A FÜZESGYARMATI Helvéciai Hitvallású
Gacsári István
A FÜZESGYARMATI
Helvéciai Hitvallású
SZENT EKLÉZSIÁNAK
KRÓNIKÁJA
Közreadó: Nagy László András muzeológusLektorálta: Héjja Julianna Erika
A GACSÁRI KRÓNIKA HARMADIK
KIADÁSA ELÉ
G
acsári István füzesgyarmati református lelkész 1838-ra elkészült krónikája, Füzesgyarmat elsõ és egyetlen település-történeti leírása. Nemcsak a Füzesgyarmat múltját kutató történész és néprajzos, hanem a múltjuk, családtörténetük iránt érdeklõdõ helyiek számára is jelentõs mû.A krónika elsõként nyomtatásban a Békésvármegyei Régészeti és Mivelõdéstörténelmi Társulat Évkönyvében, folytatólagosan, három részletben, három egymást követõ évkönyvben (1879, 1880, 1881) jelent meg. A kiadványban a krónika teljes szövege betûhíven került közlésre. 1974-ben Miklya Jenõ és Tokaji Gyula adtak közre belõle válogatást. Jelen kiadás szükségességét számos alapvetõ és lényeges szempont indokolja, melyek hosszasan sorolhatók. Ezek közül legfontosabb talán mégis az eredeti szöveg ma már nehezen emészthetõ régies nyelvezete. Legfõbb célunk e nehézség áthidalása, mérséklése volt.
A krónika eredeti nyelvezetét, helyesírását, mondatszer-kesztését korunk szabályaihoz, értelmezéséhez közelítettük, oly módon, hogy ez lehetõség szerint csekély változtatással járjon. Kizárólag az értelemzavaró, vagy a ma embere számára nehezen követhetõ részleteket dolgoztuk át. Végig arra törekedtünk, hogy ahol ez lehetséges, a szöveg régies íze megmaradjon. Az általunk eszközölt változtatások, sehol, semmilyen mértékben sem torzítják vagy változtatják meg a krónika eredeti jelentését.
Fordításra kerültek a latin és német nyelvû szövegrészek, az idegen vagy régies szavakat, kifejezéseket, és fogalmakat pedig minden esetben magyarázzuk. A rövidítések túlnyomó-részt eleve feloldva kerültek közlésre. Az eredeti kézirat al-apján javítottuk a nyomdahibákat, valamint ahol ez lehetséges volt, a kézirat tévesztésit, elírásait is helyesbítettük.
Az évkönyvben megjelent változat azon magyarázó je-gyzeteit, melyek az eredeti kéziratnak nem részei meghagytuk. Csakúgy, mint a krónika eredetijébe a Szilágyi Márton
re-formátus lelkész által késõbb, az 1880-as évek végén tett bejegyzéseket. Ezen túl Szilágyi a Gacsári krónika felépítését alapul vevõ, azt késõbbi adatokkal és eseményekkel kiegészítõ egyháztörténeti összefoglalásának vonatkozó részleteit is közöljük a megfelelõ részek jegyzeteiben. Szilágyi nevezett mûve a Debreceni Protestáns Lap 1898. 22–30. számaiban folytatásokban jelent meg „Adatok a füzesgyarmati ev. ref. egyház történetébõl” címmel. Írása amellett, hogy fontos többletinformációkat tartalmaz, a Gacsári krónika keletkezése utáni hat évtized eseményeirõl is tudósít.
A települések közül kizárólag a mai országhatárokon túl elhelyezkedõket magyaráztuk és lokalizáltuk, illetve azokat melyek a szövegben nem a mai hivatalos névalakjukban szerepelnek vagy elpusztult települések lévén mára csak az írott forrásokban vagy határnevekként léteznek.
A szómagyarázatok a szöveg végén abc rendben kerültek közlésre, a szövegközlést névmutatóval is kiegészítettük megkönnyítve ezzel az egykori füzesgyarmati lelkészek, tanítók, kurátorok, esküdtek, bírók, jegyzõk, illetve egyéb kisebb jelentõségû helyi tisztségviselõk, egyházi és községi alkalmazottak visszakeresését.
A FÜZESGYARMATI
helvéciai hitvallású
SZENT EKLÉZSIÁNAK KRÓNIKÁJA
melyet hiteles kútfõkbõl sok keresgélés után gondos szorgalommal
összeszedegetett, és a találtathatott dátumok
vezetése után legrégibb idõktõl fogva a jelen idõig aláhozva az említett eklézsia mostani és jövendõ tagjainak számára hazafiúi buzgóságból önnön saját kezével leírt GACSÁRI ISTVÁN hazafi prédikátor 1838.
ELÕSZÓ
Kedves Hazámfiai!
Sajnálkozva látván én már régtõl fogva azon vastag homályt, mely fedi többnyire minden eklézsiáknak és helységeknek eredetét, nevezetesebb történeteit, viszontagságait. Hajdan-kori jeles férfiainak, kik a közjó mellett buzogva éltek és munkálkodtak, hálás emlékre méltó, s a maradékot mindig többekre, s nagyobbakra ösztönözhetõ érdemeiket – és pedig egyedül a szükséges irományok, és jegyzékek hiánya miatt. Mert írások nélkül – Si chartae sileant,1 – amint Horátz mondja, ugyan mit is tudhatnánk mi az elmúltakról? Ezek lévén egyedül, amik mintegy varázserõvel elõteremthetik nékünk a mi képzeletünkben azokat, mintha azok most is jelen idõnkben történnének, a deák poétának ama szavai szerint:
„Scripta ferunt annos: scriptis Agamemnona nosti, Et quisquis conrta, vel simul arma tulit. Quis Thebas, septemque Duces sine carmine nosset?
Et quidquid post haec, quidquid et ante fiut?” P. Ovidii de Ponto Libr. IV. Eleg. VIII.2
Látván különösen a mi eklézsiánkra nézve ezt a nagy fogyatkozást, mely keveset tudtunk mi mind ekkoráig e mi kedves hazánkról, FÜZESGYARMATRÓL, melynek édes ölében pillantottuk meg elõször a nap jótékony világát, s melynek anyai keblében élünk most is. Hol vette magát ez? Hol, s mikor fundáltatott?Hogy, és micsoda viszontagságok
1 Ha az írások hallgatnak… Quintus Horatius Flaccus: Ódák. IV. könyv
8. óda 21. A közreadó fordítása.
2 / Az írások túlélik az éveket: Agamemnont az írásokból ismered /
ahogy azt is, ki vele vagy ellene viselte a fegyvert. / Ki ismerné a dal nélkül Thébát s a hét hadvezért ki ellene tört / és mindazt, ami ezután és elõtte volt? / – Ovidius: Levelek Pontusból, IV. könyv VIII. elégia. 51–52. A közreadó fordítása.
közt állott fent mindezideig? Kik voltak ennek eleitõl fogva birtokosai és földesurai? Kik egyházi és iskolai tanítói? Kik fõbírói és egyéb igazgatói, s elöljárói?
Látván, hogy egy-két embernyomnál is alig emelkedhetik feljebb e felõli szûk ismeretünk, holott a körülöttünk lévõ helyek, mint Szerep és Szeghalom3 már még a magyarok e földre jövetelét megelõzõ idõbõl – a Mén Marót korából – ott állanak elõttünk nyilván kijelentetve a Magyar Sunádban (Anonymus Belae Regis Nótárius Annalisaiban)4 a 62. lapon.
3 Mikor az Árpád fejedelem fõvezérjei, Tas és Szabolcs ezen a vidéken
legelõször kémlelve megfordultak, már akkor is meg volt Zerep (Szerep) a régi helyén – mert ma már más helyen fekszik – és Zeguholmu (Szeghalom), mely annyit tészen, mint Barnahalom. A magyar nevezetbõl okoskodván, hihetõ, hogy ezek a helységek még az Attila király magyarjaitól, vagy a hunnusoktól építtettek. A Berettyó vize az Ér vizével együtt Humusouer (Homosóérnek) alább Turu, vagy Túr vizének, a Körös vize Crisnek, a Sebes-Körös, különösen Tekereu (Tekerõ) vizének, a Kórógy vize pedig Courougnak neveztetett. Késõbb Uttzubú (Õsbõ) és Velek magyar vezérek foglalták el ezt az egész vidéket a Tiszától fogva a Körösig, sõt Marosig, megvévén az Attila maradékjaival, a székelyekkel együtt Bihar (Byhor) várát, hol lakott akkor ennek az egész vidéknek fejedelme, a Bolgár Ménu Morout (Ménmarót). (Gacsári István eredeti jegyzete)
Ma már tudjuk, hogy az Anonymus gesta forrásértéke erõsen megkérdõ-jelezhetõ, csak saját korának földrajzi viszonyait tekintve van létjogosultsá-ga. A névtelen jegyzõnek semmilyen forrása nem volt arra nézve, hogyan zajlottak le a honfoglalás harcai háromszáz évvel korábban. Regényes történetében a korábbi irodalmi alkotásokra és a szájhagyományra támasz-kodik. Gestájában 200 évvel késõbbi korának viszonyait és saját földrajzi ismereteit vetíti vissza a múltba. A forráskritikát és a krónika keltezését tekintve lásd: Györffy György: Anonymus Gesta Hungarorumának kora és hitelessége In.: Irodalomtörténeti közlemények 1970. 1. sz. 1–13. o. A témára vonatkozó irodalom összefoglalása: Kristó Gyula: Békés megye a honfogla-lástól a törökvilág végéig. Békéscsaba, 1981. 10–11. o. A Szeghalom-barna-halom jelentésegyeztetés csak az egyik névetimológia elmélet a három közül, és nem is a legvalószínûbb. Az pedig, hogy a település nevének bármi köze lenne Attila hunjaihoz, minden alapot nélkülöz, csakúgy, mint a hun-mag-yar rokonság, illetve azonosság. Ennek elsõ felvetését Anonymusnál találjuk, késõbb Kézai részletesebben taglalja. Mindez azonban csupán irodalmi alkotás, a középkor tudatos találmánya, ami semmivel sem igazolható. A témát részletesen tárgyalja Horváth János: A hun-történet és szerzõje címû cikke I.n.: Irodalomtörténeti közlemények 1963. 4. sz. 446–476. o.
