HADAK ÚTJÁN XX.
HADAK ÚTJÁN XX.
Népvándorláskor Fiatal Kutatóinak
XX. Összejövetelének
konferenciakötete
Budapest–Szigethalom,
2010. október 28–30.
Assembly of Young Scholars
on the Migration Period XX,
Budapest–Szigethalom,
28th–30th October 2010
Budapest, 2012
1.
Szentes
1990. szeptember 24–26.
2. Nyíregyháza
1991. szeptember 23–25.
3. Sátoraljaújhely
1992. szeptember 7–9.
4.
Visegrád
1993. szeptember 20–22.
5. Szenna
1994. szeptember 27–29.
6.
Velem
1995. szeptember 18–20.
7. Pécs
1996. szeptember 27–29.
8.
Veszprém 1997. november 28–30.
9. Eger
1998. szeptember 18–20.
10. Szeged–Domaszék
1999. szeptember 27–30.
11. Székesfehérvár
2000. szeptember 22–24.
12. Simontornya 2001. szeptember 3–5.
13. Gyula 2002. szeptember 17–19.
14. Keszthely
2003. szeptember 23–25.
15.
Várgesztes
2004. október 4–6.
16. Nagykovácsi 2005. szeptember 26–28.
17.
Nagyvárad
2006. szeptember 8–10.
18. Kecskemét 2007. október
24–26.
19.
Győr
2008. október
20–22.
20.
Budapest–Szigethalom 2010. október 28–30.
a kezdetektől:
0 5 25 75 95 100 0 5 25 75 95 100HADAK ÚTJÁN XX.
Népvándorláskor Fiatal Kutatóinak XX. Összejövetelének konferenciakötete Assembly of Young Scholars on the Migration Period XX
HADAK ÚTJÁN XX.
Népvándorláskor Fiatal Kutatóinak XX. Összejövetelének konferenciakötete Budapest–Szigethalom, 2010. október 28–30.
Assembly of Young Scholars on the Migration Period XX, Budapest-Szigethalom, 28th–30th October 2010
Szerkesztõ / Edited by: Petkes Zsolt
Kiadja / Published by:
Magyar Nemzeti Múzeum, Nemzeti Örökségvédelmi Központ National Heritage Protection Centre of the Hungarian National Museum
Az angol szövegek fordítója / English summaries by: Sárosi Edit Kivéve: 25–26., 41–42., 59., 325–326. oldal – a szerzõk fordításai Except: pages 25–26., 41–42., 59., 325–326. – translated by the authors
A kötet megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap támogatta
This volume was published with the financial support of the National Cultural Found
Budapest, 2012
A tanulmányok lektorai / The articles were revised by: Balogh Csilla Csiky Gergely Csörsz Rumen István Éry Kinga Feld István Hatházi Gábor Henszelmann Imre Hoppál Mihály Istvánovits Eszter Kiss Gábor Kovács László Makk Ferenc Molnár Erika Redõ Ferenc Ritoók Ágnes Tomka Péter Torbágyi Melinda Török Béla Vaday Andrea Vida Tivadar
A címlapon: Rakamaz, Túróczi-parti korong (JAM 64.875.7.) Front cover illustration: Breast-disc from Rakamaz, Túróczi-part
ISBN 978-963-88584-7-4
Kiadja a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Örökségvédelmi Központja
Published by the National Heritage Protection Centre of the Hungarian National Museum Felelõs kiadó / Editorial responsibility: Dr. Csorba László
Nyomdai elõkészítés / Word processing, desktop editing and lay out: Heritage Consulting Kft. Nyomás és kötés / Printed and bound in Hungary by: ???????
Példányszám: 500 db, terjedelem: 26,625 A/4 ív / Circulation 500 copies, 26,625 A/4 pages
Nyomás és kötés / Printed and bound in Hungary by: Print Production Kft. Példányszám: 500 db, terjedelem: 25,5 A/4 ív / Circulation 500 copies, 25,5 A/4 pages
KISS GÁBOR, LÕRINCZY GÁBOR, VIDATIVADAR:
EMLÉKRÖGEINK A KEZDETEKRÕL
OUR REMINISCENCES ABOUT THE BEGINNINGS . . . 9
PÁSZTÓKAI-SZEÕKEJUDIT:
VASBÓL KÉSZÜLT SZÖVÕESZKÖZÖK ÉS TEXTILMÛVESSÉG A4. SZÁZADI DUNÁNTÚLON
IRONWEAVINGTOOLS AND TEXTILEPRODUCTION
IN TRANSDANUBIA DURING THE FOURTH CENTURYAD . . . 15
PROHÁSZKAPÉTER:
KÉSÕRÓMAI SOLIDUSLELETEKTITELRÕL
LATE ROMAN SOLIDUS FINDS FROM TITEL . . . 27
MASEKZSÓFIA:
KORA NÉPVÁNDORLÁS KORI TELEPÜLÉSEK KUTATÁSA
RÁKÓCZIFALVA–BAGI-FÖLDEK5.–8.–8A. LELÕHELYEK TERÜLETÉN
SETTLEMENTS SURVEYS FROM THE EARLY PHASE OF THE MIGRATION PERIOD AT
RÁKÓCZIFALVA–BAGI FÖLDEK (SITES 5.-8.-8A) . . . 43
HAJDU TAMÁS, MARCSIKANTÓNIA:
KÉSÕ SZARMATA/HUNKORI GÖDÖR EMBERTANI LELETEINEK VIZSGÁLATA
TISZABURA-PUSZTATASKONYI. 3. LELÕHELYRÕL
THE STUDY OF LATE SARMATIAN/HUNNIC PERIOD ANTHROPOLOGICAL FINDS OF THE PIT FROM
TISZABURA-PUSZTATASKONY, SITE NRI. 3. . . . 61
TÓTHGÁBOR, PUSKÁS TAMÁS, BÕTSCH ENIKÕ:
85-ÖS SZÁMÚ FÕÚT ENESE ELKERÜLÕ SZAKASZ RÉGÉSZETI LELÕHELYEINEK
EMBERTANI ANYAGA
ANTHROPOLOGICAL MATERIAL FROM THE ARCHAEOLOGICAL RESCUE EXCAVATIONS
AT THE PROPOSED BYPASS OF THEM85 HIGHWAY ATENESE . . . 71
HULLÁM DÉNES:
A PRZEWORSK-KULTÚRA HAMVASZTÁSOS TEMETKEZÉSEINEK IDÕRENDI VIZSGÁLATA
AKÁRPÁT-MEDENCE ÉSZAKKELETI RÉSZÉN
THE CHRONOLOGY OF THE PRZEWORSKCULTURE’S CREMATION BURIALS
IN THE NORTH-EASTERN PART OF THE CARPATHIAN BASIN . . . 83
TÓTHANDRÁS:
RÚNAFELIRATOS TÁRGYAK MAGYARORSZÁGRÓL.
PÉLDÁK A RÚNAJELEK SZAKRÁLIS-MÁGIKUS HASZNÁLATÁRA
RUNIC ARTEFACTS FROM HUNGARY.
EXAMPLES ON THE MAGICAL USAGE OF THE RUNIC SCRIPT . . . 97
CSIKY GERGELY, PHD:
FEGYVERZET ÉS TÁRSADALOM AZ AVAR RÉGÉSZET TÜKRÉBEN –
A DUNÁNTÚLI GERMÁN KONTINUITÁS KÉRDÉSE
THE QUESTION OF GERMAN CONTINUITY INTRANSDANUBIA:
THE CONFESSION OF WEAPON COMBINATIONS . . . 109
SZÜCSI FRIGYES:
AKORA- ÉS KÖZÉP AVAR KORI BALTÁK ÉS FOKOSOK
AXES AND HAMMER AXES IN THE EARLY ANDMIDDLE AVAR PERIOD . . . 121
A .
AREKONSTRUKCIÓ SZEREPE EGY RÉGÉSZETI LELET ÚJABB SZEMPONTÚ VIZSGÁLATÁBAN.
PROPOSAL FOR A NEW RECONSTRUCTION OF THEAVAR BREASTPLATE ARMOUR
FROM KUNSZENTMÁRTON: THE ROLE OF RECONSTRUCTION IN THE INTERPRETATION OF AN
ARCHAEOLOGICAL FIND . . . 139
SZALONTAI CSABA:
ISMÉT AZ AVAR KORI LEPRÁRÓL
AGAIN, ABOUT THE LEPROSY IN THE AVAR PERIOD . . . 149
CSUTHYANDRÁS:
AKÉSÕ AVAR KORI FÜLES LÓSZERSZÁMVERETEK
LATE AVAR CAST LOOPED HORSE HARNESS MOUNTS . . . 163
KATONA-KISSATILLA:
AZ OGUZ ÉS A KARLUK TÖRZSEK SZÁLLÁSVÁLTÁSA AVIII. SZÁZADBAN
THE MIGRATION OF THE OGHUZ AND KARLUK TRIBES IN THE EIGHTH CENTURY . . . 187
SZABADOSGYÖRGY:
ÁLLAMSZERVEZÉSI MODELL ADEADMINISTRANDO IMPERIO SZÖVEGÉBEN
THE MODEL FOR ESTABLISHING THE STATE
IN THE TEXT OF THE DEADMINISTRANDO IMPERIO . . . 195
LANGÓPÉTER:
ACSÚCSBAN ÖSSZEFUTÓ, BELSÕ ÍVVEL ÉS ÁTTÖRT LAPPAL RENDELKEZÕ,
FÉLHOLD ALAKÚ FÜLBEVALÓK ELTERJEDÉSE ÉS KLASSZIFIKÁCIÓJA
KÖZÉP- ÉS KELET-EURÓPA10–11. SZÁZADI LELETANYAGA ALAPJÁN
THE SPREAD AND CLASSIFICATION OF PEAK TERMINATED CRESCENT SHAPED EARRINGS WITH
INNER BEND AND OPENWORK PLATE IN THEEASTERN EUROPEAN
ARCHAEOLOGICAL MATERIAL . . . 205
TAKÁCS MIKLÓS:
AKORONGOLT, KORAIÁRPÁD-KORI CSERÉPBOGRÁCSOK FORMAI SAJÁTSÁGAIRÓL
ABOUT THE FORMAL CHARACTERISTICS OF THE ÁRPÁDIAN AGE
WHEEL-THROWN CLAY CAULDRONS . . . 229
MERVASZABINA:
A 10–11. SZÁZADI KERÁMIA KELTEZÉSÉNEK PROBLEMATIKÁJA EGY KISALFÖLDI ESETTANULMÁNY TÜKRÉBEN
THE DIFFICULTIES IN DATING THE TENTH–ELEVENTH CENTURY CERAMICS
IN THE LIGHT OF A CASE STUDY FROM THE KISALFÖLD REGION IN HUNGARY . . . 271
GÁLL ERWIN:
KRISZTIANIZÁCIÓ ÉS RÉGÉSZET.
