JEGYZET Kenesei - Nyelv és nyelvek.pdf

(1)

Kenesei István

Nyelv és nyelvek

TARTALOM

I. A NYELVI JELENSÉG

1. Állati kommunikáció – emberi nyelv 2. A jelek

3. A nyelv leírása II. A NYELV SZINTJEI

4. Hangok 5. Szavak 6. Mondatok 7. Jelentések III. A NYELV VÁLTOZATAI

8. Nyelvünk sokfélesége 9. A változó nyelv 10. A nyelvek sokfélesége 11. A maradandó nyelv IV. A NYELV ÉS HASZNÁLÓJA

12. A nyelv és a számítógép 13. Az anyanyelv elsajátítása 14. A nyelv és az agy

15. Beszéd és gondolkodás 16. Nyelv és megismerés

(2)

I. A NYELVI JELENSÉG

1. Az állati kommunikáció és az emberi nyelv:

- jelen esetben legyen a kommunikáció: minden olyan esemény, amely során az egyed (információforrás) kibocsát egy jelzést (üzenet), amely egy másik egyedet válaszra késztet (címzett).

- INFORMÁCIÓFORRÁS---> üzenet ---> címzett

- egy állat csak másik állatokkal képes kommunikálni, nagyjából azonos körülmények között. - különböző álltok különböző módon reagálnak más-más esetekben

- állatok közt 3 féle kommunikáció létezik: * hallható jelzés

* látható jeleken alapuló * szaglással kapcsolatos

- létezik még tapintáson alapuló is, de ez kiegészítő jellegű (az előzőkhöz viszonyítva) - tapintáson alapuló: a közlés hatótávolsága igen csekély, ezért ez a jelenség elég RITKA - szagláson alapuló, stb. jóval nagyobb távolságot képes áthidalni

- látható/ hallható: ELŐNYÖS!!! mert: 1. könnyebben kombinálható 2. sokkal változatosabb lehet

3. hangok a sötétben is érzékelhetőek ---> üzenetátadáskor nem kötelező a vevő felé fordulni , hallható jelek kibocsájtása kevesebb energiát igényel, midnenfajta más tevékenység is végezhető közben (ezért a halláson alapuló jelek a legelőnyösebbek) - hangérzékelés: SZTEREOFONIKUS (hangból meg lehet állapítani, a hangforrás

elhelyezkedését)

TERÜLET FAJ MEGVALÓSÍTÁS FUNKCIÓ

 szagok  rovarok  mirigyek  páralkotás

 látás  halak, madarak, emlősök  jelzések a testen, izomzat, gesztusok  utódápolás, páralkotás, dominancia, társas kapcsolatok  hangok  rovarok, madarak, emlősök  végtagok, gégefő  riasztás, páralkotás

(3)

- Egy faj kommunikációja elsősorban csak az egyik csatornán alapul, de ez nem azt jelenti, hogy más csatornák nem játszanak szerepet.

- pl. kutyáknál a kommunikáció elsősorban a LÁTHATÓ jeleken alapul (méret, szőrzet, farok behúzás, megalázkodás stb.) , de hallható/ szagolható jelek is vannak (kémiai jelek)

***

- a különböző csatornákban továbbított üzenetek bonyolultsága attól függ, hogy magányos, vagy csoportos életformát folytat-e az adott faj.

(csoportban élőké sokkal erősebben kötődik a kommunikációhoz)

- az állatok sok mindent képesek tudatni egymással,

DE

egyetlen állat sem tud múltra /jövőre utalni, nem tudnak hazudni, kérdezni.

- az emberi nyelv mindezt lehetővé teszi, tehát a különbség emberi és állati kommunikáció közt mérhetetlenül nagy ---- > emberi és állati faj/ viselkedés alapvető eltéréseinek megnyilvánulása

- az állat nem tudja alkalmazni azt, amit tud, megtanult

- viselkedése kiváltódik: meghatározott külső v. belső ingerek meghatározott viselkedéssorozatot indítanak el bennük, kényszerítve vannak az adott viselkedésre - az ember szabadon alkalmazza azt amit tud, megtanult

- kommunikációját SZABADSÁG jellemzi. az ember azért teszi azt, amit tesz, mert az adott helyzetben ezt látja jónak -- > cselekvésének OKA és CÉLJA van

- az állat cselekvésének van oka, de célja NINCS!!

Csak az az élőlény tud a cél érdekében cselekedni, amely el tudja gondolni a célt. - a cél olyasvalami, amely az adott pillanatnak nem része

- a cél elgondolása tehát feltételezi az adott pillanattól való elszakadás képességét, egy jövőbeli, egy nem létező helyzet, tényállás ábrázolását.

- ilyen ábrázolásnak az eszköze az emberi nyelv - erre az állati kommunikáció nem alkalmas!!

- az emberi nyelv jelentősen különbözik az állati kommunikációtól, mivel az emberi nyelv alkalmas múlt, jelen, jövő ábrázolására.

(4)

Emberi nyelv kontra főemlősök nyelve: - 1., Emberi nyelv:

- kettős tagolású (minden jelzés kisebb, önálló jelentésű egységekből, szavakból van összeállítva, de ezek az egységek maguk sem végső elemek, vagyis szintén szerkesztettek, csakhogy alkotórészeinek a hangoknak már nincs jelentésük, csupán arra szolgálnak, hogy segítségükkel meg lehessen különböztetni egymástól a szavakat.

- - nyitott rendszer ( a nyelv elemei szabadon kombinálhatók) - az emberi nyelvhasználat szabad

- feltételez bizonyos adottságokat a testi felépítésben---- > ezek fokozatosan alakultak ki - 2 lábon járás --- > mellső végtagok felszabadulása --- > más feladatok elvégzéséhez való

alkalmazkodás (eleinte védekező, majd támadó fegyverként használható végtagok, majd élelemszállítás --- > eszközök készítése)

- mellső végtagok átveszik a szállítás feladatát --- > szabaddá válik a száj --- > szájpadlás és a nyelv közti tér megnő --- > bonyolultabb hangképzés !!!

- kialakult a vadászat --> átalakuló étrend --- > társadalom!!

2., Főemlősök nyelve:

- - kommunikációs rendszer nem kettős tagolású

- egyetlen jelzés sem bontható tovább, egyetlen jelzésnek sincs jelentéssel bíró része - zárt rendszer (mindössze 10-40 jelzést tartalmaz, amelyek nem kombinálhatók egymással, minden egyes jelzés különbözik egymástól és minden egyes jelzés valami biológiai

folyamathoz kapcsolódik---> csak ez a helyzet váltja ki)

- - ha olyan helyzetbe kerül egy állat, hogy választani kell 2 helyzet között (pl. élelmet talált és ellenség közeledik) nem tudja egyszerre, vagy egymás után elmondani társainak.. ösztönösen választ, megfontolás nélkül a 2 helyzet közül azon az alapon, hogy melyik inger erősebb - az állati kommunikáció ingerhez kötött

- nincs szociális értelem, hiányzik a formális mondattant megalapozó genetikai értelem

Vonás Állati közlés Emberi közlés

 motiváltság hasonlóság önkényes

 készlet korlátozott (5-50) végtelen

 rendszer zárt nyitott

 helyzetfüggés ingerfüggő ingerfüggő

 hajlékonyság merev változó

 ellenőrzés önkéntelen szándékos

- az emberi nyelv jelei nincsenek jelölési kapcsolatban a jelölt dolgokkal és a viselkedéssel, mint pl. a méhek tánca

- vagyis ezek a jelek nem motiváltak, hanem tetszőlegesek, önkényesek.

