– Hogy mire vágyom? Olyasmire, amire nincs is igazán szükségem? – kérdezett vissza Flóra. – Például egy Mercire. Adhatnál nekem is instrukciókat, mint Móninak, ha már tesztelni akarjuk a vonzás törvényét. Nem hiszek benne, hogy ez az álmom valóra válhat nyolcvanéves korom előtt.
– Tedd fel azt a Merci-jelvényt a kulcstartódra, amit a múltkor egy dobozban a komódodon láttam – javasolta Márk Flórának.
– Karácsonyi ajándék volt. Egy üveg ital és egy kulcstartó valamelyik cégtől. Felrakjam a kulcstartómra, és…?
– Mondd neki: „Az a dolgod, hogy bevonzz egy Merced-est az életembe!” – Ennyi?
– Aha, szerintem ennyi elég. Mindennap látni fogod az emblémát, és ez a kérésedre
emlékeztet majd. A rezgések beindulnak, a világegyetem pedig válaszol. A Mercid már útban is van feléd.
– Remek dolog ez a vonzás törvénye – vigyorgott Flóra. – És mikorra érkezik meg a rendelésem?
– Hagyd most a fenébe. Hamarosan megérkezik.
– Jó, hogy ingyen adod a tanácsaidat. Már fel is tettem a jelvényt. Elég szörnyen néz ki a kulcscsomómon.
– Nem baj, majd nem mutogatod. –Várok egy kicsit, hogy teljesül-e a kérésem. – Rásegíthetsz agykontrollos programozással.
– Annyira azért nem fontos… – Helyes. Ez a megfelelő hozzáállás.
Flóra letette a telefont, aztán kocsiba ült, és elindult a munkahelyére. Megállt egy pékségnél, vett egy kiflit, és me- net közben azt majszolta.
– Iszonyú egészségtelenül táplálkozom, a végén hiánybetegség visz el – mormolta magában. Lelassított egy zebra előtt, hogy udvariasan kivárja, amíg egy idős asszony lelép és átmegy előtte az úton, amikor valami megütötte a fülét. Előbb hallotta a hangot, mint ahogyan magát a történést észlelte. A csattanást. Aztán érezte meg a lökést. Hátulról. Szerencsére a nő még nem lépett le a járdáról.
Flóra dühösen kiszállt, és a mögötte lévő autóból is kikászálódott a sofőr. – Mi a fasznak fékezel ekkorát? – kérdezte a férfi.
– Ez egy zebra. Gyalogátkelőhely, azt jelzik a csíkok – Flóra maga is csodálkozott a higgadtságán, miközben a kocsija lökhárítóját nézegette. Elég viharvert állapotban volt. – Kurvára nem érdekel, hogy egy hülye liba itt udvariaskodik, miközben nekem dolgom van. Adj egy betétlapot, mert sietek.
– Rendőrt hívok – mondta higgadtan Flóra.
– Rohadtul nem hívsz senkit – indult vissza a kocsijához a férfi, Flóra pedig azért
fohászkodott, hogy most az egyszer eszébe jusson egy közismert telefonszám. A tűzoltók vették fel, de megadták neki a számot. Mire a rendőrséget hívta, a fickó már elhajtott. – A fenébe! – morogta Flóra, miközben memorizálta a kocsi rendszámát. Aztán újra
tárcsázott. – Tudom… tudom, hogy dolgozol, de hátulról belejöttek a kocsimba. Nem, semmi bajom. De elhajtott ez a tapló. Itt állok, a kocsim segge átfazonírozva, és senki sincs mellettem… Te sem. Igen, persze, tudom. Na, szia.
Megvárta a rendőröket, elmondta, mi történt, aztán beült a deformált autóba.
– Nem fogod elhinni, milyen peches vagyok – ütötte be Márk számát. – Zoli persze ide sem tudott jönni. Bent dolgozik. Én meg egyedül… itt… állok elszorult a torka, alig jött ki hang a száján. A sírás környékezte.
– Mi történt? Mondd el érthetően, mi történt.