A ERDÉLYI-MEDENCEI 11–13. SZÁZADI TEMPLOMKÖRÜLI TEMETÕK
KUTATÁSÁNAK STÁDIUMA.
CHRISTIANIZATION AND ARCHAEOLOGY.
THE RESEARCH OF ELEVENTH TO THIRTEENTH CENTURY CHURCHYARD CEMETERIES IN THE
TRANSYLVANIAN BASIN . . . 287
HORVÁTH ZOLTÁN, MINDSZENTYANDREA, TEREI GYÖRGY:
AZÁRPÁD-KORI KÁNA FALU OBJEKTUMAIBAN TALÁLT KÕZETTÍPUSOK
ÉS AZOK LEHETSÉGES SZÁRMAZÁSI HELYEI
BUILDING STONES OF THE MEDIEVAL VILLAGE OFKÁNA.
SIMONYIERIKA:
ADATOK A KÉSÕÁRPÁD-KORI FEHÉR KERÁMIA KIALAKULÁSÁHOZ
NEW DATA ON THE DEVELOPMENT OF THE LATE ÁRPÁDIANAGE WHITEWARE . . . 327
LEGENYEI-BODNÁR GÁBOR:
GONDOLATOKSZENT LÁSZLÓ KIRÁLY LEGVITATOTTABB LEGENDÁJÁRÓL
SOME THOUGHTS ABOUT THE MOST DEBATED LEGEND OF KING SAINTLADISLAUS I . . . 345
SUDÁR BALÁZS:
„DOBOT DOBOLTATNI…” – EGY RÉGI MAGYAR HANGSZER NYOMÁBAN
„HAVE THE DRUM BEATEN…”
TRACKING BACK AN OLD HUNGARIAN INSTRUMENT . . . 355
VÉNINGER PÉTER:
SOVÁNYÍTÓ ANYAGOK ERÕSSÉGÉNEK MÉRÉSE.
AZ AGYAG KÉPLÉKENYSÉGE ÉS A FORMÁZÁSI ELJÁRÁSOK KÖZÖTTI
ÖSSZEFÜGGÉSEK VIZSGÁLATA
THE MEASUREMENT OF TEMPERING AGENTS . . . 375
THIELE ÁDÁM:
AKORA KÖZÉPKORI VASELÕÁLLÍTÁS TECHNOLÓGIÁJA
AX. SZÁZADI FAJSZI-TÍPUSÚ BUCAKEMENCÉBEN ELVÉGZETT
PRÓBAKOHÓSÍTÁSOK TÜKRÉBEN
FROM ORE TO IRON PRODUCTS– THE TECHNOLOGICAL AND ARCHAEOMETRICAL ASPECTS OF
1989 májusában együtt ültünk a Tolna megyei Tengelicen a szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum és a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézete által szervezett nemzetközi kon-ferencián és hallgattuk az elõadásokat, amelyeket a korai középkor kutatásának hazai és számunkra eddig csupán a szakirodalomból ismert nem-zetközi, vezetõ személyiségei tartottak (ld. WMMÉ 15, 1990). A fehér asztal mellett ülve fogalmazó-dott meg bennünk, hogy sok fiatal hiányzik innen. A park fái között tartott reggeli séta közben vetõdött fel bennünk elõször: nekünk is rendezni kellene egy konferenciát a szárnyaikat bontogató, néha még botladozó fiatal népvándoros kollégák részvételével. A második napi ebéd közben körvo-nalazódott, majd fogalmazódtak meg bennünk a részvételi feltételek: 40 év alatti kollégákat hívunk meg és a résztvevõknek kötelezõ elõadást tartania. Az elõbbit az indokolta, hogy a diákköri konferen-ciák után szükségesnek látszott egy átmeneti meg-nyilvánulási lehetõséget szervezni a fiatal, végzett régészeknek, az utóbbit pedig, hogy az volt a ta-pasztalatunk, csak az veszi komolyan a konferen-ciát, aki készül is rá. Szó szót követett és felmerül-tek a konkrét kérdések is: ki, hol, mikor szervezi meg az összejövetelt, melyik lesz a fogadó intéz-mény, és meg lehet-e majd jelentetni az elõadások szövegeit egy kötetben, valamint kit kérjünk fel levezetõ elnöknek, az esetleges vadhajtások gyomlálójának. Emlékeink szerint az utolsó prob-lémát maga az illetõ oldotta fel. Az ebédlõ egyik sarkából felhangzott Tomka Péter harsány kaca-gása. Egymásra néztük, és ugyanarra gondoltunk: A Tomkát! És ezzel meg is voltunk.
A tervezett konferencia megszervezését egyelõre nyitva hagytuk. Lõrinczy Gábor vállalta, hogy tájékozódik igazgatójánál, Trogmayer Ottónál a lehetõségekrõl, keretekrõl, stb. Az örökifjú szegedi múzeumigazgató az elsõ szóra teljes támogatásáról biztosított bennünket. A helyszín szinte magától adó-dott, hiszen a meghívottak között is szereplõ, ugyancsak örök fiatal Vörös Gabriella szentesi múzeumigazgató is azonnal mellénk állt és elvállal-ta a házigazda szerepét. A konferenciának a kissé romantikusan hangzó „Hadak útján” címet válasz-tottuk, s õsz lett mire a meghívó is elkészült. Közös
elképzelés alapján Kiss Gábor a konferenciának saját levélpapírt tervezett és bátran ráírta a fejlécre: I. Ki hitte volna akkor, hogy egyszer lesz XX. kon-ferencia is?
Szentesen, a múzeumban könnyû volt megszervezni az elõadásokat (amelyek reggeltõl késõ estig tartot-tak), a szállást a szomszédos kempingben, és ugyanott, illetve magában a múzeumban az ét-kezést. (Ez utóbbiakra sokszor magunk készítettük el a hagymás-zsíros szendvicseket, kísérve azokat finom alföldi borokkal.)
Az ötlettõl a megvalósulásig alig telt el 16 hónap, és 1990-ben a késõ szeptemberi meleg, napfényes napokon Szentesen a disciplinák közötti jobb kap-csolatra törekedve – a népvándorlás és római koros régészek mellett – fiatal történészek, egy nyelvész és egy mûvészettörténész, továbbá antropológusok, archaezoológusok, néprajzosok is megjelentek. A szentesi közös lét kitûnõ hangulatú és lelkesítõ volt. Vörös Gabriella mellett sokat tett ezért Rózsa Gábor mérnök–muzeológus is, aki a konferencia egyszemélyi mindenesének szerepét töltötte be. Már a konferencia elõtt és azt követõen is számtalan kolléga fogalmazta meg ellenérzését, ellenvetését a találkozóval kapcsolatban, elsõsorban a kor szerinti diszkriminációt kifogásolták. Akkor õk nem ismer-ték fel milyen hiányérzet késztetett bennünket, pályakezdõket e konferencia megszervezésére. Mi akkor úgy éreztük, hogy egy statikus világban élünk, a tudomány szervezete pedig számunkra túl merev, túlságosan központosított és hiányoznak az egyen-rangú, egymással is vitázni képes tudományos mûhelyek. 1989–90-t írtunk, amikor a háttérben zajló belpolitikai változások, a kulturális élet átala-kulása elhozta a lehetõségek váratlan kiszélesedését, a tudományos szabadság kiteljesedését. Ekkor már nem kellett engedélyek sorozatát begyûjteni. A körülöttünk zajló hatalmas változások ránk is fel-szabadítóan hatottak. A szentesi konferencián a fiatal népvándorláskoros kutatók új nemzedéke mutatko-zott be. Kezdeményezésünk életképesnek bizonyult és a következõ generációk maguk képére formálva vitték tovább az alapötletet. De Hajdú Zsigát, aki õskoros létére elõadással vett részt a szentesi konfe-rencián, már akkor is, és utána évekig próbáltuk rábeszélni arra, hogy szervezzenek hasonló konfe-EMLÉKRÖGEINK A KEZDETEKRÕL
dezték a Fiatal Õskoros Kutatók I. összejövetelét (ld. Ì Ï Ì Ï Ó I. Debrecen 1997). De közben – a példánkon felbuzdulva – szervezték meg a fiatal néprajzkutatók országos konferenciáját Makón (ld. A Makói Múzeum Füzetei 75 (1993), majd 2006-ban Gyõrben a fiatal római korosok (Firkák I. Fiatal római koros kutatók I. konferenciakötete. Gyõr 2007) és 2009-ben Visegrádon a fiatal középkoros régészek konferenciájára is sor került. A népvándor-láskoros konferencia folytatása is biztosítva lett, Istvánovits Eszter vállalta, hogy egy év múlva, 1991-ben a nyíregyházi Jósa András Múzeum ad otthont a résztvevõknek.