- végtelen számú közlést vagyunk képesek létrehozni, melyek egy sajátos módon elsajátított, hajlékony rendszer részei ---- > ez a rendszer logikai szerveződéseket használ , kijelentésekre irányul ( az állati közlésnek csupán viselkedésirányító szerepe van)

(5)

- az emberi nyelv ábrázoló funkcióval rendelkező kommunikációs eszköz nélkül nem lenne képes céltudatos, akaratlagos tevékenységekre, és elképzelhetetlen lenne bármilyen munka. munka nélkül pedig elképzelhetetlen mindenféle tárgyi és szellemi kultúra létezése

- a munkavégzés és a nyelv kialakulása egyidejűleg, egymást támogatva jött létre a legszorosabb kölcsönhatásban

***

- nem kétséges, hogy az ember az állatvilágból származik, ahogy az sem, hogy az ember kiemelkedett az állatvilágból

- az ember megjelenéséig a történelmet 2 dolog határozta meg: a környezet változása, és az élőlények változó környezethez való alkalmazkodása

- az ember megjelenésével a természeti környezet mellett megjelent a kulturális környezet - az ember abban különbözik az állatoktól, hogy tárgyi, szellemi kultúrát hozott létre, s hogy

történelmét a természeti környezet változása és a maga teremtette kulturális környezet változása határozta meg. Abban tehát biztosak lehetünk , hogy a kiemelkedés folyamatának egyik összetevője az emberi nyelv kialakulásának folyamata

- ma is megosztja a kutatók véleményét ,hogy az emberi és állati nyelvek között a hasonlóság okra vagy a különbségekre fektessenek nagyobb hangsúlyt . 3 lényeges kérdés köré

csoportosul a vita:

a. ) az emberi nyelv egyedisége. elválaszt-e az állatoktól a nyelv vagy éppen összeköt vele? b.) egyetlen döntő mozzanata van-e a természetes nyelvnek, vagy több eredetileg egymástól független mozzanat kombinációjaként jött-e létre az emberi nyelv?

c.) vajon a nyelv minden mozzanatára kiterjeszthető-e a darwini haszonelv ? a mondatra vonatkozó szabályok kialakulása pl. nagyobb evolúciós sikert biztosított-e elődeinknek ? - a nyelvelméleti kutatások azt bizonyítják, hogy az emberi nyelv egyedi, előfokai sincsenek az

állatvilágban. KREATIVITÁS!!!

- a végtelen számú mondat létrehozását lehetővé tevő szabályrendszer alapelvei az ember genetikai különlegességéből származnak, DE a nyelv mögött álló biológiai rendszer véletlen mutációs hozomány

- ezzel szemben olyan vélemények állnak, melyek azt magyarázzák, hogy az emberi nyelv létrejötte számos független evolúciós fonal szerencsés találkozásának eredménye. - a nyelvelméleti irányzatok legújabb változata SZINTÉZIST kísérel meg:

a nyelv megjelenését - az emberi légzést, hangadást, mozgásszervezést, a

(6)

A szűken vett nyelvkészség (NyKsz) és a tágan vett nyelvkészség (NyKT) viszonya a nyelv keletkezésében:

A külső környezet változásai Belső változások

NyKT / NyKSZ Ökológiai

Fizikai Kulturális Társas

*légzési: kilégzéskontroll / Mondattani rekurzió *koponya: sokféle hang / A X A Y

*szenzoros: hangészlelés *motoros: hangképzés *emlékezet: hangrögzítés *fogalmi: kategóriák

* szándék: másik ember értelmezése - a nyelv esetében nincsenek ősrégészeti támpontjaink.

- az ismert nyelvek között nem lehet rangsort felállítani: nincsenek primitív és fejlettebb nyelvek

- az emberi nyelv keletkezésének felvázolásakor az emberszabású majmok közlési rendszeréből kell kiindulnunk

- a nyelvészet, az agyfiziológia, az állati viselkedéssel foglalkozó tudományág az ETOLÓGIA

Az emberi nyelv jellegzetességei:

E jegyek a kommunikáció 5 különböző oldalát tükrözik: a.) a csatorna (milyen közeget használunk?)

b. ) az előzmények és következmények ( mi váltja ki a jeleket, és mi az, amit a jelek kiváltanak? ) c.) a jelek szerveződése ( pl. hasonlítanak e az általuk jelölt tárgyakra?)

d.) a társas keretek ( ki, kinek, mikor, mit közöl? )

e.) a rendszer változékonyságával kapcsolatos oldalt ragadják meg az emberi nyelvnek

JELLEMZŐ TÍPUSA, ÉRTELMEZÉSI KERETE

CSATORNA:

 hallás-hangadás csatorna  körkörös szórás

 gyors halványulás

 gyors átmenetek észlelése  vétel minden irányból  emlékezeti igények VISELKEDÉSI KÖVETKEZMÉNYEK:

 specializáció (csak mint jel fontos)  szemantika

 nyitottság

 jelek önálló rendszere  világ- jel kapcsolat  ingerfüggetlenség JELRENDSZER SZERVEZŐDÉSE:

 diszkrét (elkülönült) jelek  önkényesség

 többszörös tagolás

 a jelek szerkesztésének rendszere  a jelek jelentésrendszere

 az alapelemeknek nincs jelentése TÁRSAS KERETEK :

 adó-vevő felcserélhetőség  tér-idő eltolás

 becsapás

 reflexivitás (önmagára utalás)  tanulhatóság

 szociális kölcsönösség

 társas és gondolkodásbeli hatékonyság  szociális szándéktulajdonítás

 gondolkodásról való gondolkodás  hagyomány- és változásátadás

(7)

- ezek a döntő vonások, a nyitottság az eltolás és a kettős tagolás tekinthetők az emberi nyelv döntő, központi jegyeinek.

Hagyományos elméletek a szavak keletkezéséről:

Elnevezés Alap Kezdeményező

Ding-dong a tárgyak mágikusan azonos

nevet váltanak ki az emberekből

Vau-vau hangutánzás LEIBNIZ

Ajjaj érzelemkifejező indulatszók NOARÉ

Kip-kop a nyelv gesztikulációkat

végez, mozgásokat utánoz

PAGET

Ba-Ba gügyögés, mely szerencsésen

utánoz, véletlenül konvencionalizálódik

THORNDIKE

- a hangzó emberi nyelvet a gesztus-alapú nyelv előzte meg

- az egyik felfogás szerint az emberré válás tul.képpen 3 egymást követő gondolatmegjelenítési (reprezentációs) rendszer kialakulásában tekintendő. - a három rendszer lényege az eltérően szerveződő tudás

- a jelzések elemekre bontásával, kombinálásukkal, a jelzés és a jelzett helyzet térbeli és időbeli elkülönülésével létrejön az élőnyelv, mely már döntően különbözik a főemlősök kommunikációs rendszerétől

- igazi nyelvvé váláshoz ki kell alakulnia a nyelv kettős szerkezetének

***

Kultúra neve Faj, korszak Emlékezeti típus Átadás Epizodikus főemlősök, 5 millió éve epizodikus események

tárolása

nincs Mimetikus Homo erectus, 1,5

millió éve

testtel reprezentál, társas mozgás

lejátszás, utánzás

Mitikus Homo sapiens, 100-50

ezer éve nyelvi: jelentéskategóriák és elbeszélések mítoszok, elbeszélő tudás és átadás

Elméleti modern ember, 10

ezer éve

külső tárak, rögzített tudás

írás-olvasás, külső források, tekintély

(8)

A folytonossági felfogás:

a.) Az agyméret növekedése: - arányeltolódások létrejötte

- megnőnek az asszociatív területek és a finom mozgásokért felelős területek b.) A hangképző rendszer fejlődése:

- mind a hangképző szervekben, mind a finom mozgások feletti akaratlagos agyi ellenőrzésben

c.) Finom hangváltozások észlelése:

- későbbi kategoriális hangészlelés alapja

- rágcsálóknál, majmoknál, csecsemőknél is jelen van korai korban d.) A kategorizáció (osztályokba sorolás) fejlődés, a gondolkodás fejlődése e.) A társas kapcsolatok többrétűvé válása:

- e vonatkozásnak két értelmezése van (???) :S

- ezzel szemben áll egy triviális kép: az elsődleges nyelvi funkció a kapcsolatépítés, a nyelv egy eszköz, eredendően nem irányító vagy leíró szerepű, hanem általában funkció nélküli beszélgetés

(9)

2. A JELEK:

- a nyelv az emberi kommunikáció eszköze

-

szerkezetileg bonyolultabb, mint az állatoké

-

az információt csak közvetve, valamilyen érzékelhető dolog segítségével tudjuk átadni

-

azokat a dolgokat, amik valamilyen információval összekapcsolódnak, ezáltal annak közvetítésére alkalmassá válnak, jeleknek nevezzük

-

minden jel egy érzékelhető dolog és egy információ kapcsolata, egysége, tehát:

-

JEL = érzékelhető dolog + információ

-

maga a jel szó kétféleképpen használható

-

a köznapi beszédben gyakran már magát az érzékelhető dolgot is jelnek nevezzük

-

nem lehet jel valami anélkül, hogy jelen ne lenne vminek (pl. valaki nem lehet a

testvére vkinek, anélkül hogy testvére ne lenne annak)

-

másik használatban csak az érzékelhető dolog és a hozzá kapcsolódó információ együttesét nevezzük jelnek, magát az érzékelhető dolgot a jel testének nevezzük

-

a füst és a tűz, a tántorgó járás és a bizonyos mennyiségű alkohol elfogyasztása közt természetes összefüggés van

-

a tűz és a füst közti OKSÁGI KAPCSOLAT ad alapot arra, hogy az okozat érzékeléséből visszakövetkeztessünk az ok fennállására, vagyis hogy az okozatot az ok jeleként fogjuk fel .

