+
CHANDLER
MÁRKI
NELSON
KRUGLOV
ACSAI
ENGLAND
IAN R.
MacLeod
Varga
CSABA BÉLA
OLVASS A JÖVŐBE!
TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS IRODALMI MAGAZIN XXXVII. ÉVF., 2017. JÚNIUS
9 770133 243018
17327
Szlovákia: 8 €
GALAKTIKA
WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT ALAPÍTVA: 1972-BEN327
HÉLIUMBÁNYA A HOLDON
DRÓNIRÁNYÍTÓ SZEMÜVEG
VISSZATÉRT AZ X–37B
Plati nakártyával
csak
1000
Ft!
Plati nakártyával
Plati nakártyával Plati nakártyávalPlati nakártyával
Plati nakártyával Plati nakártyávalPlati nakártyával
Plati nakártyával Plati nakártyávalPlati nakártyával
Plati nakártyával Plati nakártyávalPlati nakártyával
Plati nakártyával Plati nakártyávalPlati nakártyával
Plati nakártyával Plati nakártyával A M AGAZIN ELŐFIZETŐ I Á R A B1-B4.indd 1 2017.05.23. 23:09:05HOGY MI A JÓ A JÖVŐBEN?
HA ELVESZTED AZ ÉLETED,
VISSZASZEREZHETED.
AKÁR TÖBBSZÖRÖSEN.
A SZTRUGACKIJ TESTVÉREK KÉT REMEKBE SZABOTT
KISREGÉNYE A DELELŐ UNIVERZUMÁBÓL.
W W W . G A L A K T I K A B O L T . H U
Két fiú. Az egyik a háború poklából, a másik
egy idegen bolygó vadonából érkezik .
Megtalálhatják-e otthonukat?
2017. június 8-12. – ÜNNEPI KÖNYVHÉT
A Metropolis Media kiadó újdonságokkal és dedikálásokkal várja olvasóit egész hétvégén
(részletek honlapunkon és hírlevélben)
GALAKTIKA
2017. június
Az első szó jogán
A rajongók között örök téma, hogy voltaképpen mi a science fi ction pontos defi níciója, hogyan lehetne megfogni, miről is szólnak ezek a történetek. Bármikor jókat lehet róla vitatkozni egy sör mellett, mert az SF-sztorikra minden és annak az el-lenkezője is igaz lehet. A jövőben játszódik? Nem biztos. Távo-li bolygókon? Nem feltétlenül. Akciódús, kalandos? Gyakran igen, máskor viszont kifejezetten elgondolkodtató, már-már fi lozofi kus is lehet.
Én mindig azt gondoltam, hogy az SF-nél a kulcsszó a fej-lődés. A zsáner alkotói azt ismerték fel, hogy a változás feltar-tóztathatatlan, és a holnap egészen biztosan nem olyan lesz, mint a tegnap vagy a ma. Átalakul a gondolkodásunk, fejlődik
a technika, más lesz a társadalom, újabb és újabb dolgokra leszünk képesek. Számtalan példát hozhatnánk minderre, de elég, ha a kommunikációnkra gondolunk: nagy utat tettünk meg a barlangrajzoktól az élő videoközvetítésig, amit a zsebünkben lapuló okostelefonnal bárhol és bármikor elindíthatunk.
Márpedig a fejlődésből a Galaktika sem maradhat ki. Úgy gondoltuk, itt az ideje az aktu-ális, népszerű trendet követve az írott szövegek mellett kipróbálni magunkat a videók vilá-gában is. Ezért egy rendszeresen jelentkező vlogot indítottunk Galaktika TV néven, melynek adásait a https://www.youtube.com/c/GalaktikaHuSF címen lehet elérni. Vloggereink, Marci és Mikul heti rendszerességgel jelentkeznek friss hírekkel az SF világából. Terítékre kerülnek könyvek, fi lmek, sorozatok, játékok, tudományos hírek és érdekességek. A kommentelők és a feliratkozók között pedig időről időre ajándékokat sorsolunk ki. Továbbá nagyon szívesen fogadunk minden visszajelzést, javaslatot, ötletet, hogy mivel foglalkozzunk a Galaktika TV elkövetkező adásaiban.
Juhász György
online igazgató+
CHANDLER MÁRKI NELSON KRUGLOV ACSAI ENGLAND IAN R. MacLeod Varga CSABA BÉLA OLVASS A JÖVŐBE! TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS IRODALMI MAGAZIN XXXVII. ÉVF., 2017. JÚNIUS9 770133243018 17327
Szlovákia: 8 €
GALAKTIKA
WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA:1490FT ALAPÍTVA: 1972-BEN
327
HÉLIUMBÁNYA A HOLDON DRÓNIRÁNYÍTÓ SZEMÜVEG VISSZATÉRT AZ X–37B Plati nakártyával csak1000 Ft! Plati nakártyával Plati nakártyával Plati nakártyával Plati nakártyával Plati nakártyával Plati nakártyával Plati nakártyával Plati nakártyával Plati nakártyával Plati nakártyával Plati nakártyával Plati nakártyával Plati nakártyával Plati nakártyával A M AGAZ IN ELŐFIZET Ő I Á R A 3 Az első szó jogán2017. május 17., 18:00 – AZ SF IRODALMI SZAK OSZTÁLY KÖZÖNSÉGTALÁLKOZÓJA Magyar Írószövetség, I. emelet, Klub (1062 Budapest, Bajza u. 18.)
Magyar fantasztikusok
Németh Attila ismertetője az előző félév hazai fantasztikus kiadványairól, utána beszélgetés Terenyei Róberttel, a Delta Vision kiadó vezetőjével
Xxx
Irodalmi szer kesz tő: Né meth At ti la (irodalom@galaktika.hu)
Tu do má nyos szer kesz tő: Ko vács „Tücsi” Mi hály (tudomany@galaktika.hu)
Olvasószerkesztő: Cs. Fehér Katalin Online igazgató: Juhász György Kommunikációs munkatárs: Lukács Barbara tel.: 06-70/944-8181 (kommunikacio@galaktika.hu)
Szerkesztőségvezető: Kovács Eszter (szerkesztoseg@galaktika.hu) Projektmenedzser: Kozák Tibor
(olvasas@galaktika.hu) Lapterv/grafi ka: Var ga Ba lázs Terjesztési vezető: Fekete Ádám
(terjesztes@galaktika.hu ) Hirdetés/marketing: hirdetes@galaktika.hu A borítón Jennifer Wüstling (Németország) munkája.
A TA NÁCS ADÓ TES TÜ LET TAG JAI
Dr. Luk ács Bé la fi zi kus, a KFKI Ré szecs ke- és Magfi zi kai Ku ta tó in té
zet-ének tu do má nyos ta nács adó ja
Dr. Ju hász Ár pád geo ló gus, a TV2 tanácsadója
Dr. Almár Iván csillagász, űrkutató, a Nemzetközi Asztronautikai
Akadémia SETI munkacsoportjának tagja, a nemzetközi SETI bizottság korábbi alelnöke
Réz And rás esz té ta
Lőrincz L. László Zsoldos Péter-díjas író
S. Sárdi Mar git iro da lom tör té nész, egye te mi do cens, a Ma gyar Scifi
tör-té ne ti Tár sa ság el nö ke
Alföldi István ügyvezető igazgató, Neumann János
Számítógép-tudományi Társaság
Szabó György médiaszakértő (ex-elnök-vezérigazgató –Sanoma)
Szerkesztőség: 1024 Bp., Fény u. 2. Tel: 06-1/457-02-50, Nyitva: H–P 10–16 óra között
Ki adó: Metropolis Media Group Kft.
Fe le lős ki adó: a Kft. ügyvezető igazgatója Ter jesz ti or szá go san a Lapker Rt.
Nyomdai előállítás: Kvadrát Print • www.kvadratprint.hu
Elő fi zet he tő: ked vez mé nye sen egy év re (12 szám, Platinakártyával,
partneri kedvezményekkel) 12 000 Ft (1000 Ft/hó) • csoportos beszedési megbízással: 1000 Ft/hó • Digitális Galaktika: 9990 Ft • Galaktika XL (12 Galaktika XL, Gyémántkártyával, partneri kedvezményekkel): 27 000 Ft/év (2250 Ft/hó) • csoportos beszedési megbízással: 2250 Ft/hó
Az elő fi ze tés tel je sít he tő át uta lás sal: K&H Bank Zrt. 10403181–
50526767–886710087 vagy ró zsa szín pos ta utal vá nyon a Metropolis Media Group Kft, 1535 Bp. Pf. 746. cím re.
A meg jegy zés ro vat ba kér jük be ír ni a kedvezményezett nevét és postázási címét. Kanadában és az Egyesült Államokban előfi zethető
a Pannonia Könyvesboltban.
www.pannonia.ca • e-mail: info@pannonia.ca
Kéziratokat nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza!
HU-ISSN 0133-2430 Támogatóink:
26
41
83
004-005-tartalom.indd 4 2017.05.23. 23:01:375
GALAKTIKA
2017. június46
62
Tartalom 26 Héliumbánya a Holdon 41 A jövő otthona 46 Zöld jövő56 Világűrt jelentő deszkák
62 Filmajánló
83 Intelligens dizájn
84 Képregény a Galaktikában
90 Kapcsolatfelvétel
95 Galaktika a nagyvilágban
6 A. Bertram Chandler: Az Óriásölő (első rész)
30 Márki István: Örökség
42 Ray Nelson: Reggel nyolckor
48 Jurij Kruglov: Anya
58 Varga Csaba Béla: Éjféli látogató
64 Ian R. MacLeod: Isabel bukása
92 Acsai Roland: A kilencöves tatu
96 George Allan England: Zuhanás
115 Bevezető
116 Lloyd Biggle Jr.: A Nagy Mű (első rész)
Galaktika XL
novellák
cikkek
6
Xxx
S
HRICKNEK meg kellett volna halnia, még mielőtt apró szeme a világra nyílt. Meg is halt vol-na, de Weevol-na, az anyja eltökélte, hogy összes gyermeke közül egyetlenként ez az újszülött márpedig élni fog. Már háromszor szült gyermeket, mióta Skreer asszonya volt, de az öreg, ősz Sterret, az Újszülöttek Bírája minden alkalommal Különbözőnek ítélte a gyermekeit.Weena általában nem ellenkezett a Tör-vénnyel, ha nem az ő gyermekeiről volt szó. A Különbözőek rituális feláldozása utáni lakomán a törzs többi tagjához ha-sonlóan ő is élvezettel fogyasztotta a friss, ízletes húst. De amikor a feláldozottak a saját méhe szülöttei voltak, az teljesen más volt.
