PLAMEN IVANOV
SU JOK ÉS
MOXA
EGY ÖNGYÓGYÍTÓ
MÓDSZER KÉZIKÖNYVE
Mediks Ltd
ELŐSZÓ
A su jok terápia nagy fontosságú találmány az emberiség számára. Egy teljesen új, az eddiginél magasabb szintre emelte a független, öngyógyító kezelési módokat. A su jok terápia egyszerűségének és hozzáférhetőségének köszönhetően sikeresen kezelhetők otthon, különösebb orvosi képzettség nélkül is azok a betegségek, amelyek eddig magas szintű és drága orvosi eljárást igényeltek.
A su jok terápia paraméterei messze felülmúlják az eddig ismert öngyógyító eljárásokét. Hatékonyabbnak bizonyult sok a nyugati orvoslásban kipróbált módszernél,
gyógyszernél és kezeléseknél is több betegségnél. Sajnos az ismertsége nem áll
arányban a minőségével és a lehetőségeivel. Ez annak tudható be, hogy a su jok terápia egy új felfedezés, bár az eredete visszanyúlik a régi időkbe. A módszert Park Jea Woo, dél-koreai tudós, orvos professzor dolgozta ki. Első tudományos értekezéseit a témában 1987-ben írta. A találmány napjainkban válik egyre népszerűbbé világszerte, de
valószínűleg még évtizedeket kell várni arra, hogy a terápia az emberek mindennapjainak részévé váljon.
A könyv szerzője nagy tisztelettel adózik a su jok terápia kidolgozójának, professzor doktor Park Jea Woo-nak, és szeretne a segítségére lenni az eljárás széleskörű elterjesztésében. Ezért készítette ezt a kézikönyvet, amellyel a következők a céljai: • professzor doktor Park Jea Woo munkái alapján a legrövidebb, legközérthetőbb
módon ismertesse a legfontosabb információkat a su jok terápiával kapcsolatban azt illetően, hogy hogyan használható a gyakorlatban, külső segítség nélkül
• olyan módon illusztrálja az anyagot, ahogy eddig még senki sem tette
• ismertessen jó néhány gyakorlati adatot a gyógyító eljárások végrehajtása során szerzett tapasztalatokból, amelyek eddig még nem kerültek a nyilvánosság elé • rávilágítsa az emberek figyelmét a füst nélküli moksza hatékonyságára és egyszerű
használatára
• javaslatot tegyen a su jok terápia és a hagyományos akupunktúrás eljárás kombinált felhasználására
• olyan használati útmutatót dolgozzon ki, amellyel az emberek a hagyományos akupunktúra ismerete nélkül is tudják az eljárást alkalmazni.
A su jok terápiának két szintje van, amelyek összetettségükben és a gyógyító eljárás módjában különböznek.
Az első szint számos mikró akupunktúrás rendszerű, a kézen és a lábon végzett
gyógymódot tartalmaz. Ezek a rendszerek megszólalásig hasonlítanak az emberi test miniatűr képére. Visszatükrözik a szervezet egészségi állapotát és hatást gyakorolnak rá, amikor beteg lesz. Az első su jok szint azok által használható, akik nem végeztek orvosi tanulmányokat. Az alkalmazás módja átlagos intelligenciával néhány óra alatt
elsajátítható. A könyv további részében a su jok kifejezés a terápia első szintjének
megnevezéséül szolgál.
Most leírjuk, hogy hogyan alkalmazható a gyakorlatban az első szint két kezelő
rendszere – a Fő vonatkozási rendszer és a “Rovar” vonatkozási rendszer, amelyek a szerző szerint a legalkalmasabbak és teljesen megfelelőek arra, hogy különösebb
szakértelem és segítség nélkül használják az emberek. Ez a könyv kifejezetten nekik szól.
A su jok második szintje egy független gyógyító módszer, amely a metafizikán alapul. Ez bonyolultabb. Megtanulása igényel némi filozófiai és elméleti ismeretet a keleti gyógyító eljárások alapjaiból. Ezért ezt itt most nem részletezzük.
Az évek során a su jok terápia feltalálását követően professzor doktor Park Jea Woo továbbfejlesztette elméletét, és egyetemes rendszert alkotott belőle Onuri orvoslás elnevezéssel. Akik többet akarnak megtudni a su jok terápia filozófiai, elméleti és gyakorlati alapjairól megkereshetik a könyvét a könyvtárban. Orvosi intézetek
tucatjaiban végzett statisztikai, tudományos és klinikai kutatások eredményei találhatók meg benne, amelyek igazolják ennek a csodálatos gyógyító módszernek a rendkívüli lehetőségeit és széleskörű használhatóságát.
A TALÁLMÁNY ÉRTÉKE
A su jok terápia egy új, ismeretlen, ma még az akupunktúra területébe tartózó terápia – egyszerű, hatékony és mindenki által könnyen használható. Teljes mértékben a kézre és a lábra koncentrál. Koreaiul a su kezet, a jok lábat jelent. Innen ered az elnevezés . A su jok feltalálása előtt is ismertek voltak más, a kézre és a lábra fokuszáló gyógyító és diagnosztikai mikró akupunktúrás rendszerek. Olyanok voltak azonban, mint a
mozaikok, nem engedték láttatni az egész rendszert és annak értékét. A su jok terápia összerendezi ezeket a mozaikokat, hogy egy tiszta, teljes képet mutasson, és ezzel egy nagyon hatékony, emellett egyszerű rendszer váljon elérhetővé minden gyógyulni vágyó ember számára. Ez az egyszerűség és minőségi összegződés teszi a su jok terápiát a 20. Sz. nagy orvosi felfedezésévé. Ezt igazolják az alábbi megállapítások:
• A su jok terápiát kivételesen könnyű elsajátítani. Használata néhány óra alatt elsajátítható. Olyannyira közérthető, hogy Oroszországban (ahol nagyon gyorsan elterjedt) még néhány óvodában is sikeresen oktatják, és 1997 óta sok
középiskolában is tananyag.
• A su jok terápia alkalmazásához nincs szükség orvosi tanulmányokra. Természetes módon, öngyógyításra van kialakítva, és bárki használhatja otthon. Professzor Zhanaidarov, a kazahsztáni su jok akupunktúrás szövetség elnöke szerint a su jok gyakorlatilag eltörli a határt a hivatalos orvoslás által el nem ismert öngyógyítás és az egészségügyi és megelőző intézkedések között, amelyekre nagyobb figyelmet kell fordítani.
• A su jok nem igényel speciális feltételeket, felszerelést, drága eszközöket, és bármikor, bárhol, bárki által sikeresen használható.
• A su jok terápia teljesen biztonságos. Mindenféle korlátozás és aggodalom nélkül használható, mert csak egy módon fejti ki hatását, és az a gyógyuláshoz vezet. Ha
nem használjuk helyesen a módszert akkor sem okoz semmilyen károsodást. Egyszerűen nem fejt ki semmilyen hatást.
• A su jok -ot bármelyik korosztály számára alkalmas. Sikeresen használható 5 éves gyerekek és ugyanúgy 95 éves emberek által is.
• A su jok terápiát bármelyik szerv, ízület és testrész gyógyítására lehet használni. Tulajdonképpen minden betegség gyógyítható vele. Nincsenek korlátozások és ellenjavallatok a használatára.
• A módszer egyszerűsége mellet az eddig közreadott tudományos és statisztikai adatközlések, valamint a klinikai megfigyelések azt mutatják, hogy hatékonysága a legtöbb betegség területén a gyógyszeres kezeléshez hasonlítható, vagy még annál is kedvezőbb, minek után a visszaesések (a betegség kiújulásának) aránya érezhetően alacsonyabb.
• A su jok terápia számos olyan krónikus betegség kezelésében is hatékony, amelyeket eddig nagyon nehéz volt kezelni, vagy a mai napig gyógyíthatatlannak bizonyult. • A su jok terápia minden más gyógyító eljárással összevethető. Ha gyógyszeres,
gyógynövényes, vagy más gyógyító eljárással együtt alkalmazzák, felgyorsítja a gyógyulás folyamatát. A gyógyszeres kezelésnél így kisebb mennyiségű gyógyszer beszedése is elegendő, csökkentve ezzel a káros mellékhatásokat.
• A su jok-nak egyes akut stádiumban lévő betegek számára életmentő hatása van, amikor azonnali és hatékony elsősegélyre van szüksége, és nincs a közelben egészségügyi ellátó hely.
• A su jok terápia páratlanul értékes az olyan szegény országokban, ahol az emberek nem tudják megfizetni a szakképzett orvosi ellátást, vagy olyan régiókban, ahol ez egyáltalán nem áll rendelkezésrere, és az öngyógyítás az egyetlen alternatíva.
Mostanáig nem létezett az emberiség számára ilyen egyszerű, praktikus és széles körben használható gyógyító eljárás. A su jok terápián nem a jelenleg
gyógyíthatatlan betegségekre kínál csodaszert, hanem az emberek hétköznapi betegségeinek legyőzésében segít. Ezért nevezhetjük a 20. Század nagy orvosi felfedezésének.
* * *
Sajnos az elmúlt időben a su jok potenciáljáról, mint öngyógyító módszerről nem került elég információ a köztudatba, és amit tudni lehetett róla, az sem volt eléggé alapos és közérthető, így nem volt használható a gyakorlatban. Reméljük, hogy ennek a
kézikönyvnek a kiadásával pótolni tudjuk ezt a hiányosságot.
A su jok terápia a kidolgozását követő években kezdett ismertté válni világszerte. Ebben a rövid időszakban alakult meg a nemzetközi su jok szövetség. Országok tucatjaiban, terapeuták ezrei használják a su jok -ot. Majdnem minden akupunktúrával kapcsolatos tudományos fórumon beszámolnak a su jok terápia pozitív eredményeiről. Az egyszerű emberek körében futótűzként terjed a su jok híre, mint rendkívül hatékony öngyógyító eljárásé.
