Ellen Piano
A második nekifutás
Mióta a szép Dinah-t az oltár előtt hagyja el a vőlegénye, egyetlen férfiban sem tud megbízni, A fiatal tanárnő már csak a hivatásának él, legalábbis addig, amíg el nem utazikegy konferenciára, ahol véletlenül belebotlik álmai férfijába. lan Mercer már az első este házassági ajánlatot tesz neki. Dinah-t lenyűgözi a férfi, de aztán megtudja, hogy Ian üzletember, aki mindenre képes azért, hogy új vevőket szerezzen. Másodszor is rosszul választott volna?
1.
Ünnepélyes orgonazene hangjai töltötték be a templomot. Dinah belekapaszkodott az apja karjába, és gépiesen lépdelt mellette az oltár felé. Lassan haladtak át a templomon a barátok és rokonok jóindulatú mosolyától kísérve.
Hirtelen az a furcsa érzés suhant át rajta, hogy valami nincs rendben. Kip már ott állt az oltár előtt a tanúkkal, de a tartása valahogy furcsa volt. Nem illett a templom boldog és ünnepélyes légköréhez. Lehajtotta a fejét, s a válla előrehajlott. Mikor Dinah az édesapja karján az oltár elé ért, a zene felerősödött. A lány odafordította a fejét és rámosolygott Kipre, de a férfi arckifejezését látva ajkára fagyott a mosoly. Kip kerülte a pillantását, és azonnal lesütötte a szemét.
- Kedves menyasszony, kedves vőlegény... - kezdett bele a lelkész.
Dinah Kip kezét kereste. Úgy érezte, bátorítania kell a férfit. Torkában dobogott a szíve. Mikor az ujjaik összeértek, Kip hirtelen visszarántotta a kezét.
- Azért gyűltünk itt ma össze... - folytatta a lelkész, ügyet sem vetve rá, hogy Kip egy lépést hátrál, s a homlokán apró izzadságcseppek gyöngyöztek.
- Kip? - meredt rá rémülten Dinah a vőlegényére. Úristen, mi történhetett vele? Talán az idegesség? Hiszen kívülről ismeri az egész esküvői szertartást, legalább tízszer elpróbálták. Még viccelődött is rajta, aztán a legjobb hangulatban elmentek egy partira. Az összes barátjuk gratulált, és ünnepelte az ifjú párt.
- Dinah, nem bírom - tört ki hirtelen Kip, aztán sarkon fordult és lerohant a néhány lépcsőfokon. Csapkodtak körülötte a frakkja szárnyai, ahogy a padsorok között a nehéz kapu felé sietett.
Dinah még látta, hogy egyetlen rántással feltépi a kaput és kirohan.
Néhány másodpercre halálos csend támadt, aztán riadt suttogás futott végig az ünneplőbe öltözött vendégseregen.
- Majd én beszélek vele! - szólalt meg bosszúsan az egyik tanú, és a menekülő vőlegény után vetette magát.
Dinah úgy állt ott, mintha gyökeret eresztett volna a lába. Érezte, hogy az apja átöleli a vállát, és kábultan, könnyáztatta szemmel tűrte, hogy elvezesse.
Később már arra is vissza tudott emlékezni, hogy egy szobában tért magához, ahol magába roskadtan ült egy kényelmetlen fa széken. Még sírni sem tudott igazán, túl erős volt hozzá a sokk.
A telefon éles csengetésére ébredt. Egy pillanatig zavartan nézegetett körbe a motelszobában, aztán álmosan a telefon után tapogatózott.
- Halló, te hétalvó - hallotta a barátnője, Katie vidáman csengő hangját. - Legfőbb ideje, hogy felkelj. Remélem, nem felejtetted el, hogy férfivadászatra megyünk?
- Mi...? Én...? Férfivadászatra? - nevetett fáradtan Dinah.
- Pontosan. Szépítkezz gyorsan, és vegyél fel valami csábítót. Tapasztalataim szerint az ilyen összejöveteleken soha nincs hiány vonzó férfiakban.
Dinah kidörzsölte az álmot a szeméből.
- Jaj, Katie, te is tudod, hogy ebben a pillanatban nem vagyok kimondottan alkalmas az ilyen kirándulásokra.
- Hogyhogy? Elég legyen már, nem gyászolhatod egész életedben ezt a vadállat Kipet. Szedd össze magad, és indulás!
- Persze, Katie, igazad van, hol találkozunk?
- Disneyland Hotel, hetedik emelet. És ne felejtsd el, hogy utána nagyszabású koktélparti lesz. Különtermeket béreltek.
- Oké, igyekszem. Szia. - Dinah letette a kagylót, és mosoly suhant át az arcán. A munkában mindig komoly és szigorú Katie képes volt férfifaló vámpírrá válni, mihelyt ötven kilométernél távolabbra került a munkahelyétől, a Los Angeles keleti oldalán fekvő iskolától.
Ahogy átgondolta Katie tervét, hogy férfivadászatra hívja őt, lehervadt a mosoly az arcáról. Még csak hat hónap telt el azóta, hogy Kip olyan gyászos körülmények között faképnél hagyta. Még emlékezett rá, ahogy a tanú a döbbenetes közjáték után tanácstalanul visszatért a templomba. Már nem tudta utolérni Kipet, aki belevetette magát a piros Jaguárjába, és csikorgó kerekekkel elhajtott. Dinah még a templom belsejében is hallotta a kerekek csikorgását, miközben kapkodva próbálta letépni a fejéről a menyasszonyi fátylat.
Ő, aki tanárnő létére mindig észnél volt, és hozzá volt szokva, hogy kritikus helyzetekben is nyugodtan kell gondolkozni, azóta is hiába töri a fejét, hogy is lehetett ilyen vak? Egy egész évet töltött együtt ezzel az emberrel, és nem vette észre, hogy nem gondolja komolyan a kapcsolatukat.
Csak kétféle magyarázat lehetséges. Kénytelen bevallani magának, hogy akkortájt nagyon is vonzónak találta a gondolatot, hogy férjes asszony legyen. Másrészt a Kippel töltött idő nagyon változatos volt. Remekül szórakoztak együtt. Kip az a fajta ember, akinek legfőbb célja, hogy jól szórakozzon. Furcsa, de egy év alatt egyetlenegyszer sem veszekedtek.
- Most már elég legyen! - utasította rendre magát hangosan. Még csak az hiányozna, hogy bánkódjon egy olyan ember miatt, aki ilyen könyörtelenül faképnél hagyta. Még örülhet, hogy az esküvő előtt kiismerte az igazi jellemét - gondolta morcosan.
Kiugrott az ágyból és gyorsan lezuhanyozott. Míg bőrén végigfolyt a kellemesen meleg víz, gondolatai már a konferencia körül jártak, amelyre fontos megbízatással érkezett. Az iskolaigazgató azért küldte ide, hogy keressen a tanítványai számára egy olyan olvasásoktatási programot, amely jobb a most használatosaknál. Ma az egész napját azzal töltötte, hogy előadásokat hallgatott az olvasástanulásnál felmerülő zavarokról. Mikor ilyen elfoglalt volt, sikerült megfeledkeznie Kipről.
Ma este azonban nem lesz ilyen könnyű. Kip meg a partik szorosan összetartoznak. Belebújt selyemfényű szűk nadrágjába. Hosszú, vörösesszőke haját elefántcsont csattal fogta össze, amely Kip ajándéka volt, ugyanúgy, mint a kezében tartott arany fülbevalók.
- A végén még érzelgős leszek - rázta meg a fejét, és fülébe erősítette az aranykarikákat. Végül belebújt magas sarkú szandáljába, amelyben még magasabbnak tűnt, mint máskor. Elégedetten méregette magát a tükörben. Tetszett neki, hogy ilyen magas. A szandál vadonatúj volt. Amíg együtt voltak Kippel, csak lapos sarkú cipőket hordott, hogy egyforma magasak legyenek.
Dinah tojáshéj színű kabátkát vett a vállára, fogta a retiküljét és a kocsijához indult.
Mire áthaladt a Disneyland Hotel előcsarnokán, már meg is feledkezett Kipről. Magasra emelt fejjel sietett el a recepció mellett a lift felé. A liftben rengetegen zsúfolódtak össze, a lármás, nevetgélő vendégek a falhoz szorították.
Mikor a hetedik emeleten kinyílt az ajtó, egy pillanatra elkábította a zsongás. Lehunyta a szemét és tűrte, hogy a többiek magukkal sodorják kifelé a liftből. Nem, ebben a zűrzavarban sosem fogja megtalálni Katie-t!
A túloldalon nyitott ajtót fedezett fel. Utat tört magának a tömegen át, igyekezett úgy tenni, mintha észre sem venné a bámuló férfitekinteteket. Az ajtó mögött nyitott ablakot talált. Nekidőlt az ablakkeretnek és nagyokat lélegzett, igyekezve lehűteni felhevült arcát. Közben azért azt is észrevette, hogy gyönyörű kilátás nyílik Disneylandre.
- Nem lenne kedve inkább ott lent szórakozni egy kicsit? - szólalt meg mögötte egy enyhén kihívó férfihang.
Dinah meglepődve fordult meg, és egyenesen egy mosolygó kék szempárba pillantott. - Nem tudom, az a fajta szórakozás a legmegfelelőbb-e a számomra - felelte mosolyogva. Feltűnt neki, hogy kénytelen felnézni beszélgetőtársára. Majd egy fejjel magasabb nála, ami igencsak ritkaság.
A férfi pillantása lejjebb vándorolt a csillogó pulóverre, majd a lábára, aztán megint felfelé. - Járt már Disneylandben? - kérdezte Dinah.
- Nem, sajnos még nem volt rá idom. Először vagyok Anaheimben, és annyi a dolgom, hogy szórakozásra még csak nem is gondolhattam.
