KORDOS SZABOLCS - KECSKEMÉTI DÁVID
Tilos a belépés!
Kulisszáky titkok, riportok
Ma x i m u s Ki a d ó
TARTALOMJEGYZÉK
K e d v e s Ú t i t á r s !...7
Fe r ih e g y, a h o g y a n m é gn e m l á t t a
A repülőtér elzárt részein... 9
A 205-ös s z o b a
M adonna, Sophia Loren és B ili Clinton ágyáb an ...2 7
Kö r l e t b e z á r t é l e t e k
A Sátoraljaújhelyi börtön m in dennapjai... 41
Kie m e l tö v e z e t
O lajfinom ító Százhalombattán: köldökzsinóron táplálva... 5 7
A SÖTÉT OLDAL
Kulisszák m ögött a M adách S zínházban...65
A MÉLYSÉG TITKAI
Kalandozások a budapesti m etró rendszerben... 75
Il l ú z i ó g y á r
Híradó, Esti S how der és H eti hetes — egyenesen az RTL K lub
stú d ió já b ó l... 89
Sz i g o r ú a n b iz a l m a s
A hatalom középpontja, a m iniszterelnöki dolgozószoba...101
Késa l a t t
Re j t é l y e ka m ú l t b ó l
Kincsek a Szépm űvészeti M úzeum raktáraiban... 125
Eg yk ise r o t i k a Bu d á n
P layboy fotóz ás a villá b a n ...135
A l e n g ő a j t ó n t ú l
Az elnök szakácsának k onyhájában... 143
Vé g z e t e sm á m o r
Pocsék m ásodpercek a kecskeméti barok am rában... 153
Bu l v á r v il á g
Bemutatkozik a Blikk szerkesztősége... 163
KEDVES ÚTITÁRS!
Más autókról, szórakoztatóbb esetben nőkről tart kiselőadást egy- egy baráti sör felett. Jogosítvány nélkül, házas emberként mindannyi an jobban járunk, ha ezeket a témákat messzire elkerülöm. Higgyék el, halálra unnák magukat. Két korty között szívesebben mesélek inkább azokról a különleges helyekről, ahová a munkám során ve tődtem, és persze az emberekről, akik életet lehelnek beléjük. Akad köztük néhány egészen érdekes. Belátom, kissé bulváros az a világ, amelyben élek, és amelybe most Önöket is csábítom. Bőven van nak benne sztárok és sztárjelökek, média, csillogás, vagy legalábbis a csillogás tettetése, felszínesség. Mégis, ezt a könyvet nem csak és el sősorban a bulvárfogyasztóknak ajánlom, hanem mindenkinek, aki nek már az eszébe jutott valaha, hogy milyen jó volna egy pillanatra léggyé változni, és láthatatlanul berepülni oda, ahol fontos, izgalmas dolgok történnek! De jó volna hallani, miről is beszélnek ott!
Helyzeti előnyöm, hogy szakmám a kíváncsiskodás. Újságíró ként senki sem néz rám ferde szemmel, sőt természetesnek veszik, ha újabb és újabb kérdést teszek fel.
Szeretem a borzongató érzést, ami akkor kerít a hatalmába, ami kor valami különlegesnek lehetek a részese. Élvezem, ha egy kis mor zsával ismét többet tudok arról, hogyan működik a világ valójában, kik, és miért mozgatják a háttérben, egyáltalán, mi történik körü löttünk. Ennél jobban már csak egyet szeretek: elmesélni másoknak is.
Magyarországon nincs sok stratégiailag kiemelt létesítmény, ame lyet védenének a külvilág kíváncsi szemeitől. Kis országként kevés azon intézmények száma is, amelyek állandóan a figyelem közép pontjában állnak. Ezen helyek mindegyikét körbelengi azonban a titokzatosság varázsa. Budapestiek, ki ne hallott volna egy jó kis tör ténetet a metró földalatti bunkeréiről? Beszélünk róla, igen, de tud juk az igazságot, jártunk ott valaha? Nem, legalábbis csak nagyon keveseknek adatott meg a lehetőség. Ferihegy fogalom, mindenkinek
van róla sztorija, netán egy ismerőse is, aki aztán tudja a dörgést, mert ismert ott valakit, pedig dehogy. Az igazi, a terminálokon túli repülőtér örök rejtély marad a kívülálló számára. Aztán ott a média. Az a taszító-vonzó világ, amelyről imádunk véleményt nyilváníta ni. Keveset értünk azonban abból, mi zajlik le valójában a kulisszák mögött. M iért ismételgetnek egy hírt, és miért hallgatnak el egy má sikat, mi játszódik le egy tévés fejében, amikor műsort készít? Hová járnak dolgozni a képernyőről ismert emberek? No és azok, akikről a hírek szólnak, mint például az ország miniszterelnöke?
Igyekeztem választ találni a kérdésekre, amelyekről azon bizo nyos két korty között szoktunk beszélgetni. Kiváló fotós kollégám mal, Kecskeméti Dáviddal benéztünk az összes olyan helyre, ahová tudtuk, hogy nem engednek be egykönnyen. A legizgalmasabbak itt vannak körülöttünk, a város közepén, csak éppen a létezésükről sem tudunk. Jöjjenek, menjünk együtt, higgyék el, érdekes utazás lesz.
Képgalériákat, a könyvben nem látható képeket, és további infor mációkat a barangolásainkról a w w w .tilosabelepes.hu honlapon talál. Örömmel vesszük a véleményét, hozzászólását is!
K ordos Szabolcs
Budapest 2010. április 6. 22 óra 30 perc
FERIHEGY,
AHOGYAN MÉG NEM LÁTTA
A REPÜLŐTÉR ELZÁRT RÉSZEIN
Izgatottan topogtam a novemberi reggelen a polaroidban, abban az irodában, ahol az új belépőkártyákat adják ki. Milyen lesz? Pi ros, sárga vagy egyszerű fehér? Nem mindegy ám! A piros kártyá val minden ajtó kinyílik az ember előtt, feltárul a légikikötő összes rejtett zuga, a fehérrel azonban legfeljebb az iroda ablakából lehet gyönyörködni a repülőgépekben. Végre megkaptam! Piros! Már csak a biztonsági tudnivalókról szóló teszten kell átmennem, és enyém Ferihegy. Ezt az első napot nehéz elfelejteni.
Flivatalosan is elfogultságot jelentek be: Ferihegyhez különleges viszony fűz. Másfél évig dolgoztam a Budapest Airport kommuni kációs igazgatóságán. Ennyi idő éppen csak elég volt arra, hogy bele pillantsak a nemzetközi repülőtér napi életébe, a közeg azonban egy életre megfertőzött. Ferihegy szögesdrótjai és mozgásérzékelős kerí tései egy különleges kis világot zárnak közre. Szavak helyett szolgál jon néhány szám a méretek érzékeltetésére: 1505 hektáron terpesz kedik ez a város a városban, vagyis Ferihegy tizenötször nagyobb, mint a Margitsziget. Ezzel a méretes repülőterek közé tartozik, a lon doni Heathrow, a földkerekség legforgalmasabb légikikötője például mindössze 1200 hektáros. A birtokon belül 217 épület található, a sufnitól a több ezer négyzetméteres terminálig. Ferihegy „lakosai nak” száma Törökbálintéval vetekszik, 13 ezren járnak ide dolgozni nap, mint nap. A munkatársakon túl megfordul itt évi nagyjából nyolcmillió utas és tízmillió kísérő. Ennyi ember kiszolgálása komoly infrastruktúrát igényel: 18,5 kilométer hőtávvezeték és 46 kilométer vízvezeték kanyarog a föld alatt. Az energiát saját kis hőerőmű szol gáltatja. Ferihegynek benzinkútja, belső buszjárata, fogorvosi rende
lője, nyomdája, vasúti sínpárja, mini börtöne van és akkora hókotró flottával rendelkezik, mint egy kisebb megye.
Ha valaki vezetni akar a kapukon belül, akkor speciális jogosít ványt kell szereznie. Igaz, a vizsgatételek könnyűek és a különleges szabályok is egyetlen alapelv köré épülnek: a repülőgépnek mindig elsőbbsége van! A sebességkorlátokat érdemes betartani, mert a helyi rendfenntartók, a Fegyveres Biztonsági Őrség traffipaxai mindig ott leskelődnek valahol.
Hát ebbe a világba csöppentem bele azon a novemberi reggelen, vettem át az áhított piros kártyát, és váltam a repülőtér világának apró szereplőjévé. Büszke voltam rá, hogy oda tartozom, és szemta núja lehetek e különös hely publikus és kevésbé publikus eseményei nek. Merthogy titokból több van itt, mint bárhol máshol az ország ban, az egészen biztos.
Ki a fönök? A DAM!
