BÁNOS TIBOR: KISS MANYI Vakok Elektronikus Könyvtára
Javította, tördelte: Dr. Kiss István; 2005.
"Kiss Manyi a magyar színpad páratlan csillogású kis drága-köve. Fiatal komika típus, az úgynevezett nõi Chaplin-fajtá-ból való, színültig telve örökké friss és zseniális
ötletekkel,
lé-nye gyermekded, amit kontrasztok kidomborítására használ. Bölcsõ-ártatlan arckifejezéssel, gõgicsélõ hangon mond ki emeletes vakmerõségeket, s nemcsak szellemileg, hanem tes-tileg is ugyanilyen humoros: emlékezzünk csak vissza híres Popey-táncára a Handa-Bandában, amellyel a világ bármely varietészínpadán furorét keltene."
Egyed Zoltán
Film-Színház-irodalom, 1940 * * *
I.
A verébfióka kiröppen
Színészpályája felfelé ívelõ szakaszában, 1943. nyár elején,
a Fekete Péter címû zenés vígjáték vígszínházi bemutatója
után, amikor már a fél város róla beszélt, T. Boross László,
a 8 Órai Újság színházi referense felelevenített egy sok-sok évvel korábbi, vele kapcsolatos emléket. Akkor, a húszas évek közepe táján T. Boross hazalátogatott
szülõvárosába,
Kolozsvárra, ahol megpillantott egy gyermeklányt, aki fel-nõtt pályatársai között úgy viselkedett, mintha
véletlenül
cseppent volna közéjük:
"Jó pár esztendeje már annak, hogy egyszer, amikor ha-zamentem Kolozsvárra, az öreg Nyeho (New York) teraszán észrevettem egy mosolygószemû fiatal nõt, aki rettenetesen komolyan hallgatta a többiek elõadását. Csillogó szemével úgy nézte õket, mint egy kedves kis verébfióka egy
árnyékos
kerti vendéglõben, amikor a szomszédos szék karfájáról fi-gyeli, hogy elég sok morzsa maradt-e az asztalon. Az is fel-tûnt, hogy ez a gyerek csak egyszer-egyszer szólalt meg, de akkor hangosan nevetett körülötte mindenki. Este a szín-házban láttam újra, s akkor már komolyan figyeltem rá: minden hangja, minden mozdulata igazi tehetséget árult el. Akkor - bevallom - még csak annyit tudtam róla, hogy: Kiss Manyi. Évekkel késõbb már a pesti színpadon találkoz-tam vele."
A két találkozás, az egykori kolozsvári, meg a késõbbi pes-ti között, másfél évpes-tized telt el. Ennyi idõbe tellett, amíg a
csillogó szemû kis verébfióka, aki a kolozsvári New York ká-véház teraszán felnõtt pályatársai között olyan
félénken
vi-selkedett, befutott. Valaki lett belõle. Nem is akárki! Ez a korai s alighanem az egyik legelsõ róla készült gyors-fénykép azért tûnik hitelesnek, mert az ekkortájtról fennma-radt fényképek nagy hasonlóságot mutatnak vele. A három-szor hatos, csipkézett szélû amatõr képeken egy kis termetû, madárcsontú leányka - igazi verébfióka! - bámul
különbözõ
pózokban, kalapban és kalap nélkül a fényképezõgép
lencsé-jébe. Nincs semmi feltûnõ benne. Két huncutkásan mosoly-gó szeme azonban mágnesként magára vonja a tekintetet. Ez az ártatlan, angyali mosoly, amelybe egy csipetnyi komiszság is vegyül, olyan tiszta, mint a forrás vize. Ez a lány tele van jóindulattal az emberek és a világ iránt! Szerencsére nem
tudja még, mi minden áll elõtte és az útjában, hány és hány
akadályon kell majd keresztülvergõdnie, míg a maga elé tû-zött céljait elérheti. Itt szelíden, inkább félénken, mint
hety-kén néz a fényképezõgép lencséjébe. Mint aki rácsodálkozik
a világra. Hogy kerülök én ide?! Pedig az elsõ lépéseket már
megtette. Késõbb arra is lesz ideje, hogy a színészet felé
kö-zelítõ elsõ lépéseirõl meditáljon:
"Azt hiszem, azok a híres régi mûvészek, akikrõl az életraj-zi legenda azt mondja, hogy már gyerekkorukban ellenállha-tatlan vágy vonzotta õket a színpad bûvös világába, ... stb. a
konvenció áldozatai, mert gyerekfejjel semmi többet nem je-lent a színház utáni vágyakozás, mint a minden anyaszülte gyerekben élõ játékösztön egyik fajtáját, ennek a
megszélesedõ
játékösztönnek - a többi közt - egyik arculatát, éppen nem
többet annál, amikor a gyerek katona, kocsis, mozdonyveze-tõ akar lenni. Csakhogy ezeket a vágyakat elfelejti maga a gyerek is, ha pedig valaki színpadi pályára kerül vagy téved, rögtön életrajzi adatot kovácsolnak belõle, hogy íme, már kisgyerek korában kiütközött belõle az elhivatottság, amely feltartóztathatatlanul vitte elõre a színpadi diadalokig stb." Amikor 1943 nyarán a Horváth Árpád szerkesztésében
megjelent kötetben (Szerep nélkül) tizenegy fiatal
pályatársá-nak írásaival együtt a magáét is közreadta, révbe jutott már.
A hosszúra sikeredett pályakezdés minden nehézsége, a vidé-ki évek kudarcai és csalódásai, a fõvárosba való
feljutás
elér-hetetlensége és a biztos befutás sokáig kísértõ rémképe is
Átlátszóan gyenge külseje mögött szívós, munkabíró
akarat feszült. Eszébe sem jutott - sem most, sem késõbb -, hogy váratlan, de jól megérdemelt diadalát félreértse,
ki-vált, hogy félremagyarázza. Nem tartozott az elkényeztetett "csodagyerekek" közé (habár sokáig õt is úgy kezelték!), akikrõl ebben az írásában azt állítja, hogy "sokszor rontja életre szólóan szellemi nyomorékká a csodagyerekké kine-vezett emberpalántát". Ez a veszély õt soha nem fenyeget-te. Talpraesett, két lábon járó lény volt, aki olyan környe-zetbõl érkezett, ahol a fiatal lányokat és fiúkat az élet
reali-tásaira nevelik.
Életrajzi adatai szerint 1911. március 11-én Magyarlónán született az erdélyi Kolozs vármegyében. Szülei pedagógusok voltak. Négy hónappal születése után a Háromszék megyei Zágonba költöztek, ahol szülei elváltak. Pöttömnyi kislány
volt, amikor feltûnt már neki, hogy nagy tumultus veszi kö-rül. Mindenki az õ tekintetét leste, valósággal esdekeltek egy-egy mosolyáért. Kik ezek és mit akarnak tõlem? Késõbb, érett fejjel, amikor kérdéseire választ kapott, meglepve vette tudomásul, hogy pajtásaival ellentétben, akik csak egy pár szülõvel dicsekedhetnek, neki egyszerre három pár is van be-lõlük. Nehezen értette meg, hogy is van ez? Késõbb már va-lósággal fújta, hogy az õ édes szülei elváltak, anyukája és
apukája újra férjhez ment, illetve megnõsült, s így négyre szaporodott a számuk. Õt édesanyja testvére, Ilus néni fo-gadta örökbe, akinek férje, Albert bácsi hatodikként csatla-kozott a szülõi hármas fogathoz. "Nekem három apukám és három anyukám van!" - magyarázta mindig a kollégáinak.
Sokáig ez volt az egyetlen eredeti, bár kissé bizarrnak tûnõ történet, amellyel dicsekedhetett. Mással - egyelõre - nem tudott még szolgálni...
Amikor a siker már úgy hozzá tartozott, mint a madárhoz
a tollazat, egyszer arról faggatták: Mi volt a legelsõ gyerekko-ri emléke? "Édes Istenem! Nevetni fog! Egy kutyaól! Nevelõ-apám nagy vadász volt, öt-hat vizslát tartott egyszerre. Én pedig úgy szerettem õket, hogy bemásztam az óljukba, és kö-zös tálból ettem velük. Amikor rajtakaptak, eltiltottak a ku-tyáktól. Ez volt a gyermekkorom legfájdalmasabb élménye. Talán a tilalom miatt is szeretem annyira az állatokat" - ma-gyarázta, mert felnõtt korában ezek a négylábú társak
voltak
számára a legkedvesebbek. A két lábon járó embertársai sok csalódást okoztak neki!
Zágon foglalt csak el ilyen központi helyet az életében. "Zágon! Ott születtem, ott töltöttem a gyermekkoromat és aztán is minden nyarat! Zágon gyönyörû. Hegyek közt fek-szik egy völgyben úgy, hogy be lehet fedni a tetejét!" - ára-dozott késõbb, amikor már feljutott a csúcsra. Akkor a fõvá-ros budai oldalán, egy pifõvá-ros téglás villát bérelt az Árnyas út
18/A alatt, s ahogy egy lelkes újságíró, aki meglátogatta õt a
emlé-keztetõ tuszkulánumában, így látta: "Kiss Manyi ás, kapál, gereblyézik, nyesegeti a mogyoróbokrokat, miközben csibé-ket nevel, kecskét (Elvirát) fej. Két kutya lohol a nyomában. Az elkényeztetettebbiket Szuszinak, a házõrzõt Zágonnak
hívják." S miközben aktuális színházi terveirõl beszélgettek,
óhatatlanul Zágonra - az igazira! - terelõdött a szó. Manyi-ka gondolatban hazarepült szülõfalujába (ahol valójában nem is született!), és mintha megelevenedtek volna az utcák és házak, az egész falu, amelyrõl egész életében
nosztalgikus
gyönyörûséggel áradozott:
"Legszebb kiülni a nagy diófa alá, és ott uzsonnázni... Otthon mindig mezítláb járok... Szeretek a sárban tapics-kolni... Aztán délben kimegyek a mezõre, és kis szekéren vi-szem a napszámosoknak az ebédet... Egy nagy tálból esznek mindnyájan, úgy szeretnék én is velük együtt enni
belõle...
