A Férfiak Féltve Őrzött Titkai

A férfiak féltve

őrzött titkai

Tartalom

A titokzatos férfiak

A férfi és az ego

Hogyan védekezik a férfi?

Hogyan nyugtatható meg a férfi a legkönnyebben?

Hogyan nyugtatható meg a férfi a legkönnyebben?

Miért távolodik el időnként a férfi a nőtől?

Mit tegyen a nő, ha párja távolodóban van?

Miért csalják meg a férfiak a párjukat?

Valóban a csinibabák kellenek a férfiaknak?

Mire vágyik a férfi a leginkább?

© Galambos Ádám

A titokzatos férfiak

Az erősebbik nem?

Amióta az eszemet tudom, vagy legalább is azt hiszem, hogy tudom (na, mindegy, ez most nem tartozik ide) mindig elgondolkozom, amikor a férfiakat az „erősebbik nem” titulussal illetik. Én magam is férfi vagyok, de nem merném biztosan állítani, hogy az erősebbik nemet képviselem. Hogy miért? Mert véleményem szerint a nőkkel szembeni erőfölény maximum a fizikális területen mutatkozik meg (jobb esetben), az élet más területén például nem lennék benne bizonyos. Természetesen ez a fajta, fentebb említett titulus a régi társadalmi szokásokból eredeztethető, amikor a nők otthon voltak, a ház körül tevékenykedtek, a férfiak pedig mentek dolgozni, vadászni (most is mennek, csak másra), megkeresni a betevőre valót. Ez azonban megváltozott.

Én azt mondom, hogy egy férfi lelke bizonyos tekintetben sokkal gyöngébb egy nőinél, és nem feltétlenül old meg minden szituációt talpraesettebben egy hölgyhöz képest. És ezután, a megállapítás után nyugodt szívvel írom le azt a szót, hogy sőt. Miért? Mert a mai világ már teljességgel másképpen működik. Ma már nincsenek kiosztott női vagy férfi szerepek, szinte bármelyik nem, bármilyen feladatot

elláthat. A fontos, az együttműködés.

valóságalapjáról szólni, az én részemről az nem lenne más, mint az a költői kérdés, hogy a szülési fájdalom elviselése vajon miért a nőknek jutott osztályrészül? Ha például belegondolunk abba, hogy egyes férfiak milyen jól „bele tudnak halni” egy náthába, azt gondolom, nem meglepő a természet abbéli elhatározása, hogy inkább a nők hordják ki az utódokat.

A férfi és az ego

A társadalmi szokásokból kiindulva, azonban nem szabad elfelejtenünk egy fontos tényezőt. A férfinak, az erőt kell sugározni. Azt, hogy

mindent képes megoldani, ráadásul segítségre sincsen szüksége hozzá, nem szabad gyengének látszania, és mindenhez értenie kell. Arra van beprogramozva, hogy csakis abban az esetben érdemli meg mások (így a nő) elismerését, hogyha minden szinten megállja a helyét. Megvalósíthatóak ezek? Természetesen nem. Képtelenség mindig jó döntést hozni, és minden feladatot egyedül és jól megoldani. Az érzés, a szándék azonban kódolva van a férfiban. Vágyik az elismerésre, mindennél fontosabb a számára. Ha nem kapja meg, akkor nagyon ideges lesz.

Az elismerés azonban nem mindig adatik meg (sőt), sem a nő, sem az élet más területéről érkező impulzusok felől. A férfi tehát kénytelen saját magának megadni ezt, pótolva a hiányt, amitől egy kissé

nem hibázok” jellegű frázisok. A senkitől nem kérek segítséget, majd én megoldom esetek.

A férfi tehát ez alapján nem fog beszélni a fájó érzéseiről. Nem fogja elmondani, hogy mi bántja, egy darabig

semmiképpen sem, mert maga akarja azt „megoldani”, és nem akar segítséget kérni hozzá.

