Andorka Rudolf: Bevezetés a szociológiába / Fogalmak és Válaszok/

1.

fejezet. A szociológia mint tudomány

Egy társadalom a szociológusok többsége szerint nem egyszerűen a társadalom tagjainak összessége, mert van bizonyos struktúrája (szerkezete). Társadalmi struktúrán a legáltalánosabb értelemben az egyének és társadalmi csoportok közötti viszonylag tartós viszonyokat (pl.alá- és fölérendeltséget) értjük.

Intézmény:

A társadalom tagjainak többsége által végzett tevékenységek alapvető módja,mintája.

Az intézményekhez normák és értékek tartoznak, amelyek az intézményesült viselkedést előírják, továbbá megszegését büntetik.

Kultúra:

Az anyagi javak,normák és értékek együttese.

Homo oeconomicus:

A klasszikus közgazdaságtan emberképe.

Miszerint az ember mindig racionálisan dönt, cselekszik, továbbá a haszna maximalizálására törekszik, azaz összehasonlítja az adott cél eléréséhez szükséges ráfordításokat és az általa elérhető hasznokat, és úgy dönt, hogy az adott ráfordítással maximális hasznot érjen el, vagy megfordítva- az adott hasznot a lehető legkisebb ráfordítással érje el.

Homo sociologicus:

A szociológia emberképe, miszerint az ember tevékenységében a társadalmi normákhoz

igyekszik alkalmazkodni. E normák hátterében értékek állnak. A normákat és értékeket a társadalom tagjai gyermekkori szocializációjuk sokán sajátítják el.

Ideológia:

Olyan világkép, amely az emberek egy részének érdekeit szolgálja

VITAKÉRDÉSEK

1. Megismerhető-e az igazság a társadalom tudományos kutatása útján?

A szociológusok többsége azt vallja, hogy ha soha nem is lehetünk biztosak abban, hogy

megtaláltuk az igazságot, kutatásaink közelebb visznek a megismeréshez, azaz minden új hipotézissel, amelyet a megcáfolódott korábbi hipotézis helyett fogalmazunk meg, közelebb kerülünk az igazsághoz. Tudományfilozófiai vitakérdés, hogy a tudományok – közöttük a szociológia – úgy fejlődnek-e, hogy a korábbi ismeretekre építve egyre több új ismeretet halmozunk fel, vagy pedig „tudományos forradalmak” útján, vagyis úgy, hogy idővel felismerjük, hogy halmozódó ismereteink nem magyarázzák meg a valóságot, ezért félredobjuk az addigi megközelítést, az új kérdéseket fogalmazunk meg, azaz új nézőpontból közelítünk az igazsághoz.

2. A homo oeconomicus vagy a homo sociologicus, vagy esetleg valamely más tudomány emberképe áll-e közelebb a valósághoz?

A szociológia a többi társadalomtudománytól emberképe tekintetében is különbözik.

Közismert a klasszikus gazdaságtan emberképe, a homo oeconomicus. Eszerint az ember mindig racionálisan dönt, a haszna maximalizálására törekszik. A szociológia viszont a homo sociologicus (Dahrendorf 1958, Andorka 1995) emberképből indul ki. Eszerint az ember tevékenységében a társadalmi normákhoz igyekszik alkalmazkodni. E normák hátterében értékek állnak. A pszichológiában több emberképpel is találkozhatunk, de valamennyi irányzat súlyt helyez az egyéni lelki tényezők szerepére, pl. a pszichoanalízis szerint az egyént jelentős mértékben tudat alatti motívumok irányítják, és ezek erősebbek a haszonmaximalizálásnál és a normakövetésnél.

Ennek alapján beszélhetünk homo psychologicusról is. A politkatudomány többnyire abból indul ki, hogy az embert alapvetıen a hatalomvágy, a hatalom megszerzése és megtartása mozgatja. Ezt az emberképet homo politicusnak nevezhetjük.

3. Mire használható és mire nem a szociológia? A társadalmi önismeret növelésére, konkrét problémák megoldására, előrejelzésre, tervezésre, a jövőbeli társadalmi fejlődés kimutatására?

Nyilvánvalóan a szociológiában jártas egyén jobban megérti a társadalmat, amelyben él,

ezért jobban tud védekezni minden manipulációval, demagógiával, félrevezető nézettel szemben. Konkrét társadalmi problémák megoldását segíti elő azzal, hogy ismereteket ad

ezeknek a problémáknak a megismeréséhez.

Felhasználható az előrejelzésben és tervezésben – az igazi tudomány kritériuma egyes vélemények szerint, hogy előre jelezni tudja az eseményeket, folyamatokat. Nagy

történeti fordulatokat, gyors és radikális változásokat a szociológia általában nem tud elıre jelezni, megjósolni. Társadalmi tervezés – pl. egy település fejlıdését lehet lehet politikai eszközökkel befolyásolni, azonban illúzió, hogy a társadalom egésze központilag tervezhetı.

A szociológia nem alkalmas arra, hogy a gazdasági és társadalmi fejlıdés nagy

évszázados irányait, változásait megjósolja. Robert K. Merton (1980) – amerikai szociológis – szerint a szociológia középszintő törvényszerőségek kutatására használható, azaz legfeljebb középszintő elméleteket fogalmazhat meg. Középszintő elmélet az olyan elmélet, mely egy jól definiálható jelenség (pl. deviáns viselkedések) elıfordulását értelmezi egy adott társadalomban és korszakban.

Minden szociológusnál felvetıdik a szociológia tudománya és a politikai cselekvés közötti viszony kérdése. Max Weber vizsgálta a legmélyebben a tudósi és a politikai tevékenység közti különbségeket.

A tudósnak szerinte arra kell törekednie, hogy megállapításait, ismereteit, módszereit – szemléletes példája szerint – a hívı katolikus és a szabadkımőves egyformán felhasználhassa. A tudós számára a legfıbb érték, hogy a

tudományos igazságot kimondja, legalábbis közeledjen afelé. a politkus ezzel szemben arra törekszik, hogy hatalomra jusson, a hatalmat megtartsa, vagy – Max Weber fennköltebb megfogalmazásában – politikai céljait, eszményeit a társadalomban megvalósítsa. A szociológusnak ügyelni kell arra, hogy véleménye megformálásában ne a kormányzat igényeit, hanem saját tudományos meggyızıdéseit kövesse.

5. Lehet-e a szociológus tárgyilagos, amikor a társadalmi jelenségeket kutatja? Melyek az objektivitás feltételei?

A tudománynak objektív megállapításokat kell megfogalmaznia, s a tudományt nem

befolyásolhatják a kormány, a pártok, a különbözı társadalmi csoportok, de még a kutató saját politikai nézetei, érdekei sem.

Négy fontos következtetés megfogalmazható:

A szociológusnak tisztában kell lennie azzal, hogy minden társadalomtudós munkásságát, így az övét is 

szükségképpen befolyásolja a saját társadalmi helyzete, politikai állásfoglalása.

A szociológusnak arra kell törekednie, hogy kutatásait minél kevésbé befolyásolják a saját értékei, minél inkább 

az objektív igazság, a valóság feltárását szolgálja.

A társadalmi valóság tárgyilagos szociológiai feltárása szükségszer

 ően elısegíti a társadalmi viszonyok javulását.

A szociológus az eredmények közzétételekor és elemzésekor semmiképpen sem hagyhatja figyelmen kívül azt, 

hogy tudományos megállapításait milyen célra, milyen ügyek alátámasztására lehet felhasználni. Törekednie kell arra, hogy a kutatás eredményeit tárgyilagosan mutassa be.

2.

fejezet. A szocilógia története

Elsı megfogalmazója Claude Henri Saint-Simon (1760-1825). Az ipari társadalomban az emberek kormányzását fel fogja váltani a dolgok adminisztrációja. A gazdasági és társadalmi folyamatokat tervezni fogják. Az ipari

társadalomban a vezetı osztály szerinte tudósokból, bankárokból, ipari vállalkozókból, mérnökökbıl fog állni.

Kapitalista rendszer:

A kapitalista társadalom alapvetı jellemzıje, hogy a tıkésosztály áll a munkásosztállyal szemben, a tıkések kizsákmányolják a munkásokat. A munkások személyileg szabadok, de megélhetésük érdekében kénytelenek bérmunkásként eladni munkájukat a tıkéseknek, akik a termelıeszközök birtokában vannak.

Szocialista rendszer:

A szocializmusban a jövedelmeket a végzett munka arányában osztják el. A szocialista rendszer másik fı jellemzıje a termelıeszközök társadalmi tulajdonba vételében látták.

Formációelmélet:

Egy nagy történelmi fejlıdési elmélet, miszerint az emberiség az ısközösségi társadalom után a rabszolgatartó, a feudális, a kapitalista és a szocialista rendszeren megy keresztül, míg végül a fejlıdés a kommunista társadalomban csúcsosodik ki. A rabszolgatartó társadalomtól a kapitalista társadalomig a kizsákmányolás jellemezte a rendszert.

Konfliktuselmélet:

Marx tétele, hogy a konfliktus az emberi társadalmak lényegéhez tartozik, sıt a konfliktus a társadalmak fejlıdésének egyik mozgatóereje. A mai szociológia konfliktuselméleti irányzata azt állítja, hogy minden emberi társadalomban voltak ,vannak és lesznek konfliktusok. Ezen irányzat szerint a konfliktus pozitív szerepet játszik, ha a társadalom intézményei azt megfelelıen tudják kezelni, de súlyosan veszélyeztetheti is a társadalom integrációját és ezáltal fennmaradását is,ha kezelhetetlenné válik.

