• Nenhum resultado encontrado

Cathryn Cooper - Pajkos mesék 01. (Világsiker)

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2021

Share "Cathryn Cooper - Pajkos mesék 01. (Világsiker)"

Copied!
187
0
0

Texto

(1)

Pajkos mesék 1.

Erotikus történetek

Cathryn Cooper

összeállításában

(2)
(3)

Kitti Bernetti

Gyere gazdám, gyere

értem!

(4)

Végeztem az írással, papírra vetettem mindent, amit akartam. Kimerülten üldögélek egymagamban a pislogó gyertyaláng mellett, és arra várok, hogy végre meghalljam a kemény, ismerıs lépteket odalent a kövezeten. Egyik kezemet mellemre szorítom. Ettıl megnyugszik szívem, mely folyton háborog, mikor Sir Hunter Tremayne jár az eszemben.

A nyájas olvasó szíve is háborogna, ha abban a szerencsében részesülhetne, hogy az uraság korbácsának csókját érzi pıre, reszketı bırén. Ó, Uram, adj erıt gazdám lovának, hogy minél gyorsabban vágtasson, és itt legyen már velem. Önkéntelenül is kikukkantok a függöny résén, lepillantok a sötét, ázott földre, és alig várom, hogy végre megérkezzen. Mohón hegyezem fülem, hallani akarom a közelgı patkók csattogását, ám csak az esıcseppek koppannak az ablakon, mint kavicsok. A falióra szüntelenül a perceket üti. Keserő és rideg minden ınélküle.

Az ablak résén áthatoló erıs szél billegeti a pennát tartójában. Sir Hunter hamarosan velem lesz. Nagyon hamar.

Hogy elüssem az idıt, és ne kelljen megint fel-alá járkálnom a szobában, felvettem az asztalról a két irományt, és olvasni kezdtem mindazt, amit ott papírra vetettem. Az elsı írás a végrendeletem. Egy órája fejeztem be, és aláírattam a szakáccsal, a házvezetıvel és az inassal. Mostanra már nyugovóra tértek, az ágyukban fekszenek. İk hárman az én hőséges tanúim.

„Én, Elizabeth Langdale az angliai Hampshire-bıl, képességeim teljes birtokában és erıszaktól, fenyegetéstıl, fondorlattól, tévedéstıl vagy egyéb nemkívánatos befolyástól nem vezéreltetve ezennel kinyilvánítom végsı akaratomat, alant részletezett hagyatékaimat a mai napon, 18. december 15-én kelt óhajom szerint osszák fel. . .

(5)

A nyájas olvasót azonban bizonyára sokkal inkább érdekli második irományom, melyben elmesélem elsı találkozásomat Sir Hunterrel, mindazt, amit tıle tanultam, valamint annak okait, amiért ilyen különösen végrendelkeztem. Gazdag nı vagyok és bizony sokan megütköznek majd azon, hogy tekintélyes vagyonomat egy egyszerő szolgára, Frederick March-ra hagytam, aki még csak nem is rokonom. Ezért elmagyarázom, milyen okok vezéreltek, amikor ilyen furán rendelkeztem hagyatékomról.

A történet az elsı nappal kezdıdik, mikor Sir Hunternek alkalma volt megszólítani engem. Tizenöt éves szegény gyermekként csak épp egy futó pillantást vetettem a gazdára az egyik vasárnap a plébániatemplomban. Távolabb ültem az egyik padban, lehajtott fejjel, csupán lopva tekinthettem Sir Hunter dölyfös alakjára, hat lábnyi termetére, miközben öles léptekkel áldozáshoz járult. Kedvemet leltem ebben az arrogáns tartásban, az arisztokratikus orrában, mely fölött oly lenézıen pillantott ránk, akik valóban jócskán ıalatta voltunk. Semmi nem késztethetett volna arra, hogy egy ilyen nagy emberhez közelítsek. Ugyan mi dolgom lehetett volna közösségünk egyik oszlopos tagjával nekem, a fejıasszony lányának, aki magam is fejılányként dolgoztam? Útjaink csak ezeken a heti eseményeken találkoztak, és jól tudtam, soha nem méltatna egyetlen pillantásra sem egy magamfajtát.

Azaz ebben azért tévedtem. Volt egyetlen kivételes eset, mikor úgy láttam, egy pillanatra felkeltettem Sir Hunter érdeklıdését alacsony sorból származó személyem iránt. Csodás nyári nap volt, mindannyiunkat meglepett a rekkenı hıség. Ájulás környékezett a templomban, mintha minden erım elhagyott volna. A szentbeszéd végtelen hosszúra nyúlt, a hı szinte elviselhetetlen volt, a levegı súlyosan ült rajtunk, megtelve az oltár vázáiban bágyadozó liliomok nehéz illatával. Hogy könnyítsék magamon, kioldottam ruhám főzıit. Kezemet óvatosan a kulcscsontomig csúsztattam verítéktıl gyöngyözı bırömhöz, majd onnan le a keblemhez. Abban a reményben, hogy senki sem figyel egy szegény fejılányra, egymás után kioldottam a főzıket.

Szemem lecsukódott a megkönnyebbüléstıl, és attól tartok, elırebillent fejjel elszunyókáltam.

(6)

Hirtelen felriadtam az orgona hangjára, a gyülekezet épp felállt a mise végére. Azonnal talpra ugrottam, de bevallom, igazából nem is tudtam, hol vagyok. Eközben azonban a meglazított ingmell lecsúszott, közszemlére téve csupasz keblem, egyik cseresznyebarna mellbimbóm elıbukkant ruhám mögül. A veríték kis patakban folyt két telt mellem között és a fehérnemőmre csörgött. Rémülten a felismeréstıl, hogy csaknem félmeztelen vagyok, megragadtam az ingmellet és keblemre rántottam. De elkéstem; éreztem, hogy valaki néz. Felpillantva Sir Huntert láttam, amint sóvár tekintettel vizslatott engem. Volt valami abban a tekintetben, amitıl valami megmozdult bennem, bizsergést éreztem a hasam tájékán. Mint amikor a vívó épp ledöfni készül áldozatát, olyan volt az a pillantás. Szemöldökének rezdülése elárulta, nemcsak hogy tanúja volt zavarba ejtı helyzetemnek, de kedvét is lelte abban. Egyetlen szót olvastam le ajkairól: ribanc. A nyakamig elvörösödtem. Attól tartva, hogy elalélok, megragadtam a kiskosaramat, és a fullasztó hıség ellenére szorosan összefogtam kendımet, úgy menekültem onnan, mintha maga az ördög loholt volna a sarkamban.

Mindannak ellenére, hogy ilyenformán észrevett, és továbbra is számtalanszor ültünk ugyanabban a templomban, Sir Hunter többé nem méltatott pillantásra. Ugyanúgy tudomást sem vett rólam, levegınek nézett, mint az eset elıtt. Szégyellem bevallani (és remélem, az Úr megbocsát nekem), de magányosan az ágyamban azért imádkoztam, bárcsak másképp alakulnának a dolgok. Alkalmanként, mikor fejemben ıróla kavarogtak gondolataim, hálóingem alá csúsztattam kezem. Felhevült testemet simogattam, és vágyakozva képzeltem el, milyen lehet Sir Henry manikőrözött ujjainak érintése. Ám vágyálmok ide, vágyálmok oda, az életben világok választottak el minket. Lassanként beletörıdtem, hogy Sir Henry azúrkék pillantása soha nem pihen már meg egy ilyen szegény szerelemittas fejılányon.