Veres Csaba arról híres a repülőtéren, hogy vonzza a bajt. Ha az évtized jégvihara csap le Budapestre, Veres biztosan szolgálatban van. Egy óriásgép kényszerleszállást hajt végre? Nyilván Veres Csaba az ügyeletes. Valahogy mindig sikerül kifognia a legjobb napokat. Em lékszem, éppen a mentési gyakorlatról beszélgettünk, amikor recseg ni kezdett a rádiója: riadó, egy részeg román utas rohan a kifutópálya felé! Veres nyomban terepjáróba pattant, és már repült is a helyszínre. Elsőként ért a szesztől megvadult férfihez, átadta őt a rendőröknek, tíz perccel később pedig folytattuk a beszélgetést ott, ahol abba hagytuk. Nemcsak az ő élete ilyen eseménydús, hanem mindazon kollégáké, akik autójukon a DAM feliratot viselik. A Duty Airside Managerek — magyar nevükön repülés-üzemvezetők — állnak a feri hegyi tápláléklánc élén. Egyes egyedül ők cikázhatnak szabadon a repülőgépek között a többiek számára szigorúan zárt zónának minő sülő gurulóutakon és kifutópályákon. Ha veszélyt észlelnek, akár be
is zárhatják a repteret. A repülés-üzemvezetők intézkednek akkor is, ha rendkívüli esemény történik a betonon.
„Egy olyan emlékem van, ami időről időre visszatér” - idézi fel Leimeter Ferenc, a három évtizede Ferihegyen dolgozó DAM-os. „Évekkel ezelőtt, rekkenő hőségben az egyiptomi légitársaság piló tája nem tudta időben felhúzni a gép orrát. Álltam a pálya másik végén és csak azt láttam, hogy a repülő eltűnik a szemem elől. Vár tam a robbanást, aztán mégis feltűnt az égen. A toronyban dolgozók mesélték, hogy az utolsó utáni pillanatban sikerült felszállnia, majd’ elvitte a pályavégi fénysorokat. Ez már persze régen volt.”
Leimeter az 1-es terminál melletti épületből, a DAM főhadiszál lásáról, ferihegyi nevén a zöld toronyból indul a szokásos kőrútjára. „Engedélyt kérek hotel bravó alfán át a kettes pályára” — mondja az irányító toronynak. „Nyugta, kettes pályára az engedélyt megadom.” - hangzik a válasz. Ferencnek minden szakasznál jeleznie kell, hol jár a tiltott övezeten belül, nehogy meglepetés érje - mondjuk egy repü lőgép formájában. „Ferihegyen két kifutópálya van, a 3010 méteres egyes, és a 3707 méter hosszú kettes. Mindkettő alkalmas minden féle géptípus fogadására, még a legnagyobb utasszállító, az Airbus 380-as is leszállhatna itt. Más kérdés, hogy megfordulni már nem tudna, ahhoz túl szűk a hely” - tart gyorstalpaló tanfolyamot az autóban a DAM-os. A kettes betoncsík felé gurulva egy nagy, par kolóra hasonlító térre lyukadunk ki. Ez a B5-ös holding bay, ahová a kényszerleszállás után irányítják a gépeket. Jól körbevehető, elszige telt terület, ideális, ha menekíteni kell az embereket.
Végiggördülünk néhány szervizúton és hamarosan úgy látjuk a pályát, ahogyan csak nagyon kevesen ismerik. Fénysorokkal határolt végtelen betonplacc ásít előttünk, amelyre vastag gumitakarót von tak a gépek. Egyetlen landoláskor akár három kiló gumi is ráéghet a betonra, az évente-kétévente esedékes takarítás alkalmával 20-40 ezer tonna gumit távolít el az erre szakosodott osztrák cég. Öt per cünk van itt, utána pánikszerűen át kell adnunk a helyünket egy leszálló járatnak.
Maga a pálya masszív szerkezet, 40 cm tömény beton, alatta 60
cm kavicsos réteggel. Iszonyatos erőhatásokat kell kibírnia. Gondol junk csak bele: itt nem kamionok suhannak el, mint egy autósztrá dán, hanem kétszáz emberrel megtömött alumínium szerkezetek érkeznek a földre óránként 300 kilométeres sebességgel. A betoncsík 3000 négyzet alakú lapból áll, így amikor egy repülőgép a földre érkezik, a lapok egymásnak adják át az energiát. Ugyanezt a terhelést a beépített lámpatesteknek is el kell viselniük, ezért aztán az áruk is borsos, darabjuk 250 ezer forintba kerül.
A pálya szinte hívogatja az embert: gyere, gyorsulj, próbáld ki, mire képes a motorod! A veterán DAM-ossal éppen erre készülünk. „Napi rutinfeladat jön, megnézzük, milyen a súrlódás. Nekiiramo dunk az autóval, majd a pálya közepén kiengedjük a csomagtartóba szerelt ötödik kereket. Az adatokat egy speciális berendezés segít ségével értékeljük, és így megtudhatjuk, mennyire tapad a felület” — magyarázza Leimeter. Szép, száraz idő van, nem lehet gond a súrló dással. Nincs is. Két percünk maradt még, pont elég arra, hogy ves sünk egy utolsó pillantást a pálya elején a bevezető fényrudak szemet kápráztató erdejére. „Leszálló érkezik” — recsegi a rádió, mi pedig meglátjuk a távolban növekedő fényes pontot, a landolásra készülő ukrán gépet. Mennünk kell, méghozzá azonnal.
Halál a levegőben
Leimeter egyszerre két telefonon és egy CB-rádión osztja az uta sításokat, közben pedig folyamatosan mozgásban van, a nap végére összejön a kétszáz megtett kilométer is. Az imént mentőt rendeltek, azt kellene valahogyan beengedni a belső területre, hogy kórházba szállítson egy mentálisan zavart utast. Amerikába utazott volna a New York-i járattal, de képtelen megmondani, hogy hívják, milyen nap van, mit keres egyáltalán a repülőtéren. Beteg szegény, nem it tas, mint egy korábbi orosz utas volt, aki 2008 nyarán eláztatta az egész 2-es terminált. Történt ugyanis, hogy emberünk a várakozás óráit poháremelgetéssel töltötte, majd megpróbálta kinyitni a tranzit
fotocellás ajtaját. Csakhogy a gomb, amit megnyomott, az automata tűzoltó berendezést kapcsolta be. Másodperceken belül még a mos dókban is hömpölygött az oltóanyag. Az oroszt aznaposan és vizesen kísérték Ferihegy rendőrségi fogdájába.
Szinte minden DAM-osnak van szó szoros értelmében vett szív szorító története is. Bár a túlélési statisztikák szerint az újraélesztő ké szülékek száma miatt Ferihegy termináljaiban „célszerű” infarktust kapni, évente több embert visznek el koporsóban a légikikötőből. Mint minden helyzetre, a tragédiákra is felkészültek a repülőtéren. Az egyik félreeső, légkondicionált épület pár perc alatt halottasházzá alakítható.
Az utazás stresszel jár, a betegek pedig a légnyomásváltozást és a hosszú iildögélést is nehezen bírják. 2008 nyarán egy délelőtt azért rohantam az irodai ablakhoz, mert szóltak, hogy egy Egyiptomból Németországba tartó gép nálunk készül kényszerleszállásra. Fedél zetén rosszul lett, majd meghalt egy ötvenes éveit taposó férfi. Nem tudta, hogy közvetlenül búvárkodás után tilos repülőre ülni, mert lüdőembólia alakulhat ki. Lányát a 2-es terminálon rázta a zoko gás, képtelen volt elfogadni, hogy nyaralásuk egyik percről a másikra rémálommá változott.
Ugyanazon a nyáron egy másik, egészen szokatlan eset is meg rázta Ferihegyet. A hatalmas indiai gép egy németországi karban tartásról tartott haza Calcuttába. A pilótát a székébe szíjazva, a bot kormányt szorítva érte a halál, társai tették le a gépet. A személyzet ragaszkodott hozzá, hogy ők akarják hazavinni a halottukat.
Plomba az ajtón
Jambrik Rudolfot nem irigylem. Soha egyetlen sört sem guríthat le a torkán. A repülőtéri tűzoltók parancsnokaként minden pillanat ban készen kell állnia, hogy utasok százait menekítse ki egy Jumbo lángoló roncsai közül. „Pontosítanék, két Jumbót is el kell kezde nünk oltani három percen belül, akkor is, ha történetesen egyszerre
esnének le a reptér két legtávolabbi végében” — teszi hozzá a 35 éves fővárosi szolgálat alatt jópár poklot megjárt parancsnok. A tűzoltók főhadiszállásán vagyunk, az irányítótorony árnyékában. Hatalmas területet kell lefedni, ezért két másik bázist is fenntartanak. A Fűrész nevű a 2-es pálya végén, a Felhő pedig az 1-es terminálnál találha tó. Aki látott már valaha tűzoltólaktanyát, aligha lepődik meg: tűz oltóautók állnak a garázsban, a híradós szobában pedig képernyők tucatjain figyelik, hogy a repülőtér melyik szegletéből jelez riadót a rendszer. Ferihegyen a lánglovagoknak szerencsére több dolguk akad a pizzasütőkkel, mint a repülőgépekkel. Legutóbb 1975-ben történt halálos repülőkatasztrófa, akkor egy Il-18-as csapódott a földbe, mindenkit megölve a fedélzeten. Idősebb ferihegyi rókák emlékez nek arra is, amikor évekkel később egy Cessna borult lángba leszállás közben. Szerencsére a tűzoltók éppen a bázis előtt fociztak, és észre vették a füstölgő kisgépet. Az utasokat sikerült megmenteniük. Aki nagyon keresi, még megtalálhatja a gép elszórt darabkáit a fűben.
