• Nenhum resultado encontrado

GALAKTIKA_332

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2021

Share "GALAKTIKA_332"

Copied!
121
0
0

Texto

(1)

+

SAMAR

COLE

DAJCS

NEPP

IAN

Whates

Dragomán

GYÖRGY

OLVASS A JÖVŐBE!

TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS IRODALMI MAGAZIN XXXVII. ÉVF., 2017. NOVEMBER

9 770133 243018 17332 Szlovákia: 8 €

GALAKTIKA

Szlovákia: Szlovákia: Szlovákia: 8 € 8 € 8 €

332

A VOYAGER-KÜLDETÉSEK

FELMELEGEDÉS – ÚJ BETEGSÉGEK

A ZENE HATÁSA

OLVASS A JÖVŐBE!

OLVASS A JÖVŐBE! OLVASS A JÖVŐBE!

Plati nakártyával

csak

1000

Ft!

Plati nakártyával

Plati nakártyával Plati nakártyával

Plati nakártyával

Plati nakártyával Plati nakártyával

Plati nakártyával

Plati nakártyával Plati nakártyával

Plati nakártyával

Plati nakártyával Plati nakártyával

Plati nakártyával

Plati nakártyával Plati nakártyával

Plati nakártyával

Plati nakártyával Plati nakártyával A M AGAZIN ELŐFIZETŐ I Á R A B1-B4.indd 1 2017.10.24. 21:53:39

(2)

AZ ANGOL SF DÍJNYERTES KLASSZIKUSA.

W W W . G A L A K T I K A B O L T . H U

A FÖLD NEVŰ VÁROS KÍNOS LASSÚSÁGGAL HALAD

ELŐRE SÍNEKEN MOZGATVA EGY TITOKZATOS CÉL

FELÉ. IDEGEN, ELLENSÉGES KÖRNYEZETE MINDEN

ESZKÖZZEL IGYEKSZIK MEGÁLLÍTANI.

(3)

Az első szó jogánAz első szó jogán

2017. november 22., 18:00 – Az SF Irodalmi Szakosztály közönségtalálkozója Magyar Írószövetség, I. emelet, Klub (1062 Budapest, Bajza u. 18.)

SF és F díjak az angolszász nyelvterületen

Sohár Anikó beszélgetése hazai könyvkiadók képviselőivel

Különvélemény

Ássanak a földbe derékig, de nekem nem tetszett a Star Wars 7. része. Tudom, hogy a sznobok most majd felháborodnak, de emlékezzenek csak vissza, micsoda katarzis volt annak idején, még a szocializmusban, a moziba beülni a 4. részre! Nem is hittük el, hogy egy ilyen csoda eljuthat hozzánk! Ehhez képest a 7. rész csak bohóckodás. Ennél rosszabb már csak a Zsivány

Egyes volt; és már előre félek a 8. rész decemberi

bemutatójá-tól, mert engem az előzetesek nem igazán győztek meg arról, hogy ez egy remekmű lesz, de ne legyen igazam!

Úgy tűnik, hogy valamiért Hollywoodban mostanság azon igyekeznek, hogy tönkrezúzzanak nagy legendákat.

Itt van mindjárt a Szárnyas fejvadász 2049. Elképesztően gyönyörű látványvilág, ami tényleg hozta az eredeti fi lm

han-gulatát; lassú történetmenet, ami már-már túl lassú is a mai kor emberei számára; de nagyjából ennyi, ami pozitívumot fel tudok hozni a fi lm javára. A sztori, a forgatókönyv viszont egy felhábo-rító fércmű! Hiába a nagy színészek játéka, hiába a nagy költségvetés, a lelkesedés, ha a történet dö-cögős, a nézőnek pedig szándékosan hazudik a fi lm. Elhitet valamit, ami után kiröhög, hogy eddig csak vicceltünk. Ez nem ravasz, hanem csak szimplán rossz forgatókönyv. Teljesen következetlen történetmesélés, súlytalan szerepek, értelmetlen gyilkosságok.

Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem hatalmas csalódás volt. Olyan, mintha más célja nem lett volna a fi lmnek, mint lerombolni egy mítoszt.

Sírva remélem, hogy decemberben nem ugyanezzel az érzéssel jövök ki a Star Wars legújabb epizódjáról, mert ugye, azért meg kell nézni, bármilyen legyen is.

Burger István

főszerkesztő

+

SAMAR COLE DAJCS NEPP IAN

Whates

Dragomán

GYÖRGY OLVASS A JÖVŐBE!

TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS IRODALMI MAGAZIN XXXVII. ÉVF., 2017. NOVEMBER

9 770133243018 17332 Szlovákia: 8 €

GALAKTIKA

WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA:1490FT ALAPÍTVA: 1972-BEN

Szlovákia: Szlovákia: Szlovákia: 8 € 8 € 8 €

332

A VOYAGER-KÜLDETÉSEK FELMELEGEDÉS – ÚJ BETEGSÉGEK A ZENE HATÁSA OLVASS A JÖVŐBE! OLVASS A JÖVŐBE! OLVASS A JÖVŐBE! Plati nakártyával csak1000 Ft! Plati nakártyával Plati nakártyával Plati nakártyával Plati nakártyával Plati nakártyával Plati nakártyával Plati nakártyával Plati nakártyával Plati nakártyával Plati nakártyával Plati nakártyával Plati nakártyával Plati nakártyával Plati nakártyával Plati nakártyával Plati nakártyával Plati nakártyával Plati nakártyával Plati nakártyával Plati nakártyával Plati nakártyával A M AGAZIN ELŐFIZETŐ I Á R A 3

Az első szó jogánAz első szó jogán

2017. november 26., 11:30 – Collectorism: Galaktikus Sci-Fi Börze Ellátóház (1074 Budapest, Dob u. 19.)

Para Kovács Imre és Németh Attila beszélgetnek, emellett cserebere, vétel, eladás... egyszóval börze!

(4)

Xxx

Irodalmi szer kesz tő: Né meth At ti la (irodalom@galaktika.hu)

Tu do má nyos szer kesz tő: Ko vács „Tücsi” Mi hály (tudomany@galaktika.hu)

Olvasószerkesztő: Cs. Fehér Katalin Online igazgató: Juhász György Kommunikációs munkatárs: Lukács Barbara tel.: 06-70/944-8181 (kommunikacio@galaktika.hu)

Szerkesztőségvezető: Kovács Eszter (szerkesztoseg@galaktika.hu) Projektmenedzser: Kozák Tibor

(olvasas@galaktika.hu) Lapterv/grafi ka: Var ga Ba lázs Terjesztési vezető: Mátyás Melinda

(terjesztes@galaktika.hu ) Hirdetés/marketing: hirdetes@galaktika.hu A borítón Cedric Peyravernay (Franciaország) munkája.

/cedricpeyravernayartworks

A TA NÁCS ADÓ TES TÜ LET TAG JAI

Dr. Luk ács Bé la fi zi kus, a KFKI Ré szecs ke- és Magfi zi kai Ku ta tó in té

zet-ének tu do má nyos ta nács adó ja

Dr. Ju hász Ár pád geo ló gus, a TV2 tanácsadója

Dr. Almár Iván csillagász, űrkutató, a Nemzetközi Asztronautikai

Akadémia SETI munkacsoportjának tagja, a nemzetközi SETI bizottság korábbi alelnöke

Réz And rás esz té ta

Lőrincz L. László Zsoldos Péter-díjas író

S. Sárdi Mar git iro da lom tör té nész, egye te mi do cens, a Ma gyar Scifi

tör-té ne ti Tár sa ság el nö ke

Alföldi István ügyvezető igazgató, Neumann János

Számítógép-tudományi Társaság

Szabó György médiaszakértő (ex-elnök-vezérigazgató –Sanoma)

Szerkesztőség: 1024 Bp., Fény u. 2. Tel: 06-1/457-02-50, Nyitva: H–P 10–16 óra között

Ki adó: Metropolis Media Group Kft.

Fe le lős ki adó: a Kft. ügyvezető igazgatója Ter jesz ti or szá go san a Lapker Rt.

Nyomdai előállítás: Kvadrát Print • www.kvadratprint.hu

Elő fi zet he tő: ked vez mé nye sen egy év re (12 szám, Platinakártyával,

partneri kedvezményekkel) 12 000 Ft (1000 Ft/hó) • csoportos beszedési megbízással: 1000 Ft/hó • Digitális Galaktika: 9990 Ft • Galaktika XL (12 Galaktika XL, Gyémántkártyával, partneri kedvezményekkel): 27 000 Ft/év (2250 Ft/hó) • csoportos beszedési megbízással: 2250 Ft/hó

Az elő fi ze tés tel je sít he tő át uta lás sal: K&H Bank Zrt. 10403181–

50526767–88671008 vagy ró zsa szín pos ta utal vá nyon a Metropolis Media Group Kft, 1535 Bp. Pf. 746. cím re.

A meg jegy zés ro vat ba kér jük be ír ni a kedvezményezett nevét és postázási címét. Kanadában és az Egyesült Államokban előfi zethető

a Pannonia Könyvesboltban.

www.pannonia.ca • e-mail: info@pannonia.ca

Kéziratokat nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza!

HU-ISSN 0133-2430 Támogatóink:

60

105

106

004-005-tartalom.indd 4 2017.10.24. 22:05:43

(5)

5

38

34

Tartalom 8 Ondřej Štindl-interjú 34 A Voyager-küldetések 38 Zöld jövő 60 Filmajánló 62 A jövő otthona 63 Galaktika a nagyvilágban 85 Kapcsolatfelvétel 86 Obszervatórium 88 Képregény a Galaktikában 105 Intelligens dizájn

106 VIlágűrt jelentő deszkák

108 Nepp József-megemlékezés

6 Dragomán György: Vadászat

12 Samar: Versenyfutás rövidtávon

40 Geoffrey W. Cole: Lo’ihi születése

64 Andrej Iljics Dajcs: Szeszélyes lelkek

94 Ian Whates: Az Asszisztens

109 Nepp József: Ez a nap is jól kezdődik!

115 Bevezető

116 Tőke Péter Miklós: Az istenek hegye

(befejező rész)

168 Tőke Péter Miklós: Idegen srác 185 Tőke Péter Miklós: Repül a tó... 195 Tőke Péter Miklós: A Négyes 200 Tőke Péter Miklós-életrajz

Galaktika XL

novellák

cikkek

(6)

6 Vadászat

Xxx

A jövő legjobb

Vadölője

mamutvadászatra

tanítja a fi át... az

édenkertben...