Dinah szinte hálás volt a váratlan beszélgetőtársnak, és vidáman fecsegett tovább. Ahogy beszélt, hirtelen feltűnt neki, hogy a férfinak szokatlanul hosszúak a szempillái, de a szeme alatt húzódó sötét árnyék arról árulkodik, hogy állandó stresszben élhet. Kénytelen volt elismerni magában, hogy még ez is jól áll neki, és hirtelen felébredt benne a kíváncsiság, vajon hol taníthat az idegen?
- Sok munkacsoportban járt már? - kérdezte ártatlanul.
- Nem, alig egy- kettőben - rázta meg a fejét a férfi. - Az Advance Pressnek dolgozom, és az időm java részét a standon töltöm, ahol könyveket árulok.
Dinah nagyot sóhajtott. Pont egy tankönyvárus! Annyi helyes, megbízható tanár vesz részt ezen a konferencián. Ő meg természetesen épp egy könyvárusba botlik bele! Épp eleget megismert már a fajtájából az iskolában. Csak a jó üzlet érdekli őket, és fütyülnek rá, valóban használhatók-e a könyveik vagy sem.
Gondolataiból azonban semmit sem árult el, továbbra is barátságosan mosolygott, de szemeivel lázasan kutatott a teremben, felfedezi-e valahol Katie-t, vagy valaki más ismerőst, aki megszabadíthatná alkalmi partnerétől.
- Van valami bennünk, kereskedőkben, amit nem kedvel? - kérdezte hirtelen a férfi.
Dinah csodálkozva nézett rá. Átfutott a fején, hogy az idegen nagyon vonzó. Kicsit előrehajolt, úgyhogy érezhette a közelségét, s az érzés nem volt kellemetlen. A mosolya rokonszenvről árulkodott, de némi rámenősségről is. Hát igen, ez az, ami jellemző a foglalkozására.
- Hát... a legtöbb könyvkereskedőnek, akit ismertem, máson sem járt az esze, csak az üzleten. Őszintén szólva, úgy éreztem, hogy a legcsekélyebb mértékben sem érdeklik őket a gyerekek.
- Értem - bólintott elgondolkozva a férfi. - Talán egyszer el kellene beszélgetnünk. Fogadok, hogy meg tudom győzni az ellenkezőjéről, legalábbis ami engem illet.
A mosolya ragyogó és magabiztos volt... egyszóval lefegyverző.
- Engedje meg, hogy bemutatkozzam - húzott elő egy névjegyet a tárcájából. - „Jan Mercer marketing-menedzser” - olvasta Dinah.
- Megkérdezhetem, magát hogy hívják? - Dinah.
- Szép név. Mondja, Dinah, vacsorázott már? - kérdezte aztán közvetlenül.
Dinah csak most vette észre, hogy éhes. Egész este egy falatot sem evett. Megrázta a fejét.
- Akkor javaslom, hogy menjünk el enni valamit, de ne itt Anaheimben. Tele van pedagógusokkal, és meg kell vallanom, egyelőre elegem van belőlük. Elmehetnénk esetleg l'almport Beachbe. Ott nyugodtan beszélgethetnénk a könyvekről meg a kedvenc szerzőiről, ha van hozzá kedve.
Szóval szeret olvasni. Dinah pillanatnyi habozás után beleegyezett.
- Akkor az lesz a legjobb, ha azonnal indulunk - fogta meg Dinah meztelen karját a férfi, s ujjai mintegy véletlenül végigsimítottak a meztelen bőrén.
Ez a futó érintés áramütésként érte a lányt, és önmaga számára is váratlan hevességgel reagált. Mintha égne a bőre ott, ahol a férfi megérintette, s a tűz továbbterjed az egész testében. Mi történik velem? Alig tudta összeszedni magát.
- Na, le tudunk menni hét emeletet gyalog? - kérdezte újdonsült ismerőse, és szinte magától értetődő mozdulattal átölelte a vállát. - Biztos órákba telne, míg a lift megjönne.
Ahogy egymás mellett haladtak lefelé a lépcsőn, Dinah-nak egy pillanatra úgy tűnt, mintha a férfi feléje hajolna, hogy támogassa, de a valóságban ő hajolt kicsit az idegen felé. Jóleső érzés volt egy érős férfi vállra támaszkodni.
- Úgy, és most még egy rövid hajrá - szólalt meg a férfi, mikor már majdnem leértek.
Nevetve gyorsítottak a tempón, míg Dinah-nak magas cipősarka be nem akadt. Hajszál híján elesett volna, ha Ian nem kapja el az utolsó pillanatban. Dinah a korlátban igyekezett megkapaszkodni, mert zavarba jött a férfi érintésétől.
- Azt hiszem, jobb lesz, ha kicsit lassítok, ha még ma este együtt akarunk vacsorázni - jegyezte meg szárazon. - Talán jobb lenne, ha előremenne.
Kellemes, hűvös volt az éjszakai levegő, és fénylőn világított a hold, mikor a parkolóban egy öreg Mercedes felé lépkedtek.
Mikor Dinah beült az első ülésre, valami keményet érzett a lába alatt. Lehajolt, és egy Mitchener zsebkönyvet emelt fel.
- Ja, elfelejtettem - pillantott rá Ian. - Ha ennyit utazom, néha megengedek magamnak egy kis szünetet Mitchenerrel.
Dinah-nak kedve lett volna az íróról beszélgetni vele, de úgy tűnt, hogy a férfit most inkább az ő személye érdekli.
Ian rutinos mozdulatokkal kormányzott az éjszakai forgalomban, ő pedig a származásáról meg a tanulmányairól mesélt neki egy-két dolgot, s közben önkéntelenül is összehasonlította a férfit Kippel.
Ian Mercerrel nem volt nehéz társalogni, szinte maguktól jöttek a szavak. Figyelmes hallgató volt, egész más, mint Kip. Kip szinte megállás nélkül beszélt, igazi beszélgetést alig lehetett folytatni vele, mert mindig tréfálkozott, és csírájában elfojtott minden komolyabb beszélgetést.
- Mire gondol? - hatolt be hirtelen gondolataiba Ian hangja.
- A... a megbízatásomra, amivel erre a konferenciára jöttem. Már sikerült találnom néhány könyvet, amire sürgősen szükség van az iskolánkban az olvasástanításhoz. A mi gyerekeink zömében olyan családokból jönnek, ahol nem szokás olvasni, úgyhogy legalább az iskolában jó olvasnivalóval kell őket ellátni. Nahát, már megint az iskoláról beszélek - tette hozzá nevetve.
- Úgy hangzik, mintha nagyon szeretné a hivatását. ,
- Úgy is van. Se látok, se hallok, ha könyvekről van szó. Hát persze, csak ha jók. Néha rémesen fel tudom magam izgatni a hivatásom miatt. Tudja, olyan elképesztő mennyiségben
állítanak elő rossz oktatási segédanyagokat, hogy... - Elhallgatott, mert eszébe jutott az új olvasási program, amit az iskolája részére be kellett szereznie.
Ian Mercer fékezett, és leállította a kocsit az útpadkán.
- Itt volnánk. - Kinyitotta az ajtót és kisegítette Dinah-t a kocsiból. Mikor a lány felegyenesedett, egy pillanatra magához ölelte.
- Nem kellene ennyit tépelődnie - súgta a fülébe. A lány nem tudta, mit válaszoljon. Ian érintése teljesen megzavarta.
A férfi átölelte a derekát, és az étterem bejárata felé vezette. Bent csak tompa fény világított. Minden asztalon gyertya égett. Kiválasztottak maguknak egy kényelmes sarokasztalt, és Dinah máris elmerült az étlap tanulmányozásában. Ígéretesnek tűnő ételféleségekre talált.
- Reformkonyha - jegyezte meg Ian. - Ízletes, és nem fekszi meg a gyomrot. - Szóval ismerős itt? - nézett rá kérdőn Dinah.
- A munkám lehetővé teszi, hogy néha olyan éttermekben egyek, amelyek normál halandók számára megfizethetetlenek.
Dinah a homlokát ráncolta. Hát persze, ezt a vacsorát is elszámolja üzleti költségként. Jó hangulata azonnal semmivé foszlott. Ha már arról van szó, hát ő is tud üzletember módjára viselkedni.
- Ian, milyen olvasóprogramot is adott ki a maguk kiadója? - kérdezte szakszerűen. A férfi belekortyolt a borba, amit a pincér kitöltött, és bólintott.
- Egy nagyon sikeres programot sikerült kifejlesztenünk. „AH Children Excel"-nek hívják, röviden ACE. Nagyon jól bevált a többéves kísérletek során, gyakorlatilag minden olvasási problémát megold. Mondja csak, tényleg egész este az iskoláról akar beszélni? Én inkább magáról szeretnék valamit hallani. - Felemelte a poharát. - Magára, Dinah. Tudod, hogy nagyon szép vagy? -
A lány elpirult, aztán ő is poharat emelt. - Az ACE- programodra.
Riadtan állapította meg magában, hogy önkéntelenül átvette a közvetlen tegeződést. Mióta ilyen könnyű őt befolyásolni? Normál körülmények között eszébe sem jutna, hogy alig kétórai ismeretség után tegezzen egy vadidegen embert.
- Köszönöm. A programunk tényleg nagyon sikeres. Ezen a környéken már huszonhárom iskolában alkalmazzák. Az elődöm óriási forgalmat bonyolított le.
- Huszonhárom iskolában? - csodálkozott Dinah. - Ez tényleg figyelemreméltó.
- Tudod, rájöttünk, hogy sok tanár azt hiszi, tökéletesen megtanította olvasni a gyerekeket, aztán a különböző tesztekből kiderül, hogy szó sincs róla. Az ilyen félreértések elkerülése érdekében dolgoztunk ki egy tesztrendszert, amelynek segítségével egyértelműen megállapítható, hogy...