A szentesi konferencia megszervezése mellett a kéziratok megszerzése sem volt kis feladat. Ezt is Lõrinczy Gábor vállalta el, és a Trogmayer Ottó által biztosított kereteken belül a kötetet is õ szerkesz-tette. Felmerült azonban a kérdés, hogy lektorálja-e valaki, és vajon ki? Végül is arra gondoltunk, hogy a tanulmányokat a nagy tekintélyû Bóna Istvánnak mutatjuk meg. Sokunk elsõ kéziratát Vida Tivadar vitte el a pesti egyetem Régészeti Tanszékére, amely akkor még a Duna parton, a mai Piarista Gimnázium épületében volt. Bóna professzor elismerõen lapozta át a terjedelmes kéziratköteget, rögtön felismerve és méltatva az új közléseket és az új tudományos ered-ményeket. Ám lektorálást egy rá jellemzõ hamiskás mosollyal hárította el: „Ma Magyarországon teljes a tudományos szabadság, írásáért mindenki maga felel!” Ezek után, 1991-ben mindenki kézbe vehette
És azóta kisebb-nagyobb zökkenõkkel, változat-lanul sor kerül a fiatal népvándorláskorosok évi összejövetelére. Az elmúlt 20 évben 20 helyszínen megrendezett konferenciák megtanították a kol-légákat a sokoldalú szervezésre (elõadások, tech-nikai háttér, szállás és étkezés biztosítása), a kézira-tok elkészítésére, megszerzésére és szerkesztésére. A szervezõk minden alkalommal törekedtek a kon-ferenciák szakmai színvonalának emelésére és a kötetek gyors megjelentetésére.
Közben persze a fiatal népvándorláskorosok újabb és újabb évfolyamai tûntek fel, s örömmel látjuk, hogy a legújabb nemzedék képviselõi is töretlen elszánással szervezik az éves találkozókat. Bátran állíthatjuk azonban, hogy a sorozat egyetlen állandó tényezõje, okos, megértõ és segítõkész szereplõje, mindannyiunk tanára, a lélekben és szellemében örök fiatal Tomka Péter, az örökös elnök. Isten éltesse! Hihetetlen, hogy már 70 éves!
Ad multos annos!
Budapest – Szeged – Szombathely, 2012. február 27.
Kiss Gábor Lõrinczy Gábor Vida Tivadar
In May 1989, we sat together at Tengelic, attending the international conference organized by the Ádám Béri Balogh Museum of Szekszárd and the Archaeological Institute of the Hungarian Academy of Sciences, and listened to the lectures in the field of early medieval studies, presented by the leading Hungarian and international experts, some of whom we knew only from scholarly literature before (see WMMÉ 15 (1990)).
Sitting beside the white table, we found out that many young scholars are missing from there. Then, during a morning walk among the trees in the gar-den, we formulated: we should organize a confer-ence on the Migration Period, involving those young scholars, who are faltering and taking their wings in that theme. On the second day, during lunch we drafted and later framed the terms of par-ticipation: we would invite colleagues under the age 40, and all participants were to present papers. Creating a transitional way of manifestation for young, graduate archaeologists after the undergrad-uate conferences seemed especially beneficial; besides, we agreed that participants would take this meeting more seriously if they were bound to pre-pare for that. One word led to another, and shortly some functional questions arose: who, where and when would organize the meeting, which institution would host it, and would it be possible to publish the texts of the lectures in one volume; and, espe-cially, who should be asked to chair, in order to con-trol the wildlings.
To the best of our recollection, this last debate was solved by the future president himself; namely, the laughter of Péter Tomka was heard from the other corner of the dining room. We looked at each other and had the same idea: Tomka! Further on, this problem was solved.
We left open the debates around the organization of the conference for a while. Gábor Lõrinczy took on inquiring his director, Ottó Trogmayer about the possibilities, frameworks etc. The forever young director assured us of his support from the very beginning. The site for the meeting soon became self-evident as well, since the ageless Gabriella Vörös, director of the Szentes Museum, who was also among the invited contributors, instantly sup-ported the idea, and offered her assistance as host.
We chose the romantic-sounding „On the route of armies” title to the conference, and autumn had arrived when the invitations were posted. Based on a joint idea, Gábor Kiss designed a letter-paper for the conference, and he bravely wrote on the head-ing: „I. Who could have believed that once there would be a conference XX?”
At Szentes, it was quite easy to organize the lectures into the museum (lasting from early morning till late evening), the accommodation into the neigh-bouring camping, and the food at the camp site, in addition in the museum itself. (Concerning food, we usually prepared bread with fat and onion, accom-panied by tasty wines from the Great Plain Region.) From idea to execution, scarcely sixteen months had gone, and at last, beside young archaeologists dealing with the Roman- and Migration Period, promoting the connections between the disciplines, historians, one linguist, an art historian, anthropol-ogists, archeozoolanthropol-ogists, and ethnographers appeared during the warm late September days at Szentes. The community life at Szentes was excel-lent and very inspiring. Beside Gabriella Vörös, this was owing to Gábor Rózsa, engineer-museolo-gist, who was a one-person manager of the confer-ence.
There were many colleagues remonstrating with the organizers about the conference prior and after the conference; their main objection was the discrimi-nation other periods from the meeting. At that time, we felt we were living in a static world, and for us the structure of science was much too rigid, over-centralized, lacking equal workshops capable of disputing. In 1989–1990, the changing frameworks of internal politics, the transformation of culture brought the sudden expanding of possibilities, the fullness of scientific freedom. From that time on, it was unnecessary to obtain a series of permissions. These huge transformations had liberating effects on us. At Szentes, a new generation of young schol-ars of the Migration Period was introduced. Our ini-tiative proved to be viable, and the next generations transmitted the original idea shaped to their needs. We have been trying to persuade Zsiga Hajdú for years, who, despite being involved in prehistoric archaeology, contributed a lecture to the Szentes conference, that a similar conference should be
organized for young scholars of prehistory. Seven years later, the First Meeting of Young Researchers of Prehistory (Ì Ï Ì Ï Ó I. Debrecen 1997) was held. Meanwhile, inspired by our success, the first conference of young ethnographers took place at Makó (see: A Makói Múzeum Füzetei 75 (1993)). Further on, in 2006, the first meeting of young archaeologists of the Roman Period was held at Gyõr, and at last, in 2009, at Visegrád, the young medievalists had their first conference.
The conference series on the Migration Period went on in 1991, as Eszter Istvánovits, took up hosting the meeting in the András Jósa Museum at Nyíregyháza.
Besides organizing the Szentes conference, the col-lection of draft papers was a difficult task.
The articles were edited into a volume by Gábor Lõrinczy too, in the framework defined by Ottó Trogmayer. Still, it was a question, whether the papers of the young archaeologists should be revised, since these papers were the first printed publication for many of us. At last, we decided to introduce the papers to the highly respected profes-sor, István Bóna. Many of our drafts were carried to the Archaeological Department of the university at Budapest, which, at that time was located on the bank of the Danube, in the today building of the Piarist Secondary School. Professor Bóna approv-ingly looked over the extensive manuscript, picking out and appreciating first publications and new scholarly results. However, he refused lecturing the material, saying with a mischievous smile that today in Hungary there was a total scholarly freedom, thus, everybody should bear all responsibility for
his paper. Not much later, in 1991, the forty studies were published. (MFMÉ 1984/85-2 (1991)). And further on, even if not without hitches, the meeting of the young archaeologists of the Migration Period is still being held annually. In the last twenty years the conferences held at twenty places had taught the colleagues the process of many-sided organization (giving the technical back-ground for the lectures, providing accommodation and food), the preparation, collection as well as edi-tion of the manuscripts. In all cases the organizers made every effort to publish the papers as soon as possible.
Of course, new and newer classes of Migration Period archaeologists appear, and we are glad to see that they are preparing the annual meetings with undiminished energy. However, we can firmly testi-fy that the one and only constant contributor of the series is the clever, tolerant, helpful teacher for all of us, the spiritually and mentally ageless Péter Tomka, our president for life. God bless him! It is incredible that he is 70!
Ad multos annos!
Budapest – Szeged – Szombathely, on February 27, 2012.