Csend volt a barlangban, ahogy Weena várta ura jövetelét. Csend, leszámítva a légzésének hangját, és újszölöttjének időn-kénti panaszos, nyafogó sírását. De még ezeket a hangokat is tompították a puha, szivacsos falak.
Weena már jóval azelőtt megérezte Skreer jövetelét, hogy valóban megjelent volna. Már számított az első kérdésére, így amikor Skreer belépett a barlangba, ezt mondta neki:
– Egy. Egy fiú.
– Fiú? – Skreer arcán helyeslő kifejezés jelent meg. Aztán a férfi hangulata meg-változott: kérdés, kétely látszott rajta. – Ez... ő?...
– Igen.
Skreer a karjába vette az apró, meleg teremtést. A barlangban nem volt fény, de fajának többi tagjához hasonlóan Skreer jól adaptálódott a sötétséghez. Tapin-tással is meg tudott állapítani mindent, amire szüksége volt. A gyermek szőrtelen volt. Lába túl egyenes. Ami pedig a
leg-6
Hogyan szabaduljunk
meg egy műholdtól?
Minden műholdat előbb-utóbb elér a vég: üzemanyaga kifogy, napelemtáblái nem adnak elég áramot, akkumulátorai vagy elektronikus részei tönkremennek. Régebben az ilyen mű-holdakat egyszerűen sorsukra hagyták. Ebből mára globális méretű probléma lett, ezek adják az űrszemét jelentős részét. Nincs veszélyesebb, mint egy száguldó több száz kilós lövedék, amely a becsapódás után valóságos törmelékfel-hőt hagy maga után.
Nemzetközi egyezményt eddig még nem si-került kötni arról, hogy a műholdakat nem lehet addig használni, míg tönkremennek, azonban úgy tűnik, a probléma nagysága miatt erről egyre több űrszereplő dönt önként. De mi lesz egy kiöregedett műhold sorsa? Milyen egy biz-tonságos megsemmisítés?
Első lépésként bekapcsolják a hajtóműveit, és a lehető legalacsonyabb biztonságos pályára irá-nyítják. Ezzel ki is ürítik a hajtóanyag-tartályo-kat. Az akkumulátorokat is teljesen lemerítik. Ezekre azért van szükség, hogy ne következhes-sen be véletlenül robbanás, mert ilyen eset már előfordult, jelentős mennyiségű törmelékkel szennyezve a világűrt. A napelemtáblákat úgy fordítják, hogy a lehető legnagyobb felülettel minél nagyobb légellenállást okozzanak. Az élettelen műhold a fenti ritka légkör hatására szép lassan egyre lejjebb süllyed, végül a sűrű légkörbe lépve elég.
7
GALAKTIKA
Az Óriásölő
2017. június
rosszabb: feje jóval nagyobb volt a nor-málisnál.
– Skreer! – kiáltott Weena ideges han-gon. – Azt hiszed?...
– Semmi kétség. Sterret Különbözőnek fogja minősíteni.
– De...
– Reménytelen. – Weena érezte, ahogy párja megrázkódik, és hallotta bundájának halk, selymes suhogását. – A feje! Majd-nem akkora a feje, mint az Óriásoké!
Weena felsóhajtott. Bármilyen ne-héz volt is elfogadni, ismerte a Törvényt. Mégis... ez volt a negyedik szülése, és ta-lán soha nem fogja megismerni az érzést, ahogy büszkeséggel vegyes aggodalom-mal figyeli fiát, ahogy a többi fiatal fiúval együtt portyára indul az Óriások területé-re, hogy ételt hozzanak az Étel Barlangjá-ból, a Zöld Dolgok Helyéről, vagy akár ér-tékes, csillogó fémdarabokat az Élettelen Élet Helyéről.
Megragadott egy apró reménysugarat. – Olyan a feje, mint az Óriásoké? Gon-dolod, hogy talán az Óriások is Különbö-zőek? Hallottam, hogy beszélik.
– És akkor mi van?
– Talán belőle is Óriás lesz. Talán ő is csatába indul majd az Óriások ellen ér-tünk, a saját népéért. Talán...
– Talán Sterret életben hagyja. Erre gon-dolsz? – Skreer rövid, kellemetlen hangot hallatott, ami az ő fajában nevetésnek felelt meg. – Nem, Weena. Meg kell halnia. Rá-adásul már régen nem volt lakoma...
– De...
– Elég. Vagy te magad is szeretnél húst adni a törzsnek? Lehet, hogy találnom kel-lene egy olyan párt, aki egészséges fiúkat szül nekem, nem szörnyeket!
A Gyűlés Helye majdnem üres volt, ami-kor belépett Skreer és Weena, karjában Shrickkel. Két másik pár volt ott saját új-szülöttjeikkel. Az egyik anya két
gyerme-Az Óriásölő
Az Óriásölő
Az Óriásölő
Az Óriásölő
Az Óriásölő
A. Bertram Chandler
(első rész)
Egy társadalom, amely elpusztítja a
„másságot”, eleve kárhozatra van ítélve...
De mi történik, ha egy „más” lesz az
uralkodó?
RETRO HUGOdíjra jelölt kisregény
DITMAdíjas szerR ző
8 Az Óriásölő
Xxx
ket tartott; mindkettő normálisnak tűnt. A másik párnál három gyermek volt, egyi-ket az apa tartotta a karjában.
Weena felismerte nőt: Teeza volt az. Szo-morkás félmosolyt küldött felé, mert lát-ta, hogy a Teeza párjánál lévő gyermeket Sterret szinte biztosan feláldozásra ítéli, amikor megérkezik. A gyermek talán még a sajátjánál is furcsább volt: mindkét karja két-két kézben végződött.
Skreer a másik pár férfitagjához ment oda, akinél nem volt gyermek.
– Mióta vártok? – kérdezte. – Sok szívdobbanás óta. Mi...
Az Odabentre vezető nyílás előtt álló őr figyelmeztetést sziszegett:
– Csendet! Egy Óriás jön!
Az anyák szorosabban fonták karjukat gyermekük köré, bundájuk szálai felme-redtek babonás félelmükben. Tudták, hogy ha csendben maradnak, nincs veszély, sőt akkor sincsenek közvetlen veszélyben, ha valami véletlen zörejt csapnak. Az Óriá-soktól nemcsak méretük miatt féltek, ha-nem természetfeletti hatalmuk miatt is. A gyilkos étel már sok figyelmetlen törzs-béli halálát okozta, ahogy az az ördögi esz-köz is, amely összetörte és szétmarcangolta azokat, akik ostobaságukban a szabadon álló kis platformokon lévő ízletes falatok után nyúltak. Bár voltak, akik elkerülték, az utóbbi bőven megérte a kockázatot, mert az Étel Barlangjában lévő sárgás ma-gok, bár ízük egyhangú volt, nagyon táplá-lónak bizonyultak.
– Az Óriás elment!
Mielőtt a Gyűlés Helyén lévők újra be-szélgetni kezdtek volna, Sterret repült ki barlangjából. Jobbjában hatalmi botját tartotta: egy egyenes rudat, amely abból a kemény, mégis puha anyagból készült, ami a nép és az Óriások területét elválasztotta.
A bot csúcsára egy éles fémdarabot erősí-tettek.
Öreg volt már Sterret.
Már nagyszülők is hallottak róla a saját nagyszüleiktől. Sterret sok-sok generáción át sikeresen hárította el a törzsfőnöki elő-jogaira irigykedő fiatalok támadásait, és a szülőkét is, akik ellenezték az Újszülöttek Bírájaként hozott döntéseit – bár ez utóbbi jóval ritkábban fordult elő. Ha mégis meg-történt, Sterretnek nem volt félnivalója, mert ilyenkor a törzs minden tagja a védel-mére kelt, és darabokra tépték a Törvény-sértőket.
Sterret mögött testőrei jöttek, aztán a törzs további tagjai siklottak ki a barlan-gokból. Nem volt szükség összehívni őket: tudták, hogy gyűlés lesz.
A törzsfőnök lassan, sietség nélkül lé-pett a Gyűlés Helye közepére. A tömeg külön utasítások nélkül is utat nyitott a szülőknek és újszülöttjeiknek. Weena ösz-szerezzent, amikor látta, hogy kárörvendő-en nézik Shrick csupasz testét, formátlan fejét. Tudta, mi lesz az ítélet.
Remélte, hogy a többiek újszülöttjeiről az övé előtt ítélkeznek, bár ez csak néhány szívveréssel késleltette volna saját gyerme-ke halálát. Azt remélte...
– Weena! Hozd elém a gyermeket, hogy lássam, és ítélkezzek felette!
Weena kelletlenül felé emelte a gyerme-ket, a törzsfőnök pedig kinyújtotta csontos karját, és elvette tőle. Sterret apró, mélyen ülő szeme felcsillant a gondolatra, hogy hamarosan tápláló, vörös vért kortyol-hat. Azonban kiélvezte az anya fájdalmát is. Talán kiprovokálhatna egy támadást Weenától...
– Megsértesz minket azzal, hogy ezt ho-zod elénk! – mondta lassan. Kinyújtotta karját, és feltartotta Shricket, aki halkan
9
GALAKTIKA
Az Óriásölő
2017. június
felsírt. – Nézzétek, társaim, ezt a dolgot, amit a szerencsétlen Weena hozott elém, hogy ítélkezzem felette!
– Olyan a feje, mint az Óriásoké. – Weena halk hangját alig hallották a törzs-béliek. – Talán...
– …az apja egy Óriás! – kiáltott gúnyo-san Sterret.
Nevetés söpört végig a Gyűlés Helyén. – Nem. De azt hallottam, hogy talán az Óriások, vagy azok szülei is Különbözőek voltak. És...