Harmoniaelmélet:

A szociológia konfliktuselméleti irányzatával szemben áll a funkcionalista irányzat, vagy harmóniaelmélet, amely a társadalmak lényegét az együttmőködésben látja, és a konfliktusban társadalmi problémát lát. Ez az irányzat igen kritikus Marxszal szemben.

Bürokrácia:

A racionalizálódás megnyilvánulása a gazdasági,társadalmi és politikai szervezetekben a bürokratizálódás. Webernél a bürokrácia azt jelenti,hogy a szervezetek az ügyeket pontosan meghatározott szabályok szerint intézik. A bürokratás között pontos munkamegosztás érvényesül, szakismereteik, pontosan megfogalmazott követelmények alapján választják ki ıket. A bürokrácia mőködése tehát kiszámítható.

Fenomenológiai szociológia:

Alfred Schütz dolgozta ki, lényege,hogy a szociológiai kutatás figyelmének az emberek mindennapi életére kell irányulnia, azaz hogyan értelmezik az emberek az ıket körülvevı társadalmi környezetet, hogy igazodnak el a társadalomban.

Funckionalizmus:

Szokás fı harmóniaelméletnek nevezni. Talcott Parsons (1902-1979) vezette be a szociológiába. Abból indul ki,hogy minden társadalomnak 4 feladatot kell ellátnia, azaz 4 funkciója van, és ennek megfelelıen minden társadalmon mint rendszeren belül négy további alrendszer mőködik:

Manifeszt funkció:

(Robert Merton ) Manifeszt= nyílt ( pl nagy és gyors kocsit azért vesznek az emberek, hogy biztonságosan és gyorsan közlekedjenek)

Latens funció: = rejtett funkció

elıbbi kocsis példánál, hogy a vásárló láthatóvá tegye magas társadalmi státusát.

Strukturalizmus:

A nyelvtudományban jelent meg, a nyelvekben megtalálható struktúrák kutatására helyezte a súlyt. Claude Lévi-Strauss francia etnológus vezette be a társadalomtudományokba.

Szimbolikus interakcionizmus:

Mead elméletére támaszkodik. A társadalmat az emberek közötti kapcsolatok, interakciók megfigyelésén keresztül kívánja megismerni. A makroszociológiai kérdések helyett a mikroszociológiai jelenségekre, a mindennapi életre, az emberek közötti kapcsolatokra összpontosítja a figyelmét.

VITAKÉRDÉSEK

1. Marx, Durkheim vagy Weber gondolataiból melyeket lehet a mai társadalom vizsgálatában felhasználni?

Karl Marx (1818-1883) vezette be a szociológiában ma is használt fogalmakat és

gondolatokat: a társadalmi-gazdasági formációk, közöttük különösen a feudalizmus és a kapitalizmus,a társadalmi osztályok, a konfliktusok, mint a társadalom lényegéhez tartozó jelenségek, az elidegenedés, a gazdasági alap és felépítmény viszonya. Erısen hat ma is a szociológiára Marx azon tétele, hogy a konfliktus az emberi társadalmak lényegéhez tartozik, sıt a konfliktus a társadalmak fejlıdésének egyik mozgatóereje. Marx szerint a szocialista társadalomban eltőnik a konfliktus, a kommunizmusban teljes lesz a társadalmi harmónia. Emile Durkheim (1858-1917) a társadalmi integráció feltételeit kereste. Az anómia fogalmát Durkheim dolgozta ki és vezette be a szociológiába. Ha a normákban való egyetértés meggyengül, megnı a különféle társadalmi problémák gyakorisága. A társadalmon belüli konszenzus és szolidaritás megteremtésében nagy jelentıséget tulajdonít a vallásnak.Fontos tétele, hogy a társadalmi tényeket csak más társadalmi tényekkel lehet megmagyarázni. Az öngyilkosság ugyan egyéni cselekedet, de az öngyilkosság gyakorisága társadalmi tény, ezért nem magyarázható az egyének tulajdonságaival, hanem csakis társadalmi tényekkel. Max Weber (1864-1920) Marx elméleteire, gondolataira reagált. Szerinte a társadalmi szerkezet differenciálódik a gazdaság, a hatalom, az életmód és a megbecsültség dimenzióban. Weber a hatalomnak, és ezáltal a politikának sokkal több figyelmet szentelt, mint Marx. Megkülönböztette a hatalmat, mely a fizikai kényszer fenyegetésén alapul, és az uralmat,

A racionalizálódás megnyilvánulása a gazdasági, társadalmi és politikai szervezetekben a bürokratizálódás. Kortásaival ellentétben Weber szerint a társadalomban és a történelemben nem determinisztikus törvények, hanem valószínőségi jellegő összefüggések érvényesülnek.

2. A Parsons-féle funkcionalizmus és a nyugati marxisták vitájában kiknek miben volt igazuk?

A funkcionalizmust Talcott Parsons (1902-1979) vezette be a szociológiába. Abból indul ki, hogy minden

társadalomnak négy feladatot kell ellátnia, azaz négy funkciója van, és ennek megfelelıen minden társadalom mint rendszeren belül további alrendszer mőködik:

politika – a társadalom céljainak meghatározása 

gazdaság – az eszközök hozzárendelése a célokhoz, vagyis a célok megvalósítása. 

kultúra – a társadalom tagjainak, tevékenységüknek integrálása 

személyiség – a társadalom fennmaradásához szükséges értékek és normák átadása az egyik nemzedékt

 ıl a

másiknak, szocializáció

A funkcionalizmus másik kiemelkedı amerikai képviselıje, Robert Merton (1910-) nem fogalmazott meg Parsonéhoz hasonló elméletet, viszont több kritikus ponton módosította és kiegészítette a funkcionalizmust, így elfogadhatóbbá tette azt a szociológusok többsége számára: - rámutatott, hogy egy-egy fennálló intézménynek, normának, hiedelemnek nemcsak funkciói, hanem diszfunkciói (hátrányos hatásai) is lehetnek. - megkülönböztette a manifeszt (nyílt) és a latens (rejtett) funkciókat, ezáltal lehetıvé tette, hogy a szociológiai elemzés a jelenségek felszínénél mélyebbre hatoljon. - ugyanaz az intézmény, norma, hiedelem funkcionális lehet a társadalom egyik osztálya és diszfunkcionális a másik osztálya számára. Marxista irányzatok - a korán elhunyt C. Wright Mills (1916-1962) az amerikai szociológia „fenegyereke”volt. Bírálta Parsons fogalmi és Lazersfeld módszertani fetisizmusát, velük ellentétben a „szociológiai fantázia” szükségességét hangoztatta. Közel állt a marxizmushoz a Frankfurti Iskola, amely Frankfurtban jött létre az 1920-as években. Az iskolához tartozó tudósok: Max Horkheimer (1895-1973), Theodor W. Andorn (1903-1969) továbbá – a második és harmadik nemzedékbıl – Jürgen Habermas. A Frankfurti Iskola tagjai az antiszemitizmus gyökereit a személyiségben, az antiszemitizmusra hajlamos személyiség kialakulásának okát pedig a gyermekkorban kapott nevelésben keresték, mutatja a pszichoanalízis hatását a

gondolkodásunkra. A Frankfurti Iskola ma is élı és publikáló képviselıje Jürgen Habermas (1929- ). Inkább filozófus, mint elméleti szociológus. Habermas vitatkozott egyrészt a pozitivista szociológusokkal (Papp 1976), másrészt a funkcionalistákkal, különösen Luhmann-nal. Könyvet írt a történelmi materializmus rekonstrukciójáról, ebben messze eltávolodott a marxizmus eredeti tanításaitól.

3. Szükség van-e közösségekre a mai társadalmak jó mőködéséhez?

James Coleman egyik tanulmányában azt hangsúlyozta, hogy a modern társadalmakban egyre nagyobb szerepet játszanak az ember alkotta társadalmi szervezetek, s az ezekben felmerülı elosztási és kontroll problémák

kezeléséhez újfajta közösségek és szabályok szükségesek. A szélsıséges individualizmus reakciójaként jelent meg a kommunitarizmus, vagyis a „közösségiesség” irányzata. (Walzer 1980, Etzioni 1988, Bellah et al.1991, Honneth 1993) Ez az elmélet 2 ponton ellentmond az individualizmusnak: - az egyes emberek jóléte és a társadalom mőködése érdekében szükség van közösségekre - továbbá az erkölcs és azt alátámasztó értékek nélkül a modern gazdaság és a politikai demokrácia nem képes hatékonyan mőködni

4. Szükség van-e erkölcsre és értékekre a modern gazdaság és a demokrácia mőködéséhez? Lehet-e társadalmi egyetértést teremteni az erkölcsi normákat és értékeket illetıen?

