Amennyire a nyilvános dátumok szerint felmehettem, ezekre nézve ennyit írhatok:
Az 1561. esztendõben a Földvári István által véghezvitt, és a bécsi Császári Bibliotékában lévõ Liber Regiusba beírt konskripció szerint Füzesgyarmatnak földesurai ezek voltak: Brankovich Péter, aki itten bírt 37 portát, s fizetett királyi subsidiumba 40 forintot és 60 dénárt.186 Másik pedig volt:
Nadányi Gyárfás (Gervasius) özvegye, aki a 13 porta bir- tokától fizetett 15 forintot és 40 dénárt, amikor Körös Nadányt (mely már ma L-lel íródik az N helyett Körösladánynak, noha pecsétjén is mind e mai napig Nadány vagyon) bírták: Nadá- nyi János és a Nadányi György özvegye. Ez a konskripció
annak, hogy vallásukhoz, szeretett egyházunkhoz mindhalálig hûek kíván- nak maradni bármilyen emberi s világi intézkedésekkel szemben is. Nem is keresztyén az, nincsen abban ép és romlatlan szív, ki életének legkomo- lyabb, legfontosabb lépését Isten és az õ áldásának óhajtása és vétele nélkül elég vakmerõ megejteni. Az ilyennek házassága szószerinti értelemben „Isten nélkül való” az ilyen házasfelek nem mondhatják joggal egymásnak õsi szokás szerint „én hites társam vagy te,” mert hitet s ennek alapján vallásos esküt nem tettek, holott esküt a királytól kezdve le a legutolsó csõszig minden ember tenni szokott. Bezárom mostmár eme munkálatomat, mely- nek adatait gyarló erõvel bár, de híven igyekeztem összeállítani, s mely adatok nagy részének a múltra vonatkozó följegyzéséért tudós és serény elõdöm, Gacsári István munkás emlékének tartozom köszönettel. Folytassák majd az utódok. Én, mint ezidõ szerinti õrállója az Úr e helyen épült Sionának, azon forró óhajtással teszem le a tollat: adja Isten, hogy az egyház minden tagját, nagyjait és kicsinyeit, tehetõsebbjeit és szegényeit egyaránt az a vallásos buzgalom, az az erõs kálvinista hit, az az összetartás, tevékenység és áldozatkészség lelke hassa át és élessze a jövõben is, mellyel apáink tündököltek elõttünk az egyházi élet minden ügyei körül. S mellyel a jelen nemzedéknek sincs oka idáig pirulni az õsök szelleme elõtt, mert tõle telhetõleg követni sietett azt az alkotás és haladás terén, hogy így – mikor mi már, mostani halandók csak porok és hamvak leszünk – egy század, vagy több idõk múltával utódaink a mostaninál szebb, vonzóbb és nagyobb erõteljességre valló képben mutathassák be e mi kedves örökségünket: drága egyházunkat a nyomunkba lépõ maradékok elõtt! Isten védje, oltalmazza, tartsa és virágoztassa fel az õ lélekben és igazságban imádóinak e gyüle- kezetét! Füzesgyarmat, 1898. június 27.” Szilágyi Márton idézett mûve 43– 45. oldal.