Gábor Kiss Gábor Lõrinczy Tivadar Vida
Bevezetés
Jelen dolgozat célja egy Pannoniából is jól ismert vas eszköz funkciójának meghatározása. A kérdé-ses szerszám 200-300 mm hosszú téglalap alakú, egyik hosszanti oldalán teljes egészében, centi-méterenként általában 1-2 rövid foggal csipkézett vas penge, amelynek másik hosszanti oldalán középen egy, a pengével derékszöget vagy tom-paszöget bezáró nyéltüske található. Rendszerint az utóbbi oldal mindkét sarkában egy-egy hullám-szerûen visszahajtott nyúlvány látható, amelyekrõl vasgyûrû csünghet (1. kép). Pannonia területérõl legalább 35 ilyen darabot ismerünk (Pásztókai-Szeõke 2011):
1. Bátaszék, 56. sír (Péterfi 1993, 57–58, VI. tábla 56.3);
2. Bátaszék, 102. sír (Péterfi 1993, XIV. tábla 102.8);
3. Balatonaliga (Henning 1987, Kat. Nr. 20); 4. Balatonaliga (Henning 1987, Kat. Nr. 20); 5. Baranya megye (Müller 1982, Kat. 2030); 6. Baranya megye (Müller 1982, Kat. 2031); 7. Budakalászi burgus (Dinnyés et al. 1986, 33. tábla 10);
8. Intercisai castrum (Henning 1987, Kat. Nr. 149);
9. Intercisai canabae (Müller 1982, Kat. 175); 10. Hajmáskér-Seghegy (Éri et al. 1969, 99, 18.tábla 14; Müller 1982, Kat. 275);
11. Hajmáskér-Seghegy (Müller 1982, Kat. 276; Henning 1987, Kat. Nr. 200);
12. Keszthely-Dobogó, 111. sír (Sági 1981, 75, Abb. 57. 22; Müller 1982, Kat. 366);
13. Keszthely-Fenékpuszta (Müller 1982, Kat. 464);
14. Keszthely-Fenékpuszta (Müller 1982, Kat. 465);
15. Keszthely-Fenékpuszta (Müller 1982, Kat. 466);
16. Keszthely-Fenékpuszta (Müller 1982, Kat. 467);
17. Keszthely-Fenékpuszta (Müller 1982, Kat. 468; Kuzsinszky 1920, 84–85. ábrán összesen még 16 darab látható);
18. Leányfalui burgus (Müller 1982, Kat. 511; Dinnyés et al. 1986, 116; Henning 1987, Kat. Nr. 274);
19. Leányfalui burgus (Müller 1982, Kat. 512; Dinnyés et al. 1986, 116; Henning 1987, Kat. Nr. 274);
20. Leányfalui burgus (Müller 1982, Kat. 513; Dinnyés et al. 1986, 116; Henning 1987, Kat. Nr. 274);
21. Leányfalui burgus (Dinnyés et al. 1986, 116); 22. Somogyszil, 67. sír (Burger 1979, 13, 37–8, Abb. 44, Taf. 12.3, Taf. 43);
23. Tolna megye (Henning 1987, Kat. Nr. 523); 24. Tác-Gorsium, I. épület (Thomas 1955, 130. Nr. 19, Taf. XXXIII.1; Thomas 1964, Taf. CCXIII; Müller 1982, Kat. 917; Henning 1987, Kat. Nr. 535);
25. Tác-Gorsium, I. épület (Thomas 1955, 130. Nr. 20, Taf. XXXIII.Tab. 2; Thomas 1964, Tab. CCXI-VASBÓL KÉSZÜLT SZÖVÕESZKÖZÖK ÉS TEXTILMÛVESSÉG
A 4. SZÁZADI DUNÁNTÚLON
PÁSZTÓKAI-SZEÕKEJUDIT
Gyõr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Igazgatósága 9022-Gyõr, Széchenyi tér 5.
pszeoke23@yahoo.com
1. kép Fogazott szálleverõ, Keszthely-Fenékpuszta ltsz. 58.21.14
Fig. 1. Toothed iron weft-beater, Keszthely-Fenékpuszta Inv.nr. 58.21.14
26. Tác-Gorsium, 140/780. szektor (Fitz-Bánki 1974, 209. vasak 1. és 20. ábra 1.; Müller 1982, Kat. 919; Henning 1987, Kat. Nr. 535);
27. Tác-Gorsium, 185/815. szektor (Müller 1982, Kat. 920; Henning 1987, Kat. Nr. 535);
28. Tác-Gorsium, Margittelepi temetõ 216. sír; 29. Veszprém-Ranolder utca (Müller 1982, Kat. 1683);
30. Veszprém megye (Müller 1982, Kat. 2028); 31. Veszprém megye (Müller 1982, Kat. 2029); 32. Tatabánya-Felsõ-Rét-föld (László 2011 Kat. 2, I. tábla 2); 33. Visegrád-Gizellamajor (Gróf és Gróh 1991, 89; Gróf 1992, 130); 34. Alsóheténypuszta; 35. Alsóheténypuszta.
Pannoniában már a Kr.u. 2–3. század folyamán is használatban lehettek, azonban a 4. századtól kez-dõdõen nincs kétség alkalmazásuk felõl. Eddig nem ismertek Pannonia városi településeirõl: néhányan 2–4. századra keltezhetõ villagazdaságok területérõl (Kat. 3–4; 10–11), mások 4. században épült belsõ erõdök (Kat. 13–17; 34–35), valamint Tác-Fövenypuszta 4. századi településérõl (Kat. 24–27) származnak, továbbiak egyéb katonai létesít-mények, így erõdök (Kat, 33), õrtornyok (Kat. 7; 18–21), táborok (Kat. 8), valamint tábor körüli településekrõl (Kat. 9) is ismertek. 4. századi vidéki temetõkbõl további négy (Kat. 1–2; 12 és 22), egy pedig a tác-fövenypusztai 4. századi erõdített település temetõjébõl származik (Kat. 28). Mezõ-gazdasági és kézmûves szerszámokkal együtt is kerültek elrejtésre (Kat. 32, valamint Kuzsinszky 1920, 84–85. ábra).
Pannnonián kívül is szórványosan már a Kr.u. 2. század folyamán elõfordul, de a többség Kr.u. 3–7. századra keltezhetõ (Müller 1982; Henning 1987; Gaitzsch 2005). Elterjedési területe elsõsorban a Balkán-félsziget, de ismert Itália (Gaitzsch 1980, 362, Kat. Nr. 177–180, Taf. 37. 177–180; Rich – Chéruel 1859, 224 (Dens), 394 (Marra)), a mai Franciaország (Champion 1916, XIV. t.16852; Müller 1982; Marichal 2000, Cat. n°93-100), valamint Kis-Ázsia (Gaitzsch 2005, 129, Taf. 215. STR2) területérõl is. Néhány formai azonosságot mutató példány ennél késõbbre keltezhetõ (Nikitin 1971; Kirpicsnikov 1973, 1986).
Funkció: állatvakaró?
Sági Károly volt az elsõ, aki nemcsak formai analógiák után kutatva próbálta a fenti fogazott
lembe vette. Érvelésének középpontjában két olyan Kr.u. 4. századra keltezhetõ nõi sír került, melyek-ben a fogazott vaseszköz textilmûvességmelyek-ben hasz-nált szerszámokkal együtt került elõ: egyik esetben egy orsógombbal, míg mindkét esetben egy hosszú, egyik végén hegyben végzõdõ kerek keresztmet-szetû vas tárggyal (Kat. 12 és 22). Az orsógomb tex-tilkészítésben betöltött szerepe nem kérdéses. Véleménye szerint a fenti vas pálcák guzsalyként, míg a fogazott vas eszköz takácsfésûként azono-síthatóak (Sági 1973, 293 és 1981). Elképzelései nem találtak szélesebb körû szakmai elfogadásra, hiszen érvelésének felépítményét maga Sági aknáz-ta alá egy szerencsétlenül kiválasztott, és fordítva elhelyezett illusztrációval: míg érvei szerint a takácsfésû kitûnõen alkalmazható a készülõ szövet vízszintes vetülékének leverésére, addig egy nehezékes szövõszék fejjel lefelé fordított képét adta szavai illusztrációjaként (Sági 1973, 293–4, 66. ábra; Sági 1981, 75–6, 22. kép) (2. kép). Az így közölt képhez kapcsolódó probléma kettõs: nem-csak a nehezékek lebegnek természet-, illetve gravi-tációellenesen a levegõben, de a fogazott pengével derék-/ tompaszöget bezáró nyelû szerszám a talpára állított nehezékes szövõszéken sem alkalmas a vetülék felverésére.
Az általánosan elfogadott vélemény, mely szerint szarvasmarha és ló ápolásában vakaróként használ-hatták azon a tényen alapszik, hogy a legtöbb példány a Balkánon elrejtett, mezõgazdasági vas-eszközöket nagy számban tartalmazó leletegyütte-sekbõl ismert. Ebbõl következõen a formai analógiák után kutatók érdeklõdése késõbbi korok
2. kép Görög skyphos nehezékes szövõszék ábrázolásával (ST RMOSE NIELSEN 1999, 69 nyomán)
Fig. 2. Greek skyphos with the depiction of a warp-weighted loom (after ST RMOSE NIELSEN 1999, 69)
AE
mezõgazdaságban-állattenyésztésben használt esz-közkészlete felé fordult és az állatvakarókban vélték felfedezni a megfelelõ párhuzamot (Gerassimov 1946; Kirpicsnikov 1973, 85 és 1986; Müller 1982, 384, 532–4; Gaitzsch 2005, 129). Ezek az állat-vakarók ívesen meghajlított, mindkét hosszanti élükön fogazott pengébõl, valamint 1-, 2- vagy 3-ággal a pengéhez erõsített nyélbõl álltak (3. kép). A Kr.u. 12–13. századtól kezdõdõen ezek az állat-vakarók bizonyíthatóan használatban voltak (4. kép) (Müller 1982, 384; Clark 2004, 157–165; Terei-Horváth 2007, 231).
A fenti azonosítás hívei az állatvakarók meg-gyõzõnek tûnõ tipokronológiai fejlõdési sorát is felállították: a Kr. u. 2. századdal felbukkanó és azt követõen folyamatosan használt egyszerûbb, az általunk tárgyalt pannoniai darabokkal megegyezõ egyszerûbb egypengéjû formát (I. típus) a 14. századra teljes mértékben kiszorítja a fenti, ívben meghajlított pengéjû, így két vakaró felülettel ren-delkezõ fejlettebb típus (II. típus), melyet ese-tenként már a 12. századtól használhattak (Müller 1982, 384, 34. ábra).