Néhány évtizeddel ezelıtt meglehetısen általános volt az a felfogás, hogy szükséges az egyetértés a modern társadalomban a normákat és értékeket illetıen. Mind Durkheim, mind Parsons és ıt követıen a funkcionalisták úgy gondolták, hogy a társadalom mőködése szinte elképzelhetetlen a közös normák és a mögöttük álló értékek hiányában. Ha egy adott személy megszegi ezeket a normákat, akkor deviánsnak minısül, ha pedig az egész társadalomban meggyengülnek a normák és az értékek, akkor bekövetkezik az anómia állapota, amely a társadalom egészét veszélyezteti. Még a Frankfurti Iskola és a harmadik nemzedékhez tartozók is ez egész rendszerre nézve veszélyesnek látták, ha az alapelveket illetı konszenzus megszőnik, mert ezáltal a legitimáció vész el. A mai nyugati társadalmak azonban, különösképpen az amerikai, egyre inkább multikulturálissá váltak, vagyis egyre nagyobb számú, a többségtıl eltérı nemzeti és vallási kultúrájú ember él bennük. Ez a tény az alapja annak a liberális társadalomfilozófusok egy része által vallott felfogásnak, hogy nem lehet és nem szabad norma- és

értékkonszenzusra törekedni, ezeknek hiányában kell a modern társadalom intézményeit alakítani úgy,hogy azok mőködıképesek legyenek. John Rawls Politikai Liberalizmus c. mővében azt mondja, hogy az értékekben nem lehet megegyezni, csak demokratikus eljárási szabályokban. Aki ezeket elfogadja, annak eltérı értékeit és normáit a társadalomnak tolerálnia kell. Mások, akik a kommunitárius irányzatokhoz állnak közelebb, változatlanul hangsúlyozzák, hogy a közös értékek és általános elfogadott viselkedési normák nélkül sem a gazdaság, sem a társadalom, sem pedig a demokratikus politikai intézmények nem mőködıképesek.

3 . fejezet Egyenl

őt

lenség, szegénység

Egyenlıség: megkülönböztethetı a poziciók egyenlısége és a poziciókba való bejutás esélyeinek egyenlısége. A

poziciók egyenlısége azt jelenti hogy a társ. minden tagjának, foglalkozásától, iskolai végzettségétıl stb. függetlenől, egyenlı a jövedelme. Tágabb értelemben az egyenlıség kiterjed a lakásviszonyokra, vagyonra, lakóhelyre, sıt az elégedettségre is. A poziciókba való bejutás esélyeinek egyenlısége azt jelenti, hogy a társadalom minden tagjának egyenlı esélye van arra, hogy a magasabb jövedelmet és más privilégiumokat biztositó poziciókba bejusson.

Méltányosság: méltányosnak nevezzük a társadalmi berendezkedést, a jövedelemeloszlást stb, ha minden

állampolgár akkora javadalmazásban részesül, amelyik arányos a társadalomnak nyújtott szolgálatával. ( a társ., ahol ez megvalósul a „meritokrácia”.)

Igazságosság: igazságosnak nevezik azt a társadalmat vagy jövedelemeloszlást, amelyet a társadalom minden tagja

elfogadhatónak tartana egy olyan kiinduló helyzetben, amikor még nem tudja, hogy kedvezıbb vagy kedvezıtlenebb poziciót fog elfoglalni a társadalomban.

Szegénység: szegénynek mondjuk egy társadalmon belül azokat, akiknek jövedelme a kiválasztott szegénységi

küszöbnél alacsonyabb. A szegénységi küszöb lehet egy valamilyen módszerrel meghatározott létminimum, ebben az esetben beszélünk abszolút szegénységrıl. De a szegénységi küszöböt meghatározhatjuk az adott társadalomban átlagos jövedelem valamilyen százalékában, ebben az esetben beszélhetünk relativ szegénységrıl. Végül szegénynek mondhatjuk a társadalom legalacsonyabb jövedelmő részét, pld. 10 vagy 20 százalékát. A szegénységfogalmat ki lehet terjeszteni olyan módon, hogy nemcsak az alacsony jövedelmőeket tekintjük szegényeknek, hanem azokat is, akik más ok miatt (betegség, alacsony iskolai végzettség) vannak az átlagosnál lényegesen rosszabb helyzetben. Az utóbbi tipusú szegénységet szokták deprivációnak (valamitıl való megfosztottságnak) is nevezni.

Létminimum: az az összeg, mely egy embernek szükséges ahhoz, hogy alapvetı szükségleteit minimális szinten ki

tudja elégiteni. Legtöbbször úgy számitják ki, hogy összeállitanak egy, a tápanyagszükségletet fedezı lehetı legolcsóbb étrendet, és ennek árához hozzáadják az egyéb szükségletek fedezésének százalékosan becsült ktg-ét.

Szegénységi küszöb: az a jövedelemszint, amelynél kisebb jövedelmőeket szegénynek tekintjük. A szegénységi

küszöb lehet a létminimum, de meghatározható más módon is, pld az átlagjövedelem bizonyos százalékában.

Deciliseloszlás: a szociológiai adatfelvétel során megfigyelt értékek 10 egyforma esetszámú kategóriába rendezése a

megfigyelt értékek nagysága szerint. A legalsó decilisbe kerül pld a megfigyelteknek az a 10 százaléka, akinél a legalacsonyabb értéket figyelték meg, a második decilisbe a köv legalacsonyabb 10 százalék stb.

GDP- gross domestic product – bruttó hazai termék. Az adott évben belföldön elıállitott termékek és szolgáltatások

összege, pontosabban a hozzáadott értékek (a kibocsátás és ráforditás különbsége) összege, az állóeszközök amortizációjának levonása nélkül. A nemzetgazdaság évi teljesitményét méri. Az egy fıre jutó GDP-t nem lehet egyértelmően a jólét mutatójának tekinteni, mert a jólétet számos olyan pozitiv és negativ tényezı

(környezetszennyezés stb) is befolyásolja, amelyet a GDP-ben nem vesznek számitásba.

Munkanélküliségi arány: másképp munkanélküliségi ráta. A regisztrált munkanélküliek száma osztva a

gazdaságilag aktiv népesség (foglalkoztatottak és munkanélküliek összege) számával. Regisztrált munkanélküli az, akinek nincs munkaviszonya, nem nyugdijas, nem tanuló és munkát keres.

Jóléti állam: -nak nevezzük azoknak a jóléti programoknak az együttesét, amelyeken keresztül az állam

messzemenıen gondoskodik polgárainak jólétérıl. A jóléti államok a II. VH. Után fejlıdtek ki Nyugat-Eu-ban. Az általuk nyújtott támogatások méretei és konkrét tipusai is meglehetısen eltérıek.

Jóléti programok: ide soroljuk a nyugdijat, a táppénzt, a balesetbiztositást, a munkanélkülibiztositást, a családi

támogatásokat(cs.pótlék, anyasági segélyek stb) az ingyenes eggüellátást, és némelyek az ingyenes oktatást is.

1. A szegénység okai általában a világon, a fejlett országokban és speciálisan a magyar társadalomban.

Általános okok:

Szélsıséges álláspontok: Biológiai adottságok határozzák meg az intelligencia szintet, öröklıdik.(nem bizonyított), A gazdasági-társadalmi rendszer jellege és mőködése, azt kell megváltoztatni. Egyéb álláspontok:

Mőveltség és iskolai végzettség terén fennálló hátrányok. - oktatás

Rossz testi és lelki egyészségi állapot – a krónikus betegek, rokkantak helyzete A csonka (egyszülıs) családok válnak szegénnyé. – ık mintájukat átörökítik

Nagyjából a fenti 3 elmélet ötvözése a „szegénység kultúrája” elmélet: A szegény rétegbe tartozóknak egy egészen különös viselkedési norma és értékrendszere, vagyis kultúrája van. Ez megakadályozza ıket abban, hogy a

szegénységbıl kiemelkedjenek, viszont az ezzel járó terheket könnyebben elviselik.

Életciklus-jelenség: Különféle demográfiai események (házasságkötés, özvegyülés, válás, az átlagosnál több gyermek születése)

A fejlett országokban a szegénység:

közvetlen oka: bár az egy fıre jutó jövedelem országos átlaga emelkedett, a jövedelemegyenlıtlenség nıtt (Németországban is),a társadalom legalacsonyabb szintő kategóriájának helyzete romlott.

közvetett oka: a kormányok arra törekedtek, hogy adópolitikájukkal és a társadalmi juttatások megnyirbálásával átformálják a jövedelem-eloszlást.

További okok: Munkanélküliség, f

 ıként a tartós munkanélküliség

Amerikában a gyermekek körében is egyre meghatározóbb a szegénység, ezzel szemben az id

 ısebb emberek

között általánosságban csökkent a szegénység aránya Egyszül

 ıs családok Az egyedül él

 ı idıs nık között gyakoribb a szegénység Etnikai kisebbség, bevándorlók, segédmunkások 

Demográfiai események (gyermek születése, nyugdíjkorhatár elérése, özvegyülés, válás) 

Magyarországon:

A szocialista korszakban: a reálbérek 1978-ig nıttek, azután csökkentek. A rendszerváltás óta: 1990-tıl a jövedelem-egyenlıtlenségek lényeges emelkedése Oka: a GDP csökkenése, a munkanélküliség, az infláció

2. Milyen jövedelem-egyenlıtlenségeket tartunk kívánatosnak vagy elfogadhatónak a mai Magyarországon?

Kívánatos lenne a skandináv szintő – mint a szocializmusban volt. 95-ben akkora volt mint Nyugat-németországban és nem szeretnénk elérni az USA, vagy pláne a latin-amerikai szintet. Az elfogadható egyetlıtlenségek mértéke – elméletek. (3)

1. Az egyenlıtlenségek szükségszerőek, kívánatosak

Elitista álláspont: az elit az átlagnál tehetségesebb, intelligensebb, stb., ezért magasabb jövedelmeket érdemelnek. 

Libertariánus álláspont: minden állami beavatkozás a szegények érdekében, sérti a gazdagok szabadságjogait és 

diktatúrához vezet.

Funkcionalista szociológiai iskola: a fennálló jövedelemeloszlás azt tükrözi, hogy a társadalom tagjai mennyire 

hasznos funkciót töltenek be a társadalom számára.