4 Béla király névtelen jegyzõjének évkönyveiben. Anonymus Gesta
Hungarorumáról van szó. Gacsári feltételezhetõen tanulmányozta a korszak irodalmát. A magyarok krónikája latinról magyarra fordítva nyomtatásban is megjelent 1799-ben, Magyar Sunád, avagy I. Béla királynak nevetlen
író-deákja: Kit Ösi édes emlékezet oszlopáúl az õ hét fõ magyar vezérekrõl írt deák históriából magyarba õltöztetve elõállatott Tekintetes Szathmár vármegye egy legkisebb hites tagja M. M. I.– Nyomtatta Szigethy Mihály, 1799, Debrecen. A mû nem
csak a krónikát közli, hanem Anonymus személyének rejtélyével is foglal-kozik, az eredeti mûvet pedig jegyzetekkel is értelmezi. „…Magyar Sunád: …mely nevezetnek eredetét onnan vészem: mivel a magyar királyoknak
Ez az ok indított engemet arra, hogy úgy is, mint hazafi, hazánkfiainak javára, de úgy is, mint a tudományok-nak, a régiségeknek különös kedvelõje, kezdjek Dávidként gondolkodni a régi napokról, és az elmúlt idõknek eszten-deirõl (Zsoltárok könyve, 77. fejezet 6. vers). Azért, hogy a fellelhetõ dokumentumok világánál valami bizonyost, vagy ha csak keveset is e részben felfedezhetnék, mindaddig elõ felé tapogatózzak, nyomozzak, és menjek, ameddig csak mehetek. Aminthogy sok tapogatózásaim után sikerült is végre 600 és egynéhány esztendõnyi idõkre felvergõdnöm.5 Azokat a derék, s nagyérdemû férfiakat pedig, kiket Isten az itt megtelepedett népnek belsõ-külsõ igazgatására és vezér-lésére idõfokonkint elõállított – a több nagyobb és kisebb hivatalokat viselt személyekkel együtt –, akik többnyire köny-nyezetlenül és ismeretlenül elhamvadva szenderegnek ott lenn a halál setét éjjelében:
„_ _ _ illacramabiles Urgentur, ignotique longa
Nocte_ _ _”6
Horat: Carm. Libr. Ode IX. Ezen bármely csekély szerkezetû s kevés sorokra telt fel-jegyzésekkel, melyek által amint szól a poéta: „_ _Spiritus et Vita redit bonis, Post mortem ducibus”7 a feledékenység homályából kiragadjam, és a maradék emlékezetetének átal-bocsássam.
Mivégre semmi fáradságot nem kíméltem, még szorgos dolgaim s hivatalos foglalatosságaim közepette sem.
Mind-deákjai ezen névvel neveztettenek éppen IV. Béla király idejéig: Sunád és Notarius… mely… annyit tett, mint íródeák vagy kancellárius…” Azt, hogy Gacsári ezt az írást használhatta forrásul, megerõsíteni látszik az a tény, hogy az említett kiadvány az általa hivatkozott krónikarészletet pontosan a 62. lapon közli.
5 Az idõben 600 évvel ezelõtti idõszakig visszamenni.
6 Szó szerint: könnytelen, sûrû, ismeretlen, hosszú éjben. A horatiusi
óda hivatkozott sorai: / „Vixere fortes ante Agamemnona / multi; sed omnes illacrymabiles / urgentur ignotique longa / nocte, carent quia vate sacro.” „Férfiak Agamemnon elõtt is éltek sokan / Hõsök, kiknek híre-hatalma ma már csak kis halom sírdombjuk alatt / Sûrû, végtelen éjben alszanak, el nem siratva, ismeretlen / Nincs bárd ma már, ki zenghetné tetteik…” / Quintus Horatius Flaccus: Ódák. IV. könyv 9. óda. 25–28. A közreadó fordítása.
7 A jó vezéreknek haláluk után megújul szellemük és életük. Quintus
azt, ami csak itt helyben eklézsiánkat s városunkat érintve valaha írásba tétetett, s megkapható volt, a legutolsó elrongyo-lódott por s penész-lepte levéltöredékekig, úgy a külsõ históriai kútfõkbõl is – melyeket a maguk helyén majd mind meg is nevezek –, mindazt, ami e célra felvilágosítással szolgálhatott, búvári vizsga szemekkel össze meg összefürkészvén felkutat-tam, kijegyezgettem, s idõk folytonos sorai szerint elrendez-tem. És így származott, így született aztán lassanként e gyûjtemény, a FÜZESGYARMATI KRÓNIKA nevezet alatt, melyet íme, nektek szeretett hazánkfiai mintegy szent erek-lyéül, s testamentumul átalnyújtok. Hagyom és ajánlom az-zal a szíves kérésemmel, hogy ezt, mint eklézsiátok drága kin-csét gondosan megõrizzétek, az idõrõl idõre az én utánam elõállandó tisztelendõ lelkipásztoraitok által folytassátok. Ti magatok is pedig gyakran olvassátok, vizsgáljátok, eltelve mindannyiszor érzékeny hálával a Jóisten iránt, ki ezt a he-lyet a sok egymást érõ romlások, pusztulások és háborús viszontagságok között is mindezideig csudálatosan fenntar-totta. Hálával és tisztelettel a felséges ausztriai ház iránt, mely-nek hatalmas védõkarjai alatt a kegyetlen török igától örökre megmenekedve, mind polgári, mind vallásbeli helyzeteteknél fogva teljes bátorságban, csendességben és nyugodalomban lakhattok e földön. Hálával és szeretettel a ti földesuraitok iránt, akik eleitõl fogva hathatós gyámolítói voltak eklézsiá-toknak. Kiknek köszönhetitek egyedül Isten után ama legdrá-gább kincseteket, az evangélium szerint reformált vallásotok világosságának itt helyben legelsõ szerencsés feltûnését. Kiknek szelíd kegyelme azóta is mindenkor veletek volt, és a késõ jövendõkre is a legbiztosabb reménysugarak vetülnek rátok. Hálával és tisztelettel elhunyt atyáitok iránt, kik a kormányon ülve hasznosan dolgoztak érettetek, mint utódjaikért, hogy ti is az õ nyomdokaikba hágva ezt az eklézsiát, ezt a várost, melyet õk csekély kezdetbõl az isteni kegyelem által apródon-ként ennyire vittek, hovatovább mind jobban és jobban nö-velni, öregbíteni és minél dicsõbb fényre emelni törekedjetek! Mely hogy úgy légyen, édes hazámfiai! Buzgó szívvel, s forró indulattal óhajtja a tiérettettek élte fogytáig hõ kebellel dobogó, értetek élõ és haló, sõt legkésõbbi maradékaitokra is a maga békességét és papi áldását hagyó, hû hazátok fia Gacsári István prédikátor
„Tudakozzál régi idõkrõl, a melyek voltak te elõtted,” (Mózes 5. könyve, 4. fejezet 32. vers) „Megnyitom az én számat, és nagy bõséggel szólok a régi titkos dolgokról, amelyeket hallottunk és tudunk; és amelyeket a mi atyáink beszéltek minékünk. Nem titkoljuk el azokat azoknak fiaitól és maradékitól, beszélvén az Úrnak dicséretét, és az õ erejét, és az õ csuda dolgait, melyeket cselekedett mi vélünk. Hogy megtudják azokat az õ utánuk valók, és amely fiak születnek, felkelvén beszéljék el azokat az õ fiaiknak. Hogy az Istenbe vessék az õ reménységüket, és el ne felejtkezzenek az erõs Istennek dolgairól; hanem az õ parancsolatit megtartsák.”
(Zsoltárok könyve 78. fejezet 2, 3, 4, 6, 7. vers) „Írattassék meg ez, a következendõ nemzedéknek hasznára, hogy a megújíttatott nép dicsérje az Urat.”
A Krónika egész tartalmának
MUTATÓ TÁBLÁJA
XVI. fejezetekben
1. Neve a helynek, ahol települt az eklézsia 17–21. lap
2. A helység legelsõ és legrégibb megülésének ideje 22–43. lap
3. Második vagy újabb, és mostani megülése ennek
a helynek, az itt megtelepedett famíliáknak je-gyzékeivel, mint szintén azon helyeknek neveivel
együtt, ahonnan ideszármaztak vagy szakadtak 43–55. lap
4. Az eklézsiához tartozó épületekrõl, úgymint a
tem-plomokról, tornyokról, az azokban lévõ ha-rangokról, óráról, a parókiáról, az oskolákról és
végre toldalékul a temetõhelyekrõl 55–75. lap
5. Az eklézsiai vagy belsõ személyekrõl, úgymint a
prédikátorokról és oskolai kisebb és nagyobb
fiú-és leánytanítókról 75–106. lap
6. A többi eklézsiához tartozó személyekrõl,
úgymint a kurátorokról és egyházfiakról 107–116. lap
7. Az alsóbb osztályú eklézsiai személyekrõl, a
harangozókról és bábákról 117–119. lap
8. Az eklézsia javairól 120–127. lap
9. A eklézsia jövedelmeirõl 128–134. lap
10. Az eklézsia népességérõl 135–136. lap
11. A helységrõl vagy késõbbi nevezet szerint városról,
melyben vagyon az eklézsia. Itt van általános leírása Gyarmatnak a jelen idõ szerint, ahol egyszersmind a régi idõkbõl részint határában, részint körülötte volt, de már elpusztult helységek
is elõadódnak 136–144. lap
12. A helységnek, késõbb városnak régibb és újabb
birtokosairól vagy földesurairól 145–148. lap
13. A helység és város fõbíráiról 148–156. lap
15. A hely nevezetesebb viszontagságairól, melyek azt
olykor érintették: úgymint a földindulásokról, árvizekrõl, szárazságról, tüzekrõl vagy gyulladá-sokról, marhadögrõl és pestisrõl vagy döghalálról, hol az 1831. és 36. évi kolera bõven, egész
kiter-jedésben leíródik 160–178. lap
16. Némely nevezetességekrõl, melyek az én
A FÜZESGYARMATI
HELVÉCIAI HITVALLÁSÚ
EKLÉZSIÁNAK KRÓNIKÁJA
1. §.