Alternatíva: fogazott vetülékleverõ fésû
Az így felvázolt tipokronológiai sorrendnek ellent-mond az a tény, hogy az itt tárgyalt eszköz a késõb-bi korok állatvakaróihoz fûzõdõnél szorosabb for-mai hasonlóságot mutat egy más funkciójú etnográ-fiai tárggyal: a törökországi Çatalcam nevû tele-pülésen ma is ilyen fogazott vas szerszámot használnak a vízszintes vetülékszálak leverésére, miközben kilim szõnyeg készül függõleges két-gerendás szövõszéken (5–6. kép). A római korig visszanyúló helyi hagyományok alapján készülõ szövetek vetülékének leverésére (szintén két-gerendás szövõszéken) Marokkóban is ilyen szer-számokat használnak (Ciszuk-Hammarlund 2008, 125). Fanyélbe illesztett, hasonlóan fogazott vas pengék a 20. század elsõ felébõl Görögországból, Palesztinából, Törökországból, Szíriából, valamint Magyarországról is ismertek. Ezeket szintén a két-gerendás álló szövõszéken készített sátorlapok, zsákok és tarisznyák durvább szövetét alulról építõ vízszintes vetülékfonalának leverésére használták (Ébner 1931; Morton 1936, 63–64; Crowfoot 1936–1937, 1941; Dalman 1937, 107–129; Domonkos 1954, 2000; Szolnoky 1954; Báldy Bellovics 1974; Broudy 1979; Lukács 2007, 69; Ciszuk-Hammarlund 2008, 125). Ezek a legújabb-kori szövõszékek mindannyian annak a függõleges álló, kétgerendás szövõszéknek az egyenesági leszármazottai, melyet a Kr.u. 1. századot követõen 3. kép Középkori lóvakaró
(CLARK 2004, 164. 122. kép nyomán) Fig. 3. Medieval curry-comb
(after CLARK 2004, 164. picture 122)
4. kép Lóvakaró használat közben egy 16. századi ábrázoláson (CLARK 2004, 157 és 114. ábra)
Fig. 4. Curry-comb in use on a 16th century AD depiction (CLARK 2004, 157 and fig. 114)
már széles körben használtak a Földközi-tenger medencéjében, valamint a római birodalom ettõl távolabb esõ területein is (Crowfoot 1936–7, 40; Dalman 1937, 107–129; Wilson 1938, 23–5; Crowfoot 1941, 148; Forbes 1956; Wild 2002, 11). Habár ez az álló szövõszék több római kori ábrá-zoláson is felismerhetõ (Johl 1924, 2. Abb. 2; Wilson 1938, 21; Wild 1970, 69–70; Broudy 1979, 48; D’Ambra 1993; Roche-Bernard - Ferdiere 1993, 144; Larsson Lovén 2002, Pl. XV, Cat.no. 1.6.2; 5 ;
további adalékkal, hiszen az egyetlen, szövõszékkel együtt megjelenített eszköz az egy hegyes tárgy (7. és 8. kép), melynek funkciójára késõbbiekben térünk ki. Ezzel szemben az ókori latin nyelvû for-rások megemlékeznek egy fésûrõl (pecten), melyet a vetülék leverésére a kétgerendás álló szövõszéken dolgozók használtak (Crowfoot 1936-1937; Wild 1967).
A fenti álló szövõszék ábrázolása nem szûnik meg a római kor végével, és egyes középkori illusztrációk egyértelmû bizonyítékkal szolgálnak a vetülékleve-rõ használatára. A szövõszék és a fogazott eszköz legkorábbi ábrázolása a 9. századból származó Utrechti Zsoltároskönyv egyik miniatúráján (DeWald 1932, Pl. CXXXII), majd 12. századi másolatban a cambridge-i Eadwin Zsoltároskönyv-ben jelenik meg (9. kép) (Hartley-Elliot 1951, Pl. 22a; Hoffmann 1988, 242, 243. fig. 6; Walton Rogers 1997, 1759). Míg az elõbbiek oldalnézeti képét adják az eszköznek, addig a Hrabanus Maurus által jegyzett itáliai kézirat miniatúráján szembõl látható (10. kép) (Ling Roth 1917, 137, 144, Fig. 91c; Broudy 1979, Fig.3–34; Kolchin 1989, 122). Egy 13. századi bizánci kézirat valószínûleg egy ilyen szer-számot a szövõszék alatt heverve ábrázol (Huber 1986, 233, nr. 224; Constas 2003, 335, fig. 1).
Pannoniai leletkörülmények
Pannoniai leletkörülmények is valószínûsítik, hogy nem háziállatok ápolásában, hanem textilkészítés-ben vették hasznát. Öt példány ismert Kr.u. 4. századra keltezhetõ nõi temetkezésekbõl (Kat. 1–2, 12, 22, 28): két esetben egy-egy orsógombbal (Kat. 1 és 12), négy esetben pedig egy 200-300 mm hosszú, kerek átmetszetû, egyik végén hegyes vastárggyal együtt helyezték a sírba (Kat. 1–2; 12; 28). Az utóbbi, a Balatontól délre esõ terület falu-sias temetõire jellemzõ mellékletként ismert hegyes tárgy rendeltetésére többféle javaslat született már: többen nyársnak tartották (Dombay 1957, 289; Vágó-Bóna 1976, 182; Tóth 2006), de guzsalyként értelmezve textilmûvességgel is kapcsolatba hozták már (Sági 1973, 1981; Bíró 1996, 156; Kelemen 2008, 144; Müller 2009). Bár valóban textil-készítéshez használt tárgy lehetett, azonban nem fonó-, hanem szövõeszközként azonosítható. Az álló kétgerendás szövõszéken való szövés közben egy hegyben végzõdõ latinul radiusnak, görögül κερκιζ-nek nevezett pálcát (Crowfoot 1936–7, 44–45; Dalman 1937; Wild 1967) használtak a füg-gõlegesen futó láncfonalak kiemelésére, illetve az 5. kép Fogazott vetülékleverõk Çatalcamból, a mai
Törökország területérõl
Fig. 5. Toothed weft-beaters from Çatalcam (Turkey) (© Jorgen Christian Meyer)/
6. kép Fogazott vetülékleverõ használat közben Çatalcamból, a mai Törökország területérõl
Fig. 6. Toothed weft-beater in use, Çatalcam (Turkey) (© Jorgen Christian Meyer)/
7. kép Severa Seleuciana sírköve (JOHL 1924, 2. Abb. 2 nyomán) Fig. 7. Tombstone of Severa Seleuciana (after JOHL 1924, 2. Abb. 2) 8. kép Genetiva galliai sírköve (WALTON ROGERS 2007, 35. fig.2.27) Fig. 8. Tombstone of Genetiva from Gaul (WALTON ROGERS 2007, 35. fig.2.27)
9. kép Szövõszék és fogazott szálleverõ ábrázolása az Eadwin Zsoltároskönyvben (WALTON ROGERS 1997, 1759 nyomán) Fig. 9. Depiction of a two-beam upright loom and a toothed weft-beater in the Eadwin Psalter
(after WALTON ROGERS 1997, 1759)
10. kép Szövõszék és fogazott szálleverõ ábrázolása Hrabanus Maurus szerint (BROUDY 1979, Fig.3–34)
Fig. 10. Depiction of a two-beam upright loom and a toothed weft-beater by Hrabanus Maurus (BROUDY 1979, Fig.3–34) 7. kép / Fig. 7. 9. kép / Fig. 9.
helyére igazították (Crowfoot 1941, 144–6; Ciszuk-Hammarlund 2008, 124). Ehhez hasonló, az egyik végükön kihegyezett, viszonylag hosszú radius római kori használatát a két fent említett ábrázolás is egyértelmûen tanúsítja (7–8. kép). Az eszköz rendszerint fából vagy csontból készült, de fémbõl készült példányokra vonatkozóan is rendelkezünk bizonyítékkal: egy 1930-as években Palesztinában használt darabról G. M. Crowfoot számol be (Crowfoot 1936–7, 44), de e térségbõl takácsok vas szegére, illetve vas árjára vonatkozó jóval korábbi irodalmi utalásokat is ismerünk (Dalman 1937, 112–129). Megemlítendõ, hogy a még oly artisz-tikus leírásokban is mint az például Ovidiusnál (Met. VI.53) Minerva és Arachne szövõversenyé-nek bemutatása, a radius és pecten együtt, azonos eszközkészletben szerepelnek.
Megállapítható tehát, hogy mind a vasból készült fogazott vetülékleverõ, mind az ugyancsak vasból készült radius olyan az álló kétgerendás szövõ-székhez kapcsolható eszköztípusok, amelyek a római korban használatban levõ másik két szövõ-székhez, a szintén álló nehezékeshez és a horizon-tálisan fekvõhöz egyáltalán nem használhatóak (Ciszuk-Hammarlund 2008). Így az sem meglepõ, ha sírmellékletként együtt, illetve gyakorta orsó-gombbal kerülnek elõ, valamint ha a fogazott vetülékleverõket olyan épületek régészeti hagya-tékából is ismerjük, ahol bizonyíthatóan tex-tilkészítés folyt (Thomas 1955; Pásztókai-Szeõke elõkészületben).
Összefoglalásként elmondható, hogy mind a mai néprajzi tárgyakhoz fûzõdõ szoros formai hason-lósága, mind a Pannoniából származó darabok régészeti leletkörülményeinek ismerete alapján egyértelmûen Sági Károly elgondolása tûnik valószínûbbnek az itt tárgyalt fogazott vasszerszám rendeltetésének meghatározására vonatkozóan. Ezen vetülékleverõ felismerésének jelentõsége abban is rejlik, hogy általa kimutathatóvá vált egy egészében fából készült szövõszék szélesebb körû pannoniai használata.
Érdeklõdésre tarthat számot az is, milyen textilek készülhettek a fenti vas szerszámok segítségével. Amennyiben a vas szálleverõk néhány közös jellemzõjére tekintünk, talán erre a kérdésre is talál-hatunk lehetséges választ.
A fogak sûrûsége alapján elmondható, hogy vi-szonylag alacsony szálsûrûségû textil készítésére is alkalmasak voltak. A fogak rövidsége csak viszony-lag kis keresztmetszetû szövet készítését tette
tagabb keresztmetszetét is átérik. Nagy tömegük megkönnyíti a szövõ dolgát, hiszen kevesebb erõ kifejtésével is tömör, zárt szerkezetû szövetet lehet készíteni. A 20-30 cm széles penge szintén haladós munkát tesz lehetõvé, de pl. kilim készítésében inkább akadályozó jellegû lenne, hiszen ott a sok-színû mintának egyszerre csak egy kis elemén dol-goznak: ebben az esetben a rövid penge használata sokkal célravezetõbb, amint azt az 5–6. kép is jól mutatja. Tehát a szerszámok közös jellemzõi alapján megfogalmazható, milyen szövetféleségek szövésére nem voltak alkalmasak ezek az eszközök. Amennyiben vizsgálat alá vonjuk elõkerülésük régészeti kontextusát, talán választ találhatunk arra is, mi készülhetett velük.