Dragomán György

É

N MÁSZOK FEL először a

Nagyfára. De előbb leöntjük egy-mást hamuval, Apa és én, hogy elmúljon a fertőtlenítőszag. Nem lenne jó, ha a denevérek megéreznék. Jól be-dörzsölöm magam hamuval, Apa int, hogy a nyakamra meg a tarkómra is fi gyeljek. Fel-veszem szépen a pengedrótos alkarvédőket, rácsatolom a jégvasat a bakancsomra, meg-várom, hogy Apa rácsattantsa a fi lamentet a derékhevederemre, aztán mászni kezdek.

A Nagyfa a legmagasabb a rezervátum-ban. Négyszázvalahány éves, nem lehet pon-tosan tudni. Egyszer megkérdeztem Apá-tól, hogy szerinte pontosan hány éves, de azt mondta, ne foglalkozzak vele, nekünk, Vadölőknek nem kell a számokkal törőd-ni. Majd a Szilárdleók kiszámolják egyszer. De én tudom, hogy Apa nem igazi született Vadölő, Anya elmesélte, hogy majdnem Szilárdleó lett belőle is, tud olvasni, meg ponthegeszteni, megígérte, hogy nekem is meg fogja tanítani egyszer.

Mászás közben mindig a hálaadó himuszt dorombolom, direkt odafi gyelek a szavak-ra, nem hagyom, hogy összefolyjanak. Há-lát adunk benne a rezervátumért, a bun-kerért, az ősépítők előrelátásáért, még a szelídatom-békésatom haragjáért is. Pont a nagysorscsapásoknál tartok, ott, amikor a haragvó földatya pusztítani vágyta sár-kányvetemény fi ait, felrobbantotta a frissen átadott kettesreaktort mérgében, amikor ér-zem, hogy Apa ránt egyet a fi lamenten. Si-etni kell, azt jelenti, közelednek a mamutok. Próbálok gyorsabban mászni, az ország pusztulását, az Isaposréshamu sötét éveit, a bunkerbe vonulást gyorsan énekelem, pont ott tartok, hogy az úr levitte a választott né-pét a föld gyomrába, foszforfényű mélysö-tétbe, sírtak az árvák, ríttak az asszonyok, a szenvedés és küzdés évtizedei jönnek, a legunalmasabb rész, de szerencsére pont fel-érek a Nagyághoz.

Ráhasalok az ágra, mászni kezdek előre, szelídatom-békésatom, dorombolom

ma-VADÁSZAT (UTÓPIA)

DÉRY TIBOR díjas szer ző MÁRAI SÁNDdíjas szerORző BRÓDY SÁNDdíjas szerORző 006-007-dragoman.indd 6 2017.10.24. 21:51:55

(7)

7

Vadászat

gamban, van egy másik vers is, Szilárdleó dicsősége, abban részletesen meg van írva, hogy pusztította el aztán az egész világot a háborúshidrogén, ballisztikust hánytak balliszitikus hátára, nagysötét jött, nagyha-rag, nagyhideg, de most nem kezdem el azt mondani magamban, visszamegyek inkább a hálaadóhimnuszhoz, az mindig szerencsét szokott hozni vadászat előtt.

A csörlőhöz érek, felülök az ágon, áthúzom a fogadópofán a filamentet, rászáll a kezemre egy óriás szitakötő, a másik kezemmel meg-próbálom lecsapni, a szárnya sokat ér, pláne, ha egyben marad, pláne, ha szépen látszik rajta az aranyalmás bioteklogó, amelyik Apa szerint a bűnbeesést jelenti. Nem vagyok elég gyors, a szitakötő kiröppen az ujjaim közül.

Lassan tekerni kezdem a csörlőn a kurb-lit, a filament megfeszül, húzni kezdi felfele az ideglándzsát, vijjogok egyet sashangon, hogy Apa tudja, minden rendben, mászhat ő is felfele.

Elég messze lehet látni innen a Nagyfától, látszik szépen a Duna, benne a szigetek, a gázlón túl a nagy síkság, ha majd Apa felér, és ideadja a távcsövet, egész a burokfalig el lehet majd látni.

De persze nem a burokfalat nézem, azon nincsen semmi érdekes, hanem a mamut-csapást. Várom, hogy jöjjenek. Apa azt mondja, azért mindig itt isznak a folyóból, mert valahogy beléjük van kódolva, amikor még puszta volt az ország, és elég sok lejárt a felezőidőből, a külső erők megépítették a burokfalat, és létrehozták a rezervátumot, és kitalálták, hogy itt fogják szabadon en-gedni az újjácsinált régi állatokat, mint a mamut meg a gyapjasrinó, meg a kardfogú, akkor itt, a régi főváros helyén, a folyóban volt a mérőállomás, ahogy az állatok ittak, a nyálukból mérték, hogy mennyire haragszik még rájuk a föld.

Nehéz elhinni, hogy itt egyszer egy vá-ros volt. A Szilárdleók mutattak róla ké-peket, azt mondják, az a sok vas meg tégla meg üveg mind itt van, a dombok alatt, a föld alatt, a fák gyökerei alatt. Próbálom elképzelni, de nem visz rá az agyam. Nem is akarok Szilárdleó lenni, biztos belefáj-dulna a fejem a sok tudásba. Vadölőnek lenni jobb.

A csörlő megakad, fent van már az egész filament. Nem szabadna az ideglándzsához nyúljak, de Apa a múltkor is megengedte, hogy megigazítsam. Azt mondja, ha jó Vad-ölő akarok lenni, meg kell tanuljam ezt is. Beleszagolok a szélbe, megsaccolom, mi-lyen erős lehet, állítok a vezetőszárnyakon. Elengedni nem én fogom, hanem majd Apa, nem véletlenül ő a legjobb Vadölő a világon. De majd csak akkor, ha a fa alá érnek a ma-mutok.

Addig még lesz időnk, hogy eldorombol-juk együtt a hálahimnusz végét, és megkö-szönjük a szelídatomnak, hogy felhozott a bunker sötétjéből, visszavezetett minket az édenkertbe, ahol a Szilárdleók és a Vadölők örök békében élhetnek, ahol mindig tavasz van, és mindig jut friss mamuthús bősége-sen mindenkinek.

1973-ban született író, műfordító. Erdélyből te-lepült át családjával Magyarországra tizenöt éves korában. Ekkortájt kezdett írni is. Novellái azóta különböző irodalmi és közéleti lapokban jelentek meg, majd 2002-ben napvilágot látott első regénye, A pusztítás könyve, aztán három évvel később a második, A fehér király. Ebből azóta nemzetközi koprodukcióban film is ké-szült. 2014-ben jelentkezett harmadik kötetével, a Máglyával, rá egy évvel pedig az Oroszlán-kórussal, egy novelláskötettel. A Galaktikában nem először publikál, legutóbb 300. számunk-ban olvashatták „Hőc-hőc” című elbeszélését.

DRAGOMÁN György

(8)

8 Interjú Ondřej Štindllel

Xxx

„Az ember nem tabula rasa”

IINTERJÚ ONDŘEJ ŠTINDLLEL

Galaktika: Az InterZóna az ön poszt­ apokaliptikus víziója. Miért döntött úgy, hogy pont erről ír regényt?

Ondřej Štindl: Egy újságcikk megírásá-hoz el kellett olvasnom újra Orwell 1984-ét, és meg kellett állapítanom, nagyon erő-sen megvan bennem, hogy disztópikusan szemléljem a világot – Orwell könyvének szamizdat kiadását a tizennyolcadik szü-letésnapomra kaptam, ezt pont 1984-ben ünnepeltem. Akkoriban volt az első forga-tókönyvem alapján rendezett film premi-erje is, ez egy titkosrendőrségnek dolgozó emberről szól, és a nyolcvanas években ját-szódik; egy barátom azt mondta, hogy egy sci-fire emlékeztette. Aztán ezek a szavak megmaradtak bennem, és egy másik bará-tommal, Josef Bolf festővel elkezdtünk ját-szadozni a gondolattal, hogy megírjuk egy disztópiáról szóló film forgatókönyvét. Régi ötletem volt az alaphelyzet – egy ember, aki egy jövőbeli világban valami olyasmivel foglalkozik, mint Erik, rájön, hogy valami nincs rendben. Megírtam néhány verziót, de ezek mind megvalósíthatatlannak tűntek a cseh feltételek között, és más problémákat is felvetett. Szóval úgy döntöttem, hogy meg-írom prózában, ami végül is ennek a forga-tókönyvnek az ötletéből származik. Aztán Josef illusztrálta a könyv cseh kiadását.

G: Ha röviden kellene beszélni a könyv­ ről, elmondani valakinek, hogyan kellene olvasnia, és milyen egyéb irodalmi vagy kulturális forrásokból lehetne kiindulni a jobb megértéshez, akkor mit válaszolna? Milyen hatások érték a regény megírása közben?

O. Š.: Szerintem nem az én dolgom

meg-mondani az olvasónak, hogyan olvasson el egy könyvet, és egyébként azt gondolom, a könyv elég könnyen értelmezhető. A szöveg-ben persze felfedezhetőek bizonyos behatá-sok, de nem úgy terveztem, mint valamiféle eklektikus kirakóst, ha ott is van valami, akkor tervezetlenül került bele. Például And-rej Tarkovszkij filmjeinek vizuális világa nagyban hatott rám írás közben – de persze eszemben sincs Tarkovszkijhoz hasonlítani magamat. Ez az első prózai szövegem, és in-kább impulzívan fogtam hozzá, a részleteket már csak írás közben találtam ki, ahogy a stí-lust is.

G: A történet a Városban és Dormában játszódik, ahol Dorma többé­kevésbé a mi világunkra emlékeztet. Van ennek társadalomkritkai éle? Vehetjük úgy a Vá­ rost, mint a Dorma­béli viselkedés eredmé­ nyét?

O. Š.: A Város nem Dorma eredménye,

Dorma nem is elsődleges, a szövegben le is írtam röviden az eredetét: a város Vezeté-se a rendfenntartás eszközeként használta, mint egy helyet, ahol a Városból származó emberek a lehető legkevesebb kár okozá-sával kiélhetik az ösztöneiket, amelyeknek a Városban nem hódolhatnak. Vizuálisan Dorma azonos Prágával, a virtuális má-solata. A dormai jelenetek nagy része, sőt, mondhatni, mind konkrét prágai helyeken játszódik. Szerintem kifejeznek valamiféle érzést a várossal kapcsolatban, ahol leéltem az életemet, és ami egy kicsit illuzorikus, és úgy hat, mint a furcsán nem megfeneklett életek örök díszlete.

