Rya M. P.-Erotikus őrületek.pdf

M. P. Rya

Erotikus

rületek

©Bányai Péter 1988. ISBN 963 02 6229-0 Kiadja a HUNIKUM Kiadó A kiadásért telel: a kiadó igazgatója

Kiadói gondozás és komplett formakészítés FORMATÍV Kft. Felel s vezet : Deák Gyula

szaki szerkeszt : Szilasi Jánosné Fedélterv: Kun Zoltán

Fotó: Kovács Attila Nyomta: Egri Nyomda, Eger Felel s vezet : Kopka László 88 2275 60 000

Vágóhíd

Kate feje Mike széles mellkasán pihent. Keze a férfit simogatta. Mike jobb kezében egy félig szívott cigaretta lógott. Néha megszívta, a hamut - csak úgy találomra - a padlón lév hamutálba szórta. Id nként egymásra pil-lantottak, mintha attól félnének, hogy találkozásuk egy elillanó álom volt csupán. Ha az volt, nem akartak felébredni.

Tegnap este találkoztak Sarah-nál. Sarah Kate barátn je volt, a hozzá ér-kezett v legénye Brian Johnson, a jókép építész. Briant elkísérte barátja és f nöke Mike. Egész este beszélgettek, iszogattak táncoltak. Már éjfél is elmúlt, mikor hazaindultak. Brian persze maradt még, mint mondta „mosogatni".

Ha akarod segítek! - ajánlkozott Mike, de barátja biztosította, hogy bár könnyekig meghatja ez a készséges segít szándék, egyedül is boldogul.

Így hát elindultak. Mike hazavitte a lányt. Útközben a jegyespárról, az id járásról és a közlekedésr l beszélgettek, de az a pillantás, amellyel egymásra néztek, ennél sokkal többet ígért.

Amikor megérkeztek, Mike egy búcsúpuszit adott, s megkérdezte, hogy találkozhatnának-e valahol? Erre a lány két kezébe fogta a férfi arcát, s úgy szájon csókolta, hogy annak elállt a lélegzete is. Aztán incselkedve mondta:

- Nagyon szeretnék még ma „találkozni" veled! Találkoztak. Kate felkönyökölt.

- Mike! - Hm?

- Mesélj magadról!

- Magamról? Nem túl érdekes. De, ha akarod ...

Felkapta a földr l nyakkend jét és csupasz nyakára kötötte. Fektében fejet hajtott.

- Mike Banks gépészmérnök és vállalkozó, harminckét éves, n s, két gyermek atyja. Másfél éve válófélben ... de amíg kicsik a gyerekek, addig s. Hogy megnyugtassalak, nem élek együtt az asszonnyal. Egy lakásban lakunk, de külön. Így megfelelek?

- Egyel re - mondta Kate és magához húzta. Nem telt bele fél óra és Mike ismét szóhoz jutott.

- És te? Azt hitted ilyen egyszer en megúszod? T lem önéletrajzot kérsz, aztán hirtelen másra tereled a szót...

Komolykodva csóválta a fejét.

- Hát, amennyit elmondtál magadról... na mindegy. Kate Rusty fotó-modell és szociológus. Gyerek nincs, férj van. Válás elnapolva, immár öt éve. Ártana David hírnevének, de ez hosszabb történet.

- Mérnök vagyok. Sokáig tudok egy dologra koncentrálni... - Azt észrevettem! - nevetett Kate. - Hát jó!

Magára húzta a takarót, a mennyezetre nézett, és mesélni kezdett. - Tizenöt éves voltam, amikor megismertem. David már akkor jónev fotós volt. Én gyerekmodellként divat- és reklámfotókat vállaltam. David felfedezett. Két évet dolgoztunk együtt. Szerettem csinálni. Mellette per-sze tanultam. Egyper-szer felvetette, hogy jó pénzt kapnánk egy aktképért. Rá-álltam, de kikötöttem, hogy a hajammal takarjuk el az arcom. A felvétel eléggé elhúzódott, s David láthatóan elfáradt a végére. Olyan meggyötört volt az arca ... Megkérdeztem, hogy mi baja, de mogorván csak annyit mondott, hogy „magánügy". Ezután ritkábban dolgoztunk együtt, akkor viszont minden alkalommal készült egy-két aktkép is. David egyszer egy csokor virággal várt és azt mondta: „Kate, ma nem dolgozunk. Megkérem a kezed." Majdnem elájultam, de olyan természetesen mondtam igent, mintha egyéb vágyam nem is lett volna. David azt mondta, hogy megis-merkedésünk óta szerelmes belém, s akkor úgy t nt, hogy én is hasonlóan érzek.

Húszéves voltam amikor összeházasodtunk, aztán már gyorsan pereg-tek az események. Rövid boldogság után, keser ébredés. El ször csak gyanús lett, azt hittem n je van. Kés bb kiderült: David homokos! Nem, sajnos ezt nem én találtam ki. El ször csak a barátaim célozgattak rá, ké-bb magam is tapasztalhattam: rájuk nyitottam a m teremben. Egy ala-csony, kövér, tésztakép férfival találtam. Érted ezt? Én csak alibinek kel-lettem, mert David szégyelte, hogy homoszexuális.

A felelevened élmények hatására Kate a sírással küszködött.

- Képzeld, ott álltam huszonegy évesen a m terem ajtajában, el ttem a férjem egy másik férfival. Rettenetes volt... és megalázó. Tudod, ha ak-kor ... húszévesen tudtam volna mindent... ha David bevallja ... Azt hi-szem akkor is hozzámentem volna.

- De hát miért?

- Ezt te nem értheted! David fedezett fel. Segített, hogy nevem legyen a szakmában. Tudod nagyon kedves tudott lenni. Figyelmes, udvarias. Bármi gondom volt, hozzá mindig felmehettem. Ha kellett, napokig vi-gasztalt, s ha megkértem bárhová elkísért. Számíthattam rá. Ezért is fájt úgy, mikor megtudtam ... Hát ennyire nem bízott bennem? Becsapva éreztem magam ... és David nemcsak a testem csapta be.

Ahogy az emlékek megrohanták Kate sírni kezdett. Mike magához ölel-te és vigasztalta. Csodálkozott magán. Az ilyen „problémás" n kt l eddig hamar megszabadult. Most viszont semmi effélén nem gondolkodott.

Az utca sötét volt, néhány lámpa pislogott csupán, amikor négyen - Mike, Kate, Brian és Sarah - a „Hentesmesterhez" címzett kocsmához értek. Az ütött-kopott épület ablakai sárga fényben úsztak. A bejárat fölött egy ha-talmas, mozgó neonreklám csalogatta a vendégeket. Egy harcsabajszú neonhentes ütemesen csapkodta bárdjával a BUTCHER MASTER „M" bet -jét. Az ártatlan áldozat - miután felmérte az er viszonyokat - visszavo-nulót fújt. Minden csapásra kialudt. Mivel alkotói amúgy is így tervezték, az eset több szót nem érdemel.

A kocsma bels berendezése - szerencsére - sokkal kedvesebb, ehhez hasonló parádés ötlettel készült. Az egyszer , nyersfa asztalokat kényel-mes székekkel párosították.

Mike és Brian már eltöltött itt néhány estét és nagyon jó véleményük volt a kocsma konyhájáról. Egy mogorva, szakállas szakács - talán jugo-szláv vagy bolgár - percek alatt készített remek hidegtálakat, de törzsközönség ételei mellett „hazai" ízeket is el varázsolt. A férfiak ked-vence a kafta volt, melyr l megtudták, hogy lefaggyúzott, néhány napig szerezett vörösborban pácolt ürühúsból készült, a vagdalthoz hasonló-an, és paradicsomlében sütik. Végül reszelt sajtot olvasztanak a tetejére. Körítés gyanánt petrezselymes burgonyát és valami különleges balkáni ízekkel megszentelt káposztasalátát adnak mellé. Mike tudta, hogy erre a vacsorára igen jól lehet inni.

Szombatonként azért gy ltek össze a DAC emberei, s f nökeik, Mike és Brian, hogy itallal öblítsék le az elmúlt hét eseményeit, megbeszéljék problémáikat. No nem a szakmai ügyeket, hiszen azt megtehették a mun-ka során is. Ilyenkor kizárólag az egyéni és a családi ügyek kerültek terí-tékre.

Rendszerint nem is álltak meg egy italnál. Az elmúlt hétvégén például, amikor prémiumosztás is volt, harmincegynéhányan megittak huszonhat üveg francia pezsg t, tizenhárom üveg algíri vörösbort, negyvenhat po-hárka kubai rumot és huszonegy pohár orosz vodkát.

- A különböz népek italai - ellentétben különböz népekkel - jól megférnek egymás mellett. Ez az igazi internacionalizmus! - vélekedett Mike.

A többiek bólintottak. Azt is Mike mondta ugyanis, hogy „A munkahe-lyén kívül mindenkinek joga van hümunkahe-lyének lenni."

Ma is csak a szokásos beszélgetésre készültek, de a lányokba belebújt az ördög. Jönni akartak. Ez nem volt szokatlan a társaságban, hiszen az el-múlt másfél év alatt sokan alakítottak ki kapcsolatot, s id nként párjukkal jelentek meg. A kapcsolatok mérlege eddig: három válás és kél esküv .

Amikor Mike-ék a különterembe léptek, éppen a vezet szerel , Jimmy Basten tartott élménybeszámolót múlt heti kalandjáról.

A n kkel, mindig különleges esetei voltak.

- ... aztán hétvégén megjelent az én hercegn m lánya. Húsz-huszon-két éves volt és látszott rajta, hogy minden érdekli. Gondoltam, ebben én 5

is tudok segíteni, úgyhogy este bekopogtam hozzá. Képzeljétek, azzal kezdte, hogy milyen volt az AIDS vizsgálatom eredménye?

Óriási röhögés tört ki, többen nógatták Jimmyt, hogy a lényeget mesél-je el, de a szikár férfi tekintettel volt a „f nökség" hölgykíséretére és más-ra terelte a szót.

- Üdv a f nökségnek és hódolatunk a gyönyör hölgyeknek! Van egy rossz hírem. Mondjam?

- Hello, Jim! - üdvözölte Mike a férfit és sorban kezet rázott minden-kivel. Brian a feje fölött összekulcsolt kézzel úgy integetett, ahogy a nagy államférfiak szoktak.

