Ájurvédikus öngyógyítás
tanfolyam
Összeállította
Gauranga Das
Ájurvédikus öngyógyítás I. tanfolyam
Jegyzet
Összeállította: Gauranga Das (Szücs Gábor) Első kiadás, 2006.
© Atma Center és Gauranga Das, 2006
A kiadvány az Atma Center és Gauranga Das szellemi tulajdonát képezi. Minden jog fenntartva. A kiadvány - a szerzői jog tulajdonosainak előzetes írásos jóváhagyása nélkül – sem egészében, sem részleteiben nem sokszorosítható vagy közölhető, semmilyen formában vagy értelemben, elektronikus vagy mechanikus módon, beleértve a nyilvános előadást vagy tanfolyamot, a hangoskönyvet, bármilyen internetes közlést, a fénymásolást, a digitális adathordozón történő rögzítést vagy az információrögzítés bármely formáját.
A kiadvány újabb példányai az Atma Centerben beszerezhetők: Atma Center Pest: Üllői út 6.. Tel: 2662258
Atma Center Buda: Bem rakpart 54. Tel: 7860604 Email: [email protected] www.atmacenter.hu
Tartalom
1. Az Ájurvéda történelmi és elméleti alapjai 2. Áju, az élet négy alappillére
3. Az öt elem és az érzékszervek 4. A dósák, a dhátuk és a malák 5. Az dósák alváltozatai
6. Az emésztés folyamata
7. A testalkat-típusok: prakriti és vikriti 8. A dósák dinamikája
9. Az egészség három alappillére
10. A szervezet számára nélkülözhetetlen táplálékok 11. Az élelmiszerek hatása a manaszra
12. A természetes és természetellenes táplálkozás 13. A testalkat szerinti táplálkozás
14. Az egyéni testalkatnak megfelelő élelmiszerek 15. A dósák zavarára utaló tünetek megállapítása 16. A dósák zavarát okozó tényezők
17. Általános napirendi tanácsok (dinácsárja) 18. A betegség folyamata
19. A pancsakarma terápia jelentősége
20. Púrvakarma: előkészületek (szvédana és sznéhana)
21. Kiegészítő eljárások (siródhara, picsincshali, pinda szvédana) 22. Vamana (hánytatás) és nászja (gyógyszerezés az orron át) 23. Virécsana (halhajtás) és rakta móksa (vércsapolás) 24. Bhaszti (a vastagbél tisztítása)
25. Utólagos teendők (paszcsatkarma)
26. Egyéb tisztító eljárások (a szem és a fül tisztítása) 27. Az orr és a száj tisztítása
28. A bélrendszer és a belső szervek tisztítása Függelék:
1. Az egyéni jellegzetességek és felismerésük 2. Kiegészítő méregtelenítő eljárások
1. Az ájurvéda történelmi és elméleti alapjai
1.1. AZÁJURVÉDA ISTENSÉGEAz Ájurvéda a holisztikus gyógyítás ősi indiai tudománya. Ez a tudás ugyanolyan ősi, mint a Védák transzcendentális tudása, és a teremtéskor hangzott el először Brahmá, a teremtés félistene szájából. A gyógyítás félistene, akit az Ájurvédában tisztelnek, Dhanvantari, aki a halhatatlanság nektárját, a legkülönlegesebb gyógyelixírt hozta el az emberiség számára és az Asvini-kumárák, a félistenek orvosai.
Az Ájurvéda tehát Istentől kapott tudomány, és mint ilyen, az elvei tökéletesek, a modem tudományos kutatások fényében is megállják a helyüket, sőt, sok esetben még előbbre is járnak annál.
Ha valaki sikert akar elérni az ájurvédában, akár önmaga, akár mások gyógyításában, akkor a következő mantrákkal kell imádnia Dhanvantarit minden nap:
Óm namó bhagavaté dhanvantarajé szváhá
Óm namó vászudévája dhanvantarajé amrita-kalasa-hasztája szévámaja vinásanája trailókja-náthája srí mahávisnavé namaha
1.2. AZÁJURVÉDAHAGYOMÁNYAÉSÍRÁSOSEMLÉKEI
A négy Véda közül az Atharva-véda tartalmazza a legtöbb információt az ájurvédáról. Először Brahmá, a teremtés félistene adta át az ájurvéda tudományát Daksa Pradzsápatinak, aki továbbadta az Asvini-kumáráknak, a félistenek orvosainak. Tőlük Indra kapta meg ezt a tudást és adta tovább Dhanvantarinak, akit a gyógyításért felelős inkarnációként tisztelnek és a halhatatlanság nektárjával teli edényt tartja a kezében. Az ő tanítványa Szusruta, aki Szusruta-samhitá című művében foglalta össze az ájurvéda alapjait, valamint teljes részletességgel ismertette a különböző sebészeti eljárásokat, amelyek alapelveit ma is használják a plasztikai sebészetben.
Indra Atréjának is átadta az ájurvéda tudományát, akitől Csaraka sajátította el, majd Csaraka-szamhitá című művében részletesen leírta a belgyógyászatba tartozó valamennyi betegség tünetét és gyógyszeres kezelését, illetve a pancsakarma-terápia folyamatát. A harmadik fontos ájurvedikus írás a
Vágbhatta-szamhitá, amely két könyvet, az Astanga-hridaját és az Astanga-szangrahát foglalja magába és az ájurvéda
mind a nyolc ágazatának alapjairól nyújt leírást. Ezek mellett számos más szanszkrit nyelvű írás is fennmaradt, és az Ájurvéda tudománya és gyakorlata ma is élő hagyományként száll alá mestertől tanítványig. Még ma is azt tartják, hogy a gyógyítás eme ősi tudományát mélységeiben csak egy képesített
gurutól lehet megtanulni.
1.2. AZÁJURVÉDAÁGAI
Az ájurvéda tudományát hagyományosan nyolc fő ágra osztják: 1. kája-csikitsza: belgyógyászat
2. sálakja-tantra: fül-orr-gégészet, szemészet 3. viságara-vairódha tantra: toxikológia
4. bálaróga-csikitsza: gyermekgyógyászat, nőgyógyászat, szülészet 5. sálja-csikitsza: sebészet
6. bhúta-vidjá: mikroorganizmusok és finomfizikai lények okozta betegségek tana (pszichiátria) 7. vádzsíkarana: szaporodástan
2. Áju, az élet négy alappillére
A z ájurvéda rendszere a védikus filozófia elveire épül. A fogalom meghatározásához ezért a védikus terminusokat kell használnunk. Az Ájurvéda az áju tudományát jelenti. Az "áju" kifejezést fordíthatjuk "élet" -nek, de ezt a fogalmat pontosan meg kell határozni. A védikus megfogalmazás szerint az áju négy elv összességére és szerves, kölcsönös kapcsolatára utal. Ezek a következők:
Átmá - lélek, vagyis az isteni szikra, amely a tudat forrása a testben és a tényleges önvalónk. A többi
alkotóelem csupán egy anyagi burkot képez a lélek körül.
Manasz - az elme, amely a pszichés működések, vagyis a gondolkodás, érzés, akarat végrehajtásának és
az emlékek tárolásának színtere.
Indriják - az érzékszervek (a hallás, látás, szaglás, ízlelés, tapintás, valamint a beszéd, járás,
munkavégzés, szaporodás és ürítés érzékszervei)
Saríra - a fizikai test, amely öt őselemből áll: föld, víz, tűz, levegő, éter. 2.1. AZEGYÉNILÉLEK (DZSÍVÁTMÁ)
Az átmá, más néven dzsívátmá az egyéni lélek, a parányi élőlény. A lélek célja az, hogy újra kapcsolatba kerüljön a forrásával, a Paramátmával, vagy Legfelsőbb Lélekkel, azaz Istennel, és Vele, illetve az Általa teremtett univerzummal összhangban cselekedjen. Azt az utat, amelyen keresztül a dzsívátmá megtalálja elveszett kapcsolatát a Paramátmával, dharmának nevezzük. Technikai szempontból mindketten a szívben helyezkednek el, bár az anyagi testen belül anyagi eszközökkel nem kimutathatóak. A lélek elsődleges energiája a csitta, vagyis a tudat energiája. Ezen kívül a lelket körülveszi az úgynevezett finomfizikai test (szúksma-saríra) amely további három elemből áll: hamis egó (ahankára), értelem (buddhi) és elme (manasz). A következőkben ezek működését ismertetem röviden.
2.2. A HAMISEGÓ (AHANKÁRA)
A hamis egó határozza meg az énképünket. Eredeti tiszta állapotában a lélek azt gondolja magáról, hogy ő Krisna szolgája. Szennyezett állapotában az átmeneti anyagi test elemeivel azonosítja magát, holott valójában különbözik tőle. Ezért ezt az egót hamis egónak nevezik. Ez az elem tartalmazza a lélek anyagi ragaszkodásait és igen erős kapcsolatot hoz létre a lélek és a test között. A fájdalomérzet például akkor tudatosul a lélekben, amikor a testtel való azonosítása működik. A hamis egó nem csak a lélek saját durva és finom teste iránt ébreszt ragaszkodást, hanem a testtel kapcsolatos minden más megnyilvánulás iránt is: feleség, gyerekek, rokonok, ház, vagyon, foglalkozás, társadalmi pozíció, bizonyos eszmék és ideálok. A hamis egó hatására a lélek azt gondolja, hogy ő hajtja végre a tetteket, és olyan negatív érzelmek áldozatává válhat, mint a büszkeség, irigység, uralkodási ösztön.