– Lelassítottam egy zebra előtt, és hátulról puff, belém szálltak. – Jól vagy? Nem esett bajod?
– Semmi bajom. De a pasi továbbhajtott. Én meg vihetem szervizbe a kocsimat, kifizetek érte egy csomó pénzt, járhatok gyalog, meg egyébként is, senki nem vigasztal.
– Én vigasztallak. Ez a sztori voltaképpen sikertörténet, hiszen senkinek sem esett baja, nem igaz? És még a rend- számát is tudod annak, aki beléd hajtott. Jól vagy, végre vegyülhetsz embertársaiddal, kipróbálhatod a fővárosi tömegközlekedést, szóval, minden a lehető legjobban alakult.
– Hát ha ezt így is lehet nézni… – törölte meg a szemét Flóra, de a hangja bizonytalan volt.
– Ezt csakis így lehet nézni. Egyébként milyen kocsi volt, ami beléd szállt? – Egy Mercedes. Semmi baja nem lett.
– Na látod…! – kiáltott fel diadalmasan Márk. –Nem gondoltam, hogy ilyen gyors lesz, de… Érted, ugye…?!
– Nem.
– Működik a vonzás törvénye! Ma reggel kérted a Mercit, és már meg is kaptad! – Fasza. Nem a kocsimba kértem.
– Amikor beprogramoztad a jelvényt a kulcscsomódon, azt mondtad: „Az a dolgod, hogy bevonzz egy Mercedest az életembe, de ne a Golfom seggébe”? Neeeem…? Na ugye. Ez volt a baj. Végezz gyorsan egy új programozást. Igazítsd ki a rezgéseket. A világegyetem
hamarosan válaszol.
– Előre rettegek a válaszaitól – mosolyodott el Flóra.
40
A régi, bevált módszer: szülj mástól!
– Ezt nem hiszem el. Már megint együtt van a férjével?
– a nőgyógyász elkerekedett szemmel meredt Hannára. – Nem elég, hogy lelépett, hogy nem akart gyereket, és most újra összejöttek? …Fáj? Nem fájhat.
– Nem fáj. De nem is erről ábrándozom esténként – pillantott a férfira. Utálta ezt a pozíciót. Feküdt, így fel kel- lett néznie az orvosra. Lábai terpeszben, és a fickó most szépen beült közéjük, és ott vizsgálódott.
– Nézze, maga valószínűleg teljesen egészséges, és fölösleges lenne végigcsinálnia azokat a vizsgálatokat, amelyekre célzott.
– A férjem… a volt férjemnek nincs életképes spermiuma. Egyetlen darab sem – nyögte Hanna.
– Emlékeztetnem kell a tényre, hogy gyerekei vannak. Legalábbis ezt hallottam magától. – Igen, spermadonortól születtek az ikrei. Mind a hárman.
Az orvos hallgatott egy ideig, majd újra megszólalt:
– Hát akkor tényleg fölösleges magát meddőségi centrumban vizsgálgatni.
– Az a gond, hogy gyereket szeretnék… tőle. De régebben a heréjéből is vettek mintát, és ott sem találtak normális spermiumot. Csak ezt sosem merte megmondani nekem, mert félt, hogy elhagyom.
– Drágám, mit vár tőlem? – meredt rá az orvos. – Ha a volt férje ennyire ragaszkodik az utódokhoz, akkor nyilván újra végig lehet csinálni azt, amit egyszer már végigcsinált az első feleségével. Vagyis: elmenni egy meddőségi központba, ott anonim donortól kapnak
spermiumot, ezeket szépen beültetik, és kész. Még lombikra sem kell mennie, ha minden rendben, elég egy-két inszemináció. Felküldik magának a donor tisztított spermiumait
egyenesen a célállomásra, fecskendővel. Aztán megszüli a maga Robija negyedik gyerekét. Vagy újabb ikreket, ki tudja.