- Helló fiúk! Már megint lógtok? Vigyázzatok! Új járvány ütötte fel a fe-jét. Akit elkap, attól kezdve állandóan dolgozni akar.

- Majd vigyázunk - élcel dött George az ifjú szerel , egyben a foci és - els sorban - az Everton szerelmese. Jó atyám azt mondta, hogy soha ne dolgozzak többet, mint a f nököm. Ez esetben viszont egy ideig nyugod-tan olvasgathatom a napi sajtót munkaid ben ...

- De fel vagy dobva Georgie - szólt közbe Mike. - Hallgasd csak meg Jim havert, hátha elmúlik a virágos jókedved. Addig is bemutatom a hölgyeket: ez itt Kate, pedig Sarah.

A lányok a társaság felé bólintottak és a felkínált székre ültek. A többiek is helyet foglaltak. Jimmy cigarettára gyújtott és a füstöt mélyen leszívta.

- Nos, az a helyzet, hogy hiába hajtottunk keményen egész héten, az elektromosok lemaradtak és addig nem tudunk házi f próbát tartani, amíg nem lesz áram.

- A szentségit! - tört ki Brian. - Mr. Green nem nagyon csipkedi ma-gát. Mike, igazán csinálhatnál már valamit vele, vagy azzal a kislánykép

mérnökkel!

- Ugyan Brian, nem kell rögtön a plafonon lenni! Tegyük fel, hogy van áram. Tudunk akkor melegpróbát tartani a gázég nélkül? Pedig te vállal-tad, hogy megnézed és rendbehozod.

Brian arca céklavörös lett. Felkapott az asztalról egy üveg sört, lerántot-ta a kupakját, és csak úgy üvegb l ivott egy jó hosszú kortyot.

- Igazad van Mike. Az a helyzet, hogy a nyitószelep romlott el. Ki is cse-réltem még hétf n és rendeltem Victornál. Szerdán behozta ... ha jól em-lékszem délután és betette raktárba... szólt is, de elfelejtettem. Azért tényleg szólj Stone-nak, hogy igyekezzenek!

- Persze, hogy szólok - csitította Mike.

Közben a pincér felvette a rendeléseket. Mike tanácsára k négyen kaf-tát kértek. Többen csatlakoztak hozzájuk. George - az örök különc - ke-vabot kért, az asztal végén hárman bélszínt, félig átsütve. A vacsora jó han-gulatban telt. Vicceket meséltek, ugratták egymást, de f leg a szakácsot dicsérték f ztjéért. Brian az asztal túlsó felén ül kkel - köztük az Ever-ton-imádó George-al - vitatta meg kupadönt esélyeit. Nem tudta meg-állni, s tett néhány csíp s megjegyzést az Everton új szerzeményére,

Gor-donra. Szerinte olyan fáradt volt, hogy legszívesebben megágyazott volna a tizenhatos sarkán, de elfelejtett leped t, meg kispárnát hozni.

George védte az új játékost. Sérülésr l beszélt, de ezzel nem hatotta meg a többieket.

A másik csoport Mike és Jimmy beszélgetését hallgatta.

- Valami nem stimmel ezzel a nagykép f mérnökkel - mondta Jimmy. - Véletlenül láttam, amikor a számítógéphez hoztak valami mü-tyüröket. Tudod, hogy nem sokat értek hozzá. Fogalmam sincs mennyit érhet, de páncélkazettában jött és fegyveres rök kísérték. Az már valami, nem? A mi fizetésünk is van vagy százhúszezer dollár, de emiatt sosem csapnak ekkora felhajtást. Na, mindegy. Megjöttek a bigyók és berakták a mérnök irodájába. Tudod, ott páncélszekrény. Másnap este vissza kel-lett mennem valamiért, hát látom, hogy nyitva az iroda. Mikor benéztem a mérnök épp egy nagydarab, sz ke fickóval tárgyalt. A páncélszekrény ajtaja meg tárva-nyitva. Semmi közöm hozzá, de ez szabálytalan!

- Ugyan Jimmy! - mosolyodott el Mike. - Ha engem találsz ugyanilyen szituációban a szemed sem rebben.

- Lehet, de te nem láttad, hogy néztek rám, amikor észrevettek. Mint akiket rajtakaptak valamin ...

- Rémeket látsz! - Erre igyunk!

Péntek délel tt a kooperációs értekezleten Stone, a gyár f mérnöke he-ves kirohanást intézett az ASSEM Co. ellen. Kötbérrel és újságíró barátai-val fenyeget zött. Szerinte ez már üzletpolitikai kérdés. A városnak hús kell, mert ha nincs hús, a feltörekv konkurencia megragadja a lehet sé-get és átveszi a piacot.

- Mr. Banks - mondta végül. - Én személyesen önt fogom megnevez-ni felel sként! Az ön munkája és életmódja miatt van ez a fejetlenség.

- Nem tudom mi köze az én életmódomnak a maguk szervezetlen munkájához! - vágott vissza Banks. - Talán én kezdtem el készítés nélkül a rekonstrukcióhoz? Én csúsztam el a bontási határid vel? Nem, f -mérnök úr, az ön által patronált vállalkozó, Mr. Green volt a b nös és ma is miatta nem tudunk dolgozni. Az ASSEM Co. akár ma este tud próbaüze-met produkálni, hiszen csak járulékos munkáink hiányoznak, ezek pedig nem veszélyeztetik az üzemmenetet. S t, ha délig valamennyi WC-t bekötik, még az egészségügyi felügyel sem akadékoskodhat.

- Maga akar próbaüzemet? - húzta el gúnyosan a száját a f mérnök. Tíz üveg pezsg t rá, hogy egy hét múlva sem tud indulni!

Az igazgató megigazította a nyakkend jét és a f mérnökre nézett. - Felesleges ezen vitatkozni. Tartunk egy próbát. Van tizenöt kény-szervágásra ítélt disznóm. Este kilenckor engedjük a vágósorra! Rend-ben?

- Részemr l - mondta alázattal a f mérnök - nincs akadálya. Megyek megszervezem a rendkívüli munkát.

- Várjon csak! Hadd nyilatkozzon az ASSEM Co. képvisel je is! - Igazgató úr! - felelte kiszáradt torokkal Banks. - Kilenc óra nulla-nullakor indítom a vágósort. Ehhez viszont áramra lesz szükségem. Szer-vezéssel nem mennek a gépek. Áram kell nekik ...

Délután valamennyi emberét megdolgoztatta Banks. Maga is beállt, hogy ne legyen semmi hiba. Hatkor végeztek, összecsomagoltak és át-mentek a „Hentesmester"-hez egy pofa sörre. Utána Banks mindenkit ha-zaküldött. is bevágódott a kocsijába és szállására ment. Zuhanyozott, ivott egy korty konyakot, led lt az ágyra és megpróbált olvasni, de gondo-latai kalandoztak. Kate járt a fejében. Még egy hét és vége a munkának, itt kell hagyni Kate-t. Nehezen tudta elképzelni az életét a lány nélkül. Ez a ti-zenegy hónap megváltoztatta gondolkodását, eddigi kalandozásai befeje-dtek. Megállapodott volna? Ezt nem tudta eldönteni, mert amint lehaj-totta fejét, azonnal elaludt.

Fél kilenckor ébredt, idegesen magára kapkodta ruháit, meghúzta a ko-nyakos üveget, majd kocsiba vágta magát és a vágóhíd hátsó bejáratához hajtott. Kilenc óra el tt néhány perccel az ASSEM Co. öltöz jében volt és különösebb magyarázkodás nélkül elindította a társaságot. Mindenki tudta, hol az rhelye, és mi a feladata.

Kilenc el tt egy perccel ért a gépterembe. Gúnyos pillantások kísérték, amint a f kapcsolóhoz lépett. Úgy látszott, hogy a Vágóhíd vezet i nem örülnének egy sikeres próbaüzemnek.

-Uraim - mondta száraz torokkal. - Kilenc óra!

Megnyomta a f kapcsoló piros gombját. A teremben valamennyi fény kigyulladt.

A fehér munkaruhás férfiak elindultak. Ki-ki a helyére ment. A kopasz-tógép láncai nyikorogva meglódultak. A f mérnök bosszúsan lépett a ve-zérl pulthoz és benyomta a „Vágás indul" gombot. Nem sokkal kés bb felvisított az els disznó. Majd a második. Mire a harmadik sivítás felhang-zott már megjelent a csapóajtóban az els „áldozat".

A fekete foltos disznó tokáján szúrt seb. A sebb l már alig csurgott a vér. Az állat még rándult egyet, aztán mozdulatlanná merevedett. Nem látszott túl boldognak, de a boldogság relatív dolog.

Az ASSEM Co.-sok tapsviharral köszöntötték a tetemet. Az igazgató kényszer mosollyal bólintott feléjük és egyetkett t is tapsolt. A f -mérnök látszólag oda sem figyelt. A gépmesterrel tárgyalt. Csak Mike kiál-tására kapta fel a fejét.

- F mérnök úr! Leh lt a tíz üveg pezsg ? Mert már nagyon szomjasak vagyunk!

A bordó munkaruhás csapat ennél sokkal el relátóbb volt. Pillanatok alatt el kerültek a pezsg süvegek. Néhányan éppen m anyag poharat ke-restek, amikor a csapóajtó fel l vel trázó sikoly hallatszott:

- Úristen! Egy ember!

Pillanatok alatt csend lett. Minden szem a csapóajtóra szegez dött. Az ajtóban, az els horogpáron egy meztelen férfi t nt fel. Fejjel lefelé lógott. Torkán szúrt seb már alig vérzett. Néha még rándult egyet.

Banks tért magához els nek. Odakiáltott a vezérl pulthoz:

- Állítsd meg! Állítsd meg a konvejort! Nem érted? Ember a konvejo-ron!

A helyi lap reggeli kiadása a címoldalon közölte az esetet. LEMÉSZÁROL-TÁK A FOTÓRIPORTERT! Szörny gyilkosság a vágóhídon! Miért halt meg David Brown?

Manson felügyel is ezt kérdezte magától, mikor a nyomozással meg-bízták. A rend rségi pszichológus sajnálkozva vállonveregette és fülébe súgta:

- Rituális gyilkosság vagy perverzió . . . Hát nem irigyellek! A felügyel bólintott. Rajongott a pszichológusért.

