Eredeti cím:
De Egyptische Oergnosis en haar roep in het eeuwige
Az Arany Rózsakereszt Vallásközössége Lectorium Rosicrucianum Bakenessergracht 1 1 - 1 5 NL 2011 JS Haarlem Hollandia és Svájc CH 1824 Caux
Minden jog fenntartva
Tartalomjegyzék
Előszó ... 11
I Hermész Triszmegisztosz... 17
A hermetikus ember háromszor három nézete Az háromságosan dicső új emberré válás a klasz-szikus rózsakeresztben Menekülés Egyiptomba
II
A Tabula Smaragdina... 23III
A Corpus Hermeticum... 31IV
Az első könyv: Pimander... 36V
Pimander és Hermész... 46A fej és a szív egysége A szív alapvető megtisztítása VI A dialektikus rend helye a kozmikus hétségben... 53
Feladata a kozmikus mindenségben Az egyiptomi Gnózis és Máni Gnózisa A szellem és az anyag egybeolvadásának tragédiája Az ember hivatása VII Megváltás és bűnbocsánat... 61
A kibékülés ígérete: a halhatatlanság arany magja Megmenekülés az élet alapvető megváltoztatásával
VIII Az ember lényének kettős természete . 66
A természetes ember egy látszatalak A nemek elválasztása, a nemi elfajulások oka A szív hétséges megtisztítása
IX Sürgesd a halhatatlan lélek megszületését 73
Isten birodalma tibennetek van Én és az Atya egy vagyunk, Felmenetel a rejtett országba A nagy tévedés
X A jó vég... 80
Az eredeti élethez visszavezető út Az „eddig és nem tovább" A jó vég
A lelkileg megszületett ember jellege Aratás és szolgálattétel
XI Pimander jótétté... 89
Belélegzés és kilélegzés A gnosztikus tanuló alvása Hermész himnusza
XII
A gnosztikus szertartás szerkezete. . 93Hermész himnusza és a kilences szám
XIII
A dialektikus asztrális szféra . . . . 96Veszélyei a tanuló számára A tükörszféra tragikus léte Az álomélet veszélyei Egy maró kérdés
XIV Az asztrális kötöttségből kivezető út . 102
Vágytalanság Az oroszlánfejü erő A gnosztikus ösvény nyitja Az igazi üdvrevágyás
XV Az idegenséghez vezető út . . . . 109
Az új szidérikus születés A rózsakeresztmenet
Az új irányulás
Nincs hová hajtani a fejet Ajövevénység
XVI A lélek felébredése (I)...117
A gnosztikus asztrális tér A lélek transzfigurálása Az élet új elixírje Pimander jótétté A nappali élet hangsúlya
XVII A lélek felébredése (II)...126
Az eonok keletkezése A tizenharmadik eon Az önszentelés szükségessége A dicsőség hervadhatatlan koronája
XVIII A megszabadulás valósága . . . . 133
Az új asztrális tér színe és rezgése Kétféle halál a dialektikus életterületen A sorompók eltávolítása
A gnosztikus segítség utánzata A vigyázók a határokon Belélegzés és kilélegzés A halál határain túl
XIX A gondolkodás megnevelése . . . . 140
Az emlékezet központja A lipika mágneses hálózata
Az ember nem gondolkodhat szabadon „Öt percnyi meggondolatlan gondolkodás..." Zabolázd meg a gondolkodásodat
Életkérdés
Hogyan hatol be hozzánk a Gnózis Az ösvény kulcsa saját kezünkben van Álmok
XX Az emberfia jele...149
Kenyér és bor: a szent Grál
Kettős kapcsolat az új asztrális térrel Az arany menyegzői ruha alakulása
A harmadik szem, az arany csodavirág A gnosztikus megérzés
A boldogság sisakja
A gnosztikus asztrális fényfürdő segítsége
XXI
A fényfürdő és a konszolamentum . . 157
A fényfürdő mibenléte A testüket vesztett alvó lelkek A konszolamentum
XXII
Élj az új lélekelvből...160
Tudat, élet, lélek
Az asztrális test három állapota
A mikrosz természetes mágneses rendjének zavara A sarkok megfordulása
Az új lélektudat kivirulása Kapcsolat a szellemmel
XXIII
A tudat fejlődése az új asztrális térben. 166
Az ifjú Gnózis élő testének rendkívüli állapota A tanulóság felelőssége
Két példa
A testét vesztett tanuló megsegítése Az alvó lelkek feltámogatása Az aratás és az aratómunkások
Az önállóan cselekvő és alkotó szabad kőműves
XXIV
A menyegzői terem: az Arany Fej . . 174
A jelöltek megmérettetése A mennyek birodalma Én és az Atya egy vagyunk
Ki nem talál rá soha a Parakléta erejére
XXV
A második könyv:
Pimander Hermészhez...180
XXVI
Isten eleven ismerete...190
Elvész a népem, mivelhogy ismeret nélkül való A teológia beképzeltsége
A történelmi materializmus keletkezése Az igazság sérthetetlensége
Isten lényegét csak szellemileg lehet megérteni A szellemmel való kapcsolat helyreállítása nélkül igazi istenismeret lehetetlen
XXVII Isten egyetemes szeretete...195
Isten szeretete mindenütt jelenvaló A dialektika szeretete; kétféle dialektika A szent Föld
Isten ideje és az ember ideje Krisztus halála - hogy mi éljünk
XXVIII Eredetünk titka...201
Mi az élet? Isten és ember
A szellemlélek Isten gyermeke Ahol az Úr szelleme, ott a szabadság A karmikus teher levetése
Isten szükségrendterve A testben megjelent Isten
XXIX Csendesedjünk el...208
A szellemszikraatom A Merkúr-ember
A szív és a fej megegyezése A gége
A három emberi templom A legszentebb
Csendesedjünk el Isten előtt
XXX Mi a bölcsesség?...214
A csoportegység a Gnózisban A hetedik sugár isteni valósága A jobboldali és a baloldali ösvény Fény és tűz
Az egyetemes szeretettörvény Minden Istenben van
Szómagyarázat 222
Előszó
Különös örömmel és a hála érzetével tölt el minket, hogy napjainkban, amikor a világ és az emberiség a nagy kozmikus
időszakok-újabb fordulójához ért, az egyiptomi Gnózis ősi üzeneté a korok süllyesztőjéből ismét napvilágra hozhatjuk és a nyilvánosság elé tárhatjuk.
Minden igazán megváltó tan - bárhol és bármilyen néven
jelenjen is
meg az idők során - a Gnózis egyetemes üzenetében lel gyökerekre, és azoknak szól, akiket nyugtalanítanak az em-beriség vándorútjának tragikus fejleményei, s szívből szeretnének-leszállni a halál végzetes körhintájáról, amelyen kerengve a emberiség menthetetlenül az eljövendő kozmikus éj feneketlen sötétsége felé tart.
1'. könyv - már témája miatt is - azokhoz fordul, akik a gnosztikus
Szellemi Iskola tanulóiként megkísérelnek arra az. ösvényre térni,
amely az ember rendeltetéséhez vezet. Általa-a megszabadító igazság minden komoly kutatója képes lesz közeledni
a gnosztikus tanulóság szelleméhez, s e tájékozódás során megállapíthatja, hogy mennyiben hivatott ő is az ösvény bejárására.
I
Hermész Triszmegisztosz
1956 áprilisának utolsó napjaiban a Lage Vuursche melletti
Re-novában lévő konferenciahelyünkön gyűltünk össze. A
konfe-rencián részt vevő sok külföldi és hazai tanuló figyelmét a
mo-dern Szellemi Iskola új fejlődési és megnyilatkozási hullámára
irányítottuk. Ennek a hullámnak júniusban jött el az ideje, a mi
munkánk számára oly jelentős májust követően. A nagy
gnosz-tikus világmunkának ugyanis, mely Európában az Új
Gnoszti-kus Birodalomból indul ki, éppen az akkor elkövetkezendő
hó-napokban kellett elkezdődnie.
