A számviteli törvény különlegessége, hogy tizenhárom évvel ezelőtt a tervszerű számvitelt felváltotta a piacgazdasági környezetben végzett számvitel, amely alapvetően a német mintára épült, de magában hordozta a tervgazdaság elemeit is, amit folyamatosan kellett és egyben alkalmazkodott a belső gazdasági feltételekhez.a növekvő nemzetközi globalizáció miatt a nemzetközi számviteli követelményekhez is. Részletesen megvizsgálom az egyedi cash flow kimutatás célját, feladatait, formai követelményeit, valamint a pénzeszközök és azok megfelelőinek összetevőit.
A SZÁMVITELI ALAPELVEK ÖSSZEHASONLÍTÁSA
Németországban a keretelvek mellett Leffson felsorolta a belőlük levezethető elhatárolási elveket (a megvalósítás elve, a dolgok határának elve, az időkorlát elve, az egyenlőtlenség elve), valamint az óvatosság elvét és az értékelés következetességét. Ebben az értelemben az óvatosság elvét szolgálja az egyenlőtlenség elve és a megvalósulás elve, ezért ezek együttesen fogalmazódnak meg a Kereskedelmi törvénykönyvben.
A MÉRLEGEK ÖSSZEHASONLÍTÁSA
Az alábbiakban bemutatok két olyan beszerzési költségekkel kapcsolatos témát - az aktiválásig felmerülő hitelkamatokat és egyéb tőkeköltségeket, valamint a váltóügyletek kiegyenlítését -, amelyekben a számviteli alkalmazás a magyarországi számviteli gyakorlattól olyannyira eltér. hogyan befolyásolhatja a vállalkozó pénzügyi és jövedelmi helyzetét. Más számviteli szabályok szerint az átvétel ellenszolgáltatás nélkül valós (piaci) értéken történik. az immateriális javak aktiválása nem megengedett, ha az immateriális javak beszerzése ellenértékhez nem kapcsolódik, általában kizárva mind a saját termelésű, mind az ellenszolgáltatás nélkül átvett immateriális javak aktiválását. Az IAS/IFRS és a US-GAAP különbséget tesz a forgóeszközök és a befektetett eszközök között.
Az IAS/IFRS terminológia szerint a pénzügyi befektetések közé tartoznak a pénzügyi eszközök és a befektetési célú ingatlanok. Az IAS/IFRS és a US GAAP szerint a zéró kötvényeket ugyanúgy kell értékelni, mint a többi hitelviszonyt megtestesítő értékpapírt. Az IAS/IFRS és a US GAAP szerint ezeket egyedileg kell értékelni az általános készletkészlet szerint.
A német jog az átmeneti időbeli elhatárolásokon túlmenően további lehetőségeket biztosít a passzív időbeli elhatárolások kimutatására, elsősorban az adójoggal való jobb összhang érdekében (EstG 5. § (4) bekezdés), annak ellenére, hogy ezek elvileg nem felelnek meg az időbeli elhatárolások követelményének. szigorúan meghatározott időszakhoz kell kötni. A magyar és német gyakorlattal ellentétben az IAS/IFRS és a US-GAAP a kötelezettségekkel együtt céltartalékot jelenít meg a mérlegben.
EREDMÉNYKIMUTATÁSOK ÖSSZEHASONLÍTÁSA
Ebben az esetben a közvetett termelési és anyagköltségek az egyéb működési költségek között (UKV 7), az adminisztrációs költségek az általános adminisztrációs költségek között (UKV 5) jelennek meg. Az IAS 1.85 előírja a javasolt (javasolt) vagy a bejelentett (bejelentett) osztalék perenkénti bemutatását. részesedése akár az eredménykimutatásban, akár a kiegészítő mellékletben, továbbá minden társaság köteles saját tőke változás kimutatást (saját tőke kimutatást) közzétenni. saját tőke változásai). Mind az IAS/IFRS, mind a US-GAAP előírja a cash flow kimutatás a jelentés önálló részeként történő bemutatását.
Másrészt mindkét nemzeti számviteli rendszer – a nemzetközi számviteli ajánlásokkal ellentétben – elkerüli az alapelvek egyértelmű hierarchiába való rendezését. A saját tőke változás kimutatásához hasonlóan az IAS/IFRS és a US-GAAP is megköveteli a cash flow kimutatás külön jelentési szakaszban történő bemutatását. Mind az IAS/IFRS, mind a US-GAAP különbséget tesz pénzügyi lízing (IAS/IFRS, pénzügyi lízing) vagy tőkelízing (US-GAAP, tőkelízing) és operatív lízing (operatív lízing) között.