Három év is eltelt már azóta az eset óta, amikor egy napon, London egyik mocskos utcájában egy fura ajtón bekopogtatva Sir Henry arca üdvözölt. De nem akarok elıreszaladni az eseményekben, hogy a nyájas olvasó követni tudjon. Hadd magyarázzak meg mindent. Tizenhét évesen boldogan éltem a faluban, és szórakozásnak megtette, hogy idınként láthattam Sir Huntert. De egy nap kis házikónkba hazatérve szörnyő megrázkódtatásban volt részem: szegény jó anyám elhunyt. Halála teljesen váratlanul ért. Mindig is pirospozsgás, termetes

(7)

asszonyság volt, senki nem gondolta volna, hogy ilyen hirtelen az enyészeté lesz. Mint ahogy a favágó fejszéje sújt le egy erıs bükkfára, anyám egyik pillanatban még velünk volt, a következıben pedig már a föld alatt nyugodott koporsójában.

Vigasztalhatatlan voltam. Mindezt tetézte a lesújtó felismerés, hogy most már egyedül vagyok, és szembe kell néznem a könyörtelen átokkal, a szegénységgel. A jóravaló gazdát, aki nekünk munkát adott és a szőkös kis lakhelyet, egy hónappal anyám halála után elvitte a köhögés. Az új gazda, egy goromba férfi, aki idegen volt a környéken, mohón nézett rajtam végig, mikor meglátott, felszegte állát, és azt mondta:

– Nocsak, igencsak szemrevaló teremtés vagy, ez nem vitás. Kedvemre való lenne, hogy szőzies ajkaid meglágyítsák keménységemet.

Magányosan aludtam az ágyamban egy éjszaka, mikor meghallottam, hogy belép a kunyhóba, ami az ı tulajdona volt. Whiskytıl gızös lehelettel rántotta le rólam a takarót, megragadta nyakam és kérges kezével tapogatott végig. Mikor aztán kezdte kigombolni nadrágját, erıt vett rajtam a rémület, lerúgtam magamról azt a részeg barmot, és kereket oldottam egy szál ruhában, a fejkendımmel és zsebemben néhány pennyvel. Azzal a kevéssel, amim volt, faluról falura vándoroltam. Mivel azonban fiatal voltam és vészesen kezdtem lesoványodni, hiába próbáltam elszegıdni, csak a buja idomú hajadonoknak és az életerıs cselédeknek adtak munkát a piacon. A nap végére mindig egyedül maradtam, félretoltak, senki nem volt hajlandó felfogadni.

Mint már azelıtt is sok ártatlan lélek, jómagam is nekivágtam Londonnak, hogy szerencsét próbáljak a patkányoktól hemzsegı járdákon. Uram-atyám, de siralmas napok voltak azok! Görnyedten, mint valami vén csont, portól lepett kendımet markolászva kódorogtam a viharban, fapapucsaimtól a szoknyám csaknem a sárba ért. Sövények tövében aludtam, ennivalót koldultam, vadalmákon éltem, amik savanyúak voltak, mint az ecet.

Aztán végre a városba értem, mely idegen volt számomra sürgı-forgó embereivel, akik szők kis utcákban tengették életüket. Utolsó

(8)

pénzemet, azt a néhány pennyt, amit gondosan félretettem, egy aprócska szobára költöttem egy fogadó fölötti kis panzióban. Itt végre megmoshattam elgyötört testemet, kimoshattam ruháimat. Egyetlen szerencsém ezekben a sötét napokban az volt, hogy néhány szálláshellyel arrébb, a Fleet Street közelében találkoztam egy lánnyal, aki tájszólással beszélt, s talán egy-két évvel volt nálam idısebb. Ki tudja, talán saját múltja derengett fel elıtte nyomoromat látva, de ez a nyájas lány, Martha olyannak tőnt és olyannyira segítıkész volt, mint valami angyal. Megosztotta velem szállását és enni adott, töredékéért annak az összegnek, amit én fizettem a szobámért. Tüzet gyújtott a ház legfelsı szintjén lévı kellemes manzárdszobában, hogy ruháim megszáradjanak, majd azt kérdezte:

– Aztán van-e valami munkára kilátásod itt Londonban? – Nincs – feleltem –, de azt hallottam, itt bárki kaphat munkát. – Ugyan már, el ne hidd! Az utcák itt sem arannyal kövezettek, sokkal inkább káposztalevéllel. És sajnos errefelé fejılányokra sincs szükség. Hanem azért van itt egy úr, aki a magadfajta fiatal lányoknak ad munkát. Csak néha jön a városba, mert azt mondják, hatalmas birtoka van vidéken. De most épp itt van. Tudom, mer’ magam is dolgoztam neki, épp a minap. – Azzal két kezébe fogta államat és cirógatott, úgy szegezte rám tekintetét. – Majd szépen felöltözöl, kedves kis Lizzie. Egyébiránt mondhatom, ez a bizonyos úr igencsak fogja értékelni a rózsás bırödet és a huncut szemeidet.

– Ha ez az úr segít rajtam, megteszek neki bármit. Keményen dolgozom, padlót súrolok, eleget teszek minden szeszélyének – mondtam neki. És mialatt Martha nedves hajamat fésülgette és fényesítgette, éreztem, a remény szikrája életre kel bennem.

Martha tovább folytatta, gyengéd kezét végighúzogatva hajamon szárítgatta azt.

– Ez az úr nagyon gazdag, csak a legfinomabb holmikban leli kedvét. A lányok sorba állnak kegyeiért, ı azonban nagyon válogatós. Akármilyen jött-ment szuka nem kell neki. Ha végeztem a hajaddal, megnézzük, mit találunk a szekrényemben, és felpróbálhatod valamelyik régebbi ruhámat. Mikor elıször érkeztem a városba, én is olyan vézna voltam, mint te. Azóta szépen meghíztam, de biztos, hogy találunk valami neked valót, jobbat, mint az a régi szürke gyapjúholmi.

(9)

Martha egy ideig a hálószobájában lévı ruhásszekrényben turkált, majd elıhúzott egy csodás sötétkék selyemköntöst.

– Jó ég, ez valami gazdag hölgyé lehet! – kiáltottam fel. – Hogy szerezted?

Martha mosolygott.

– Ó, azért lehet ebben a városban pénzre szert tenni, csak tudni kell, hogyan. És ez az úr, akirıl beszéltem, majd megmutatja neked, hogy kell, kis Lizzie, ha hagyod neki és megteszel mindent, amire kér, mint egy jó kislány.

Azzal felsegítette rám a köntöst. Olyan tündöklı voltam, mint valami elıkelı hölgy. A szorosan feszülı csipkés ingmell és a hosszú szoknya alatt olyan hajlatok tőntek elı, amiket még sosem láttam. Lent a nyakkivágásra fekete csipkét varrtak, rajta apró fekete gyöngyök csillogtak a gyertyafényben. Ez a nyakkivágás a tılem megszokottnál jóval lejjebb volt, szabaddá téve keblem domborulatát, de Martha csak nevetett aggodalmaimon, és azt mondta, az a gazdag úr nem botránkozik majd meg ezen.

Aznap éjjel egymás mellett feküdtünk Martha kis ágyában. Nagyon hálás voltam neki a segítségért és azért, ahogy a karjaiba font engem, „csak hogy felmelegedjünk”, így mondta. A hátamat és nyakamat dörzsölgette, hogy „enyhítse fájdalmaimat”, majd lágyan megcsókolta a nyakam és azt suttogta a fülembe, hogy minden rendben lesz. Még sosem dédelgettek így, és ettıl fura mód benedvesedtem két lábam között, ami kissé zavart.