- Jaj, tesztek, tesztek, mindig csak tesztek! - vágott a szavába türelmetlenül Dinah. - És közben a gyerekek nem tanulják meg, mit jelent igazából könyveket olvasni. Erre kell megtanítani őket!
- Ide figyelj, Dinah, ne veszekedjünk ma este oktatási módszerekről - fogta meg a kezét csitítólag Ian. - Nekem sokkal fontosabb, hogy többet tudjak meg rólad.
A lány zavartan fordította el a fejét. Gondolataiban megint felbukkant Kip; Kip, aki soha nem veszekedett, aki mindig jókedvű volt. Úgy látszik, tényleg nincs még felkészülve más férfiakkal való kapcsolatra. Ez alól Mercer sem kivétel.
- Mi baj van? - nézett rá kutatóan Ian.
- Semmi... Csak... szóval az utóbbi időben nem volt túl sok randevúm, és... - Dinah meredten bámulta az abroszt maga előtt.
- Ezt aligha hiszem el. Már azon is csodálkoztam, hogy ilyen könnyen el tudtalak csábítani a koktélpartiról.
- Senkivel sem beszéltem meg semmit - nevetett zavartan a lány. - Tényleg? Miért? Talán menyasszony vagy?
- Nem, már nem - hangja kicsit megremegett.
Ian ujjai alig észrevehetően végigsimítottak a kezén, s ez a mozdulat valahogy felbátorította Dinah-t, hogy folytassa.
- Igen, igen, menyasszony voltam, de a vőlegényem, hogy úgy mondjam kereket oldott. - Érthetetlen - szólt közbe a férfi.
- Pedig igaz, hidd el - nevetett keserűen Dinah. - Több száz ember orra előtt, az oltár elől. - Mi? Az esküvőn? Ez lehetetlen! - Ian megszorította a kezét. - Azt hiszem, élete legnagyobb hibáját követte el.
Hogy a lány figyelmét elterelje, Ian önmagáról kezdett mesélni. Elmondta, hogy került erre a pályára; elmesélte, hogy valaha kosarazott és még edzősködött is, aztán kedvenc könyveiről beszélt. Ennél a témánál Dinah végre elemében volt. Egy csapásra eltűnt Kip és a hozzá fűződő szégyen emléke. Könyvekről, írókról és az írók életéről beszélgettek, és Dinah úgy érezte, örökké tarthatna ez a társalgás. Aztán ki tudja hogyan, a könyvekről megint visszatértek az ACE- rendszerhez.
- Vannak kételyeim, hogy a mi iskolánkban is beválna-e - mondta a lány. - Az a fő gond, hogy egyszerűen több könyvre lenne szükségünk a gyerekeink számára, de nincs rá elég pénzünk. Tudod, az én iskolámban mindenki meg van győződve róla, hogy a gyerekek csak akkor tanulnak meg olvasni, ha sokat olvasnak, és nem valamiféle programmal, bármilyen bölcsen találták is ki.
- Ebben teljesen egyetértünk - vágta rá könnyedén Ian anélkül, hogy bővebben megindokolta volna.
Dinah sem kérdezett tovább, várta, hogy a férfi részletesebben kifejtse a program előnyeit, Ian azonban nem folytatta, ehelyett pillantása a lány meztelen karjára vándorolt. Olyan volt, mint egy simogatás, egy szelíd, gyengéd érintés.
- Nincs kedved táncolni? - kérdezte a férfi bársonyos hangon.
Dinah szó nélkül bólintott, és követte a kis táncparkettre. Ian olyan erősen szorította magához, hogy az ingén keresztül érezte izmos testét. Jól összeillettek, és Dinah élvezte, hogy egy nála magasabb férfi társaságában lehet.
Egy pillanatra Ian vállára hajtotta a fejét, aztán elfordította az arcát, hozzásimult az ing puha anyagához. Lehunyta a szemét, élvezte a férfi közelségét és melegségét.
A zene behízelgő dallamára lassan forogtak. Dinah-t furcsa érzés kerítette a hatalmába. Ian közelsége kellemes izgalmat ébresztett benne, enyhe bizsergést a bőrén, másrészt viszont hihetetlenül könnyűnek érezte magát a karjai között.
- Nos, jó táncolni egy könyvkereskedővel? - tréfálkozott Ian.
- Ha nem akar közben rábeszélni valami könyvre - viszonozta Dinah ugyanolyan hangnemben.
Ian elmosolyodott, s az ajka végigsiklott a lány halántékán. Mikor elhallgatott a zene, Ian elengedte és hátrált egy lépést. Dinah-t zavarta, hogy a férfi mélyen a szemébe néz, és látszik rajta, hogy magában valamiféle döntésre jutott, még ha Dinah nem is tudja, mi az.
Ian megfogta a karját, és visszavezette az asztalukhoz.
Alighogy leültek, áthajolt Dinah-hoz és határozottan megszólalt.
- Dinah, szeretnélek feleségül venni. Mit szólnál a vasárnaphoz? Addigra befejeződik a konferencia.
2.
- Tessék? - meredt rá értetlenül Dinah. - Feleségül venni?
- Jól értetted, vasárnap este - nézett mélyen a szemébe Ian. - Persze még jobb lenne, ha már ma este elrepülhetnénk Las Vegasba, megesküdni.
- Las Vegasba? - meredt rá idegesen Dinah.
- Dinah, ne bámulj rám ilyen hitetlenkedve! Komolyan gondolom. Miért, nem akarsz hozzám jönni?
- Hogy... hogy jut eszedbe egyáltalán? - nyögte ki végre Dinah. - Alig három órája ismerlek és azt akarod, hogy komolyan válaszoljak egy ilyen kérdésre? Ian, ez őrület! - A férfi kezéből sugárzó melegség lassan szétterjedt az egész testében.
- Dinah, megbízhatsz bennem. Soha nem hagynálak cserben. A pincér odalépett az asztalukhoz, és Ian kifizette a számlát. Dinah rezzenéstelen arccal figyelte, képtelen volt megszólalni.
Ian hátralökte a székét, megkerülte az asztalt és ujjával megemelte a lány állát, hogy kénytelen legyen a szemébe nézni.
- Gyere, majd folytatjuk a beszélgetést a kocsiban.
Dinah szinte kábultan állt fel és indult kifelé Ian nyomában az étteremből. A férfi kinyitotta előtte a kocsiajtót, és megvárta, míg beül. Dinah megpróbálta összeszedni magát. Tennie kell valamit, mondania kell valamit. Nem tűrheti, hogy eluralkodjon rajta Ian kedvessége és mágnesként ható vonzereje.
- Szóval, Ian, beszéljünk komolyan. Nem lehet... - kezdett bele Dinah, de azonnal el is hallgatott, mihelyt Ian átölelte. A férfi ajka a lányéhoz közelített, majd hirtelen csókban forrtak össze. Dinah érezte, ahogy finoman simogatja a hátát, s az ajka önkéntelenül szétnyílt. Ian csókja erőszakosabbá vált, most a haját simogatta, aztán kinyitotta a hajcsatját. Ujjai lejjebb csúsztak a tarkóján, és belefúródtak a leomló hajzuhatagba. A lány kellemesen megborzongott, átölelte Iant, és viszonozta a csókját. Gondolkodás nélkül átadta magát Ian gyengédségének. Mikor Ian lassan visszahúzódott, ő nagyot sóhajtott. Még nem akarta abbahagyni. A férfi soha nem ismert vágyat ébresztett fel benne. Kip mindig nagyon egyenesen és követelőzően közelített hozzá, néha kényszerítenie is kellett magát, hogy gyengéd tudjon lenni hozzá.
Ian ajka végigsiklott az arcán, aztán rekedten megszólalt.
- Az én számomra máris a feleségem vagy, Dinah. Nincs messze a repülőtér. Repüljünk el Las Vegasba, jó?
- Nem, Ian - igyekezett határozottan válaszolni Dinah. - Őrült ötlet, igazán. Nem mehetek hozzád feleségül mindjárt ma este. Attól, hogy az első vőlegényem az oltár előtt hagyott faképnél, még nem kell mindjárt az első utamba kerülő férfihez hozzámennem.
- Akkor csináljunk úgy, mintha házasok lennénk - húzódott kicsit hátrébb Ian. - Mondjuk, próbaházasságban - tette hozzá olyan könnyedén, mintha csak a tankönyveiből kínálna egyet.
- Tegyünk úgy, mintha... - Dinah hátradőlt az ülésen és szívből felnevetett. - Na végre, csakhogy felfogtam! Úgy gondolod, hogy adott körülmények között hamarabb lehetne...
- Hát persze - vágott a szavába Ian. - Szeretni akarlak, érted? Rettenetesen kívánlak, és nem számít, hogy már össze vagyunk-e házasodva, vagy sem.
- Mondd csak, te ezt tényleg komolyan gondolod? - nézett rá hitetlenkedve Dinah, de a teste elárulta, hogy ugyanazt érzi, amit Ian. Legszívesebben Ő is... na de ez a házassági ajánlat csak otromba cselvetés! Nem, ezt igazán nem veheti komolyan!
- A visszaúton még gondolkozhatsz egy kicsit, Dinah - javasolta a férfi, mielőtt beindította a motort.
A Disneyland Hotel előtt Ian egy sötét, rosszul megvilágított sarokban, magas fák árnyékában állította le a kocsit. Áthajolt Dinah-hoz és lassan magához húzta. Egyre közeledett az arca, és a lány lehunyta a szemét, ahogy az ajkuk összeért. Ian lágyan simogatta a kezét, s ő majd megőrült ettől az érzéstől. A csók erőteljesebb lett. Még soha nem csókolta ilyen sokáig férfi, még Kip sem.