A SU JOK TERÁPIA
ALAPELVEI
VONATKOZÁSI RENDSZEREK ÉS
ZÓNÁK
Az emberi test olyan komplex mechanizmus, amelynek részei folyamatos, szoros kölcsönhatásban működnek. Ahhoz, hogy megfelelően funkcionáljon, állandó
információ cserére van szükség. A test minden pontja, folyamatosan információt vesz fel a test más részeiről, ugyanakkor minden rész információt bocsát ki magáról. Ezt az információ cserét, és a hozzá tartozó információ tárolást az ún. vonatkozási rendszerek végzik.
A vonatkozási rendszerek informatívak, a szervezet erőteremtő megnyilvánulásai, és a test minden pontján megtalálhatóak. Úgy néznek ki, mint az emberi test kicsinyített mása, igazodnak annak a testrésznek a formájához, amelybe beépülnek. Vonatkozási rendszerek vannak a fülekben a fejben, a lábakban, a belső szervekben, a nyelvben, a szemöldökben, és a test minden más részében, még a sejtekben is.
Mivel minden vonatkozási rendszer a szervezet kicsinyített mása, a test minden része megtalálható benne. Az egyes szerveknek megfelelő vonatkozási rendszerek zónáit (a területeit) vonatkozási zónáknak nevezzük. A test minden részének és szervének megvan a maga vonatkozási zónája minden egyes vonatkozási rendszerben. Például a gyomornak vonatkozási zónája van minden egyes vonatkozási rendszerben, akár a fülben, akár a szemben, vagy más egyéb vonatkozási rendszerben helyezkedik is el. A korrespondencia rendszerek között folyamatos információ áramlás van. Ezek tartalmaznak minden információt a szervezetről és annak aktuális állapotáról. Azzal hogy információval rendelkeznek a szervezetről, aktívan stimulálják az egészségi állapotát. A stimuláció menete a következő:
Amikor egy szerv megbetegszik, minden egyes vonatkozási rendszer jelzést kap erről. A vonatkozási rendszerek erre úgy reagálnak, hogy egy vagy több miniatűr, gömb alakú formációt hoznak létre a beteg szerv vonatkozási zónájának szövetében. Ezek nyomásra érzékenyek, és fájdalompontként érzékelhetők. A továbbiakban ezzel a kifejezéssel utalunk rájuk.
Ha a vese megbetegszik, fájdalompontok jelennek meg a vonatkozási zónáiban, amelyek fülben, a kézen a lábon, a nyelven, az orron, az ujjakon, és a test minden egyes részén megtalálhatók. Ugyanez történik, ha a gyomor, a szem, a máj, vagy bármely másik szerv betegszik meg.
A mindennapi életben az ember folyamatosan, véletlenszerűen és rendszertelenül stimulálja az egyik vagy másik korrespondencia rendszert és a fájdalompontokat,
amelyek a betegség következtében létrejöttek. Amikor felteszünk egy kalapot a fejünkre, megnyomjuk a fejen található vonatkozási zónák egy részét. Séta közben a lábon
elhelyezkedő vonatkozási zónákat masszírozzuk. Munka közben pedig ugyanezt tesszük a kézen lévő vonatkozási rendszerekkel, stb.
A stimulálás következtében a vonatkozási zónák gyógyító impulzusokat generálnak, amelyek a beteg szervre irányulnak. Ily módon a test különböző részeiről, különböző vonatkozási rendszerekből érkeznek gyógyító impulzusok a beteg szervhez. Ezek egy komplex szabályozó mechanizmust aktiválnak, amely leküzdi a betegséget.
A gyógyító impulzusok véletlenszerűen és rendszertelenül, az ember mindennapi tevékenységének függvényében jönnek létre. Az egészségi állapot kisebb megingásait képesek maguktól helyreállítani. De ezek az impulzusok nem működnek azoknál akik keveset, vagy alig mozognak, és komolyabb betegségek sem múlnak el így. Ilyen esetben a betegség rosszabbodik. Így aztán, ha komolyan megbetegszünk szükséges, hogy
erőteljesebb gyógyító impulzusokat hozzunk létre egyes vonatkozási rendszerek fájdalompontjainak szándékos és közvetlen stimulálásával.
Ez azonnal felveti a kérdést: a sok közül melyik vonatkozási rendszer a leghatékonyabb, és a legsikeresebben használható erre a célra? Melyik tartalmazza a szervezet tartalékait leghatékonyabban? Az eddig szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy azok a
vonatkozási rendszerek, amelyek a test egy független részén helyezkednek el, a leghasonlatosabbak az emberi testtel, és a leggyakrabban adnak le gyógyító
impulzusokat. Ilyen független részek a kezek és a lábak. Struktúrájuk bámulatosan hasonlít az emberi testéhez. Ráadásul a leggyakrabban kerülnek érintkezésbe a környezettel, és a leggyakrabban hoznak létre gyógyító impulzusokat. A természet emellett arról is gondoskodott, hogy a leggyakrabban létrehozott impulzusok a legerőteljesebbek és leghatékonyabbak legyenek. Ebből kifolyólag a lábakon és a kezeken lévő vonatkozási rendszerek által generált gyógyító impulzusok sokkal erőteljesebbek és hatékonyabbak, mint a más vonatkozási rendszerek által létrehozott impulzusok.
A su jok terápia teljes mértékben a kézen és lábon elhelyezkedő vonatkozási
rendszerekre épül. Két szintje van. Az első szint könnyen használható bárki által, nem igényel különösebb egészségügyi képzettség nélkül, és jó néhány vonatkozási rendszert foglal magába. Ezek közül az alábbi kettő a legfontosabb:
• Fő vonatkozási rendszer • “Rovar” vonatkozási rendszer.
A következőkben ezt a két vonatkozási rendszert fogjuk bemutatni, amelyek alkalmasak arra, hogy külső segítség nélkül használják.
A második, magasabb szintű su jok egy metafizikai alapokon nyugvó gyógyító rendszer. Sokkal bonyolultabb, megtanulásához akupunktúrás ismeretek is kellenek.
FŐ VONATKOZÁSI RENDSZER
A kéz és a láb struktúrája majdnem megegyezik az emberi testével. Ennek képét úgy képzelhetjük el legkönnyebben, ha felfordítjuk a hüvelykujjunkat a hozzó kapcsolódó tenyér résszel. Jól látható, hogy az ujj és a tenyér együttes formája kísérteties
hasonlóságot mutat az emberi testével, és a szervek ill. testrészek vonatkozási zónái világosan és logikusan helyezkednek el rajta.
• A hüvelykujj megfelel a fejnek és a nyaknak. • A mutató és kisujj megfelel felső végtagoknak.
• A nagyujj és a gyűrűsujj megfelel az alsó végtagoknak.
• Az ujjízületek pontosan megfelelnek az ízületeknek és a végtagoknak. • A tenyér, a lábak mindkét fele a törzsnek.
• A belső szervek vonatkozási zónái a tenyéren helyezkednek el, ugyanolyan elrendezésben, mint a testben.
Ily módon mindkét kézen és lábon megtalálható egy vonatkozási rendszer, amelyet Fő
vonatkozási rendszernek nevezünk.
Ha valaki megbetegszik egy vagy több fájdalompont (su jok akupont) megjelenik a kezeken és a lábakon a beteg szerv vonatkozási rendszereiben. Ezen a zónák stimulálása egyértelmű gyógyhatással van a szervezetre. A stimulálás ahhoz hasonlítható, ahogy megnyomjuk a távirányító gombját. A gombnyomás impulzust küld a beteg szervnek, amely beindítja a gyógyító folyamatot. A gyógyhatás emellett rendkívül gyors és erőteljes.
Megjegyzés: A lábak erőteljesebb nyomásnak vannak kitéve a mindennapokban mint a
kezek. Ezért a lábon elhelyezkedő su jok fájdalompontokból induló gyógyító impulzusok hatékonyabbak.
Ha egy szerv, pl. a máj megbetegszik, egy vagy több fájdalompont megjelenik a vonatkozási zónákban. A pontok stimulálása képes meggyógyítani a szervet. (6/1/1)
A kéz, a láb és az emberi test majdnem teljes strukturális vonatkozása. Minden szervnek és testrésznek megvan a saját vonatkozási zónája a kézen és a lábon. (6/1/2)
“ROVAR” VONATKOZÁSI RENDSZER
Az ujjak és a lábujjak a test, ill. a kezek és lábak független részei. Minden független testrészen, ebből kifolyólag mindegyik ujjon és lábujjon az emberi testre hasonlító és arra vonatkozó vonatkozási rendszer helyezkedik el. Minden szervnek és testrésznek megvan a maga vonatkozási zónája minden ujj és lábujj vonatkozási rendszerében. A betegség kialakulásával fájdalompontok jönnek létre a beteg szerv vonatkozási zónájában mindegyik ujjon és lábujjon. Ezen pontok stimulálásával ugyanolyan gyógyhatás jön létre, mint a Fő vonatkozási rendszer fájdalompontjainakstimulálásakor.
A rovar testeknek három része van: fej, mellkas, gyomor. A vonatkozási rendszerek ugyanolyan elrendezésben helyezkednek el minden ujjon és a lábujjon.
• Az ujjak és lábujjak első percére vetül ki a nyak és a fej. • A középső percre vetül ki a mellkas.
Ezért hívják a rendszert “Rovar” vonatkozási rendszernek.
A felső végtagok hajlított pozícióban a középső perc oldalsó részén helyezkednek el. Az alsó végtagok hajlított pozícióban a harmadik perc oldalsó részén helyezkednek el.
Megjegyzés: A “rovar” rendszerre is érvényes, hogy a lábon elhelyezkedő fájdalom su
jok pontokból induló gyógyító impulzusok hatékonyabbak, mint a kézen lévők.