2. A mérsékelt egyenlıtlenség elfogadható, de az esélyek legyenek egyenlıek Akik erre az álláspontra helyezkednek, azokat Amerikában liberálisnak, Európában szociáldemokratáknak nevezik. Az igazságos társadalom két fı elve:

a társadalom minden tagjának egyenl

 ı joga van az alapvetı szabadságjogokhoz, addig a határig, míg az összeegyeztethetı a társ többi tagjának hasonló teljes körő szabadságához.

a társadalmi egyenl

 ıtlenségeket úgy kell elrendezni, hogy azok hosszabb távon a legszegényebbek helyzetét is javítsák, s a társ minden tagjának egyenlı esélye legyen a kedvezı poziciókba jutáshoz.

3. Teljes egyenlıség = egalitárius álláspont

Marx és Engels szerint a kommunista társadalomban a teljes egyenlıség megvalósul. A szocializmusban ezt sem lehetségesnek, sem kívánatosnak nem tartották, ehelyett a munka szerinti elosztást hirdették.

A mai magyar társadalomban kívánatos cél: 1.a társadalmi egyenlıtlenségek minden olyan

csökkentése, ami a gazdasági fejlıdést nem hátráltatja és nem korlátozza elfogadhatatlanul az egyéni szabadságot. 2. Senkinek se kelljen élnie a létminimumnál kisebb jövedelembıl, és senki se szenvedjen egyéb tényezık miatt súlyos hátrányokat.

3. Melyek az egyes különösen veszélyeztetett kategóriák – a romák, a gyerekek, a munkanélküliek – szegénységének okai, és milyen eszközökkel lehetne szegénységüket enyhíteni?

A szegénység okai:

Romák: alacsony iskolai végzettség; azonos képzettség mellett is kisebb az esélyük a foglalkoztatásra; alacsonyabb státusú munkát kapnak; magas gyermekszám

Gyermekek: csökkent a társadalmi jövedelmek (pl. családi támogatások) reálértéke; nincs keresetük;

Munkanélküliek: nincs rendszeres keresetet biztosító munkahelyük, vagy nem részesülnek elegendı nyugdíjban; szerkezetátalakulás, gyárbezárások, racionalizálás a rendszerváltás után sok munkanélküli, de nehéz volt munkához jutni; a jövedelmi egyenlıtlenségek dinamikusan növekedetek, és a jövedelmi pozíciók átrendezıdtek. Megoldás: gazdasági fejlıdés, jóléti rendszere

4. Milyen fokú és milyen jellegő reform szükséges a magyarországi jóléti rendszerben?

A jóléti rendszer reformja, nem pedig a leépítése szükséges, egy, a magyarországi lehetıségeknek megfelelı korszerő jóléti rendszert kellene felépíteni. Minden egyes jóléti támogatásfajta reformját külön-külön kell megvizsgálni, figyelembe véve, hogy a reform kiket érinthet hátrányosan, milyen messzemenı hatásai lehetnek, és a várt

megtakarítások mellett milyen többletköltségeket okozhat (pld jövedelemigazolások ellenırzése) Kívánatos lenne, ha az állami szociálpolitika mellett nem állami szervezetek, intézmények (egyházak, egyesületek) is minél nagyobb részt vállalnának a szegénység enyhítésében. Végül a családok fontossága miatt szükséges lenne a családokat segíteni.

Volt szocialista országok: gyerekek hátrányos, idısek relatíve elınyös helyzetben Csehországban,

Lengyelországban és Magyarországon a 18 év alattiak szegénységaránya az átlag másfélszeresénél is magasabb, de néhány nyugat-európai országban (Ausztria, Hollandi, Anglia) is átlag feletti Belgium, és némely északi ország: éppen fordítva a gyerekek jóléti helyzete az általánosnál kedvez ıbb, az idıseké rosszabb.

Többi európai ország: fiatalok és idısek szegénységkockázata között nincs jelentıs különbség

6. Milyen idıszakokat tudunk megkülönböztetni az egyenlıtlenségek alakulásában Magyarországon a rendszerváltást követıen?

Tóth István szerint az egyenlıtlenségek alakulása hazánkban a rendszerváltás után:

1. szakasz (az 1890-es évek eleje): gazdasági recesszió, szerkezetátalakítás – jövedelmi egyenl

 ıtlenségek

dinamikus növekedése, a jövedelmi pozíciók átrendezıdése. Gyárbezárások, 1991-92-ben hónapok alatt 600.000 munkanélküli. Munkajövedelmüket egy alacsonyabb munkanélküli segély váltotta fel.

2. szakasz (az 1890-es évek közepe): az egyenl

 ıtlenségek (ugyan kisebb mértékben)

tovább nıttek. Ennek két oka:

A talpon maradt sikeres piaci szerepl

 ık jövedelemtöbbletre tettek szert, így még jobban elhatárolódtak a munkanélküliektıl, még nagyobb differenciáltságot kialakítva.

Csökkent az egyes társadalmi jövedelmek (munkanélküli segély, családi támogatások) reálértéke fokozódó

 

gyermekszegénység.

3. szakasz (az 1890-es évek vége): a jövedelmi pozíciók stabilizálódtak 

7. Hogyan alakítják az egyes társadalmi tényezık a szegénységbe kerülés kockázatait?

Akik nagyobb valószínőséggel lesznek szegények: Alacsony iskolai végzettség

 őek (értelemszerően: a magas iskolai végzettségőek kisebb valószínőséggel lesznek szegények, és így tovább)

A betanított és segédmunkások 

A munkapiacról kiszorulók (a munkanélküliek és az els

 ı állásukat keresık, a

háztartásbeliek és az egyéb inaktívak) A roma etnikumhoz tartozók 

Bizonyos demográfiai jegyeket hordozók (sokgyerekes családok tagjai, a gyermeküket 

egyedül nevelık, özvegyek)

A hátrányos kisrégiókban és településeken lakó 

8. Miben különbözik a szegénység statikus és dinamikus értelmezése?

A szociológiai és statisztikai adatgyőjtések döntı többsége keresztmetszeti szemlélető, ez

pedig azt a benyomást alakíthatja bennünk, hogy mind az elınyös, mind pedig a hátrányos (szegénységi) helyzetek statikusak, tartósak, alig alakíthatóak. A követéses vizsgálatok azonban kimutatták, hogy az egyének és családok pozíciója nem feltétlenül konzerválódik. A modern társadalom egyik alapjellemzıje éppen az egyének társadalmi pozíciók közti cserélıdése, az a jellegzetesség, hogy a társadalom nem kasztosodik. Ennek alapja a modern társadalmak dinamizmusa, a folytonos gazdasági és társadalmi innováció és verseny, a gazdaság hullámzása. Ez a jellemzı Magyarországon is tapasztalható volt a rendszerváltás után: a jövedelmi pozíciók között intenzív cserélıdés volt megfigyelhetı, tehát a 90-es években egyszerre volt jelen az elszegényedés és a szegénységbıl való kilépés. Sıt a szegénység ma sem „eleve elrendelt” helyzet: szegénnyé válhatunk, de a szegénységbıl ki is lehet emelkedni. Ami ezeket a változásokat elıidézi: a munkapiac közvetítette gazdasági dinamika (foglalkoztatottból munkanélküli, majd abból újra foglalkoztatott); és az egyén életútjának demográfiai eseményei (gyermekvállalás, várás, özveggyé válás).

9. Milyen változások következtek be a 90-es években Magyarországon a szociális ellátás területén?

Mérsékl

 ıdött a jóléti újraelosztás terjedelme: 1991 és 2001 között 5 százalékponttal mérséklıdött a szociális jellegő készpénzes kiadások aránya.

N

 ıttek a keresetarányos társadalombiztosítási kifizetések, a szociális összkiadásokon belüli megnıtt az önkormányzati segélyek részaránya, de csökkentek a központi családtámogatások és a munkanélküli segélyek.

A munkanélküli járadék, az anyasági támogatások és a szociális segélyek egyre nagyobb arányban jutnak el a 

legalacsonyabb jövedelmőekhez. A nyugdíjaknál ilyen nem volt megfigyelhetı ezek a kifizetések inkább a középsı jövedelmi helyzetőeknél

koncentrálódtak.

5.fejezet.Társadalmi szerkezet és rétegződés

társadalmi szerkezet: a társadalmon belüli különböző pozíciók közötti viszonyokat értjük a társadalmi szerkezeten.

