A legelsõ és legrégibb tudva levõ nótárius Füzesgyarma- ton, amint a városnak említett törvénykezési protokollumában látható volt:
1. Szõke György. Ebben a könyvben az 1740. esztendõ- rõl világosan olvashatjuk ezen szavakat: „Jurátus nótárius Georgius Szõke, pm.”,210 ismét azon esztendõrõl Hegyesi László ügyében aláírás: „mostani helység nótáriusa Szõke György.” Mikor kezdhette hivatalát, és meddig vitte? Nem bizonyos, hanem igen hihetõ, hogy õ már 1740 elõtt is, 37-ben, 38-ban és 39-ben, sõt 1740 után is egész 1749-ig nótárius volt itt, mert a törvénykezési protokollumban levõ írás az említett esztendõkrõl mindenütt egyenlõ és ugyanaz. A többi nótáriusoknak nevei a városházánál nem találtat- nak, hanem azokat hitelesen az eklézsia matrikulájából je- gyeztem ki így, numero:
2. Izsáki Szabó István 1751-tõl 1758-ig. 1750-ben is lehe- tett õ mindjárt Szõke György után, mivel az 1749-tõl fogva való írás az említett protokollumban egy és ugyanaz az 1751.-kel, és az azután valóval. Hogy 1751-ben már valóság- gal nótárius volt, megtetszik a keresztségi matrikulából, melyben ugyanazon esztendõrõl, szeptember 22-rõl ez áll feljegyeztetve:
„Izsáki Szabó István nótárius úr fia, István keresztel- tetett.” Azután is egész 1757-ig mindenütt így említtetik õ, mint nótárius ugyanazon keresztségi matrikulában, hol gyer- mekeinek kereszteltetése elõfordul, mint nevezetesen: 1753. október 13-án kereszteltetett leánya, Mária. – 1755-ben, ok- tóber 17-én leánya, Erzsébet. – 1757-ben, szeptember 22-én leánya, Sára. – Bizonyosan innen máshova ment nótárius-
210 Szõke György hites jegyzõ sajátkezûleg (pm = propria manu: saját-
nak, és nem itt halt meg, mert halála a halottas protokol- lumban feljegyeztetve nincs. Helyébe lett:
3. Pataki István 1758-tól 1763. május 15-ig. Ugyanaz, akirõl láttunk oda feljebb az oskola rektorok között.211 Még 1757-ben május 11-én, és így mindjárt rektorsága végével feleségül vette Sárándi Ilonát, ide való közlakos, Sárándi Bálintnak leányát, kitõl születtek 3 gyermekei, úgymint: 1. Erzsébet 1758. november 24-én. 2. Zsuzsánna 1762-ben május 25-én. 3. István 1763-ban június 25-én, és így ez posthumus, azaz atyja halála után született mintegy 5 héttel. Elsõ leányát, Erzsébetet feleségül vette idõvel, 1779-ben november 8-án tiszteletes Letse István úr, békési prédikátor. Özvegyét pedig, Sárándi Ilonát, tiszteletes Pápai János, helybeli prédikátor úr, amint oda feljebb láttuk.212 Itt temettetett el a fent nevezett idõben, 1763. május 15-én.
4. Kádár István 1763. június 23-tól fogva 1765 tavaszáig; ugyanaz, aki a rektorok között említtetett feljebb.213 Nem egyezhetvén akkori fõbíró Oláh Jánossal, elment, és lett elõször körösladányi, majd késõbb mezõberényi nótáriussá, és ugyanott is halt meg. Körösladányi nótárius korában házasodott meg, vévén feleségül nemes Juhász Juditot, akitõl születtek 3 leánygyermekei: Judit, Juliánna és Zsuzsánna, mint láttuk oda feljebb. Élt vele mindössze 31 esztendeig. Elmaradott özvegye még ezután 17 esztendõkig itt Gyar- maton lakott a vejeinél, Csala és Kozák uraknál mind haláláig, mely történt 1813. augusztus 8-án, 64. esztendejében. Te- mettetett prédikációval és búcsúztatóval.
5. Lévai János 1765-tõl 1785-ig, amint a halottas pro- tokollumban feljegyeztetett. Két rendbeli feleségei voltanak. 1. Czeglédi Ilona Bajomból való, kitõl születtek 5 gyer- mekei, úgymint 1. János, 1767. január 29. 2. Ilona, 1768. május 28. 3. István 1770. április 6. 4. Erzsébet, 1771. április 26. 5. István ismét, 1773-ban október 11-én. Ezek közül János és István még apró korukban elhaltak. Ilona hová lett, nem tudatik, Erzsébetet idõvel Nagy István nevû tépei nótá- rius, majd ugyanott ispán vette feleségül. Lévai elsõbb fele- sége 1775-ben július 30-án, 28 esztendõs korában meghalá- lozván, második házasságra lépett Gombos Rákhellel, kitõl született ismét egy János nevû fia, 1781-ben október 10-én,
211 Lásd 85. oldal. 212 Lásd 80. oldal. 213 Lásd 85-86. oldal.
de az is – nyomorék lévén – 20 esztendõs korában meghalt 1801. december 11-én – mint szintén ennek édesanyja is, Gombos Rákhel, még 1781-ben október 10-én, hihetõ ezen gyermekének szülésében, 21 esztendõs korában. Maga pedig az öreg Lévai nagy vénségben halt meg, 1809-ben június 15-én, 85. esztendejében, minekutána nótáriusi hivatalban itt helyben 20 esztendõket, azon kívül pedig hivatal nélkül 24 esztendõket töltött volna önnön házánál a Piac utca szegletén (hol most az én házam van, a városháza szomszéd- ságában), nagy szegénységben és elvettetett állapotban.