-

a szóban forgó összefüggések természeti szabályosságok, amelyek a megfelelő feltételek

esetén mindig érvényesülnek.

-

az állati kommunikációban a jelzések is a természetes jelek típusába tartoznak

-

ha egy ember keresztet vet, gondolhatjuk, hogy katolikus ---- > olyan részeg nincs, aki ne tántorogna, olyan ember viszont van, aki katolikus,de nem vet keresztet

-

KRESZ tábla, vagy „Behajtani tilos!” tábla sem természeti jelenség hanem társadalmi produktumok, események vagy jelenségek -- > a köztük lévő kapcsolat nem természeti szabályosságon, hanem valamilyen írott, vagy íratlan megegyezésen, konvención alapul Ezek alapján 2 csoportot hozhatunk létre:

- 1. természetes kapcsolat --- > valamilyen természeti összefüggés a jelzés és a jeltest közt (amire utal)

(10)

- 2. a jeltest és az információ vmilyen írott vagy íratlan szabály, megegyezés révén került kapcsolatba egymással

- a füst nem azért száll fel, hogy jelezze, tűz van --- > a részeg sem azért tántorog, hogy tudjuk, hogy részeg.. egyszerűen csak így tud menni

- a KRESZ táblát kifejezetten azért állítják az utcasarokra, hogy az autósok tudomására hozzák, ide behajtani tilos..

- vannak olyan jelenségek, amelyet a szemlélő jelnek, egy információ hordozójának tekint, de nem biztos, hogy jelként, a megfelelő információ átadására hozták létre

- ha figyelembe vesszük, hogy a jel létrejöttének folyamatában közreműködik-e valamilyen szándék, vagy sem, 2 helyett 3 csoportot kell létrehoznunk:

1. természetes kapcsolaton alapuló jelek --- > a jel megjelenése nem valamilyen szándék következménye

2. konvención alapuló jelek --- > jel megjelenése egyértelműen közlési szándék létezését tételezi fel

3. konvencionális 2. ---- > a jel lehet közlési szándék eredménye is, de létrejöhet szándék nélkül is

- minden ami eltér a megszokottól (viselkedés, vagy ruházat) jelként funkcionálhat

- a „megszokott” viszonylagos dolog, jelentés --- > az emberek egyik csoportja mást szokott meg, mint a másik

- az emberek vmilyen közösségbe születnek bele, s mialatt felnőnek, elsajátítják az adott közösség szokásait, életmódját, a közösség tagjává válnak.. ha ebből a közösségből

elszakadnak, és másikba kerülnek, és ugyanúgy próbálnak élni, ahogy eddig tették, tudtukon kívül jeleket adnak a másik csoportnak

- ezek a jelek hasonlítanak a természetes kapcsolaton alapuló jelekhez, hiszen ezek sem szándékosan kiadott jelek

- nevezzük az ilyen jeleket ezentúl szimptómáknak

- a szimptómák alapulhatnak term. v konvencionális kapcsolaton

- a term. kapcsolaton alapuló jelek tiszta és egyértelmű esetei a szimptómáknak, ilyen tiszta szimptómák az állati jelzések is

- a szimptómákat nem jelkapcsolatként, hanem jelenségek közti összefüggésként tanuljuk meg pl. nem a füst jele a tűz, hanem a tűz füstöl vagy a lányokat nem arra tanítják, hogy a szoknya olyan ruhadarab, amely viselője nemét jelzi, hanem hogy a lányok szoknyát viselnek

- ezek a jelek mind valamilyen nyelvileg kifejezhető tartalomnak a megtestesítői

(11)

A jeltest és a jelölt közötti kapcsolat természetes A jel megjelenése közlési szándékot feltételez A jel elsajátítása feltételezi egy nyelv

ismeretét

szimptómák + - - -

nyelvi jelek - + -

másodlagos jelek - + +

- az emberek közti szimptóma típusú jelek jó része, anyaga, megjelenési módja emberi civilizációra épül --- > pl. öltözködés, táplálkozás, lakás

- a jeleket néha hajlamosak vagyunk a beszéd szerves tartozékaként kezelni --- > mimika, gesztus (pl. legyintünk, ha valamit elhanyagolhatónak tartunk, elhúzzuk a szánk, ha valami nem tetszik)

- kellemes élmény --- > mosoly

- mosoly --- > a gesztusoknak és a mimikának ez a szándéktalan része pl. érzelem, beszéd, gondolkodás része

- másik része szándékosan létrehozott, nyelvileg értelmezhető közlés --- > pl. kéz hívogató mozdulatai, bólogatás, fejrázás

- afázia: beszédelvesztés --- > beszédkészség elvesztésével leépülhetnek a mimika és a gesztusbeli másodlagos jelek is

- a nyelvi kommunikáció alapformája a hangos beszéd

- legelterjedtebb és legfontosabb beszédtől eltérő nyelvi kommunikáció az írás - az írás látható módon: vizuálisan valósítja meg a kommunikációt

- írásban nem áll módunkban olyan nagymértékben támaszkodni a beszédhelyzetre , mondanivalónkat nem kíséri mimika, gesztus

- részletesebben, pontosabban kell megfogalmazni azt amit közölni szeretnénk - az írás sokkal kidolgozottabb, gondosabb

- az írás másodlagos a hangos beszédhez képest - a beszéd érzékelhető oldala a hang

- szimptóma és nyelvi jelek közös jegye az, hogy a jeltest vmiféle információval kapcsolódik össze bennük

- szimptómák esetében nem a valóság tárgyai (füst és tűz) között létesül kapcsolat, hanem a valóság tényei (füst felszáll és a tűz ég) között.

- a nyelvi jelnek használatától független, önálló létezése van --- > ez az emberi nyelv ábrázoló funkcióján alapul

- a nyelvi jel mindig ábrázol vmit

- megkülönböztetünk jelöl dolgot és jelentést --- > a jelentés vmilyen elvonatkoztatás, a jel a jelentésen keresztül hozható összefüggésbe a pillanatnyilag jelölt dologgal

(12)

- a nyelvi jel kettős értelemben konvencionális --- > 1.) a jeltest és a jelentés kapcsolata önkényes 2. )érvényesül bizonyos nyelvi önkényesség

- az egyes nyelvi jelek rendszert alkotnak ---- > minden elem csak a többihez képest az, ami - nyelvnek a konvenciók egy rendszerét nevezzük, beszédnek pedig azt a tevékenységet,

amely e konvenciók alapján gyakorolható

- jelnek számít a szó is, a mondat is, hiszen mindkettőnek van hangalakja és jelentése is - a mondat másként jele nyelvünknek, mint a szó

- a különbség 2 irányú --- > 1. tényleges beszédben mindig mondatokkal találkozunk

- a nyelvnek mindig vannak elemi, szerkesztett jelei is ---- > nem csak a mondat, hanem annak vmilyen koherens darabja is

- a szerkesztett jelekre vonatkozó konvenciók közvetettek --- > a nyelvi rendszer az elemi jeleken kívül az elemi jelek összeszerkesztésének szabályait tartalmazza

- az egyes jelekhez hozzátartozik az is, hogy milyen szerkesztési szabályok alkalmazhatók rá, és melyek nem

- 1. szint: a jelek más jelekké kapcsolódnak

- 2. szint: az elemi jeltest szintje --- > a nyelvi jel szerkesztett, a jeltest is szerkesztett - a hangok maguk nem jelek, önmagukban nincs jelentésük ---- > csak jeltestek építésére ls

megkülönböztetésére szolgálnak

- az emberi nyelvnek, mint jelrendszernek nem elemei a hangok

- a nyelvi jelek kettős szerkesztettségének jelentősége az, hogy a nyelvi rendszert nyitottá teszi

- jeltestek szerkesztettségének jelentősége: * megkönnyíti számunkra a beszédet

(13)

3. A NYELV LEÍRÁSA

- beszédről csak ott lehet szó, ahol a hang jelentést hordoz - beszélni nem lehet általában, csak valamilyen nyelven

- ahhoz, hogy a beszédet, mint beszéd fogjuk fel, értenünk kell azt, amit a beszélő mond - a nyelv sem fogható fel beszéd nélkül

- az írás szintén a beszéd kategóriájába tartozik - a nyelv konvenciók rendszere!