(9)

9

Interjú Ondřej Štindllel

G: Ha jól értettem, akkor Erik Vilks, a regény főhőse nevében is egy civilizáció előtti, mitikus­totemisztikus társadalom­ ra utal. Vannak a szövegben más utalások is erre? Nevezhetjük ezt mágikus realiz­ musnak, vagy inkább csak a szerzői fantá­ zia termékének?

O. Š.: A Vilks vezetéknevet Erik szintén

minden előzetes megfontolás nélkül kapta, annak ellenére, hogy biztos nem tűnk így. Az interneten éppen lett vezetékneveket ke-restem, és ott találtam ezt a nevet, és csak később jöttem rá, hogy „farkast” jelent, ami természetesen illett a képbe. Minden név a könyvben különféle észak-kelet-közép-európai nyelvből származik. Most jövök csak rá, hogy a magyart kihagytam, kár érte. Így persze van benne utalás valami régmúlt do-logra, talán az általános múltat említeném, a tudatos és a tudat alatti emlékezetet, amelyet magunkban hordozunk. Stan utópiája az em-berek és az új ember megteremtésének terve, amelyhez szükséges az emberek „újraindí-tása”, a nullpontra való visszatérítése. Csak-hogy az ember nem tabula rasa, évszázados tapasztalatokat, tudatmozzanatokat, álmo-kat, gyilkosságokat hordoz magában. Erik az emlékezetét, az örökségét akarja visszasze-rezni. Rájön, hogy ez az örökség rettenetes is lehet, de szerintem ez nem jelenti azt, hogy az igyekezete értelmetlen volt.

G: Az InterZóna egy eléggé didakti­ kusnak nevezhető történetet mesél arról, hogyan segíthet a művészet a saját identi­ tásunk keresésében, és hogyan tudunk a művészet által vagy neki köszönhetően ki­ siklani a napi rutinból, nem is feltétlenül a helyes irányba. Egyet lehet érteni ezzel az állítással?

O. Š.: A könyvben fontos szerepet játszik a

dallam, amely visszatér Erikhez. Ez jelenthe-ti minden réginek a hangját, de érthető úgy

IZGALMAS KORTÁRS

CSEH SF!

A M E T R O P O L I S M E D I A

K I A D Ó Ú J D O N S Á G A

W W W . G A L A K T I K A B O L T . H U

EGY DISZTÓPIKUS

VILÁG NÉHÁNY

KATAKLIZMÁVAL A MIÉNK

UTÁN, AMELYBŐL MÁR

A VIRTUALITÁS SEM

NYÚJTHAT MENEKVÉST.

IZGALMAS KORTÁRS

IZGALMAS KORTÁRS

(10)

10 Interjú Ondřej Štindllel

Xxx

is, mint a művészet hatalmát, amely a legmagasabb formái-ban tényleg rezonál az ember legmélyebb rétegeiben. A töre-dékekből, amelyek a szereplők tudatában fennmaradtak, műal-kotások töredékei is előkerülnek.

G: Mondhatjuk azt, hogy az InterZóna egy identitás­ keresésről szóló regény vagy disztópia, ahol a saját identi­ tás keresése másodlagos?

O. Š.: Szerintem nem lehet

ezt így hierarchizálni, a két téma itt összekapcsolódik. Rá-adásul azt hiszem, hogy nem is tipikus disztópia – a szöveg nem foglalkozik annyira a Vá-ros életével, a részletekkel, a működési elvekkel, stb. Leha-tárolja a két főhős perspektívá-ja, akik ugye nem tudnak min-dent. Szóval az önmagukhoz vezető út fontosabb. Valahol ez egy love story is, ahogy más disztópikus regények is

álta-lában. A szerelem erejével, előreláthatatlan-ságával, ellenőrizhetetlenségével a valóban fiktív totalitárius rendszerek világában min-dig is a legfelforgatóbb dolog. Az InterZóna, ahogy az 1984 is, egy szerelem története olyan körülmények között, ahol a szerelem lehetetlen, vagy nem tarthat sokáig.

G: Vannak a szövegben a cseh társada­ lomra jellemző dolgok?

O. Š.: Nem tudom. Egész biztosan

ref-lektál egy sor dologra, amelyet magam kö-rül látok, viszont semmi kifejezetten cseh dolgot nem érzékelek a szövegben – ami a motívumokat és a helyzeteket illeti. Szerin-tem inkább az én Prága-tapasztalatom van benne a kommunizmus bukásának éveiből.

A Városban működő rendszer is az utolsókat rúgja, döglődik, annak ellenére, hogy úgy hat, mintha még volna ereje. Cseh vagy kö-zép-európai lehet, hogy a Város és Dorma is kicsit groteszkül hathatnak.

G: Lehet azt mondani, hogy az InterZóna végül is optimista szöveg? Tudna írni vala­ mi „vidámabbat”?

O. Š.: Optimista? Nem igazán tudom. Ez

egy olyan történet, ami végül is jól ér véget, ha úgy vesszük, de ezt a „ha úgy vesszük”-et hangsúlyoznám. Szívesen írnék valami vidá-mabbat is. De a vidám dolgok megírása talán tapasztaltabb írót követel, az nem tréfadolog...

Hanzelik Gábor

(11)

ARANY, PLATINA ÉS

GYÉMÁNT KLUBKÁRTYÁS

TAGJAINKNAK

• GALAKTIKABOLT.HU:

25-30%

• CIRKO-GEJZÍR FILMSZÍNHÁZ:

20%

• FANTASMANIA.HU:

10%

• TRAFÓ:

10-20%

• KRAK’N TOWN STEAMPUNK SALOON:

10%

• VR LAB:

10%

• HAMMERTIME CAFE:

5-30%

OLCSÓBB GALAKTIKA- ÉS GALAKTIKA XL-ELŐFIZETÉS,

VÁLASZTHATÓ AJÁNDÉKKÖNYV, ÉS TOVÁBBI

ENGEDMÉNYEK!

W W W . G A L A K T I K A . H U / K L U B

A

JÁND

É

KO

ZZ

A

M

EG MAGÁT

V

AG

Y

SZER

E

TT

EI

T

!

L

TS

O

N

KL

U

BK

Á

R

T

T

M

O

S

T

!

A FANTASZ

TIKUS

KEDVEZMÉN

YEK ÉS

AJÁNDÉK

OK KÖRÉT

FOLYAMAT

OSAN

BŐVÍTJÜK

011-klub.indd 11 2017.10.24. 21:49:56

(12)

12

Xxx

A

HELYET Homoknak hívják, aprócska település egy homok­ bánya mellett. Homokot az uj­ jatlan Szevka Krivonosz szállta meg, akinek a Krivonosz tulajdonképpen a családneve volt, amit az újoncok általában el sem akartak hinni1. Szevka alaposan fel­

készült a dologra: kiválasztotta az elhagyott rakodóbázist, az építmény területét megerő­ sítette, a többit meg felrobbantotta. A jó cél érdekében nem sajnálta a robbanóanyagot. Még megfigyelőposztokat is telepített a rako­ dóbázis köré, majd elkezdett szép csendesen éldegélni a magas kerítés mögött, ráadásul a pletykák szerint elég jómódúan. Megállapo­ dott a fosztogatókkal, és összehaverkodott a Szolgálattal is. Üzletelni kezdett, élelmiszert árult az arra járó stalkereknek (Homok az egyik forgalmas útvonalnál áll), és a relikvi­ ákat se vetette meg.

Gleb Rjemizov, gúnynevén Ramszesz, egy baleset folytán került Homokra. Igazá­ ból Krivonoszon és néhány emberén kívül senki sem maradt itt hosszabb időre, de Glebnek nem volt ilyen szerencséje. Ami­ kor nagyjából egy hónapja beesett a félig nyitott kapun, már se ereje, se lőszere nem maradt. Csak az adósságuk, Varjúval kette­ jüknek, Szevka felé.

– Vizet… – hörögte Ramszesz.

Négykézlábra ereszkedett, érezte térde alatt az aszfalt érdességét, zajosan kortyolt a literes flaskából, és várta a pillanatot, amikor összeesik, és csak alszik, alszik és alszik.

– Emeljétek fel! – parancsolta Krivonosz, amikor Gleb fájdalmas nyögéssel végre el­ szakadt a palacktól. Ahogy felkapták, azon­ nal el is aludt Szevka egyik testőrének vál­ lán, de ment, álmában is váltogatta a lábát. Még válaszolni is tudott úgy, hogy szinte fel sem ébredt.

12

Száguldó

számítógép

Amikor egy autó teljesítményére gondolunk, mindenkinek azonnal a motor jut az eszébe. Pedig napjaink csúcskategóriás autóinak tö­ kéletességéhez nagymértékben hozzájárul­ nak a fedélzeti számítógépek és a többtucat­ nyi különböző érzékelő. Nem is gondolnánk, hány darabot rejthet egy autó karosszériája.

Az egyik legszebb sportkocsi a Ford GT. Az autó működését több mint 50 különféle szen­ zor ellenőrzi folyamatosan, figyelik a jármű teljesítményét és működését, a külső környe­ zetet és persze a vezető utasításait. A szenzo­ rok valós idejű információkat adnak az olyan tényezőkről, mint a pedálok, a kormánykerék és a kiemelkedő hátsó légterelő pozíciója, a levegő páratartalma vagy éppen a napsütés erőssége.

Mindez körülbelül 100 MB informáci­ ót jelent óránként, és ezt a rengeteg adatot több mint 25 fedélzeti számítógépes rendszer dolgozza fel, amelyeken összesen 10 millió sornyi szoftverkód fut. Ez jóval több, mint egy Lockheed Martin F–35 Lightning II va­ dászgép szoftveres háttere. A rendszer má­ sodpercenként 300 megabájtnyi információ elemzésére képes; egy ekkora adatmennyiség egyórányi tévéműsor letöltésének felel meg. Szakadatlanul ellenőrzi az autó terhelését és a környezetét, ezekhez igazítva a jármű visel­ kedését és reakcióit.