2.3. AZÉRTELEM (BUDDHI)
Az értelem funkciói a dolgok valódi természetének megítélésé, kétkedés, és a helyes döntések meghozatala. Az értelem, más néven intelligencia lehetővé teszi azt, hogy a lélek mérlegeljen, és a finomfizikai test többi elemének állapotától függően döntéseket hozzon, vagyis elősegítse azt a folyamatot, amely által a lélek különböző vágyai megvalósításra kerülnek. Az intelligencia akkor működik, amikor feltesszük magunknak a kérdést, hogy: „Mit kell tennem ahhoz, hogy ezt és ezt elérjem?" A tanulás, megismerés és önálló cselekvés területén az intelligencia szerepe nélkülözhetetlen. A tiszta értelem a lélek által diktált elvek alapján dönt. A tisztátlan értelem viszont az elmében megnyilvánuló késztetések alapján irányítja a lelket, így a lélek a test és az érzékek kiszolgálójává válik.
2.4. AZELME (MANASZ)
Az elmét az érzékszervek meghosszabbításának is nevezhetjük, hiszen az érzékszervek és a külvilág közötti kölcsönhatásokból származó információt a prána juttatja el az elmébe, ahol ezek a benyomások emlékek formájában rögzülnek. Az elme funkciói a gondolkodás, érzés és akarat. Mindezek a három magasabb elem kivetülései az elme szintjén. A gondolkodás során az elme egy jelen vagy múltbéli érzéktapasztalaton mereng, mintegy körüljárja. Ennek következtében jó vagy rossz érzések emléke is felébred, amely az adott tapasztalathoz kötődik. Ezek után az elmében megérlelődik az elhatározás, hogy egy bizonyos tettet végrehajtson az érzékszervek segítségével. A következőkben az egész finomfizikai testet és annak funkcióit a manasz fogalmával összegezzük, az ájurvéda szempontjából vizsgálva ezek jelentőségét.
2.5. A MANASZÉSAKÖTŐERŐK
A manasz, vagyis az elme az univerzumban működő finom energiák irányítása alatt cselekszik. ezeket
gunáknak, vagyis minőségeknek, kötőerőknek nevezzük. Az univerzumon belül három guna létezik és küzd
egymással folytonosan a fennhatóságért: a szattva (jóság), radzsasz (szenvedély) és a tamasz (tudatlanság vagy sötétség) A három guna különböző hatással van a tudatra. A gunák alapvető tulajdonságairól így ír a
Bhagavad-gítá:
"Óh, bűntelen! Mivel tisztább a többinél, a jóság kötőereje ragyogó, és megszabadítja az embert minden bűnös tett visszahatásától. A jóságban élőket a boldogság érzése és a tudás köti meg.
Ó h , Kuntí fia! Tudd meg, hogy a szenvedély minősége a vég nélküli vágyból és sóvárgásból születik, ezért az anyagi, gyümölcsöző tettekhez köti a megtestesült élőlényt.
Óh Bharata fia, tudd meg hát, hogy a sötétség tudatlanságból született kötőereje okozza valamennyi megtestesült élőlény illúzióját! E kötőerő hatásának következménye az őrültség, a tunyaság, és az alvás, ami megköti a feltételekhez kötött lelket."1
A legkedvezőbb ennek megfelelően a szattva hatása, mely segíti a helyes gondolkodást és cselekvést, illetve az olyan döntések meghozatalát, amelyek a lélek végső javát szolgálják. Természetesen a szattva soha sincs jelen tisztán, valamilyen mértékben mindig befolyásolja a másik két guna. Ezekre szükség is van. A
szattva nem ösztönzi cselekvésre az embert, ezért szükség van némi radzsaszra is. A radzsasz irányítja a
növekedést, fejlődést, míg a szattva csupán fenntartja a homeosztázist. A tamaszra ugyanakkor szükség van például az alvás idején, mivel az elme csak akkor tud pihenni, ha a tétlenség állapotába merül, ami a tamasz jellemzője. A legmegfelelőbb tehát, ha a gunák egyensúlyára törekszünk, a szattva fennhatóságával. A gunák befolyását a döntéseinkkel tudjuk szabályozni. Mivel a gunák mindent áthatnak, ezért a táplálékunk, lakhelyünk, munkánk, cselekedeteink, beszédünk és gondolataink is mind befolyásolják azt, hogy melyik gunák hatása érvényesül rajtunk jobban. A szattva uralkodását csak a megfelelő tiszta életmóddal, és rendszeres meditációval, illetve lelki gyakorlatokkal lehet fenntartani, ahogyan azt a Bhagavad-gítá ajánlja. A következő táblázat a gunák néhány alapvető jellemzőjét foglalja össze:
Szattva Radzsasz Tamasz
Jóság Szenvedély Tudatlanság
Fenntartás Teremtés Pusztítás
Visnu Brahmá Síva
Reggel Dél Este
Egészség Gyulladás Pusztulás
Egyensúly Küzdelem Szétesés
Harmónia Aktivitás Passzivitás
2.6. A MANASZHÁROMFÉLEHELYESMŰKÖDÉSE
A manasz háromféle működése a d h í (öntudatosság vagy értelem), dhriti (határozottság) és szmriti (emlékezés) A d h í a szattva befolyása alatt van, és megadja a helyes gondolkodáshoz és döntéshez szükséges intelligenciát. A dhriti a radzsasz befolyása alatt van, és eltökéltséget, határozottságot biztosít ahhoz, hogy képesek legyünk megvalósítani helyes döntéseinket. A szmriti a tamasz hatása alatt áll, és az emlékezést segíti elő, vagyis azt, hogy az eltárolt helyes információkat és tapasztalatokat fel tudjuk idézni. A
3. Az öt elem és az érzékszervek
A fizikai testünk öt őselemből (pancsa-mahábhúta) áll. Az öt őselem az ákása (éter), váju (levegő), agni (tűz), dzsala (víz) és a prithiví (föld).
Ezek az őselemek az anyag bizonyos tulajdonságait, minőségeit képviselik. Ezekhez az őselemekhez kapcsolódnak bizonyos finom elemek, vagy érzéktárgyak (tanmátrák), amelyek a következők: hang, forma v. tapintás, szín, íz és illat. A finom elemek tehát bizonyos kapcsolatban állnak az őselemekkel, és nyilvánvalóan azokkal az érzékelési funkciókkal is, amelyek segítségével észleljük őket.
3.1. AZÉRZÉKELÉSEKÉSAZÉRZÉKSZERVEK
A Védák megfogalmazása szerint az érzékelés és az annak helyet adó fizikai érzékszerv között van egy bizonyos különbség, ugyanis az érzékelés funkciója kapcsolatba lép az adott tanmátrával (pl. a hallás a hanggal), és az adott érzéktárgyról szóló információt az elmébe juttatja. A fül például ebben az esetben csupán otthont ad a hallás funkciójának.
Az ötféle tudásszerző érzékszervhez, és a hozzájuk tartozó durva, illetve finom elemekhez öt cselekvő érzékszerv is kapcsolódik. Ezek funkciójukban általában összefüggnek. A következő táblázat jól szemlélteti mindezt:
Őselem Érzéktárgy Érzékelés Cselekvés
Éter Hang Hallás (fül) Beszéd (száj)
Levegő Forma Tapintás (kéz) Munkavégzés(kéz)
Tűz Szín Látás (szem) Járás (láb)
Víz Íz Ízlelés (nyelv) Nemzés (nemiszerv)
Föld Illat Szaglás (orr) Ürítés (végbél)
A testünk tehát nem más, mint a cselekvő és a tudásszerző érzékek, és az azokat kiszolgáló szervrendszerek gyűjteménye, amely az öt őselemből épül fel. Az Áju egészséges működéséhez nyilvánvalóan mindezek normális együttműködése, sőt, a manasz és az átmá megfelelő működése is elengedhetetlen.
3.2. AZÁKÁSAÉSAHALLÁSMŰKÖDÉSE
Az ákása modern megfogalmazásban a teret jelenti. A fizikai test létezéséhez nyilvánvalóan szükség van térre. Míg a gondolatoknak nincs térbeli elhelyezkedésük, a fizikai testnek van, és az éter az az elem, amely ezt a teret biztosítja. Az éter elem működése tehát a fizikai test formájának megtartásában nyilatkozik meg. A különböző üreges, nagy teret betöltő szervekben az éter elem dominál. Az alapregulációs rendszernek is nevezett sejtközötti állomány a térbeli szerkezete segítségével tárolja és továbbítja a szervezet működéséhez szükséges információkat és azok változásait. Érdekes módon, az alapregulációs rendszerben az információk néha a különböző pontok között megvalósuló mozgás nélkül is továbbítódnak, vagyis nem a térben zajlik a változások továbbítása. A hang az az elem, mely az éterhez kapcsolódik, mivel a térben terjed. A hallás szerve, a fül magában foglalja a térbeli tájékozódás szervét is. A hangképző szerv pedig a száj. A hangok, a zene vagy a mantrák nagyon jól használhatóak a gyógyításban.
