gerincbetegsegek_gyogytestnevelese_iskolaskorban

(1)

Napjainkban egyre több fia-tal szenved mozgató szerv-rendszeri elváltozásban, mely már az óvodás- és kisiskolás korban is jelentkezik. A mozgásszegény életmód, a helytelen táplálkozás és életvitel okozta gerincbetegségek arra hívták fel a figyelmemet, hogy a felvilágosítás és a prevenció együtt kell, hogy megjelenjen a gyerekek életében. A gyerek ismerje meg saját testét, tudjon bánni vele, tornázzon, és óvja is meg a káros hatásoktól. Épüljön be az életébe a gerincbarát szemlélet, az óvodában, iskolában, otthonában és a szabadidejében az élet-korának és csontozatának megfelelõ mozgással se-gítse egészséges fejlõdését. A továbbképzés célja, hogy a 3-10 éves korosztállyal foglalkozó pedagógu-sok olyan speciális mozgásterápiát tanuljanak meg,

amely segítheti a testnevelés területén is a munká-jukat. A pedagógusok képesek legyenek egy egész-ségnapon a gyerekeknek felvilágosítást adni a moz-gatószervrendszerrõl, a helyes ülési alternatívákról a padban, széken, a légzõszervrendszerrõl, a keringé-si szervrendszerrõl, a helyes táplálkozákeringé-si szokásokról gyerekkorban. Ismerjék a sportolás elõnyeit, a ver-senyszerû sportok hátrányait.

A tanfolyam elvégzése után remélhetõleg a 3-10 éves korosztályú gyerekekkel foglalkozó pedagógu-sok megfelelõ egészségmegõrzési és egészségfej-lesztési ismereteket kapnak, és ezzel a tudással ké-pesek lesznek a prevenciós módszerek alkalmazásá-ra, valamint a gyerekek egészség felé forduló, ge-rincbarát életmódjának, életszemléletének kialakítá-sára. Célcsoport: tanító óvodapedagógus gyógytestnevelõ gyógypedagógus fejlesztõ pedagógus

Célkitûzés: A résztvevõk megértsék a felvilágosító és egész-ségmegõrzõ program jelentõsségét, és azt az iskolába ké-szülõ gyerekeknek átadják. Az iskolába járó gyerekekkel elfo-gadtassák a helyes ülési alternatívákat és a gerincbarát élet-módra való nevelés megelõzze a további egészségkároso-dást. A résztvevõk önállóan oktathassák a programot, és a gyakorlatanyagot tudják adaptálni saját csoportjukra. A testnevelés foglalkozások tematikájába beépítve alkalmaz-zák a mozgásanyagot.

Óraszám: 30 óra

– 15 óra elmélet, bemutató foglalkozások megtekintésével – 15 óra gyakorlat

Tematika:

– Egészségmegõrzés, egészségnevelés fontossága – Általános anatómiai ismeretek

– Elsõdleges prevenció fontossága óvodás korban, kisisko-láskorban

– A gyerekek mozgásigényének kielégítése a foglalkozások alatt

– Kisgyermekkorban elõforduló tartáshibák, gerinctorna – Kisgyermekkorban elõforduló lábdeformitások,

lúdtalptorna

– Mozgáskoordináció fejlesztése – Erõ és állóképesség fejlesztése – Helyes táplálkozás megismertetése,

a túlsúly következményei

– Helyes ülési alternatívák betanítása, gerincbarát gondolkodás

– Gyakorlati ismeretek elsajátítása, egyéni óravezetés Módszerek, munkaformák: Elõadás, filmvetítés, bemutató foglalkozások, konzultációk, a tanult anyag gyakorlatban való elsajátítása a hallgatók aktív részvételével.

Minimális létszám: 15 fõ maximum: 30 fõ Vizsga: tesztvizsga, és gyakorlati vizsga

Helyszín: XVIII. Kerületi Pedagógiai Intézet (1181 Bp. XVIII., Kondor Béla sétány 10. (kerületi iskolák, óvodák tornater-mei) Igény szerint külsõ helyszínre, vidékre is kihelyezhetõ.

TESTKULTÚRA-VITAMINTORNA

FELVILÁGOSÍTÓ, EGÉSZSÉGMEGÕRZÕ, KÉPESSÉGFEJLESZTÕ, GERINCBARÁT ZENÉS TORNA 3–10 ÉVES KOROSZTÁLLYAL

FOGLALKOZÓ PEDAGÓGUSOK SZÁMÁRA Gyakorlatközpontú, akkreditált tanfolyam (OM. 274/202/2004.)

TESTKULTÚRA-VITAMINTORNA

FELVILÁGOSÍTÓ, EGÉSZSÉGMEGÕRZÕ, KÉPESSÉGFEJLESZTÕ, GERINCBARÁT ZENÉS TORNA 3–10 ÉVES KOROSZTÁLLYAL

FOGLALKOZÓ PEDAGÓGUSOK SZÁMÁRA Gyakorlatközpontú, akkreditált tanfolyam (OM. 274/202/2004.)

Információ: Donáthné Forgács Boglárka mobil: 06-30/973-00-27 Jelentkezés levélben: 1188 Budapest, Oszkó utca 26.

Interneten: info@vitamintorna.hu

I S B N 9 6 3 - 2 1 7 - 0 1 4 - 8

Donáthné Forgács Boglárka

GERINCBETEGSÉGEK GYÓGYTESTNEVELÉSE ISKOLÁSKORBAN

Donáthné Forgács Boglárka

(2)

(3)

Donáthné Forgács Boglárka

GERINCBETEGSÉGEK GYÓGYTESTNEVELÉSE

ISKOLÁSKORBAN

(4)

(5)

Donáthné Forgács Boglárka

prevenció – korrekció – gyakorlatgyûjtemény

(6)

Tel./fax: 291-9557 Fotók: Donáth István Terv, nyomdai elõkészítés:aaaaa Nyomás, kötészet: G-print nyomda

(7)

5

GERINCBETEGSÉGEK GYÓGYTESTNEVELÉSE ISKOLÁSKORBAN

T a r t a l o m j e g y z é k Ajánló . . . 7 Elõszó . . . 9 1. Bevezetés 1.1. Prevenció. . . 14 1.2. Fogalmak . . . 16 1.3. Törvényi szabályozás . . . 18 2. Anatómia-élettan 2.1. Gerinc felépítése . . . 26

2.2. Gerinc tartását befolyásoló izomcsoportok. . . 31

2.3. Testtartás és a testtartástípusok . . . 34 3. Gerinc betegségei 3.1. Torticollis . . . 39 3.2. Scoliosis . . . 40 3.3. Derékfájás . . . 45 3.4. Spondylolysis-spondylolisthesis. . . 46 3.5. Szakralizáció-lumbalizáció. . . 47

3.6. Spina bifida occulta . . . 47

3.7. Kyphosis dorsalis adolescentium morbus Scheuermann. . . 47

3.8. Calvé-féle csigolyadeformitás . . . 50

4. Gyógytestnevelés – prevenció – korrekció 4.1. Az óravezetés legfontosabb szabályai. . . 54

4.2. Gerincbetegségeknél alkalmazható gyógytestnevelési óratípusok. . . 56

4.3. Gyógytestnevelési órák jellege. . . 57

4.4. A gyógytestnevelési óra tartalma és szerkezete: korrigáló testhelyzetek, házi feladatok . . . 57

4.5. A jóga szerepe a gyógytestnevelésben . . . 91

4.6. Csikung szerepe a gyógytestnevelésben. . . 93

4.7. Gerincbeteg tanulóknál javasolt gyógytestnevelési tanmenet. . . 94

4.8. Felmérõ gyakorlatok. . . 99

5. Gyógyúszás 5.1. Gyógyúszás feladata . . . 103

5.2. Gyógyúszásórák jellege. . . 105

5.3. A gyógyúszás két területe: vízi gimnasztika és korrekciós úszás 106 5.4. Vízhez szoktatás program . . . 108

5.6. Gerincbetegségek gyógyúszása betegség-típusok szerinti lebontásban . . . 112

(8)

(9)

7

GERINCBETEGSÉGEK GYÓGYTESTENEVELÉSE ISKOLÁSKORBAN

A j á n l ó

Ajánló

Kedves kollégák!

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy újabb könyvet ajánlha-tok számoajánlha-tokra.

Donáthné Forgács Boglárka szerkesztésében újabb hiánypótló szak-könyv született. A gerincbetegségek mozgásterápiájával, korrekciójával foglalkozó kiadvány már régóta váratott magára. Ebben a könyvben egy-aránt megtalálható a gerincbetegségek szemléletes, minden részletre ki-terjedõ bemutatása az egyes elváltozások terapeutikus elemzése, vala-mint az ajánlott és káros mozgásanyag gyûjteménye.

A szerzõ szisztematikusan felépített mûvet bocsát ki kezébõl. A könyv elsõ részében a szakemberek és a laikusok számára is egyaránt feldol-gozhatók az egyes elváltozások jellegzetességei. Az ábraanyag kiválóan il-leszkedik az egyes elméleti részekhez. A könyv második fejezetében olyan módszertani és gyakorlati ötleteket kínál, amely minden testnevelõ, gyógytestnevelõ, valamint mozgásterápiával foglalkozó számára nagy se-gítséget és újabb ötleteket ad a mindennapok munkájához. Elemzõ mó-don mutatja be a mozgásterápia lehetséges színtereit, gyakorlati megva-lósításának lehetõségeit. Az egyes betegségekhez kapcsolódó terápiás anyag leírása igényes. Az ajánlott és káros mozgásanyag mellett minde-nütt alkalmazza a légzésadaptációt. Újdonság, hogy a gyakorlatok tartal-mazzák az ajánlott ismétlésszámot, sorozatszámot, valamint az idõtarta-mot. Ez lehetõvé teszi egy-egy terápiás foglalkozás pontos tervezését és a terhelési szint pontos beállítását.

Ajánlom ezt a könyvet minden kollégámnak a mindennapok mun-kájához.