Konkrétabban a különböző pozíciókat betöltő egyének és csoportok közötti viszonyokat jelenti.

státusz: a társadalmi szerkezeten belül státuszok vannak, a státuszok betöltői meghatározott szerepek szerint

viselkednek és ezek a szerepek meghatározott viszonyokat írnak elő. (Pl. A bérmunkás köteles a vezető utasításait követni.) társadalmi rétegződés: a különböző ismérvek – mint foglalkozás,beosztás,munkahely,iskolai

végzettség,lakóhely alapján megállapított társadalmi kategóriák helyzetének eltérése,hierarchikus sorrendje az‐ életkörülmények és az életmód különböző dimenzióiban. A kategóriák lehetnek az osztályok,a rétegek vagy más kisebb társadalmi csoportok. Minden esetben hierarchikusan rendeződnek el.

társadalmi osztály: a termelőeszközökhöz való viszony alapján definiált társadalmi kategória. Eredeti marxi

értelmezés szerint 3 osztály: 1. termelőeszközöket nem birtokló munkások, 2. kisiparosok, kereskedők, önálló parasztok 3. tőkések, nagybirtokosok, akik bérmunkásokat foglalkoztatnak

kategória. státuszcsoport: Kolosi Tamás (1984) definíciója alapján a státuszcsoport az olyan egyének vagy családok csoportja, akik az általa használt hét dimenzióban együtt véve hasonló helyzetben vannak.

elit: a társadalmi hierarchia csúcsán elhelyezkedő kis létszámú az uralkodó osztálynál szűkebb csoportot.(A‐ ‐ szociológiában hatalmi elitről beszélünk) presztízsvizsgálat:(amerikai szociológiában) társadalmi szerkezet és‐ rétegződésvizsgálatának egyik módszere. A megkérdezettek meg kell nevezniük az egyes foglalkozások

„presztízsét”. 3 vagy 5 fokú skálán értékeltetik a különböző foglalkozásokat és ennek átlagából lesz a presztízs mérőszáma. (Magyarországon Kulcsár Rózsa(1985) végzett országos presztízsfelvételt.)

társadalmi gazdasági státusz: P.Blau és O.D. Duncan (1967) ‐ minden kis foglalkozási csoport számára meghatároztak egy „társadalmi gazdasági státusz” (SES) pontszámot és ezeket használták fel a‐

mobilitáselemzéseikben.

kulturális tőke: P. Bourdie szerint 3 féle tőke: pénztőke,kulturális tőke és szociális tőke. A kulturális tőkén a műveltséget érti. Ezek a tőkék egymásba konvertálhatók, átválthatók. Pl. akinek jó kapcsolatai vannak (szociális

tőke) az könnyen jut vagyonhoz (pénztőke).

szociális tőke: P. Bourdie a társadalmi kapcsolatokat érti ez alatt. A társadalmi hierarchia csúcsához való

feljutáshoz nemcsak pénztőke kell, hanem kultúrális és szociális tőke is,mert ezek nélkül nem hagyják‐

érvényesülni az uralkodó osztályba. új osztály: Az új osztály M. Gyilasz (1957) jugoszláv kommunista politikus könyve,melyben azt írja,hogy a kelet európai szocialista társadalmak ugyanolyan osztálytársadalmak,mint a‐ kapitalisták,csak a szocialista társadalmakban az állami és pártbürokrácia a termelőeszközök tényleges tulajdonosa és ezáltal az uralkodó osztály. A szocialista országok elítélték Gyilasz újosztály elméletét, de mégis nagy‐ befolyása volt ezen országok szociológusaikra.

Vitakérdések:

1.Inkább az együttműködés vagy a konfliktus jellemzi a társadalmakat?

A harmóniaelméletek szerint: az emberi társadalmakat alapvetően a tagok együttműködése jellemzi,a konfliktus csak kivételes és diszfunkcionális jelenség. Konfliktuselmélet szerint: minden emberi társadalmat alapvetően jellemzi a konfliktus,de ez nem feltétlenül káros,mert a konfliktusok viszik előre a társadalmi fejlődést,konfliktus nélkül a társadalom változatlan állapotban maradna. Csereelméletek szerint: a társadalom tagjai egymással javakat cserélnek,de nem csak anyagi javakat,hanem eszmei,szellemi javakat is.(szeretet,segítség,megbecsülés stb.) Kényszerelméletek szerint: a javak átadás sokkal inkább kényszer alatt történik,nem egyenrangú felek útján. Lenski szerint a harmóniaelmélet hívei a konzervatívok, a konfliktuselmélet hívei a radikálisok. Ő maga, a hatalmat tartja az egyenlőtlenség forrásának.

Konfliktuselmélet megfogalmazói: Marx és Engels

2. Mely fogalmak alkalmasabbak a magyar társadalom szerkezetének elemzésére a szocialista korszakban és a rendszerváltás után: osztályok, rétegek, státuszcsoportok, társadalmi milliők, társadalmi helyzetek az elit és a hatalomnak alávetettek?

1945 előtt a magyar társadalom:

• Az ország lakosságának a fele a mezőgazdaságból él,iparosodás még csak kezdeti stádiumban van • a „középosztály” rész viszonylag kicsi,a társadalom max 1/5 ét tette ki ‐

• a társadalom legszegényebb rétegei a mezőgazdasági munkások,mezőgazdasági cselédek ,kisbirtokos parasztok • jövedelem egyenlőtlenség nagyon nagy,nagyobb mint a korabeli Németországban vagy az Egyesült Államokban Matolcsy szerint

• 2 világháború között Erdei Ferenc szerint kettős társadalom létezett M.o on: ‐

1. történelmi nemzeti társadalom (rendis jellegű),ahova az egyházak,az államhivatalnokok,történelmi arisztokrácia,nagybirtokosok,úri középosztály,nemzeti kispolgárság

2. modern polgári társadalom,ide tartoznak a kapitalista vállalkozók,polgári származású arisztokrácia,kapitalista kispolgár,kisipar és kiskereskedelem,szabad értelmiségiek,polgári középosztály,munkásság

A parasztság és a mezőgazdasági munkásság a „társadalom alatt” él Erdei szerint.

1945 től kezdve 20 éven át ‐ a „két osztály egy réteg” modell uralkodott a magyar társadalomtudományokban.

(sztálini modellnek is nevezik). Eszerint a szocialista társadalmak szerkezetét és rétegződését úgy lehet leírni,hogy abban a termelőeszközökhöz való viszony alapján 2 osztály:

1. munkásosztály (állami tulajdonon keresztül részesül a termelőeszközök tulajdonában)

2. termelőszövetkezeti parasztság (szövetkezeti tulajdonon keresztül részesül a termelőeszközök tulajdonában) Ezek mellett kisebb „maradék” kategóriák vannak: kisiparosok,1950 es évek elején pedig a „kulákok”,1960 után‐ pedig ide tartozott az egyéni gazdálkodó parasztság is. Ferge Zsuzsa féle modell (1968): munkajelleg csoportok:

1. vezető és értelmiségi

2. középszintű szellemi (technikus) 3. irodai

5. betanított munkás 6. segédmunkás

7. mezőgazdasági fizikai munkás vagy egyszerűbben paraszt 8. nyugdíjas

A Ferge Zsuzsa féle modell és ennek továbbfejlesztéséből, melyek a foglalkozások jellege alapján különítette el a társadalmi kategóriákat,rétegmodellnek,a kategóriákat pedig rétegnek nevezték. Ferge Zsuzsa

rétegződésvizsgálatából és a későbbi adatfelvételekből kitűnt:

• a magyar társadalomban lényeges jövedelemegyenlőtlenségek vannak

• a szellemi foglalkozásúak kategóriáján belül lényegesek a különbségek a vezetők, az értelmiségiek és az irodai foglalkozásúak között

• a munkásságon belül lényeges különbségek vannak a szakmunkások és a szakképzetlen munkások között • a társadalmi rétegek hierarchikus sorrendje az 1 főre jutó átlagos jövedelem terén hasonlít a Nyugaton megfigyelt jövedelmi hierarchiához, bár a rétegek közötti jövedelem különbségek Magyarországon kisebbek

1980 as években 2 elméleti modell született a magyar társadalom szerkezetéről: ‐ 1. Szelényi Iván (1990):

Abból indul ki,hogy a második gazdaság és a piac fokozódó szerepe lényegesen megváltoztatja a társadalom szerkezetét.(Erdei Ferenc féle „kettős társadalom” ra visszautal) ‐

Ábra magyarázat: A nagyobb háromszög, aminek a csúcsa is magas az állami redisztribúció elvei szerint működő gazdaságon alapul,a másik,a kisebb háromszög a piaci gazdaságon,ezen belül a második gazdaságon. Az elsőnél rendi jellegű hierarchia érvényesül,csúcsán a káderbürökrácia áll,a második inkább osztályjellegű hierarchia csúcsán a magánvállalkozókkal.

2. Kolosi Tamás L modellje: Szelényi modelljét gondolta tovább. ‐

Mindketten arra utaltak,hogy a magyar társadalom fejlődése abba az irányba halad,hogy a „piaci háromszög” megnő és az állami redisztribúcióé csökken.

A rendszerváltás után:

• A piac és a többpárti demokrácia intézményein alapuló társadalom lett! • A rétegek közti különbségek nőttek

• A társadalmi státuszok rendszere átalakult,egyes státuszok eltűntek (pártkáderek), mások megjelentek (munkanélküli,nagyvállalkozó) és az egyes státuszokhoz tartozó kiváltások és hátrányok is megváltoztak. • Fontos momentum: privatizáció a piac és a redisztribúció aránya 2/3 1/3 re változott szemben a� ‐ ‐ szocializmusban, ahol ez pont fordítva volt.