Csak akkor fog, hogyha végképp nincs arra lehetősége, hogy egyedül birkózzon meg vele. A férfiak egymás között így szokták. Akkor kérnek segítséget, hogyha semmiféle másik út nem áll előttük a probléma kezeléséhez, ugyanis a diadal igazán akkor ér valamit a számukra, hogyha azt egyedül érték el. Ekkor érzik méltónak magukat az elismerésre.

Be kell vallani tehát, hogy a férfinak szüksége van a nő elismerésre, csodálatára, és mindenféle „hőstörténet” ellenére borzasztóan elgyengíti, feldühíti, ha nem kapja meg azt. Milyen hőstörténet? Például az, amikor a haveroknak meséli el egy átdorbézolt éjszaka csodás eseményeit, hogy milyen könnyedén szedett fel egy lányt, aki ennyire meg annyira oda volt érte. Amikor úgy beszél a nőkről, mint valamiféle tárgyról (szép kocsi, jó telefon), amit mutogatni lehet, villogni a haverok előtt. Nos, hölgyeim, ezt nem kell szó szerint venni, méghozzá azért, mert ezek a szavak mutatják meg csak igazán, hogy mennyire sebezhetők a férfiak. Azt gondolja, attól látszik erősnek, hogyha lekicsinylően beszél a nőkről, pedig pontosan ezzel mutatja meg igazán, mennyire nagy függésben áll tőlük.

Hogyan védekezik a férfi?

Ahogy azt már többször említettem a férfi igenis érző lény, és sokkal érzékenyebb, mint egy nő. Ha valami bántja, akkor viszont a legtöbb esetben nem kitör, nem beszél, hanem bezárkózik és elvonul. Ilyenkor hagyni kell. Nem szabad kérdésekkel bombázni. Meg kell adni neki az időt, hogy „Szabadságot” vegyen ki, és amikor visszatér nagyobb esély lesz rá, hogy elmesélje mi volt a bánata. Fontos! Az elvonulása nem automatikusan jelenti azt, hogy a nővel van valami baja. Az is lehet, hogy egyszerűen csak gondolkodni akar. Ezért nem kell őt kérdegetni, mert attól csak idegesebb lesz. Ő nem olyan, mint a nő, aki, ha fölbosszantják, el akarja mesélni a bánatát, kiönteni a szívét. A férfi bezárkózik.

Mi történik, ha megsértik a férfi egóját? Röviden kifejezve, nagy

baj. A nő egyszerűen nem követheti el azt a bakit, hogy a férfi egóját megsérti, azzal ugyanis teljesen ellovalhatja magától a párját. Ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy a férfi hibáinak nagy százalékát, amik nem bírnak „Életbevágó” jelentőséggel, egyszerűen nem kell

észrevenni. Sok fölösleges csatától megkímélheti magát a nő ebben az esetben.

És ha már csata, a férfi sajnos legfőként az egója megsértésekor képes arra, hogy harcoljon, és a legjobb védekezés a támadás alapon cselekedjen, vádaskodjon, bíráljon.

Hogyan nyugtatható meg a férfi a legkönnyebben?

A férfi megnyugtatása kifejezetten egyszerű, ha az ember tudja, mit mondjon neki. A nőnek tudni kell, hogy az „erősebbik nem” büszke képviselői bizony meglehetősen érzékenyen reagálnak arra, hogyha sok problémát kell végighallgatniuk. Miért? Egyszerűen azért, mert olyankor azt hiszik, hogy kudarcot vallottak, s mindenért őket hibáztatják. Ezért idegesíti őket a sok „csacsogás”.

A nőnek ismerni kell a titkot, hogy mit kell belefűznie a

mondanivalójába, amellyel tökéletesen tehermentesíti érzékeny lelkületű párját. Ez pedig nem más, mint annak kifejezésre juttatása, hogy a férfi semmiről nem tehet.

Ha sikerül erről meggyőzni a férfit, még nagyobb örömmel fogja a társát végighallgatni.