A fejem szédült, mikor kezét a keblemre csúsztatta. Kislányosan vihorászott és tenyerébe fogta két mellemet, majd kijelentette, hogy nagyon mutatósak. Mint két friss cipó, amiket épp most vettek ki a kemencébıl, és muszáj megkóstolni azokat, mondotta. Kissé megdöbbentem, mikor ajkával a mellemhez közelített és megcsókolta azokat. Hirtelen meglepı forróságot éreztem, ezért fel kellett emelnem a hálóingemet, hogy lehőljek kissé.

Martha segítıkészen húzta át karjaimon és a fejemen. Fura érzés volt meztelenül, ám tökéletes biztonságban egy olyan kedves és aranyos lánnyal, mint Martha. Éreztem, hogy ı is felhevült kissé, hallottam, hogy szaporábban lélegzik, miközben már mohón lakmározott mellbimbóimon, amelyek mostanra úgy megkeményedtek, amilyennek

(10)

még sosem éreztem ıket, kivéve mikor a tél kellıs közepén mosakodtam, mielıtt kimentem a tehenekhez.

Minden oly furcsa és más ebben a különös városban, de mindennél különösebb volt ez az ırült éjszaka. Mikor aztán Martha is levette a hálóingét, elámultam melleinek nagyságán és teltségén, amint súlyosan meredtek ott a tőzhely fényében. Még sosem láttam emberi lényt ruha nélkül, ám úgy gondoltam, mivel Martha lány, nem pedig férfi, így nincs mitıl félni. Martha most felemelte reszketı kezem, hogy megérintsem hatalmas melleit. Lágyak és teltek voltak, mint a tehén tıgye. Önkéntelenül is meghúztam a mellbimbóit, finoman, mint amikor a teheneket fejtem, és láttam, hogy Martha zöld szeme a vágytól izzik.

Melengetı és megnyugtató érzés volt meztelen testünket látni és a lángok fényében fürdızni. Hanyatt dıltem az ágyban és éreztem, hogy Martha gyengéden fölém kerül. Pelyhes kis bozontja széttárt combjaimat csiklandozta. Valami lángoló szenvedélytıl indíttatva mohón vettem a számba hatalmás mellét és szopni kezdtem. Torkomból olyan hang tört fel, mintha doromboltam volna, és éreztem, hogy körmeim macskakarom módjára vájnak az ágynemőbe, miközben Martha is aprókat nyögdécselt. Magam sem értem mért, de széttártam combjaimat, talán hogy lehőtsem lángoló bırömet. Martha erre lassan lefelé csúszott, csókokkal halmozta el feszes hasam, a köldökömet nyaldosta, majd lejjebb a csípımet, végül a combjaimat. Éreztem, amint hosszú selymes haja a puncimra omlik.

Ám a leghihetetlenebb és legszenzációsabb érzés, nyájas olvasó, az volt, mikor Martha a combjaim közé préselte meleg és nedves ajkait. Lepillantottam, és a tőz fényében láttam, amint kidugja nyelvét és gyengéden nyalogat odalent, feneke büszkén meredezett felfelé térdelı helyzetében. Mennyei érzés volt. Azt hittem, ennél jobb már nem is lehet, amikor hevesen és egyre gyorsabban kezdte csinálni. Vergıdve próbáltam kiszabadítani magam, miközben azt sem tudtam, mi történik velem. İ azonban szorosan tartott egyik kezével, míg a másikkal nyögések közepette játszadozott nedves bozontja közt. Most még hevesebben nyaldosott, nyelve vibrált ott bennem, míg testem reszketni kezdett, majd ívben megfeszült, végül hangos kiáltás tört fel belılem. Ernyedten terültem el és néztem, hogy Martha hanyatt fekve tölti kedvét magában, egész testében remegve a beteljesülésig.

(11)

Nagyszerően aludtam az éjjel, Martha pedig ezután hullámos fürtökbe rendezte elızıleg becsavart fekete hajamat. Azt mondta, gyorsan öltözködjek, mert mindketten meglátogatjuk a gazdag urat. Kézenfogva vezetett végig az utcák útvesztıin. Végül megálltunk egy kis ajtónál, itt megcsókolt, és mondta, kopogtassak, a finom úr pedig örülni fog jövetelünknek. Elképzelhetik döbbenetemet, mikor nyílt az ajtó, és ott állt Sir Hunter Tremayne. Elvörösödtem, miközben tekintetével lassan végigszántott alakomon, mert arra gondoltam, hátha elküld. İ azonban mindkettınknek intett, lépjünk be. A nappaliban leültetett, majd Martha köré fonta karját és valamit sustorogni kezdtek az elıszobában. Mikor Sir Hunter visszajött, arcán komoly kifejezés ült. – Lám, lám, a kis Lizzie Langdale. Micsoda meglepetés. Szükségem van a szolgálataira. Jöjjön, kezdjük máris.

Illedelmesen leszegtem fejemet a nagy ember elıtt, majd Martha és jómagam követtük ıt egy jókora hálószobába, mely illett egy rangos emberhez. Úgy véltem, itt kell majd takarítom, stoppolnom meg effélék. Sir Hunter leült egy nyugágyra, feltette lábait és odaszólt Marthának, vegye le a köpönyegemet.

– Csinos lány, nemde? – kérdezte. – Igen – felelte Martha. – Nagyon is.

Sir Hunter hangja most érdessé vált, felült és azzal a brutális pillantással nézett rám, amit csak egyszer láttam tıle.

– Csakhogy huncut egy kislány, nem igaz?

– De, azt hiszem, uram – felelte Martha sóvárogva. – Nagyon is. Sir Hunter ekkor felállt és egy lépést tett felém.

– A huncut lányok pedig büntetést érdemelnek, így van? – Megrettenve pillantottam Marthára.

– Hát persze, uram – válaszolt Martha vágyakozva.

Ott álltam, Sir Hunter hosszú karjainak és lábainak látványától megbabonázva, ı pedig csak jött felém. Az egészbıl semmit sem értettem, mozdulni sem tudtam. Csak azt tudtam, hogy szívem hevesen kalapál és lábaim között kellemes vágyakozástól bizsergek. Féltem, de vágyakoztam is egyben, amint Sir Hunter közeledett felém. Most már szorosan állt mellettem.

– A rossz lányok megérdemlik, hogy jól elverjék a popsijukat – szólt lágyan a fülembe, amitıl a vágyakozás hullámokban söpört rajtam végig. – Térdelj le, kislány!

(12)

Erım sem volt ellenállni, így letérdeltem. Most durván elıretaszított, hogy négykézlábra álltam.

– Martha! Emeld fel a kis cafka szoknyáját! – parancsolta. Erre Martha felhúzta a ruhámat, mire elıtőnt csupasz farom, mely most bizsergett a gyönyörtıl, hogy ez a hatalmas ember látja. Ebben a lealázó pózban figyeltem, amint Sir Hunter odamegy a falhoz, leakaszt egy lovaglókorbácsot és egy hosszú aranyzsinórt. Szememben esdeklés látszott, mikor egyenesen az arcomba nézett, majd brutálisan a szemközti szék lábaihoz kötözte csuklóimat, aztán felemelte a korbácsot.