A levegő elem a mozgás és a megközelítés tulajdonságait képviseli. A testben ezáltal a mozgás minden formáját a levegőelem irányítja, legyen az a vér-, nyirok vagy tápanyagkeringés, az idegpályák ingerületeinek továbbítása vagy a gázcsere, légzés, illetve a végtagok, izmok mozgatása. A levegő a gázszerű, légnemű anyagok, valamint a mozgó szervek fő felépítője a testben. A levegő elem egyik tulajdonsága a szárazság, ezért a kiszáradás, lebomlás és elkülönülés funkcióit is irányítja a testben. A bőr elhalt felszíni hámszövet-rétegei például kiszáradnak és leperegnek. Ugyancsak a levegő irányítja azokat a szerveket, amelyek kitágulnak és összehúzódnak, például a belek, méh, húgyhólyag, szív. A levegő elemhez tartozik a tapintható forma. A tapintás fő szerve a bőr. A bőrünket például simogatja a szél, bár szemmel nem látható. A bőrfelületet és a belső szerveket egy levegőréteg itatja át, amely lehetőséget ad a tapintás és a belső érzetek kialakulására. A kéz, mint szerv is idetartozik, mert az a tapintás fő szerve. Számos érzékelési, mozgásszervi és idegrendszeri probléma esetén a levegő elem keringési zavarai lehetnek az okok.
3.4. A TŰZÉSALÁTÁSMŰKÖDÉSE
A tűz elem két tulajdonsága a hő és a fény, és legfontosabb képessége az átalakítás. Egy lángoló tűz a tűzifából hőt, vizet, füstöt és hamut produkál, és ilyen módon szétbontja azt, valamint segít a benne rejlő energia felszabadításában. A szervezeten belül betöltött szerepe is hasonló. A szervezetünkben zajló lebontási és átalakítási folyamatokért a tűz elem a felelős. Az ájurvéda szerint a gyomorban és a szövetekben is jelen van az agni, az emésztés tüze. Ez a tűz a biológiai oxidáció és más katabolikus biokémiai folyamatok zajlásáért felelős. A biológiai oxidáció és az egyéb lebontó és átalakító funkciók során a bevitt táplálék alkotórészeire bomlik, miközben hő szabadul fel. Ez a hő kémiai formában raktározódik, a szétbontott tápanyagok pedig szintén raktározódnak vagy beépülnek a test szöveteibe. A salakanyagok pedig kiürülnek. Mindez természetesen oxigént is igényel, amelyet a vér szállít az átalakítást végrehajtó szervekbe, szövetekbe. A tűz elem segíti az emésztőszervek működését, fenntartja a test hőmérsékletét, és a látás funkcióit is elősegíti. A látás nyilvánvalóan kapcsolatos a tűzzel, mivel sötétben nem működik. Hozzá kapcsolódik még a helyváltoztatás szerve, a láb, mivel tájékozódnunk kell ahhoz, hogy közlekedni tudjunk.
3.5. A VÍZÉSAZÍZLELÉSMŰKÖDÉSE
A víz a folyékonyságot, a kapcsolatot hozza létre, és nedvesít. Ezért a szervezet minden egyes sejtjében megtalálható, és a legtöbb szerves anyag ebben a vizes közegben kering és bonyolítja le a reakcióit. A vér- és nyirokkeringésben, emésztőnedvekben, gerinc- és agyfolyadékban, a mirigyek váladékaiban, az izmokban és az ízületi kamrákban, valamint a reproduktív szövetekben is fontos szerepet játszik a víz elem. A nyál szintén folyékony, és a nyelvet borítja. Ez az ízlelés érzetének otthont adó szövet. Ha a nyelv vagy a befogadott táplálék száraz, akkor nem érezzük az ízét. A víz elem működéséhez kapcsolódnak a nemzés funkciói is, mivel a reproduktív szövetek (sperma és ovum) szintén folyékony közegben helyezkednek el. A nemi szervek különböző váladékokat termelnek, a megtermékenyített petesejt pedig szintén a méh nyálkahártyájába ágyazódik be. A magzat a terhesség egész időtartama alatt folyékony közegben, a magzatvízben úszik, és a táplálékot is ilyen formában kapja.
3.6. A FÖLDÉSASZAGLÁSMŰKÖDÉSE
A föld elem tulajdonságai a szilárdsás, nehézség és mozdulatlanság. Ezek a tulajdonságok leginkább a csontokban, fogakban, körmökben és a hajban nyilvánulnak meg, valamint az olyan szövetekben és szervekben, ahol szilárdságra, teherbíró képességre és határozott struktúrára van szükség. Ilyenek például a kötő- és támasztószövetek (inak, porcok, ízületi szalagok, bőr, különböző hártyák). A föld elemnek megfelelő érzéktárgy az illat. A Védák szerint csak a szilárd részecskék rendelkeznek illattal. Ezek a levegőben keringve (szublimálás) lecsapódnak a szaglóhártyán és a szaglás érzetét keltik. A föld elemhez tartozó cselekvő érzékszervi funkció az ürítés, amelynek során visszaadjuk a földnek azt, amit a szervezetünk nem használ fel. A székletnek jellegzetes szaga van, melynek minőségéből az ájurvédikus orvos következtetni tud a szervezet és az emésztőrendszer belső állapotára.
3.7. AZÉRZÉKELÉSEKMŰKÖDÉSEÉSSZEREPE
érzékszerv a durvai fizikai test (szthúla-saríra) részét képezik. A tudásszerző érzékszervek információkat, benyomásokat gyűjtenek, és közvetítik az elme és a tudat felé, a cselekvő érzékszervek pedig a válaszreakciókat nyilvánítják meg. Ha az érzékelések révén szerzett tapasztalatok megfelelő minőségűek és mennyiségűek, akkor az támogatja a tudat megfelelő működését. Ha viszont nem azok, akkor egyensúlyvesztés jön létre a tudatban és fokozatosan a testben is. A betegségek egyik oka tehát a pragjá
aparádha, vagyis a tudatosság elvesztése.
A másik ok az aszatmja-indrijártha-szamjóga, vagyis az érzékszervek helytelen használata. Ennek háromféle változata létezik. Az első a túlzott érzékszervi ingerek: túl hangos zene, túl sok TV, számítógép, beszéd, olvasás.
A második az elégtelen ingerek: időjárás, fényhiány, magány, bezártság, unalom, depresszió.
A harmadik a helytelen ingerek: élvezeti cikkek, kábítószer, alkohol, cigaretta, érzelmileg vagy erkölcsileg ellenszenves ingerek, erőszakos vagy szexuális témájú filmek, zenék stb.
3.8. AZÉRZÉKELÉSEKOLTALMAZÓSZEREPE
Az érzékszervek természetes és egészséges működésük esetén figyelmeztetnek, ha az előzőekben felsorolt három hiba valamelyikét elkövetjük, és igyekeznek megvédeni magukat és bennünket. Nem megfelelő tápláléknál az emésztőrendszer tiltakozik (hányás, hasmenés), a légutakba kerülő szennyeződés esetén köhögünk, tüsszentünk, ha a szemünket vagy a fülünket erős inger éri, akkor ösztönösen eltakarjuk, az orrunk is figyelmeztet, ha veszélyes, káros anyag illatát érezzük. Mindezen védelmező funkciók érdekében fontos az érzékszervek megfelelő működése.
3.9. A GUNÁKHATÁSAAZÉRZÉKSZERVEKRE
A gunák elsősorban a manaszt és a tudatot befolyásolják, de ezeken keresztül az érzékszerveket is. A
radzsasz hatása alatt álló ember általában az érzékek túlingerlésének a hibájába esik, és ráadásul az ingerek
sok esetben hibásak is, ami mentális és fizikai szenvedéshez és betegségekhez vezethet.
A tamasz hatása alatt álló személyre általában az érzékszervek hiányos használata jellemző, mely által
beszűkülhetnek és funkcióik leromolhatnak, ilyen példa a mozgáshiány miatt károsodott mozgató szervrendszer.
A szattva hatása alatt álló ember az érzékszerveit megfelelően, egészségesen és kiegyensúlyozottan használja, és olyan módon, hogy az erősítse egészséges és boldog állapotát.
3.10. AZÉRZÉKSZERVEKBETEGSÉGMEGÁLLAPÍTÓSZEREPE
Az ájurvédikus orvos az érzékeléseket a betegség megállapításának szolgálatába is állíthatja. A hallással meggyőződhet számos szerv (ízületek, szív, mellkas) állapotáról, sőt a különböző szervek és testrészek ütögetésével még azokról is sok mindent megtudhat.
A tapintás szintén sokoldalúan használható. A nádi vigjam (pulzusvizsgálat) az egyik legkiterjedtebb diagnosztikai módszer. Emellett a testrészek, szervek végigtapogatásával sok más információhoz is juthat az orvos.
A látás szintén a test, az azon található jelek, a test termékei vizsgálatánál játszik szerepet. Az ízlelést általában csak az ételek és gyógykészítmények ellenőrzésénél használják. A szaglás viszont kiterjedten alkalmazható, hiszen számos betegség tünetei között jellegzetes szagok is megtalálhatóak.