Neve a helynek, ahová települt az eklézsia
A Gyarmat nevezet oly régi a magyar nemzet nyelvén, hogy arra már a IX. században rátalálhatunk a históriában. Még minekelõtte a mi hajdankori édes elõdeink az õ hatalmas Józsuéjuknak, Árpádnak vezérlése alatt beléptek volna Dáciá-ba, melybe õket idõvel sok vérengzõ harcaik után letelepítette a magyarok istene, ismeretes volt ez õelõttük. Constantinus Porphyrogenneta – egy a legrégibb magyar históriaírók közül – nyilván mondja, hogy a magyarok az õ eredeti hazájukból, Ázsiának belsõ részeibõl napnyugat felé zarándokolván a 884. esztendõben, Atelkuzu vagy Atelköz tartományban, azaz a Dnyeper, Dnyeszter és Pruth vizei közt fekvõ Kiowiai Palatiná-tusnak egy részében, továbbá Ukrajnában, Besszarábiában és Moldvában 8 különbözõ famíliák neve alatt megtelepedvén, ott ugyanannyi különbözõ osztályokban vagy helységekben laktak, melyek közül mindegyik helység vagy letelepülésnek helye a maga tulajdon famíliájáról neveztetett. Ezen 8 família települései közül az egyik a görög írás módja szerint Kurtu-Germat vagy magyarosan Kürt-Gyarmat volt. Lásd Budai: Magyarország históriáját, 1. rész, a 87. és 88. oldalon.8
Hol vette magát ez a Gyarmat nevezet? Ezt Szirmay Antal, császári királyi tanácsos, koszorús poéta és híres magyar literátorunk Hungaria in Parabolis nevû könyvében,9
mely-8 Budai Ézsaiás: Magyarország históriája a mohácsi veszedelemig, 1805.
Debrecen.
9 Hungaria in Parabolis: Magyarország szóképekben. A korai magyar
közmondáskutatók sorába tartozik Szirmay Antal (1747–1812) Zemplén megyei fõúr. Két kiadásban, 1804-ben és 1807-ben megjelent latin nyelvû mûve, a magyar mûvelõdéstörténet egyik elsõ, félig tudományos összefoglalása. A szerzõ elsõsorban irodalmi és levéltári dokumentumok alapján, címszavakba ren-dezve értekezik a magyar nép és a nemzetiségek karakterérõl, helyneveinek történetérõl, viseletérõl, életmódjáról, szokásairól, nyelvi és tárgyi kultúrájáról.
ben sok régi magyar elnevezéseket s a szólások formáit eti-mologice felfejtegeti, a 138. lapon, a járástól és gyártástól származtatja.10
„Minthogy – úgymond – az új lakó helyeknek megülése (kivált a közép századokban, a nemzetek költözködése alkal-mával) sok járással, keléssel, azaz utazással, mint szinte sok gyarattal, vagy gyártással, azaz: munkával, építéssel esett, innen vették sok új ülések, a Gyarak és Gyarmat nevezetet. E sze-rint hát Jármat a járástól, vagy Gyarmat a gyarattól és gyártás-tól, nem egyéb, mint sok járás-kelés és sok munka s építés után letelepített új ülés, vagy új szállás, deákul: kolónia.”
De kérdés: vajon nem jobb, s könnyebb volna-e ezt a Gyarmat nevezetet a gyarapodásból hozni le? Melynek kü-lönben is gyöke (primitiva radix) bizonyosan a gyar. Ha ebbõl: folyni, folyamodni lehet folyamat – futni, futamodni: futamat – állni, állapodni, állapmat, vagy rövidebben eupho-niae caussa a „p” kihagyódván: államat, vagy még ennél is rövidebben: állat. Szubsztancia, mint mikor mondjuk: egy az Isten az õ állatjában vagy állatja szerint: in szubsztancia.11 Hát ebbõl gyarni, gyarapodni, miért ne lehetne Gyarapmat, vagy a p hasonló okból kihagyódván: Gyaramat, rövidebben: Gyarmat? – Annyi bizonyos, hogy ez a származtatás (de-riváció) nem jár oly nagy erõltetéssel, mint a másik, de a kolónia nevezetnek is szintúgy megfelel, tevén inkrementu-mot, argumentuinkrementu-mot, azaz olyan helyet, mely mindig több-rõl többre növekedett és szaporodott.12
De hátha bizonyos lenne Kurtu Germat nevezetbõl, hogy ezt a Gyarmat szót még Ázsiából hozták ki magukkal együtt kacagányos apáink, így a velük szomszédságban élõ, s
nyel-10 „Járt, vagy Járat – így ír Szirmay – Járt a magyarban az útnak a
jel-zõje; gyárat, gyártat pedig munkálkodást, alkotást jelent. A gyapjú vagy gyapot-munkáról azt mondják, hogy gyártják vagy gyaratják.
Mesterembereink között vannak kötélgyártók, szíjgyártók, kerékgyártók. Ahol új telepet alapítottak, azt gyaraknak hívták, mert az út sok fárasztó munkával járt, szolgálataiért egy ilyen nevû bihari faluról kapta Grassalkovich herceg a Gyaraki elõnevet. Több más is származott a gyar gyökérbõl: Balassagyarmat – Colonia Ducis Balassa – Balassa vezér faluja, Fehérgyarmat – Colonia Alba – Fehérfalu, Feketegyarmat – Kolónia nigrae legionis – Feketefalu, Füzes-gyarmat – Kolónia ad Salices – Füzesfalu.” A közradó fordítása. (Gacsári
István eredeti jegyzete). Az eredeti szövegben a jegyzet teljes egészében latinul
szerepel. Talán mondanunk sem kell, hogy a Gyarmat elnevezésnek a gyártás és jár szavakból való etimológiai származtatása minden alapot nélkülöz.
11 Egy az isten az õ lényege szerint.
12 A Gyarmat szó, gyarapodásból való eredeztetése is nélkülöz
vükkel is rokon káldeusok nyelvébõl magyarázzuk ennek jelentését? Így tudniillik ezekbõl a két összetett káldaeai szókból: a gér vagy másképpen gijjor mely jövevényt, ván-dor, bujdosót (peregrinus) jelent. Ahonnan maga ez a ne-vezet is: „móger” vagy magyar nem egyéb, mint bujdosó. És ebbõl: meta, mely ezt teszi: jött, jutott, érkezett (advenit, pervenit, pertigit). Így, és eszerint: gérmeta, vagy másképp gijjormeta olyan helyet jelent, ahová valamely jövevény és vándornép jött, jutott, érkezett, és ugyanott bujdosásai után letelepedett.13
A Gyarmat név ilyen származtatása tetszik nékem a leg-jobban. Mégpedig azért, mert a Gyarmat név a legrégibb könyvekben és irományokban is ehhez hasonlóbban fordul elõ ezen kitételekben: Germat, Garmat, Gijormat, Gijormata. Mindazért, mert ez a deák kolónia nevét és jelentését is tökéletesen kimeríti. Mert ez alatt mindenkor egy iminnen-amonnan érkezett, bujdosókból és vándorlókból összegyûlt új telepítvény vagy szállítvány értetik. Nem köttetvén meg azonban senkinek szabadsága, hogy az én értelmezésemhez csatlakozzék, és a három rendbeli származtatások közül azt, amelyiket meggyõzõ okoknál fogva jobbnak, s helyesebbnek ítél, ne választhassa. Akárhonnan ered azonban ez a Gyarmat nevezet, akár a gyártásból, vagy gyaratból, akár a gyarapodás-ból, akár a káldeusok nyelvén elõforduló germatgyarapodás-ból, vagy gijjormetából: annyi bizonyos, hogy újabb magyar literáto-raink anyanyelvünkön már annyira civilizálták ezt a szót, hogy ezzel széltire élnek könyveikben, folyóirataikban a deák kolónia helyett, és alatta mindenkor új ülést, új szállást, új letelepedést értenek.
Hát a FÜZES név mint ragadt rá a mi Gyarmatunkra? Már erre sokkal könnyebb a felelet, és maga a dolog meg-magyarázza magát. Mivel ugyanis több ilyen gyarmatok, vagy új ülések voltak, egyáltalában szükséges volt az, hogy ezek egymástól megkülönböztessenek, és más-más jelekkel, epithe-tonokkal s predikátumokkal neveztessenek el. Vétetvén ezen megkülönböztetések részint maguknak ezen gyarmatoknak legelsõ megfundálóitól, s földesuraitól, mint Balassagyarmat, Nógrád vármegyében Gróf Balassától (Colonia Ducis, vel Comitis Balassa). Vagy a színektõl, mint a folyó vizek is, Fehér-, Fekete-Körös, stb., mint sok más helységek is: Fejér-tó, Fekete-Fejér-tó, Fejérvár, Vörösvár, Fejéregyháza, Veres-Berény,
Veres-Egyháza stb., Fejér Gyarmat (Kolónia Alba), Fekete Gyarmat (Kolónia Nigra). Részint fekvésüknek minémû-ségétõl, mint Füzes Gyarmat, a benne lévõ sok fûzfáktól vagy füzesektõl, (Kolónia ad salices, Kolónia salicetosa, vel salictis abundans).14 Azt, hogy a Nagy-Hont vármegyében fekvõ hasonnevû mezõvárost, Füzesgyarmatot a füzesektõl nevezték-e így, azt nem tudom. A mi Gyarmatunkra nézve azonban erõsen hiszem, mert ennek városi pecsétjében is mintegy címerül ott áll a fûz, az itt elterült rétséget ábrázoló nádkötetekkel.
Hiszen csak kevéssel ezelõtt is az én érésemre, amint reá jól emlékezem, oly bõséggel voltak itt a fûzfák, hogy a Berettyó szakadékának, mely Nagy-ér nevezet alatt a várost keresztülfolyja, s két részre hasítja, mindkét partja azokkal, s helybe-közbe szép nyárfákkal sûrûn be voltak nõve.
