KEPEKBEN
David Boyle
hKARTIKI ;
.ücunnhûcw
-A II. VILÁGHÁBORÚ
A II. VILÁGHÁBORÚ
KÉPEKBEN
Tartalom
Bevezetés: Fényképezés és háború 6
EURÓPA: HARCBAN A FASIZMUSSAL 12
ÚTON A HÁBORÚ FELÉ: A konfliktus gyökerei 14
Fegyverkezéssel a katasztrófába 28 • Szégyenletes megalkuvás 38 A TENGELYHATALMAK TÁMADÁSA 45
Villámháború 46 • Franciaország eleste 60 A szigeterőd 76 • Élet a Német Birodalomban 92
Mussolini kudarcai 100 • A Barbarossa-terv 114 HÁROM NAGYHATALOM 129
Az alvó óriás 130 • Titáni küzdelem 142 Sivatagi vihar 156 • A városok bombázása 172 „A lágy altest” 186 • Ellenállók és kollaboránsok 202
FELSZABADULÁS 213
D-day - a partraszállás napja 214 • Vörös áradat 232 Roham a Rajna ellen 248 • A Reich összeomlása 266
Holokauszt 282
A CSENDES-ÓCEÁN ÉS ÁZSIA:
A JAPÁN BIRODALOM TÜNDÖKLÉSE ÉS BUKÁSA 294
A JAPÁN TERJESZKEDÉS: Háború Kína ellen 296 Az olajblokád 308
A FELKELŐ NAP ORSZÁGA 317
„A szégyen, gyalázat napja” 318 • Szingapúr eleste 338 Csapás déli irányban 354 • Vereség a Fülöp-szigeteken 376
A japánok kegyetlenkedései 396 ELLENTÁMADÁS 409 Erőgyűjtés 410 • Midway 422 Dzsungelháború 442 • Lépcsőfokok 464 A burmai csata 484 JAPÁN VERESÉGE 501
A parancsnok visszatér 502 • Győzelem Délkelet-Ázsiában 520 Tokió lángokban 538 • Fekete homok 556
Az atombomba 574
Következmények: A számvetés ideje 592
FÉN YKÉPEZÉS
ÉS HÁBORÚ
I
zgalmas légi felvétel jelent meg a D aily M irror című brit lapban 1940 áprilisában: a náci megszállás alatt álló Bergent ábrázolta. „Bombázzuk Bergent - szólt a képaláírás. - A fotót nézve olyan, mintha magunk is részt vennénk a légitámadásban, hiszen pontosan ugyanazt látjuk, amit katonáink a pilóta fülkéből.”Mindez meglehetősen új élménynek számított a napilapok és a képes újsá gok olvasói számára egyaránt: látni azt, aminek addig jószerivel csak a légierő, a tengerészet és a szárazföldi hadsereg katonái voltak szemtanúi. A II. világ háború alatt a polgári lakosság napról napra meggyőződhetett a háború véres valóságáról - nem utolsósorban azért, mert gyakran épp a civilek kerültek a „frontvonalba”.
Ez volt ugyanis az első, fényképeken mindvégig aprólékosan dokumentált háború. Az I. világháború fotósainak még számtalan nehézséggel kellett meg küzdeniük: a fényképezőgép nagy volt és ormótlan, a film expozíciós ideje hosszú - egyik sem nevezhető éppenséggel ideális körülménynek a harctéri
A m erik a i haditudósító m unkában
1945. február: Am erikai haditengerészek partraszállása Iwo Jim án. Fotó: N eil Gillespie őrm ester
események fotózásához. Ha mégis sikerült hatásos képet csinálniuk, akkor meg azt a viszonylag új tudósítási formával szemben bizalmatlan katonai ható ságok cenzúrázták. Egy nemzedékkel később viszont az eszköztár nagymér tékben megújult: a fényképezőgépet immár akár zsebre is lehetett tenni, és al kalmas volt az akciófotózásra. A jobb közlekedési és szállítási lehetőségek folytán a képeket gyorsan eljuttathatták a nagy befolyású képes magazinok nak, mint amilyen az amerikai Life, az angol Picture Post vagy a német Signal.
Sokféle szempontra kellett tekintettel len niük a II. világháború fotósainak. A háborúhoz vezető évek során a nácik felismerték, milyen eredményes propagandaeszközt ad a kezükbe a fényképezés. Adolf Hitler megszállottan ügyelt rá, hogy csakis a megfelelő hatású felvételek maradhassanak fenn róla az utókor számára: megtiltotta például, hogy szemüveggel vagy bőr térdnadrágban fényképezzék. Churchillnek szóló oldalvágással jegyezte meg: „Szivarral a szájában nem lesz az emberből emlékmű”. Josef Goebbels náci miniszter propagandaegységei pedig jelen voltak valamennyi hadseregcsoport ban, mindenütt száznál is több járművel és mo toros futárral, akik a legközelebbi légi támasz pontra juttatták el a filmeket. A német haditudó
sítók minden egyes felvételét megvizsgálták a 19 4 1: A beállított felvételen egy olasz katona adja m eg m agát
I
B E V E Z E T É S
A bombázás a latt is volt „sp iritusz” a londoniakban; 1940. n ovem ber G yere k ek m enedékbe húzódnak a légitám adás elől; Kent, 1940
19 4 1: A brit haditudósító felvételén katonák rohannak a líbiai B a rd ia utcáin
F f M T K Í P t Z r s F S H Á B O R Ú
1945. április 30.: Szovjet zászló a Relchstagon. Fotó: Jevgenylj Haldej, Vörös Hadsereg
háborús célokra gyakorolt lehetséges hatásuk szempontjából. Hasonló volt a szovjet gyakorlat is. Hivatásos fotósként dolgozni egy totalitárius rendszerben nemegyszer kockázatosnak bizonyult. Ha a német haditudósítóból hiányzott a meggyőződéses „lelkesedés”, könnyen az orosz
fronton találhatta magát; a szovjet fotóst pedig akár ki is végezhették egy „defetista” felvételért.
A nyugati demokráciákban ennél nagyobb megbecsüléssel viszonyultak a haditudósítókhoz. Őszintén hitték, hogy az igazság a legjobb propa ganda - bár a harci szellemet esetleg rontó témá kat, mint például az elesettek látványát, ők is rend kívül kényesnek ítélték. Az amerikai hadsereg nagy súlyt fektetett arra, hogy soraiban a fotósok is képviselve legyenek; négy hónapos kiképzés után tiszti rangot kaptak (a Life fotósai ezredesek let tek), és különleges elbánásban részesültek. Ezzel szemben a britek kevesebbre tartották a fotósokat: a harci események kezdetekor mindössze negy venet fogadtak be a hadseregbe, és azok is csak
őrmesterek maradtak egészen a háború végéig. B é r t Hardy, a p/cture Post fotósa
B E V E Z E T É S
A műszaki fejlődés ellenére a harctéren fényképezni mérhetetlenül nehéz feladat maradt. Nem sokan rendel keztek állítható gyújtótávolságú lencsével vagy teleob- jektíwel, így valódi akcióképeket közvetlen közelből kellett készíteni. Nem meglepő, hogy olykor mindkét oldal haditudósítói készítettek a frontvonal mögötti, be állított felvételeket. Másfelől viszont az egyre növekvő számú sajtófotósnak érdekében állt, hogy megvédjék sa ját jó hírüket: nevük megjelent a képek alatt. Híres fotó sok dolgoztak a II. világháborúban: Carl Mydans az orosz-finn fronton, Bért Hardy Londonban a bombázás (a Blitz) alatt, George Rodger az észak-afrikai sivatagban és Belsenben, Ralph Morse Guadalcanalon, Eugene Smith a csendes-óceáni hadszíntéren, Jevgenyij Haldej a Vörös Hadseregben Berlinben - és a sort hosszan lehet ne folytatni. Mire a háború véget ért, a Life több fotóst küldött a harcterekre, mint az egész amerikai sajtó együttvéve. Közöttük volt Róbert Capa is, akinek az Omaha Beach fedőnevű normandiai szakaszon tör tént partraszállásról készült fotói balszerencsés módon túlhevültek egy lon doni sötétkamra fűtőtestjén, és csak tizenegy elmosódott folt maradt belőlük.
Zajlott a háború, a sajtófotósok szerepe pedig egyre nőtt. 1939-ben a néme tek által bevezetett tilalmak miatt alig készült kép Lengyelország
lerohaná-A m erikai katonák Panay szigetén. Fotó: R ó b ert Field hadnagy Jo b b r a f e n t: 1943 - K ato n a Új-Georgia szigetén. Fotó: J. Bushem i ő rm ester
F É N Y K É P E Z É S É S H Á B O R Ú
1941. július: London, légitámadás után. Fotó: Edw ard W o rth
sáról. A náci cenzorok szigora azonban lanyhulni kezdett, amikor végre ők is belátták, hogy a fényképeket sokféleképpen lehet magyarázni. Herbert Mason híres fotóját például, amelyet a D aily M ail épületének tetején készített a londoni Blitz füstjébe burkolt Szent Pál székesegyházról, az angolok mint a helytállás jelképét használták, míg a németek London pusztulásának szimbó lumaként.