(13)

13

Versenyfutás rövidtávon

–  Két napja víz nélkül… sugárzás… – motyogta. – Hé, Varjú, az anyád mindenit… ha egyáltalán nincs víz, az szar…

Gleb hosszasan betegeskedett ezután, jó pár napig eszméletlenül feküdt, és félrebe­ szélt. Szevka megrázta borotvált, kerek fejét, és elengedte a gyógyszerek miatti tartozást.

–  Varjú odakinn maradt – magyarázta Gleb, amikor először feleszmélt. – Visszajön, nem ez az első alkalom nála.

De Varjú nem tért vissza.

– Mi érdekeset találtatok? – kérdezett rá végül, mintegy véletlenül, Szevka, amivel arra utalt, hogy ideje lenne már fizetni. Gleb fogcsikorgatva átadta neki azt a keveset, amit nem loptak el tőle, míg öntudatlanul hevert.

– Pihenj még egy hetet! – könyörült meg rajta Szevka. – Egy halott nem tud fizetni.

Glebnek nem voltak illúziói. Adóssága, a kajáért, gyógyszerért és italért, az égig ért,

és Szevka veszélyes hitelező volt, ravasz és megalkuvást nem ismerő.

„Gyakorlatilag foglyul ejtett” – döbbent rá Gleb.

Homokon az Uborkaleves bárt tartották a legvidámabb helynek. Itt piáltak, néha pofoz­ kodtak, volt, hogy haragból, volt, hogy csak levezetni a túltengő energiát, és komoly be­ szélgetéseket folytattak az életről, a csajokról és a zsákmányról. Gleb nem kerülte a társa­ ságot, de nem is haverkodott túl könnyen, az ismerős és ismeretlen arcok kaleidoszkópsze­ rűen váltakoztak a kocsmában. Ezért általá­ ban egyedül ebédelt, és az egyik ilyen alka­ lommal ez csendült a fülébe:

– Érdekelne, hogy miért pont „Uborkale­ ves”. – Akaratlanul megborzongott. – Sza­ bad? – ejtett valaki egy tálcát az asztalára egy tálkával.

Gleb vállat vont.

VERSENYFUTÁS

RÖVIDTÁVON

Samar

Ma te cipelsz,

holnap téged

cipelnek. Csak így

élhető túl...

(14)

14 Versenyfutás rövidtávon

Xxx

– Tradíció. Ülj le, ha már idejöttél.

A srác leült vele szemben. Gleb elhúzta a száját: szinte még kisfiú.

Az ifjonc valamiféle pálcákat dugott a tál­ kába. Mint a dobverők, csak kisebbek és he­ gyesek. Felkavarta, és előhúzott belőle valami féregszerűt.

– Fura egy tradíció! – nyelte le a fiú a fér­ get, és elmosolyodott.

Kellemes mosolya volt, barátságos, de Gleb ettől még zavarban volt. Gyakori, hogy egy ilyen mosoly mögött kihívás rejtőzik, olyan, ami miatt a vigyori fickó fogait bele kell kala­ pálni a torkába.

–  Teljesen normális tradíció. Egy régi könyvvel kezdődött az egész – magyaráz­ ta Gleb, közben alaposan szemügyre vette a kölyköt. Átlagos tinédzser, rövid, vörös hajjal és szeplők bőséges készletével kerek arcán. Szeme csillogó, ajka húsos. Kíváncsi, nem egy rémült kiskutya. Öltözéke, mellesleg, tehetős­ nek mutatta. Vajon a szülei adták meg rá neki a lehetőséget, hogy kemény fickónak érezhes­ se magát? Vagy egy stalker apa hozta el a fi­ acskáját az emberek közé – Gleb már hallott ilyesmiről. „Tiszta óvoda!”

– Nem olvasok – rázta meg a fejét a kisfiú. – Az olvasás valahogy nem buli.

Előhúzott a tálkájából egy fehéres nyál­ kadarabot, és beszippantotta. Gleb nyelt egy nagyot, és félretolta a még majdnem teli uborkaleveses tányért.

– Hány éves vagy, bulikirály?

– Én? Tizennyolc – hazudta a fiú, és hozzá­ tette: – Grigorij a nevem, a hívójelem Boy. Te vagy Ramszesz?

– Én a római pápa vagyok! A kiskölyök újra elvigyorodott.

– Nem, én már láttam a pápát, az egy öreg fazon.

A tálból előhalászott valami annyira gusztustalant, hogy Gleb nem tudta elvisel­

ni. Teste automatikusan mozgásba lendült, bal keze hirtelen előrenyúlt, és szinte már érezte, ahogy a másik csuklója megroppan a szorításában. De a srác oldalra mozdult, mint aki rugóra jár, és Gleb mohó, a sem­ mit markoló ujjai és tenyere az asztalon csattantak. Aztán felszisszent a fájdalom­ tól: az egyik hegyes pálca átdöfte a bőrét az ujjai között, és odaszegezte a kezét az asztalhoz. Boy, kezében a másik pálcával, elvörösödött, amikor meglátta keze mun­ kájának eredményét.

– Bocs, sajnálom – mondta szinte sírva. – Nem akartam, ez csak a reflex.

Gleb kihúzta a fa szúrófegyvert. A sebet összeszorította az ujjával. Elszámolt magá­ ban húszig, majd rekedten válaszolt:

– Minden rendben. Ne zavartasd magad! – Neked valószínűleg nem jön be a japán konyha, igaz? – kérdezte bocsánatkérő han­ gon Boy.

–  Ha a Zónába készülsz – válaszolta bosszúsan Gleb –, ne feledd, a legfontosabb: eleget enni. Akkor erőd is lesz elég. Az ilyen férgeket hagyjuk meg a madaraknak.

Lopva körülpillantott; többen is őket nézték. „Na, lőttek a jó híremnek” – gon­ dolta keserűen.

–  Nincs igazad! – ellenkezett Boy. – A srácokkal egy… japán szakaszból, három hónapra bevettük magunkat a dzsungelbe. Csak hogy kipróbáljuk, mit bírunk. Akkor megbizonyosodtunk róla, hogy a keleti kaja megkeményít!

Gleb kutató szemmel méricskélte a köly­ köt.

– A Zóna, hogy a fene essen belé, nem a dzsungel! Vágod?

– Persze, persze – hagyta rá Boy. – Tu­ dom. De sok helyen jártam már: a tajgá­ ban, a hegyekben. Bejártam Afrikát autó­ stoppal…

(15)

15

Versenyfutás rövidtávon

Gleb felpattant, nem hallgatta tovább. – Tele kell tölteni a bendőt – ismételte meg. – Sok szerencsét! Afrikában!

Krivonosz nyomatékos „Váljék egészséged­ re!” búcsúzása után Gleb kisietett. Griska­Boy a bár ajtajában utolérte, és kapkodó csámcso­ gással csatlakozott hozzá.

–  Siessünk a Zónába! – mondta nyeglén. Mintha a moziban lenne.

Gleb arra a következtetésre jutott, hogy megőrült a világ, de nem szólt egy szót sem.

–  Ne aggódj! – hallatszott Griska pimasz hangján. – Sok mindent meg tudok csinálni. Lőni, verekedni… igen, azt magad is láttad! Tudom, hogy lehet túlélni a sivatagban, a hegyekben, a hóban, ahol csak akarod. Ejtő­ ernyőzni is tudok. Sokáig elvagyok a vízben is, amikor triatlonoztam, ötven kilométert is leúsztam…

Gleb hallgatott.

– A papám és a mamám királyok. Extrém sportolók, és engem is erre tanítottak kölyök­ korom óta…

Gleb még mindig hallgatott, és Griska elbi­ zonytalanodott.

– Valójában, egyszerűen csak gazdagok – fejezte be szégyenlősen. – Összeállítottak ne­ kem egy normális felszerelést.

Gleb váratlanul megtorpant, és Grisa a len­ dülettől előrecsúszott, aztán az utat elzárva megállt. Sértődötten felfújta magát.

–  A te király extrém sportolóid tudják, hogy hol vagy? – kérdezte Gleb.

–  Ö­ö­ö, nem – rázta meg a fejét Griska bizonytalanul. – Ők most világ körüli úton vannak egy jachton. Én meg azt mondtam, nem akarok elmenni velük. Az valahogy nem akkora buli. Miért?

– Hát… – Gleb félrenézett. Most meglec­ kéztesse, vagy mi? Talán okulna belőle. – De azért összeállítottak neked egy felszerelést. Mi a fenét kezdjek most veled?

– Tudod, együtt megyünk! – Griska zavar­ tan rámosolygott. – Krivonosz még nem szólt neked?

Krivonosz szűk, ablaktalan szobájában ült, egy, még a szovjet időkből származó hatalmas páncélszekrény mellett. A pletykák szerint ebben lapult birodalma szíve, vagyis Szevka vagyona és a neki dolgozók adóslevelei. A gaz­ da kegyesen hajlandó volt fogadni Glebet, de alig figyelt rá, a körmeit vizsgáltatta, néhány ujját a Zónában hagyta egykor. Várta, hogy Gleb kifogyjon a szuszból. De ő nem adta fel túl hamar.

– Ne a kölyökkel foglalkozz! – szólalt meg Szevka, unott arckifejezését félredobva, mi­ kor a stalker végre elhallgatott. Előrehajolt, és Gleb képébe szuszogott. – Fontos feladatom van számodra, Ramszesz – súgta meg bizal­ masan. – Ismerősök azt csiripelték, hogy a múlt héten megnyílt az út a Hangárok felé.

Gleb, a másik bűzös leheletétől fintorogva, egyszerre még undoráról is megfeledkezett. Szevka jelentőségteljes szünetet tartva foly­ tatta:

– Valaki arra járt, nem ismered, és vissza is jött, szinte sértetlenül. Fogod, te mázlista?

– Mit hozott?

– Az nem fontos, hogy mit hozott, az a lé­ nyeg, amit látott. Egy Tulipánt látott.

Gleb kételkedve nézett Szevkára. – Nem vert át?

–  Lehet, hogy átvert, de már nem tudod kikérdezni. Örömében leitta magát, Isten nyugosztalja! – Szevka keresztet vetett cson­ ka kezével, és mintegy mellékesen kibökte: – Elmész, elhozod a Tulipánt, és letudod a tartozásod, sőt még rá is fizetek.