A nyomozás egy hét után zsákutcába jutott. Megállapították ugyan, hogy David Brown homoszexuális volt, leveleib l az is kiderült, hogy ál-landó partneréhez sem volt mindig h séges. Gyakori lehetett közöttük a féltékenységi jelenet. De mindezzel nem sokra mentek. Alkalmi ismer -seit megtalálták ugyan, de azok nem tudtak segíteni. Sajnálkoztak, sírtak, vérmérsékletük szerint, de fogalmuk sem volt, hogy ki lehetett David fél-tékeny barátja. Ezúttal a szerencse segített a felügyel nek. A gazdasági rend rség egy bonyolult, több szálon futó ügy kapcsán eljutott Paul Sto-ne-hoz. A házkutatás során érdekes leveleket találtak. Az egyik fiatal nyo-mozó emlékezett rá, hogy Manson egy féltékeny homoszexuális fickót ke-res. Hát k most rábukkantak egyre. A felügyel még ki sem bontotta a le-veleket, már érezte, hogy megtalálta az igazit. Már az els néhány cetli el-olvasása után igazolni látta gyanúját. Mégsem hagyta abba az olvasást.

Szép dolog, ha egy nyomozónak megérzései vannak, még szebb, ha ezekb l képes elméleteket gyártani, de ha nem talál bizonyítékokat, még a kocsmákban is kikacagják, nemhogy a bíróságon.

Kate emlékezni próbált. Körülnézett a tágas helyiségben, de már nem ta-lálta azokat a jellegzetes tárgyakat, melyeket egykor annyira szeretett. Itt a m teremben valaha otthon érezte magát. Most minden idegen. Turkált a fotók között és Davidot képzelte maga elé.

Az asztalra hányt papírok között néhány fotót talált Davidról és arról a tésztakép , alacsony férfiról, akivel férjét „rajtakapta". Döbbenten nézte. Sohasem hitte volna, hogy a férfinak szüksége van ilyen emlékekre. Már éppen indulni készült, amikor a falra rajzszögezve üzenetet talált.

„Kedvesem! Ma remek képriportot csinálhatsz. Kilenckor próbaüze-met tartunk. Utána szeretettel várlak egy italra!

Paul" 9

Kate a táskájába tette a levelet; begy rt mellé pár fényképet és elvihar-zott.

Manson felügyel rezignáltan fogadta a „bizonyítékokat". Nem titkolta Kate el tt, hogy ennyivel egy alkoholista cs lakót sem állíthatna bíróság elé, nemhogy a f mérnököt, a város köztiszteletben álló polgárát, aki mel-lesleg néhány igen befolyásos személynek tett már szívességet.

Vállat vont. Az ügy kapcsán nem el ször.

Hónapokkal kés bb az ügy - szinte magától - megoldódott. Stone-t, a gazdasági rend rség rizetbe vette. Súlyos fegyelmi vétségért. A páncél-szekrényt, melynek kinyitásához három személy jelenléte szükséges, egyedül nyitotta ki. Ráadásul - Jimmy vallomás alapján - egy idegen je-lenlétében.

A rend rséget már hónapok óta foglalkoztatta Stone személye, de a bi-zonyítékok - melyek néha külföldr l érkeztek, az INTERPOL bevonásá-val - csak lassan gy ltek. A nyomozók féltek, hogy a f mérnök, ha szorul a hurok, elt nik az országból. Kapóra jött nekik Jimmy vallomása. Ilyen váddal hetekig bent tudják tartani, hiába küldi a nyakukra a legjobb ügy-védeket.

A második hét végén összeállt a kép. Nem volt nyilvános tárgyalás. Sto-ne olyan titkos anyagokat, számítógép-alkatrészeket juttatott külföldre, hogy a befolyásos barátok nem gy zték elfelejteni a Paul Stone nevet. A zárt tárgyaláson húsz évet kapott.

Manson - mint mondta - szakmai kíváncsiságból meglátogatta a börtönben. Elmesélte, hogy milyen bizonyítékai voltak ellene, és megkér-dezte:

- Ugye maga volt? Nézze, amit itt mond nekem, azzal úgysem tudok mit kezdeni... és ha tudnék is ... hirtelen felindulásból elkövetett gyil-kosságért se kapna a mostaninál többet. Magának mindegy, de én tudni szeretném.

A rab egy pillanatig maga elé meredt, aztán mindent bevallott. David évekig megcsalta, s emiatt már több öngyilkossági kísérlete volt. Mindig megmentették. Nem vitték kórházba, mert bármikor számíthatott kit orvos barátaira. Végül szakított Daviddal. Nehéz volt, borzalmasan érezte magát, de kibírta ... és akkor David visszajött.

Könyörgött, hogy ne taszítsa el magától, megesküdött, hogy még sze-reti.

„Visszafogadtam - mondta Stone - de megmondtam neki, ha megcsal megölöm! Megcsalt. Meg akartam alázni. Úgy haljon meg a gyalázatos, ahogy élt. A holttestet a konvejorsor felszálló ága alatt rejtettem el. Való-szín , hogy túl közel volt a konvejor szállító csigáihoz. Lehet, hogy az egyik kampón felejtett dróthurok beakadt a lábába, ráhurkolódott és ma-gával vonszolta a holttestet. Nem tudom." A felügyel kilépett a kapun. Cigarettára gyújtott, aztán eldobta. Nem volt kedve semmihez. Szép kis elégtétel... Vállat vont. Ez ügyben utoljára.

Az igazság pillanata

Billy reménytvesztve ült tojásai közt az ágyban. A tojások állaga ugyan ép-pen a megfelel mértékben volt cseppfolyós - Billy felesége, Mary a világ legkorrektebb lágytojásainak megf zésére volt képes - ám elrendezésük némi kívánnivalót hagyott maga után. A kit gasztronómiai termékek ugyanis a leped két szélén rezegtek.

- Hogy csináltad ezt? - kérdezte csendes döbbenettel Mary, miközben mutatóujjával a helyzethez képest igazán nagy nyugalommal tunkolta a tojások sárgáját. - És hogy tudtad így elosztani!?

- Te vagy az oka - válaszolta Billy, ártatlan szemeket meresztve. - Ha rendesen felöltöztél volna és nem izgatnád fel bájaiddal már korán reggel az ártatlan férfiembert, akkor én sem döntöm fel a tálcát. Ez esetben min-den tojás a maga helyén maradt volna. Na de így! - azzal se szó, se beszéd, el ször Maryt húzta le az ágyra, majd lehúzta Mary-r l a lenge hálóinget, azután magáról a pizsamát, eközben azonban már régen egészen el voltak veszve. És ez így ment majdnem minden reggel. Néha el fordult, hogy már egyetlen tiszta leped sem akadt a szekrényben. Ilyenkor elhatároz-ták, hogy inkább keménytojást esznek. Sajnos azonban ez ártott az epé-jüknek. Így hát minden maradt a régiben.

Billy-nek és Mary-nek hamarosan kisfia is született, aki csodálatos mó-don mindkett jükre hasonlított, éppen fele-fele arányban.

- Olyanok vagyunk, mint három lágytojás egymás mellett - mondták id nként egymásnak, s bár Billy-nek ett l kezdve kicsit többet kellett haj-tania a pénzért, Mary pedig hosszú id re lemondott a nagy baráti találko-zókról, s t, a szakmájáról is, életük lényegében kiegyensúlyozott maradt.

Mary egyébként kit fotós volt, aki a legnagyobb ügynökségekt l is rendszeresen kapott megbízást, és már jó néhány sajtófotó kiállításon áll-tak f helyen a képei. Most persze érdekes módon elszaporodáll-tak közöttük az „Anya gyermekével" témájú képek, s t, igen sok „Apa gyer-mekével" is akadt köztük, a „Szül k és gyermekük" beállításról (önkioldó vagy odalátogató barát közrem ködésével) már nem is beszélve.

Mary azonban nemcsak jó fotós volt, hanem egy kicsit lusta is. Ezt egyébként macskatermészetével magyarázta - tudniillik a kínai asztroló-gia szerint a macskák évében született. Billy viszont aki ugyaneme megkö-zelítésben kígyó volt, ezt inkább hazulról hozott rossz beidegz désnek 11

tekintette, ugyanis rendkívül utálta Mary szüleit, akik annak idején min-dent elkövették, hogy a lányuk életét boldogtalanná és elviselhetetlenné tegyék. Marynek szinte az ablakon kellett megszöknie ahhoz, hogy beirat-kozhasson a Képz vészeti F iskolára, mert anyja szerint ilyen szakmát csak a kurvák és elmebetegek választanak. Az egyetlen erény a család éle-tében a szürkeség és a láthatatlan, de örökös jelenlét volt. Mary csak akkor felelt meg a szüleinek, ha egy csepp tehetséget és egy csepp fogékonysá-got sem mutatott semmi iránt, nem ment el hazulról és nem érdekelte semmi. Vagyis, ha lustálkodott.

Most, hogy Marynek szüksége lett volna valami anya- vagy apafélére, aki segít neki a kisgyerek mellett, vagy legalább jóváhagyja, amit csinál (Maryt a barátn i tanították pelenkázni, fürdetni, szoptatni és a kisebb fortélyokra), kissé visszazuhant gyermeki állapotába, és egyre több dol-got csinált lustán, hátha ett l automatikusan megjelenik valahol egy szü-, és jó tündérként megsegíti t. Hiszen most igazán megfelelt az elvárá-saiknak.

Mary persze tudta, hogy ez már csak azért sem fog bekövetkezni, mert maga vágta el a legtöbb fonalat közte és szülei közt, akik a Billyvel való há-zassága miatt aztán végképp szóba sem álltak vele, és inkább átköltöztek a Keleti Partra, minél messzebb legyenek ett l az alsó néposztálybeli „parvönüt l", ahogyan k mondták. Billy ugyanis mexikói származású volt, szülei tanulatlan, ám igen jó emberek voltak, akik a szó szoros értel-mében majdnem éhenhaltak, hogy a fiúkat egyetemre küldhessék. Mary nagyon szerette ket, de azok szégyellték el tte tanulatlanságukat, ezért nem akartak összeköltözni velük. Mary és Billy ekkor vették meg azt a há-zat, ami egy nyugati parti kisvárosban, Mexikóhoz és az amerikai jóléthez egyaránt elérhet közelségben állt, és így néhány óra alatt át tudtak men-ni az öregekhez. Ez a néhány óra azonban utazáshoz volt csak kevés, a mindennapi élet apró ügyeinek lebonyolításához már soknak bizonyult.