Óriási mennyiségű fényképet köszönhetünk amatőröknek és nézelődőknek is. A németek olyannyira magabiztosan hittek benne, hogy végül győzelmet aratnak a Szovjetunió felett, hogy katonáik magukkal vihették saját Leicájukat; a háború vége felé pedig a szövetségesek katonáinak fele fényképezőgéppel indult a csatába. A sajtó fotósai mellett tehát ezek az amatőrök is jelentékenyen hozzájárultak, hogy a háború valósága nyomtatásban is megjelenjen. A Life hat hónapos küzdelmet vívott azért, hogy közölhesse egy közlegény felvételét, amelyen valamelyik csendes-óceáni tengerparton elesett három bajtársát örö kítette meg; a Hirosimában ledobott atombomba iszonyatos hatásait pedig leg elsőként egy helyi újság civil fotósa, Yoshito Matsushige fényképezte le.
Bármilyen körülmények közepette jöttek is létre, a kötet felvételei szemlé letesen beszélnek a világ legnagyobb háborújának megannyi oldaláról. Meg mutatják a legszélsőségesebb emberi viselkedésformákat - a döbbenetes szenvedést és kegyetlenséget csakúgy, mint százezrek mindennapi hősiessé gét és lelkierejét. Minden leírásnál vagy drámai beszámolónál közvetlenebbül tanúskodnak ezek a képek - és általuk a történelem szól hozzánk.
H A R C B A N
ÚTON
A HÁBORÚ FELÉ
A konfliktus gyökerei
A
H. világháború gyökereit az I. világháború közvetlen utóhatásai között . kell keresnünk. Anglia, Franciaország és Amerika győztesen kerültek ki a nyugati front vérfürdőiből, és helyzetükből fakadóan ők diktálhatták a fel tételeket az elszegényedett, éhező Németországnak. Ezeket a feltételeket az 1919-es versailles-i békeszerződés tartalmazta. Megtiltották Németországban az általános hadkötelezettséget; az ország egyik életbe vágóan fontos részét, a Rajna-vidéket demilitarizálni kellett; a német államot pedig irgalmatlanul nagy jóvátétel megfizetésére kényszerítették. Mindezek az intézkedések, ahelyett, hogy elfogadható békét teremtettek volna, elkeseredést és gyűlöletet gerjesz tettek. A német nép a békefeltételeket gyakorlatilag a győztesek bosszújának tartotta; egy elterjedt szójáték szerint Németország „heerlos, wehrlos, ehrlos” lett - azaz „fegyvertelen, védtelen és dicstelen”.Az emiatt érzett düh talán lassanként alábbhagyott volna, ha nem követke zik be a nagy gazdasági válság, amelynek nyomán a legtöbb iparosodott
Ú T O N A H Á B O R Ú F E L E
N em zetiszocialisták adom ányokat gyűjtenek Berlinb en az „éh ez ő k és fagyoskodók” javára
gáti államnak fel kellett függesztenie a más országokkal fenntartott kereske delmi kapcsolatait. Németországot ez kiváltképpen erősen sújtotta, mivel már amúgy is meggyengítette a versailles-i szerződés előírásainak betartása. Az 1920-as években hatmilliósra nőtt a munkanélküliség; a márkát drasztikus inf láció értéktelenítette el; a külkereskedelem pedig - már amit egyáltalán annak lehetett nevezni — a primitív barter szintjén volt csak kivitelezhető.
A gazdasági káosz mellett az országban még a politikai zűrzavar is lábra kapott. Az orosz forradalmi eszmék nem maradtak hatástalanok a liberális német értelmiségre, Berlin utcáin véget nem érő harcokat vívtak egymással a kommunisták vezette sztrájkolok és a rendőrség. A tömegek kiábrándultak az eseményeken úrrá lenni képtelen demokratikus kormányzatból, és hamaro san németek milliói számára tűnt nagyon is vonzó álomnak az erős, határozott államhatalmi gépezet.
Számos szélsőjobboldali csoportosulás is szívesen vállalkozott volna rá, hogy ezt az álmot valóra váltsa. Mind közül a nemzetiszocialisták (nácik) vol tak a legszervezettebbek. 1923-ban váltak hírhedtté, amikor egyik vezetőjü ket, egy vékony testalkatú, kefebajszú egykori tizedest, bizonyos Adolf Hitlert müncheni államcsínykísérletéért letartóztatták.
Börtönbüntetése idején Hitler a Mein K a m p f (Harcom) című könyvében
A K O N F L I K T U S G Y Ö K E R E I
Berlinb en népkonyhákat állítottak fel a gazdasági válság kárvallottjai szám ára
A z 1920-as évek közepe: Nem zetiszocialisták csatlakozásra szólítanak fel M ünchenben
Ú T O N A H Á B O R Ú F E L É
1933. január: H itle r ünnepli birodalm i kancellárrá választását
A K O N F L I K T U S G Y Ö K E R E I
1933: Müncheni nemzetiszocialista m unkások horogkeresztes zászlókat lengetnek
A K O N F L I K T U S G Y Ö K E R E I
1920-as évek: Mussolini és feketeingesei Róm ában 1934. augusztus: M eghal Hindenburg államfő
I
|
fejtette ki politikai hitvallását. Szabadulása után azonnal hozzáfogott, hogy sze mélyes irányítása alá vonja a náci pártot, és olyan politikai platformot dolgoz zon ki, amely melléjük állítaná a német választópolgárok jelentékeny részét. Azt sulykolta, hogy az elnyomottak, a kétségbeesettek, a kizsákmányoltak ol dalán áll - a kisboltosok mellett a nemzetközi bankok ellenében, a parasztok mellett a városok „erkölcsi fertőjével” szemben. Indulatosan kikelt a versailles-i békeszerződés feltételei ellen, és megfelelő bűnbakot is talált a gazdasági ösz- szeomlásra - a „nemzetközi zsidóságot”. Hangsúlyozta a „valódi” németek azo nos faji gyökereit, és kifejtette Lebensraum-elméletét, az élettér elvét.
A német szavazók több mint egyharmadának akaratából Adolf Hitler 1933 januárjában birodalmi kancellár lett. Hatalomra jutása után alig néhány nappal máris látványosan demonstrálta „ere
jét”: betiltotta a német kommunisták bárminemű gyűlését.
Négy héttel később, február 27-én kigyulladt a Reichstag, a német parla ment épülete, és e lángokat Hitler arra használta fel, hogy leszámoljon ellenfeleivel. Harcba hívta egyenru hás barnaingeseit, és számos kom munistát még aznap éjjel letartóztat tak. Közülük négyet „perbe fogtak” és kivégeztek. Az ezt követő általános választáson Hitler és a nácik mara déktalanul megszerezték a hatalmat.
Európa-szerte keringtek már a tör ténetek arról, hogyan viszonyulnak a nácik a zsidókhoz, de az új német kormányzat valódi természete csak akkor vált nyilvánvalóvá, amikor
1934 nyarán Hitler tisztogatást vég- f e n t: Mussolini bevonul A ddisz-Abebába 1936 májusában zett a saját pártjában. Ezernél több is- Ba l r a: a Reichstag égése 1933. feb ru ár 27-én
Ú T O N A H Á B O R Ú F E L É
Az ¡930-as évek közepe: H itle r autogram ot oszt a Hitlerjugend tagjainak H itle r és egyik kedvence, Rudolf Hess
mert ellenlábasát vagy hatalmi vetélytársát lőtték agyon. Hitler személyesen tartóztatta le a barnainges SA vezetőjét, Ernst Röhmöt, a hatás széltében-hosz- szában megrázta valamennyi európai fasiszta pártot.
Év végén elhunyt az addigra már hónapok óta magatehetetlen német ál lamfő, Hindenburg tábornagy, Hitler pedig felvette a Reichsführer címet.
Uralmának első éveiben Hitler a németek életének minden részletére kiter jesztette ellenőrzését. Feloszlatták a politikai pártokat, a szakszervezeteket az államilag irányított Német Munkafronttal váltották fel. Megszüntették a német tartományok amúgy is korlátozott önkormányzatát, kimondták, hogy a náci párt és a német állam egy és ugyanaz. Hitler változásokat vezetett be a hadse regben is: a német katonáknak esküt kellett tenniük, amelyben megfogadták, hogy „Adolf Hitlernek, a birodalom és a nép vezérének feltétlen engedelmes séggel” tartoznak.
Azt a néhány intézményt, amely szembe mert helyezkedni vele, mint például az egyház, keményen megzabolázták. - Ez volt az utolsó eset, hogy egy német bíróság ártatlannak minő sített valakit, akiről én azt mondtam, hogy bűnös - jelentette ki Hitler, amikor Martin Niemöller protestáns teológust fel mentették az államrend felforgatásának vádja alól.
