+
STODDARD
BURKE
JOBBÁGY
WEINER SENNYEY
ZOZULJA
LEE
Batt ersby
Fedina
LÍDIA
OLVASS A JÖVŐBE!
TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS IRODALMI MAGAZIN XXXVII. ÉVF., 2017. MÁRCIUS
9 770133 243018 17324 Szlovákia: 8 €
GALAKTIKA
Szlovákia: Szlovákia: Szlovákia: 8 € 8 € 8 €324
NUKLEÁRIS MEGHAJTÁS
OKOS HAJKEFE
KLÍMAVÁLTOZÁS
Plati nakártyával
csak
1000
Ft!
Plati nakártyával
Plati nakártyával
Plati nakártyával
Plati nakártyával
Plati nakártyával
Plati nakártyával
A M AGAZIN ELŐFIZETŐ I Á R AMEGJELENT
Az első szó jogán
Idén 45 éve indult a Galaktika hódító útjára, ennek öröméből az év so-rán mindenféle vicces kedvezmények várhatók a 45-ös szám variánsaival. Hamarosan az új Galaktikának is lesz egy mini ünnepe, jövő hónapban jelenik meg ugyanis a 150. új szám.
Bár hivatalosan még nem kaptuk meg a hungarikum jelzőt, azért én azt gondolom, hogy a Galaktika mégis egy valódi hungarikum. Ennek ap-ropóján az idén több hasonló hungarikumot fogunk értékelni a magazin print vagy online felületén.
Elsőként a konyakmeggyet vettük górcső alá, amelyet hivatalosan még szintén nem minősítettek hungarikummá. Kevesen tudják, hogy a konyakmeggy is magyar találmány. Gerbeaud pesti bonbonüzemének
termelési vezetője, Gnosz Róbert vezette be, a Gerbeaud által kifejlesztett konyakos meggyet felhasználva. A prémium minőségű, kézzel készített konyakmeggy ma fél tucat gyártó műhelyéből kerül ki, és végre lassan a nagy élelmiszerláncok kínálatába is bekerül belőlük, így mindenki hozzájuthat és megkóstolhatja.
Nem volt könnyű a zsűrizés, mert elsőként a tesztkörülményeket kellett kialakítani, hiszen egymás után kóstolva a bonbonok befolyásolhatják egymás ízét is. A mi „titkos” receptünk a 99%-os étcsokoládé volt. Ebből kellett egy negyedkörömnyi darabot elszopogatni minden egyes tétel zsűrizése előtt, majd szénsavmentes vízzel hosszan öblögetni. A zsűrizés több lépésben és váltakozó sorrendben történt, hogy a lehető legtöbb külső kö-rülményt kizárjuk. Vizsgáltuk a csokoládé, az alkohol és a meggy milyenségét, valamint a bonbon összhatását is. Csak a dobogós helyezést elérteket ismertetjük, mert úgy tűnik, hogy egy bizonyos szint fölött már az egyéni ízlés is jelentős befolyással bír. A 3 legkiválóbb eredményt névsor szerint a következők érték el: Gerbeaud, Lellei, Szerencsi. A véletlen különös játéka, hogy ez a sor egyben mutatja a kilónkénti árat (csökkenő sorrendben) és az elért helyezéseket is. Aki a gyümölcsös ízű konyakmeggy híve, és a pénztárcája is bírja, annak a Gerbeaud a jó választás, aki a ropogós csokoládét és a férfi as alkoholtartalmat kedveli, annal a Lellei lesz a kedvence, aki pedig a kissé nőies, édeskés ízekért van oda, annak a Szerencsinél nem tudunk jobbat mondani.
Nyáron nagy fába vágjuk a fejszénket, mert a következő kvázi-hungarikum, amit tesztelni szeretnénk, az a lángos, ehhez azonban rajongóink segítségét szeretnénk kérni. Aki úgy gondolja, hogy tudja, hol kapható az ország legfi nomabb lángosa, kérjük, ossza meg szerkesztőségünkkel is (langos@galaktika.hu)! Természetesen nem az ízesített, hanem a fapados, mezítlábas sima lángost fogjuk vizsgálni. A mi elképzelésünk szerint az igazán jó lángos tésztája könnyű, szinte légies, és egyáltalán nem zsíros, ha kisül.
A jövőben szinte bizonyos, hogy a gyümölcspálinkákat és karácsony előtt a marcipános szaloncukro-kat is tesztelni fogjuk, de várjuk az önök javaslatait, ötleteit is!
Burger István
főszerkesztő+
STODDARD BURKE JOBBÁGY WEINER SENNYEY ZOZULJA LEE Batt ersby Fedina LÍDIA OLVASS A JÖVŐBE!TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS IRODALMI MAGAZIN XXXVII. ÉVF., 2017. MÁRCIUS
9 770133243018 17324
Szlovákia: 8 €
GALAKTIKA
WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA:1490FT ALAPÍTVA: 1972-BEN
Szlovákia: Szlovákia: 8 € 8 €
324
NUKLEÁRIS MEGHAJTÁS OKOS HAJKEFE KLÍMAVÁLTOZÁS Plati nakártyával csak1000 Ft! Plati nakártyával Plati nakártyával Plati nakártyával Plati nakártyával Plati nakártyával Plati nakártyával Plati nakártyával Plati nakártyával Plati nakártyával Plati nakártyával Plati nakártyával Plati nakártyával A M AGAZIN ELŐFIZETŐ I Á R A 3 Az első szó jogán2017. március 22., 18:00 – AZ SF IRODALMI SZAK OSZTÁLY KÖZÖNSÉGTALÁLKOZÓJA Magyar Írószövetség, I. emelet, Klub (1062 Budapest, Bajza u. 18.)
A fantasztikum a nyugatosok kezén
előadók: Veres Miklós, a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársa; Simon Péter, a Magyar Scifi történeti Társaság vezetőségi tagja
Xxx
Irodalmi szer kesz tő: Né meth At ti la (irodalom@galaktika.hu)
Tu do má nyos szer kesz tő: Ko vács „Tücsi” Mi hály (tudomany@galaktika.hu)
Olvasószerkesztő: Cs. Fehér Katalin Online igazgató: Juhász György Kommunikációs munkatárs: Lukács Barbara tel.: 06-70/944-8181 (kommunikacio@galaktika.hu)
Szerkesztőségvezető: Kovács Eszter (szerkesztoseg@galaktika.hu) Projektmenedzser: Kozák Tibor
(olvasas@galaktika.hu) Lapterv/grafi ka: Var ga Ba lázs Terjesztési vezető: Fekete Ádám
(terjesztes@galaktika.hu ) Hirdetés/marketing: hirdetes@galaktika.hu A borítón Michael Wang (Kanada) munkája.
A TA NÁCS ADÓ TES TÜ LET TAG JAI
Dr. Luk ács Bé la fi zi kus, a KFKI Ré szecs ke- és Magfi zi kai Ku ta tó in té
zet-ének tu do má nyos ta nács adó ja
Dr. Ju hász Ár pád geo ló gus, a TV2 tanácsadója
Dr. Almár Iván csillagász, űrkutató, a Nemzetközi Asztronautikai
Akadémia SETI munkacsoportjának tagja, a nemzetközi SETI bizottság korábbi alelnöke
Réz And rás esz té ta
Lőrincz L. László Zsoldos Péter-díjas író
S. Sárdi Mar git iro da lom tör té nész, egye te mi do cens, a Ma gyar Scifi
tör-té ne ti Tár sa ság el nö ke
Alföldi István ügyvezető igazgató, Neumann János
Számítógép-tudományi Társaság
Szabó György médiaszakértő (ex-elnök-vezérigazgató –Sanoma)
Szerkesztőség: 1024 Bp., Fény u. 2. Tel: 06-1/457-02-50, Nyitva: H–P 10–16 óra között
Ki adó: Metropolis Media Group Kft.
Fe le lős ki adó: a Kft. ügyvezető igazgatója Ter jesz ti or szá go san a Lapker Rt.
Nyomdai előállítás: Kvadrát Print • www.kvadratprint.hu
Elő fi zet he tő: ked vez mé nye sen egy év re (12 szám, Platinakártyával,
partneri kedvezményekkel) 12 000 Ft (1000 Ft/hó) • csoportos beszedési megbízással: 1000 Ft/hó • Digitális Galaktika: 8340 Ft • Galaktika XL (12 Galaktika XL, Gyémántkártyával, partneri kedvezményekkel): 27 000 Ft/év (2250 Ft/hó) • csoportos beszedési megbízással: 2250 Ft/hó
Az elő fi ze tés tel je sít he tő át uta lás sal: K&H Bank Zrt. 10403181–
50526767–886710087 vagy ró zsa szín pos ta utal vá nyon a Metropolis Media Group Kft, 1535 Bp. Pf. 746. cím re.
A meg jegy zés ro vat ba kér jük be ír ni a kedvezményezett nevét és postázási címét. Kanadában és az Egyesült Államokban előfi zethető
a Pannonia Könyvesboltban.
www.pannonia.ca • e-mail: info@pannonia.ca
Kéziratokat nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza!