Minden szervnek és testrésznek megvan a saját vonatkozási zónája minden egyes ujjon és lábujjon. Ha a szerv megbetegszik, a zónájában az összes ujjon és lábujjon fájdalompont jelenik meg. Stimulálása hatékony gyógyhatással bír. (7/1/1)
Minden ujjon és lábujjon az emberi szervezet miniatűr képmása helyezkedik el. (7/1/2)
A VONATKOZÁSI RENDSZEREK
ELSŐDLEGES ÉS MÁSODLAGOS
ZÓNÁI
A testnek két függőleges része van – a bal és a jobb. Hasonlóképp a vonatkozási rendszernek is bal és jobb oldala van, amelyek a test bal és jobb felét képviselik.
• A bal és jobb oldal a Fő vonatkozási rendszerben való meghatározásához fordítsuk a kezeket (lábakat) az ujjakkal (lábujjakkal) együtt lefelé. A tenyerek (lábfejek) felfelé néznek. Képzeljük el a hüvelykujjat felfelé fordítva a hozzá kapcsolódó tenyérrel (lábfejjel). Ily módon a tenyér (lábfej) jobb oldalára a test jobb oldala vetül ki a bal oldalra pedig a test bal fele.
• A test bal és jobb fele a “Rovar” vonatkozási rendszerben úgy határozható meg, hogy a kezeket (lábakat) és az ujjakat (lábujjakat) felfelé fordítjuk. A tenyerek (lábfejek) előre néznek. Ily módon az ujjak (lábujjak) jobb oldalára a test jobb oldala vetül ki a bal oldalára pedig a test bal fele.
Mindkét rendszerben megtalálhatók a szevek vonatkozási zónái a bal és a jobb kézen (lábon) egyaránt. Az egyik, a szerv elhelyezkedésének megfelelő oldal vonatkozási zónái az elsődleges zónák, másik oldalé pedig a másodlagos zónák.
Példa: A máj, az epehólyag, a jobb láb, a jobb kar, a jobb szem, a jobb fül, stb. a jobb
testfélen helyezkedik el. Ezért ezek elsődleges vonatkozási zónái a jobb kézen (lábon) vannak, a másodlagos vonatkozási zónái pedig a másik oldalon – a bal kézen (lábon).
Példa: A szív, a lép, a bal láb, a bal kar, a bal fül, a bal szem, stb. a bal testfélen
helyezkedik el. Ezért ezek elsődleges vonatkozási zónái a bal kézen (lábon) vannak, a
másodlagos vonatkozási zónái pedig a másik oldalon – a jobb kézen (lábon).
Az elsődleges vonatkozási zónák közelebb vannak a rá vonatkozó szervhez, és talán ezért nagyobb a hatékonyságuk. Elsődlegességet élveznek, amikor kiválasztjuk a zónát, amelyet stimulálunk.
A máj vonatkozási zónái a jobb kézen (lábon) elsődlegesek, a bal kézen (lábon) másodlagosak, mivel a máj a test jobb felén helyezkedik el. (8/1/1)
A máj elsődleges vonatkozási zónája a Fő vonatkozási rendszerben. (8/1/2) A máj másodlagos vonatkozási zónája a Fő vonatkozási rendszerben. (8/1/3)
A vonatkozási zónák a „Rovar” rendszerben minden ujjon és lábujjon ugyanúgy helyezkednek el. (9/1/1) A máj vonatkozási zónái a „Rovar” rendszerben. (9/1/2)
A máj másodlagos vonatkozási zónái a „Rovar” rendszerben. (9/1/3)
A jobb kéz nagyujjának első percén vetül ki a jobb láb (Fő rendszer) elsődleges zónája, és a fej zónája („Rovar” rendszer). Ha a fej vagy a jobb láb megbetegszik, fájdalompontok jelennek itt meg. (9/2/1)
A VONATKOZÁSI RENDSZEREK
RÉTEGZŐDÉSE
A Fő vonatkozási rendszer a kezeken (lábakon), a “Rovar” vonatkozási rendszer pedig az ujjakon (lábujjakon) helyezkedik el. Az ujjak (lábujjak) azonban a kezek (lábak) részei. Vagyis, a “Rovar” vonatkozási rendszer a Fő rendszer részét képezve kivetül az ujjakra (lábujjakra).
Amint azt már a fentiekben említettük, vonatkozási rendszerek helyezkednek el a test minden önálló részén. Egyes önálló testrészek azonban egy másik önálló testrész részét képezik. Ebben az értelemben a kéz (láb) egy önálló testrész, és tőlük függetlenül az ujjak (lábujjak) is önálló testrészek. Ezzel alakul ki a vonatkozási rendszerek
rétegződése jön – egyszer a kéz (láb), másszor, tőle teljesen függetlenül, az ujjak (lábujjak). Ez azt jelenti, hogy a kezek (lábak) egyazon a területén különböző szervek vonatkozási rendszerei vetülnek ki.
Példa: A fő vonatkozási rendszer szerint a jobb láb a középső ujj első percén vetül ki,
de a „Rovar” rendszer szerint az a fej kivetülési pontja.
Ugyanilyen rétegződés van jelen egyes vonatkozási rendszerek között is, amelyek a Fő vonatkozási rendszer alkotóelemei. Ugyanez érvényes a mellkasi szervek zónáira is. A kézen a mellkas a tenyéren található, az életvonal két oldalán. Ha kifordítjuk a
hüvelykujjunkat, azzal együtt a tenyér egy része is fordul. Így nyilvánvaló, hogy amikor a hüvelykujj normál pozícióban van a mellkasi szervek zónái átfedik az alhasi szervek zónáit (ld. 6. sz. kép)
Első látásra a vonatkozási rendszerek ezen rétegződése zavarónak tűnik, de tulajdonképpen (a példára utalva) ez csak annyit jelent, hogy:
• Ha a jobb láb megbetegszik, fájdalompont jön létre a jobb kéz középső ujjának első percén, a Fő vonatkozási rendszernek megfelelően.
• Ha a fej valamelyik szerve betegszik meg, pl. az orr, fájdalompont jön létre a jobb kéz középső ujjának első percén, a „Rovar” vonatkozási rendszernek megfelelően. • Ha az orr és a láb egyszerre betegszik meg, fájdalompont jön létre a jobb kéz
középső ujjának első percén, a Fő vonatkozási rendszernek megfelelően, és ezzel egyidejűleg az orron, a „rovar” rendszernek megfelelően.
Tudniillik a kéz (láb) területei, amelyeken az egyes vonatkozási rendszerek és zónák rétegződnek, egymástól függetlenül, és egymással párhuzamosan képviselik ezeket a rendszereket és zónákat.
A FEJ TÖBBSZÖRÖS KIVETÜLÉSE
A fej (agy) az emberi test legfontosabb része. A testet alkotó összes rendszer és szerv kontrollja itt koncentrálódik. Az egész organizmus megfelelő működése és egészségi állapota az agy helyes működésének függvénye. Mivel mindkét vonatkozási rendszer – a
Fő és a „Rovar” rendszer számára is kiemelt jelentőségű az agy, annak vonatkozási
zónái kettőzöttek.
• Egyszer megjelennek az ujjakon és a lábujjakon, mint arc, ami az ujjak (lábujjak) első percének lágy részén helyezkedik el – alsó kivetülés (ld. a lenti illusztrációt, rajta a Fő és a „Rovar” rendszert, 6, 7. sz. kép).
• Másszor a fej kivetül minden ujjon és lábujjon, mint arc, amely az ujjak (lábujjak) első percének hátsó részén helyezkedik el – felső kivetülés.
Ezáltal a fej (agy) negyvenszer vetül ki – kétszer minden ujjon és lábujjon. A vonatkozási zónák és szervek mindkét módon, fej formájúan kirajzolódnak, és egymással, valamint az ujj vonalaival meghatározott elrendezésben helyezkednek el. Például a fej alsó kivetülésén a szem vonatkozási zónái az ujjak (lábujjak) hegyétől három szegmenssel lejjebb helyezkednek el. A felső kivetülésen a szem zónái az első ujjperc ujjízületétől egy szegmensnyire helyezkednek el.
• A fej mindkét kivetülési helyén (alsó és felső) lévő fájdalompontok
stimulálásával ugyanaz a gyógyító hatás érhető el.
Ha valaki meg van fázva, mindegy hogy az orr vonatkozási zónájának alsó vagy felső kivetülési pontján lévő fájdalmpontok stimulálja. Mindkét esetben ugyanolyan erősségű és hatékonyságú gyógyító impulzusok keletkeznek.
• A fej legfontosabb kivetülési pontja a hüvelykujjakon helyezkedik el.
Itt találkozik össze a fej alsó és felső kivetülése mindkét vonatkozási rendszer (Fő és „Rovar”) szerint. Ebből kifolyólag a hüvelykujjon lévő fájdalompontokból kiinduló gyógyító impulzusok hatékonyabbak, mint a többi ujjon (lábujjon) elhelyezkedő pontoké.
Az ujjak (lábujjak) lágy részei mellett (alsó kivetülések) a fej még egyszer kivetül az egész arccal az ujjak (lábujjak) első percének hátulján. (10/1/1)
A fejhez tartozó szervek (agy, szem, fül, orr, száj, stb.) vonatkozási zónái a felső és alsó kivetüléseken helyezkednek el egymással és az ujj vonalaival arányos távolságban. (10/2/1)
A VONATKOZÁSI ZÓNÁK
ARÁNYOSSÁGA
• A vonatkozási zóna formája hasonló és arányos a rá vonatkozó szerv
formájával. Követi a szerv formájának és elhelyezkedésének változásait. Példa: Ha valakinek túl nagy súlyfeleslege van, a gyomor megduzzad. Ekkor a gyomor
vonatkozási zónája is megnagyobbodik, és más a többi szerv zónáihoz képest kimozdul a helyéről annak arányában, hogy mennyire megváltozott a valós helye és mérete. Ily módon, mint apró tükörképek, a vonatkozási rendszerek és zónák tükrözik a szervezet állapotát és elváltozásait.
