• Nenhum resultado encontrado

AMIt az ÓVÓNŐNEK észre KELL venni

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2021

Share "AMIt az ÓVÓNŐNEK észre KELL venni"

Copied!
235
0
0

Texto

(1)
(2)

AxxxxtAnett

H

orváth

Ju

d it

Horv

á

t hné

Cs

a

pu

cha

K

lár

a

Dr.

R

óná né

F

alu

s

J

úlia

A

mit

a

z

'

v

ó

n őn

k

é

s

zr kell

·

enni

j

ékozódó

vizsgá

lat a

n

a

gycs

opor

tos óvo

dáso

k

képesség- és

~

~észs égsz

i n tjéről

FJ2Ccus .

<.iadó

Budapest, 2007

(3)

Aszalai Anett gyógypedagógus, logopédus

Horváth Judit gyógypedagógus, tanácsadó szakpszichológus Horváthné Csapucha Klára fejlesztőpedagógus

Dr.Rónáné Falus Júlia pszichológus

,t:;, Aszalai Anett, 2005 ~, Horváth Judit, 2005

© HorváthnéCsapucha Klára, 2005 © Dr.Rónáné Falus Júlia, 2005 © Flaccus Kiadó, 2005

ISBN 978-963·9412-41-5

Kiadta a Flaccus Kiadó Kft. Felelőskiadó: Csutor Béla Tipográfia és borító: SzabóLászló

Nyomdai éskötészétimunkálatok: Széchenyi Nyomda Kft., Győr, 2007 Felelős vezető: Nemere Zsoltügyvezetőigazgató

(4)

Tartalom

Bevezetés

7

Pszichológiai jelenségek és zavarok óvodáskorban

9

A környezet hatásai a gyermek teljesítményére

] 4

Néhány személyiségvonás és az eredményesség összefüggése

16

Magatartási zavarok és tanulási problémák

17

A

tanu ast zavarro es a ej esztes e

l "

, l '

feil

' 1 h

etösegeirö

" ,

'" 1

..

22

Fej

lődés

és fej lesztés

22

Az

alapkultúrtechnikák elsajátításához szükséges

alapvető

pszichikus funkciók

22

A megfigyelhetö tünetek

25

Mit tehet az óvodapedagógus?

29

A vizsgálat

31

K ....l '

oru menyei

.

.

31

Tárgyi feltételei

31

Értékelési rendszere

31

A vizsgálóeljárás feladatai

32

A csoportos vizsgálat feladatai

32

Az egyéni vizsgálat feladatai

35

A vizsgálóeljárás mellékletei és segédanyagok az értékeléshez

40

Egy vizsgálati anyag bemutatása

51

A

Ja e es

iáték zkt

ozo

ökről

o es azo

' k

felh

le

aszna ast e etosegeiro

'1"1

h tő

.

"1

..

57

Készítsünk játékot, együtt a gyermekkel!

57

A differenciált feladatadásról

59

A feladatmegoldások

értékeléséről

59

Játéktár

61

Vizuális észlelés, vizuális

mernória

és az ábrázolás

61

Vizuális észlelés - Összetartozó részek értelmes egészként való észlelése

81

Vizuális memória

95

Ábrázolás

101

Auditív észlelés, auditív emlékezet, anyanyelv és kommunikáció

137

Keresztcsatornák

együttműködése

177

T

I , . . , • I , .

áiék

r

d'

181

estsema. ten

orientáció,

ten

tájé

ozo as

.

Számfogalom

,

222

Szójegyzék

231

(5)

Bevezetés

Több évvel ezelőttegy megyeszékhely nevelési tanácsadójának team-jében dolgoztunk. Éveken át vizsgáltuk, diagnosztizáltuk. fejlesztettük a hoz-zánk került óvodásokat és kisiskolásokat. Gyak-ran jártunk ki az intézményekhez, beszélgettünk pedagógusokkal. szülőkkel.Mindenki egy célért dolgozott, hogy megtanítsuk sikeres és boldog emberként létezni gyermekeinket. Mit jelent ez? Talán azt, hogy megtalálják a saját helyüket, te-hetségüket, amivel érdemes megélni és átélni a világunkat. Rálelni mindezekre? Könnyű, vagy nehéz? Kinek ez, kinek az. Egy biztos: "egyedül nem megy". Az egészséges felnőttnekis olykor-olykor, a gyermeknek folyamatosan szüksége van a kapaszkodókra. Ezeket rni adjuk a kicsik kezé-be, és hogy az milyen legyen és mikor kapják, azt csak akkor tudjuk, ha értő figyelemmel, kíváncsi-sággal fordulunk feléjük.

Gyűjteményünkcélja, hogy az elméleti és gya-korlati tapasztalatainkat összesítve segítséget nyújtsunk az óvodapedagógusoknak megelőzni,

időbenészrevenni, okosan korrigálni a hiányos-ságokat. Felhalmozott ismeretanyagunk alapján próbáltuk szakszerűen,mégis mindenki számára közérthetőenmegfogalmazni azokat az

informáci-ókat, amelyek segítségével ráismerhetővéés azo-nosíthatóvá válnak akülönbözőrészképességek és azok hiányosságai, a pszichológiai rendellenessé-gek. A hangsúlyt mégis mindannyian az óvodai megelőző,preventív munkára helyezzük. Az óvó-nőre,akinek elméleti tudását és gyakorlati tapasz-talatait segítünk rendszerezni, és hangsúlyozzuk

felelősségetagyerekeknek nyújtottjátékválaszték

összeállításánál. amegelőzésmunkájában. A könyvhöz kapcsolódó akkreditált és egyna-pos képzéseinken szemléletünket és tapasztalata-inkat adjuk tovább, a gyakorlatban dolgozó peda-gógusoknak. Ezeken az alkalmakon az elméleti tudásuk rendszerezésére, esetmegbeszélésekre és a munkájukat segítőjátékok készítésére is sor

ke-rül. Pedagógus továbbképzéseinken mi is sokat tanultunk a résztvevőktől, napi problémáikből.

kérdéseikből. igényeikből.Ezért készítettük el a három kiadást megért, keresett könyvünk kibőví­ tett, átdolgozott változatát.

Mivel lett több a mostani tartalom? A köny-vünkben megjelenővizsgálati eljárást és a hozzá kapcsolódó értékelési és értelmezési módszereket rendszerezőbbelmélettelbővítettükki. Az értéke-lés segítésére egy komplett vizsgálatot is mellé-keltünk a szöveges leíráshoz. Nagyobb terjedelemben kerültek bele a gyermekekkel együtt elkészíthető játékok. Ezeket az eszközöket didaktikus sorrend-be, egymásra épülve és fokozatosan nehezedve rendszereztük a játéktárba. Célunk volt, hogya preventív és korrekciós munkához egyaránt fel-használhatófejlesztőeszközkészletét állíthassanak össze az óvónők. Az elsőkönyvhöz képest két fe-jezetminőségi kibővítésétis megtettük. Az anya-nyelvi játékok teljes skálája és a kreatív finom-motorika fej lesztés eszközei, technikái is megtalálhatók már ebben a kiadványban.

Hatékonyfejlesztőmunkát ésjójátékot kívánunk! A Szerzok

(6)
(7)

Pszichológiai jelenségek és zavarok

óvndúskorban

A hazai és a külföldi szakirodalomban egyre több kiváló munkát találhatunk, melyekben neves szak-emberek foglalkoznak a korai gyermekévekjelleg-zetes problémáival. Én magam ebben a könyvben nem vállalkozem arra, hogy valami újdonsággal lépjek elő.Célom ezen keretek között inkább az, hogy összefoglalj am azokat ajellemző gyermeki megnyilvánulásokat, amik a mindennapokban az óvónők előttzajlanak, valamint megpróbáljam egy kicsit más oldalról, a pszichológus szemével lát-tatni ezen történések lelki hátterét, mozgatórugóit. Ezen túl szerétném felhívni a figyelmet azokra a rendellenességekre. eltérésekre, amit véleményem szerint az óvónőnekészre kell vennie.

Mindannyian sejtjük, akik ezzel akorosztállyal szakemberként foglalkozunk, vagy éppenszülőként figyeljük sajátunkat, hogy ez azidőszakaz, amely a legtöbb változást hordozza magában. Fizikai, szellemi és lelki átalakulások sorozatán mennek keresztül a 3-6 évesek. Számos szerző leírása bi-zonyítja azt is, hogyszemélyiségfejlődésük kiala-kulásában, későbbi, felnőtri viselkedésükben is kritikus ez az időszak.

Óvodáskor, amikor még minden lehetséges, és amikor talán minden eldül. •• Ez a tétel igaz lehet, hiszen ekkor még oly nyitottan figyelnek minden öketkörülvevőingerre és személyrel Min-tázzák az anyut, aput, óvónőt. és olyanná akarnak válni, amilyenek azőket körülvevő felnőttek. Tud-juk, óriási felelősségünkvan mindannyiunknak, akik velük kapcsolatba kerülünk. Felelősségünk, hogy valóra váljanak az öés a saját álmaink is; a szülők nagy vágya: Hnálam különb legyen ...11, az

óvónőmércéje: "megállja helyét az iskolában".

A közösen elérendőcél azonban az, hogy gyerme-künk boldogan tudjon boldogulni a világban, ha kell, nélkülünk is.

A könnyed eligazodást azonban ebben az élet-korban még segítenünk kell. Segíteni abban, hogy ki-ki felfedezze saját képességeit, tehetséges vo-násait (merthogy ez minden gyerekben benne la-kozik, ez bizonyost), képessé váljon különböző közösségekbe beilleszkedni, érzelmeit, konfliktu-" sait kezelni tudja, a kudarcokat elviselje, és felfe-dezze azt a saját utat, ami számára a

kiegyensú-:~,

lyozottságot, boldogságot jelenti karrierben,

I

kapcsolatokban egyaránt. A pszichológushoz ke-rülő esetek sokasága bizonyítja azt, hogy ha nem

kellő figyelemmel segítünk ezekben az években,

vagy éppen rossz irányt mutatunk számukra, eset-leg elutasítóként és nem támogatóként állunk

mel-lettük, akkor szülőként,pedagógusként alapvető hibákat követünk el! Hibákat, amik következtében a gyermekeinknek nagyon nehéz lesz visszatalál-niuk arra az útra, amelyik számukra a legmegfele-lőbb. Figyeljünk tehát oda, mert ekkor még vár-nak, kérdeznek, számítanak ránk, szavakban, gesztusokban kérik: ne hagyjuk magukraőket!