A CASH FLOW KIMUTATÁSOK ÖSSZEHASONLÍTÁSA
Tézis
A magyar számviteli törvény - a nemzetközi számviteli standardok (US-GAAP, IAS/IFRS) szerint - pontról pontra rögzíti az alapelveket, ellentétben a német törvénnyel, ahol ezek csak részben és implicit módon kerülnek bemutatásra. Ennek hiányában az egyes gazdasági események számviteli bemutatása a két nemzeti számviteli rendszeren belül, valamint azok között - a nemzetközi számviteli standardok szerinti bemutatás vonatkozásában is - jelentős eltéréseket eredményezhet, ami nagymértékben megnehezíti az egységes nemzetközi számviteli rendszert. üzleti értékelés. Sem a Számviteli Törvény, sem a Kereskedelmi törvény nem mutatja az egyes számviteli elvek kölcsönös rangsorolását, vagyis nem jelöli ki, hogy melyik élvez elsőbbséget a másikkal szemben.
A számviteli alapelvek hatékonyabb útmutatást nyújthatnának a törvényben konkrétan nem szabályozott kérdésekben, ha egyértelműen meghatároznák, hogy érvényesítésük során mely elvek élveznek elsőbbséget, illetve az egyes elvek relatív súlya és hierarchiája. Németországban nemcsak az elvek egymáshoz viszonyított helyzete, hanem gyakran konkrét jelentésük sem kodifikált. A nemzetközi számviteli ajánlások szerinti súlyozáshoz képest a magyar és a német gyakorlatban nagyobb hangsúlyt kap az óvatosság elve és ezzel összefüggésben a beszámolási időszakhoz igazodó eredménymeghatározás (összehasonlítás) elve háttérbe szorul.
Tézis
Egyéb aktiválható tételek (pl. németországi hitelfelvételkor kifizetett befektetések) esetében sem az IAS/IFRS, sem a US-GAAP nem rendelkezik egységes rendelkezéssel. Az IAS/IFRS és a US-GAAP az elhatárolt kötelezettségeket hosszú vagy rövid lejáratú kötelezettségek közé sorolja. A nettó jelenértéken történő bemutatás alkalmazása miatt az IAS/IFRS és a US-GAAP szerinti eszközök értéke alacsonyabb.
Általában a HGB, az IAS/IFRS és a US-GAAP nem teszi lehetővé a hitelfelvételi költségek aktiválását (beleértve a kamatköltségeket is). Az IAS/IFRS és a US-GAAP előírja a költségcsökkentést vagy a halasztott bevételként való elszámolást. Az IAS/IFRS és a US-GAAP jelenértéken történő passziválást ír elő a hosszú távú alacsony kamatozású és kamatmentes kötelezettségekhez.
Tézis
Az US-GAAP esetében az imént említett két feltételnek egyszerre kell teljesülnie ahhoz, hogy egy eseményt rendkívülinek lehessen tekinteni. Az IAS/IFRS a rendkívüli események körét a legszűkebben határozza meg, és gyakorlatilag a vis maior eseteire korlátozza. Magyarországon a nyereség felhasználására vonatkozó információkat az eredménykimutatásban és a kiegészítő megjegyzésben mutatják be, így az adózott eredmény eredménykimutatása a társaság fennmaradó egyenlegének megfelelő eredményt vezeti le, a kiegészítő megjegyzés pedig a változást mutatja. saját tőkében a pénzügyi évben.
Az IAS/IFRS és a US-GAAP előírásai alapján a nyereségfelosztás a saját tőke változás kimutatásában, azaz külön jelentési részben kerül kimutatásra. Németországban az eredménykimutatás az adózott eredményből (éves eredmény/veszteség) kerül levonásra, míg az eredmény felhasználása teljes egészében a kiegészítő mellékletben kerül bemutatásra.
Tézis
A származtatott (nettó) cash flow-hoz tartozó eszközök meghatározása Magyarországon jelentősen eltér mindhárom szabvány követelményeitől. A jelenlegi jogalkotási és szabványosítási munkák akkor teljesíthetik céljukat, ha a magyar pénzügyi kimutatások követelményeit az IAS/IFRS és a US-GAAP irányelveihez tudják igazítani. Az IAS/IFRS és a US-GAAP követelményei folyamatosan közelednek egymáshoz, és ha egy vállalkozó mindkét eljárási gyakorlatot ismeri, az egyikről a másikra való átállás nem okoz különösebb gondot.
Az IAS/IFRS kizárólagos átvétele sem indokolt, hiszen egyre több olyan befektető van Magyarországon, aki a beszámolóját is US-GAAP szerint készíti. Az IAS/IFRS és US-GAAP követelményeinek a gazdálkodó szervezetek egyre szélesebb köre számára történő megismertetéséhez és kezeléséhez releváns és korszerű ismeretekkel rendelkező, a számvitel területén dolgozó munkavállalókra, tanácsadókra és könyvvizsgálókra van szükség. Behandlung eigener Aktien nach deutschem Recht und US-GAAP unter besonderer Bersichtung der Änderungen des KonTraG in: Der Betrieb, 1999, p.
Az IAS 17.8 és FAS 13.7 tartalmazza azokat a kritériumokat, amelyek szerint, ha ezek közül legalább az egyik teljesül, a lízing pénzügyi lízingnek minősül (IAS/IFRS), illetve további kritériumok teljesülése esetén besorolható (US GAAP). . Ha a lízingügylet pénzügyi lízingnek minősül, mert megfelel az FAS 13.7(c) vagy FAS 13.7(d) feltételeinek, akkor a lízingelt eszközt a szerződés időtartama alatt értékcsökkenteni kell (vö. az értékesítés típusával, a lízingbeadónak kell fizetnie meghatározott minimális lízingdíjakat, és meg kell határoznia az ásványértékkel megegyező bruttó követelést (bruttó beruházást) (FAS 13.17(a)).