HU-ISSN 0133-2430 Támogatóink:
88
98
5
18
58
Tartalom 18 Nukleáris hajtómű 47 A jövő otthona 58 Zöld jövő 68 Intelligens dizájn 69 Galaktika a nagyvilágban 87 Kapcsolatfelvétel 88 Filmajánló 92 Képregény a Galaktikában 98 Obszervatórium6 James Stoddard: A remény partjai
22 Fedina Lídia: Nincs, ki üzenjen
48 Sue Burke: Hamupipőke emigrációban
60 Jobbágy Tibor: Magyar
70 Lee Battersby: Torrentius tanítványa
90 Weiner Sennyey Tibor: Proxima B
100 Jefim Zozulja: Évszázadok Gramofonja
115 A titokzatos barlang nyomában (Ez történt eddig...)
116 H. Rider Haggard: Amikor megremegett a föld (második rész)
Galaktika XL
Xxx
H
UANG VEN a Sencsen rombo-ló hajóhídján állt Csang Jucsun tengernagy mellett, és nézte a lassan elkúszó partot, miközben a hajó felfelé úszott a Potomac vizén.A levegőben két Szu–30-as vadászbom-bázó húzott el alacsony magasságban, dübörgésüktől az egész hajó rázkódott. Mindkettő a parttól néhány mérföldnyire horgonyzó TiaojüII repülőgéphordozóról szállt fel – a kínai légierő az amerikai fő-város teljes légterét uralta. A rombolók által lezárt folyótorkolattól felfelé a kínai gyalogság állásai húzódtak végig a partok mentén. A megszállók minden műholdas és szárazföldi kommunikációs rendszert blokkoltak. A hadművelet – amelyet a még nagyobb pszichológiai elrettentés miatt a július negyedikét megelőző héten indítot-tak – tökéletes sikert aratott. Columbia, Delaware, Maryland és Virginia Law tábor-nok parancstábor-noksága alá került.
Ven lopva Csang tengernagyra pillan-tott, de semmilyen érzelmet nem tudott leolvasni a férfi arcáról. Ha nem is féke-vesztett ujjongást, de legalább némi elége-dettséget várt volna egy ilyen győzedelmes napon a megszálló erők főparancsnokától. A tengernagy – kora ellenére – még mindig magasabb volt a legénység tagjainál, válla és mellkasa is férfiasan széles maradt, noha teste elnehezült az elmúlt harminc évben. Rendelkezett azzal a ritka veleszületett tulajdonsággal, hogy mindig nagyobbnak tűnt, mint amekkora a való életben volt – ezt lehetetlen gyakorlással elsajátítani, ez-zel születni kell. Szerzetesi szakállával és vállig érő hófehér hajával teljes mértékben megszegte a haditengerészeti előírásokat: pontosan úgy nézett ki, mint egy kán az ősi időkből. Az emberek rajongtak a malaccai tengerszorosért vívott csatában
alkalma-Telefonálás az
ujjunkkal
Az emberek régi vágya, hogy telefon nélkül te-lefonálhassanak. A vezeték nélküli headsetek már csaknem elhozzák ezt az élményt, de mégiscsak van egy kütyü.
Az Innomdle Lab egészen különleges kon-cepcióval jelentkezett: az emberi test maga a hallgató. A régi „hívj fel” kézjelzéshez hason-lóan a fülünkbe dugott ujjunkkal telefonálha-tunk. A technológia nyitja a beszélő csuklóján van. A kimondhatatlan nevű Sgnl okos óraszíj Bluetooth-kapcsolatban van a telefonnal. Hí-váskor a szíj rezgéseket kelt, amely végigfut a kezünkön, egészen az ujjbegyünkig. Ha az uj-junkat a fülünkhöz érintjük, a rezgések továb-bítódnak, és hallható hangként érzékeljük.
Természetesen ezzel nincs megoldva a be-széd kérdése. Ha már kezünket a fülünkhöz emeltük, a szíjba épített mikrofonba beszél-hetünk.
A dolog egyetlen szépséghibája, hogy ma-napság nagyon sokan nem hordanak karórát, a telefonukat használják helyette. De aki be-ruház egy okosórára, annak adott a lehetőség. Az Innomble Lab készüléke még nem kap-ható, a Kickstarteren gyűjtik rá a pénzt.
7 A remény partjai
zott zseniális stratégiájáért, némelyek sze-rint talán csak az elnök bírt nagyobb tekin-téllyel az országban.
Ven a Külügyminisztérium küldöttje-ként már négy hónapja szolgált a tenger-nagy attaséjaként. Számtalan hangulatban látta már a Tiaojü-szigetek Hősét, de még mindig rendkívül karizmatikus vezetőnek találta.
A Sencsen elhaladt a kiürített alexand-riai dokkok mellett, amelyeket már a Nép-köztársaság Felszabadító Hadseregének Első Tengerészgyalogos Ezrede vett haszná-latba. Az épületek szinte sértetlenek voltak, csak néhol látszódott rombolás nyoma. Itt alig volt ellenállás.
– Lenyűgöző hadjárat, Csang tengernagy – mondta Ven, megpróbálva kifürkészni a férfi gondolatait. – Briliáns terv.
– Persze hogy az – válaszolta Csang Jucsun. – Hiszen egykor a brit hadsereg volt a legjobb a világon.
Ven hiába kutatott az elméjében.
– Mint annyiszor kiderült már, a tudása lényegesen meghaladja az enyémet, tenger-nagy.
Csang elmosolyodott, de egy pillanatra sem vette le a szemét a folyópartról.
– Csak egészen kis mértékben kellett módosítanom az 1812-es háborúban hasz-nált brit stratégiát. Akkor is elfoglalták Washingtont, de sajnos a Fehér Házat is fel-gyújtották. Nem volt még sosem Ameriká-ban, Ven? Esetleg nem töltötte itt az egyik szabadságát?
Ven homlokát ráncolva nézte a part menti sérült épületeket és a törmelékhal-mokat.
– Az ilyen tespedt országok nincsenek az ajánlott üdülési helyszínek között.
– Ilyesmiket tanítanak manapság az is-kolákban? – kérdezte a tengernagy, noha a harminchárom éves Ven már az egyete-met is réges-régen elvégezte. – Hát végleg
A REMÉNY PARTJAI
James Stoddard
Egy harcos,
akinek az istene
egyet jelent a
békével...
Xxx
eltűnt az emberekből a megértés és a tü-relem?
Ven felnevetett, és megrázta a fejét. Mi-előtt megszületett, az Elnyomás Napjaiban – a huszadik század végén és a huszonegye-dik század elején – egy tiltott vallás terjesz-kedett Kínában.
Ven szülei csatlakoztak ehhez a szakadár buddhista csoporthoz, a Falun kunghoz, a fiatal Csang pedig éppen ebben az idő-pontban lett keresztény. Ven sosem tudta elfelejteni azt a régi videofelvételt, amelyen a Falun kung tagjai egy lekötözött nőt kí-noztak: addig hajlították a lábait jobb ol-dalra, amíg szétrobbantak a csípőízületei. Noha Ven az egyetem óta nem gyakorolta a Nyolcrétű Ösvényt,1 Csang tengernagy
mégis hívőként kezelte őt, és tudomást sem vett az attasé tiltakozásairól. A tengernagy karizmájának köszönhetően Ven kezdeti ellenszenve szép lassan tiszteletté alakult, pontosan úgy, mintha egy klasszikus drá-ma főszereplői lennének. Ez a folyadrá-mat pedig törvényszerűen sok érdekes és tartal-mas vitához vezetett.
– Én négyszer voltam Amerikában – mondta a tengernagy. – Ez az ötödik itt-tar-tózkodásom. Láttam a Grand Canyont, a Sza-badság-szobor maradványait és a régi Wall Streetet. Sétáltam a Kongresszus termeiben. Ez az ország maga a történelem, Ven.
– Kína már akkor birodalom volt, ami-kor még csak meztelen bennszülöttek va-dásztak ezeken a partokon.
Csang Jucsun mereven nézte a folyó-partot.
– Birodalom... Igen. De végül Amerika is birodalom lett: az Egyesült Államok, Ven, az Egyesült Államok! A tűz, a láng, amely most is itt van velünk a hajónk fedélzetén.
Ven nem válaszolt, jól tudta, hogy Csang előszeretettel tett rejtélyes kijelentéseket.
A Sencsen felfelé haladt a folyón. Egy járőr hajó mutatta a biztonságos utat a fo-lyóba omlott 14th Street híd törmelékei
kö-zött.
– Látja azt az épületet? – mutatott a part egy távoli pontjára a tengernagy. – Az a Jef-ferson-emlékmű. Thomas Jefferson is részt vett a Függetlenségi Nyilatkozat megfogal-mazásában.
Ven közömbösen nézte az épületet, amely szülőföldje épületeire emlékeztette. Valaha fák vehették körül, legalábbis a par-ton heverő rothadó farönkök erre utaltak.
– Miért nem látom a Washington-emlék-művet? – kérdezte hirtelen Csang Jucsun. – Li kapitány, hol van az emlékmű?
A kapitány otthagyta a szolgálati he-lyét, a tengernagyhoz sietett, és a partot vizslatta.
– Nem vagyok ismerős erre, uram. Talán a vadászgépek...
A tengernagy hangja élesen csattant: – Megparancsoltam, hogy nem tehetnek kárt az emlékművekben! De nem bírják ki rombolás nélkül azok az idióták! Mint a gyerekek a homokozóban!
Mivel ebben a hadműveletben a tenger-nagy összfegyvernemi parancsnok volt, ezért Ven már Csang hanghordozásából tudta, hogy a légierőnél sok tiszt veszíti el nemsokára a rangját. Minisztériumi kül-döttként Vennek minden diplomáciai ké-pességére szüksége volt, hogy az attasé-ál-cáját fenntartsa. Büszke volt, ha vitáikban egyetértésre jutottak, és szilárdan hitte, hogy általában az ő érvei győztek, de ezt sosem mondta volna ki nyíltan.
Li kapitány parancsára a romboló meg-állt, és megkezdték a partraszálló egységek előkészítését.