Ahogy eszébe jutott Kip, hátrahőkölt.
- Dinah, legyél a feleségem! - unszolta behízelgő hangon. Aztán Ian, mintha csak a gondolataiban olvasott volna, folytatta:
- Nézd, én nem vagyok olyan, mint Kip. A házasság nehéz ügy, a vőlegényed számára valószínűleg túl nehéz volt. Ezért szökött meg előle még idejében. Szerintem ahhoz, hogy valaki együtt tudjon élni veled, erős jellemű, állhatatos embernek kell lennie. Olyannak, mint én.
- Nem is vagy beképzelt - állapította ínég Dinah. Szerette volna a férfi arcát látni, de a sötétben ez lehetetlen volt. - Ian, ne beszéljünk többet házasságról. Képtelen ötlet volt tőled, és az is marad.
Ian ujja hegyével végigsimított a karján, és Dinah szíve vadul vert. Mi lehet ebben az emberben, hogy ilyen heves érzelmeket vált ki belőle? Nem ismert magára. Megrémítette a helyzet, de ugyanakkor élvezte is. Normál körülmények közöli csak akkor engedett volna magához ilyen közel valakit, ha előbb alaposan megismerték egymást, de Iannel minden más volt. Ebben a pillanatban teljesen mindegy volt a számára, milyen ember is lehet a valóságban, és az sem számított, hogy alig ismeri.
A férfi ajka a nyakára csúszott.
- Ian! - sóhajtott fel a lány. - Kérlek, hagyd abba! - Ian keze lassan becsúszott a pulóvere alá, a derekát simogatta, aztán feljebb vándorolt a melltartó csatja felé. Dinah visszafojtotta a lélegzetét. Egy pillanatra átfutott a fején, hogy védekeznie kellene, de azonnal tudta, hogy ez lehetetlen.
- Dinah, házasodjunk össze! - mondta Ian bársonyosan behízelgő hangon.
- Nem, nem lehet - suttogta a lány. Szinte beleszédült a férfi simogatásába. Ian egy viharos csókkal felelt az ellenkezésére, és szorosan magához ölelte. Dinah levegő után kapkodott. Ian elsöprő szenvedélyétől megbűvölve ölelte át a férfi nyakát, és engedte át magát az érzéseinek. Körmei belemélyedtek Ian vállába, ahogy a férfi a mellét kezdte simogatni. Dinah látta a vágyat a szemében, és legszívesebben ő is azonnal odaadta volna magát. Minden önuralma semmivé foszlott. Lelki szemeivel már látta, ahogy együtt beszálltak a liftbe, bemennek a férfi szobájába, egyenesen az ágyba. Nem is ismerem, és ágyba akarok bújni vele! - futott át hirtelen az agyán. - Nem, azonnal el kell mennie, még mielőtt késő lenne!
- Ian, hajlandó lennél elvinni a kocsimhoz? - kérdezte fojtottan.
Ian elmosolyodott, szó nélkül bólintott és indított. Igazi úriember - gondolta Dinah, a csalódás enyhe árnyékával.
- Nehéz napod lesz holnap? - kérdezte Ian, mikor Dinah kocsijához értek. - Ajaj. - Dinah röviden elmondta, mi minden szerepel a napirendjében.
- Köszönöm a szép estét, Ian - fejezte be udvariasan. - Nagyon... nagyon jól éreztem magam veled - tette hozzá aztán gyorsan.
A férfi áthajolt hozzá és megcsókolta.
- Jó éjszakát, Dinah. Aludj jól! - mondta gyorsan. Dinah megint a telefon csörgésére ébredt.
- Úristen, Dinah, hol voltál tegnap este? - hallotta Katie aggodalmaskodó hangját. - Órák hosszat vártam rád!
Dinah kinyújtóztatta fáradt tagjait. Ian! - Futott át az agyában. Tegnap sokáig nem tudott elaludni, csak a fejét törte az este váratlan eseményein.
- Hé, Dinah, ott vagy még?
- Igen, Katie, kezdek felébredni. Idefigyelj, ha együtt ebédelünk, mindent elmondok, jó? - Oké, akkor tizenkettőkor találkozunk a snackbárnál a kiállítási csarnokban, jó? - Kattanás. Mint mindig, Katie sietősen lecsapta a kagylót, meg sem várva Dinah válaszát.
A kiállítási csarnokban. Dinah nagyot sóhajtott. Már csak ez hiányzott... még egy találkozó a szuperkereskedővel, Ian Mercerrel. Visszahanyatlott a párnájára és a mennyezetet bámulta. Házassági ajánlat! Micsoda ötlet! Tényleg eredeti megoldás, hogy gyorsan, és ráadásul elegánsan az ágyába csalogasson egy nőnemű lényt! Aztán a csábító simogatása! Akarata ellenére érezte azt az áramütést, amitől tegnap este teljesen elveszítette az önuralmát. Dinah, azonnal hagyd abba! - figyelmeztette magát szigorúan. - Kemény munkanap áll előtted, jobb lenne, ha azzal foglalkoznál!
Kiugrott az ágyból, gyorsan lezuhanyozott, aztán sötétkék ruhát és hozzáillő cipőt vett fel, a hóna alá vágta a táskáját és lerohant reggelizni a szálloda kávézójába. Leült az egyetlen Üres székre a bárpult mellett, és pirítóst meg narancslét rendelt. Aztán előhúzta a mai előadás utáni vitához készített jegyzeteit. El fogja mondani a többi résztvevőnek, hogy milyen módszereket alkalmaznak az ő iskolájában az olvasás tanításában, és hogy a lényeg az, hogy minél több lehetőséget biztosítsanak a gyerekeknek, a könyvolvasásra. A gond csak az, hogy nincs elég pénzük a módszer következetes megvalósításához.
Persze ez most meg fog változni, hogy némi állami támogatáshoz jutottak. Boldog volt, hogy új könyveket kereshet és vásárolhat. Vesz majd néhány új tanári kézikönyvet is. Ez is fontos, mert a gyerekek közt sok a külföldi, Mexikóból vagy Ázsiából jönnek, és nem tudnak elég jól angolul. Épp ezek a gyerekek szorulnának rá a megkülönböztetett bánásmódra, de soha nincs rá elég idő. Hányszor volt kénytelen ő maga is beletörődni abba, hogy nem foglalkozhat külön-külön a gyerekekkel, pedig tudja, hogy nagy szükségük lenne rá!
Kiitta a narancslét és felállt. Az előadóterem felé haladtában látott egy táblát „Kiállítóterem" felirattal, s ettől furcsa bizsergést érzett a gyomra tájékán. Gyorsan odament, és átfúrta magát a tömegen az előadóterem bejáratához. Vele együtt tanárok százai özönlöttek a terem felé.
Janine Everson mellett kapott helyet, aki a gyermekkönyv-szerzők első díját nyerte. Dinah boldog volt, hogy ilyen érdekes ember társaságában lehet. Leült, és kővé dermedt. Nem, ez lehetetlen! Alig néhány méternyire tőle, az első sorban, ott ült Ian Mercer, és sugárzó mosolyt röpített felé. Már csak ez hiányzott! Vadul vert a szíve. Hogy jött rá, hogy ő itt lesz? Úgy látszik, nagyon alaposan tanulmányozta a programot. Dinah neve természetesen szerepelt a vita résztvevőinek névsorában.
Hogy kicsit megnyugodjon, megragadott egy üveg ásványvizet és töltött magának. Legnagyobb elkeseredésére megállapította, hogy annyira remeg a keze, hogy kiloccsantotta a vizet az asztalra. Janine, a szomszédnője éppen felszólalt, de Dinah eddig egyetlen szót sem értett meg belőle. Milyen kínos helyzet, és mindez egy Ian Mercer nevű könyvkereskedő
miatt! A hozzászólásában szeretett volna Janine-re hivatkozni, de most Ian csókjaira és simogatására gondolva képtelen odafigyelni. Görcsösen igyekezett összeszedni magát, hogy legalább valamit megértsen abból, amit a kolléganője mond. Mikor végre Dinah-ra került a sor, görcsösen igyekezett nem arrafelé nézni, ahol Ian ült. Ahogy magyarázta, hogyan tanítják olvasni a gyerekeket az ő iskolájában, lassacskán visszanyerte az önuralmát. Eleinte attól félt, hogy egyetlen szót sem lesz képes kinyögni. Mikor befejezte, a közönség és a többi résztvevő hangos tapssal köszöntötték. A vitavezető bejelentette, hogy a témával kapcsolatban kérdéseket lehet feltenni, s abban a pillanatban a levegőbe emelkedett Ian keze. Egek, ez biztos csak az ő előadásával kapcsolatban fog kérdéseket feltenni! - gondolta rémülten Dinah.
Idegesen ficánkolt a székén, miközben a többi résztvevő a részletekről kezdett vitatkozni. A vitavezető hirtelen véget vetett az egésznek, és mindenkinek köszönetet mondott. Ian keze lehanyatlott, a kérdése megválaszolatlan maradt. Dinah szívéről nagy kő esett le.
Gondosan összecsomagolta a papírjait, és betette az aktatáskájába. Bár fel sem nézett, pontosan tudta, hogy Ian a háta mögött áll.
- Nagyon jó voltál! - szólalt meg a férfi.
- Tényleg? - kérdezett vissza tartózkodóan Dinah, és energikus mozdulattal bekattintotta a zárat a táskáján.
- És így is remekül nézel ki - tette hozzá Ian halkabban.
Dinah-t bosszantotta a megjegyzés, de hízelgett is neki. Úgy, látszik, Ianra nagyobb hatást tett a külseje, mint az, amit mondott.
- Elég sokáig dolgoztam az előadásomon - mondta Dinah szinte mentegetőzve.