– Te huncut, csintalan, mocskos kis ribanc. – Sir Hunter hangja súlyosan zengett, miközben az arcomon játszadozott a korbáccsal. Fehér bırömön a gyengéd cirógatás egyszerre volt mennyei és félelmetes. Aztán – miközben a férfi hátralendítette karját, és a korbács lesújtott farpofáimra – már csak Martha vágyakozástól áthatott nyájas mosolyát láttam. A fájdalom gyönyörkeltı volt, Sir Hunter elegánsan és kellı precizitással végezte a mőveletet. A farom kegyetlenül sajgott, ám a legszenzációsabb érzés az a gyönyör volt, amit a korbácsütés idézett elı a muffomban.

Sir Hunter ismét lesújtott. Ereztem, hogy a fenekem kezd feldagadni, és hallottam magam, amint erıtlenül azt mondom: „kérem, ne!”, ami valójában azt jelentette: „kérem, még!”

A korbács utolsó csapása hozta meg számomra az orgazmust nedvesen és remegı testtel, ez egyben kaján mosolyt csalt Sir Hunter arcára.

– Nahát – mondta akkor most jöjjön a végsı büntetés. – És mikor magam mögé pillantottam – még mindig négykézláb – ı kigombolta nadrágját és elıtőnt jókora hímtagja, mely keményen meredezett, mint a szılıkaró. Ennek láttán Martha tüstént felsóhajtott, a padlóra ereszkedett és szájába vette. Csak vártam és néztem Marthát, aki úgy szopott, mint egy kisborjú. Sir Hunter a lány tarkójára tett kézzel irányította ıt, mindeközben keményen nézett a szemembe. Aztán azt mondta:

– Elég – azzal kihúzta hímtagját Martha szájából és odaállt mögém. Mosolyogva feszítette szét combjaimat és a faromhoz dörgölte lüktetı férfiasságát. Ez a férfierı arra késztetett, hogy kinyújtsam kezem és megragadjam a nagy hímtagot. Nedves volt és kemény, ereje elbővölt.

(13)

Sir Hunter egy percre örömét lelte abban, ahogy szorongattam és játszadoztam vele. Csendben esedeztem, hogy jöjjön el a beteljesedés, ám ekkor hirtelen türelmét vesztette. Dühösen lökte félre kezem, durván széthúzta combjaimat és teljes hosszában behatolt szélesre tágult muffomba. Ki-be lökdöste hímtagját, miközben én irgalomért kiáltoztam. Pillanatokkal késıbb kirántotta magát, és kerek farpofáimra élvezett, a meleg életnedv végigcsorgott combjaimon. Martha ajkát nyalogatta és mosolygott. Tudta, most rajta a sor, hogy engem is a csúcsra juttasson. A gyönyör pillanata hihetetlen volt, Martha hozzáértı ujjai ott köröztek teljesen átnedvesedett nemi szervemen. Hála neki, újfent eljuttatott a beteljesedésig, egész testem tehetetlenül reszketett, miközben megcsókolta ajkamat.

Az ezt követı évek során sokszor volt részem még ennél is élvezetesebb megaláztatásban, négykézlábra ereszkedve. Martha mindig ott volt, mohón várva vágyai kielégítésére. Beletellett egy kis idıbe, míg rájöttem, ı nem Sir Hunter után vágyakozik, hanem utánam. Mindketten a saját ágyukba vittek, és átadták minden tudásukat. Martha az elmúlt évben bekövetkezett halála napjáig szeretett engem, ugyanolyan odaadással, mint amilyennel én szerettem Sir Huntert, mentoromat és gazdámat. Miközben mi ketten, a két leányzó nıkké cseperedtünk és érett asszonyokká váltunk, Sir Hunter úgy vált higgadtabbá. Mindkettınket bevezetett vidéki otthonába, és ez végtelen örömére szolgált.

Hozzáértı nevelése és törıdése során teltidomú, érzéki nı lett belılem, ı pedig örömét lelte testem hajlataiban és domborulataiban, egészen mostanáig. Mikor e sorokat papírra vetem, hatvanöt éves vagyok. Tudom, hogy meghalok, ezért e délutánt arra szántam, hogy elkészítettem végrendeletemet és aláírattam szolgáimmal, mint tanúkkal. Sir Hunter a múlt héten hunyt el igen tisztes korban, kilencvenöt évesen, én pedig nem vágyom semmi másra, csak hogy vele lehessek. Utolsó cselekedetként kiittam egy méregfiolát. Várom, hogy szelleme megérkezzen lóháton, felülteti maga mellé a lelkemet, aztán együtt lovagolunk el, hogy újból találkozzunk öreg barátnımmel, Marthával.

Hát így történt, elmeséltem nektek mindent, ahogy megígértem. És a hagyaték? Nos, az Frederick March-ot illeti, Martha March és Sir Hunter Tremayne szeretett fattyú gyermekét. Sorsom, hogy

(14)

gyermektelen maradtam, valahogy kevésbé volt fájdalmas azzal, hogy ott volt velünk a kis Frederick, életem két legfontosabb személyének törvénytelen gyermeke. Éljen boldogan a pénzzel, aminek én már semmi hasznát sem veszem. Számomra bevégeztetett. De hallom, hogy odalent patkók csattognak a kövezeten. Bocsássatok meg, de mennem kell. Sir Hunter készen áll, hogy elvigyen abba a másik világba, ahol vele lehetek és élvezhetem az örökkévalóságot, a véget nem érı ifjúságot az ı erıs karjaiba zárva.

(15)

Bryan Allen

(16)

Alice szerette volna pofon vágni a fiút. A vereség tisztán látszott abból, ahogy James az ütött-kopott konyhaasztal fölé tehénkedett, ahogy dühödten feszítette vállát, és ahogy élénkzöld szeme kerülte az ı pillantását. A srác már feladta és Alice-nek fogalma sem volt, mi az ördöggel bírhatná jobb belátásra.

Hátradılt és lehangoltan sóhajtott egyet. Kettejük közt az asztalon ott voltak Alice tanszerei, könyvei, ceruzái, papírjai és a számológépe. Ma este találkozott harmadszor Jamesszel, és ez lett volna a nagy csata, a harc azért, hogy tanítványa végre valami jelét adja annak, hogy megtört és beadja derekát. Hogy végre hajlandó megtanulni valamit a statisztikáról és nem szalasztja el az utolsó esélyt a diploma megszerzésére. Most úgy tőnt, a csatát már azelıtt elvesztette, mielıtt elkezdte volna.

– A franc egye meg.

– Úgy van, pontosan – szólt James és úgy lökte félre könyvét, hogy az átszánkázott a repedezett faasztalon, neki Alice könyveinek és ceruzáinak, némelyikük le is gurult a földre.

– A franc egye meg ezt az egész szart. Inkább menjünk, igyunk egy sört!

– Az istenit, James, nekem nem sör kell, hanem az a kurva pénz, amit apád beígért, ha átlökdöslek a vizsgán. Mért akarsz mindenáron megbukni? – Alice egyik lábával a földre toppantva állított meg egy ceruzát, mely már épp a hőtıszekrény alá gurult volna. – Egy hajszálnyira vagy attól, hogy levizsgázz és apád végre leszálljon rólad.

– Úgy gondolod? – rázta a fejét James. – Az kurvára nem valószínő. Az öreg szennyláda nem nyugszik addig, míg olyan boldogtalan nem leszek, mint ı. Már tavaly ki kellett volna rúgatnom magam. – Azzal felállt, szeme szikrát szórt, teste megfeszült fekete farmerjében és pólójában. – Bocs, Alice, tudom hogy jól jönne neked az a kis külön pénz, de abból semmi sem lesz. Tedd csak el szépen, amit az a rohadék a leckékért adott neked, a többit felejtsük el. Inkább megyek próbálni.