– Nem lenne jobb, ha mégis inkább ide-hozatnánk a hajóra? – kérdezte Huang Ven.
9 A remény partjai
– Őszintén szólva, nem értem, miért ra-gaszkodik ahhoz, hogy felkeresse őt. Teljes mértékben szükségtelen. A terület bizton-ságos, de orvlövészek...
– Odamegyek. Ez a helyes.
Lementek a fedélzetre, ahol már várta őket egy felfegyverzett szakasz. Ven feldúltan má-szott le a létrán a hajó oldalán, és pontosan a tengernagy mellé érkezett a rohamcsónakba. Az arcát látva Csang felnevetett.
– Mi a baj, Ven? Csak nem fél a barbá-roktól?
Ven megrázta a fejét.
– A vádjával ellentétben én sosem nevez-tem így őket. Példátlanul arrogánsak, de nem barbárok.
Csang bólintott.
– Emlékezzen rá, hogy a britek, a ró-maiak, a görögök és a babilóniaiak is azok voltak, amikor meghódították az általuk ismert világot. Ezt nekünk sem szabad el-felejtenünk.
Ven nem vette észre a Csang szavaiban rejlő finom iróniát. Mint oly sok parancs-nok, a tengernagy is büszke férfi volt, éles szimattal minden drámai helyzet iránt. Hi-ába beszélt sokszor az alázatosság erényé-ről, ha lehetősége nyílt a történelem alakí-tására, mohón megragadta.
A rohamcsónak gyorsan elérte a partot, ahol egy kisebb konvoj várta őket. A ka-tonákat szemmel láthatóan nyomasztotta a tudat, hogy a Tiaojü-szigetek Hősét kell védelmezniük. Mindketten beszálltak egy páncélozott csapatszállítóba. Útközben Ven a monitorokon nézte a lerombolt várost, a kihalt utcákon csak katonákat lehetett lát-ni. A csapatszállító páncélján néha golyók kopogtak, de az ellenséges tüzet gyorsan el-hallgattatták a konvoj gépfegyverei. A ten-gernagynak igaza volt: az amerikaiak kép-telenek szervezett ellenállás kiépítésére.
A Constitution Avenue után a Fehér Ház felé fordultak. A főkaput korábban egy súlyos találat szakította szét, most egy ZTZ99-es tank állt a helyén, csöve az utcá-ra mutatott. A földön mindenfelé amerikai tengerészgyalogosok és titkosszolgálati ügynökök holttestei hevertek.
Katonák gyűrűjében léptek be az épü-letbe. Ven kissé csalódott volt, mert sok-kal nagyobb fényűzést várt, viszont annak örült, hogy legalább megmaradt az épület.
Hirtelen észrevettek egy tizedest, aki tőrével szöveget karcolt a falra. Csang odalépett a fiatal katonához, tetőtől talpig végigmérte, majd rápillantott a megron-gált falra. A tizedes egyik kezével feszesen tisztelgett, a másikkal megpróbálta feltű-nés nélkül eltüntetni a tőrt. A tengernagy nem viszonozta a tisztelgést, hanem el-indult. Egy pillanatig mindenki a rémült tizedest nézte, aki már biztos volt abban, hogy a nap végére közlegény lesz. Csang és Ven egyre több őr között haladt tovább, majd beléptek egy ovális terembe, amely-nek mennyezetén az Egyesült Államok elnökének pecsétje volt látható. A tekin-télyes íróasztalnál egy tengerészgyalogos százados dolgozott elmélyülten a tábla-gépén, mellette az asztalon egy fatáblán felirat állt: Enyém a legvégső felelősség!2
Csang láttán a tiszt felugrott, tisztelgett, és átadta a széket a parancsnoknak.
– Azonnal látni akarom a foglyot – mondta a tengernagy helyet foglalva.
A tiszt eltávozott, majd kisvártatva négy őrrel tért vissza, akik az Egyesült Államok elnökét kísérték. Ven legnagyobb megle-petésére a tengernagy felugrott az elnöki székből, megkerülte az asztalt, és udvaria-san meghajolt. A nő viszonozta.
– Elnök asszony, kérem, foglaljon helyet – mondta angolul, és a mellette levő székre
Xxx
mutatott. Ven korábban három évet szol-gált Londonban, kitűnően értette a nyelvet. A karcsú nő az ötvenes évei közepén járt, fehér blúzt és szürke kosztümöt viselt. Sö-tét haja a válláig ért. Elgyötört tekintetében Ven félelemmel vegyes eltökéltséget látott.
– Leléphet! – kiáltott mandarin nyelven Csang a tisztnek. – Küldessen be kávét és teát!
Miután a tiszt eltűnt, Ven csodálkoz-va vette észre, hogy a tengernagy nem ült vissza az elnöki íróasztal mögé, hanem odahúzott egy másik széket a fogoly mel-lé. Vennek el kellett ismernie, hogy Csang mesterien taktikázott: először sokkolta a nőt azzal, hogy az amerikai hatalmat jel-képező elnöki székben fogadta, majd mégis mellé ült, mintegy jószándékúan jelezve, hogy egyenrangú tárgyalópartnerként te-kint rá.
– Köszönöm a figyelmességét, Csang tengernagy – mondta Brant elnök asszony kantoni nyelven. A tárgyalás két nyelven folyt váltakozva. – Most, hogy végre hiva-talos személy elé kerülhettem végre, tilta-kozással élek államunk törvénytelen és er-kölcstelen megszállása miatt. Az ön országa ezúttal túl messzire merészkedett.
– Az országunk azért kényszerült ezen lépések megtételére, hogy megvédje saját érdekeit – felelte Csang tengernagy. – Ab-ban a pillanatAb-ban, amikor ön felfüggesztet-te a Kínával folytatott kereskedelmet, olyan láncreakciót indított el, ami ehhez a naphoz vezetett.
– Ön katona, tengernagy, én viszont ra-gaszkodom ahhoz, hogy kínai diplomaták-kal tárgyalhassak. A Kongresszus tagjai...
– A Kongresszus azon tagjai, akik nem rejtőztek el, már rég le vannak tartóztatva. Az ön állama megszűnőben van. És nem lesznek diplomáciai tárgyalások, elnök
asz-szony, noha Mr. Huang a Külügyminiszté-rium képviseletében van jelen. – A tenger-nagy Ven felé bólintott. – Én vagyok az a személy, akivel tárgyalnia kell. Legyen há-lás ezért! Én... rokonszenvezek Amerikával. Az elnök asszony arcáról valóban az tük-röződött, hogy nem volt tudomása a letar-tóztatásokról.
– Ha valóban rokonszenvezik velünk, akkor tudnia kell, hogy a Kínából becsem-pészett kronovidek mit tettek velünk, és bizonyára azt is jól tudja, hogy az orszá-gunkat annak idején a feketekereskedelem következetes elutasítására alapozták.
Csang úgy hunyorgott, mintha fájdalmai lennének.
– Attól tartok, hogy az önök Kongresz-szusából mára teljesen kiveszett az alapító atyák legendás humanizmusa. Ugyanak-kor azt is remélem, hogy a Kínai Népköz-társaság ugyanolyan nagylelkű lesz, mint az Egyesült Államok volt a britek iránt a polgárháború után. Ön is tudja, hogy földig rombolhatnánk a városaikat.
– És akkor az egész világ elítélné önöket! – Korábban is elítéltek már minket... De ezúttal ön csapta be az én országomat azzal, hogy egyoldalúan felmondta az érvényes kereskedelmi megállapodásainkat.
Egy katona lépett be, tálcájáról kávét és teát szolgált fel. Mindhárman azokból a kínai porceláncsészékből ittak, amelyeket egykor Eleanor Roosevelt használt.
– Tanulmányoztam az Egyesült Álla-mokat, elnök asszony. Én tisztelem az ön országát. – Rövid ideig Venre pillantott. – A fiatalabb generáció még nem ismerte fel, hogy mennyi mindent vettünk át önöktől. Kínában sosem lett volna igazi demokrá-cia, ha nem ismertük volna az önök őseinek példáját. És milyen szomorú, hogy éppen az önök demokráciája hanyatlott végül
meg-11 A remény partjai
vesztegetésbe és korrupcióba. És még az annyira gyűlölt kronovid-technológia is az Egyesült Államokból származik.
Brant szemében harag lobbant.
– Azt a technológiát maguk fejlesztették olyan addiktívvá, hogy a fél országom a rabjává vált! A munkahelyeink ötven száza-léka betöltetlen! Az emberek éhen halnak, mert az utolsó pénzüket is kronovidekre költik. Maguk szisztematikusan irtanak bennünket, ne is tagadja! A pekingiek az amerikaiak hulláiból híznak! Lehet, hogy maguknak van hatalmuk, tengernagy, de nincs becsületük.
Ven valósággal rosszul lett ettől a sértés-től. Mégis ki ez a nő, hogy így mer beszélni Csang Jucsunnal? A tengernagy belekor-tyolt a teájába, arcán nyoma sem látszott érzelemnek. Ven nem tudta elképzelni, hogy lehet valakinek ekkora önuralma. A csend nagyon hosszúra nyúlt.
– Úgy értesültem, hogy önnek volt egy fogadott nővére, elnök asszony. Egy az El-veszett Menyasszonyok közül.
Brant a tengernagyra nézett. – Hogy jön ez most ide?!
– Mennyi ideig volt a családjában? – A szüleim gyermekkorában adoptták. Tizenöt éves korában pedig a kínai ál-lam elvitte. Még gyerek volt!
– Sajnálatos körülmény...
– Nem! Ez a kínai nép egy másik fajta ke-gyetlensége, ami a leánygyermekek megve-tettségéből ered. Ha a sok amerikai család nem fogadja örökbe őket, mind meghaltak volna. De nem értem, hogy...