- El is hiszem. Néhány részét már tegnap este alkalmam volt meghallgatni - mondta mosolyogva Ian.
- Persze. - A lány nem tudta, mit mondjon. Ebben a környezetben valahogy zavarba ejtette a férfi jelenléte. Minden annyira más volt, mint tegnap este a gyertyafényben, halk zeneszó mellett, de úgy látszik, Ian ugyanolyan hatással van rá, mint tegnap este. Ahogy most megérintette a karját, ugyanolyan borzongás járta át.
- Sajnálom, hogy nem ebédelhetek veled, Dinah, de a standunkon most csúcsforgalom van. Vissza kell mennem, de nagyon örülnék, ha meglátogatnál a standon - szorította meg a kezét. ,
- Majd megpróbálom - bólintott zavartan Dinah, és nagyot nyelt. Hogyan tovább? Ian most már csak vevőt akar fogni?
- Rendben, várlak - fenyegette meg a mutatóujjával Ian, aztán hozzátette: - És ne felejtsd el az esküvői terveinket! - Még mielőtt Dinah bármit is válaszolhatott volna, Ian eltűnt a tömegben.
Dinah nagyot sóhajtott, s a tekintetével önkéntelenül is Iant kereste á tömegben. Ott van, ott tör utat magának a beszélgető tanárok között. Azt is észrevette, hogy a nők többsége megfordul utána, ahogy elhalad mellettük. Nem csoda, hiszen tényleg nagyon vonzó a méretre szabott öltönyében, eszébe jutott a széles válla meg az izmos felsőteste, ahogy tánc közben az ing vékony anyagán keresztül érezte, és aztán később a kocsiban...
Egek, már öt perccel múlt tizenkettő! Katie már várja! Át kell jutnia a kiállítótermen, méghozzá úgy, hogy lehetőleg ne kelljen elhaladnia Ian standja mellett. Az útmutatót követve lerohant a hosszú folyosón. A csarnok bejáratánál fel kellett mutatnia az igazolványát.
Végigrohant a kiadók standjai mellett, pillantást sem vetve a gyakran nagyon is csábító könyvkínálatra. Erre még később is lesz ideje, most előbb a snackbárt kell megtalálnia, és közben, ha lehet, el kell kerülnie Ian standját. A csarnok hátsó részében észrevett egy hatalmas Coca-Cola reklámot, biztos ott lesz a büfé.
Az önkiszolgáló pult előtt várakozó sorban fedezte fel Katie-t.
- Na végre, itt vagy - kacsintott rá a barátnője. - Már azt hittem, megint összetalálkoztál a tegnap esti lovagoddal és elrabolt a fehér paripáján.
- Hogy jut eszedbe ilyen szamárság? - nézett rá ártatlanul Dinah. - Annyit azért még én is tudok, hogy kettő meg kettő az négy.
Dinah nagy vonalakban beszámolt Katie-nek a találkozásáról Iannal, de a házassági ajánlatot nem említette. Ezt senkinek nem mondhatja meg, még a legjobb barátnőjének sem, olyan nevetséges.
Evés közben elmesélték egymásnak, mi mindent terveznek még a mai napra.
- Nekem végig kell néznem a kiadói standokat, hogy lássam, nincs-e valami használható ajánlatuk a számunkra is - fejezte be Dinah. - Aki átesik az első rostán, azt aztán meg kell hívnom egy tájékozódó beszélgetésre az iskolába. Annyian vannak itt, hogy azt sem tudom, hol kezdjem.
- Majd csak boldogulsz - biztatta Katie. - Te is tudod, hogy minden programban csak az a lényeg, hogy az egyéni tanulásnál is alkalmazható legyen. - Az órájára nézett, és rémülten felugrott. - Ha nem sietek, elkésem - kapta be sietve a hot dog utolsó falatjait.
- Tipikus Katie - gondolta Dinah. - Folyton rohan.
- Majd este felhívlak - vetette még oda sietve Katie, és már el is tűnt az étteremből.
Dinah is felállt, és nekilátott nehéz feladata teljesítésének, hogy legalább valami támpontja legyen, a csarnok hátsó végéről indult el. Nehezére esett, hogy ne töltsön a kelleténél hosszabb időt egyes standokon, szívesen lapozgatott volna még a könyvekben, de sürgette az idő, így csak az okvetlenül szükséges információkat igyekezett begyűjteni, és máris továbbment a következő standhoz.
Fárasztó volt, nemsokára megfájdult a lába. A bőséges kínálat megzavarta, alig tudta a képviselők szóáradatából kihámozni a számára fontos és jelentős információkat. Prospektusokat, árjegyzékeket és olvasópéldányokat gyűjtött. Hamarosan már azt sem tudta, hogy cipelje a csomagját.
A következő standon felfedezett egy üres széket, ami nagy ritkaságnak számított ebben a tömegben. Boldogan rogyott le rá, összegyűjtött anyagait pedig az ölébe tette.
- Dinah! Milyen kedves tőled, hogy eljöttél! Örülök, hogy a mi kínálatunkkal is meg akarsz ismerkedni!
Félreérthetetlenül Ian hangja volt. Tehát egyenesen az Advance Press standjára tévedt. Ez nem lehet véletlen! Ian már ott is állt előtte legragyogóbb mosolyával. Milyen lefegyverző a mosolya! Dinah el sem tudta képzelni ezt az arcot morcosan.
Ahogy megmozdult, az ölében tartott katalógusok lecsúsztak a földre. Ian azonnal lehajolt, hogy összeszedje, s ahogy kiegyenesedett, mintegy véletlenül végigsimított Dinah térdén. Egy fiókból előhúzott egy „Advance Press" feliratú zacskót, belegyömöszölte a konkurencia anyagait, aztán Dinah felé nyújtotta.
- Biztos vagyok benne, hogy ha megismered a mi ajánlatainkat, egyetlen pillantásra sem fogod méltatni ezeket itt. - Hangjában és pillantásában volt valami kihívó.
Tehát ez Ian Mercer, az üzletember. Dinah felugrott, igyekezve oda sem figyelni a bőre bizsergésére, amit Ian érintése váltott ki belőle.
- Hát jó, Ian - szólalt meg ugyanolyan hangsúllyal. - Itt van életed nagy esélye. Próbálj meggyőzni az ACE- programod előnyeiről. Figyelmesen hallgatlak.
Ian szemének villanása egyszerre tükrözött vidámságot és csodálatot. Az egyik asztalon felhalmozott könyvkupacra mutatott.
- Ezek itt a legfontosabb anyagaink, minden más erre épül fel - magyarázta. - De hát ezek csak könyvtári könyvek! - szólt közbe Dinah.
- Pontosan, de te is azt mondtad, hogy a könyv mindennek az alfája és ómegája, ha meg akarsz tanítani olvasni egy gyereket. És én kétszáz százalékig garantálom, hogy a mi programunkkal megtanulnak, méghozzá annak az egyszerű felismerésnek az alapján, hogy minden gyerek a maga tempójában és a maga módján tanul. Felbontottuk a tanulás folyamatát különböző fázisokra, és mindegyiket figyelembe vettük a programban úgy, hogy minden gyerek mindig éppen azt tanulja, amire abban a pillanatban szüksége van. Szóval nincsenek éltanulók és lemaradók, hanem mindenki a maga egyéni tempójában tanul.
- Nem hangzik rosszul - bólintott Dinah. Katie-re gondolt, aki épp az imént mondta, hogy minden programban az a legfontosabb, hogy megfeleljen az egyéni igényeknek.
- Úgy látom, messzemenően figyelembe veszi a tanulók egyéni szükségleteit, de a tanár számára biztosan rengeteg munkát jelent.
- Igen, ez vitathatatlan. Az ACE-programhoz például telítsen át kell alakítani az osztálytermet. A legtöbb tanár számára új feladat, de minden további nélkül boldogulnak vele. Természetesen tanári kézikönyveink is vannak, hogy megismerkedjenek a programunk speciális követelményeivel. Nem lenne kedved megnézni, hogyan működik az ACE- program az osztályban?
- Dehogynem - bólintott Dinah. Meglepő, hogy milyen gyorsan sikerült felkeltenie az érdeklődését a program iránt. Talán attól van, hogy a program valóban nagyon vonzó, vagy inkább Ian Mercer magyarázata okozza? Dinah maga sem volt biztos benne, és bosszantotta a saját határozatlansága.
Ian egy kis vetítővászonra mutatott, és hellyel kínálta.
- Mutatok neked egy rövid filmet egy osztályteremről, amit a mi anyagainkkal szereltek fel, és láthatod a tanárt a diákjaival.
Ahogy elindult a film, egyre több néző gyűlt össze a stand körül. Dinah figyelmesen követte a vásznon zajló eseményeket, és hamarosan kénytelen volt elismerni, hogy nagyon tetszik neki, amit lát. Nem is olyan bonyolult az egész, mint képzelte.
Mikor a film véget ért, felállt, és Iant keresve körülnézett. Rengeteg kérdést szeretett volna feltenni neki.
Hevesen magyarázó és kérdezgető tanárok gyűrűjében pillantotta meg, szorosan mellette egy csinos barna nő, aki vele együtt válaszolgatott a kérdésekre. Ian nagyon elfoglaltnak látszott. Dinah-nak feltűnt a barna nő odaadó igyekezete. A férfi azonnal észrevette Dinah-t, és a nő kíséretében közelebb lépett.
- Hadd mutassam be egymásnak a hölgyeket - hajolt meg udvariasan. - Dinah Paige... Angie Morrison. Hogy úgy mondjam, Angie végezte el a próbajáratokat az ACE-programmal a számunkra, és azóta is az Advance Press tanácsadója.