– Ki mondta ezt? – Strela.
– Igen, Strela, a Bölcs. Az, aki nagy böl-csességében jól belakmározott a gyilkos ételből!
Ismét gúnyos kacaj hullámzott végig a törzs tagjain.
Sterret felemelte a lándzsáját, és ma-gasabban fogta meg a nyelét. Arca ráncba szaladt, ahogy a vérre gondolt, ami hama-rosan a Különböző torkából fog ömleni. Weena felsikoltott. Egyik kezével kiragadta a gyermeket a törzsfőnök gyűlöletes szorí-tásából, a másikkal pedig a lándzsa után kapott.
Sterret öreg volt, és a több generációnyi uralkodás óvatlanná tette. De bármilyen öreg is volt, elkerülte Weena kétségbeesett döfését. Nem kellett parancsokat kiáltani; a törzsbéliek minden irányból a lázadó felé özönlöttek.
Weena megrémült saját tettétől, és tud-ta, hogy nincs kegyelem számára. De az élet kedves volt neki; még a törzsbéli élet is. Leguggolt a Gyűlés Helyének szürke, sziva-csos talajára, majd elrugaszkodott. Az ug-rás lendülete egészen az ajtónyílásig repí-tette, amelyen keresztül az Odabent fénye áramlott a balrangba. Az ajtónálló fegy-vertelen volt, hisz az Óriások ellen semmit
nem számított volna egy apró dárda. Az őr megrettent Weena fegyverétől, nemkülön-ben a vicsorától. A következő pillanatban Weena már Odabent volt.
Tudta, hogy végtelen ideig tudná véde-ni a bejáratot az üldözőktől. De ez már az Óriások földje volt. Nem tudta, mit tegyen, ezért csak kapaszkodott a nyílás szélébe fél kézzel, másik kezében a lándzsával. A nyí-lásban egy fej jelent meg. Weena döfött egyet a lándzsával, mire vér borította el a fejet, és visszahúzódott. Csak később jött rá Weena, hogy Skreer volt az.
Hirtelen elérte a tudatát az őt körülve-vő éles fény és hatalmas tér. Már nagyon hozzászokott a barlangok és alagutak sö-tétjéhez, úgyhogy most meztelennek érezte magát, és – a lándzsa ellenére – teljesen védtelennek.
Aztán amitől félt, bekövetkezett. Két Óriás közeledtét érezte maga mögött. Meghallotta a légzésüket, és halk, végtele-nül rémisztő hangjukat, ahogy egymással beszéltek. Biztos volt benne, hogy még nem látják őt – de csak néhány szívverés, és ész-reveszik. A barlang nyílása, amely mögött a biztos halál várta, most sokkal vonzóbb-nak tűnt az ismeretlen rettenetnél. Ha csak az ő élete lett volna a tét, visszament volna, hogy szembenézzen a törzsfőnök, a társa és a törzsbéliek haragjával.
Azonban leküzdötte a vak pánikot, és kényszerítette magát, hogy hideg fejjel gondolkodjon, ami általában távol állt a természetétől. Ha megadta volna magát az ösztöneinek, ha őrült menekülésbe kezd az Óriások elől, észrevették volna. Egyet-len reménye az volt, ha teljesen mozdu-latlan marad. Skreer és a többi férfi, akik már voltak Odabent, elmondták, hogy az Óriások annyira el vannak telve méretük-kel és erejükméretük-kel, hogy észre sem veszik a
10 Az Óriásölő
Xxx
törzsbélieket, hacsak azok el nem árulják magukat.
Az Óriások már nagyon közel voltak. Weena lassan, óvatosan elfordította a fejét.
Így már láthatta is őket: két hatalmas alak, ahogy könnyed arroganciával úsznak a levegőben. Az Óriások nem látták őt, és tudta, hogy ha nem tesz valami hirtelen mozdulatot, nem is fogják észrevenni. Ne-héz volt uralkodnia az ösztönös vágyon, hogy visszamenjen a barlangba, ahol a feldühödött törzsbéliek darabokra tépték volna. Még nehezebb volt leküzdeni a kész-tetést, hogy elengedje a nyílás peremét, és teli torokból üvöltve meneküljön – mind-egy, hová.
De végül sikerült mozdulatlannak ma-radnia.
Az Óriások elhaladtak előtte.
Tompa zajuk elhalt a távolban, és eloszlott szúrós, kellemetlen szaguk is, amiről már hallott, de még sosem érzett. Weena össze-szedte a bátorságát, és felemelte a fejét.
Gondolatai összevisszaságából félel-metes tisztasággal bukkant ki egy ötlet. Egyetlen reménye a túlélésre, bármilyen csekély is, ha követi az Óriásokat. Nem volt vesztegetni való idő; már hallotta a bar-langban lévők hangjait; ők is észrevették, hogy az Óriások elmentek. Elengedte a nyí-lás peremét, és lassan felemelkedett.
Azonban beütötte a fejét valamibe, és felkiáltott. Hosszú másodpercekig csak várt, szemét szorosan lehunyta rémületé-ben, mert biztos volt benne, hogy eljött a végzete. De semmi nem történt. A dolog, amibe beleütközött, nem mozdult.
Rémülten kinyitotta a szemét.
Amilyen messze csak ellátott, egy hosz-szú, egyenes cső vagy rúd futott mindkét irányba a feje felett. Olyan vastag volt, mint
a saját teste, és anyaga – vagy borítása – valahonnan ismerős volt. Olyan volt, mint azok a kötelek, amelyeket a törzs nőtagjai szőttek a Zöld Dolgok Helyéről származó rostokból, de összehasonlíthatatlanul fi-nomabb kidolgozású.
A férfiak tértek haza ehhez hasonló dol-gokkal a portyáikról. Régebben úgy hitték, hogy a szálak az Óriások bundájából szár-maznak, de mostanában inkább azt felté-telezték, hogy az Óriások készítették őket saját céljaikra.
A cső mentén csak az üresség tátongott, ami a barlangi törzs tagjainak oly félelme-tes volt. Az egyik oldalán azonban sima, fényes felület látszott. Weena rájött, hogy kis erőfeszítéssel könnyedén befér a rúd és a felület közötti résbe. Azt is felfedezte, hogy hátát a sima felületnek vetve viszony-lag gyorsan tud haladni a cső mentén. Csak akkor tört rá a szédülés, ha oldalra nézett. Hamar leszokott erről.
Nehéz volt felmérni, meddig tartott az útja egy olyan világban, ahol az idő nem jelentett semmit. Kétszer is megállt, hogy megetesse Shricket – félt, hogy éhes nyö-szörgése elárulja a helyzetüket az Óriá-soknak vagy az esetleg üldözésükre indult törzsbélieknek, bár ez utóbbi nagyon való-színűtlen volt. Egyszer érezte, a rúd rezeg, és rémülten simult rá. Egy óriás haladt el a rúdon; két kezével gyorsan húzta magát végig. Ha véletlenül ott fogja meg a rudat, ahol Weena kapaszkodott, az a biztos halált jelentette volna Weena számára. Miután az Óriás elment, Weena még sok szívverésig csüngött gyámoltalanul a rúdon; még léle-gezni is alig mert.
Talán elhaladt olyan helyek mellett, amikről a portyákról visszatérő férfiak történetei szóltak, de nem ismert rá egyik-re sem. A törzs számára a barlangok és
11
GALAKTIKA
Az Óriásölő
2017. június
járatok jelentették az otthont, az Óriások világáról csak a nyílásokon átlépő bátor felfedezők történeteiből kaphattak képet...
Weena már szédült, éhség és szomjúság kínozta, amikor nagy sokára olyan helyre jutott, ahol étel bódító illatát érezte meg. Megállt, és szétnézett. Alig látott valamit; az ő szemének ezen a vidéken túl erős volt a fény. Homályosan hatalmas alakzatokat látott a távolban. Nem látott sem Óriáso-kat, sem másfajta mozgást.
Szorosan markolva a rúd durva felületét kihúzódott oldalra, el a sima, fénylő felü-lettől, ami mellett eddig haladt. Előre-hát-ra döntötte fejét, érzékeny orrával a levegőt szimatolta. Zavarta az erős fény, úgyhogy lecsukta a szemét. Újra beleszagolt a leve-gőbe, a jellegzetes illatot keresve, és egyre lassabban ingatta a fejét, mert sikerült vi-szonylag pontosan meghatároznia az illat forrását.
Gyűlölte, hogy el kell hagynia a rúd biz-tonságát, de az éhség felülírt minden más szempontot. Irányba állt, és elrugaszko-dott. Tompa puffanással ért el egy másik sima felületet. Szabad kezével talált egy kiszögellést, és belekapaszkodott. Azon-ban a kiszögellés elfordult, mire Weena majdnem elengedte. Egy nyílás jelent meg előtte, és nyugtalanító gyorsasággal széle-sedett. A nyíláson túl hívogató sötétséget látott. Becsusszant, és megkönnyebbült, hogy kikerült az Odabent vakító fényéből. Csak később jött rá, hogy hasonló nyílás volt ez, mint amit a népe vágott a Határ-vonalon, csak százszorta nagyobb. De egy-előre nem számított más, csak hogy hűvös, frissítő sötétségben van.
Felmérte a környezetét.
Elegendő fény jött be az ajtónyílás ré-sén, hogy lássa: egy barlangban van. Fur-csa formájú barlang volt, az már igaz; a
fa-lak, a padló és a boltozat simák és teljesen szabályosak voltak. A barlang távolabbi végén hatalmas, tompán derengő gömbö-ket látott, mind a saját tárolójában foglalt helyet. Weena már nagyon éhes volt, és a gömbök felől érkező illattól szinte az eszét vesztette.
Azonban visszafogta magát. Ismerte ezt az illatot. Ugyanaz az étel volt, amelyből néhány darabot a barlangokba is becsem-pésztek a népe tagjai; ellopták az Óriások gyilkos platformjairól. Ez is egy gyilkos platform lenne? Erőltette az agyát, hogy visszaidézze a férfiak leírásait az Óriások földjéről, és arra gondolt, hogy ez nem le-het más, mint egy Ételbarlang. Elengedte Shricket és Sterret lándzsáját, és elindult a legközelebbi gömb felé.