„Évi nagyjából 30 alkalommal vonulunk ki repülőhöz. Amikor megkapjuk a hírt, hogy valaki például orrfutó nélkül próbál meg leszállni, mindig a legrosszabb forgatókönnyvvel készülünk. Gyako ribbak azonban a kevésbé látványos akciók, például a túlforrósodott futóművek hűtése. A legutóbb egy indiai gép kezdett el füstölögni. Az utasok már rég leszálltak, de a dugig töltött kerozintank miatt ilyenkor azonnal cselekedni kell” — magyarázza Jambrik parancsnok a gyakorlórét szélén. Emberei csak az ő intésére várnak, hogy elkezd jék a tréninget.
Mivel élő tüzet szerencsére nem sokat látnak, a fiúk gyakorlással töltik a napjaikat. Alighanem ők Magyarország legjobban felszerelt és legtöbbet tréningező tűzoltói. Most éppen egy szebb napokat lá tott, kiszuperált kazah Boeing 737-es alá fűtenek be. Havonta egy- szer-kétszer megpörkölik a gépet. A rendőröknek is van egy hasonló, elaggott Tu-154-esük a repülőtér egyik kies szegletében, ahol a kom mandós akciókat gyakorolhatják.
Lobog már a tűz a kerozinnal teli tálcákon, a lánglovagok büsz kesége, a Panther típusú 705 lóerős, százmillió forintos monstrum
is megérkezik, átgázol árkon, bokron, majd oltani kezdi a gépet. C )dabenn a sofőr joystick segítségével irányítja a hab-, és vízsugarat. A Panther egészen közel merészkedhet a forrósághoz, mert a jármű ablaka az ezer fokos hőt is kibírja. A lángok eloltása után a fiúk be nyomulnak a gépbe, ezúttal társaikat cipelik ki a roncsból, bár hal kan megjegyzik, hogy jobban szeretik az önkéntes irodai hölgyeket menekíteni. Amikor minden „áldozat” biztonságba került, egy bon tóból kapott autónak esnek neki, ebéd előtt még azt is szétkapják gyorsan.
Van itt, a repülőtér belső részén egy különös helyiség, amelynek ajtaját plomba védi, és amelynek a puszta létezéséről is csak kevesen tudnak. A Kényszerhelyzeti Központ pontos helyét fedje homály. A szakemberek minden héten levágják a pecsétet a kapuról és ellen őrzik, működnek-e odabenn a forróvonalas telefonok, amelyeken tárcsázni sem kell, mert a kagyló felemelése után automatikusan a megfelelő helyen csörögnek ki. A terem közepén a repülőtér makettje áll, a körülötte lévő asztalokon pedig névtáblák sorakoznak. Krízis idején a Budapest Airport, a Nemzetbiztonsági Hivatal, az Orszá gos Mentőszolgálat, a Polgári Védelem, a Vám- és Pénzügyőrség és a rendőrség illetékesei kapnak telefont a toronyból, hogy dobjanak el mindent és induljanak azonnal a központ felé. Itt aztán túsztárgyaló szoba és előre becsomagolt kommunikációs berendezések garmada segíti őket, hogy megfelelő döntéseket hozzanak. Remélhetőleg csak a minden évben esedékes gyakorlaton kell felbontani ezeket a dobo zokat. Éles helyzetben utoljára 2002 őszén telt meg a központ, ami kor több - utólag komolytalannak minősített - fenyegetést kapott a Malév.
Jön az Air Force One
Hosszú, fárasztó nap után ültem ki az ablakba, amikor a lemenő nap fénye már vörösre festette a 1-es terminál előtti betont. Alattam hangtalanul suhantak végig a delegációk villogó konvojai, és fékeztek
le a különleges kormánygépek előtt. Utoljára az amerikai hadügymi niszter fehér Jumbója emelkedett fel méltóságteljesen a pályáról és tűnt el a szemem elől. NATO csúcs volt, és egy átlagos munkanap Ferihegyen. Szállítottak már innen elhanyagolt erdélyi oroszlánokat egy angol menhelyre, kibucba szánt kisborjúkat és alvó cápákat is. Az egyes utascsarnok melletti aprócska terminálban — ahol a magán gépeket fogadják — megfordult szinte minden híresség, aki valaha Budapestre látogatott. Ott voltam, amikor stábjával Kylie Minogue köszönetét mondott a személyzetnek, és akkor is, amikor az Iron Maidén tagjai kiborultak a sok fotós és rajongó láttán. Augusztusban egymás után parkoltak le a Forma-l-es versenyzőket szállító magán gépek a terminál elé. Soha nem látni olyan sok impozáns, sugárhajtá sú csodát az előtéren, mint a verseny napjaiban. Madonnát ellenben csak a már említett Veres Csaba vehette szemügyre pár másodpercre, mert a popdívát az egyik hátsó bejáraton menekítették ki Ferihegy ről. Még a rendőrök is házhoz, pontosabban géphez mentek az éne kesnőért, hogy ne kelljen az útlevél ellenőrző bódéhoz fáradnia. Az államközi vendégek a 2-es terminál frissen felújított kormányvárójá ba, vagy egy, tágas ideiglenes épületbe érkeznek, a terminál mellett, és innen is indulnak haza. Bárpult, tévé, kényelmes fotelek, semmi extra, de azért nappalinak szívesen elfogadnánk a berendezést. Az egyik arab sejk — civilben pilóta — hálószobává alakíttatta a helyet, hogy itt pihenje ki az utazás fáradalmait. A legnagyobb várakozás természetesen az Air Force One, az elnöki különgép 2006. június 21-i landolását előzte meg. A Secret Service, vagyis az elnöki testőr ség tagjai napokkal a látogatás előtt megérkeztek a pótrepülőgéppel és a mindenhova magukkal szállított páncélozott limuzinnal. Rög tön egy kisebb sokkon estek át, amikor meghallották a puskalövést imitáló hangágyú dörrenését. Az eszköz a madarak elriasztására szol gál, hangjától pedig elsőre valóban összerezzen az ember. A testőrök finoman megkérték a ferihegyi személyzetet, hogy a főnök érkezése idejére kapcsolják ki az ágyút. „Amint az elnöki különgép George W. Bush-al a fedélzetén leszállt, mi lóhalálában utána eredtünk a terepjáróval. Három állig felfegyverzett amerikai ült mögöttem, és
i s.ik .1 nnyit mondtak, hogy ne nézegessek hátra. Bármi történik, mi
követjük a gépet.” Szót fogadtam nekik - emlékezik Veres Csaba a jeles napra.
Vibrátor és Polgári Védelem
A napi jelentéseket, a történések összefoglalóját olvasgatva időn ként mosolyra húzódik az ember szája. Visszatérő mondat, hogy „vibrating luggage was found”, vagyis gyanúsan rezgő táskát emeltek k i .1 gép gyomrából. Vibráló bombát ugyan még senki sem látott,
im lő a biztonság, az ügyet ki kell vizsgálni. Értesítik hát a Polgári Vedelem (PV) munkatársait, akik a barakkjuk előtt autóba ugra- ii,ik, és védőfelszerelésben megközelítik a bőröndöt. Mire a kolléga le.ul három kilót a szkafanderben és a gép késik tíz percet, általában ‘.ikerül leállítani a megvadult villanyborotvát, vagy vibrátort. Ilyen- kni diszkréten félrehívják az utast, hogy „hatástalanítsa” az izgága eszközt.
A PV-sek igazi polihisztorok. Legyen szó utaslépcsőről, repülő éi I ’ vontató traktorról, hóekéről, vagy targoncáról, nekik egészen biztosan van hozzá jogosítványuk. Emellett szerelnek, hegesztenek, vontatnak és mentenek — mikor mire van szükség. „Mi oda me gyünk, ahonnan mások menekülnek” — fogalmazza meg frappánsan
i szerepüket Erdei Tamás parancsnok.
A PV-sekért kiáltanak, amikor sugárzó anyag, netán mérgező szállítmány érkezik a repülőtérre, de az ő feladatuk a heti nyolcton- n.ínyi, az utasoktól a biztonsági előírások miatt elkobzott folyadék elszállítása is. Raktárukban, egy ’70-es években épült ronda barakk- ki n a mobil vécétől kezdve a kórházsátoron és a tekintélyes gyógy- . étkészleten át a koporsóig minden megtalálható. Legkülönlegesebb kocsijukat ők maguk építették. A „Mobil Vezetési Pont” neű jármű
■ illaképpen egy busz, egy amolyan Knight Rider-féle csodaautó,
.1 melyből a parancsnokok egy LCD monitoron keresztül élőben néz
hetik a mentésvezető sisakjára szerelt kamera képeit. A kocsiból lát
nak és hallanak mindent, mintha maguk is a tűzfészekben lennének. Mindenki kedvence a PV garázsában azonban nem a gördülő irányí tó központ, hanem a 25 éves Unimog vontató. Ha hozzákötnénk az egész repülőteret, csiga lassan ugyan, de elhúzná. Van benne szufla.