4. A dósák, a dhátuk és a malák
A fentiekben az áju első három elemének (átmá, manasz, indriják) működését tekintettük át. Most pedig rátérünk a fizikai test (saríra) mechanizmusára.
4.1. A HÉTDHÁTU
Az ájurvéda dhátuinak csoportosítása nem esik egybe a nyugati orvoslás szövettani csoportjaival, ahol is a szöveteket az őket alkotó sejtek struktúrája szerint csoportosítják, míg az ájurvédában sokkal inkább a funkcionális és anyagcsere-energetikai jellemzői alapján teszik ezt. Ezek a következők:
Rasza - plazma, tápfolyadék, sejtközötti állomány, nyirokrendszer, mirigyek Rakta - vér és elemei
Mámsza - izmok, kötőszövetek Médha - zsírszövet, olajok
Aszthi - csontszövet, porcok, támasztószövet Maddzsá - csontvelő, idegszövet
Sukra - sperma, petesejtek, szaporítószövetek 4.2. A HÁROMMALA
A fentiekben felsorolt dhátuk a testet alkotó, a test által megtartott anyagok, a malák pedig azok az anyagok, anyagcseretermékek, amelyeket a test kiürít. Bizonyos esetekben, pl. sérülés, súlyos betegség esetén a dhátuk is kiürülhetnek (vérzés, sorvadás, anorexia, csontritkulás stb.), de ez nem természetes folyamat, hiszen a dhátuk tartják fenn a testet, és azok táplálkoznak, újulnak meg az anyagcsere során. Természetellenes kiürülésük betegséghez, néha halálhoz vezethet.
A malák ezzel szemben olyan anyagok, amelyeket a test kibocsát, mert nincs rájuk szüksége. A legfontosabb három mala a purisa (széklet), amely a dhátukból összegyűjtött szilárd méreganyagokat és anyagcsere-termékeket távolítja el, a mutra (vizelet), amely a folyékony halmazállapotú mérgeket távolítja el, valamint a szvéda (izzadság), amely a bőr pórusain keresztül távolítja el a méreganyagokat. De ide tartozik még a könny, nyál, kilélegzett levegő, valamint a betegségek során képződő malák (genny, hurut, vizenyő stb.)
A malák eltávolításának zavarai azt eredményezik, hogy a méreganyagok visszatérnek a dhátukba és
lerakódnak ott. Ezért az ájurvéda az tanácsolja, hogy soha ne akadályozzunk meg semmiféle természetes késztetést, ami ürítésre irányul.
4.3. A HÁROMDÓSA
A dósák olyan erők, vagy elemek, amelyek nem is teljesen fizikaiak, de nem is teljesen finomfizikaiak, hanem összekapcsolják a kettőt, és irányítják a saríra elemeit, a dhátukat és a malákat. A dósák az öt elemből alakulnak ki, mintegy egyesítve az alapjukul szolgáló elemek tulajdonságait. A váta dósa a váju és
ákása elemekből alakul ki, és a jellemzői a mozgás, könnyedség szárazság. A pitta dósa főként a tűz, valamint
a víz elem tulajdonságait képviseli, és így meleg, könnyű, fényes. A kapha dósa a víz és föld elemekből alakul ki, és nehéz, hideg, szilárd. A dósáknak a testben betöltött funkcióik megismerése előtt ismerjük meg kicsit jobban a tulajdonságaikat!
4.4. A HÚSZGUNA
Az előzőekben már beszéltünk a három gunáról, mint az anyagi természet minőségeiről. Ebben az esetben azonban a guna kifejezés bizonyos tulajdonságokra vonatkozik, amelyek közül huszat különít el az ájurvéda irodalom. Ezek a következők:
1. Nehéz (guru): nehézséget, tömegnövekedést okoz, tompaságot, levertséget hoz létre.
2. Könnyű (laghu): segíti az emésztést, csökkenti a tömeget, megtisztít. Frissességet, figyelmet, lebegést
okoz.
3. Lassú (manda): nehézkességet, lassú mozgást, ernyedtséget, tompaságot okoz. 4. Éles (tíksna): fekélyt, perforációt okoz, elősegíti a figyelmet, gyors felfogást.
5. Hideg (síta): hideget, zsibbadást, öntudatlanságot, görcsöt, félelmet, érzéketlenséget okoz.
6. Meleg (úsna): elősegíti a meleget, az emésztést, a megtisztulást, kitágulást, gyulladást, dühöt, gyűlöletet. 7. Olajos (sznigdha): simaságot, nedvességet, csúszósságot, erőteljességet hoz létre. Elősegíti az
együttérzést és a szeretetet.
8. Száraz (ráksa): növeli a szárazságot, a felszívó képességet, a székrekedést és az idegességet. 9. Csúszós (szlaksna): csökkenti a durvaságot, növeli a simaságot, a szeretetet és a törődést.
10. Durva (khara): repedezett bőrt és csontokat okoz, figyelmetlenséget és merevséget hoz létre. 11. Sűrű (szándra): elősegíti a szilárdságot, sűrűséget, erőt.
12. Folyékony (dúrva): old, folyékonnyá tesz, elősegíti a nyálképződést, együttérzést, összetartást. 13. Lágy (mridu): lágyságot, finomságot, ellazulást, gyöngédséget, szeretetet, törődést okoz.
14. Kemény (káthina): növeli a keménységet, erőt, merevséget, irigységet, figyelmetlenséget és
érzéketlenséget.
15. Szilárd (szthira): elősegíti a stabilitást, ellenállást, támaszt, székrekedést és a hitet. 16. Mozgó (csata): elősegíti a mozgást, instabilitást, nyugtalanságot és a hitetlenséget. 17. Finom (szúksma): behatol a finom hajszálerekbe, növeli az érzést és az érzelmeket. 18. Kövér (szthúla): ellenállást, elhízást okoz.
19. Felhős (ávila): homályosságot, gyenge észlelést okoz. 20. Tiszta (visáda): megbékít, izolációt, diverziót okoz.
Mindezek közül három fő tulajdonság-párt különíthetünk el: hideg-meleg, száraz-olajos, nehéz-könnyű. A
pittában és a kaphában közös az olajosság; a pittában és vátában a könnyűség; a vátában és kaphában pedig
a hidegség. A többi tulajdonság ellentétes. A következő táblázat a dósákra jellemző alapvető gunákat (tulajdonságokat) tárgyalja:
Váta Pitta Kapha
könnyű könnyű nehéz
hideg meleg hideg
száraz olajos olajos
éles éles lassú
durva csúszós csúszós
mozgó mozgó szilárd
finom finom sűrű
szétterjedő folyékony folyékony
kemény lágy lágy
tiszta tiszta felhős
nyers savas kövér
Mindegyik dósának van egy alapvető íze is. A váta csípős, a pitta savanyú, a kapha pedig édes.
4.5. A DÓSÁKFUNKCIÓIÉSELHELYEZKEDÉSEATESTENBELÜL
A három dósa irányítja a testben lezajló anyagcsere-folyamatok három fázisát: kapha - anabolizmus (beépítés, raktározás); pitta - metabolizmus (átalakítás); váta - katabolizmus (lebontás). Ennek megfelelően a test bizonyos zónáiban domináns a működésük és a jelenlétük. Ha a testet úgy képzeljük el, mint egy hosszú csatornát (amelynek ürege a tápcsatorna a szájtól a végbélig), akkor három szakaszra oszthatjuk, amelyekben az egyes dósák lesznek dominánsak:
4.6. A KAPHAZÓNA
A kapha zóna a fejtől, szájtól a rekeszizomig, illetve a gyomor felső részéig terjed. Ebben a zónában a
kapha elem az uralkodó, a székhelye a mellkasban van. Az ide tartozó szervek: a fej szervei, a gége, garat,
nyelőcső, légcső, hörgők, tüdő, szív, szívburok, rekeszizom, a gyomor felső része. Ezek a szervek nedves váladékokat (nyál, könny, orrváladék, mellhártya váladéka stb.) termelnek, melyek a kaphára jellemző funkciókat - nedvesítés, vegyítés, összekötés, kenés - látják el. Ezek a szervek a kaphára jellemző fehéres, vagy színtelen, nedves és hideg váladékokat termelik.
4.7. A PITTAZÓNA
A pitta zóna a rekeszizomtól a köldökig terjed, és ide tartoznak a gyomor alsó része, a vékonybél, máj,
epehólyag, hasnyálmirigy és a lép. Ezek a szervek a pitta funkcióit elősegítő emésztő, átalakító nedveket termelik, amelyek általában savasak és színesek (sárga, vörös, zöld). Ilyenek a hasnyál, epe, emésztőnedvek és enzimek stb. A pitta székhelye a vékonybélben van. A pitta dósa biztosítja az emésztést, valamint az azt megelőző és kiváltó éhséget és szomjúságot, és az emésztés következményeképpen pedig a testmeleget és a hőmérséklet megőrzését. Ily módon járulékosan a pitta felel az izzadásért, és az érzékszervek, különösen a szemek megfelelő működéséért.