A tanulók többsége érezte, hogy mennyire megrengett az
Iskola ötszörös Élő Teste az eljövendő események fokozódó
fe-szültségétől. Tudatában voltak, hogy nagyszerű időszakba
lép-tünk be, s ebben világosan megmutatkozik, hogy ki melyik
tá-borhoz tartozik: a Gnózis seregéhez - vagy a megszokott
ter-mészet táborához. Rendkívül jelentős szétválásnak kellett
be-következnie.
Meg kellett alapítani a gnosztikus ökuméniát, ami az
ős-Gnózisban, Hermész Gnózisában gyökerezik. Nyilvánvaló
te-hát, hogy az ős- Gnózisra irányuló mélyreható megfontolás a
legnagyobb jelentőséggel bír mindazok számára, akik őszintén
keresik a megszabadító igazság világosságát.
Ezért az eddig csak a modern Szellemi Iskola tanulóival közölt tanokat azoknak is rendelkezésére bocsátjuk, akik még az Iskolán kívül vannak, ám ennek ellenére belső állapotuk és előkészületeik alapján a mai idők „terméséhez" tartoznak.
Ki volt, jobban mondva ki ez a Hermész Triszmegisztosz? Feleletként itt persze személyiségre is gondolhatunk, a magasz-tos isteni követek egyikére. Az olvasó ezt minden további nél-kül megteheti, azzal a feltétellel, hogy nem a történelem egyet-len alakjára gondol, hanem a követek egész sorára, mert az is-tenek erőit és megnyilatkozásait a régiek emberalakokkal ábrá-zolták.
Azt kell tehát mondanunk, hogy Hermész létezik, Hermész az igazi, mennyei ember, aki átment az Arany Fej kapuin. Ezért nevezik Hermészt Triszmegisztosznak, „háromszor hatalmas-nak" vagy „háromszor magasztoshatalmas-nak" is. Mert a mennyei em-ber háromszoros értelemben abszolút magasztos, mégpedig vallásos, tudományos és művészeti tekintetben. A vallás, a tu-domány és a művészet tökéletes, egyenlő oldalú háromszöget képez benne.
Ha itt vallásról beszélünk, akkor arról van szó, hogy a mennyei ember a vallását az egyetlen igaz formájában ta-pasztalja és valósítja meg, mégpedig az Istenség őslényével való abszolút kapcsolatban. Az ösvényen lévő tanuló, aki ehhez a vallásossághoz akar közeledni, ezt nagy tisztasággal, szeretet-tel, igazlelkűséggel és mély komolysággal is bizonyítja. Az ilyen tanuló arról tanúskodik, hogy egész lényét megérintette a nagy szeretet - mely Isten -, s hogy ebből a szeretetből kíván élni, erre vágyik, és tökéletességre törekszik. Ebben a szeretet-ben, ebben az egyetlen nézetben már felismerhető az egyenlő oldalú fenséges háromszög, hiszen aki ezt a szeretetet, Isten szeretetét akarja megkapni, s így igazi gnosztikus szeretne len-ni, annak először is abba kell hagynia minden önzést, minden földre irányuló törekvést és cselekvést. Másodszor, a természet
szerinti megüresedéssel összhangban kapja meg az isteni szere-tet fénysugárzásait, melyek eltöltik őt. Harmadszor, aki ebben a megüresedésben megkapja Isten szeretetét, az ezt a szeretetet ki is sugározza. így igazolja magát a tanuló az ösvényen a pozití-van kimutatható, megszabadító cselekedettel. A magasztosság-nak ez az első Hermészi nézete.
A második pedig ennek a következménye. Ha egy tanuló megkapja a Gnózis szeretet-világosságát - amilyen mértékben legyőzi az önzést és áttör önmaga elbocsátásához -, nagy válto-zás alakul ki az illető természetes lélekállapotának öt fluidu-mában. Ennek pedig az önelbocsátás az abszolút előfeltétele. Az endúra az alapképlet, enélkül az „ember fiának", a Gnózis világosságának nincsen hová hajtania a fejét. Ha viszont a tanu-ló szíve nyitva áll, s így a gnosztikus világosság beáramolhat és beköltözhet hozzá, akkor ez a világosság nap mint nap kering őbenne.
Ennek a keringésnek az egyik első jele a megvilágosodás, az illumináció, ahogyan a régiek nevezték, vagyis a tudat meg-változása. Új tudati lehetőségek keletkeznek, amelyek ugyan rejtve meg voltak már a rendszerben, de eddig a pillanatig nem tudtak megelevenedni. Ha azonban élni kezdenek, akkor az in-tellektuális ész háttérbe szorul, és megszületik a bölcsesség. A tudomány, mely ebből a bölcsességből éled, a magasztosság második Hermészi nézete. Ezt a nézetet joggal nevezik, a ró-zsakercszt nézetének, mert az igazi rózsakeresztes Isten ke-gyelméből bölcs, bölcs az újjászületettség értelmében. O a Gol-gotán lévő ember, aki naponta meghalván az igazi rózsát tűzi a keresztre, s így Jézussal és Jézusban hanyatlik alá.
A magasztosságnak ebben a második Hermészi nézetében is világít az egyenlő oldalú háromszög. A bölcsességnek elő-ször a szívből kell megszületnie, a szív rózsájából, Betlehemből, majd a főszentélyben bontakozik ki teljes mértékben, és -mint a szeretet is - az egész lényből sugárzás formájában árad.
Most már talán világosan látjuk a harmadik Hermészi né-zetet is. Itt a királyi művészetről van szó, mely először is művé-szi tehetség valóban megszabadult emberként élni tudni; má-sodszor tehetség mennyei-megszabadított emberként valóban érinthetetlennek lenni; harmadszor pedig a szolgálat művésze-te: ebből az életből Istent, a világot és az emberiséget megsza-badító munkával szolgálni.
Így alakul ki szemünk láttára az Isten kegyelméből lett má-gus, a Szent Grálhoz tartozó testvér, a szolgáló ember, akit megvilágosított a rózsakereszt bölcsessége és a Gnózis szere-tet-ereje. Aki így, ebből a háromszor három nézetből lett tökéle-tes, az egy Hermész Triszmegisztosz, egy mennyei ember. Aki ebből a kilenc nézetből kezd élni, és önmagának teljes odaadá-sával eszerint viselkedik, az jár a hermetikus ösvényen, az lett Hermész gyermeke, fia, az közeledik a mennyei emberré válás állapotához. Ez a mennyei emberré-alakulás tehát a háromszo-ros magasztosságból kel életre, melyet a Rózsakereszt is biztosít:
Először is, miután a jelölt megtisztította a szívszentélyét az önelbocsátás segítségével, Betlehemnek ezen a kapuján át elta-lálja őt az isteni szeretet sugara, s így Isten Szelleme lángra lobbantja;
Másodszor a bölcsességre tesz szert a szeretetnek e vilá-gossága által. Ez nem hagyományos értelmi tudás, hanem a benne lévő tűz következménye, mely Betlehemtől Golgotáig kering, hiszen a jelölt teljesen aláhanyatlott Jézusban, az Úr-ban;
Harmadszor: ezt a megszabadulást naponta fogja igazi, mágikus papsággal bizonyítani. Ez az újjászületés a Szent Szel-lemből.
Az újjászületés az evangélium értelmében persze a teljes feláldozást magába foglalja. Ezt jól fontolja meg az olvasó, ha oly nagyon vár a magasztosságra, a Gnózis érintésére és lépése-inek eredményére az ösvényen. A siker titka mindenekelőtt a
teljes áldozatban rejlik. Ha tehát Hermész Triszmegisztoszról beszélünk, akkor az olvasó figyelmét nem az emberiség ős-múltjára, az ősidőkre akarjuk irányítani, amikor a tanító egykor nagyon bölcs dolgokat mondott az emberiségnek, hanem itt az élő jelenről, a mai napról van szó, minden idők Gnózisának élő pillanatáról.
Napjaink élő pillanataiban nagyon is érthető és meggyőző a dialektika, a megszokott természetállapot, mely erőivel telje-sen lefoglal minket, teljetelje-sen igénybe akar venni, hogy azt higy-gyük, rajta kívül semmi más sincsen. Ön talán egész életében a világosságot - a rejtélyeket - kereste. Ezért mondjuk, hogy az eleven jelenben léteznek rejtélyek, melyekhez életvitelének teljes megfordításával kell közelednie, ha valóban arra vágyik, hogy lepleikből kibontakozzanak és igazságként világítsanak Ön előtt.