A náci Németországban a Hitler-ellenesség csak suttogva vagy pillantásokban nyilvánulhatott meg. Jó okuk volt a féle lemre az antifasisztáknak: a Führerről szóló vicc könnyen jár hatott feljelentéssel és letartóztatással - és a besúgók minde nütt jelen voltak. Hazafias alapon ajánlatos volt szemmel tar tani a szomszédokat, a gyerekeket pedig megjutalmazták, ha elárulták szüleiket. Létrehozták az első koncentrációs táboro kat a „munkakerülők”, a „felforgatok” és - az 1935-ös nürn
bergi törvények alapján - a zsidók számára. Kezdtek eltüne- E m s t Röhm , az S A vezetője
A K O N F L I K T U S G Y Ö K E R E I
Olasz fasiszták látogatása N ém etországban
Ú T O N A Ha úO R Ú F E L É
Heinrich Himmler, az S S vezetője Julius Streicher, a D ér Stürm er szerkesztője
dezni a másként gondolkodók, és többé senki sem hallott felőlük. Kimondha tatlan bátorságot követelt, hogy valaki ezzel az árral szemben próbáljon ha ladni - sőt vakmerőséget.
Az 1930-as évek közepére Hitler olyan vasmarokkal tartotta kézben Német országot, hogy olykor szinte feledésbe merül: az első valódi fasiszta állam Olaszország volt. Benito Mussolini, a Duce, már 1922-ben megkaparintotta a hatalmat Olaszországban. Bár soha nem sikerült akkora személyes hatalomra szert tennie, mint Hitlernek (az Itália-szerte a falakra festett „Mussolininak min dig igaza van” jelszó akár a fogcsikorgató erőlködés jeleként is felfogható), Mussolini kialakította a fasiszta államapparátus prototípusát: az óriási, közpon tosított bürokráciát, amelynek legfőbb eszközei a titkosrendőrség és a besúgók. Mussolini birodalmi ambíciókat is dédelgetett: arról álmodott, hogy a Mediterráneumban modernkori Római Birodalmat hoz létre, önmagával mint cézárral az élén. Ezért indította útnak seregeit Líbiába és Abesszíniába, ahon nan dicsőséges katonai győzelmekről zengtek a hírek - néhány maroknyi gyatrán felfegyverzett, sivatagi törzs ellen. Hitler megjegyezte a példát, csak éppen sokkal nagyratörőbb tervei érdekében.
Más európai országokban is léteztek fasiszta mozgalmak, és 1934-ben már ezek is komoly lendületet vettek. Különösen harsány volt a jobboldal
A K O N F L I K T U S G Y Ö K E R E I
S tre ich e r a barnaingesek m üncheni díszfelvonulását vezeti
országban, ahol a veteránok erőszakos fellépése kikényszerítette a kormány lemondását. Ausztriában a szocialista pártot több napig tartó fegyveres ellen állás után leverték, júliusban pedig a nácik meggyilkolták Engelbert Dollfuss kancellárt - mintegy a majd 1938-ban bekövetkező anschluss, Ausztria és Né metország Hitler által kierőszakolt egyesülésének előjátékaként. Spanyolor szágban is egyre erősödött a baloldali köztársasági kormányzattal szembeni fasiszta ellenállás.
A nyugati demokráciákban mindezt tétlenül szemlélték. A be nem avatkozás volt a kor jelszava, így hát keveseket ért váratlanul, amikor az I. világháborúbeli szövetséges hatalmak által az újabb kiterjedt konfliktus elkerülése érdekében oly idealisztikusan kimódolt nemzetközi jogrend bomlásnak indult. Az 1930-as évek közepére a Népszövetség már kezdte elveszíteni befolyását és szerepét. Japán ügyet sem vetett a tiltakozására, amikor csapatai 1931-ben bevonultak Mandzsúriába; Mussolini nem törődött a szankciókkal Abesszínia 1936-os el foglalásakor. Hitler pedig 1933-ban kilépett a Népszövetségből, s amikor 1936- ban remilitarizálta a Rajna-vidéket, jóformán egy pisszenés sem hallatszott.
Mire végéhez közeledett az évtized, a mérleget még inkább a háború felé billentette a békét garantálni képes országok egymással szembeni gyanak vása. A Szovjetunió vezetője, Joszif Sztálin abban a meggyőződésben élt, hogy
Ú T O N A H Á B O R Ú F E L É
Le n t: N é m e t csapatok vonulnak be a Rajna-vidékre 1936-ban
Sz e m b e n: H itle r diadalútja Bécsben, 1938-ban
a kapitalista hatalmak megkísérelnek összefogni rendszerének megdöntésére. Hajlamosabb volt tehát a fasiszta Hitlert támogatni, akinek az uralmában talán saját zsarnokságának valamiféle torz tükörképét vélte felfedezni. Ez a termé szetellenes egyetértés azután 1939-ben a Ribbentrop-Molotov-paktumhoz ve zetett, amellyel a Német Birodalom és Szovjet-Oroszország tortaként darabol ta fel egymás között Lengyelországot és a balti államokat.
Másrészt viszont a nyugati államok Hitlert a kommunizmus elleni védő gátnak tekintették keleten, és készek voltak szemet hunyni mohósága felett. Mussoliniról pedig az volt a vélemény, hogy megmentette Olaszországot a bolsevizmustól. A fasizmust tehát szükséges - és remélhetőleg múló - rossz nak tartották.
Létezett még egy további tényező, amelyet Hitler alaposan ki is használt. Az újabb háború kilátása heves ellenállást váltott ki mind a brit, mind a francia társadalomban, mert egyik sem ocsúdott még fel az I. világháború vérontásá nak megrázkódtatásából. A politikusok óvakodtak szóba hozni a fegyverke zés kérdését, mert újraválasztásuk szempontjából öngyilkosságnak tartották. A szárazföldi hadsereg és a haditengerészet költségvetését megnyirbálták, a sorozást felfüggesztették. Hitler eközben intenzív fegyverkezési programot indított, hogy egy napon leigázza Európát.
J « I « H K « C V I . H 3 1 3 1
27
»
FEG YVERKEZÉSSEL
A KATASZTRÓFÁBA
Gyűlik az arzenál
P
ropaganda, propaganda, propaganda! Semmi más nem számít, csakis a propaganda! - mondta Hitler a kudarcba fulladt 1923-as puccskísérlet estéjén. Bár tudta, hogy a német nép torkig van a gazdasági, társadalmi, politi kai zűrzavarral, Hitlernek még az 1930-as évek közepén is akadtak kétségei, vajon az emberek készen állnának-e egy újabb háborúra. A náci propaganda egyik legfőbb célja az volt, hogy felkészítse őket erre. Hitler hatalomra jutása kor, 1933-ban a náci üzenet így szólt: Németország továbbra is a háború áldo zata, de már kezd talpra állni. Nürnbergben és másutt tömeggyűléseken ünne pelték a harci erényeket és a Volk, a mitologizált német nép önfeláldozását, ám Josef Goebbels, Hitler propagandafőnöke mindent megtett, hogy a „háború” szó a lehető legritkábban hangozzék el. Náci vezetők még az 1938-as müncheni válság alatt sem tettek utalást fegyveres összeütközésre.Természetesen a propaganda egymagában nem lett volna elegendő - újjá
Fe n t: Páncélosok hadgyakorlata Sz e m b e n: H itle r köszönti az ünneplő töm eg et M ünchenben
Ú T O N A H Á B O R Ú F E L É
Vadászgépek a futószalagon Pilótafülke áram kö reit szerelik
M k I -es páncélosok az oszlopban haladást gyakorolják
kellett építeni Németország katonai erejét is. 1935-ben ismét bevezették a so rozást (megint csak a versailles-i békeszerződésre fittyet hányva), és még ugyanabban az évben hivatalosan is bejelentették a Luftwaffe, a légierő meg alakítását. Felállítását Hermann Göringre, Hitler kijelölt utódjára bízták. A hiú, kövér és morfinista Göring, aki pilóta volt az I. világháborúban, kitűnő szerve zőnek bizonyult. Egyetértett Hitlerrel, hogy bármilyen jövőbeli háborút a légi erő fog eldönteni: mindketten tanúi voltak, milyen rémületet keltettek Musso lini harci gépei a líbiai sivatag és Abesszínia törzsei körében. Hamarosan repü lőgépek tömegei gördültek le a Messerschmitt és a Heinkel gyár futószalagjai ról, s német pilóták harcoltak Spanyolországban Barcelona és Guernica fölött, a fasiszta Francisco Franco tábornok oldalán.