4.8. A VÁTAZÓNA
A váta zóna a köldöktől lefelé húzódik, és beletartozik a vastagbél, végbél, vesék, ivarszervek, és a lábak.
Ezek a szervek üregesebbek, nagyobb teret foglalnak el, mint a többi. Nem termelnek váladékot, hanem a testbe visszaszívják, illetve az ürítéshez elkülönítik a váladékokat. A váta fő székhelye a vastagbél, de a medence- és combcsontokban is jól kifejeződnek sajátságai, mivel azok nagyok, üregesek és kemények. A
váta fő funkciója a mozgatás és a szállítás, és a vastagbélbe kerülő emésztési termékekből visszaszívja a
maradék vizet, eközben ezek sötétednek. A vátára jellemző színek a barna, fekete és lila. Emellett a váta felelős a mozgató szervrendszer működéséért, az idegrendszer impulzusainak továbbításáért, és a légzés folyamataiért is. Általában a váta mozgatja a másik két dósát a testben és a mozgás, változások legfőbb előidézője.
4.9. A DÓSÁKSZEREPE
A dósák a változás hajtóerői a testen belül. Míg a dhátuk és a malák képtelenek önmaguktól a
változásokra, a dósák aktívan előmozdítják azokat a saját természetüknek megfelelően. A váta fő szerepe az elkülönítés és a mozgás, a pittáé az átalakítás és változtatás, a kapha dósáé pedig az összetartás és a cseppfolyósság fenntartása. A dósák szerepét a következő négy pontban foglalhatjuk össze:
1. A dósák a testben bárhová eljuthatnak, a csontvelő és az ivarszövet legmélyebb részeitől a bőr
felszínére és vissza.
2. A dósák működésük során különbséget tesznek a test által visszatartandó és kiürítendő anyagok közt,
és ennek megfelelően működnek.
3. Mindegyik dósa a saját zónájában felszaporodott szennyeződések kiürítésében és a saját területét érintő tápanyagellátás előmozdításában működik a leghatékonyabban.
4. A dósák napi vándorlásai során a salakanyagok a test mélyebben fekvő részeiből az üregesek felé
5. A dósák alváltozatai
Mindhárom dósának öt-öt alváltozata van, amelyek egyedi funkciókat látnak el, és az elhelyezkedésük is különböző. A következő táblázat az aldósák elhelyezkedését, normális és patológiás működését mutatja be.
Az aldósa fajtája és
neve Elhelyezkedése Normális funkció
Rendellenes működés esetén megjelenő betegség
VÁT
A
1) Prána Szív Légzés, nyelés Csuklás, hörghurut, asztma,megfázás, rekedtség
2) Udána Torok Beszéd, hang A torok, orr, fül és szembetegségei
3) Szamána Gyomor,vékonybél A z e m é s z t ő e n z i m e km ű k ö d é s e , t á p a n y agok felszívódása, beépülése
Emésztési zavarok, hasmenés, székrekedés
4) Apána Vastagbél,medence Széklet, vizelet, sperma ésmenstruum kiválasztása H ó l y a g , v é g b é l , h e r é kb e t e g s é g e i , u r o l ó g i a i problémák, cukorbetegség 5) Vjána Szív A k e r i n g é s i r e n d s z e r ttámogatja, pl. vérerek Keringési betegségek, láz,hasmenés
PITT
A
1) Pácsaka Gyomor,
vékonybél Emésztés Emésztési zavarok
2)Randzsaka Máj,lép, gyomor Vérképzés Vérszegénység, sárgaság
3) Szádhaka Szív Memória, más mentális
funkciók Pszichés eredetű zavarok
4) Álócsaka Szemek Látás Látásproblémák
5)Bhrádzsaka Bőr A bőr színe és fénye Bőrbetegségek, ekcéma
K
APHA
1) Klédaka Gyomor Nedvesíti az emésztendő ételt Emésztési rendellenességek
2)Avalambaka Szív A végtagok mozgása Lustaság, tunyaság
3) Bódhaka Nyelv Ízlelés Ízlelési zavarok
4) Tarpaka Szív Az érzékek éltetése Memóriazavarok és az
érzékszervek zavarai
6. Az emésztés folyamata
Az Ájurvédában az emésztés folyamata alatt értenek minden anyag- és energiacsere-folyamatot. A fentiekben láttuk, hogy a dhátuk és a malák nem képesek arra, hogy önmaguktól elvégezzék ezeket a folyamatokat. Hiszen a dhátuk azok, amelyek táplálásra szorulnak, a malák pedig a tulajdonképpeni anyagcseretermékek. Tehát az emésztés folyamatát a fizikai testünket alkotó elemek harmadik kategóriája, a
dósák fogják vezérelni. A megfelelő emésztés nagyon fontos az egészséges állapot megőrzésében. A nem
megfelelő emésztés pedig a betegségek elsődleges forrása lehet.
Az emésztés folyamatában mindhárom dósa tulajdonságai érvényesülnek: a kapha cseppfolyósító és összekötő képessége, a pitta átalakító adottsága, és a váta elkülönítő és szállító minősége is. De az emésztésben a legfontosabb a pitta dósa szerepe.
6.1. AZAGNIÉSAPITTA
A z agniról mint őselemről már tárgyaltunk az előzőkben. A testen belül az agni, vagyis a tűz elem különleges módon nyilvánul meg. Tulajdonságai hasonlóak a tűz elemhez, vagyis a hő és az átalakító képesség jelen van, azonban nem lángol és nem emészti el a testet. A testen belüli agni tehát a biológiai égés, oxidáció folyamata, amely mind az egyes sejtek szintjén, mind az emésztőrendszer szerveinek a szintjén működik. Éppen ezért az ájurvédában is kétféle agnit különböztetnek meg. Az egyik a dzsáthára agni, amely az emésztőszervekben lakozik, mint az emésztés tüze. A másik pedig a dhátu agni, amely a dhátukban lakozik, és a sejtek anyagcseréjét végzi.
Az előző fejezetben említettük a pitta öt aldósáját, amelyek közül főleg a pácsaka pitta felelős a dzsáthára
agni működésének irányításáért. A fentiek alapján megérthetjük a pitta és az agni közötti különbséget. A pitta a
tartály, az agni pedig a tatalom. A pitta szemmel láthatóan is megnyilvánul, míg az agni csak a szervezetben végbemenő emésztő folyamatként mutatja ki a hatását. A pitta képes intelligensen viselkedni, vagyis ha van táplálék, akkor segíti az emésztést, ha pedig nincs, akkor a malákkal együtt kiürül a szervezetből. Az agni viszont folyamatosan és megállíthatatlanul működik, és még akkor is folytatja a munkáját, ha éppen nem áll táplálék a rendelkezésre, például böjt esetén. Ilyenkor előbb a pitta és a kapha dósa elemeit kezdi emészteni, majd a dhátukra tér rá. Éppen ezért hosszas böjt során az ember lesoványodik, és a szövetek is legyengülhetnek.
6.2. EGÉSZSÉGESÉSRENDELLENESEMÉSZTÉS
Az egészséges emésztés során a szervezetbe bevitt táplálékot az emésztőrendszernek sikerül teljes mértékben feldolgoznia, és ezt utána a dósák a dhátuk felé továbbítják, ahol lezajlik a szövetek és sejtek anyagcseréje.
A rendellenes emésztés viszont két jelenséget foglal magába: az egyik a szervezetbe került tápanyagok nem megfelelő feldolgozását, a másik pedig az emésztés és anyagcsere során keletkező méreganyagok nem megfelelő kiürítését jelenti.
6.3. AZAMA
A z ama az elégtelen emésztés során keletkező méreganyagokat jelenti. Ezek különböznek a maláktól, amelyek egészséges emésztés során is keletkeznek, de folyamatosan kiürülnek a szervezetből. Az ama eredete többféle is lehet, pl. mérgező vegyületek, anyagok bevitele (nehézfémsók, tartósítószerek, vegyszerek, gyógyszerek stb.); emészthető, de nem megfelelően megemésztett táplálék (erjedő, rothadó anyagok, szabadgyökök, túlzottan elszaporodó kórokozók), vagy pedig a malák nem megfelelő kiürülése esetén visszaáramló mérgek (vizeletből, székletből, mirigyváladékokból származó méreganyagok).
Az ama károsító hatásai a következő lépcsőfokokban jelentkeznek:
1. A gyomor-bélrendszerben ama gyülemlik fel, nehezítve az emésztés folyamatát. 2. Az ama a dósák vándorlása során eljut a dhátukba, és lerakódik ott.
4. Az ama megzavarja a dósák működését, ami tovább rontja az emésztés hatékonyságát.
5. Az elégtelen emésztés következtében a már amúgy is károsodott dhátuk táplálása elégtelenné válik. 6. A dósák nem képesek megfelelően kiüríteni a malákat, ami tovább növeli a mérgezettséget.
7. Az ama és mala megakadályozza a dhátuk méregtelenítésére és gyógyszerezésére irányuló törekvéseket.
6.4. AZEMÉSZTÉSPRAPÁKASZAKASZA
Az emésztés két szakaszra oszlik. Az első szakaszban, amelyet prapákának nevezünk, a dzsáthára agni játssza a főszerepet. Ebben a szakaszban az étel belekerül a szájüregbe, majd a kapha zónába kerülve nedves és cseppfolyós lesz. A kapha dósa alapvető íze az édes, így az étel is édesebbé válik az emésztésnek ebben a szakaszában.