– Nem is értheti – vágott közbe a ten-gernagy. – Az ön országának nem kellett szembenéznie a túlnépesedés problémájá-val. Én egyike voltam annak a húszmillió fiatalembernek, akinek nem jutott feleség Kínában.
– Választhatott volna nem kínai felesé-get is. Aki akart, talált feleséfelesé-get máshol.
– Lehet. De a mi kultúránk nagyon ősi és hagyományokkal zsúfolt. A fogadott nő-vérének Caroline volt az amerikai neve, ha jól tudom.
Az elnök asszony összerezzent.
– Évekig próbáltuk megtalálni őt, de a maga kormánya következetesen megtaga-dott minden segítséget.
– Tudom, hogy hol él.
– Csak nem azt akarja mondani, hogy a maga fe...
Csang felnevetett, és megrázta a fejét. – Azért az már túl nagy véletlen egybe-esés lenne, nem gondolja? Az én feleségem amerikai neve Rachel volt. Én is gyakran hívtam így. Két évvel ezelőtt halt meg. Any-nyira amerikai volt! Ha nem is értettem meg mindig teljesen, nagyon szerettem. Nagyon boldogan éltünk, állami kárpót-lást is kapott. Azt is el szeretném mondani, hogy az ön fogadott nővére nagyon jól há-zasodott. A férje a pekingi egyetemen tanít. Amikor parancsot kaptam, hogy ide kell jönnöm, meglátogattam őt. Nagyon elége-dettnek tűnt, jól alakult az élete. Két gyö-nyörű, felnőtt gyermeke van, Kína legjobb iskoláiban tanultak, és remek munkahelyet találtak.
A tengernagy elővett egy fényképet, és átadta a fogolynak.
– Megtarthatja.
Ven pozíciójából is látszódott, hogy a kép egy gyerekekkel és unokákkal körülvett kí-nai párt ábrázolt. Az elnök asszony sírva fakadt.
– Miért mondja ezt el nekem? Zsarolni akar? Arra akar kényszeríteni, hogy bele-egyezzek a követeléseibe?
Ven figyelte a tengernagy arcát. Csang lassan behunyta a szemét. Az attasé
meg-Xxx
lepődve látta, hogy az öreg harcos az érzel-meivel küzd.
– Félreért – mondta végül. – Vigasztalás-képpen mondtam el. Mint említettem, szó sem lehet tárgyalásokról, elnök asszony. Különleges parancsom van: önt kivégzik.
Az elnök asszony elsápadt.
– Értem. Mikor leszek... Mikor hajtják végre?
– Az időpontot rám bízták, de hamaro-san. Azt szeretném, hogy a kivégzés fájda-lommentes legyen, és legyen elég ideje fel-készülni. Holnap reggel kilencre tűzöm ki az időpontot. Ma este bármilyen ételt kér-het, amit csak kíván. Van valaki, akivel sze-retne találkozni? Megpróbáltam megkeres-ni a családját, de elmenekültek. Úgy tudom, hogy Hnatek alelnökkel együtt bujkálnak.
– Szeretnék találkozni a szenátus vezető-jével. Ha ő elérhetetlen, akkor a Fehér Ház szóvivőjével. – Hirtelen elhallgatott. – Az alelnökre is hasonló parancs vár? És a csa-ládomra?
– Nem. A szenátus tagjaira csak börtön-büntetés vár. Ön lesz az elrettentő példa.
Az elnök asszony álla megfeszült. Ven csodálta a nő bátorságát.
– Rendben. Tegyék, amit tenniük kell, Csang tengernagy! Nem lesznek örökké hó-dítók.
A tengernagy szomorúan bólintott. – Nem, nem leszünk. De fiatal attasém életében még igen, ahogy az ön országa is az volt több mint két évszázadig. A fák-lyájuk most kialudt, elnök asszony, és mostantól Kína lesz sokáig befolyásos ha-talom. Ha már semmi mást nem tehetek önért, távoznék.
A Tiaojü-szigetek Hőse felállt, és újra meghajolt.
– Elnök asszony, a kínai nép nevében a bocsánatát kérem a tetteinkért.
– Menjen a pokolba!
– Nem fogok. De mivel hiszek a purga-tóriumban, gyanítom, hogy sok időt fogok ott eltölteni.
Ven azonnal elindult a hajóhoz, de a tengernagy még maradt. Néhány utasí-tást adott a fogoly őrzésével megbízott századosnak, majd maga is visszatért a
Sencsenre.
Csang már közös munkájuk első napján kö-zölte, hogy minden este Vennel fog vacsoráz-ni a parancsnoki kabinban. Ven ezt először hallatlanul megtisztelőnek érezte, de aztán rájött, hogy a ravasz tengernagy úgy akarja az új ellenségét ellenőrizni, hogy közel tart-ja magához. Mert ugyan attasénak nevezték ki a tengernagy mellé, de Ven valójában a Külügyminisztérium szaglászó kopója volt. A hadsereg és a minisztérium között gyako-riak voltak a nézetkülönbségek, és egy ilyen esetben még a köztiszteletben álló Csang tengernagyot is kellemetlen helyzetbe lehet hozni egyetlen, az Országos Népi Gyűlésnek küldött negatív jelentéssel. Ezért Csang ki-fejezetten kereste az attasé barátságát, Ven pedig – annak ellenére, hogy felismerte a tengernagy szándékát – nehezen tudott el-lenállni a férfi karizmájának.
Az aznapi vacsoránál a tengernagy kü-lönösen rosszkedvűnek tűnt. Kiváló étvá-gya is cserbenhagyta, szinte ijedten tolta el maga elől az ételt. Már szinte szokásukká vált, hogy a vacsora után átbeszélték a sür-gősebb ügyeket. Csang ilyenkor a rendezett íróasztalához ült, amelyen az aktuális ira-tok mellett egy – a feleségét és tengerész-gyalogos fiát ábrázoló – fénykép és egy fakereszt állt. Ven mindig az íróasztal mel-letti széken ült.
– Nem számolt be az elnöknél tett lá-togatásunk során szerzett benyomásairól
13 A remény partjai
– mondta Csang, miközben félrerakta az iratokat. – Ez nem jellemző magára, Ven.
– Őszintén szólva, zavarba hozott, ten-gernagy – felelte Ven. – Tudom, hogy a felesége miatt némileg vonzódik ehhez a népséghez, de hogy bocsánatot kért az el-nöktől... Nem hiszem, hogy ez tetszene az Országos Népi Gyűlésnek. Nem mintha bárkinek is említeném.
– A hatalmas Kínai Népköztársaság tengernagya bocsánatot kért egy tehetet-len amerikaitól... Úgy gondolja, hogy ettől gyengének tűnünk? Egyáltalán nem. Nem ismeri fel jelenlegi helyzetünk iróniáját? Hát semmit sem tanítanak manapság az iskolákban? Az ópiumháborúk3 előtt a
bri-tek sok millió tonna Indiában előállított ópiumot adtak el Kínában. Amikor fellá-zadtunk ez ellen, a britek katonai erővel válaszoltak. Habozás nélkül feláldozták a népünket a kereskedelem oltárán, holott tudták, hogy az ópium miatti szenvedés tönkretesz bennünket. Egy bizonyos idő-pontban a kínaiak húsz százaléka volt sú-lyos ópiumfüggő. Őseink százmilliói hal-tak meg emiatt.
A tengernagy az asztal széleit markolta, szemében fájdalom tükröződött.
– Érti már, hogy miért kértem bocsána-tot?
Sokáig hallgattak, majd újra Csang Jucsun szólalt meg:
– Egy régi történet szerint a korai ke-resztények nem voltak hajlandóak a római hadseregben szolgálni, hiszen Jézus tanítá-sa szerint, ha valaki megütötte őket, akkor oda tartották a másik orcájukat is. Olyan sokan tértek meg, hogy az állam képtelen volt hadsereget szervezni, végül Róma püs-pökének kellett meggyőzni az embereket, hogy a katonai szolgálat elfogadható út a keresztényeknek is. Néha arra gondolok,
hogy mi történt volna, ha elutasítják a püs-pököt.
Ven szomorkásan mosolygott.
– Semmi sem változott volna, tenger-nagy. Csak a tündérmesékben él mindenki tovább békességben. A világot a politikai haszon és a gazdasági szükségszerűség irá-nyítja.
Csang az attaséra nézett.
– Pontosan, barátom. Mindig van vala-ki, aki felkapja a puskát, vagy feltűzi a szu-ronyt. Katona vagyok, aki egész életében a kötelességét teljesítette. A legjobb képessé-geim szerint szolgáltam a népemet. – A fa-keresztre pillantott az asztalon. – És olyan harcos vagyok, akinek az istene egyet jelent a békével. És maga? Hiszen a vallása az erő-szak minden formáját tiltja. Mégis milyen árat fogunk fizetni a tetteinkért?
– Ezek a körülmények rajtunk kívül áll-nak – mondta Ven. – Mi az állam szolgái vagyunk.
– Hagyjon magamra, Ven! Néhány dol-got át kell még gondolnom.
Ven kissé zavartan indult el. Lehet, hogy a tengernagy időskorára túlságosan érzel-gőssé vált?
A következő reggelen Ven éppen öltözkö-dött, amikor kopogtak az ajtaján. Legna-gyobb meglepetésére Csang állt a folyosón. Még sohasem látogatta meg az attasét a sa-ját kabinjában.
– Tengernagy! Kérem, fáradjon be! Ké-szíthetek egy teát?