A torony
Bárhol jár az ember a repülőtér hatalmas területén, a földi kiszol gálók központjaként szolgáló konténervárosban, a távoli radaroknál, vagy a légiáruk raktára mellett, egy dolog biztosan ott magaslik a horizonton: az irányítótorony. Ferihegy füle, agya, szeme és első szá mú szimbóluma ez a hely. Különleges formája mindig beindította gyermeki fantáziámat. Hol a Csillagok háborúja birodalmi lépegető- je jutott róla az eszembe, hol óriási robotnak láttam. Egy-egy hosz- szabb út után jó volt felnézni a torony „sapkával”, vagyis közelkörzeti radarral lefedett tetejére, hogy az ember érezze: otthon van. A 70-es évek végén a torony maga volt a technikai csoda. Mára a fénye kissé megkopott, a szerkezet elöregedett, ám a repülést szeretők körében nem csökkent a varázsa. Ez a következő állomásunk.
„Mostantól halkan beszéljünk, ne zavarjuk a kollégákat” — utasít bennünket rendre Ormándi Zoltán, a repülőtér forgalmi vezetője. Kis srácként Zoltán is megbabonázva nézte nagyapjával a teraszról a különös építményt és sokszor beleképzelte magát az ott dolgozók titokzatos életébe. Ma ő a torony egyik legfontosabb embere. „Alap vetően mindenki pilótának készül, aztán megtalálja a földi helyét a repülésben. Húsz éve vagyok itt, de ma is imádom ezt a hangulatot. Minden nap történik valami új” — meséli, miközben az irodájába caplatunk a lépcsőkön.
A kívülről oly hatalmasnak tűnő toronyban valójában csak há rom emeleten, és a legfelső, csupa üveg kabinban van élet. Az ötödik szint az irodáké és a veszély esetén mindenkit értesítő riasztóközpon té, a hatodikról pedig a földön guruló repülőgépeket irányítják az ál lóhelyükhöz, illetve a kifutópályához. Itt döntik el azt is, hogy egyes
járatok melyik jegy- és poggyászkezelő pultot használhatják a termi nálban. Őrjítően monoton logisztikai munka ez, ahol egy pillanatra sem lankadhat a figyelem és állandóan borul az előre felépített terv. Bőven elég, hogy egy bőrönd eldugítja a poggyászszalagot, porcukor ömlik ki a raktérben, vagy egy gép tízperces késéssel érkezik, és a szakemberek máris újrakezdhetik a matekozást. Nem csoda, hogy óránként váltják egymást a különböző pozíciókban.
„Amikor egy gép földet ért, átvesszük a légiirányítóktól és el mondjuk a pilótának, hol találja az állóhelyét. Mindezt persze ango lul és speciális szakszavakkal tesszük, így a legcsapnivalóbb akcentu- sú pilóta is gond nélkül megérteti magát a diszpécserrel. A radarokon közben azt is figyeljük, hogyan mozognak a reptéri járművek, nincs c valamelyik rossz helyen. Történt már a világban abból katasztrófa, hogy egy munkagép a pályán maradt” — magyarázza Ormándi az ország talán legjobb panorámájú munkahelyén. Innen nézve egész Ferihegy a lábunk előtt hever.
A betonon nem szlalomozhatnak kedvükre a pilóták, követniük kell a gurulóutakra festett vonalakat. A szabályt jobbára be is tartják, ellenben sebességkorlátozás ide, vagy oda, a földön szeretik hergelni
.1 hajtóművet néhány nagyobb „gázfröccsel”.
A torony talán legöregebb műszere egy rádiókészülék, ami ki zárólag arra szolgál, hogy a felettünk elhaladó — elsősorban keleti
állami vezetők át tudják adni üdvözletüket a nagy magyar dolgozó népnek és bölcs vezetőinek. „A pilóta felolvassa a szöveget, mi leír juk és továbbítjuk a Külügyminisztériumnak. Persze mire ők kézbe veszik a táviratot, a politikus már rég nincs a légterünkben. A mód- s/.er amúgy is kezd kimenni a divatból” - jegyzi meg Ormándi. Az irányítótorony legfelsőbb része, a kabin, a légiirányítók birodalma. Itt egyszerre maximum négyen-öten szolgálnak, azok, akik a le- és felszállásokért felelnek, a többi kollégájuk a közeli Igló utcai köz pontban szemez a monitorokkal. Nekik nem kell látniuk a forgal mat, mert ők a távolabbi, az ország egész légterén belül közlekedő repülőgépekre figyelnek.
M inden kolbászra fé n y derü l
A toronyból leereszkedünk a mélybe. A régi terminál melletti nagy bádogépületbe, a poggyászosztályozóba vezet az utunk. Erről a helyről spriccelnek szerte széjjel a bőröndöket a repülőkhöz szállító kis kocsik. Egy biztonsági őr kinyitja a rácsot, mi pedig lépcsőkön bandukolunk lefelé a föld alatti folyosókra. Idekerülnek azok a bő röndök, amelyeket az utasok az 1-es terminál jegykezelő pultjainál feladnak. Futószalagok terelik legalább 200 méteren keresztül a rönt gengép felé csomagokat. „Kilenc gépről beszélünk, amelyeknek az összértéke meghaladja az egymilliárd forintot. Nemcsak belelátnak a táskákba, hanem az atomok súlyát és a tárgyak molekuláris össze tételét is vizsgálják. Mivel a bombák szerves anyagból állnak, első sorban ezeket keresik. Ha töltött káposztát, vagy kínai gumi strand papucsot csomagoltunk a bőröndünkbe, számíthatunk rá, hogy hangosbemondón szólítanak a biztonságiak. Valamiért ezek anyaga hasonlít a robbanószerekéhez, legalábbis a rendszer nem szereti őket” — mondja Zoltán, a Budapest Airport egyik biztonsági szakembere, aki arra kér, hogy ne írjam ki a teljes nevét. A kolbászokra is érzéke nyen reagál a gép, ám ezeket az alakjukról gyorsan fel lehet ismer ni. Ha a számítógép gyanús dolgot lát, akkor megjelöli, és elküldi a röntgenképet egy kezelőnek, aki több oldalról is megnézheti a fel vételt. A csomag ezután visszatér a terminálra, hogy az utas a saját kezével bonthassa fel. Az átvilágított, biztonságos bőröndök ellenben folytatják útjukat a poggyászosztályozó, egy hatalmas hodály felé, ahol a rakodómunkások pakolják a poggyászokat a - remélhetőleg — megfelelő kiskocsikra. Ok a csomagokra ragasztott címkék alapján tudják megállapítani, hogy melyik táska a világ melyik végébe tart. Néha persze tévednek, például, ha az utas megzavarja őket régi ta paszokkal, amelyeket egy korábbi utazás alkalmával ragasztottak a csomagjára.
A teremben egyetlen mozdulatot sem lehet tenni anélkül, hogy azt valamelyik kamera ne rögzítené, a munkatársakat pedig a műszak elején és a végén is megmotozzák. Lopás ettől persze még előfordul
hat, ám ma már egyre ritkább. Nyolc különböző hatóság dolgozik Ferihegyen, akik legalább annyira szemmel tartják a belső emberek ténykedését, mint azokat, akik kívülről akarnak kárt okozni. Egy új, hipermodern poggyászosztályozó éppen most épül Ferihegyen. Ideje már, hiszen a régi szomorú képet mutat, egyedül a fészkelő fecskék érzik jól magukat a falai között.
„Mi történne, ha igazi bombát találnánk? Biztosan nem szólnánk
.1 tulajdonosának, nehogy mobiltelefonnal hozza működésbe a po
kolgépet. Beazonosítanánk az illetőt, és észrevétlenül ártalmatlanná tennénk” - mondja Zoltán, az ember aki átlátja a poggyászszalagok kusza kavalkádját. Irigyeljük érte.
Tanya a pálya szélén
Másfél éven keresztül igyekeztem eljutni mindenhova, ahova le hetett, ám Ferihegy megismeréséhez alighanem egy élet is kevés. Az első hetekben az 1-es terminál alagsorának labirintusába csak há- tomnapi hidegélelemmel merészkedtem le, és a kollégák egy év eltel tével is tudtak újat mutatni. Például a kettes pálya végén álldogáló i.tkaros kis kúriát és melegházat. Állapota sajnos egyre romlik, olda lit lassan benövi a gaz és a verandája előtt jól megtermett nyulak ug rándoznak. Ha félpercenként nem borulna ránk egy Boeing-737-es .irnyéka, akár azt is hihetnénk, hogy egy lakatlan tanyán vagyunk. Pedig ez Magyarország - a paksi atomerőmű után — második legvé- ilcttebb objektumának kellős közepe. Harminc évvel ezelőtt még egy Juhász élt itt, a környéken legeltette a nyáját. Ha szóba hozták neki
.1 repülőtér bővítéséről szóló terveket, csak rázta a fejét és azt mon
dogatta: „Nem lesz itt semmilyen kifutópálya, majd meglátjátok!” Pálya, mint tudjuk lett, de a juhász házikója is megmaradt, sőt egy kertészet települt melléje, ahol virágokat termesztettek, hogy legyen mivel díszíteni a terminált és megajándékozni a fontos női vendé geket. A kertészet bezárása után pilóták és légikisasszonyok huncut kalandjaihoz és kerti sütögetésekhez szolgált helyszínként az épület,
ám a repülőtér legbelső részét védő biztonsági kerítés felépítése, va lamint a profi távcsövek elűzték a szerelmeseket. Maradtak a nyíl lak, akik méretük és számuk alapján túlságosan is jól érzik magukat ezen a különös helyen. M i több, ha akarnának sem tudnának lelépni, mert körbezárta őket a kerítés. Fű van bőven, az ő életüket egyedül Maggie, a Budapest Airport saját belépőkártyával rendelkező bordér collie kutyája — egyben a repülőtér hivatalos madárijesztője — keseríti meg. „Kollégái”, két sólyom és egy héja pedig a légtér biztonságáért felelnek, távol tartják az elszemtelenedett madarakat.