Sok éves tapasztalatom, hogy a részképesség zavarok, a pszichés sérülések igen jólkezelhetők, haidőbenérkezik a segítség. Tudjuk, hogya prob-lérnát elsősorban megelőznünkkell, de ha már ki-alakult helyzettel állunk szemben, akkor is saját kompetencia kereteinken belül segítenünk kell annak megszüntetését, Ez persze csak úgy valósit-ható meg, ha a felnöttek (a szülőkegymás közt és a pedagógussal együtt is) képesek "összedolgoz-nl" a gyerek érdekében, mert ha ez nincs, akkor érdemi támogatást külön-külön egyik fél sem tud nyújtani. Meggyőződésem,hogy ezzel az

együtt-működésseisaját határain belül minden gyerek

fej-leszthető, értö figyelemmel még a "mákvirág" is

szelídithető.

Mielőtt belefognánk a téma részletes ismerte-tésébe, egy személyes tapasztalatomat szeretném megosztani az Olvasókkal. Kezdő pszichológus-ként számos előadásttartottamgondozónők, óvó-nőkkörében, különbözőproblémákról. Koncent-ráltan figyeltek, jegyzeteltek, néha még mosolyogtak is. Mosolyogtak, melynek nem na-gyon értettem akkor az okát. Beszéltem az anyai ösztön szerepéről,a gyermeki hiszti leszerelési technikáiról, meg a féltékenység elkerüléséről.a jó anyai magatartásról stb. - bár még nem volt gyermekem. Szóval minden olyanról tartottamelő­ adást, amiről én addig csak tankönyvekből olvas-hattam, egyetemi professzoraimtól hallhattam. Ezek a "lányok" szép sorjában levizsgáztak, és mindig kedvesen mosolyogtak.

Évek múlva értettem meg, hogy ez nem amo-lyan mosoly, hanem oamo-lyan megmosolygás volt. Megmosolygás, ami annak jár, aki még sohasem tapasztalta meg, milyen egy igazi babával együtt élni (de már beszél róla). Megmosolygás, ami an-nak jár, akinek fogalma sem lehet, milyen egy át-virrasztott éjszaka (bár azért alvási zavarokról be-szél). Megmosolygása annak, akinek kislánya még sohase dobta hanyatt magát hisztirohamában a

(8)

rosi nagyáruház fordulójában és megmosolygása annak, akinek fogalma sincs arról, triilyen labilis fogalom a testvéri szeretet mindaddig, amíg gyer-mekei el nem kezdenek osztozkodni egy darab cso-koládén. Megmosolyogtak. és egy kicsit igazuk is volt. Igazuk, mert bevallorn, miután lányom, majd ikerfiaim megszülettek, egészen másképpen kezd-tem el látni azt a tudományt, amirőlkorábban oly sokat beszéltem, oly biztosnak éreztem és amiről olykor biztosan nevetségesen okoskodtam is. Nem volt más választásom, a hitelesség érdekében a jegyzeteimet átírtam és rengeteget figyeltem a sa-j átjaimat. Fejlődésüket,titkaikat, felém áradó ér-zelmeiket. És újra elkezdtem tanulni, de már tő­ lük. Illetve nemcsak tőlük, hanem azoktól a felnőttektől. kollegáktól is, akikre rábíztam öket:

gondozónéniktől,óvónéniktöl,tanítónéniktől.

Las-san kijártam egy újabbegyetemi kurzust. Ebben a könyvben a két egyetemen megtanultakat szeret-ném közreadni, remélem sokakat segítve ma már nemcsak elméletitudásornmal, hanem saját tapasz-talataimmal is.

Tekintsük át röviden, mi isjellemző ezekre az évekre!

Elsőkéntfoglalkozzunk azzal a területtel, amelyik talán könyv szempontjából a leglényegesebb: a gondolkodásukkal. E funkció jellegzetességei sokszor átnyúlnak az iskoláskor elejére. Ismerjük, hogy világlátásuk. megjegyzéseik sokszor humo-rosak, mókásak vagy bizarrak, de mindenesetre igen különlegesek. Vajon mi rejlik e különös gon-dolatok, kifejezésekmögött?

Az artificializmus és az animizmus azok a jelenségek, melyek erre a korra igen jeJlemzöek. E fogalmak szerint a gyerek úgy gondolkodik a világjelenségeiről,mintha mindent szándék vezet-ne, és mintha mindenélő is lenne (az ég azért dö-rög, mert odafent tányérokkal csörömpölnek. az asztalt meg kell verni, mert a mami megütötte magát a sarkában, a sötétben az árnyék valami rossz szellem lehet csak, semmi más stb.). Világképére a mágikusság ajellemző.

Ö

még úgy tudja, hogy a csodák, a vágyak az ő akaratától függőerr való-sulnak meg, vagy sem. (Katika haragudott az apu-ra, mert mindig veszekedett az anyával. Elképzel-'Ite, hogy milyen lenne az, haeltűnneaz apu és vége

:~enneaz otthoni viharoknak. "Az csoda jó lenne!"

1-mondogatta nekem a rendelőbenjáték közben. A szülők válása után szinte természetesnek élte meg, hogy minden amire vágyott, meg is valósult,

10

hiszen ö akarta. Ugyanakkor a helyzetkettősséget ő is érzékelte: apu szomorú, hogy nem találkoz-hatnakőkketten, anyának sokkal többet kell dol-goznia, a másik nagyit meg alig láthatja stb. Va-gyis nemcsak a várázsiás csodáját élte meg, hanem annakelőrenem látott, kínos következményeit is. Hatalmasbűntudataszármazottabból,hogyő ilye-neket gondolt.Bűntudatánakfeloldásához is pszi-chológus segítségre voltszüksége.)

Gondolkodásuk egyik korspecifikuma, hogya körülöttük zajló történéseket reverzibilisként -visszafordíthatóként - értelmezik. Minden törté-nés csak időleges,és egy periódus után visszaáll minden az eredeti rendbe, vagyis semmi nem vég-leges. (Karcsi nagypapája meghalt. A kisfiú a töb-biek szomorúságát látva és érzelmeikkel azonosul-va, többször elsírta magát. Viszont nem igazán értette, hogy miért kell sírni mindig, hiszen csak "odament" a papa. "Kicsit nincsenl de majd

vissza-jön, ha már unalmas neki az angyalok között"

-így próbálta a történteket értelmezni. A szülők nehezen értették meg, hogy miért játszik oly vidá-man, de féltek is attól, hogyagyászreakció majd hirtelen "robbanniu

fog agyereknél.)

Az óvodás korú gyermek fogalomalkotására jellemző,hogy a gondolkodás alapegységei még nem eléggé elvontak, vagyisszubjektívek. Fogal-maikrajellemző,hogy sok bennük az érzékletes elem (pl. a kórház definíciója az őszámukra egy

utálni való hely, ahol szurit kapsz, meg igen büdös van odabent, nem pedig az, hogysegítő,gyógyító intézmény.) Fontos momentum, hogy a lényeges és a lényegtelen elkülönítése még sokszor nehéz-ségekbe ütközik, vagyis azt kapcsolják össze, ami nekik fontos, amihez pozitív vagy negatív érzel-mek kötik. (Az óvodai kirándulásról hazaterve le-het, hogy nem tudják megmondani, mely vidéken jártak, de azt, hogyaMikinek zöld hátizsákja volt apró szörnyecskékkel a közepén, abban egészen biztosak, és arról igen részletesen képesek

beszá-molni.)

Az itt felsoroltakon kívül a 3-6 éves gyermek· gondolkodása még nagyon sok elemében különbö-zik afelnőttétől.de talán sikerült a leglényegeseb-beket megemlíteni. Pszichológusként azonban még egy nagyon fontos tényt emelnék ki, ami felett -úgy gondolom - nem szabad elsiklanunk, ez pedig akövetkező:mint minden eltérés. így a gondolko-dás részterületeinek zavart müködése esetén is nagyon lényeges felderítenünk az oki hátteret. Vagyis más-más feladat hárul az óvónőre akkor, ha egy képesség elmaradásakor csupán az éretlen-ség ténye állapítható meg, és más akkor, ha

(9)

rész-képesség zavar diagnosztizálható. Ennek kimon-dását mindig fejlesztőszakemberre kell bízni, de természetesen nem hanyagolható el az a tapaszta-lat, amit azóvónőa gyermek megfigyelésekor szer-zett, az anya beszámolója a korábbi fejlődéséről, illetve az a benyomás, ami a gyermek egész sze-mélyiségére és a környezeti háttérre vonatkozik.

A könyvünk további fejezeteiben megtalálha-tók azok az eltérések, rendellenességek,

éretlen-ségi mutatók és jelzések, amire az óvónőnek

eb-bőla szempontból feltétlenül fel kell figyelnie. Az óvodáskor vége felé a legtöbb gyereknél egészséges fejlődésiütemet találunk, és észreve-hetőenegyre-másratűnnekel azok a korábban jel-lemzőelemek, amiket korspecifikus sajátosságként elemeztünk. Egyre "komolyabbá", érettebbé vál-nak, megszűnneka túlzások, a fantáziahazugságok (teljesen, vagy csak részben) és 6-7 évesen ki-mondjuk: iskolát kezdhet, hiszen olyan okos már! S egyik szemünk sír, a másik meg nevet ... Ugye, mindnyájunknakismerősez az érzés? Kicsit, vagy egészen elveszítjükőket.

És most nézzünk egy másik funkciót, a

moz-gást, ami szintén nagy utat tesz meg, számtalan változáson megy keresztül ebben az életkorban! Nagy- és kismozgásaik finomodnak, és egyre in-kább jellemzőlesz rájuk, hogy a saját motorium feletti uralmat - az ún. kontrollt - gyakorolni kez-dik. Ez a periódus az, amikor a laterális domi-nancia is kialakul, ennek megfelelőenstabilan használják már bal vagy jobb kezüket, és iránytar-tásuk ismegfelelő lesz. A csoportban egyre inkább jellemzőlesz az, hogy mozgásuk alapján isminő­ sítik egymást és önmagukat a gyerekek, ezáltal ügyes és Ügyetlenjelzőkszületnek. Az óvodások afelnőtrimozgásokat szándékosan utánozzák, ami aszerepjátékokbanválikelsősorbanhangsúlyossá - nyilván ezzel is erősítve a szerep hitelét (a kis-lányok illegnek-billegnek. hogy minél csábosab-bak legyenek, a fiúk viszont félelemkeltően mo-zognak a nagyobb hatás elérése érdekében).

A motorium fejlődésébena mozgássorok fel-cserélődése, vagy kimaradása (kúszás, mászás stb.), a megfelelő stabilitás hiánya az óvodáskor végére, esetleg a félelemérzés tapasztalása bizo-nyos mozgások végrehajtásakor - mind olyan

jel-lemzőmegnyilvánulás, amire az óvónőnekoda kell

,, figyelnie,szükségesetén gyermekorvos. vagy kon-duktor segítségét kell kérnie.