Legnagyobb élmény volt számomra meglátni a Dunát.
A tengerrõl nem is beszélek! Hiszen addig csak a Zágon-pa-takot láttam!"
Pályáján nem volt akkora diadala, amely felért volna a Zágonhoz fûzõdõ emlékeivel.
Iskolás évei alatt a tanulás mellett, amelyben mindig je-leskedett, az exhibicionista szereplések okozták számára a legnagyobb örömöt.
"Már hétéves koromban felléptem! Hozzá még az
édes-apámmal együtt: a szülõi fedezet biztonsága alatt. A gimná-ziumban az Aranyember Noémijét játsztam, életem elsõ pró-zai szerepét. Sikerem volt benne, éppúgy, mint a magam rendezte mûkedvelõ elõadások operettszerepeiben." Máshol egy példát is említ annak bizonyítására, hogy mennyire él-vezte ezt a játékot, jóval azelõtt, hogy a színészet a
mestersé-gévé vált volna:
"Csíkszentmártonban a helyi tûzoltók mûkedvelõ elõadá-sa volt nekem a színház. Ahogy ott álltam a reflektorfény-ben, egyszer csak, én nem tudom honnan jött nekem, hogy
így csináljak (és mutatja, hogy csinálta: mell ki, has be, haj borzolva, fog vicsorítva. Néger tánc). Hát ezen úgy nevet-tek, de úgy, hogy olyan még nem volt. Én csak néztem, csodálkoztam. Aztán még egyszer megcsináltam. Majd meg-pukkadt a nézõtér. Aztán megint, megint. így kezdõdött. És
még ma sem tudom, mit nevettek rajtam!" - mesélte másfél évtizeddel késõbb.
Kezdettõl fogva ez a természetes magatartás volt egyik legalapvetõbb tulajdonsága. Egész pályáját erre
építette.
Hogy csinálja?! - záporoztak felé a kíváncsi kérdések. Ezekre
így válaszolt: "Az emberek azt hiszik rólam, hogy én azt, amit a színpadon csinálok - csinálom... Pedig én azt a szín-padon kívül is hajszálpontosan ugyanúgy csinálom!" -
ma-gyarázta magától értetõdõen, és csakugyan így is hitte. Egy
másik alkalommal ezt mondta: "Mikor elõször léptem fel Kolozsvárott, azt írták rólam, hogy olyan vagyok, mintha egyenesen Párizsból jönnék. Akkor még Kolozsvár volt a leg-nagyobb város, amit ismertem. Pestet se láttam. Színházat se láttam!"
Késõbb is, ha a mesterség titkai felõl faggatták, és arra próbáltak választ kapni, hogy készül fel egy-egy szerepére, õ
mindig ezt mondta: "Elolvasom a szerepet, megtanulom, utána meg eljátszom!" Ugye, milyen egyszerû ez?! Sokan nem érték be az ilyen, túlságosan leegyszerûsített, inkább csak humoros, mint meggyõzõ magyarázattal. Mégis milyen technikát használ a színészi átalakulásaihoz? - fontoskodtak tovább. "Jaj, könnyebbet kérdezzen! - hárította el kissé
nya-fogósan a számára nehezen érthetõ kérdést. - Én sose
veszõ-döm a szereppel. Elolvasom, átgondolom, kitalálom: ki vagyok? mi vagyok? A többi jön magától. Aztán a próbákon rögzítem a figurát. És a darabtemetésig minden a helyén ma-rad. Sokszor csodálkozom a kollégáimon, akik a bemutató elõtt egész könyvtárakat átrágcsálnak. Én még egy sort se
ol-vastam a szerepeimhez. Minek az? Vagy beletalálok, vagy úgyis hiába."
A mesterség körüli ködösítést és hókuszpókuszt, a bele- és
agyonmagyarázást, a mindenáron való okoskodást, különö-sen a túllihegést, amely - számtalan esetben látta ezt maga körül - inkább félre-, mint elõreviszi a színészt, nem
szívlel-te. Az olyan ösztönösen jó színész, amilyen õ volt, nem érti,
hogyan is érthette volna az intellektuális csûrést-csavarást. Irtózott a spekulációktól. Neki elegendõ volt egy szó, egy hang, amelyet elkapott, és ment utána tévedhetetlenül. Egyik rajongójának kérdésére, hogy "egy komikából hogyan bújik elõ annyiféle hiteles karakter és annyiféle lelemény, hogy akár egyetlen fõvetéssel is képes egy teljes figurát
jelle-mezni", szûkszavúan így válaszolt: "Nincs arról mit beszélni.
Szeretni kell a szerepet, s akkor minden hangsúly oda kerül, ahová való!"
A legizgalmasabb szakmai kérdésekre adott elhessentõ válaszai gyakran azt a gyanút keltették, hogy a bonyolult mesterségbeli problémák elõl így próbált kitérni,
merthogy
mûveltsége hiányos volt. Ennek bizonyítására mindig egy késõbbi példát emlegetnek. A III. Richárd Madách
színházi
elõadásában York hercegnét, Richárd anyját játszotta.
Kö-zel négy és fél évtizedes színészpályáján ez volt az egyetlen
Shakespeare-szerepe, amelyet az elõadás rendezõje, Vámos László bízott rá, és abban is egyedülállónak mondható, hogy
nem volt sikere benne.
1969. február 22-én, a bemutató estéjén, az elsõ felvonás szünetében a színház büféjében, a társulat és az
elõadás
mû-szaki közremûködõinek füle hallatára vékonyka hangján, de
az egyik mellette álló tanú, Márkus László elmondása szerint
"a szupernaivát és csacskát megjátszva" ezt kérdezte a
teljesít-ményét gátlástalanul dicsérõ rendezõtõl: "Lacika,
tulajdon-képpen kije vagyok én ennek a Richárdnak?". Egy pillanat alatt megdermedt körülötte a levegõ, neki azonban az arciz-ma se rándult meg.
Vámos László megpróbálta a kérdést elütni, vagy tréfára
venni: "Jaj, Manyika, hát a mamája." Manyika borzasztó nagy szemet kerekítve, csodálkozva válaszolt: "A mamája?! Hogy lehetek éppen én a mamája?!" A hetek óta tartó pró-bák után, a premier izzasztó, sikeréhes hangulatában egy
ilyen színésznõ, amilyen õ is volt, zavarba tudta hozni a ren-dezõjét, akire haragudott, mert úgy érezte, olyan szerepet kényszerített rá, amellyel nem tudott talán nem is akart! -mit kezdeni, és végül gátlástalan dicséretekkel próbálja
iga-zolni önmagát. Ez több volt a soknál!
"Nem kell mondani, hogy Tolnay Klári, hogy Kiss
Ma-nyi milyen nagyszerû színésznõ. De Erzsébet szerepében az elõbbi az öreg York hercegné szerepében, az utóbbi szinte az inkognitóig lefátyolozza a legnagyobb színészi képességeit, azt, hogy a mûvészi személyisége milyen jelentõs, azt, hogy milyen tévedhetetlenül fel tudja ismerni szerepe pillanatnyi funkcióját egy-egy dráma adott helyzetében, azt, hogy alakí-tása anyagát mindig magából a mûbõl meríti, s a mû
korá-ban, stílusákorá-ban, hangmagasságában tartja. Ezúttal mindket-ten beletûnnek az egyarcú sorfalba, nincs meggyõzõdésük a
szereprõl, és nincs kifejeznivalójuk vele. S ha õk ketten ilyen súlyukat veszítettek, mi várható egy hosszú sor más
súlycso-portba tartozó szereplõtõl?" (Mátrai-Betegh Béla, Magyar Nemzet) Hosszú út vezetett idáig.
Nem volt még tizennégy éves, amikor
Sepsiszentgyör-gyön a negyedik gimnáziumot elvégezte. Éles eszû, jó tanu-ló volt. Kis híján azonban az élete is veszélybe került. "Igaz,
hogy majdnem meghiúsult színházi karrierem, mert amikor a sepsiszentgyörgyi gimnáziumba jártam, meguntam az
egé-szet, és elhatároztam, hogy sárgaságba fogok esni. Erre a cél-ra sáfránycigarettát ajánlottak. Csavarjak sáfrányt
ki-próbáltattam, és õk sem lettek sárgák. Ekkor egy komolyabb receptet szereztem, beültem az iskolapadba, és ittam egy po-hár langyos sósvizet. Ezt nagyon ajánlom. Két hétig otthon lehet maradni."
1926. nyár elején Sepsiszentgyörgyön kiosztották a bizo-nyítványt. Befejezte gimnáziumi tanulmányait. Utána haza-ment Zágonba, ahol a szülõi kupaktanács - Albert apu javas-latára - úgy döntött, hogy felviszik Kolozsvárra, és
beíratják
a zenekonzervatóriumba. "A tanáraim felfedezték, hogy te-hetséges vagyok, mivel nagyon muzikális voltam és sok ön-képzõköri elõadáson is szerepeltem. Azt tanácsolták
szüleim-nek, hogy Kolozsvárott taníttassanak tovább. Felvittek és beírattak a konzervatórium zongoraszakára, ahol fél év alatt harmadévesnek léptettek elõ. Közben Izsó Miklós színiisko-lájában is tanultam. Az elsõ év után a Nagymama Márta-sze-repében vizsgáztam."
Ezt az önéletrajzi vallomását 1949. december 13-án, éle-tének egy másik válságos pillanatában rögzítette, amikor az
egész ország, s annak minden felnõtt polgára, akik valami-lyen munkaviszonyban álltak, ivalami-lyen, múltjukat feltáró ele-meket rakosgattak egymás mellé. Ez volt a nagy önkritika éve. Azok juthattak csak elõbbre, akiknek semmi takargatni-valójuk nem volt. Kiss Manyi saját kezével írt
önéletrajzának
szálkás betûi - ha grafológus vizsgálná - valamilyen lelki egyensúly hiányát tennék szóvá. Életének ez a szakasza, amely a harmincnyolcadik és negyvenharmadik évei közé
esett, nem volt felhõtlen. Ám a közelmúlt, amely annyi kese-rûséget okozott neki, nem veszett még el az emlékezet homá-lyában. Volt néhány olyan pillanata is, amelyért alaposan megszorongatták.