6. Csala Sámuel 1785-tõl 1801-ig. Született Mezõtúron, tanult ugyanott és Debrecenben. Rektor volt Tiszaszõlõsön, azután lett nótáriussá itt, a mondott idõ alatt. Feleségétõl, a feljebb is érintett Kádár István nótárius elsõ leányától, Judittól született egyetlenegy leánya, Terézia, 1791-ben ok- tóber 15-én. Kit idõvel a gyulai domínium sós tisztje, nemes Bottyán János úr vett feleségül, és ugyanott halt is meg gyermekszülésben, az 1811. esztendõ végén, midõn Imre fiát szülé, ki hasonlóképpen meghalt 20 hetes korában itt Fü- zesgyarmaton 1812. március 12-én. 1800-ban mindszent nap- kor lemondván nótáriusi hivataláról, ezen méltóságos füzes- gyarmati uradalomnak kasznárjává lett, mely hivatalt egy- néhány esztendõkig viselvén, Debrecen városában telepedett le. Házat szerezvén ott magának a Piac utcán, mint szintén a veje, Bottyán is oda ment lakni. Onnan ismét visszatért idõvel Békés vármegyébe, és jött lakni Mezõberénybe, s ott halt meg privátus életben, az 1834. esztendõben. Utána csak- hamar felesége is elköltözött. Nagy befolyású lévén a gyarmati dolgokban, kivált kasznárságának idejében, sokat köszönhet néki a füzesgyarmati eklézsia, templomának s tornyának építésére nézve. Ugyancsak az õ idejében nyerte Füzesgyarmat helység (possessió) a városi (oppidum) nevet is, a városi privilégiummal együtt 1803-ban.
7. Kozák György 1801-tõl 1819 novemberéig. Debreceni születésû, a feljebb említett Csala Sámuelnek, és akkori prédikátor tiszteletes Bonyhai Sándor úrnak sógora, s Kádár Istvánnak veje, vévén feleségül annak legkisebbik leányát, Zsuzsannát. Volt elõször Udvari helység nótáriusa, s onnan hozatott ide a nevezett idõben. Egyetlen egy fiacskája, Dániel még 6 és fél esztendõs korában meghalt, 1806-ban július 1-jén. Prédikálván felette udvari prédikátor, tiszteletes Sápi Sámuel úr ex loco: Prédikátorok könyve 12. fejezet 3. vers. Búcsúztatván pedig helybeli rektor, Horváth Dániel úr.
Felesége, Kádár Zsuzsánna még jóval korábban elhalt hosz- szas hervadozásban, 1803. május 8-án 25 esztendõs korában. Prédikálván felette tiszteletes tudós Kolláth Mihály, vésztõi és tiszteletes tudós Ángyán János, szeghalmi prédikátor urak. Sok ideig özvegységben élvén szeretett napának társaságában. Ennek halála után, 1816-ban új házasságra lépett karcagi chirurgus Szikszai úrnak özvegy leányával, Tábithával, ki elébb mikepércsi nótárius Kovács úrnak felesége volt, és ugyanettõl volt egy mostohaleánya, Kovács Krisztina. 1819-ben távozván innen, Karcagra ment lakni feleségének ottani házába, és ugyanott is halt meg.
8. Szánthó Pál 1819-tõl fogva a jelen idõkig. Született 1786-ban tekintetes nemes Pest Pilis és Solt törvényesen egyesült vármegyék kebelében fekvõ Tök camerális helység- ben, ottani prédikátor, néhai tiszteletes tudós Szánthó Pál édesatyjától és néhai nemes Balog Sára asszony édesanyjától. Kisebb oskoláit tanulta Kecskeméten. 1803-ban a Debreceni Kollégiumban lett tógátus deákká, ahol 7 és fél esztendõkig tanult. Viselt praebitorságot és a quarta classisban precep- torságot, volt esküdt deák is. 1810-ben ment a békési oskola rektorságára, hol 3 esztendõket eltöltvén, 1813-ban április hónapban ment a Pozsonyi Királyi Akadémiába,214 és ott a hazai törvényeket repetálta. 1814. esztendõben, június hónap- ban ismét a tekintetes nemes Pest vármegye cancelláriájára, onnan ugyanabban az esztendõben Békésre hívattatott nótá- riusnak, és oda szeptember 20-án el is menvén, viselte azon nótáriusi hivatalt 5 esztendõkig és 5 hetekig. 1819-ben no- vember 2-án jött Békésrõl ide Füzesgyarmatra, és azon idõtõl fogva közkedveltséggel viszi azon hivatalt, lévén egyszersmind eklézsiánknak is nótáriusa, árvák tutora, nemesek hadnagya,215 és a helybeli céhnek commissáriusa. Még Békésen laktában, 1819. augusztus 9-én házassági életre lépett borossebesi volt tiszttartó, néhai nemes Sárossy Lajos úr elmaradott özve- gyével, nemes Halász Katalin asszonnyal. Ki után vannak 2 mostoha gyermekei, úgymint: nemes Sárossy Veronika asszony, helybeli uradalmi ingenieur nemes és nemzetes Kis József úr hitvese, és nemes Sárossy Lajos, ki igen jelesen végzett oskolai tanulmányai után most ez idõ szerint tekin- tetes nemes Sáros vármegyének tiszteletbeli jegyzõje. Tulaj- don gyermekei voltak: 1. Eleonóra, ki 1828-ban 7 esztendõs
214 Királyi Jogi Akadémia.
és 5 kónapos korában múlt ki torokgyulladásban, április hó 16-án temettetvén általam Lukács evangéliuma: 8. fejezet 41, 42, 49–53. verseibõl. 2. Adalbert, aki a helybeli oskolán kívül Szarvason, Mezõberényben és Eperjesen tanulván, most a kecskeméti anyaoskolában 2. évi philosophus.