}' Finom motorikájuk, grafomotoros készségük

, isjelentősenváltozik. Gyakran és szívesen

rajzol-nak, festenek, gyurmázrajzol-nak, vágnak. Rajzaiknak sokszor a mű elkészülte után, képzeletükből

ad-nak jelentést. Tartalmukban elsősorbanazokat a történéseket jelenítik meg, amelyek számukra va-lamilyen szempontból fontosak (félelmetesek, iz-galmasak, vágyottak), fantáziájukat foglalkoztat-ják, vagy emocionálisjelentőségükvan. Formailag ezekre az alkotásokra sokszor a vázlatosság és a sematikusságjellemző(hasonló alakzatokat ismé-tel, pl. koronás királynőksokasága, ugyanolyan formájú autók stb.). Rajzaikban a természetes ará-nyok hiányozhatnak (nagyítás, kicsinyítés), va-gyis a számukra fontos részleteknekkülönös hang-súlyt adhatnak, vagy éppen meg nem történtté tesznek bizonyos elemeket. (Peti egy bántalmazott gyerek. A családrajzon apja hatalmas kezekkel je-lenik meg, de a gyerek saját magát nem tünteti fel a többiek között. "Sikerült jól elbújnom!" - így fogalmaz, amikor keresni kezdem.) Ebben a kor-ban még sokszorjellemzőaz átlátszóság is, ami-vel a rajzaiknak valódiságát, hitelességét akarják erősíteni(annyira igazi ház a ház, hogy a falon át még a bútorok is látszanak benne l).

Rajzaik nemcsak az érzelmeikkel, de intellek-tusukkal is szoros kapcsolatot mutatnak. Azonban tapasztalataim szerint a közvetlen következtetések-kel mindig csínyján következtetések-kell bánnunk! Soha nem sza-bad egy rajzból- és csak a rajzból-messzemenő következtetéseket levonni, sem az értelmi

képessé-gükre, semérzelemvilágukra. sem kötődéseikre!

A gyermekről alkotott vélemény előtt mindig hosszas, minden területre kiterjedőmegfigyelésre van szükség! Csak így kerülhetőel. hogy

címkéz-zük, előítélettel kezeljükőket!Azonban ha

rajza-ik sorozatosan bizarr elemeket tartalmaznak, vagy nívójuk elmarad az életkornakmegfelelő szinttől, az óvónő kérje szakember - fejlesztőpedagógus, pszichológus - segítségét.

Van egy jelenség, aminek megléte alapján a

szü-lőkgyakran sóhajtanak fel: bárcsak vége lenne már ennek az időszaknak!Ez nem más, mint a dackor-szak. Mi is történik ilyenkor? Én-tudatuk is jel-lemző fejlődésiszakaszokat ér el, s ez így tenné-szetes. Azelsőellenállásidőszakaez, amikor uralni, szabályozni szeretnék környezetüket. "Eddig ti csi-náltatok velem rnindent, most megmutatom, mire megyek egyedül! Ezentúl tifogjátok azt csinálni, amit én mondok! Akkor is, ha ez nektek nem tet-szik!"

Az akarati megnyilvánulásaik kenfltktusok sorozatát eredményezhetik a szülő, a gyerek és a testvérek között. Sokanyukatólhallottam már,sőt én magam is igen gyakran mondtam: "Eddig olyan kis hc1yeske volt, most pedig vége a nyugalom-nak!" Mégis, bármennyire nehéz elfogadni,

(10)

ség van ezekre a megnyilvánulásokra! Egyrészt mertéri-fejlődésükhözelengedhetetlenjelenségről van szó, másrészt a helyes szülői konfliktuskeze-lés közben rengeteget tanulnak. A felnőtri minta révén megtanulnak okos kompromisszumokat köt-ni, érzelmeiket megfelelőenkifejezni és uralni, valamint képessé válnak arra is, hogy vágyaik tel-jesülését késleltetni tudják.

Meggyőződésem,hogy azok a gyerekek, akik

ezen a korszakon nem esnek át, valamilyen

mó-don sérülhetnek a későbbiekben (egészséges ön-bizalmukban, célképzeteik megvalósitásában, ernó-cióik kezelésében). Fejlődésükbenegy teljesen helyénvaló állomáshoz érkeztek el. Jelzik: nem kiszolgáltatottak, hanem önálló lényként léteznek! Én-tudatuk az óvodaikörnyezetben jellemzöen az

önállósodásitörekvéseikben je lenik me g (ö

ltözkö-dés, feladatvállalás),illetve egyre inkább töreksze-nek hangsúlyozni önálló és egyedi szerepüket a kortárs csoporton belül is.

A nemi szerepek hangsúlyozása, a masculi-njtás, feminitás is egyre jellemzőbb megnyilvá-nulás lesz az óvodáskor végére. A lányok pl, egyre

nőiesebbenöltözködnek és szeretnek anyáskodni

a többiek felett - ez vegyes csoportban igen jól követhetőés hasznosítható. A fiúk egyre vagá-nyabbul viselkednek - járásuk, szóhasználatuk

amolyan "menős" lesz - és tudják, hogy pl. egy fiúnak sohasem szabad sírni, mert az olyan gyenge, lányos dolog. Vagyis követik azokat a szabályo-kat, modelleket, amiket addig csak megfigyeltek, de amik hozzá is segítikőketannak kifejezéséhez "Ilyen szeretnék lenni én!"

Szabálytudatuk, erkölcsifejlődésükis fontos állomáshoz érkezik. Ez ugyan még nem végállo-más, hiszenebbőla szempontból is rengeteget vál-toznak akövetkezőévekben. Óvodásként azonban elkezdik érteni, hogy a szabályok miért léteznek, azokra miért van szükség, és hogy megszegésük következményekkel jár. Olykor megtapasztalják már azt is, hogy nemcsakkülső,negatív

visszajel-zések,büntetések vannak, hanem létezik egy bel-ső rossz érzés is, amely a szabályszegésnél nem más, mint a lelkiismeret furdalás. Ennek a negatív emóciónak az átélése vezet el majd ahhoz, hogy belássák: vannak szabályok, amik sérthetetlenek, és áthágásuk akkor sem lehetséges, ha azt külsö

,személy nem ellenőrzi.

,I Amire az óvónőnek fel kell figyelnie a fent

,t'említett jelenségek esetén (én-tudat, nemi

szere-pek, erkölcsi magatartáskérdéskörei),ezek végle-tes megnyilvánulásiformái. Mivelvalószínűlegaz ilyen irányú problémák nemcsak a

kortársközös-12

ségekben okozhatnak gondot, kezdeményezni kell aszülővel történőnégyszemközti megbeszélgetést. Tapasztalatom szerint a háttérben az esetek túlnyo-mó többségében nevelési gondokat találhatunk. de az éretlenség lehetőségévelis számolni kell.

Most nézzük meg azt a tevékenységi formát, amelyet a legszívesebben végeznek a gyerekek, és ami a legtöbb idejüket kitölti, mert szerencsére ebben az életkorban még módot adhatunk rá! És ez nem más, mint a játék.

Az óvodásokat megfigyelve leginkább azt ta-láljukjellemzőnek,hogy váltakozva található meg tevékenységükben szinte minden játékfejlődési szint. Olykor még a funkciójátékot is visszacsem-pészik egy-egy konstruáló tevékenységükbe, ugyanakkor már a szerepeket is remekül tudják formálni (pl. a kisfiúk garázst építenek, "berreg-nek" az autókkal, tologatják azokat és közben a garázsmestert is remekül odavarázsolják), A szak-irodalom többfunkciós játéknak is elnevezte ezt a tevékenységi formát. Mégis talán alegjellemzőbb játék az óvodáskor végére a szerepjáték. Ezt a formát a gyermeklélektannal foglalkozó tudósok "mintha játéknak" is hívják, amihez nélkülözhe-tetlennek ítélték a gyerek kettőstudatának kiala-kulását, az nén én vagyok, a szerepet csak elját-szomn tudás meglétét.

Mások megemlítik, hogy ez a tevékenységi for-ma segítiőketabban, hogy amit a valóságban nem tudnak kivitelezni, azt megtehetik játékukban. Egyébként erre a képzeleti világra ebben a korban még fokozottan szükségükvan: hogy álmodozhas-sanak, varázsolhasálmodozhas-sanak, kiléphessenek a valóság-ból, ha az nyomasztó, érthetetlen, vagy éppen unal-masnak tűnik. Mivel a fantáziájukban akármi megtörténhet - megsemmisíthet félelrneket, rossz érzéseket, vagyő maga bármivé válhat -, a játék egyben gyógyltó szerepet is betölt az életükben. Ennek révén lejátsszák, rendre megismétlik pl. azt, ami számukra negatív élmény, vagy érthetetlen történés. Mindezt annak érdekében teszik, hogya történés feszültségétöl megszabaduljanak (pl. kórházi beavatkozás), vagy a helyzetet megértsék. A játék tehát segítheti az érzelmek kifejezését és levezetését, fejleszti a gondolkodást, kreativitásra késztet, és mindezt úgy teszi, hogy a cselekvést a spontán késztetés vezérli, és közben a gyereket az öröm érzése tölti el.

Haértőenfigyeljük óvodásaink ezen tevékeny-ségét, sok mindent megtudhatunk róluk, de megint megemlíteném,hogy soha se ítéljünk egy-egy szi-tuációból! (Ha egy kislány veri a babáját, még nem kell feltétlenül arra gondolnunk, milyen rosszul

(11)

bánnak vele otthon, mert lehet, hogy egy utcán lá-tott rossz történéstől akar megszabadulni, vagy csak éppen most ilyet játszik! Ha viszont rendsze-resen előfordul szerepjátékában a bántalmazás, vagy a másik gyerek a funkciójátékokon nem tud túllépni, esetleg egyszeru logikai játékok megol-dása ismétlődőgondot jelent számára, mindenkép-pen szakember segítségét kell kémi, természete-sen a szülő egyetértőtámogatásával.)

Meggyőződésem,hogy azóvónőknek,aszülők­ nek nagyfelelősségükvan abban is, hogy a kicsik számára rnilyen játékeszközöket választunk. Sok-kal figyelmesebben kellene e tekintetben eljárnunk. hiszen egy okosan kiválasztott tárgy a gyermek egész személyiségét fejleszti. Azonban azt jóidő­ ben, jókor és megfelelő előkészítéssel kell a gye-rek kezébe adni. (A könyvünk későbbi fejezeté-ben részletesen szólunkerrőlakérdéskörről.)