- különböző szabályok meghatároznak, létrehoznak tevékenységeket, amik azok nélkül nem léteznének

- REGULATÍV SZABÁLY: szabályozó jellegű szabály

- KONSTITUTÍV SZABÁLY: alkotó jellegű --- > a nyelv szabályai ebbe tartoznak, meghatározzák pl. hogy mi számít mondatnak, mi számít hangnak.. stb.

- ilyen konstitutív nyelvi szabályok rendszere mindenkinek birtokában van - a nyelvtudás sajátos jellegű tudás

- a kisgyermek közléseket hall, és ezekből próbálja elvonni a nyelv szabályait

- a szabályt csak expliciten , nyelvtani formában lehet átadni --- > szavakkal kifejezve - a nyelv az egyes emberrel szemben objektív, tőle független realitás marad akkor is, ha az

ember elsajátítja

- a nyelv olyanképpen az ember tulajdona, hogy minden ember egy nyelvet beszélő közösség tagja --- > a közösség elpusztulásával általában a nyelv is eltűnik

- a nyelv másodlagos ---- > ez azt jelenti, hogy ahogy az ember elsajátítja, másodlagossá válik, hiszen ez csak egy másolata annak, amit az adott közösség beszél

- ha azt nézzük, hogy kinek mit illik mondani, a beszéd saját külön szabályszerűségeit kutatjuk - ha azt nézzük, hogy mit lehet mondani pl. magyarul, akkor a nyelvvel foglalkozunk

- a nyelvtudás írásban is megvalósítható

- a „helyes magyar mondat” fogalma nem határozható meg a beszélés idejétől függetlenül - leíró nyelvtan: grammatika

(14)

- történeti nyelvtan

- minden időpontban és minden időszakban többféle szabálysor van egyidejűleg érvényben - a nyelv leírásakor nem lehet az időtől elvonatkoztatni

- absztrakció: elvonatkoztatás, kiemelés, elkülönítés - a nyelvek absztrakciók sorának eredményei

- a nyelvet olyan konvenciók rendszerének tekintjük, amely megszabja, hogy milyen (elvont) hangalakok milyen (elvont) jelentésekkel kapcsolódnak össze az adott közösségben érvényes módon

- a grammatikai-modell ezeknek a hangalak-jelentés pároknak a körét szigorúan meghatározza: definiálja

- a definíció megadja, hogy ezek a párok milyen elemekből, milyen szabályokat követve szerkeszthető meg

- a leíró nyelvtanok többsége inkább bemutató, mint definiáló jellegű

- anyanyelvünknek végtelen sok különböző mondatát vagyunk képesek produkálni és megérteni

- agyunk teljesítőképessége véges. végesnek kell tekintenünk az elemkészletet, és a szabálykészletet is

- egy ilyen rendszer pedig csak akkor lehet alapja végtelen sok mondat megalkotásának, ha legalább egy szabálya rekurzív, azaz újból és újból alkalmazható

(15)

Kenesei István (szerk.): A nyelv és a nyelvek Jegyzet

1

II. A NYELV SZINTJEI

4. A hangok

- a beszédhangok képzése és felfogása a beszéd legrészletesebben ismert része

- a körülmények kényszere alakította ki ezt is, úgy, mint őseink hangos közlési rendszerét

- siketek esetében: gesztusokból közléseket formáló, vizuális kommunikációs rendszer o ezzel szemben a hangos beszéd számos, a fejfennmaradást szolgáló előnnyel

(túlélési értékkel) rendelkezik

o a siketek csak világosban, egész felsőtestük igénybevételével alakítják közléseiket, de jelzéseik ugyanúgy finomíthatók és kombinálhatók

- a hangos beszéd:

o orientáló: irányjelző jellegű

o sötétben és világosban egyaránt működik

o nagy távolságokat is át lehet hidalni vele o csak a szájat veszi igénybe

- hangcsatorna: hangképző szerveink összefoglaló neve

o a légzést és a táplálkozást szolgáló élettani struktúrák adaptálásából / specializálódásából alakult ki

- a csimpánz vagy más állat azért képtelen az emberi beszédre, mert fiziológiai, élettani adottságai hiányoznak

(16)

Kenesei István (szerk.): A nyelv és a nyelvek Jegyzet 2 (uvuláris gesztusok) zönge (vox) A hangcsatorna

- levegő: tüdő gégében (larynx) lévő hangszalagok garat (pharynx)

o a hangszalagok nyitott állásban nem rezegnek: zöngétlen hangok (c, cs, f, k, p, s, sz, t, ty) képzési helye

o a hangszalagok zárt állásban rezegnek: zöngés hangok (b, d, dz, dzs, g, gy, j, k, l, m, n, ny, r, v, z, zs) képzési helye

- a levegőt a garat az ínycsappal (9) (uvula[=szőlőszem]) két irányba terelheti:

o orrüreget (cavitas nazalis) lezárja a levegő a szájüregen (cavitas oralis) át távozik (exspiráció) nazalitás

o orrüreget kinyitja a levegő mindkét üregbe beáramlik (inspiráció); egyiken / mindkettőn keresztül távozik oralitás

- az ínycsap és a körülötte lévő terület nyitásával képezzük az orrhangzós (nazális) mássalhangzókat (m, n, ny) és magánhangzókat (pl. francia mon; magyar szombat)

o maga az ínycsap is képes hangadásra: a francia és német r hang képzése

- továbbhaladva a szájüregben: lágy szájpadlás (8) (velum) kemény szájpadlás (6)

(palatum) fogmeder (3) (alveolum) fogak (2) (dentes)

- a nyelv teste (háta) (dorsum) vagy hegye (csúcsa) (apex) a szájpadlás (7) két részével érintkezve alkot különféle hangokat

- az ajkak (1) (labia) pedig egymással vagy a fogsorral érintkezve alkothatnak különféle hangokat

- amikor a hangcsatorna bármely részén a kiáramló levegő akadályba ütközik,

mássalhangzó keletkezik

- amikor a kiáramló levegő akadálytalanul elhagyja a szájüreget, magánhangzókat ejtünk

(17)

3 Magánhangzók osztályozása:

- a magánhangzók közötti különbségeket a nyelvnek a szájüregben való mozgatásával hozzuk létre:

o ha a nyelv elülső része magasabban van a hátulsónál, elöl képzett (elülső) hangok (i, ü, e, ö) keletkeznek

o ha a nyelv hátulsó része emelkedik magasabbra, hátul képzett hangokról (u, o, a, á) beszélünk

- két további dimenzióban kell még – legalábbis a magyarban – a magánhangzókat megkülönböztetnünk:

o a nyelvnek a szájüregben való függőleges mozgatásával három szint

helyezkedik el egymás alatt: a felső (i, ü, u)

a középső (ö, o, é és zárt ë)

és az alsó (a, á és nyílt e) állású hangok így keletkeznek

- az i-ü; e-ö; á-a párokat egymás között az ajak közömbös helyzete, illetve kerekítése választja szét

- ha a szájüregben mozgó nyelvnek mindig a legmagasabb pontját tekintjük és az ajkakat balra, a torkot jobbra képzeljük el, akkor a magyar magánhangzók alaprendszere az alábbi sematikus ábrán jól szemléltethető:

NYELVÁLLÁSOK _elülső _{HANGSZÍNOSZTÁLYOK hátsó}

ajakkerekítéses kerekítés nélküli kerekítés nélküli ajakkerekítéses felső ü i u középső ö é (ë) o alsó e á a

- az egyes hangzókat lehet aszerint is jellemezni, hogy milyen tulajdonságokkal rendelkeznek; milyen tulajdonságok játszanak / nem játszanak szerepet képzésükben:

A magyar magánhangzók megkülönböztető jegyű elemzése

i ü é ö e u o á a

hátsó - - - - - + + + +

felső + + - - - + - - -

alsó - - - - + - - + +

kerekített - + - + - + + - +

(18)

4 Mássalhangzók osztályozása:

- amikor a kiáramló levegő útjába kerülő akadály teljesen elzárja a hangcsatornát, zárhangokról (tremulánsok, plozívák) (p, b, t, d, ty, gy, k, g, m, n, ny) beszélünk - amikor részleges, és a levegő erős súrlódás árán, de távozhat, réshangokról

(frikatívák) (f, v, sz, z, s, zs, j, h) beszélünk

- ha a teljes zárt réssé alakítjuk át, vagyis a zár felpattanását késleltetjük, zárréshangokról (affrikátákról) (c, dz, cs, dzs) beszélünk