Az emlékezete rostáján sok minden kihullott, de néhány eseményt mintha tudatosan szorított volna belõle ki: többé ne is emlékezzék rá!
Szégyenkeznie soha sem kellett. Néhány dolgot azonban másképpen csinált volna!
Tizenöt éves volt, amikor a kolozsvári konzervatórium küszöbét átlépte. A szemtanúk, akik látták õt, egy fejletlen
gyermeklányra emlékeztek, aki termeténél, külsõ megjelené-sénél fogva a zongora komoly fizikai erõkifejtést igénylõ
ke-zelésére nemigen látszott alkalmasnak. Utólag kiderült, hogy õ sem gondolta komolyan. Miközben ujjait a billentyûkön mozgatta, egy másik, szája íze szerint valóbb, s hozzá köze-lebb álló pályára, a színészetre gondolt. Annyira hitt
ebben,
hogy más nem is érdekelte.
A vasárnap délutáni kimenõin mindig a Színkör körül
ólálkodott. Leste, hogy összetalálkozzon, vagy legalább csak egy pillantás vethessen a társulat nevezetességeire. Nevüket
betéve tudta már. Poór Lili, Kemény László, Selmeczy Mi-hály, Tompa Sándor - sorolta a nevesebbeket. S akit a leg-jobban tisztelt: Janovics Jenõ, a színház igazgatója, aki 1905 óta jóban és rosszban, dicsõséges sikerekben és fájdalmas
bu-kások közepette irányította ezt a színészcsapatot. Janovicsot
az egész város "diri" néven emlegette. így akarták kifejezni az
iránta érzett mérhetetlen tiszteletüket. 1910 nyarán Janovics a korábban lebontott faszínház helyén felépíttette a Séta téri
színházat, miután a magyar nyelvû elõadásokat a régi,
1821-ben megnyitott Farkas utcai kõszínházból kitelepítették. Manyika alig ismerkedett meg a város színházi hagyomá-nyaival - s eleinte a különbözõ korokat nehezen tudta egy-mástól szétválasztani -, az egyik vasárnap délután a
színház
körüli lézengése váratlan meglepetéssel végzõdött. Egy idõs
néni jeggyel kínálta meg, mert - mint említette - a barátnõ-jét valamilyen akadályoztatás folytán nem tudta magával
hozni. Manyika zavartan pillantott a feléje nyújtott színház-jegyre, egy mozdulattal mintha utána is kapott volna, de a keze csalódottan ernyedt el.
Nem volt annyi pénze, amennyit a jóságos arcú hölgynek
fizetnie kellett volna. így csak a szemei árulták el, hogy leg-nagyobb sajnálatára nem fogadhatja el. A közönség már
be-vonult a nézõtérre, néhány perc maradt az elõadás kezdetéig.
"Jöjjön, drágám, semmivel nem tartozik, a jegy úgyis elvesz-ne!" - biztatta újdonsült ismerõse, és húzta magával. így
lé-pett be a kolozsvári Színkör nézõterére. Azt sem tudta, mit lát majd, de a zene már felcsendült. Alig akarta elhinni, hogy a zsongó méhkashoz hasonlító, majd hirtelen elhalkuló né-zõtér kellõs közepén találta magát. Lopva nézett
körül.
Min-den ünnepélyes volt, pedig ez csak egy délutáni elõadás. S miközben a lágyan omló zenét, Kálmán Imre muzsikáját, a Tatárjárás címû operett nyitányát hallgatta, olyan érzése
támadt, mintha lebegne a színpad és a nézõtér között.
Min-den olyan könnyûnek, súlytalannak tûnt. Aztán felment a függöny, és elkezdõdött a játék. Valósággal együtt lélegzett
a színpadi történettel. A taps és nevetés szinte kirobbant be-lõle. Úgy ért véget a felvonás, hogy valósággal már
szédel-gett. Ez volt élete elsõ találkozása az igazi színházzal. Senkit
sem avatott be, de ott a Színkörben fogadalmat tett: addig nem nyugszik, amíg ezt és kizárólag csak ezt választja... Néhány nappal késõbb a 49 éves színész-pedagógus, Izsó
fé-lénknek, a szemeibõl roppant elszántság tükrözõdött. Furcsa,
vidékies hanglejtésébõl, szavainak székelyes ízû kiejtésébõl
Izsó sejtette, ha a rátermettségével nem is volna különösebb
baj, a hangja miatt nemigen alkalmas a színpadi szereplésre. Ha elvállalná a képzését, sok baja lenne vele. A felesleges
ma-gánhangzóit alaposan ritkítani kellene. Rengeteg veszõdség lenne, amíg színpadképes állapotba tudná gyúrni. S nem biztos, hogy a sok munkával valamit is elérhet nála. Rossz alapanyag, nem tud vele mit kezdeni. Ezek az elsõ, felületes benyomásai azonban hirtelen oszladozni kezdtek. Amikor
megkérdezte tõle: "Kislány, és mit tudsz nekem bemutat-ni?", Manyika tanácstalanul bámult rá. Fogalma sem volt ar-ról, mit szokás ilyenkor válaszolni. Verset tudsz? - próbált segíteni Izsó. Nem tudok! - pityergett Manyika, mert a köl-tészethez addig sem, a továbbiak során pedig végképp nem vonzódott. Hát valamit csak betanultál? - rimánkodott a Mester, mert ilyen jelentkezõvel még nem akadt dolga. Tu-dok székely nótákat! - csillant fel Manyika szeme. Tessék, mutasd be! - türelmetlenkedett a tanár. Manyika valószínût-len vékonyka hangján énekelni kezdett. Nem volt egy hamis hangja sem. Ez már valami. Jó hallása van! - állapította meg Izsó. És tud nevetni, grimaszokat vágni, mintha a nóta egy-szerre élni kezdene. Az Isten is szubrettfiókának teremtette! - döntött végül a tanár úr, és mielõtt elbocsátotta
volna,
megüzente a szüleinek, mihamarabb keressék fel õt, mert csak a beleegyezésükkel kezdheti meg a tanítását. Nem volt nála boldogabb ember egész Kolozsvárott. A szülei sem pró-bálták lebeszélni, kivált Albert apu, az "elsõ számú", aki
ma-ga is színész szeretett volna lenni, de aztán semmi sem lett belõle. Most itt a kárpótlás, legalább Manyika érje el, ami neki nem sikerült! Izsó Miklóst késõbb negyedik "pótapu-ként" emlegette Manyika. Úgy bánt vele, mintha igazi apja lett volna. Mindenre, amit tudott, megtanította. Annyira szerette. A mesterség alapjait tõle tanulta meg. Szilárd ala-pokra építkezhetett.
Az egyik vizsgaelõadáson Izsó tanár úr mellett foglalt helyet Janovics Jenõ. Õ az elsõ sor legszélén ült és
-legalábbis
õ úgy érezte - mintha Janovics le sem vette volna róla a sze-meit. A negyedórás jelenet úgy zajlott le, hogy a direktor úr rajta tartotta okos, fénylõ két szemét! A szünetben
félrevon-ta Izsót, és látfélrevon-ta, hogy valamit mond neki, mire a félrevon-tanár beleegyezõen bólintott a fejével, vagyis jóváhagyta. Aztán
in-tettek, hogy lépjen közelebb hozzájuk. Janovics egészen ma-gához vonta, megpaskolta az arcát, és bátorítóan mondta: "Örömmel közlöm veled, hogy a tanár úrral teljes tésben beállhatsz nálunk egy szerepre. Minden akkor dõl majd el!"
A színházhoz kerülve apránként, szóbeszédek foszlányai-ból azt is megtudta, milyen nagy szerencsében van része,
hogy a sors ide, Kolozsvárra irányította õt. Ez a város a ma-gyar nyelvû színjátszás bölcsõje és a mama-gyar színészet
legfon-tosabb forrásvidéke! A társulat lelke, motorja Janovics Jenõ. Senki nem hozott akkora áldozatokat a magyar színjátszás fennmaradásáért, mint õ. Mindenki tudta róla, hogy "egész vagyonát, házát és értéktárgyait" áldozta fel, hogy
színészei
mindig megkapják az õket megilletõ fizetést. Soha senkinek egyetlen fillérrel sem maradt adósa. A húszas évek gazdasági válsága közepette - és Manyika ennek már a szemtanúja le-hetett! - Janovics a feleségét, Poór Lilit vidéki turnékra
küld-te, és honoráriumát az utolsó fillérig a színészek fizetésére
fordította. Élt-halt a társulatáért. Színész korából hozta
ma-gával ezt a példás ragaszkodást, hiszen õ is aktorként kezdte
a pályát. Néhány igen jelentõs alakítása, például a Hamlet
vagy a Tartuffe címszerepei, nemzedékek emlékezetében él-tek tovább. Késõbb ösztöndíjasként Berlinbe, Párizsba és
Londonba is eljutott, jól ismerte a nemzetközi színházi életet is. Sok fiatal rendezõvel kötött ismeretséget, némelyikükkel barátságot is. Max Reinhardt tanítványának vallotta magát. Kolozsvárott negyedszázados színigazgatása alatt sok, késõb-bi kiváló színészt - többek között - Aczél Ilonát,
Rajnai
Gá-bort, Mészáros Alajost, Sebestyén Gézát, Király Ernõt, majd
az elsõ világháborút követõen a fiatal Dayka Margitot is õ indította el a siker útján. Három, késõbb
világhírûvé vált
filmrendezõ - Várkonyi Mihály, Korda Sándor és Kertész Mihály - is neki köszönhette, hogy kapcsolatba kerültek a mozgóképpel. Janovics 1913 és 1918 között Kolozsvárott le-rakta a magyar némafilmgyártás alapjait.