Az óvodások társas kapcsolatainak kialaku-lásában hasonlótényezőkettalálunk, mint amik a mi - felnőtri - kötődéseinket is meghatározzák. Vagyis az, hogy sikeres, vagy nehéz lesz-e a gye-reknek csoportjába beilleszkednie, a következő

tényezőktől függ: személyisége mennyire nyitott

mások felé, milyenelőzetescsoport-élményei vol-tak, a közösség vajon mennyire nyitott az új gye-rek befogadására, milyen szerepek vannak már "kiosztva" a csoporton belül, ill. nagyon lényeges, hogyőmennyire tudott elszakadni otthoni környe-zetétől.Ezeket a szempontokat azért tartottam lé-nyegesnek kiemelni, mert azt gondolom, hogy az óvónőnek mindezeket alaposan át kell gondolnia egy csoport indításakor, ill. meglévőcsoport ese-tén az új gyerek befogadásakor. Hangsúlyozom ezt azért is, mert tapasztalatom, hogy az első

közös-ségben megélt élmények, az ott elfoglalt pozíció (központi, vagy perem szerep)alapvetően megha-tározzák a gyerek önmagáról kialakult én-képét, ill. a későbbi csoportokhoz való tartozás vágyát, igényét vagy elutasítását. Látható, hogy a társas kapcsolatokra való célzott odafigyelés a szülő és azóvónő részérőlazért is lényeges, mert itt szerzi be a gyerek az első érdemi visszajelzéseket ön-magáról,teljesítményéről.

Az igazi csoporttá-alakulás folyamata fejlő­ dési szintek sorozatán megy végig: az egymás mellettiségtőlaz együttdolgozás élményéig jut el :minden óvodás, persze csak akkor, ha megfelelő óvónői attitűddelsegítjükőketebben. A

megfele-~II. lő

irányítás mellett lassan-lassan kialakul a gyere-kekben az összetartozás élménye, ajó együtt lenni érzése, valamint az ún. mi-tudata. A pozitívan megélt történések segítik majd akésőbbiekben az

egyéb kortárs csoportba való beilleszkedést, még

később a másokkal való együttműködésrevaló

igény kialakulását és ennek a lehetőségeinek ke-resését.

Amit ebbőla folyamatból az óvónőnek feltét-len észre kell vennie, az a csoport egészére és az egyénre lebontva is érvényes.Megfigyeléseibőlki kell derülni, hogy csoportja alaphaogulatára ál-talában rni ajellemző. Észre kell vennie, hogya gyerekekközül kik a vezéregyéniségek, esetleg a mások által bálványozottak. s ők milyen szem-pontok alapján kerültek aközéppontba, kik azok, akik az ún. behódolók,és vajon miért váltak azzá? Figyelnie kell a hirtelen szerepetváltoztatókra,

pl. a középpontból a peremrekerülőkre,ill. azok-ra, akik a peremen csak megfigyelőkéntvesznek részt a csoport életében. Róluk azt is érdemes azon-ban megtudni, hogy ott kint a szoba sarkáazon-ban va-jon tényleg rosszul érzik-e magukat, ahogy mi fel-tételezzük, vagy nekik úgy is jó,sőtjobb, mint az aktív, harsány részvétel a csoport életében. (Saját élményem: egy születésnapi zsúrra kislányom osz-tálytársait is meghívtuk. Évi, aki már az oviban is oly szorongós volt, megkérdeztetőlem:"Ugye nem leszkötelezőbohóckodni, meg táncolni? Ugye nem baj, hogyha én csak figyelek?" "Persze, hogy nem!" - volt a válasz. "De jó, akkor én is jól érzem majd biztos magam, akkor sokáig maradok!" (Tudni kell azonban azokkal is bánni, akik aközösségi alkal-mazkodásra nehezen képesek, s hogy ezt

megért-sük, mindenekelőttbeilleszkedési nehézségeik

mozgatórugóit kell megismernünk. Errőlakésőb­ biekben írok majdbővebben,a magatartási prob-lémákkalküszködőgyerekek esetében.)

Az óvodások egyik varázslatos tulajdonsága az, hogy hihetetlen mennyiségben ésminőségben tud-ják magukból sugározni az érzelmeket. Erre az érzelemvilágra a különleges színesség ajellemző. Meglátásom szerint olyan emóciókat élnek át eb-ben az életkorban a gyerekek, amiket felnőttként sokszor elfelejtünk, nem értünk és csak csodálko-zunk rajtuk. Olyan érzelmek ezek, amikre - füg-getlenül életkorunktól - mindig is vágyunk.

Az óvodáskorúak érzelmeinek egyik fontos spe-cifikuma, hogy nagyonerősek,rendkívül intenzi-vek. Ez aztjelenti, hogy a gyermek emócióit olyan hőfokonéli meg, amelynek révén olykor teljesen beszűkülfigyelme, gondolkodása, és szinte egész testét-lelkét elönti az érzelmi vihar (öröm, düh, harag reakciók). Erre az életkorrajellemzőaz is, hogy ezeket az ún. kitöréseket uralni még nem képesek ("Abba akarom hagyni abőgést, de hidd el anya, nem tudom, mert magától folyik a

(12)

könnyem!"). Az érzelmeik közvetlenül befolyásol-ják a cselekvésüket is (pl. ha szorong egy kisfiú, akkor elaludni sem tud). Másikjellemzője

ernóci-óiknak, hogy nagyon változékonyak - a kicsi egyik percben még zokog, másik pillanatban ví-gan játszik a többiekkel -, ami annak a

következ-ménye,hogy figyelme még elterelhető, ill. eltere-lődő.

Ezt az életszakaszt egyébként a csúcs-félelmek időszakánakis szokták hívni, mivel képzeleti mü-ködésük is igen intenzív; rengeteg valós, vagy vélt dologrólfantáziálnak,amit sokszor félelmetes tar-talmakkal ruháznak fel. Ez a jelenség egyébként kapcsolatba hozható a már korábban említett gon-dolkodási jellegzetességekkel is: minden élő és mindennek lelke is van (a porszívó az nagyon félelmetes a hangja, meg a zsinórja miatt, Kata szerint: "Ez egy elvarázsolt sárkány, ami tekereg és tüzet okád, de most nem annak látod, mert este fog támadni és akkor lesz igazi! De nem engem ám, hanem a tesómat, mert az rondán beszélt, és meg is mondtam neki, hogy féljen csak Ő, ne le-gyen már olyan vidám!").

Az óvodáskorban a leggyakrabban megnyilvá-nuló érzelmek a düh és harag reakciók(jellemző­ en frusztrációk hatására alakulnak ki), az öröm és a szeretet érzések (már a saját tevékenysége is örömforrás: egyedül is megy!), az erkölcsi érzel-mek (helyes-helytelen, lehet-nem lehet dimenzi-ók) és a féltékenységi érzések (a kapcsolat

fella-zulásának,vagy az érzelmi kötés megszakadásának veszélyét érzi, vagy vélelmezi). Az indulati meg-nyilvánulások szinténjellemzőátalakuláson men-nek keresztül ebben az életkorban. Az óvodáskor elején igen gyakranmegfigyelhetőa társ ellen irá-nyuló agresszió (fiúk-Iányok közötti gyakori a ve-rekedés,hajtépés, vagy éppen a harapás). Ez a so-rozatos külsővisszajelzések következtében egyre inkább csökken és átalakul az ún. tárgyra irányu-ló agresszióvá (már nem a vele játszó barátját kez-di püfölni konfliktus esetén, hanem belerúg pl, abba a várba, amit együtt kezdtek el építeni). Az agresszió megnyilvánulásának legfejlettebb, vagy .Jegszocializáltabb" formája az, amikor nem cse-lekvésben nyer teret az ellenvélemény, hanem ver-bálisan, a vitatkozás formájában. Itt említeném meg, hogyszámos kutatás szerint az optimális al-kalmazkodás nélkülözhetetlen velejárója az egész-ségesmennyiségü és formájú agresszió jelenléte

~P1indannyiunkszemélyiségében, felnőttben-gye­

Jrekben egyaránt. Egyrészt azért vanszükségünkrá, mert energiát ad és sugároz, másrészt azért, mert nélküle az ún. énvédelem funkciója nem tudna

ér-14

vényesülni,nélküle bármerre elsodródnánk. Termé-szetesen még számosérzelem és azok megnyilvá-nulási formái megtalálhatóak ebben az életkorban, amire ezen keretekközöttnem térhettem ki.

Amit azóvónőnekészre kell vennie az emocio-nális megnyilvánulásokkal kapcsolatban, az pl. a hirtelen változások jelensége, a végleteskifejező­ dési formák, az érthetetlen, inadekvát viselkedési megoldások köre. Ezekre a jelenségekre akésőb­ biekben kitérek majd. Tudnunk kell azonban azt is, hogyagyennek érzelmei, gondjai, bánata, örö-me leginkább a játékában jelenik örö-meg. Sok min-dent nem tud még elmondani, de lejátszani igen. Értenünk kell, hogy nem azért nem beszél, mert nem akar, hanem mert esetleg még nem is tudja megfogalmazni a bánatát. De elképzelhető az is, hogy szorongása, esetlegbűntudatatartja vissza, hogy pl. rosszat szóljon az apuról. Ám az is lehet, hogy velünk nem akarja a gondját megosztani. Já-tékában viszont megjeleníti. A gyermek tevékeny-sége ezáltal - ha szüksége van rá - gyógyító já-tékká alakulhat át. Az óvónő számára tehát a megértés, a problémafeltárás szempontjából nél-külözhetetlen a célzott, értőmegfigyelés e terüle-ten is. Úgy vélem, hogy soha nem szabad faggat-ni, kérdésekkel zaklatni a gyereket, inkább olyan helyzetet teremtsünk számára, amely segíti az ér-zelmek kifejezését - verbálisan vagy cselekvésben, a lényeg, hogy megtehesse -, ne kelljen elfojtania. Ahogyjeleztern, valóban csak vázlatosan, érin-tőlegesennézhettükát ennek a varázslatos kornak a pszichés vonatkozású jellemzőit, Reményeim szerint azonban ez az összefoglaló segíthetett ab-ban, hogy ki-ki nemcsak olvasmány éJményeit idéz-hette fel újra, hanem ezáltal már saját gyakorlati ismereteit is hozzárendelhette az olykor száraznak tűnőelméleti fejtegetésekhez.