„Egy Tulipán, mi?! Micsoda optimista vagy te, Szevka!” – gondolta Gleb. Máris az járt a fejében, hogyan terjedhet a „gyalogok” között lázas suttogással, szájról szájra a csábító üze­

(16)

16 Versenyfutás rövidtávon

Xxx

net. Hogy bevadulva felvásárolják a „ponto­ kon” a felszerelést és a lőszert. Mint ahogy a többi hasonló, az Agropromtól a Hangárokig vezető veszélyes úton lezajlott kétségbeesett rövidtávú verseny idején történni szokott, most is minden bizonnyal sokan odavesznek, mert ez az útvonal olyan, mint egy elkényez­ tetett, szép nő, nem akárki kaphatja meg.

–  …csak azt mondom neked, Ramszesz – folytatta közben sebesen suttogva Szevka, majd cinkosan rákacsintott, és térdét megra­ gadva nem hagyta tovább agyalni Glebet. – Az ilyen kihívással nem képes bárki megbirkóz­ ni. Szerencsés fickó vagy, és most a lapjárás is neked kedvez. Adok felszerelést, lőszert. Azt a kölyköt – hogy is hívják? – vidd magaddal bicskának! Nos?

– Nem járok bicskákkal. Ez nálam alapelv. – Jó, akkor nem bicska. Partner. Fogadd el, Ramszesz!

– Túl fiatal, összeroppan – ellenkezett még erőtlenül Gleb. – Mit csinálok, ha a mamája után sír?

Szevka hanyagul legyintett.

– Lepuffantod! Ne akard nekem bemesél­ ni, Ramszesz, hogy ez téged zavarna. Még valami?

„Szépen mosolyog – felelné legszívesebben Gleb –, de a Zóna kicsinálja. Túl beképzelt helyettesnek – tenné még hozzá. – Ráadásul még idegesít is, azt is mondhatnám, feldühít.”

– Kegyelmezz meg a kölyöknek! – morogta komoran Gleb, feladva a vitát.

–  Nem – válaszolta határozottan Szevka. – Ő már mindent tud. Amúgy meg, senkit se erőszakolnék rád. Ha nem veled, majd megy másokkal.

Célzatosan hátradőlt, és Gleb valami jéghi­ deg érintést érzett a koponyáján, mintha egy pisztolyt nyomtak volna a fejéhez. Hátrafor­ dult, és elkapta Szevka testőrének rosszalló tekintetét.

– Én mindig kiegyenlítem az adósságom – monda Gleb szemrebbenés nélkül. – Készítsd elő a felszerelést, Krivonosz!

– Akkor rendben is volnánk – örvendezett Szevka, és bólintott az őrnek: – Azt a… hogy hívják? Hívd be gyorsan! Mit vacakoljunk? – magyarázta Glebnek. – Aludjátok ki magato­ kat, és indulás!

Amíg az őr kiment Griskáért, Krivonosz kiteregetett egy térképet.

– Itt vagyunk mi – tett egy vodkásüveget a Homokot jelölő szürke foltra. – Oda kell eljutni.

Elgörbült kisujjával, jobb kezén csak ez az egy maradt meg, a térkép túlsó sarkára mu­ tatott.

– Egész közel! – bökte ki tömören Griska, és elcsodálkozott; mindannyian rámeredtek, még Szevka hallgatag harcosai is.

– A Zónában a távolságot nem kilométer­ ben mérik – mormolta epésen Szevka.

Kisujját végigvezette a színes ceruzavona­ lakon.

– Először menjetek délkeletre, Agro prom­ hoz! Ez az út régóta ismert, túl sok megle­ petésre nem kell számítani. Agropromtól forduljatok élesen felfelé, észak­északkeletre! Itt az a legfontosabb, hogy ne fussatok össze a katonákkal! Fokozatosan térjetek ki nyugat felé, és itt egy éles kanyar következik. Irány a vasúti átjáró és a bakterház! Itt kezdődik a legveszélyesebb szakasz, tizenöt kilométer egyenesen nyugatra, a Hangárokig.

–  Ennek így semmi értelme – mutatta Griska. – Nézzétek, micsoda kitérő!

– Az emberek arra járnak – vonta meg a vállát Krivonosz, szúrós pillantást vetve a kö­ lyökre. – Ramszesz, egy szóra!

Griska megsértődött, de miután a társai rövid beszélgetés után visszatértek, szótlan daccal bólintott feléjük. „Ez nem stimmel – gondolta Gleb –, valami disznóságra készül a kis fattyú.” Akár készült, akár nem, elkezd­

(17)

17

Versenyfutás rövidtávon

ték átvizsgálni a felszerelést: Griska a saját, minőségi cuccait, Ramszesz a szegényesebb, Szevkától kapottat.

Gleb szokásának megfelelően elrendezte az élelmiszert, átnézte az elsősegély­felszerelést, bőségesen csomagolt elemeket a hátizsákba a PDA­hoz és a lámpához. Szorosan összeteker­ ve a tetejére szíjazta a hálózsákot. Szétszedte és beolajozta az AKMS­t, amivel már jó né­ hány éve a Zónát járja. Fenőkővel felújította méretében és alakjában egy kinzsál pengéjére hasonlító pásztorkése élét. A kést, egy hihetet­ lenül szívós, házi készítésű szerszámot, Varjú kapta egy átmenetileg hozzájuk csapódott vándormadártól, és egy lazább pillanatában Glebnek ajándékozta. Ramszesz új terepru­ hát és katonai bakancsot kapott. Néhányszor leült, felugrott, hajlongott, a ruha tökéletesen illett rá, és kényelmes volt.

– Elkészültél? – kérdezte Gleb, megfordult, és megtorpant.

Griska erőlködve megfordította hatalmas hátizsákját, a tetejére szíjazott fegyvertokkal.

– Ez nézd meg! – Griska előhúzott a tokból egy szerkezetet. – Az abszolút fegyver, kifeje­ zetten a Zónához.

Szeretettel simogatta a több csővel is ellá­ tott szörnyeteget.

– Ez a mesterlövészpuska – mutatott a leg­ felső csőre – puskalőszerhez. Az SVD alapján kialakított bullpup rendszerű, egyesével és hármas sorozatokkal is lehet tüzelni vele. Ez itt egy német optika, ide lehet feltenni a hang­ tompítót, ide a lámpát vagy a lézert. Tudni akarod, miért bullpup?

Gleb nem akarta, de Griska már belelen­ dült.

–  Először is, így húsz centivel rövidebb, másodszor, a felszabaduló helyre egy félauto­ mata sörétes került – mutatott Griska az alsó csőre. – Tizenkettes kaliber. Sörétessel ritkí­ tani a patkányokat nagyon élvezetes meló. Ez

ALEX BENEDICT ÉS

CHASE KOLPATH

ÚJRA AKCIÓBAN A

SOROZAT 7. KÖTETÉBEN!

A M E T R O P O L I S M E D I A

K I A D Ó K Ö T E T E

W W W . G A L A K T I K A B O L T . H U

EGY ÉRTÉKES, ELVESZETT

MŰTÁRGY ELŐKERÜL.

ÉS VISSZATÉR EGY RÉGEN ELTŰNT

ŰRHAJÓ, AMELYNEK UTASAIT

TALÁN UTOLJÁRA LESZ ESÉLY

MEGMENTENI A PUSZTULÁSTÓL.

ALEX BENEDICT ÉS

ALEX BENEDICT ÉS ALEX BENEDICT ÉS

A K

OR

ÁB

BI

TE

TE

K

MÉG

K

APH

ATÓ

K!

012-033-samar.indd 17 2017.10.24. 21:49:44

(18)

18 Versenyfutás rövidtávon

Xxx

itt a cső alá csatlakoztatott tár, hat patronnak. Ezzel a karral lehet átváltani a sörétesre és vissza. Hogy tetszik?

Gleb egy terjedelmes dobozt is látott a fegyvertokban, és sziszegő suttogással meg­ kérdezte:

– Ez meg mi?

Griska a dobozt megfordítva kiöntötte a tartalmát a földre.

–  Spéci felszerelés – mondta, bizonyta­ lanul az idősebbre pillantva. – Olaj, tartalék závár, egy lőszertöltő szerkezet, lövedékek, gyutacsok, lőpor…

Gleb keserves nyögéssel nekinyomta hom­ lokát a falnak, és Griska zavartan elhallgatott. „…tizenhét, tizennyolc” – számolt Gleb, amikor Griska ismét kinyitotta a száját:

– Van belőle még egy – ajánlotta fel félén­ ken. – Kettőt rendeltem. Kéred?

Gleb kinyitotta a szemét. – Nem – felelte nyájasan.

– De miért? – lepődött meg őszintén a kö­ lyök. – Jóféle szerkentyű.

Fülig érő mosollyal állt, boldog volt, hogy egy van egy baró szerkentyűje, egy baró társa, és egy baró kalandban lesz része. Boldogsága annyira magától értetődő volt, hogy Glebben veszélyesen ébredezni kezdett az irigység.

–  Honnan szalajtottak téged? – kérdezte ingerülten, mert nem tudott ellenállni a kész­ tetésnek.

Boy meglepetten vonta fel a szemöldökét. – Kijevben születtem – válaszolta bizony­ talanul. – Moszkvában éltem, most meg Friscóban, ahol a szüleim háza áll. Nem mindegy?

Gleb rövidet sóhajtott.

– Csomagold össze a táskát – mondta –, és irány aludni! Négykor indulunk.

Ramszeszt személyesen Krivonosz ébresztette. Hangtalanul, legalábbis ő így gondolta, felmá­

szott a padlásra, abba az alacsony szobácskába, amit maga választott ki Glebnek, kitapogatta az utat a kanapéhoz, és föléhajolt. Gleb már a lépcső nyikorgására felriadt, de a tulajt csak a szájszagáról sikerült beazonosítania.

– Ramszesz, ébresztő! – sziszegte dühösen Krivonosz. – Rossz híreket kaptam.

Gleb visszatette a kését szürke párnája alá, és felült.

–  Tegnap egész tömeg indult meg a 100 RAD­ból Agroprom felé – aggodalmaskodott Szevka. – Kozákot is látták.

Gleb magában szitkozódott.

–  Ramszesz, jól megfizetlek! – ígérte Szevka, és gonoszul elvigyorodott. – Csak ne verj át! Elintézed Kozákot?

– Meglátjuk – motyogta Gleb.

Néhány perc alatt összekapta magát. Az ajtó előtt megállva a sarokba hajított egy egy­ kopejkás érmét, vállára kapta a hátizsákot, majd fohászkodva kilépett.