Először megpróbálta kivenni a tartójá-ból, de úgy tűnt, oda van rögzítve. Nem számított. Közelebb hajolt a gömböz, aztán belemélyesztette fogát annak vékony héjá-ba. A héj alatt hús és vér volt – híg, enyhén édes folyadék. Skreer időként megígér-te, hogy hoz neki, ha legközelebb sikerül szerezni a gyilkos platformról, de sosem váltotta valóra ezt az ígéretét. Most pedig Weena egy egész barlangnyi étel előtt állt.
Degeszre ette magát, aztán visszaindult Shrickért, aki már hangosan sírt. A kölyök a lándzsával játszadozott, és megszúrta magát a hegyével. Weena kitépte a fegyvert a kezéből, és megfordulva védekezőn len-gette meg maga előtt. Egy hangot hallott ugyanis, amely érthetően, de furcsa into-nációval ezt mondta:
– Ki vagy te? Mit csinálsz az orszá-gunkban?
A nép egy tagja volt, egy férfi. Fegy-vertelen volt, különben biztosan nem tett volna fel kérdéseket. Weena azonban tud-ta, hogy ha csak egy kicsit is csökkenne az
12 Az Óriásölő
Xxx
ébersége, amaz hegyes fogaival és karmai-val azonnal rátámadna.
Szorosabbra fogta a lándzsáját, és he-gyét az idegenre szegezte.
– Weena vagyok – mondta. – Sterret tör-zséből.
– Sterret törzséből? De hiszen földjein-ket Sessa országa választja el egymástól.
– Odabent jöttem. De te ki vagy?
– Tekka, Skarro népéből. Te pedig kém vagy.
– Persze, azért hoztam magammal a fiam is!
Tekka Shrickre nézett.
– Látom – mondta. – Különböző. De hogy jutottál át Sessa földjén?
– Sehogy. Odabent jöttem. Látszott, hogy Tekka nem hiszi el. – Velem kell jönnöd Skarróhoz – mond-ta a férfi. – Ő majd eldönti.
– Mi lesz, ha megyek?
– A Különbözőnek meg kell halnia. Hogy neked mi lesz a sorsod, nem tudom. De már így is túl sok nő van a törzsünkben.
– Akkor hát nem megyek. – Weena meg-lengette a lándzsát.
Saját törzsének férfijaival nem mert vol-na így szembeszállni, de ez a Tekka nem az ő törzséből származott. Őt pedig mindig úgy nevelték, hogy Sterret törzsének még a nőstényei is erősebbek bármely más kö-zösség hímjeinél, még ha magáról a törzs-főnökről is van szó.
– Az Óriások rád fognak találni itt – mondta Tekka szenvtelen hangon. Aztán a fegyverre nézett. – Ez egy remek lándzsa.
– Igen. Sterreté volt. Megszúrtam vele a társam. Talán meg is halt!
A férfi újonnan támadt tisztelettel né-zett rá. Ha ez igaz, akkor ezzel a nővel vi-gyázni kell. Mégis...
– Nekem adnád?
– Persze – kacagott fel gúnyosan Weena. A férfinak kétsége sem lehetett, hogyan ér-tette.
– Ne arra menj! Figyelj! Nemrég a törzs-ben számos anya, annyi, mint két kezün-kön az ujjak, akik gyermekei Különbözőek voltak, megtagadták az Újszülöttek Bírája ítéletét. Elmenekültek a csatornákban, és most a Kis Fények Helyén élnek. Skarro még nem indított ellenük támadást. Nem tudom, miért, de azon a helyen mindig van egy Óriás. Talán Skarro attól tart, hogy a Határvonal melletti csatával felhívnánk magunkra az Óriások figyelmét...
– És te odavezetsz?
– Igen. A lándzsáért cserébe.
Weena több szívdobbanásnyi ideig nem szólt. Amíg Tekka előtte megy, bizton-ságban lesz. Fel sem merült benne, hogy megvárhatná, hogy a másik teljesítse a megállapodást, ő viszont mégsem adná át a lándzsát. Az ő népe igen primitív faj volt.
– Veled megyek – mondta végül. – Jól van.
Tekka hosszan gyönyörködött a lán-dzsában. Skarro nem lesz már sokáig törzsfőnök.
– Először is – mondta Tekka –, vissza kell vinnünk az ételgolyód maradékát az alagútba. Aztán le kell zárnom a nyílást, nehogy jöjjön egy Óriás...
Együtt apró darabokra szaggatták a gömböt. Az egyik kis, immár üres tároló hátsó részén egy ajtónyílást találtak. Ezen keresztül vonszolták át illatos rakomá-nyukat. Először Weena ment be az alag-útba Shrickkel és a lándzsával a kezében, aztán jött Tekka. Utóbbi a helyére forgatta az ajtót, ahol az belesimult a falba, és sem-mi jele nem maradt, hogy a Határvonalon valaha is nyílás lett volna. Aztán Tekka a helyére tolta a két elnagyolt reteszt.
13
GALAKTIKA
2017. június
– Kövess! – mondta Weenának.
A barlangokon és alagutakon átvezető hosszú út mennyei volt az Odabent után. Itt nem volt semmi fény, de legrosszabb esetben is csak halvány derengés tört át a Határvonal apró repedésein. Tekka min-den bizonnyal Skarro országának elha-gyottabb folyosóin vezette át Weenát, mert senkivel nem találkoztak a népéből. Ennek ellenére Weena érezte, hogy sűrűn lakott területen jár. Maga körül mindenhonnan a nép mindennapos tevékenységeinek meleg, megnyugtató zümmögését hallotta. Tudta, hogy a kicsiny barlangokban hímek, nős-tények és gyermekek élik kényelmes életü-ket. Hirtelen bánat fogta el, hogy elhagyta mindezt a karjában lévő ronda, szőrtelen lény miatt. De már sohasem térhet vissza a törzsbe, és hacsak nem tart az idegen törzs-zsel, a másik lehetőség a rabszolgaság vagy a halál volna.
– Óvatosan! – sziszegte Tekka. – Közele-dünk az ő területükhöz.
– És te...
– Nem én! Megölnének. Csak menj to-vább egyenesen, és hamarosan odaérsz. Most add ide a lándzsát!
– De...
– Biztonságban vagy. Ez itt a biztosíték. – Könnyedén megveregette a nyugtalanul nyüszögő Shricket. – Add át a lándzsát, és elmegyek.
Weena kelletlenül átadta a fegyvert. Tekka szó nélkül elvette, aztán sarkon fordult. Weena a Határvonalon átszűrődő gyenge fényben még látta, ahogy a szürke alak eltűnik az alagút sötétjében. Félt, és nagyon elveszettnek, magányosnak érezte magát. Már nem visszakozhatott. Lassan, óvatosan elindult az alagútban.
Amikor ők rátaláltak, felsikoltott. Sok szívverésig érezte gyűlöletes
14 Az Óriásölő
Xxx
tüket; érezte, hogy még az Óriásoknál is idegenebb lények közelednek hozzá. Egy-szer-kétszer felkiáltott, hogy békével jött, és a gyermeke egy Különböző. De még a visszhang sem válaszolt, mert Weena éles hangját elnyelte az alagút puha, szivacsos fala. És a csend minden eddiginél fenyege-tőbbé vált.
Aztán figyelmeztetés nélkül lecsapott a lopakodó rettenet. Weena a kétségbeesettek bátorságával harcolt, de legyőzte őt a puszta túlerő. A halkan tiltakozó Shricket kitépték a szorításából. Kezek szorították le a karját – túl sok kezük volt ahhoz képest, hogy há-nyan voltak –, és satuszerű szorításba fog-ták a lábát is. Teljesen harcképtelenné vált. A foglyulejtőire nézett, és ismét felsikoltott. A derengés kegyesen elrejtette külsejük szörnyűségét, de amit látott, az is elég volt, hogy élete végéig rémálmai legyenek.
A gyűlöletes kezek puhán, szinte simo-gatóan futottak végig a testén, undorító intimitással.
– Ő egy Különböző.
Weena előtt apró reménysugár csillant fel.
– És a gyermek?
– Kétfarkú épp most szült. Ő gondját tudja viselni.
Aztán ahogy egy éles penge Weena tor-kához nyomódott, még volt ideje megbán-ni, hogy valaha is elhagyta az otthonos, ismerős világát. Nem azért, mert fel kell adnia az életét – azt már megtette, amikor ellenszegült Sterretnek –, hanem a tudat miatt, hogy ahelyett, hogy saját népe gyor-san végzett volna Shrickkel, életét ezek kö-zött a szörnyek kökö-zött kell majd leélnie.
Éles fájdalmat érzett, aztán mély tehe-tetlenséget, ahogy élete gyorsan halvá-nyult – végül pedig a sötétség, amit Weena annyira szeretett, mindörökre rá borult.
•
Bundátlan – akit születésekor Shricknek neveztek el – türelmetlenül fészkelődött az őrhelyén, félúton az alagútban, amit a népe Skarro Alagútjaként ismert. Ideje volt, hogy Hosszúorr felváltsa. Sok szívverés telt már el, mióta legutóbb hallotta a Ha-tárvonalon túli hangokat, amelyek mindig azt jelezték, hogy a Kis Fények Helyén az épp ott tartózkodó Óriást is felváltotta egy fajtabéli társa. Teljes rejtély volt, hogy mit művelnek az Óriások, de az új nép furcsa rendszerességet fedezett fel a szörnyű te-remtmények viselkedésében, és ehhez iga-zította saját napirendjét.
Amikor Bundátlan megérezte, hogy vala-ki Tekka földje felől közeledik az alagúton, szorosabbra fogta a Határvonal anyagából készült, kihegyezett végű lándzsáját. Lehe-tett egy Különböző, aki a gyermekét akarja rábízni az új népre, de lehetett akár táma-dás is. Azonban a jelek zavarosak voltak, és egyik feltételezésnek sem feleltek meg.