Mary tehát fáradékonyabbá vált. A legjobb ötleteit sem tudta megvaló-sítani. Amikor gyermekfotókat kezdett csinálni a fiáról, persze rögtön eszébe jutott, mi mindent lehet még kihozni a témából. Még vázlatokat is csinált, amiket aztán hol az egyik, hol a másik sarokból húzott ki a takarí-tón , és kérdezte meg az idegbaj határán álló Mary-t l: „Asszonyom, ezt kidobásra szánta, vagy csak véletlenül került ide?". Mary persze rjöngött az örökké egyforma kérdésekt l, annál az egyszer oknál fogva, hogy nem tudott rájuk válaszolni. A takarítón egy id után rájött erre, és szó nélkül kidobta a rajzokat, amelyekre nagyvárosi gettók és mexikói nyomortele-pek, valamint kaliforniai tengerparti nyaralók nagyszem vagy mosolygós gyermekeinek leend fotóit tervezte Mary, természetesen kizárólag áb-rándozás céljára.

Billy ezerszer felajánlotta, hogy babysittert hív, és felesége most már tényleg utazzon el ezekre a helyekre, és fotózza már le végre azokat a

gye-rekeket, ne a ceruzával szórakozzon. Mary ilyenkor neki is látott az út megszervezésének, de általában valahol mindig elakadt, ráadásul a gyerek furcsa módon mindig akkor kapott hasmenést vagy kezdett el folyni az or-ra, amikor megérezte, hogy anyja egy kicsit el akarna menni.

- Reménytelen tojások vagytok - sóhajtotta ilyenkor lemondóan Billy, amikor Mary felháborodottan csapta le a táskáját: „csak nem képzeled, hogy egy anya ilyen állapotban itthagyja a gyermekét?!"

Billy néha megpróbálta meggy zni, hogy a náthát is tudja kezelni, de Mary hajthatatlan volt és nem utazott el sehová.

Kés bb a helyzet javult kissé, mert Willyt, a kisfiút nagyobb korában már egyszer en magával vihette az anyja. Egy ideig ment is a dolog, a gye-rek hihetetlenül élvezte az utat, imádott autózni és azonnal mindenkivel összebarátkozott. Mindennek tetejébe Mary a harmadik útja után meg-nyerte az egyik legrangosabb pályázatot, amire szinte csak véletlenül küldött képet, és az összegb l vidáman nyaraltak egész júliusban, a leg-el kleg-el bb tengerparti szállodában.

Aztán jött az iskola, Mary már nem vihette magával Willít, csak nyáron, és kezd dött elölr l az egész.

Billy nem csinált nagy ügyet bel le, végül is Mary karrierje az dolga. mindent megtett, most már rontsa el Mary egyedül. Lelke mélyén azon-ban mégis bosszantotta felesége tehetetlensége, mivel a saját jellemvoná-sai közül viszont éppen a kitartást becsülte a legtöbbre. Általában véve fontos volt számára ez a kategória és kissé megvetette, aki nem volt képes a folyamatos, szívós munkára.

Ám ett l még vidáman ették reggelenként a lágytojásokat és szerelmes-kedtek nagyokat úgy, hogy közben belelógott a lábuk a maradékba.

Willib l igazán klassz gyerek lett, már a bajusza is serkedt, és nemcsak a tudományokban, hanem a sportban is élen járt a társai el tt. Reggelen-ként már régen az uszodában számolta a hosszakat, amikor Mary nekilá-tott a lágytojások professzionista elkészítéséhez. Azután jött a tavasz, és Willi a fedettb l már februárban a nyitott uszodára váltott, majd egy szép napon közölte szüleivel, hogy átúszta a néhány kilométerrel odébb csor-dogáló folyót. Maryt szintén szólva a hideg rázta ki az ijedtségt l, és meg kell mondani, hogy másnap aztán Willit is, a folyó h mérséklete ugyanis ez alkalommal nem volt több tizenkét foknál, és Willi ehhez azért még nem volt egészen hozzászokva. Néhány nap alatt felgyógyult, és lassú, módszeres edzésbe kezdett, majd két hét múlva ismét a folyónak vette az irányt. Mary ett l kezdve nagyon sokat szorongott reggelenként, és nem tudta eldönteni, vajon akkor jó szül -e, ha megtiltja a veszélyes vállalko-zást, vagy akkor, ha éppenséggel a nehézségek legy zésére biztatja ka-masz fiát. Ebben a kérdésben Billy is elbizonytalanodott, mivel senki sem tudta pontosan megmondani, hogy voltaképpen mennyire veszélyes az a víz.

Nemsokára azonban megtudták ezt is.

Egy szokatlanul hideg, es s s t, majdnem zimankós tavaszi hét után hir-telen kimelegedett az id . A madarak észbontó csicsergésbe kezdtek, a fák elképeszt en zöldelltek és egyáltalán, minden nagyon életszagú volt. Hajnalban a család minden tagja úgy ébredt, mintha csak egész életében erre a napra várt volna. Mary hangosan dúdolt a konyhában, Willi üvöltve zuhanyozott a fürd szobában és Billy bár kissé recseg térdekkel -reggeli tornát végzett a nyitott ablak mellett.

- Hahó! Itt az életer -utánpótlás! - nyitott be Mary a hálószobába, amikor Willi már hetedhét határon túl járt. Billy kinézett a lába közül, -ahová éppen a fejét lógatta, és megnyalta a szája szélét.

- Most mindenkit bekapok, aki csak elém kerül! - huppant le az ágyra, és kivételesen nem döntötte fel a tálcát. Mary olyan éhes volt, mintha el-kapta volna Billy izomlázát, ami egyébként majd csak holnap reggel fog kitörni rajta, a mai váratlan testedzés emlékére. Billy már reggeli közben azzal szórakoztatta Maryt, hogy az izmait domborította, hol itt, hol ott. Marynek a nevetést l többször is cigányútra szaladt a pirítós, ami kit alkalmat nyújtott arra, hogy férje bokszmeccset játsszon a hátán.

- Csuda domborúak - fogdosta Mary azután a férje izmait - ilyen domborúságot még nem is láttam!

Ugye? büszkélkedett gyerekesen Billy. Na nézzük, te mit tudsz. -És egy orvos arckifejezésével látott neki Mary izmainak vizsgálatához.

- A vállizmok egészségesek, de lehetnének kissé tömörebbek - nyom-kodta meg Mary vállát - viszont! És itt jön a lényeg! Igen kit en illesz-kednek a nyakhoz. - És megcsókolta az illeszkedési pontokat, mindkét oldalon.

- Kell domborulatokat találtam a fels karnál - folytatta tovább, miközben szája már Mary keze felé járt - kacsó ügyben még nem nyilat-kozhatom.

Mary kacsói eközben már nehezebben voltak fellelhet ek, lévén, hogy Billy pizsamájának lehúzásával voltak elfoglalva. A férfi visszatért a

fel-bb régiókra.

- Hölgyem, ön bizonyos helyeken kit en domborodik!

- Uram, van egy pont, ahol Ön sem marad el mögöttem! - és végre le-vette a férjér l a nadrágot.

A két ember ezen a reggelen megcáfolt minden olyan elméletet, amely szerint a hosszú házasság árt a szexualitásnak. Mary és Billy egyre több örömet tudtak szerezni egymásnak, mivel mindketten kiaknázni való le-het ségek tárának tekintették a másik testét. Az ismer sség érzése soha nem jelentette az unalmat, s t, ez volt a biztos kiindulópont ahhoz, hogy önfeledten játszhassanak egymással. Mary semmit sem szégyellt, boldo-gan fedezte fel testének érzékeny pontjait és tárta minél el bb társa elé. A férfi pedig úgy döntött, hogy neki is legalább annyi az érzékeny pontja, is szereti, ha a mellét simogatják és babrálnak a sz rszálaival. Ezt melles-leg néha nagy vihogások közepette meg is beszélték, hosszú

értekezése-ket eresztve meg a n i tarkó és a férfimell sz rzetérzékenységének azo-nosságairól és különbségeir l. Egyéb sz rzetekben már kevésbé a szava-ikkal, mindinkább pusztán a szájukkal mélyedtek el.

Éppen itt tartottak most is, amikor egyre er sebb dörömbölés hallat-szott a bejárati ajtó fel l. Úgy látszik, a cseng t nem hallották meg. Billy rémülten ült fel az ágyban.

- Mi ez?

Mary tejesen kába volt, és kedvetlenül morgott:

- Nem érdekel. Gyere vissza. Biztos a hülye postás megint nem találja a levélszekrényt. Azért, mert egy kicsit lóg a szélt l, még megtalálhatná.

- Már megint leesett a levélszekrény? - kérdezte Billy. - De csak félig. Gyere vissza - válaszolta Mary.

A dörömbölés ismét elkezd dött és nem is akart abba maradni.

- Lemegyek - szedte össze magát Billy és megsimogatta félesége hátát - maradj csak itt.

Valami köntöst kapott gyorsan magára és mezítláb leszaladt a lép-cs kön.

- Micsoda szagom van, így nyissak ajtót? - szimatolt a köntöse alá, de aztán rájött, hogy ezt csak érzi. Az ajtóban egy fehér köpenyes fiú, egy kékruhás rend r és egy zilált n állt.

Billy bambán nézett rájuk.

- Uram - szólalt meg a rend r - az Ön fia Willi, azazhogy Wil...

- Ne hülyéskedj már, Joe születése óta ismered a fiamat - vágott közbe Billy ingerülten, a kérd hangsúlyra reagálva. - Mi történt?

Az asszony ijedten szája elé kapta a kezét. Joe meredten nézte Billyt és egy hang sem jött ki a torkán.

- Mi történt? - Billy üvöltött.

- Willi a folyóba fulladt - szólalt meg a ment s, és azonnal a férfi mellé lépett. Az nem ájult el, nem szédült meg, csak dermedten állt, látszólag a ment s arcába nézve, valójában a semmibe.

