkalmával tesszük hozzá a „nyers" mézet.
Hozzávalók: megfelelő mennyiségű gyümölcs, méz, víz, nátriumbenzoát.
Kb. 6-8 literes fazekat jó félig töltünk vízzel és felfor-raljuk. Beletesszük a jól megmosott gyümölcsöt. Mikor újra forr, néhányszor megkavarjuk, s figyeljük, hogy gyümölcsünk mikor kezd puhulni. Ekkor 0,5 kg mézet keverünk bele. Ezután a fentiek szerint előkészített üvegekbe rakjuk. A fazékban levő összes gyümölcsöt egyszerre rakjuk az üvegekbe, jól megrázogatjuk, hogy a gyümölcsök szépen eligazodjanak. Teleöntjük az üve-geket a forró lével és ezután celofánnal lekötjük.
Az előre felvágott celofán egyik oldalát megnedvesítve az üvegre borítjuk, a száraz tetejét megszórjuk egy kés-hegynyi nátriumbenzoáttal, majd a másik celofánt meg-vizesítjük, vizes oldalát felül hagyva rátesszük az üveg-re, és szoros gumival kétszer lekötjük. Szárazdunsztba rakjuk.
Míg az üvegeket lekötjük, a fazékban a vizet pótoljuk, forrás után újból beletesszük a követ-kező adag gyümölcsöt, majd for-ralás után a mézet is. Így a munkával gyorsan haladunk, mert míg kötözzük az üvegeket, az újabb adag gyümölcsünk fő. Természetesen közben a gyü-mölcsöt néhányszor kavargatjuk.
Akkor sem érdemes nagyobb fazékban főzni a gyü-mölcsöt, ha több kompótot akarunk készíteni, mert a végére maradt gyümölcs esetleg szétfőne.
Kihűlés után az üvegeket szépen elrendezzük élés-kamránk polcain.
Szívesen teszek el vegyesbefőtteket: almát szilvával, almát körtével és szilvával, körtét szilvával stb. - télen nagyon jóízűen fogyasztom.
Vegyesbefőtt készítésénél mindig figyeljünk arra, hogy a keményebb gyümölcsöt hosszabb ideig kell főzni. A puhább gyümölcsöt - pl. szilvát - később tegyük a keményebb gyümölcsökhöz. Mikor a szilva is kezd re-pedezni, a gyümölcsöket gyorsan az előkészített tiszta üvegekbe rakjuk. Természetesen most is a két celofán közé teszem a nátriumbenzoátot, úgy kötöm le. Végül szárazdunsztba, majd ha kihűlt, szép sorjában a polcra teszem.
Rebarbarabefőtt
Hozzávalók: rebarbara, víz, kevés só.
A jól megmosott, lecsurgatott rebarbaraszárakról a héját lehúzom, 3-4 centiméteres darabokra felvágom, majd forró vízbe teszem. 5-8 percig főzöm, míg a rebar-bara megpuhul, de nem fő szét. Forrón üvegekbe rakom, celofánnal lekötöm (a tartósítószert a két celofán közé teszem). Végül szárazdunsztba teszem.
ÍZEK, DZSEMEK, LEKVÁROK
Lekvárfőzés! A középkorúaknak bizonyára eszébe jut e szót hallva a nagy üstökben főtt „igazi" szilvalekvár-főzések nagy munkája. Éjszakákon át kellett kavargatni a szilvát, mire abból hosszú órák alatt finom lekvár főtt. A kemény húsú besztercei szilvának több idő kellett mint a puhább ringlónak, a kóstolgatás ment egész éjjel, míg sokszor hasfájás lett a vége.
Tapasztaltam, hogy a „hosszúnyakú" üvegekbe bele-szűrt sárgabarack rostos levet télen úgy kell kiütögetni, kirázni az üvegből, mert úgy megsűrűsödik, mint a lekvár. Elgondolkodtam: ha a pár percig főzött, ki-centrifugált baracklé ennyire megsűrűsödik, akkor a lekvárt miért kell sokáig főzni? Ezért igyekszem minél rövidebb ideig főzni a gyümölcsöt lekvárfőzéskor - így a kész lekvár több vitamint és ásványi anyagot tartal-maz.