186 Ezek a forintok hihetõen arany forintok voltak a Róbert vagy I.
Károly idejébõl valók, melyekbõl egy: 15 latus grossust vagy máriást foglalt magában, dénár számra pedig 90 vagy valamivel több dénárokat. Gacsári
megvan a Békés vármegyei archívumban. Idõvel miért és mi módon, nem tudom, de elvesztette Gyarmatot több békés vármegyei helységekkel együtt a Nadányi família, és szállott az akkor a királyi kamarára; a király pedig ismét másnak, tudniillik Haruckern Györgynek adta azt mixta donatióval, azaz érdemeiért is, melyet mint élelem szállításra felügyelõ fõbiztos (ober proviant-commissaer) szerzett magának a török háborúban, de pénzért is egyszersmind. Láthatni ezt az emlí- tett Békés vármegye archívumában, ahol ez a jegyzés talál- tatik: „1715-ben, július 23-án Békés Vármegye generális gyûlésében, Körösnadányi nemes Nadányi Miklós ellene mond a királyi fiscusnak, és eltiltja azt Gyarmat, Szeghalom, Körö- snadány, Gerla, és Vésztõ megnépesíttetett helységeknek el- foglalásától. Melyek mind a Nadányi família birtokai voltak, de amelyeket a király, (III. Károly) pénzen eladott Haruckern Györgynek, több békés vármegyei helységekkel és pusztákkal együtt.” De láthatni ezt ebben a könyvben is: Articuli Dia- etales Posiniense Anni MDCCXV.187 Ahol az utolsó, vagy CXXIX. articulusban Haruckern Györgynek Brokhausen Wilhelm Jánossal együtt a magyar indigenátusra vagy haza- fiúságra való felemeltetése okaival együtt elõadattatik.
Ettõl az idõtõl fogva tehát Haruckern György lett utód- jaival együtt Gyarmatnak a többi helységekkel együtt örökös birtokosa és földesura. (Georgius ab Haruckern Sacri Ro- mani Imperii Eques. Sacre Caesareae Regiaeque Majestatis Camerae Aulicae Consiliarius, et Rei Annonariae Vice-Colo- nellus.)188 A Haruckern örökösei közül elvevén egyet báró Wenckheim, szállott idõvel Gyarmat a báró Wenckheim famíliára, nevezetesen a fent említett bárónak 2 fiai közül Báró Wenckheim Xaverius Ferencre, ki 1794-ben, mint feld marschall lieutenant, egy gyalog regement tulajdonosa, és Mária Terézia Katona Rendjének Keresztes Vitéze189 a fran-
187 Az pozsonyi országgyûlés törvénycikkei az 1715. évbõl. Valójában a
Harruckern János György honfiúsítását célzó 129. törvénycikket nem az idézett 1715. évi, hanem az 1723. évi országgyûlés iktatta törvénybe.
188 Haruckern György a római szent birodalom lovagja, szent császári
és királyi õfelsége udvari kamarai tanácsosa, élelmezésügyi alezredes.
189 Mária Terézia által a hétéves háborúban, 1757-ben Kolin mellett
vívott ütközetben III. Frigyes porosz seregén aratott osztrák gyõzelem megörökítésére alapított katonai érdemrend. A birodalom, majd a monar- chia fennállása idején elérhetõ legmagasabb, s igen ritka, 1757–1931 között csupán mintegy 1240 esetben odaítélt katonai érdemrend. Nagykereszt, középkereszt, lovagkereszt fokozata létezett.
cia háborúban elesett,190 éltét a hazáért s királyért feláldoz- ván. Ennek hitvesétõl, született báró Rosenfeld Carolina asszony õméltóságától,*191 voltak 5 gyermekei, úgymint: 1. Báró Wenckheim József, ki az 1809. és 1813. esztendõben a felkelõ nemes seregnél (insurrectio) mint ezredes kapitány szolgált. 1817-ben tekintetes nemes Krassó Vármegye Fõis- páni Hivatalának helytartójává (administrator), 1825-ben te- kintetes nemes Arad vármegyének fõispánjává lett, 1824-ben pedig királyi commissarius is volt. Volt Gyarmatnak is egy ideig igen kegyelmes, és hû jobbágyaitól méltán szeretett s tiszteltetett földesura, a méltóságos báró Haruckern succes- sorok között pedig szenior famíliae. Meghalt Pesten 1830-ban március elsõ napján, élte 52. esztendejében.** 2. Carolina, méltóságos gróf Blanckenstein Henrich õnagyságának hitvese. 3.) Henrica, Horgosi Kárász Miklós septemvir és császári királyi tanácsos õméltóságának hitvese. 4. Terézia. 5. Fran- cisca, méltóságos gróf Tolnai Festetics Vincéné. A famíliai osztály192 alkalmával, 1814-ben jutott Füzesgyarmat báró Wenckheim Carolina asszony õméltóságának, és ezután vagy ennek jussán méltóságos gróf Blanckenstein Henrich császári királyi kamarás és ezredes kapitány*** (óberster) úr õnagy-
190 A forradalmi Franaciaország 1792. ápr 20-án üzent hadat a Habs-
burg birodalomnak. A Nagy-Britannia által létrehozott elsõ franciaellenes koalíció csapatai 1794. május 18-án, Tourcoing mellett csaptak össze a fran- cia erõkkel, Wenckheim Ferenc itt vesztette életét.