A dialektikus természet jelen pillanatát a Szentírás „Heró-desnek" nevezi. Azt a rejtettet pedig, amiről le kell venni a fátylat, mely a dolgok hajnala óta mindenütt jelen van, itt is, a dialektikába is beágyazta magát, ezt a rejtettet a Biblia „Egyip-tomnak" is mondja.
Ha most tehát a kezdet kezdetén, a tanulóság ifjúsága ide-jén a szent Gnózisban megérintette Önt a rejtély világossága, hogy ebben a világosságban a rejtély kibontakozhasson fátylai-ból, akkor Heródes természet-ereje megpróbálja ezt a termé-szetben idegen elemet megölni, mielőtt teljesen kibontakozna. Ezért tanácsolják minden komoly tanulónak, mint egykor a gyermek Jézusnak, hogy meneküljön Egyiptomba. Ez azt je-lenti, hogy mélyen hatoljon be az igaz élet rejtélyeibe, mert az igaz élet a jelenben is bizonyítja magát mindazoknak, akik meg tudják látni, akik el tudnak hatolni hozzá. Ki kell ugyanis jelen-tenünk: a Szent Grál él!
Végül talán az is érthető, miért mondják az emberiség sok nagy tanítójáról, mint például Pitagoraszról és Platónról, hogy
ismereteiket Hermész Triszmegisztosztól szerezték, s miért egyezik meg tökéletesen a Hermészi bölcsesség például a Kelet avatott tanával. Mert csak egyetlen bölcsesség van, melyet mindenkor megőriztek, mely mindig fennmaradt, amelyből vi-lágunk különböző helyein merítettek, és mindig is meríteni fognak.
Azt is megértjük, miért beszélnek számtalan könyvről, amelyet - úgymond - Hermész írt. Egy szerző százezer könyvtekercset említ, mely Hermész bölcsességét tartalmazta. De -kedves olvasó - a Hermészi bölcsességet a világ minden köny-ve sem tudná befogadni, mert ebben a bölcsességben egy csepp-nyi hagyományos tudás sincsen. Ez a bölcsesség valójában nin-csen benne semmiféle könyvben sem. Aki viszont „a Rózsát valóban a keresztre tűzi", az tökéletesen megkapja az egészet.
Ha pedig az olvasó figyelmét most mégis egy könyvre, a Corpus Hermeticumra irányítjuk, miután a bevezetőben meg-ismerkedhetett a Tabula Smaragdinával, az ősbölcsességnek ezzel az alapjával és összefoglalásával, akkor semmiképpen sem azt akarjuk mondani, hogy „tessék, itt a bölcsesség". Mindössze a régmúlt bölcsességének tanúbizonyságát kívánjuk Ön elé tárni, melynek az élő jelenben is birtokunkká kell válnia.
Nem állunk meg tehát megsárgult pergameneknél és romba dőlt szentélyeknél. Ezeknek természetesen tisztelettel adózunk, és hálásak vagyunk Istennek az előttünk haladó Szer-zetekért, akik oly sokat tűrtek és szenvedtek értünk, s akiknek a szeretetereje lehetővé teszi számunkra a Gnózishoz való köze-ledést. Sohasem szabad azonban elfelejtenünk, hogy ifjú gnosztikus szerzetként azért vagyunk a jelenben, hogy most is megtegyük, amit a régiek egykor tettek.
Az ő tanúbizonyságukat a saját tapasztalataink mércéjével vizsgáljuk. Mint megérintettek, mint a régi törzs új hajtásai, együtt menekülünk Egyiptomba. Alámerülünk a rejtélyekben, hogy feladatunkat Isten gyermekeiként a jelenben betölthessük.
A Tabula Smaragdina
Igaz! Biztos! A teljes igazság! A lenti a fentinek a hasonmása, és a fenti a lentinek a hasonmása,
hogy az Egyetlennek a csodái teljesüljenek.
Ahogyan minden az Egyetlenből lett egy közvetítő révén, úgy minden ebből az Egyből született átvitel által. Atyja a Nap;
Anyja a Hold,
a levegő hordta ölében, a Föld táplálta.
A világ minden talizmánjának atyja mindenütt jelenvaló. Ereje a Földben alkalmazva érintetlen marad.
Szeretettel, éleslátással és bölcsen válaszd el a földet a tűztől, a finomat a keménytől, töménytől és merevtől.
A földről felszáll a mennybe, majd visszaereszkedik a földre, miközben felveszi a fentinek és a lentinek az erejét is.
így lesz tiéd a világ minden dicsősége, s ezért minden sötétség menekül előled.
Ez minden erők hatalmas ereje, mert minden szelídet legyőz, és minden keményet áthat.
így teremtetett a világ, belőle pedig ugyanígy csodás alkotások keletkeznek.
Azért neveznek engem a háromszor nagy Hermésznek, mert bir-tokolom az egész világ bölcsességtanainak mindhárom nézetét.
Amit az arany elkészítéséről mondtam, az hiánytalan.
* * *
Az olvasót a régiek egyik tanúbizonyságával szeretnénk szem-besíteni, mely Tabula Smaragdina, Smaragd Tábla néven isme-retes.
Ezzel a táblával kapcsolatban számos legenda kering a köztudatban, s némelyik az olvasónak is ismerősnek tűnhet. A nevezett tábla egy teleírt sírkő, melyen a régiek ránk maradt bölcsességét örökítették meg. Az ős-klasszikus bölcsességet te-hát kőbe vésték, és e kő alatt találták meg Hermész Trisz-megisztosz érintetlen, ép testét.
Ez a tény azonnal Rózsakereszt Keresztély sírtemplomát idézi fel, ahol az egyetemes bölcsesség képleteivel borított sár-garéz táblát találtak, s ez alatt - a Tabula Smaragdina híradásá-nak megfelelően - találták meg testvérünk, C.R.C. atya ép testét teljes díszruhában. Johann Valentin Andrea és köre valóban nem a fantáziájukból merítettek a Fama Fraternitatis Roseae Crucis összeállításánál. Arra nem is lehetett szükségük, hiszen a Szerzet hívása, Fámája minden időkben ugyanaz volt, ugyan-annak kell lennie, s mindig is az ős- Gnózis bölcsességének is-métlését tartalmazza.
A régiek tanúbizonyságában az a körülmény szólít meg minket, hogy smaragd tábláról van szó. Ezt szeretnénk először megbeszélni. A smaragd élénken zöld színű drágakő. A drága-köveknek - mint a fémeknek is - megvan az a tulajdonságuk, hogy rezgéseket és sugárzásokat vesznek fel, ezeket tárolják, majd újra kibocsáthatják.
A különböző kövek és fémek más és más rezgésfokon po-larizálnak. Ezt illetően minden kőfajtának és fémnek megvan a saját, egyéni tulajdonsága. Az okkult tudományban például azért alkalmazzák olyan sokféleképpen a fémek, kövek és szí-nek tudományát, hogy bizonyos sugárzásokat és ezekszí-nek a ha-tását serkentsék, más sugárzásokat pedig tompítsanak. A Szentírás is sokat beszél drágakövekről. Gondoljunk csak a vá-rosra, amelyet a jelenések könyve az Új Jeruzsálemnek nevez. Ennek tizenkét kapuját különös elrendezésben díszítik drága-kövek. Ezzel azt akarják tudomásunkra hozni, hogy minden megvilágosító, segítő és erőt adó sugárzás ezen a tizenkét ka-punjön be, s emiatt a városnak nincsen már szüksége a dialek-tikus Nap és Hold fényére.
Az a szín, erő és sugárzás, amelyet smaragdnak neveznek, egy alapvető kezdetre utal, amely nélkül semmihez sem lehet hozzáfogni. A Tabula Smaragdina tehát a Hermészi filozófia abszolút kezdetét jelenti. A Gnózis ősbölcsességét e kulcs nél-kül nem lehet megérteni. Ezt akarták kifejezni a régi Hermészi bölcsek a smaragd tábla névvel!