Szarvas, 2004. szeptember 29.

Ramocsa Gábor

testnevelõ-gyógytestnevelõ tanár fõiskolai adjunktus

(10)

(11)

Elõszó

Az inaktív életmód következményeként az ún. civilizációs meg-betegedések száma az utóbbi évtizedekben egyre növekszik.

A gyermekorvosi és ortopédiai szûrõvizsgálatok feltûnõen ma-gas arányban mutatnak ki kezdõdõ mozgásszervi elváltozásokat már az óvodás korosztályban is, amelyek az iskoláskorban tovább emelkednek. Feltétlenül szerepet játszik ebben napjaink kevés mozgást biztosító életmódja, amely a gyerekeket is veszélyezteti. Csökken a természetes mozgásszabadság kiélési lehetõsége, ugyanakkor a gyerek a növekvõ fizikai és szellemi követelmény-rendszer elvárásait próbálja teljesíteni.

Eközben aránytalanság alakulhat ki a gyermek terhelése és ter-helhetõsége, az igénybevétel és a gyermek aktuális képességei között. Az óvodás- és kisiskoláskorban jelentkezõ problémák leg-gyakrabban lábstatikai rendellenességek (lúdtalp), tartáshibák, kezdõdõ mellkas- és gerincdeformitások tüneteit mutatják, egyre több a túlsúlyos gyermek is.

Fájdalom, panasz ebben az idõszakban még ritkán jelentkezik, az ügyetlenebb mozgás, fáradékonyság és késõbb a sportteljesít-ményekben való lemaradás már jól érzékelhetõ következmény. A felnõttkori mozgásszervi betegségek és panaszok jelentõs része összefüggésbe hozható a gyerekkori állapottal. Az óvodáskort el-érõ, egészséges gyermeknek igen nagy a mozgásigénye. A moz-gásfejlõdés zavartalansága érdekében ennek a kielégítése döntõ fontosságú, és ez megelõzheti a korlátozások és tilalmak által ki-váltható gátlásosságot, amely a túlzott szülõi aggodalmaskodás következménye.

A gyermek mozgásigényének kielégítése, a mozgás rendsze-ressége, a mozgásszervek, fõleg az izomzat, csontozat egészséges

9

(12)

fejlõdését szolgálják. Mind lábstatikai, mind a testtartás szem-pontjából az izomzat képviseli azt a legfontosabb struktúrát, amely a tartáshibák, deformitások megelõzésében, csökkentésében a döntõ tényezõt jelenti.

Elõször hanyag tartást, a helytelen állásfunkciót látjuk a gye-reknél, amely helyzetben az egyensúlyozó mozgások csökkenek, a gerinc egyenetlenül terhelõdik.

Bizonyos idõ után – ha nem alakul ki a megfelelõ „izomfûzõ” a törzsön – a hát-, illetve a törzsizomzat teljesítõképessége csökken. A gyengült izomerõ még kezdetben akaratlagosan korrigálható (a gyerek ki tudja „húzni” magát), késõbb azonban már feltûnõ a tar-táshiba, amely a maradandó gerincdeformitás állapotáig romol-hat.

Ezért fontos minél elõbb, még a tartáshiba idõszakában rend-szeres testmozgással, törzsizomzat-erõsítéssel befolyásolni az ál-lapotot, de a tartásjavító, korrekciós torna fontos része a már ki-alakult gerincferdülés komplex kezelésének is.

Egészségneveléssel, a rendszeresen végzett testmozgással, szabadidõs, sportprogramokkal, tanácsadással jelentõsen javítha-tó lenne a gyerekek egészségi állapota, ellenálló képessége.

Ezért úgy gondolom, hogy az iskoláknak, a pedagógusoknak, testnevelõknek, gyógytestnevelõknek összefogva, nagyobb hang-súlyt kell fektetni arra, hogy a fizikai aktivitást az iskolához és a szabadidõhöz kapcsolódva próbáljuk növelni.

Az egészségnek mint a legfontosabb értéknek társadalmi szin-ten is megfelelõ helyre kell kerülnie. Az életmódkultúra szemléle-tét ki kell alakítani a gyerekekben, hogy a betegségeket megelõz-zük, és ne gyógyítsuk!

Tanulmányom elsõsorban a szekunder prevenciót tûzte ki cé-lul, az iskolai gyógytestnevelés és gyógyúszás fontosságára hívja fel a figyelmet. A gyógytestnevelõk szerepét azonban a primer prevenció területén is meg lehet fogalmazni. A primer prevenció-ról és az egészségnevelésrõl a könyv végén olvashattok.

(13)

Bevezetés

1.1. Gyógytestnevelés mint szekunder prevenció

Az iskolai gyógytestnevelésnél az egészségi állapot helyreállítá-sa bizonyos mértékig helyreállítá-sajátos, de a testnevelésre és a sportra jel-lemzõ módszerekkel történik.

Ezekbõl a megállapításokból azt a következtetést vonjuk le, hogy az iskolai gyógytesnevelés az iskolai általános testnevelés gyakorlatának egyik speciális területe, vagy ha úgy tetszik annak egy része, fajtája.

A gyógytestnevelés alapvetõ eszközei azok az ingerforrások, amelyek a testmozgásokkal, testgyakorlatokkal válthatók ki – csakúgy, mint a testnevelés és sport más területen. Ezeket a test-gyakorlatokat a gyógytestnevelés részterületeinek és az elváltozás súlyosságának megfelelõen válogatják ki, és sajátos módon alkal-mazzák. Bármennyire is sajátosak ezek az eszközök és az eljárá-sok, lényegében mégis a testnevelés és sport módszerei közé tar-toznak. Általános és sajátos ezen a területen is dialektikus egysé-get képez.

A gyógytestnevelés tárgyának, céljának, feladatainak és mód-szereinek rövid elemzése is alátámasztja, hogy érintkezõ területei nagyobbrészt a testnevelés- és sporttudományokkal találkoznak. Így saját meghatározásunk összefoglalóan a következõ: a gyógy-testnevelés – mint a gyógy-testnevelés- és sporttudományok egyik ága – rendszerbe foglalja azokat az ismereteket, amelyek az egészségi

11

(14)

állapotnak a testnevelés és sport eszközeivel módszereivel való helyreállítását szolgálják.

Ezzel szemben a gyógytorna, amelyet egészségügyi intézmé-nyekben folytatnak, sok mindenben eltér az iskolai gyógytest-neveléstõl, már nevében is.

A gyógytorna kifejezés onnan származik, hogy eredetileg a gimnasztika (vagyis torna) mozgásait alkalmazták terápiás céllal. Manapság a gyógytornában felhasználnak más testgyakorlati ágak mozgásait is mint az úszást, az esztétikus testképzést (Madzsar Aliz-, Bercik Sára-torna) és bizonyos mozgásterápiás el-járásokat. A szovjet szakirodalom következetesen és egységesen gyógyító testkultúrának nevezte az egészségügyi intézetekben fo-lyó gyógytornát.

A gyógytorna hazai viszonylatban elsõsorban abban különbö-zik az iskolai gyógytestneveléstõl, hogy:

– beteg szervezettel foglalkozik,

– az elváltozások súlyosabbak (még ha ezt szemmel nem is lát-juk),

– sok esetben fizikoterápiás kezeléssel gyógyít,

(UH, elektroterápia, kontraktúra nyújtás, masszás, TENS, Diadinamic stb.),

– fõleg az esetek súlyossága miatt kisebb csoportokban vagy egyénileg történik a foglalkozás, igen pontos végrehajtással, és fokozatos, tudatos adagolással,

– a gyógytorna nem engedi a káros mozgásanyagokat elsajátíta-ni és állandó kontroll alá kényszeríti a beteg izomzatát (az ál-landó kontroll a gyógytestnevelésben is elengedhetetlen). Mindamellett, hogy az orvostudományokhoz tartozó fizioterá-pia saját eszközei közé sorolja a gyógytornát, tartalmilag rokon-ságba lehet az iskolai gyógytestneveléssel, s a kölcsönös kapcso-lat mindkét területen gyümölcsözõ lehet.

(15)

A gyógytorna átvezet bennünket a testneveléshez és sporttu-dományokhoz, ahhoz a területhez, amelyhez az iskolai gyógytest-nevelés a legszorosabb szálak fûzik.

Mind elméleti, mind gyakorlati szempontból elsõsorban az is-kolai általános testnevelés (illetve annak elmélete), a könnyített testnevelés (amely eddig sem a gyakorlatban, sem elméletben nem alakult ki határozott részterületté), az edzéselmélet és néhány sportág (torna, atlétika, sportjátékok, úszás stb.) sajátos ismeret-anyaga van minden területnél közvetlenebb kapcsolatban a gyógytestveneléssel. Úgy véljük, hogy ez a kapcsolat is kétoldalú. Az említett területek állandó intenzív, ösztönzõ hatással vannak a gyógytestnevelés fejlõdésére. Ez a hatás egyaránt eredményezhet hasznos ismeretekkel való gyarapodást és szemléletformálást mindegyik szomszédos területen, de különösen az iskolai testne-velésben.

A gyógytestnevelés elméleti alapjai között kiemelt helyet fog-lal el a pedagógia, ellentétben a gyógytornával. A tanár oktató-nevelõ munkája csak akkor lehet igazán eredményes, ha pozitív egyéniségéhez magas színvonalú szakmai tudás is társul. Nem kétséges, hogy mindkét területen megfelelõ igyekezettel fejlõdés érhetõ el. Az igazi pedagógus legfontosabb tulajdonsága éppen az, hogy saját egyéniségének pozitív vonásait és szakmai képzett-ségét állandóan fejleszti.

Pedagógusoknak, gyógytestnevelõ, testnevelõ tanároknak a gyermek, a tanuló számára példaértékû egészségmagatartást kell mutatni.

Az ifjúság egészségnevelése speciális feladat, amelynek alap-vetõ feltétele a pedagógusképzés széles körû intézményesítése.