Ven kabinja olyan apró volt, hogy Csang csak nehezen tudott leülni az egyetlen székre. Ven állva maradt. Egyikük sem szó-lalt meg, amíg Ven ki nem töltötte a teát.
– Valami történt – próbálta megtörni a csendet Ven.
Xxx
– És azt akarom, hogy tőlem tudja meg. Mint minisztériumi kapcsolattartónak úgyis jelentést kell készítenie. Ma hajnal-ban 4:32-kor beléptem a Fehér Házba, és személyesen érvénytelenítettem az ameri-kai elnökre vonatkozó kivégzési parancsot. Eltartott néhány másodpercig, mire Ven megértette az elhangzottakat.
– Érvénytelenítette?! De miért?! Történt valami rendkívüli?
– Semmi, kivéve azt, hogy nem hajtom végre az állam utasításait.
Ven megborzongott. Hitetlenkedve meg-rázta a fejét.
– Tengernagy! Ez... kegyvesztést jelent, de lehet, hogy lefokozást, vagy börtönt!
– Bármelyik lehet. De remélem, hogy elnézőek lesznek, és csak csendes vissza-vonulásra kényszerítenek. Talán ideje is nyugdíjba vonulnom.
– Nem értem. Miért csinálta ezt? Először velem kellett volna megbeszélnie. Talán tudtam volna...
– Az én döntésem volt. Először azt ter-veztem, hogy elengedem az amerikai elnö-köt, és illegalitásba vonulhat, de elutasított. Azt mondta: „Nem fog ilyen könnyen meg-szabadulni tőlem. Lehet, hogy a kínai állam attól tart, mártírrá válok, de most már vé-gig kell menniük a megkezdett úton: vagy kivégeznek engem, vagy tisztességes tár-gyalásokba bocsátkozunk.” – Csang felne-vetett. – Mit szól ehhez? A jó öreg amerikai kurázsi.
Ven figyelmesen nézte a tengernagyot, aki szinte megkönnyebbültnek tűnt a teg-napi éjszakához képest. Csang minden ké-telyét félresöpörte, és döntést hozott. Talán
ez a nagy emberek jellemzője. De mégis meg kell próbálnom meggyőzni őt – gondolta.
– Ez az áldozat értelmetlen, tengernagy. Kineveznek valakit a helyére, és a
paran-csot végrehajtják. Az egész karriere semmi-vé foszlik. A családja...
Csang ismét bólintott.
– A családom. Igen. A fiam. Talán nem fogja megérteni, hogy érte teszem. Hogy érte vállalom a szégyent... Értesít majd, hogy mi történt az államapparátusban?
– Ha... – Vennek hirtelen nehezére esett a szavak kiejtése. – Ha valóban ezt akarja.
– Ezt kell tennem. Valakinek ki kell áll-nia és nemet kell mondaáll-nia. Meglátjuk, hogy mi történik.
Ven tiszteletteljesen lesütött szemmel ült a számítógépe előtt, a képernyőn közvetlen felettese szitkozódott, miközben mutatóuj-ját Venre szegezte.
– …és ahogy a miniszter úr befejezte, máris felhívott Csian Peng.
– És hogy viselkedett? – kérdezte Ven. Csian elnök vezette a Központi Katonai Bi-zottságot.
– Rosszabbul, mint hinné. Sokk, hi-tetlenkedés, jéghideg harag. Semmit sem mondott a tengernagy sorsáról, de kimon-datlanul is ott lebegett a szavai közt az el-bocsátás, sőt a kivégzés lehetősége is.
Ven érezte, hogy elsápad. – Képesek erre?
– Csang tengernagy megtagadott egy közvetlen parancsot az elnök úrtól.
– De hát egy ilyen tiszteletre méltó em-ber esetében nem lehetne kivételt tenni? Hol itt az igazság? Ha rá tudná beszélni a miniszterünket, hogy...
– Ahol van törvények feletti hatalom,
ott nincs társadalmi igazságosság – vágott
a szavába felettese a jól ismert közmondás-sal. – Nos, ami minket illet, el kell határo-lódnunk a tengernagy döntésétől. Meg kell védenie a minisztériumot és saját magát is! A hivatalos jelentéséből áradjon a
ten-15 A remény partjai
gernagy döntésével kapcsolatos döbbenete. Nem szeretném, ha maga lenne a bűnbak, Ven.
A beszélgetés véget ért, csend telepedett Ven kabinjára. Kezébe temette az arcát, és látta maga előtt, ahogy véget ér a karrierje. Visszatekintett az elmúlt négy hónapra, és rádöbbent, hogy sokkal nagyobb távolságot kellett volna tartania Csang Jucsuntól. De ő engedett a férfi karizmájának, ahelyett, hogy felháborodott jelentéseket írt volna a minisztériumnak. Ahelyett, hogy...
Megrázta a fejét. Az volt az igazság, hogy tisztelte a tengernagyot. Megismerte már sok tulajdonságát: a magabiztosságát, a hu-morát, a makacsságát és a büszkeségét.
Beharapta az ajkát. Egy ilyen nagy
em-bert így megalázni...
Eltelt az ebédidő, de egy falatot sem evett. Gondolatai a kegyvesztett Csang tengernagy körül forogtak, és ezek között valamilyen megmagyarázhatatlan okból a
Falun kung asszony megkínzásának képei
villogtak.
A faliórára nézett. Bárcsak tudna tenni valamit. Egy ősi mondás jutott az eszébe:
A vízben fuldoklót nem az eső aggasztja.
Keserűen felnevetett. Csang volt a fuldokló, de az áradat Vent is elragadhatja.
Ekkor eszébe jutott egy másik közmon-dás is, amelyet a tengernagy is gyakran emlegetett: Ahhoz, hogy féken tartsd a
ha-talmadat, használnod kell. Ven gyorsan
döntött, és munkához látott.
Nem lehetett könnyű dolog a Tiaojü-szigetek Hősének sorsáról dönteni. Mire véget ért a délután, Vennek szinte az egész teste fájt a türelmetlenségtől. Alighogy megérkezett a hivatalos parancs a kor-mánytól, felkapta, és rohant a tengernagy kabinjához.
Csang az asztalánál teázott, és a fia fényképét nézegette, mellette a padlón egy felnyitott üres bőrönd hevert. Várakozóan felnézett, mire az attasé meghajolt.
– Jó hírek! – Térde hirtelen elgyengült, és le kellett ülnie. – Bocsánat... Csak egy pillanat...
– Nyugodjon meg, barátom!
– Nem bocsátják el. Ma délután valaki ki-szivárogtatta a neten, hogy ön megtagadta az amerikai elnök kivégzésének végrehajtá-sát. A közösségi médiáinkon vihar tombol: az egyes frakciók felháborodással követelik a kronovid-kereskedelemben betöltött szere-pünk nyilvánosságra hozatalát. Az Indiai Köz-társaság gazdasági megtorlásokat helyezett kilátásba, az ENSZ pedig szankciókat. Az Or-szágos Népi Gyűlés kénytelen volt rendkívüli ülést tartani, amelyen úgy határoztak, hogy ha Csang Jucsun tengernagy szerint nincs szük-ség az amerikai elnök kivégzésére, akkor ők maguk érvénytelenítik a kivégzési parancsot.
Csang finoman dörzsölgette az állát. Hirtelen előrehajolt, és átható tekintetét Venre szegezte. Halkan suttogott:
– Pekingben tudják, hogy minden mű-holdas és szárazföldi kommunikációs kap-csolat blokkolva van Washingtonban. Ezért fejek fognak hullani.
Akárhogy is erőlködött, Ven képtelen volt megakadályozni hangja remegését.
– Egy... egy ekkora hadműveletben nem lehet mindent ellenőrzés alatt tartani. Le-hetséges, hogy Brant elnök egy ismeretlen kommunikációs csatornán keresztül lépett kapcsolatba a követőivel.
Ven most látta életében először megle-pettnek a tengernagyot. A férfi felállt, és hátat fordított az attasénak.
– Huang Ven...
Nem tudta folytatni. Hatalmas válla meg-rázkódott, ahogy próbált uralkodni az
ér-Xxx
zelmein. Aztán hirtelen kiegyenesedett, Ven felé fordult, és fojtott hangon felkiáltott:
– Ven, ez az ön műve! Én és a családom örökre az adósai maradunk, de...
– Tengernagy, aki csak egy kis ideig is szolgált a Külügyminisztériumban, az megtanulta, hogyan kell információt ter-jeszteni nyom nélkül.
Csang lassan bólintott.
– A maga kedvéért remélem, hogy így van. – Persze, lesznek még kényes mellékszá-lak – tette hozzá sietve Ven. – Felbosszan-totta a kronovid-üzletág fejeseit. De az ön tekintélye ehhez már elég lesz.
A tengernagy megrázta a fejét.
– A kronovid-ipar még így sem fog egy-hamar megszűnni, az én karrierem viszont most véget ért. De legalább nem kegyvesz-tettként kell távoznom. A hadsereg persze még egy darabig kivár majd, aztán bizal-masan közlik a nyugdíjazásomat.
Ven lesütötte a szemét. – Lehet, hogy így lesz...
– Biztosan így lesz, barátom. Most pedig szeretnék felmenni a fedélzetre.
A hajókorlátra támaszkodva csendben néz-ték a lerombolt amerikai partvonalat, a sé-rült emlékműveket és az összeomlott épü-leteket. Bealkonyodott. Egy hosszú nap ért véget.
Hirtelen távoli robbanás hallatszódott a Potomac felett. Egy rakéta száguldott nyíl-egyenesen felfelé, majd ezernyi aranyszínű csillaggá robbant.
– Jelzőrakéta? – kérdezte Ven. – Táma-dást jelez?