A biológiai védekezésre azért van szükség, mert a seregélyek és a varjak nem hülyék. Előbb-utóbb megszokják a riasztólövések zaját, volt, amelyik egyenesen a hangágyún tollászkodott. Ha azonban a tollasok ragadozó madarat látnak körözni, csapatostól menekülnek más vidékekre. Jobb ez így mindenkinek: a szárnyas népség megme nekül a hajtóművektől, a hajtóművek meg tőlük.
Ferihegy a kísérteties kúrián kívül rendelkezik egy fantom repü lőgéppel is. A gép a történelem egy darabkája, hiszen a vasfüggöny lebontása előtti években az amerikai nagykövet röpködött vele. A járművet mindig készenlétben tartották, hátha felrobban a puska poros hordó és a diplomatának sürgősen távoznia kell az országból. Nem így történt, az amerikaiak eladták a gépet, ami így a Malév kötelékébe került. A repülő éveken keresztül Budapest és Bécs között teljesített postaszolgálatot. Idővel azonban a légitársaság is túladott rajta. Innentől kissé kacifántos a történet, legyen elég belőle annyi, hogy a szerencsétlen kávédaráló az 1-es Terminállal szemben rohad már évek óta. Tulajdonos nélkül lassan a természet részévé válik.
Egy másik, ukrán felségjelű gépet pedig csak 2008-ban repítettek haza a gazdái, miután rendezték évekig tartó peres ügyüket a vámo sokkal. Addig a szovjet gyártmányú csodában folyamatosan lakott valaki, ott teregette ki a ruháit a hangárok előtt, és gép pihenőjében hajtotta álomra a fejét. Amikor a koros vasdarab végre elhagyta a magyar légteret, a légiirányítók egy emberként sóhajtottak fel.
Milliárdos játék
Szürke, jellegtelen épület áll az A-porta mellett, pont olyan, mint az összes többi szocreál borzalom a repülőtér 1-es terminálja közelé ben. Kívülről nem sokat ígér a hely, belülről annál inkább. A Boeing 737-es szimulátor egy több százmillió forintos „játékszer”, amelyben ,i pilóták kipróbálhatják magukat a legszélsőségesebb körülmények között is. A pilótafülkét lábak tartják, ezek a helyzetnek megfelelő en rázzák, mozgatják a kabint. Egy tapasztalt kapitánnyal és a szi mulátor kezelőjével együtt szállunk be a pilótafülkébe. A technikus számítógépét leszámítva minden szakasztott olyan, mint egy igazi B737-esben. A kezelő bekapcsolja a szimulátort, én pedig az abla kokból tisztán látom az 1-es terminál épületét, a tornyot, a felettünk elúszó felhőket. Az ablakok helyére szerelt három projektor a való ság tökéletes illúzióját adja. Aztán hirtelen meglódulunk. Ugyanúgy belepréselődöm az ülésbe, mint egy igazi felszállásnál, a gyomrom liftezni kezd, és érzem, ahogy a kerekek elszakadnak a betontól. A I )una fölé kanyarodunk, méghozzá olyan alacsonyan, ahogyan ép eszű Malév pilóta a való életben biztosan nem tenné. A szikrázó nap sütés átmenet nélkül hózáporrá változik, majd a széllökések miatt a gép rázkódni kezd. Több tíz métereket zuhanunk másodpercenként, a vészjelzők elviselhetetlen hangon sivítoznak. Figyelem a mellettem ülők arcát, mindketten feszülten összpontosítanak, különös párharc
.1 lakúit ki köztük. A kezelő újabb és újabb természeti csapásokat,
technikai hibákat produkál, a pilóta pedig próbálja egyben tartani
.1 gépet. A versengésből nagy megkönnyebbülésemre a pilóta kerül
ki győztesen. „Itt szinte minden váratlan helyzetet modellezhetünk, olyanokat is, amilyenekkel egy pilóta a karrierje alatt valószínűleg egyetlen egyszer sem találkozik” - mondja a szimulátor irányítója. I gyedül a zuhanás és a földbe csapódás élménye maradt ki a prog- i imból — talán érthető módon. Ha a számítógép olyan helyzetet észlel, amiből már nincs visszatérés, egyszerűen kiírja, hogy vége, összetörted a gépet.
A szimulátor arra is képes, hogy füstöt - diszkófüstöt —
són a fülkébe, néhány nagyobb repülőteret és közvetlen környezetét pedig pontosan megrajzolták a grafikusok. Évente négy órát kell itt eltölteniük a Malév pilótáinak, más légitársaságok pedig fizetnek a tréningért. Hogy szeretnek-e idejárni? Igen, mert itt kedvükre kiva dulhatják magukat. Más kérdés, hogy a teljesítményüket szigorúan pontozzák, és aki felsül a vizsgán, könnyen a földön találhatja magát. Eljött az idő, végre én is kipróbálhatom magam a botkormány mö gött. Gyönyörű időben készülök leszállásra a 2-es pályán és kizárólag a kormányzásra kell figyelnem, a kapitány minden egyebet elintéz helyettem. „Kicsit fel, még egy kicsit, jó, balra, kicsit lejjebb, jobbra, oké, lezuhantunk”. Tanulság: soha ne vegyünk komolyan egy olyan filmet, amelyben a főhős a rádióra hagyatkozva egyedül teszi le a gépet.
Alom Ferihegyen
Ferihegyen minden landolt már, aminek szárnya van. A kettes pályát a hivatalos átadás előtt, tévedésből avatta fel egy Cessna. „Hi hetetlen volt, a munkások az utolsó simításokat végezték, amikor észrevettük, hogy közelít egy kisgép. A pilóta látta mind a két pályát, a guminyomokkal kidekorált 1-est és a vadiúj, szűz betonú kettest. Sajnos az utóbbi mellett döntött. Szó szerint ugráltak előle az em berek” — meséli a 26 éves történetet Petőfalvi Béla, a 2-es terminál vezetője.
A világ legnagyobb repülőgépének, a Mrija (Alom) nevű Antonov 225-ös 2008. január 18-i landolásának már magam is a szemtanú ja lehettem. Hideg, esős napon tűnt elő a felhők közül ez az irgal matlan nagy bálna, amit eredetileg űrrepülőgépek szállítására fej lesztettek ki. Az égi óriás méltóságteljesen begurult a B5-ös helyre — egyedül itt fért el - majd kinyílt rajta egy kis ajtó és sárga ruhás szállítók ugráltak ki rajta. Először értem oda a géphez, így nekem jutott a megtiszteltetés, hogy a belső lépcsőn felmásszak a fülkébe — mit fülkébe, terembe — és köszöntsem az amúgy éppen alsógatyá
bán üldögélő kapitányt. Néhány perc múlva a pilóta már makulátlan egyenruhában hajtotta fel az ukrán óriásgép fejét, hogy begördülhes senek a rakrészbe az Ománba szánt szeizmikus vibrátorok. Olyan behemótok ezek, amelyek kisebb helyi földrengést kiváltva vizsgálják a felszín alatti olaj- és gázmezőket.
A világ legnagyobb katonai teherszállítói, az amerikai C5 Galaxy típusú gépek a délszláv válság alatt voltak visszatérő vendégei Feri hegynek, de láttunk már F 18-as Horneteket és FI6-os Falcon va dászgépeket is a budapesti betonon.
Lassan lemegy a nap Ferihegyen, és bár az élet itt nem áll meg soha, nekünk indulnunk kell. Teszünk még egy utolsó kört, elhaj tunk a magángépek állóhelyei előtt. Magyarországon csak három négy milliárdosnak van igazi, hosszú utakra is alkalmas gépe, és csupán pár vállalat engedheti meg magának, hogy saját repülőjén szállítsa munkatársait a tárgyalásokra. Egy gazdasági újságíró azon ban jól megélne abból, ha látná, mely nemzetközi cégek vezérei száll nak le Ferihegyen, mert néhány héttel a titkos landolás után általá ban bejelentenek egy nagy üzletet. Vetünk egy futó pillantást a két hatalmas hangárra is, amelyekben 35-140 millió forintért vállalják .i Boeing 737-es utasszállítók egy hetes generáljavítását. A kisebb — már ha lehet ezt a kifejezést használni egy több ezer négyzetméteres építmény esetében — hangár annak idején a térképeken sem volt rajta, Kádár elvtárs és a többi állami vezető gépeit tárolták itt. Kigördü lünk a D portán, de még jó ideig halljuk az állandó, soha szűnni nem akaró zúgást, ami olyannyira hozzátartozik Ferihegyhez, mint .t sapkás irányítótorony.