A környezet hatásai a gyermek

teljesítményére

A fent említett valamennyi jelenség

kialakulásá-ban, fejlődésébenaz átöröklött tényezökön túl

rendkívül fontos szerepet - ha olykor nem fonto-sabbat - játszanak azok a környezeti hatások, amelyek a gyermeket mikro- és makrovilágában érik. Család, óvoda, külvilág. Ezek azok a ténye-zők, amik eldöntik majd azt, hogy "nálamkülönb

lesz-e?".

Számtalan vizsgálat, kutatáseredményeiből tud-juk, hogy a kisgyermek fejlődésérea legnagyobb hatást - a tárgyi, természeti környezetitényezőket

(13)

megelőzve - a személyi (társadalmi) környezet gyakorolj a. Ismerjük azt a tényt is, hogy ezeknek a környezeti hatásoknak nemcsak passzív alanya, hanem aktív elsajátítója is a gyermek.

Most nézzük át röviden, milyenek is lehetnek és milyen eltéréseket mutathatnak ezek a hatások, amik szinte minden esetben befolyást gyakorolnak az egyénszemélyiségfejlődésére,társas kapcsola-tainak alakulására, vagyis arra, hogy boldogan tud-e boldogulni vagy stud-em. A "valamiblU túl sok" ingeradagolás jelenségével a mai világunkban gyakran találkozunk. Elsősorbanazoknál a csalá-doknállátható ez, ahol az egymás megítélése és a másokhoz való viszonyulás szempontjából a teljesítménycentrikusság a vezérlő elv. A túlada-golás az értelmi ingerekre és az érzelmi ingerekre egyaránt vonatkozhat. Az ún. "értelmi túltáplá-Iás" esetén afelnőtteknem az életkorának megfe-lelőingerkörnyezetet biztosítanak a gyermeknek, hanem olyat, mellyel mintegy közvetlenül és lát-ványosan mérhetik és sürgethetik a fejlődését. Gyakranelőfordul,hogy túl erős, vagy túl bonyo-lult feladatokkal terhelikőt, amiknek feldolgozá-sára értelmi funkcióinakjellegzetessége miatt még nem képes. Ezzel azonban nem számolnak, vagy nem törődnek. Ennek aszülőiviszonyulásnak kö-vetkezménye lehet az, hogy kialakul az értelmi túltelítettség állapota. Ebben a helyzetben a gyer-mek már nem fordul érdeklődésselaz újszerű in-gerek felé, megszűnikaz erre az életszakaszra jel-lemzőnyitottság és az ismeretlen kedvveltörténő "habzsolása" . Ha ez a szülői hozzáállás tartóssá válik, teljesítménye egy időmúlva már nem tükrö-zi reális képességeit, sokszor ameglévőismeretek úgy omlanak össze, mint a kártyavár elemei. A gye-rek sokszor motiválatlansága miatt leblokkolhat, vagy alulteljesítövé válik.

Ezt a jelenséget az óvónő a foglalkozások so-rán egyes gyerekeknéljellemzőentapasztalhatja. Ök azok, akik szinte mindig "kisokosként" ledo-rongolják társaikat, sakiktől egy időmúlva elfor-dulhatnak a többiek, mert ez a viselkedés irritáló-vá irritáló-válik. Emellett ők azok is, akik motivációját szinte egy tevékenységgel sem tudjuk felkelteni, vagy ha abban mégis részt vesznek, sokszor csak

kényszerbőlteszik, s ezt ki is fejezik. Amikor

ki-derül a baj, sok család a helyzetet úgy éli meg, mint akik mindent megtettek a gyerekfejlődése, fejlesz-tése érdekében: .,Ök nem tehetnek róla, a gyerek a

'~II"

hibás, hiszen

ő

nem teljesíti azt, amihez

ők

min-dentelőteremtettek.s amit elvárnaktőle". Látszó-lag így is van, a lényeget tekintve azonban még-sem azt és úgy kapta meg a kicsi, ahogyan arra

szüksége lett volna. A szakember tudja, hogy in-kább a mennyiségre és a tempóra figyeltek a szü-lők,nem a gyerekre, s hogy nem őhibázott ebben az esetben sem. Ilyenkor a kölcsönös csalódottság, az elutasítás lehet a következmény, vagyis az ér-zelmi eltávolódás. Nagyon fontos ezeknek a gye-rekeknek a szüleivel megbeszélnünk a tapasztalta-kat, mert számtalan tanulási zavart, kudarcot kerülhetnek el, ha még időbenváltoztatnak a ne-velési elveiken, irreális elvárásaikon.

A másik - ezzel olykor párhuzamosan, de nél-küle is lezajló - szülőiviszonyulás az, amikor az "érzelmi túltáplálás" jelenségével találkozunk. Ezt a magatartást a túlvédő, túlóvó emocionális hozzáállás jellemzi, ami a túlkényeztetésben, a fokozott féltésben nyilvánul meg. Ha ez huzamo-sabb ideig tart, és a szülők itt sem veszik észre ennek ártó jellegét, vagy erre vonatkozóan esetleg nem kapnak visszajelzést az óvónőtől. kialakul a pszichés-érzelmi túltelítettség állapota. Ebben az esetben a gyermek mintegy elveszti érzelmi rea-gáló képességét, nem örül semminek, és lassan ki-alakulhat az ún. érzelmi fogyatékosság jelensége is. Azt tapasztaljuk, hogy egyáltalán nem, vagy nem szívesen játszik együtt társaival, azóvónőtés

más felnőttet esetleg durván elutasít.

Tevékeny-ségéta monotónia fogja uralni, gyakran és ugyan-azt fogja tenni mindennap. Hangulatára a szomo-rúság, a depresszív jelleg lesz jellemző. Baráti kapcsolatai nem alakulnak ki, intim közelségbe kerülni nem lehet vele. Minden ellen tiltakozhat, amit számára idegenfelnőttakar felkínálni.

Mi is ateendőnk, rnit is mondjunk ezen esetek-ben aszülőknek, hiszen ..túlzásaikkal" sokszorők is úgy gondolják, hogya legjobban teljesítik anyai-apai szerepüket? Az óvónő feladata ekkor is az, hogy benyomásait visszajelezze. Ekkor is hangsú-lyozni kell azt, hogy mindezt csakis a gyennek ér-dekében teszi. Ha aszülőkekkor képesek még

vál-toztatni, a gyereknél talán maradandó sérülés nélkül múlhat el ez az időszak, és nem zavarja meg ké-sőbbitársaskapcsolatait, teljesítményét, emocionális életét. Ha azóvónőnem tudjameggyőzni őket en-nek szükségességéről,úgy mindenképpen család-terápiás segítséget kell igénybe venni.

A másik véglet - amit "hiányhatásnak" is hív a szakirodalom - sajnos szintén gyakorta megjele-nik óvodásainknál. Csoportosítása hasonló azelő­ zőekhez, vagyis elkülöníthetjük az "értelmi alultáplás"és az "érzelmi alultáplálás" jelensé-geit. Ezekben az esetekben a gyermeket gondozó felnőtt szintén nem teljesíti azokat a feladatait, amelyek a gyennek egészséges személyiségfej

(14)

dését biztosítják. Vagyis itt hiányoznak azok a tár-gyak, eszközök rnennyiségben/minőségben,amik az értelmi funkcióik kialakulását, fejlődését ser-kentenék, illetve azok az emocionális kölcsönös reakciók, amik a kiegyensúlyozott érzelmi állapo-tokat előidézik.

Ennek avalarniből"túl kevés" viszonyulásnak szintén súlyos következményei lehetnek, amik el-sősorbanabban nyernek kifejezést, hogy zavarttá válik az egyén és a környezet együttélése, az értel-mi és az érzelértel-mi élet nem fejlődik kellőképpen, vagy éppen visszafejlődik.

Ezeknél a gyermekeknél az óvónő elsősorban azt érzékeli, hogyőkazok, akik sokszor sokkal jobb

alapképességékkel rendelkeznek annál, mint ami a tevékenységük eredményességében megmutatko-zik. Fejlődésielmaradásuk okát szinteegyértelmű­ en megtaláljuk a ráhagyó, vagy az elhanyagoló környezetükben. Az érzelmileg nem megfelelően viszonyuló család esetében azt is tapasztalja az óvónő,hogyőklesznek azok a gyerekek, akik szin-te falják minden visszajelzését. Jót-rosszat egy-aránt provokálnak, csupán azért, hogy foglalkoz-zanak velük. Társas kapcsolataik is igen viharos érzelmekkel zajlanak, hiszen családjukban nem kaptak mintát arra vonatkozóan, ami azegyütté lés-hez nélkülözhetetlen, illetve sokszor nem tudják konfliktusaikat lerendezni, indulataikat "szociali-záltan" kifejezni.

Ismét a szülők felé van teendőnk elsősorban. Mert ezek a gyerekek is csak azt tükrözik viselke-désükkel, ahogyan velük bántak. A visszajelzés, a megbeszélés elkerülhetetlen ezekben az esetekben is. Sajnos leginkább itt kell számolnunk azzal, hogy a szülők részéről ellenállásba, falakba ütközünk, de megint csak azt mondom, a gyermek érdekében meg kell próbálnunk. Tapasztalatom, hogy talán az ilyen irányú kísérlet akkor sikeresebb lesz, ha a pozitívumok hangsúlyozásából indulunk ki - a csa-ládra és a gyerekre vonatkozóan egyaránt -, és csak utána említjük azokat, amiken véleményünk sze-rint feltétlenül változtatniuk kellene. Sokszor egyéb szakember bevonása ezekben a helyzetek-ben is elkerülhetetlen.

A gyermek otthoni és óvodai környezetének egyébjellemzőit,típusait, hatásait ebben a formá-ban tovább részletezni nem tudjuk, de talán a fen-tiek ismételten kiegészíthetik és értelmezhetik azo-,kat a gyakorlati ismereteket, amik a napi munkában

laz

óvónő rendelkezésére állnak.

16

Néhány személyiségvonás

és az eredményesség összefüggése

Az egyéni és a kor specifikumai, valamint a leg-utóbb vázolt környezeti hatások következtében már óvodáskorban igenjellemzőkarakteru, típusú gye-rekekkel találkozhatunk. Bár a személyiségfejlő­ dés még korántsemfejeződöttbe, de már-már lát-szanak azok a vonások, amelyek alapj án a gyerekek

külvilághoz, önmagukhoz, valamint teljesítmé-nyükhöz való viszonyulását megítélhetjük. Szám-talan elmélet és kutatás született már, amelyek megpróbálták felállítani azokat a típusokat, ame-lyek alapján egyénijellemzőink meghatározható-ak, kategorizálhatóak. Talán e könyv céljait job-ban teljesítem, ha az ismert modelleken kívül azokat az elméleteket emIítem meg, amik konkrétan a gyermek teljesítményével kapcsolatos személyiség-vonásokat kutatják.