A képzés nem lehet kizárólag ismeretek közvetítése, biztosítani kell az ismeretanyag befogadását mind a tanárnak, mind a tanu-lónak egyaránt, és a helyes életmódbeli és életvezetési szokások rögzülését támogató környezetet.

13

(16)

A gyermekek és tanulók oktatási intézmények keretei között zajló egészségnevelésének szervesen kellene illeszkednie a min-dennapi tevékenységekhez.

Fontos lenne, hogy a gyerekek, tanulók mind szélesebb köré-ben kialakuljon a mozgásgazdag életmód.

A mindennapi testmozgás és az egészséges életforma legyen a célunk. Pedagógusok, testnevelõk megfelelõen alkalmazzák a tartásjavító tornát. Az osztályfõnöki órák keretein belül javasolnám gyógytestnevelõk prevenciós jellegû elbeszélgetéseit. A gerinc vé-delmére minden gyerek, tanuló figyelmét fel kell hívni. Fontos, hogy olyan életvitelt folytassunk, amivel egészségünket óvjuk, védjük, ápoljuk.

1.1. Prevenció

Prevenció felosztása

A prevenció a közelmúltig elsõsorban az orvostudományban használatos kifejezés és eljárásmód volt. Jelentése: megelõzés.

A szakirodalom megkülönböztet elsõdleges, másodlagos és harmadlagos prevenciót.

1. PRIMER PREVENCIÓ

A primer prevenció azt a szakaszt jelenti, amikor még nincs egészségkárosodás. A primer prevenció magában foglalja mind-azt a tevékenységet, amely valamely betegség kialakulásának a megelõzését célozza. Az elsõdleges megelõzésben az egészség-ügyi felvilágosítás oktatását, a helyes életmódra való nevelést ért-jük. A primer prevenció megvalósításához feltétlenül szükség van az iskolában dolgozó pedagógusok szakértelmére, hozzáállására, valamint az egészségügyben dolgozó szakemberek segítségére.

A primer prevencióhoz szorosan kapcsolódó egészségmegõr-zõ programot óvodás és kisiskolás korosztálynak készítettem el. Célul tûztem ki, hogy az elméleti ismereteket a pedagógusok

(17)

el-sajátíthassák és tudásukkal a – helyes – gerincbarát mozgásokat és tartásformákat megtanítsák tanítványaiknak.

2. SZEKUNDER PREVENCIÓ

A másodlagos prevencióban az egyén még nem tapasztalja a károsodást, de a szakember már felismeri a betegséget megelõ-zõ állapotot.

A szekunder prevenció a klinikai tünetek jelentkezésének a megelõzése, a szûréssel kiemelt tünetmentes személyek fizikai edzésprogramja.

A kiszûrt tartási rendellenességek, ortopédiai elváltozások stb. esetén a mozgáskezeléshez fokozott figyelem, szakértelem és biz-tonsági elõkészületek szükségesek. A szekunder prevenció ellátá-sa gyógytestnevelõ tanár feladata.

A gerincbetegségekkel foglalkozó gyógytestnevelõ vizsgálódá-sának középpontjában, a mozgásrendszer áll.

A mozgásrendszer nem vonatkoztatható el az egész emberi szervezettõl. Ideális körülmények között egyensúly van a környe-zet és a mozgásrendszer között, azonban ha valami felborul, akár a környezetben, akár a mozgásrendszerben, akkor elindul egy kórfolyamat. A különbözõ súlyosságú és lefolyású gerincbetegsé-gekre elkészített gyógytestnevelési terápiás terv, segít a gerincbe-tegségek korrekciójában és rehabilitációjában egyaránt.

Cél: a káros hatás kiküszöbölése és a folyamat megállítása. 3. TERCIER PREVENCIÓ – REHABILITÁCIÓ

A harmadlagos prevenció már a betegség fázisát jelenti, ami ellentmondásnak tûnhet a megelõzés jelentésével szemben.

A tercier prevenció feladata a klinikai tüneteket is mutató gye-rekek, esetünkben a gerincbetegségek állapotromlásának meg-akadályozása.

A rehabilitáció során a cél: az egészség lehetõ legteljesebb helyreállítása, a betegség progressziójának megállítása.

15

(18)

Feladat:

1. Gondozás: egészségügyi szakemberek: orvos, gyógytornász feladata.

2. Életmód tanácsadás: pl. helyes ülési alternatívák iskolapad-ban.

3. Mozgáskezelés folytonossága a tanulás során: iskolaszanató-rium.

4. Iskolába való visszatérés: folyamatos gyógytestnevelés.

1.2. Gyógytestneveléssel kapcsolatos fogalmak

Testkultúra: a kultúra azon területe, amely az egészség megszi-lárdítása, a testi képességek fejlesztése, a szervezet megedzé-se, a mozgásmûveltség fejlesztése érdekében az emberiség ál-tal a fejlõdés folyamán létrehozott értékek összességét felöleli. E fogalom körébe tartozik a testápolás, testedzés, a gondozás, a testnevelés, a sport, az ezekkel kapcsolatos tevékenységek. A primer prevenció része.

Testi nevelés: a nevelés egységes folyamatának egyik fõ feladata. Testnevelés: nevelõi tevékenység, amely a testgyakorlatok

okta-tása és a testnevelés egyéb eszközeinek felhasználása által a testi nevelési feladatok megoldását célozza.

Gyógytestnevelés fogalma: az a tudományág, amely a testneve-lés módszereinek felhasználásával betegségek megelõzésére és gyógyítására alkalmas. Határtudomány, mert módszereit, eszközeit tekintve a testneveléstudományhoz, célját, javallatait, ellenjavallatait tekintve az orvostudományhoz tartozik. A gyó-gyítás és a testnevelés közös érintkezési területen alakul ki és fejlõdik.

A gyógytestnevelés feladata: hogy hozzájáruljon a szerzett vagy veleszületett betegség következtében kialakult egészségi álla-pot helyreállításához, gyógyításához, rehabilitációjához.

(19)

A gyógytestnevelés célja: az egészség helyreállítása, szinten tar-tása, rehabilitációja, korrigálása, a testi képességek fejlesztése, a mozgásmûveltség fejlesztése, a mozgásigény kialakítása. Gyógytestnevelõ tanár: az a testnevelõ tanár, aki második

diplo-maként megszerezte a gyógytestnevelõ tanári képesítést. A ké-pesítés olyan típusú testi képesség fejlesztésre, betegségtípu-sok szerinti gyakorlatok összeállítására, megtervezésére és irá-nyítására jogosítja fel a diplomást, amelynek hatására a tanu-ló panaszai enyhülnek, majd megszûnnek. E feladatot orvos-sal, szakorvossal együttmûködésben látja el. A pedagógiai te-vékenység szabályozó eszköze a gyógytestnevelési tanterv, amely lehet központi vagy a gyógytestnevelõ által készített he-lyi. A gyógytestnevelõ tanári munka speciális felkészülést, szaktudást és stratégiai jellegû tevékenységet (tervezést és ké-pességfejlesztést) igényel.

Könnyített testnevelés: a testnevelés egyik területe, olyan fel-adat, amelyet a testnevelõ tanár tanórai keretben, egyéni bá-násmód elve szerint, orvosi javaslatra old meg. A könnyített testnevelésre beutalt tanuló köteles részt venni a tanórán, és mindazokat a tanórai feladatokat meg kell oldania, amelyek nem ellenjavalltak és az egészségi állapota szerint könnyítéssel megoldhatók.

Könnyített testnevelésre utalt tanulók: azok a tanulók, akiknek hosszabb betegség után gyenge fizikai állapotuk, az átlagtól feltûnõen eltérõ diszharmonikus adottságaik, illetve mozgás-szervi, belgyógyászati elváltozásaik vannak.

Gyógytestnevelés: azokkal a tanulókkal foglalkozik, akiknek na-gyobb mértékû egészségi: mozgásszervi és/vagy belgyógyá-szati állapotváltozásuk van, vagy a testnevelés mellett, illetve helyett speciális korrekciós-mobilizációs testmozgásra tarta-nak igényt.

17

(20)

Gyógytorna: egészségügyi intézményben végzett mozgásterápia, mely egyéb fizikoterápiás kezeléssel is kiegészülhet. Gyógytor-nánál a tercier prevenció és rehabilitáció együttesen jelenik meg.

Gyógypedagógia: fogyatékos, valamilyen szinten szellemileg is sérült gyerekekkel foglalkozik, míg a gyógytestnevelés az egészségükben átmenetileg károsodott gyerekekkel.

1.3. A gyógytestnevelés törvényi szabályozása

A közoktatási törvény szerint a könnyített és a gyógytestnevelés megszervezése a nevelési-oktatási intézmények feladata, amely-nek konkrét szabályozása a törvényhez igazodó 11/1994. (VI. 8.) MKM rendelet alapján történik.

„A tanulót, ha egészségi állapota indokolja, az iskolaorvosi, szakorvosi szûrõvizsgálat alapján könnyített vagy gyógytestneve-lési órára kell beosztani. A gyógytestnevegyógytestneve-lési órákat az iskolában vagy a pedagógiai szakszolgálat feladatainak ellátására kijelölt közoktatási intézményben kell megszervezni. A könnyített illetve gyógytestnevelés szervezésének, a tanulók könnyített, illetve gyógytestnevelési órára való beosztásának rendjét a rendelet 1. számú melléklete határozza meg.”

Ez a rendelet részletesen meghatározza azokat a formákat és lehetõségeket, amely az egészségi állapotnak megfelelõen vonja be a tanulókat a testnevelési, könnyített és gyógytestnevelési órán folyó munkába.

Az orvosi szakvélemény állásfoglalása után az egészségi álla-potnak megfelelõ ellátásra kell a tanulót a gyógytestnevelési kate-gória alapján a megfelelõ csoportba besorolni.