A 205-ÖS SZOBA
M a d o n n a, So p h ia Lo r e n
é s Bil l Cl in t o n á g y á b a n
A 205-ös! Elit klubba nyer bebocsátást, aki eltölthet itt egy éj- </,«kát. Eddig kizárólag milliárdos üzletemberek, uralkodók, állam in liak és világsztárok kapták meg a kulcsát. Aki az elmúlt években
.1 1 ánchídon kelt át és vetett egy pillantást az előtte magasodó Gre-
.h.im-palota nagyobbik erkélyére, alighanem ezzel a lakosztállyal
n mezett. Belülről jóval kevesebben élvezhették a látványt.
Magyar-• II './.ág legexkluzívabb szállodai lakosztályában, a royal suite-ban (ki-i.ilyi lakosztály) közel másfél millió forintba kerül egyetlen éjszaka. • serébe káprázatos kilátást, 198 négyzetméternyi privát luxust, és I' ii.itlan kényeztetést kap az ember, no meg a bizonyosságot, hogy a
il.iglörténelem formálói, és sztárok ágyában hajtja álomra a fejét. „Ritkán mutatjuk meg ezt a lakosztályt” — mondja csinos kísé- tinik, Katarina, miközben a mozaikokkal kirakott kövezeten követ- in I, üt a kizárólag kártyával működő liftbe. Négy emeleten 179 szoba n./tozik, amelyeket nívójuk és áruk alapján 12 kategóriába soroltak. A legolcsóbban az utcára, vagy a belső udvarra néző hagyományos ni iákat adják, főszezonon kívül kb. 350 euróba — 95 ezer forint- !■ i kerülnek. Aztán ott a másik véglet, a borsos árú lakosztályok. I liiiikiből kettő is szerepel a kínálatban, királyi lakosztály azonban ■ i.i k egy van, és mi erre az egyre vagyunk kíváncsiak.
A hitben John Simpson, a BBC legendás haditudósítójának mon- i| i ,.i jár a fejemben, mely szerint minél fényűzőbb egy szálloda, an-ii,il nividebb időt töltünk benne. Neki két órát sikerült szundikálnia
i Egyesült Arab Emírségek egyik palotájában, majd két hónapig élt ■ i.v iirés épületben Afganisztánban, remek kilátással a frontvonalra.
\ megjegyzés bölcsességére már évekkel ezelőtt rádöbbentem, ami- I " 1 hat órát kaptam Maranello, a Ferrari szülővárosának legszebb
In'leijében, az argentin Saltában ellenben egy hetet töltöttem egy
garázsban, éjszakánként azért rimánkodva, hogy a lepedőm alatt fi cánkoló valami inkább gyík legyen, mint pók. Simpsonnak megint igaza van, itt is csak egy-két órát maradunk.
Bohém luxustanya
Mielőtt belépnénk az ország legdrágább lakosztályába, ismer kedjünk meg egy kicsit közelebbről a környezettel. Itt, a Lánchíd dal szemben egykor a gazdag kereskedő, Deron Antal villája állt. Az úgynevezett Nákó-palotát 1827-ben emelték Hild József tervei alapján. A klasszicista épület azután is megmaradt a Duna-part egyik ékkövének, hogy 1880-ban megvásárolta a londoni székhelyű Gre- sham életbiztosító társaság. Húsz évig működött itt a cég, majd úgy döntöttek, hogy lebontják a Nákó-palotát és egy szecessziós székhá zat húznak fel a helyére. 1906-ra elkészült a mű. Quittner Zsigmond és Vágó József terveit Róth M iksa üvegei és a Zsolnay gyár porcelán jai egészítették ki. Utóbbiakat olyan különleges mázzal vonták be, amelynek receptje a tulajdonosokkal együtt a sírba szállt, így aztán a későbbi restaurálás alatt egy „nyomozócsoport” kutatta fel a még élő, idős egykori Zsolnay alkalmazottakat, hogy rájöjjenek a vegyü- let titkára. Nem sikerült pontosan ugyanazt a mázt előállítani, ám még a legavatottabb szemek sem veszik észre a különbséget a régi és az új mozaikdarabkák között.
1920-ban leáldozott a Gresham cég csillaga, a gazdasági válság miatt a biztosító kivonult Magyarországról. Itt hagyták azonban a palotát, amelyben a világháború előtt, majd a két világégés között pezsgő társasági élet folyt. Krisztinovich Jenny madame konzumhöl- gyei a legelegánsabb urakat fogadták, Nagy Endre író Pódium szín padán a politikusokon köszörülték a nyelvüket a színészek (1923-ban be is záratták a helyet), a kávéházban pedig a Gresham-kör művészei ontották magukból a világmegváltó ötleteket. A passzázsban buti kok nyíltak, a lakók pedig mahagóni lifteken közlekedtek és
Ilátták az elektromos és a gázvilágítás között. Mi több, az alagsorban még központi porszívó is működött.
Itt éldegélt Kossuth Ferenc, Kossuth Lajos szintén politikus fia, és
.1 mai elnöki lakosztályok egyikében töltötte élete nagy részét Csortos
( iyula, a kor ünnepelt színésze. Aztán jött az államosítás és a bohém luxustanyából tanácsi lakások sora vált. Ám a Gresham megőrizte régi báját. A palota egyik utolsó állandó lakója Turay Ida színművész volt, a díva, aki karrierje csúcsán egy hatszobás, dunai panorámás lakosztályon osztozott itt férjével, Békeffi István íróval. A sztárpár egy időben akkora népszerűségnek örvendett, hogy Turaynak még konyhára sem volt szüksége, ha mégis háziasszonykodásra adta a lejét, átrohant a szomszédokhoz. Kis Hollywood volt ez a belváros • /.ívében. A művésznő később a lakók szószólójává vált, nem akar- ta odaadni lakását az épület új tulajdonosainak. Azt mondta, hogy in élt, innen is viszik a temetőbe. Profetikus mondat volt: 1997-ben agyvérzés végzett a 90 éves művésznővel az otthonában.
A Termindtor befenyít
A felújított, régi pompájában ragyogó Gresham-palotát 2004-ben .iilták át és a szálloda azonnal elfoglalta méltó helyét a budapesti lu- uisszállók között, alaposan felforgatva azok rangsorát. Pedig a rend- ./.erváltás utáni egy-két évben még rendkívül egyszerű volt a felállás. A vagyonos vendégek és a hozzánk érkező világsztárok a két ötcsilla gos hotel egyikében szálltak meg, az állami nagyságokat pedig a Béla király úti állami rezidenciára vitték pihenni. Ebben a hatalmas, 13 hektáros parkkal körbevett, négy szintes, 50 szobás vendégházban lakott II. Erzsébet királynőtől kezdve Jasszer Arafaton át mindenki, •ikit a protokoll Budapestre sodort. A minden védelmi követelmény nek megfelelő objektumban a testőrök gyakorlatilag elszigetelték a vendéget a külvilágtól. Ha mégis egy kis esti sétához fűlött a politi kusok foga, nyugodtan bóklászhattak az erdei ösvényeken, legfeljebb
tottak össze, akik szintén ebben a rezidencia-komplexumban éltek. A Béla király úti létesítményt azonban ma már csak közjogi skan zennek nevezik, mert Sólyom László kivételével kiköltöztek a lakók. Orbán Viktor volt az utolsó miniszterelnök, aki családjával minden nap itt ébredt. A vendégházat bezárták, eladták az állami pecsétes szép porcelán tányérokat, ma már csak a szél fütyül a falak között, kifújja lassan az emlékeket a sokat látott szobákból.
Vendégház tehát nincs, van azonban már egy tucatnyi elegáns szálloda, amely a legnagyobb előkelőségek ízlésének is megfelel. A Four Seasons építése előtt az egyik belvárosi hotel elnöki lakosztá lya volt a legfelkapottabb átmeneti otthon a sztárok és a politiku sok között. Ugyanazon kilencedik emeleti ablakból látta Pestet és ugyanabban az ágyban pihente ki a fáradalmait - no nem egy időben — Michael Jackson, Madonna, Elton John, Antonio Banderas, Brad Pitt és Jennifer Aniston (ők történetesen mégis együtt aludtak). Ar- nold Schwarzeneggerrel nekem is volt alkalmam találkozni. Svarci kedélyesen beszélgetett Andy Vajnával a lobbiban, adott egy röpke interjút, majd szivarra gyújtott. Másnap, a Parlamentben megismert, vállamra tette lapát nagy kezét és felelősségre vont, hogy miért nem várta a lap a recepción, ahogyan az Los Angelesben szokás. Van ab ban valami félelmetes, amikor a Terminátor szúrja le az embert.
Eddie Murphy alaposan megtréfált bennünket, mert magával hozta két dublőrét is az Én, a kém budapesti forgatására. Az egyikük a kaszkadőr jeleneteket vállalta, a másik a fénybeállításokon pózolt helyette. Murphy tehát megjött a szállodába, lefotóztuk a jól ismert fekete, kopasz kobakot, majd mint aki jól végezte dolgát, már men tünk is vissza a szerkesztőségbe. Csakhogy a másnap, a forgatáson készült képek egyáltalán nem hasonlítottak a mi szállodai anyagunk hoz! M i több, a harmadnap lőtt felvételek sem. Akkor döbbentem rá a turpisságra, amikor a Gellért-hegynél felsorakozott mind a három Murphy klón, de csak az egyikük széles vigyora volt igazán hiteles.