Bundátlan az alagút falához simult; egészen belesüppedt a szivacsos anyagba. Már halványan látta is a betolakodót – egy magányos alakot, aki lopakodva suhant az árnyas alagútban. Kiszagolta, hogy egy nőstényről van szó. Azonban szinte biztos volt, hogy nem volt nála gyermek. Megfe-szítette az izmait, hogy amikor az idegen elhalad előtte, támadásba lendülhessen.
Ám meglepetésére az idegen megtor-pant.
– Békével jöttem – mondta. – Közétek tartozom. Én... – a nő habozott – az új nép-ből való vagyok.
Shrick nem felelt, és meg sem mozdult, nehogy elárulja magát. Tudta, aligha lehet-séges, hogy a nőnek olyan éles látása legyen, hogy észrevette volna. Sokkal valószínűbb volt, hogy megérezte a szagát. De honnan
15
GALAKTIKA
Az Óriásölő
2017. június
tudta, hogy hívja magát az új nép? A külvi-lág számára ők csak a Különbözőek voltak; tehát ha az idegen saját népe körében jelen-tette volna ezt ki, akkor azonnal idegennek minősítik, és megfosztják életétől.
– Nem tudod – szólt ismét a nő –, ho-gyan lehetséges, hogy a megfelelő szót használom. A saját törzsemben Különbö-zőnek neveztek...
– Akkor hogy lehet – vonta kérdőre Bun-dátlan –, hogy meghagyták az életedet?
– Gyere ide! Nem, tedd le a lándzsádat! Gyere!
Bundátlan az alagút puha falába szúrta lándzsáját. Lassan, szinte félszegen ment oda a nőhöz. Már jobban látta őt – ugyanolyan volt, mint a Különbözőek szülei, akiknek leölésében oly sokszor részt vett. A nő teste arányos volt, és finom, selymes szőr borítot-ta. Feje szép formájú. Külsőleg olyannyira normálisnak tűnt, hogy az új nép számára az szinte már visszataszító volt.
És mégis... Bundátlan azon kapta magát, hogy a saját törzse nőstényeihez hasonlít-ja, és szebbnek találja náluk. Nem annyira az esze, mint az érzelmei súgták, hogy a normális test látványának gyűlölete csak-is egyfajta mély kcsak-isebbségi érzésből eredt. Ő azonban akarta ezt az idegent.
– Nem – mondta a nő lassan. – Nem a testem különböző. A gondolataim. Nemrég ismertem meg magam igazán; csak néhány táplálkozással ezelőtt. De most érzékelem a gondolataidat, és a nép
gondolatait is...
– De, hogy lehet... – kezdte Bundátlan. – Megértem a párzásra. Trillóhoz ad-tak, aki a főnök, Tekka fia volt. A barlan-gunkban pedig olyan dolgokat mondtam Trillónak, amikről csak ő tudott. Arra gon-doltam, hogy boldoggá kell tennem, hogy olyan társat szeretne, akinek varázsereje
van, amit felhasználhatna. Az én erőmmel törzsfőnök lehetett volna. De ő feldühödött, és megrémült tőlem. Tekkához rohant, aki Különbözőnek ítélt engem. Meg kellett vol-na halnom, de el tudtam menekülni. Nem mertek követni erre a földre...
Aztán így folytatta: – Te akarsz engem.
Nem annyira kérdés volt, mint inkább állítás.
– Igen. De...
– Farkatlan? Ő meghalhat. Ha meghar-colok vele, és legyőzöm, én leszek a társad. Bundátlan hirtelen a társára gondolt, és enyhe sajnálatot érzett iránta. Asszonya tü-relmes és hűséges volt. De Bundátlan tud-ta, hogy ha ez a nő lenne a társa, nem lenne előttük akadály. Nem arról volt szó, hogy felvilágosultabb lett volna, mint Trillo; egyszerűen az új nép az abnormalitást tar-totta normálisnak.
– Akkor társadul fogadsz. – Ismét nem kérdés volt. – A nevem Wesel.
Bundátlan és Wesel nem is időzíthették volna jobban visszatérésüket a Gyűlés He-lyére. Éppen per folyt, egy Nagyfülű nevű fiatal hímet rajtakaptak, hogy egy bizo-nyos Négykarú barlangjából el akart lopni egy értékes fémdarabot. Hosszúorr, akinek váltania kellett volna Bundátlant az őrség-ben, a magányos őrszem felváltásánál sok-kal ígéretesebbnek találta a pert, amely vé-gén bőséges lakomára lehetett számítani.
Először ő vette észre a jövevényeket. – Ó, Nagy Agyar! – kiáltott. – Bundátlan elhagyta az őrhelyét!
A törzsfőnök engedékenynek mutatko-zott.
– De foglyot ejtett – mondta. – Egy Kü-lönböző! Nagy lakomát csapunk!
– Fél tőled – suttogta Wesel. – Szegülj ellen!
16 Az Óriásölő
Xxx
– Nem a foglyom – felelte Bundátlan fennhangon. – Ő az új társam. És te, Hosz-szúorr, menj azonnal az őrhelyedre!
– Menj, Hosszúorr! Az országom nem maradhat őrizetlen. Bundátlan, add át a furcsa nőstényt az őröknek, hogy levág-hassuk!
Bundátlan érezte, hogy a főnök pillantá-sától meggyengül az elhatározása. Ahogy Nagy Agyar két őre elindult feléjük, kissé lazábban fogta Wesel karját. Wesel kétség-beesett, esdeklő tekintettel fordult felé.
– Nem, nem! Fél tőled, hidd el! Ne en-gedj neki! Együtt képesek leszünk...
Ironikus módon Farkatlan közbeszólása billentette át a mérleg nyelvét. Rút arcán vádló kifejezéssel esett neki társának, éles nyelvétől pedig az új nép minden tagja tar-tott, még maga a főnök is.
– Szóval – kezdte Farkatlan – te ezt a semmilyen, átlagos nőt akarod helyettem!? Add át nekünk, hogy legalább a bendőnket megtölthessük vele! Te pedig még fizetni fogsz az arcátlanságodért!
Bundátlan nézte Farkatlan groteszk, formátlan alakját, aztán karcsú Weselre nézett. Szinte önkéntelenül szólalt meg:
– Wesel a társam – mondta. – Az új nép-ből való!
Nagy Agyar nem találta a szavakat, amikkel megfelelően leteremthette volna az arcátlan lázadót. Erősen gondolkodott, de szóhoz sem jutott a döbbenettől. Apró szeme vérben forgott, szörnyű agyarát vi-csorogva szegezte előre.
– Most! – mondta Wesel. – Nagy Agyar összezavarodott. Kapkodni fog. Szét akar tépni, és ez elhomályosítja az ítélőképessé-gét. Támadj!
Bundátlan hideg fejjel állt ki a törzsfő-nökkel; tudta, hogy ha megőrzi a nyugal-mát, jó eséllyel nyerni fog. Előreszegezte
lándzsáját, hogy fogadja a tajtékzó törzs-főnök első rohamát. Nagy Agyar azonban észrevette a döfést, és farkával egyensú-lyozva lebukott. Nem volt elég gyors, úgy-hogy mozdulata csak arra volt elég, úgy-hogy elkerülje a biztos halált. A lándzsa a vál-lába fúródott, és kettétört; az egyik fele a sebben maradt. A dühtől és a fájdalom-tól felbőszült főnök veszélyes ellenfél volt – ugyanakkor könnyű préda annak, aki megőrizte a hidegvérét.
Bundátlannak ez eleinte sikerült is, de önuralma gyorsan fogyatkozott. Akár-hogy próbálkozott, nem tudta legyőzni az állatias vérszomjtól hullámokban rátörő félelmet. Az új nép tagjai körülvették, és tudta, hogy Nagy Agyar míves, fémhegyű lándzsájával szemben az övé szinte semmit nem ér. Minden akaraterejére szükség volt, hogy ne fogja menekülőre, vagy ne bo-csátkozzon kézitusába nála jóval erősebb ellenfelével. Esze azt mondtatta vele, hogy mindkét út katasztrófába torkollna – az el-sőnek az lenne a vége, hogy a törzsbéliek elkapják és széttépik, a másodikban pedig közelről megismerkedhetne Nagy Agyar félelmetes fogaival, amelyekről a nevét kapta.
Úgyhogy döfött és elhajolt, újra döfött és elhajolt, amíg a főnök lándzsája fel nem sértette a karját. A szúró fájdalom állatias dühvel töltötte el, és üvöltve vetette rá ma-gát ellenfelére.
Bár a természet jelentős támadó fegy-verzettel látta el Nagy Agyart, ugyanilyen bőkezű volt akkor, amikor Bundátlan vé-delméről gondoskodott. Bundátlannak nem voltak különösebben nagy karmai vagy fogai, és nem volt négy karja, mint az új nép megannyi tagjának. Elméje ta-lán kissé fürgébb volt, de a harc ezen sza-kaszában ez semmit nem számított. Ami
17
GALAKTIKA
Az Óriásölő
2017. június
végül megmentette az életét, a csupasz bőre volt.
A főnök időről időre meg akarta ra-gadni, hogy magához húzza, de ő mindig kicsusszant a markából. Sikamlós bőrét mostanra sebek borították; voltak köztük mélyek is, de egyik sem volt túl súlyos. Ám ő is derekasan harcolt; mindkét kezével és lábával karmolt és ütött, harapott és tépett.
Úgy tűnt, Nagy Agyar fárad, de Bun-dátlannak is fogytán volt az ereje. A másik rájött, hogy feleslegesen próbálta megra-gadni ellenfelét, ezért mindkét karjával gyilkos ölelésbe próbálta vonni őt. Egyszer sikerült is neki. Bundátlan egyre közelebb került a nyálas agyarakhoz, érezte a másik bűzös leheletét, és tudta, hogy csak szív-dobbanásnyi időre van attól, hogy a másik kitépje a torkát. Felüvöltött, felemelte a lá-bát, és minden erejével hasba rúgta Nagy Agyart. Érezte, ahogy a lába a puha húsba mélyed, ám a főnök csak felmordult, de nem eresztette. Ráadásul a kétségbeesett ellentámadás miatt Bundátlan csak még közelebb került a fogakhoz.