Úgyhogy erre nézve méltán el lehetett mondani deák poétának ama szavait:
„Cana salicta dabant, nutritaque populus unda Sponte sua natas ripis declivibus umbras.”
Ovid: Metamorph.15
14 Fûzfával benõtt települések, fûzfás helyek vagy fûzfákban bõvelkedõ
lakott hely (latin). A közreadó fordítása.
15 Ott a fehér fûzfák, habtáplált nyárfai lombok / adtak a vízbeveszõ
partnak természetes árnyat. / Ovidius: Átváltozások, V. könyv, Arethusa, Devecseri Gábor fordítása. Forrás http://mek.oszk.hu/03600/03690/03690.pdf. 99.o. Az elektronikus átirat alapjául szolgáló eredeti kiadvány: Publius Ovidius Naso – Átváltozások (Metamorphoses), Bp., 1982.
Mind a Gyarmat pedig, mind a hozzá mellékelt, s elibe függeszett Füzes név akárhonnan származott légyen, én nem vitatom. Elég az hozzá, hogy tetszett ezt a helyet a mi itt elõször letelepedett atyáinknak, FÜZES GYARMATnak ne-vezni, és lõn ennek neve: FÜZESGYARMAT mind e mai napiglan.
„Verba valent, sicut nummi,16 azt mondja a deák. — — —„licuit, semperque licebit,
Signatum praesente notâ producere nomen.” Horat: de Arte Poética.17
16 A szavak olyanok, akár a pénz (latin). A közreadó fordítása. 17 Mindig jogosak a jelen bélyegét viselõ szavak. Horatius: A költészet
2. §.
A Hely legelsõ,
és legrégibb megülésének ideje
A régiség homályos igazságainak kitapogatásában egye-dül világító s vezetõ lámpások a dokumentumok. Sajnálni lehet, hogy a mi régi, elhunyt eleink vagy õseink nem csak a tudásra méltó, s elmét gyönyörködtetõ, de még a leginte-ressánsabb dolgokról is vagy általában semmilyen, vagy le-galábbis felette kevés és ki nem elégítõ dokumentumot bo-csátottak átal nekünk, a maradékoknak. Vagy azért, mivel talán azokban a sötétebb századokban jóformán írni sem tudtak, vagy azért, mivel talán nem tartották a történt dolgo-kat megírásra méltónak. Abban a boldog hiedelemben lévén, hogy azok a szájról szájra való átadásnál (oralis tradícióknál) fogva is átal fognak menni e késõbb idõkre. Vagy végre azért, mivel talán eszükbe sem jutott az õ utánuk idõvel felállandó embernyom, amely azt a földet fogja taposni, melyen õk vontak sátort legelõször, és amely majd bangó tûnõdések közt fog visszanézni azokra az eltûnt idõkre, szom-júhozván az azokban történt dolgoknak véka alá rejtett igaz-ságait. Ebbõl a nagy fogyatkozásból, a dokumentumok nem létébõl van aztán az, hogy többnyire minden városoknak és helységeknek eredete vagy egyáltalában bizonytalan, vagy sok-szor még babonás költeményekkel és csupa nevetséges me-sékkel teljes „poëticis magis decora fabulis, quam incoruptis rerum gestarum monumentis”. Livius in Praefatione Histo-riae Romanae pag. 7.18 Innen van az, hogy még maguk az igazságot szeretõ krónikaírók is, mivel kénytelenek sötétben tapogatózni, sokszor a minden erõlködéssel, s áldott heuréka örvendéssel feltaláltnak látszó igazság képében, azzal egészen ellenkezõ csalárd képet ölelnek meg (Jovem pro Junone, arundinem pro Syringe amplectuntur. Ovid: Metam).19 Így
18 Inkább költött mágikus mesék, mint valós történelmi tények. Livius
Róma történetének elõszavában 7. oldal. A közreadó fordítása (Titus Livius: A római nép története a város alapításától).
19 Jupiterrõl és Júnóról, a náddá változó Syring ölelésérõl Ovidius:
Átváltozások. A közreadó fordítása. Gacsári itt a történeti források mitoló-giai magyarázatokkal való helyettesítését kifogásolja. Ovidius az Átváltozá-sokban a következõképpen adja elõ a szóban forgó mitológiai eseményeket: Jupiter, hogy felesége, Júnó haragját elkerülje, tehénné változtatta Iót, azt a szüzet, akit éppen a szerelmével üldözött. Júnó a tehénné változtatott Ió
aztán az csupa hipotézis, nem pedig valóságos dátumokon fundált szilárd történeti felépítmény, s akár a fövenyen épült ház, önnön magában összerogy.
Meg kell azonban vallanunk, ha igazságosan akarunk ítélni, hogy a dokumentumok nemlétét nem lehet csak egye-dül és kizárólagosan a mi régen elhunyt atyáink hibájának, s gondatlanságának tulajdonítani. Így nem csak azoknak boldogult árnyékai ellen vétenénk, hanem a históriában való tudatlanságunkat is elárulnánk. Sok dolgok lehettek írásba téve s voltak is, amelyeket a mostoha és háborús idõk vi-szontagságai magukkal a városokkal és helységekkel együtt megemésztettek.
„Debemur fato nos, nostraque — — — — — — mortalia facta peribunt.”
Horat. De Arte Poet.20 Ha meggondoljuk, hogy ama gyászos és soha eléggé meg nem siratható mohácsi veszedelemnek ideje óta, midõn or-szágunknak hajdani dicsõsége egyszerre hasra esett, ereje az oszmán dühös erõ alatt megtöretett, egész a kuruc háborúnak a szatmári compositió általi lecsendesítéséig, azaz 1526-tól fogva az 1711. esztendeig majd 200 esztendõn keresztül szakadatlan revolucióknak, külsõ és belsõ háborúknak nézõ piaca volt ez a szegény haza. Ha meggondoljuk, hogy ezek-ben a villongós félelmes idõkezek-ben a közönséges bátorság s csendesség még csak nevérõl sem esmértetett – a föld népe szüntelen való riadásban, rebengésben volt – ha ma, tulaj-don házának falai közt megvonulhatott, már holnap –, mint
õrzésével a 100 szemû Argust bízta meg. Jupiter kérésére Merkur megölte Argust, miután elaltatta a nádsípján játszott dallamokkal. Argus félálomban látva, hogy a síp még új, megkérdezte Merkurt, hogyan készítette azt. Merkur ekkor mesélte el Syring, a vízinimfa történetét. Syring, Ládón folyóisten lánya a legszebb nimfa volt, akibe emiatt Pán beleszeretett. A szûzi élet-módot folytató lány azonban nem viszonozta az isten közeledését, hanem ijedtében menekülni kezdett elõle. Végsõ kétségbeesésében a vízbe ugrott, és arra kérte apját, változtassa el vesztét okozó szép alakját. Apja teljesítette kérését, és leányát náddá változtatta. Pán utána ugrott, de már csak a nád-szálakat ölelhette meg. A nádszálak között zúgó szél hangját hallva, Pánban felötlött a gondolat, hogy a nádszálakból hangszert (pánsípot) készítsen.
20 „Mûvünkkel együtt a sors prédáivá leszünk— — —, emberi mû
ma-radandó nem lehet.” Horatius: A költészet mûvészetérõl. A közreadó fordítása. Gacsári idézetével ellentétben Horatius eredeti szövegében a fato (sors) szó helyett a morti (halál) szó szerepel.
egykor a római nép, a „Hannibal ad portas!”21 szavakra – futni, szaladni, és magát a mocsáros, rétes helyekre, mint legbátorságosabb azílumokba vonni kénteleníttetett. Ha meggondoljuk, hány város és falu omlott ekkor szomorú ruderákba, melyeknek már ma csak az imitt-amott fennálló csonka tornyok, s roskadt tégla darabok tartják fenn puszta neveiket. Hány közönséges archívumok, vármegyék, kommu-nitások, traktusok és eklézsiák protokollumai s matrikulái lettek a pusztító ellenség dühének, s a mindent megemésztõ tûznek áldozativá, prédáivá, martalékivá? Nagy szerencse valóban, hogy az elõidõ szent ereklyéi közül csak azon kevesekkel is bírhatunk, amelyekkel jelenleg bírunk.
Már valamint más eklézsiáknak, úgy ennek a mi füzes-gyarmati eklézsiánknak is megvan az a szerencsétlensége, hogy a dokumentumok nemléte felõl panaszkodhatunk. Tettek-e valamit írásba a mi itt elõször megtelepedett, s rég elhamvadott atyáink? Nem tudom, de ha tettek is, annyi bizonyos, hogy az mihozzánk átal nem jött. Az itt lévõ kommunitás archívumában semmi régibb történetekre mu-tató oklevél nem találtatik egy, az 1737. esztendõn kezdõdõ elrongyollott protokollumon kívül, melybe a bírák elõtt lefolyt némi törvénykezések foglaltatnak. Az eklézsia matrikulája pedig az 1750. esztendõn felül nem megy, mert amint hallomásból tartják némelyek, a régibb matrikula valamely szerencsétlenség által megégett. A megye archívuma sem rejt számunkra semmi kincset. Ily bizonytalan ügyünk-ben tehát hová megyünk dokumentumért?
Bizonyosan a Nagykunsági Venerabilis Traktushoz,22 melynek kebelében volt mindenkor egész 1822. esztendeig a mi eklézsiánk.23 Lampe Adolf utrajectumi professzor volt,
21 Szállóige: Hannibál a kapuk elõtt van. Azaz közvetlen veszély fenyeget
(latin).
22 A Heves-Nagykunsági Református Egyházmegye a tiszántúli kerület
része volt, nevének kunsági, nagykunsági, túri változatait is használták. Sok egyházközsége tartozott Heves és Külsõ Szolnok vármegyéhez. Egyházainak megfogyatkozása miatt 1598-tól 1635-ig összevonták a békési egyházmegyé-vel „alföldi” név alatt, a XVII. század végén hasonló okból a debreceni egyházmegyéhez csatolták. 1701-ben még nem engedte meg a kerület, hogy esperest válasszon, de 1702-ben ismét önállóvá lett, 1733-ban a korábbi 17-tel szemben már 27 anyaegyház volt a területén. Mint ahogy azt a ké-sõbbiekben Gacsári is említi, Füzesgyarmat a két másik sárréti településsel együtt 1822-ben került át a Békés-Bánáti Egyházmegyéhez.