Csang szomorúan elmosolyodott. – Elfelejtette, hogy július negyedike van – a függetlenség napja.
A kínai állásoktól távolabb még több robbanás hallatszott, újabb és újabb, piros,
kék és fehér színű rakéták világították meg a sötét égboltot. Ven megvetően nézte a lát-ványosságot.
– Sajnálom őket. Annyira ostobák, hogy a saját bukásukat sem ismerik fel. Még az se jut eszükbe, hogy mi találtuk fel a tűzi-játékot...
A tengernagy az attaséra nézett.
– Ön az, aki nem érti, Ven. Ez az ellen-szegülés demonstrálása – az invázió kellős közepén. A világon minden körforgás. Az idő. A történelem. Tudja, mit látok e ha-nyatláson túl? Egy új állam születését. Sza-badságot. A remény partjait. Ne becsülje le e körforgás hatalmát – az ő és a mi érde-künkben se!
A Sencsen lomhán lebegett a színes fé-nyeket visszaverő hullámokon.
Horváth István fordítása
1: A Nemes Nyolcrétű Ösvény a buddhizmus egyik alaptanítása, amellyel elérhető a szenvedés okainak megszüntetése és a megvilágosodás.
2: Az idézett mondás („The buck stops here”) Harry S. Truman elnök kedvelt szófordulata volt, amelyet fatáblára vésetett és elhelyezett az elnöki íróasztalán az Ovális Irodában.
3: Az első (1839–1842) és második (1856–1860) ópi-umháborúról van szó.
Amerikai író, zenész, hangmérnök. Első elbe-szélése 1985-ben jelent meg az Amazing ma-gazinban, James Turpin álnév alatt. Ezután jó öt évig a zene kötötte le minden energiáját. The High House címmel 1998-ban látott napvilágot fantasyregénye, melyet egy évvel később foly-tatás követett (The False House), majd 2015-ben a trilógia zárókötete, az Evenmere. Kisebb-nagyobb időközökkel novellákkal is jelentkezik. Magyarul a Galaktika 211. számában olvashattuk „Csillag-vezére hányt-vetett hajóknak” című el-beszélését. Jelen írása világpremier, magazi-nunkban jelenik meg először!
ARANY, PLATINA ÉS
GYÉMÁNT KLUBKÁRTYÁS
TAGJAINKNAK
• GALAKTIKABOLT.HU:
25-30%
• CIRKO-GEJZÍR FILMSZÍNHÁZ:
20%
• FANTASMANIA.HU:
10%
• TRAFÓ:
10-20%
• KRAK’N TOWN STEAMPUNK SALOON:
10%
• VR LAB:
10%
OLCSÓBB GALAKTIKA- ÉS GALAKTIKA
XL-ELŐFIZETÉS, VÁLASZTHATÓ AJÁNDÉKKÖNYV,
ÉS TOVÁBBI ENGEDMÉNYEK!
W W W . G A L A K T I K A . H U / K L U B
A
JÁND
É
KO
ZZ
A
M
EG MAGÁT
V
AG
Y
SZER
E
TT
EI
T
!
VÁ
L
TS
O
N
KL
U
BK
Á
R
T
YÁ
T
M
O
S
T
!
A FANTASZ
TIKUS
KEDVEZMÉN
YEK ÉS
AJÁNDÉK
OK KÖRÉT
FOLYAMAT
OSAN
BŐVÍTJÜK
ÚJ!
Xxx
Nukleáris meghajtás
A múlt egyik nagy ábrándja volt, de nem terjedt el. Az elmúlt
évek katasztrófái miatt véget ér a nukleáris meghajtás
korszaka, vagy még mindig van jövője a technológiának?
A
SIKERES maghasadási kísér-letekről és a nukleáris reakto-rokról csak a második világhá-ború után szerzett tudomást a világ. Békeidőben a békés felhasználás le-hetőségeit keresték. Az első, áramot terme-lő atomreaktort 1951-ben helyezték üzembe az Egyesült Államokban, ez egy épület vilá-gítását látta el. A Szovjetunió volt az első, ahol atomerőművet kapcsoltak az országos magasfeszültségű villamos hálózatra. 1954. június elsejétől az obnyinszki AM-1 reaktor 5 megawatt teljesítményt adott le.Amikor ráébredt az emberiség, micsoda lehetőségek vannak a nukleáris fúzióban, elszabadult a fantázia. Úgy képzelték, az energia olyan olcsó lesz, hogy nem is kell mérni, ingyen kapják a fogyasztók. Az el-képzelésekben egyre kisebbek lettek a nuk-leáris reaktorok, akkora példányokat vizi-onáltak, amik egy háztömböt vagy csupán egy családi házat látnak el energiával. Az il-lusztrációkon megjelentek a nukleáris haj-tású repülőgépek és autók fantáziarajzai.
De jött a kijózanodás: a reaktorok bo-nyolult és veszedelmes eszközök. Ter-mészetesen a békés felhasználást most is megelőzték a hadiipari célok. A haditen-gerészet rögtön látta, hogy óriási lehető-ség van a nukleáris meghajtásban. Chester Nimitz admirális 1947-ben adta ki az uta-sítást az atom-tengeralattjáró kifejleszté-sére. A Kongresszus 1951-ben engedélyez-te a jármű megépítését. Az atomreaktort a
Westinghouse Electric vállalat fejlesztette, a tervezés és az építés 28 millió dollárba került, ami a hajó teljes építési költségének közel a harmada volt.
A USS Nautilus (SSN–571) építését 1952. június 14-én kezdték meg, 1954. január 21-én bocsátották vízre, és 1954. szeptember 30-án állt szolgálatba. 1955. január 17-én, délelőtt 11 órakor futott ki először, leme-rülés után elküldte történelmi üzenetét: Underway on Nuclear Power – Víz alatti menet atommeghajtással. A tengeralattjá-ró heteken át a víz alatt maradhatott, mert biztosította a levegő frissítéséhez az ener-giát, és a tengervízből állított elő ivóvizet. Olyan, korábban elképzelhetetlen szolgál-tatásokat nyújtott a legénységnek, mint légkondicionálás, korlátlan meleg vizes fürdés, állandó meleg étel.
Az elmúlt évtizedekben több ország ál-lított hadrendbe atom-tengeralattjárót. A Szovjetunió már 1958–59-ben megépí-tette az elsőt, Nagy-Britannia 1963-ban, Franciaország 1969-ben, a Kínai Népköz-társaság 1971-ben követte. India 2009-ben avatta fel az első egységét. Eddig összesen több mint 150 nukleáris tengeralattjáró épült. Az HMS Conqueror a világ egyetlen atom-tengeralattjárója, amely csatában lőtt ki ellenséges hajót, az argentin ARA
Gene-ral Belgranót.
Az első nukleáris repülőgép-hordozóra sem kellett sokat várni. A USS Enterprise (CVN–65) (a lajstromszámban az „N” betű
19 Nukleáris meghajtás
jelöli a nukleáris meghajtást) építését 1958-ban kezdték meg. Nem kevesebb mint 8 reaktort építettek a hajótestbe. A későbbi típusokba már csak kettő került. 1961-ben állt szolgálatba 4 800 fős személyzetével, ez volt az első igazi „úszó város”.
Az Egyesült Államokon kívül csupán Franciaország rendelkezik nukleáris hor-dozóval, ez a Charles de Gaulle. Oroszország egyetlen repülőgép-hordozója, az Admiral
Kuznyecov dízelmeghajtású. A NATO
flot-tacsoportok elleni harcra tervezték, és a szovjet érában összesen négy épült volna belőle, amiről később lemondtak.
Ellenben ott van a Nagy Péter nehéz ra-kétás cirkáló, a világ egyetlen nukleáris meghajtású cirkálója. Ez még a Szovjetunió öröksége, de még mindig az orosz flotta zászlóshajója. Korábban az Egyesült Álla-moknak is voltak nukleáris felszíni hajói.
A USS Long Beach rakétahordozó cirkálót 1959-ben bocsátották vízre, ez volt az első, amit nukleáris meghajtású felszíni hajó-nak építettek. A USS Bainbridge és a USS
Truxtun hagyományosnak épült, de
átala-kították nukleáris meghajtásúra. Később a nukleáris hordozók védelmére épült továb-bi hat rakétahordozó cirkáló, 2 California-osztályú és 4 Virginia-California-osztályú. De ezeket már mind kivonták a forgalomból, utódaik dízelmeghajtásúak.
Érdekes módon a polgári célú nukleáris meghajtású hajókról kevesebbet tudunk, a
Lenin jégtörőn kívül nem is ismerünk
na-gyon mást. Pedig Oroszországnak komoly nukleáris meghajtású jégtörő flottája van, amelyet az Atomflot kezel. Az Arktika 1977 augusztusában a felszíni hajók közül elsőként jutott el az Északi-sarkra. Már kivonták a forgalomból a Lenint (1959), az
Xxx
Arktikát (1975) és a Szibirt (1977).
Jelen-leg is szolgálatban van a Rosszija (1985), a
Szovjetszkij Szojuz (1990), a Jamal (1993),
az 50 let Pobedi (1953), a Tajmir (1989) és a Vajgacs (1990) folyami jégtörők. Tavaly bocsátották vízre a világ legnagyobb és legerősebb atommeghajtású jégtörőjét, az újgenerációs hajók prototípusát, ami a ten-gerész-hagyományok szerint továbbviszi az
Arktika nevet.