Joggal merülhet fel a kérdés, mi van akkor, ha valóban hibáztatjuk a férfit? Nos, ebben az esetben a legjobb módszer, hogyha a

konfliktuskezelés részben leírtaknak megfelelően elvonulunk, és csak akkor jövünk elő, ha képesek vagyunk a higgadt kommunikációra.

Miért távolodik el időnként a férfi a nőtől?

A nők számára ez teljesen érthetetlen, de a férfiak időről – időre eltávolodnak a nőtől. Ehhez azonban nem feltétlenül kapcsolódik bármiféle különleges ok, egyszerűen ilyen a „gyári beállításuk”. Néha „fellázadnak”, és szükségük van a „szabadságra”. Ez nem azt jelenti, hogy törvényszerűen megcsalják a párjukat, hanem csupán annyit,

hogy lazítanak a kötöttségen. Aztán, amikor úgy érzik, túlságosan is messzire kerülnek, egyszeriben visszatérnek, és a régi lendületükkel vágnak bele a kapcsolatba.

A gond ezzel csak annyit, hogy a nőket tökéletesen összezavarják, hiszen ők akkor szoktak eltávolodni valakitől, hogyha arra nyomós okuk van. Megbántják őket, nem veszik figyelembe az érzéseiket, csalódást okoznak nekik, vagy félnek, hogy megsebzik őket. A férfiaknál ez (is) másképpen működik. Ők ösztönösen kerülnek messzebb.

Mit tegyen a nő, ha párja távolodóban van?

Ne tegyen semmit. Nyugodjon meg. De hogyan lehetne egyáltalán ilyen helyzetben megnyugodni? Nagyon nehezen, ez egyértelmű. De tudni kell, hogyha a férfi eléri a legtávolabbi pontot, rohamléptekkel, szinte pánikszerűen fog visszatérni párjához. A bibi azonban ott van, hogy a férfi eltávolodása (jogosan) megbántotta a nő érzéseit, aki így nem tudja úgy folytatni, mintha misem történt volna, szemben a férfival, aki minden további nélkül, mintegy elfelejtve a kimaradt időszakot boldogan tér vissza. Fel sem merül benne, hogy bármi rosszat tett volna.

A nő azonban megretten, azt hiszi valamit ő rontott el, ezért jutott neki osztályrészül a férfi elhúzódása. Ha a nő képes arra, hogy látva párja ismétlődő ingadozásait, azokat megértően és nyugodtan kezelje, sikerre számíthat.

Mindezektől függetlenül természetesen a férfinek tudnia kell,

hogyha messzire húzódik párjától, azzal megsérti és megijeszti őt, ezért nem várhatja el tőle, hogy az egyik pillanatról a másikra megbocsásson neki.

A nőnek nem szabad az épp eltávolodni vágyó férfit magához

láncolnia (ez semelyik nemnek nem tetszene), sem pedig utána futnia, ugyanis azzal pontosan a vártnál ellentétes hatást fogja elérni. Ha bizalommal képes megadni párjának a teret, akkor az tettekben is hálás lesz neki ezért.

A férfi eltávolodása tehát ösztönös cselekedet. Ha túlságosan közel kerülnek párjukhoz, el akarnak távolodni tőle, mert vágyat éreznek az önállóságra, a saját énjük újbóli megtalálására.

Miért csalják meg a férfiak a párjukat?

A megcsalás, a kalandok keresése egy külön téma lehetne, de most néhány mondatban megkísérlem összefoglalni, miért is fordulhat elő, hogy a férfiak félrelépnek.

Ennek is természetesen számos oka lehet, de a leggyakoribb talán a kíváncsiság, a kalandvágy, a „vadászat” ösztöne. Vajon sikerül –e azt az adott hölgyet meghódítani? Vajon, mi rejtőzhet a ruhája alatt? Milyen lehet az ágyban? Az ilyen, és ehhez hasonló kérdések, az adott nőtől érkező pozitív jelek után még inkább fölerősödhetnek. Ez persze még nem jelenti azt, hogy azonnal el kéne érte hagyni a biztosat. Így

marad a kaland.