(21)

Az iskolai testnevelésben-gyógytestnevelésen azok a tanulók vesznek részt, akik a következõ besorolásban vannak:

I. Könnyített testnevelés (a testnevelés óra keretén belül) II. Gyógytestnevelés

II/a ( iskolai testnevelésben részt vehet) II/b (kizárólag gyógytestnevelésen vehet részt) III. Iskolai testnevelés alól felmentett

Az I. kategóriába azok a tanulók kapnak besorolást, akik részé-re a testnevelési órán vagy különóra kerészé-retében könnyített testne-velés szükséges, hosszabb betegség után gyenge fizikai állapot, az átlagtól feltûnõen eltérõ diszharmonikus testi adottságok, illetve mozgásszervi belgyógyászati stb. elváltozások miatt.

A könnyített testnevelés az iskolák alapfeladata, a testnevelõ tanárok végzik, a testnevelésórán differenciált foglalkoztatás kere-tében vagy külön órakeretben szerevezett foglalkozáson. Az így szervezett csoport maximált létszáma 16 fõ. E feladatvégzés be-számítható a testnevelõ tanár kötelezõ óraszámába is.

A II. kategóriában azok a tanulók kapnak besorolást, akiknek nagyobb mértékû egészségi (funkcionális) állapotváltozásuk van, vagy a testnevelés mellett speciális gyógytestnevelésre tartanak igényt.

A II/a kategóriába sorolandók azok, akik az orvos útmutatása szerint – kontraindikált (a számára nem végezhetõ) gyakorlatok fi-gyelembevételével – testnevelési órán is részt vehetnek.

Elváltozásuk megengedi a gyógytestnevelési foglalkozások mellett a testnevelésórai munkában való részvételt is. (A káros mozgásanyag kivételével.)

Osztályzatot csak a gyógytestnevelõvel egyeztetve, az ott vég-zett munkát is figyelembe véve kaphat a testnevelõ tanártól.

A II/b kategóriába sorolandók azok, akik testnevelésórán elvál-tozásaik miatt nem vehetnek részt, csak gyógytestnevelésen.

A III. kategóriába azok a tanulók tartoznak, akik egészségi ál-lapotváltozásuk miatt az egészségügyi intézményrendszerben

tör-19

(22)

ténõ ellátásra (gyógytorna stb.) szorulnak, így az iskolai testneve-lés alól átmenetileg vagy végleg felmentendõk.

Kategóriabeosztás gerincbetegségek alapján:

Kórisme Kategória idõtartama Kategória

hanyag tartás egyéni elbírálás Testnevelés

enyhe fokú végleges I.

súlyos fokú II/a

funkcionális és 1 év, majd II/a

kompenzált scoliosis egyéni elbírálás I–II/a

dekompenzált III.

Scheuermann-kór egyéni elbírálás

enyhe fokú I-II/a

súlyos fokú II/b-III.

Spondylolysis végleges I-II/a

Spondylolisthesis

spina bifida egyéni elbírálás –

lumbalizáció szakralizáció

egyéb mozgásszervi egyéni elbírálás –

elváltozás, pl. torticollis

A közoktatásról szóló, többször módosított 1993. évi LXXIX. törvény 52. §-a heti három órában szabja meg a pedagógiai szak-szolgálatok közé sorolt gyógytestnevelést. Ez annyit jelent, hogy az iskola feladata a gyógytestnevelésre szorulók ellátása, az isko-lafenntartó önkormányzat (a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 8. bekezdése szerint) feladata a feladatellátásról való gondoskodás. A két törvénybõl egyértelmûen következik, hogy az orvosi, szakorvosi vélemény alapján a gyógytestnevelésre utalt gyereket a fenntartó döntése szerinti iskolában, a feltételeket biztosítva kell foglalkoztatni. Tehát nem mindegyik iskolában,

(23)

ha-nem csak a kijelölt iskolában kell a gyógytestnevelés feltételeit megteremteni.

52. § (8) A gyógytestnevelés megszervezéséhez maximum 16 fõs csoportonként – az iskola órakeretén felül – heti három óra áll rendelkezésre. (Lehetõség szerint heti egy óra gyógyúszás és két alakalom tornatermi foglalkozás legyen.)

70. § (1) A pedagógus a tanuló teljesítményét, elõmenetelét rendszeresen érdemjeggyel értékeli, félévkor és a tanítási év végén osztályzattal minõsíti.

70. § (4) A gyógytestnevelési órán részt vevõ tanulóknak osz-tályzatot a gyógytestnevelõ tanár ad.

A beosztott pedagógusi munkakörök heti óraszáma, gyógy-testnevelési munkakörben, a pedagógiai szakszolgálatot ellátó in-tézményben heti 19 óra.

A gyógytestneveléshez szükséges nyomtatványok:

1. Könnyített és gyógytestnevelési napló (kódja: Tü. 19/N. r. sz.) 2. Gyógytestnevelési tájékoztató füzet (kódja: Tü. 19/E. r. sz.) 3. Kimutatás a gyógytestnevelésben részt vevõ tanulókról (Tü.

19/ K. r. sz. )

4. Igazolatlan mulasztásokról szóló nyomtatvány (Tü. 19/M. r. sz.) 5. Gyógytestnevelési nyilvántartó lap (Tü. 19/ O. r. sz. )

Megrendelhetõk: Pátria Rt.-Nyomell

1088 Budapest VIII., Szentkirályi u. 47. A közalkalmazottakról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (további-akban Kjt.) végrehajtásáról a közoktatási intézményekben tárgyú 138/1992. (X.8.) Korm. Rendelet módosítása /Oktatási Közlöny 2001. július 20. 19. szám/

A Kjtr. 15. §-a következõ (13) bekezdéssel egészül ki:

„(13) A (12) bekezdésben szabályozott pótlék megilleti a peda-gógiai szakszolgálat feladatai ellátására pedagógus munkakörben foglalkoztatottakat.”

21

(24)

(Ebbe a munkakörbe tartoznak a gyógytestnevelés szakszolgá-latot ellátók is. Okt. Közlöny 30. szám.) E rendelet 2001. szep-tember 1. hatállyal lépett érvénybe.

„A különleges szakértelmet igénylõ munka utáni pótlék össze-ge a közalkalmazotti pótlékalap 70-100%-a.”

Javasolt munkaköri leírás (mely készült a XVIII. Kerületi Pe-dagógiai Intézetben)

Gyógytestnevelõ munkakörének meghatározása:

A kerület általános és középiskoláiba járó, testi rendellenessé-gekkel küzdõ gyermekek, fiatalok gyógytestnevelõi ellátása, a gyógytestnevelés eszközeinek széles körû terjesztése.

Feladatainak felsorolása:

1. Szakmai tudását megfelelõen alkalmazza a munkaközösség ve-zetõjének irányításával és ellenõrzésével.

2. A tanév elsõ hónapjában fogadja az orvosi diagnózissal gyógy-testnevelésre beutalt diákokat, személyes adatait adminisztrál-ja a gyógytestnevelési naplóba. Szeptember hónapban az elõ-zõ tanév folyamán részt vett tanulók gyógytestnevelési foglal-kozásait megtartja.

3. Szeptember hónapban megtartja a beiratkozást és a szülõi ér-tekezletet. Szeptember 30-ig összeállítja a gyógytestnevelési csoportokat, elkészíti az új csoportbeosztást. Minden iskolában látható helyen kiírja, hogy melyik iskolában zajlanak a foglalko-zások.

4. A gyógytestnevelési ellenõrzõ és a fogadóórák segítségével fo-lyamatosan tartja a kapcsolatot a szülõkkel, az osztályfõnökök-kel és a testnevelõ tanárokkal.

5. Haladási és gyógytestnevelési naplót vezet a foglalkozásokról. 6. Évente egy alkalommal bemutató foglalkozás tartásával

(25)

7. A tanulók szakszerû ellátása érdekében a testnevelési órán is részt vevõ tanulók esetében tájékoztatást ad az iskolai testne-velõknek a tiltott mozgásanyagról. Minden gyógytestnevelésre beutalt tanulónak egyéni gyakorlatsort készít.

8. Ismeretei folyamatos bõvítése céljából rendszeresen részt vesz továbbképzéseken, szakmai bemutatókon, tapasztalatcseré-ken. Az országos gyógytestnevelési konferencián minden év-ben részt vesz.

9. Szükség szerint szakmai kiadványokat készít, szakmai fórumo-kat szervez.

23

(26)

(27)

2. Anatómia-élettan

GERINC DEFINÍCIÓJA

A gerinc a tartó- és mozgatóapparátus legbonyolultabb felépí-tésû része, mely hordja a fejet, összekötetést teremt a felsõ és al-só végtagok között, csökkenti a testet érõ különbözõ erõbehatá-sokat és hozzá kapcsolódnak a bordák. Görbületei és felépítése révén számos bonyolult mozgást tesz lehetõvé, és védelmet nyújt a gerincvelõ számára.

A GERINC TULAJDONSÁGAI

Gerincnek, mely törzsünk tengelye is egyben, két kiemelten fontos mechanikai tulajdonsággal kell rendelkeznie. Egyszerre legyen stabil és mobil.

Gerincünk stabilitása kiemelten fontos, mert alapját képezi a vertikálisan felegyenesedett testhelyzetnek, stabil alapul szolgál, hisz tartja a fejet, támasztja a belsõ szerveket, védi a gerincvelõt. Stabil alapul szolgál a rajta eredõ és tapadó szalagoknak, izmok-nak. A gerincrõl közvetlenül eredõ, illetve a gerinchez „lazábban” vagy „szorosabban” kapcsolódó csontos képletekrõl eredõ izmok-nak is, stabil alapul szolgál anizmok-nak érdekében, hogy azok szabadon mozgathassák végtagjainkat, fejünket a térben.

A gerinc összetett funkciójának alapja az összetett struktúra.