Ezenkívül: vajon mennyi vitamin maradhat a hosszú éjszakákon át főtt lekvárban? Vas biztosan marad benne, hiszen régen azok a gyerekek, akik naponta kaptak lekváros kenyeret - mert nem volt más -, nem voltak olyan vérszegények, mint napjaink csemetéi, akiknek étkezéséből a modern táplálkozás (a szalámik, kenőmá-jasok) kiszorították a lekváros kenyeret.
Bármilyen lekvárt, ízt készítek, a gyümölcsöt igyek-szem még nyersen jól összezúzni, s ezzel már csökken-tettem is a főzési időt. A gyümölcsöt paradicsomdarálón ledarálhatjuk, turmixolhatjuk, vagy akár krumplitörővel vagy kézzel jól összetörhetjük.
A jól összezúzott gyümölcsöt addig főzöm, míg az kel-lőképpen besűrűsödik. A mézet csak a végén keverem hozzá, és így még néhány percig forralom. Forrón üve-gekbe rakom, celofánnal lekötöm (a két celofán közé teszem a nátriumbenzoátot). Szárazdunsztba teszem.
Természetesen állandóan kavargassuk, hogy oda ne égjen. (Hallottam, hogy aki ecetes vizet tesz a lábas aljára, mikor a gyümölcsöt főzi, nem kell kavargatnia, nem ég oda. Mivel tudom, hogy az ecet igen nagy mér-tékben pusztítja a vörösvértestet, ezért ezt a módszert én nem tanácsolom, inkább kavargassuk.)
Főzés helyett sütőben is készíthetünk lekvárt. 15 literes lábasba tesszük a jól összezúzott gyümölcsöt, majd be-rakjuk a sütőbe. Ha megfőtt (kb 1-1,5 óra alatt, a gyümölcs összezúzottságától, ill. a sütő hőfokától is függ a főzés ideje), vegyük ki, s már fent, a tűzhelyen adjuk hozzá a mézet (ízlés szerinti mennyiségben). 1-2 percig még főzzük, utána öntjük az előkészített, tiszta üve-gekbe.
A mézet hozzáadhatjuk télen is, amikor fogyasztjuk a lekvárt.
Nagyon finom lekvárokat készíthetünk a különböző
gyümölcsök keverésével. Az előre összezúzott gyümöl-csöket együtt főzzük, így jól „összeérik" az ízük.
Talán felfigyeltek arra, hogy a receptjeim „túl egy-szerűek". Igen! Nagyon fontosnak tartom, hogy érezzem annak az ízét, amit fogyasztani szeretnék. A túlzott fű-szerezést nem tartom egészségesnek, ezért mindig is mel-lőztem.
Érdeklődéssel szoktam olvasni a receptes könyveket, vagy a hetilapok receptajánlatait. Egyszer felfigyeltem a Nők Lapjában egy egész oldalas, a padlizsán elkészí-tésére vonatkozó receptgyűjteményre. Igen kedvelem a padlizsánt, így örömmel kezdtem az olvasáshoz. Mire a végére jutottam, a kedvem bizony alábbszállt, mert any-nyiféle - az egészségre ártalmas - fűszer felhasználását ajánlotta. Így aztán maradtam a régi, egyszerű - de ízletes - receptjeim mellett a mai napig.
Nyomatékosan szeretném felhívni a kedves anyukák, nagymamák figyelmét arra, hogy gyermekeik, unokáik elé mindig olyan ételt tálaljanak, amely egészségükre jó hatást gyakorol. Mikor egyetlen étel receptjében olva-som az almát, fokhagymát, ketchupot stb. együtt, mindig sajnálom azokat, akik ezt gondolkodás nélkül elkészítik. Próbáljuk meg komolyan átgondolni: egészségünk, betegségekkel szemben való ellenálló-képességünk olyan, amilyen egészséges, tiszta a vérünk. A vérünk pedig olyan, amilyet a felvett táplálékból szervezetünk elő tud állítani. Ha az ételeket kellő körültekintés nélkül „válogatjuk" össze, ne csodálkozzunk, ha szervezetünk nem tud életadó vért képezni belőle. Az is fontos, hogy a feltálalt étel „étvágygerjesztő" legyen.
Nemrég járt nálam egy család. Míg én az anyukával a kislány egészségéről beszélgettem a rendelőben, a család
többi tagja a gyermekkel kint várakozott. Kérdeztem az anyukát, hogy a kislány mit szokott enni.