- folyékony hangok (likvidák):

o az l esetében a levegő a nyelv két oldalán távozik

o az r-t pedig a nyelv hegyének pergetésével [/ az uvula mozgatásával] ejtjük Az ajkaktól a gége felé haladva az egyes mássalhangzókat a következő pontokon és módokon képezzük (a párokban a második zöngés) :

1. az ajkak zárt alkotnak: p, b; orrhangzós: m 2. a felső fogsor az alsó ajakkal rést alkot: f, v

3. a nyelv hegye vagy elülső része a fogak mögötti ínyrészen zárt alkot: t, d; orrhangzós:

n

4. ugyanott rés: sz, z

5. ugyanott késleltetve felpattantott zár: c, dz 6. ugyanott pergetett nyelvhegy: r

7. ugyanott oldalsó rés: l

8. a nyelv hegye a fogmedernél vagy a mögött rést alkot: s, zs 9. ugyanott késleltetett felpattanású zár: cs, dzs

10.a nyelv háta a kemény szájpadlással zárt alkot: ty, gy; orrhangzós: ny 11.ugyanott rés: j (zöngés)

12.a nyelv háta a lágy szájpadlással zárt alkot: k, g 13.gégeréshang: h

A magyar mássalhangzók megkülönböztető jegyű elemzése

p b m f v t d n sz z c dz s zs cs dzs ty gy ny j k g zár +++ -- +++ -- ++ -- ++ +++ - ++ rés --- ++ --- ++ ++ ++ ++ --- + -- ajak +++ ++ --- -- -- -- -- --- - -- fog --- -- +++ ++ ++ -- -- --- - -- fogmeder --- -- --- -- -- ++ ++ --- - -- kemény szájpadlás --- -- --- -- -- -- -- +++ + -- lágy szájpadlás --- -- --- -- -- -- -- --- - ++ orrhangzós --+ -- --+ -- -- -- -- --+ + -+ zöngés -++ -+ -++ -+ -+ -+ -+ -++ + -+ csoportok 1. 2. 3. 4. 5. 8. 9. 10. 11. 12. (Megj.: r, l,és h kimaradt)

(19)

5

- hány hang van beszédünkben?

o ezt az szabja meg, hogy a nyelv milyen különbségeket jelöl meg lényeges, releváns eltérésekként

- ha egy nyelv két különböző szava csupán annyiban tér el egymástól, hogy ugyanazon a helyen ezek az elemek más hangot tartalmaznak, a két hangot különböző absztrakt nyelvi egységek, fonémák megvalósulásának tekintjük

o a hangok, tehát önmagukban még nem a nyelv elemei, csak akkor lesznek azzá, ha valamely fonéma alá tartoznak

a fonémákat nem „mondjuk ki”, ezek nem a fizikailag mérhető beszéd egységei, nem annak fiziológiailag (képzésük szerint) vagy

akusztikailag (hangzásuk szerint) ábrázolható, megközelíthető konkrét hangjai, hanem ezek funkcionális osztályai, amelyek másképp léteznek, mint az egyes hang

a fonémák konkrét megvalósulásai, a körülményektől, környezettől függő változatai az allofónok

- fonémák eloszlását ún. megkülönböztető (disztinktív) jegyek határozzák meg

o a megkülönböztető jegyek a nyelv, az emberi nyelv általános, egyetemes tulajdonságai, univerzáléi

o minden nyelv a megkülönböztető jegyek halmazából választja ki a rá jellemzőket

az egyes jegyek meghatározott sorrendben épülnek be a gyermek nyelvtudásába: először elöl képzett zárhangokat és az alsó nyelvállású magánhangzókat képesek kiejteni

a megkülönböztető jegyek segítségével könnyen meg lehet állapítani egyes fonémaosztályokat

- a fonémák viselkedését és megvalósulását fonológiai szabályok is meghatározzák

- az is szigorúan szabályozott, hogy az egyes fonémák milyen sorrendben követhetik egymást az adott nyelvben (fonémasorrendi szabályok)

- a nyelv hangzásának szintjéhez nem csak a hangok tartoznak

o a hangsorokra általában ráépül a hangsúly és a hanglejtés

- hangsúly: a hangerősség növelése

o ez alapján a nyelveknek két csoportja van:

kötött hangsúlyú nyelvek: pl. a magyar: mindig a szó első szótagja a hangsúlyos

szabad hangsúlyú nyelvek: pl. az angol: a szavakon belül nincs

állandó helye a hangsúlynak ezeknél jelentésmegkülönböztető

szerepe van a hangsúlyozásnak

- hanglejtés (intonáció): a közléseken, mondatokon belüli hangmagasság-változás o sok nyelv a hanglejtés egyfajta „pluszfonémaként” használja: minden egyéb

vonzásában azonos hangsorokat, szavakat különítenek el egymástól az illető hangsorokhoz tartozó állandó hanglejtéssel

(20)

6 e nyelvekben minden szónak van saját hanglejtése – enélkül a szó nem mondható ki

- fonetika: tárgya a hangok vizsgálata; fizikai nem kell érteni a szöveget

(21)

1

(II. A NYELV SZINTJEI)

5. A szavak

− a nyelvnek azokat a legkisebb egységeit, amelyeknek önálló jelentűsük van, morfémáknak (szóelemeknek) nevezzük

o nem szükséges külön szóként felbukkanniuk

o a jelentésüket sem kell tudni

o ha egy morfémát egy másikkal felcserélünk, vhová beteszünk, vagy vhonnan kiveszünk, az adott mondat / közlés jelentése megváltozik, de valós, létező, értelmes közlése marad az adott nyelvnek

o önálló jelentésük nincs, de fontos a jelmegkülönböztető szerepük (pl. bor-borom)

o mivel a szavak egy vagy több morfémából állhatnak, így belátható, hogy sokkal kevesebb morféma van, mint szó

− a morféma a fonémához hasonlóan absztrakció: nagyon sokszor egy-egy morfémának

különféle valóságos hangsorok felelnek meg: ezek a környezettől függő változatok: allomorfok

− (Ha két morf előfordulási környezetei komplementer viszonyban állnak, vagyis nincs olyan környezet, amelyben mindkét morf előfordulhat, akkor azt mondjuk, hogy a morfok kiegészítő eloszlásban állnak. A kiegészítő disztribúció esetén a morfok előfordulása általában nem véletlenszerű, hanem rendszeresen és szabályszerűen megjósolható, hogy milyen környezetben melyik morf jelenik meg.)

− szótő: olyan főszóelem, amely önmagában (azaz ∅ toldalékkal) is előfordulhat, tehát szabad morféma

− a tövekhez megfelelő végződések csatlakoznak

pl. a ’ben’ morféma egyik allomorfja (-’ban’) mély hangrendű szavakhoz, a másik

allomorfja (-’ben’) magas hangrendűekhez kapcsolódik ezt nevezzük

illeszkedésnek

− a hasonulás* jelensége tovább bonyolítja a végződések rendszerét

o van egy olyan hasonulásjelenség, amelyben már a beszélt forma is elárulja, hogy az illető tisztában van-e a művelt köznyelv szabályaival: ez az úgynevezett „suksükölés”

* Olyan hangváltozás, amelynek következtében a két egymás mellé kerülő mássalhangzó közül az egyik hang úgy változik, hogy eredményeképpen nyelvünk hangrendszerében önállóan is használatos hanggal esik egybe.

− a ’fel’ morféma két allomorffal rendelkezik: ’fel’ és ’föl’ mivel minden környezetben tetszőleges változat használható, azt mondjuk, hogy a két allomorf szabad váltakozást mutat, vagy a ’fel’ szabad változatai

(22)

2

− a szóalkotás módjai:

o szóképzés (Egy már meglévő szóból képző hozzáillesztésével új, más jelentésű, szótározható egységet hozunk létre. Pl. boldog - boldogság)

o szóösszetétel (Amikor két vagy több önálló szót egyetlen, új jelentésű szóvá kapcsolunk össze. Pl. zenetanár, levélírás)

o kiterjesztés (A szavak jelentésének metaforikus [„olyan, mint” típusú] kiterjesztése. Pl. repülőgép orra, szárnya)

o betűszavak (Szókapcsolat, szóösszetétel töredékeiből, gyakran kezdőbetűiből alkotott szó. Pl. áfa, KRESZ)

o idegen nyelvből történő szavak / kifejezések átvétele (Pl. hipnózis, hipnotizál)

− vannak nyelvek (pl. német, francia, svéd, stb.), ahol a főnevek a nyelvtani nemek szerint rendeződnek különféle csoportokba

− mellettük a névelők, melléknevek, a végződések más és más allomorfokban, helyzeti változatokban jelennek meg

− szóalakok: azonos mondatbeli környezetben fordulnak elő (pl. ’ismer’ ige szóalakjai: ’ismerem’, ’ismered’, ’ismeri’, stb.)