Egyik karjával kétségbeesetten pró-bálta eltolni magát ellenfele mellkasától. Bele akart térdelni Nagy Agyar gyomrá-ba, de az izmos lábával satuba fogta a lá-bait. Már csak a bal karja volt szabadon, amellyel kétségbeesetten támadott, de ennyi erővel akár a Határvonal falát is üt-hette volna.
Most, hogy a csata eldőlni látszott, a nép a várható győztest kezdte biztatni. Bundát-lan a zajban meghallotta társa, FarkatBundát-lan hangját is. Agyának távoli zugában, amely-ben még pislákolt az ésszerű gondolkodás, arra gondolt, hogy nem hibáztathatja. Ha őt buzdítaná, a győzedelmes törzsfőnök minden bizonnyal megölné. Azonban Bun-dátlan most megfeledkezett arról, hogy
sosem bánt jól a társával, csak arra tudott gondolni, hogy az most cserbenhagyta őt. Az emiatt érzett keserűség pedig erőt adott neki most, amikor mások már feladták vol-na a harcot.
Kézéllel lecsapott Nagy Agyar vastag nyakának és vállának hajlatába. A másik alig hallhatóan felnyögött, és halkan nyü-szíteni kezdett. Aztán Bundátlan meghal-lotta Wesel kiáltását:
– Még egyszer! Az a gyenge pontja! Vakon megpróbált lesújtani ugyanarra a helyre. Nagy Agyar is félt, efelől nem volt kétség. Megdöntötte a fejét, hogy lezárja a támadási felületet. Ismét felnyüszített, és Bundátlan tudta, hogy megnyerte a pár-bajt. Erős, vékony ujjai és hegyes karmai belevájtak a húsba. Azt a részt nem borí-totta bunda, és a hús puha volt. Langyos vér borította el a kezét, a főnök pedig fel-üvöltött. Aztán az acélos szorítás hirtelen felengedett. Mielőtt Nagy Agyar kezével vagy lábával ellökhette volna ellenségét, Bundátlan elfordult, és a törzsfőnök bun-dájába kapaszkodva belevájta fogát a másik nyakába. Eltalálta a verőeret. Nagy Agyar még vonaglott egyet-kettőt, aztán a földre omlott.
Bundátlan hosszan és jóízűen ivott. Aztán véres arccal, fáradtan a nép felé fordult.
– Én vagyok a törzsfőnök – mondta. – Te vagy a törzsfőnök – visszhangozták a törzsbéliek.
– És Wesel a társam.
Erre már némi zavar támadt a törzsben. Az új főnök mormogást hallott:
– A lakoma... Nagy Agyar öreg és rágós... nem kapunk semmit?
– Wesel a társam – ismételte Bundátlan. Aztán: – Itt a lakomátok! – És Farkatlanra mutatott.
18 Az Óriásölő
Xxx
Hatalma csúcsán majd vissza fog emlé-kezni Farkatlan kétségbeesett tekintetére, és az érzésre, hogy szavaival minden szo-kást és törvényt megszegett.
– A törvény felett – suttogta Wesel. Megacélozta a szívét.
– Itt a lakomátok! – mondta ismét. Végül Nagy Fül volt az, aki elsőként ra-gadott ki egy lándzsát egy őr kezéből, és egyetlen gyors döféssel végzett a meghu-nyászkodó Farkatlannal.
– Én vagyok a társad – mondta Wesel. Bundátlan átkarolta. Összedörgölték az orrukat. Wesel összerezzent, de nem az öreg törzsfőnök vére miatt, ami Bundátlan arcát borította. Az undorító, szőrtelen test érintése miatt borzongott meg.
A törzsbéliek már bele is kezdtek a két test felkoncolásába, és a bőséges lakoma egyenlő elosztásán acsarkodtak.
Az új nép soraiban volt valaki, akit már rég lemészároltak volna, ha rájöttek volna valódi képességére. Három szeme ellenére, ha rosszul használta volna látnoki képessé-gét, a biztos halált vonta volna saját fejére. De ahogy civilizáltabb helyeken élő társai, ő is vigyázott rá, hogy csak azt mondja a hozzá járulóknak, amit azok hallani akar-tak. És még ebben is mérsékelte magát. Tapasztalatból tudta, hogy ha a szereplők tudják a saját jövőjüket, az teljesen kiszá-míthatatlanná teheti a kimenetelt. Ez bosz-szantotta. Jobb a szerencsétlenség az idő fősodrában, mint a jólét annak valamelyik oldalágán.
Most Bundátlan és Wesel lépett oda Háromszemhez.
Mielőtt az új törzsfőnök kérdéseket te-hetett volna fel, a jósnő felemelte vézna karját.
– Te Shrick vagy – mondta. – Így hívott az anyád. Shrick, az Óriásölő.
– De...
– Várj! Azért jöttél, hogy megkérdezd, mi lesz a kimenetele a Tekka népe ellen vívott háborúdnak. Hajtsd végre a terve-det! Győzni fogsz. Aztán megküzdesz Vén Sterret törzsével. Ismét győzedelmeskedsz. Te leszel az Idekint ura. És aztán...
– Aztán?
– Az Óriások tudomást szereznek a nép-ről. A nép sok tagja meg fog halni, de nem mindannyian. Megküzdesz az Óriásokkal. Megölöd az utolsó Óriást is, de az az Óriás a világot bele fogja taszítani... ó, bárcsak el tudnám mondani! De nincsenek rá szavak.
– Micsoda...?
– Nem, nem tudhatod meg. Nem fogod tudni, amíg a vég el nem ér. De egy dol-got mondhatok. A nép sorsa meg van pe-csételve. Se te, se ők nem tehetnek semmit, hogy megmeneküljenek. De te meg fogod ölni azokat, akik megölnek minket, és ez jól van így!
Bundátlan többet akart tudni. Először kérlelte, aztán fenyegette Háromszemet. Hamarosan elöntötte a vak düh. De Háromszem tudomást sem vett róla. Két külső szemét szorosan lehunyta, furcsa, harmadik, belső szemével pedig erősen koncentrált valamire; túl a barlangon, túl a létező világon.
A törzsfőnök hangosan felmordult. Felemelte míves lándzsáját, hivatala szimbólumát, és az öreg jósnő testébe már-totta. A belső szem becsukódott, a külső szemek pedig utoljára nyíltak ki.
– Megmentettél a Végtől... – mondta el-haló hangon a jósnő.
A kis barlang szájában a hűséges Nagyfülű várakozott.
– Háromszem halott – mondta ura. – Vedd el, amit akarsz, a többit pedig add a népnek...
19
GALAKTIKA
2017. június
Rövid ideig csend volt. Aztán:
– Örülök, hogy megölted – mondta Wesel. – Megrémisztett. A fejébe láttam, és... teljesen elvesztem! – Hangja hisztéri-kus volt. – Egyszerűen elvesztem! Őrületes volt; Ami Elmúlt, egy külön hely volt, egy HELY, ahogyan az is, ami Most Van, és Ami Lesz. És láttam a Véget is.
– Mit láttál?
– Egy hatalmas fényt; sokkal nagyob-bat, mint az Óriások fényei Odabent. És hőséget, erősebbet, mint a Távol-Idekint barlangjaiban és alagútjaiban. És a nép haldoklott, ahogy a nagy fény betört a vi-lágba, és felfalta őket...
– És az Óriások?
– Azt nem láttam. Elvesztem. Csak a Vé-get láttam.
Bundátlan hallgatott. Fürge elméjével a jósnő által megvilágított jövőt latolgatta. Óriásölő, Óriásölő. Még a leggrandiózu-sabb álmaiban sem látta magát annak. És mi volt a név, amit a jósnő említett? Shrick? Magában elismételte: Shrick, az Óriásölő. Jól csengett a név.
Ami pedig a Véget illeti, ha az Óriásokat meg tudja ölni, akkor bizonyára megelőz-heti a végzetet is, amit ők hoznának a nép-re. Shrick, az Óriásölő.
– Jobban tetszik, mint a Bundátlan – mondta Wesel.
– Shrick, az Idekint Ura. Shrick, a Világ Ura. Shrick, az Óriásölő...
– Igen – mondta Shrick lassan. – De a Vég...
– Azon a hídon majd átmész, ha odaér-tél.
Megindult a támadás Tekka népe ellen. Shrick félelmetes hordája elözönlöt-te a barlangokat és alagutakat. A tompa fény csak félig fedte fel torz testüket, a
ÁSVÁNYBÖRZE
ÉS GEONAPOK
A LURDY-HÁZBAN
1097 Budapest, Könyves Kálmán krt. 12-14.
2017. június 9-10-11.
Péntek, Szombat, Vasárnap: 10:00-19:00
• Interaktív földtudományos játszóházak és bemutatók (Sz-V) • 3D vetítés barlangokról (Sz-V) • Csillagszekér planetárium (Sz-V) • Drágakő-határozás • Aranymosás • Kreatív gyermekfoglalkoz-tatók • Kisállatsimogató • Bonsaikiállítás • Egészségsziget • Ezoterikus szolgáltatások • Előadások, fi lmvetítések (Sz-V)
A programváltoztatás jogát fenntartjuk!
BELÉPŐJEGY ÁRAK Péntek Szombat-Vasárnap felnőtt: 800 Ft 1200 Ft nyugdíjas: 400 Ft 600 Ft diák: 400 Ft 600 Ft gyerek 6 év alatt: ingyenes ingyenes
WWW.ASVANYBORZE.COM
+36 70 340 7471
/ASVANYBORZE
2017. június 9-10-11.
2017. június 9-10-11.
Péntek, Szombat, Vasárnap: 10:00-19:00
Péntek, Szombat, Vasárnap: 10:00-19:00
Interaktív földtudományos Interaktív földtudományos játszóházak és bemutatók játszóházak és bemutatók (Sz-V) (Sz-V) 3D vetítés barlangokról 3D vetítés barlangokról (Sz-V) (Sz-V) Csillagszekér planetárium Csillagszekér planetárium (Sz-V) (Sz-V) Drágakő-határozás Drágakő-határozás • • Kreatív Kreatív gyermekfoglalkoz-tatók tatók • • Kisállatsimogató Kisállatsimogató • • Bonsaikiállítás Bonsaikiállítás • • Egészségsziget Egészségsziget • • Ezoterikus szolgáltatások Ezoterikus szolgáltatások • • Előadások, fi lmvetítések Előadások, fi lmvetítések (Sz-V) (Sz-V)
Kiállítás: A sokszínű kvarc
Ásványok, ősmaradványok, drágakövek,
meteoritok valamint az ezekből készült
dísz-tárgyak és ékszerek kiállítása és vására
160 kiállító és változatos programok
4000 négyzetméteren
20 Az Óriásölő
Xxx
valószínűtlen helyeken növő végtagjaikat, és arcukat, amely mintha félig elfelejtett rossz álmokból maradt volna hátra.