Senkinek se köszönve vágott át a bázison, még a nyűgös Griskáról se vett tudomást, és búcsú nélkül kilépett a kapun. Nem tartották vissza, az ilyen jeleket itt, a Zónában áhítat­ tal figyelték, hogy elkerüljék a hibákat. A ka­ pun túl Gleb megállt és köszönt, ez kötelező, enélkül nem lesz eredményes az út.

– Köszöntelek, Zóna! – mondta csendesen Gleb. – Én vagyok az, Ramszesz. Visszajöt­ tem. Nem vártál, igaz?

A Zóna nem vár senkit. A Zóna újoncko­ rától elfogadta Glebet, és most szelíd hajnali napfénnyel és az erdő neszeivel köszöntötte. Neki azonban nem voltak illúziói e hivalko­ dó vendégszeretettel kapcsolatban. Bár az Agropromhoz vezető ösvény nem ígért sem­ mi rosszat. Mindenféle apróságot: patkányo­ kat, kutyákat és anomáliákat. Meg persze sugárzást.

Komótos, takarékos léptekkel gyalogolt, szinte fel sem emelte a lábát a földről, és csak

(19)

19

Versenyfutás rövidtávon

ment, hosszasan, néhány órán át. Néha, ami­ kor a körülmények lehetővé tették, futásra váltott, de sosem több, mint százlépésnyire. Így hosszú utat meg tud tenni, megadva a Zó­ nának és partnerének is a lehetőséget.

Társa a nyomában lihegett, kilométerről kilométerre egyre jobban meggörnyedve ha­ talmas, nehéz hátizsákjának súlya alatt. Eset­ lenül lépdelt, feleslegesen fecsérelve erejét, de fiatalsága, kitartása és makacssága helyettesí­ tette nála a tapasztalatot. Griska fogcsikorgat­ va átkozódott a nagy teher miatt, de kitartott. Gleb kíváncsi volt, mikor kezdi Boy elhajigál­ ni a poggyászát, és hajlott arra a gondolatra, hogy nem később, mint aznap este.

Elértek ahhoz a lapos dombhoz, ahol az az „A” betűre hasonlító, fekete penésszel borí­ tott, feltűnő telefonpózna állt, amit Krivonosz megjelölt nekik a térképen. Ramszesz kike­ rülte a halmot, nem kockáztatta meg, hogy megmásszon egy olyan helyet, ahol, mivel a Zóna nem viccelődik, valamiféle elektromos mocsokság is kialakulhat, és csak mögötte adott utasítást a megállásra.

Griska lerogyott, és boldogan kinyújtotta a lábát. Felfoghatatlanul drága terepszínű ru­ hájában, hátán a rendkívül súlyos poggyász­ szal hegy méretű elefántpotyadéknak látszott. –  Ramszesz, miért kerülünk ekkorát? – kérdezte nyafogva Griska, amikor levegőhöz jutott. – Miért nem megyünk egyenesen?

– Az Erdő! – vonta meg a vállát Gleb. Nem magyarázta el, hogy az utóbbi időben csak két ember vágott át ezen az Erdőn, Ramszesz és Varjú. De csak egy tért vissza…

–  Rakj tüzet magadnak! – kegyelmezett meg Griskának Gleb, felmérve kimerültségét. – Körülnézek. Értve?

– Értettem, értettem! – legyintett ingerül­ ten Boy, de nem sietett felkelni.

Gleb besétált a közeli bokrok közé, de nem talált semmit – ezen az ösvényen most nem

volt semmi különleges! –, akkor fordult visz­ sza, amikor a tisztás felől elért hozzá a hús étvágygerjesztő illata. Griska elvégezte a fel­ adatát, tüzet gyújtott. Megfelelően rakottat, füst nélkülit. Gleb kígyóként kúszott be a tisz­ tásra, Griska háttal ült, és hanyagul főzőcské­ zett. Hangtalanul mozogni, ez a második leg­ fontosabb képesség egy stalkernek, ahogy azt az öreg Varjú még egy másik életben tanította neki. Az első természetesen az, hogy teletöm­ jük magunkat, tette hozzá.

Társa csak akkor riadt fel, amikor meg­ érezte a háta mögött a másik testének mele­ gét. Gleb egy pillanat alatt elkapta a kölyök homlokát az egyik kezével, a másikkal meg óvatosan a torkához nyomta a kését. Griska megmerevedett, és Gleb érezte verejtékének kisfiúsan szúrós szagát.

– Elkéstél – mondta, amikor Griska ujjai a combjára csatolt kése felé rándultak. – Már halott vagy.

Eltette a kést, és mintha mi sem történt volna, leült a tűz mellé. Griska felhorkant, óvatosan megtapogatta a torkát, és csodál­ kozva nézte a vért az ujjain – Gleb véletlenül mégis megkarcolta kissé.

– Te… te… – erőlködött a kölyök, amikor újra levegőhöz jutott. – Megsebesítettél, Ram­ szesz, én téged…

Griska még hosszasan szövegelt, és Gleb érdeklődéssel hallgatta.

–  Rendben! – dicsérte meg, amikor Boy befejezte. – Bár néhány szavadat nem értet­ tem. Szerencsére nem nyúlkáltál a fegyvere­ dért, ami szintén nem rossz.

Gleb megbillegette a fiú orra előtt annak kékített Berettáját, Griska pedig elég szánal­ masan festett az üres tokot tapogatva. Elvö­ rösödött, szeme csillogott a megszaporodott nedvességtől. Gleb odadobta neki a pisztolyt.

–  Mindig figyelj a fegyveredre, ha meg akarod tartani. Ja igen… találtam tűzi­

(20)

20 Versenyfutás rövidtávon

Xxx

fát a bokrok között. Keresd meg, de légy óvatos!

Griska felpattant.

– Legyen hát! – tört ki belőle ellenségesen. – Egyezzünk meg egy­egyben, azért, ami az Uborkalevesben történt. És a cuccaimat is magammal viszem, nem béreltem hordáro­ kat!

Nehézkesen vállára emelte gigantikus hátizsákját, nyakába akasztotta duplacsövű szörnyetegét, és tüntetően elsétált, majdnem egyenesen bele egy gyanús tócsába.

– Nézz a lábad elé, zöldfülű! – vakkantott utána Gleb, de különösebb indulat nélkül. Eloltotta a tüzet, előkotorta a parázs közül a húsoskása­konzervet, és a Zóna dicsőségé­ re elfogyasztotta. Volt egy kis ideje pihenni, Griska csak egy órával később került elő.

A kölyök éhes volt, és dühös, nehezen vonszolta a terhét, de nem adta fel. Gleb, bár szívből sajnálta, továbbra is megállás nélkül vezette, egész estig.

A pihenőnél csak egy adagot adott Griská nak.

– A Zónában nem pazarolhatjuk el a ka­ ját – magyarázta. – Pontosan be kell tartani a napi adagodat.

Griskának csak a szeme villogott. Most már megfelelő helyre ült, hátával egy földes meredélynek dőlve. Pillanatok alatt eltüntette a kása felét, majd elfordult, és turkálni kez­ dett a csomagjában. Gleb útközben szerzett tiszta vizet, és most egy üres bádogdobozban teát főzött, és fohászkodott, közben úgy tett, mint aki nem is figyel a társára. Csak egyszer javasolta:

– A golyóálló mellényt dobd el nyugodtan, nem háborúba indulunk. – És Griska enge­ delmeskedett.

Mire Griska hátizsákja ésszerű méretűre zsugorodott, már besötétedett. A hangulatos tábortűz egy sekély gödör alján pattogott, és

Gleb talpát a parázs felé fordította. A német hálózsák meleg volt, és tágas. Gleb magához ölelte nehéz automatáját, aludni készült, de ekkor Griska nehézkesen lehuppant mögötte, és bizonytalanul szipákolt.

– Már rég meg akartam kérdezni – fogott hozzá végül. – Hogy kerültél a Zónába?

– Véletlenül.

Griska hallgatott, de amikor rájött, hogy nem lesz folytatás, ismét megszólalt:

– Ahogy mondják: a Zóna, az a Zóna… de ez az egész valahogy nem akkora buli. Sza­ vamra, tiszta menetgyakorlat.

Gleb elvigyorodott magában.

Ezúttal a kölyök hosszabb szünetet tartott, és a következő kérdést Gleb már alig hallotta:

– Ramszesz, minek hoztál magaddal? Hisz még csak emberszámba se veszel.

–  Ne aggódj, nem bicskának – motyogta álmosan Gleb. – Eleget hallottál? Hagyj alud­ ni!

Griska megsértődött, és azonnal dühös is lett saját magára hibája miatt, ami az aka­ raterő hiányára utalt. Ramszeszt már saját őrségének idején faggatta: strapabíró Swiss Army órája fél tízet mutatott, és a következő három órában Boy feladata volt parancsnoka álmának megóvása. És igen, a parancsnok már alszik is, a szuszogása se hallatszik. Nem hallatszik?

Griska feszülten fülelt, de nem hallott mást, csak saját szívének dobbanásait. Na­ gyon óvatosan odahúzódott Glebhez, az arca fölé hajolt, és… visszahőkölt a váratlanul elő­ bukkanó kinzsálpenge láttán. Ramszesz a tá­ bortűz fényétől ragyogó szemével egyenesen rá meredt.

– Ne merj megközelíteni! – mondta nyu­ godt hangon a stalker. – Legközelebb lelőlek.

Griska visszament a helyére, közben végig társa arcát figyelte. Ramszesz becsukta a sze­ mét, és máris elaludt, légzése ismét elhalkult.

(21)

21

Versenyfutás rövidtávon

Csodálatos! Griska nem hazudott, amikor a hozzáértésével kérkedett. Sokat tudott, de itt valamiféle különleges képességekre van szükség. Leült, oldalával a tűz felé fordulva. Gyakorlott szeme így már képes volt viszony­ lag jól látni a környező sötétben, ahogy a tűz fokozatosan leégett. Körülötte fekete erdő állt, nyárias és nagyon zajos, de csak a szokásos hangok, semmi baljós: a szél, a levelek, a nyi­ korgó fák.

És ez lenne a Zóna? Itt jobb, mint a világon bárhol!