25

(28)

2.1. A gerinc felépítése

A gerinc fiziológiás görbületeinek kialakításában és mobilitásá-nak biztosításában fontos szerepet játszamobilitásá-nak a csigolyák közti porckorongok. A legjobban ott fejlettek, ahol legnagyobb a gerinc mozgási lehetõsége. A gerinc 24 mozgó elembõl – csigolyákból – épül fel (7 cervicalis, 12 thoracalis, 5 ágyéki), melyeket porcko-rongok (discus), csigolyák közti ízületek, szalagstruktúrák (passzív tartóelemek) és izmok (aktív tartóelemek) kötnek össze. További 9-11 csigolya összenõtt formában mint keresztcsont és farok-csont csatlakozik az ágyéki gerincszakaszhoz. A gerinc összesen 33-35 csigolyából áll.

A gerinc rugalmasságának és a megfelelõ izomfunkcióknak biztosítására, valamint a test hosszában ható erõk hatásának csökkentése céljából a discusok rugóhoz hasonló szerepet tölte-nek be. Minden discus körkörösen elhelyezkedõ anulus fibrosus-ból és puha központi részbõl, nucleus pulposusfibrosus-ból áll. A porcko-rongok mérete és vastagsága az alsó gerincszakaszok felé növek-szik. 1. nyaki homorulat 2. háti domborulat 3. ágyéki homorulat 4. keresztcsonti domborulat 1. csontos gyûrû 2. kocsonyás mag 3. csigolya 1. csigolya 2. porckorong 3. csigolyaközti ízület

(29)

A csigolyatestek között található porckorongok elülsõ és hátul-só hosszanti szalag segítségével kapcsolódnak a csigolyatesthez. A porckorong a két szomszédos csigolyával, a hozzájuk tartozó szalagokkal és az izmokkal együtt a gerinc legkisebb funkcionális egységét a mozgásszegmentet alkotja. A gerinc harmonikus mû-ködését e mozgásszegmentek ideális összhangja biztosítja.

A csigolyák oszlopszerû elrendezése alkotja a gerincoszlopot. A csigolyaívek által körülvett terület alkotja a csontos gerinccsa-tornát, amely védelmet nyújt a benne elhelyezkedõ gerincvelõnek. A haránt és tövisnyúlványokon tapadnak az izmok.

GERINC GÖRBÜLETEINEK FEJLÕDÉSE A felnõtt ember gerince a

sagit-talis síkban kétszeres S alakban gör-bült, a görbületek harmonikusak és kiegyenlítik egymást. Gerinc a fron-tális síkban függõlegesen egyenes, míg oldalról tekintve hajlított szerke-zetû. A gerinc görbületeinél megkü-lönböztetünk elsõdleges és másod-lagos görbületeket.

1. Elsõdleges görbületek azok, amelyek az élet során változ-nak is, de az íveltségük iránya megegyezik a születéskor tapasztalt irányokkal. Újszülött korban gerincünk elõrefelé hajlított (kyphoti-cus) azaz elõrefelé konkáv vagy hátrafelé konvex. A mozgásfejlõ-déssel szinkronban változik gerincünk íveltsége, mely végleges formáját csak 10 éves kor körül éri el, igazából pedig csak a nö-vekedés befejezte után stabilizálódik. Elsõdleges görbületek a há-ti és a keresztcsonhá-ti görbületek, melyek elõrefelé konkávak vagy hátrafelé konvexek (thoracalis és sacralis kyphosis), de ide soro-landó a farokcsonti görbület is.

27

(30)

2. Másodlagos görbületek azok, amelyek a mozgásfejlõdés során fokozatosan átalakulnak ellenirányú görbületekké.

Másodlagos görbületek a nyaki és az ágyéki görbületek, me-lyek elõrefelé konvexek (homorú) vagy hátrafelé konkávak (cervi-calis és lumbalis lordosis).

Sagittalis síkban görbült gerincünk, törzsünk különbözõ mély-ségig hatol, annak érdekében, hogy egyértelmûen megfeleljen tá-masztó funkciójának.

A nyaki szakasz közel húzódik a súlyvonalhoz, hogy biztosítsa a fej a nyak mozgásait, az agy védelmét és tartsa a fej súlyát. A há-ti szakaszon a mellkas kapcsolódik a gerincoszlophoz, ezáltal ez a szakasz lényegesen dorsálisabb helyzetû. A lumbális szakasz „ha-tol be” elõrefelé legmélyebbre, hiszen tovább kell adni a teljes törzs és felsõ végtagok súlyát a medencén keresztül (mely szerke-zetileg sokkal stabilabb) az alsó végtag felé.

Gerinc funkciói kineziológiai szempontból: stabilitás és mobili-tás.

A GERINC MOZGÁSAI A gerinc teherviselõ funkciója mellett jelentõs mozgékonyság-gal rendelkezik. A mozgásterje-delme az egyes csigolyák közötti kis mozgások összegzõdésébõl adódik.

Az intersegmentalis mozgás iránya az ízületi felszínek helyzeté-tõl, terjedelme a csigolya közti porckorongok vastagságától és a szalagok feszességétõl függ.

A kétoldali ízület és a discus intervertebralis alakváltozása kö-zös mozgástengely körül történik.

1. Egyenes testtartás: neutrális helyzet

2. Törzshajlítás elõre: flexió 3. Törzshajlítás hátra: extenzió

(31)

Például a lumbális csigolyák közötti mozgás során az extenzió -flexió közös mozgástengelye haránt irányú és a csigolya közti porckorong hátsó területére esik, az oldalirányú mozgás tengelye sagittalis irányú és a porckorong közepén halad át. A mozgás al-kalmával a csigolya közti porckorong alakja változik, egyik oldalon a vastagsága csökken, az ellenoldalon pedig növekszik.

A gerinc mozgását vizsgálva azt látjuk, hogy a legjelentõsebb mértékû mozgások a nyaki és az ágyéki szakaszon jönnek létre, míg a mellkasi szakasz a legkevésbé mozgékony. Ebben jelentõs szerepe van a gerinchez kapcsolt csontos-porcos mellkasnak is, mely mechanikusan is csökkenti a mozgás lehetõségét.

A gerinc mozgásai:

Flexió (elõrehajlás), extenzió (hátrahajlás) a sagittalis síkban tör-ténik.

A flexió a nyaki és az ágyéki szakaszon történik, bár kismérték-ben az alsó háti szakasz is részt vesz kismérték-benne. Maximális elõre-hajláskor a gerinc csaknem egységes ív alakú. Max. 110°. Az ív harmóniája a fontos, a fokeltérések a korral változnak.

Az extenzió is elsõsorban a nyaki és ágyéki szakaszon jön létre és itt a legnagyobb, háti szakaszon a processus spinosusok (tövisnyúlványok) összetorlódása akadályozza a mozgást. Ma-ximális hátrahajláskor a gerincen három élesebb görbület van, a nyak alsó szakaszán, a dorsolumbalis és a lumbosacralis át-menetnél.

Oldalra hajlás (flexio lateralis): frontális síkban végzett mozgás, melyben mindhárom gerincszakasz részt vesz, de a bordák mi-att a háti szakasz mozgása korlátozott.

Lateral flexió: 45-75°

Rotáció a függõleges tengely körül jön létre. Az ízületi felszínek helyzete miatt legnagyobb terjedelmû a felsõ nyaki szakaszon, kisebb a háti szakaszon, míg az ágyéki szakaszon teljesen hi-ányzik.

29

(32)

Gerincünk tengely irányú rotációja kb. 90°.

Rugózó mozgás a gerincgörbületek következménye és védi az agyat a rázkódástól.

Az egyes gerincszakaszon belül is változik a mozgások terjedel-me, illetve az ízületi felszínek állásának változása következtében a mozgás iránya is.

A PORCKORONG FELÉPÍTÉSE ÉS FUNKCIÓJA

A csigolyák között elhelyezkedõ porckorong felülete kb. 5 négyzetcentiméter, magassága a gerinc egyes szakaszain változó (nyaki 3 mm, háti 5 mm, lumbális kb. 9 mm). A egymás mögött hagymalevélszerûen elhelyezkedõ kötõszövetes rétegekbõl (ros-tos gyûrû) és az ezen belül középen elhelyezkedõ ún. kocsonyás magból áll, mely rendkívüli vízfelvevõ képességû makromolekulá-kat tartalmaz. Táplálkozása diffúzió alapján (szivacs elv) történik.

Pihenõ állapotban (amikor fekszik az ember) a porckorong dif-fúzió útján folyadékot vesz fel, terheléskor pedig folyadékot ad le a szervezetnek. Így reggel kb. 1 cm-rel magasabbak vagyunk, mint este. Az, hogy az idõs emberek „összemennek”, ezzel ma-gyarázható, valamint a csigolyák összeroppanásával is. A porcko-rong tompító hatása ennek a diffúzió általi változásnak köszönhe-tõ. A terhelés irányától függ a porckorong alakváltozása. Rossz testtartásnál, állandó nyomás alatt lévõ porckorong deformáló-dik, protrudál, késõbb porckorongsérv alakulhat ki.

A vizsgálatok azt mutatják, hogy a 20. életévétõl a porckoron-gon degeneratív elváltozások mutathatók ki. A rostos gyûrû foly-tonossága megszakadhat és a magot nagyobb terhelésnél a hú-zóerõk nem tudják központi helyen tartani – kialakulhat porcko-rongsérv. Nagyon fontos gyerekkortól fogva a porckorongok fo-kozott védelme.

(33)

2.2. Az izomzat

A gerinc önmagában nem képes helyzetét megtartani vagy megváltoztatni. A gerinc mozgásait a csontos alapról indulva az izmok és izomcsoportok teszik lehetõvé. Nagyon fontos ezen izomcsoportok állandó, karbantartó prevenciós tornája vagy gye-rekkorban ezen izomcsoportok megerõsítése, kialakítása. Az izomzat megerõsítésével a gerincbetegségek romlása megállítha-tó vagy a progresszió lassíthamegállítha-tó.