A pitta zónába érkezve megkezdődik az előkészített étel átalakítása, amely a dzsáthára agni fő tevékenysége. A hőmérséklet emelkedik, a táplálék összekeveredik a pitta zóna mirigyeiből származó savas váladékokkal, és az étel a pitta dósára jellemző savanykás ízt ölti fel.
Végül a váta zónába érve a váta szárító hatása miatt a táplálék használható részecskéi elkülönülnek a használhatatlanoktól, a nedvességtartalom és a térfogat lecsökken, és a táplálékok elkezdenek felszívódni. Itt az étel a vátára jellemző csípős ízt veszi fel.
6.5. A PRAPÁKAEMÉSZTÉSATERMÉSZETBEN
A prapáka emésztés szakaszai nem csak a konkrét élő szervezetek működése, hanem a természet jelenségei során is felismerhetőek. A frissen főzött étel a kapha szakaszban van, és általában édeskésebb, mint a nyers. Ha sokáig állni hagyjuk, akkor megsavanyodik, majd később csípőssé alakul át. Ugyanezt figyelhetjük meg például a szőlő esetében. A must nagyon édes. Ám később megsavanyodik, majd forrni kezd, és csípős ízt ölt fel. Ugyanez történik a káposzta savanyodásánál, vagy a kenyér kelésénél.
6.6. AZEMÉSZTÉSVIPÁKASZAKASZA
A vipáka vagy felszívódás utáni emésztés akkor kezdődik, amikor a tápanyagok már felszívódtak a vastagbél és vékonybél találkozásának zónájából. Ezek után a dósák a dhátuk felé szállítják a tápanyagokat, amelyek mindegyike saját dhátu agnijával rendelkezik, amely képes kivonni azokat a tápanyagokat, amelyek az adott dhátu számára szükségesek, és a dhátu által felhasználható formába alakítják át őket. Elsőként a tápanyagok a rasza dhátuba kerülnek, és a dhátu agni felfogja és átalakítja azt, amire szükség van. A salakanyagokat a kapha összefogja, és a váta visszaszállítja a gyomor-bélrendszerbe. Ugyanígy továbbítódik a maradék táplálék a rakta (vér) dhátu felé, amely főleg a májból és a lépből veszi fel a táplálékokat. Utána a maradék a mámsza (izom) dhátuba kerül, majd a médha (zsír) , aszthi (csont) , maddzsá (csontvelő, idegek), végül a sukra (szaporítószövet) dhátuba. Ha az emésztési folyamat megfelelően zajlik, és a táplálék eljut a
sukra dhátuba is, akkor az emésztési folyamat végső terméke, az ódzsasz jelenik meg. Ezt nehezen lehet
máshogy lefordítani, mint életerő, vagyis az éltető energia esszenciája a testen belül. Az ódzsasz megfelelő jelenléte biztosítja a szervezet egészségét és állóképességét, beleértve a környezeti hatásokkal, fertőzésekkel szembeni immunitást is. Az immunrendszer zavaraival összefüggő betegségek gyakran a prapáka és a vipáka emésztési szakaszok nem megfelelő működésének tudhatók be.
7. A testalkat-típusok: prakriti és vikriti
Hétköznapi tapasztalataink arról tanúskodnak, hogy az emberek, a természetüket, a testalkatukat, sőt még a biológiai működésüket tekintve sem egyformák. Ennek kétféle oka van. Az egyik az, hogy születésünktől fogva más és más adottságokkal rendelkezünk. Ezt a születéskori alkatot prakritinek nevezik. Ugyanakkor az életünk során az életmódunkból és bennünket erő hatásokból adódóan bizonyos változások alakulnak ki. Ha ez eltér a születési alkatunktól, akkor vikritinek nevezzük.
Miből adódik a prakriti? A születésünk, illetve fogantatásunk pillanatában a szervezetünkben az elemek egy bizonyos arányban vannak jelen. Nyilvánvalóan a túlsúlyban levő elemek az őket képviselő dósák működésének túlsúlyát is elő fogják idézni. A másik az élőlény elméjére ható gunák, vagyis kötőerők, amelyek a pszichés alkatát határozzák meg. Természetesen a pszichés alkat és a dósák aránya összefüggenek, és kölcsönösen hatnak egymásra.
Az ájurvéda tanítása szerint az ember számára a születéskori vagy ahhoz hasonló arány az egészséges, és ez tudja biztosítani a dósák és a szervezet megfelelő működését. Amikor a dósák aránya rendellenesen eltorzul, akkor általában a rájuk jellemző tünetek kíséretében betegségek alakulnak ki. Ezt nevezzük vikritinek.
Az egészséges arány tehát nem az, ha mindhárom dósa egyenlő mértékben van jelen, hanem az, amely a
születéskor állt fenn. Egyes esetekben a dósák aránya annyira eltorzul, hogy a prakriti nagyon nehezen felismerhető. Ilyenkor a védikus asztrológia segítségével állapíthatjuk meg a beteg prakritijét és a torzulás mibenlétét.
7.1. A TESTALKAT-TÍPUSOKKATEGÓRIÁI
Egyes emberek testalkat-típusában egy dósa dominál, vagy a váta, vagy a pitta, vagy a kapha. Ilyenkor ennek a dósának az aránya messze meghaladja a másik kettőt. A második kategóriába az úgynevezett
kétdósás típusúak tartoznak. Az ő testalkatukban két dósa körülbelül megegyező arányban van jelen, viszont
erősen meghaladják a harmadikat. A két dósa közül is elkülöníthetjük az erősebbiket. Így váta-pitta, pitta-váta,
váta-kapha, kapha-váta, pitta-kapha és kapha-pitta alkatú személyekről beszélhetünk. A harmadik kategóriába
azok tartoznak, akiknek a testalkatában körülbelül egyenlő arányban vannak jelen a dósák. Ez a legritkább. Ily módon tíz különféle testalkat-típusú személyt különíthetünk el.
A három egydósás típusra jellemző tulajdonságok megismerése után ezek kombinálásával el tudjuk képzelni a többdósás alkati típusokra jellemző tulajdonságokat.
7.2. A VÁTATÍPUS
A váta típusúak általában vagy magasak vagy alacsonyak, ritkán átlagos a testmagasságuk. Gyakran soványak, vékony csontozatúak; alulfejlett izomzattal, és kiütköző vénákkal. A bőrük száraz, repedezett, általában barnás vagy sötét. A fogsoruk nem mindig szabályos, ferde vagy hézagos lehet. Az emésztésük változékony, az étvágyuk néha jó, néha egyáltalán nincs. Gyakran két-három óránként is esznek. Az illető gyakran szenvedhet székrekedéstől, puffadástól és bélszelektől.
A vizeletük és az izzadtságuk kevés, éberen alszanak és gyakran szenvednek álmatlanságtól. Ha felébrednek, nem alszanak vissza könnyen. Gyakran vannak félelmetes rémálmaik. Érzékenyek a hidegre, huzatra és szárazságra, és ez okozhat problémákat is.
Fizikailag aktívak és energikusak, szeretik a sebességet, szeretnek futni, síelni, repülni, de könnyen kifáradnak és nincs állóképességük. Szeretnek mozogni, különösen fiatal korban, de nem túl erősek. Könnyen kapnak izomgörcsöket és húzódásokat, gyakran szenvednek ízületi betegségektől. Kimerülhetnek a túl sok munkától vagy aktivitástól. Fizikailag a leggyengébbek és gyakran szenvednek krónikus betegségektől és idegproblémáktól.
Mentálisan gyorsak, agilisak és gyakran beszédesek. Gyakran fejlett intellektuális képességekkel rendelkeznek és több nézőpontot is meg tudnak érteni. Néha felületesek az elképzeléseik és mechanikusan beszélnek. Nehezen tudnak döntéseket hozni. Bár sokféle véleményt ismerhetnek, néha nem tudják eldönteni, hogy melyik a helyes, így a nézeteik változékonyak.
Gyakran jó tanárok, jól értenek a számítógépekhez és a tömegkommunikációhoz. Jártasak a gondolkodásban, írásban és az adatszervezésben, statisztikában. Jó zenészek is lehetnek, de túl érzékenyek lehetnek a hangra. Erősen társasági emberek, szeretnek másokkal találkozni, mégis néha magányosan élik az életüket. Ez gyakran azért van, mert túl sok a mondanivalójuk, és nem tudják miként kifejezni, nem pedig azért, mert zárkózott természetűek.
A legtöbb szenvedést a félelem okozza nekik. Az aggodalmak, depresszió, bizonytalanság is gyakran zavarhatják őket. Nehezen tudnak egy dologra koncentrálni és a figyelmük könnyen elterelődik. A memóriájuk gyakran rövid és rosszul emlékezhetnek bizonyos dolgokra. Nem mindig teljesen urai a testüknek és az elméjüknek, és egy kicsit esetlenek lehetnek. Kedvesen és érzéssel kell megközelíteni őket, mint egy virágot. Könnyen megriadhatnak, és hajlamosak a visszavonulásra, ha erőteljesen közelednek hozzájuk.