(17)

– Várj! – James keze már a kilincsen volt, de most megállt. – Adj még egy sanszot. Csak egyet, a jövı héten. Addigra valamit kitalálok, hogyan verjem a fejedbe ezt az anyagot. Na, rendben? – A fiú a válla fölött pillantott hátra és Alice szemébe nézett.

– Kész idıpocsékolás, de le van szarva, legyen. Még egyszer utoljára nyaggathatsz. – Hangja derősen csengett, miközben kinyitotta az ajtót és kilépett az éjszakába. – Jól nézel ki, mikor ki vagy akadva.

– Azt hittem, felhagytál a korrepetálással – mondta Eve, és az asztalra ejtette a poharakat, hogy a sör csaknem kilöttyent belılük. – Nem érte meg a pénzét.

– Nem hát. Csak aztán az a szarházi felemelte a díjat. – Alice megvárta, hogy a sör ne lötyögjön a pohárban, aztán hosszan kortyolt belıle. – Annyit fizetett azért, hogy ezt az egy srácot felkészítsem egyetlen vizsgára, mint amennyit egy teljes félév alatt kerestem öt diák oktatásával. És beígért még háromszor annyit, ha a srác átmegy.

– Ez klassz. Feltéve, hogy a srác…

– Nem megy át. Utálja az iskolát, az apját meg a leckéket. Engem nem utál, de még három órát sem töltöttünk együtt, és annak nagy része azzal telt, hogy a cickóimat bámulta. – Alice most letette a söröspoharat. – Azt hittem, menni fog, mert a srác nem hülye. Ha odafigyelt, felfogta azt a szarságot. Csakhogy nem akar figyelni, inkább basszusgitározik.

– Basszusozik? James? – Eve most felvonta szemöldökét. – Milyen James?

– James Miller.

– James Miller? Aki a „Bend and Deliver” bandában játszik? Magas, sötéthajú, jóképő a maga gyanakvó, gonoszkodó módján, amitıl úgy érzed, jobb ha távol tartod magad tıle, miután még utoljára egy jót dugtál vele. İróla van szó?

– Nem vagyok benne biztos, de nagyon úgy hangzik, hogy ı az. Ismered?

Eve felhorkant.

– Két hónapig jártam vele, két évvel ezelıtt. Hiszen meséltem róla, nem emlékszel?

– Nem.

(18)

– James a vastagfarkú? – Alice-nek most eszébe jutott, amiket a barátnıje mesélt. – Azt mondtad, fiatalabb volt, de…

– İ volt tizenkilenc, én meg még nem voltam harminc. Ez volt. Egyébként tessék, itt a megoldás – vigyorgott rá Eve a pohara fölött.

– Hogy mi?

– Így tudod ıt motiválni.

Alice homlokráncolva nézett barátnıjére. – Mi az ördögrıl beszélsz?

– Azt akarod, hogy figyeljen, igaz? Azt is mondtad, hogy már vizslatott téged. Hát akkor mondd neki, hogy megdughat, ha leteszi a vizsgát. Ez igazi ösztönzı egy férfi számára. – Eve most letette poharát és legkomolyabb pillantásával nézett Alice-re.

– Nézd, ez a srác rendes volt, ami kurva ritka a zenészek között, azonkívül mesésen kefél. Nem tréfáltam, mikor vastagfarkúnak neveztem, ráadásul tudja is használni. Ha Landon nem jött volna vissza New Yorkból, nem hagytam volna, hogy lelépjen. Jól elszúrtam, hogy így döntöttem.

– Nem vagyok kurva, Eve.

– Persze, hogy nem. Mert akkor nem lennél így leégve. Ez ma már… egy bevált oktatási módszer. Azt mondtad, meg tudná tanulni, ha elérnéd azt, hogy oda is figyeljen. Nos hát, a legjobb figyelemfelkeltı ott van mindjárt a szoknyád alatt.

– Eve, mindjárt az arcodba löttyintem ezt a sört! – azzal Alice fenyegetıen ütötte poharát az asztalhoz.

– Jó, én csak segíteni próbálok. – Azzal Eve hátradılt egy lehangolt pillantással. Aztán elvigyorodott. – Figyelj csak, ha nem akarod megjutalmazni, legalább ráijeszthetnél. – Alice tüntetıleg nézett másfelé, ám Eve folytatta. – Nem meséltem, milyen fura hóbortja van? James imádta, ha elverik a seggét. Tényleg nagyon bírta. Valahányszor fel akartam húzni, rávágtam egy párat a hátsó felére, és hopp, máris vigyázzba állt, bármire kész volt.

– És mit kezdjek én ezzel?

– Hát ha nem figyel rád, húzz egy jó nagyot a seggére. Attól majd koncentrálni fog. Hadd tanuljon egy kis fegyelmet a tanárnıjétıl, nem igaz?

– Dehogynem. Igazán sokat segítettél, Eve. Ez aztán a remek tanács: keféljek vele vagy verjem el a seggét. – Nem mintha egy lusta fickó

(19)

hátsó felének eltángálása nem lett volna vonzó ötlet. Különösen ha tekintetbe veszi, hogy jó formájú ülepe van. Alice azonban elhessegette az ötletet, és felállt. – Még egy sört?

– Persze. És figyelj – ragadta meg a kezét Eve, mikor Alice épp arrébb lépett volna – ha még nem jöttél rá arra, hogy a férfiakkal kapcsolatos problémákat kilencvenöt százalékban az említett két módszerrel lehet megoldani, akkor nem csoda, hogy senki sem fekszik le veled.

Alice a nyirkos törülközıvel dörzsölgette haját, majd az ágyra terített ruhákra pillantott. Hosszú, sötét szoknya, oldalt takaros gombolással. Hosszú ujjú fekete ing, gallérral, gombokkal. Fekete melltartó és bugyi, csipkés, átlátszó, szexi. Minden a helyén, pont így volt jó. És ez nem csupán az utolsó kétségbeesett kísérlet volt, hogy behajthassa a pénzt, amit James apja ígért be, ha sikert ér el. Ha csak errıl lett volna szó, felvehette volna régi, megszokott pamut fehérnemőit is. De ez itt most a szexrıl szólt, legalábbis részben.

– Az ördögbe is – suttogta és ledobta a törülközıt. Mióta Eve-vel beszélt, egyre körvonalazódott benne az ötlet. Elıször megpróbálta az egészet a logika mögé bújtatni. Ez volt az egyetlen módja, hogy a sráchoz közelítsen. Jamesnek nem volt szüksége erre a diplomára, hiszen gazdag fiú volt, egy olyan együttes tagja, melyre már felfigyelt a helyi közönség vagy talán már mások is. Mért ne próbálná meg, aztán majd meglátja, mi lesz? Lehet, hogy beválik és akkor megkaphatja a jutalmát. Lehet hogy sikerül, és akkor talán az a zöld szempár másképp pillant majd ırá, nem úgy, mint valami nyőgre, aki arra unszolja, hogy olyat csináljon, amit utál vagy éppen a tömény unalom sugárzik belıle. Ezúttal talán meglátja a vágy szikráját azokban a szemekben.

Alice elvette az ágyról a bugyit és felhúzta. Szorosan és selymesen simult rá. Ebben a bugyiban még meztelenebbnek érezte magát. Már csaknem egy éve nem volt fiúja, szeretıje, túlságosan is lekötötte az írás, a munka, a stressz.