A Tabula Smaragdina, a smaragd tábla, a sírkő szövege, amely alá Hermész Triszmegisztosz nemes, ép testét temették, a következő szavakkal kezdődik: Igaz! Biztos! A teljes igazság! Ez a szent kő közleményeinek, a bölcsesség-képleteknek há-romszoros megerősítése.
Ez a kezdet az első pillantásra látszólag fölösleges kijelen-téseket is tartalmaz, s tárgyilagossága sem látszik minden két-ségen felülinek. Nem elégedhetett volna meg a szerző a közlés-sel, hogy „a tartalom teljesen megfelel az igazságnak"? Nem, semmiképpen sem! Ez a háromszoros megerősítés ugyanis mély értelmű, mágikus képlet.
Az első kijelentéssel azt fejezi ki: az igazság, melyről a Smaragd Tábla tanúskodik, tapasztalat árán teljes mértékben le van rögzítve az illető személyiségében és mikrokozmikus
szerében. Amikor tehát a hermetikus ember azt mondja, hogy „igaz", akkor egészen másra gondol, mint a dialektikus ember. Mert a hermetikus ember csak akkor tanúskodik az igazságról, ha bejárta az ösvényt, és a szóban forgó értékeket megtapasztal-ta. Mi pedig, ha egy ilyen mágikus ember tanúskodik, teljesen hihetünk és bízhatunk benne, és megértjük, hogy ha a mi időnk jön el, és mi járjuk be a tapasztalat ösvényét, akkor ugyanazzal a biztonsággal ujjongva mondhatjuk: „Ez igaz!"
Az igazság csak akkor ér valamit, az Ön számára csak ak-kor igaz, ha önmaga tapasztalta, ha saját élményéről van szó. Mit ér az olyan igazság, amelyet nem követ, amelyet nem él át? Az igazság önmagában senkit sem képes minden további nélkül megszabadítani. Az igazság inkább ítélet lehet, vagyis az ember összeütközésbe kerülhet vele, ha megpróbál a saját feje után menni. Mihelyt azonban azon fáradozik, hogy közelebb kerül-jön az igazsághoz, hogy tapasztalja és életmódjával megerősít-se, akkor azonnal megszabadul az ítélettől. Ezért van jó oka az ószövetségi embernek minden tekintetben félni az igazságtól és az igazság ítéletétől, míg az újszövetségi ember az igazságot, melyet kezd teljesíteni, nagyon is szereti.
A második kijelentés, „ez biztos", azt jelenti, hogy az igaz-ság nem ér túl, nem mehet messzebb a saját tapasztalatnál, s hogy ezért Önt minden spekuláló-filozófiai szempont csak el-rekeszti az igazságtól. Bizonyára tudja, hogy minden dialekti-kus filozófia csaknem teljes mértékben találgató üzérkedés, ahogyan ezt a modern Szellemi Iskola már gyakran megmagya-rázta. Ezért létezik annyi egymásnak ellentmondó filozófiai rendszer, melyek gyakran tanúskodnak magasra szökellő gon-dolatmenetekről, az igazság birtoklásának vágyáról, de magától az igazságtól nagyon is messze esnek!
Az igazság, amelyről a hermetikus ember tanúskodik, elő-ször is tapasztalaton alapul, másodszor semmiféle találgatás nincsen benne, minden spekuláló szemponttól mentes.
madszor pedig a teljes igazságnak kell lennie. Csak a teljes igazság lehet megváltó.
A dialektikus ember gyakran hangoztatja, hogy „ami neked igaz, az nem biztos, hogy nekem is igaz". Azt is kinyilvánítja ezzel, hogy világunkon számtalan igazság verseng az elsősé-gért, egymásnak teljesen ellentmondva, meg azt is, hogy a küszködő természetember magányában gyakran olyan úton jár, amely számára szükséges és igaz, de másvalakinek teljesen ha-szontalan, sőt veszélyes is lehet. A teljes igazság azonban her-metikus értelemben mindent átfogó, mindenkire vonatkozik, és a világnak és az emberiségnek szól.
Ezért jelenti ki a Smaragd Tábla már az elején: nem olyan igazságról beszélünk, mely bizonyos pillanatban nagy jelentősé-gű volt valakinek, esetleg mint valami romantikus életrajz, ha-nem amit tapasztalni kell, melyben semmi találgatás nincsen, és ami mindent magában foglal, vagyis az egész emberiségnek szól. Az ilyen teljes, tökéletes és érinthetetlen igazság háromságát tartalmazza a Smaragd Tábla, mely a következőképpen folytatja: Hogy az Egyetlennek a csodái teljesüljenek, a fenti és a lenti egyforma, ami itt lent van, az ugyanaz, mint ami fent van. Aho-gyan pedig minden dolog az EGYből lett egyetlen közvetítő ál-tal, úgy születtek mind ebből az egyetlen átvitelből.
Ebből kiviláglik az ismert Hermészi alaptörvény: mint fent, úgy lent. Jó lesz ennél egy pillanatra elidőzni. Mert általános érte-lemben valami nem stimmel ezzel az alaptörvénnyel. Lehetet-len ugyanis úgy venni, hogy az igazi Világosságbirodalom az ő dicsőségével és isteniségével olyan értelemben tükröződik a dialektikában, hogy a dialektika lenne a bizonyítéka. Ellenkező-leg, mérhetetlen ellentét áll fenn a Gnózis „fentje" és az itteni haláltermészet „lentje" között.
A Hermészi axiómához tehát másképpen kell közelednünk, semmiképpen sem a dialektikus ember módszereivel.
nekelőtt az okkultista vétkezik itt helytelen magyarázatokkal, önző törekvéseit a Hermészi filozófiával próbálja igazolni és helyesnek mutatni. Az „én" királyságának támogatására irá-nyulva azt állítja az okkultista, hogy Isten útjain jár, ha a „fen-tet" egyenlővé próbálja tenni a „lenttel", ami természetesen le-hetetlen. Mivel abszolút biztos, hogy a Smaragd Táblán a töké-letes bölcsességgel találkozunk, a Hermészi törvény alapján egyetlen másodperc alatt megállapíthatjuk, hogy a mindenségi megnyilvánulásban nagy feszültség és összeütközés uralkodik. „Lent" egyáltalán nincsen „úgy, mint fent"!
Éppen az képezi a Tábla nagy erejét, hogy közvetlenül a mindenségi megnyilvánulás e nagy konfliktusával szembesít minket. Nemcsak azért, hogy ezt az ellentétet hangsúlyozza, hanem éppen arra akar rámutatni, hogy ezt az ellentétet az em-berben és a világban meg lehet, sőt meg kell szüntetni. A Her-mészi alaptörvényben mutatkozik meg a Smaragd Tábla nagy rendeltetése.
A világmindenségi megnyilvánulásban egykor minden Is-ten erejéből lett. Ezért lehet a bukott állapotban mindent IsIs-ten erejével feloszlatni, vagy újra az eredeti állapotához felemelni. Tehát ezzel az erővel lehet transzfigurálni is! Így a Hermészi alaptörvény tartalmazza a nagy üdvtitkot, ez ajándékoz meg minket az üdvtitokkal, tudományos képlet, érinthetetlen elv formájában: ha Ön összeköttetésbe lép a Szeretet Szellemének erejével, Pimanderrel, akinek neve „az emberiség pásztorát" vagy „vezetőjét" jelenti, akkor ennek csakis az lehet az ered-ménye, hogy az alantas újra egyenlő lesz a felettessel, a Lent úgy lesz, mint a Fent. Ezért folytatja a Tábla a következőképpen: Atyja a Nap.
Anyja a Hold.
A Levegő hordta ölében. A Föld volt a dajkája.
A világ minden talizmánjának Atyja mindenütt jelen van. Ereje a Földben alkalmazva érintetlen marad.
Ez a velős megfogalmazás csodásan világos. Azt mondja a szerző: Vigyázzatok, két atya van! A természetbirodalom atyja és a szellemterület atyja. A természetbirodalomnak a szellemte-rületből kell keletkeznie, és onnan lesz fenntartva is.