Az asszony sírással küszködve, monoton hangon magyarázott valami történetet, a megáradt folyóról, az kisfiáról, aki még csak tizenkét éves és örökké a nagyokat szeretné utánozni, és Willir l, aki ki akarta t men-teni a vízb l, de örvénybe került és már nem tudták kihúzni.

A ment s tehetetlenül állt, azután megpróbálta elmondani, hogy Joe és k mindent megtettek, senkit sem terhel felel sség, és kérve kéri Billyt, hogy legalább egy szót szóljon, mert számukra is elviselhetetlen a helyzet. Billy torkán azonban egy hang sem jött ki.

A ment s már könyörgött, szakszavakkal t zdelt magyarázatokkal pró-bálta meggy zni, hogy jobb volna, ha kiüvöltené magából a fájdalmat, mert így örökre beleég, és legalább egy kicsit engedje el magát, az iste-nért! Azután vádaskodni kezdett, hogy milyen apa az, aki egy könnyet sem ejt a fiáért, és a szó szoros értelmében felpofozta a férfit, de annak meg sem rezdült az arca. Leültették egy fotelba, a ment s behívta a társát, és ketten próbálták Billyt kimozdítani az apátiából.

Ekkor jött ki Mary és állt meg a lépcs tetején.

Billyt el kellett vinni, mert sokkos állapotba került. Mary heteken ke-resztül egyfolytában sírt.

Amikor Billy hazajött, fiát már eltemették. Életében el ször veszeke-dett Maryvel ekkor. Felesége egyfolytában azt bizonygatta, hogy meg akarta kímélni. Billy viszont világosan tudta, hogy egyszer en képtelen volt megszervezni a temetés id zítését. Az asszony erre azzal válaszolt, hogy még ez is érthet volna az helyzetében. Billy viszont úgy találta, ne-ki legalább annyira van helyzete, és joga lett volna elbúcsúzni a saját fiától.

- Jogod lett volna, ha nem borulsz úgy ki! - üvöltött erre Mary. - A nagy és er s férfiak, a teremtés koronái! Az egyik belefullad a folyóba, a másik meg nem bírja ezt elviselni! - és rettenetesen zokogott.

Billy ett l a vádtól teljesen elvesztette a fejét.

- És ti, n k? Tudtok vigyázni a fiaitokra? Sírni, azt tudtok! De oda is ké-ne tudni figyelni a másikra, ké-nem? A férfi is ember! Különben is, egy teme-tést nem tudsz megszervezni, ha nem vagyok ott én, a férfi, vagy nem?!

Mary nem tudott erre mit mondani. Billy föl-alá járkált a szobában és képtelen volt lejárni a dühét. Úgy érezte, iszonyatosan becsapták, és kép-telen volna megbocsátani. A feszültség egyre elviselhetetlenebbé vált. Mary megpróbálta feloldani.

- Billy, egyikünk sem tehet arról, ami történt.

- De igen, mind a ketten tehetünk róla! Fönt szerelmeskedtünk, amíg az a szegény gyerek ... - vad indulattal nézett Maryre. - Hogy tudtál ez-alatt nyugodtan henteregni, mint egy szuka?!

- De Billy!

- Egy anyának ezt meg kellett volna éreznie! - Billy a lelke mélyén tud-ta, hogy most hülyeségeket mond, de nem bírta abbahagyni. - Az én anyám mindig megérezte, ha nekem valami bajom volt, már akkor, ami-kor én még nem is tudtam róla!

- De én nem vagyok a te anyád, Billy, én Mary vagyok, és mást tudok, nem azt!

- Persze, most büszke vagy a tudásodra, mi? Mit érnek a díjaid ehhez képest, mi? Tudunk velük valamit kezdeni? Fel fogjuk ket nevelni és uno-káink lesznek t lük?

Mary iszonyú rémülettel nézett férjére és teljes testében remegett. Billy már majdnem az egész szobát szétverte dühében.

A kisebb tárgyak már mind összetörve hevertek a padlón. pedig iszo-nyatos indulattal üvöltött, már maga sem tudta, miket, évezredek sérel-meit és fájdalmait okádva rá az asszonyra.

Egy pillanatra szembekerültek egymással. Mary feje egyfolytában reme-gett és szemében csak rémület látszott. Billy megtorpant, zihálva megállt el tte. Lecsukta a szemét, azután ismét kinyitotta. Érezte, lassan meg fog nyugodni. Ki kellett adnia magából a fájdalmait. Nagyokat lélegzett és las-san kinyitotta a tenyerét, ami eddig ökölbeszorítva feszült a combja

mellett. Halvány vágy támadt benne ahhoz, hogy Mary nyakába boruljon, és zokogva megölelje elgyötört feleségét.

Billy azonban túl sokáig viaskodott a saját gyengeségével. Mary nem bírta a feszültséget és kirohant a házból. Mire a férje utánament, már nem volt sehol.

Billy egész éjjel a barátaikat telefonálta körbe, s azok is félóránként hív-ták t. Mary egyikükhöz sem érkezett meg. Billy azt sem tudta, vitt-e ma-gával pénzt, kabátot, igazolványt vagy csekket. A kocsiját itt hagyta. Más-nap már Joe-nak is szóltak. A rend r azt mondta, várjanak még egy Más-napot, hátha csak egyedül akar maradni, végül is ez elég érthet . De azért be fog-ja cserkészni az egész kerületet.

A férfi kissé megnyugodott, bevett egy altatót és lefeküdt aludni. Dél-után csak tett-vett a lakásban, telefonált, bekapcsolta a tévé egyik képúj-ságját, hátha a hírek között talál valami nyomot a feleségér l. De szeren-csére csupa tizenéves volt a sérültek, erd szélen megleltek és folyóból ki-fogottak között. Szerencsére! Azoknak a szülei is mit élhetnek át! - sóhaj-tott magában Billy. Azután kiment a konyhába. Mosolyogva nyugtázta, hogy úgy sürög-forog, készül dik, mintha gyerekágyas feleségét várná ha-za, jobbnál jobb vacsorákat készít el , gondosan ügyelve, hogy minden-fajta vitamin, zöldség, gyümölcs legyen benne. Estére a tálaló úgy festett, mint egy kisebbfajta hercegi fogadás svédasztala.

Billy hajnalig ült mellette, id nként felemelte a telefont, aminek kagy-lójából résztvev baráti hangok vigasztalták. Egyszer átjött Betty is, Nor-man felesége, akivel mindketten jóban voltak. Betty anyáskodóan elren-dezte egy kicsit a párnákat a hever n, belekóstolt a finomságokba, teát zött Billynek és elmosogatott. Aztán leverten távozott. Hajnalban Joe jött be, mert látta, hogy még ég a villany, és egyszer en ágyba parancsolta a teljesen összetört férfit.

Billy félálomban volt, amikor megállt egy autó a házuk el tt. Hirtelen felkapta a fejét, de mindjárt vissza is ejtette. Hiszen Mary nem vitte el a ko-csiját. Ez biztosan a takarítón , annak meg van kulcsa. Majd bejön. De nem jött be senki, a kocsin viszont becsapódott egy ajtó, és ismét beindí-tották a motort. Billy még visszazuhant néhány percre az alvásba, de kis-vártatva rémülettel a szívében ébredt fel. Ki volt ez? Ki áll le itt csak úgy, azután megy tovább?

Joe bejött volna, vagy legalább kopog. A takarítón nek van kulcsa. Bet-tyék azt mondták, csak este jönnek. A postásnak motorbiciklije van. Ki volt hát az?

Nagy nehezen kikászálódott az ágyból. Lüktet en fájt a feje, nem volt hozzászokva az altatókhoz, és f leg ahhoz nem, hogy össze-vissza szedje

ket, mint most.

Megkereste a kulcsot, és hunyorgó szemmel kilépett a házból. A kert-kapu jó néhány méterrel odább volt, a hirtelen fényt l szinte alig látott el odáig. A szeméttároló mellett feküdt valami zsákféle, ami eddig nem volt ott.

- Aha, lerakták a szemetet - gondolta bódultan Billy, és már majdnem visszafordult, amikor észhez tért, és eszébejutott, hogy a szemetet nem lerakni, hanem elvinni szokták, és azt sem délután, hanem kora reggel. Tarkóját masszírozva elindult hát a kupac felé, ami egyre határozottabb körvonalakat öltött. Kezdetben színes ruhacsomagnak nézte, és azt gon-dolta, valami jótékonysági egyesület eltévesztette a házszámot. Ám legna-gyobb rémületére a csomag megmozdult. Billy eszeveszetten rohant a ka-pu felé, szinte átesett rajta, ahogyan kinyitotta és rémülten felkiáltott:

- Mary! Az istenért!

Felesége egészen elképeszt állapotban feküdt az aszfalton. Kiskabátja helyett valami kézzel horgolt, külvárosiasan tarka kend volt köréteker-ve, amibe elkékült kezekkel, görcsösen kapaszkodott. Arcán véraláfutá-sok, harisnyája lógott. Ezen kívül még büdös is volt. Félig megemésztett szesz szaga áradt bel le.

Billy kis híján sírva fakadt. Most mi az istent csináljon? De eközben önkéntelenül hozzálátott, hogy valahogyan felszedje a feleségét és eljus-son vele a házig. El ször óvatoskodott egy kicsit, Mary mocskos göncei miatt, aztán mérgesen legyintett egyet, térde és háta alá nyúlt, és behajlí-tott lábakkal megpróbálta t lassan fölemelni. Mary feje hátrahanyatlott és teste olyan nehéz volt, mint a sószsák. Aztán nagy nehezen bevonszo-lódtak a házba.

Hosszú id nek kellett eltelnie, amíg összeállt a kép. Mary elt nésének estéjén el ször egy ártatlan talponállóba ment be, és megivott egy konya-kot. Kicsit oldódott a feszültsége, és azt gondolta, ha sétál egyet, teljesen meg fog nyugodni. Kószált egy darabig, de a konyak valószín leg nem volt egészen tiszta, mert egyre jobban fájt a feje. Betért hát egy másik helyre, és kért egy gint, citrommal. Ez már jó volt. Valami zenés m sor ment közben a színpadon, valaki rendelt neki egy újabb gint, aztán egy társaság-gal lementek a helyiség intimebb bárjába. Ett l kezdve már egyáltalán nem emlékszik semmire, csak arra, hogy örökké szomjas volt. Valamikor valakivel meleg tejet is ivott egy huzatos helyen. Egy fülledt szobában vi-szont levette a cip jét és egy szelídített majommal táncolt, akinek piros bolhanyakörv volt a gallérja és narancskoktélt vedelt. Ez minden. Fogalma sincs, ki volt az, aki megszánta, vagy akinek már elege lett bel le, és haza-hozta a házuk elé. A táskája elveszett. Lehet, hogy az abban lév iratokból tudták meg a címét.