Dinah kedvesen rámosolygott Angie-re, bár a Ian és közte uralkodó jó kollegiális viszonytól apró kis szúrást érzett a szíve tájékán. Vajon mennyi időt tölt Ian Angie-vel munkaidő alatt... vagy azután is? Mintha Ian vele szemben is kicsit tartózkodóbban viselkedne, mióta Angie is itt van.
- Ha van hozzá kedved, Angie majd bemutat neked néhány anyagot a programunkhoz. Nagyon jól ismeri őket. Bocsássatok meg egy pillanatra. - Sugárzó mosolyt vetett a két nőre, és már el is tűnt a tömegben.
Angie egy kis asztalhoz vezette Dinah-t, és szétteregette rajta az ACE- program anyagait. Aztán részletes magyarázatba fogott az olvasás tanításának folyamatáról, miközben Dinah pillantása folyton a terem felé vándorolt, azt lesve, nem bukkan-e fel valamerről Ian.
- Nem gondolja, hogy a programunk kitűnően alkalmazkodik a tanuló egyéni sajátosságaihoz? - kérdezte Angie.
- De igen - bólintott szórakozottan Dinah. - Csak nem vagyok biztos, hogy a mi iskolánkban is használható.
- Talán látogasson meg egy iskolát, ahol a gyakorlatban alkalmazzák az ACE- t. Majd megszervezem magának. Győződjön meg a helyszínen programunk használhatóságáról!
Dinah készségesen kitöltötte a látogatási lapot, amit Angie elé rakott, aztán kapott egy részletes prospektust. Végül Angie felállt és elbúcsúzott, hogy a következő potenciális vevővel foglalkozzon.
Tulajdonképpen indulnia kellett volna a következő stand felé, de Dinah habozott. Lázasan lapozgatta az ACE- programot, bár fogalma sem volt róla, mit lát benne.
Hirtelen egy meleg kéz szorította meg a vállát, és Ian hangját hallotta közvetlen közelről. - Dinah, nagyon szeretném veled tölteni a mai estét, de sajnos kénytelen vagyok az üzletnek szentelni magam. Itt leszel holnap?
- Csak délelőtt. Be kell segítenem néhány munkacsoportban. - Nem nézett egyenesen Ian szemébe, nehogy elárulja csalódottságát.
Ian mutatóujjával megemelte az állát és kényszerítette, hogy a szemébe nézzen. Olyan képet vág, mint aki épp szerelmi vallomásra készül - gondolta Dinah, nem minden humor nélkül.
- Na, hogy tetszett Angie bemutatója? - kérdezte ehelyett Ian.
Dinah-t mintha leforrázták volna. Hát semmi másra nem ind gondolni, csak az ACE- programjára? Hevesen felpattant, közben lerázta a válláról Ian kezét.
- Mindenesetre a programodnak megvannak a maga előnyei. Majd gondosan összehasonlítom a többivel - mondta leheletnyivel fagyosabban, mint akarta.
Energikus mozdulatokkal begyömöszölte a katalógust a többi mellé, felkapta a táskáját, és anélkül, hogy elbúcsúzott volna Iantól, otthagyta a standot.
Pillantásra sem méltatva a többi standot, végigsietett a folyosón. Erőteljes mozdulattal belökte a női WC ajtaját, ledobta a zacskót a földre és dühösen bámult a tükörképére, miközben hideg vizet folyatott a csuklójára. Az arca kipirult, és zöld szemei dühösen villogtak.
- Máson se jár az esze, csak az üzleten - sziszegte félhangosan a fogai közt. Gyertyafényes vacsora, tánc a félhomályban, szenvedélyes csókok... hát igen, meglehetősen eredeti stratégia az eladáshoz. És mindennek a tetejébe még egy házassági ajánlat is! A harag könnyei szöktek a szemébe. Hogy is hagyhatta, hogy ilyen könnyen becsapják? Legjobb lesz, ha igyekszik minél gyorsabban elfelejteni az egészet.
3.
Mikor végre megnyugodott egy kicsit, megint végiggondolta a tegnap estét. Tényleg csak számításból tett volna mindent? Valahogy nem ilyennek ismerte meg Iant. Persze mit tudja ő, hogy is áll a helyzet? Nagyot sóhajtott. Egy biztos: a megfelelő olvasási program kiválasztásánál Ian Mercer személye semmiféle szerepet nem fog játszani. Az ő programját még kritikusabban fogja megvizsgálni, mint a többit.
Hunyorogva lépett ki a napfényre. Már megbánta, hogy reggel gyalog jött. Kimerült volt és fájt a feje.
- Dinah! - termett hirtelen mellette Ian. - Jaj, de örülök, hogy megtaláltalak! Miért voltál olyan dühös? Mondd meg őszintén, hibát követtem el? - Tehetetlenül széttárta a karját, aztán a lány vállára tette, hogy megsimogassa. Dinah-t akarata ellenére is jóleső érzés járta át.
- Fáradtnak látszol - folytatta Ian, ki sem várva a választ. - Gyere, elkísérlek a kocsidhoz. Add ide a holmijaidat!
- Nem kocsival jöttem - felelte halkan Dinah. - Akkor elviszlek.
Dinah először tiltakozni akart, de aztán engedelmesen követte. Túl fáradt volt ahhoz, hogy tiltakozzon.
Mikor egymás mellett ültek a kocsiban, Ian kutató pillantást vetett rá. - És most mondd meg őszintén, miért rohantál el olyan hirtelen?
Mit mondjon neki? Hisz még ő maga sem tudja egész pontomul. Csak ne zavarodnának össze a gondolatai Ian jelenlétében!
- Ian... hogy is mondjam... egyszerűen nehezen tudom összeegyeztetni a munkámat meg a magánéletemet - próbálta megmagyarázni.
- Megértelek - mondta egyszerűen a férfi.
Bekanyarodott a motel parkolójába, és leállította a motort. Elhajolt Dinah oldalára, és szelíden megsimogatta a lány lüktető halántékát.
- Ne haragudj rám, kérlek. - Gyengéden megcsókolta, és közben a tarkóját simogatta. Mire felegyenesedett, Dinah furcsa módon nyugodtnak érezte magát, mint aki minden feszültségtől megszabadult.
- Ugye egy szavamat se hitted el, amikor tegnap este megkértem a kezedet? - kérdezte Ian halkan.
- Ian, miért hittem volna el? - sóhajtott vállat vonva a lány.
- Pedig én komolyan gondoltam - vitatkozott Ian. - És ha nem esküszünk meg vasárnap, akkor csak rajtad múlik, hogy milyen időpontot választasz.
Dinah önkéntelenül elnevette magát. Volt valami mókás a férfi komolyságában. Honnan veszi ezt a leírhatatlan önbizalmat?
- Figyelj rám, Ian! Te is nagyon jól tudod, hogy nem mehetek hozzád feleségül.
- De miért nem, drágám? Csak nem akarod azt mondani, hogy nem ismerjük egymást eléggé?
- Azt... azt hiszem, hogy... - A fene egye meg, mit is hisz egyáltalán?
- Ha csak ez az egyetlen akadály, akkor azt javaslom, hogy ismerkedjünk meg egymással közelebbről - szakította félbe Ian. - Figyelj rám! Most megkötünk egy szóbeli házassági
szerződést, és aztán próbaházasságban élünk egész addig, amíg biztos nem leszel benne, hogy egész életedre akarsz engem. És most mondd el légy szíves, hogy mit vársz el elsősorban egy férjtől?
Dinah hitetlenkedve próbált mondani valamit, de nem jött ki hang a torkán. Micsoda trükk ez már megint? Próbaházasság szerződéssel? Jól hallotta?
- Mondd, te komolyan gondolod? - kérdezte végül. - Nem találod elég jó ötletnek?
- Nem is tudom... alapjában véve talán...
- Na látod, akkor egyetértünk. - Dinah mélyen elpirult. Hogy is érthetett volna egyet egy ilyen őrült javaslattal? Hol maradt a józan emberismerete? Kippel soha nem beszéltek ilyesmiről, a fiút egyáltalán nem érdekelte, hogy ő mit várna el tőle. - Akkor mondd el, hogy mi a fontos neked a házasságban! Talán a megbízhatóság? - tette hozzá, látva, hogy Dinah nem tud mit mondani.
- Természetesen, meg az őszinteség - csúszott ki a lány száján.
- Ebben egyetértünk - mosolyodott el Ian, aztán hirtelen az órájára nézett. - Jaj, azt hiszem el kell halasztanunk a folytatást. Egy üzleti vacsorára kell mennem. Nem akarsz velem jönni? Biztos éhes vagy, én meg örülnék, ha ott lennél. Nem csak üzleti ügyekről lesz szó, szerintem egész jól elszórakoznál. - Megint áthajolt hozzá, és apró csókokkal próbálta meggyőzni. - Nem is tudom, hogy fogom kibírni a vacsorát, ha nem csókolhatlak meg közben - mondta rekedten. - Megvárlak itt, amíg átöltözöl, jó?
- Oké - hallotta Dinah a saját hangját. Hogy tudja Ian mindig ilyen könnyen rávenni mindenre? Ma délben még megesküdött magának, hogy igyekszik elfelejteni, amilyen gyorsan csak lehet, most meg hajlandó lenne elmenni vele egy üzleti vacsorára, egy csomó vadidegen emberrel.
Öltözködés közben próbálta elemezni a helyzetet. Mit gondoljon erről a házassági szerződési ötletről? Megengedheti-e magának, hogy akár leheletnyit is megbízzon Ianben? Nem lenne okosabb most lemenni és fáradtságra hivatkozni lemondani a vacsorát? Belebújt piros selyemruhájába, és abban a pillanatban pontosan tudta, hogy el fog menni. Gondosan kikészítette magát, kifestette a szemét és néhány cseppet lelt a füle mögé a drága parfümből, amelyet még Kiptől kapott ajándékba.