Az is lehetséges, hogy valaki csak a természetbirodalom-ból kezd élni, amit persze megtehet, mert a természet birodal-ma az alkotásnak teljesen felszerelt, önálló területe, és ebbe a lermészetbe teljesen belemerül az illető, vagyis a szellembiro-dalom atyját elhagyja és elfelejti. Ezt tette a dialektikus emberi-ség, így fejlődik ki a megütközés. Mert ettől kezdve „lenf' nin-csen már „úgy, mint fent"! Akkor ennek fejleményeként a faj-test megkeményedik, és más megkövesedési jelenségek is ki-alakulnak a szellemtérből kibukott természetembernél.
Ezért kell ezután a megoldásnak, a megváltásnak követ-keznie. A megváltásnak pedig megvan a lehetősége, mert:
a világ minden talizmánjának Atyja mindenütt jelen van. Ereje érintetlen marad, ha a Földön alkalmazzák.
1 la Ön ezt az erőt alkalmazni akarja, akkor a Tábla ajánlása szerint kell eljárnia:
Szeretettel, körültekintéssel és bölcsen válaszd el a földet a tűztől, a finomat a keménytől, töménytől és merevtől. A földről felszáll a mennybe, majd visszaereszkedik a földre, miközben jelveszi a fentinek és a lentinek az erejét is. így lesz tiéd a világ minden dicsősége, s ezért minden sötétség menekül előled.
A Gnózis erejével. Isten szeretet-lélegzetének erejével támad-ják meg egész természet-lényüket, amely a mindenség Atyjától, a Szellemtől el van választva. Járják az endúra ösvényét, a nagy változás útját, melyet a modern Szellemi Iskola már hosszú évek óta tanít és hirdet. így egészen biztosan diadalt aratnak.
Mert aki minden erők hatalmas erejével bátran hozzáfog, annak az áldás lesz a bére.
Akkor minden teljesült, amit a Gnózis kihirdetett az arany készítéséről és a szellemi Nap hatásáról.
III
A Corpus Hermeticum
Miután elmélyültünk a Smaragd Tábla alapvető bölcsességképle-teiben, a Corpus Hermeticumhoz fordulunk, és a régieknek ezt a kulcsát összehasonlítjuk az ifjú Gnóziséval. Ha megvizsgáljuk, hogy a régiek tana, élete és irányzata mennyiben egyezik a fia-talabbakéval, akkor kitűnik és megtudjuk, hogy a fiatal Gnózis joggal veszi-e át az alakuló, nagy, világot átfogó műben a kez-deményezést és vezetést, vagy ez az igénye téveszméből ered.
Az a Corpus Hermeticum, amelyben szeretnénk elmélyül-ni, tizennyolc fejezetből vagy könyvből áll. Az első fejezetet, vagy könyvet Pimandernek nevezik. Ez Hermész és egy titok-zatos, magát Pimandernek nevező lény beszélgetését tartalmaz-za. (A görög név Poimandres.)
Hermész itt a természet szülte ember, aki a megszabadulás ösvényére tért, átment a betlehemi születés barlangján, s így ré-szesült az újjászületett lélekállapotban, és ennek alapján az arany menyegzői ruha megszövésén fáradozik, mialatt az új tu-datállapot, a merkúri vagy Hermészi tudat kezd megjelenni. Mihelyt ez a tudat érvényesülni kezd, előlép Pimander.
Új lényének kialakulása miatt a hermetikus ember kapcso-latba lép Pimanderrel, Isten mindenütt jelen lévő bölcsességé-vel. Igen, Pimander Isten! Pimander az Ige, mely kezdetben
volt, de nem a János-evangélium bevezetőjének általános ér-telmében („Kezdetben vala az ige"), és nem is általános érte-lemben, ahogyan a Szentírás említi sok helyen Istent.
Pimander a bölcsesség, az ige, Isten, aki nagyon is határo-zottan és külön Hermészhez fordul. Sok helyen olvashatjuk a Bibliában, hogy Isten megszólalt, vagy valamelyik hierofáns-hoz vagy szolgájáhierofáns-hoz szólt. Ekkor a legtöbb esetben nem Isten beszédéről van szó általános értelemben, hanem a Logosz pi-mandrikusan fordul vagy szól az illető hierofánshoz, szolgájá-hoz, azaz a hermetikus emberhez.
A mindenütt jelenlévő bölcsesség egy sugárzás, egy rezgés, egyetemes világosságerő, egy nagy és különleges elektromág-neses erő. Ez a világmindenségi megnyilvánulás legmagassá-gosabb kisugárzása, magának a Szellemnek a sugárzása. Ha pedig egy embernek kialakul a mindent átformáló Hermészi tu-data, akkor ez a tudat a Szellemnek ezt a kisugárzását azonnal felismeri, tapasztalja és megvizsgálja. Ekkor pedig az egyete-mes szellemterület és a Hermészi ember között egy fókusz ke-letkezik, a találkozásnak egy pontja, mely vakítóan, erősen fénylik: ebben a pontban, ebben a gyújtópontban áll szemben a szellem és a tudat. Ennek a fókusznak a szelleme akkor Piman-der, a tudat pedig Hermész.
E fókuszhatás miatt alakul ki az Isten útjain való járás, a párbeszéd, Isten és az ember,élő kapcsolata. Mihelyt tehát az ösvényen kifejlesztenek és tapasztalnak valamit az új tudatálla-potból, azonnal kialakul a személyes összeköttetés az Istenség-gel, kialakul a „minden nap az Úrral járás".
Az olvasó remélhetőleg megérti, hogy ennek semmi, de semmi köze sincsen a tükörszférában lakozó, anyagukat vesztett lények spiritiszta mesterkedéseihez, akik a szellem és az ember kapcsolatát utálatos módon próbálják utánozni. Világosan fel kell ismernünk, hogy ami a természet szülte tudathoz, az éntu-dathoz fordul, az kivétel nélkül utánzás, rögeszme és káprázat.
Amikor a hermetikus tudat a Szellemre irányul, s ennek következtében a találkozás pontjában meggyullad a szellemtűz, akkor világító erővonal-szerkezet keletkezik, ahhoz hasonlóan, amit például minden lángban megfigyelhetünk. Ekkor találko-zik a Hermészi ember Pimanderrel, és az így kialakított erővo-nalrendszerből erő, rezgés áramlik a Hermészi emberbe. Ennek a rezgésnek hangja és színe is van, mely teljesen megfelel az indítéknak, amivel a Hermészi ember a szellemtérbe emelke-dik, így lesz ennek a jelenségnek, ennek a találkozásnak, na-gyon személyes jellege.
Isten csakis így beszél az emberrel. Ez a Kimondhatatlan Név megtalálása és meghallása. Az olvasó bizonyára hallott már erről, és arról is, hogy a korszakok folyamán mennyien ke-resték már ezt a Kimondhatatlan Nevet. Minden idők régi böl-csessége joggal mondja, hogy a Kimondhatatlan Név megtalá-lása és meghalmegtalá-lása egy gnosztikus-mágikus fejlődés tetőpontját jelenti. És számtalan ember keresi negatív módszerekkel, ter-mészetes én-lénye ösztönzésére ezt a Hórebet, az elérésnek ezt a hegyét. Magától értetődik azonban, hogy mindezek a kísérle-tek sorozatosan kudarcba fulladnak, ameddig a fáradozás alapja az én marad.
Ennek a mágikus tetőpontnak a kulcsa azonban minden em-berszívben benne nyugszik. Ha az ember a szívét megnyitja a Gnózisnak, akkor megkezdi az út járását, mely az Istenséggel való mindennapos érintkezéshez vezet. Milyen szegényesnek, koldusnak, teljesen tudatlannak mutatkozik a teológia, mely Isten igéjét könyvnek nézi, s szorgalmasan végez ásatásokat, hogy Is-ten beszédét a földben keresse, azt tanítván, hogy az embernek naponta kell ebből a könyvből legalább egy fejezetet elolvasnia és arról beszélnie, hogy meghallhassa Isten hangját. Önt azonban egyetlen pap sem, semmiféle papi segédeszköz sem kötheti össze Istennel. Az Istennel való találkozás ünneplésének lehetőségéhez Önnek kell a Pimanderéhez vezető utat bejárnia!