• Viszony növekedett a munkanélküliség.‐‐> a munkájukat elvesztők egy része tartósan elhagyta a munkaerőpiacot, inaktív lett

• Visszaesett: nehézipar, mezőgazdaság,ami a szocializmusban jelentős volt

• Megnőtt a multinacionális vállalatok száma Magyarországon (külföldi tőke beáramlásával)

• Nagyvállalati szerkezetet felváltotta a több, kisebb vállalatszerkezet nőtt a munkanélküliek száma, nyugdíjasoké is

• viszont nőtt a foglalkoztatottság a szolgáltatásokban: elsősorban pénzügyi és humán szolg. területén

A jövedelmi és életkörülmény különbségek növekedése a rendszerváltozás óta: ‐ 2003 ban Magyarországon a‐ nagyvállalkozók,középvállalkozók valamint a szabad foglalkozású értelmiségek társadalmi helyzete a legjobb. Vagyon és fogyasztás alapján: gazdálkodók,felső és középvezetők,beosztott értelmiségiek Lakás körülmény‐ szerint: felső és középvezetők,egyéni vállalkozók ‐

Kolosi Tamás és Róbert Péter olyan osztálysémát hoztak létre, ahol a foglalkozási pozíciót és a társadalmi

státuszhierarchiában elfoglalt helyet is magában foglalja. Ezek alapján 5 csoport:

• Elit: (3%) nagy és közepes vállalkozók,státusindex felső tizedébe tartozó felsővezetők és értelmiségiek ‐ • Felső középosztály: ‐ (8%) az előbbi kategóriából kimaradt felsővezetők,a státusindex felső tizedébe tartozó középvezetők,egyéni gazdálkodók és vállalkozók,valamint a státusindex 6 9. tizedébe tartozó értelmiségiek ‐ • Középosztály: (31%) az eddig be nem sorolt középvezetőket, gazdálkodókat,vállalkozókat,

értelmiségieket,alsóvezetőket,egyéb szellemi foglalkozásúakat,a státusindex felső 3 tizedébe tartozó szakmunkások • Munkásosztály: (38%) az eddig be nem sorolt szakmunkások,szakképzetlen és mezőgazdasági munkások közül a státusindex 4. vagy annál magasabb tizedébe kerülnek

• Depriváltak: (20%) a státusindex alsó 3 tizedébe tartozó szakképzetlen és mezőgazdasági fizikai munkások Az osztályzásból kimaradtak,akiknek sosem volt foglalkozásuk.

3.Kik alkották az uralkodó osztályt a szocialista korszakban és kik alkotják a rendszerváltás után?

A szocialista korszakban a politikai és gazdasági vezetőket,bürokráciát tekintették az uralkodó osztálynak. Konrád György és Szelényi Iván 1970 es években azt fogalmazták meg,hogy az értelmiség úton van,hogy uralkodó‐ osztállyá váljon. Majd Szelényi után azt írta,hogy ez nem sikerült az értelmiségnek. Valójában a mai magyar szociológia egyik legérdekesebb vitakérdése is ez: hogy a rendszerváltás után kik válnak az uralkodó osztállyá: az értelmiségiek,a vállalkozók,tőkések,az állami bürokraták vagy a magán és állami vállalatok,bankok menedzserei? ‐

4. Elpolgárosodik-e a munkásosztály a fejlett országokban és Magyarországon?

2 tudományos vita: Az első vita az 1960 as években folyt arról, hogy vajon elpolgárosodik e a munkásosztály.‐ ‐ Az 1960-as években a második világháborút követő időszak kivételes kedvező gazdasági konjunktúrája, gyors gazdasági növekedése következtében Nyugat Európában és Észak Amerikában a munkásoknak egyre‐ ‐ ‐ nagyobb része érte el azt az életszínvonalat, amely korábban a középosztályokat, a polgárságot jellemezte: saját házban lakott, személygépkocsija, mosógépe, telefonja, televíziója volt. Marx jóslata a munkásosztály

elnyomorodásáról tehát láthatóan megcáfolódott. A szociológusok által felvetett kérdés ebben a helyzetben az volt, hogy a „jómódban élő" munkás munka körülményei, életmódja, gondolkodása és nem utolsósorban politikai‐ véleménye, pártpreferenciája közeledett e a középrétegekéhez. A kérdésnek konkrét politikai tartalma volt: ha‐ ugyanis a munkásosztály valóban elpolgárosodik, akkor a szocialista és szociáldemokrata pártok programjának a politikai színkép közepe felé célszerű közelednie, hogy az elpolgárosodó munkások szavazatait megtarthassák, Ellentétben az elpolgárosodó munkásosztály tételének képviselőivel, (Zweig 1961), J. Goldthorpe és D. Lockwood (1968; 1969) azt próbálták bizonyítani, hogy a magas bérű és közel irodai körülmények között dolgozó munkások sem válnak „polgárokká". Az angliai Lutton városában lévő üzemekben foglalkoztatott munkások három

csoportjából vettek mintát: az igen magas és korszerű szakképzettségű szakmunkásokból, a hagyományos szakmunkásokból és a betanított munkásokból. E munkásokkal és családjaikkal készítettek interjúkat munkakörülményeikről, életmódjukról, aspirációikról, a szakszervezetekhez való viszonyukról és politikai nézeteikről. A kutatási kérdés az volt, hogy vajon a legmagasabb bérű és leginkább „fehérgalléros" munkát végző magas szakképzettségű munkások közelebb állnak e a középrétegekhez, mint a hagyományos szakmunkások és‐ betanított munkások, vagy e három csoportot továbbra is összekötik a tipikus „munkás” jellemzők‐ . Arra a

következtetésre jutottak, hogy a munkások általában, és azokon belül a legmagasabb szakképzettségű munkások is, inkább munkások maradtak, mint elpolgárosodtak, tehát megcáfoltnak látták a munkásosztály elpolgárosodásának tézisét Következtetéseiket utóbb sokan bírálták, és mint az 1990 es években megindult második vita is mutatja, a‐ tényleges fejlemények is megkérdőjelezték állításaikat.

S. M. Ljpset és szerzőtársai az 1990 es évek elején az International Sociology folyóiratban felújították és‐ határozottabban fogalmazták meg azt a már korábban mások által is képviselt véleményt, hogy az osztályok elhalnak vagy enyhébben fogalmazva jelentőségük csökken a társadalom tagjai viselkedésének, elsősorban‐ ‐ politikai állásfoglalásainak meghatározásában (Clark Lipset 1991; Clark Lipsct Renipel 1993). Érvelésüket‐ ‐ ‐ arra a fejlett országokban széles körben megfigyelt tényre alapozták, hogy a különböző pártok elsősorban a‐ jobbközép pártok és a szociáldemokrata pártok szavazótáborának társadalmi összetétele egyre kevésbé‐

különbözik. Egyre több munkás szavaz jobbközép pártokra, például Angliában a Konzervatív Pártra, és egyre több, a középrétegekhez tartozó személy, elsősorban értelmiségi és állami alkalmazott szavaz a szociáldemokrata pártokra, így például Angliában a Munkáspártra. Amennyiben ez a tendencia valóságos (amit egyes szociológusok vitatnak), Goldthorpe nak és Lockwoodnak a 25 évvel ezelőtt a „jólétben élő munkás" vizsgálat alapján‐

megfogalmazott következtetése tévedés volt.

Lipset és szerzőtársai a munkások egy része jólétének emelkedésén kívül több más magyarázatot adnak elő a munkásosztály fent leírt preferenciáira:

1. a jóléti állam juttatásai, azáltal hogy minden állampolgár megkapja őket, enyhítették az osztályellentéteket, 2. a családi származás fokozatosan kevésbé határozza meg a társadalmi foglalkozási életpályát (a szociológusok‐ egy része ezt is vitatja),

3. a mai technológia számos olyan szakmát, foglalkozást hozott létre, amely nem hasonlít a hajdani munkásfoglalkozásokhoz, ugyanakkor nem is tipikusan hagyományos középosztálybeli foglalkozás,

4. a szolgáltatások területén foglalkoztatottak számának növekedése olyan réteget vagy rétegeket hozott létre, amelyek sem a munkásosztályhoz, sem a középosztályhoz nem tartoznak,

5. a nagy gyárak mellett, ahol nagy tömegű munkás dolgozott együtt, nagyobb szerephez jutottak a kis és‐ középvállalatok, ahol a munkások kisebb száma miatt kisebb az esély a munkástudat és összetartozás érzés‐ kialakulására,

6. az osztálytudat és az osztályharc középpontjában a materiális énekek álltak, ma azonban egyre fontosabbakká válnak a posztmateriális értékek, amelyek nem a munkás középosztály határvonal mentén választják szét a‐ társadalmat,

7. egyre inkább értelmét veszíti a politikai nézetek és pártok jobboldal baloldal szerinti különválása, amely a‐ hagyományos középosztály munkásosztály politikai differenciálódásának alapja volt. ‐

Lipsetnek és szerzőtársainak ezek a tanulmányai nagy vitát váltottak ki, amelyben sem az „elhal az osztály", sem a „megmaradnak az osztályok" álláspont nem kerekedett felül. Azt mindenesetre mindkét fél elismerte, hogy a hagyományos egydimenziós osztályfogalom nem alkalmas már a mai fejlett társadalmak szerkezetének elemzésére. Nem alakult ki többségi egyetértés abban a kérdésben, hogy a hagyományos osztályok helyett milyen kategóriákkal célszerű a mai társadalmakat vizsgálni, így jelenleg különféle szerkezetmodelleket használnak, és közöttük az Erikson Goldthorpe féle séma alkalmazása a leggyakoribb. ‐ ‐