Korszakos érdeme, hogy tévedhetetlenül megérezte, ki és mire képes, kiben milyen tehetségtartalék rejtõzik. Felfede-zései és felfedezettjei legendákká váltak: "A mi igazgatónk felfedez a színiiskolák szürke tömegében vagy a vidék fél-reesõ zugában egy tehetséget, elhozza a kolozsvári színpadra, lefaragja szögletességeit, csiszolgatja hibáit, tanítja, neveli,
fi-gyeli fejlõdését, s amikor tisztába jött képességeivel, arra
a kerékvágásra állítja, ahol egyénisége kivirágozhat. Ebben
a munkájában segíti a közönség mûízlése is, és így egyszerre
- néha hirtelen gyorsasággal - kész mûvészember lép ki a névtelenség homályából, mint szürke gubóból a
pillangó.
Csakhogy akkor már a fõvárosi direktorok szeme is megakad rajtuk. Egyetlen vendégszereplésre, vagy anélkül is, csillogó szerzõdést kínálnak a kolozsvári színészeknek."
Ezt a pár soros dicséretet egy régi, megsárgult kolozsvári újságban olvasta Manyika, és a szeme megtelt örömköny-nyekkel. Jól választottam! Eszébe se jutott, hogy ez nem olyan aranyszabály, amely mindenkire egyformán érvényes. Óriási öröm volt számára, ha egyelõre néma statiszta szereplõként is, de részt vehetett a színház mindennapos munkájában. Néhány héttel késõbb már a neve is szerepelt a plakátokon. Pedig semmit sem csinált még, és a neve is ismeretlenül csengett, senki sem jegyezte meg. Mégis már idetartozott a kolozsvári társulathoz. Óriási érzés volt ez.
El-sõként a Darázsfészek címû vígjáték egyik parányi szerepét
játszotta. Az Ellenzék címû napilap kritikusa azonnal észre-vette õt és megdicsérte: "A növendékek közül a tempera-mentumos, ügyes és talpraesett Kiss Manyi érdemel figyel-met." Temperamentumos, ügyes, talpraesett! Nem gyõzte újra és újra olvasni a varázslatos szavakat. Az újságot azonnal
hazaküldte Zágonba, hadd lássák az övéi, hogy "mire vitte máris". Jóval több volt ez, mint amit remélt. Ekkora örömre talán nem is vágyott. Hiszen annyi mindent nem tudott még a színházról, önmagáról, amire csak a következõ hetekben és
hónapokban igyekszik majd választ kapni. Nemcsak jelen akar maradni a színpadon, de egész további életét a
színész-mesterség szolgálatában akarja eltölteni. Az ilyen három
szó-tagú biztatás, amilyet elsõ fellépésére kapott, elszántságát és
hitét is megerõsítette. Jól választott. Néhány nappal késõbb
újabb erõsítést kapott. "Kiss Manyi, ez a tehetséges, graciõz
szubrettcsemete, nap-nap után belopja magát a közönség szeretetébe" - írta róla a kritikus a Cirkuszhercegnõ címû Kálmán Imre-operettben való szereplése kapcsán. Nem
akart hinni a szemének, amikor ezt a fantasztikus dicséretet elolvasta, hiszen - mint társainak csodálkozó szemekkel me-sélte -, "semmit sem tudok még, az a pár hónap, amióta itt vagyok, arra volt csak elegendõ, hogy a környezetemmel megbarátkozzam!". Növendéktársait persze bosszantotta, miért nem az õ nevüket jegyezte meg a kritikus. Mégsem ha-ragudtak rá. Olyan pónilószerû ártatlansággal nézett a
sze-mükbe, mintha az egészet röstellte volna. Õszintén örült a mások sikereinek, szívesen barátkozott fiatal társaival. A színház vezetõ színészeire pedig nagy-nagy tisztelettel te-kintett föl. Szerény és udvarias volt. Izsó Miklós mindig új meg új erõpróba elé állította. Kíváncsi volt, mit bír
el még?
S látva, hogy a legnehezebb akadályt is fölényesen veszi, elé-gedetten állapította meg, hogy most sem tévedett. Ezzel
a fiatal teremtéssel a színház olyan õseredeti tehetségre tett szert, akire nemcsak a kolozsváriak lesznek büszkék. Izsó, aki kiváló pedagógus is volt, tudta, hogy okosan kell vele bánni, mert áradó, sõt túláradó lelkesedése villámgyorsan az
ellen-kezõ végletbe csaphat át. Ha bántják, mint a csiga,
visszahú-zódik a házába, és gyenge teljesítményt mutat föl. Érzékeny
alkat, akire a színházban, ahol egy-egy váratlan fordulat vagy esemény villámszerûen csap le, nehéz vigyázni.
Manyika késõbb elmesélt egy ilyen váratlan pillanatot, amikor a "legvégsõ" megoldástól csak egy hajszál választot-ta el:
"Kolozsvárott színinövendék voltam, és a rendezõ A nótás kapitány második felvonásában azt kívánta tõlem, hogy mint apród, én vigyem a primadonna Karácsonyi Ili sleppjét. Na-gyon szégyelltem magam, és szakállt-bajuszt ragasztottam, de észrevették a szélhámosságot. A rendezõ követelte, hogy csupasz arccal vigyem a sleppet. Udvarlóim kara ott ült a ka-kasülõn, és nem tudtam elképzelni, hogy engem így degra-dáljanak. Elhatároztam, hogy öngyilkos leszek, beugróm a Szamosba. Képzeljétek, megtettem. Kár volt. Csak térdig ért a víz."
A kezdeti kényeztetések után az elsõ dorgálásban akkor részesült, amikor a Peer Gyntben, Ibsen Henrik drámai köl-teményében Anitra szerepét játszotta. A sok táncos-mókás feladat után egy szikár, prózai szerep, amelyet nem tudott megoldani. "Anitra szerepét a túl fiatal Kiss Manyi nem bír-ta erõvel" - írták róla. Vagyis még mindig gyereknek
nézték!
Sehogy sem tudott ezzel megbékélni. Õ volt a társulat "Ne-mecsekje", s ezzel tréfák és ugratások célpontja lett. Minden-ki rajta köszörülte a nyelvét. A Párizsi Minden-kirakat címû
zenés
vígjátékban például egy párizsi áruház kirakatának bábui
ele-venedtek meg. Manyika egy fiatal kislányt játszott benne. Izsó Miklós, az elõadás rendezõje a fõpróbán egyebet sem tett, mint percenként figyelmeztette:
- Manyika, ne állj a szereplõk mögé, mert nem látszol! Kemény László, a társulat 29 éves amorózója csendesen megjegyezte:
- A sok bábu között elvész a gyerek!
Ilyen adottságok birtokában hiába próbált felnõttnek lát-szani, vagy úgy viselkedni, mintha csakugyan felnõtt volna már. Nem vették komolyan. Az elsõ igazi pofonokat is itt kapta, részint mert úgy kezelték, mintha valóban taknyos kölyök volna még, másrészt mert kétségbeesve fedezte fel saját hibáit: krumpliorr, pipaszár lábak! Csúnyának látta magát, noha errõl senkinek nem beszélt. Ha a színházban alaposan körülnézett, azt látta, hogy csodaszép
színésznõk
vannak körülötte. Ha felöltöztetik õket, és jön a helyi
fény-képész, aki ilyen-olyan pózokban lefotografálja õket, hogy az elkészült képeket kitegyék a város különbözõ
ki-rakataiba, fellendül az érdeklõdés a színház iránt. Egyre
töb-ben váltanak jegyet, a felvonások köztöb-ben alig gyõzik a sok-sok meghajlást, a közönség újráztat, kiabál és dobog.
Ilyen
fogadtatásban részesítik a primadonnákat. A szubretten leg-feljebb csak mosolyognak. A kezdõket pedig észre sem ve-szik. Csalódottan látta, hogy a színházban nem a tehetség, hanem a szépség a döntõ. A szépség már fél siker
-
állapítot-ta meg szomorkásan -, mert egészen közelrõl látállapítot-ta, hogy mennyi mindent - például éppen a tehetséget is! - kárpótol, ha valaki szép. Akit nem a darabokban nyújtott teljesítmé-nyei miatt ünnepel a közönség, hanem csak azért, mert olyan szép...
Az irigység eddig nem érintette meg. Jóformán azt sem
tudta, mit jelent az. Otthon, Zágonban sosem figyelt ilyes-mire. Ottani pajtásai között mindenki egyformán kedves volt számára. Az számított csak, ki tud nagyobbat ugrani, vagy gyorsabban felmászni a fára. Ki eszik több fánkot, ha éppen fánkevõ verseny volt a faluban, vagy ki tud biciklivel felmenni a meredek dombtetõre. Játékos gyermekkora volt. Mindig maszatosak voltak; reggel, amikor kirontott az utcá-ra, összesereglett a falu apraja, és ebédig, ameddig Ilus mama nem eresztette ki a hangját, és neki haza kellett mennie, mindnyájan együtt voltak. Ki törõdött ott a másik lány
arcá-val, lábáarcá-val, kezével?! A lányok is mindig fiúsan viselkedtek. Kolozsvárott pedig hirtelen, akár egy váratlan nyári vihar, minden megváltozott körülötte. Legfõbb gond a szépség
lett. A világ a primadonnák körül forgott, nemcsak a színpa-don, hanem odakint a színház elõtti korzón, a kávéházakban és éttermekben, cukrászdákban is. A legtöbb hír és pletyka róluk szólt. Mit viselnek, mit esznek, kivel járnak és hason-lók. Némelyek - városi ellenfeleik - szapulták õket, a
ráncai-kat számolgatták és mindent megtettek, hogy lerángassák arról a talapzatról, ahová felállították õket. A férfiak ettõl
függetlenül továbbra is ostrom alatt tartották õket. Minden a szépségük körül forgott. A színház és a játék csak
másod-rendû szerepet játszott. Nem csoda, hogy idõnként Manyi-kából is kitört a félelem. Hogy tud majd boldogulni ezen a pályán? így! - mondta dühösen, amikor idõnként a
tükörbe
nézett, és különbözõ grimaszokat vágott. Ha már nem szép,
legalább mulatságos legyen! Ehhez joga van!