Ennek fényében most már talán a helytelen meditálás ve-szélyét is látja. A Hermészi ember meditálva, tudatosan fel tud emelkedni a szellemtérbe. A hermetikus ember, aki rendelkezik ezzel az új tudattal, ennek szárnyain felemelkedhet egészen a Szellem területére, s ott találkozhat a Szellem lángjával. Ha azonban a nem-Hermészi ember keresi meditálva Istent, hogy egyesüljön vele, bármilyen okból, bármilyen jó szándékkal is, ennek a következményei és hatásai mindig is negatívak lesz-nek: ez felelős azért, hogy az emberiség legnagyobb része a dia-lektikus erőkhöz, a tükörszférához láncolódik. Ezt viszont szándékosan okozzák azok az erők, amelyek az embert újra meg újra meditáló gyakorlatra hívják fel és bátorítják.
Mindez a Nagy Játékhoz tartozik. Ezért ellenezzük határo-zottan a kimondottan meditálásra irányuló életmódot. Ha Ön biztos akar lenni, akkor Istent ne meditálva keresse, hanem az életmódjával. Ne fecsegjen sokat, hanem cselekedjen! Uj élet-módját, életvitelét teltekkel bizonyítsa, látható életvalósággal. Tehát járja be az ösvényt!
Amikor templomainkban összegyűlünk, akkor a mi felhí-vásaink, szertartásaink és imáink nem misztikus-meditáló lég-kört akarnak teremteni, hanem rá akarnak hangolni az ifjú Gnózis élő testének elérhető és megengedhető rezgésfokára, rezgési kulcsára, vagyis az ösvényre. Ezzel azt akarjuk mon-dani, hogy minden felhívásnak a felhívó ember minőségének, az ösvényen aktuálisan megélt jelenének, a létállapotának kell megfelelnie. Ha pedig ezt a jelenlegi minőséget még nem tudja megállapítani, akkor a „Miatyánkban" talál biztos alapokra, mely azt mondja: „a mi mindennapi kenyerünket add meg ne-künk ma". Ebben minden tanuló biztos lehet. A neki járó, min-dennapi szellemi kenyeret egészen biztosan megkapja, ha imája valóban éhező lelkéből buzog.
A Hermészi ember és a szellemterület találkozásáról -amit a hang, a szelíd hang meghallásának is neveznek - a
Szentírás sokszor beszél. Például Illyés prófétáról mondják, hogy amikor Hóreb hegyének barlangjában tartózkodók, íme lön az Úrnak beszéde őhozzá. Amikor pedig Tiánai Apollós akarta hallani a szelíd hangot, akkor Illyéshez hasonlóan a pa-lástjába burkolózott, ami az Istenhez való felemelkedésre utal az arany menyegzői ruha képében kapott értékek segítségével.
Elképzeléseink szerint eléggé elegyengettük a talajt ahhoz, hogy az olvasót szembesíthessük a Corpus Hermeticum első könyvével, Pimanderrel. A témát szándékosan vezettük be ilyen részletesen, mindenekelőtt azért, mert az olvasónak ala-posan be kell látnia, hogy a Corpus Hermeticumhoz közeledve szent földre lép.
IV
Az első könyv: Pimander
1.
HERMÉSZ: Egyszer, amikor a lényeges dolgokat fontol-gattam, és lelkületem felemelkedett, testi érzékelésem telje-sen elszunnyadt, mint az olyan embernél, aki túl sokat evett, vagy nagy megerőltetés folytán elfáradt és mély álomba merült.2.
És úgy tűnt, hogy hatalmas lényt látok, határozatlan kör-vonalakkal, mely néven szólított, és azt mondta nekem:3.
Mit akarsz hallani és látni, s mit kívánsz lelkületedben megtanulni és felismerni?4.
Azt kérdeztem: Te ki vagy?5.
Azt felelte: Pimander vagyok, a Lelkület, a magától létező lény. Tudom, hogy mit kívánsz, és mindenütt veled va-gyok.6.
így szóltam: a lényeges dolgok oktatására vágyom, szeret-ném megérteni a mibenlétüket, szeretszeret-ném megismerni Is-tent. O, mennyire szeretnék mindent megérteni!7.
Azt felelte: Erősen tartsd a tudatodban, amit meg akarsz tanulni, és én oktatni foglak.8.
E beszéd közben megváltozott a külseje, és egyetlen szempillantás alatt feltárult előttem minden. Hatalmas lá-tomást láttam. Derűs, szívet vidámító világosság lett, s ki-mondhatatlan öröm fogott el ennek láttán.9.
Röviddel ezután ennek egy részében rettenetes, vészjós sötét-ség keletkezett, mely csavarvonalban forogva lefelé mozgott, úgy tűnt, mintha kígyó lenne. Ez a sötétség aztán nedves, kimondhatatlanul zavaros természetté változott, melyből füst szállt felfelé, mint valami tűzből, és hangot is keltett, mely leírhatatlan vinnyogáshoz és nyögéshez hasonlított.10.
Aztán a nedves természetből kiáltás hangzott fel, szótlan hívás, amit a tűz hangjának tartottam. A világosságból pedig szent Ige terjedt el a természet fölött, és a nedves természetből tiszta tűz villant felfelé, éles, hatalmas fény.11.
És a könnyű levegő követte a tüzes leheletet: a földből és a vízből felemelkedett a tűzhöz, mintha ráakaszkodott volna a tűzre.12.
A föld és a víz összekeveredett és együtt maradt, nem lehe-tett őket megkülönböztetni, és szakadatlanul mozgatta őket a fölöttük lebegő Ige lehelete.13.
Megszólalt Pimander: Megértetted ezt a látomást?14.
Azt feleltem: Ezt most fogom megtudni.15.
Ekkor így szólt: A Világosság én vagyok, a lelkület, a te Iste-ned, aki volt, mielőtt a nedves természet a sötétségből megje-lent volna. A világító Ige, mely a lelkületből árad: Isten Fia.16.
Mit jelent ez? - kérdeztem.17.
Úgy értsd: Ami benned néz és hall, az az Úr Igéje, és a lel-kületed az Isten, az Atya: ezek nincsenek egymástól elvá-lasztva, mert egységük az élet.18.
Köszönöm - válaszoltam.19.
Szívedet most irányítsd a világosságra, és ismerd fel azt.20.
E szavaknál egy ideig a szemembe nézett, oly áthatóan, hogy pillantásától megremegtem.21.
Amikor ezután újra felemelte a fejét, lelkületemben láttam, hogyan vált a megszámlálhatatlan erőből álló világosság valóban határtalan világgá, míg a tüzet hatalmas erő zárta körül, mely megzabolázta és egyensúlyba hozta.22.
Mindezt a látomásban Pimander szavai által tudtam meg-különböztetni. Amikor egészen magamon kívül voltam, újra megszólított:23.
Lelkületedben most a szép, eredeti, emberi alakot láttad, az őstípust, a vég nélküli, kezdet előtti ős-elvet.24.
Honnan jöttek a természet elemei? - kérdeztem.25.
Azt felelte: Isten akaratából, aki midőn az Igét felvette ma-gába és a világ szép őstípusát meglátta, ennek mintájára rendezett világgá teremtette a saját lénye elemeiből és az őbelőle született lelkekből.26.
Isten, a Szellem, aki férfi és nő egyben, és az élet és vilá-gosság forrása, Igéjével egy másik Szellemlényt teremtett, a Demiurgoszt, a tűz és a lehelet Istenét, aki hét Rektort alkotott, akik köreikkel az érzéki világot fogják körül és irányítják azzal, amit végzetnek vagy sorsnak neveznek.27.
Isten Igéje azonnal kilövellt a lent ható elemekből az éppen megteremtett természet tiszta területére, és egyesült a Demiurgosszal, mellyel lényegében egy.28.
így hagyták magukra a természet alacsonyrendű elemeit, melyek, értelem nélkül maradva nem képviseltek többet, mint puszta anyagot.29.
A Demiurgosz azonban az Igével egyesülve a köröket át-fogva és nagyon gyorsan forgatva megindította teremtmé-nyei körmenetét a határozatlan kezdettől a vég nélküli vé-gig, mert a vég egybeesik a kezdettel.30.