Aztán megnyílt a Gresham-palota, nekünk újságíróknak pedig
valamivel egyszerűbbé vált az életünk, mert a sztárok többsége mos tanában itt, a Roosevelt téren éjszakázik, ha éppen Budapesten van ilolga.
Külön bejárat a személyzetnek
Második emelet, megérkeztünk a 205-öshöz. Az előszobából egy toalett és egy kisebb magyar család teljes ruhatárát befogadni képes gardrób nyílik — és még egy ajtó.
„Most éppen zárva van, de amúgy össze lehet kapcsolni a lak osztályt a mellette lévővel” — magyarázza Katarina. A nappaliban két kanapé, kis dohányzóasztal és fotelek szolgálják a vendég kényel mét, meg egy impozáns kandalló. Egy kezeslábasban érkező segéd erő hangulatosan pattogó tüzet csihol benne. A nappali végében egy íróasztalt találunk, felette plazmatévé, amelyen 34 csatorna fogható. I nnél egy kicsit többet vártunk, de aki a királyi lakosztályt bérli,
iligha tévézéssel üti el az idejét.
A nappaliból csinos kis étkező nyílik, lámpákkal és dizájnos bú torokkal. Itt fekete, üvegszerű anyaggal vonták be a falakat, míg a lobbi helyiségben vajszínű burkolatok fokozzák a hely visszafogott ' Icganciáját. Az étkezőből egy kicsi, de teljesen felszerelt konyhába |iuunk, amelynek két bejárata van, hogy a felszolgáló diszkréten, a lolyosó felől is bejuthasson. A minibárban a szálloda árszínvonalához igazodik a kínálat: a három decis, dobozos Dreher sör 1700 forintba kerül.
„Az igazi kuriózum az erkély. Szerintem érdemes kinézni” - biz-i.11 Katarina, de nem tart velünk, inkább két centivel arrébb tesz egy
Egyedi ágy —
rocksztároknak is
Mitagadás, a panoráma valóban pazar, született budapestiként is földbe gyökeredzik tőle a lábam. Belátni az egész budai rakpartot, a Vár karnyújtásnyira van, a Duna a lábunk előtt hullámzik. Éjsza kánként, a kivilágított Lánchíd és a fényárban úszó királyi palota még varázslatosabbá teheti a látványt.
„Ha a vendég úgy óhajtja, akár itt is elköltheti a vacsoráját. Egy szép nyári napon csodálatos lehet” — ábrándozik Katarina. Legutóbb Mick Jaggert láttam ezen az erkélyen, a koncert előtt integetett innen a rajongóknak.
A következő állomásunk a hálószoba, benne az ággyal, ami akár három-négy felnőtt számára is kényelmes. Látszik, hogy figyelnek a rocksztárok igényeire. A Four Seasons maga gyártja egyedi matracait az Egyesült Államokban, és ha a vendég kényelmesen aludt rajta, akár meg is vásárolhatja otthonra.
11 milliós berendezés
Magyarország legfényűzőbb szállodai lakosztályában a háló hoz igényes fürdőszoba és egy újabb hatalmas gardrób is tartozik. „Olaszországból, Franciaországból és Hongkongból hozattuk a bú torokat. A szőnyeg angol és igazi gyapjú, de hét szobában türkmén kárpitok is vannak. Az épület felújítása magyar szakemberek munká ját dicséri” — tájékoztat immáron Julién Carralero, a budapesti Four Seasons igazgatója. A hotel belső dizájnja 130 millió euróba került, plusz 30 millióba a hozzá tartozó felszerelések. „Pontosan még nem számoltuk ki, de a királyi lakosztály berendezése nagyjából 40 ezer eurót, úgy 11 millió forintot emésztett fel. Ha jól megfigyelték az íróasztal lábát, láthatták, milyen finoman ívelt. A puha vonalak is az egész épületre jellemző art nouveau stílust képviselik, ettől vált a hotel Közép-Európa gyöngyszemévé. A bútorok azért ilyen drágák, mert mindegyik egyedi tervezésű” — sorolja lelkesen az igazgató.
Ezen a szinten a szállodaipar dolgozói olyanok, akár a gyónta tó papok. Alapszabály, hogy mindent, amit látnak, vagy hallanak a vendégekről, azt mélyen magukba temetik.
„Mi a diszkrécióból élünk. Ha a vendégek nem érzik biztonság ban magukat minden téren, nem jönnek vissza hozzánk. Nem ti tok, hogy Sophia Loren nálunk lakott a fia budapesti esküvője alatt. Amikor híre ment a városban, hogy hol szállt meg, egyetlen óra alatt több száz fős tömeg gyűlt össze a Roosevelt-téren, és kérnünk kellett .17. V. kerületi rendőrkapitányság segítségét. Nagy megtiszteltetés,
ltogy szolgálhattuk János Károly spanyol királyt és vendégeskedett nálunk Steven Spielberg is” — említ néhányat a publikus nevek közül
i menedzser.
Tóm Jones-tól Clintonig
Pozíciója miatt Carralero valóban nem árulhat el több nevet, én jein azonban nem köt a titoktartás. Eltöltöttem már néhány napot .1/ életemből azzal, hogy hírességekre vadásztam szerte a városban.
A Four Seasons királyi lakosztályában vágta meg az arcát borot- v.ilkozás közben Bili Clinton. Éppen Gyurcsány Ferenchez sietett a Parlamentbe. A volt amerikai elnök azért érkezett Pestre 2007. ok tóber 6-án, hogy gálavacsorán tartson előadást a fejenként 250 ezer Imintos belépőt fizető magyar üzletembereknek. Clinton amerikai ti trpjárókból álló konvojára jó egy tucat autogram vadász várt, ő pedig lelkesen dedikált, szigorúan a saját tollával, nehogy mérgezett imcszközt nyújtson felé valaki a tömegben. Évekkel korábban Geor ge lUtsh sem fogadta el más tollát, inkább a belső zsebéből húzott elő i>• yct, hogy aláírja a jegyzeteimet. Az Országházban történt mindez, iluil Bush díjat kapott, én pedig a ceremónia végén átgázoltam a fél l ni mányon, letapostam az Akadémia elnökét és félrelöktem néhány ilkotmánybírót, hogy hozzáférjek a nagy emberhez. Igaz, nem alá- It i'.t kértem Bushtól, hanem interjút, az exelnök azonban félreértette
No de vissza a Royal Suite-hoz és a lakóihoz! Szemtanúja voltam, amikor Beyonce bevonult az impozáns lobbiba, Madonna pedig egy más után két alkalommal is a királyi lakosztály ágyában nyújtózott el, amikor Kelet-Európában turnézott. Diszkréten, az alagsori bejá raton keresztül érkezett az épületbe és így is távozott, kerülve bármi lyen érintkezést a külvilággal.
A korábban már említett Sophia Loren a 205-ösben értesült róla, hogy fiát, Eduardo Pontit a magyar rendőrök előállították amiért testvére, Carlo legénybúcsúján parkoló autók tetején ugrált. Szívesen megnéztem volna, hogyan reagált a Mamma, amikor hazavitték a csatangoló fiút, de ez is a 205-ös titka marad. A menyegzőt néhány órával később megtartották, Carlo pedig azóta is boldogan él ma gyar feleségével.
A lapok megírták, hogy a Four Seasonsben lakott Giorgio Armani, Pink, Phil Collins, John Malkovich, Tóm Jones, az AC/DC, Robbie Williams és Brian Adams is, csak hogy a legnagyobbak nevét em lítsük. A sort hosszasan folytathatnánk, hiszen ha világsztár nem is, néhány ismerős arc szinte minden hétre jut. Az már a történelmi legendák közé tartozik, hogy állítólag Mata Hari is megfordult ezen falak között, az alagsori kabaréban kémkedett pár hónapig.
Rózsák, rózsák, rózsák
„Szinte minden kívánságot teljesítünk. Az egyik romantikus és igen jómódú vendégünk például megkért bennünket, hogy a 25. házassági évfordulójukra lepjük be rózsákkal a királyi lakosztályt. Vettünk is néhány ezer euróért virágokat, de azt mondta, hogy ennél sokkal többre lesz szükség. Végül 20 ezret eurót (öt és félmillió fo rintot) költött a rózsákra, minden négyzetmétert virágok és gyertyák borítottak. A vacsorát, a hordóban érlelt Krug pezsgővel az erkélyen szolgáltuk fel, hegedűmuzsika mellett” — meséli Carralero.