A dependencia (a függés) kérdéskörével igen régóta foglalkoznak már a pszichológusok. Talán mindenki számára ismert az a tétel, amely kapcso-lataink természetes fejlődésifokairól szól, s ame-lyet mindnyájan megélünk szülőként,gyerekként, partnerként, barátként egyaránt. E tétel alapján mindenkötődésünknekkülönbözö stációkon kell átmennie ahhoz, hogy harmóniában legyünk ön-magunkkal és másokkal.

Az elsőaz "ölelj át szorosan" fokozat (pl. anya-gyerek ún. duál-uniós együttléte), ezt követi a

ute-gyél le" fázis (az óvodáskoriönállősodésiigények kifejezése, amikor már egyedül szeretné a felada-tokat megoldani, de azt az anyu biztonságot nyúj-tó közelében tenné) és végül a "hagyjál magamra" szint, ami azelszakadás,vagy leválás igényének a kifejezése, megjelenése. A folyamat az egészsé-ges, természetes szülő-gyerekkapcsolatban nem reked meg egyik stációban sem, és bár az érzelmi veszteség megélésével járhat, mégis mindkét fél képes tudomásul venni azt.

Erős függéstől,vagyis a túlzott dependenciáról beszélünkakkor~ha az elszakadás nem, vagy csak részben történhetett meg. Az ilyen szoros kapcso-latban élő gyerekeknél nemcsak az önállósodás nehezített (hiszen anyu csinál rnindent helyette, mert öt kisbabának tekinti), hanem atársakkalvaló kapcsolatfelvétel is. A túl erősen kötődö gyerek szinte sohasem tud beszokni az óvodába, alkalmaz-kodni a körülményekhez. Ennek oka az, hogy véd-telennek éli meg helyzetét a szülő nélkül, Társas kapcsolatai is alapvetőenzavartak lesznek, hiszen a többiek felé pedig nem lesz szabad érzelmi "vegyértéke", amibe azok kapaszkodhatnának.

(15)

Nagyon sokszor tapasztalhatja azóvónőezekben az esetekben is, hogy a gyerekek teljesftményét alap-vetöen rontja, negatívan befolyásolja ez az erős dependencia. Hiszenőkazok, akik képtelenek lesz-nek egy-egy feladatban elmerülni, tartósan koncent-rálni, mível gondolataikbeszűkülnek,szorongással küszködnek, tevékenységüket az állandó várakozás

kiséri, vagy helyettesíti. Ha aszülő nem veszi ész-re, vagy nem tudja ezt az elszakadási folyamatot kellőensegíteni, akkor a gyereknél nemcsak kudarc-élmények sorozatát gerjeszti, hanemkettőjük kap-csolatát is rombolni fogja. Mindenképpen jelezze

az óvónő, ha ennek jeleit felfedezi, mert a gyerek

kibontakozását, oldödásátsegítiezáltal. Ha ez nem történik meg, akkor mindenképpen szakember se-gítségét kell kémi, mert valószínűlega probléma mögött mélyebb okok húzódnak meg.

Egy másik elmélet az ún. kontroll, vagy

meg-erősítésiigény alapján állít fel

személyiségtípuso-kat. A kiindulás alapjának itt is azt kell tekintenünk, hogy aszűk környezetétől,annakvisszajelzéseitől mennyire képes elszakadni az egyén, mennyire képes attól függetleníteni magát. Ennek értelmé-ben már a gyerekeket is megkülönböztethetjük asze-rint, hogy saját cselekvéseit mennyire tudja önma-ga megítélni (abelsőkontroll funkciói kiépültek-e), vagy szüksége van a folyamatoskülső megerősíté­ sekre teljesítménye értékelésekor. A külső kont-rollos gyerekek önmagukra vonatkoztatható kérdé-sek tucatjával fordulnak folyamatosan akülvilágfelé (pl. "óvónéni, ugye szépet rajzoltam én is?", "én is jó voltam ma?" stb.). Ez csak akkor válik igazán problémává, ha a gyerek minden tevékenységének értékelését a felnőttől fogja remélni. Óvodáskor vége felé fontos elérni azt, hogy a gyermek -amennyire lehet - objektívan meg tudja ítélni ön-magát és cselekedeteinek eredményességét, annak

jóvagy rossz voltát.Ugyanis nehéz helyzetben lesz az, aki állandóan a környezetét hívja segítségül, hogy értékelje, minősítse őt. Erre az iskolában már alig akad lehetőség, belsőbizonytalansága fennmarad,sőt elképzelhető,hogyerősödniis fog, teljesítményével pedig egy időmúlva le isállhat.

A belső kontroll funkció erősségének szükséges-sége akkor válik nyilvánvalóvá aszülőkszámára, amikor a tanulásiteendőivelegyedül kell a gyerek-nek megbirkóznia. s mérlegelni kell pl. a gyakorlás

'mértékét, munkájának esztétikai értékét stb. úgy,

~ogy amegerösítő felnőttnem lehet jelen minden

~zituációban.Megítélésem szerint

felnöttet-gyenne-Iket egyaránt edzeni lehet előre ezekre a helyze-tekre, hogy akésőbbi kudarcok elkerülhetövé vál-janak.

A személyiségtipológiák közül még egy meg-közelítésre szeretném felhívni a figyelmet, amely-rőlúgy gondolom, hogy elég nagy gyakorisággal jellemzőa kisgyermekekre ésalapvetően befolyá-solja teljesítményüket. Ez az elmélet a szorongá.. sosságot, mint személyiségvonást elemzi.

Már említettük, hogy az óvodáskor egyik emo-cionálisjellernzője,hogya félelemkeltőtárgyak, személyek száma megsokszorozódik, éppen ezért a csúcsfélelmekidőszakánakis definiálhatjuk ezt

a periódust. _

Egyre nagyobb számban akadnak gyerekek, akiknél mindenfelnőttiigyekezet ellenére sem ol-dódik a

szorongás,

sőt szinte "aláfestik" minden cselekedetüket, kapcsolataikat. Magatartásukra az ún. Ingerkerülés lesz ajellemző, valamint a

vál-tozásoktól való tartózkodás. Sokszor - befelé for-dulásuk következtében - szociális kapcsolataik nem alakulnak ki, vagy éppen megromlanak, ke-rülik aközösségi együttlétet és mindenfajta hely-zetet, ahol megnyilvánulniuk, szerepelniük kell. Teljesítményük a tényleges tudásukat szinte so-hasem tükrözi, vagy csak részterületeken (pl. grafomotoros készségük általában igen jó). Maga a szorongás egyik specifikurna ebben az esetben az, hogy debilizálja, vagyis rontja a gyennek ered-ményességét.

Fontos, hogy azóvónőezeket a kisgyermekeket is fokozottan, célzottan figyelje, bár gondjaikat sok-szor hajlamosak vagyunk. nem észrevenni. Sok

óvó-nőtőlhallottam már azt a megjegyzést: "Hátőolyan

jó kislány! Mi baj lenne vele?" Én pedig azt gondo-lom, hogy őkugyanolyan bajban lehetnek eseten-ként, mint hangosabb, aktívabb, oldottabb társaik. Sajnos az öcsendjükkel kevesen foglalkoznak ér-demben. (Piroska 3 kívánságában azt kérte: úgy sze-retnék rossz lenni, mert akkor velem is játszana az óvónénil) Ha a megközelítésük, oldásuk az óvodai

közösségben nem sikerül, mindenképpen pszicho-lógus szakember segítségét kell kémi a mély, oki háttérfeltárásához.

Magatartási zavarok és tanulási

problémák

Talán ez az a kérdéskör, amivel napjainkban - szü-lőkés szakemberek - a legtöbbet foglalkozunk, és

ami előttsokszor a leginkább tehetetlenül állunk.

Tapasztalatom szerint a pszichés bátter6 - tehát nem az organikus eredetű- zavarokat a legtöbb esetbenjelzőtüneteknek értelmezhetjük, melyek-nek egyben üzenet jellegük van. Az üzenet

(16)

ma olykor vészjelzés is, amely utalhat arra, hogya gyermek környezetében valami diszfunkcionálisan

működik,s ez okozza a viselkedésimásságát.

Eb-ben az esetEb-ben tehát a gyerek nem tesz mást, mint számunkra visszatOkrözi azt a bánásmódot, viszo-nyulást, amelyben ő él. A gyermek reakcióinak megértése szempontjából ismernünk kell azt az

összefüggéstis, amely arrólszól, hogy a pszichés állapot zavara teljesítmény-gyengeséghez, tanulási zavarhoz vezethet, és a tanulási zavar is közvet-lenül kihat a pszichés állapotra.

A magatartási zavar, a másság meghatározása igen nehéz feladat. Mégis ezeket a gyerekeket a legkönnyebb beazonosítanunk: őkazok, akik min-dig "kilógnak" a csoportból, akik állandó figyel-met igényelnek, akik azóvónők, szülők,gyerekek számára folyamatosan megoldandó problémahely-zetet teremtenek, akikkel mindig baj van, s akik-nek a nevétlegelőszörtanulja meg a csoport, majd az egész óvoda. Baj van velük, de én úgy gondo-lom, hogy őkis bajban vannak. Megfigyeléssel, vizsgálatokkal igazolható, hogy teljesítményük szinte sohasem tükröziösszképességeiket,más lesz a viszonyuk kortársaikhoz, hiszen gyakran eluta-sítóak, aminek következtében ők is elutasítottak-ká válnak, s gyakran merev ítéletekkel, címkékkel ruházzák fel őket,melyek béklyójából szinte kép-telenség kiszabadulni. (A 7 éves Andris erről azt mondta: Én úgy szeretnék már jó lenni, de fogal-mam sincs, hogy azt hogyan kell csinálni!) A bün-tetővisszajelzések következtében egyre erősödik negatív én-képük, sokszor önmaguk ellen is for-dulnak, és a kölcsönös elutasítások következtében megerősödikbennük a tény:őka rosszak, akik csak rosszat tudnak tenni, és mindig is azt fognakJ hi-szen mást úgysem váreltőlüka világ.Meggyőző­ désem, ha ebben a hitükben, tapasztalatukban ké-pesek vagyunk megingatni őket- mondjuk kellő szárnú és súlyú pozitív visszajelzés adagolásával -, akkor még időbenátformálható viselkedésük, s megelőzhetőa stabil viselkedési zavar, esetleg sze-mélyiségzavar ki alaku lása.