5. Mennyire befolyásolja a társadalom tagjainak életesélyeit és gondolkodását az osztályhelyzetük a mai Magyarországon? Valójában csak akkor van értelme a társadalmi szerkezetben elfoglalt pozíciót vizsgálni, ha

annak nemcsak elméleti jelentősége van, hanem a társadalom tagjainak életében megfigyelhető hatása is. Max Weber ezt úgy fogalmazta meg, hogy a társadalmi pozíció meghatározza az egyes emberek életesélyeit. Az életesélyek annak a valószínűségét jelentik, hogy az egyén élete folyamán magas vagy alacsony jövedelemhez jut, milyen iskolai végzettséget szerez, illetve gyermekei milyen iskolai végzettséget fognak szerezni, milyen

valószínűséggel kerül börtönbe (akár azért, mert társadalmi helyzetétől függ annak valószínűsége, hogy bűncselekményt követ el, akár azért, mert ettől függ az is, hogy bűncselekmény elkövetése esetén a rendőrség letartóztatja, és a büntetőbíróság elítéli) stb. Ténylegesen az életesélyeket még szűkebben és konkrétabban is értelmezhetjük, ugyanis a különböző társadalmi kategóriák tagjainak várható élettartama nagyon eltér egymástól, például egy 30 éves segédmunkás várható életéveinek száma lényegesen kevesebb, mint egy 30 éves értelmiségié Lényegesek az osztályok, rétegek tagjainak fizikai és lelki egészségi állapotában mutatkozó különbségek is. Ennél sokkal szélesebb körben is befolyásolja a társadalmi helyzet az egyéni életet. Amerikai szerzők (Caplowitz 1963) kimutattak, hogy a szegények ugyanazokért a javakért gyakran magasabb árat fizetnek, mint a jómódúak. Nem igényel sok magyarázatot, hogy a társadalmi helyzet nagymértékben meghatározza, hogy az egyén kikkel barátkozik, kivel házasodik össze. Amerikában azt is, hogy melyik egyháznak a tagja, összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy a társadalmi helyzet igen nagy mértékben meghatározza az egyén életmódját, hogy mit olvas, milyen zenét hallgat, milyen sportot űz, hogy tölti évi szabadságát stb. Végül, de nem utolsósorban a társadalmi helyzet egyes korszakokban és társadalmakban erősen befolyásolhatja a politikai preferenciákat. A problémát már Marx világosan megfogalmazta a magának való és a magáért való osztály fogalompárjával. A „magának való osztály", elsősorban magának való munkásosztály objektív helyzete és ebből következő valóságos érdekei alapján különül el a többi osztálytól, de nincs erős osztálytudata és nem harcol kollektíván érdekei érvényesítéséért. A „magáért való osztály", különösen a magáért való munkásosztály viszont tisztán látja érdekeit és azoknak ellentétét a tőkésosztály érdekeivel, erős munkásöntudata van, ennek alapján kollektívan harcol érdekeiért és az osztálytudat legmagasabb szintjén forradalomra is hajlandó. A magáért való munkásosztály így Marx szerint a kommunista pártot támogatja, annak iránymutatását fogadja el. A XIX. század második felében és a XX. század első kétharmadában a demokratikus politikai rendszerű országokban meglehetősen következetesen érvényesült az a tendencia, hogy a hátrányos helyzetű osztályok, elsősorban a munkásosztály tagjai a szociáldemokrata vagy szocialista pártra, esetleg a kommunista pártra szavaztak, míg a felsőbb rétegek és középrétegek tagjai, valamint egyes országokban a parasztság a konzervatív pártokra szavaztak. Ennek az összefüggésnek az erősségét újabban sokan kétségbe vonják.

6.Milyen következménnyel járhat az, ha a felső társadalmi rétegek aránya lényegesen kisebb, mint a legalsó társadalmi rétegeké?

A társadalmi szerkezet alakulását egyrészt a gazdasági fejlődés határozza meg, másrészt a politika is lényegesen befolyásolja. Erre példa: a kommunista pártok azt ígérték, hogy a munkásosztályt teszik uralkodó osztállyá és létrehozzák a társadalmi egyenlőséget! Ténylegesen egy szűk réteg kezébe került a hatalom. Ha a jövedelmi egyenlőtlenségek kisebbek is lettek, mint a piacgazdaságban,az egyéb nagyrészt rejtett társadalmi egyenlőtlenségek igen lényegesek maradtak.‐‐>a társadalmi szerkezet nagy átalakításitól érdemes tartózkodni.

7. Miképp érintette az egyes iskolázottsági és életkori csoportok esélyeit a gazdasági rendszerváltás? A

rendszerváltás legfontosabb folyamatai történelmi léptékkel mérve viszonylag rövid idő alatt j 疸 sz tak le Magyarorsz 疊 on 駸 疝 tal 畸 an a kelet és közép európai országokban. Még akkor is, ha Magyarországon a‐ ‐ rendszerváltás időszakát tágan értelmezzük és kezdetét a nyolcvanas évek harmadik harmadára (nagyjából 1987‐ 88 ra, amikor a politikai változások felgyorsultak, a gazdaságban új társasági törvény rakta le a piacgazdaság‐ alapjait és új adórendszert vezettek be), végét pedig nagyjából az uniós csatlakozás idejére tesszük, mintegy tizenöt éves folyamatról beszélhetünk. Ez az időszak az emberi aktív életpályának csak egy szakasza és attól függően, hogy az egyes társadalmi csoportok tagjai életpályájuk melyik szakaszában voltak, nagyon eltérő mértékben hathatott rájuk a gazdasági rendszer megváltozása. Kolosi Tamás és Róbert Péter (2004) ebben az értelemben négy csoportot különböztetett meg a 2003 ban legalább 16 évesek között. „Elveszett nemzedéknek" nevezték azokat, akik 1988‐ ‐ ban már nem voltak aktívak a munkaerőpiacon (mintegy 16 százalékra becsülték az arányukat) és „kilépő

nemzedéknek" azokat, akik az 1988 és 2003 közötti időszakban elhagyták az aktívak munkaerőpiacát (kb. 33 százalék). „Aktív nemzedéknek" azokat tekintették, akik (legalábbis életkoruk és az időszak kezdetén és végén betöltött munkaerő piaci státusuk szerint) végig aktívak voltak (kb. 27 százalék) és „belepő nemzedéknek" azokat,‐ akik a szóban forgó időszakban váltak aktívvá (kb. 18 százalék). Rajtuk kívül mintegy 6 százalék tartozott azoknak a körébe, akik az adatfelvétel időszakában még tanulók voltak, így természetesen nem tudtak „aktivizálódni". Eredményeik szerint társadalmi státuszuk szerint a legjobb helyzetben az aktív nemzedék tagjai voltak, különösen azok, akik végig jelen tudtak lenni a munkaerőpiacon. Közöttük a munkaerőpiac széleire kerülés (hosszabb‐ rövidebb munkanélküliségi periódusok) egyben a depriváció megnövekedett veszélyét is jelentették. Az „elveszett nemzedék" tagjai zömmel folyamatos lecsúszást éltek meg, közöttük mintegy kétharmadnyian voltak azok, akik a társadalmi státuszhierarchia alsó részében helyezkedtek el. A „kilépő nemzedék" tagjai közül sokan kerültek a depriváltak csoportjába, függetlenül attól, hogy demográfiai okokból (életkoruk előrehaladása miatt) vagy

munkaerő piaci okokból szorultak ki. A „belépők" élethelyzete nagyon heterogén képet mutat: összességében nem‐ olyan jó a társadalmi státuszindexük, mint a végig aktíváké, de ebben számos olyan ok játszhat szerepet, amelyek relatív súlyát csak később lehet majd meghatározni, hiszen csak később derül ki, hogy időleges lemaradástól vagy az életpálya egészében fennálló hátrányról beszélhetünk. Korábban szó volt arról, hogy a rendszerváltás időszakában a munkaerőpiacon jelentős életkori kereseti átrendeződés zajlott le. Mindez nyomon követhető volt a háztartások‐ jövedelmi helyzetének alakulásában is (Tóth 2005). A háztartásfők jellemzői alapján három életkori csoportot és négy iskolázottsági kategóriát különböztethetünk meg. Ennek megfelelően vizsgálható, hogy az egyes

életkori/iskolázottsági csoportok (például fiatal alacsony iskolázottságúak, idősebb középfokú végzettségűek stb.) átlaghoz mért jövedelmi helyzete miképp változott 1987 és 2003 között.

Megállapítható, hogy: 1. életkori korszakon belül jelentősen nőttek az egyes iskolai végzettségi szintekkel elérhető jövedelmek különbségei;

2. az azonos iskolázottsági szinteken belül a változások eltérően érintették az egyes életkori korszakokat; 3. az alacsonyabb iskolázottságúak között a fiatalok helyzete romlott, a magasabb iskolázottságúak között pedig éppen, hogy a fiatalok helyzete javult a leginkább;

4. összességében mindez azzal járt, hogy az alacsonyabb végzettségű háztartásfők csoportjában meredekebb lett az életkor jövedelem profil, a felsőfokú végzettségűek között pedig csökkentek az életpálya különbségek. ‐ ‐

6. fejezet. Város és falu

város: Olyan település, melynek lakossága és környezete a környező falvak számára bizonyos központi funkciókat

lát el - pl. szaküzletek, specializált orvosi ellátás, magasabb szintű iskolák és művelődési intézmények -, többnyire a környék államigazgatási központjai. Az emberi kapcsolatok személytelenebbek, gyengébb az egyéni viselkedés társadalmi kontrollja.

urbanzáció: Magyar megfelelője a városodás és városiasodás. Városodás az a tendencia, hogy a városi népesség

aránya nő, a városiasodás a települések városias jellege emelkedik, pl., nő az emeletes épületek, kemény burkolatú utak aránya, javul a kereskedelem.

szuburbanizáció: A városok központi részeiben lakó népesség száma fogy, a külső kerületek népessége,

kertes-családiházas területek népessége nő.

szegregáció: Egy településen belül a különböző társadalmi rétegek etnikai csoportok stb. lakóhelye erősen elkülönül

egymástól. Együtt jár a jövedelmi viszonyok és települési infrastruktúra lényeges egyenlőtlenségeivel.

slum: Városok, nagyvárosok fizikailag leromlott állapotú és szegények által lakott városrészeinek megnevezése

(más szóval: nyomornegyed).

invázió: Egy településbe, városi kerületbe a korábbi népességtől eltérő népesség költözik be, a korábbi

tevékenységek mellé újabb tevékenységfajták települnek.

szukcesszió: Az invázió és a korábbi lakosság kiköltözése következtében a településrész lakosságának és gazdasági

tevékenységeinek összetétele megváltozik, kicserélődik.

filtráció: A szukcesszióval rokon fogalom, a lakásszociológiában használják, azt jelenti, hogy az idők folyamán a

lakások lakói kicserélődnek, azaz a lakásokba egyre szegényebb rétegek költöznek be, még a korábbi lakók fokozatosan nagyobb és jobb minőségű lakásokba költöznek.