- Ez aztán villámgyorsan ment! - füttyentett Ian, mikor beszállt mellé a kocsiba. - Fantasztikusan nézel ki!
Jólesett a bókja. Egy örökkévalóság óta nem mondott neki ilyet férfi. Tehát ez a kezdet. A hangulat barométere szemlátomást emelkedik. Hosszú idő után, ma este végre szórakozni fog. Miért is ne? Egyszer úgyis véget kell vetni ennek az unalmas életmódnak.
Ian száguldva hajtott visszafelé a Disneyland Hotelhez. Átsiettek az előcsarnokon, aztán a lifttel felmentek Ian szobájához.
- Gyorsan tiszta inget veszek - magyarázta Ian, miközben bedugta a kulcsot a zárba, látva Dinah szkeptikus pillantását.
Ian drága apartmanban lakott. Már el is tűnt a hálószobában, Dinah pedig helyet foglalt egy kanapén. Mikor a férfi visszajött, Dinah-nak nehezére esett, hogy ne bámulja meg őszinte csodálattal. Miért is néz ki ilyen átkozottul jól a hófehér ingében és a tweed zakójában?
- Telefonon keresnek - mutatott Dinah a készüléken villogó fényre.
- Na tessék, még ez is - vette fel a kagylót homlokát ráncolva Ian. - Mercer.
Dinah kellemetlen érzéssel hallgatta a beszélgetést. Csak számokról, eladási jelentésekről és reklámról esett szó, a legszárazabb üzleti zsargonban. Az egész megint
eszébe juttatta, hogy Ian számára a nevelés és a gyerek, meg a tanár is pusztán számokban értékelhető vevőkör és üzlet.
Hogy elterelje a figyelmét, az ajtóhoz lépett, és elolvasta az árjegyzéket. Döbbenten állapította meg, milyen drága itt egy szoba.
- Valami baj van? - nézett rá kutatóan Ian, látva becsmérlő arckifejezését.
Dinah lenyelt egy csípős megjegyzést a kiadó nagyvonalúságáról, amely már a nyelve hegyén volt. De mivel örült a vidám estének, jobb, ha magában tartja.
- Nem, semmi, minden rendben van - vetett Ianre egy ártatlan pillantást.
Ian bemutatta Dinah-t a többi vendégnek, és a lány megállapította, hogy a társaság az Advance Press három további képviselőjéből és néhány tanárból áll, akik hozzá hasonlóan új olvasási programot keresnek. A második pohár bor után oldódott a hangulat, és a társalgás az üzleti ügyekről az írókra és a könyvekre terelődött át.
Dinah-nak feltűnt, hogy az Advance Press többi képviselője egyfolytában mosolyog, és arra gondolt, hogy nehéz lehet egész nap ilyen barátságosnak látszani. És Ian? Ahányszor csak a férfi rámosolygott, úgy érezte, menten elolvad.
Nem volt unalmas a társalgás, ő is részt vett benne, de nem szomorkodott, amikor a tanárok a desszert után elbúcsúztak és távoztak. Aztán nem sokkal később Ian kollégái is elköszöntek.
Végül Dinah és Ian is elhagyta az éttermet; sétáltak egyet az étterem kertjében, hogy kinyújtóztassák elgémberedett tagjaikat. Az úszómedence vize csillogott a lámpafényben, közepén szökőkút csobogott.
- Na, tűrhetően szórakoztál? - kérdezte Ian. - Igen, annak ellenére, hogy üzleti vacsora volt.
- Örülök. Én is jól éreztem magam. - Átölelte Dinah derekát. - Persze csak azért, mert te is ott voltál - tette hozzá. - Nehezemre esett, hogy az üzletre összpontosítsak. - Magához szorította a lányt. - Még csak most kezdődik az este. Mit szólnál, ha elmennénk Disneylandbe?
- Szívesen - nevetett rá Dinah. - Gyerekkorom óta titkos álmom, hogy eljussak oda. Sose hittem, hogy egyszer beteljesül.
Ezüstszínű vonat repítette őket néhány perc alatt Disneylandbe. Ahogy a „jövő országán” át barangoltak, Dinah-nak feltűnt, hogy tud lelkesedni Ian a legapróbb részletekért. Előtűnt a kisfiús oldala, amit eddig még nem ismert.
Aztán a háromdimenziós moziba mentek. Dinah hirtelen megszédült, és görcsösen kapaszkodott a korlátba. Úgy érezte, egy zuhanó repülőgépben ül. Ian nevetve ölelte át, mintha védelmezni akarná, és magához szorította. Dinah átengedte magát a férfiből áradó biztonságérzetnek, és a nyakához simította az arcát. Őszintén sajnálta, mikor elhallgatott a zene, és kialudtak a színes képek. Olyan romantikus volt!
Nagyot sóhajtott, mikor kiléptek a langyos éjszakába. Lassan ballagtak a parkon át, míg egy mesterséges tóhoz nem értek. A part mellett horgonyzott a „Mark Twain”, a hajdani Mississippi-gőzösök mintájára épített hajó. Elhatározták, hogy tesznek egy kört a hajóval.
A hajókorlát mellől egy csendes zugból figyelték az elsuhanó partot. Dinah nekidőlt Ian vállának, s a férfi átölelte, szelíden simogatva a ruha kivágásából kivillanó bőrét.
Néha-néha egy-egy apró csókot lehelt a hajára. A lány érezte izmos combját és mellkasát a háta mögött, és hirtelen a védettség kellemes érzése járta át. Megfogta Ian kezét, s az ujjaik egymásba fonódtak.
Egyikük sem szólt egy szót sem, csak a víz halk csobogása hallatszott. A hajó imbolygása és Ian megnyugtató simogatása jótékony kábulatba ringatta Dinah-t. Rég nem volt ilyen békés hangulatban.
Mindketten összerezzentek a hajósziréna hangjára, de aztán Ian tovább simogatta, és Dinah megnyugodott. Egy pillanatra elcsodálkozott, milyen könnyen befolyásolja a férfi. A jelenlétében mindig ki volt szolgáltatva valamilyen érzelemnek, hol haragot, hol tökéletes békességet érzett; máskor izgatott lett, egyszóval Ianben megvan az adottság, hogy érzelmi élete összes húrjain játsszon.
Mikor a hajó kikötött, egy darabig még sétálgattak, a különböző látványosságokat nézegetve. Dinah egyre lassabban lépkedett, míg Ian végül megkérdezte:
- Késő van, ugye? Biztosan fáradt vagy. Menjünk haza? - A hangja tele volt gyengédséggel.
- Azt hiszem, nem rossz ötlet - fojtott el egy ásítást Dinah. - Tényleg fáradt vagyok. És mit csináljunk a maradék tikettjeinkkel?
- Nagyon egyszerű. Megőrizzük őket, és majd odaadjuk a gyerekeinknek - felelte nagy komolyan Ian.
- Gyerekeknek? - ismételte meg értetlenül Dinah.
- Igen, még róluk is beszélnünk kell, de csak szép sorjában, semmit sem szabad elhamarkodni.
A vonatban, visszafelé Disneylandből, Dinah szabadjára engedte a gondolatait. Ma este egész más megvilágításban látta Iant. Néhány órára megfeledkezett róla, hogy üzletember. Ian mint a férje, gyerekek... Vajon komolyan gondolta? Nem, ez nem lehet igaz.
A szálloda elé érkezve Ian kiugrott a kocsiból, átölelte a derekát, és szinte magától értetődően vezette fel a szálloda lépcsőjén, aztán a hallon át a lifthez. Dinah szíve hevesen vert. Miközben a liftre vártak, elmerültek egymás tekintetében. Ian megfogta a kezét, és Dinah ellenállás nélkül követte. Érezte, hogy már késő ellenállni.
Egyedül voltak a liftben. Ian két keze közé fogta az arcát, és szenvedélyesen megcsókolta. A csókja egyszerre volt követelőző és gyengéd. Egyik keze lefelé csúszott a lány hátán, a csípőjére, és szorosan magához ölelte. Dinah érezte, hogy mindkettőjükben percről percre nő a feszültség. Sóhajtva ölelte át Ian nyakát.
Mikor a lift megállt, alig tudott elszakadni Iantól. Még soha életében nem érzett ilyen heves vágyat egy férfi iránt. Hátrált egy lépést, hallva, hogy Ian is nehezen lélegzik.
A férfi kinyitotta a lakosztály ajtaját, aztán levette a zakóját, és egy szék támlájára dobta. - Dinah - szólalt meg rekedten. - Beszélnem kell veled. Gyere, ülj ide mellém! - Az érintésétől Dinah testét megint borzongás járta át, s a szíve vadul vert, meg sem mert szólalni.
- Dinah, először a házasságunkról akarok beszélni veled, bármilyen furcsának is tartod. - Most? - kérdezte a lány meglepetten. Miután órák hosszat élvezte a férfi gyengéd simogatását, most csillapíthatatlan vágyat érzett. Már semmit sem értett, Kippel minden egész más volt.
- Igen, most - felelte rekedten Ian. - Mielőtt magamhoz ölellek, hogy soha többé ne engedjelek el.
Dinah a szemén látta, mennyire kívánja.
- Nem tudom, mit akarsz hallani - mondta alig hallhatóan.
- Megbízhatóságban és őszinteségben már megegyeztünk, emlékszel? Ezen kívül mi a fontos neked?
Szemmel láthatóan komolyan meg akarja beszélni vele a dolgot. Hát jó, miért is ne? Pillanatnyi gondolkozás után megszólalt:
- Talán még néhány gyakorlati dolog.
- Mire gondolsz? Például a mosogatásra? - vigyorodott el Ian.
- Nos, nekem is megvan a munkám - őrizte meg a komolyságát Dinah, és keresztbe fonta a karját.