− szópéldányok: a szóalakok többszöri előfordulásai (pl. ’ismer’, ’ismertet’, ’ismerkedik’, ’ismerős’, stb.)

− egy-egy szó a szóalakok családjának azonos része, amit lexémának is nevezünk

o a lexéma is egy elvont dolog, mert amivel a mondatokban, közlésekben, szótárakban találkozunk, az mindig a szó egy adott alakja

− Az ilyen absztrakt szótári tételek összességét a nyelvtanban lexikonnak (néha szótárnak) nevezik. Ha a lexikon alatt a beszélők által elsajátított statikus tudás modelljét értjük, akkor mentális lexikonról beszélünk.

− a szó viszonylagos egység: egy köztes szinten helyezkedik el a morféma és a mondat

abszolút szintjei között

A könyvben nem szere pel , de az el ő adáson s zó vol t az al ábbi akr ól .

− A toldalékok osztályozása:

o a tipikus derivációs toldalék („képző”) új lexémát hoz létre (amelyről általában el tudjuk dönteni, hogy „hallottuk-e már valaha”), pl. -mány/-mény, -alom/-elem

meg is változhat az eredeti szó szófaja

o az inflexiós toldalék („jel” és „rag”) ezzel szemben egy már létező szónak egy alakját

hozza létre (általában nem tudjuk eldönteni, hogy éppen ebben az alakban „hallottuk-e

már valaha” a szót)

az inflexiós toldalékok inkább csak a szavak mondatba fűzésének kellékei, a kifejezések jelentéséhez nem járulnak hozzá

(23)

3 − paradigma: egy lexémához tartozó szóalakok sora (pl. ’ad’ ige paradigmái: ’adok’, ’adsz’,

’adtam’, stb.)

o pontosabb definíció: egy-egy tőnek a különböző inflexiós toldalékos alakjait (legalábbis a leggyakoribb toldalékokra vonatkozóan) paradigmának (ragozási sornak) nevezzük

− Nyelvosztályok a toldalékolás használata szerint:

o Az izoláló nyelvekben a szavak egyalakúak, nincsenek toldalékok, a morféma és a szó

fogalma egybeesik (legfeljebb az összetett szavak többmorfémásak); ilyennek

mondható a vietnami vagy a kínai, de nagyrészt az angol is.

o Az agglutináló („ragozó”) nyelvekben az egyes viszonyokat kifejező toldalékok jól

elkülöníthetően egymás után helyezkednek el; ilyen például a magyar: egész+ség+es+ség+ünk+től.

o A flektáló nyelvekben a szavak nehezen szegmentálhatóak, a toldalékok és a tövek

egybeolvadnak, a toldalékok szintén nem tagolódnak további toldalékokra; ilyen

(24)

1

(II. A NYELV SZINTJEI)

6. A mondatok

− a szavak egymás után illesztése nem eredményez mondatot

o így csak szavak egyszerű listáját kapjuk

o fontos a sorrend pontos megadása

a melléknév – főnév −−−− ige sorrend például tökéletes mondatot adhat: pl. Szőke fiúk szaladgálnak.

viszont ugyanezek a szavak más sorrendben már nem:

pl. *Fiúk szőke szaladgálnak.

− ha kibővítjük ezt a mondatot: Szőke fiúk és lányok szaladgálnak. észrevehetjük, hogy a sorrend nem minden

o ez a mondat kétjelentésű (vagy lányok és szőke fiúk szaladgálnak, vagy pedig szőke fiúk és szőke lányok)

az alkotóelemek sorrendje a kétértelmű mondaton belül persze azonos, és az egyes elemek jelentése is az

értelem 1: ’A víz magasan áll.’

− Az ár magas. lexikális homonímia

értelem 2: ’Valami sokba kerül.’

o a kifejezés azért többértelmű, mert a benne lévő egyik szótári egységnek (’ár’)

egynél több jelentése van: két különböző szó esik egybe hangalakjuk

azonossága révén

− (( Szőke fiúk) és (lányok)) szaladgálnak. ♂ = csak a fiúk szőkék

(Szőke (fiúk és lányok)) szaladgálnak. ∞ = a fiúk és a lányok is szőkék (ellipszis) o szerkezeti homonímia: a kifejezés azért többértelmű, mert magának a

kifejezésnek többféle lehet a szerkezeti felépítése

a zárójelek a mondatok szerkezetét mutatják; az alkotóelemei nem

egyszerűen sorban követik egymást, hanem szerkezettel bíró egységekbe épülnek be

− Az oroszlán simogatása veszélyes.

szubjektív genitívusz: az alany által vezérelt (=veszélyes, ha az oroszlán simogat

meg minket)

((Az oroszlán) simogatása) (veszélyes).

objektív genitívusz: a tárgy által vezérelt (=az a veszélyes, ha mi simogatjuk meg

az oroszlánt)

o az ’oroszlán’ az egyik esetben úgy viselkedik, mintha a ’simogatás’ (=simogat igéből képzett főnév) alanya (i.e. az oroszlán simogat); a másik esetben pedig mintha a ’simogatás’ tárgya (i.e. az oroszlánt simogatják) volna

(25)

2 − a három szint: a sorrend, a szerkezet és a funkció közül az utolsó szerepe a

legszembeötlőbb: a funkcióváltogatásoknak közvetlen hatása van a mondat jelentésére Mi töltheti be az egyes funkciókat?

− a tárgy funkcióját bármilyen szócsoport, szószerkezet, amely egy névvel azonos „értékű”, vagyis amelyet egyetlen főnévvel helyettesíteni lehet

o a szóosztály, a szófaj fogalma szorosan összefügg a mondatbeli funkciók kitöltésével

egyetlen főnévvel helyettesíteni lehet

Megj.: azok a szavak kaptak *-ot, amelyek használata esetén az egész mondat helytelen.

o vannak tehát olyan funkciók a mondatban, amelyeket főnévi csoportok, vagy

szerkezetek tölthetnek ki

ilyen még pl. a részeshatározó, az eszközhatározó, stb.

− a melléknévi csoportot nagyjából három különböző funkcióban találjuk meg:

o a főnévi szerkezetben pl. a névelő és a főnév között

o a ’volt’, ’marad’, stb. igék mellett

(26)

3 − az igei csoport:

o a tárgyas igék nem önmagukban alkotnak osztályt, hanem tárgyukkal együtt

tárgyatlan igék

o az ige határozza meg, hogy mi szerepel a közvetlen környezetében

nem csak azt szabja meg, hogy tárgy, részeshatározó, vagy más vonzat kell-e melléje, hanem azt is, hogy alanya legyen

• ezt a tulajdonságot megőrzik „alsóbb szintű” egységekben is, pl. főnévi igenévként

o az ige jelöli ki, hogy melyek a mondat kötelező alkotórészei, vagyis milyen funkciónak kell az adott mondatban szerepelniük a mondat központi kategóriájának az igét kell tekinteni

minden szerkezet, amely vmilyen formában igét tartalmaz, mondat értékű, vagyis olyan funkciókat kell találnunk bennük, amelyeket az

adott ige megkövetelhet

o az igék a vonzatok megválasztásakor azt is előírják, mely vonzatot / vonzatokat kell feltétlenül kitölteni

a tárgyatlan igéknél az alany a megnevezendő

a tárgyas igéknél általában csak a tárgy a megnevezendő

− nemcsak a valódi alárendelő mondatokat tekintjük egy mondat tagmondatainak, hanem mindazokat a szerkezeteket is, amelyekben az ige mellett mondatfunkciókat hordozó egységeket is találunk

(27)

4 − minden mondatban számos különböző funkciós egység lehet, amelyek egy része

általában minden tekintetben tetszőleges (hely-, idő-, mód-, ok-, cél-, stb. határozók), más része pedig az igétől függően kötelező vagy szabadon választható (alany, tárgy,

részeshatározó, stb.)