Azagresszívviselkedésről,s annakfejlődésé­

ről már korábban szóltam. A túlzottan erős meg-nyilvánulási formánál azonban talán még hangsú-lyosabb az oki háttér felderítése, mint más egyéb eltérésnél. El kell különítenünk ugyanis azt, ami-kor betegséggel találkozunk, attól J amiami-kor

HCSU-pán" rosszasággal állunk szemben. Számos orga-nikus eredetű probléma tüneti megnyilvánulása lehet ugyanis az agresszió, amely esetekben a vi-selkedés-korrekció hatástalannak bizonyul, s nem a nevelési elvek megváltoztatásával tudjuk

alap-18

vetően csökkenteni a tüneteket, hanem pszichote-rápiával, esetleg gyógyszeres kezeléssel. Ennek ki-derítése érdekében mindigcélszerűszakember se-gítségét kérni. Sűrűbbenfordul elő, hogy nem az idegrendszeri elváltozás okozza a tünetkifejlődé­ sét, hanem a családi környezetfelelősazért, hogy a gyermek agresszíven viszonyul akortársaihoz, így próbálja konfliktusait megoldani.

Az erős,szigorú és merev korlátokkőzött,vagy elutasítószülőkkel élőóvodás nagyon gyakran az otthoni miliőbenátélt és elfojtott adekvát indula-tait "hozza be" csoportjába. Ott lesz agresszív, ahol nincs félelemérzete. ahol nem kell tartania a szi-gorúbüntetésről,ahol a legkisebb ellenállással ta-lálkozik, s ahol mindig számíthat a megbocsátásra is. Más esetben viselkedésével csupán azt az ag-resszív mintát másolja le, ahogyan vele bánnak. Ebben a korban ugyanis rendkívü) erősaz azono-sulás motivációja, ez személyiségfejlödésének egyik közvetlen mozgatórugója, velejárója. Így tehát, ha környezetében az indulatok

elszabadulá-sa ajellemző, ő is természetes megoldásnak véti az ilymódon való közeledést a külvilághoz. Meg-lehet azonban az is, hogy egy agresszív apával való azonosulás - tudattalanul - segíti a saját belső

szorongásaitól, feszültségeitől való megszabadu-lást: úgy csinálok, olyan leszek, mint Ö, s akkor már nem félek!

Agresszív viselkedés alakul ki az olyan nevelé-si légkörbenélőgyerekeknél is, ahol akettős

írá-nyítás érvényesül. Ez azt jelenti, hogy a szülők egészen eltérőelveket vallanak a gyerek irányítá-sával, a vele kapcsolatoselvárásokkal, vagy a hoz-zá való viszonyulássaJ kapcsolatban (pl. túl kemény apa - túlgyenge anya). Ebben az esetben a kiala-kult súlyos belső bizonytalanság okoz feszültsé-get a gyerekben, mivel az igazodási pontokat nem látja, nem érti, hiszen afelnőttekvalódi kapaszko-dó, támasz nélkül hagyták. Agresszív viselkedésé-vel saját feszültségeit "gyÓgyítja".

Az indulati magatartás megítélésekor azonban minden óvónőneka saját csoportján belüli viszo-nyokat, normákat is értenie és értékelnie kell. Ugyanis lehet, hogy egy gyerek éppen azért válik agresszívvé, mert az óvodában társai között ez a megerősített, felértékelt viselkedés. Ilyenkor indu-latai segítik őt abban, hogy a többiekhez hasonul-jon, elfogadást, tekintélyt nyerjen. vagy olyanná

váljon. amilyen a csoport központi figurája. Kellő és időben történő odafigyeléssel, esetleg szakem-ber bevonásával az óvónősegíteni tudja, hogy ez a "csoportérték" elveszítsejelentőséget,és más,

(17)

Sajnos óvodai csoportokban egyre gyakrabban találkozhatunk az ún. POS, vagy pszichoorga-nikus szindróma jegyeit részben, vagy teljessé-gében mutató gyerekekkel. Ma már tudjuk, hogy magatartászavaraik hátterébenalapvetőenaz ideg-rendszeri folyamatok egyensúlyának megbomlá-sa adöntő tényező, esetlegfeltételezhető minimá-lis agykárosodás is, nem pedig - ahogyan néhány évvel ezelőttmég gondoltuk - a helytelenszülői bánásmódfelelősazeltérő magatartásért.Ök azok a gyerekek,akikrőla legtöbbóvónőúgy nyilatko-zik: kezelhetetlenek.Jellemzőugyanis rájuk, hogy figyelmüket nem tudják összpontosítani, az bár: milyen új ingerre elterelődik,ezért a foglalkozá-sokon csak pár percig tudnak részt venni. Érzelmi reakcióik nagyon végletesek, vagyis a dühroha-mok és az örömkitörések rendkívülihőfokúak (sok-szor az öleléssel is fájdalmat okoznak), és igen gyorsan képesek átcsapni érzelmeik az egyik vég-letből a másikba. Agresszív kitöréseik mögött

gyakran az erősszorongás húzódik meg. A

többi-ektől való félelmükben erejüket hangsúlyozzák

mindig, minden helyzetben. Feltételezik, hogya többiek bántani fogják őket,és ezt megelőzendő.

ők előbb támadnak (védekezőagresszió). Bizarr

megnyilvánulásaik miatt a gyerekekkel alig alakul ki kapcsolatuk, inkább a felnőttekhez próbálnak kötődni. Teljesítőképességükrendkívül ingadozó, de van olyan készségük is, amelynek gyenge szintje már-már fogyatékosságot feltételez. Pedig pl. gra-fomotoros készségük csupán azért olyan gyenge, mert a rajzolás begyakorlásahoz összpontosított figyelemre és viselkedés kontrollra, türelemre is szükség van, ezzel ped ig ők nem rendel keznek. Ingadozik azonban teljesítményük egymást köve-tő időszakokbanis. Egyszer leültethetők, koope-ratívak, másnap már képtelenek egy helyben ma-radni, társaikkal együttműködni.

Ennek többekközöttaz is oka, hogy ezek a gye-rekek meteoropaták, vagyis időjárási frontérzé-kenyek, aminek következtében hol erősödikaz idegrendszer izgalmi folyamatainak túlsúlya, hol a gátlási folyamatok próbálnak érvényesülni. Fel-adathelyzetben hirtelen mutatják a fáradékonyság jeleit, ezért csak kis adagokban terhelhetök. Ha' el-fáradnak, agresszívvé vagy éppen depresszívvé vál-nak. Intelligenciájuk másképpen strukturált, mint kortársaiké, praktikus (gyakorlati) intelligenciájuk

~genjó lehet. Ök azok a gyerekek, akik tudják, hogy ,;~i a helyes viselkedés - helytelen cselekedeteik

tután ugyanis gyakran kémek bocsánatot -, csak nem tudnak úgy cselekedni, ahogyan szeretnének és mi is szeretnénk. A POS akadályozza megőket

ebben. Nagyon gyakran szociálisanelszigetelődnek, kevés közösség tudj a befogadniőket, aminek kö-vetkeztében félelmük és agressziójuk egyrenő.

Sajnos sokszor nemcsak az óvodai környezet, hanem a család is tehetetlenül és értetlenül áll ezek-kel a gyerekekezek-kel szemben. Ráadásul gyakran kap-ják azt a visszajelzéstismerősöktőlés idegenektől egyaránt: az őhibájuk, hogy a gyerek olyan, ami-lyen, nyilván elnevelték, túlkényeztették. de az biztos, hogyalapvetőenelrontották. Az elmondot-tak alapján azonban látnunk kell, hogy itt nem nevelési hibákról van szó. Azonban mindenképp számolni kell azzal, hogy magatartási zavart mu-tató gyerekek családjában gyakrabban fordul majd előhelytelen módszerek alkalmazása, ami a gye-rek és a szülő kapcsolatának megromlásához ve-zethet, illetve a betegség olyan légkört indukál, aholjellemzőlesz a feszültség, az állandó ideges-ség, a folyamatos készültség. Nagyon lényeges, hogy ha az óvónő észleli a POS jelenségre utaló tüneteket, mindenképpen szakemberhez irányítsa a szülőt. Ez korántsem diagnosztizálást jelentsen, csupán azt, hogy benyomásait közölje az anya felé, mert számtalan eset bizonyítja ezekben a helyze-tekben is, ha időben érkezik a segítség, számtalan későbbiproblémamegelőzhetö.

Az óvodai, iskolai teljesítményzavarokközül az utóbbi években a leggyakrabban kutatott jelenség a hiperaktivitás, vagy más szóval motoros mű­ ködési zavar. A POS betegségtőlkülönbözik ab-ban, hogy amíg ott minimális agyi károsodás is feltételezhető, itt erre utaló jeleket ma már nem találnak. A probléma már 5-6 éves korban diag-nosztizálható, de rendszerint az iskoláskor kezde-te az, amikor a viselkedési zavar hátkezde-terében e je-lenség meglétét feltételezik szülők,pedagógusok, gyermekorvosok. Talán az óvoda elfogadóbb, to-Ieránsabb, játékos légköre is befolyásolja azt, hogya korai években a gyermek problémája job-ban kezelhetö, magatartása irányíthatóbb. Ez a vi-selkedési zavar elég gyakori a mi populáci6nkban is, de meg kell jegyezni, hogy sokkal több gyerek-re sütik rá ezt a bélyeget, mint az indokolt lenne. Az eltérés a viselkedés három főterületétérinti: a motoriumot, az impulzivitást, valamint a figyelmet. A diagnózis felállítása speciális szakember felada-ta, aki az ezen területeken talált eltérések gyakori-ságából, tüneti összefiiggésekbőlállapítja meg, hogy valóban hiperaktivitással állunk szemben, vagy sem.