Mind fel voltak fegyverkezve. Minden férfi és nő lándzsát hordozott, ami már magában újdonság volt a nép háborúiban. Az éles fém, amelyből a lándzsák hegye ké-szült, nem volt könnyen fellelhető. Igaz, a Határvonal anyagát is ki lehetett hegyezni, de heves csatában ez inkább hátrány volt, mint előny. A lándzsa hegye sokszor már az első szúrásnál letörött, és a harcos újra csak fogaira és karmaira hagyatkozhatott.
A tűz új volt a nép számára – és Shrick volt az, aki elhozta nekik. Shrick sokáig figyelte az Óriásokat a Kis Fények Helyén, és látta, hogy kis, csillogó eszközöket vesz-nek elő a bundájukban lévő erszényekből. Ha ezeket megnyomják egy ponton, láng villan fel a tetejükön. Látta azt is, hogy a lángot furcsa, fehér rudakhoz érintik, amelyek végét a szájukba veszik. A rúd vége felizzik, és felhő száll fel belőle; ha-sonló ahhoz, ami a Távol-Idebent népének szájából, ha nagyon hideg van az ottani barlangokban. Ám ez a füst illatos volt, és furcsán megnyugtató.
Az egyik Óriás pedig elvesztette a kis forró fényét. Meggyújtott vele egy fehér rudat, és vissza akarta tenni az erszényé-be, de elvétette a nyílást. Nem vette észre. Amivel foglalkozott, minden figyelmét lekötötte; szeme kimeredt, de Shrick nem tudta, min töri a fejét. Furcsa, csillogó gé-peket látott, amelyeken keresztül az Óriás az átlátszó Határvonalon túli Kis Fényeket nézte meredten. Vagy azok a Határvona-lon innen voltak? Ezt még senki nem tud-ta megmondani. Valami élő kattud-tant egyet. Shrick fehér bőrlapokat látott, amelyekre az Óriás fekete jeleket rajzolt egy hegyes rúddal.
Azonban Shrick hamar elvesztette ér-deklődését a furcsa rituálék iránt; nem remélhette, hogy valaha is megérti őket. Minden figyelme a csillogó jutalomra irá-nyult, amely lassan úszott feléje egy kósza légáramlaton.
Amikor úgy tűnt, hogy biztosan abban a nyílásban köt ki, ahol ő lapult, a tárgy megbillent. Shrick, bármennyire is félte a zümmögő és kattogó dolgokat, kibújt a nyílásból. Az Óriás el volt foglalva a mági-ájával, ezért nem figyelt fel rá. Shrick egy ugrással a sodródó zsákmánynál termett.
Megragadta, és szorosan a mellkasához szorította. Nagyobb volt, mint gondolta, csak az előző tulajdonosához képest tűnt kicsi-nek. De azért átfért a Határvonal nyílásán. Shrick győzedelmesen vitte a barlangjához.
Sokat kísérletezett a tárggyal, lelkesen, de ügyetlenül. Ő és Wesel sok égési sérü-lést szedtek össze közben, de ez nem szeg-te kedvüket. Azonban már most talált egy használati lehetőséget, amelyről tudta, el-sődleges fontosságú lesz a háborújában.
Az Óriásokat utánozva letört egy hosz-szúkás darabot a Határvonal anyagából, és a szájába dugta. A végét hozzáérintette a kis fényhez. Ahogy arra számított, füst tört elő az anyagból. Azonban ez a füst se illa-tos nem volt, se nyugtató hatású. Könnybe lábadt a szeme, és felköhögött. Wesel sie-tett a segítségére: kivette a szájából az izzó rudat, és a kezével kiveregette belőle a kü-lönös életet.
– Ez kemény – mondta Wesel. – Majd-nem olyan kemény, mint a fém...
Így lett Shrick népének első fegyver-gyártója. Az első néhány kiélezett rudat saját maga készítette, a többit Weselre és a hűséges Nagyfülűre bízta. Csodálatos új képességét nem merte rábízni senkire, csak legközelebbi barátaira.
21
GALAKTIKA
Az Óriásölő
2017. június
Shrick másik találmánya a háború ösz-szes törvényét megsértette. A nősténye-ket is beállította a csatasorba. Az öreg és gyenge nőstények az öreg és gyenge hí-mekkel együtt hátul sorakoztak; feladatuk a legyártott lándzsák hordozása volt. Az új nép sokáig nem értette, a főnökük mi-ért nem engedi, hogy lemészárolják azokat a törzsbélieket, akik már nem hajtanak hasznot a törzsnek. Most már tudták.
Az új nép elhagyta a barlangjait; csak az újszülötteket hordozó nőstényeket hagyták hátra.
Shrick serege elözönlötte az alagutakat. Tekka népe ellen nyers erőt alkalmaz-tak. Az őrhelyek legénységét azonnal lemé-szárolták, de néhány túlélő még riasztani tudta a törzset.
Tekka összeállított egy válogatott har-cosokból álló előőrsöt. Biztos volt benne, hogy ő, akinek a területén több fém van, jobb fegyvereivel és túlerejével hamarosan szétzilálja az ellenség szedett-vedett hor-dáját.
Amikor Tekka a derengő fényben csak néhány fémhegyű lándzsa csillanását látta Shrick népének fegyverei között, felnevetett.
– Ez a Bundátlan megőrült – mondta. – Ezzel a lándzsával fogom kioltani az életét! – rázta meg saját fegyverét. – Az anyja adta nekem rég, sok táplálkozással ezelőtt.
– Wesel is itt van?...
– Talán, fiam. Megígérem, hogy mege-heted a szívét.
Aztán lecsapott Shrick. Üvöltő hordája ellepte a széles alagutat. Tekka lándzsá-sai magabiztosan vártak, hisz tudták, az ellenség fegyverei csak egyetlen döfésre alkalmasak, ami szinte biztosan nem lesz halálos.
Tekka a homlokát ráncolva próbálta megbecsülni a támadók létszámát. Az új
népben nem lehet túl sok hím. Nem lehet... aztán lecsapott az áradat.
A járatot egy pillanat alatt betöltötte a csata forgataga. Nem becsületes, egy-az-egy ellen vívott kézitusák rendszere volt ez, mint a nép dicsőséges, múltbéli csa-tái. Tekka egyre növekvő rémülettel jött rá, hogy az ellenség lándzsái éppolyan jól kitartanak a csatában, mint saját seregé-nek fémhegyű fegyverei, amikből azonban sokkal kevesebb volt.
A támadók lassan, de egyre élénkülő lendülettel nyomultak előre, erőt merítve a mögöttük tornyosuló hullák látványából. Tekka és utolsó testőrei, levegőért kapkod-va, izzadságban és vérben fürödve egyre hátrébb és hátrébb szorultak.
Amikor az új nép egyik tagját lefegy-verezték, az hátrahúzódott a frontvonal mögé, és mintegy varázsütésre egy kipi-hent harcos jelent meg a helyén.
Aztán...
– A nőket is csatába küldi! – kiabálta Trillo. – Hiszen ez...
De Tekka nem válaszolt. Az életéért küz-dött egy négykarú szörnnyel. Mind a négy kar egy-egy lándzsát tartott, és minden lándzsa hegyéről vér csöpögött. Hosszú szívdobbanásokon keresztül hárította a má-sik szúrásait, de aztán idegei felmondták a szolgálatot. Felrikoltott, és hátat fordított az ellenségnek. Ez volt az utolsó tette életében.
Tekka törzsének maradék haderejét a Gyűlés Helyének egyik falához szorították. Az új nép serege félkörben nyomult köré-jük. A szemben állók hangosan vicsorog-tak egymásra. Trillo és alig fél tucat őre tudta, hogy nem lesz lehetőségük megadni magukat. Csak annyit tehetnek, hogy nem adják olcsón az életüket.
Így hát várták a végzetüket, próbálták összegyűjteni erejük utolsó maradékát, és
22 Az Óriásölő
Xxx
nagy kortyokban szívták az utolsó friss levegőt, amit életükben még ízlelhettek. A támadók fala mögül sikítást és kiabálást hallottak, amint az ellenség lemészárolta a barlangokban megbújt nőstényeket és gye-rekeket. Nem tudhatták, hogy Shrick pa-rancsa szerint a legtöbb nőstényt életben hagyták. Azt remélte, hogy gyarapítani fogják az új népet.
Aztán megérkezett maga Shrick; könyö-kével tört utat magának a seregében. Sima, meztelen teste sértetlen volt, leszámítva a Nagy Agyarral vívott tusájából eredő ré-gebbi sebeket. Vele volt Wesel is; sima bun-dája tökéletesen rendezettnek tűnt. Trillo Nagyfülűt is észrevette; ő láthatóan részt vett a harcban. Számos harcos kísérte őket, mind friss és kipihent volt.
– Megölni őket! – parancsolta Shrick. – Várjatok! – Wesel hangja nem tűrt el-lentmondást. – Trillo az enyém.
Wesel rámutatott Trillóra, a válogatott harcosok pedig felemelték a lándzsájukat. A fegyverek furcsán vékonynak és köny-nyűnek tűntek; túl törékenynek a komoly harchoz. A komolytalannak látszó lán-dzsák látványára enyhe remény támadt az utolsó védőkben.
– Most!
Trillo és megmaradt testőrei felkészül-tek az utolsó rohamra. Ám az elmaradt. Ehelyett hegyes, vékony lándzsák repültek feléjük halálos pontossággal, és a Gyűlés Helyének puha, szivacsos falához szegez-ték őket.