Hitlernek abban is szerencséje volt, hogy meghallgatta a W ehrmacht, a né met fegyveres erők progresszívabb tábornokainak tanácsát. Arról beszéltek
F E G Y V E R K E Z E S S E L A K A T A S Z T R Ó F Á B A
Ú T O N A H Á B O R Ú F E L É
H erm an n Goring, a Luftw affe parancsnoka
F E G Y V E R K E Z É S S E L A K A T A S Z T R Ó F A B A
Zászlóvivők egy nürnbergi tömeggyülésen
Ú T O N A H Á B O R Ú F E L É
ugyanis, hogy milyen szerephez jutnak majd a tan kok a modem harcászatban, és különösen nagyra értékelték egy francia ezredes, bizonyos Charles de Gaulle erről szóló könyvét. Légicsapásokkal kombinálva, a páncélosegységek elsöpörhetik a szemben álló erőket, megnyithatják az utat az elő renyomuló gyalogság számára; és egyetlen nap alatt óriási távolságokat tehetnek meg a villámhá borús stratégia, a Blitzkrieg jegyében.
Eközben Hitler hozzálátott a német haditengeré szet újjáépítéséhez, ezt ugyanis az I. világháború végén javarészt megsemmisítették. A végsőkig el akarta kerülni a konfrontációt Angliával, amely vál tozatlanul a világ egyik legnagyobb flottáját mond hatta a magáénak, ezért írta alá 1935 júniusában az angol-német haditengerészeti egyezményt. Ennek révén jóváhagyást kapott ahhoz, hogy a Brit Királyi Haditengerészet egyharmadát elérő méretű flottát építsen ki. Csakhogy a már épülőfélben lévő hajók számát illetően hazudott, és az angolok nem érzé kelték a veszélyt abban a látszólag ártalmatlan ja vaslatban, hogy több tengeralattjáró készüljön. Később ezek lettek az Atlanti óceán északi vizeinek rémei.
Ez a kibúvó azonban csupán a halogatást szolgálta. A rákövetkező eszten dőben Hitler otthagyta a locarnói fegyverzetkorlátozási tárgyalásokat, és attól kezdve már színleg sem tartotta be a fegyverkezési kvótákat. Angliát és Fran-A berlini olimpia plakatja
H itle r köszönti az olimpia népes közönségét
H itler N ürnbergben, a nácik leglátványosabb parádéinak helyszínén
A Führer üdvözli barnaingeseit egy gyűlésen, még a háború előtt
Ü T Ő N A H Á B O R Ú F E L É
H itle r népszerűsége egyre növekszik
F E G Y V E R K E Z E S S E L A K A T A S Z T R Ó F Á B A
ciaországot ez kínos megrázkódtatásként érte, és kétségbeesett erőfeszíté seket tettek, hogy újra mozgásba lendítsék a fegyverkezés berozsdásodott gé pezetét. Csakhogy Franciaország az elmaradott ipari szerkezet foglya volt, Anglia pedig a gazdasági válság következményeivel és a politikai ellenzékkel küszködött.
Diplomáciai offenzívájával Hitler szintén túljárt a nyugati demokráciák eszén. 1936-ban aláírta Japánnal az antikomintern paktumot, 1939 májusában pedig védelmi egyezményt kötött Mussolinival, az „acélpaktumot”. Külügy minisztere, Joachim von Ribbentrop eközben titkos tárgyalásokat kezdett a nácik állítólagos fő ellenségével, Joszif Sztálinnal.
Felvonulás az S S jelvényei a latt - tudatosan utánozták a róm ai légiókat
SZÉG YEN LETES
MEGALKUVÁS
Sikertelen kísérletek H itler mohóságának kielégítésére
A
történelmi korok, a Római Birodalom és a Brit Birodalom azt bizonyít , ják, hogy térbeli terjeszkedés csak az ellenállás letörése révén és koc kázatvállalás árán hajtható végre - írta Hitler a Mein Kam pjban, NémetországLebensraum (élettér) iránti igényét magyarázva. - Régen sem létezett, és ma sincs uratlan tér - folytatta fenyegetően. Németország területi problémáját 1945-ig meg kell oldani, állította, mert azután élelmiszerhiány következik be.
Hitlert olvasva, kortársaiban nem maradhatott volna kétség terveit illetően: nyilvánvaló volt, hogy céljai messze túlmutatnak a versailles-i békeszerződés folytán elvesztett területek visszaszerzésén. Az angol és francia vezetők azon ban - a korábban már bemutatott politikai és lélektani okokból - hajlandók voltak szemet hunyni a szomszédos térségekre támasztott igényei fölött. Meg békélési politikájuk célja az volt, hogy kielégítsék Hitler területi étvágyát - amelyről nem hitték, hogy feneketlen - csakúgy, mint saját népeik mindent el söprő békevágyát. Eközben francia és angol baloldaliak és konzervatívok egyaránt intő jelként hívták fel a figyelmet a Rajna-vidék remilitarizálására és a Franco tábornoknak nyújtott náci segítségre. Mégis, a többség makacsul kitar tott amellett, hogy Hitler viszonylag értelmes lény, és a céljai többé-kevésbé jogosak. A „túlzott” agresszivitás, érveltek, visszafogható az egység demonst rálása és bizonyos erőfitogtatás révén.
Csakhogy sem Anglia, sem Franciaország nem volt egységes, és egyikük sem mutatott hajlandóságot arra, hogy Hitlert nyíltan figyelmeztesse. Ellenke zőleg: az iránta tanúsított magatartásuk ellentmondásos és tétova volt.
1937 novemberében a nácik komoly bátorításnak tekintették a jelentős brit politikus, Lord Halifax látogatását, aki meghagyta Hitlert abban a hitében, hogy az angolok mindaddig szabad kezet adnak neki Kelet-Európában, amíg nem következnek be „messzire ható zavargások”. Hitlernek addigra már meg győződése lett, hogy a brit uralkodó osztályok nem fognak fegyvert az oxfor di egyetem vitafóruma, az Oxford Union által elfogadott ellentmondásos indít vány szellemében, és a diákok nem harcolnak majd „a királyért és a hazáért”. Néhány hónappal később, a kormány Hitlerrel kapcsolatban tanúsított ma gatartása miatt lemondott Anthony Edén brit külügyminiszter. - Menjen haza, és vegyen be egy aszpirint! - tanácsolta neki Neville Chamberlain miniszter elnök, és helyére kinevezte Halifaxot.
S Z E G Y E N L E T E S M E G A L K U V Á S
„ A mi időnkben nem lesz háború” - C ham berlain hazaérkezik a m üncheni egyezm énnyel
a német katonai vezetőknek Hitler, amikor 1938 márciusában bekebelezte Ausztriát. Angliának és Franciaországnak, tette hozzá, esze ágában sem volna megvédeni támadásától egy „harmadik országot”. Csehszlovákiára utalt, és igaza is lett.
A megbékélési politika számára a legnagyobb kihívást az úgynevezett müncheni válság jelentette 1938 szeptemberében. A demokratikus Csehszlo vákiát majdnem teljesen körbevette Németország, és lakosaiból is több mint hárommilliónyian voltak német ajkúak. Hitler a szudétanémeteket mint
Ú T O N A H Á B O R Ú F E L É
zött kisebbséget emlegette. Egy ponton túl, szö gezte le dühödt beszédeinek egész sorában, a né met nép akarata rá fogja kényszeríteni, hogy „közbelépjen”.
- Hitler akár holnap is megtámadhatja Cseh szlovákiát - mondta Georges Bonnet francia kül ügyminiszter a párizsi brit nagykövetnek szep tember 10-én. - Ha ez bekövetkezik, Franciaor szág azonnal mozgósít. És megkérdezzük önöktől: „Harcolunk. Velünk harcolnak?” Mi lesz Nagy-Britannia válasza?
Nagy-Britannia válasza zavaros volt. Részleges mozgósítást rendeltek el a fegyveres erők szá mára, de diplomáciai kritika nem hangzott el. Szeptember 29-én Chamberlain és a francia mi niszterelnök, Édouard Daladier Münchenbe re pültek, majd vonaton továbbutaztak Hitler berchtesgadeni sasfészkébe. Kaotikus körülmé nyek közepette folytak a tárgyalások, mert Mussolini, a névleges közvetítő az összes vezetőt beterelte a zsúfolt büféterembe.
Nem sokkal éjfél után a Szudéta-vidék sorsa megpecsételődött.
Chamberlain meg volt győződve három dologról: hogy a franciák minden tiltakozásuk ellenére sem fognak harcolni; hogy ha beleegyezik a Szudéta-vi- dék német megszállásába, azzal elkerülhető Csehszlovákia teljes lerohanása;
l e , the German yüh rer and C h an cellor sad th e B r it is h Prim e M in is te r , have heS b fu rth e r m asting today and a r s agreed in r e c o g n is in g th a t the q u estio n o f Anglo-German r e la tio n s iB o f th e f i r s t im portance f o r the two c o u n tries and fo r
Europe.
t e regard th e agreement signed l a a t n ig h t end th e Angla-öerraen Naval Agreement ns sym bolic o f th e d e s ir e o f our two peoplaa n ev er to go to wax with one another again .