• Ha egy szerv megbetegszik, a vonatkozási zónában megjelenő fájdalompont
tükrözi a szerv helyét és a betegség fókuszának elhelyezkedését a beteg szerven. Példa: Ha valakinek a gyomor felső részében lévő fekélye van, akkor a gyomor
vonatkozási zónájának felső részén jelenik meg a fájdalompont. Ha a gyomor alsó részében van a fekély, akkor a vonatkozási zóna alsó részén jelenik meg a fájdalompont. Ha a gyomor több pontján is megjelenik a fekély, akkor a gyomor zónájának több pontján, az érintett helyeknek megfelelően alakulnak ki a fájdalompontok. Emellett az a felület, amelyen a vonatkozási zóna fájdalompontja megjelenik mértanilag hasonló és arányos a gyomorban lévő, a betegség által érintett területtel.
Ha a gyomor vagy egy más szerv mérete megváltozik, a vonatkozási zónájának mérete is vele változik (11/1/1)
A fájdalompontok helyzete tükrözi a betegség helyét és kiterjedését az adott szervben. (11/2/1)
BŐR ÉS CSONT VONATKOZÁSOK
A vonatkozási rendszerek nemcsak a bőrön helyezkednek el. Három dimenziósak, mint maga a test, és magukban foglalják a kéz és a láb teljes szövetállományát. Ebből kifolyólag különbség van azon szervek és szövetek vonatkozási zónáinak
elhelyezkedése között amelyek mélyebben fekszenek a testben és azok között, amelyek közelebb vannak a bőrhöz. Az előbbieknél a vonatkozási zónák meghatározásához a kéz és a lábfej csont-struktúrái (csont vonatkozás) szolgálnak mint referencia pont, az
utóbbiaknál pedig a kéz és a lábfej bőrének rétegei (bőr vonatkozás).
Példa: A lágyék lebenyeinek vonatkozási zónái (a csípő ízülettel szemben lévő bőr)
egybeesik a középső és a gyűrűsujj alatt lévő bőrrétegekkel. Bár a csípő ízület zónái, amelyek mélyebben helyezkednek el, egybeesnek az említett ujjak harmadik percének ízületeivel.
• Ha a betegség fókusza mélyen helyezkedik el, a fájdalompontot a csont
vonatkozásból kiindulva kell keresni. Ha a betegség közel van a bőrhöz, vagy rajta van, a fájdalompontot a bőr vonatkozás alapján kell megkeresni. A csípő ízület csont vonatkozása. (11/3/1)
A csípő ízület bőr vonatkozása. (11/3/2)
TÜKRÖZŐDŐ FÁJDALOMPONTOK
Ha egy szerv vagy a test egy része megbetegszik, a kéz és a láb vonatkozási zónáiban megjelennek a fő fájdalompontok, de emellett megjelennek az ún. tükröződő
fájdalompontok is. Meg fogjuk adni ezek leírását, de nem fárasztjuk az olvasót az
elméleti háttér felvázolásával. Az ujjakon lévő tükröződő pontokra fogunk koncentrálni, mert azok leírása egyszerű. Azonkívül megítélésünk szerint ismeretük és használatuk elegendő ezen kézikönyv gyakorlatban való használatához.
Konkrét példaként leírjuk a szív vonatkozási zónáját a „Rovar” rendszerben az egyik ujjon. Ha a szív megbetegszik, a vonatkozási zónában fájdalom su jok pont jelenik meg. Húzzunk egy függőleges vonalat, amely metszi ezt a pontot, és párhuzamos a
vonatkozási rendszer szimmetria tengelyével, egészen az ujjízületek metszőpontjáig úgy, hogy a vonal mindkét végén túlnyúljon az említett két ponton. A metszéspontban mindig megjelenik az ún. függőlegesen tükröződő fájdalompontok. Ezek nem annyira
fájdalmasak mint a fő su jok pont, de mindig az ujjízületek alatt és felett vannak. Most húzzunk egy vízszintes vonalat, amely merőleges a szimmetria tengelyre, a fő su jok ponton keresztül, a példán látható metszésponthoz az ujj egyik oldalától a másikig. Fájdalompontok ezen is mindig megjelennek, ezeket vízszintes tükröződő pontoknak
nevezzük.
Függőleges és vízszintes tükröződő pontok a beteg szerv vonatkozási zónájának főbb pontjain mindig jelen vannak a „Rovar” rendszerben és az ujjakon elhelyezkedő Fő rendszer egy részében is. Nagy jelentőséggel bírnak a gyógyító folyamat
felgyorsításában. Ha a fő pontok stimulálását kombináljuk a függőleges és vízszintes tükröződő pontokkal, azonnali eredményt érhetünk el. Ezeknek a pontoknak a használata különösen hatékony, amikor a betegség nagy területre terjed ki, pl. a tüdőgyulladás, amely mindkét tüdőfelületet érinti.
* * *
A függőleges tükröződő pontok az ujjak középső és harmadik percén találhatóak, a fentiekben leírtak szerint. Húzzunk egy függőleges vonalat, amely párhuzamos a
vonatkozási rendszer szimmetria tengelyével, egészen az ujjízületek metszőpontjáig úgy, hogy a vonal mindkét végén túlnyúljon a fájdalomponton.
Más módon keressük meg a függőleges tükröződő pontokat az ujjak első percén, mivel ezeken nincs ujjízület a fő fájdalompont felett. Itt úgy határozzuk meg a függőleges tükröződő pontok helyét, hogy húzunk egy függőleges vonalat a fő pont alatt
elhelyezkedő ujjízületig. A másik tükröződő pont ugyanazon az ujjízületen fekszik, csak az ujj másik oldalán. Úgy határoljuk be, hogy az ujj hegyétől indulva húzunk egy
függőleges vonalat át az ujj másik oldalára, az ujjízület határáig.
A vízszintes tükröződő pontokat minden ujjpercen a fentiekben leírtak szerint keressük meg. Húzzunk egy vízszintes vonalat az ujj egyik oldalától a másikig. Egyes esetekben a fő fájdalompont egybeesik az ujj oldalának középső részével. Ilyenkor csak egy
tükröződő vízszintes pont van, amely az ujj másik oldalán helyezkedik el, a fő ponttal szemben.
Függőleges tükröződő pontok. (12/1/1) Vízszintes tükröződő pontok. (12/2/1)
A vízszintes tükröződő pont és a fő pont egybeesése az ujj oldalsó részén. (12/3/1) Függőleges tükröződő pontok az első ujjpercen. (12/3/2)
A VONATKOZÁSI RENDSZEREK
MEGKÉRDŐJELEZHETETLENSÉGE
A vonatkozási rendszer létezéséről nagyon könnyen megbizonyosodhatunk. Elég ha megpróbálunk su jok fájdalompontokat keresni a beteg szerv vonatkozási zónájában. Ilyen pontokat mindig találunk. Ha a szerv ép, ezek a pontok nem érzékenyek.Könnyedén leellenőrizhetjük a vonatkozási rendszerek létezését, pontos elhelyezkedését és hatékonyságát. Ez nem hagy teret semmilyen kétségnek, ellenérvnek vagy vitának. A vonatkozási zónák korrektségét az emberek ezrein alkalmazott su jok terápia bizonyítja – mind a szakmai, mind az öngyógyító módozatban.
Megjegyzés: A Fő és a „Rovar” vonatkozási rendszer fenti rajzai illusztratívak. A
A SU JOK TERÁPIA
GYAKORLATA
BEVEZETÉS
MIKOR ALKALMAZHATÓ A SU
JOK ÖNGYÓGYÍTÁSRA
• Orvosi felügyelet alatt a su jok probléma nélkül alkalmazható más terápiák
mellett.
Ebben az esetben minden aggodalom nélkül alkalmazható a su jok – jelentősen csökkenti a gyógyulás időtartamát. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a su jok terápiának nincs ellenjavallata és mellékhatása. Semmilyen módon nem árthat. A su jok minden más gyógyító eljárással együtt használható. Így a betegség hamarabb gyógyul, és kevesebb gyógyszert (ha fel van írva) kell beszedni, és kisebb mértékű az általuk okozott kár. • A su jok alkalmazható egyedüli gyógymódként akut vagy krónikus
betegségeknél, de csakis orvosi felügyelet alatt.
Komoly betegségeknél a su jok alkalmazható egyedüli gyógymódként, de csakis orvosi, vagy su jok terapeuta felügyelete alatt. A módszer rendkívül hatékony a betegségek széles körénél, de van néhány rendkívül veszélyes betegség, amelyek átfogó terápiát igényelnek. Csak orvos mérheti fel, hogy mikor van szüksége egy betegnek
drasztikusabb gyógymódokra – pl. operációra.
• A su jok orvosi felügyelet nélkül is alkalmazható banális, akut vagy krónikus
betegségeknél.
Sok betegség egyáltalán nem igényel orvosi felügyeletet. Például egy enyhe meghűlés, vagy megfázás gyorsan megszüntethető a su jok pontok masszírozásával a torok és az orr vonatkozási zónáiban.
Makacs, krónikus betegségek, amelyek közismertek és sok problémát okoznak – mint pl. ízületi fájdalom, szintén kezelhetők önállóan.
• A su jok vészhelyzetben elsősegélyként is alkalmazható, mielőtt az orvosi
segítség megérkezik.
• A su jok terápiának nincsenek ellenjavallatai és mellékhatásai, és bárki
amelyeket be kell tartani, hogy a terápia hatékony legyen, és a megfelelő módon legyen használva.