1927-ben másodéves volt, de még mindig csak apróbb mellékszerepek jutottak neki. A Szép Heléna címû Offen-bach-operettben például Orestest játszotta: "...kedves figu-rát formált Orestes alakjából az ösztönös tehetségû
Kiss
Ma-nyi..." - írta az Ellenzék. Két következõ szerepében hiába tüntették föl a nevét a színlapok, a kritikusok észre sem
Manyi mindenben hozzájárult az elõadás sikeréhöz." A je-lenlét volt számára a legfontosabb. Ott lenni a próbákon, s részt venni az elõadásokban. Minél többet látni, figyelni és
tanulni! így bontakozott ki lassan az egyénisége. Elõször csak frissességét vették észre és a táncait, amelyek pontosak
vol-tak. Úgy perdült-fordult a színpadon, mint egy kisördög. Ördöngös - ezt a jelzõt már itt kiérdemelte. Humora és
ked-vessége, szavainak székelyes hanglejtése - amely ellen annyit küzdött Izsó Miklós, de hiába! - különleges ízt, zamatot adott játékához. A nézõk széles mosollyal jutalmazták ki-és
beszólásait (szubrettszerepben erre volt a legtöbb lehetõsé-ge), a közepes vagy gyenge poénok az õ sajátos elõadásában mintha megfényesedtek volna. Végre birtokon - vagyis a pá-lyán - belül érezhette magát.
Nem akart Kolozsváron maradni. Észrevette, hogy min-den színész, akiben van kurázsi, felfelé, a fõváros felé
törek-szik. A próbák vagy a felvonások szüneteiben bármirõl is folyt a szó az öltözõkben és a társalgókban - és õ
mindig
na-gyon figyelte, mit mondanak egymás közt pályatársai -, a végsõ nagy sóhaj, az elérhetetlen álom Budapest volt. Oda kell feljutni: ez volt minden színésznõ és színész legfõbb
vá-gya. Pestet csak hallomásokból, mások elbeszéléseibõl ismer-te, fogalma sem volt arról, milyen pezsgõ színházi élet van odafenn. Azt már innen-onnan hallotta, hogy Pesten min-den színháznak több nevezetessége is van. Az operettszínpa-don két nagy, meghatározó egyéniség dominál: Fedák Sári és
Honthy Hanna. Fedák már túl van a delelõn, Honthy most van igazán feljövõben. Nem sok hiányzik, hogy megelõzze Fedákot. Ilyen az élet, magyarázták neki. Akik tegnap elsõk voltak, holnap már a második vagy harmadik helyre szorul-nak vissza, és ott sem tudszorul-nak megkapaszkodni, hanem zu-hannak alább! Ezen a pályán bárki megelõzhetõ. Itt hallotta elõször Gaál Franciska nevét, aki - mint hírlett - Pesten nagy galibákat csinál, s aki - egyik kolléganõje határozottan állította - pontosan úgy néz ki, mint õ - csak nem ennyire tehetséges. Ezt egyszerûen nem hitte el. Azt hitte, ugratják. Ha úgy lenne, akkor miért nem õ játszik Pesten, miért nem róla szólnak a pletykák?! "Te buta - magyarázta kolléganõje -,
Franci hat-nyolc évvel idõsebb nálad. Tudod, mit számít hat-nyolc év a színpadon?!"
Nem tudta, mint ahogy a kiválasztás útja-módja is isme-retlen volt elõtte. A szerencsére pedig nem gondolt. Késõbb majd hozzászokik, hogy egy színésznõ életében milyen fon-tos szerepe lehet a szerencsének. Itt még túlságosan naiv, hi-székeny volt. Mindent elhitt, amivel teletömködték a fejét. Szakmai gondjai és kétségei mellett a kulisszák mögötti ug-ratásokban azonnal otthon érezte magát. A színészek úgy próbálták oldani a bennük felgyülemlõ feszültséget, hogy fiatal, tapasztalatlan pályatársaikat mindenféle vegzatúrának
tették ki. Õket lehetett mindig a legjobban ugratni. Manyi-ka is közéjük tartozott, bármilyen dörzsöltnek hitte is magát.
A színpad õt valósággal lefegyverezte. Ilyenkor semmire nem gondolt, csak arra a feladatra koncentrált, amelyet rábíztak. Sok-sok tréfa áldozata lett, de hamar észhez tért, és attól kezdve kezdeményezõként lépett föl. Ezt a szokását élete
vé-géig megtartotta.
Amikor a Varázshegedû címû Offenbach-egyfelvonásos szubrett szerepében levizsgázott, Izsó Miklós átölelte. Különös
melegséget érzett mestere iránt. Mindent, aminek késõbb hasznát vette, tõle tanulta, neki köszönheti.
Színészetének õ
volt a pallérozója. Tõle kapta a legtöbbet. Izsó is nagyon
büsz-ke volt rá. Úgy lehetett õt formálni, mint a legjobb gyurmát. Ebbõl a verébfiókából még lesz valami! - mondta
széltében-hosszában Izsó. Mert akkor már az egész társulat, de Kolozs-vár színházszeretõ közönsége is így nevezte õt.
verébfióka!
A vizsgaelõadás utáni bankett közben Izsó a füléhez hajolt, és
titokzatosan ezt mondta: "Holnap itt lesz Sebestyén Miska barátom. Téged is látni akar. Lehet, hogy magával is visz!" "Hová, Miklós bácsi?" - pattant ki belõle a kíváncsiság. "Hát
Miskolcra!" - válaszolta Izsó. - "Nem hallottál még a híres
Se-bestyénekrõl? Géza a legidõsebb, nálunk kezdte színészként,
Lucifer volt a Tragédiában, meg Shylock A velencei kalmár-ban. Aztán felkapta a szél, és vitte magával Pestig. Elõbb
szí-nész, azután színigazgató lett. Most éppen a Városi Színházat
vezeti, nyaranta pedig a Budai Színkörben dirigál. Két öccse van: Mihály és Dezsõ, Géza kezei alatt nõttek fel, megtanul-ták, hogyan kell egy színházat vezetni. Mihály viszi a miskolci színházat, Dezsõ pedig Géza helyettese Pesten, a Városi
Szín-házban. Miska azért jön, hogy fiatal színészeket nézzen
magá-nak. Egy kis szerencsével te is köztük lehetsz, Manyikám!" Manyika megszeppent. Mit szólnak majd a szülei, akik
eddig egyetlen szerepében sem mulasztották el megnézni? Hogy fogják õt Miskolcon megtalálni?
Sebestyén Mihály csinos, alig harmincöt éves fiatalember volt, amikor találkoztak. Arra számított, hogy négy-öt fiatal színészt visz magával, de csak egyetlenegyet, Manyikát talál-ta elfogadhatónak. Csalódott kissé, hiába fáradt idáig.
Izsó
megpróbálta jobb kedvre deríteni:
egy-szerre ötöt találtál volna!
Sebestyén végül belátta, ezen úgysem segíthet már.
A színházvezetést különben is csak nagy adag humorral lehet elviselni. Humor dolgában pedig a Sebestyének jól voltak eleresztve. Bátyja, Géza, híresen slágfertig volt. A színházi
vi-lág reggeltõl estig, Pesttõl az ország legeldugottabb
városká-jának színtársulatáig, mindenütt Sebestyén-anekdotákon
szórakozott. Se szeri, se száma Géza bátya frappáns megjegy-zéseinek, kiszólásainak, elmésen agyafúrt oldalvágásainak. Egyik alkalommal, amikor még a miskolci színházat vezette, szezon elején abban a megtiszteltetésben volt része, hogy a város polgármestere is fogadta, és kíváncsian kérdezte tõle:
"Na, és kik lesznek az új Sebestyén-társulat színészei?" - Csupa derék, kedves színész és színésznõ, polgármester úr - felelte Sebestyén, aztán kis szünetet tartott, majd így folytatta: - Mindegyiknek van egy kis hibája...
- Tessék?! - kapta fel a fejét a polgármester, mire Sebes-tyén Géza rezzenetlen hangon folytatta:
- Mindegyiknek van egy kis hibája... Ha ugyanis nem volna, akkor nem Miskolcon, hanem Budapesten lennének szerzõdésben.
Manyika a direktor és a tanár úr között foglalt helyet.
Ámulva figyelte a beszélgetésüket, de csak keveset értett be-lõle. Ezen a történeten, amelyet tréfának szántak,
végképp
nem tudott elmosolyodni. Arra gondolt, hogy bizonyára ne-ki is vannak hibái, különben nem Miskolcra, hanem Pestre irányítaná a direktor úr. A szerzõdés ott hevert elõtte, de
Se-bestyén kikötötte, hogy a szüleinek is jóvá kell még hagyni.
Izsóra nézett, aki bólintva vette tudomásul, minden úgy lesz, ahogy megbeszélték.
- Manyikám, itt a pillanat. El kell válnunk - mondta Izsó Miklós -, tudod milyen nehezemre esik, de ennek így kell lenni. A verébfiókát nem zárhatom kalitkába, a
verébfióká-nak ki kell röpülnie. Miska barátomnál jó kezekben leszel, nem féltelek többé. Isten veled!
Abban is megállapodtak, hogy Manyika a miskolci társu-lat nyári állomáshelyén, Hódmezõvásárhelyen csatlakozik hozzájuk. Elsõ, bemutatkozó szerepe a Paprikáscsirke címû francia bohózatban lesz. Augusztus elején, amikor a miskol-ci színészek vulkánfíber kofferjével a kezében megpillantot-ták õt, megijedtek.
- Hát már nem rang miskolci színésznek lenni? Direktor úr, mit akar ezzel az ágrólszakadt gyerekkel?!
Se-bestyén Mihály.