23 Füzesgyarmat a szeghalmi és körösladányi eklézsiákkal 1822-ben
sza-kasztódott el a Túri vagy Nagykunsági Traktustól, csatolódván a Körös-Maros-közi vagy Békés-Bánátusi Egyházi Vidékhez. (Gacsári István eredeti jegyzete)
aki a Magyar és Erdély országi reformáta eklézsiák históriáját egy nagyhírû református hazai prédikátorunknak, Debreceni Ember Pálnak24 bizonyos kútfõkbõl és fáradhatatlan szorgal-matossággal összeszedett manuscriptuma után a múlt század elején kinyomtattatta.25 Ezen munkájában beszélvén többek között a túri vagy nagykunsági traktusról, a 642. lapon vilá-gosan mondja, hogy ennek a tiszteletes traktusnak matrikulája elveszett, „Matrikula Venerabilis Tractus deperiit”.
Innen is kiszorulván tehát nincsen egyéb hátra, hanem hogy az újabb és idõben közelebbi irományokhoz és tudósítá-sokhoz, ezeken kívül pedig a még ma jelenleg is látható, s tapasztalható dolgokhoz, emlékjelekhez folyamodjunk. Azok-ból okoskodjunk a régibb idõkre, amennyiben ezen okosko-dásunk a lehetõséggel megegyezik. Azután pedig, mivel ezen az úton még nem igen mehetünk messzire, tudakozódjunk és kereskedjünk ezen kívül is mindenfelé, ahol csak valami dokumentumot sejdíthetünk. A história írott könyveiben, krónikákban és egyéb régi irományokban, amelyekben ne-talántán valahol a Füzesgyarmat név elõfordulhatna, mert mély kútba van elrejtve, valamint az igazság úgy a régiség is, és csak hosszas kereskedés, huzamos vizsgálódás után lehet azt kifürkészni és megtalálni.
Kétfélék lesznek hát dokumentumaink: I. belsõk, vagy itt helyben találhatók, és II. külsõk, vagy kívülrõl keresettek.
24 Debreceni Ember Pál (1661–1710) református lelkész. Debreceni
tanul-mányai befejeztével lelkésszé választása után Thököly Imre támogatásával külföldre ment, a leideni, és a franekeri egyetemen tanult. Mûvének latin nyelvû kézirata vejének, Szathmári Paksi Mihálynak 1725-ig terjedõ kiegészí-téseivel Fridrich Adolf Lampe (1683-1729) utrechti egyetemi tanárhoz került, aki azt Kocsi Csergõ Bálintnak a gályarab prédikátorokról írt rövid elbeszé-lésével kibõvítve a saját neve alatt jelentette meg 1728-ban.
25 „Historiae Ecclesiae Reformatae is Hungarisa, et Transylnavia a
Friderico Adolpho Lampe S. S. Theologiae Doctore ejusdem, et Historiae Ecclesiasticae in Academia Ultrajectina Professiore Ordinario Trajecti ad Rhenum.” (Magyarul: A magyarországi és erdélyi református egyház története – Fridrich Adolf Lampe a teológia, az egyháztörténet és az Utrechti Akadémia
rendes professzora. A közreadó fordítása) – Ez a munka már 1707-ben
készen volt, de Lampe csak késõbb, 1728-ban bocsátotta azt nyomtatásban világosságra. (Gacsári István eredeti jegyzete)
I. Belsõ, vagy helybeli dokumentumaink,
e következõ kútfõkbõl meríthetõk:
Elsõ kútfõ
Azon egynéhány sorokból álló jegyzés, melyet egykori ide való prédikátor, néhai tiszteletes tudós Szilágyi György úr az 1750. esztendõben az akkor kezdõdött, és így a régibb matrikula elveszése után most elsõnek mondható matrikula végén emlékezetül írásba tett. Szóról szóra ide teszem a boldogult tisztelendõ atyának szavait:
„A templom – úgymond – renováltatott 1750-ben.” Emlé-kezetének okáért ide tette fel az akkori prédikátor, Szilágyi György, hogy a mi reformáta vallásunkon lévõk lakták Füzes-gyarmatot, és azok is bírták mindig ezt a templomot,26 amint-hogy jól emlékeztek felõle akkor élõ öregemberek: Csató Benedek, Sipos István, Balogh András stb. mintegy 70 eszten-dõtõl fogva. De Sipos István még mikor ifjú volt, most pedig már circiter 80 esztendõs ember azt mondotta, hogy hallotta az öreg Vidától, aki már akkor 100 esztendõsnél több volt27, és ennek a földnek minden háborúságaiban azóta lakosa volt: „Tudom, száz esztendeje van, mióta mindig vallásunkon való magyarok28 lakták ezt a helyet, és bírták ezt a templomot.”
26 Annak mutogatása, hogy itt, vagy akárhol is reformáta valláson lévõk
laktak, és a templom azoknak tulajdona volt, igen szükséges volt mind magukra az akkor élõkre, mind az õ maradékaikra nézve az akkori pápiz-mus idejében, és ez volt fõ oka ezen feljegyzett kevés tudósításoknak is. – „Sic, quae nocent, docent.” (Gacsári István eredeti jegyzete) – Így, ami fáj, az egyben tanít. Latin szállóige.
27 Füzesgyarmaton nem ritkaság a hosszú életû emberek példája, kiket
a halottak protokollumában feljegyezve találhatunk. Ilyenek, nevezetesen a következõk: 1753-ban Keszi János meghalt 102 esztendõs korában – 1759-ben öreg Pálfi Mátyásné 100 esztendõn túl, ugyanazon évben Sipos István 90 – 1764-ben Gacsári Jánosné 91 – 1779-ben Mészáros Péter 90, ugyanakkor Ács Istvánné 97 – 1783-ban Szõke Györgyné 92, Szabó Mihály 90, Zsoldi István 95 – 1784-ben Kövér Istvánné 100, Bondár Jánosné 95 – 1803-ban Zsíros Pál 100 – 1816-ban Lakatos István 90 – 1801-ben özv. Lakatos Istvánné 107 – 1827-ben Végh Péterné Kéki Ilona 90, ugyanazon évben Pengõ Istvánné Zsoldi Katalin 97 – 1828-ban özvegy Barkóczi Györgyné Czikora Erzsébet 97 – 1831-ben özvegy Tolcsvai Istvánné Zsoldi Ilona 91 stb. esztendõs koruk-ban haltak meg, hogy a 70 s 80 esztendõsöket, vagy azon is felül valókat a 90-ig ne említsük, kik nagy számmal vannak. (Gacsári István eredeti jegyzete)
28 Reformáta valláson lévõk és magyarok: ezen kifejezés az akkori idõ
stílusa szerint mind csak egyet tett azon az okon, mivel a Luther szerint való elsõ reformációt ezen a vidéken, a Körös és Berettyó mentében, sõt az egész tiszántúli kerületben is csakhamar felváltván a Zvinglius és Calvinus
Aminthogy ezt fiának fia, Vida János uram nékem is be-szélte, aki 1750-ben bíró volt Füzesgyarmaton. Ha ezt a tudósítást fundamentumul tesszük, ebbõl következik:
1. Hogy Füzesgyarmatnak már a XVII. századnak elején, az 1610. és 1620. esztendõk táján fent kellett állani, mert ha felszámítjuk, hogy Csató Benedek, Sipos István, Balog And-rás, stb. az 1750. esztendõn felül, 76 esztendõtõl fogva em-lékeztek a füzesgyarmati lakosokra és azoknak templomára, így az 1680. esztendõig mehetünk vissza. Ha még ezen túl ismét ide tesszük az öreg Vida 100 esztendõre terjedõ em-lékezetét, de ebbõl ki kell venni mintegy 30 vagy 40 esz-tendõt, mint a Sipos István ifjúságának idejét (mert mikor ifjú volt, akkor hallotta ezt az öreg Vidától), – így egész az 1610. vagy legalábbis az 1620. esztendeig lehet vissza men-nünk. Sõt mi több, következik ebbõl:
2. Hogy Füzesgyarmatnak 1610. és 1620. esztendõk körül nem csak fent kellett már állani, hanem jókora, meglehetõs helynek is kellett lennie, mert az öreg Vida 100 esztendõk leforgása alatt mindig tudott itt templomot. „Tudom – úgy-mond –, 100 esztendeje van, mióta mindig vallásunkon való magyarok lakták ezt a helyet, és bírták ezt a templomot” – mintegy ujjal mutatván a még akkor is fennálló templomra. Ha templom volt tehát, prédikátornak vagy papnak is lennie kellett, így hát valamely más eklézsiához tartozó fília, de leg-fõképpen valamely pusztaságban és lakosok nélkül heverõ hely semmiképpen sem lehetett. Hanem bizonyos feles számú lakosokkal bíró, maga erejébõl önmagát fenntartó, templo-mot építeni, prédikátort vagy papot tartani tudó eklézsia volt.29
értelme szerint való második, vagy újabb reformáció. Az igaz született magyarok mind ezt az újabbikat, a Calvinusét vették fel, a Lutherana vallás-ban pedig csak a németek és tótok maradtak meg. Innen van aztán mind a mai napig is, hogy a Calvin szerint való református vallás magyar vallás-nak, a református templom magyar templomvallás-nak, a református prédikátor magyar papnak neveztetik. – Lásd Tóth Ferencz, Magyar és Erdély országi protestáns eklézsiák históriáját. (Gacsári István eredeti jegyzete) Az említett mû pontos könyvészeti adatai a következõk: Tóth Ferentz: A Magyar és Erdély országi protestáns eklésiák históriája. Komárom, 1808.