A su jok terápia nem alkalmazható:
• Nagy mennyiségű alkohol és kábítószer fogyasztása mellett és közvetlen utána. • Erős kimerültség, nem megfelelő alvás vagy éhezés esetén.
• Ha a betegség akut, és orvos nem diagnosztizálta (kivéve elsősegély). • Közvetlen kiadós étkezés után.
• A terhesség utolsó trimeszterében.
MILYEN BETEGSÉGEK
KEZELHETŐK A SU JOK -KAL
• A su jok bármilyen betegség gyógyítására használható, ha tudjuk, hogy hol van
a fókusza. A betegség természete emellett nem fontos.
Biztosan tudni kell, hogy melyik a beteg szerv, és hol van a betegség fókusza. Csak ezáltal határozható meg pontosan a vonatkozási zóna, és stimulálható az ott lévő su jok pont. Ebből kifolyólag a su jok csak a betegség pontos meghatározása esetén gyógyít. A betegség természete nem fontos. A beteg szervre irányuló gyógyító impulzusok
meggyógyítják a szervet bármilyen problémája legyen is.
A su jok terápia szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a gyomorban fekély, hurut, vagy valami más probléma van. A su jok fájdalompontok stimulálása által
gyógyító impulzusok keletkeznek, amelyek megtámadják a betegséget függetlenül attól, hogy milyen természetű.
Megjegyzés: Komoly betegség esetén, amely a test nagy területét és több szervét és
rendszerét érinti, a fentiekben vázolt egyes szintű su jok nem mindig bizonyul
hatékonynak, vagy túl munkaigényes a stabil gyógyító hatás elérése. Ekkor szükségessé válik a su jok metafizikai részének használata szakképzett segítő által, vagy más
gyógyító eljárás bevonása.
• A su jok terápia (egyes szint) nem alkalmas szimptomatikus kezelésre. A su jok nem alkalmas a tünetek direkt módon való kezelésére – szédülés, émelygés, láz, magas vérnyomás, stb. Fontos tudni, hogy melyik szerv megbetegedése okozza a tüneteket, és a szervet kell kezelni a vonatkozási zónákon keresztül.
Példa: A láz egy tünet. Okozhatja a mandulák gyulladása, de a vesék gyulladása is. A su
jok terápia nem lehet sikeres, ha nem határoztuk meg a betegség helyét.
• A su jok terápiának korlátozott a hatékonysága olyan betegségeknél, amelyek
visszafordíthatatlan elváltozásokat okoztak a beteg szerv szöveteiben.
Ha a betegség visszafordíthatatlan elváltozásokat okoz a szövetekben, a su jok terápia javítja annak állapotát, de nem gyógyítja meg. A su jok használata mégis javallott olyan betegségeknél, amelyeket a modern orvostudomány gyógyíthatatlannak minősített. Ha nincs olyan gyógymód amely segítene, lehetséges, hogy a szervezet belső tartalékai
segítségével sikeres gyógyulás érhető el. Ebben a témában íródott néhány könyv, amely tartalmaz esettanulmányokat.
A KEZELÉS MENETE
A KEZELÉS MENETÉNEK
RÉSZELEMEI
A su jok terápiával való kezelés menete nem bonyolult, és mindenkinél ugyanaz,
függetlenül attól, hogy milyen betegsége van. Ki kell választani a beteg szervhez tartozó vonatkozási zónát, amelyet használunk a kezelésre, majd meg kell határozni a su jok fájdalompontokat ezekben a zónákban, és stimulálni kell őket. Sose feledjük, hogy vonatkozási zónák minden embernél azonos módon helyezkednek el, és mindenkinél nagyon könnyű megtalálni őket segítség nélkül is az illető kezén vagy lábán. Számos zónát és fájdalompontot találhatunk, amely közül kiválaszthatjuk a megfelelőt, amelyet nagy hatékonysággal stimulálhatunk.
Így a su jok kezelés menete, amely magában foglalja a technológiát és a beavatkozás egészét, egyáltalán nem bonyolult, és minden ember számára ugyanaz, függetlenül a betegsége természetétől. A kezelés menete a következő:
• A beteg szerv vonatkozási zónájának kiválasztása a kézen vagy a lábon. • A vonatkozási zóna fájdalompontjainak meghatározása.
• A gyógyító impulzusok létrehozása a fájdalompontok stimulálásával.
1. A VONATKOZÁSI ZÓNÁK
KIVÁLASZTÁSA
• A su jok sikeres egyéni használatához az első és legfontosabb feltétel a helyes
A su jok gyakorlatának megkezdése előtt meg kell bizonyosodni arról, hogy melyik a beteg szerv. Ha nincs lehetőségünk orvosi diagnózist beszerezni, érzékelés útján kell azt felállítani. Alapvetően fontos, hogy csak a betegség pontos diagnózisának megléte mellett kezdjünk hozzá a su jok terápia alkalmazásához. Enélkül tévedésből egy másik szerv zónáját stimulálhatjuk a beteg szervé helyett. Ez nem okoz semmi kárt, de nem is fog segíteni a gyógyulásban, és ok nélkül csalódhatunk a módszerben. Ezért olyan fontos, hogy egy szakértő megvizsgálja a beteget, és meghatározza a betegség pontos helyét. Nem helyes, ha saját magunk, a fájdalom helye alapján próbáljuk ezt megítélni. A fájdalom egy tünet, és félrevezető lehet.
Például: Fájdalmat érzünk a csípőben, amiből arra következtethetünk, hogy probléma
van a gerincünkkel, pedig a fájdalmat a vese megbetegedése is okozhatja. Nyilvánvaló, hogy a gerinc zónájának stimulálásával nem érünk el eredményt.
• A beteg szerv vagy testrész meghatározása után ki kell választani a vonatkozási
zónákat, amelyeket használni fogunk a kezelésnél.
Lapozzuk fel az ide vonatkozó oldalt a kézikönyvben, és rajzoljuk körbe a beteg szerv vonatkozási zónáit. (14/1/1)
Minden szervhez és testrészhez számos vonatkozási zóna tartozik a kezeken és a lábakon. Az agynak pl. negyven vonatkozási zónája van. A gyógyító hatás eléréséhez nem szükséges az összes vonatkozási zónában lévő fájdalompontokat stimulálni. A betegség komolyságától függően egytől négyig terjedően választhatunk az alábbi megfontolás szerint:
o A Fő rendszerben lévő és a „Rovar” rendszerben lévő vonatkozási zónák egyforma hatékonyságúak.
o A lábon lévő zónák hatékonyabbak mint a kézen lévők.
o Az elsődleges vonatkozási zónák hatékonyabbak mint a másodlagosak.
o A lábon és a kézen lévő zónák kombinálása nagyobb hatékonyságot eredményez, mintha csak a kéz, vagy csak a láb zónáit használjuk.
o Ha a test nagyobb részére kiterjed a betegség, előnyösebb a „Rovar” rendszert használni.
A kézikönyv megadja, hogy hol találhatók ezek a zónák. Az ábrákon lévő kezek és lábak térbeli elhelyezkedését körültekintően vessük össze a saját kezünkkel és
lábunkkal, hogy ne keverjük össze a test jobb felén lévő szerveket a bal félen lévőkkel. Ha tévedésből a tengely másik oldalán lévő vonatkozási zónát határoljuk be, akkor nem a megfelelő szervet stimuláljuk, és nem is érjük el a kívánt gyógyhatást.
• Karikázzuk be a vonatkozási zónát, amit használni fogunk egy ártalmas
anyagot nem tartalmazó filctollal.
A kezdeti időszakban fontos ezt megtenni, hogy ne térjünk át másik zónába amikor keressük a fájdalompontokat, és így könnyebben meg is találjuk azokat.
A beteg szerv vonatkozási zónáján kívül van van még egy vagy két más szervhez tartozó vonatkozási zóna, amely bevonható a kezelésbe. Ezekre a szervekre szintén kihatással van a betegség, így kapcsolódnak a folyamathoz. Ez a komolyabb, akut és krónikus megbetegedéseknél alkalmazható, amikor a beteg szerv fájdalompontjainak stimulálása nem hozza meg a várt eredményt. Első helyen a gerincoszlop és az agy vonatkozási
zónáiban lévő fájdalompontokat kell megkeresni. A GERINCOSZLOP SZEREPE
A gerincoszlop az agyat és a test összes szerve közötti információcseréjét közvetítő fő „útvonal”. A gerincoszlop csigolyái az út elágazásaihoz hasonlatosak, amelyek a
különböző szervekhez és a test egyes részeihez vezetnek el. A legtöbb krónikus betegség kihatással van a gerincoszlop egy vagy több területére, amely kapcsolódik a beteg szervhez. Így az információáram az agy és a beteg szerv között gátolva van, és az agy szabályozó funkciói gyengülnek.
A gerincoszlopban lévő, a beteg szervhez tartozó fájdalompontok stimulálásával az agy és a beteg szerv közötti viszony normalizálódik, és megindul a gyógyító folyamat. A fájdalompontokat a gerincoszlop azon oldalán kell keresnünk, ahol a beteg szerv elhelyezkedik.
Megjegyzés: Amikor a gerincoszlop csigolyáiról beszélünk, beleértjük a hozzájuk
tartozó összes szövetet (a gerincagy szegmensei, a gerincagy idegei, stb.).
AZ AGY SZEREPE
Az agy irányítja az összes szervet és a test rendszereit. Ha egy szerv megbetegszik, az agy megfelelő vonatkozási zónájában fájdalompont keletkezik. Ez a pont a beteg
szervvel kapcsolatos agyi területben helyezkedik el. A pont stimulálásával a gyógyhatás még hatékonyabbá válik.
Normál esetben az agy vonatkozási zónáiban több fájdalompont is található. Mivel nehéz kiválasztani, hogy melyik tartozik a beteg szervhez, azt kell választani, amelyikben a legerősebb fájdalom.