- Ez a gyerek megnõtt a színpadon, megnõtt? Felnõtt lett, színész lett! - mesélte késõbb az egykori miskolci direktor. Késõ este, elõadás után a Fekete Sas nyári
kerthelyiségében
rendezték a bankettet. Az egész társulat jelen volt már, csak Manyika hiányzott. Sebestyén, akinek éles, jó szemei voltak, arra lett figyelmes, hogy néhány színésznõ az egyik
asztalnál
összedugta a fejét, mintha valamire készülnének. Ezt nem te-hetik ezzel a kislánnyal! - gondolta Sebestyén, és kisurrant a vendéglõ kapuján. Sokáig, hosszú percekig várakozott oda-künn, de senkit nem látott. Aztán az egyik mellékutcából egy vékony kis alak imbolygott felé. Ahogy a jegenyefák kö-zött közeledni látta, talán még törékenyebbnek tûnt,
mint a
nappali világosságnál. Amikor már csak pár lépés választotta
el õket egymástól, Sebestyén észrevette, hogy újdonsült
szí-nésznõje pityereg. Lehet, hogy a nagy siker okozta ezt a vál-tozást? Nem tûnõdhetett tovább, mert Manyika zokogva a
nyakába borult:
- Direktor úr, kérem - panaszolta vékony kis hangján -, amikor megérkeztem, a kollégák öleltek, csókoltak, babus-gattak, és most, amikor sikerem van, szóba sem állnak ve-lem! Direktor úr kérem, hát ez egy ilyen pálya?!
Sebestyén Mihály, aki sok mindent látott és megélt már, szorosan magához vonta, mintha ezzel a mozdulattal - kép-letesen - védelmet akart volna nyújtani neki. Aztán egy röp-ke, mély sóhaj kíséretében, mintha magának mondta volna csak:
- Igen, édes fiacskám, ez egy ilyen!
1928. október 5-én mutatkozott be a miskolci közönség elõtt. Szirmai Albert Éva grófnõ címû operettjének szubrett
szerepét játszotta. Tíz nappal késõbb A régi nyár, Lajtai
La-jos-Békeffi István operettje, aztán a Cárevics címû Lehár-operett, majd decemberben újabb Lehár-Lehár-operett, a Luxem-burg grófja került sorra. 1929 elején újabb három operett (Eltörött a hegedûm, A csikágói hercegnõ, Nizzai éjszaka)
kö-vetkezett.
Valamennyi feladatát hibátlanul oldotta meg, a miskolci közönség megszerette. Valahogy mégis többre számított. Se-bestyén direktor úr minden este a színészei között volt. Hol az igazgatói páholyból, elölrõl, hol a kulisszák mögött,
há-tulról figyelte õket. Egyetlen mondatukat sem vétette el. Különösen nagy gondot fordított Manyikára, ahogy Izsó Miklós barátjának megígérte. Látta, ahogy kilép a
színpad-ról, a nézõtér tapsai el sem csöndesedtek még, de Manyika arcáról máris eltûnik az a kedves, megnyerõ mosoly, amely a miskolci közönség számára is annyira vonzóvá tette õt. Nem
tudta mivel magyarázni ezt a változást. Hiszen sikerei van-nak, szeretik...
Egyik este elcsípte és alaposan kifaggatta. Talán rosszul érzi itt magát, esetleg valami vagy valaki bántja? Manyika, aki rettenetesen félt igazgatójától, végül kibökte, hogy
min-dig egyforma szerepeket osztanak õrá. Ugyanazt kell neki
csinálnia, és ebbe kissé belefáradt. Sebestyén hosszasan elma-gyarázta neki, hogy ez nem úgy van ám, ahogy növendék ko-rában elképzeli a pályát. Itt mindent elölrõl kell kezdeni. Elõbb minden színésznek híveket kell gyûjteni, akikbõl ké-sõbb pártfogói, rajongói lesznek. Õk tapsolják át a
szünete-ket, virágokat hintenek a kedvenc lábai elé. A vidéki közön-ség leginkább operettekben szeret kedvenceivel találkozni. S ha egy színésznõ eléri ezt, vagyis sínen van, akkor a jó
igaz-gató új oldaláról is megmutathatja õt. Ilyenkor jönnek a prózai feladatok.
Ez a pillanat Manyika számára egy Móricz Zsigmond-vígjátékkal kezdõdött. A Nem élhetek muzsikaszó nélkül címû
darabot pár hónappal korábban Pesten, a Nemzeti Kama-raszínházban, Hevesi Sándor rendezésében mutatták be. A vígjáték elsõ vidéki premiere Miskolcon volt. Móricz imádta a színházat és a színészeket, mindenhova elment, ahol a darabjait játszották. Két nappal a fõpróba elõtt ott ült
a miskolci színház nézõterén, és az elõkészületek minden
mozzanatát rettentõen élvezte. Ilyenkor tanácsokért fordul-tak hozzá, szöveghúzásokhoz kérték a beleegyezését stb. Õ pedig valósággal felvillanyozva, hogy a saját maga terem-tette hõsök tõle függetlenedve élni kezdenek, lelkesen ma-gyarázott, s ha kérték, mindenben segített is.
Móricznak jó szeme és érzékeny füle volt. A próba után azt kérdezte Sebestyéntõl:
- Ki az a fura kis teremtés, aki Birikét játssza?
- Õ a mi legfrissebb szerzeményünk, Kiss Manyi, de egy-más közt csak Manyikának hívjuk...
- Ez a kicsi Manyika sokra viszi még! - jövendölte az író. Pár nappal késõbb is a Móricz-vígjáték szerepelt a mûso-ron. Az igazgatói páholyban egyszerre két direktor alakja tûnt fel. Sebestyén Mihály mellett a szegedi Városi Színház igazgatója, Tarnay Ernõ foglalt helyet. Tíz év
korkülönbség
volt köztük, Sebestyén javára. Tarnay is színészként kezdte a
pályát Pesten, Beöthy László színházainál. 1912-ben már
rendezõi feladatokat is kapott. 1927 nyarán, amikor a szege-di színház vezetésére hívták, a fõvárosban már nagy
szakmai
tekintélye volt. Kiváló szervezõ hírében állott.
Fáradhatatla-nul járta az ország színházait, mindenütt tehetséges
fiatalo-kat keresett. A szegedi társulathoz elõször két nagyon tehet-séges fiatal színésznõt, Dayka Margitot és Neményi Lilit szerzõdtette. Dayka 20, Neményi 25 éves volt akkor. A fia-tal Jávor Pált Kispesten egy alkalmi színtársulatnál látta meg,
ahol Jávor még nem a késõbbi formáját mutatta, de Tarnay azt az ideális amorózó színészt vélte felfedezni benne, akire a
szegedi közönség már évek óta hiába várt. Az elsõ évben a fõvárosból az Országos Színészegyesület
iskolájának vizsganövendékét, a 26 éves Bilicsi Tivadart is magával vitte Szegedre. Legbüszkébb mégis a szegedi színház táncoskomikusára, Páger Antalra volt, aki pályája elején, 27 éves korában érkezett a Tisza-parti városba, és négy éven
át, Tarnay Ernõ távozása után is a szegedi Városi Színház
legnépszerûbb férfiszínésze volt.
Felvonásvégeken a függöny elõtt, meghajlás közben Ma-nyika az igazgatói páholyt fürkészte. Elõadás közben, ami-kor kissé háttérbe került, a színpad egyik vagy másik
sarká-ból, ahonnan jó kilátás nyílt a páholyokra, a színház
vendé-gét fürkészte. Mit nem adott volna érte, ha a tekintetük csak egyetlen másodpercre is összetalálkozott volna! Tarnay arca azonban végig semleges maradt, legalábbis így látta a szín-padról. A második felvonás szünetében az öltözõi
folyosón
váratlanul Sebestyén direktor úrba ütközött. Mögötte egy másik férfi tûnt fel. Közelrõl nem találkozott még vele, de
sejtette, hogy csak a vendég direktor lehet. - Manyikám, engedd meg, hogy bemutassam neked Tarnay urat!
Zavarában elfelejtett köszönni, csak a kezét nyújtotta. Se-bestyén nevetve kérdezte tõle:
- Mit szólnál egy szegedi szerzõdéshez?
Manyika olyan zavarban volt, hogy hirtelen nem is értet-te, mit kérdezett tõle az igazgatója. Talán csak a Szeged szó volt, amire felfigyelt.
- Akkor itt a kedvezõ alkalom - vette át a szót és a kez-deményezést Tarnay Ernõ -, nagyon szép város. Pest után a legszebb az országban... És Zágonhoz közelebb van, mint Miskolc!
Tarnay alaposan felkészült, mielõtt ajánlatát megtette volna. Nemcsak Sebestyént kérdezte ki. Kora délután, vala-mivel megérkezése után találkozott Dayka Margittal, aki egy szezont már nála töltött Szegeden, és most a miskolci társu-lat kedvence. Dayka friss miskolci színházi pletykákkal fo-gadta, de Tarnay Kiss Manyira volt kíváncsi.
Dayka Margit Nagyváradon született, négy évvel volt
idõsebb Manyikánál, és sokkal jobban ismerte már a színhá-zi világot. Manyika még félszegen, botorkálva tapogatózott, gátlásos volt, alig ismerte ki magát a színház belsõ
klikkrend-szerében. Dayka sokat segített neki, hogy leküzdje hátrá-nyait. Kapcsolatukból így lett szoros barátság, amely életük végéig tartott.
- Manyikám, szeretném, ha nálam maradnál, de tudom, hogy neked még sokfelé lesz dolgod, meg kell ismerned a többi vidéki színházat, és persze a közönséget is. Ez
hatal-mas erkölcsi tartalékot jelent majd neked, ha feljutsz a fõvá-rosba. Akkor az egész ország ismerni fog már téged - magya-rázta neki Sebestyén Mihály.
- Amit eddig láttam magától - vette át a szót Tarnay Er-nõ -, határozottan tetszett. Szegeden is jól érzi majd magát. Kitûnõ partnert kap Páger Antal személyében, talán hallotta már a nevét? Õ az én táncoskomikusom. A város legnépsze-rûbb színésze. Valóságos primadonna. Maguk ketten na-gyon jó partnerek lehetnek...