29 Igaz ugyan, hogy az öreg Vidának elõadása sem látszik egészen
elég-ségesnek a históriai erõsségre, mert õ csak egyetlenegy tanú ebben a dolog-ban, de miért csak egyetlenegy tanú? Azért, mivel már az õvele egykorú és egy öltõbeli emberek elhalván, senki õrajta kívül életben nem volt, aki vele együtt bizonyságot tehetett volna az igazságról. Aztán jóllehet, egyetlenegy, de igenis hiteles tanú, úgymint aki – amint a jegyzésben áll – ennek a földnek minden háborúságiban oly sok esztendõktõl fogva lakosa volt, és így „non ignarus ante malorum” (nem járatlanul a bajban) / „… ignari
3. Hogy a füzesgyarmati régi lakosok – az öreg Vida érésére – a XVII. század elején mind református valláson lévõk voltak, afelõl ugyan nem is kételkedhetik senki. A Magyarországi protestáns eklézsiák históriájából30 tudjuk, hogy a reformációnak a magyar hazába lett bejövetele után csak-hamar, mindjárt az 1522. esztendõben, így annak második esztendejében a Brandenburgiai Marchio Györgynek – aki bírta ekkor a gyulai várat és várost –, nemkülönben ama Maros és Körös vizek között fekvõ tájékok nagybirtokú földesurainak: Nadányi Istvánnak, és Jaxit Péter özvegyének, Annának szárnyai alatt. Gálszécsi István – vagy Lampe sze-rint Gálszécsi Tamás –, a gyulai eklézsiának és oskolának legelsõ tanítója, majd ismét azután 1531 táján a nagyságos Massai famíliának és Mágotsi Gáspárnak, a gyulai vár com-mendánsának védelme alatt. Továbbá Ozorai Imre és Lite-ráti Lukács nevû református prédikátorok által szembetûnõ elõmenetellel terjedt el az egész Békés vármegyében a refor-mátus vallás,31 elõször ugyan a Luther értelme szerint.
Csak-sumus ante malorum…”/ (a bajt ismerve eléggé) Vergilius: Aeneis, Elsõ ének, 198. (A közreadó fordítása.) Mennél veszedelmesebbek és keservesebbek voltak valamely körülmények, melyekben részt vettünk, annál elevenebb és édesebb szokott lenni idõvel az azokra való visszaemlékezés. Annál többször, annál nagyobb örömmel és elragadtatással szoktunk azokról beszélni, kivált minek-utána azokon szerencsésen keresztül estünk. Az öreg Vida sem egyszer-kétszer újíthatta meg azoknak emlékezetét a maga elméjében. Nem csak Sipos István elõtt, nem csak a fiának fia, Vida János elõtt beszélt õ ezekrõl, hanem vala-hányszor a régi idõkrõl való beszéd felkerült – mert jól esett már most neki azokra visszaemlékezni, az õ nyomorúságának napjai után, és az esztendõk után, melyekben sok gonoszt látott. „illum — — — hoc olim meminisse ja-vabat, Post varios casus, post tot discrimina rerum”. („ma — — — öröm lesz tán gondolni ezekre,/ ezer vész és válság után”/ Vergilius Aeneis, Elsõ ének, 203–204. A közreadó fordítása) (Gacsári István eredeti jegyzete)
30 Lásd 28. lábjegyzet
31 Lásd mindezekbõl fõtiszteletû Tóth Ferencz úr: Magyar és Erdély
országi protestans eklésiák históriáját 1. rész, 33. és 34. pag. (lásd 28. láb-jegyzet) – Így adja elõ ezeket Lampe is, a már feljebb említett munkájában, a 68. lapon (lásd 25. lábjegyzet) és Nadányi János, Florus Hungaricus nevû könyvében Libro IV Cap. I. pag 216, (Johannes Nadányi: Florus Hungari-cus. Amszterdam, 1663/4. könyv I. fejezet 216. oldal), noha egy kevés vál-toztatással. Ezzel tudniillik, hogy ezen utolsók a Jaxit Péter özvegyérõl, Mágotsi Gáspárról és a Massai famíliáról hallgatnak, és azok helyett egy Melius Gervasius nevût említenek, Gálszécsi Istvánt pedig Tamásnak neve-zik. Hac eadem aetate (ugyanaz a korosztály, latin) úgymond tudniillik anno 1527. Melius Gervasius et Stephanus Nadányi, Emericum Ozorai, Thomas Gálszécsi, Lucam Literátum, caeterosque inter Chrysium et Marisum Fluvios Pastores Evangelicos patientia tutati sunt. (Nadányi,-Mélius Gyárfás és István, Ozorai Imrét, Gálszécsi Tamást, Literáti Lukácsot és más, a Körös és Maros folyó között levõ evangélikusokat türelmesen oltalmaztak. A közreadó fordítása) (Gacsári István eredeti jegyzete)
hamar azonban Szegedi Kis Istvánnak – ki elébb a gyulai, majd a mezõtúri, majd ismét a békési oskolák és eklézsiák halhatatlan emlékezetû tanítója volt – fáradhatatlan törekvései, s tanításai által a Zvinglius és Calvinus értelme szerint. Kivált pedig minekutána az 1567. esztendõben a debreceni zsinat alkalmával a túl a Tiszán lévõ esperességek közül több, a makói és túri traktusok is aláírták neveiket a helvetica con-fessiónak, attól az idõtõl fogva mind a Maros és Körös mentében, mind a Berettyó és Túr vidékein minden magyar eklézsiák reformaták, vagy helvéciai vallástételt követõek lettek. Akármikor ülték tehát meg Füzesgyarmatot, akár elõtte, akár utána a reformációnak, mivel itt post hominum memo-riam32 mindenkor magyarok laktak mind a mai napig, bi-zonyos, hogy ennek lakosai is reformátusok, vagy helvéciai vallástételt követõek voltak.
Második kútfõ
Melybõl a Füzesgyarmat régiségét meríthetjük, és amely az öreg Vida állítását, Sipos István hallomását szembetûnõen megerõsíteni és hitelessé tenni látszik:
Az az Úrasztalához való pohár, amely mind a mai napig megvan, és használtatik a mi eklézsiánkban. Ez, amint a rajta lévõ és világosan olvasható metszés megmutatja, az 1635. esztendõben készült, mely ha szinte nem oly régi is, mint ahová a Vida szava után való számítás vezet bennünket (1610–1620), legalábbis igen közel jár azokhoz az idõkhöz. A poháron való metszés így van:
—VA: SA: ISTVÁN
1635.
Mit jelenthetnek ezek a betûk? A készíttetõnek vagy ajándékozónak nevét-e, vagy pedig a kezdõ betûk alá egész szavak rejtõzvén, az akkori írás módja szerint valami mást, mint példának okáért: „VAs SAcrum In Sacrum Templi Vsum Anno”33 nem bizonyos. Elég, hogy az esztendõszám rajta 1635. Magára a pohárra nézve is nagy és fontos nehézségek, s kifogások ötlenek elõnkbe, amelyek:
32 Emberemlékezet óta (latin). A közreadó fordítása.
33 Szent edényt a szent templom használatára… évben (latin). A közreadó
1. Hogy a poháron nincsen rajta Füzesgyarmat neve, csak egy F. Gy, az is csak vakarítással,34 így ezért ebbõl a füzesgyarmati eklézsia régiségére nem okoskodhatunk. Mégis inkább egészen ellenkezõleg kell okoskodnuk, így tudniillik, hogy ez nem is a füzesgyarmati eklézsia tulajdona volt ere-detileg, hanem bizonyosan valami más eklézsiából kerülhe-tett ide. Ahogy van is arra példa bõven, hogy némely eklé-zsiákban találtatnak olyan Úrasztalához való edények, sõt terítõk is, melyek eredetileg más eklézsiához tartoztak, vagy háborús idõkben való futáskor, vagy más különös alkalma-tossággal vivõdtek oda. Azután nagyobbrészt azoknak az eklézsiáknak lakosai maguk is, vagy legalábbis ezen edények készíttetõi idõvel ott telepedtek le.
2. Hogy tiszteletes Szilágyi György úr az õ általa 1750. esztendõben kezdett matrikulának elsõ levelén elõszámlálván az Úrasztalához tartozó edényeket, errõl a pohárról egyál-talán nem tesz említést. Ami lehetetlen feltevés egy ilyen gondos prédikátorról, aki midõn mindent oly szorgalma-tosan feljegyzett, azok között ezt is írásba ne tette volna, ha már akkor meg lett volna. Sõt mi több, ugyanazon jegyzésében világosan írja a nevezett tiszteletes úr, hogy az õ ideje elõtt (1750. esztendõ elõtt tudniillik) az Úrasztalához tartozó edé-nyek mind cserepek voltak, és egy nagy ón kannánál (mely ma is meg van) nem volt több érc-edény azelõtt. Annyi bizonyos, hogy a tiszteletes Pápai János úr idejében megvolt ez a pohár, mert az eklézsia javait elõszámlálván, a matri-kula végén, az Úrasztalához tartozó készületek között a 9. numerus alatt egy ezüstös aranyos pohárról emlékezik, ezért úgy lehet okoskodnunk, hogy ennek a pohárnak az említett két prédikátoroknak ideje között, úgymint 1750 és 1764 között kellett valahonnan idekerülnie.