A GERINC TARTÁSÁT KÖZVETLENÜL BEFOLYÁSOLÓ IZOMCSOPORTOK

1. TÖRZSIZOMZAT

Mély hátizmok több rétegben helyezkednek el és igen sokfé-le, bonyolult lefutású részbõl állnak. Ezek közül a lényegesebbel foglalkozunk.

M. erector spinae

1. m. longissimus (medialis rész) 2. m. spinalis (legmediálisabb rész) 3. m. iliocostalis:

m. iliocostalis cervicis, thoracis, lumborum A mély hátizomzat rövid, középhosszú és hosszú izomkötegek-bõl áll és a gerinc mindkét oldalán a nyaktól a medencéig húzó-dik. A szomszédos csigolyákat egymással összekötõ rövid izmok és azok a középhosszú izmok, melyek több csigolyát is áthidal-nak, szolgálnak elsõsorban a stabilizálásra, a nyújtásra, az oldal-hajlításra és elfordításra, ezáltal az egyes gerincszakaszok ellenõr-zött, finom szabályozására.

A mély hátizomzat külsõ része hosszú izomkötegekbõl áll és funkciója kevésbé a stabilizálás, sokkal inkább a gerinc

mozgatá-31

(34)

sa. Mivel a rövid hátizmok fõ funkciója a tartás, ezek az izmok haj-lamosak a rövidülésre, ami különösen a nyaki és az ágyéki sza-kaszt érinti. Ez a folyamat fokozott ágyéki lordosis kialakulásához vezethet.

M. iliopsoas

Az ágyéki szakasz ventrális izma, bár elsõsorban az alsó vég-taghoz tartozó izom, de jelentõs hatással van a lumbális gerincre is. Részt vesz a lumbális szakasz flexiójában, üléskor a lumbális szakasz fixálásában.

M. transversospinalis

Többrétegû izomrendszer, melynek tagjai a csigolyák haránt-nyúlványain erednek és a tövisharánt-nyúlványain tapadnak.

2. TARKÓ- ÉS NYAKIZMOK

Részben a mély hátizomzat folytatásaként a gerinc hátsó olda-lán fekszenek, részben a gerinc elõtt találhatók.

3. MÁS IZMOK SZEREPE A GERINC MOZGÁSÁBAN Az elõrehajlásban, az oldalra hajlásban és a rotációban fontos szerepe van a hasizmoknak. A fõ flexor a m. rectus abdominis. A ferde izmok bár jóval laterálisabb helyzetûek, mégis közelítik a medencét és a mellkast egymáshoz, tehát flektálják és rotálják a törzset. A m. quadratus lumborum a hasfal hátsó részének az alkotásában résztvevõ izom. Egyoldali mûködése esetén oldal-irányban hajlítja a gerincet, kétoldali mûködése esetén a meden-cét billenti.

Az „erõsítõ gyakorlatok” között a törzs stabilizálása és különö-sen a hasizomzat tornáztatása a legfontosabb. A legyengülésre hajlamos hasizomzat nemcsak a számos mindennapi törzsmoz-gás szempontjából fontos, hanem azért is, mert elõsegíti a lég-zést, stabilizálja, fordítja és oldalra dönti a felsõtestet. További fel-adata az alhasi szervek védelme és a porckorongok

(35)

tehermente-sítése az ún. ,,hasprés” segítségével. Hasprésnek az összes has-izomzat önkéntelen összehúzódását nevezzük, mely zárt hangrés mellett a has belsõ nyomását megnöveli és ezáltal a törzset stabi-lizálja, ami nehéz teher emelésénél nagyon lényeges és hasznos. Annak ellenére, hogy a hasizomzat nem közvetlenül ered és tapad a gerincen, a gerinc helyzete mégis döntõ mértékben függ ezek-tõl az izmoktól.

4. A FEJ MOZGATÁSÁBAN RÉSZT VEVÕ TOVÁBBI IZMOK

A m. trapesius felsõ része a fejet extendálja, ha a lapockák rögzítettek.

A m. sternocleidomastoideus a nyak elülsõ részén felületes helyzetû páros, pántszerû izom. Az egyik oldali izom összehúzódá-sa az arcot az ellenkezõ oldalra és kissé kifelé fordítja és egyidejû-leg az azonos oldali fültájékot a váll felé közelíti. Mûködése szoro-san összefügg az axiális izomzat hasonló irányú tevékenységével.

5. VÁLLÖVI IZOMZAT

A nagy és rendkívüli erõs mellizom, a m. pectoralis mozgatja a kart elõre, vezeti oldalra, forgatja befelé és stabilizálja a vállizü-leteket. Ha a mellizom rövidülése a lapockarögzítõk és a háti ge-rincszakasz mélyfeszítõinek gyengeségével társul, típusos hanyag tartás alakul ki.

A különbözõ, a törzstõl a lapockához húzódó izmok (m. trape-sius, m. levator scapule) emelik a vállövet (eleváció), befelé húz-zák a lapockát és stabilizálják a gerincet.

A vállöv mozgásai: – eleváció (emelkedés) – depresszió (süllyedés) – flexió (protrakció) – extenzió (retrakció)

33

(36)

2.3. Testtartás

Tartáson az emberi test tartó- és mozgatóap-parátus által fenntartott helyzetét értjük. Tá-gabb értelemben az egész test tartását (fej, törzs, végtagok), szûkebb értelemben csak a törzs, illetve a gerinc helyzetét. A helyes testtar-tást a hát-, a has-, a légzõizmok ereje, a légzés típusa, továbbá külsõ környezeti tényezõk (élet-mód, alkat stb.) is befolyásolják.

Helyes, jó tartás esetén egyensúlyi helyzet van a test saját erõi és a testre ható nehézségi erõ között. Ebben az egészben az aktív és pasz-szív mozgatórendszer közrejátszik. A tartást sokszor kell változtatni, mert az azonos testhely-zet fenntartása nagyon hamar a tartóapparátus elfáradásához vezethet. A hosszabb ideig tartó egyenes állás elõször a hátizomzat elfáradását eredményezi. Ha ez az aktív tartási munka alábbhagy, a törzs könnyen kifotikus helyzetbe kerül, azaz a mellkasi gerincszakasz görbülete fokozódik, ezáltal a törzs súlypontja erõsen elõ-rehelyezõdik. A törzs elõreesne, ha a gerincsza-lagok – különösen a hátulsó hosszanti szagerincsza-lagok – nem segítenék a passzív tartást. Bizonyos idõ elteltével a szalagokon is fáradási jelek mutat-koznának, még erõteljesebben megnyúlnának úgy, hogy a gerincet végül tehermentesíteni kell – vagyis pihentetõ helyzetet kell felvenni. Ki-emelném, hogy nagyon fontos a fejlõdésben lé-võ gerinc napközbeni tehermentesítése az óvo-dáskorban. Ezért nem tartom helyesnek a dél-utáni alvás elmaradását.

(37)

Az izomzat aktív tartási funkcióját a csontok és szalagok pasz-szív rendszere támogatja. A csontok a mozgékonyságot korlátoz-zák, de mivel aktív munkát nem végeznek, nem igényelnek ener-giát, nem fáradékonyak. Így az izomzatnak jelentékeny erõmegta-karítást jelentenek. A szalagok elsõsorban az ízületek rögzítését szolgálják. A szalagok éppen úgy, mint az izmok fokozott igénybe-vételnél megvastagodnak, csökkent mûködése esetén pedig visszafejlõdnek (megnyúlnak, rövidülnek).

Fokozott megrövidülések esetén – amikor aktív nyújtás már nem lehetséges és a passzív nyújtás is nehézségekbe ütközik, be-szélünk ízületi kontraktúráról, fixációról vagy egyszerûen merev-ségrõl, ami a testtartás megváltozásában is kifejezésre jut.

A TESTTARTÁS KÉT FAJTÁJÁT ISMERJÜK: 1. HELYES TESTTARTÁS

A gerinc sagittalis irányú görbületének nagysága, a helyes ál-lás és a fejtartás összhatása dönti el. A medence álló helyzetben elõredõl az alátámasztás tengelyén. A normális medencedõlés 55-65 fok, a lumbosacralis szög 120–135 fok között van.

Tartási formák: – aktív, feszes tartás – laza vagy pihenõtartás – szokásos (habituális) tartás 2. HELYTELEN TESTTARTÁS

Helytelen testtartásnak nevezzük az olyan funkcionális tartási eltéréseket, amelyeknél a csontrendszerben még nem találunk kóros elváltozásokat. Ezek elsõsorban izomeredetû elváltozások, és aktív izomerõvel még korrigálhatók. Mondhatjuk reverzibilis el-változásoknak. A gerinc sagittalis irányú alakváltozásai elsõsorban a fiziológiás görbületek változása révén jönnek létre. Kialakulása a hát- és a törzsizomzat csökkent teherbíró képességével függ

35

(38)

össze, de a helyes tartáshoz szükséges akaraterõ hiánya és pszi-chés tényezõk is szerepet játszanak.

Ha a normálistól eltérõ testtartás aktív izomerõvel korrigálható, akkor „hanyag” vagy „helytelen” tartásról beszélünk.

Ha ez állandósul és aktív izomerõvel nem korrigálható, akkor gerinc deformitással állunk szemben.

A. Helyes testtartás Helytelen tartás típusai:

B. Kypho-lordotikus hát: A háti kypho-sis és az ágyéki lordokypho-sis a normálisnál nagyobb. Leggyakoribb típus, mely 6-10 éves korban alakul ki, ha az izom-zat fejlõdése nincs arányban a gyermek hossznövekedésével. Az ágyéki lordosis fokozódása a háti kyphosis kompenzá-lása végett jött létre.

C. Lapos hát (dorsum planum): A háti szakasz csaknem lapos, az ágyéki lordo-sis csökkent. A gerinc könnyen insuffi-cienssé válik és felnõttkorban gyakori a derékfájás.

D. Domború hát (dorsum rotundum) A háti kyphosis a normálisnál nagyobb, az ágyéki lordosis a fiziológiásnak megfe-lelõ. A kyphosis gyakran ráterjed a fel-sõ ágyéki szakaszra is.