A köröknek ez a forgása a Szellem akarata szerint az elsüllyedt elemekből esztelen állatokat teremtett, mert az Ige már nem volt bennük. A levegő szárnyasokat, a víz pe-dig vízi állatokat teremtett.31.
A föld elvált a víztől a Szellem akarata szerint, és a föld az ő öléből is előteremtette az abban foglaltatott állato-kat, négylábúaállato-kat, csúszómászóállato-kat, vadállatoállato-kat, háziál-latokat.32.
A Szellem, minden lény Atyja, aki élet és világosság, em-bert alkotott, magához hasonlót, mely iránt, mint saját gyermeke iránt, nagy szeretetre lobbant. Mert az ember, mint Atyja hasonmása, nagyon szép volt: Isten így tulaj-donképpen a saját jelenségét szerette, s a teremtését mind neki adta.33.
Amikor azonban az ember észrevette az alkotást, amelyet a Demiurgosz a tűzben teremtett, maga is alkotni akart va-lamit, és az Atya engedte neki. Amikor ezután bement a demiurgoszi alkotóterületre, ahol szabad kezet kapott, ész-revette testvére műveit. A Rektorok szeretetre lobbantak iránta, s mindegyik a saját rangjában részesítette őt a szfé-rák hierarchiájában.34.
Amikor aztán megismerte a lényegüket és részesült a mi-benlétükben, át akart törni a körök határain, hogy megis-merje annak hatalmát, aki a tűzön uralkodott.35.
A halandó lények és az esztelen állatok világában teljhata-lommal rendelkező ember áttört a szférák burkán, áthajolt a szférákat összekötő erőn, és Isten szép alakjában megmu-tatkozott az alantas természetnek.36.
Amikor a természet megpillantotta őt, aki Isten alakjában egyesítve magában foglalta a hét Rektor szépségét és min-den energiáját, akkor a természet szeretettel mosolygott, mert az ember csodaszép alakját és vonásait látta tükrö-ződni a vízben, és látta az árnyékát a földön.37.
Az ember pedig, amikor a természet vizében tüliröződni látta a szép alakot, mely annyira hasonlított reá, beleszere-tett, és vele akart lakni. Ezt azonnal meg is tette, és az ok-talan formában kezdett lakozni. Amikor pedig a természet befogadta szerelmesét, teljesen átölelte, eggyé lettek, mert vágyakozásuk tüze nagy volt.38.
A természet lényei közül ezért csakis az ember kétféle: a teste szerint halandó, míg az igazi emberlény halhatatlan.39.
Ámbár halhatatlan, és uralkodik minden dolgon, mégis a halandók sorsának van alávetve, mivel a végzet uralkodik rajta. Ámbár hazája a szférákat összekötő erőkőn felül van, ezekben az erőkben mégis rabszolga lett. Ámbár maga férfi-nő, mert a szintén férfi-nő-Atyából ered, s ámbár nem kell aludnia, mert a nem-alvó lényből ered, mégis az érzé-kek vágyai és az alvás győzedelmeskedtek felette.40.
Erre azt mondtam: O, bennem lévő Szellem, én is szeretem az Igét!41.
Erre Pimander: Megmondom neked a titkot, mely a mai napig rejtve volt. Amikor a természet egyesült az emberrel, csodát teremtett. Amint mondtam, az emberben megvolt mind a hét Rektor jellege tűzből és leheletből. A természet késlekedés nélkül hét embert alkotott a hét Rektor mintájá-ra, egyenes tartású férfi-nőket.42.
Felkiáltottam: O, Pimander, forró kívánság keletkezett bennem, és nagyon szeretném hallani! Kérlek folytasd!43.
Mire Pimander azt mondta: Hallgass, mert még nem fejez-tem be első magyarázatomat!44.
Hallgatok - válaszoltam.45.
Akkor jó. Az első hét ember teremtése ugyanis a következő-képpen folyt le: a föld volt a sablon, a víz az élesztő elem, a tűz a kialakulási folyamatot érlelte, a természet az éterből kapta az élet lélegzetét, és elkészítette a testeket az ember mintájára.46.
Az életből és világosságból lévő ember így lett lélek és lel-kület; az élet lélekké, a világosság lelkületté (szellemiélek-ké) vált, és az érzéki világ minden lénye ebben az állapot-ban maradt a körforgás végéig és a fajták kezdetéig.47.
Most pedig figyeld, amit oly szívesen hallanál. Amikor ez a korszak teljesen befejeződött, Isten akarata elszakította a mindent egyesítő köteléket. Az állatokat, melyek eddig a pillanatig hímnősek voltak, az emberrel egyidejűleg kétnemre osztották. így lettek egyes állatok hímneműek, má-sok nőneműek. Akkor Isten kimondta a szent Igét: „Növe-kedjetek, gyarapodjatok és sokasodjatok mind, akik teremt-tettetek! Azok pedig, akiknek birtokában van a lelkület, is-merjék fel, hogy halhatatlanok, és tudják meg, hogy a halál oka a test szeretete és a földi eredetű dolgok szeretete!"
/.v
Amikor Isten kimondta ezt, akkor a gondviselés, a sors ál-tal és a szférák összekötő erejével kialakította az összeke-veredést és bevezette a szaporodást: és minden lény szapo-rodott a fajtája szerint. Aki halhatatlan lénynek ismerte fel magát, azt mindenek közül kiválasztották, míg a vágy őrü-letéből keletkezett testet szeretők tovább bolyongnak a sö-tétségben, és a halál tapasztalatait kell átszenvedniük.I ' ) Mily szörnyű hibát követtek el azok - kiáltottam fel —, akik a tudatlanság állapotában vannak, hogy emiatt elveszítet-ték a halhatatlanságot!
><l Ügy látom, nem gondolkoztál el a hallottakon. Nem arra kértelek-e mindenekelőtt, hogy figyelj?
> l elgondolkozom - mondtam -, és már emlékszem is. Kö-szönöm.
V Ha elgondolkoztál, akkor mondd meg nekem, miért
érdem-lik meg a pusztulást azok, akik a halálban vannak.
" > » Mert a forrás, melyből a testük ered, az a sötétség, ami a nedves természetet alkotta; ez állította össze az érzéki vi-lágban a testeket, amelyekben a halál szomját oltja.
">•/ Ezt megértetted. De miért kerül a magát megismerő ember Istenhez, Isten Igéje szerint?
">Mert - válaszoltam - minden dolog Atyja, akiből az ember született, világosság és élet.
v> Igen, világosság és élet, ez Isten, az Atya, akiből az ember
született! Ha tehát tudod, hogy életből és világosságbál eredsz, és ezekből az elemekből állsz, akkor vissza fogsz térni az élethez. Ezt mondta nekem Pimander.
57.
Azt mondd meg még nekem, ó Lelkületem, hogyan fogok én bemenni az életbe? Mert Isten azt mondta, hogy az ember, aki rendelkezik a lelkülettel, önmagát ismerje meg. A lelkü-lettel tehát nem rendelkezik mindenki?58.
Vigyázz, hogy mit mondasz! Mert én, Pimander, a lelkület, azokhoz jövök, akik szentek és jók, tiszták és irgalmasok, vagyis az istenfélőkhöz. Jelenlétem lesz a segítségük, úgy hogy azonnal mindent jelismernek. Szeretetükkel kedvesek lesznek az Atya előtt, és gyermeki ragaszkodással, dicséret-tel és himnuszokkal köszönik meg, amivel tartoznak neki. Mielőtt pedig testüket átadják a halálnak (annak jár a test), megvetik az érzékeiket, melyeknek hatásait már na-gyon is jól ismerik.59.
Igen, én, a lelkület, semmiképpen sem jogom hagyni, hogy a test hatásai, amelyek megtámadják őket, folytassák a befolyásukat: mert mint az ajtók őre, nem engedem majd be a gonosz és megszégyenítő tetteket, és a szentségtelen elképzeléseket távol tarlom tőlük.60.