Mire a harmadik felvonás elkezdõdött, mindenki tudta már, hogy Kiss Manyi, akit néhány hónap alatt a miskolci közönség megszeretett, a következõ, 1929-es szezonját új
ál-lomáshelyen, Szegeden fogja kezdeni. * * *
II. Búcsú apályától?
Kolozsvár és Miskolc után Szeged már a harmadik város volt, ahová vulkánfíber kofferrel a kezében megérkezett. Szeptember elején szállt le a vonatról. Amikor a Tisza-pálya-udvar elõtti téren körülnézett, alaposan megijedt. Mi lesz ve-le ebben a rengetegben?! Villamoscsilingelés, autódudálás riasztotta az utcai járókelõket. Olyan zaj volt körülötte, hogy
a feje is belefájdult. Alig várta, hogy a színházhoz érjen.
Day-ka Margit soDay-kat mesélt róla. Azt is tudta, hogy vele egy idõ-ben több új színészt is ide várnak még.
Õk honnan érkeznek, és kik lehetnek? Tarnay Ernõ
ré-giek mellett új arcokat megmutatni. Azért volt erre szükség, mert a pesti színigazgatók - mint hírlett - és a színházi
ügy-nökségek innen ajánlották legszívesebben a fiatalokat, mint például a legutóbb Pestre szerzõdtetett Neményi Lilit és jávor Pált is, akik a fõvárosban is megállták a helyüket.
Iste-nem, Budapest! Hányszor álmodta már, hogy neki is fõváro-si szerzõdése van, de ezeket az álmokat soha sem szerette, mert rendszerint valamilyen szerencsétlenséggel végzõdtek. Úgy ébredt fel, mintha egy kõbánya mélyén dolgozott volna. Izzadt, a fejét mintha egy vasmarok szorította volna össze. Amikor végre magához tért és látta, hogy az egész csak egy rossz álom volt, megkönnyebbült.
A szegedi színház, éppen úgy, mint a pesti Vígszínház is, a bécsi Fellner és Helmer színházépítõ cég tervei
szerint
ké-szült. 1883. október 14-én nyitották meg. Két évvel késõbb
egy tûzvész következtében teljesen kiégett, de 1886. szep-tember utolsó napjaiban már újra játszhattak benne. Azóta is - legalábbis külsõre, ahogy mondják - a város egyik legszebb középülete.
Amikor a színészbejáró küszöbét átlépte, mintha egy
méhkasba lépett volna. Díszleteket cipelõ munkások állták el az útját, a varroda feliratú ajtó mögül nõi zsibongás
ütöt-te meg a fülét. Minden öltözõ ajtaja tárva-nyitva volt,
sepre-getõ asszonyok felmosóronggyal és seprûvel a kezükben dol-goztak a lépcsõkön. Két fiatal férfi úgy rohant el mellette, hogy majdnem elgázolta, de senkinek sem jutott eszébe
megkérdezni tõle: "ugyan mit keres itt a kisasszony?!" Talán véletlenül tévedt erre a zárt területre? Pedig õ
többször is
tu-dakolta, hol találhatja Tarnay igazgató urat, de rá se hederí-tettek. Aztán egy fiatalember, aki mintha ugyanabban a
cipõben járna, mint õ, valahonnan fentrõl, talán egy
lépcsõ-fok tetejérõl, leszólt hozzá:
- Jöjjön csak utánam, kislány, én is a direktor urat kere-sem!
A fiatal férfi, aki az imént leszólt, türelmesen bevárta. Most, hogy közelebbrõl is szemügyre vehette, jóképûnek és udvariasnak találta. Késõbb kiderült, hogy nyolc évvel idõ-sebb nála. Meghajolt elõtte, és így mutatkozott be:
- Ajtay Kovács Andor vagyok... Kegyed, vagyis hát úgy látom, te is új vagy itt, ha nem tévedek...
- Én Kiss Margit vagyok, de mindenki csak Manyinak
szólít. Elõször vagyok Szegeden. A direktor úr Miskolcon lá-tott, és onnan hívott ide...
- Engem a Király Színházból szerzõdtetett. De azért ne gondolj semmi rosszra. Nem dobtak ki, magamtól jöttem el.
Tudod, egy fiatal színésznek vagy színésznõnek Pesten re-ménytelen dolga van. Ott minden hely be van töltve, több-szörösen is. Nehéz kivárni, amíg valaki sorra kerül. Azt
taná-csolták, egy fiatal színész vagy színésznõ próbáljon vidéken
kezdeni. Aztán majd meglátjuk, nem igaz?
Ennél a fordulónál, amikor már majdnem barátság
ala-kult ki köztük, kitárult az igazgatói szoba ajtaja, és Tarnay Ernõ lépett rajta ki. Eléjük sietett, és szívélyesen
köszöntötte
õket. Látszott azonban, hogy rossz hangulatban van, valaho-vá siet. Néhány perc múlva búcsút is vett tõlük:
- Aztán ne feledjétek el, hogy holnap reggel kezdünk. Nálunk a jelszó: próba, próba, próba! Ígérem, nem lesz megállás, még a nyelvetek is lógni fog! Legyetek pontosak holnaptól, tíz órakor kezdünk. Különben a titkárom min-den részletkérdésben a rendelkezésetekre áll. Hát akkor
érez-zétek jól magatokat nálunk. Ez fontos. Utóvégre mostantól fogva ti is itthon lesztek, nem igaz?!
A titkár, aki közben megérkezett, elmondta nekik, hogy a direktor urat sürgõsen a városházára rendelték. A
polgármes-ter helyettese, dr. Pálffy József kérette magához, aki egyben a színház intendánsa is. Ez naponta többször is elõfordul. Négy éve, amióta a szegedi színházat városi kezelésbe vették,
mindig temérdek gond és baj keseríti meg az igazgatók éle-tét. Némelyik közülük nem is bírja soká, és távozik.
Tarnay
Ernõ már a harmadik szezonját kezdi. Õt sem kímélik
per-sze. Van olyan pletyka, az egyik helyi újság meg is írta, hogy a városban már fogadásokat kötnek, meddig bírja még? Van-nak, akik a következõ év februárjára tippelnek, mások jóval
korábbra, idén karácsonyra gondolnak, addig és nem to-vább! Miért ez a roppant nagy izgalom? - csodálkozott Aj-tay. A titkár így válaszolt: Minden színház fenntartása
renge-teg pénzt emészt föl. Szegeden a városi büdzsé olyan, mint egy lyukas bugyelláris, kihullik belõle minden. A színházra egy árva fillér nem marad!
Másnap kora délelõtt benépesült a színház. Tarnay Ernõ
a társulat új tagjainak bemutatásával kezdte az ismerkedést. A régiek egy-egy szál virággal, csókkal vagy kézfogással
kö-szöntötték az újoncokat. Ragyogtak az arcok, a régi tagok nagyon barátságosan fogadták az érkezõket, akik kényszeredetten, kissé szorongva köszönték meg a látszólag
feléjük
-túláradó mosolyokat. Milyen indulatokat rejtettek mögé-jük?! Aztán a régi tagok bemutatása következett. Tarnay elõbb a hölgyeket - Pártos Klárit, Peéry Pirit, Patkós Irmát,
Földényi Lászlót meg a többieket - mutatta be. S legvégül
-mint sietve hozzátette -, akit legelsõként kellett volna emlí-tenie, hiszen õ a város legnépszerûbb színésze, akiért
min-denki egyformán rajong, itt van Páger Antal. Nagy taps fogadta az igazgató szavait. Manyikának nem volt még sze-rencséje találkozni vele, de most, ahogy tõle balra, egy nagy fotel mélyén, szivarral a szájában Páger pöfékelt, mintha
ne-ki intett volna. Páger már hallotta, hogy új szubrettet kap, de hogy ez a kis vakarcs lesz a partnere a következõ szezon-ban, azon roppantul elcsodálkozott. Ahogy szemrevételezte õt, nem sok jót nézett belõle ki. Páger akkora fiú volt már
Szegeden, hogy senki nem mert ellentmondani neki. Ha
egyszer valaki nem tetszett neki, szedhette a sátorfáját... Manyikának természetesen azonnal visszamondták, mit
mondott róla Téni, ahogy a társulaton belül nevezték Pá-gert. Manyika összeomlott. Kihez forduljon, amikor senkit sem ismer még, ki fogja õt megvédeni? Eszébe jutott, milyen kedves volt hozzá az a Kovács-gyerek, Ajtay Bandi. Neki pa-naszolta el, mit mond róla ez a gõgös Páger. "Ne engedj sen-kit közel magadhoz, légy nagyon óvatos!" - tanácsolta Ajtay, de Manyika félelmeit neki sem sikerült eloszlatnia. Az elsõ héten kerülték egymást. Manyika elsõnek Ledért játszotta a Csongor és Tünde 1929. szeptember 21-i bemutatóján, ám csaknem észrevétlen maradt. Aztán egy-két operett követke-zett, de Páger egyikben sem játszott.
Oscar Straus Legénybúcsú címû operettjének énekes pró-báján találkoztak elõször. Manyika Stefit, a szubrettet, Páger
egy kocsist, Lõrincet játszotta. Manyika vékony hangján, teljes erõvel énekelte kettõsüket, Páger lezser volt és
markí-rozott. Lenézte a kis kezdõt. A siker, amelyet Tarnay elõre prognosztizált, némiképp enyhítette Páger iránta érzett
el-lenszenvét. Legközelebb a Diákszerelem címû angol operett-ben találkoztak. Págernek akkora sikere volt operett-benne, hogy mindenkit maga mögé utasított. Nem tetszett ez a Szegedi Napló kritikusának:
"Tele van a színpad nõi szereplõkkel, csak úgy nyüzsög-nek, s mégis, mintha nem volna nõ az elõadásban. Ennek az elõadásnak Páger Antal a primadonnája, aki kétségtelenül nagyon jó színész és kiválóan játszik és táncol ebben a
darab-ban, de mégis jobban szeretjük, ha a primadonna szoknyát
visel" - írta zsörtölõdve a kritikus, nyilván joggal. A prima-donna szerepében megjelenõ Patkós Irmával kapcsolatban
pedig "Nem az õ színésznõi egyéniségére szabták" a szerepet. A másodprimadonnát játszó Sárváry Rózsinak ez volt az elsõ szegedi bemutatkozása, amely - a Szegedi Napló kritikusa szerint - "aggodalmat keltõen nem járt sikerrel". Kiss Manyiról ezt jegyezte fel: "ügyesen táncol". Táncos-komikus partnere, Páger Antal mellett ez sem lehetett
cse-kélység. ..