Griska bosszúsan megrázta a fejét, és el­ kezdett a tűzbe bámulni. Hosszasan nézte, és észre sem vette, hogy kezd elpilledni, csak valami fura megérzésre riadt fel. A hatodik érzék, az intuíció, vagy talán valami másféle ördöngös megérzés ráébresztette, hogy vala­ mi olyasmi van a közelében, ami korábban nem volt ott. Gyorsan körülpillantott, de nem látott semmi szokatlant, éjszaka, erdő, kialvó tábortűz. Csak a hangok! Mögötte valami sú­ lyos surrogással csúszott lefelé a lejtőn, majd egyértelműen kettéroppant egy gally.

Griska óvatosan magához akarta venni a puskáját, de ujjai megcsúsztak a hideg csövön, így megragadta az előagyat, és azt húzta. Ám a puska nem mozdult. Lehet, hogy csak meg­ akadt, de ő valamiért biztos volt benne, hogy valaki a tusánál fogva tartja. Megrántotta egyszer, még egyszer, de nem mert odanézni, majd elengedte, és megmarkolta a pisztolyát.

– Ne rángasd! – mondta mögötte nagyon halkan Ramszesz. Rendkívül nyugodtan be­ szélt, de a nyugalom mögött Griska tisztán érezte a határtalan feszültséget. – Ott van, a túloldalon.

Griska, szemét fájdalmasan meregetve próbált belelátni a sötétségbe a tábortűz túlol­ dalán, és egy hosszú másodperccel később ki tudott venni egy alakot: fekete, feketébb, mint a környező éjszaka. Valaki mozdulatlanul ült

a tűz mellett, és hallgatott. Griska hajszálai az égre meredtek.

– Ki ez?!

–  Meg ne próbáld lelőni! – mondta Gleb még halkabban. – Fogd a hátizsákod, és in­ dulj el, hirtelen mozdulatok nélkül!

– H­hová?

Gleb egyetlen szóval adta meg az útirányt, de Griska nem sértődött meg. Hátrálni kez­ dett, duplacsövű szörnyetegével a földre, a fűre, a bokrokra támaszkodva, mellette hát­ rált parancsnoka is. A fekete alak oda se fi­ gyelt a manőverükre; nem mozdult, hangot sem adott, akár egy halott.

–  Egy élőholt! – erősítette meg Gleb, és kapkodva feltekerte a hátizsákját. – Már hal­ lottam ilyenről…

Griska gyorsan átfordította fegyverét egyik oldalról a másikra, mert úgy tűnt neki, hogy mindenfelől érthetetlen hangokat hall. Kide­ rült, hogy nem csak neki.

– Akkor most iszkiri! – parancsolta Ram­ szesz visszafogott hangon, és Griska futott, igyekezett nem szem elől téveszteni a szikár Gleb hátizsákját. Rájött, hogy valami hihetet­ len dolog történik körülötte: még Ramszesz is, aki már nem egy bakancsot elkoptatott a Zónában, hanyatt­homlok rohant. Éjsza­ ka nem mászkálunk a Zónában, emlékezett Ramszesz a vén Varjú szavaira, ez a következő fő szabály, a hangtalan mozgás és a telezabá­ lás után.

Port verve és göröngyöket szórva felmász­ tak a meredélyen, és megálltak. A tábortűz odafentről apró, halványpirosas foltnak lát­ szott, és nem láttak körülötte semmi moz­ gást. Griska kinyitotta a száját, hogy mondjon valami gúnyosat, de Ramszesz megragadta a vállát, és fájdalmasan megszorította, így in­ kább hallgatott.

– Hallod? – kérdezte levegő után kapkodva Gleb, és Boy tompa, egyre emelkedő morajt

(22)

22 Versenyfutás rövidtávon

Xxx

hallott, ami először üvöltéssé, majd sikítássá vékonyodott. A tűz felől sikoltottak, lélekte­ lenül és hangosan, mintha egy sziréna lenne. Semmi élet nem volt ebben a hangban, csak valami nyomott, mechanikus fenyegetés. Vagy hívás. Vagy az ördög tudja, és Griska, a hangjából kiérezhető pánikkal nem törődve, megkérdezte:

– Ramszesz, mi ez?

– Ez, hogy a fene essen belé, egy hívójel! – felelte szenvtelenül Gleb, közben kapkodva a homlokára rögzítette az éjjellátót.

Valamiért a tűz túloldalát kezdte figyel­ ni. Griskának eszébe jutott, hogy neki is van infraszemüvege, csak felhajtva, de ekkor mozdulatlanná dermedt: Gleb fojtottan ká­ romkodott.

– Nézd!

És Griska nézte. Minden irányból homá­ lyos szentjánosbogarak közelítettek: sárgák, zöldek, harsány pirosak. Először ritmikus zörgést hallott, aztán egy rekedt üvöltést és vonyításokat, és ekkor rádöbbent… ezek sze­ mek! Több tucat álkutya szeme, és körülöt­ tük, a hangokból ítélve, még sok száz mutáns kutya rohan a hívásra. És pár percen belül elsodorják őket Glebbel együtt, mint a rongy­ babákat…

Egyszerre kezdtek tüzelni: Gleb föld fölötti sorozatokkal, Griska söréttel, de ez ekkora tá­ volságból hatástalan volt. A kutyák egyszerre üvöltöttek fel, némelyik dühében, némelyik agóniája rémületében.

Griska kiürítette a tárat, benyúlt az övtás­ kájába, és a szerencse úgy hozta, hogy csak puskatöltény akadt a kezébe. Tölteni viszont nem maradt ideje, Gleb váratlanul vállára akasztotta a fegyverét, és határozottan meg­ lökte társa mellkasát. Griska elszállt, mint egy partifecske, hátára fordulva csúszott le­ felé, és hátizsákja a számtalan heveder, zseb és pánt egyikével beleakadt valamibe, és ott

maradt a lejtőn. Boy, vállát majdnem kifi­ camítva zuhant tovább, néma sikolyra nyílt szája telement porral, piszokkal és földdel. Néhány másodpercig feküdt a meredély alatt, élve és látszólag épen, amikor mellé ereszke­ dett Ramszesz. Lelkesen szitkozódott.

– Kitartás, haver – szólt rá –, rögtön raj­ tunk lesznek…

Vállára kapta Griskát, és a tűzhöz húzta, oda, ahonnan alig néhány perce elmenekül­ tek. A kölyök zihált és köpködött. A tűznél feltérdelt, és hevesen gyömöszölni kezdte a tömpe orrú patronokat a tárba. A drága, Re­ mington-rendszerű mechanika csikorgott a sártól, de a lőszereket befogadta. Gleb kissé oldalvást hasalt, és szintén lövésre készült. A tűz túloldalán lévő fekete alakra, mintha csak összebeszéltek volna, egyikük se nézett. Mintha ott se lenne.

Aztán a dombról egymást is megsebezve lezúdultak a kutyák, és a fekete már nem szá­ mított. Gleb rövid sorozatokat lőtt, és ráordí­ tott Griskára:

– Tüzelj!

Griska próbálta meghúzni a ravaszt, de a szeszélyes mechanizmus elakadt, és Griska tehetetlenül zokogva félrelökte a duplacsövű szerkezetet. Elővette a Berettáját. A pisztoly erőtlen csattanásai szinte elvesztek a gépka­ rabély­sorozatok ropogásának és a kutyafalka üvöltésének hangzavarában. Aztán, mintha mindent elborított volna egy akusztikus hul­ lám, a fekete alak ismét beindította a szirénát, és minden más hang elveszett benne. Majd megérkezett a fájdalom.

Griska tenyerei közé szorította a fejét, hogy szét ne essen, és pillanatokon belül kiöklen­ dezte a vacsoráját. Testének összes idegszála reszketett, készen rá, hogy mindent feladva az eszméletlenség menedékébe merüljön, és csak büszkeségének morzsái tartották tuda­ tánál.

(23)

23

Versenyfutás rövidtávon

– Á! Á­á­á – nyögött mellette Gleb, ujjaival előre mutogatva. Griska, szemét fájdalmasan összehúzva látta, hogy a kutyák pánikba esve menekülnek.

A sziréna elhallgatott Gleb fejében, mintha kidurrant volna egy buborék, és ő is elhányta magát.

–  …mondom, menjünk! – hallott Griska valami utálatos nyiszorgást.

Az élőholt mellettük állt, és a közelgő haj­ nal szürkületében Glebnek sikerült alaposan szemügyre vennie. A fekete ember testét el­ halt bőr és mocskos ruhadarabok keveréke borította; az oldalán lebegő cafrangoktól olyan volt, mint egy madárijesztő. Gleb felállt, és belenézett a fekete alak arcába. Bárcsak ne tette volna: szemüregeiben férgek tekeregtek, orra leesett, kettévált alsó ajka egy mocskos szőrcsomóról fityegett lefelé. Kiálló ádám­ csutkája alatt széles, egykor divatos nyakken­ dő látszott.

Az élőholt régóta és visszafordíthatatlanul halott volt, de mozgott, és értelmetlen hango­ kat adott ki magából.

– Boy – szólalt meg rekedten Ramszesz. – Úgy tűnik, került egy csontváz bicskánk.

Az élőholt tompán felhördült, elzavarta a kutyákat, és lassan a meredek felé indult. Va­ lamiféle tiszteletet parancsoló kör alakult ki körülötte, amin Gleb még azonnali kivégzés terhe mellett se szándékozott volna kívül ke­ rülni. Griska a legutóbbi kínzó fájdalomhul­ lám miatt kóválygó, elnehezült fejjel kullogott mögötte. Duplacsövű szerkentyűjét maga után húzta a földön, rövidebbik csöve jól lát­ hatóan kissé kihajlott oldalra. Gleb rálépett a halva született agyrém tusára, és Griska el­ eresztette a hevedert, még csak vissza se pil­ lantott korábbi büszkeségére.

A meredély tetején az élőholt megállt, és a stalkerek is vele együtt. A kutyák nem mász­ tak utánuk, de itt fenn egy újabb falka várta

őket, annyian voltak, hogy Gleb csak sóhaj­ tani tudott, ahogy körülnézett a magaslaton. A hajnali félhomályban csermelyként, patak­ ként, folyóként áramlottak kifelé mindenféle élőlények a tilalmas Erdőből a nemrég még biztonságos ösvényen. Csak az élőholtak – mert Gleb még két másikat is látott – haladtak az áramlattal szemben.

„Valami rájuk ijesztett, amikor megnyíltak a Hangárok” – vonta le az egyszerű következ­ tetést Gleb.