Bár mindkét, ugyanahhoz az eszközkészlethez tar-tozó vas szerszám (pecten és radius) használata a Dunántúl egész területén bizonyítható a vizsgált idõszakban, azonban egy-két szórványos elõfor-dulástól eltekintve nagy többségük mégis a Balatontól délre esõ területrõl származik. Figye-lemre méltó, hogy városi településekre illetve temetõikre egyáltalán nem jellemzõek, illetve mind Pannoniában, mind a balkáni provinciákban igen gyakran kerülnek elõ elsõsorban vas mezõgazdasá-gi eszközöket tartalmazó leletegyüttesekben. Hasz-nálatuk illetve az elõállított szövetek használati köre tehát a mezõgazdasággal illetve vidéki települé-seken folytatott tevékenységgel mutat szoros kap-csolatot. Így maguk a szerszámok jellemzõi és az elõkerülési kontextusuk alapján az mondható, hogy ezek a rurális környezetben nem túl finom szövet készítésére használt eszközök valamilyen okból a 4. századi dél-dunántúli népesség számára olyan fontosak voltak, hogy melléklet gyanánt gyakran az elhunytak sírjába is helyezték (11. kép).
Nem valószínû, hogy esetünkben egy állami tulaj-donban lévõ 4. századi textilmûhelyhez (gynae-ceumhoz), illetve az ott dolgozókhoz kapcsolható eszközrõl lenne szó: valószerûtlen, hogy a Notitia Dignitatum szerint Sirmium és Bassiana mellett Ioviában található állami mûhelyek (a mûhelyek helyére vonatkozóan legutóbb Tóth 2009, 136–137) dolgozóinak munkaeszközei térben ennyire szórtan jelentkeznének.
Új termõföldek nyerését célzó kormányzati intézkedések a 3–4. századi Dél-Dunántúlon Aurelius Victor szerint a 3. század végén Galerius császár a Balaton vízének Dunába való leen-gedésével, valamint hatalmas erdõk kiirtásával új,
mezõgazdasági mûvelés alá vonható kiterjedt állami földekhez jutott Pannoniában (de Caesaribus 40, 9). Ugyanez a császár telepíti be a Dél-Dunántúlra a karpokat (Aurelius Victor de Caesaribus 39, 28; Eutropius 9, 25, 9; Consularia Constantinopolitana; Ammianus Marcellinus 28 1, 5; Kovács 2001, 144; Nagy 1988, 240; Tóth 2005, 370; Tóth 2009, 101), akik így segítségére lehettek mind a csatornázásban és az erdõírtásban, mind az újonnan nyert területeket is megmûvelõ adófizetõkként.
A lecsapolás nem ad hoc döntés eredménye, inkább értelmezhetõ a 4. századi Pannonia területén kezdeményezett állami nagyberuházások keretében végrehajtott tevékenység-sorozat elsõ természetáta-lakító láncszemeként; más szavakkal a római kor-mányzat ama új, hosszútávra szóló politikájának részeként, amelynek keretében a kedvezõtlen, illetve kevésbé kedvezõ dél-pannoniai természeti állapotokba beavatkozva és azokat megváltoztatva (Serlegi 2007) a helyi mezõgazdaság produktivi-tását szándékoztak növelni (Pásztókai-Szeõke és Serlegi elõkészületben). Persze nem lenne mellékes
tudni, milyen mezõgazdasági terményeket ter-meltek az újonnan nyert területeken. Feltételezhetõ, hogy azokat részesítették elõnyben, amelyekre nagy mennyiségben is volt kereslet, tehát termesz-tésük jelentõs profittal járt, így termelve ki és fizet-ve vissza a kezdeti állami beruházások jelentõs költségeit, illetve hosszútávon esetleg még további, tiszta hasznot is eredményezhettek.
Ilyen jól jövedelmezõ mezõgazdasági termény valamiféle tápláléknövény pl. gabona lehetett. Ezt a feltételezést az ismert irodalmi források is alátá-masztják: míg a korai századokban Pannoniát erdõs vidékként jellemzik ezek a források, amely híresen bõvelkedik tölgyerdõkben és erdei vadállatokban (Plinius NH 3, 147, Appian Illyr. 22; Lucanius B. Civ 6, 220; Martialis XIII, 69; CIL XII 1122; Hyginus Constitutio limitum B279), addig a 4. századra ez a kép gyökeresen megváltozik: és Pannoniát mint gazdag mezõgazdasági területet kezdik emlegetni (Solinus 21, 2; Expositio totius mundi 57; Avienus Descriptio orbis terrae 456–7; Ambrosius Epistolae 18, 23). Az archeobotanikai illetve palinológiai eredmények is hasonlóan virágzó római kori gabonatermesztésrõl árulkodnak a térségben (Gyulai 2005, 267–9; Sümegi et al. 2009).
A fent említetteken kívül más adatok is felsorakoz-tathatóak a Balatontól délre esõ területek 4. század folyamán virágzó gabonatermesztése mellett: pl. a térség egyes településeinek gabonásvermei tekin-tetében térfogatnövekedést figyeltek meg ebben az idõszakban (Gabler és Ottományi 1990, 185; Gabler 2003, 243), illetve még nyilvánvalóbb bizonyíték az ún. belsõ-pannoniai erõdök és nagyméretû gabona-tárolóiknak a megépítése (legutóbb Tóth 2009). Ezen fallal körülvett, egységes tervek alapján és kivitelezési projekt során épült pannoniai begyûjtõ és redisztribúciós központok közül 3 éppenséggel a Balatontól délre esõ hátországban helyezkedett el.
Összefoglalás
A tudatosan átgondolt és célirányos kormányzati döntések eredménye a jelek szerint egy nagyon is sikeresnek bizonyuló (mezõ)gazdasági nagy-beruházás lett, amint azt a mintegy 30-40 évvel az elsõ intézkedéseket követõen az elõzmények nélkül megépülõ, helyi mezõgazdasági többletet begyûjtõ-raktározó-újraelosztó jelentõs központok iránti igény is mutatja. Feltételezhetõ, hogy a gabona növekvõ mennyisége a térség textilmûvességre is hatással lehetett, hiszen ennek tárolása, szállítása jelentõs mennyiségû zsákot kívánt. Textilmûves szerszámokra vonatkozó átfogó kutatás híján csak 11. kép Sírmellékletként adott radius és pecten elterjedése
a Kr. u. 4. században
Fig. 11. The distribution of radius and pecten as gravegood in the 4th century AD
Báldy Bellovics F. 1974. A torba, a bácskai bunye-vácok tarisznyája. Cumania, 159-64.
Bíró M. 1996. Lucina és Szent Lucia. Az antik születésistennõ továbbélése a néphitben. In: Pócs É.–Voigt V. (szerk/ eds), Õsök, táltosok, szentek. Tanulmányok a honfoglaláskor és Árpád-kor folk-lórjából. Budapest, 153-174.
Broudy, E. 1979. The Book of Looms. New York Burger, A. Sz. 1979. Das spätrömische Gräberfeld von Somogyszil. Budapest
Champion 1916. Outils en fer du Musee de Saint Germain. Revue Archeologique, 3, 211–46.
Ciszuk, M. és Hammarlund, L. 2008. Roman looms – A Study of Craftsmanship and Technology in the Mons Claudianus Textile Project. In: Alfaro, C. – Karali, L. (eds), Vestidos, Textiles y Tintes. Estudios sobre la producción de bienes de consumo en la Antigüedad. Actas del II Symposium Inter-nacional sobre Textiles y Tintes del Mediterráneo en el mundo antiguo (Atenas, 24 al 26 de noviembre, 2005) Valencia, 119–33.
Clark, J. 2004. The medieval horse and its equip-ment, c. 1150–c. 1450. Medieval finds from excava-tions in London 5. London
Constas, N. 2003. Proclus of Constantinople and the Cult of the Virgin in Late Antiquity. Leiden-Boston
Crowfoot, G. M. 1936-37. Of the Warp-Weighted Loom. Annual of the British School at Athens, 37, 36–47.
Crowfoot, G. M. 1941. The Vertical Loom in Palestine and Syria. Palestine Exploration Quaterly, 141–51.
D’Ambra, E. 1993. Private Lives, Imperial Virtues. The frieze of the Forum Transitorium in Rome. Princeton
Dalman, G. 1937. Arbeit und Sitte in Palästina. V. vol. Webstoff, Spinnen, Weben, Kleidung.
DeWald, E. T. 1932. The Illustrations of the Utrecht Psalter. Princeton
Dinnyés I. – Kõvári K. – Lovag Zs. – Tette-manti S. – Topál J. – Torma I. 1986. Pest megye régészeti topográfiája. A budai és szentendrei járás. Magyarország régészeti topográfiája 7. Budapest
Dombay J. 1957. Késõrómai temetõk Baranyában. Janus Pannonius Múzeum Évkönyve, 181–330. Domonkos O. 1954. Egy tiszántúli szõrtarisznyás mûhely. Néprajzi Értesítõ, 37, 192–214.
Domonkos O. 2000. Tarisznya- és pokrócszövés. in: Szõttes textíliák mindennapi életünkben. A Hevesen 1999. augusztus 13–15-én tartott kon-ferencia elõadásai. Heves, 119–126.
Ébner S. 1931. A szõrtarisznyás mesterség Dunántúlon. Néprajzi Értesítõ, 23 165–9.
Éri I. – Kelemen M. – Németh P. – Torma I. 1969. Veszprém megye régészeti topográfiája. A veszpré-mi járás. Magyarország régészeti topográfiája 2. Budapest
Fitz J. – Bánki Zs. 1974. Kutatások Gorsiumban 1972-ben. Alba Regia, 13, 195–243.