We are r e so lv e d t h a t th e method o f co n s u lta tio n S h a ll ho the method adopted to deal w ith any o th er g u eation s th a t maj concern our two c o u n tr ie s , and we are determ ined t o con tim ie our e f f o r t a to remove p o s s ib le sou rces c f d iffe r e n c e ■>nri thus to c o n 'u ih u te t c aeaura th e p eece o f Europe.
'y'
: fa, ' '*// A m üncheni egyezm ény
Fe n t; N é m e t egységek sorakoznak Prágában Sz e m b e n: Cseh asszony kétségbeesett beletörődése
Ú T O N A H Á B O R Ú F E L É
és hogy megbízhat Hitler szavában, mely szerint nem kíván ennél többet. Sem ő, sem Daladier nem volt kíváncsi a csehek véleményére.
Puszta tollvonással egy szuverén európai állam jelentős darabját vetették oda koncul egy totalitári us rezsimnek. Azok a német tábornokok, akik ta lán hajlandók lettek volna megfosztani Hitlert a ha talomtól, amennyiben Nagy-Britannia és Francia ország teljesíti vállalt kötelezettségét, most már teljes szívvel a Führer mögé álltak. A müncheni egyezmény afelől is megnyugtatta Hitlert, hogy a részleges mozgósításban megnyilvánuló fegyver- csörtetés csupán a látszat megőrzésének eszköze volt: ezáltal óhajtották lecsendesíteni a megbékélés angol ellenzőit. A fő gondja most az volt, hogy a Szudéta-vidékre bevonuló német tankok útközben tömegesen robbantak le.
1939. május: A z „acélp a k tu m ” Párizsba visszaérkezve, a bűntudatos Daladier azt hitte, a rá várakozó tömeg széttépi, de valójá ban lelkesedésüknek adtak kifejezést. Chamberlaint ugyancsak hősnek kijáró fogadtatásban részesítették, amikor meglobogtatta a papírdarabot, amely sza vai szerint azt tartalmazta, hogy „a mi időnkben nem lesz háború”. Még 1939 márciusában is azt bizonygatta baráti körben, hogy a békének még soha ilyen jó kilátásai nem voltak. Az események azonban igen hamar más irányt vettek.
R ibbentrop h azatér moszkvai tárgyalásairól
S Z E G Y E N L E T E S M E G A L K U V Á S
Náci biztatásra 1939- március 12-én a szlovákok kikiáltották elszakadásukat Csehszlovákia cseh ré szeitől. A müncheni egyezményben Anglia és Fran ciaország garantálták az ország maradékának füg getlenségét, most azonban Chamberlain bejelentet te az alsóházban, hogy a szlovák függetlenség ezt a kötelezettséget semmissé tette. Az idős cseh elnök, Emil Hácha Berlinbe utazott, ahol Hitlertől olyan durva kirohanást kellett meghallgatnia, hogy el ájult. Vonakodva bár, de aláírta az eléje vetett do kumentumot, s ezzel „a Német Birodalom vezéré nek kezébe helyezte a cseh nép sorsát”.
Három napra rá a német csapatok bevonultak Prágába, és Hitler markába került az eredményes cseh hadiipar, amely akkor a világ termelésének 10 százalékát adta.
A Führer azonban nem volt elégedett, és mohó tekintetét északra fordította. Március 21-én seregei megszállták Litvániát, s Chamberlain módosítani
kényszerült a külpolitikai irányvonalát. Nyolc nappal később a brit miniszter elnök ígéretet tett Lengyelországnak, hogy támogatni fogja, ha függetlenségét bármilyen fenyegetés éri.
Beck ezredes, lengyel külügyminiszter úgy döntött, elfogadja Chamberlain ajánlatát, mint mondta: „két cigarettahamuzás között”. Ezt Hitlernek szánta
ar-1938. szeptem ber: Ribbentrop és C ham berlain ellépked a díszegység elő tt a m üncheni repülőtéren
R ibbentrop h azatér moszkvai tárgyalásairól
Ú T O N A H Á B O R Ú F E L É
Form álódik a náci-szovjet paktum : H itle r fogadja M olotovot
culcsapásként, amiért Danzig, azaz Gdansk visszaadását követelte. Hitlernek pontosan erre a diplomáciai munícióra volt szüksége. Beck és Chamberlain egyaránt túlbecsülték az elavult felszerelésű lengyel hadsereg ellenálló erejét. Ugyanakkor a brit kabinet és a vezérkar tisztában volt vele, hogy orosz segít ség nélkül az ígéretük betarthatatlan, de csak a franciák tettek kísérletet rá, hogy felvegyék a kapcsolatot Sztálinnal. Másrészt a lengyelek hajthatatlannak bizonyultak a tekintetben, hogy orosz katona nem teheti lengyel földre a lá bát. Attól tartottak: ha a Vörös Hadsereg átlépi a határt, soha többé nem vonul ki - és félelmüket a későbbi események igazolták.
A nyugaton zajló aktatologatás viszont mellékes volt onnan nézve, ahol a kérdések eldőltek. Sztálin - aki befolyási övezetét ki akarta terjeszteni nyugati irányban, ezenkívül felingerelte, hogy a nyugati szövetségesek ügyet sem ve tettek közvetítői szándékára Csehszlovákia ügyében - utasította frissen kine vezett külügyminiszterét, Vjacseszlav Molotovot, hogy dolgozzon ki a néme tekkel olyan szerződést, amelynek alapján a két totalitárius állam egyenlő arányban felosztja egymás között Lengyelországot. A világ béketeremtőinek rémületére Ribbentrop Moszkvába repült, hogy augusztus 23-án aláírják a paktumot.
Európában még pontosan tíz napig tartott a béke.
A T E N G E L Y H A T A L M A K
T Á M A D Á S A
N É M E T ES O L A S Z H A D S E R E G E K
E L Ő R E N Y O M U L Á S A
VILLÁM HÁBORÚ
Hitler páncélosai megtámadják Lengyelországot
A
nácik nem küldtek hadüzenetet, nem volt sem figyelmeztetés, sem ir galom. 1939. szeptember 1-jén hajnali 4.45-kor a Blitzkrieg, a villámhá ború könyörtelen demonstrációjaként Hitler csapatai átlépték a lengyel határt. Először zuhanóbombázók támadták a szállítási vonalakat és a katonai erődítményeket, páncélosok és motorizált egységek özönlötték el a lengyel vidéket, és közben csak szórt ellenállással találkoztak. Egy órával később né met Heinkel és Dornier gépek zúgtak hullámokban Varsó fölé. Az ezt követő pusztító bombatámadásokban a rémült lakosság reszketve keresett óvóhelyet, a lengyel légierő fele pedig már a földön megsemmisült.Később, a nap folyamán Hitler utólag tájékoztatta a Reichstagot, hogy Len gyelországban németeket „mészároltak le”, és sürgős beavatkozás vált szüksé gessé.
A harcot immár Nyugat-Európa-szerte elkerülhetetlennek tartották. A fran ciák és az angolok egyaránt bejelentették a mozgósítást, bár eközben Halifax
1939. szeptem ber: M ozgósított lengyel katonák, V ick ers E könnyűtankokkal
A T E N G E L Y H A T A L M A K T A M A D Á S 4
A lengyelországi hadjárat: N é m e t e rő k a „villám háb o rú ” hatékonyságát d em onstrálják. H itle r utánpótlási vonalai azonban túlfeszített állapotba kerültek
és Bonnet elfogadták Mussolini közvetítési ajánlkozását. Angliában megkezd ték közel kétmillió nő és gyerek evakuálását, mert úgy vélték, a légitámadások bármikor bekövetkezhetnek.
A mérleget a brit alsóház billentette a háború javára. Szeptember 2-án Chamberlain előtt nyilvánvaló lett, hogy hacsak valamilyen módon nem tartja tiszteletben a Lengyelországnak tett jelképes gesztust, kormánya megbukik. A kabinet nem hagyta el a tárgyalóhelyiséget, amíg határozatot nem hozott az ultimátumról.
Másnap reggel 9-kor a berlini brit nagykövet átadta a követelést, amely sze rint a német csapatokat két órán belül ki kell vonni Lengyelországból. Ez nem történt meg, így 11.15-kor Chamberlain bejelentette a rádióban a hadiállapot
beálltát. A franciák szintén ultimátumot küldtek, és 17 órakor már tudvalévő volt: ez is válasz nélkül marad.