Ha kérik, a szálloda munkatársai bezárt múzeumokat is kinyit nak. „Vannak privát túráink, hogy a vendégeknek ne kelljen
I',aniuk. El tudjuk intézni, hogy benézzenek a Parlamentbe, vagy Budapest igazán exkluzív, kizárólag előzetes bejelentkezés alap ján látogatható üzleteibe. A szabók házhoz jönnek, a szobájukban veszik le az ügyfelek méretét” — sorolja az extra szolgáltatásokat a svájci származású menedzser, aki már éveket töltött Budapesten, ko- lábban pedig a Four Seasons lánc másik gyöngyszemében, a pári zsi V. George hotelben dolgozott. A XVII. századi tapétáiról híres < Ihamps-Elysées melletti palota egyike a világ legelismertebb luxus hoteljeinek, a szobafoglalás szinte lehetetlen feladat — legyen szó az év bármelyik szakáról. „Harmincöt-negyven százalékos a legmagasabb kategóriájú lakosztályok kihasználtsága szerte a világon. Nálunk az cv 30-35 százalékában van lakója a Royal Suite-nak, ami szerintem nem rossz eredmény” — magyarázza Carralero, hogy miért nem látni
1',/akrabban égő lámpát a 205-ösben.
Bejrútból hoztak szakácsot
Megszokott, hogy a VIP vendégek előre listát küldetnek kedvenc és utált ételeikről, vagy diétájuk, fogyókúrájuk részleteiről a szállo dának. Magánszakácsot azonban csak a legkényesebb gyomrú ven degek hoznak magukkal: a Gresham történetében eddig 10-15 ilyen •■el fordult meg a konyhában. Leginkább a turnézó, néhány hét alatt iiibb tucat országot bejáró zenészek ragaszkodnak ahhoz, hogy ki- I'Hibáit emberük főzzön rájuk, hiszen nekik minden este kirobbanó lói mában kell lenniük. Elég lenne egyetlen ismeretlen fűszer és már- is egy teli sportaréna közönségének kellene visszaváltani a jegyeket. M.idonna esetében egy gyomorrontás több milliárd forintos bevé telkiesést jelentene. Ezért aztán az énekesnő a koncertre nemcsak a személyes szakácsát hozta magával, hanem még az alapanyagokat is N.igy-Britanniából szállították Magyarországra az egész stábnak.
„Beengedjük a magánszakácsokat a saját konyhánkba, ahol álta liban csak megmutatják a munkatársainknak, hogy a főnökük mit, hogyan szeret. Előfordult azonban az is, hogy a vendég kizárólag azt
ette, amit a szakácsa saját kezűleg készített” — meséli az igazgató. Carralero nem tréfált, amikor arról beszélt, hogy a Roosevelt-téren a vendégek minden óhaja teljesül. Jó példa erre néhány közel-keleti előkelőség története, akik az utazás közben hazai ízekre vágytak. A Four Seasonsben lázas szervezésbe kezdtek és elintézték, hogy egy arab mesterszakács helyi fűszerekkel megtömött bőröndjével Bejrut ban repülőre üljön. Budapesten aztán megfőzte a kívánt vacsorát, zsebre tette a gázsit és visszatért a Közel-Keletre.
Kabát gyorspostával
A Four Seasons nyilvántartást készít visszatérő vendégei kedven ceiről. Fia tehát valakiről Tokióban, netán Buenos Airesben kiderül, hogy a zöld teát szereti, biztos lehet benne, hogy erre emlékeznek majd New Yorkban, vagy Budapesten is. Olykor egészen extrém erőfeszítést igényel a vendégek kegyeinek keresése. „Volt, hogy meg kértük a rijádi kollégákat, ugorjanak már el egy tál friss datolyáért, mert szeretnénk bekészíteni a szobába. Kuala Lumpurba azért tele fonáltunk, hogy szert tegyünk egy kevés speciális curry porra, amit csak ott és csak egy bizonyos boltban lehet kapni. Nem árt, ha mi, szállodaigazgatók jóban vagyunk egymással szerte a világon, mert olykor elkél a segítség egy kollégától” — magyarázza Carralero. Sze mélyes kedvencem annak a férfinak a históriája, aki Prágából jelez te, hogy hamarosan Budapestre ér, de várhatóan a csomagja nélkül, mert az az európai légtérben röpköd valahol. Törzsvendég lévén a Four Seasonsben tudták, hogy melyik az úr kedvenc londoni szabója. Felhívták hát az angol kollégákat, a szálloda egyik helyi munkatársa pedig elrohant a szabóhoz, hogy varrasson egy bőrkabátot. A ruhát gyorspostával Budapestre küldték, így amikor emberünk megérke zett a hotelbe, az alkatára tökéletesen illő kabát már a recepción vár ta. És mindezért még pénzt sem kértek. Benne van az árban.
Biztosra mennek
A szirénázó fekete autók konvoja és a diszkréten figyelő öltönyös, liilhallgatós férfiak jelenléte legalább olyannyira hozzátartozik a l our Seasons mindennapjaihoz, mint a reggeli omlett illata, vagy a lialk zene a liftben. M íg a sztárokat főként a saját rajongóik túláradó szeretetétől és a külvilág kíváncsiságától kell megóvni, a politiku sokra és az uralkodókra komolyabb veszélyek is leselkedhetnek. A l'our Seasonsben a legszigorúbb védelem alatt álló állami vezetőket is fogadhatják, akár az amerikai elnök is aludhatna itt. Egyik-má- sik politikust kisebb hadsereg őrzi, a Gresham falai között pedig ugyanakkora biztonságban kell lenniük, mint a Fehér Házban, vagy I Kremlben. Ha veszélyeztetett politikust várnak a szállodába, a biz tonsági emberek előőrse napokkal a vendég érkezése előtt felderíti
.1 terepet. Megbeszélik a tudnivalókat a személyzettel, bombakere
ső kutyákkal szaglásszák körbe a környéket, ellenőrzik, nincsenek-e u-jtett poloskák valahol. Az egyik szobában kommunikációs bázist építenek fel, ami a testőrök központjaként működik egészen addig, amíg a VIP-vendég repülőgépe elhagyja a magyar légteret.
A Four Seasons több biztonságos bejárattal is rendelkezik, hogy i hírességek és politikusok észrevétlenül is elhagyhassák az épületet. Könnyedén megoldható egyes szobák „lefedése” is. Ez annyit tesz, hogy lehallgathatatlanná teszik az épület bizonyos részeit. Mindez ialán túlzásnak tűnik, pedig a nagypolitikában alapvető fontossá- |',ú, hogy a vendég nyugodtan beszélhessen kényes kérdésekről a lak osztályában, anélkül, hogy azon kellene gondolkodnia, ki és milyen v.crkezettel hallgatózik odakinn.
A biztonsági szempontból kiemelt személyiségek elszállásolására rgészen különleges szokások, szabályok vonatkoznak. Gyakran elő fordul, hogy védőburkot vonnak a vendég köré, vagyis a körülötte levő szobákat a saját emberei számára foglalják le. Tőle balra például i személyi titkára, jobbra a kabinetfőnöke hajtja álomra a fejét. Egy-
’■y,y ilyen delegáció akár egy teljes emeletet is igénybe vehet. „Üresen
letti szobát is, ha a biztonságiak erre kérnek bennünket. Jó a kapcso latunk a kormányőrökkel, ismerjük már a másik igényeit. Együtt kell működnünk ezekben a helyzetekben, hiszen a többi fizető vendéget, például a királyi lakosztály lakóját sem érheti kényelmetlenség azért, mert egy államelnök lakik két ajtóval arrébb. Szép is lenne, ha az éjszakánként másfél milliót fizető vendéget megkérnék a kormány őrök, hogy menjen gyalog, mert a liftet kizárólag a VIP utazó hasz nálhatja” — magyarázza az igazgató.
Legyen szó elnökről, vagy világsztárról, a Four Seasonsben felké szültek a különleges helyzetekre. Gyakran azt is megszabják a stáb nak, hogy — az amúgy átvilágított - személyzet közül kik léphetnek be a „kényes” szobákba, ki veheti át a vendég küldeményeit. „Ter mészetesen megvannak a saját biztonsági titkaink, de ha nem ha ragszik, ezeket kizárólag a kormányőrséggel osztom meg” — mondja Carralero.
Ha harc, hát legyen harc!
A rangos vendégekért hatalmas a harc a szállodaiparban. A vilá gon két nagy cég működik — londoni és New York-i székhellyel —, amelyek a hírességek utazásaira specializálódtak. Mindez a gyakor latban úgy néz ki, hogy amikor egy sztár elkezd egy turnéról tár gyalni, vagy forgatási helyszínként szóba kerül Budapest, akkor az ügynökségek azonnal, akár egy-másfél évvel az esemény előtt ajánla tokkal kezdik bombázni az adott produkciós irodát, vagy a sztár me nedzsmentjét, és egy-egy szállodát ajánlanak a figyelmükbe. Több hotellánc ingyen lakosztályokat kínál a hírességeknek, hogy ezzel növelje a saját ázsióját, ám a Four Seasons-nél állítják, hogy ők nem élnek ilyen módszerekkel. A vendégkörük akkor is az igényességet választja, ha ezért mélyen a zsebükbe kell nyúlniuk. Fia megkötötték az üzletet, bekészítették a lakosztályba a friss datolyákat vagy bármi mást, akkor már csak a nagy ember fogadása van hátra. „Vannak jól begyakorolt ‘kódjeleink’, amelyekkel a limuzin sofőrje tudatja, hány