Kondratyev-ciklus: Erre nem találtam magyarázatot ebben a fejezetben. A Wikipédiából töltöttem le a

következőket, hogy tudjátok miről van szó, de szerinemt a szürkével jelölt rész elegendő.

A Kondratyev-ciklus vagy K-hullámok egy közgazdasági elmélet, ami a „szokásos” 10–15 éves gazdasági

ciklusokon kívül – aminek hatásait többé-kevésbé sikeresen csökkenteni próbálta az 1990-es években megszűnt (pl. Magyarország 1989) állami tervgazdaság, illetve a Franklin D. Roosevelt-féle New Deal-ből származtatható modern polgári, magántulajdonon alapuló társadalom – egy hosszabb, 40–80 éves ciklus létezését állítja. (Az eltérő források eltérő ciklushosszakat említenek). A Kondratyev-ciklus léte nehezen bizonyítható vagy cáfolható, mivel a ciklusok hosszúak, és a kapitalista (értsd: magántulajdonon alapuló polgári társadalom, ma Magyarország is ilyen) világrend viszonylag fiatal, mindössze 4-6 teljes ciklus történhetett eddig. A Kondratyev-ciklus „hajtóereje” az új találmányok (találmány családok) bevezetése, elterjedése és kifutása.

• 1. ciklus: A gőzgép :1770-as évek – 1830-es évek

• 2. ciklus: A vasútépítések kora: 1830-as évek – 1870-es évek

• 3. ciklus: Az elektromosság és a nehézipar kora :1870-es évek – 1900-as évek • 4. ciklus: Az olaj és az autógyártás kora: 1900-as évek – 1970 es évek • 5. ciklus: Az informatika, lézertechnika kora :1970-es évek – 2008 ? • 6. ciklus: Az űrkorszak? kora : 2008 ? - ?

A Kondratyev-ciklusra jól illeszkedik a 2008-as gazdasági világválság.

Táblázatba foglalva az eltelt évek alapján két nagy ciklus is kibontakozni látszik: 1770–1900, valamint 1900–2030? (ez 2×130 év lenne). A társadalmi-gazdasági folyamatok – emberi mértékkel mérve – igen hosszú ciklusidőkkel bírhatnak.

szociális városrehabilitáció: A helyi lakosság helyben maradását lehetővé tevő, az épített környezet felújításán túl

munkalehetőséget biztosító, a közösségi funkciókat fejlesztő városfelújítás

globális város: A világvárosok jelentőségét nem népességük, hanem egyéb jellemzőik alapján méri. A városok

Vitakérdések

1. Merre tart az urbanizáció a világon? A fejlett országokban az utolsó évtizedekben a városi népesség növekedése lelassult, a fejlődő országokban viszont tovább nőnek a városok, közöttük sok a 10 milliósnál nagyobb város. Itt a népsűrűség igen magas, a falusi szegénység elől sokan a városokba menekülést választják, ahol alkalmi munkából remélnek megélni. A fejlett országokban 1960 után szuburbanizációs tendencia mutatkozott: a nagyvárosok lakosságának egy része, elsősorban a legjobb módú családok elköltöztek a városok központi részeiből, és a város körüli kertes-családiházas övezetben telepedtek le. Ezzel együtt járt a belső városrészek infrastrukturális leromlása, lakosságuk elszegényedése Elsősorban a nagyvárosokban a lakosság összetétele és a jellemző tevékenység alapján (üzleti negyed, kereskedelem, ipar, kultúra) övezeteket lehet megkülönböztetni. A slumosodás kísérőjelensége a szegregáció erősödése. Az utolsó 10-15 évben új tendencia jelentkezett: nemcsak a nagyvárosok körüli falusias területek népessége növekedett gyors ütemben, hanem a távolabbiakban is megállt a lakosság csökkenése, sőt kisebb növekedés is mutatkozott, mert a korábbi nagyvárosi lakosok kezdtek ide is kiköltözni.

Az 1980-as években viszont újra az urbanizáció jeleit vélik felfedezni É-Amerikában, sok nyugat-európai országban és Japánban is, bár a városok növekedésének üteme nem annyira gyors, mint az 1950-es években.

2. Elmaradt-e Magyarországon az urbanizáció az iparosodás mögött?

Konrád György és Szelényi Iván (1971) azt a tételt fogalmazták meg, hogy a szocialista országokban a városfejlődés késleltetve ment vége, mivel a kormányzatok a termelő – elsősorban ipari – beruházásoknak adtak prioritást, ezekkel szemben mindig háttérbe szorultak az infrastruktúrát, ezen belül a városi infrastruktúrát fejlesztő beruházások, így többek között a lakásépítés is. Ennek következtében a városi népesség lassabban nőtt, a városban – az ipari üzemekben – foglalkoztatottak jelentős része nem a városokban, hanem a környező községekben lakott, és onnan ingázott naponta vagy annál ritkábban a városi munkahelyére. Még inkább megnyilvánult ez a politikai szándék a városokat igazán várossá tévő beruházások elhanyagolásában, ezért a meglévő városok is sok tekintetben falusiasak maradtak, nem voltak képesek a városi funkciókat ellátni. A falvakban viszont alig került sor infrastrukturális beruházásokra, a lakásépítés majdnem teljesen magánerőből valósult meg, így a községek falusias jellege alig változott.

3. Melyek a leghátrányosabb helyzetű települések Magyarországon?

Az elmaradt régiók elsősorban a keleti-északkeleti régió. Mikrotérség tekintetében: Szabolcs-Szatmár – Bereg megye keleti része és Borsod-Abaúj –Zempén megye északkeleti része, Nógrád és Heves megye északi része, Jász-Nagykun-Szolnok megye északkeleti része, továbbá Baranya, Somogy és Zala megye határ menti kisfalvas részei. Kiemelkedően kedvező Budapest, a központi régió, az északnyugat-dunándúli és déli régió.

4. Mi lehet a falvak jövője Magyarországon?

Mi lesz a falvak jövője és hogyan lehet a községek fejlődését úgy befolyásolni, hogy értékeik ne menjenek veszendőbe az elnéptelenedés következtében?

A települések fejlődését kormányzati és helyi államigazgatási döntésekkel lehet befolyásolni. Gazdasági cél, hogy a településfejlesztés alkalmazkodjék a gazdasági fejlődés követelményeihez, tehát azokat a településeket fejlesszék, amelyek gazdasági, fejlődési adottságai a legjobbak.

A szociológusok a társadalmi egyenlőtlenségek mérséklését és a szegregáció csökkentését tűzik ki célul. A politikusok hajlamosak ara, hogy adminisztratív eszközöket alkalmazzanak, pl. megtiltsák v. megnehezítsék bizonyos településekre való beköltözést, v. erőszakkal költöztessenek be embereket bizonyos településekre. Ezek az intézkedések több kárt okoznak, mint hasznot. Sokkal hatékonyabb gazdaságpolitikai eszközök segítségével preferenciákat biztosítani a fejleszteni kívánt területeken (új munkahelyek létesítése, meglévő fejlesztése). Ennél is lényegesebb a településpolitikai eszköznek mondható fejlesztési források elosztása. (infrastruktúra fejlesztése). Sajnos ma még inkább csak a főváros és néhány kiemelt terület kap aránytalanul sokat, az elmaradott területek pedig aránytalanul kevesebbet kapnak. Helyi adók és más befizetések formájában (amelyek a településen maradnak) lehetne növelni a fejlesztést.

5. Mi lenne ma Magyarországon a legjobb lakáspolitika: a magántulajdonban lévő családi házak és társasházak építése, vagy a magántulajdonban lévő nagy bérházak építése, vagy a jelentékeny állami tulajdonú lakásállomány fenntartása és új állami lakásépítés a piaci árnál olcsóbb lakbérek mellett?

A lakáspolitikában három alternatíva különböztethető meg:

- A magántulajdonban lévő családi házak és társasházak építésének előnyös hitelekkel történő ösztönzése, - a magántulajdonban lévő nagy bérházak építésének elősegítése, ehhez azonban teljesen szabaddá kell tenni a lakbérek megállapítását, továbbá biztosítani kell a tulajdonosoknak a kilakoltatás jogát a nem fizető bérlőkkel szemben,

- legalább minimális állami és önkormányzati lakásállomány és új lakásépítés fenntartása, azaz alacsony lakbérű lakások juttatása az arra rászorulóknak.

Ebben a pillanatban nem látszik még, hogy a következő évek magyarországi kormányai melyik politika mellett fognak dönteni, illetve a három alternatív politika milyen kombinációját fogják alkalmazni. A jelenlegi lakáspolitika (pontosabban lakáspolitika-hiány) fenntartása mindenképpen súlyosbítaná a lakáshiányt, nagymértékben nehezítené az új családok lakáshoz jutását és élesítené a társadalmi egyenlőtlenségeket, mert a szegények lakáshelyzete tovább romlana.