Egy magyar mondat alapszerkezete

− minden magyar mondatban van egy olyan hely, amelyre – bármelyik alkotórésze is kerüljön a mondatnak – nagyobb hangsúly esik / eshet, mint a mondat többi részére

o ez a hely mindig az ige előtt van és általában csak egy mondatrész foglalhatja el

o ezt a központi helyet fókusznak nevezzük

a fókusz előtt lehetnek még más mondatrészek is

o az elöl lévő mondatrészek mintegy bevezetik a mondatot, kijelölik a mondat

„érvényességi körét”, ezért ezeket témának nevezzük

a téma és a fókusz, valamint az ige mögött elhelyezkedő elemek sorrendje nem hordoz további szerkezeti jelentésbeli információt

(28)

5

Magyar mondatok szerkezeti levezetései

− van olyan szó / szószerkezet, amelynek kötelezően kell a fókuszba kerülnie: a kérdőszók + a kérdőszót tartalmazó kifejezések

o ezeket nem lehet máshova helyezni

o nincs lehetőségünk a sorrendet szabadon változtatni

− a mondat szerkezetek és műveletek, valamint a szerkezeteket kitöltő és a műveleteket befolyásolni képes morfémák és morfémasorok összefüggő egésze

o meghatározásához ezeket a szerkezeteket, műveleteket és morféma(soro)kat kell meghatározni oly módon, hogy megállapítjuk, melyek a lehetséges

funkcióbeli, szerkezeti vagy morfémák közötti kapcsolatok, és melyek nem lehetségesek

− a mondat a nyelv tagolódásának legfelső szintje, legnagyobb formai összegződése

− a mondat a közlés legkisebb egysége

o mondatokkal kommunikálunk (nem hangokkal vagy különálló szavakkal)

− a nyelv központi kategóriája a mondat

− szintaxis: azon eljárások megadása, amelyek alapján az alapelemek listájából (funkciók, kategóriák, morfémák) összerakhatók, felépíthetők a nyelv lehetséges mondatai

− a mondatok egymásba építhetősége: az a tény, hogy egy adott mondatban elvben

bármennyi tagmondat lehet, akár teljes, akár sűrített formában, biztosítja a nyelv

(29)

1

(II. A NYELV SZINTJEI)

7. Jelentések

− szemantika: a jelentést tanulmányozza

o a nyelv vizsgálatának még mindig homályos területe

o ma ott tartunk, hogy inkább azt tudjuk mi nem a jelentés, mintsem azt, hogy mi a jelentés

− a jelentés vmilyen entitás, vagyis vmilyen önálló létezéssel bíró dolog o több egymástól eltérő ága van

− a legnépszerűbb nézet a szó jelentését vmilyen képzettel (idea) azonosítja

háromszög szó hallatán

o nehézségekkel jár együtt: nem lehet bizonyítani, hogy mindenki ugyanilyen háromszöget képzel el

− másik nézet: a jelentést a fogalommal próbálja magyarázni

o nem egyértelmű

− a szójelentések természetét egy harmadik elképzelés lényegében a tulajdonnevek alapján magyarázza (jelölttel [denotátummal])

o eszerint egyértelmű megfelelés van a ’Citadella’ szó és a Gellérthegy csúcsán álló erőd között: a ’Citadella’ név erre az épületre utal

o ahogy a tulajdonneveknek egyedi tárgyak (vagy személyek) felelnek meg, a közneveknek ugyanúgy felelnek meg a dolgok osztályai

szavaink, kifejezéseink valóban utalnak a világban létező dolgokra − amire egy szó / kifejezés utal meg kell különböztetni attól, amit jelent

o ettől azonban még mindig nem tudjuk, mi a jelentés

− a látszatát is el kell kerülni annak, hogy a jelentést vmilyen dologgal / fogalommal azonosítsuk

− a szó jelentését ismerni annyi, mint tisztába lenni használatával a nyelvben

o használat: azokra a szövegkörnyezetekre vonatkozik, amelyekben az illető szó előfordulhat

ebben az értelemben lehet a grammatikai szavakhoz jelentést rendelni • funkció szavak tartalom (lexikális) szavak

− a nyelvben valójában nem az egyes szavakat használjuk

o nincs szó szoros értelemben véve használatuk; van viszont funkciójuk: a mondat részeiként teszik lehetővé, hogy magát a mondatot használhassuk valamire (pl. különféle állításokra)

(30)

2 − Csilla szeme kék. ez a mondat nem ugyanolyan körülmények között igaz, mint a

Csilla szeme zöld.

o a két mondat igazságfeltételei különböznek: a bennük található eltérés folytán a két szó: ’kék’ és ’zöld’ jelentése is különbözik

− a mondatok jelentései gyökeresen eltérnek attól, ahogy a szó jelentését fel lehet fogni o van saját, nyelven kívüli tulajdonságuk: igazak vagy hamisak

o ahhoz, hogy egy mondat értelmes legyen, nem kell igaznak is lennie

az értelmetlenségnek is több esetét lehet elkülöníteni, attól függően, hogy a mondat milyen igazságfeltételekkel rendelkezik

− a mondatok jelentése elsődleges a szavak jelentésével szemben

o a szavaknak is van jelentésük: pontosan az, amivel a mondat jelentéséhez

hozzájárulnak, amivel kiegészítik / megváltoztatják a mondat igazságfeltételeit

o a mondatok jelentésének elsődlegessége a nyelv azon alapvonásából

következik, amely szerint a nyelv formális rendszer: a nyelvi formákra vonatkozó szabályokat irányító elvek részei az ember genetikusan adott nyelvi

képességének ezek az elvek a mondat kitüntetett szerepét helyezik előtérbe

a mondatok (és a szavak) jelentése nem része ezeknek a formális elveknek

a nyelvbe csak annyi van beépítve, hogy a mondatok nem öncélú hangsorok a jelentéseket a nyelv (társas) használata során sajátítjuk el

− amire a kifejezések utalnak (referálnak), éppen a jelentések segítségével tudjuk megadni / felfogni

o a tulajdonneveken kívül a referálásnak van egy másik lehetséges módja is: a rámutatást (deixist) megvalósító kifejezések

− a szavak jelentése önálló egész: ez teszi lehetővé, hogy a „régi” szavakból új mondatokat mondhassunk, új állításokat tehessünk és hogy ezeket meg is érthessük

o ahogy a hangsorként felfogott szó (vagy morféma) is csak mondatokban létezhet, ugyanúgy a szójelentés és csupán a mondat jelentésében „kel életre” − az igaz-hamis dimenziójában nem minden mondat helyezhető el: jó néhány olyan

mondatfajta van, amelyet egyáltalán nem lehet az „igaz” vagy „hamis” minősítéssel ellátni

Az ülést ezennel megnyitom. nem az a kérdés, hogy igaz-e, hogy az ülést ezennel megnyitom, hanem, hogy sikerült-e a mondat kimondásával megnyitnom az ülést

o performatív igék: pl. üdvözöl – „Üdvözöllek.”; megdicsér – „Megdicsérlek!”; stb.

− minden illokúciós vagy beszédaktushoz (=maga a cselekedet alapján jön létre) meg lehet adni azokat a feltételeket, amelyek fennállása esetén a megnevezett cselekvés valóban létrejön ezeket a beszédcselekvések sikerességi feltételeinek nevezzük

o amikor az ilyen cselekvéseket végrehajtjuk vagy ezeknek tanúi vagyunk, pontosan ezeknek a feltételeknek megfelelően értelmezzük azokat

(31)

3

az igazságfeltételek részei a sikerességi feltételeknek de összességükben nem merítik ki őket

− a mondatok a nyelvtanban egy semleges, általános „célra” készülnek: a kijelentő mondat kijelentésre, a kérdő kérdésre és így tovább, de a gyakorlatban a

legkülönfélébb célokra használjuk őket

pl. Hű, de meleg van itt! ~Nyisd ki az ablakot!

o az ehhez hasonló mondatokat lehet ugyanúgy érteni és ugyanazzal a céllal mondani, azaz a gyakorlatban alkalmazni

o ezek már nem a nyelvi jelentés szigorúan vett tárgykörébe tartoznak

− pragmatika: a nyelv tanulmányozásának az a szintje, amely a („szó szerinti” jelentés

+ hangalak egységeként felfogott) mondatokat szövegkörnyezetükkel

(kontextusukkal) együtt vizsgálja plusz a beszélő szándékait és a

kommunikációban részt vevő személyek világismeretét

o a pragmatika felől tudjuk megmagyarázni bizonyos „üres” jelentésű szavak értelmét, használatát

− a nyelvhasználat körébe tartozik a rejtett tartalmakra való következtetés vizsgálata is

pl. - Hanyast kaptál a vizsgán? - Nem buktam meg.