Sokak számára meglepetés, de épültek nukleáris meghajtású teherhajók is. Kar-rierjük rövid életű volt, mert nem sike-rült nyereségesen működtetni őket. Az NS
Savannah volt az első ilyen, amely teher-
és személyszállító volt egyben. 1961-ben adták át, de 1972-ben már ki is vonták a forgalomból. A németek is kísérleteztek az
Otto Hahn nevű hajóval, de azt végül
1979-ben dízelmotorossá építették át. A japán
Mutsu hajó ellen akkora volt a tiltakozás,
hogy anélkül vonták ki a forgalomból, hogy árut szállított volna.
Az orosz Szevmorputy atommeghajtású teherszállító és jégtörő hajó egyben. Cser-nobil után készült el, ezért nem látták sehol sem szívesen. A néhány út alatt nem mű-ködött gazdaságosan. Állományban ma-radt, de évtizedekig csak állt a kikötőben. Szóba került az átépítése fúróhajóvá, majd a lebontása is. 2013-ban mégis felújították, tavaly a Kotelny-szigeten épülő bázisra szállított építőanyagot, és a tervek szerint a jövőben az északi katonai bázisok ellátásá-ban lesz szerepe.
Mit hoz a jövő? Egyértelmű, hogy a technológia marad. Összességében több reaktort használnak katonai, mint polgári célokra. Az Egyesült Államok haditengeré-szete továbbra is nukleáris meghajtású ten-geralattjárókkal és repülőgép-hordozókkal dolgozik. Más hajóosztályban nem
tervez-nek nukleáris meghajtást. Oroszország is nukleáris tengeralattjárók építésébe fektet. Távlati terveiben szerepel, hogy az ország érdekeinek védelme érdekében repülőgép-hordozó-egységet építsen. Oroszország-nak legalább 4 repülőgép-hordozóra lenne szüksége, amit 2-2 arányban oszthatna el az Északi és a Csendes-óceáni Flotta kö-zött. Ezek meghajtásáról még nincs konk-rét döntés, de a Nevszkoje tervezőiroda nyilatkozata szerint ők készen állnak a ter-vezésre, legyen szó végül nukleáris, avagy hagyományos meghajtású hordozóról. De az orosz haditengerészet sem számol más felszíni nukleáris hadihajóval.
A jelek szerint Nagy-Britannia és Fran-ciaország továbbra is lemond a felszíni nukleáris meghajtásról, mert hosszú távon sem kifizetődő számukra. Kínának jelenleg egy hagyományos meghajtású hordozója van. Hosszú távú terveikben három építé-se szerepel, ezek meghajtásáról még nincs döntés, de a kormány pénzt különített el az ehhez szükséges kutatásra és fejlesztésre.
A békés célú nukleáris meghajtásban egyedül Oroszország gondolkodik, de ők is csupán a jégtörő flottát kívánják bővíteni. Folyamatosan fejlesztik a hajókra szánt re-aktort. 2017-2020 között három új hajóval bővül az állomány. Szentpéterváron már tervezik az atommeghajtású jégtörők leg-újabb generációját. A Leader-hajóosztály első példányát a tervek szerint 2023-ban veszi át a Roszatomflot. A Leader 200 méter hosszú és 50 méter széles lesz. 120-130 me-gawattos teljesítményével több mint négy méter vastag jéggel is meg tud majd birkóz-ni, várhatóan egész évre hajózhatóvá teszi az Északi-sarkvidéket, akár a magasabb szélességi körökön is.
21
Az Űr szerelmesei a Bélyeg-
múzeumban gyülekeznek
A
BÉLYEGMÚZEUMlegújabbbidőszaki kiállítása
Asztro-trilógia címet viseli. Az aszt-rológia, az asztronómia és az asztronautika históriáját mutatja be a
vi-lág bélyegei segítségével a Stonehenge-től a Hubble űrteleszkópig, számos ősnyomtat-ványt és első kiadású Kopernikusz-, Gali-lei- és Kepler-művet felvonultatva, régi csil-lagászati műszerek társaságában.
A Naprendszer és bolygói egyedülálló
módon gömbtérképeken láthatók, s ahová ember alkotta űreszköz leszállt, egy-egy odaillő bélyeg jelzi a glóbuszokon. A Mer-kúrról csak 2015-ben készült el a teljes felszíni térkép a Messenger űrszonda se-gítségével, s így a NASA-nál posztdoktori ösztöndíjas Hargitai Henrik jóvoltából a kiállításban látható a világon az első elké-szített Merkúr-gömb.
Jó néhány különleges bélyeg is szüle-tett űrtémában a világ postái jóvoltából: aranyból, ezüstből, 3D-, hologramos,
il-letve UV-ábrákkal ékesítettek. Érdemes okostelefonnal érkezni majd az Asztro-trilógiát megnézni, mert jó sok, témához illő zenei illusztrációt is adunk a látvány mellé, QR-kódok segítségével.
A kiállítás apropója, hogy 2017-ben 550 éve annak, hogy Magyarországra érkezett Regiomontanus: vele kezdődik a hazai tu-dományos igényű csillagászat és matemati-ka története. Regiomontanus Mátyás király udvarában készült kalendáriumaiban és bolygópályákat tartalmazó táblázataiban a budai délkört tette meg a kezdő meridi-ánnak, Greenwichnek akkor még hírét sem hallották. Az ő kézikönyvét használva in-dult útnak Kolumbusz is Amerika felé.
A gyerekeket planetáris ugróiskola várja, és a kis herceg bolygója, a B-612-es is meg-elevenedik, sok más csillagmesés bélyeg társaságában. A felnőttmesék kedvelői pe-dig a sci-fi klasszikusaiból kapnak bélyeg-csokrot.
Az Asztro-trilógia kiállítás 2017 májusáig lesz látható a Bélyegmúzeumban (1074 Bu-dapest, Hársfa u. 47.) További információk: www.belyegmuzeum.hu. (x)
Xxx
1. Adatok
Minden rendben volt a KR66RA104 boly-góval (ahogy maguk között nevezték: a Karrával). Mintha a hajdani Föld éden-kerti mása lett volna. Az űrfelderítő fe-délzetén Alisa, az első tiszt, elégedetten nézegette a műpapírra kinyomtatott ada-tokat. Szerette a műpapírt. A megfogható valóságot jelentette a számára a holoképek vibráló lebegése helyett. Kinevették, ha azt mondta, hogy a holoképek vibrálnak. Ő mégis így látta… talán a szemével volt baj, hiszen sok év terhe nyomta már a vál-lát, talán csak így akarta látni.
Alisa ösztönösen memorizálta az adato-kat. Átlaghőmérséklet, levegő összetétele, nedvességtartalma, élő mikroorganiz-musok, aeroszolizált részecskék, élővilág (helyzet- vagy helyváltoztatásra képes); légmozgások, talajmozgások stb. Semmi olyan, ami ne a hajdani Földet idézné. Pe-dig az ilyen bolygó ritka a mindenségben. Ha valamit, hát ezt megtanulhatta az em-beriség, amióta lakható bolygók után ku-tat. És mint minden égitestnek, a lakható bolygóknak is élettartamuk van. Az övék, az Újföld pedig már öreg. Akadnak, persze zord környezeti körülményeket biztosító, ám lakható vagy lakhatóvá tett holdak, bolygók, sőt aszteroidák is. Vannak űr-állomásaik. De egy faj számára az igazi a szülőbolygó mása. Egy olyan hely a világ-mindenségben, amely az adott lények test-felépítésének, élettartamának és biokémi-ájának tökéletesen megfelel. Egy hely, ahol a fajuk éppen úgy megszülethetett volna, mint a Földön. És ők ezt most megtalálták.
Alisa átsétált a kapitányhoz. Morja pelobita volt, nem humanoid. Faja sokkal közelebb állt a földi kétéltűekhez, mint az emlősökhöz. Morja népét az utolsó pilla-natban telepítették ki a bolygójukról, egy
A világ legkisebb
űrrakétája
A technológia fejlődése miatt a műholdak mérete drasztikusan lecsökkent. Sok feladat elvégzéséhez nincs szükség több száz kilós monstrumokra, a mindössze néhány kilo-grammos műholdak egy vödörben is elférnek. Ezért jelentősen megnőtt az igény az ilyen kis-méretű űreszközök pályára állítására.
A japán Gazdasági, Kereskedelmi és Ipari Minisztérium támogatásával egy 3,5 millió dolláros projekt indult, hogy kisméretű ra-kéták segítségével juttassák az űreszközöket Föld körüli pályára. Az SS-520-as – egy mű-holdszállításra átalakított kutatórakéta – el-törpül a megszokott Szojuz és Ariane rakéták mellett. Gyakorlatilag elfér egy teherautó pla-tóján, magassága 9,5 méter, testének átmérője 52 centiméter. Tömege 2 600 kilogramm, eb-ből 2 000 kilogramm az üzemanyag.
A kétfokozatú, japán fejlesztésű rakéta eredeti feladata 800 kilométeres magasság-ba juttatni 140 kilogrammos terhét, amely majd pár perccel később visszatér a földre. A fejlesztők a rakétába egy harmadik fokozatot építettek, ezzel biztosítva a műholdnak a pá-lyára álláshoz szükséges sebességet.
A rakétával január 15-én hajtottak végre kísérletet, ez sajnos sikertelen lett. A második fokozat beindítása előtt meghibásodott, és a Csendes-óceánba zuhant.
23 Nincs, ki üzenjen
pólusváltás kellős közepén. Azóta az égitest megint lakható lett, de a megmentettek, a pelobiták, örökké hálásak maradtak az em-beriségnek, és integrálódtak. Együtt éltek velük, bár ahogy egy majmot nem lehet párosítani egy levelibékával, megmaradtak külön fajnak. A békét nem törte meg sem-mi, a pelobita szorgalmas, intelligens nép, amelytől az ember türelmet és jóindulatot tanulhat. A technika terén hamar felzár-kóztak, és adtak mást, olyan orvostudo-mányt, ami nemcsak használhatónak bizo-nyult, de forradalminak számított.