– Ha nem magához járnék tinédzser korom óta, panaszt tennék a hangnem miatt – nevette el magát Hanna. Az orvos is elmosolyodott, és miközben folyadékba mártott egy vattacsomót, azt mormolta:
– Miért ragaszkodik ehhez az emberhez? Ennyire szereti? Ezek szerint az egész házasságuk alatt titkolta, hogy nemzőképtelen, még akkor sem vallotta be, amikor maga válni készült. Most meg… belemenne bármibe, csak hogy vele éljen?
– Ő a másik felem.
– Egy frászt, drágám. Maga egyedül is teljes egész. Itt tévednek a nők, amikor azt hiszik, csak a férfival alkotnak egészet. Egyébként újra együtt élnek?
– Nem. Még… nem dolgoztam fel a hazugságot meg ezt az egész helyzetet. De persze… minden vágyam, hogy újra együtt éljünk.
– Akkor akár örökbe is fogadhatnak majd.
– Biztosan szívesen adnak egy olyan férfinak örökbe gyereket, aki elhagyta a hármas ikreit. Még ha jó apa is – mondta Hanna. – Másrészt, tudom, hogy nem hangzik jól… de szeretném, ha a gyerekemet én hoznám világra.
– Akkor… nincs más hátra, mint a régi, bevált módszer
– fejezte be a vizsgálatot az orvos, és intett Hannának. – Felöltözhet. – Mi az a régi, bevált módszer? Egészen kíváncsivá tett.
– Ne tegyen úgy, mintha nem tudná. Összeköltözik a
„másik felével”, és teherbe esik valaki mástól. A „másik fele” még hálás is lesz érte. De ezt nem én javasoltam…
– Hát… ööö… ez nem az én stílusom – nyögte ki kis hallgatás után Hanna. Amikor kilépett az ajtón, arra gondolt: milyen őrületes hülyeség ez. Ki mástól esne teherbe, mint a férfitól, aki iránt – úgy látszik – sosem múló szerelmet érez? Igaz, hogy felbukkant karácsonykor az a kutyás pasi az életében, de elég gyorsan rájött, hogy csak az első találkozáskor volt érdekes… mint ahogyan ez a legtöbb
„majdnem-kapcsolatáról” kiderült az első randin. Persze, mindenkit Robihoz hasonlított. A „régi, bevált módszer” esetleg működik olyan nőknél, akik nem a tisztesség bajnokai, vagy annyira odavannak a gyermektelenség miatt, hogy akár a férjük tudtával vállalják, de Hanna el sem tudta képzelni, hogy ezt valaha is megtenné Robival. Igaz, pillanatnyilag az is egészen elképzelhetetlennek tűnt, hogy képes legyen meg- bocsátani neki a hazugságot.
Hazaért, és arra jutott: megkéri Márkot, valamilyen
„varázslattal” intézze el, hogy le tudjon mondani a gyerekről. Ha ez a görcs oldódna benne, akkor biztosan sokkal boldogabban tudna élni. Például Robival. Esetleg Robival. Biztosan Robival.
Ámbár… miféle őrült gondolat, hogyan hihetné el, hogy bármilyen módszer segítségével le tudna mondani erről az álmáról?
– Ha a saját gyerek a fontos, akkor e szerint kellene felépítened az életedet – mondta napokkal korábban Flóra.
– Akkor felejtsd el Robit, végleg vesd ki a szívedből és az életedből, mert csak úgy van esélyed mással szerelembe esni. Ha viszont Robi a fix pont az életedben, akkor hozzá, vagyis kettőtökhöz kellene igazítani a többi dolgot. A gyerekügyet is… Elmehetnétek a meddőségi központba, hogy akkor most mi van… Valamiféle döntést kéne hoznod. Vele vagy nélküle – lehet, hogy most erről kéne döntened.
Hanna a kezébe vette a telefonját, és kikereste annak az orvosnak a számát, akit biológus barátnője ajánlott neki.
„Ha valaki, ő biztosan tud nektek gyereket csinálni”, mondta a meddőségi központban
dolgozó gyerekkori barátnője, amikor felírta neki a számot. Hanna arra jutott: tudnia kell, mit tehet. Mielőtt döntést hozna, tudnia kell, tehet-e egyáltalán valamit.
41