Trillo, akit megkíméltek a végső mé-szárlásban, tágra nyílt, rémült szem-mel nézett körül. Felüvöltött, és a nevető Wesel felé vetette magát. Azonban az új nép szoros sorfala visszaszorította. Trillo már csak Shrick gyűlöletes alakját látta, és utánavetette magát. Azonban az új nép
harcosai teljesen körülvették, erős kötele-ikkel összefogták kezét-lábát, lándzsáját pedig elragadták, mielőtt bárkit megsebez-hetett volna.
Aztán a fogoly ismét meglátta a nős-tényt, aki azelőtt a párja volt.
Wesel szégyentelenül ölelte át Shricket. – Bundátlan, társam – mondta. – Egy-szer ennek az asszonya voltam. Nyúzd le az irháját, és takard be vele sima testedet! – Majd Nagyfülűhöz fordult: – Tudod a dolgod!
Nagyfülű vigyorogva vette fel a lándzsa-hegyet, ami leesett a nyeléről. A vigyor akkor sem tűnt el az arcáról, amikor mun-kához látott. Trillo nyöszörögni kezdett, aztán üvölteni. Shricken émelygés lett úrrá.
– Állj! – mondta. – Még nem halt meg. Először...
– Mit számít? – Wesel sóvárogva nézte Trillót, kis, rózsaszín nyelvével pedig meg-nyalta a szája szélét. Nagyfülű megállt, de aztán Wesel intésére folytatta.
– Mit számít? – kérdezte Wesel ismét. Sterret törzsére ugyanaz a sors várt, mint Tekkáéra, és mint az összes kisebb-nagyobb törzsre, akik laza szövetségben álltak velük.
Azonban a Sterrettel vívott összecsa-pásban Shrick majdnem otthagyta a fogát. A ravasz vén Sterret törzséhez eljutott né-hány túlélő Tekka seregéből. A legtöbbjü-ket a határőrök azonnal lemészárolták, de egy-kettőnek sikerült meggyőznie az őrö-ket, hogy jövetelük nagy fontossággal bír.
Sterret kihallgatta a túszokat.
Elrendelte, hogy etessék meg őket, és kezeljék törzsbéliként, mert tudta, hogy minden harcosra szüksége lesz, akit csak fel tud hajtani.
Hosszan gondolkodott a szavaikon, az-tán fiatal törzsbéliek tucatjait küldte az
23
GALAKTIKA
Az Óriásölő
2017. június
Élettelen Élet Helyéhez. Az sem érdekelte, hogy az Óriások felfedezik-e a harcosokat. Az Óriások talán megtámadják őket, talán nem – de arról már meggyőződött, hogy méretükhöz képest az Óriások se túl oko-sak, se túl veszélyesek nem voltak. Jelenleg pedig sokkal kisebb veszélyt jelentettek, mint Shrick, aki már ki is kiáltotta magát az Idekint urának.
Úgyhogy Sterret folyamatosan gyűjtötte a fémforgácsot, fegyverkovácsai pedig éjt nappallá téve dolgoztak, hogy a Határvonal anyagaiból fegyvereket gyártsanak. Ráadá-sul ők sem voltak híján az ötleteknek.
Néhány szilánkot nem lehetett használ-ni lándzsahegyként, mert tompa, durva és formátlan volt. De ha egy rúd végére kötöz-ték, csontrepesztő ütést lehetett vele mérni az ellenség fejére. Erről Sterret meg is bi-zonyosodott, miután elvégzett néhány kí-sérletet a törzs öreg és haszontalan tagjain. Sterretben nagy tapasztalat összpon-tosult, de még nem nélkülözte a fiatalos lendületet sem. A legtöbb idejét a stratégia kérdéseivel töltötte. Tekka országának fő alagútjában a nőstények nekiláttak a sziva-csos fal lebontásának, és az anyagot szépen elrendezve egy olyan alagútba pakolták, amit alig használtak.
Végül Sterret felderítői jelentették, hogy Shrick seregei mozgásba lendültek. Shrick, katonai erejének tudatában nemtörődöm-mé vált, és a frontális támadáson kívül minden lehetőséget megvetett. Talán felfi-gyelhetett volna arra, hogy az Odabentről érkező fényt áteresztő nyílásokat mind le-zárták, és a fő alagút, amelyben előrenyo-mult, teljes sötétbe burkolózott.
Ez azonban alig lassította az előre-nyomulását. A vele szemben felsorakozó válogatott lándzsások is a hagyományos harcmodorban vívtak, így ezeket lassan és
biztosan visszaszorította. Mindkét oldal a szaglására és hallására hagyatkozott, és egyfajta különös megérzésre, amely a nép szinte minden tagjának sajátja volt. Az ilyen zárt terekben pedig bőven voltak sza-gok és zajok.
Nem Shrick vezette a csapatokat – ezt a dicsőséget megtartotta Nagyfülűnek, a tábornokának. Ha csak rajta múlt vol-na, a csata első vonalában harcolt volvol-na, de Wesel meggyőzte, hogy a vezér sokkal fontosabb, mint egy egyszerű lándzsahor-dozó, és hogy meg kell őt védeni a szük-ségtelen kockázattól. Shrick belenyugodott ebbe; nem is bánta túlságosan.
Az őreivel és Wesellel az oldalán éles hallásával követte a csata folyását. Nagyon meglepődött az ellenség számáról szóló jelentéseken, de feltételezte, hogy Sterret csak az időt húzza, és a Gyűlés Helyén akar szembeszállni vele. Elbizakodottságában fel sem merült benne, hogy rajta kívül má-sok is képesek lehetnek fejlesztésekre.
Hirtelen Wesel ragadta meg a karját. – Shrick! Veszély! Oldalról!
– Oldalról? De...
Éles kiáltást hallott, aztán az alagút fa-lának egy nagy szakasza megnyílt és be-esett a járatba. A szivacsos anyag vékony lapokban borította el a padlót, és testőrei minduntalan belebotlottak. Aztán a hirte-len támadt nyíláson védők özönlötték el az alagutat; maga Sterret vezette őket. A de-rekuknál egymáshoz voltak kötözve, mert a teljes sötétségben vívott csatában egy egységként kellett mozogniuk. Ha külön-külön támadtak volna, könnyen áldozatul esnek Shrick túlerőben lévő harcosainak.
Eddig a falban rejtőztek lándzsáikkal és buzogányaikkal, és csak arra vártak, hogy a sereg odaérjen. Shrick már az első rohamban meghalt volna, ha nem
24 Az Óriásölő
Xxx
te volna magára Trillo lenyúzott bőrét. A már kiszáradt, de még mindig bűzölgő bőr mentette meg az életét. Sterret lán-dzsája még így is átütötte a bőrpáncélt, és súlyosan megsebezte Shricket, akinek így menekülnie kellett a csatából. Elöl Nagyfülű is elvesztette a csata irányí-tását. Újabb és újabb csapatok jöttek az alagútból, ő pedig nem mert visszavonul-ni a törzsfőnökéhez. Sterret buzogányai hatékonynak bizonyultak. A nép a lán-dzsákhoz már hozzászokott, de a csonttö-rő csapások végtelenül rémisztőek voltak számukra.
Végül Wesel mentette meg a csatát. Magával hozta a kis, forró fényt. Az volt a szándéka, hogy kipróbálja a hatását a hadjáratban ejtett csekély számú foglyon – jóval okosabb volt annál, hogy az új nép tagjain kísérletezzen; még akkor sem, ha némelyikük kihívta maga ellen az ő vagy társa haragját.
Most elszántan megnyomta a kis fényen lévő gombot.
Hirtelen az egész csata képe megválto-zott. Mindenhonnan rémült kiáltások hal-latszottak.
– Vissza! – kiáltotta Wesel. – Vissza! Hagyjatok szabad teret!
Az új nép serege kettévált.
Sterret falanxa megpróbálta követni őket, hogy a többé-kevésbé rendezett visz-szavonulást fejvesztett meneküléssé vál-toztassák. Azonban a kötelek, amelyek eddig jó szolgálatot tettek, most halálos csapdának bizonyultak. Néhányan meg-próbálták üldözőbe venni azokat, akik a Gyűlés Helye felé tartottak, mások azokat üldözték, akik a saját területük felé vonul-tak vissza. A vadul vicsorgó Sterret, akinek tucatnyi könnyebb sebéből vér patakzott, végül nagyjából rendezte serege sorait.
Megkísérelt rohamot vezetni oda, ahol Wesel állt, a kis forró fénnyel a kezében, nőstény testőreinek gyűrűjében.
Azonban a kezdetben ravasz ötletnek tűnő kötelek keresztülhúzták a számítását. A hullák halmai akadályozták a gyors elő-renyomulást, és szinte egyik harcosának se jutott eszébe, hogy elvágja a köteléket.
Shrick lándzsadobói pedig most elő-rejöttek, és egyenként az alagút falához szegezték Sterret katonáit. Nem mind halt meg azonnal; néhányan a földön fekve nyöszörögtek, és hadonászva próbálták vé-deni magukat a lándzsáktól.
Köztük volt Sterret is.
Shrick lándzsával a kezében előlépett, hogy megadja neki a kegyelemdöfést. Az öreg főnök vérben forgó szemmel bámult rá, aztán felkiáltott:
– Weena csupasz fia!
Ironikus módon saját lándzsája met-szette el a torkát – a fegyver, ami előtte Weenáé és Tekkáé volt.
(folytatjuk) Hidy Mátyás fordítása
1912-ben született Angliában. Iskolái elvég-zése után a kereskedelmi hajózásban he-lyezkedett el, és ezzel párhuzamosan írni kezdett. Első elbeszélése John W. Campbell Astoundingjában jelent meg 1944-ben. 1956-ban Ausztráliába emigrált, ahol mindkét mun-káját tovább folytatta. Írásaihoz is gyakran választott tengerészeti témákat, ugyanakkor a csillagközi kalandok is vonzották. Az 50-es évek végétől több mint két évtizeden át írta leghosszabb sorozatát, a közel 30 kötet-re rúgó Rim Worldöt, amely hősének, John Grimesnak egész életét végigkíséri. A szerző 1984-ben hunyt el.
A. Bertram CHANDLER