* * *
Különösen komoly és gyógyíthatatlan megbetegedéseknél, az agy és a gerincoszlop vonatkozási zónáinak tehermentesítése végett, meg kell keresni a beteg szervvel kapcsolatos szervek vonatkozási zónáit is, mivel ezek valószínűleg részei a patológiás folyamatnak. Figyelembe kell venni azonban, hogy ezeknek a szerveknek a
meghatározása orvosi képzettséget igényel, ezért, amennyiben ez nincs meg, ilyen esetekben mindenképpen konzultálni kell egy hozzáértő szakemberrel.
Ha erre nincs mód, le kell ellenőrizni az összes fő belső szerv vonatkozási zónáját, és ki kell választani azt, amelyikben a legtöbb fájdalmas pontot és területet találjuk.
Például: A hólyag gyulladása mögött valószínűleg a vese gyulladásos megbetegedése
áll. Ilyenkor szükséges megkeresni a vese megfelelő területeinek fájdalompontjait is.
A SZERVEK ÉS A TESTRÉSZEK KAPCSOLATA A GERINCCEL Tüdő és hörgők: C3-C4, T3-T9
Szív, felszálló aorta: C3-C4 balról, T1-T8 Garat: T3-T5
Gyomor: C3-C4, T6-T9
Colon ascendens (vastagbél felszálló szakasza): T9-L1 (Féreg)nyúlvány: C3-C4, T11- T12 jobbról
Colon descendens (vastagbél leszálló szakasza): C3-C4 Végbél: T11-T12, L1-L2 Máj és epehólyag: C3-C4, T6-T10 jobbról Hasnyálmirigy: C3-C4, T7-T9 balról Vesék és húgyvezeték: C4, T10-L2 Húgyhólyag: T11-L3, S2-S4 Méh: T10-L3 Petefészek és petevezeték: T10-L3 Herék: T12-L3 Tejmirigyek: T4-T6 Tarkó: C2 Méhszáj: C3-C4 Kar: C6-C7 Alkar: C6-C7, T1 Hónalj: C5-C7, T1-T3 Könyök: C4-C5, T1-T3 Kulcscsont: C4 Vállöv: C4-C5, T1
Mellkas és rekeszizom mögötti rész: C4, T1-T8 Hasi terület: T9-T12, L1, S1
Hát rekeszizom alatti része: T9-T12, L1-L5 Comb külső része: L2-L5, S1
Comb belső része: L2-L4, S2-S3 Lábszár külső része: L4-L5, S1 Lábszár belső része: L4, S1-S2 Lábfej: L4-L5, S1-S2
2. A SU JOK FÁJDALOMPONTOK
ELHELYEZKEDÉSE
A vonatkozási zónákban lévő fájdalompontokat egy egyszerű, diagnosztikai pálca nevű eszköz segitségével találhatjuk meg, vagy egy megfelelő tárgy segítségével, ami kéznél van.
A diagnosztikai pálca alkalmas a fájdalompontok lokalizálására és masszírozására a kézen és a lábon. Egy fémből, műanyagból vagy fából készült pálca, kb. 10 cm hosszú. Mindkét vége gömbölyű, 2-4 mm-es lekerekítéssel. A pálca egyik vége nagyobb
átmérőjű, és a kéz lágy részein használatos. A pálca kisebb átmérőjű végét azokon a területeken kell használni, ahol a csont közelebb van a bőrhöz.
Ha nem áll rendelkezésre ilyen pálca, használhatunk egy szál gyufát, egy hőmérő vékony végét, vagy egy kéznél lévő tárgyat, amelynek 2-3 mm-es átmérőjű a vége. Egy kis gyakorlattal akár a körmünkkel is behatárolhatjuk a su jok pontokat.
• Keressük meg a fájdalompontokat a diagnosztikai pálca segítségével úgy, hogy
végigpásztázzuk a bekarikázott vonatkozási zónát.
Pásztázzuk végig a zónát, mialatt a pálcát függőlegesen, egyenletes erővel finoman mozgatjuk. Szisztematikusan és folyamatosan mozgassuk a pálcát – úgy ahogy a füvet nyírjuk, akkora lépésékben haladjunk, amekkora a pálca végének az átmérője. Ne maradjon ki egyetlen pont sem. A fájdalompontok kicsik, és könnyen elvéthetjük őket. Ezért olyan fontos, hogy a zónán szisztematikusan haladjunk végig, ne csak
véletlenszerűen érintsünk meg egy-egy pontot.
A fájdalompontok keresésénél tartsuk szem előtt a következőket:
A pálcát ne nyomjuk túl erősen, mert mindenhol fájdalmat érezhet az egyén. Kezdjünk enyhe nyomással.
Lehetséges, hogy az első alkalommal, amikor végigpásztázzuk a területet, nem találjuk meg a fájdalompontot. Ekkor ismételjük meg a procedúrát úgy, hogy egy kicsit erősebb nyomást gyakorolunk, és változtassuk meg a pálca dőlésszögét. Az ujjízület területén behajlított és kinyújtott ujjakkal (lábujjakkal) is keressük meg a
fájdalompontokat, a lehető legmélyebben vizsgáljuk meg a ujjízületek közötti helyet. A lágy szövetek területén (pl. a tenyér) a pálca nagyobbik végét használjuk, és
intenzívebb nyomást gyakoroljunk, hogy „érezzük” az alul lévő csontokat. Úgy is végigpásztázhatjuk a zónát, hogy „végigcsúsztatjuk” a pálcát a bőrön. Ha
odaér a fájdalomponthoz, egyértelműen érezni fogjuk.
A kéz és a láb azon területein ahol a bőr közel van a csonthoz, pl. az ujjak felső része, könnyen behatárolhatjuk a fájdalompontokat úgy, hogy a pálca oldalsó részét húzzuk végig a területen.
Ha a zóna nagy, először függőlegesen húzzuk végig a hüvelykujjunkat erős nyomással. Normál esetben a terület, ahol a fájdalompont van érzékeny. Ezután ellenőrizzük le ezt a helyet a pálcával nagyon alaposan.
Ne feledjük, hogy a vonatkozási zónák hasonlóak és arányosak a megfelelő szervekkel, és testrészekkel, valamint a rajtuk lévő fájdalompontok elhelyzkedése
geometrikusan megfelel a beteg szerven lévő betegség fókuszának pozíciójával. Pl. ha a fekély a gyomor felső részében van, a fájdalompontokat a vonatkozási zóna felső részében kell keresni. Ha a comb középső része fáj, a fájdalompontokat keressük a vonatkozási zóna középső részén, stb.
Ha a betegség központja a bőrhöz közel van, vagy rajta van a bőrön, a fájdalompontokat először a bőr vonatkozási területén kell keresni, majd ha a betegség a belső szerveket és a mélyebben fekvő szöveteket is érinti, térjünk át a csont vonatkozási területére. (ld. 11. o.)
Diagnosztikai pálcák. (16/1/1)
Pásztázzuk végig a bekarikázott vonatkozási zónákat a diagnosztikai pálcával. (16/2/1) Jelöljük meg a fájdalompontok helyét, kiemelve a legfájdalmasabbat. (16/3/1)
Ne feledjük, hogy a fájdalompontok elhelyezkedése a zónában mértanilag megfelel a betegség fókuszának a beteg szervben. (16/4/1)
Végül kiválasztunk egy vagy több fájdalompontot. Ha több pont van, egyik közülük a legfájdalmasabb. Ha megnyomjuk ezt a pontot éles fájdalmat érzünk, amely néha elviselhetetlen. A fájdalom akut betegségeknél intenzívebb, és krónikus
megbetegedéseknél enyhébb.
• Jelöljük meg a kiválasztott pontokat, és rajzoljuk körbe a legfájdalmasabbat. Néha a fájdalompontok olyan közel vannak egymáshoz, hogy összeolvadnak, és egy nagy fájdalom területet alkotnak. Normál esetben a terület középső része a
legfájdalmasabb, és ott helyezkedik el a legfájdalmasabb pont is.
Az epicentrum, a betegség központja a legfájdalmasabb pontra vetül ki. Ennek
stimulálása közvetlenül ezt a központot támadja meg, és erőteljes gyógyhatása van. A kevésbé fájdalmas pontok olyanok, mint az izzó parázs a tűz körül. Ha megpróbálunk azokat eloltani, azzal csak mérsékeljük a tűz melegét, de nem tudjuk eloltani az egészet, mert a tűz központját érintetlenül hagytuk. Ezért olyan fontos jól kiválasztani a
legfájdalmasabb pontot.
• Úgy bizonyosodhatunk meg arról, hogy a legfájdalmasabb pontot választottuk-e
ki, hogy próba stimulálást végzünk rajta. Ennek a pontnak a stimulálása minden esetben azonnali javulást eredményez.
Megjegyzés: A legfájdalmasabb pont körülrajzolása rendkívül fontos, amikor a
stimulálást tűvel, masszázzsal, magokkal vagy mágnessel végezzük, mivel ezekben az esetekben alapvető, hogy ne térjünk le a pontról. Ha a stimulálást mokszával végezzük, a pontos hely nem annyira elsődleges, mert a gyakorlatban a melegített területen minden fájdalompont ugyanolyan mértékű stimulálást kap.
Ha a fájdalompontokat nem találjuk meg a beteg szerv vonatkozási zónájában, nagy valószínűséggel nem megfelelően diagnosztizálták a betegséget. Egy beteg szerv vonatkozási zónájában MINDIG vannak fájdalompontok. Ha mégsem fér kétség a
diagnózishoz, lehetséges, hogy a fájdalompontok mélyen a csont struktúrában
helyezkednek el, amely gátolja, hogy könnyen meghatározhatóak legyenek, vagy a kéz lágy részeiben egy vastag szövetréteg alatt. Az is lehet, hogy a megfelelő gyakorlat hiányában nem találjuk a pontokat.