Válaszát hallva szerettem volna rávezetni arra, hogy mennyivel egészségesebb lenne, s az emésztést is elő-segítené, ha 2-3 naponként reggelire müzlit, vagy „cer-bonát" készítene reggelire csemetéjének. Azt felelte az anyuka, hogy nem szereti a müzlit a kislány. Úgy kell elkészíteni, hogy már a látványára is enni akarjon -mondtam. Kijöttem, a hűtőszekrényből elővettem a „cer-bona-tortát", s a gyermek igen jóízűen, minden rábeszélés nélkül, evett belőle. A díszítés: cseresznyebefőtt a tetején, piros almaszeleteken kókuszreszelék -mint hópelyhek a háztetőn - igen gusztusossá, kívána-tossá tették a müzlitortát nemcsak a gyerek, hanem a felnőttek számára is.
Mondtam is az anyukának, hogy egy nő igazán a kony-hában kell, hogy nő legyen. Bármilyen beosztásban dol-gozik is, legfontosabb feladata a család egészséges táp-lálása.
A sok nehezen emészthető reggeli, ebéd és vacsora eredménye, hogy sokszor egészen kicsi gyermekek láza-sak, nátháláza-sak, bőrük tele van kiütésekkel, semmi ellen-álló-képességük sincs a legkisebb fuvallattal szemben sem - a felvett táplálékból csak gyenge, mérgező anya-gokkal teljes vérük van.
Minél egyszerűbben, természetesen van elkészítve az étel, annál egészségesebb lesz, aki azt fogyasztja.
ZÖLDSÉGEK BEFŐZÉSE
Minden évben készítek télire lecsót, vegetát, és ezt taná-csolom kedves olvasóimnak is. A legtöbb panelházban nincs hely a zöldségek tárolására, s kora tavasztól a boltokban, a piacon minden nagyon drága. Talán nincs is idő minden nap a zöldségek tisztítására. De azért én soha nem használtam sem Vegetát, sem Delikátot. Több mint húsz éve magam készítette „nyers vegetával" íze-sítem ételeimet.
Először 29 évvel ezelőtt hoztam kolléganőimnek aján-dékba Vegetát kis díszes dobozban. Ekkor még Békés megyében laktam, de később itt, Pusztaszabolcson is ajándékoztam Vegetát kollégáimnak Jugoszláviából ha-zatérve. Mindkét alkalommal ÁFÉSZ-irodában dolgoz-tam, ahol az élelmiszer-ipari előadók megrökönyödve kérdezték tőlem: Vegetáriánus létemre én ezt fogyasz-tom? Nem! - válaszoltam. - Soha nem is fogyasztottam!
A két kolléga noha nem ismerte egymást, mindket-ten, egymástól függetlenül helytelenítették, hogy egy vegetáriánus Vegetát fogyasszon. Magyarázták, hogy milyen lisztek is vannak benne. Én ezt addig nem tudtam - engem a benne levő tartósítószer és glutaminát tartott vissza fogyasztásától -, de az élelmiszerek készítésével foglalkozó szakemberek véleményét hallva még erősebb lett az elhatározásom, hogy az én konyhámban soha nem is lesz Vegeta.
Egy családjáért mindenre gondoló ügyes háziasszony maga készíti el „nyers vegetáját", s így tudja, hogy miből és hogyan készített ételt tálal családja elé.
Nyers vegeta
Hozzávalók: 1 kg sárgarépa, 1 kg petrezselyemgyökér, 1 kg magvalt paprika (piros-fehér), 0,2 kg karfiol, 0,2 kg vöröshagyma, 0,4 kg zellergumó, 0,2 paradicsom, 0,2 kg karalábé, 2 nagyobb fej fokhagyma, 1 csomó petrezselyem zöldje, 1 csomó zellerzöldje, 0,5 kg só.
(Ez 6-7 darab 0,7 literes befőttesüvegre való mennyiség.) Az üvegeket előre elmossuk, kicsorgatjuk.
A zöldségeket alapos tisztítás, mosás után a zöld le-velekkel együtt húsdarálón ledaráljuk. Összekeverjük a 0,5 kg sóval, s azonnal üvegekbe rakjuk. Celofánnal lekötjük és az éléskamrában a helyére tesszük. Akinek nincs jó hűvös éléskamrája, a két celofán közé itt is helyezhet nátriumbenzoátot, amely így nem káros az egészségre.