–  Élünk! – szólalt meg hitetlenkedve Griska, és váratlanul felnevetett. – Élünk, Ramszesz, élünk! – És elsírta magát.

„A hátizsákodat a felszereléseddel viszont elvesztetted” – akarta mondani Gleb, de meg­ gondolta magát. És a fegyvered is csak arra jó, hogy főbe lődd vele magad.

– Igen, élünk! – felelte inkább helyette. – Esetleg vissza is fordulhatunk…

– Ramszesz, válaszolj! – hörgött és sister­ gett a rádiója Szevka hangján. – Ramszesz, a pletykák szerint Kozák már Agroprom köze­ lében jár. Húzz bele, Ramszesz!

Az élőholt lassan mozgott, és nem figyelt a mögötte kutyagoló stalkerekre. Igaz, nem­ csak róluk nem vett tudomást, de a Zónáról sem, ám a csapdákat még így is mesterien ki­ kerülte. Már negyven perce kivilágosodott, amikor egy magas fűvel sűrűn borított, érin­ tetlen tisztásnál megállt, és Gleb már majd­ nem úgy döntött, hogy épp ideje elhagyni az élőholt biztonságosan védelmező körét, amikor a fű megmozdult, felborzolódott, és felcsapott belőle egy sor hegyes villám. Az eltalált repülő állatok a bokrokra hullottak, és a mohó kavargásból ítélve ezek valamiféle húsevő növények lehettek. Ezután az élőholt továbbindult, és a fű sem őt, sem a társait nem bántotta.

Gleb megsaccolta a megtett utat, és az órá­ jára pillantott. Lassú tempójuk ellenére Kozák

(24)

24 Versenyfutás rövidtávon

Xxx

előtt járhatnak, mert ők egyenesen átmennek az Erdőn, keresztül annak alig néhány kilo­ méteres, halállal és rettegéssel teli elátkozott szívén. Kozáknak, lehet bármilyen kemény, mégiscsak több tucat kilométernyi, megle­ hetősen veszélyes útvonalat kell leküzdenie. Csak adja az ég, hogy élőholt­vezetőjük ne­ hogy átváltson valami más élőholt­foglalatos­ ságra. Vagy éppen pont oda tart, a sok év óta először megnyíló Hangárok felé? Ha így van, ijesztő még csak rágondolni is, mi folyhat azokban a hírhedett Hangárokban, ahonnan még az ádáz kutyák is kölyökként vinnyogva menekülnek.

–  A Hangárokhoz igyekszik! – erősítette meg navigátorára nézve Griska.

A fiú felélénkült az éjszakai kalandok után, szeme csillogott, akár egy mohó szerencsejá­ tékosé.

– Ez az a Zóna, amit én ismerek! – bizony­ gatta Glebnek. – Micsoda buli! Kár, hogy alig maradt lőszerem.

Ezen Ramszesz is sajnálkozott, mert ő is kiürített másfél tárat az éjszakai összecsapás­ ban. Vigyázz a lőszerre, tanította Varjú, ennél csak a telezabálás fontosabb! És Ramszesz vi­ gyáz rá. Mindig két plusz csomag lőszert visz magával valami ostoba pisztoly helyett.

Menet közben megebédeltek, felbontottak két konzervet.

– Elégedj meg ennyivel! – fojtotta el Gleb határozottan Griska lázadozását. – A te tarta­ lékaidat a kutyák zabálták fel.

Ebéd után még néhány órát gyalogoltak a bozótban kanyarogva.

– Eltévedtünk! – jelentette be elszontyolo­ dott hangon Griska. GPS­navigátora jelezte, hogy útvonaluk elér a Hangárokhoz vezető iránytól. Gleb úgy döntött, amíg az eltérés nem haladja meg a harminc fokot, semmi ér­ telme kilépni az élőholt védelmező köréből.

Mentek még néhány órát, míg Ramszesz is kezdett elfáradni. Griska már régóta majd összerogyott, úgy botorkált; beszélgetni vagy a környezetre figyelni egyszerűen nem ma­ radt ereje. Ha nem lenne az élőholt, már az első anomália kibelezné a kimerült kölyköt.

Az élőholt végre ismét megállt, és ezúttal olyan hosszasan ácsorgott, hogy a stalkerek nyitott szemmel elszunyókáltak. Távoli rikoltozásra riadtak, amire az élőholt csi­ korgó üvöltéssel válaszolt. A bokrok közül előbukkant egy másik élőholt, a mellkasán lifegő rongyos, bőrszerű tasakokból ítélve nő lehetett.

– Randija van! – háborodott fel Griska. – Micsoda gazfickó!

Egy újabb rikoltás, de már a túloldalról. Gleb utálatos nyilallást érzett a tarkóján.

– Boy, indulunk – adta ki a parancsot. – Valami nyugtalanít!

A fenyvesben majdnem összefutottak még egy élőholttal, egy egész frissel. A ha­ lott stalker kifordult szemmel feléjük fordult, és valami hanghullámot adott ki magából. Ramszesz érezte, ahogy a hányinger fojto­

(25)

25

Versenyfutás rövidtávon

gatja a torkát, öntudata sebesen távolodik, és pisztolylövések száraz csattanásait hallot­ ta. Griska beleeresztett pár golyót az élőholt mellkasába. Ettől mintha szörtyögve kifutott volna belőle a levegő; a hullámzóan sivító hang határozottan halkabbá vált, viszont az élőholt irányt változtatott, és egyenesen az emberek felé indult.

– Ideje szedni a lábunkat! – állapította meg Griska. – Valami nagykutyába sikerült bele­ kötni.

Gleb lekapta válláról az automatát; a két lövés, mindkét térdbe egy­egy, valamelyest lelassította az élőholtat, de nem állította meg. Gleb gyanította, hogy a lény még a csonkjain is tovább követné saját kiismerhetetlen célját.

A stalkerek túratempóban vágtak át a fenyőerdőn, fokozatosan távolodtak üldöző­ jüktől.

–  Figyelj mindenfelé! – parancsolta mo­ gorván Gleb. – Értetted?

– Nem vagyok gyerek! – mondta határo­ zottan Griska, és majdnem belegyalogolt egy gyanúsan olajos bevonatú tócsába.

Gleb még az élőholtnál is lassabban vezette társát. Minden tapasztalata és megérzése el­ lenére sem volt képes az összes meglepetést egyértelműen azonosítani, néhány bizony­ talan helyet a biztonság kedvéért inkább megkerült. Még akkor is, ha a szalagfarokkal ellátott csavar tökéletesen egyenes vonalban repült át fölötte.

– Kerülünk! – mordult rá Griskára. – A fű elsárgult, de most megint zöld. Mitől? Nem tudom, ezért megkerüljük. Úgy is kell!

Nem másztak fel a dombokra, és nem ereszkedtek le a hasadékokba.

–  Ramszesz, eltévedtünk! – mérgelődött Griska, és az orra alá dugta a navigátort. – Rögtön elmegyünk mellette.

Gleb megállt, elővette a térképet, ránézett a napra és az iránytűre.

–  Nem értem – ismerte el. – Pontosan a tervezett útvonalat követjük. A masinád té­ ved!

– Esetleg te! – háborodott fel lagymatagon Boy. – Ez egy műholdas rendszer.

Gleb bizonytalanul érezte magát. Ösztönei azt súgták, hogy már a sínekhez kellett volna érniük, ám… sajnos…

Késő délutánra járt, de valamiért nem akart sötétedni, a nap mintha odaragadt volna az égre, és amikor zöldes árnyalatúvá kezdett válni, még a dühös Griska is elbizony­ talanodott, és kezdte megfogadni Gleb javas­ latait.

–  Boszorkányság! – torpant meg Gleb, amikor az órája éjfélt, a lépésszámlálója pedig a tervezett négy és fél kilométer helyett hatot mutatott. – Pihenő, vacsora, egészséges, mély alvás.

Griska, aki már két napja talpon volt egy normális alvás nélkül, a fűbe huppant, és ar­ cát a zöldes, homályos nap felé fordította.

– Ramszesz, értesz te valamit is ebből? – Ez a Zóna! – vonta meg a vállát Gleb. – Ez valahogy nem olyan bulis. Mi csinálja ezt? A GPS azt mutatja, hogy Kanada és Grön­ land között vagyunk.

„Nem érted a lényeget” – gondolta Gleb, de mint kiderült, Griska mégis érti:

– És vizünk sincs.

– Itt egyáltalán nincs ivóvíz – mondta rö­ vid hallgatás után Gleb. – Ami errefelé akad, az mind radioaktív, sugárszennyezett víz.

Kettejüknek csak Gleb megkezdett flaskája maradt.

– Hát, attól tartok, nem kellene ennünk – jegyezte meg bocsánatkérően Gleb. – A pör­ költtől szomjasak leszünk. Aludj, én majd őrködök.

–  Nem tudok elaludni – állapította meg Griska, és máris mély, öntudatlan álomba zu­ hant.

Referências

Documentos relacionados

Conselho de Administração da Companhia Docas do Estado de São Paulo – CODESP, inscrita no Cadastro Nacional de Pessoa Jurídica – CNPJ sob o número 44.837.524/0001-07, Número

Garante ao Segurado, até o limite do Capital Segurado, a prestação de serviços ou reembolso de despesas com o regresso sanitário, na ocorrência de um acidente

Nessa parte das Escrituras Sagradas, a aliança é estabelecida no Livro do Gênesis com os Patriarcas, à medida que Yahweh irrompe no tempo e no espaço com a intenção de libertar

Este trabalho teve como objetivo avaliar a adsorção do corante catiônico azul de metileno utilizando uma coluna constituída de quitina modificada suportada por areia..

No estudo da relação entre os tipos faciais e a sobressaliência anterior, os dados encontrados discordam dos da pesquisa que estudou um grupo de 115 crianças e adoles- centes, com

Ao se comparar as médias dessas duas variáveis com o limite entre os estados mesotrófico e eutrófico (1,5 mg.L -1 de nitrogênio total e 0,075 mg.L -1 de fósforo total) é possível

b) Quantificação da produção (kg/ano, t/ano) Uma monitoração regular da produção evidenciaria os reais valores destas, que muitas vezes ficam masca- rados em função da

empresariais são exemplos de métodos para desenvolvimento gerencial. 25) O modelo de gestão por competência pode ser definido como um conjunto de conceitos e