Billy heteken keresztül minden erejét összeszedte, hogy valahogy hely-rebillentse felesége állapotát. Bocsánatot kért a „hemperg szukáért" és az egyéb vádaskodásokért. Mary azonban képtelen volt megemészteni a történteket. Billy kirohanása azért hatott rá annyira, mert neki magának is mély lelkiismeretfurdalása volt, amiért nem érezte meg már jóel re a ve-szélyt. De legalább ne akkor történt volna a tragédia, amikor éppen az élvezeteivel foglalkozott! Legalább f zés vagy munka közben érte volna!

Senki sem tudta t meggy zni arról, hogy akkor sem lett volna jobb. Fe-jében szétválaszthatatlanul összekapcsolódott saját életélvezete és Willi haláltusája. És férje, ahányszor csak belépett az ajtót, örökké ezt juttatta eszébe. De nemcsak a szerelem, hanem mindenfajta élvezet elérhetetlen távolságokba került t le, így például az evés is. Rövid id alatt kislányos vékonyságúra fogyott. Egyetlen dolog maradt számára: az ital.

Billy kezdetben mindenféle gyógyszerekkel kísérletezett. Azután többen is megpróbálták rábeszélni Maryt egy elvonókúrára. azonban nem egyezett bele. Elvitték kiállításokra, s t saját fotóiból rendeztek kiál-lítást - ezek közül egyik sem érdekelte. Pszichiáterhez nem ment, mert nem érezte betegnek magát. Azt mondta, világosan tudja, hogy az a baja: meghalt a fia, és közben szerelmeskedett. Minek ehhez még egy pszichi-áter is? Férjének minden gesztusára csak azt válaszolta: Te csak ne pátyol-gass engem, nem vagy az apám.

Együttlétük utolsó napján Mary kivételesen csendes szomorúsággal és megadó absztinenciában üldögélt a kertben. Egy csokidarabot talált az egyik fiók mélyén, amit még Willi spájzolt be magának, gondosan becso-magolva az ezüstfóliába. Willi volt ugyanis a csokifelel s. Amikor valami édesség érkezett a családba, mindenki azonnal neki esett, és nyakló nél-kül habzsolta. Willi ezt a legteljesebb mértékben ésszer tlennek találta. Ezért egy id után felállt, és határozott hangon így szólt:

- Szül -emberek, állj. Nem kívánhatjuk, hogy kis közösségünket kóros elhízás és túlzabálás következtében el állott gyomorrontás döntse rom-lásba és züllessze szét, a vizesblokkok minden irányába. Ezért ezt a mara-dék fogszuvasítót ezennel lefoglalom és elraktározom a rosszabb id kre. Hozzáférni csak a testemen keresztül lehetséges. Ágy .

Azzal hosszú léptekkel távozott, és csak kivételes alkalmakkor oszto-gatta szét a maradék édességet.

Ezt a darabka csokoládét Mary utolsó, megnyugtató üzenetnek érezte. „Szeretlek, Mama" - mondta számára a szájában lassan szétolvadó meleg és édes íz.

Billy reménykedve bámulta t a diófa árnyékából. Talán most vissza le-het hozni az életbe.

- Mary - szólította meg halkan.

- Igen? - nézett rá szelíden és szinte egy másik világból a felesége. - Mary, Bettyék szeretnének veled találkozni. Olyan kellemes id van ma. Nem volna kedved elmenni hozzájuk a nyaralójukba? Estére társasá-got hívtak össze, és csónakázni is lehet a tavon.

Mary hosszasan, elgondolkozva nézett a távolba. Mintha egy kis mosoly is megült volna szája csücskében. Azután lassan ismét felé fordult, szeme egészen furcsán áttetsz nek t nt és kislányosan magas hangon azt mond-ta pici biccentés kíséretében: - De.

Billy hihetetlenül megkönnyebbült. Szerette volna azonnal felkapni fe-leségét, körberepülni vele a kertben, gyorsan felöltöztetni, megfésülni, 19

és beültetni az autóba. Tulajdonképpen inkább elrepülni szeretett volna vele. De világosan tudta, hogy a legkisebb élénk mozdulat is megtörheti a varázst. Lassan, óvatosan kell csinálni.

Még egy ideig üldögéltek a kertben, azután kényelmesen, nyugodtan készül dtek. Mary id nként teljesen elfelejtette, hogy hová is mennek tu-lajdonképpen. Billy türelmes volt hozzá, így el fordult, hogy húsz percig is üldögéltek, mintha éppen ez volna a dolguk, s Mary el ször felrakta, majd lebontotta hosszú haját, mintha már a lefekvéshez készül dne. Billy rendíthetetlenül bízott benne, hogy felesége most fog elindulni a gyógyu-lás útján.

Végre a kocsiban ültek, és Marynek kivételesen ez sem okozott megráz-kódtatást. A társaság tapintatosan, de örömmel fogadta ket: Billy apró jeladásaiból azonnal megértették, mi a helyzet. Mary egyre természete-sebben viselkedett, már is tudott mit kérdezni a barátaitól, emlékezett rá, kinek milyen gondjai voltak, amikor utoljára találkoztak. Ett l a válto-zástól mindenki izgatottan kereste a társaságát, kézr l kézre adták, tán-coltatták, vicceket meséltek neki. Marynek hosszú id után néha sikerült nevetnie is. Már éjfél is elmúlt, amikor kislányos pukkedlivel odapende-rült Billy elé és azt kérdezte t le:

- Kedves férjem, elengedsz? Ez az úr itt udvarolni akar nekem - és a mellette álló kollégájára mutatott.

- Hát persze! - adott engedélyt örömmel Billy - végre igazán szórako-zol - és miután egy ironikusan eltúlzott, bókoló mozdulattal útjára en-gedte ket, szándékosan hátat fordított, hogy Mary még az ellen rzés hal-vány árnyékától se érezze zavarban magát. Id nként persze lopva megke-reste t a szemével, de sohasem zavarta, egy pillanatra sem.

Hajnalodott. A társaság elfáradt és a vendégek lassan szedel zködni kezdtek. Mary nyúzottan és karikás szemekkel került el , egy harsány fér-ficsoport közepéb l. Arcán nyoma sem volt a délutáni áttetsz szomorú-ságnak.

Billy a kocsi felé vezette, bár pontosabb erre az a kifejezés, hogy támo-gatta. Kétségbeesve látta, hogy felesége ha lehet, még rosszabb állapotban van, mint eddig. Alig tettek néhány mérföldet, Mary egyszercsak megfog-ta a kezét, s anélkül, hogy csak egy kicsit is oldalra fordítotmegfog-ta volna fejét, maga elé nézve azt mondta neki:

- Csónakázni akarok.

Billy szó nélkül lekanyarodott a vízparthoz vezet útra. A stégeknél leg-alább hét-nyolc csónakot hagytak kint, közönséges kis ladikokat, amiket kutyának sem jut eszébe elkötnie, de kellemes nyári éjszakákon nyugod-tan kölcsönvehetik a romantikára vágyó szerelmespárok.

Kiszálltak, és szó nélkül végigmentek a parton. Mary megállt és határo-zottan elindult az egyik csónak felé. Gyanús egyenes volt a járása. Férje lá-zasan kutatott az emlékezetében, hogy vajon látott-e alkoholos poharat Mary kezében az éjjel, de csak narancsdzsúzokra és kólákra emlékezett. Baráti körükben mindenki tudta, hogy feleségét nem szabad itallal kínál-nia.

Mary már bent ült a csónakban, amikor tétován is letelepedett, szem-ben vele, az evez s ülésen.

Lassú csapásokkal kivezette a csónakot a stégek közül. Automatikusan lapátolta a vizet, visszafelé, szép szabályosan, ferdén csúsztatva az evez -ket a sima víztükrön. Billy mindig büszke volt rá, hogy sosem „fogott bé-kát", vagyis a lapátok élei nem akadtak be az apró hullámocskákba.

- Milyen jó lehetne most ez - gondolta magában - ha nem kéne azon gondolkodnom, hogy vajon nem töltött-e valaki bélést Mary kólájába, s nem ivott-e így többet, mint akármelyikünk?

Fürkészve nézte felesége arcát, amin a vonások sziklakeménység nek látszottak a fénytelen éjszakában.

Mary egyszerre visszanézett, szája mintha gúnyosan mosolyra húzódott volna, és levette a kardigánját.

- „Hemperg szuka" - mondta egyszercsak Billynek, feneketlen gúnnyal és gy lölettel a hangjában. - Hemperg szuka vagyok, ugye? Te annak látsz engem!

De Mary! Már ezerszer tisztáztuk, hogy nem gondoltam komolyan -mondta a férfi, és megpróbálta meg rizni a nyugalmát.

- Deeee, nagyon is komolyan mondtad - válaszolta Mary, és levette a ruháját is - mert én egy hemperg , fajtalan, gyalázatos rohadt kurva va-gyok - sziszegte összesz lt szemmel.

- Mary, figyelj ide. Nem kurva vagy, hanem részeg, érted? Ha sokáig csi-nálod ezt, el ször is meg fogsz fázni. Azután meg össze-vissza sértegetni fogjuk egymást, aminek végképp semmi értelme.

Mary csak nézett rá, és levette a bugyiját is. Anyaszült meztelenül ült a padon, majd lecsúszott a csónak aljára, és lábait szétterpesztve Billy mellé rakta a padra.

- Gyere - suttogta er szakos hangon. Billy dermedten ült a padon.

- Mary, kedves. Így nem lehet. Menjünk haza.

El rehajolt, és megpróbálta Maryt a kabátjával betakarni. Most, hogy egészen közel került az arcához, egyértelm en érezte a pálinka szagát.