Az így készített, „nyers vegetát" bármilyen sós étel-hez felhasználhatjuk: levesekétel-hez, fasírtokhoz, pizzákhoz, lepényekhez. Vigyázzunk arra, hogy az ételeket nem kell megsózni még egyszer, hiszen a vegetánk már sós.
Lecsó télire
1.
Hozzávalók: 2 kg paradicsom, 4 kg paprika, olaj, só. A paradicsomot paradicsomdarálón ledaráljuk, és egy nagyobb fazékban a tűzhelyre tesszük. A jól megmosott paprikát felszeleteljük vagy karikákra vágjuk, megsóz-zuk, s a paradicsomban 15-20 percig főzzük. Forrón üve-gekbe töltjük, de az üvegeket nem rakjuk egészen tele. A tetejére kb. 0,2 cm vastag rétegben étolajat öntünk. Celofánnal lekötjük (a dupla celofán közé itt is teszünk nátriumbenzoátot). Forrón szárazdunsztba rakjuk.
2.
Hozzávalók: 2 kg paradicsom, 4 kg paprika, 5 nagyobb fej vöröshagyma, olaj, só.
A paradicsomot a paradicsomdarálón ledaráljuk. A felszeletelt vöröshagymát, paprikát ízlés szerint megsóz-zuk, majd kevés paradicsomlében 10 percig főzzük. Ez-után hozzáöntjük a maradék paradicsomlevet is és még néhány percig főzzük. Forrón üvegekbe töltjük, de az üvegeket nem rakjuk egészen tele. A tetejére kb. 0,2 cm vastag rétegben étolajat öntünk. Celofánnal lekötjük (a dupla celofán közé itt is teszünk nátriumbenzoátot). Forrón szárazdunsztba rakjuk.
Padlizsános lecsó
Hozzávalók: 8 db nagyobb padlizsán, 8 nagy fej vörös-hagyma, 1 kg piros húsú zöldpaprika, 1 kg fehérpaprika (a paprikát kimagvalás után mérjük), 0,7 liter étolaj, kb. 3 liter paradicsomlé, só.
A padlizsánokat héjastól láng fölött, vagy sütőben tepsibe téve megsütjük (közben ne felejtsük el megfor-gatni). Ha puhára sült, forrón hideg vízbe mártjuk, így könnyebben tudjuk lehúzni a héját.
A jól megmosott, lecsurgatott paprikákat húsdarálón ledaráljuk, s az apróra vágott vöröshagymával feltesszük főni. A meghámozott padlizsánokról lecsurgatjuk a vizet, majd fakéssel jól összetörjük, és a félig megfőtt paprika-hagyma közé keverjük. ízlés szerint sózzuk, s öntünk hozzá a paradicsomléből, hogy olyan savanyú legyen ahogyan szeretjük. Hozzáöntjük az olajat, s pár percig együtt főzzük még. Forrón üvegekbe rakjuk, lekötve szárazdunsztba tesszük.
Soha semmi tartósítószert nem tettem bele, de akinek nincs jó hideg éléskamrája, itt is a két celofán közé tegyen nátriumbenzoátot.
Nagyon finom. Szendvicsekre, köretek mellé hidegen vagy melegen tálalható.
Padlizsánkrém
Hozzávalók: padlizsán, olaj, só
Tetszés szerinti mennyiségű padlizsán héjastól láng felett vagy sütőben megsütünk. Mikor teljesen átpuhult, hideg vízbe mártjuk, így könnyebben le tudjuk húzni a héját. A tisztítást fakéssel végezzük, s ezután jól összetör-jük. Lábasba tesszük, majd állandó kavargatás mellett
15-20 percig főzzük. Közben ízlés szerint megsózzuk. A végén olajat öntünk hozzá (1 kg-hoz 1 deciliter olajat számítva), s pár percig együtt főzzük.
Forrón tiszta üvegekbe tesszük, s két celofán közé tett nátriumbenzoáttal megszórva lekötjük. Szárazdunsztba rakjuk.
Télen, fogyasztáskor jól összetört fokhagymát keve-rünk bele. Finom szendvicskrém.
Vöröshagymával kikeverve vagy tojást sütve rá is ki-tűnő.