Megvallom, hogy mindezek méltó nehézségek, de nem olyanok azonban, melyeket el ne háríthatnánk. Próbáljunk csak felelni mindegyikre.
a. Az elsõre felelem: az igaz, hogy ha az említett po-háron rajta volna az F. Gy betû, vagy a Füzesgyarmat neve, úgy semmi kétség sem lehetne többé afelõl, hogy ez eleitõl fogva a füzesgyarmati eklézsia tulajdona volt, és ugyanennél fogva a Gyarmat régisége is egyszerre eldõlne, kivilágosodna. De hát ezen név vagy inskripció nélkül nem szintúgy a
34 Nem eredeti véset, csak karcolt. Ez arra utal, hogy nem készítésekor
gyarmati eklézsiáé lehet az, mint inskripcióval? Ha van egy marhám vagy más valami jószágom, és vagy elfelejtem, vagy nem is akarom bélyegem rásüttetni, vajon azért nem szint-úgy az enyém marad-e az minden bélyeg nélkül, mintha nem tudom, mennyi bélyeget süttettem volna arra? Abból pedig, hogy némely eklézsiákra nézve elõfordul az az eset, hogy az Úrasztalához tartozó edények másunnan kerültek hozzá, nem következik, hogy az említett pohár dolgában a füzesgyarmati eklézsiára nézve is úgy volna a dolog. Hanem csak ez következik: meglehet, hogy ez is más eklézsiából került, de a lehetõség nem bizonyosság, ez tehát semmit el nem dönt. Álljon elõ az az eklézsia, amely ezt a saját tulaj-donának vindikálja, és mutassa meg õ is ezen a maga nevét és bélyegét, ha teheti; mindaddig pedig, míg ezt nem teheti, mi a magunkénak tartjuk, és ismerjük ezt.
b. A másikra viszont, hogy tudniillik tiszteletes Szilágyi György úr az Úrasztalához tartozó edények sorában errõl a pohárról teljességgel nem emlékezik, sõt nyilvánvalóan írja, hogy az õ ideje elõtt „nem volt egy ón kannánál több ércz-edény,” felelem a következõket:
1. Tiszteletes Szilágyi György úr nem csak errõl a pohár-ról, de egyáltalában semmilyen pohárról sem emlékezik. Már pedig lehetetlen feltenni azt, hogy a füzesgyarmati eklézsiában sem azelõtt, sem az õ idejében semmi Úrasztalához való pohár ne lett volna, anélkül ugyanis az Úri szentvacsora ki nem szolgáltatódhatott volna. Valamint szintén azt is lehe-tetlen feltenni, hogy ha már az õ idejében a cserépkannák helyett érc-kannák szereztettek, mégpedig csakhamar egymás után négy érc-kannák, Úrasztalához tartozó ércpoharat is ne szereztek volna, ha ez a pohár akkor még nem lett volna meg. Hiszen erre a pohárra sokkal nagyobb szükség volt, mint a kannákra. Különben azt kellene mondanunk, hogy a füzesgyarmati eklézsiában egészen a tiszteletes Pápai János úr idejéig nem volt egy pohár se, vagy ha volt, az a pohár csak cseréppohár volt, még azután is, miután a kannák ércekre változtatódtak. Mind a kettõ pedig képtelenség.
2. Hogy tiszteletes Szilágyi György úr errõl a pohárról nem emlékezik, annak az oka a következõ: õ csak azokat az edényeket számlálja elõ, melyek az õ idejében szereztettek, amint ez megtetszik az õ tulajdon jegyzéseibõl is, mely így vagyon: „Anno 1750 d. 24-a Apr. Vett Nemzetes Vida János Uram Bíróságában az Ekklésiából 3 szép Ón Kannákat, egyik keresztelõ, Kettõ pedig az Úr Asztalához tartozó. Szilágyi
György Prédikátor is, ajándékozott egy szép Ón Tányért, azon szent végre. Ismét egy Ón Tálat a Kenyér alá. – ismét Anno 1752 15-ta August. Az Úr Asztalára Két Ón Kannákat magam vettem, a Szent Ekklésia Collectájából, s publica-tiójából35 e szent végre, és már mindösszve az Úr asztalához tartozó edények, amelyek az én idõmben szereztettek, a Cserepek helyett ezek: Négy Ón Kannák, ötödik a Keresz-telõ. Egy Ón Tál, és Tányér is, egy, melyet én ajándékoztam. Keresztelõ tálat is a Collectából vettem.” Ezen sorok után ezt mondja az említett tiszteletes úr: „…A nagyobbik Ón Kannánál nem volt több Ércz-Edény az elõtt…” Látni való, hogy azt csupán csak a kannákra érti, melyeket elõszámlál. Mintha mondaná: az én idõm elõtt mind cserépbõl voltak itt az Úrasztalához tartozó kannák, kivéve a legnagyobbikat, mely már akkor is megvolt. A cserép kannák helyett pedig én készítgettettem itt az eklézsia pénzébõl az érc-kannákat, ilyen sorrendben stb.
3. Ha a tiszteletes Szilágyi György úr ideje elõtt kanna is volt már egy ércbõl való, amit legközelebb látánk, hát pohár hogy ne lett volna, ami sokkal szükségesebb a kan-nánál?
4. Tiszteletes Szilágyi György úr ezen jegyzése után így szól: „Hála légyen pedig Istennek érette, hogy a Szent Eklé-sia jó kedvébõl adakozott e végre, a cserepeket változtatta ércz edényekre. Bírja békességgel örök idõkre, mint sajátját!” – Ismét: „Hála légyen a Fõ Bölcsességnek érette, hogy az õ Házát és Asztalát az én idõmben így meg építette!” Ezekbõl látni való – hogy a tiszteletes Szilágyi György úr idejében az Úrnak asztala egészen megépült, és az azelõtt volt cserép-edények mind érc-cserép-edényekké változtatódtak, minthogy pedig a pohárról sehol nem emlékezik –, hogy ez az õ idejénél régibb.
Itt újra egy másik nehézség gördül elõnkbe, mely az elébbenieknél még fontosabb, és fogósabb. Ha ugyanis olyan régi Füzesgyarmat, mint ahogy ez az Úrasztalához való pohár mutatja, és az öreg Vida is állítja, miért nem említi azt meg Lampe a Magyarországi reformáta eklésiák históriájában?36 Holott Szeghalomról, Ványáról, Körösladányról, Tarcsáról, Berényrõl, Vésztõrõl, Békésrõl, s más körül belül fekvõ helységekrõl világosan emlékezik. Csupán csak Füzesgyarmat
35 Itt felajánlás, adakozás (latin). 36 Lásd 25. lábjegyzet.
az, amely a Békés vármegyei eklézsiák közül kimarad, sõt a dezolált, vagy elpusztult pusztaságban lévõ eklézsiák közt sem említtetik, sem a Körös-Maros közi, vagy makói, sem a nagykunsági vagy túri traktusokban, amelyek közül pedig valamelyikhez tartoznia kellett?
Vajon nem egészen ellenkezõjét mutatatja-e ez a Gyarmat régiségének? Nem azt mutatja-e, hogy Füzesgyarmat még a múlt század elején, az 1708. esztendõ körül sem állott föl, amely esztendõben írta Ember Pál a Lampe által késõbben kiadatott históriát?
Ami ezt a nehézséget illeti, még ez sem ronthatja le teljességgel azt a hitet, hogy Füzesgyarmat már azokban a régibb idõkben is megvolt. Ugyanis Lampénak, vagyis inkább Ember Pálnak ezen sokszor említett munkája egyáltalában nem tökéletes, sõt felette sok fogyatkozásokkal teljes. Maga mondja mindjárt a III. résznek prefációjában, az 1. §-ban, pagina: 563., hogy õ csak annyiban adhatja elõ a Magyar-országban levõ reformáta eklézsiákat, amennyiben a hazának zûrzavaros állapota miatt azoknak katalógusait összeszed-hette. („Hungariae Ecclesias Reformatas, in quantum carum Catalogum, in mediis hisce Patriae turbis, colligere licuit, exhibebo.”)37
Azután ismét a 2. §-ban az 564. oldalon így szól: „Spe-rare non possum, me ob has miseras Patriae tempestates, perfectum singularum Diocesium dare posse catalogum, quam vis literarias quaquavorsum, Super isthoc negotio ad Vene-randos Ecclesiarum nostrarum Antistites, fecerim expedi-tiones: id, qud Deo dante possum, faciam, si quae reliqua erunt suppleant alii.”38 Ahonnan ha külön-külön minden traktust megvizsgálunk Lampénak ezen munkájában, talán egyetlen egy traktusnak eklézsiái sincsenek ott tökéletesen elõadva.
Majd mindenikre nézve ilyen kifejezéseket találhatunk: „Nomina Ecclesiarum hujus, et hujus Tractus, quae com-pilare potui, quae expiscari, et cruderare mihi licuit, quae ad
37 Az elõzõ magyar mondat latinul. A magyar református eklézsiák
kimutatása az ország középsõ vidékén, amennyire az a katalógusok alapján lehetséges. A közreadó fordítása.
38 „Nem remélhetem, hogy hazánk mostani szerencsétlen állapota miatt
elkészíthetem minden egyes egyházmegye teljes névjegyzékét. Ennek érde-kében minden gyülekezet tisztelendõ elöljárójának írtam, hogy amit meg tehetek, Isten segítségével meg is teszem, a többit pedig pótolhatják mások.” A közreadó fordítása.
notitiam meam, ob injuriam temporum pervenire potuerunt, ut ex quodam V. D. Ministro audivi. – Tractus hic, et hic complectitur, Ecclesias plurimas hic non assignatas. – Exhi-bere licet Catalogum ex memoria, Venerandi cujusdam se-nis. – Sunt et aliae Ecclesiae bene multae, quarum Nomi-num reminisci, idem Reverendus Senex, ob imbecillitatem memoriae, non potuit. – Ecclesiarum Catalogus, quem habere potui – ut Cómpilatori relatum est, est sequens”39 stb. Mindezek mely tökéletlen elõadások, akárki láthatja.
Így lévén a dolog, éppen nem csoda, hogy sok eklézsiák nevei kimaradtak a Lampe munkájából. Mint ahogy a bihari traktusból példának okáért kimaradt sok eklézsia, melyekre az öreg tiszteletes atya, akinek memoriájából írta le ezt a traktust, feledékenysége miatt nem emlékezhetett. Mint to-vábbá a makói vagy Maros-közi traktusból kimaradt Fás, és kivált Szarvas (Cervopolis), mely amint Hellebranth János a Szarvas városa leírásában40 említi, a reformáció elõtt is híres erõsség volt, a reformáció után pedig csakhamar református eklézsiává lett, és az 1567. esztendõben tartatott debreceni zsinat által kidolgoztatott katalógusban, a makói esperesség-ben, mint református eklézsia tétetik ki. (pagina 5.)