Lengyelország túl messzire feküdt, semhogy a szövetségesek közvetlenül beavatkozhattak volna, de a RAF bombázta a wilhelmshaveni német haditen gerészeti támaszpontot, súlyos károkat okozva. Franciaország megerősítette a Maginot-vonalat, ám mivel a hadsereg sorozásos alapon működött, és ez tizenhat napos mozgósítást igényelt, nem lehetett gyors támadást indítani. Eközben a lengyelek ráébredtek, hogy elhamarkodottak voltak a Berlin elleni támadásra vonatkozó terveik. Katonáik minden bátorsága ellenére, a felszere lés reménytelenül gyatra volt, a kiképzés gyenge. Csak két motorizált dandárt állíthattak ki, és a Varsó felé történő visszavonulás során mindössze egyetlen
A T E N G E L Y H A T A L M A K T Á M A D A S A
S S rendőri osztag nyomul be Gdanskba (D anzigba) egy A D G Z páncélozott autó fedezékében
nagyobb ütközetet vívtak, a Bzura folyónál. Még ennél is rosszabb követke zett nemsokára. Szeptember 17-én a szovjetek is megtámadták Lengyelorszá got kelet felől - látszólag azért, hogy oltalmat nyújtsanak a fehéroroszoknak és az ukránoknak. Hadjáratukban összesen 737 orosz vesztette életét. Októ ber 5-éig valamennyi lengyel erő megadta magát; több mint 900 000-en estek a németek vagy az oroszok fogságába, és csak mintegy 70 000-nek sikerült el menekülnie. Fogvatartóik ezrével lőtték őket agyon. Nem járt sokkal jobban a polgári lakosság sem: Hitler titkos amnesztiában részesítette mindazokat az SS-tagokat, akiket a civilekkel való kegyetlenkedés miatt a reguláris had sereg letartóztatott. Két esztendő alatt legyilkolták a lakosság egyötödét.
Ezalatt a törvényes lengyel kormány Romániába távozott éS ott felügyelet alá került, Párizsban pedig emigráns kormány alakult.
Bizonyítékok alapján állítható, hogy ha Franciaország ekkor megtámadja a németeket, gyakorlatilag nem ütközött volna ellenállásba. Hitler mindent egy lapra tett fel Lengyelország gyors lerohanása érdekében, és tartalékai kimerül tek. A szövetségeseket azonban megbénította a határozatlanság. Mintha cso dára vártak volna, valami olyasmire, hogy Hitler, miután példát statuált, pusz ta szívjóságból visszavonul.
Lengyelország teljes vereségét hosszú, látszólagos csönd követte, amelyet az amerikai sajtó „furcsa háborúnak” keresztelt el. Nagy volt a várakozás, de szinte semmi sem történt. Hitler békeajánlatot tett, ezt Anglia és Franciaország
V I L L Á M H Á B O R Ú
A T E N G E L Y H A T A L M A K T Á M A D Á S A
nyilvánosan visszautasította, a háttérben viszont valós lehetőségként értékel ték. Ugyanakkor Hitler megkezdte az előkészületeket Franciaország leroha- nására. A háború - közölte nyíltan a német főparancsnoksággal - „eldönti, ki uralkodik Európában”.
Franciaországban a kormány nagy kétségek ellenére döntött a háború mel lett; nem is engedték, hogy a nemzetgyűlés szabályosan szavazzon a hadüze netről. A feltett kérdés csak úgy szólt, hogy az ország „teljesítse-e szerződés ben vállalt kötelezettségét”. A vita során az ellenzéket elhallgattatták, miköz ben odakint az utcán jobboldali politikusok és a kommunista PCF arra szólították fel a kormányt, hogy kössön egyezséget. Maurice Thorez, a PCF ve zetője dezertált a hadseregből, és Moszkvába szökött, egy francia fasiszta pe dig feltette a kérdést: - Csak nem akarunk meghalni Danzigért? - A francia morál a mélypontra zuhant.
Angliában elrendelték az elsötétítést, és bontani kezdték a parkok keríté seit, hogy beolvasszák az acélgyártáshoz. A brit hajók csak konvojban közle kedtek, és 1940 januárjától bevezették az élelmiszerjegyeket.
Ekkor tért vissza a kabinetbe az admiralitás első lordjaként, haditengeré szeti miniszterként Sir Winston Churchill, a régóta háttérben lévő konzervatív képviselő.
Anglia négy dandárból álló expedíciós hadsereget küldött Franciaországba az ír főrend, Lord Górt, az I. világháború hőse és ekkor rangidős brit tábornok
V I L L Á M H Á B O R Ú
A T E N G E L Y H A T A L M A K T A M A D Á S A
parancsnoksága alatt. Állomáshelyéül a belga határt jelölték ki, és a francia fő parancsnok, Maurice Gamelin alá rendelték, aki régóta a motorizált hadvise lés megrögzött ellenzője volt. Huzakodás kezdődött, hogy pontosan mit is ta kar a belga semlegesség.
A francia politika jelentősen függött a belgáktól, mivel Franciaország védel mének alapja, vagyis a Maginot-vonal nem érintette a belga határt (amelyen át Vilmos császár seregei egy nemzedékkel korábban betörtek francia földre). Még a német-francia határon sem volt folytonos a Maginot-vonal, de Hitler páncélososzlopai számára így is félelmetes akadályt jelentett.
A nyugalom azonban már ekkor sem volt teljes. Az angol hajók egym ás után estek aldozatul az új német mágneses aknáknak, október 14-én pedig egy U-47-es tengeralattjáró saját támaszpontján, Scapa Flow-ban torpedózta meg és süllyesztette el a Royal O ak csatahajót.
Akadt egy szövetséges siker is. Brit cirkálók Montevideo előtt sarokba szo rították a német G rá f Spee nehézcirkálót, és december 13-án a La Plata folyó- nál vívott ütközet során olyan súlyos károkat tettek benne, hogy kapitányának el kellett süllyesztenie.
Az ellenségeskedések kezdete óta mind az angol, mind a francia
politiku-1939. decem ber: B r it cirkálók a La P la ta folyónál
n m a n a m
« f r
A G r a fS p e e nehézcirkáló lángokban, M ontevideo előtt
sok azzal áltatták magukat, hogy a náci rezsim tartalékai hamarosan kimerül nek. Bár a hitleri csapatok utánpótlásai mind nagyobb nehézségekbe ütköz tek, nem jutottak el az összeomlásig - és akkor még nem esett szó a Szovjet unióról. Sztálin komolyan vette a Hitlerrel kötött megállapodást, és keletről áradt az olaj meg a szén Németországba. A szovjet vezető megerősítette hely zetét a Baltikumban is: november 30-án, egy kisebb határincidenst követően, a Vörös Hadsereg egységei benyomultak Finnországba.
Noha a finnek ellenállásának kezdeti sikerei biztatóak voltak, a
A T E N G E L Y H A T A L M A K T Á M A D Á S A
sek kormányai hónapokig hezitáltak, küldjenek-e segítségül expedíciós had sereget. Az utánpótlási problémákon túlmenően, ez ugyanis nemcsak a Szov jetunióval jelentett volna háborút, hanem semmibe kellett volna venni a nor vég és a svéd semlegességet is. Végül 1940. március 11-én, éppen mielőtt az első egységek útra kelhettek volna, Finnország elfogadta a szovjet feltételeket. Mintegy a vereség utóhatásaként, Daladier lemondani kényszerült a francia miniszterelnöki posztról, és helyébe a harciasabb Paul Reynaud lépett.
Reynaud egyenesen Londonba repült a szövetséges katonai főtanács (az Allied Supreme War Council) értekezletére, hogy határozott cselekvést szor galmazzon. Ismét olyan téveszméknek adtak hangot, hogy Hitler immár vég leg elhibázta a dolgot. - Hitler úr lekéste a buszt - jelentette ki Chamberlain április 4-én, miközben a szövetségesek aknákat készültek telepíteni a norvég vizekre, hogy elvágják a Németországba irányuló vasércszállítás útját.
Nagyobbat nem is tévedhetett volna. Az aknatelepítés egyértelműen meg sértette Norvégia semlegességét, és tökéletes igazolásul szolgált ahhoz, hogy német erők vonuljanak be Norvégiába. Egy februári incidens döntötte el a kérdést, amikor is a brit Cossack romboló, hogy szövetséges hadifoglyokat szabadítson ki, beszorította a német Altmarkot egy norvég fjordba.
Attól tartva, hogy az angolok megszállják a norvég partokat, Hitler április 5-én 10 000 katonát küldött oda, és megindult Dánia ellen is. Ezzel alaposan meglepte a dán kormányzatot, amely korábban diplomáciai biztosítékokat
Finn katonák hadgyakorlaton
V I L L A M H Á B O R Ú
1940. április: A n ém et G eorg Thiele rom boló a második narviki csata után
kapott a náciktól, hogy tiszteletben tartják az ország semlegességét. Torvald Stauning dán miniszterelnök olyannyira hitt ebben, hogy elutasította a mozgó sítást is, nehogy provokálja Németországot.
Hitlernek nem volt szüksége provokációra. Április 9-én, a hajnali órákban rohamosztagosai átlépték a dán határt. Sok dán államhivatalnok még ekkor sem hitte el, hogy „valódi” megszállásról van szó, és a dán haditengerészet fő parancsnoka nem tudta elszánni magát, hogy hajóinak tűzparancsot adjon. Belátva, hogy az ellenálláshoz már késő, X. Keresztély király azonnali tűzszü netet rendelt el. Reggel 6.25-re elhallgattak a fegyverek, és Dánia náci meg szállás alá került. Összesen tizenhárom dán katona esett el, és csupán két né met gépet lőttek le.