Fokhagymával spékelt padlizsán - télire
Nagyon kedvelt nyári ebédem a negyedébe vágott padlizsán fokhagymával bespékelve, s sütőben megsütve -krumplipürével. Hogy télen is így ehessem, teszek el így is padlizsánt, de fokhagyma nélkül, mert a fokhagymá-val együtt az olaj már nem kellemes ízű, megavasodik.
Hozzávalók: padlizsán, olaj, só.
Tetszés szerinti mennyiségű padlizsánt meghámozok, s kétujjnyi széles csíkokra felvágva egyenként megsó-zom. A tepsibe olajat öntök ujjnyi vastagon, és a sütőbe téve pár percig átmelegítem. Utána beleteszem a pad-lizsáncsíkokat és megsütöm.
Az előkészített széles szájú befőttesüvegekbe rakom -körbe-körbe fektetve, mint a kisebb halakat. Ráöntöm a tepsiből a forró olajat, majd celofánnal lekötöm. Itt is dupla celofánt használok, közötte a tartósítószerrel. Forrón szárazdunsztba teszem.
Télen a burgonyapürét vagy a rizst a pecsenyéstálra púpozzuk, majd az előmelegített - fokhagymával spékelt - padlizsánszeletekkel körülrakjuk. Nagyon mutatós és finom étel.
Paradicsomos zöldbab
Hozzávalók: 1,5 kg vöröshagyma, 5 kg zöldbab, 1,5 liter paradicsomlé, 0,5 liter olaj, zeller, petrezselyemzöldje, kevés víz, só.
A vöröshagymát kevés vízzel félig puhára pároljuk, ekkor hozzáadjuk a feldarabolt zöldbabot, ízlés szerint megsózzuk, és együtt pároljuk tovább. Mielőtt teljesen megpuhul, hozzáadjuk a paradicsomlevet és az olajat. Még néhány percig főzzük, majd forrón üvegekbe
tölt-jük, celofánnal lekötjük (tartósítószert teszünk a két celofán közé). Szárazdunsztba tesszük.
Zöldbablecsó
Hozzávalók: 6 kg zöldbab, 0,5 liter olaj, 1,5 kg vörös-hagyma, 2 kg zöldpaprika (fele piros húsú), 2-3 liter para-dicsomlé, zeller- és petrezselyemzöldje, ízlés szerint só. Az apróra vágott vöröshagymát a ledarált paprikával a saját levében kissé párolom, majd hozzáadom a föl-darabolt zöldbabot. Mielőtt teljesen megpuhul, még a paradicsomlevet és a sót, végül az olajat, zeller- és petrezselyemzöldet is hozzákeverem. Így együtt még 5 percig főzöm, s forrón üvegekbe töltöm. Celofánnal le-kötöm (a két celofán közé itt is teszek tartósítószert), majd szárazdunsztba teszem.
Fejtett babból készített lecsó
Hozzávalók: 5 kg zöld- és pirospaprika vegyesen, 1 kg vöröshagyma, 1,5 liter paradicsomlé, 1 liter étolaj, só, 2 liter fejtett bab.
Először egy külön fazékba feltesszük főni a 2 liter fej-tett babot.
A ledarált paprikát, az összevágott vagy ledarált vörös-hagymával egy nagy edénybe teszem főni, ízlés szerint megsózom. Mikor már majdnem megpuhult, hozzáadom a sós vízben főtt fejtett babot, a paradicsomlevet - ízlés szerinti mennyiségben, ki mennyire akarja savanyítani -és az étolajat. Ezután még 4-5 percig összefőzöm az egészet. Forrón üvegekbe öntöm, dupla celofánnal lekötöm (közé tartósítószert teszek), szárazdunsztba teszem. Miután kihűlt, a helyére rakom a kamrába.
Sokszor a kész lecsó felét rúdturmixszal széttur-mixolom, s télen mint krémet fogyasztom!
Itt szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogy min-den lecsóféleségnél csak a legvégén tegyék az olajat a lecsóba. A paprikának, paradicsomnak van elegendő leve, abban főzzük meg a hozzávalókat. Egészségesebb, ha az olajat nem hevítjük sokáig.
Paradicsompaprikából készített pép
Hozzávalók: 1 kg paradicsompaprika, 0,2 kg só A jól megmosott, kimagvalt paradicsompaprikát hús-darálón ledaráljuk, a sóval jól összekeverjük. Az előkészített kisebb befőttesüvegekbe gyorsan belerakjuk -nyersen. Celofánnal lekötjük (tartósítószert helyezünk a két celofán közé), és a kamrába tesszük.