De még jobban is átláthatjuk annak az okát, hogy Lampe miért nem említi Füzesgyarmatot, ha az õ tulajdon szavait közelebbrõl megtekintjük. Azt mondja õ a túri vagy nagykun-sági traktusba helyeztetett eklézsiák elõadásában:
a. „Matrikula Venerabilis Taractus deperiit”41 és így nem hiteles kútfõbõl, nem matrikulából, nem dokumentumból írja le a traktusban lévõ eklézsiák neveit, hanem csak privát tudósításokból, amelyekben igen könnyen hiba, tévedés es-hetik. Kivált, ha meggondoljuk, hogy Gyarmat az itten elterült rétség miatt egy igen félrevonult, és a nagykunsági
traktus-39 „Az eklézsiák nevei ebben és ebben az egyházmegyében, melyeket
össze-gyûjthettem, kihalászhattam, s a nagy nehézségek ellenére kikutathattam, amennyire a viszontagságos idõk azt lehetõvé tették, és ahogy azt egy bi-zonyos idõs tiszteletes emlékezete alapján nekem felidézte. – Itt és itt elterülõ egyházmegyében számos eklézsia neve nem szerepel, az alább felsoroltakat emlékezetbõl idézte fel nekem az idõs nagytiszteletû úr. Ehhez az egyház-megyéhez tartozik még sok más egyházközség is, de ezek nevét az öreg tisz-teletes emlékezõképességének meggyengülése miatt már nem tudta felidézni. – Az eklézsiák jegyzéke, melyekrõl tudomásom van – s ahogy azokat az adat-gyûjtõ kivonatolta és a rendelkezésemre bocsátotta.” A közreadó fordítása.
40 Hellebranth János: Szarvas városáról értekezett ugyan azon város’
százados ünnepi alkalmatosságára. Pest, 1822.
ból fekvésére nézve egészen izolált hely – egy valóságos It-haca –, mely a privát tudósítónak ennél fogva egykönnyen eszébe sem juthatott.
b. Azt mondja Lampe: „Ecclesiarum ante funestas has Patriae Turbas floridarum Catalogus mecum communicatus est” azaz: azoknak az eklézsiáknak katalógusa, vagy lajstroma közöltetett énvélem a nagykunsági traktusból, amelyek a hazának ezen gyászos zavarai elõtt, tudniillik a tatárok és rácok pusztításai elõtt virágzó állapotban voltak. Ebben a katalógusban tehát nem voltak feljegyezve a kisebb és cseké-lyebb eklézsiák, hanem csak a virágzók, azaz csak a nagyob-bak és nevezetesebbek. Így tehát abból, hogy Füzesgyarmat ebben a nagykunsági eklézsiák katalógusában nem említte-tik, nem következik, hogy már a tatárok és rácok pusztításai elõtt is meg ne lett volna, hanem csak az, hogy virágzó állapotban nem volt. Nagyon hihetõ, hogy valamint Gyarmat, úgy Pázmán, Kisharang, Nagyharang, Cséfány, Ösvény, Bucsa, Ecseg s több környékbeli helységek és eklézsiák is azért nem említtetnek ebben a lajstromban, mivel mindezek igen apró helységecskék voltak – amint azt az õ egymáshoz közel való fekvésük is nyilvánvalóan mutatja. Hogy pedig még a dezo-lált, vagy pusztaságban lévõ eklézsiák közt sem említi Lampe sem ezeket a fent érintett helységeket, apró falucskákat, sem Füzesgyarmatot, ez sem csuda. Mert ahogy a fennálló eklé-zsiák közül is csak a virágzó állapotban levõk nevei jegyez-tettek fel, úgy a dezolált eklézsiák közül is csak némelyek nevei közöltettek véle, amit így teszen ki Lampe: „Nonn-ullarum pridem desolatarum Ecclesiarum Catalogus mecum communicatus est.”42 A dezolált vagy elpusztult eklézsiák, melyeket õ említ: Móric, Turgony, Csorba, Kisújszállás, Kenderes, Kakat, Kolbász, Asszonyszállás, Szentmiklós, Köd-szállás, Kápolnás, Örs, Bossány, (Vajon nem Bucsa-e?) Várkony, és ezek után ezt teszi: et. caet. et. caet. Vajon nem ezek alatt az etceterák vagy és a többik alatt lappang-e Gyarmat? Nem ezek alatt lappanganak-e a többi, valamikor a környéken fekvõ apró helységek és eklézsiák?
Ezek szerint tehát minden imént említett nehézségeink példának okáért: 1. Hogy az öreg Vida szavára, mint histó-riai erõsségre nem lehet építeni. 2. Hogy az 1635. esztendõben készült pohár nem a Füzesgyarmat tulajdona volt eleitõl
42 Közölték velem néhány korábban elpusztult eklézsia jegyzékét. A
fogva. 3. Hogy Lampe a Magyarországi reformata eklésiák históriájában Füzesgyarmatról nem emlékezik szerencsésen és fontos okoknál fogva elhárítódván, látni való, hogy a fent érintett két kútfõknek hitelességét, és Füzesgyarmatnak ezekre épülõ régiségét sokkal könnyebb és bátorságosabb verifikálni, mint meghamisítani.
Harmadik kútfõ
Egyfelõl a már említett régi irományokból, másfelõl pedig a még most jelenleg is látható s tapasztalható dolgokból való okoskodás.
1. Okoskodás a Csató Benedek, Sipos István és Balog András írásba tett vallomásaiból. Íme, ezekrõl világosan mondja a tiszteletes Szilágyi György úr tulajdon szájuk vallo-mása után feljegyeztetett írásában, hogy az 1750. esztendõtõl 70 évre visszamenõleg nem csak emlékeztek, hanem affirma-tive és minden kétséget kirekesztve jól emlékeztek mind a füzesgyarmati lakosokra, mind azoknak templomára. Így bi-zonyos, és eldisputálhatatlan igazság az, hogy már az 1680. esztendõben volt itt templom. Az a templom pedig nem éppen abban az esztendõben épülhetett – aminthogy a histó-riai tudósítások szerint sem akkor, sem akörül nem épülhe-tett –, hiszen az I. vagy Nagy Leopold ideje alatt lévén a legrettenetesebb vallásbeli üldöztetése a magyarországi protes-tánsoknak. De felteszem (posito; sed non concesso),43 hogy éppen akkor és abban az esztendõben épült, de tudni való, hogy a helység megülésének sokkal régibbnek kell lenni a templomnál. Nem egyszerre mehet arra valamely helység, hogy mihelyt megtelepedik, azonnal templomot építsen, és formális eklézsiává legyen, hanem csak lassan-lassan, és sok nehézségek s akadályok legyõzése után. Kiváltképpen pedig olyan villongós és háborús idõkben, amilyenek a XVIII. században voltak, nem csak a polgári, hanem a vallást illetõ dolgokra nézve is.
2. Okoskodás Füzesgyarmat természeti fekvésébõl (situa-tió). Már csak ennél fogva sem lehetett volna Gyarmat lako-sok nélkül. Ugyanis azokban a régibb idõkben szüntelen való háborúk s üldöztetések lévén, kinek-kinek a maga és famíliája jobb voltáért, biztonságos, és az elbúvásra, rejtezésre, lappangásra alkalmatos lakhelyrõl kellett gondoskodni. Erre
nézve semmi sem lehetett alkalmatosabb, mint az itt széle-sen elterjedt Sárrét vidéke, ahol ki-ki természet szerint sokkal bátorságosabban lappanghatott, mint a szabad és minden oltalom nélkül való mezõségeken. És talán éppen ez volt az oka annak, hogy a Sárrét mindkét oldala oly sûrûn be volt rakva helységekkel, hogy azok csaknem egymást érték, mert a föld népe körül belül a nagyobb bátorság kedvéért mind ide vonta magát.
3. Okoskodás a temetõhelyekbõl. Füzesgyarmatnak ed-dig az ideig négy rendbéli temetkezõ helyei voltak már, ugyanannyi különbözõ idõkben, amint majd alább meg fogjuk látni a maga helyén. A mostani, vagy legújabb teme-tõbe – mely a benne lévõ Mihály halmáról mihályhalmi temetõnek is neveztetik – közel 70 esztendeje már, mióta Gyarmat temetkezik, tudniillik 1771-tõl fogva. Ha most, midõn természet szerint sokkal népesebb ez a hely, mint régen volt, ily sok ideig tud temetkezni egy helyre, sõt még amint a temetõnek fekvése mutatja, ezután is temetkezhetik egy ideig, mégis azelõtt, mikor még a hely sokkal kisebb, sõt úgyszólván többnyire csak kezdõdõ félben volt, ezen mo-stani temetõ elõtt három különbözõ temetõre volt szüksége. Ha mindeniknek tartósságára csak 50 esztendõt teszünk is a proportione: vajon nem vezet-e bennünket ez a kalkulus is a Vida idejére, sõt a Vida idejénél régebbi idõkre – holott meglehet, hogy akkor a nép igen kevés lévén, 50 esztendõnél is tovább beérte egy temetõvel.
Negyedik kútfõ
Az a közönséges hír, melyet a mai öltõbeli idõsebb emberek széltére emlegetnek, mint az õ régi atyáiktól maradt tradíciót, hogy Füzesgyarmat a mostani megülés elõtt 40 esztendeig állott pusztaságban. A mostani megülés – amint alább meg fogjuk látni – az 1712. esztendõ táján kezdõdik, és így, ha azelõtt 40 esztendeig állott pusztaságban, úgy az 1672. esztendõben kellett neki elpusztulni.44 Ha pedig
el-44 Ezeknek a vidékeknek elpusztulása hihetõen az 1660. esztendõben
esett, amikor II. Rákóczi György fejedelem ellen dühösködvén a felmérgesedett török Szejdi Amhát basa Tömösvárról Szarvason keresztül a Hortobágynak tartott, és tûzzel-vassal mindeneket pusztítva ezen a tájékon, mint egy Isten ostora keresztülment, mindeneket rontva, tiporva, a föld népét rabszíjakra fûzve. És így eszerint nem 40, hanem 50 vagy 52 esztendeig is kellett Gyarmatnak pusztulásban lenni, aminthogy megfundálásának ideje is nem