Forbes, R. J. 1956. Studies in Ancient Technology. Volume IV. Leiden
Gabler D. 2003. Rural settlements in Pannonia. In: Visy Zs. (ed.) Hungarian Archaeology at the Turn of the Millennium. Budapest, 235–243.
Irodalom helyi textilmûvességet miként befolyásolhatta a Balatontól délre esõ térségben, azonban nem zárható ki annak lehetõsége, hogy a régió 4. száza-di gazdasági jólétét eredményezõ fellendülésre történõ utalásként kerültek gyakorta a fent tárgyalt vas eszközök (radius és pecten) a térség temetõinek sírjaiba.
*
Jelen cikk alapját képezõ kutatás a Dán Nemzeti Kutatási Alap Textilkutató Központja (CTR),
anyagilag is támogatott Ph.D-projekt keretein belül történt. Köszönet illeti továbbá a DressID: Clothing and Identities – New Perspectives on Textiles in the Roman Empire projekt támogatóját, az Európai Unió Kultúra Programját a kutatás számára nyújtott anyagi segítségéért; Schilling Lászlót és Kovács Loránd Olivért a táci leletek felkutatásában nyújtott segítségükért; Jorgen Christian Meyert a çatalcami fotókért; Tóth Endrét a közöletlen alsóhetényi, valamint Lise Bender Jorgensent a marokkói példányokra vonatkozó információkért.
/
Gabler D. és Ottományi K. 1990. Késõ római házak Szakályban. Archaeologiai Értesítõ, 117, 161–188.
Gyulai F. 2005. Archaeobotanikai kutatások a Balaton környékén. (Archaeobotanical researches around Lake Balaton). Zalai Múzeum, 14, 263–275.
Gaitzsch, W. 1980. Eiserne Römische Werkzeuge. Studien zur römischen Werkzeugkunde in Italien und den nordlichen Provinzen des Imperium Romanum. British Archaeological Reports, International Series, 78 (i-ii)
Gaitzsch, W. 2005. Eisenfunde aus Pergamon: Geräte, Werkzeuge und Waffen.
Gerassimov, T. 1946. Nahodki v razvalinyite na rannovizantijszko gradise pri c. Zseglica. Izvesztija na Bulgarszkija Arheologicseszki Insztitut, 15, 203–5.
Gróf P. és Gróh D. 1991. Elõzetes jelentés a Visegrád-Gizellamajori római erõd feltárásáról. Communicationes Archaeologiae Hungaricae, 85–95.
Gróf P. 1992. Népvándorlás kori vonatkozások egy késõ római erõd és temetõ feltárásának kapcsán. Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve, 30–32, 129–144.
Hartley, D. és Elliot, M. M. 1951. Life and work of the people of England. 11–13. Cent. London Henning, J. 1987. Südosteuropa zwischen Antike und Mittelalter. Archäologische Beiträge zur Landwirtschaft des 1. Jahrtausends u.Z. Berlin Hoffmann, M. 1988. Textile implements: Identification in Archaeological finds and interpre-tation in pictorial sources. In: Bender Jorgensen, L. – Magnus, B. – Munksgaard, E. (eds), Archaeo-logical Textiles. Report from the 2ndNESAT
sympo-sium. 1-4-V.1984. Ark ologiske Skrifter. Copen-hagen, 232-46.
Huber, P. 1986. Hiob. Dulder oder Rebell? Byzan-tinische Miniaturen zum Buch Hiob in Patmos, Rom, Venedig, Sinai, Jerusalem und Athos. Johl, C. H. 1924. Altägyptische Webestühle und Brettchenweberei in Altägypten. Leipzig
Kelemen M. 2008. Solva. Esztergom késõrómai temetõi. Die spätrömischen Gräberfelder von Esztergom. Budapest
Kirpicsnikov, A. N. 1973. Sznarjazsenyie vszadnyi-ka i verhovo konja na Ruszi IX-XII. Vv Arheologija SzSzSzR E1-36, Leningrad
Kirpicsnikov, A. N. 1986. Russische Waffen des 9–15. Jahrhunderts. Waffen- und Kostümkunde: Zeitschrift der Gesellschaft für historische Waffen-und KostümkWaffen-unde, 85–129.
Kolchin, B. A. 1989. Wooden Artefacts from Medieval Novgorod. I–II. British Archaeological Reports International Series 495 (I–II)
Kovács P. 2001. Adatok a tetrarchia-kori katonai építkezésekrõl Pannoniában. Antik Tanul mányok XLV, 141–168.
Kuzsinszky B. 1920. A Balaton környékének archaeologiája.
Larsson Lovén, L. 2002. The Imagery of Textile Making. Gender and Status in the Funerary Iconography of Textile Manufacture in Roman Italy and Gaul. Göteborg
László J. 2011, Római kori villagazdaság vas-eszközei Tatabánya-Felsõ-Rét-földrõl. Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 17, 151–170.
Ling Roth, H. 1917. Studies in Primitive Looms II. The Journal of the Royal Anthropological Institute of Great Britain and Ireland, 47, 113–50.
Lukács L. 2007. A tisztes ipar emlékei. Céhek, céhemlékek, az iparosok hagyományai Fejér megyében és Székesfehérváron. Székesfehérvár Marichal, R. 2000. Outillage antique de Ruscino (Château-Roussillon, Pyrénées-Orientales, F) in: Feugére, M. – Gustin, M. (eds), Iron, Blacksmiths and Tools. Ancient European Crafts. Acts of the Instrumentum Conference at Podsreda (Slovenia) in April 1999. Monographs Instrumentum 12, Montagnac, 139–168.
Morton, H. V. 1936. In the Steps of St. Paul. London Müller R. 1982. A mezõgazdasági vaseszközök fejlõdése Magyarországon a késõvaskortól a törökkor végéig. Zalai Gyûjtemény 19, 1–2. Müller R. 2009. Guzsalyok és orsógombok Pannóniában. Zalai Múzeum, 18, 39–54.
Nagy T. 1988. Sopianae. Egy új városmonográfia margójára. Antik Tanulmányok, 33, 218–245. Nikitin, A. V. 1971. Russian Blacksmith’s work of XVI-XVIII. Centuries. Arheologija SzSzSzR. E1-34 Moscow.
Pásztókai-Szeõke J. 2011. Curry-comb or toothed weft-beater? The serrated iron tools from the Ro-man Pannonia. Archaeological Textiles Newsletter, 52, 3–13.
Pásztókai-Szeõke J. és Serlegi G. elõkészületben, „Mit tettek értünk a rómaiak?” Textilek, klíma és a Balaton.
Pásztókai-Szeõke J. elõkészületben, Following a Clew from Textile Tools to Textile Production in Roman Pannonia (doktori disszertáció)
Péterfi Zs. 1993. Bátaszék-Kövesd-pusztai késõró-mai temetõ. Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve, 18, 47–128.
/
Roche-Bernard, G. – Ferdiere, A. 1993. Costumes et Textiles en Gaule romaine. Paris
Serlegi G. 2007. A balatonkeresztúri „vízmérce”. Környezetrégészeti információk a Balaton deli partjának római kori történetéhez. Bíró Sz. (szerk.), FiRKáK I. Fiatal Római Koros Kutatók I. konferen-ciakötete. Xántus János Múzeum, Gyõr 2006. már-cius 8–10. Gyõr, 297–317.
Sági K. 1973. Római téglasír Balatonberényben és ókeresztény kapcsolatai. Somogyi Múzeum Közle-ményei, 1, 289–97.
Sági K. 1981. Das römische Gräberfeld von Keszthely-Dobogó. Fontes Archaeologici Hungariae, Budapest St rmose Nielsen, K-H. 1999. Kirkes V v. Opstadvævens historie og nutidige brug. Forsog med fortiden 6. Lejre
Sümegi P. – Törõcsik T. – Jakab G. – Gulyás S. – Pomázi P. – Majkut P. – Páll G. D. – Persaits G. – Bodor E. 2009. The environmental history of Fenékpuszta with a special attention to the climate with a special attention to the climate and precipita-tion of the last 2000 years. Journal of Environ-mental Geography, II.3–4, 5–14.
Szolnoky L. 1954. A bodrogközi függõleges szövõ-szék rekonstrukciója. Néprajzi Értesítõ, 36, 95–99. Terei Gy. – Horváth A. 2007. Az Árpád-kori Kána falu vasleletei I. Communicationes Archaeologicae Hungariae, 215–245.
Thomas, E. B. 1955. Die römerzeitliche Villa von Tác-Fövenypuszta. Acta Archaeologica Hungarica, 6, 79–147.
geschichte. Budapest
Tóth E. 2005. Karpen in der Provinz Valeria. Zur Frage der spätrömische eingeglätteten Keramik in Transdanubien. Communicationes Archaeologicae Hungariae, 363–91.
Tóth E. 2006. A pogány és keresztény Sopianae. (A császárkultusz-központ Pannonia Inferiorban, vala-mint a pogány és keresztény temetkezések elkülöní-tésének a lehetõségérõl: a II. sírkamra). Specimina Nova Universitatis Quinqueecclesiensis, XX, 49–96.
Tóth E. 2009. Studia Valeriana. Az alsóhetényi és ságvári késõ római erõdök kutatásának eredményei. Dombóvár
Vágó E. és Bóna I. 1976. Der spätrömische Südostfriedhof. Budapest
Walton Rogers, P. 1997. Textile Production at 16–22 Coppergate. The Archaeology of York. The Small Finds 17/11. York
Walton Rogers, P. 2007. Cloth and Clothing in Early Anglo-Saxon England, AD 450–700. CBA Research Report 145. York
Wild, J. P. 1967. Two technical terms used by Roman Tapestry-weavers. Philologus, 111.1–2, 151–5.
Wild, J. P. 1970. Textile Manufacture in the Northern Roman Provinces. Cambridge
Wild, J. P. 2002. The Textile Industries of Roman Britain. Britannia, 33, 1–42.