A su jok fájdalompontoknak diagnosztikai értéke is van. Ha egy szerv összes
vonatkozási zónájában ugyanazon a helyen találjuk meg a fájdalompontokat mindkét vonatkozási rendszerben (Fő és „Rovar”), nagy valószínűséggel az adott szerv a beteg.
3. A FÁJDALOMPONTOK
STIMULÁLÁSA
A gyógyító impulzusok létrehozásához és a gyógyhatás eléréséhez a su jok pontokat stimulálni kell. A su jok pontok gyakorlatilag akupunktúrás pontok. Ahhoz, hogy aktiváljuk őket a tradicionális akupunktúrában alkalmazott stimulálási módokat kell felhasználnunk. Ezek közül a leggyakoribbak:
• Stimulálás mokszával (moksza) • Hideg stimulálás (krioterápia) • Su jok tű stimulálás
• Kombinált stimulálás tűvel és moxával • Különféle masszázsok
• Mágneses stimulálás.
3.1 STIMULÁLÁS MOKSZÁVAL
Az akupunktúrás tűk használata és az akupontok masszírozása nagyon népszerű. Hozzájuk képest a moksza stimulálás egy kissé háttérbe szorult (teljesen érdemtelenül), és nem ismert az emberek körében. Ezért tartjuk fontosnak, hogy röviden bemutassuk ennek a hatékony módszernek az előnyeit és a hátrányait, amely egyik bázisát alkotja ennek a kézikönyvnek.A továbbiakban foglalkozni fogunk a su jok fájdalompontok kombinált
használatával és a tradicionális akupontokkal is. A moksza stimulálásról szóló alábbi fejezet azt hivatott szemléltetni, hogy helye van a su jok terápiában és a tradicionális akupunktúrában is.
* * *
Kína távoli részein a tű használata mellett az akupontok melegítését is gyakorolják. Mivel a tűt (chen) gyakran párhuzamosan használták a melegítéssel (chiu), az eredeti kínai módszer elnevezése a chen-chiu terápia.
Az akupontok melegítését (chiu) többféle módon végzik, de a több ezer éves módszer bizonyult a leghatékonyabbnak, ez a parázsló fekete ürömmel való melegítés – fekete üröm chiu.
Ma a chen-chiu terápia úgy ismert, mint akupunktúra, és a fekete üröm chiu, mint moksza.
A moksza szónak japán eredete van. Ezért hívják a japán növénynek – megegyezik a fekete ürömmel, amelyet Japánban használnak az akupontok melegítésére. A moksza szó fokozatosan bekerült a köztudatba, és ma a moksza elnevezés egyrészt a fekete üröm nyersanyagára, másrészt magára a kezelési módszerre utal.
A moxát a fekete üröm leveléből készítik, amelyet a nyár végén gyűjtenek be és szárítanak. A szárított fekete ürömöt három évig állni hagyják, ezután kész a használatra. Ezután megőrlik, és porrá törik – úgy néz ki, mint a nyers gyapjú.
Fekete üröm őrlemény (moksza) (18/1/1)
A moxát tisztán ritkán használják. Normál esetben keverik más gyógynövényekkel, hogy jobb terápiás hatást érjenek el. Sokféle terméket állítanak elő moxából, de a két legfőbb a moksza szivar és a kúp. Amikor meggyújtják őket nincs nagy lángjuk, csak lassan égnek el. A (su jok) akupontokat ily módon melegítik fel és stimulálják.
• Moxa szivarok
A moksza szivarok a legkézenfekvőbb eszközök arra, hogy melegítve stimuláljuk az akupontokat. Az akupunktúrás gyakorlatban mindenütt használják. 10-20 cm hosszúak, és 0,8-2,5 cm átmérőjűek.
A moksza szivarral való stimulálás az alábbi módon történik: meggyújtjuk a szivart, és a (su jok) akupontokat felmelegítjük az égő végével egy bizonyos távolságról. Az, hogy milyen módon és milyen hosszan kell melegíteni a pontot a betegség természetétől és módszertől (tradicionális akupunktúra és su jok terápia) függ.
Alapvetően két fajta moksza szivart használnak. Az egyik amikor a mokszát lyukacsos papírba csavarják, és füstmentes szivar formára préselik.
A papírba csomagolt moksza elég gyorsan ég, és túl sok füstje van erős, tipikus szaggal kísérve. Ez a füst és a hosszan tartó kellemetlen szag volt a fő akadálya annak, hogy a mokszát széles körben, egyénileg használják az emberek. Ez azonban megváltozott, amikor 1984-ben a kínai gyártók piacra dobták az ún. füstmentes mokszát, mint akupunktúrás eszközt.
A füstmentes szivarok fekete ürömből és más gyógynövény kivonatból készülnek különleges eljárással, ami hasonló a faszén bányászatánál alkalmazott eljáráshoz. Ezáltal a füstöt termelő szerves anyagok és a kellemetlen szag eltűnik. Az így előállított anyagot szivar formára préselik és egy adag őrölt faszenet adnak hozzá.
A füstmentes moksza szivarok az egyik legértékesebb eszközei az akupunktúrás gyakorlatnak. Csak nagyon kis mennyiségű füstöt bocsátanak ki, és zárt helyen is használhatóak anélkül, hogy zavarnák vele a bennlévőket. A minőségi füstmentes
szivarok aroma kivonatot is tartalmaznak, pl. szantálfa, pacsuli, ylang-ylang, tömjén, stb., amelyen a helyiséget kellemes illattal töltik meg, és nyugtató hatással vannak a
Egy 20 cm hosszú, papírba csomagolt moksza szivar kb. 60 percig ég. A jó minőségű füstmentes szivarok 10 cm hosszúak, és hozzávetőlegesen 200 percig égnek.
• Moxa kúpok
A moksza kúppal való stimulálás az alábbi módon történik: az akupontra egy préselt moksza kúpot helyezünk, és meggyújtjuk. A hő bejut a bőrbe. Amikor a meleg majdnem elviselhetetlenné válik, a kúpot levesszük. Az, hogy hány kúpot kell elégetni egymás után egy ponton nagyon változó – lehet egy, de akár száz, vagy annál több is. Méretük a betegség természetétől és az alkalmazott módszertől függ, rizsszemnyitől a
földimogyoró nagyságúig terjedhet.
Kézzel készített kúpok. (18/2/1)
Gyárilag készült kúpok és mini moxák. (18/2/2) Préselt füstmentes szivarok. (18/3/1)
Papírba csavart szivarok. (18/3/2)
A kúpot közvetlenül a bőrre helyezhetjük, vagy egy gerezd fokhagymára, gyömbérre, vagy meghatározott tésztából készült süteményre, amely mint alátét szolgál.
A kúpot ujjunkkal is megformázhatjuk a mokszából egy sima felületen, de készen is megvehetjük. A készre gyártott kúpoknak általában ragad asz alsó felük, mint az öntapadós ragasztószalagoknak, ami lehetővé teszi, hogy a bőrön bárhová elhelyezzük. Füstmentes mokszát és félkész mokszát egyaránt gyártanak. A füstmentes moksza kúpok jól össze vannak préselve, és hosszabban égnek.
A hagyományos kínai szövegek azt mondják, hogy az eljárást addig kell folytatni, amíg az akuponton meg nem jelenik egy hólyag az égéstől. Később a hólyag folyamatosan aktiválja az akupontot és szabályozza a meridián energiáját, amelyen a pont
elhelyezkedik. A hólyag elgennyesedése garanciát jelent a sikeres gyógyulásra (a hólyagban létrejövő „küzdelem” mozgósítja a szervezetet arra, hogy nyerje meg a „nagy küzdelemét” a beteg szervben.)
Napjainkban ritkán melegítik a pontoka a hólyag megjelenéséig, inkább csak az ázsiai országokban történik így, mivel az égetés helyén sebhelyek maradnak a kezelés után. A gyakorlatban a moksza kúpokat leveszik a pontról, mielőtt az égető hatás
elviselhetetlenné válik.
Az akupunktúrás gyakorlatban elterjedt a moksza kúpok egy változata, az ún.
minimoksza. Ez egy préselt és papírba göngyölt kis moksza szivar, amely kb. 2-5 mm átmérőjű és 10 mm hosszú, és egy kerek, nem gyúlékony alátétre van ráhelyezve. Az alátét alsó fele öntapadós.
A MOXA STIMULÁLÁS ELŐNYEI
A moksza stimulálás a leginkább fiziológiás, legkényelmesebb, legidőtállóbb, legkellemesebb, legerőteljesebb, leghatékonyabb és leginkább elfogadott módja a (su jok) akupontok aktiválásának. Minden más stimuláló eljárásnál hatékonyabb, beleértve a
tűs stimulálást is, különösen a krónikus megbetegedések kezelésénél, és legyengült, idős betegek és gyermekek gyógyításánál.
A „Segítség bűvös pontjai” c. Kínai könyv hetvenharmadik fejezetében ez áll: „A betegség, amit akupunktúrával nem tudunk meggyógyítani, gyógyítható mokszával.” Egy másik klasszikus kínai könyv, („Bevezetés az orvoslásba”) így ír: „Ha a beteg nem reagál a gyógyszeres kezelésre és az akupunktúrára, mokszát kell használnunk.” A modern akupunktúrás szakemberek többsége is azt állítja, hogy sok betegségnél a moksza használatának számos előnye van más stimuláló módszerekkel szemben. Feltételezések szerin a moksza stimuláció gyógyerője abban rejlik, hogy enyhe mértékű égés mellett nagyfokú hőt termel. Különleges paraméterekkel rendelkezik, amelyeket máig nem tártak fel teljesen. Mesterséges forrású hővel még nem tudták helyettesíteni a mokszát. Megingathatatlan tény, hogy csak mokszával érhető el minőségi gyógyulás. Ez érvényes a hagyományos akupunktúrásra és a su jok terápiára is.