7.3. A PITTATÍPUS
A pitta típusúak általában átlagos magasságúak és testfelépítésűek. Jól fejlett izomzatuk van, a bőrük gyakran világos vagy piros és zsíros. Hajlamosak a pattanásokra, kiütésekre és más gyulladásos bőrbetegségekre. A szemük is érzékeny, gyakran bevörösödik vagy begyullad. A napfényre is érzékenyek, gyakran szemüvegesek. A hajuk vékony, vörös vagy szőke, hajlamosak a korai őszülésre. A fogínyük lágy és könnyen vérzik. Érzékenyek a melegre és kedvelik a hűsítő dolgokat.
Az étvágyuk gyakran jó vagy túlzott is lehet. A székletük, vizeletük és köpetük gyakran nagy mennyiségű és sárgás, mivel sok epét tartalmaz. Gyakran laza a székletük vagy hasmenésük van. Könnyen izzadnak, és izzadságuk, valamint egyéb váladékaik átható szagúak lehetnek. Hajlamosabbak a sebesülésekre és vérzésekre, mint más típusok. Az alvásuk közepes hosszúságú; de nem mindig jó. Sok álmuk van, amelyek erőszakosak vagy zavaróak is lehetnek.
Hajlamosak a haragra, általában agresszívak és uralkodó típusúak. Erős akaratuk van és tetteikben túlzottan indulatosak vagy akaratosak lehetnek. Szeretnek vezetők lenni, de fanatikusak vagy érzéketlenek is lehetnek. Szeretik használni az erejüket és hajlamosak lehetnek a vitákra vagy az erőszakra. Szeretik a színeket, a drámát és a szenvedélyt. Szónokok, énekesek, festők vagy táncosok is lehetnek belőlük.
A pitta típusúak gyakran nagyon intelligensek, jó felfogóképességűek és jó a megkülönböztető képességük. Jó tudósok lehetnek belőlük, jól értenek a mechanikához és matematikához. Szeretnek szerszámokkal, fegyverekkel vagy vegyszerekkel dolgozni. Kutató elméjük van, ezért sikereket érthetnek el felfedezőként vagy feltalálóként. Jó pszichológusok lehetnek, és mélyen belelátnak a dolgokba.
A legtöbb rendőr és katona is pitta alkatú, valamint az ügyvédek és politikusok is. Van érzékük a törvényekhez és a büntetéshez, ugyanakkor néha híján vannak az együttérzésnek és nehezen tudják mások nézőpontját látni.
A pitta típusúakat taktikával és érzékenységgel kell megközelíteni, mivel nem szeretik, ha irányítják őket és megmondják nekik, hogy mit csináljanak. Figyelembe kell venni természetes intelligenciájukat, logikai és megkülönböztető képességüket. Ha valaki ellenkezik velük, akkor csak felébreszti természetes dühüket, és nem segít nekik megérteni a kérdést. Szeretnek barátságban vagy közös megegyezés alapján egy bizonyos cél érdekében cselekedni. Ezeken a közös célokon keresztül lehet vezetni őket.
7.4. A KAPHATÍPUS
A kapha típusúak általában alacsonyak és tömzsi alkatúak. Néha magasak is lehetnek, de akkor is vaskosak. A bőrük vastag és az izomzatuk nagy. Hajlamosak az elhízásra és vizenyősödésre, hacsak nem vigyáznak nagyon. A mellkasuk jól fejlett és széles. A szemük nagy, fehér és vonzó, nagy szempillákkal. A hajuk dús és vastag szálú. A fogaik nagyok, fehérek és vonzóak. Könnyen elalszanak, néha túl sokat alszanak és lusták. Szenvedhetnek a hidegtől és nedvességtől, de jó az állóképességük.
Hajlamosak a nyálkás, hurutos megbetegedésekre, tüdő- és légzőszervi panaszokra. Ödémától és gyenge veseműködéstől is szenvedhetnek. Hajlamosak az elhízásra is.
A kapha típusúak érzelmi emberek. Sok szeretettel, odaadással és lojalitással rendelkeznek. Ugyanakkor az erős vágyak, ragaszkodás és mohóság is jellemző lehet rájuk. Romantikusak, szentimentálisak, könnyen és felszínesen tudnak sírni. Magukkal ragadóak és gyakran ráakaszkodnak másokra.
Konzervatívak, a viselkedésükben és hiedelmeikben gyakran hagyományőrzők. Szeretnek valahova tartozni és ritkán lázadnak. Nagyon elégedettek és úgy szeretik elfogadni a dolgokat, ahogy azok vannak.
Szilárd, de néha maradi emberek. Nem szeretik a változásokat és még akkor is nehezen tudják megtenni, ha akarják. Barátságosak, különösen az ismerőseikkel, közeli kapcsolatban maradnak a családjukkal. Ugyanakkor nehezen tudnak idegenekkel vagy külföldiekkel kapcsolatot teremteni. Nem szeretnek ugyan megbántani másokat, de gyakran érzéketlenek is lehetnek mások igényei iránt. Nem értik a célzásokat. Gyakran kell őket kritizálni vagy szembekerülni velük ahhoz, hogy valamilyen lépésre rávegyük őket.
Mentálisan lassúbbak a többi típusnál, de amit megtanulnak, azt nem felejtik el. A tanulás során sok ismétlésre van szükségük. A legtöbbször nem a sajátjuk a kreativitás vagy találékonyság, de jól és gyakorlatiasan tudnak kivitelezni különböző dolgokat. Jobban tudnak megvalósítani egy elképzelést, mint kitalálni. Szeretik a dolgokat formába önteni, intézményeket és létesítményeket létrehozni.
A kapha típusúak jó szülők és gondviselők. A nők jó anyák és feleségek. Jól értenek a sütéshez, főzéshez, házimunkához. A férfiak és szakácsok vagy vendéglátósok lehetnek. Mivel nagy mellkasuk, tüdejük és jó hangjuk van, kiváló énekesek lehetnek belőlük. Szeretik gyűjteni a vagyont és megtartani azt, amijük van. Az ingatlanüzletben vagy a bankszakmában sikeresek lehetnek.
Az ilyen személyeket határozottan kell megközelíteni és lassan fognak reagálni. Gyakran fel kell őket rázni ahhoz, hogy cselekvésre bírjuk. Erőteljesen, határozottan és célratörőn kell bánni velük.
7.5. A PRAKRITIÉSAVIKRITIKAPCSOLATA
A prakriti a természetes, születési arányt jelenti, amelyben a dósák megfelelően tudnak működni, és éppen ezért nem okoznak betegségekre utaló tüneteket. Amikor ehhez képest egy dósa túlsúlyba kerül, akkor természetszerűleg a másik kettő működése alábbhagy, és a túltengő dósára jellemző betegségtünetek jelentkeznek. Tekintsük át a dósák természetes és rendellenes működését!
A kapha prakriti tápanyaggal és terjedelemmel szolgál, viszont, vikritiként elhízást okozhat. A kapha alkatú ember anyagcseréje általában lassú, de ha túlteng a dósa, akkor túlzottan lelassul, bélrenyheséget okozhat. A nyugodt, kiegyensúlyozott, elégedett emberből levert, unott, lusta, kapzsi lesz. Ha a dósa túlsúlyos, akkor az illető túl sokat alszik, elhízik, és olyan betegségek jelennek meg, mint pl. a homlok- és arcüreggyulladások, légzőszervi bántalmak, allergia, cukorbaj, emésztési rendellenességek, ödéma.
A pitta prakriti erőteljes étvágyat okoz. Azonban ha túlsúlyba kerül, akkor az étvágy változó lehet, hol féktelen, hol gyenge, az illető rendszertelenül kezd étkezni. Az eredetileg erős anyagcsere szintén túlpöröghet, és így már elveszíti a hatékonyságát. A kedves, barátságos, merész, gyors emberből heves, izgatott, dühös, zavaros ember lesz. Bőrpanaszok (kiütés, pattanás), szemproblémák, kopaszodás, gyomorsav-problémák, máj-epehólyag betegségei, fekélyek, vastagbélgyulladás és fejfájás alakulhat ki.
A váta prakriti könnyű testsúlyt és aktív mozgást biztosít. A vikriti azonban kóros soványságot és hiperaktivitást, majd következetes kimerülést okozhat. A gyors emésztés és ürítés lelassulhat az energiahiány miatt. A gyorsan döntő és cselekvő ember elbizonytalanodhat, elégedetlenné válik, lelki problémákba bonyolódik, az amúgy is száraz bőre még jobban kiszárad, az érzékeny ízületei merevvé válnak, a végtagjai pedig hidegek lesznek. Alvászavarok, fáradékonyság, székrekedés, rendszertelen bélműködés, lesoványodás, bőrszárazság, idegrendszeri és ízületi panaszok a váta vikriti leggyakoribb szimptómái.