– Ugyan mit számít egy kis szex? Már kurvára rám fér. – Arcán ferde mosollyal öltötte magára a többi ruhát, közben azt tervezgette, milyen szerepet is fog játszani.

Alice a kis konyhában állt, majd felpillantott a vigyorgó macskát ábrázoló faliórára, majd ujjaival dobolni kezdett a karján. James már tíz percet késett, és ha nem érkezik meg hamarosan, elveszti minden

(20)

türelmét. Az ajtó sötétített üvegében látta önmagát karba tett kézzel és feszült arckifejezéssel. A látvány legalábbis kielégítı volt, ez a merev pozitúra jól ment a szemüvegéhez, amit aznap este viselt és a szorosan összefogott hajához is. Jó volt a kosztüm, a szín elrendezve, a mondatokat pedig már begyakorolta, csak még hiányzott a közönség. Alice homlokráncolva nézte sötét tükörképét, és azon tőnıdött, vajon megkönnyebbülést vagy csalódottságot kellene éreznie, mikor az ajtó sötét üvege megrezdült a kemény kopogtatástól.

– Szabad! – szólt ki Alice kemény és határozott hangon, amennyire csak tudott. James a megszokott öltözékét viselte: sötét csizmát, fakó farmert és győrött pólót, mely kellıen feszült rajta, hogy kimutassa erıs mellkasát és karjait. Megállt az ajtóban, hogy eltapossa a cigarettacsikket, aztán belépett és kíváncsian mérte végig Alice-t.

– Késett, Mr. Miller – szólt Alice keményen. Maga is meglepıdött, hogy ez sikerült neki, miközben a gyomra liftezett. Talán színésznınek kellett volna tanulnia, nem színdarabírónak. Kétségkívül volt hozzá némi tehetsége.

– Na igen, tudom. Nézd, csak azért jöttem …

– Mr. Miller, maga azért jött ide, hogy statisztikát tanuljon. Nem többért és nem kevesebbért. – Azzal Alice kinyújtotta a kezét és könnyedén megütögette a szövegkönyv borítóját, mely már ott volt elıtte az asztalon. – Ez a feladat, amit eddig módszeresen került.

– Mi van, Alice? – Úgy tőnt, Jamest inkább mulattatja a dolog, láthatólag igyekezett kitalálni Alice különös viselkedésének okát, hirtelen sutba dobva megszokott baráti stílusát.

– Ms. Smith a nevem, Mr. Miller, tehát így kell szólítania. Épp elegem van már a maga viselkedésébıl. Azt hiszem, ideje szigorúbb módszereket bevezetni.

– Csakugyan? Például? – azzal James az ajtónak támaszkodott, onnan vigyorgott Alice-re, mert úgy érezte, egyfajta játékot játszanak. Valami kifürkészhetetlen okból ez a szemtelen vigyor eltüntette a köveket Alice gyomrából. Lehet, hogy ez az egész csak egyfajta játéknak indult a maga részérıl, egy utolsó félszeg próbálkozásnak, hogy némi érdeklıdést keltsen tanítványában, most azonban hirtelen viszketni kezdett a tenyere a vágytól, hogy letörölje a mosolyt a fiú arcáról.

(21)

– Mr. Miller, úgy emlékszem, a második óránk végén feladtam magának húsz példát, hogy oldja meg. Láthatnám ıket?

– Micsoda? – James még mindig vigyorgott, tekintete azonban már kissé elbizonytalanodott annak hatására, hogy Alice hangjának továbbra is acélos éle volt.

– Feltételezem, hogy nem oldotta meg azokat. Egyiket sem! – Alice a fejét csóválta. – Mr. Miller, nagyon csalódott vagyok. Jöjjön az asztalhoz. – James most felvont szemöldökkel pillantott Alice-re, de a nı keményen állta. – Na, jöjjön már! – A fiú még mindig Alice-re bámulva lökte el magát a faltól, és lassan odament hozzá. Széles vállakkal tornyosult a nı fölé és Alice érezte a szappan erıs illatát, mely elfedte az enyhe verítékezést. – Most hajoljon le, és fogja meg az asztal szélét, Mr. Miller.

– De mért? – kérdezte James. A vigyor már eltőnt az arcáról, tekintetében a gyanakvás és a kíváncsi várakozás keveredett.

– Attól tartok, nincs más választásom, Mr. Miller. Eddigi jóindulatom láthatólag kudarcot vallott. Úgyhogy most valami hagyományosabb, szigorúbb módszerrel próbálkozunk. Hajoljon le! – Fenyegetıen hangzottak szavai, de erılködve kellett elfojtania egy ideges mosolyt. És csodák csodája, a fiú engedelmeskedett. Hátat fordított Alice-nek, lehajolt, és megragadta az asztal szélét. Alice csak nézte, egy pillanatig nem hitt a szemének. Ez a fiatal, vonzó, kissé nyers srác lehajolt az ı parancsára. Pillantása most James seggére siklott. Kerek és feszes volt a fekete farmerban, a látványtól borzongás futott végig testén. Bocsánatot kell kérnie Eve-tıl.

– Tehát hány példát adtam fel magának? – Húszat, asszonyom.

Asszonyom. Alice ezt a szót ízlelgette, közben nézte James testét, amint feszülten, csendben várakozott. Kicsit hagyta, hadd várakozzon a bizonytalanságban, aztán folytatta:

– Szóval húszat. – Habozva emelte fel kezét. Mekkorát üssön? A fiú kemény és erıs testére pillantva gyorsan döntött: valószínőtlen, hogy komoly fájdalmat okozna neki azzal, ha puszta kézzel csap a hátsó felére. Valószínőbb, hogy alig érzi majd. Kissé szélesebb terpeszbe állt, kiegyenesedett és felkészült az ütésre.

– Akkor most számoljon húszig! – Azzal meglendítette kezét, és lesújtott James jobb farpofájának alsó hajlatára.

(22)

Hangosabban csattant, mint várta, az éles hang visszhangzott a szők kis konyhában. A csapás fülsértı volt számára, tenyere égett, James azonban szinte meg sem moccant.

– Egy – suttogta a fiú. De Alice égı tenyere mit sem számított ahhoz a tőzhöz képest, ami hirtelen a lábai közt lobbant fel.

– Hangosabban számoljon, James! – parancsolta, és újból lesújtott. Most keményebben. James ezúttal megmozdult. Mikor Alice keze a másik farpofáján csattant, enyhén megremegett.

– Kettı – szólt érdes hangon a srác. Alice ügyet sem vetett kezének sajgására, újból lecsapott. – Három… négy… öt… – Felváltva ütötte egyik farpofáját a másik után, minden egyes csapása keményebb volt, James pedig számolt közben. Az utolsó öt ütésnél a fiúnak alig volt ideje kimondani a számokat, a „húsz” pedig inkább bıgésnek hangzott, mint kimondott számnak, amikor Alice utoljára sújtott le. Vége volt. Alice csak nézte Jamest, aki zihálva támaszkodott az asztalra, fekete hajából veríték patakzott végig arcának kemény vonásain. Alice maga is szaporán lélegzett, egész teste lángolt a kimerültségtıl, a vágyakozástól és birtokolni akarástól. Elırehajolt, és ujjait a fiú tarkójára hulló hosszú hajfürtökbe fonta, majd maga felé fordította James fejét. A fiú szemében ugyanaz a sóvárgás látszott, mint amit Alice érzett.