A bruttó követelés és a piaci érték közötti különbözetet meg nem szolgált halasztott bevételként kell elszámolni, és a szerződéses időszak alatt arányosan kell rendezni (FAS 13.17(b). A minimális lízingdíjak jelenértékét az eredménykimutatásban kell feltüntetni, a költség a lízingtárgy értékét (a lízingszerződés megkötésének költségével növelve és a szerződéses futamidő végén a becsült maradványérték jelenértékével csökkentve) és könyv szerinti értékét az eredménykimutatásban az előállítási költségek között kell kimutatni. az eladásból (FAS 13.17 (c)) FAS 13.19 előírása szerint a lízingbeadónak a tárgyi eszközök (ingatlanok, gépek, berendezések) között aktiválnia kell a lízingelt tárgyat operatív lízing esetén, és a hasznos gazdasági élettartama alatt értékcsökkenést el kell írnia. a céget, és számolja el a beérkező lízingdíjakat.
Számú függelék: Befektetési tükör
Számú függelék: A hosszúlejáratú kivitelezési megbízások, beruházási szerződések értékelése
Ha az eredmény megbízhatóan becsülhető, a végrehajtással kapcsolatban felmerült bevételeket és kiadásokat a készültségi arány módszere szerint kell kezelni (IAS 11.22). Ha a megvalósítás eredménye nem becsülhető meg megbízhatóan, akkor a megvalósítás költségét abban az időszakban kell elszámolni, amelyben felmerült (IAS 11.32). Ha a bizonytalanságok ellenére feltételezhető, hogy a hozamok fedezik a felmerült költségeket, akkor a bevételt a felmerült költségek mértékéig kell elszámolni (IAS 11.33).
Ha egy későbbi időszakban az eredménybecsléssel kapcsolatos bizonytalanságok megszűnnek, és ezért az eredmény megbízhatóan becsülhető, akkor az IAS 11.22 (IAS 11.35) szerint a készültségi foknak megfelelő arányos nyereségrealizációt kell elszámolni. Az IAS 11 a befektetési szerződéseket a szerződéstől függően két csoportra osztja, az egyik csoportba a fix áras szerződések, a másikba a költség plusz szerződések tartoznak (IAS 11.3). Az IAS 11 előírásai szerint a tartós szolgáltatásnyújtást a befektetési szerződésekkel analóg módon kell kezelni (IAS 18.20-22) A teljesítési arány szerinti arányos eredmény-elszámolás esetén a teljesítési feltételek, mint követelmények a fix áras szerződések esetén .
Számú Függelék: Kötelezettségekre képzett céltartalékok és értékelésük
Az IAS/IFRS szerint különbséget kell tenni a díjalapú meghatározott hozzájárulási programok és a teljesítményalapú meghatározott juttatási programok (IAS) között. Az IAS/IFRS szerint a vállalkozónak a kivetített hitelegység módszert (az elhatárolt juttatások értékelési módszereit) kell alkalmaznia. a meghatározott juttatási kötelem jelenértékének és a kapcsolódó szolgáltatási költségnek, valamint adott esetben a múltbeli szolgálat költségének meghatározására szolgálnak (IAS 19.64). Bár az IAS/IFRS és a US-GAAP nem emeli ki ezeket a tételeket, jellegükből adódóan ezek a tételek is tartozásnak minősülnek, a magyar számviteli gyakorlatban ezekre a tételekre is kötelező céltartalékot képezni.
Az IAS/IFRS szerint céltartalékot kell képezni, ha egy korábban függő kötelezettségként kezelt tétellel kapcsolatban jövőbeni gazdasági hasznok kiáramlása valószínűsíthető (IAS 37.30). Előzetesen azonban ellenőrizni kell, hogy szükséges-e az aktivált eszközön értékvesztést elszámolni az IAS 36 szerint. Mind az IAS/IFRS, mind a US GAAP előírja, hogy a garanciális kötelezettségeket céltartalékként kell elszámolni, mivel ez rövid lejáratú kötelezettség. múltbeli eseményből (eladásból) származó.
Számú Függelék: Jövőbeni költségekre képzett céltartalékok
SZÁMÚ MELLÉKLET: CÉLTARTALÉKOK JÖVŐBELI KÖLTSÉGEKRE Németországban a hátralékokat a jövőbeli költségekre képzett céltartalékok közé sorolják. Alapvető különbség a jövőbeni javítási és karbantartási költségekre képzett magyar és német céltartalék között az a német kritérium, hogy a késedelmes költségekre céltartalékot lehet képezni. Németországban a bányászati törmelék elszállítási költsége a felhalmozási elv szerint arra az időszakra vonatkozik, amikor a felszíni bányászat során a kérdéses törmelék keletkezett.