Ebben a kézikönyvben nyomatékot helyezünk a moksz stimulálásnak, emellett taglaljuk a stimulálás más módozatait is. Különösen amikor szakember segítsége nélkül (javallott öngyógyítás) történik a kezelés. Ez az alábbiak miatt van így:
A moksza stimulálás a leginkább megfelelő módszer arra, hogy a beteg önmaga gyakorolja. Ez egészen bizonyos, mivel az a leghatékonyabb, ha a beteg személy segítség nélkül melegíti fel a pontokat. Így a beteg személy pontosan be tudja állítani a hő mennyiségét, ami bejut az akupunktúrás vagy su jok pontba, hogy intenzíven és elég mélyen felmelegítse anélkül, hogy megégetné a bőrt.
A moksza eljárás nem igényel semmilyen különleges tudást vagy felkészülést. Segítség nélkül alkalmazható otthon, és a beteg idejéhez alkalmazkodva. A moksza stimulálás nem okoz kellemetlen érzeteket, sőt kellemes.
Gyakorlatilag semmilyen ellenjavallata nincs a su jok terápiában (kivéve magas lázzal járó megbetegedések). A hagyományos akupunktúrában sincs abszolút ellenjavallat, csak néhány relatív korlátozás.
A hagyományos és su jok akupontok aktiválása ezáltal még biztosabb. Más módszereknél, mivel a pontok elég kicsik, nem lehetünk biztosak benne, hogy a megfelelő pontot stimuláljuk. A mokszával 2-3 négyzet centimétert felmelegítünk a bőrön, így minimális az esélye annak, hogy elvétjük a pontot. Az is fontos, hogy a vastag szövetek alatti rétegek is aktiválhatók ily módon.
Ha a su jok pontokat is kezeljük a fő pontokkal együtt, a környezetében lévő másodlagos pontok is aktiválódnak. Normál esetben a beteg szerv vonatkozási zónájában a fő pontok körül másodlagos pontok is megjelennek, amelyek kevésbé fájdalmasak. A sikeres gyógyulás érdekében nagyon fontos, hogy stimuláljuk ezeket a pontokat is. Ez a mokszával könnyen elérhető, mivel a másodlagos pontok a fő ponttal együtt vannak stimulálva.
A fertőzések (AIDS, hepatitisz) terjesztése kikerülhető, amely a tű használatánál potenciális veszély.
A MOKSZA STIMULÁLÁS HÁTRÁNYAI
A mokszát nem használták széles körben a füstje és a kezelés sorén keletkező kellemetlen szaga miatt. A füstmentes moksza megoldotta ezt a problémát.
A moksza stimulálásnak van azonban egy nagyobb hátránya, amely korlátozza az
alkalmazását az akupunktúrás rendelőkben, de ez nem lényegi akadály az otthoni, önálló használatnál. Ez az alacsony technológiai szint miatt van. A moksza stimulálás hosszabb időt vesz igénybe, mint az akupunktúra. A tűket nagy számban, egy időben
behelyezhetjük több (su jok) akupontba, így a procedúra kb. 30 percet vesz igénybe. Mokszával a pontokat egyenként kell stimulálni. A procedúra több mint egy órát vesz igénybe. Ez nem probléma annak, aki otthon gyógyítja magát, de nem alkalmas az akupunktúrás rendelők számára, ahol az emberek sorban állnak a kezelésre. Ez az oka annak, a füst és a szag mellett, hogy a tűket világszerte preferálják az akupunktúrás rendelőkben még akkor is, ha a moksza hatékonyabb. A tűk egész egyszerűen magasabb technikai színvonalat képviselnek.
* * *
A moksza a legalkalmasabb eszköz az öngyógyító kezelésekhez, és a betegségek megelőzéséhez a (su jok) akupontok stimulálásával. A moksza, mint eszköz használatával, és a su jok mint terápia alkalmazásával bárki egyedül, otthon meggyógyíthatja a betegségét. Ezért taglalja a kézikönyv elsődlegesen a moksza stimulálást.
STIMULÁLÁS MOKSZA SZIVARRAL
A legmegfelelőbb és leguniverzálisabb a 10-12 cm átmérőjű füst nélküli moksza szivar. Hatékonyan használhatók a klasszikus akupontok és a su jok pontok felmelegítésére a Fő vonatkozási rendszerben, ahol a vonatkozási zónák nagyobbak.
A „Rovar” rendszerben lévő vonatkozási zónák kisebbek. Itt jobb, ha kisebb átmérőjű szivart használunk, 6-8 mm-est, vagy más hatékony eszközt. A 10-12 cm átmérőjű szivart akkor használjuk, ha az érintett terület nagy.
• Gyújtsuk meg a moksza szivart úgy, hogy az egész hegye egyenletesen égjen. A szivart úgy tudjuk meggyújtani, hogy a hegyét egy gyufa, gyertya, gázrózsa, vagy öngyújtó lángja fölé tartjuk addig, amíg minden oldalról egyenletesen égni nem kezd. A papírba csomagolt szivarokat könnyű meggyújtani, mivel nem olyan vastagok, mint a füst nélküli szivarok. Egy szál gyufa elég a meggyújtásukhoz.
A füst nélküli szivarok nagyon vastagok. Öngyújtóval, gyertyával vagy a gázrózsával kell őket meggyújtani, kb. egy perc hosszan.
• Tartsuk a szivar hegyét a su jok fájdalompont, vagy a klasszikus akupunktúrás
ponthoz.
Tartsuk a szivart úgy, mint egy tollat. A bőrtől olyan távolságra tartsuk, hogy kellemes meleget érezzünk – az enyhe égető érzés határán. Ha túl intenzívnek érezzük a hőt, finoman vegyük el a szivart. A bőr érzékenységétől függően 1-4 cm az ideális távolság.
FIGYELEM!!! Nem szabad tolerálni a túl magas hőt. Csak enyhe égető érzést szabad
érezni, nem erős elviselhetetlent. Ha túl intenzív a hő, a bőr túlérzékeny lesz, észrevétlenül megéghet, és hólyag keletkezhet. Azért ne féljünk, az ősi Kínában és
néhány ázsiai országban még ma is ezt szándékosan így csinálják. Az a hátránya, hogy sebhely marad utána a bőrön.
De még így is megégethetjük magunkat, ha óvatlanok vagy túlbuzgóak vagyunk. Ha égető érzést érzünk, úgy kell reagálni, mint amikor megégetjük magunkat pl. Főzés közben – kenjük be a hólyagot valamilyen antibiotikumot tartalmazó kenőccsel. Úgy is megégethetjük magunkat, hogy elalszunk kezelés közben. A mokszázás nagyon kellemes, és relaxáló hatása van, így lehetséges, hogy az ember elalszik közben. Ezért, ha úgy érezzük, hogy nagyon álmosak vagyunk, hagyjuk abba a kezelést.
• Ha nagyobb területet akarunk felmelegíteni, mint amit a szivar hegye átfog,
kezdjük el lassan mozgatni, hogy fel tudja melegíteni az egész területet.
A szivar mozgatásával enyhe égető érzést kell éreznünk a bőrön. Ha ezt elértük, akkor mozgassuk a szivart könnyedén, folyamatosan oda-vissza. A sebesség attól függ, hogy milyen messze van a szivar a bőrtől, és hogy mennyire érezzük a meleget.
Gyújtsuk meg a szivart úgy, hogy a láng felett körbe forgatjuk a hegyét addig, amíg minden oldalról egyenletesen nem ég. (20/1/1)
Nyomjuk a szivar hegyét a fájdalompontra vagy területre úgy, hogy kellemes meleget érezzünk az enyhe égető érzés határán. (20/2/1)
• A megfelelő gyógyhatás eléréséhez 20-30 percig kell melegíteni a su jok
fájdalompontot, és 10-12 percig a hagyományos akupontokat.
Ahhoz, hogy elérjük a megfelelő terápiás hatást, gyógyító impulzusokat kell keltenünk, és nem szabad félbeszakítani a folyamatot egy meghatározott ideig. Tapasztalatok azt mutatják, hogy egy su jok pont vagy terület stimulálása legalább 20-30 percig kell, hogy tartson ahhoz, hogy elérjük a stabil gyógyhatást.
A su jok pontok direkt impulzusokat küldenek a beteg szervhez, ezzel szemben a hagyományos akupunktúrás pontok a szervezet energia szintjét stimulálják. A
rendszerhez energia adódik, vagy vonódik ki belőle attól függően, hogy milyen hosszú ideig tart a stimulálás. A hosszabb ideig tartó stimulálás energiát vesz el, míg a rövidebb ideig tartó energiát ad a rendszerbe. A 10-12 percig tartó stimulálásnak harmonizáló hatása van. Energiát ad a szervezetnek, ha szüksége van rá, és energiát vesz el, ha túl sok van belőle. Mivel ez az időtartam megfelelő, javasolt figyelni az időt, ha önállóan
használjuk a mokszát.
• A bőrfelület, amit fel akarunk melegíteni, nem lehet nagyobb 4-6 négyzet
centiméternél.
Ha túl nagy felületet melegítünk fel, az akupunktúrás (su jok) pontok meggyengülnek. Minél nagyobb a felmelegített terület, annál gyengébb a gyógyhatás. Próbáljuk meg a pontot vagy területet pontosan behatárolni.
A kívánt terület pontos felmelegítése úgy is történhet, hogy egy hőszigetelő rátétet helyezünk a területre, amelyre alkalmas egy karton darab, amin van egy nyílás a szivar és a bőr között.
• A kezelendő terület nagyságát úgy is szabályozhatjuk, hogy az égő szivar hegyét