– Jól figyeljen rám, Mr. Miller. A tanárnıje vagyok, maga pedig azt teszi, amit mondok, világos? Tanulni fog, elvégzi a dolgát és levizsgázik. Érthetı? – James igent intett fejével. – Helyes – azzal Alice elengedte, hátralépett és mellének dörzsölte tenyerét abbéli igyekezetében, hogy lehiggadjon. Pedig akarta… nagyon akarta… De még nem. Ma este nem. Majd csak visszafogja magát.

De vajon James is? Állkapcsán megfeszültek az izmok és rángatóztak, mintha vágyait igyekezne lenyelni. Alice kiegyenesedett, és megkeményítette magát, mint a vas.

– Húsz példát kapott, Mr. Miller. Menjen szépen haza, és csinálja meg ıket. Csütörtökre hozza vissza. – James arca lehangoltan borult el, Alice szinte hallotta, hogy a fiú teste halkan morajlik a feszültségtıl. – Ha a példák nélkül jön ide, attól tartok, feladom a magával való kínlódást. Nem lesz több óra. Megértette?

– Igen, asszonyom – suttogta rekedten James.

– Akkor hát csütörtökön. – Alice csak azután kezdett felengedni, miután a fiú kocsijának zaja elült. Ekkor a fal mentén csúszva roskadt a

(23)

hideg kövezetre. Két tenyere égett, karja sajgott, két lába között a tőz még mindig égett.

Csütörtökön James a megoldott példákkal jelent meg. Alice kijavította azokat, nagy vörös X-szel húzta át a rossz megoldásokat, összesen tízet. Ehhez még hozzáadott tízet a ronda írásért, úgyhogy ismét húsz csapást mért ki, megint csak puszta kézzel, ezúttal azonban még a nadrágját is lehúzatta a fiúval. Minden egyes ütés után látta, hogy tenyere vörös nyomot hagy a kívánatos bırön, így mire végeztek, James feneke már bíborvörös volt. Azután húsz új példát adott fel neki, és azt mondta, jöjjön vissza vasárnap délután.

Vasárnap már csak hat rossz megoldás volt. Alice gratulált neki, majd ismét kifogásolta kézírását és magatartását. Újabb húsz seggrepacsi. Az ablakon beáramló verıfényes délutáni napsütésben Alice letolatta vele a nadrágját, megparancsolta neki, hogy hasaljon az ölébe, aztán elverte egy favonalzóval, amit pont ezért vásárolt. Mikor James összerázkódott a vonalzó csapásától, Alice érezte, hogy a srác fütyköse keményen feszül az ı combjainak. Eve igazat mondott, tényleg vastag volt. Miközben a vonalzóval lecsapott, Alice érezte, hogy maga is átnedvesedik, és az járt a fejében, milyen érzés lehet magába fogadni azt a vastag dákót. Teljesen kitöltené ıt, szinte szétrepedne, ı pedig James dereka köré fonná lábait… A gondolatra elvesztette a számolás fonalát, újra kellett kezdenie, James pedig nem tiltakozott.

Ügyet sem vetett arra a nedves foltra, amit a fiú hagyott a szoknyáján, csupán utasította ıt, hogy jöjjön vissza kedden. Jamesnek kellett emlékeztetnie, hogy aznap vizsgázik.

– Hát akkor, ha kedden átmegy, találkozunk szerdán, hogy átnézzük a vizsgapéldákat – mondta most Alice hővös és kimért pillantással, mely most találkozott a srác égı szemével. Miután James távozott, azon tőnıdött, mi lesz, ha megbukik és el sem jön.

– Nehogy már szó szerint vegye ez a kis csıdör, amit mondtam – mormogta magában és ujjhegyeit szoknyája elejének dörgölte. A beígért jutalom már jóval kevesebb jelentıséggel bírt számára.

Szerda este Alice idegesen járkált fel-alá a házban. Ahogy az idı egyre múlt, arra gondolt, talán felhívhatná a fiút, de aztán elhessegette a gondolatot. A dolgok nem így mőködtek. Hiszen ı volt a tanárnı, tehát Jamesnek kell eljönnie hozzá. Mégis megkönnyebbült sóhaj szakadt fel

(24)

belıle az ajtó rezdülését hallva és alig bírta visszafogni magát, hogy oda ne rohanjon.

– Lássuk csak – nyújtotta ki Alice a kezét, és enyhe homlokráncolással pillantott Jamesre, de nem sok hiányzott ahhoz, hogy izgalma felszínre törjön. James remekül adta a pókerarcot, eljátszva a durcás kisdiákot, Alice pedig vette a lapot. James végül elıhúzott a farzsebébıl egy összehajtott papírlapot, és átnyújtotta a nınek.

Alice színpadiasan, lassú mozdulatokkal hajtotta szét azt, majd csendesen nézte szemüvegén át.

– Nos hát, Mr. Miller. – Most forróság tört rá a lábai közt, melyek remegni kezdtek, de azért egyenesen állt ott. – Megfelelt. Szóval sikerült levizsgáznia. Hát akkor… – Azzal odanyújtotta kezét Jamesnek. A fiú kissé kiesett szerepébıl, mert zavartan pillantott a feléje nyújtott kézre, de aztán elfogadta. Alice keményen megrázta. – Gratulálok, fiatalember. Többé nem kell velem veszıdnie, nincs több fegyelmezés a vén tyúktól, igaz? – A fiú pillantásába most némi rémület vegyült. – Maga most tényleg nagyon szerencsés, ha belegondol, hogy viszket a tenyerem a „Megfelelt” eredmény láttán. Pedig kitőnı is lehetett volna, ha csak egy kicsit is több figyelmet fordít rá. Nagyon szerencsés maga, Mr. Miller.

– Úgy gondolom…

– Hogy gondolja? – Azzal közelebb lépett a fiúhoz, teste szinte súrolta az övét, majd méltatlankodva pillantott fel rá. – Talán úgy, hogy jobbat is tudott volna?

James ajka most öntelt vigyorra húzódott.

– Szóval úgy érted, hogy a kedvedbe járhattam volna?

– Ha maga… – James azonban beléfojtotta a szót, mert ajkát Alice szájára tapasztotta. A nın erıt vett a vágy, legszívesebben a fiú köré fonta volna karjait, miközben James nyelve az ajkai közé furakodott, ám ı hirtelen ellökte magától.

– Hogy merészel ilyet, James? – Szavai ugyan helyénvalók voltak, hangja azonban remegett a vágytól, így nem illett mondandójához. – Ez nagyon súlyos cselekedet volt és most megbőnhıdik érte. – Azzal kinyújtotta kezét, megragadta James övének csatját és egy rántással kioldotta. A fiú egy kissé meg-tántorodott, majd visszanyerte

(25)

egyensúlyát, miközben Alice kicsúsztatta az övét a nadrág pántjaiból. Kezére csavarta azt, majd az asztalra mutatott.

– Hajoljon csak le, Mr. Miller, ahogy szokott. És vetkızzön le. James úgy tett, ám mosolya egy pillanatra sem halványult. Kemény és karcsú volt a teste, bıre napbarnított, kivéve lágyékát és fenekét. A sima fehér bır magához vonzotta Alice tekintetét, a gömbölyded farpofák már szinte várták a büntetést, a súlyos, kicsattanóan vastag nemi szerv pedig már önmagában véve is azt sugallta, a büntetés édes lesz. Mikor aztán James lehajolt, Alice nem állhatta meg, hogy kezét kinyújtva végig ne simítson a fiú hátán, egészen a fenekéig.

– A rossz fiúk büntetést érdemelnek. Súlyos büntetést!