- Szóval a háztartás egész felelősségét rám akarod hárítani? - kérdezte enyhe iróniával a hangjában Ian.
- Mit jelent az, hogy felelősség? Legfeljebb arra gondoltam, hogy nem én egyedül... - Oké, elmosogatok, és ráadásul még jó szakács is vagyok.
- Tényleg? És mit szoktál főzni, ha szabad kérdeznem?
- Hát... sok mindent... Sült húst, salátát... a rántottám például világhírű.
- Lenyűgöző - bólintott szárazon a lány. - Egy agglegény, aki képes ellátni magát. Tényleg ritkaság. - Eszébe jutott, hogy egyszer szívesen próbára tenné Ian konyhaművészetét.
- És rendszeresen leviszem a szemetet - emelte esküre két ujját Ian. - És mi a helyzet a porszívózással?
- Az természetes, hogy a nehéz fizikai munkát a férfi végzi.
- Istenem, Ian, ennyi elég is egy házassághoz? A háztartási munkák többé-kevésbé igazságos felosztása?
- Miért, szerinted még mi kell hozzá? - nézett rá kutatva Ian.
- Például, hogy kölcsönösen tiszteletben tartsuk egymás érdeklődését. - Szerinted nem jobb, ha azonos az érdeklődésünk?
- Nem is tudom. Az eltérő érdeklődés színesebbé teheti a kapcsolatot. - Dinah elhallgatott. Furcsa, de Kippel soha nem beszélgettek ilyesmiről.
- Mi volt a vőlegényed foglalkozása? Áhá, családi vállalkozásban dolgozott.
- Elektronika. De elsősorban autóversenyző volt. - Dinah-t hirtelen furcsa szomorúság töltötte el. Nagyon szeretett autóversenyekre járni Kippel.
- Úgy hangzik, nem volt túl sok közös vonásotok. Szerinted ettől változatosabb volt a kapcsolatotok?
- Ó, remekül szórakoztunk együtt - felelte kitérően a lány.
- Aha. Elméletileg egyet kell értenem a tételeddel, de nálad és Kipnél nem működött, igaz? Egyáltalán, szeretted?
- Azt hiszed, hozzámentem volna valakihez, akit nem szeletek? - nézett rá csodálkozva Dinah.
- Nem válaszoltál a kérdésemre.
- Nem tudom, miért ráncigálod ezt most elő, Ian - nyelt nagyot a lány. - Nem akarok beszélni róla. - Hát persze, hogy ez a fájó pont. Soha nem volt köztük igazi szerelem, csak szerelmesek voltak és elbűvölték egymást.
Ian előrehajolt, átölelte, és vigasztalóan simogatni kezdte. Dinah belefúrta az arcát a vállába, jólesett a meleg és gyengéd kéz simogatása.
- Én soha nem foglak elhagyni, Dinah - súgta a fülébe Ian. - El kell hinned. Szerencse, hogy nem lettél Kip feleségi, így az enyém lehetsz.
Dinah lehunyta a szemét és közelebb fészkelődött hozzá. - Elhiszed, hogy nem foglak elhagyni?
- Igen, Ian - felelte alig hallhatóan. Ebben a pillanatban minden kételye szertefoszlott. Lassan felfelé csúsztak az ujjai a férfi ingén, fel a gallérjáig, és megsimogatta izmos mellét. A férfi szorosan magához ölelte, Dinah az ingén át érezte a szíve dobogását.
- Dinah - suttogta Ian - egy életen át úgy leszünk együtt, mint ma.
- Igen, Ian. - Úgy érezte, még rengeteg ideje van, hogy odaadja magát neki, nem kell sietniük. Gyengéden viszonozta a férfi csókját, aztán az ajka lejjebb csúszott a vállára. Hallotta, hogy Ian felnyög.
- Csókolj még, Ian, kérlek - könyörgött.
- Szereted, ha megcsókollak, ugye? - mosolyodott el a férfi. - Ezt is be kell vennünk a szerződésünkbe - azzal magához szorította.
Nyelvével szétfeszítette Dinah engedelmesen nyíló ajkait. Ujjhegyével finoman cirógatta Dinah tarkóját, s a lány lélegzete felgyorsult. Érezte, ahogy a tarkójából kiinduló bizsergés szétárad az egész testében. Magától értetődőnek érezte, hogy Ian lassan lehúzza a ruhája cipzárját. Várakozásteljesen mosolyogva nézte, ahogy eloltja a lámpát. A szoba félhomályba borult, s ettől a hangulat még meghittebb lett.
Ian óvatosan felemelte és talpra állította, aztán lassan lehúzta a ruhát a válláról, ajkát a nyakára tapasztotta és lassan csúsztatta lefelé, míg kinyitotta a melltartóját.
Ahogy megérezte az ajkát a meztelen bőrén, Dinah hátravetette a fejét és felnyögött. Reszkető ujjakkal kezdte kigombolgatni Ian inggombjait. Heves vágyat érzett, hogy megsimogassa meztelen mellét, s érezze a keze alatt Ian csupasz bőrét. Kitapogatta a kemény mellbimbókat, s az ujja hegyével végigsimított rajtuk. Ian felnyögött, és kicsit eltolta magától.
- Ian, mi baj van? - kérdezte riadtan Dinah.
- Sokáig akarlak szeretni, Dinah - suttogta a férfi - de ha ezt teszed velem, nem bírom. - Lihegve lélegzett, Dinah érezte az izgalmát, lehunyta a szemét és átengedte magát az érzéseinek. Ian lehúzta róla a melltartóját, s ő a simogató kéz felé hajolt. Halkan felsikoltott, ahogy Ian ajka rátapadt feszülő mellbimbójára. Úgy járta át a vágy, mint az áramütés, szinte beleszédült.
Ian hirtelen két erős karjába kapta, és átvitte a hálószobába. Ahogy letette az ágyra és hozzálátott, hogy egészen levetkőztesse, az arcán elsöprő szenvedély tükröződött.
Dinah szabad utat engedett az ösztöneinek. Minden gátlás nélkül simogatta Ian testét. - Dinah! - tört ki rekedten a férfi torkán, magához rántotta, és végigsimított a testén. Dinah úgy érezte, nem bírja tovább az egész testét feszítő vágyat, de Iannek sikerült még tovább fokoznia. Legmerészebb álmaiban sem mert volna ilyen szenvedélyről ábrándozni, a valóság Iannel csodálatosabb volt, mint legvadabb fantáziájában képzelte volna. Görcsösen simogatta a férfi izzadságtól nedves, izmos hátát, és beletemette arcát a nyakába, érezte bőre sós ízét. Beszívta az arcvíz fanyar illatát, és látta maga fölött az arcát, a szenvedélyes csillogást a szemeiben, s a homlokán gyöngyöző izzadságcseppeket. Belevájta ujjait a hátába, és halkan felsikoltott. Úgy érezte, kibírhatatlan feszültség önti el, s a csúcspont úgy érte, mint egy robbanás. Forgott körülötte a világ. Aztán nyugodtan, és nagyokat sóhajtva feküdt Ian karjai közt. A férfi magához szorította és szelíden simogatta. Ő hozzásimult, élvezte a közelségét és a saját kimerültségét, s alig két perc múlva mélyen aludt.
Ian még javában aludt, mikor Dinah másnap reggel felébredt. Óvatosan kiszabadította magát a karjából, gyengéden rámosolygott és felkelt. Lábujjhegyen osont ki a fürdőszobába. Rámosolygott a tükörképére. Házasság Ian Mercerrel! Hát, a próbaházasság tegnap esti
része remekül sikerült. Még egyszer átgondolta az úgynevezett házassági szerződésüket. A legfontosabb dolgokat tisztázták, Ian még főzni is fog! Ha ez sem elég csábító...
Eszébe jutott, hogy ideje lenne hazamenni átöltözni, ha időben oda akar érni az első előadásra. Elhatározta, hogy üzenetet hagy Iannek. Egy darab papírt kezdett keresni a férfi íróasztalán.
Hirtelen kővé dermedt. Egy halom papír tetején, egy fehér kártyára az ő nevét írta valaki. Azonnal eszébe jutott, hogy ő töltötte ki a formanyomtatványt, miután Ian a standon elmagyarázta neki az ACE- programot. A kártya szélére valaki ceruzával ráírta : „Nagyon jó eladási esélyek".
Dinah kővé dermedve bámulta a piros feliratot. Villámcsapásként hatolt belé a felismerés, hogy csak kiszámított játék volt az egész. Hogy is hihette egyetlen percig is, hogy Ian komolyan gondolja a házasságot? Jövedelmező üzletet akart, ez minden! Úgy látszik, semmi sem elég drága neki a jó üzlet reményében. Szégyentelenül kihasználta az ő gyengeségét.
Dinah két kézzel kapaszkodott az íróasztalba, attól félt, hogy rögtön elájul. Kemény ütés volt. Egy ilyen szerelmes éjszaka után a hirtelen kijózanodás, ez már túl sok volt neki. A harag könnyei szöktek a szemébe. Mit keres még itt? Legfőbb ideje, hogy elhagyja ezt a szobát, és vele együtt Iant is, méghozzá örökre!
Nem szállt be a liftbe, hanem a lépcsőn szaladt le, hogy senki ne lássa felindultságát. Elrohant a recepció mellett, ki az utcára. Első csalódása heves dühbe csapott át. Leintett egy taxit és a motelhez vitette magát.
Ott gyorsan lerángatta magáról a piros selyemruhát, dühösen összegyűrte, és a többi holmijával együtt begyömöszölte a bőröndjébe. Farmernadrágot és pólót húzott, s már kint is volt a motelből. A parkolóból kikanyarodva a konferencia színhelyével ellentétes irányba indult el. Ma van az utolsó nap, de egyszerűen képtelen odamenni. Soha többé nem akarja látni Iant, soha többé!