A norvég államférfiakat úgyszintén meglepetésként érte, amikor német kommandók érkeztek Oslóba, Trondheimbe, Bergenbe és Narvikba. A táma dók elvágták a főváros villanyvezetékeit, és a norvég kabinet sötétben kuco rogva, gyertyaláng mellett kényszerült áttanulmányozni a német ultimátumot. Telefonvonalak híján postán adták ki a hadseregnek a mozgósítási parancsot, majd elhagyták a várost. Húsz teherautón vitték magukkal a norvég aranytar talékot, és északra tették át székhelyüket. A német légierő összpontosított tá madást intézett VII. Haakon norvég király ellen, aki a svéd határ közelében, az erdőben rejtőzött a kormánnyal együtt.
Reynaud a Reuters hírügynökségtől értesült Norvégia lerohanásáról, ami jól tükrözi, mekkora kudarcot vallott a szövetséges hírszerzés. Sem neki, sem
A T E N G E L Y H A T A L M A K Ta M A D A S A
F e n t : A z A lt m a r k t á m a d á s e lő t t Szem beni: A z e ls ő n a r v ík i c s a t a u t á n
az angoloknak nem fért a fejükbe, hogyan juthattak el a németek ilyen gyor san ennyire messzire északra, és nem tudták, mihez kezdjenek a megszállás tényével. Eredménytelennek bizonyultak az angolok kísérletei, hogy beve gyék Trondheimet és Narvikot, a Namsos és Andalsnes nevű kis halászfaluk nál tett partraszállási kísérlet pedig azért fulladt kudarcba, mert ezek a Luft
w affe hatótávolságán belül feküdtek, amelynek gépei most már norvég re pülőterekről szálltak fel.
így sem bizonyult tökéletes sikernek a német megszálló hadművelet. A norvég haditengerészet váratlan ellenállása és a Brit Királyi Haditengerészet két akciója nyomán a németek elveszítettek három cirkálót és két rombolót, s ezután csak három cirkálójuk és négy rombolójuk maradt harcképes állapot ban. Hitlert még rosszabbul érintette az, hogy Haakon királynak és kormányá nak sikerült Londonba menekülnie, egymillió tonnányi hajótérrel növelve a szövetséges kereskedelmi flotta erejét.
A brit politikusok felhördültek a kudarcok hallatán. - Az isten szerelmére, tűnjön el! - mennydörögte Leopold Amery, az idős konzervatív képviselő Chamberlainnek az alsóházban. Az ellenzékben lévő Munkáspárt nem volt hajlandó koalíciós kormányt alakítani Chamberlain vezetésével, és május 10-én az a Winston Churchill lett a miniszterelnök, aki a katasztrofálisan végződött norvégiai partraszállásáért viselte a felelősséget.
FRANCIAORSZÁG
ELESTE
A brit és francia csapatok veresége
F
ranciaország lerohanásának dátumaként Hitler először 1939- november 12-ét jelölte meg a német tábornokok legnagyobb rémületére, akik két ségbeesett erőfeszítéseket tettek, hogy lebeszéljék róla. A kedvezőtlen idő járás miatt a terv többször is késedelmet szenvedett, végül egy szokatlan bal eset folytán teljesen fel kellett adni. A német légierő főparancsnokának egyik összekötőtisztje Münsterből Bonnba repült, de a pokoli időjárás földre kény szerítette a gépét - mérföldekre eredeti útvonalától, Belgium területén. Fog ságba esése előtt nem sikerült megsemmisítenie a nála lévő iratokat, amelyek a Franciaország elleni támadás részletes terveit tartalmazták. Ezeket a belgák átadták a szövetségeseknek. Felmerült, hogy alaposan megszervezett akcióval esetleg a német hírszerzés akarta így meghiúsítani a náci vezetők inváziós el képzelését; de akár ez történt, akár nem, az offenzívára új tervet kellett ki dolgozni.Ez az új terv egy fiatal német tábornok, Erich von Manstein szellemi
A T E N G E L Y H A T A L M A K T Á M A D Á S A
1940: N é m e t katonák nézik a lángokban álló Ro tterd am o t
meke volt, aki azt javasolta, támadjanak az Ardenneken keresztül. Hitler nek annyira megtetszett az ötlet, hogy nemsokára már úgy érezte, ő maga ta lálta ki.
A berlini holland katonai attasénak 1940. május 9-én bizalmasan meg súgták, hogy a támadás küszöbön áll. „Holnap hajnalban; álljanak készen!” - rejtjelezte haza Hágába. Ám amikor Hitler másnap reggel egyszerre támadta meg Hollandiát, Belgiumot, Luxemburgot és Franciaországot, Eelco van Klef- fens holland külügyminiszter még mindig arról vitatkozott kollégáival, hogy mit is kéne tenni.
A német légierő bombázta Hágát és Rotterdamot, keleten elsöpörték a hol land határvédelmet, Rotterdam legfontosabb hídját pedig hidroplános akció val foglalták el. Négy nappal később Rotterdam még tartotta magát, de amikor tárgyalást kezdtek a megadás feltételeiről, olyan heves légitámadás követke zett, hogy mintegy 980 polgári személy vesztette életét. Két órával később a
A T E N G E L Y H A T A L M A K T A M A D A S A
Francia tankok hadgyakorlaton, meg az invázió előtt 1940. május: A M aas folyo lerom bolt hídja
Kim erü lt belga katonák a brüsszeli úton
város kapitulált. Mire öt nap múlva megérkezett a segítségül küldött 7. francia hadsereg, 100 000 holland katona már letette a fegyvert.
Hollandia német lerohanása nem hozott maradéktalan sikert: a Hága ellen intézett meglepetésszerű támadás során nem sikerült elfogni a holland kor mányt, amely a királyi családdal egy brit rombolón Londonba menekült.
Németország ekkor csupán 4500 kiképzett ejtőernyőssel rendelkezett, és Hollandia ellen majdnem valamennyit be is vetették. A többit Belgiumban dobták le, de a számukat pánikkeltés céljából még bábukkal is növelték. 85 fős ejtőernyős műszaki osztag szállt le a Liége-t és az Albert-csatornát ellenőr ző, erősen védett Eben Emael erőd tetején, és mindössze ötfős veszteség árán elfoglalta. Mások a kulcsfontosságú hidakat szállták meg, hogy a német had osztályok mélyen behatolhassanak belga területre.
i j j r rj n . r c v j n j i J L j j
A T E N G E L Y H A T A L M A K T Á M A D Á S A
I 940. június: N ém et katonák a Somme-nál
- Nem ígérhetek semmit, csak vért, szenvedést, könnyeket és verítéket - mondta három nappal később Churchill az elkomorult brit alsóházban.
Miközben az ejtőernyős akciók elterelték a szövetségesek figyelmét, a zse niális német páncélosparancsnok, Heinz Guderian Luxemburgon át a sűrű er dővel borított Ardennekbe igyekezett, amelyet az angol, a francia, de még a többi német katonai szakértő is áthatolhatatlannak tartott, és figyelmen kívül hagyott. Soha ennyi tank nem vonult még fel egyszerre háborúban. Négy nap múlva átlépték a francia határt, és elérték a Meuse folyót.
A szövetségesek mozgékony hadosztályai mélyen benn álltak Belgiumban, és ez a bekerítő hadművelet egyre nagyobb fenyegetést jelentett számukra. Guderian útjában csupán néhány gyatrán felfegyverzett francia tankhadosz tály állt, de tisztában volt vele, hogy feltétlenül át kell kelnie a Meuse-ön, mi előtt még a franciák átcsoportosításokat hajthatnának végre. Tizenkét század nyi zuhanóbombázó védelmében Sedannál sikeresen végrehajtotta az átke lést, és mit sem törődve saját felettesei aggodalmaival (még Hitler is attól
F R A N C I A O R S Z Á G E L E S T E
tartott, hogy francia ellentámadás éri Guderian szabadon hagyott szárnyát), észak felé nyomult. Felmorzsolt minden ellenállást. - Elvesztettük a csatát - közölte Reynaud a telefonban Churchill-lel május 15-én.
Churchill másnap Párizsba repült, és azt tapasztalta, hogy a dél felé vezető utakat mindenütt menekülők tömegei torlaszolják el, a katonai főparancsnok ságon pedig fejetlenség uralkodik. Kétségbeesett kísérletet tett, hogy lelket önt sön beléjük, ezért tíz vadászrepülő-századot ígért segítségül, de hazatérve ezt saját kabinetje akadályozta meg, miután figyelmeztetéseket kaptak, hogy Nagy- Britannia védelmi légiereje veszélyesen gyenge. - Hol a stratégiai tartalék? - kérdezte Churchill a főparancsnokot, Gamelint. - Nincs - hangzott a válasz.