- Úristen, már megint! - kiáltott fel, de felesége abban a pillanatban el-kapta a nyakát és lerántotta t a csónak aljába. Másik kezével villámgyor-san lecsapott Billy ágyékára és kemény mozdulatokkal, ritmikuvillámgyor-san gyömöszölni kezdte.

A csónak ijeszt en billeget, s a férfinak egyre nagyobb fájdalmat oko-zott Mary agresszív „masszázsa".

- Mary, az istenit, mit csinálsz? Hogy képzeled? Így nem lehet!

- Na mi van, hapsikám, berezelsz egy kis szext l? Bezzeg, amikor a fiad haldoklott, nem voltál ilyen puha! Ment neked a döfés nagyon, édesem, nem igaz?!

Billy nem mert nagyon dulakodni, mert egyfolytában attól félt, hogy fel-borulnak, a csónak alá is kerülhetnek, s ki tudja, mi történik a hideg 21

mélyvízben egy részeg n vel? Inkább óvatosan megpróbált kicsusszanni a karjaiból. Nem lehetett. Maryb l olyan gy lölet és indulat áradt, hogy ha más nem, már ez is elegend lett volna a másik tökéletes lebénításá-hoz.

A sz k térben tehát az egyikük vadul, a másikuk óvatoskodva birkózott. A férfi már csaknem sírt fájdalmában és elkeseredésében. Hogyan juthat-tak idáig? Egy ilyen tökéletes kapcsolat után? Hogy lehet ilyen undorító az a n , akit régen annyira lehetett szeretni?

Elfogyott az ereje, s lemondóan hányódott a csónak aljában, valami cso-dára várva.

Mary ekkor a szó szoros értelmében felülkerekedett. Hanyattfordította Billyt, aki már csurom víz volt a minduntalan bevágódó hullámoktól, amit a dülöngél ladik keltett. Feje becsúszott az els ülés alá, így Maryt csak részleteiben látta. Szinte nevetnie kellett a szituáción. Ott fekszik , a la-dik aljában összegy lt vízben, nedvesen és lucskosan, kigombolt nadrág-jában és szederjesen a hidegt l. Ha valamire vágyik, akkor az egy meleg pokróc. Ehhez képest egy deréktól lefelé látható meztelen n térdel fölötte és potenciát próbál kicsikarni elgyötört testéb l. A nadrágjában turkál, miközben föléje guggol és megpróbálja magába tuszkolni a farkát, aminek térfogata a jelen esetben a legminimálisabbra volt képes lecsökkenni.

- Meg fogsz hágni, megértetted? - hörög közben valahol egy torok a sötétben, a feje feletti deszkából. Mi a fenét lehet ilyenkor csinálni?!

Még soha ilyen elidegenedettnek nem érezte magát. Annyi indulat és érzelem sem volt benne, mint egy döglött lóban. Id nként, ahogyan meg-lódult a csónak, a hold besütött a képébe. Mélán nézte, kereste rajta az is-mer s krátereket, mint gyerekkorában szokta, augusztusi éjszakákon. De akkor puha és meleg füveken feküdt. Micsoda különbség.

Hirtelen iszonyatosan bevágódott a feje, elveszett a hold, és a pillanatban hatalmas csobbanás hallatszott. Mary eddig látható fele is elt nt fölüle. Sajgó homlokkal tornászta ki magát a pad alól, és a víz fölé hajolt. Felesége ott kapálózott nem messze a csónaktól. Maga is csodálko-zott, hogy milyen komótosan és megfontoltan ereszkedett le a csónak ol-dalán, ahelyett, hogy egyb l fejest ugrott volna. „A fene enné meg - gon-dolta magában - a cip met le kellett volna venni. Rémes, amikor bele-megy a víz és mázsás súllyal lóg a lábamon a cip ."

Néhány karcsapással elérte a feleségét, aki hirtelen kidugta fejét a víz-l, és eszel s nevetésbe kezdett.

- Á, a kisfiú megérkezett! Talán itt a vízben majd végre feláll neki. Ó, egy kis nosztalgia következik. Régi, szép kádvizek emlékére! Jaj istenem, most jut eszembe, nem hoztunk szappant, drágám! Így bizony egy kicsit nehéz lesz dugni, tapadni fog meg cuppogni, s t talán még csikorogni is fog a b rünk, kedvesem!

És incselked en megcsiklandozta az állát, majd kezei ismét lefelé indultak. A vízben azonban könnyebb volt kitérni el le.

Mary, könyörgök, menjünk ki! Kapaszkodj belém és felhúzlak, jó? -rimánkodott a férfi. Mary azonban teljesen meg volt rülve. Könnyebben úszott, mint , súlyosra ázott ruháiban, hiszen meztelen volt. Egy pillanat alatt elt nt. Átbújt a csónak alatt, majd visszasiklott, a víz alatt úszott egy ideig, és hangosan bugyborékolt, mint egy kisgyerek.

Billy úgy érezte még soha életében nem fázott ennyire és soha ilyen ma-gányban nem volt része. Senkihez és semmihez nincsen köze, csak saját magához. És valamihez, ami meleg.

Egyetlen célja tehát, hogy végre kikerüljön ebb l a hidegb l és felmele-gedjen. Nagy nehezen visszamászott a csónakba, és elhatározta, utoljára figyelmezteti Maryt. Ha nem jön ki, itt hagyja és kievez a partra.

Elhatározása ellenére háromszor is szólt feleségének, lenyújtotta a kar-ját, de az csak kinevette és utoljára még bele is harapott. Billy az evez ket fogta.

- Nem hívlak többet - mondta - elindulok.

- Pá, kis Keljfeljancsim, pá, csak menj - gúnyolódott az asszony, és hir-telen mozdulattal kirántotta az egyik evez jét. Azután elindult a csónak másik oldalára, a párjáért. A férfi úgy érezte, hogy mégegyszer képtelen volna a vízbe ugrani, hogy visszaszerezze az evez ket. Ezt az egyet tehát meg kell tartania, mert különben meghal.

Vad dulakodás indult közöttük az evez ért. Mary el nyben volt, mert szabadon mozgott és az ital is melegítette. Billy egész testében reszketett a rátapadt vizes ruhától, de levenni végképp nem volt ereje. Egyetlen esé-lyének az evezést tartotta, ami végre közelebb vinné az otthonához. Min-den erejét megfeszítette hát, és feltérdelve az ülésre, oldalazva, kenus módjára próbált evezni a part felé. Mary azonban hihetetlenül leleményes volt. Olyan módon húzkodta az evez t, hogy a csónak többet ment hátra, mint el re.

Billy egyre elkeseredettebbé és indulatosabbá vált, Mary pedig egyre gúnyosabbá. Már mindketten annyira rángatták az evez t, hogy akár ketté is törhetett volna. Billy szívét rémület öntötte el erre a gondolatra, és ha-talmas er vel behúzta a lapátot.

Csend támadt, Mary elbújt valahová, egy tökéletesen árnyékos oldalra. Billy fülelt, de semmi nesz nem jött a víz fel l, csak a csónak és a víz ütközésének ismétl zaja.

A férfi minden idegszála megfeszült. Lassan, óvatosan eresztette le az evez t, és azt remélte, ha beleért a vízbe, utána hirtelen fel tud gyorsulni annyira, hogy Mary, akármilyen jó úszó is, lemaradjon mögötte. Már-már el is érte a vizet a lapát, és még mindig semmi nesz. Pici csobbanással már bele is merült, és most! Meghúzta gyorsan!

Mary olyan hirtelen csapott le rá, mint egy kígyó.

- A kurva anyád! - üvöltött fel Billy és egy iszonyatosan nagyot csapott az evez vel, felesége felé.

Egy sikoly hallatszott, s utána bugyborékolás, azután semmi.

A férfi egy pillanatra megtorpant, de a menekülés vágya mindennél er -sebb volt benne. Gyerünk! Gyerünk! Vadul hajtotta magát el re. Kiért és nekiütközött a partnak. Gépiesen és gyorsan visszakötötte a csónakot a helyére és cuppogó cip kkel rohant a kocsijához. Negyed óra alatt otthon volt. Miközben forrt a teavíz, és több pohár brandy melegítette t belül-l, a lehet legforróbb vizet eresztette a kádba. Lelkében semmi, de sem-mi sem volt, csak a meleg utáni hatalmas vágy. Lúdb rözött a forróságtól, amikor végre beleereszkedett a kádba.

- Milyen érdekes - morfondírozott - a forró ugyanúgy hat az ember rére, mint a hideg.

Billy náthás hangján mindenki kit en szórakozott a telefonban, a parti után persze rögtön felhívta a házigazda, hogy értékelje az eseménye-ket és besöpörje a jó buliknak kijáró udvarlásokat. Billy kitett magáért. A legkülönfélébb állatok hangján mondta el, nagyokat tüsszögve és trombi-tálva közbe, hogy ilyen jól még sohasem szórakozott. A kérdésre , hogy „Mi van Maryvel?", „ is olyan jól érezte magát?" vagy, hogy „Szintén meg-fázott?", lakónikus rövidséggel csak azt válaszolta: - Fogalmam sincs, tud-n ii lli k valószítud-n leg megöltem.

A többiek ezen ismét nagyon jól szórakoztak. Úgy fogták fel, mintha Billy azt a viccet mesélte volna el, amelynek végén az orvosi javaslat így hangzik: torokfájás ellen legjobb a borotvapenge. Mintha elvágták volna.

Billy rezignáltan megállapította magában, hogy az ember olyan fantasz-tikusan hülye és tökéletlen, hogy nem érdemes nagy ügyet csinálni az éle-téb l. sajnos minden bizonnyal megölte a feleségét, mivel nem tehetett mást. De ezáltal semmivel sem tökéletlenebb ezeknél, akik még a másik szavát sem képesek megérteni, hiszen lám, most is azt hiszik, hogy hülyés-kedett.

Aztán, hogy felesége soha többé nem került el , egy szép napon meg-hirdette a házat, jó áron eladta, nem búcsúzott el senkit l, és hazautazott a szüleihez.

Nekik nem mondta meg, hogy Maryt megölte, mert tudta, hogy k vi-szont el fogják hinni. Ezért feleségét képzeletben bedugta egy elme-gyógyintézetbe, és amikor egyedül akart lenni, meglátogatta.