191 *, **, ***) Mind a 3 csillaggal megjegyzett, idvezült méltóságos sze-
mélyeknek megadtuk igaz jobbágyi hûséggel, vallásunk ceremóniái szerint az utolsó halotti tisztességet, mindegyiket vasárnapokon, a templomban, az egész jobbágyság jelenlétében. Méltóságos Wenckheim Ferencné, báró Rosenfeld Carolina asszony õxelenciája felett halotti beszédet tartottam: Jeremiás siral- mai 5. fejezet 16. vers. „Elesett a mi fejünknek koronája!” Alkalmaztatván ezen szavakat mind a méltóságos famíliára, mind a jobbágyságra, kiknek mindkét részrõl díszes koronája volt az idvezült. A jobbágyok ugyan soha nem felejtik el azon kegyességet, mellyel hozzájuk leereszkedõleg viseltetett, panaszaikat nyájasan meghallgatta, szükségeikben szívesen segítette, az Úrasz- talát drága terítõvel felékesítette, az oskolákat gyakorta meglátogatta, könyvekkel megajándékozta, a jó igyekezetû tanuló gyermekeket buzdította, a szegény sorsúakat mind szóval, mind jutalmakkal serkentette. Méltóságos báró Wenck- heim József õnagysága felett tanítást tettem Sámuel második könyve 3. fejezet 38. versébõl: „Nem tudjátok-e, hogy fõember, és pedig nagy fõember esett ma el az Izrael népe közül?” Méltóságos gróf Blanckenstein Henrik õnagysága felett prédikáltam: Sámuel második könyve 3. fejezet 31. és 32. versébõl: „Monda Dávid Joábnak, és mind az egész népnek, mely õ vele vala: Szaggas- sátok meg ruháitok és öltözzetek zsákba, és sírjatok Abner elõtt, — — —„, és mind az egész sokaság igen síra. (Gacsári István eredeti jegyzete)
192 Az elõzetesen felméretett birtokot az öt örökös közt 1814-ben fel-
ságának birtokába. Méltóságos grófunk – mint szinte az egész méltóságos gróf Blanckenstein família a felséges auszt- riai ház, és különösen nemes magyar hazánk iránt kitün- tettetett nagy haditetteiért – az 1792. esztendõ 21. törvény- cikkely értelme szerint õfelségétõl, néhai I. Ferenctõl és az ország rendeitõl magyar indigenátussal, vagy hazafiúsággal tiszteltetett meg. Nagy fájdalmára a méltóságos grófi famíliának s minden hû jobbágyainak, kimúlt ín-gutaütés- ben 1833-ban január 27-én, élte 59. évében, a Morvaország- ban fekvõ grófi jószágában, Battelau mezõvárosában, hol a famíliai sírboltban nyugosznak áldott porai. Hátrahagyván örömünkre s vigasztalásunkra maga helyett valamint birto- kainak, úgy személyes erényeinek s jobbágyai iránti kegyes szeretetének is 4 örököseit: Francisca és Wilhelmina grófkis- asszonyokat; a királyért és a hazáért méltóságos eleiknek dicsõ példája szerint a hadipályán szolgáló Károly és György grófokat, kiket a mindenható Isten hû tutorukkal, méltósá- gos gróf Blanckenstein Christián, császári és királyi kamarás, Szent Lázár és Móric rendének keresztes vitéze és fõstrázsa- mester úr õnagyságával eklézsiánk s városunk boldogítására, sokáig éltessen!