Mi okozza ezt a magatartást? Sokáig feltételez-ték, hogy itt is agyi károsodás okozza a viselkedé-si zavart. Későbbtemperamentum jellemzőkkel

(18)

próbálták igazolni meglétét. Ma már egyre bizto-sabbak a kutatások eredményei a tekintetben, hogy a jelenség nem más, mint egy folyamatosan

jelen-lévő ingerkeresőmagatartás. Az oki háttér

szem-pontjából feltételezik azt, hogy a szervezet izgal-mi, készenléti szintj e alacsonyabb akívánatosnál, s ez váltja ki az állandó ingeréhséget agyereknél. Viselkedésében ez úgy jelenik meg, hogy pl. kép-telen egy helyben ülni, sokszor váltogatja a cse-lekvéseket, állandó ellenőrzéstigényel, mindig valahova tart - figyelme, mozgásaJ gondolkodása

egyaránt.Érzékelhető, hogy teljesítményproblémá-ira ugyan az óvodában lehet már utaló jeleket ta-lálni, de a tényleges gond ezzel kapcsolatban kis-iskoláskorban fog bekövetkezni. Ezek a gyerekek is mélyen képességeik alatt produkálnak majd. A náluk is megnyilvánuló ún. másodlagostünetek (agresszió, depresszió, szorongás) következtében beilleszkedésükszintén rendkívül nehézzé válik. Óvodai közösségbe járó gyereknél nagyon fon-tos aszülő-óvónő-gyermekorvos együttműködése, a problémás helyzetek átbeszélése, a következe-tes, egymással összhangban lévőlereagálások el-érése érdekében. Tapasztalatom, hogy ha aszülőa környezetébenkellőtámaszt talál a gondok

orvos-lásához,ha a terhét kicsit megoszthatja másokkal, máris nyitottabban, elfogadóbban, türelemmel tud a gyerek felé is fordulni. Abban az esetben azon-ban, ha a magatartási zavar végletesformákat ölt, már a hagyományos óvoda sem képes ezeket a gye-rekeket integrálni a nagy létszámú csoportokba. Ezekben az esetekben azt látjuk, hogy sajnos na-gyon kevés még azőketbefogadó intézmény. A meg-oldás aszülőkre, szakemberekre vár!

Mint ahogyan már korábban említettem, emo-cionális defektus következménye is gyakran le-het magatartási zavar, amit majd a teljesítmény zavar követ. Ezeknél a megnyilvánulásoknál ideg-rendszeri elváltozást nemfeltételezünk. sokkal in-kábbfelelőssétehetjük azt amiliőt,amiben a gyer-mek él (Id. agresszió, szorongás),

Az emocionális élet sérülése igen gyakran kom-munikációs zavarban nyer kifejezést. Ezen zava-rok közül itt most egy egyre gyakrabbanmegjelenő tünettel foglalkoznék, amelyet elektív

mátizmus-nak neveznek. Igen különös jelenségrőlvan szó,

aminek okát mindmáig hiába kutatják a szakem-berek. A tipikus tünetegyüttes lényege, hogy ezek

i· a gyerekek az otthoni környezeten kívül sokszor

i;~'

sem gyerekekkel. sem

felnőttekkel

nem

létesite-I nek verbális kapcsolatot, valamint az, hogy visel-kedésükre azerős szorongás leszjellemző.A csa-ládi körben ez nem, vagy csak nagyon ritkánérhető

20

tetten; otthon hajlamosak adühkitörésre. folyama-tosan csevegnek, bátrak, kezdeményezöek. Amint szorongásuk csökken, remekül megoldanak min-dent, kivéve a szóbeli feladatokat, azt az igazi mutisták sohasem teljesítik. Rajzkészségük igenjó, figyelmük azonban szorongás szintjüktölfüggően változó mértékben köthetőle, így

eredményessé-gük is ingadozó. Társas kapcsolataik alakulása azóvónőirányító készségétöl nagymértékben függ. Ha el tudja fogadtatni a gyerek másságát a többi-ekkel, akkor nem szeparálódik el kortársaitól, ha-nem ugyan csendesszemlélődőként,de partner tud lenni az együttes tevékenységekben. Azóvónő se-gítheti öt azzal is, hogy minél több olyan feladatot ad számára, amiben biztosan sikerélménye lesz, s ezt közvetíti a csoport felé is. Soha nem szabad erőltetnia verbális megnyilatkozást, sem szóban, sem pedig úgy, hogy kényszerhelyzetbe hozzukőt. Nem azért nem beszél, mert bosszantani akar ben-nünket, hanem azért nem kommunikál, mert szo-rongása kényszeríti öt a saját zárt világába. Segít-hetjük viszont abban, hogy megtanítjuk vele a "fiilbesúgó" technikát, hogy ezáltal ha akarja -kifejezhesse kéréseit, kívánságait. Mutista gyere-keknél a szakember felkeresése elkerülhetetlen, aki terápiás tevékenységét úgy tudja legjobban érvé-nyesíteni, ha az óvónövel is aktívanegyüttműködik. Ha az oki tényezők előfordulási gyakoriságát nézzük a teljesítmény zavarokkal kapcsolatban, nem mehetünkela mellett a jelenség mellett sem, amelyet a pszichoszomatikus problémák körének nevezünk. Ezek azok a testi tünetek, melyek hátte-rében organikus elváltozást nem találunk, mégis a fájdalom, az elváltozás jelez arról, hogy valami nem rnűködikhannonikusan. A szervezet egész-séges, viszont a lélek beteg, és ezt az elváltozást tükrözi vissza akülvilágnak a testi tünet. Ez a jel-zés is segítségkérés: bajban vagyok, foglalkozz velem! A rendellenességek kisgyermekkorban töb-bek közöttaz alvászavarban,a légzőfunkciók za-varában, a táplálkozási zavarban, a kiválasztási funkciók rendellenes működésébennyilvánulnak meg. Mivel azonban valószínűlega szorongás okozza és tartja fenn a tüneteket, kihatnak a gyer-mek szinte minden pszichés funkciój ára: teljesít-ményére és szociális kapcsolataira is egyaránt.

A rengeteg tünet közül végezetül csakkettővel foglakoznék, mert visszajelzések szerint ezek azok, amik a legsűrűbben fordulnak elő az óvodában. Legyakrabban a pszicbogén basfájással, fej fáj ás-sal találkozunk. Ezekben az esetekben a tünet se-gítségével afigyelemfelhívásenkívül mód nyílhat bizonyos helyzetek, tevékenységek elkerülésére is.

(19)

Tudnunk kell azonban azt, hogy a gyerekek több-sége valós fájdalmat él át pszichogén eredetű probléma esetén,Ebbőlkövetkezik, hogy a célunk inkább az ok felderítése legyen, semmint, hogya

tünetről tudomást se vegyünk. (Érdemes

kideríte-ni, hogy pl. mely foglalkozás az, amelyen nem szí-vesen vesz részt és vajon miért. Vagy esetleg a gyerekekközöttvan-e valaki, aki miatt, előttnem szívesen nyilvánul meg, esetleg egyszeruen csak nem szeret óvodába járni stb.)

A másik pszichoszomatikus magatartási zavar, ami óvodáskorban igen gyakori, az ún. sphincter kontroll zavara. Ezekben az esetekben a gyerekek nem, vagy gyakran nem képesek vizeletük, szék-letük szabályozására. Bepisilnek, bekakilnak, vagy éppen székrekedéssel küszködnek. Ha kizárjuk az organikus okból előfordulókórképeket. ezen

tü-netek mögött is igen gyakranmély szorongás meg-létét feltételezhetjük. Mivel ezek olyan jellegű zavarok, amik következtében a gyereket szinte azonnal és egyértelműenkiközösítik társaik, csú-folják, olykor megalázzák őket, feltétlenül szak-emberhez kell irányítanunk a családot.

Számtalan pszichológiai rendellenességről le-hetne még - sajnos - beszélni, ami magatartási zavarban, teljesítmény zavarban nyilvánu.l meg, de ezek további részletezésére nincs itt mód. Remé-lernérzékelhető, hogy mi is volt az igazi célom az

előző oldalakon leírtakkal. Azt próbáltam újra és

újra elismételni és erősíteni,hogy az óvónők óriá-si lehetőség birtokosai. Olyan lehetőségez, ami-vel rajtuk kívül senki más nem rendelkezik. Sem a szülők,sem a tanítók, sem a pszichológusok. Mert

senki más nem láthatja úgy és annyit ezeket a ki-csiket, mintők.És ha személyiségükképes a "va-rázslásra", sokkal könnyebbennyílnakmeg a gye-rekek előttük,mint bármelyikünk előtt, Ma már tudom azt is, hogy ezt a varázslást, mesterségbeli tudást nagyon is érdemes "kicsalni"tőlük. Ugyan-is mi pszichológusok kUgyan-iszínesíthetjük azokat a szürke elméleti fejtegetéseket, amik az ö példáik nélkül hiteltelenek, érdektelenek volnának, segít-ségükkel élettel tölthetjük meg a modellekre épü-lő okfejtéseket is, és ami a legfontosabb: megta-nulhatunk a legnehezebb terepen, a gyerekek világában eligazodni.

De vajon ma is helytállóak ezek a régen jól al-kalmazható óvónőitapasztalatok? A világ nagyot változott, és látjuk, nem mindig előnyére!A gye-rekeink zöme bajban van. Az ártó ingerek hatása egyértelművévált: a negatívumok a leggyengébb pontokat, a legkisebb ellenállással rendelkezőket találták el: a gyerekeket. Számtalan rendellenes-ség bukkant fel, amire a hagyományos képzésben nem készülhettek fel sem azóvónők,sem a tanító-nők. Ehhez próbáltunk segítséget nyújtani. mert tudjuk: egyedül nem megy! A gyerekek, szülők segítséget várnak.Elsősorban, elsőlépésbentőlük, az óvónőktől. akik abban a három évben legtöbb cselekvésük szemtanúi, akik jelen vannak életük fontos mozzanatainál. Ez a kapcsolatfelelősséget ró rájuk, ami előlszakmai vétség lenne kibújni.

Felelősséget,ami nem más: Észre kell venni,

ha baj van, és a szülőnekjelezni kell azt - még ha oly kínos is -, mert a gyerek érdeke azt kí-vánja!

Referências

Documentos relacionados

&gt; Publicação do edital de procedimentos e prazos 12/01/18 &gt; Solicitação de vaga via requerimento no protocolo 15 e 16/01/18 &gt; Publicação na internet do resultado

Subseqüentemente, as densidades dos tratamentos controle (100% de PP), PP com 40% de farinha de madeira, 40% de bagaço de cana e 40% de casca de amendoim foram

Sensores de velocidade angular, ou tacômetros, são dispositivos que fornecem uma saída proporcional a uma velocidade angular. 2.1) Velocidade a partir de sensores

constituímos um grupo formado por pesquisadores e professores que atuam nesse segmento e trabalhamos com a metodologia da pesquisa-ação (THIOLLENT, 2007) por acreditar que ela

Assim sendo, a eficiência de uma cirurgia plástica não depende somente do seu planejamento cirúrgico, e para contribuição significativa da cicatrização, é

A embalagem de Pamidronato FHC 90mg / 10 ml Pó e solvente para solução para perfusão contém 1 Frasco para injectáveis com 90 mg de pó para solução para perfusão e 1 ampola com

A educação nutricional vem a ser uma excelente ferramenta no processo educativo, onde o objetivo é deixar os indivíduos autônomos e seguros para realizarem suas

3.1 Poderão participar deste certame, as empresas do ramo pertinente ao objeto e que atenderem a todas às exigências constantes deste Edital e seus anexos. 3.2 Os