Tíz év telt el a tóparti események óta. Billy lassan a nyugdíjas évei felé közeledett. A régi szül i házat fokozatosan kipofozta, a farmon rendbe-tett ezt-azt, a téli és a nyári konyhát mindenféle praktikus eszközökkel szerelte fel, hogy anyjának minél jobban megkönnyítse a dolgát. És ami a leglényegesebb: összebarátkozott a környékbeliekkel. Jófajta, állat- és embertisztel népek voltak ezek, akik megbecsülték a kemény munkát, és utána szerettek nagyokat szórakozni. Farsang idején természetesen álarcosbálba kellett menni, húsvétkor három napig kellett inni a jól sike-rült körmenet örömére, újévkor malackodni kellett és általában véve

egész évben élvezni illett az életet. Billynek ez kezdetben egyáltalán nem sikerült, kés bb legalább megértette, hogy mások mit élveznek benne.

Vállalatának egyik kisebb fiókja m ködött itt, annál dolgozott, kezdet-l fogva, hogy visszajött.

Munkatársai megrögzött agglegénynek tartották, aki számára a munka az egyetlen öröm. Id nként kötelességüknek érezték, hogy hóna alá nyúl-janak, és elvigyék egy kicsit szórakozni. Billy csak mosolygott az igyekeze-tükön, de sohasem utasította vissza ket.

Most is valami nagy vállalati mulatság készült, a környék legjobb szállo-dáját bérelték ki egy hétvégére és mindenkinek megadták a kisváros összes jelmezkészít jének a címét.

Billy kötelességtudóan elbaktatott az egyikhez, amelyik a legközelebb volt. Hosszú ideig nézel dött, amíg végre az eladó megunta és így szólt:

- Uram, önnek kora ellenére fantasztikusan jó és fiatalos az alakja. Van egy jelmezünk, amire nem kell várni, készen áll a raktárunkban. Éppen az ön mérete. Neptun víz alatti ruhája, szigonnyal kiegészítve. Próbálja meg.

- Én, Neptun? Ez megbolondult - gondolta Billy, de türelmesen várt. Az eladó valami furcsa szürke, csillogó ancúgot hozott el , egy idétlen szi-gonnyal.

- Na, vegye csak föl.

Billy bement a fülkébe és nekifogott, hogy belebújjon a valóban nagyon életszer dresszbe.

- Szent Kleofás, olyan lábam, mint egy hal - mormogta, amikor a tér-dénél tartott.

- Nem egy, kett - helyesbített, amikor a combjához ért.

- Mi a fene ez? - ahogyan a rejtett cippzárral bajlódott, valami kemény kis függelék a kezében maradt. - Egy csiga. Persze, ez a Neptun folyton a víz alatt mászkál, és örökké rátapad valami. Szokott ez egyáltalán mosa-kodni?

Ijedten körülnézett az öltöz ben, és gyorsan eldugta a letört m -anyagállatot az állófogas talpa alá.

- Így ni. Egészen jó.

Szürke, testheztapadó kezeslábas feszült rajta, kicsit hasonlított a búvá-rok ruhájára. Felül szoros, fejhez tapadó csuklyában végz dött, aminek pe-remér l mindenféle hínárszín izék és persze csigák meg kagylók lógtak. Ahogy forgott benne a tükör el tt, testének domborulatain a dressz min-dig másképpen verte vissza fényt, szinte úgy, ahogyan a hullámzó víz szok-ta.

- Olyan, mint a lányok hologramos fülbevalója, ami most olyan nagy divat - gondolta, és kilépett a fülkéb l. Kezével viccel dve kacér mozdu-latot tett, és kisöpört a homlokából néhány szál moszatot. - Egész jó mondta mégegyszer.

Az eladó még ájuldozott egy kicsit, - Micsoda alakja van! Hogy kiemeli! - és fele áron odaadta. Billy, mint jövend beli Neptun, a tengerek kirá-25

lya, csendes mosollyal távozott. Kicsit kés bb visszament a szigonyáért, mert azt ott felejtette.

Már pénteken este beköltöztek a hotelba, hogy egészen otthonosan érezzék magukat, mire kitör a nagy mulatság. A hatalmas báltermet már szombat reggel elkezdték díszíteni, ezért mindenki a szobájában reggeli-zett, mert különben ennek egy része volt az étterem is. Billy hosszú id óta ekkor evett el ször lágytojást. Azután visszafeküdt egy kicsit, olva-sott, majd az ablak el tt ülve bámulta a fákat. Halványan úgy emlékezett, hogy valamikor ismerte a szerelmi vágy érzését. De mindez csak olyan volt számára, mint valami távoli, gyerekkori mese.

Valahogyan eltelt a napja, azután elkezdett készül dni a maszkabálra. A termet a vidékiség tömény leveg je töltötte be. Billy ivott valami kok-télt, amit egy pincér kedvesen, már a belépésekor a szigonya hegyére pró-bált állítani. Persze nem sikerült. Azután csendesen üldögélt egy sarok-ban. Középen tombola, szépségverseny és mindenféle vetélked folyt, egy-egy asztalnál furcsa kasztokba tömörülve zs rizték egymást f nökök és beosztottak. Hogy honnan a fenéb l tudnak még álarcban is ilyen jól el-különülni? - csóválta a fejét Billy. Nehezen csóválta, mert Neptun feje egybe volt öntve a nyakával, és kicsit viszketett is alatta a b re, mivel a gu-miszer m anyag rosszul lélegzett.

Már majdnem egészen elunta a dolgot, amikor megkezd dött a tánc, és ha akart volna, se mehetett volna ki. Ilyenkor kötelez volt a részvétel, mert mindenfajta elkülönülés a rendez k bojkottálásának min sült. Így Billy megadóan táncolt egy pulykakakassal, egy néger rabszolgával és egy alligátorral. Ez utóbbi volt a legnehezebb, mert az alligátor hatalmas szája id nként magától kinyílt, mivel rossz volt a rugója.

- Bocsánat - mondta ilyenkor a bájos arcú mérnökn , aki az alligátor-ban tartózkodott.

- Volna szíves összenyomni?

Billy készségesen megfogta a hatalmas állkapcsokat, alul-felül, és hirtelen mozdulattal összecsapta ket.

- Köszönöm - visszhangzott az alligátorból. - Igazán nincs mit.

Aztán lekérték t le a szörnyet. Már éppen visszaindult volna az asztal-hoz, amikor maga Belzebub penderült elé, személyesen. Vörös-fekete, szintén testhez tapadó dresszt viselt, arcát is maszk takarta. Két kis szar-vacskája kacéran ágaskodott a fején. A dressz kényelmesebb volt az övénél, mert a nyakánál végetért, így az ördöghölgy szabadon forgathatta a fejét.

- De jó neki - gondolta a férfi - nem izzad a haja alatt. Szerintem az én hajam már el is múlt a fejemr l, a sok gyötr dést l. - és kicsit megvakarta a gumisapkáját.

Belzebub félreértette a mozdulatot, és tétovázásnak vélte.

- Nem akar a Tengerek Királya az Ördögök Királyával táncolni? - kér-dezte cseppet sem alvilági hangon.

- Dehogynem! - válaszolta ijedten Billy - csak tudja, itt bent nincs elég leveg , és viszket.

- Másoknak túl sok is van odabenn - válaszolta a n - és kevesebbet vakarják.

Összenevettek, amennyiben ezt Billy arcába lógó hínárjai és a lányos alakú n maszkja megengedte.

- Milyen jól táncol - udvarolt neki a n , kicsit megemelt, lányos volt a hangja.

- Vajon hány éves lehet? - kérdezte magában a férfi, és sóhajtott egy aprót

- És milyen ijeszt a fegyvere! - markolta meg a n Billy szigonyát, amit tánc közben is kénytelen volt magánál tartani, hiszen hozzátartozott a jelmezhez.

A n a következ lépéseknél nevetve hozzásimult, így a szigony a háta mögé került, miáltal viszont id nként beleakadt a bojtos vég farkába.

Jókat nevettek ezeken a dolgokon, de gyanúsan sokat hallgattak.

A zene már nem is jutott el a fülükig, saját, közös ritmusuk volt, ebben ringatóztak, minden porcikájuk egymásra hangolva a táncolók s jében.

- Furcsa - mosolygott Billy - milyen gyengéd és odaadó ez a n . És mi-lyen ismer s mindez. Mintha már lett volna imi-lyen az életemben.

Megpróbált visszaemlékezni, hogy ki lehetett az, de úgy találta, hogy éppen ilyen lágy és kedves n vel még soha nem találkozott. Talán Marga-ret, még egészen fiatal korukban? Nem, igazán nem volt ilyen. Vagy An-ne? Aki folyton beverte valamijét és kék meg zöld foltok voltak a térde körül, mint egy tizenévesnek? Anne aztán végképp nem, az olyan ügyetlen volt, hogy ha meg is akarta volna ölelni t, biztos, hogy mellényúlt és bele-esett a mosogatóba. Lehetett még Daisy, akivel végül nem jött össze sem-mi, mert csak hitegette t és közben már régen férjhez ment Billy egyik kollégájához. Nem, ilyen biztos, hogy nem volt senki. És milyen helyes kis feneke van. Ilyen se volt.

A n karja Billy vállán nyugodott, határozottan, de lazán, mint ami eleve oda tartozik. Aztán egyszerre megálltak, egymásra néztek, és hirtelen na-gyon szorosan megölelték egymást.

A n szobája pontosan olyan volt, mint az övé, de mintha egy másik emeleten lett volna. Vagy mégsem? Billy ezt nem tudta eldönteni, mivel a liftben többen is voltak, s hol följebb, hol lejjebb irányították a „tükrösdo-bozt", így aztán fogalma sem volt, hogy végül is hol szálltak ki. De Billy azonnal otthonosan mozgott a szobában, ami nem volt különösebben ne-héz. Részint, mert nem is kellett túl sokat mozogni, részint, mert a n mindent megtett, hogy jól érezze magát. Billyt olyan melegség vette körül, amilyenben emlékei szerint csak akkor volt része, amikor valami átfagyoskodott éjszaka után a forróvizes kádban ült.

A n lefejtette róla Neptunt, a szigonyát a sarokba állította, és kedvesen megmasszírozta Billy agyongyötört fejb rét.