Távol maradok azonban a bolondoktól, a rosszaktól, a romlottaktól, az irigyektől, a kapzsiktól, a gyilkosoktól és istentelenektől. Ezeket a megtorló démonnak hagyom, mely aztán a tűz ostorával táncoltatja, az érzékeikbe hajszolja őket, ezzel még istentelenebb tettekre ösztönözvén, hogy még nagyobb legyen a büntetésük. Ezeknek az embereknek a vágyai ezért egyre nagyobb kielégülésre törekednek, és a sötétségben hagyják dühöngeni őket, anélkül, hogy meg-elégedhetnének. Ebben áll a szenvedésük, s ezáltal lobog az őket égető láng egyre magasabbra.61.
O, Lelkület, pontosan úgy lanítsz engem, ahogyan kívántam. Azt mondd meg még, hogyan alakul ki a felfelé vivő út!62.
Erre azt felelte Pimander: Először az anyagtest feloszla-tást folyamatában ezt a testet alávetik a megváltozásnak, így az alakod nem lesz már észlelhető. Közönséges énedet,mely többé nem működik, átadod a démonnak; testi érzéke-id visszatérnek eredetükhöz, annak részei lesznek, és újból egyesülnek azok tevékenységével, mialatt az ösztönök és vágyak visszatérnek az esztelen természethez.
63.
így emelkedik az ember felfelé a szférák összekötő erején át: az első körre ráhagyja a gyarapodás és csökkenés erejét; a másodiknak otthagyja a gonoszban való jártas-ságot és a tehetetlenné vált ravaszjártas-ságot; a harmadiknak a kívánságok hatalmát-vesztett káprázatát; a negyedik körnek az uralkodni vágyás hiúságát, melyet már nem le-het kielégíteni; az ötödik körnek az istentelen elbizako-dottságot és durva meggondolatlanságot: a hatodik kör-nek a gazdagsághoz vonzó, hatástalanná lett kötelékeket: a hetedik körnek otthagyja a szüntelenül csapdákat állító hazugságokat.64.
I f a aztán mindent levetett magáról, ami a szférák együtt-működő erőiből eredt, akkor csupán a saját erejéből be-megy a nyolcadik természetbe, és minden ottartózkodóval énekli a himnuszokat az Atya dicséretére, és jelenlétének mindannyian együtt örülnek.65.
I f a pedig azokkal egyenlő lett, akkor más himnuszokat is hall Isten dicséretére, olyan erőktől, amelyek a nyolcadik természet fölött vannak. Akkor a helyes rendben felszállnak az Atyához, átadják magukat az erőknek, és sorban erőkké válva bemennek Istenbe. Mert ez a jó vége azoknak, akik a Gnózist, Isten ismeretéi birtokolják: Istenné válnak.66.
Mit tétovázol? Miután mindent megkaptál tőlem, nem akarsz-e azokhoz menni, akik méltók erre, és vezetni őket, hogy közvetítéseddel az emberi nemet Isten megmenthesse? ( ) ~ . Amikor ezt mondta Pimander. szemeim előtt elvegyült azerőkkel. Én pedig, akit erővel ruháztak fel, kioktattak a mindenség felől, és a magasztos látomás mibenlétéről, hálát adtam, és dicsértem minden dolog Atyját. Ezután
kezdtem hirdetni az embereknek az Istenre irányuló élet és a Gnózis szépségét:
68.
„ O, népek, emberek, akik a földből születtetek, és a bódu-latnak, alvásnak és az istenismeret hiányának szolgáltattá-tok ki magaszolgáltattá-tokat, józanodjaszolgáltattá-tok ki és hagyjászolgáltattá-tok abba, ne fetrengjetek többé a romlás pocsolyájában, ti elvarázsol-tak, akik az állatok álmát alusszátok!"69.
Amint ezt hallották, egy akarattal hozzám jöttek. És folytat-tam: „ O, ti földtől születettek, miért adtátok magatokat a halálnak, holott hatalmatokban állna a halhatatlansághoz tartozni! Térjetek meg, ti, akik a káprázatban jártok és a tudatlanságot választottátok vezetőnek! Szabadítsátok meg magatokat a sötét fénytől, és részesüljetek a halhatatlan-ságban azzal, hogy mindörökre elbúcsúztok a romlástól!"70.
Néhányan kigúnyoltak engem, és elmentek, mert a halál útján jártak Mások azonban térdre vetették magukat előt-tem, és oktatásért könyörögtek. Felemeltem őket, és az em-beri nem egyik vezetője lettem, megtanítván őket arra, ho-gyan menekülhetnek meg. Beléjük plántáltam a bölcsesség Igéit, és a halhatatlanság vizével itattam meg őket.71.
Amikor este lett, és a Nap világossága csaknem eltűnt, felhívtam őket, hogy adjanak hálát Istennek. Miután ezt megtették, mind visszatértek tűzhelyeikhez.72.
Én pedig beleírtam magamba Pimander jótettét. Amikor az teljesen eltöltött engem, a legnagyobb öröm árasztott el. Mert a test alvása a lélek ébersége, a szemek behunyása az igazi látás, a hallgatás a jóval való terhesség és az Igének az üdv tetteivé való kihordása lett. Mindez pedig azért jött el rám, mert Pimandertől, lelkületemtől, a magától lévő lénytől megkaptam a kezdet Igéjét.így vagyok tele az igazság isteni lélegzetével. Ezért egész lelkemmel és teljes erőmből dicsérem Istent, az Atyát:
73. Szent az Isten, minden dolog Atyja.
Szent az Isten, akinek akaratát a saját erői hajtják végre. Szent az Isten, aki azt akarja,
hogy az övéi megismerjék: és megismerik. Szent vagy, aki az Igével mindent létrehoztál.
Szent vagy, akinek képe a mindenség, a természet lett. Szent vagy, akit nem a természet alkotott.
Szent vagy, minden hatalomnál hatalmasabb. Szent vagy, mindennél remekebb.
Szent vagy, minden dicséretre méltót felülmúlsz.
Fogadd el a tiszta áldozatot, amit az Ige keltett a lelkem-ben és a szívemlelkem-ben, melyek Hozzád fordulnak, ó kimondha-tatlan, ó megnevezhetetlen, akinek nevét csak a csend ké-pes kijelenteni.
Hallgass meg, aki azt kérem, hogy soha se legyek elvá-lasztva a Gnózistól, az igazi ismerettől, mely legbelsőbb lényem tulajdonsága.
Hajolj le hozzám, és tölts el az erőddel; ezzel a kegyelem-mel elviszem a világosságot emberi nemem minden tagjá-nak, aki tudatlanságban él; a testvéreimnek, a fiaidnak. Igen, hiszem és a véremmel tanúskodom: az élethez és a világossághoz megyek.
Dicsértessél, ó Atya, alkotásod, az ember Veled akarja szentté tenni, amihez megadtál neki minden hatalmat.
V
Pimander és Hermész
A Corpus Hermeticum bölcsességét nem sorról sorra tanulmá-nyozzuk, hanem megpróbáljuk egészében áttekinteni, hogy az olvasó némi elképzelést kaphasson Pimander egész könyvéről, esetleg Hermész további műveiről is. Ha nem így járnánk el, akkor dolgozatunk áttekinthetetlenül terebélyessé válna.
Ahogyan tehát a harmadik fejezetben megbeszéltük, a Her-mészi ember belső állapota és transzfiguráló életmegváltoztatása révén kapcsolatba lép az egyetemes szellemterülettel. Az ilyen kapcsolat fókuszában pedig kialakul egy erővonalrendszer: megjelenik - a Szellemből kialakulva - Pimander, aki azonban nem a szellemtérben elkülönülten élő lény, hanem a szellemtér lángra lobbanása, élő valóság, a szellemtér szerves része. A láng-ra lobbantó tűz mégis Hermész Pimanderéé, mert a jelenség teljesen megfelel Hermész állapotának és ereje minőségének.
Azt mondják, hogy amikor Hermész átgondolta a lényeges dolgokat, és lelkülete felemelkedett, megjelent Pimander, aki van, és mégsincs. Mert ha a Hermészi ember egy darabig nem összpontosít a szellemtérre, akkor a pimandrikus alak eltűnik, és elmerül, feloszlik a mindenütt jelenlévő világosság világ-mindenségében. A tűz lángjai szétfolynak, Pimander itt van, és mégsincsen itt, mert teljesen egy az egész világossággal.