– Megtaláltuk, kapitány!
Alisa letette a műpapírt Morja aszta-lára, és az, inkább csak első tisztje iránti udvariasságból, belepillantott. Ha Alisa azt mondja, hogy megtalálták, akkor az úgy is van.
2. Vajon ki értelmezte jól?
Egy ismeretlen nyelven, ismeretlen írás-jelekkel leírt szöveg megfejtése, főleg, ha
az nem földi eredetű, szinte lehetetlen. Sokan úgy gondolhatják, hogy egy ro-sette-i kő se sokat segíthet ilyen esetben. Hiszen egy nem földi, nem humanoid faj gondolkodásmódja oly eltérő lehet, hogy lehetetlenné teszi szövegeik értelmezé-sét. Még akkor is, ha a szavak pontosan megérthetők. A lényeg ugyanis ezek mö-gött, a szöveg összefüggéseiben rejlik, ami az agyban áll össze értelmes köz-léssé. És ehhez olyan agyműködés kell, ami megfelelően értelmezi a szavak he-lyét, hangsúlyát, adott szövegkörnyezeti jelentését.
Az évmilliókkal korábban kihalt LG17NP513 bolygó felrobbant maradvá-nyain talált vésetek megfejtése évtizedek óta izgatta az emberiség és szövetségesei, a pelobiták fantáziáját. De semmire se men-tek volna vele, ha nem találnak képeket is. Képeket, amelyek egy (talán) kihalt nép mindennapjairól beszéltek. Olyan min-dennapokról, amelyek megértése
egysze-Nincs, ki üzenjen
Fedina Lídia
Elődeink tapasztalataiból
csak akkor okulhatunk, ha
van, aki elmeséli nekünk az
eseményeket.
Xxx
rűnek tűnt. Ezek a háromkezű, négylábú, zsiráfszerű lények nem is voltak annyira idegenszerűek. A képek tanúsága szerint mezőgazdaságból éltek, szántottak, ve-tettek… és utaztak az űrben. A sorsukat homály fedte, amelyen jól elvitatkozhattak a különböző álláspontok képviselői. So-kan biztosra vették, hogy egy nép, amelyik birtokában van az űrutazás képességének (igazi űrutazásról van szó, nem csupán a bolygó szatellitájának meglátogatásáról), nem hal ki azért, mert egy meteor belecsa-pódik a szülővilágába. Mások szerint ez egy nagyon is irányított meteor lehetett, és a bolygó egy kozmikus méretű háború-ban pusztult el – aminek nem maradtak túlélői. Abban azonban mindenki egyet-értett, hogy ez a nép, mivel hasonlókép-pen élt, hasonlóképhasonlókép-pen is gondolkozott, mint az emberiség. Ennek alapján láttak neki a tudósok a szövegek megfejtésének. A rosette-i kő égi mását nem találták meg. (Pedig nagyon keresték – talán a boly-gó leszakadt részén volt, és most ennek a naprendszernek a törmelékzónájában sod-ródott. Egyesek persze itt is kutattak utá-na – eredménytelenül.)
Aztán mégiscsak bekövetkezett az áttö-rés. A sok vésett szöveg közül egy, a hozzá tartozó képek alapján csillagászatinak bi-zonyult, és ez megfejtést adott az írásjelek értelmezéséhez. Ez a szöveg öt szakaszra tagolódott. Az öt szakasz öt különböző égitestcsoportot írt le. Bernhard Aspigi volt az a tudós elme, aki ezt felismerte. Megfejtette, hogy az első csoport a lakha-tatlan bolygókat sorolja fel. A második a lakhatóvá tehetőket, a harmadik a lakha-tókat, a negyedik az elkerülendőket és az ötödik megint a lakhatókat. Földi értelem-mel persze logikátlan volt két csoportba sorolni a lakható bolygókat, de hát itt
ide-genekről van szó, és a közvélemény e téren készségesen elismerte, hogy egy idegen faj gondolkodásmódja erőteljesen eltérhet az emberitől meg a pelobitától.
Egyértelműnek látszott, hogy a pusz-tulásra ítélt bolygóról csakis a harmadik csoport valamelyik tagjára menekülhetett el ez a hosszú nyakú nép. Abba a csoport-ba két égitest tartozott. A véset megjelölte ezek helyét a zsiráfszerű nép pusztulása idején, a bolygójukat tekintve kiindulási pontként. Senki sem lepődött meg azon, hogy csak két ilyen égitestet találtak.
A legtöbben egyetértettek Aspigivel, de voltak, akiket zavart az ötödik csoport.
szövegszakasz száma és jelentése felsorolt égitestek száma 1. lakhatatlan égitestek 54 2. lakhatóvá tehető égitestek 4 3. lakható égitestek 2 4. elkerülendő égitestek 12 5. lakható égitestek 1
Az égitestek megoszlási aránya az első három csoportban nagyon is megfelelt an-nak, amit az emberiség is megtapasztalt (ötvennégy, négy és kettő), hiszen sokkal több a mindenségben a lakhatatlan hely, mint a lakható, ezt mindenki tudta. A ne-gyedik csoport tizenkét tagja talán ellen-séges vagy primitív élettel teli égitesteket jelöl, amelyeket jobb békén hagyni. De az, hogy az ötödik csoport külön ad meg egy lakható helyet (mert a szöveg szerint ide csak egy égitest tartozott), zavaró volt. Ha lakható, akkor minek jelölték ezt külön? Talán azért, mert másfajta égitest, mint a másik kettő, talán nem is bolygó?
25 Nincs, ki üzenjen
Aspigi szerint valószínűleg ide mene-kültek – vagyis a harmadik csoportban eredetileg három égitest lehetett, de külön vették azt az egyet, amelyet végül kiválasz-tottak új otthonukul. Na de ha agresszorok elől menekültek, miért adták meg a rejtőz-ködés címét… Ám ha mégsem űrháború volt, hanem természeti katasztrófa miatt hagyták el a bolygójukat, akkor mégiscsak meghagyhatták az új címüket. Talán arra számítottak, hogy majd valaki megtalálja őket… esetleg így hagytak üzenetet a test-véreiknek vagy népük kiszakadt, máshol élő részének. Sok oka lehetett az ötödik csoport létezésének, olyanok is, amiket emberi, de pelobita ésszel sem lehet fel-fogni, megérteni. Hiszen a hosszú nyakú nép idegen volt, a gondolkozásmódjával együtt.
Lazzót a fajok közti értelmezési, felfo-gásbeli különbség az első pillanattól kezd-ve zavarta. Ha ezek a zsiráfnyakú idegenek valóban hasonlóan gondolkoztak, mint az emberek, akkor minden közlésüket és in-dokukat érteniük kellene, kivétel nélkül. Ha viszont mégsem gondolkoztak hason-lóan, akkor semmiféle megfejtés nem ve-hető biztosra…
Lazzo nem is vett biztosra semmit. Szerinte a véset megfejtése erősen el-kapkodott volt, de mindenki más (még a felesége, Marta is) szentül hitte, hogy Aspiginek van igaza. Lazzo nem azt vonta kétségbe, hogy ez a táblázat egy űrkutatá-si program eredményeit rögzíti, felsorolva a talált égitesteket. Valamit szakaszokra osztva közölt, az tény, de ő biztos volt ab-ban, hogy félreértik, vagy legalábbis több ponton tévednek az értelmezésében. Több cikket írt a kétségeiről. Leírta, hogy az ötödik csoportba sorolt égitest akár egy halálbolygó is lehet, amit azért emeltek
így ki, hogy semmiképpen ne menjen oda senki. Élénk vita folyt a különböző fóru-mokon, és eközben a szubatomi szinten számoló számítógépek keresték az ötödik csoport bolygójának a helyét. De nem ta-lálták. Persze, hogy nem, mondták azok, akik az „ide menekültek az űrháború túl-élői, és majd hülyék lesznek megadni az új címüket” elméletben hittek. „Rossz az egész értelmezési rendszer” – mondták sokan mások Lazzóval együtt, de akkor a számítástechnikai adatelemzők áttértek a harmadik szakasz két égitestjére, és szin-te varázslatos gyorsasággal megtalálták az egyiket. Egy bolygót, egy, a központ-hoz közeli galaxisban. (Ez még nem dönti meg azoknak az elméletét, akik szerint az égitestek fajtája miatt kerültek két külön csoportba a lakható helyek, mert ha a har-madik csoport egyik tagja bolygó, akkor az ötödiké lehet egy hold.) Bár a harmadik csoport másik bolygóját, éppen úgy, mint az ötödik csoport égitestjét, nem találták, azonnal szervezni kezdték az erre a beazo-nosított helyre irányuló expedíciót.
Lazzo elmélete szinte pillanatok alatt feledésbe merült, és csak a legkritikusab-bak (köztük Marta) mondták azt, hogy „majd meglátjuk kinek van igaza, ha oda-megyünk, és szemügyre vesszük azt a bolygót”.
Hát odaindultak.
3. Kommunikáció
Az űrfelderítő az LG17NP513-on talált űrkutatási táblázatot tartalmazó szöveg megfejtése után jutott el a Karrára, arra a bolygóra, amelynek koordinátáit az idege-nek szövegéidege-nek harmadik szakaszában (a táblázat harmadik csoportja) találták meg.
Mivel energiacsomók közti térugrásos technikával utaztak, öt nap alatt jutottak el