Fontos, hogy üvegeink elő legyenek készítve, hogy a só miatt a paprika ne kezdje el „engedni a levét".
Gazdag C-vitamin-tartalma miatt tanácsos minél töb-bet fogyasztani belőle a tél során. Margarinos kenye-rünket, szendvicseinket is díszíthetjük vele.
ZÖLD LEVELEK SÓBAN
Bármilyen zöld levelet: tárkony-, petrezselyem-, kapor-zellerlevelet stb. tudunk tartósítani télire ételeink íze-sítésére.
A jól megmosott, lecsurgatott, apróra összevágott le-veleket sóval összekeverjük: 7 evőkanál levélhez 1 evő-kanál sót számítva. Kisebb üvegekbe rakjuk és szorosan lezárjuk.
Csalán - gyermekláncfű
Szervezetünknek télen is szüksége van vasban gazdag táplálékokra. Első könyvemben biztosan megfigyelhet-ték, kedves olvasók, hogy nagyon sok betegséget okoz-hat a vashiány.
A csalán, a spenót, a sóska, a gyermekláncfű salátá-nak, mártásoksalátá-nak, vagy kicentrifugálva, rostos lének elkészítve igen hasznos étel a vérszegénység kiküszö-bölésére.
Mindenkinek tanácsolom, hogy ne csak sóskát, spenó-tot tegyenek el télire, hanem gyermekláncfű-levelet és csalánlevelet is. (Más országokban is láttam üzletek pol-cain.)
Egy finoman elkészített szójapörkölthöz vagy gomba-fasírthoz, zöldségfasírthoz igen jó mártást készíthetünk belőlük.
Mindig figyelmesen szedjük le a leveleket, hogy azok friss, fiatal hajtások legyenek. Ha már „öregnek" látjuk, érdemes lesarlózni, s az újonnan kihajtott friss leveleket eltenni.
A jól megmosott és lecsurgatott leveleket kellemesen sós ízűre megsózzuk, kevés vízzel megpároljuk, s forrón rakjuk az üvegekbe, vigyázzunk arra, hogy a párolással ne fonnyasszuk meg nagyon.
Az üvegekbe rakott zöld levelekre egyujjnyi étolajat öntünk, majd a celofánnal lekötjük (a két celofán közé tartósítószert teszünk), végül forrón szárazdunsztba tesszük.
Télen a felmelegített zöldségeket kevés tejföllel, grahamliszttel behabarjuk. Körettel melegen tálaljuk.
SAVANYÚSÁGOK
Legkedveltebb, közismert savanyúsá-gunk télen a savanyúkáposzta.
Van egy 10 literes cseréphordóm fedő-vel, amit évenként egy-kétszer telerakok káposztával.
Január lesz, mire az első adag elfogy, s akkor még újra meg tudom tölteni a kis hordót, amiben a káposzta igen finom, s könnyen kezelhető. Míg nem volt meg ez a kis hordó, addig ötliteres befőttesüvegekbe raktam el ma-gamnak ezt a finom téli savanyúságot.
Savanyúkáposzta elkészítési módja:
A tízliteres hordóhoz 13-14 kg keményfejű káposztát veszünk. Külön erre a célra vásárolt káposztareszelőn vagy gyalun legyaluljuk. Kellemesen sósra megsózzuk, kevés köménymaggal és babérlevéllel jól összekeverjük (3-5 evőkanál só, 2 evőkanál köménymag, 10 babérlevél nekem elegendő). Ekkor a káposztát a kis hordóba jól beletömködjük, amennyire csak bírjuk. A hordó fedele egy kis árokba illeszkedik, amibe vizet kell önteni. Vigyázzunk arra, hogy a víz onnan soha ne fogyjon ki, a továbbiakban is - míg a hordónkból a káposzta el nem fogy - mindig pótoljuk. Legalább egy hétig meleg helyen tároljuk, s csak ezután tesszük az éléskamrába.
A kis hordóba - kerámiahordó - eltett káposzta tete-je nem fehéredik meg soha, nem kell hozzá „nyomókő"
sem. Csak a víz utántöltésére legyen gondunk.
A bors soha nem használ egészségünknek, ezért soha nem teszek bele.