(39)

A legenyhébb tartási eltérés, a hanyag tartás oka legtöbbször a divattá vált lezserség, lányoknál pubertáskorban a mellnövekedés okozta szégyenlõsség.

Klinika tünetek: az ízületek általában lazák, pes planovalgus gyakori. A gyermek fáradékony, visszahúzódó. A vállak elõrees-nek, gyakori a hasi légzés. A hanyag tartásnál az elváltozás még nem rögzült, a gerinc fokozott görbületei aktívak, korrigálhatók.

A GERINC VIZSGÁLATA 1. Megtekintés: elölrõl, há-tulról, oldalról, elõrehajláskor – a medence, a vállak, gerinc, a szegycsont helyzete, has, mell-kas állása stb. A megtekintést gyógytestnevelõ tanár is

elvé-gezheti, észrevétele alapján javasolhatja a szülõknek az orvosi vizs-gálatot. Kérheti az iskolaorvos vizsgálatát is.

Scoliosis klinikai vizsgálatakor: a törzs áttolódása látható a konvex oldalra. A nyak-váll vonal nem szimmetrikus, a konvex ol-dalon magasabban áll. A kon-káv oldalon a törzs-kar három-szög mélyebb, hosszabb, a csí-põlapát jobban kiemelkedik. A vállak vonala és a spina iliaca anterior superiorokat összekötõ képzeletbeli egyenes nem pár-huzamos egymással. A verteb-ra prominenstõl (7. nyakcsigo-lya) lebocsátott függõón gyak-ran a test tengelyétõl a konvex oldal felé tér ki. A konvex olda-lon hátul, a konkáv oldaolda-lon elöl bordapúp látható.

37

T e s t t a r t á s é s t í p u s a i

Scoliosisos testtartás normál testtartás

(40)

2. Mozgásvizsgálat: a) a mozgásterjedelem vizsgálata: centivel és szögmérõvel lehetséges, b) izomerõ vizsgálata: ellenállással vagy géppel lehetséges. Mindkét vizsgálati módszer egészségügyi szakember (orvos vagy gyógytornász) feladata.

3. Röntgenvizsgálat, CT, MRI, melyet orvosi beutaló alapján lehet elvégezni.

A gerinc diagnosztikáját bízzuk ortopéd szakorvosra, fontos a jó diagnózis, nélküle gyógytestnevelõ munkája nem hatékony, sõt káros is lehet.

4. A SpineCor System bemutatása:

A vizsgálat standard helyzetben egy UH készülékkel (non invazív) történik. Meghatározott anatómiai pontok segítségével, a gerinc görbületek következtében létrejött deformitásoknak a háromdimenziós mérése. A mért adatokból – kiegészítve a rönt-genfelvétel értékelésével – a SpineCore Assistens szoftver tipizálja a görbületet, útmutatást ad a korrekciós mozgások végreha-jtásához, és a korrigált helyzetben az aktív fûzõ felhelyezéséhez. A szoftver a fûzõ felhelyezése után végzett kontroll mérés ered-ményét megjeleníti, és az adatok tárolására is alkalmas. A Dynamic Brace – az aktív korrekciós fûzõ – könnyû, mosható, elemei tépõzárakkal és patentokkal rögzíthetõk, a gyermek számára sokkal barátságosabb, mint a mûanyagból készült úgyn-evezett merev fûzõk. A Dynamic Brace fûzõ szerepe hogy indukál-ja a test szegmentek közti derotációt, elõsegítse a mozgások kor-rekciós hatását a napi normális aktivitás során, és korlátozza a testtartást rontó mozdulatokat. Ebben az aktív fûzõben minden mozgás megengedett és ajánlott is. A SpineCore rendszer beve-zetésével új lehetõség nyílik a scoliosis kezelésében. A fûzõ a borító második oldalán megtekinthetõ.

(41)

3. A gerinc betegségei

1. Torticollis (izomkontraktúra okozza, de nyaki scoliosis alakul-hat ki belõle)

2. Scoliosis 3. Derékfájás

4. Spondylolysis-spondylolisthesis 5. Szakralizáció-lumbalizáció 6. Spina bifida occulta

7. Kyphosis dorsalis adolescentium morbus Scheuermann

8. Calvé-féle csigolyadeformitás 1.TORTICOLLIS

A torticollis, a fejbiccentõ izom (SCOM) veleszületett vagy szerzett kontraktúrája, mely egy jellegzetes fejtartás-sal társul. A szerzett torticol-lisok közül a szokványos fer-denyakat emelném ki. Isko-láskorú gyerekeknél megfi-gyelhetõ a ferdenyak ezen formája, amely a gyerek által megszokott helytelen fejtar-tásból származik. Az ilyen

39

A g e r i n c b e t e g s é g e i

(42)

gyermek látását feltétlenül ellenõrizni kell, mivel néha szembeteg-ség okozza ezt a rendellenes fejtartást. A szokványos ferdenyak nemritkán általános hibás, helytelen testtartással társul. Megjegy-zem, a gyerekek nem tudnak helyesen ülni az iskolapadban, és ez is kiválthat egy helytelen nyak-, testtartást. Nem tartom jónak a körben elhelyezett iskolapadokat sem, mert kórósan terheli a nyakizmokat és a szemet egyaránt. A magas párnán történõ alvás a nyakizmok zsugorodását okozza, a fiziológiás nyaki görbület (nyaki lordosis) kialakulását gátolja.

2. SCOLIOSIS

Scoliosison a gerincnek frontális síkban bekövetkezett elhajlá-sát értjük.

Jellemzõ tünetek, hogy a gerincen egy vagy több görbület mu-tatható ki. A görbületben részt vevõ csigolyák torziója következté-ben a konvexitás oldalán hátul bordapúp, ill. az ágyéki szakaszon elõdomborodás alakul ki.

A deformitáshoz kyphosis is társulhat. Ebben az esetben kyphoscoliosisról beszélünk. Fokozott lordosis is társulhat hozzá.

ÁLTALÁNOS TUDNIVALÓK A SCOLIOSISRÓL

A scoliosis járhat kontraktúrával (az ízületi mozgások kóros korlátozottságával), de vannak kontraktúra nélküli, ún. laza scoli-osisok.

1. Kontraktúra nélküli scoliosisok

A kontratktúra nélküli scoliosisoknál elsõrendû feladat a törzs tartóapparátusának és mozgatórendszerének megszilárdítása és megerõsítése.

Fõleg a mély hátizmok, hasizmok erõsítésére kell koncentrál-ni, melyek az egész gerinc stabilitását szolgálják. Az izomerõsítés-sel egy idõben korrigálni kell a helytelen testtartást is.

(43)

2. Kontraktúrával járó scoliosisok

Elsõrendû feladat a mozgáskorlátozott területek mobilizálása, elsõsorban tehermentesített helyzetben. Erre a célra alkalmasak a kúszásgyakorlatok. Magas kúszásnál a gerinc a lumbális szaka-szon hajlik, mély kúszásnál a dorzális szakaszaka-szon.

A kontraktúrák oldása után – illetve azokkal szinte párhuzamo-san – meg kell erõsíteni a mély hátizmokat, hasizmokat. Cél a megfelelõ izomfûzõ kialakítása.

A helyes testtartás (korrekciós helyzet) beidegzésének elõsegí-tésére biztosítani kell a tanuló részére a rendszeres visszajelzést (tükör, szóbeli utasítás).

3. Rotációval járó scoliosisok (ezek társulhatnak kontrak-túrákkal együtt)

Ap. felvételen mérhetõ a rotáció foka is, az ívek eredésének a csigolya centrumához viszonyított elmozdulásával.

A gyógytornát mindenképpen korrekciós helyzetben, teher-mentesítve, egyénileg kell betanítani. A rotáció ellen derotációs helyzetet kell megkeresni.

Scoliosis súlyosságától függõen az orvos dönti el a kezelés módját:

Kezelési módok:

a) konzervatív kezelés – fûzõ, gipszágy

– gyógytorna, gyógyúszás – fizikoterápia, TENS-kezelések b) mûtét

Scoliosisokat általában két nagy csoportba sorolhatjuk: a) ismeretlen eredetû

b) ismert etiológiájú

a.) ismeretlen eredetû: I. funkcionális

II. strukturális (idiopátiás-habitualis)

41

(44)

I. FUNKCIONÁLIS SCOLIOSIS

Általában 10-12 éves lányokon fordul elõ. Rendszerint balra konvex nagy ívû. A csigolyákon deformitást, torziót nem okoz. A görbület passzívan könnyen, gyakran akaratlagosan is korrigálha-tó és fekvõ helyzetben vagy elõrehajláskor eltûnik. Az ilyen típusú scoliosis nem alakul át strukturális scoliosissá, bordapúp nem fej-lõdik ki. A prognózis és a kezelés szempontjából tehát igen fontos elkülöníteni a strukturális scoliosistól.

Kezelés: Jó hatású a hátizomzatot, hasizomzatot erõsítõ gyógytestnevelés, gyógyúszás. A kóros görbület tartós fennmara-dása végül is rögzülhet és súlyos panaszokhoz vezethet.

II. STRUKTURÁLIS (IDIOPÁTIÁS) SCOLIOSIS Az összes scoliosis

70-80%-át teszik ki. Kialakulásuk idõ-pontjától függõen fel-oszthatók:

– infantilis scoliosis 3 éves kor alatt

– juvenilis scoliosis 3-10 éves korig

– adolescens scoliosis 15 éves korig

A gerinc fixált, a beteg által aktívan teljesen nem korrigál-ható az oldalirányú elhajlása.

Kórokát nem ismerjük, Ma-gyarországon iskolás gyerme-keknél 5-9% gyakorisággal for-dul elõ, míg Amerikában pl. 1%.

Elõrehaladott háti scoliosisban a csigolyatestek és a bordák defor-málódásának sémás ábrázolása. Nyíllal jelöltem a rotáció irányát. Balra konvex dorsalis scoliosis. A konvexitás irányában jelenik meg a bordapúp.