Charles de Gaulle fiatal dandártábornok parancsot kapott, hogy a gyakor latban bizonyítsa a tankhadviselésről szóló elméletét, és május 17-én egy seb tében összetákolt erővel ellentámadást indított. Zuhanóbombázóktól súlyos csapások érték, és 150 tankját egészen Laonig visszavetették, de bátor helytál lása nyomán Reynaud felkérte, hogy vállalja el kormányában a hadügyi állam titkári feladatot. „Határtalan düh lobogott bennem - írta később de Gaulle. - Micsoda ostobaság! Ha életben maradok, harcolni fogok, ahol kell és ameddig csak kell, hogy legyőzzük az ellenséget, és lemossuk a nemzetről ezt a szé gyenfoltot.”
Május 20-án Guderian Abbeville-nél elérte a tengert, és a La Manche csator na kikötői meg a brit hadsereg ellen fordult, amely a másik szárnya felé köze ledő német hadosztályokkal nézett farkasszemet. A német főparancsnokság utasítása Gravelines-nál megállította Guderian páncélosait, éppen 16 kilomé ternyire Dunkerque-től, amely az utolsó hely volt, ahonnan a brit katonák még elmenekülhettek.
Reynaud eközben elbocsátotta Gamelint, de három napba telt, amíg utóda, Maximé Weygand megérkezett Szíriából. Hazatérve Weygand azonnali szö vetséges ellentámadást javasolt. Górt ennek megfelelően Arras-ból dél felé
Guderian keresztül nyomul Franciaországon N é m e t Heinkel lll-as roncsai Franciaországban
A T E N G E L Y H A T A L M A K TaM A D Á S A
N ém et tan k legénységének tagja pihenőt ta rt a nyaktörő előrenyom ulás közben
Tank Párizs külvárosában
F R A N C I A O R S Z Á G E L E S T E
E lh a g y o t t fr a n c ia p á n c é l o z o t t h a r c j á r m ű
mért csapást két tankzászlóaljjal. Kezdetben ez igen eredményesnek bizo nyult, de mire a támogatására küldött franciák odaértek, már csupán két tank maradt működőképes, és az angolok visszavonulni kényszerültek. A német főparancsnokság ennek ellenére megriadt, a hadsereg parancsot kapott, hogy függessze fel az előrenyomulást és szilárdítsa meg elért pozícióját.
Vagy lehetséges, hogy - mint egyes történészek felvetik - a német megtor panás révén Hitler a Nagy-Britanniával kötendő békét akarta előmozdítani? Sohasem tudjuk meg, de bármi volt is az ok, a brit és francia erők megsemmi sítése Dunkerque-nél egyedül a Göring irányította Luftw affén múlt. És ez nem történt meg.
A német előrenyomulásban beállt háromnapos szünet elég időt adott arra, hogy az angolok elme neküljenek. Május 25-én este Górt úgy döntött, fi gyelmen kívül hagyja új felettese, Weygand ki tartásra vonatkozó utasítását. A brit kormány kellet len jóváhagyásával megkezdte az evakuálást Dun- kerque-ből.
A belgák mindeközben elszántan küzdöttek, noha helyzetüket tovább nehezítették a menekült áradatok és a német repülőgépekről szórt, két ségbeejtő helyzetüket térképvázlatokon ábrázoló röplapok. - Megkezdődött a nagy küzdelem, amelytől tartottunk - szólt katonáihoz Lipót belga király. De bármennyire kérlelték is a britek, hogy tartsa fenn az ellenállást, amíg erőiket kimenekítik, Lipót május 28-án letette a fegyvert. A Párizsba
menekült belga kormány nem fogadta el a király L|P ot belga király
A T E N G E L Y H A T A L M A K T Á M A D Á S A
I 940. június: N e m e t katonák masíroznak át a Diadalív alatt
N é m e t katonai diszm enet Párizs szívében
F R A N C I A O R S Z Á G E L E S T E
döntését, ám tartalékukból csak annyira futotta, hogy Gortnak sikerült elme nekülnie.
Churchill már a legrosszabbra készítette fel népét, de a Brit Királyi Hadi tengerészetnek - jachtok, halászbárkák, komphajók és evezős csónakok se gítségével - 200 000 brit és 140 000 francia katonát sikerült átmenekítenie Angliába. Az evakuálást a britek szinte győzelemként ünnepelték, a francia parancsnokság azonban árulásnak tartotta: úgy vélték, a hadjárat kulcspontján hagyták magukra őket. Anglia hat rombolót és 177 vadászgépet vesztett a művelet során; és a katonák fegyvereik és felszerelésük zömét otthagyták a parton. Fogságba esett az utóvédet alkotó 150 000 francia katona.
Nem sokkal később az újabb német offenzíva kudarcba fullasztotta Wey gand próbálkozását, hogy a Somme folyónál tartsa a frontot, a francia kor mány pedig előbb Tours-ba, azután Bordeaux-ba menekült. Június 14-én Párizsban, a Champs-Elysées-n végigmasíroztak az első német katonák. Mi alatt ez zajlott, Mussolini kiáltványával Olaszország is belépett a háborúba, s abban a reményben, hogy a tárgyalóasztalnál ő is helyet kaphat, parancsot adott a Dél-Franciaország elleni támadásra.
Churchill, Halifax és a sajtómágnás Lord Beaverbrook (ekkor a kormány repülőgép-gyártási minisztere) utoljára június 13-án találkoztak a francia kor mánnyal Tours-ban, ahol a háttérben Reynaud barátnője egyre a francia fegy verletételt szorgalmazta. Churchillnek a brit-francia unióra tett ajánlatát a fran cia kabinet elutasította. Miután ugyanerre a sorsra jutott Reynaud javaslata is, hogy alakuljon Amerikában emigráns kormány, a miniszterelnök lemondott. Utóda a nyolcvannégy éves verduni hős, Philippe Pétain marsall lett.
A n é m e t e k C o m p ié g n e - h e n , a v a s ú ti k o c s ib a n k ö z ö lt é k f e l t é t e l e i k e t
1940. június: D unkerque bombázása
Elhagyott brit légelhárító löveg Dunkerque-ben B r it katonák a tengerparton, légitám adás alatt
Pétain június 21-én fegyverszünetet kért a németektől. Hitler arcán, amikor a kérést meghallotta, egy amerikai tudósító szerint „egyszerre látszott megve tés, harag, düh, bosszú és diadalittasság”. Ragaszkodott hozzá, hogy a doku mentumot ugyanabban a vasúti kocsiban írják alá Compiégne-ben, amelyben 1918-ban a német tábornokoknak kellett aláírniuk a fegyverletételi feltétele ket. Rögzítették, hogy a vichyi székhelyű francia kormány tovább igazgathat ja az országnak a Loire-tól délre eső részét.
Pár napra rá a vichyi kormánynak fizetnie kellett a nácikkal kötött megálla podásért. Attól tartva, hogy Pétain titkos egyezséget kötött a nácikkal, és a francia flotta német kézre kerülhet, Churchill parancsot adott az algériai Oranban horgonyzó francia hadihajók megsemmisítésére. Ez volt, mint mond ta, „a leggyűlöletesebb döntés”, amelyet valaha hoznia kellett. Pétain azonnal
F R A N C I A O R S Z Á G E L E S T E
megszakította Nagy-Britanniával a diplomáciai kapcsolatokat, és elrendelte Gibraltár szimbolikus jelentőségű bombázását.
Vichy belefulladt a francia vereség miatti vádas kodásba. - Mindez a szocialista iskolamesterek hi bája! -jelentette ki Pétain. Hagyta, hogy Pierre Laval és Raphael Alibert őrizetbe vétesse Reynaud-t és Daladier-t, és tekintélyuralmi, durván antiszemita rendszert alakítsanak ki. Négy éven át a vichyi kor mány vagy hallgatólagosan támogatta a nácikat, vagy aktívan kollaborált.
A franciaországi hadjárat mérhetetlen követ kezményekkel járt valamennyi részvevő számára. A francia hadsereg majdnem teljesen megsemmi sült, maga Franciaország kettészakadt. Mindez annyira gyorsan következett be, hogy Hitlernek meggyőződésévé vált: seregei legyőzhetetlenek. A túlzott magabiztosság később végzetesnek bi
zonyult Oroszországban és Észak-Afrikában. TÍZ- D unkerque: K ato n ák gázolnak a csapatszállító milliónál is több civil vált földönfutóvá. Nyomorul- Mohoz
túl kóboroltak Nyugat-Európa útjain, kordékon
vonszolva megmaradt ingóságaikat, és gyakran szenvedtek a Luftw affe so rozataitól.
A La Manche csatorna túloldalán pedig Nagy-Britannia lassanként kezdett rádöbbenni: Hitlert már csupán 37 kilométernyi tenger választja el attól, hogy Európa urának mondhassa magát.
Befejeződött az evakuálás: elhag yott teh erau tó k a dunkerque-i parton