Téli C-vitamin-szükségletünket e káposzta minden-napos fogyasztásával biztosíthatjuk, ugyanakkor így nyers rostot is fogyasztunk naponta.
Brassói savanyúság
1.
Már húsz éve megszokott finom téli savanyúságom. Régen ezt is ötliteres befőttesüvegekbe tettem el, de a kis kerámiahordóban tovább eláll.
Hozzávalók (10 literes hordóhoz): 1 kg fehérkáposzta, 0,7 kg vöröskáposzta, 0,5 kg hosszú piros- és fehér-paprika, 0,5 kg bogyiszlói fehér-paprika, 0,5 kg kisdinnye, 0,5 kg sárgarépa, 0,5 kg kisebb uborka, 1 kg karfiol, 1-1 csokor kapor, zellerzöldje.
A káposztákat kétujjnyi vastag szeletekre vágjuk, hogy torzsája összetartsa. A sárgarépát hosszú csíkokra szele-teljük, a karfiolt rózsáira bontjuk. Mindezeket felváltva a fehér- és vöröskáposztával szépen a kis hordóba, vagy két ötliteres üvegbe rakjuk.
1 liter vízhez 1 evőkanál sót számítva 3-4 litert felfor-ralunk. Lehűtjük, majd a zöldségekre öntjük, pár óráig állni hagyjuk - hogy a víznek legyen ideje beszívódni a zöldségek közé -, s ekkor utánatöltjük. A befőttesüve-geket lekötve a helyére tesszük. Ha a kis hordóba tet-tük a savanyúságot, itt is figyelnünk kell a kis árokban levő víz utánpótlására. Kb. egy hétig zavaros lesz, de később szépen letisztul.
A vöröskáposzta minden kis zöldséget szépen meg-pirosít, ezért igen gusztusos és finom savanyúságunk lesz. Nincs benne ecet - de a káposzta által minden meg-savanyodik -, ezért igen egészséges savanyúság.
2.
Mikor a peronoszpóra és a köd a kisdinnyét és az uborkát már „elviszi", a fehér- és vöröskáposztát, karfi-olt, sárgarépát a paprikával hasonlóan szoktam eltenni, így is finom és nagyon mutatós a „lilás" karfiollal és a savanyú sárgarépával kevert káposztánk. A kisdinnyét és az uborkát patisszonnal is helyettesíthetjük.
Paradicsompaprikából savanyúság
Hozzávalók: 2 kg paradicsompaprika, 6-8 babérlevél, 2 gerezd fokhagyma, tetszés szerint citromsav, 1 dl olaj, a vízhez literenként 1 evőkanál só.
A fokhagymát összezúzzuk, majd a babérlevéllel, cit-romsavval és sóval feltesszük főni egy nagy fazékba. A jól megmosott, lecsurgatott paradicsompaprikát villával megszurkáljuk és beledobjuk a már forrásban levő vízbe. Mikor egyszer felfő, fakanállal megforgatjuk, az olajat hozzáadjuk, még egyszer felfőzzük, s szűrőkanállal a paprikákat kiszedjük. A már előkészített - tisztára mo-sott, szárított - befőttesüvegekbe szép sorjába rakjuk, s kissé lehűtött vízzel feltöltjük. Egy napig állni hagyjuk, majd vízzel utánatöltjük. Tetejére egyujjnyi vastagság-ban étolajat öntünk. Ekkor celofánnal lekötjük (a két celofán közé tartósítószert teszünk). Hideg helyen tároljuk.
Télen bármilyen sós ételhez feltálalhatjuk.
Töltenivaló paprika
Hozzávalók: szép, egészséges paprika, kevés só, víz, paradicsomlé.
A tisztára mosott, lecsurgatott, kimagozott paprikát gyengén sós, forrásban levő vízben 2 percig főzzük, majd szűrőkanállal kiszedjük.
Ha kihűlt, egymásba rakunk 3-5 darabot, így rakjuk tiszta, száraz, széles szájú üvegekbe nyitott felével felfelé. Forró paradicsomlével teleöntjük az üvegeket. Jól össze-rázzuk, hogy a paradicsomlé mindenhova behatoljon. Új-ból utánatöltjük, s a megszokott módon lekötjük. Száraz-dunsztba tesszük. Kihűlés után az éléskamrába, a helyére tesszük.
Télen gombával, szójával, barna rizzsel egészséges töl-teléket készítünk. Ezzel megtöltve finom ebédet készít-hetünk.