− a kommunikáció az együttműködés talapzatán nyugszik

− a nyelv mondatainak a jelentését az emberek közötti kommunikációban résztvevők szándékainak és céljainak megfelelően értelmezzük

o teljesen automatikusan

o a szematikai (jelentéstani) jelentés mellet így a pragmatikai (használatbeli) jelentést is figyelembe kell venni a nyelv leírásakor

jelentéstan: a nyelv konstitutív szabályosságaival foglalkozik és a nyelv alapjaihoz tartozik

pragmatika: a regulatív szabályokat írja le, amelyeket többé-kevésbé explicit tanulással kell magunkévá tennünk

(32)

8. NYELVÜNK SOKFÉLESÉGE

-

a nyelvtudás egy átlagember ruhatárához hasonlít

-

a magyar nyelv teljes egészét senki sem mondhatja magáénak

-

az egyedi nyelvtudások, nyelvi készetek óriási eltérései ellenére sincsenek általában kommunikációs zavaraink, hiszen mindannyian törekszünk az alkalomhoz illő nyelvi kifejezéseket megtalálni, ha ez nem sikerül, feltűnő lesz megnyilvánulásunk

-

Nyelvközösségen olyan közösséget értünk, amelynek tagjai legalább egy közös nyelvet beszélnek, és sokkal gyakrabban érintkeznek a közösség többi tagjával, mint más közösség többi tagjával, mint más közösségek tagjaival. Ismerik azt a közös értékrendszert, amely a közösségben a viselkedés társadalmi alapját jelenti.

-

A normák a nyelvi viselkedést szabályozzák

-

A tulajdonképpeni nyelvtudás nemcsak azt jelenti, hogy vki olyan szósorokat tud létrehozni, amelyeket a nyelvközösség tagjai nyelvük mondataiként ismernek el, hanem azt is, hogy ezeket a mondatokat a közösségben szokásos módon tudja alkalmazni.

-

A kisgyerek a nyelv elsajátításával párhuzamosan „ sajátítja el” a körülötte lévő világot, ezzel együtt közösségének szokásait is.

-

Mire a közösség tagjává válik, nemcsak az egyes elemek valóságra utaló jelentését sajátítja el, hanem az elemekhez fűződő társadalmi jelentést is.

-

Megszólaláskor helyzetnek megfelelő beszédmódot, azaz kódot kell megválasztani.

-

A nyelvhasználat szabályai közül a horizontális egyeztetés szabályai megszabják, hogy beszédben milyen elemek követhetik egymást.

-

A vertikális egyeztetés szabályai megszabják, hogy ezeknek az elemeknek a nyelv különböző szintjein – jelentéstan, alaktan, hangtan stb. – hogyan kell megvalósulniuk.

-

Egy-egy közleményen belül nem válthatunk kódot

-

A beszélő és hallgató személye nem abszolút értelemben, hanem egymáshoz viszonyított helyzetük alapján határozzák meg a kódválasztást.

-

A beszélő és hallgató viszonylagos társadalmi helyzete legtisztábban a megszólításokban tükröződik.

-

A megszólítás megválasztásában két döntő tényező játszik közre: az alá-fölé rendeltség és a szolidaritás.

* ha az egyik beszélő hatalmi helyzetben van —a megszólítás nem kölcsönös * az egyenrangú helyzetben a megszólítás egyforma

* ha az egyenrangú helyzet szolidáris — tegeződhetnek * ha nem szolidáris — magázódnak

-

Ha a nyelvi kifejezésekben szolidaritást mutatunk, a hatalmi hierarchiát még nem változtattuk meg

-

A kommunikációs helyzet és viszony alapvetően kétféle lehet: - személyre irányuló (perszonális) - szerepre irányuló (tranzakciós)

-

A szerepre irányuló helyzetben a partnerek egy-egy társadalmi szerepet testesítenek meg ( eladó – vevő, utas- kalauz)

(33)

-

A személyes és tranzakciós helyzetekben más és más dolgok szerepelhetnek üzenetként.

-

A szerep változásakor megváltozik a kód is

-

Nem igaz az, hogy mindenki tökéletesen birtokában lenne az összes kódnak, amit csak a közösségben használnak, hiszen az ember bizonyos típusú helyzetekben ritkábban vagy szinte sohasem vesz részt.

-

A művelt köznyelv normájához képest a közbeszédben használt alakok helytelenek; tény is való azonban, hogy a beszélők jelentős részének egy kód megfelelő elemei.

-

„ Helyesen” az ember a formális kódban beszél.

-

A „túlhelyes” ( hiperkorrekt) alakok akkor jönnek létre, mikor a beszélő nem biztos a használt kódban.

-

Nyelvtudásunk megmutatja, melyik társadalmi rétegbe tartozunk.

-

Nyelvtudásunknak az az összetevője, amely fölött a legkevesebb tudatos ellenőrzésünk van, a hangrendszer.

-

A társadalmi hierarchiában magasabban álló rétegek nyelve követendő minta a lejjebb állók számára, akik így próbálnak nagyobb tekintélyre szert tenni. Egy-egy ilyen változás átalakíthatja a nyelv egész rendszerét.

-

A nyelvek „vízszintesen” is tartalmaznak résznyelveket, az azonos nyelvet beszélő egyes közösségek területi elhelyezkedése szerint is. Ilyenkor nyelvjárásokról, dialektusokról beszélünk.

-

Némi túlzással elmondható, hogy csaknem minden mai nyelv valamikor egy-egy nyelvjárás volt, s csupán az azt beszélő közösségnek a többitől való elkülönülése volt az oka, hogy az illető nyelvjárás azóta önállóan fejlődvén ma önálló nyelvként létezik.

-

Nem lényegtelen a nyelv és nyelvjárások viszonyának megítélésében, hogy a nyelv használói hogyan vélekednek arról, milyen nyelvet is beszélnek.

-

A nyelvész tiszteletben tartja a beszélők hitvallását.

-

A magyar nyelvjárások beszélői minden nehézség nélkül megértik egymást. Az ábra

szemlélteti a magyar nyelvjárásokat.

-

Hangtani, szókincsbeli, alak-és mondattani különbségek is megfigyelhetőek.

(34)

-

A nyelvjárásokon belül sokszor éppúgy találunk különböző kódokat, mint a köznyelven belül.

-

A nyelvjárások beszélői nyelvén belül külön kódként szerepel a köznyelv ( esetleg a regionális köznyelv).

-

A köznyelv nem csupán közvetítő nyelv szerepét játssza a különböző nyelvjárások beszélői között.

-

A nyelvjárás és a köznyelv különböző kódokként működnek: témától és partnertől függően váltjuk őket.

-

A nyelvjárás használata szolidaritást fejez ki, a kapcsolat változatlanságát hangsúlyozzuk vele.

-

A nyelvjárási közösségekben a köznyelvet általában tranzakciós helyzetekben alkalmazzák.

-

A nyelvjárás fennmaradása a közösség fennmaradásától függ.

-

Egy-egy nyelvközösség nyelvrendszerét egy gúlához lehet hasonlítani. Minél szélesebb az alja, annál hegyesebb a csúcsa.

-

Kétnyelvűség esetén a beszélők mindkét nyelvet anyanyelvi szinten ismerik, és a különböző nyelvek mint különböző helyzetekhez kötött kódok működnek.

-

Létezik olyan kétnyelvűség is, amikor az egyik nyelv csak elvben képes a politika, a tudomány, a kultúra kifejezésére, a mindennapi gyakorlatban már nem. ( paraguayi spanyol-guaraní kétnyelvűség) A két nyelv kódként működik: a formális nyelv a tranzakciós szerephez kötődik, míg a másik bizalmas, intim szférához tartozik.

-

Néhány nyelvközösségben ugyanannak a nyelvnek két változata él egymás mellett. ( 1-iknek óriási tekintélye van, a másiknak a létezését tagadják.) pl.: arab. Az ilyen típusú kétnyelvűséget diglossziának nevezzük. Az ilyen helyzetekben az emberek szívesebben érintkeznek a kultúrával az emelkedett nyelven, még ha nem is értik azt.

-

Az emelkedett változatok rangja írásban van rögzítve.

-

A cigányság az indoeurópai nyelvcsalád indiai ágához tartozik. Általában romaninak nevezik magukat

-

. A történelmi Magyarország területén élőket romungrók élnek.

-

A lovári az indiai eredetű romani változata.

-

A beás nyelv nem más, mint az újlatin nyelvek csoportjába tartozó román nyelv egyik területi változata.

-

A kelderás és a kárpáti cigány romani-változatok is magyar nyelvterületen fordulnak elő.

-

A felsorolt romani-változatok mind a szóbeli kultúrában használatosak, ám napjainkban nyelvművelés figyhető meg e nyelvek terén.