A színház prózai társulata közben Molnár Ferenc
vígjáté-kát, A hattyút, Rostand Cyranóját és Ernõd Tamás-Török Rezsõ Két lány az uccán címû vígjátékát mutatta be. E három
prózai bemutatóval párhuzamosan az operett-társulat min-den héten kirukkolt egy-egy újdonsággal vagy felújítással. Manyikát alaposan kihasználták, alig volt egy-két szabad napja. 1930. január 10-én Faragó Jenõ-Barna Izsó Casano-va címû operettjében még mindig csak a táncát dicsérték: "A szubrettek Kiss Manyi vezetésével jeleskedtek a táncban." Végre kézhez kapta élete elsõ igazi címszerepét a Tommy és társa címû zenés vígjátékban. A fiatal és
tehetséges
Tamás-sy Pál zenés vígjátékának három hõse volt: Tommy, a sárga
hajú, okos kis csibész, aki cipõt tisztít a londoni utcán.
Tár-sa egy kis rikkancslány, aki szép is, kedves is, jó is és ártatlan,
csendestársuk pedig Jakab, a kutya. Õk hárman az utcasa-rokról indulnak el, a piszkos szegénységbõl és reménytelen-ségbõl, de feljutnak a lordok közé, gazdagok és boldogok lesznek. A címben szereplõ Tommyt Pesten, a Király Szín-házban Gaál Franciska játszotta, hatalmas sikerrel. "Õ maga egyedül is elég ahhoz, hogy sikerre vigyen egy operettet" -írták a fõvárosi lapok. Manyika másodszor találkozott ezzel a
névvel: Gaál Franciska.
Gaál Franciska fogalom volt Pesten. Úgy tudta mozgatni a közönséget, akár egy marionett-figurát. Kénye-kedve sze-rint uralkodott. Úgy lett belõle színésznõ, vagy inkább úgy
csinált magából színésznõt, hogy 1921-ben, 16 éves korában
jelentkezett Bárdos Artúrnál, a Belvárosi Színház
igazgatójá-nál. Egy "bûbájos arcú, de kissé idomtalanul kövér kislány"
toppant Bárdos elé. Azt tanácsolta neki, hogy elõbb fogyjon le, aztán majd beszélhetnek. A duci lány dühében ezt vágta az igazgató fejéhez: "Márpedig én itt fogok játszani, elõbb, mint gondolja!", és még hozzátette: "Ez a nekem való szín-ház!". Néhány nappal késõbb Szenes Béla vígjátékát,
A buta
embert próbálták, néhány nap volt már csak a bemutatóig. Az egyik próbán hiába keresték Dajbukát Ilonát, aki egy cse-lédlány szerepét játszotta. Sehol sem találták. A sötét
nézõté-ren ekkor megszólalt egy hang: "Dajbukát beteg. De én tu-dom a szerepét!" Arra a kérdésre, hogy ott ki beszél, Francis-ka lépett elõ. Esküdözött, hogy szóról-szóra tudja
Dajbukát
szerepét. "Kiderült - teszi hozzá Bárdos Artúr emlékiratában
-, hogy kicsi volt neki (ti. Dajbukát Ilonának - B. T.) a sze-rep, hát õk ketten szépen megbeszélték a Francival a dolgot, eldöntötték a szerep sorsát. Nem lehetett rájuk haragudni." így, kissé erõszakosan lett Gaál Franciska színésznõ. Ezt a
szokását késõbb is megtartotta. Vele kapcsolatban soha sem a tehetsége, hanem konok, akarnok természete okozott min-dig gondot. Száz és száz afférja volt, de többnyire
gyõztesen
került belõlük ki. A pesti színigazgatók késõbb ebbõl erényt
formáltak, és olyan szerepeket írattak számára, amelyek egyéniségére épültek. Ilyen volt a Tommy és társa is. Ezt a címszerepet annyira õrá szabták, hogy egy másik szí-nésznõvel, aki ráadásul korban és alkatban különbözött tõle,
nemigen lehetett elképzelni. Kiss Manyi pedig ilyen volt. Gaál Franciska 26 éves korában kapta meg ezt a feladatot, Manyika csak 19 éves volt, amikor rá osztották. S még ez sem lett volna a legdöntõbb akadály. Az viszont Franciska ja-vára billentette a mérleg serpenyõjét, hogy õ már tíz
évet
töl-tött a színpadon. Kiss Manyi pedig csak negyedik szezonját kezdte el.
Ilyen elõzmények után nagy meglepetést keltett, hogy a szegedi Városi Színház - a fõváros elõkelõ
színházaínak
mû-sorát utánozva, elsõsorban a bevételre gondolva, amely a vidéki színházaknál is mindig elsõ számú és legfontosabb szempontnak számított! - nagy kockázatra kényszerült. A kockázati tényezõt Kiss Manyi jelentette. Képes lesz-e megbirkózni ezzel a szereppel? Van-e benne elég erõ, hogy a tehetségében gyakran kétkedõ megjegyzésekkel szemben a Tarnay igazgató úr által rábízott fulmináns címszerepet
el-játssza? Ha beleroppan, évad végén meg kell válni tõle. Ám ha sikere lesz, a befutók közé kerülhet. Óriási volt a tét.
Min-dent vagy semmit! A színházban minden a fõpróbán dõl el. Az elõadás addig töredezett, mozaikszerû, senki nem látja, mi lesz annak a nagy kavarodásnak a végén, amit a próbák jelen-tenek. Amikor az egymást követõ jelenetek végre a helyükre kerülnek - és erre elõször a fõpróba ad lehetõséget -, akkor
derül ki, hogy a sok energia és ráfordított idõ megérte-e. Kiss Manyi sem tudta elõre, mit fog Tommyval kezdeni. Az elõkészületek zûrzavara - az olvasópróba
feszültségeitõl
kezdve a színházon belüli intrikákon, a szövegtanuláson és a
zenés meg táncpróbákon át a szabómûhelyben eltöltött
órá-kig - annyira igénybe vette õt, hogy ideje sem maradt bele-gondolni: lehetetlenre vállalkozott! Ahogy közeledett a be-mutató, úgy szakadtak föl benne a gátlások. Egyre közelebb került a figurához, egyre bátrabb lett. Az elsõ taps, amely a bemutató estéjén felcsattant, valósággal a helyére tette.
Attól
kezdve úgy játszott, mint még soha. A siker Tarnay Ernõt
igazolta, de az õ diadala volt. A szegedi kritikusok is érezték, hogy nemcsak egy bemutatót látnak a megszokott heti kettõ
közül, hanem egy ígéretes színészpálya fantasztikus
indulásá-nak is szemtanúi lehetnek:
"Megmondjuk õszintén, hogy nem bíztunk a Tommy és
társa szegedi elõadásának sikerében, mégpedig fõképpen a - Tommy miatt. És most hasonló õszinteséggel megvalljuk, hogy nagyon kellemesen csalódtunk, mégpedig éppen a
- Tommyban, azaz Kiss Manyiban, aki ezt a Gaál Franciská-ra szabott csibész szerepet meglepõ ötletességgel, elFranciská-ragadó közvetlenséggel, feltûnõen jól játszotta. Groteszk
figurájával
ellenállhatatlanul ragadta magával a közönséget, amely jele-netrõl jelenetre fokozódó hatással élvezte Kiss Manyi nagy-szerû alakítását. Szerencsés szereplése eldöntötte az
elõadás
sorsát, amelyért bizony sokan aggódtak, mielõtt a függöny szétlibbent volna. Társának már kevésbé volt szerencséje. Nagyon egyenlõtlennek mutatkozott ez a színpadi társasvi-szony. Patkós Irma - a Tommy társa - hiába próbált jelen-tõséget adni mellérendelt szerepének."
A Kritika címû tekintélyes lap visszamenõlegesen is iga-zolta rátermettségét:
"Minket nem lepett meg Kiss Manyi péntek esti nagy
si-kere, mert azok közé tartozunk, akiknek a tetszését elsõ sze-replésével megnyerte. Mi nem láttunk a játékában vidéki
nívót, hanem láttuk egy kedves és tehetséges szubrett kvali-tásait. Annak idején kevesen voltak velünk egy véleményen, ma mindenki elismeri, hogy tehetség dolgában aligha marad el a fõvárosi nívótól. Gaál Franciska többet pózol,
alanyibb
a modora, uralni, ha kell egy kis csendes erõszak árán is, de feltétlenül uralni akarja a nézõtér hangulatát és
véleményét.
Kiss Manyi nem tudja megrendelni a tapsokat, ez minden-esetre elõnyére van, mert így legalább õszinte, megérdemelt sikert ér el. Pózolás helyett játszik, alakít okosan, megnye-rõen és becsületesen. Négy órán át, fizikumát messze
felül-haladó erõvel áll a nagy szerep rendelkezésére, hogy elfeled-tesse nagynevû elõdjét és azt, hogy Tommyt Pesten egy sztár alakítja."
A kritikus meggyõzõ összehasonlítása jól érzékelteti: mit
jelentett egy javarészt még ismeretlen, pályája legelején járó
fiatal tehetség erõfeszítése, hogy ne csak elfogadtassa magát, de olyan teljesítményt nyújtson, amellyel a közönség
döntõ
többségének figyelmét maga felé tudja fordítani. Ezt nevezik nagy kiugrásnak. Aki erre képes, annak érdemes volt erre a rögös pályára lépnie.