8. A dósák dinamikája
8.1. A GUNÁKDINAMIKÁJAA fentiekben említést tettünk arról, hogy a dósák dinamikus erők, amelyek a szervezet elemeinek, a
dhátuknak és a maláknak a működését irányítják. Ez a dósák dinamikájára, vagyis ritmikus változásaira
vezethető vissza, amelyik a természet körforgása során univerzális szinten is zajlik. Így függ össze a mikrokozmosz (az emberi szervezet) és a makrokozmosz (az univerzum). Arról is szó esett, hogy az anyagi univerzumon belül a gunák, vagyis a kötőerők irányítanak mindent. A gunák állandó változásban és közelemben vannak egymással, és ez biztosítja a köztük fennálló dinamikus egyensúlyt. Minden egyes jelenségben megnyilvánul a gunák hatása, vonatkozzon az akár a táplálékokra, akár a szokásokra, akár az életmódra, vagy a lakóhelyre. A napszakok változása során például a kora reggeli órákban a szattva (jóság) kötőereje uralkodik. Ez a legjobb időszak a meditációra, elmélyülésre, a szentírások tanulmányozására. Napközben a radzsasz (szenvedély) kötőereje kerül túlsúlyba. Az emberek aktivitása növekszik, dolgoznak, ide-oda utazgatnak, idegeskednek és konfliktusokba keverednek egymással. Este viszont a tamasz (tudatlanság) kötőereje kezd eluralkodni. Ebben az időszakban történik a legtöbb erőszakos cselekedet, bűntény, az emberek alkoholt isznak, mulatnak, szerencsejátékokat játszanak és tiltott szexuális életet élnek. Ez az időszak csupán a pihenés érdekében használható ki megfelelően. A kötőerők állandó váltakozása hozza létre a dósák dinamikáját, amely nem csak pszichés, hanem fizikai szinten is befolyásolja a szervezetünk működését.
8.2. A DÓSÁKVÁLTAKOZÁSAAZÉLETSZAKASZOKBAN
Az emberi test működésének első életszakasza a fogantatástól a születésen át a serdülőkorig tart. Ezt a szakaszt a kapha elem uralja. A kapha elem fő tulajdonságai a nedvesség, a növekedés és gyarapodás elősegítése és a nehézség. A magzat teste folyékony szövetekből (sukra - reproduktív szövetek) alakul ki, és a magzati lét alatt, valamint utána is jó sokáig csak folyékony, kapha jellegű ételeket fogyaszt (tápfolyadék a köldökzsinóron át, anyatej). A magzat folyékony közegben, a magzatvízben úszik. Ennek a szakasznak a fő jellemzője a növekedés és a súlygyarapodás, a zsírszövet szaporodása. A gyermek csontjai keményednek, a koponyája, fogai és körmei is szilárdabbak lesznek. Az életnek ebben a szakaszában gyakoribbak a kapha-túltengésből adódó betegségek.
A serdülőkortól a középkorúság végéig a pitta elem az uralkodó. A test ekkor már nem növekszik annyira a méreteiben, inkább a nemi szervek és a pitta által uralt másodlagos nemi jelleg kezd kifejlődni. Mivel a női nemi jellegre sokban hat a kapha dósa is, a nők általában előbb érnek be, mint a férfiak. Az életnek ebben a szakaszában a pittára jellemző aktivitás, tevékenység, és különböző eredmények elérése is jellemző, amely pszichológiai szinten segíti a felnőtté válást és az avval járó felelősségérzet kialakulását. Erre az időszakra a
pitta dósa zavaraival kapcsolatos betegségek a legjellemzőbbek, pl. bőrpanaszok, emésztési
rendellenességek stb.
A középkor végétől az élet végéig a váta dósa hatása az uralkodó. Ilyenkor az ember aktivitása, energiája lecsökken, a bőr szárazabb és ráncosabb lesz, a testsúly és a rugalmasság lecsökkenhet, a szervezet víztartalma lecsökken, így a szövetek pusztulnak, s az ízületek funkciója is romlik. Az anyagcsere és az alvásigény lecsökken. Erre a szakaszra a váta dósával kapcsolatos megbetegedések a legjellemzőbbek; pl ízületi, keringési panaszok, idegrendszeri problémák, fájdalmak, az emlékezet és az agyi funkciók is leromlanak.
8.3. A DÓSÁKÉSAZÉGHAJLAT
Az éghajlat olyan környezeti tényező, amit számos körülmény befolyásol. Elsődleges jellemzői a hőmérséklet, annak váltakozása, a szél, csapadék, páratartalom és a napfény mennyisége. Ezeket a földrajzi elhelyezkedés, domborzat, évszakok és napszakok is befolyásolják. A dósák hatását az időjárás terén is érdemes figyelemmel kísérni, hiszen vannak olyan betegségek, amelyek pl. bizonyos időjárási körülmények között jönnek elő vagy erősödnek. A váta hatása a késő délutáni időszakban, a száraz szeleket hozó őszi időben, a sivatagokban és a szeles hegyekben érezhető legjobban. A pitta hatása délben, erős napsütésben,
nyáron és a trópusokon a legerősebb. A kapha hatása pedig korán reggel, amikor minden harmatos, tavasszal, az esős időszakok alatt és a nedves, párás erdőkben érvényesül a legjobban.
8.4. A DÓSÁKÉSAZÉVSZAKOK
Az évszakok körforgása során szintén váltakozik a dósák dominanciája. A kapha évszak általában a hideg és nedves hónapokat jelenti. A mérsékelt égövben, az északi féltekén ez a november végétől márciusig tartó időszak. Ilyenkor a kaphára jellemző nyálkás, hurutos légúti megbetegedések és a fej üregeinek gyulladása a jellemző betegségek. Ez az influenzajárvány időszaka. A monszunéghajlattal rendelkező helyeken a nyár végi esős évszak során is jellemző a kapha befolyása.
Tavasszal, ahogyan a Nap hatása erősödik, a kapha uralmát lassan a pitta uralma váltja föl. Ez egészen augusztus végéig eltart. Ilyenkor nagyobb a hőmérséklet, több a napsütés, és a szervezetben a pitta irányította folyamatok erősebben zajlanak. A napszúrás és a leégés tipikus pitta-betegségek. Nyáron gyakoriak a hasmenéssel járó emésztési rendellenességek, fertőzések is, mert a környezetben lezajló
prapáka emésztés is gyorsabban zajlik.
Az ősz a váta dósa dominanciáját hozza. Ilyenkor növekszik a szárazság, az idő szeles és hűvös lesz. Az ízületi panaszok gyakoribbak, és más váta-panaszok is felléphetnek, például a bőr, ajkak szárazsága, a körmök repedezettsége, és a végtagok hidegsége, merevsége. A váta hatása a tavaszi szeles időszakban is prominenssé válik, hiszen az okozza a kaphára jellemző nedvesség kiszáradását, és a meleg levegőáramlását. Az egyes évszakokban uralkodó dósák hatását a megfelelő öltözködéssel, táplálkozással és életmóddal kall ellensúlyozni.
8.5. A DÓSÁKÉSAHOLDCIKLUS
A Hold havonta egyszer körbehalad az égbolton, és találkozik a Nappal. Ezt nevezzük újholdnak, mert ekkor látható a Hold karimája a legkisebb mértékben. Utána, ahogyan távolodik a Naptól, a mérete és a hatása növekszik, míg telihold idején a legnagyobb lesz, és utána ismét csökken, ahogyan közeledik a Naphoz. A holdciklus így két 15 napos szakaszra osztható, az egyikben növekszik, a másikban csökken a Hold. A Hold a kapha dósát és a vízelemet irányítja, míg a Nap a pitta dósát és a tűz elemet. Teliholdkor a
amely fokozatosan csökken a következő újholdig. A két dósa váltakozásának a dinamikáját a váta dósa befolyásolja, amely ezeknek megfelelően a holdciklusok közepe felé fejti ki a legnagyobb hatását.
8.6. A DÓSÁKÉSANAPSZAKOK
A dósák dinamikus változása és ennek megnyilvánulása a szervezet működésében a legerősebben a
napszakok váltakozásával összefüggésben mutatkozik meg. Reggel hat és tíz óra között a kapha dósa a legerősebb. Ilyenkor a kaphára jellemző tünetek, pl. asztmás rohamok gyakrabban fordulnak elő. Délelőtt tíz és délután kettő között a pitta dósa az uralkodó. Ilyenkor az emésztőrendszer pitta szakasza aktív, fokozott éhséget és szomjúságot érezhetünk. Délután kettőtől este hatig a váta dósa hatása erősödik fel. Ez a kiválasztó és ürítő folyamatok, valamint a mozgás felerősödik. Este hattól tízig ismét a kapha dósa az uralkodó. Ez az időszak a legjobb a pihenésre. Este tíztől hajnali kettőig újfent a pitta kerül túlsúlyba. A napközben a prapáka emésztés során feldolgozott tápanyagok ilyenkor épülnek be a szövetekbe, ez a vipáka emésztés legfontosabb időszaka. Ilyenkor szintén jó a pihenés és a mély álom. Hajnali kettő és hat között ismét a váta dósa uralkodik. Ilyenkor jobb minél előbb felkelni, a váta ürítő hatásnak engedelmeskedve megszabadulnia maláktól, és frissen zuhanyozva a vátára jellemző intellektuális tevékenységekbe (meditáció, olvasás, tanulás) foghatunk.