A rosszabbik eset tán az, hogyha mindezért a kalandért valaki fizet egy „Szakavatott” hölgynek, de sajnos ez is meglehetősen gyakori. Amikor a férfi eltávolodik, és vágyik a függetlenségre, az nem azt jelenti, hogy megcsalni készül a párját. Lehet, hogy több időt lesz a barátaival és meg-megbámulják a csinos (fiatal) lányokat. Aztán hazamennek, és befekszenek az asszony mellé.

Vannak nők, akik azt mondják, csak az érdekli őket, hogy hová megy haza a férfi, s ha ez náluk van, akkor meg vannak nyugodva. Nem számít, mi történt a párjukkal azelőtt.

Természetesen a kalandvágyon túlmenően más okok is vezethetnek a megcsaláshoz. Olyan okok, amelyek egyébiránt ugyanúgy a nőket is képesek lehetnek „másfelé kacsintgatásra” ösztönözni. Ez pedig nem más, mint a megromlott intim viszony a két fél között. Ami nem is csupán a szexuális együttlétre, hanem a lelki összetartozásra is

éppúgy érvényes lehet. Ilyenkor hajalmosabba vagyunk arra, hogy az eltávolodás, vagy a kapcsolat megszokásból való fenntartása miatt kalandokat keressünk.

Soha ne feledjük el azt, hogy emberek vagyunk, s ily módon időről időre sajnos megnő az igényünk arra, hogy ne csupán jelenlegi

párunknak (akit már „megszereztünk” magunknak), hanem másoknak is elnyerjük a tetszését. Ne feledjük az alaptételt: Az ismeretlen

mindig izgalmasabb annál, amit már (jól) ismerünk. Ez éppúgy igaz a nőkre, ahogy a férfiakra. Egy ártalmatlan flört persze bármikor benne lehet mindennapjainkban, az, hogy ki lép ezen túl, és ki marad meg

ezen a szinten, az már más lapra tartozik.

Bizonyos esetekben, bár ezt nagyon félve írom le, az ilyen jellegű „kiruccanások” még akár erősíthetik is a kapcsolatunkat. Hogyan? Ha időközben ráeszmélünk, hogy az, akivel megcsaljuk, vagy megcsalni készülünk párunkat, egyáltalán nem jobb őnála, sőt. Ekkor derül ki csak igazán, hogy milyen erős is a kötelékünk felé. Újra emlékezni fogunk arra, miért is jöttünk össze vele annak idején. Természetesen ezzel nem azt akarom mondani, hogy mindenki menjen arra, amerre lát, mert biztosan visszatalál, de az biztos, hogy meg kell adni az esélyt néha az enyhe eltávolodásra is, mert az természetes velejárója egy hosszú távú kapcsolatnak. A folyamatos ellenőrzés,

féltékenykedés biztosan nem vezet sehová, maximum oda, hogy kellőképpen ügyesen és gyorsan elüldözzük a párunkat. Ha azonban megtudjuk, hogy visszaéltek bizalmunkkal, akkor nyilvánvalóan számot kell vetnünk a lehetőségekről.

Valóban a csinibabák kellenek a férfiaknak?

cicababák jelenlétét. Természetesen a látványosság miatt

megbámulják őket, de nem kívánnak velük hosszú távú kapcsolatot létesíteni. Mindenki számára lényeges szempont, hogy képes legyen a megfelelő kommunikációra a párjával. Így vannak ezzel a férfiak is. Bármennyire is az jön le róluk, nem csupán az esztétikumot keresik. És még csak nem is bántja őket feltétlenül, ha a nő nem gebe vékony

alakkal bír.