Wilson, L. M. 1938. The Clothing of the Ancient Romans. Baltimore.
ae ae
Summary
This article focuses on Pannonia during the fourth century. The study intends to discuss the local Roman provincial textile production by analyzing those tools found in archaeological context which can be associated with textile production.
The tools in question are elongated, rectangular, 200-300 mm long iron blades with short teeth (1-3 per cm) on one of the longer sides and supplement-ed with an iron tang for the handle at a right or an obtuse angle in the middle of the other.
At least 35 iron objects of this type are known among the archaeological assemblages from the Transdanubian Region. The earliest of these items may have already been in use during the second and third centuries AD, but from the beginning of the fourth century onwards, there is no doubt about their use. In Transdanubia, most of the known examples were found in settlements, but never in urban context. Five items were documented as grave goods from the fourth century AD, and one further item was found as part of an iron hoard. These toothed iron tools are usually published as curry combs for horse-grooming. Differing from this generally accepted identification, I would like to present an alternative possibility here.
The close morphological parallel to this tool is known from the modern time and it provides us with another possible alternative in relation to its func-tion. Identical examples from the modern Turkey or Morocco are used for beating the weft into its place while weaving on two-beam upright looms. There are further data from the first half of the twentieth century on alike toothed iron blades mounted in wooden handles from Greece, Palestine, Turkey, Syria and Hungary, where the same two-beam upright loom was in use for preparing the coarse fab-ric of tent-coverings, sacks and bags.
What is common in these modern looms that they can be the direct descendants of a vertical two-beam loom which is generally considered to be widely used in the whole Mediterranean area from the first century AD. Although several depictions of this two-beam vertical loom are known from the Roman period, neither of them shows other tool in use than a one-ended pin-beater. Differing from this
icono-graphic evidence, the ancient literal sources do mention a certain comb in association with the two-beam upright loom, which was used for beating in the weft. Depictions of the two-beam vertical loom did not stop by the end of the Roman era and some of these later representations show very clearly a serrated weft-beater in use. The earliest medieval miniature in the Utrecht Psalter and its later copy in the Eadwin Psalter provide us with the profile view of the tool, while another Italian miniature depicts it in a frontal view. One futher example is known from a thirteenth century Byzantine manuscript, where it is depicted as lying on the ground under the loom.
The detailed analysis of the archaeological evidence from Pannonia suggest that these toothed iron objects were used as textile tools for weaving. As it was mentioned before, five items of this kind are known from fourth century burials. In two cases the item was found together with a spindle whorl, and in four cases together with a 200-300 mm long round-sectioned iron spike with a pointed end. When weaving on the two beam upright loom a pointed shaft, the so called pin-beater is used to clear the shed. The weft is passed through the shed as a small skein by hand, and arranged with the pin-beater before beating-in downwards by the toothed weft-beater. The beating-in with the weft-beater is sufficient to give the close weave as desired, but if there is any unevenness the pin-beater can be used to pluck at individual threads till they lie close and even. The quite long, one-ended pin-beaters were surely in use during the Roman period for weaving on the two-beam upright loom, as it is clearly indi-cated on two tomb slabs where they are represented side-by-side.
As we saw, both iron tools - the pointed pin-beater as well as the toothed weft-beater -, which were found together in Transdanubian burials, could have been used for weaving on the same type of loom, but were not compatible with the other two types of loom known from the Roman period. One further question for the investigation can be the quality of textiles that could be produced with these weaving tools. First, the certain characteristics of the iron weft-beaters can give some ideas. The weight and IRON WEAVING TOOLS AND TEXTILE PRODUCTION
IN TRANSDANUBIA DURING THE FOURTH CENTURY AD
objects. Considering these common features, we can exclude some unlikely alternatives from the possible textile products such as piled fabrics or complicated tapestry.
Secondly, as it was mentioned earlier, it is impor-tant to highlight that neither of these iron weaving tools were found in urban context. Furthermore, their distribution pattern in Transdanubia represent an obvious discrepancy: they are from the eastern part of the region, with a dominance in the area south of the Lake Balaton. This dominance is espe-cially obvious if we look at the burial evidence. In short, the expansion of cultivated areas and the growing food-producing capacities of the territory to the south of Lake Balaton became a very suc-cessful large-scale state investment during the fourth century AD. The need for holding the abun-dant surplus of the agricultural production from this region is testified by appearance of the large inland
Lake. We can assume that in addition to the demands for more stocking facilities (e.g. huge granaries in the inland forts), the increasing surplus of grain production could effected the fourth cen-tury textile production of Pannonia, for instance in the form of growing need for textile bags, like sacks for packing cereals. However, without a systematic study, which would attempt to interpret the abun-dant archaeological evidence of textile tools to explore whether the need for more utilitarian tex-tiles effected the local textile production in and around the inland forts south of the Lake Balaton this idea can only be taken as a working hypothesis. At the same time, there is a possibility that these iron weaving tools were used for preparing these commodity containers and were deposited into the fourth century burials of this rural region as sym-bols of the economic welfare deriving from this agricultural surplus production.
Bevezetés
A Barbaricumban elõkerült éremleletek fontos for-rásai a Római Birodalom és a határain kívül élt népek kapcsolatrendszerének. Különösen olyan idõszakok esetén, amikor írott forrásaink vagy nem maradtak fenn, vagy pedig hallgatnak a külpolitikai történésekrõl. Az érmeknek a római határokon kívül való megjelenésére többféle magyarázatot kínál közel kétszáz éve a numizmatikai és a történeti, régészeti kutatás. Kétségtelenül leggyakrabban a kereskedelmi, gazdasági kapcsolatok kerülnek kiemelésre, azonban egyre erõteljesebb azon vélemény, hogy a római külpolitikai kapcsolatrend-szer eszközeit, illetve a barbár népek szolgálataikért kapott anyagi javak emlékeit kereshetjük az érmek-ben (Wolters 1990, 16–31; Wolters 1991, 79–121; Bemman 2005; Prohászka 2009b, 472–477). Természetesen nem mindegy, hogy az elõkerült érem milyen anyagú! Mivel a bronz asok, sestertiu-sok, vagy a késõcsászárkori kisbronzok elsõsorban a hétköznapi kereskedelemben játszhattak szerepet, míg a dénár a kereskedelem mellett egyaránt kerül-hetett zsoldként, ajándékként vagy évpénzként a Barbaricumba (Wolters 1990, 29–31). Sokkal érdekesebb az arany pénzek szerepe, mivel az aureusok, illetve solidusok a római provinciák éremforgalmában szinte alig jelennek meg, amely egyúttal jelzi, hogy a mindennapi életben nem használták õket (Prohászka 2009b, 471–472). A császári kormányzat fõként a katonaság, a biro-dalom vezetõ rétege számára és a nagyobb kiadások finanszírozására veretett aranyat (Kent 1956; Lind 2001, 44). E tekintetben a barbaricumi népekkel való kereskedelemben játszott esetleges szerepét az aranyaknak el kell vetni. Sokkal valószínûbb, hogy zsoldként, évpénzként, ajándékként jutottak a ger-mán vezetõ réteg tagjaihoz, ahol státusszim-bólumként is használták õket. Az aranyban történõ fizetések legkésõbb a 3. század elejével kezdõdnek, amit jól jelez az írott forrásokban megfigyelhetõ ter-minológiaváltás (Wolters 1991, 121). A
Barbari-cumban ettõl kezdve egyre nagyobb számban jelentkeznek a római aureusok és solidusok, azon-ban ezek intenzivitása területenként és uralko-dónként eltérõ. Felvetõdött annak lehetõsége, hogy az érmek, köztük az aranyak esetében, a római katonák barbaricumi jelenléte állhatott (Wolters 1990, 30). Természetesen ehhez szükséges a lelet környezetének vizsgálata is, mivel az egyéb római leletek, építmények stb., akár alátámaszthatják ezen elképzelést is.
A közölt éremanyag (ld. Bolin 1926; Németország: Laser 1980; Cseh Köztársaság: Militký 2004; Lengyelország: Bursche 1996; a volt Szovjetunió területére: Kropotkin 2005 és a Kárpát-medence: Prohászka 2009b) tekintetében eddig még sehol sem vált ismertté egyetlen település területérõl sem annyi római aranypénzeket tartalmazó lelet, mint a Vajdaság déli részén található Titelrõl (ma Szerbia). Innen négy solidusleletrõl állnak rendelkezésünkre híradások, melyekrõl részben folyóiratokban, részben hivatalos levelezésekben olvashatunk. A szakirodalomban csupán egyetlen titeli lelet volt széles körben ismert, amelyet 1885-ben szegedi hajósok Titel mellett a Tisza partján találtak, és ebbõl négy arany a szegedi múzeum gyûjteményébe jutott (Grossschmid 1891, 5; Tömörkény és Harsányi 1912, 15. v.ö. Gabler 1975, 101–102, 115–116; Duncan 1993, 77; Carson és Kent 1994, cxiii.). Annak ellenére ez vált csupán ismertté, hogy egy másik, de még 1879-ben, szintén Titelen talált solidusleletbõl hármat részletesen bemutatott Hampel József az Archaeologiai Értesítõben (Hampel 1880, 35–36.). Ezen utóbbi lelettel kap-csolatban a Magyar Nemzeti Múzeum Adattárában sikerült számos olyan levélre akadni, melyek pon-tosítják és kiegészítik Hampel és a leltárkönyv meglehetõsen szûkszavú adatait. Szintén a levél-illetve adattári kutatásoknak köszönhetõen két másik kincsleletre vonatkozó aktákra bukkantam, melyek 1829-ben és 1905-ben elõkerült solidu-sokról számolnak be.
KÉSÕRÓMAI SOLIDUSLELETEK TITELRÕL
PROHÁSZKAPÉTER
Szegedi Tudományegyetem, Régészeti Tanszék, 2500 Esztergom, József Attila tér 2.
1. ábra a. Titel fekvése a Kárpát-medencében; b. Titel és környéke az elsõ katonai felmérés térképén (1783)