Káposztával töltött paprika
Hozzávalók: egészséges, hosszú húsos paprika, egy rész fehér, fél rész vöröskáposzta, só, paradicsomlé, kevés ét-olaj.
A káposztákat lereszeljük, kellemes sósra besózzuk, jól összekeverjük. A kimagozott, jól megmosott, lecsur-gatott paprikákat 1-2 percig enyhén sós vízben főzzük, szűrőkanállal kiszedjük, lecsurgatjuk.
Lehűlés után a kissé megpuhult paprikákat a káposztá-val óvatosan teletömjük, s „szájákáposztá-val" felfelé üvegekbe rakjuk. Forró paradicsomlével utánatöltjük, hogy telje-sen tele legyen az üveg. Kb. egyujjnyi étolajat öntünk minden üvegre, s ekkor a megszokott módon lekötjük. Szárazdunsztba tesszük.
Paradicsomlé helyett enyhén sós forró vízzel is le-önthetjük (literenként 1 evőkanál só szükséges).
Vegyes őszi saláta
Hozzávalók: kisebb zöldparadicsomok, zöld- és piros-paprika, káposzta, só, kevés olaj, uborka.
A zöldségeket külön-külön felszeleteljük, ízlés szerint megsózzuk. A tisztára mosott üvegekbe felváltva, rétege-sen belerakjuk szorosan egymás fölé: 1 sor paradicsom, 1 sor uborka, 1 sor paprika, 1 sor káposzta. Így foly-tatjuk, míg tele lesz az üveg. Minden sort megsózunk. Káposztánk mindent megsavanyít. Tetejére egyujjnyi étolajat öntünk. Szokásos módon lekötjük, majd a helyére tesszük.
Vegyes őszi savanyúság
Hasonlóan tehetünk el uborkát és zöldparadicsomot egészben - felszeletelés nélkül. A jól megmosott és le-csurgatott zöldparadicsomot és uborkát felváltva az üvegekbe rakjuk, s az előre elkészített lével - egy liter vízhez egy evőkanál sót és kevés citromsavat - felöntjük. Ekkor is öntünk a tetejére kevés étolajat, majd a szoká-sos módon lekötjük. Az uborka is finom, kemény marad.
Vizes uborka
A közepes nagyságú, kemény, egészséges uborkákat megmossuk. Az ötliteres üveg aljára 1-2 szál kaprot és egy zöld szőlőfürtöt teszünk. Az uborkákat szorosan rárakjuk. Közé 5-6 darab ujjnyi vastagságú tormát és 1-2 meggyfalevelet teszünk. Felforralunk kb. 4 liter vizet -literenként egy evőkanál sót adunk hozzá. Mikor lehűlt, a sós vizet az uborkára öntjük és az üveget letakarjuk. Másnap újra utánatöltjük. Néhány napig tisztulni hagy-juk, majd dupla celofánnal lekötjük, és végleges helyére tesszük.
II. ASZALÁS
A gyümölcsök eltevésénél az aszalást a második cso-portba soroltam.
Aki falusi gyerekként nőtt fel - főleg Erdélyben -, bizonyára jól emlékszik arra, hogy az udvar valamelyik árnyékos részén nyáron mindig ott volt az „aszaló".
Fűzfavesszőből font, kb. 1,5 x 1,5 méteres kerek asza-lója volt édesanyámnak is, amiben tavasztól őszig mindig volt valami: hulló meggy, ősszel szilva, alma, körte. Édes-anyám így is igyekezett biztosítani az egészséges táp-lálékot népes családunknak télire. Ez az aszaló nem a földön volt, hanem mindig legalább 1 méterrel a föld fölött, hogy a levegő alulról is jól át tudja járni.
A bogyós gyümölcsökkel nem volt különösebb gond: szárától megtisztítva, megmosva került az aszalóba. Tüll-ruhával letakartuk, hogy a darazsak, bogarak ne bánt-hassák.
Édesanyám mindig ügyelt arra, hogy az aszaló soha ne a tűző napon, hanem félárnyékban legyen. Naponta meg-keverte kézzel a gyümölcsöket. Az aszalókosarat éjsza-kára mindig be kellett vinni fedett helyre, hogy a lehul-ló harmat ne nedvesítse át a már fonnyadó gyümölcsöt.