A legfontosabb, a kisugárzás. Az, hogy a nő valóban nőként viselkedjen. Szexinek lenni nem egyezik azzal, hogy valakinek

bombasztikus teste van, hanem azt jelenti, hogy tudja kihangsúlyozni az erényeit és elfedni a kevésbé előnyös oldalát. Ha egy nő úgymond viseli önmagát, azt megérzik a férfiak, és bizony akkor nem

fukarkodnak a bókokkal sem.

persze, mint mindenre, erre a megállapításra is vannak ellenpéldák. Hiszen sajnos valóban akadnak olyan férfitársaim, akik csak és

kizárólag klasszikus értelemben vett csinibabákat tartanak nőknek, de az ő számuk valóban alacsony. A többség a „húsvér” nőket szereti, akik azon túl, hogy mesteri szeretők, remek anyák (jó értelemben véve), és igaz barátok is egy személyben. Nos, mindezt persze nehéz a gyakorlatban megvalósítani, de törekedni azért lehet rá.

Mire vágyik a férfi?

A férfiak alapvető érzelmi igényei a következők.

Bizalom: Ha nő megnyílik egy, őt türelmesen végighallgató férfinak,

akkor az, számára egyértelműen a bizalom meglétét fogja jelenteni, amiből tudja „jófiú volt”.

Elfogadás: Ha a nő nem kívánja megváltoztatni a férfit. Nem közli

vele, mit kéne felvennie, hogyan kellene viselkednie. Nem oktatja ki, nem szól bele végletekig a férfi életébe, nem kérdőjelezi meg

Értékelés. Abban az esetben, ha a férfi apró ajándékkal,

figyelmességgel lepi meg kedvesét, az pozitívan és örömmel reagál a legapróbb gesztusnak is. Ezzel ösztökéli majd a férfit az egyre

nagyobb és hangsúlyosabb tettek végrehajtására.

Bálványozás. Az előzőekből kiindulva, ha minden egyes tettet, vagy

még csak egy szándékot is, ami egy bizonyos feladat megoldására fókuszál, a nő örömmel nyugtáz, akkor a férfi boldog lesz. Éppúgy, ha a nő értékeli a férfi humorát, talpraesettségét, problémamegoldó képességeit, vezető személyiségét, kimagasló tulajdonságait (még ha egyébként nincs is túl sok belőle), akkor a férfi mindig úrként fog viszonyulni imádott asszonyához.

Helyeslés. Ha a nő nem ért ugyan egyet a férfival, de mégis helyesli

annak próbálkozásait arra, hogy valamiben előrelépjen, vagy egyáltalában neki segítséget nyújtson, és biztosítja, tisztában van azzal, hogy a férfit csak a jó szándék vezérelte, akkor az a ház urának roppant mód az ínyére lesz.

Megerősítés. A férfiak is rászorulnak az önbizalmuk fejlesztésére.

Hogyha megélik a nő elismerését, az esetlegesen kudarcba fulladt terveik után is, pozitív megítélését, akkor ők maguk is kifejezetten hálásak lesznek párjuknak ezért a bánásmódért. És hölgyeim, a hála nem marad majd el.

Felhasznált Irodalom:

John Gray PhD. - A férfiak a Marsról a nők a Vénuszról jöttek ( Trivium Kiadó 2001.)

Dr Marianne J. Legato – Miért nem emlékeznek a férfiak, és miért nem felejtenek a nők? (Hajja & Fiai Könyvkiadó, Debrecen 2008)

Olvass Még Több Tanulmányt Vagy Mini E-Könyvet: Eddig megjelent kiadásaink:

.

A Férfiak Titkai A Nők titkai

Mire vágynak a nők? Hogyan találj társat? Hogyan éld túl a szakítást?

Mi az a két leggyakoribb hiba, ami a konfliktusokhoz vezet? Hogyan kerüld el végérvényesen a veszekedést?

Hogyan őrizd meg az önharmóniát?

OLVASS MÉG TÖBB KÖNYVET >> Kattints Az Alábbi Linkre.