(45)

A scoliosis súlyosságától függõen a csigolyatestek különbözõ formájúak, a csigolyatest a konvex oldalon kiszélesedik, a konkáv oldalon elkeskenyedik.

Hosszabb fennállás után a kóros helyzetnek megfelelõen a csi-golyatestek és a bordák deformálódnak.

Lokalizálódását figyelembe véve öt típusát különböztetjük meg:

1. Nyaki gerincferdülés (Scoliosis cervicalis)

Igen ritka, a nyaki gerinc mobilitása miatt nagyobb deformitást rendszerint nem okoz.

Korrekciós helyzete: a konvexitás irányába végzett laterál flexió. 2. Primer jobbra konvex háti scoliosis (Scoliosis dorsalis dextroconvexa)

A leggyakoribb és legrosszabb prognózisú, mert a torzió mell-kasi deformitást, súlyos esetben légzési és keringési zavarokat okozhat. 6–12 éves kor között kezdõdik. Prognózisa az életkortól függ, minél korábban kezdõdik, annál rosszabb. A gerinc szinte beleroskadhat a mellüregbe. Gyors progresszióra hajlamos. Leg-nagyobb domborulat a D8-9 csigolyánál van.

Korrekciós helyzete: jobbra végzett törzshajlítás, bal kar ma-gastartásban, jobb kar mélytartásban legyen.

3. Jobbra konvex háti-ágyéki scoliosis (scoliosis dorsolum-balis dextroconvexa)

A D6-7, illetve az L1-2 között jobbra domború, a D8-9 csigo-lyára terjedõ görbület látható. A D10-11 legnagyobb görbület itt látható, 12-13 éves korban kezdõdik. Torzító deformitást rendsze-rint nem okoz, prognózisa jobb, mint az elõzõnek.

Korrekciós helyzete: jobb láb terpesztése, bal kar magas tartá-sa, jobb kar mélytartásban, nagy ívû törzshajlítás a konvexitás irá-nyába.

43

(46)

4. Jobbra konvex háti, balra konvex ágyéki scoliosis (scoliosis dorsalis dextroconvexa et lumbalis sinistroconvexa) A D4 és a L4 csigolya között elhelyezkedõ görbület konvexitá-sa a háti szakaszra jobbra, az ágyéki szakaszra balra néz.

A két görbület kiterjedése és szöge is általában közel azonos. A dorsalis görbület csúcsa a D6-8, az ágyéki görbület csúcsa az L1 magasságában van. 12 éves kor körül kezdõdik, prognózisa jobb, mint az elõzõeké, mivel a mobilis ágyéki gerinc jól kompen-zál.

Korrekciós helyzete: bal kar magas tartás, jobb kar mélytartás, bal láb terpesztése. Bal karral felfelé, jobb lábbal lefelé történõ erõteljes nyújtózás.

5. Primer balra vagy jobbra konvex ágyéki scoliosis

Valamennyi scoliosis közül a legjóindulatúbb. Általában 5-6 csigolyát foglal magába a D11 és a L3-4 csigolya között. A gör-bületcsúcs a L1-2 szegmentumnak felel meg. 13 éves kor körül kezdõdik. Nagy deformitást akkor sem okoz, ha fiatalabb korban jelentkezik.

Korrekciós helyzete: konvexitás irányába történõ lábterpesztés.

a) primer jobbra konvex háti

b) primer jobbra konvex dorsolum-bális

c) primer jobbra konvex dorsalis és balra konvex lumbális

d) primer balra (vagy jobbra) konvex lumbális scolisois

(47)

ISMERT ETIOLÓGIÁJÚ

1. Veleszületett (ékcsigolya, aszimmetriás blokkcsigolya) 2. Neuromuszkuláris eredetû (scoliosis paralytica) 3. Fibropáthiás eredetû

4. Mezenhimális eredetû (gyulladás, fertõzés okozta) 5. Traumás (törés, égési zsugor)

6. Alsóvégtag-rövidülés okozta statikus scoliosis

7. Másodlagos izgalmi okok következményeként kialakult scolisis (pl. tumor)

8. Egyéb okok következtében létrejött scoliosis (anyagcserezavar stb.)

Az ismert etiológiájú scoliosisok közül az iskolában leginkább az alsóvégtag-rövidülés okozta scoliosissal találkozhatunk.

A végtagrövidülést a cipõbe helyezett betéttel kompenzálják (fél cm-es rövidülést még nem szoktak kompenzálni)

Ha a végtagrövidülés 1 cm-es, akkor is csak fél cm-es betéttel kompenzálják.

Diagnosztizálása igen egyszerû. Lefektetjük a gyereket és a spina iliaca ant. superiortól egy centiméterszalaggal a malleolus medialisig megmérjük a két lábat külön-külön. Ha az eredmény nem egyforma: végtagrövidülésrõl beszélünk. Álló helyzetben a rövidebb végtag alá helyezett ½ cm-ként változó vastagságú be-téttel tudjuk kompenzálni a különbséget. Ha a betét megfelelõ vastagságú, a röntgenkép nem mutathat ki scoliosist. Ennek diagnoztizálásása azonban ortopéd szakorvos feladata.

Az idõben észrevett végtagrövidülés okozta scoliosist talpbetét-tel kompenzálják, a gyerek talpbetét-teljesen egészséges életmódot folytat-hat és az iskolában a könnyített testnevelésre lehet besorolni.

3. DERÉKFÁJÁS

A deréktáji fájdalom lehet gerinceredetû, amelynek kiváltó okai között kiemelkedõ helyet foglal el a csigolyák közti porckorong

45

(48)

valamilyen elváltozása. A derékfájás oka lehet a lumboszakrális át-menet különféle fejlõdési rendellenessége. Túlsúlyos tanulóknál is igen gyakori a derékfájás.

4. SPONDYLOLYSIS – SPONDYLOLISTHESIS Spondylolysisrõl beszélünk, ha a csigolyaív legvéko-nyabb részén, a pars interarticularison a csont folyto-nossága megszakad. Az ívszakadás bekövetkezhet a csigolya egyik vagy másik, vagy mindkettõ oldalán. Ha a szakadás kétoldali, akkor a csigolya kettéválik.

Ha a csigolya mindkét pars interarticulárisa meg-szakad, a csigolyatest – a felette levõ csigolyákkal együtt – elõrefelé csúszhat és spondylolisthesis jön lét-re. Bármikor létrejöhet gyerekkorban is, röntgennel

le-het kimutatni, és leggyakrabban a lumbális 5 csigolyán alakul ki. Oka nem tisztázott, vannak érvek a fejlõdési rendellenességek mellett. A csigolyaívek ugyanis feltehetõleg két-két csontosodási magból alakulnak ki, ezek összecsontosodása azonban elmarad. Vannak, akik a hypoplasiában fejlõdött csigolyaívekben látják a hasadékképzõdés okát. Lehet szülési trauma, túlterhelés, túlsúly.

Klinikai tünetek: leggyakoribb a deréktáji fájdalom. A fájdalom általában a keresztcsonton jelentkezik, hirtelen általában rotáló mozdulatra. Ez pihenésre átmenetileg megszûnhet. A tanulók a terhelést nem jól tûrik, a fájdalom fokozódik. A csúszásnak meg-felelõen nyomásérzékenység jelentkezik. A legjellemzõbb az ún. ,,lépcsõtünet”. Neurológiai tünet csak elõrehaladott állapotban fordul elõ.

Kezelése: A konzervatív kezelés célja a fájdalom megszünteté-se. Ajánlatos a gyakori hason fekvés, gyógyúszás, tehermentesí-tett izomerõsítés, gyógytorna, valamint fûzõ, deréköv viselése. Ezek az elváltozást nem korrigálják, de a panaszokat átmenetileg csökkenti. Mûtétnél igen eredményes az átszakadt ívek direkt egyesítése.

csigolya-csúszás

(49)

A valódi ívszakadástól el kell különíteni az ún. pseudospondy-lolisthesist, amelynél az elõrecsúszás ívszakadás nélkül következik be. Oka az ív veleszületett meghosszabbodása és elvékonyodása lehet.

5. SZAKRALIZÁCIÓ – LUMBALIZÁCIÓ

Sacralizációnak nevezzük, ha az ágyéki 5. csigolya alakja meg-változik, harántnyúlványai meghosszabbodnak, lepkeszárnyszerû-en kiszélesednek és az 5. ágyéki csigolya a keresztcsont elsõ szeg-mentumához lesz hasonló. A két csigolya össze is csontosodhat. A kétoldali szimmetrikus forma általában fájdalommentes. Egyol-dali elváltozás az egyenlõtlen terhelés folytán panaszokat okozhat. Lumbalizációról beszélünk, ha a keresztcsont elsõ szegmentu-ma különálló szegmentu-marad, nem csontosodik össze a sacrum többi ré-szével, alakja megváltozik és az ágyéki csigolyákhoz válik hason-lóvá.

Kezelés: Panaszok, fájdalom esetén fizikoterápiás kezelések al-kalmazhatók gyógytestnevelés, gyógytorna, gyógyúszás javasolt.

6. SPINA BIFIDA OCCULTA

A csigolyaív hátsó hasadása világra hozott csontosodási zavar. Leggyakoribb a sacralis 1 és lumbalis 5 csigolyán és csak ritkán okoz panaszt. Deréktáji fájdalomra panaszkodó gyereknél egy röntgenképpel kimutatható.

Kezelés: Célzott gyógytestnevelés, gyógyúszás. 7. KYPHOSIS DORSALIS ADOLESCENTIUM (Scheuermann-féle megbetegedés)

A betegség lényege, hogy a csigolyatest zárólemezének cson-tosodási zavara miatt a csigolyatest elülsõ része ék alakban defor-málódik.

A deformitás elsõsorban a háti szakaszra lokalizálódik, de elõ-fordul a dorsolumbalis átmenetben és a felsõ ágyéki szakaszon is.