Az elsı ütés még gyengéd volt, alig egy simogatás. A bırszíj széles és lapos volt, Alice pedig attól tartott, még kárt tesz a fiúban, ha túl erısen sújt. De azért lassan mégiscsak felemelte karját és keményebben csapott le a szíjjal. A negyedik ütés csinos vörös csíkot hagyott mindkét farpofán. A hetedik csapás után már tőzvörös volt a srác ülepe. A tizenegyediknél James felnyögött az ütéstıl, összeszorított fogain át sziszegve szőrte a levegıt.

– Most mondjon egy számot egy és tíz között, James. Még hányat érdemel? – Alice az interneten olvasott egypár dolgot az effélékrıl, csak hogy ötleteket győjtsön.

– Még tízet, Ms. Smith. Nagyon rossz voltam.

– Bizony, az volt. Akkor most számoljon. – Azzal az öv ismét lesújtott, Alice pedig módszeresen növelte az ütés erejét minden egyes sújtással, mígnem az utolsó csaknem ledöntötte a lábáról Jamest. Mélyeket lélegezve nézte a lángoló bırt a fiú hátsó fertályán. Ezek a nyomok egy darabig megmaradnak; és ezek az ı kezétıl származnak. Ennek már a gondolata is még inkább lángra gyújtotta. Gyengéden húzta végig ujjait az érzékeny bırön, közben nézte, ahogy James megrázkódik.

– Talán most már tudni fogod, hogyan kell viselkedni, James. – Alice keze lassan elindult, körben a fiú csípıje körül, míg ráakadt forró, merev farkára. Gyengéden megpaskolta, majd köréfonta ujjait, súlyát méricskélte tenyerében. – De idınként majd elgondolkodom azon, vajon tanul-e, James. – Ajkaival végigsimított a fiú fülén, miközben suttogott neki, aztán lágyan megszorította nemi szervét.

(26)

– Ma nem, asszonyom. Ma nem – Alice-nek most szinte ideje sem volt, hogy elengedje a fiút, mert az egy gyors mozdulattal fordult felé, magához szorítva kapta fel, és a konyhaasztalra ejtette. Alice hátratámaszkodott, két tenyere az asztal falapján csúszkált, mialatt James a gombokat úgy szaggatta le a szoknyájáról, hogy azok szanaszét szóródtak a konyhában.

– Kezd nagyon rosszalkodni, James – sziszegte felé Alice és felemelte csípıjét, hogy segítsen a fiúnak szétnyitni a szoknyáját, egészen fel a derekáig.

– Tudom. Alig várom, hogy lássam, milyen büntetést kapok majd ezért.

Azzal ujjait Alice átnedvesedett bugyija köré fonta, a nı pedig roppant élvezte, ahogy az anyag végigszántott szeméremajkain. James lehúzta a selymes fehérnemőt Alice lábain át, aztán ismét közel lépett hozzá, farkát a nı combjaihoz dörzsölte, miközben nyomult elıre.

– Várj csak – szólt Alice, bár alig volt ereje egy szót is kinyögni a benne tomboló vágytól, mely már követelte, hogy tárulkozzon ki. Ügyetlenül kotorászott ujjaival blúzának egyik zsebében az odadugott szögletes kis mőanyag valami után.

– Kell ez a kurva gumi. Mi az ördögöt tanítanak nektek az egyetemen?

– Hát a dugásról nem eleget – azzal feltépte a mőanyag tasakot, és felhúzta a kondomot a farkára.

– De ne aggódj, gyakoroltam épp eleget.

Alice most már érezte ıt, James dákójának makkja nekifeszült a puncija ajkainak, széttolta azokat és elıresiklott. Alice nedves volt, készen várta, James mégis lassan hatolt be, hogy a nı körülfonhassa ıt testével.

– Ó, ez nagyon jó, Mr. Miller – nyögte Alice.

– Én csak… csak próbálok a kedvében járni, Ms. Smith – felelt lihegve James.

– Ne így hívjon. Mondja, hogy asszonyom.

– Igen, asszonyom – azzal ki-be lökdöste farkát, egyre gyorsabban, amint Alice felemelte csípıjét és lábszárait James köré fonta. Sarkai a fiú összevert fenekét súrolták, mire az még sebesebben járt. Alice felnevetett, lábikráit a fiú hátsójához dörgölte, mire James felnyögött fájdalmában és örömében. Ettıl még keményebben kezdte kefélni a nıt,

(27)

míg annak kéjérzete a tetıfokára hágott, elnyúlt az asztalon és hosszasan zihálva adott hangot elégedettségének. Csak homályosan jutott el a tudatáig, hogy James most keményen nekifeszült és hangos nyögéssel jutott el a csúcsig a fiú is, farka ott lüktetett ıbenne.

James késıbb elnézést kért a szoknya miatt, Alice pedig csak mosolygott. Rendes srác volt ez, ami zenészben ritkaság, ahogy azt Eve is megmondta. Alice azt felelte, ezt majd máskor elintézik, ám mikor a fiú elment, az övét megtartotta.

(28)

Eva Hore

(29)

Rita, a legjobb barátnım új hapsit szedett fel és egyre csak róla beszélt. Azt mondta, vad és gátlástalan. Szereti a szexet és szeret szerepeket játszani. Elıször azt hittem, csak eltúlozza a dolgokat, de aztán én is találkoztam a pasassal és akkor már tudtam, minden igaz, amit Rita mondott. A férfit Marcusnak hívták és kurva jól nézett ki. Bevallom, irigykedem.

Azon is ki voltam akadva kissé, hogy Rita mennyi figyelemmel halmozza el a férfit. Közel öt éve laktunk együtt egy lakásban. Mindketten biszexuálisak vagyunk, és mindig is élveztük egymás testét és társaságát. Most viszont állandóan Marcusszal lógott, így nem jutott rám ideje.

Amúgy épp az ágyon feküdtem és ıszintén szólva pont Marcusra gondoltam, mikor meglepetésemre Rita toppant a szobába. Bőntudatom volt, mintha tényleg csináltam volna valamit a férfival, és arcom skarlátvörös lett.

– Itthon maradsz ma este? – kérdeztem reménykedve és észrevettem, hogy félig nyitott fürdıköpenye alatt csak egyszerő fehérnemő van rajta.

– Nem, rövidesen megyek – felelte. – Hát akkor?

– Hát… van egy javaslatom a számodra – mondta most olyan szemtelen vigyorral, hogy érzéki ajkai megremegtek.

– Ezt meg hogy érted?

– Nézd, tudod, hogy Marcus szeret kísérletezgetni… más forgatókönyv szerint, más környezetben, ésatöbbi.

– Igen, tudom.

– Nos, arra gondoltam… hát izé… szóval ha nincs más dolgod ma este… – kezdte hebegve.

– Igen? – határozottan felkeltette érdeklıdésemet.

– Hát… épp egy új játékot próbálunk ki… Marcusnak van egy felemás tükre az egyik szobájában… és nem tudná, hogy te is ott

(30)

vagy… mert nem is látna… én meg arra gondoltam, ha kedved van, nézhetnél minket… szóval érted… miközben mi szexelünk.

– Viccelsz? – kérdeztem elfúló hangon.

Vagy mégis van kedvem hozzá? Kinek ne lenne?

– Jó, nem muszáj, csak mióta vele találkoztam… hát… nem sokat voltam veled… alig látlak mostanában. És hát nem is tudom, arra gondoltam, talán érdekel a dolog.

– Szóval úgy érted, hogy míg ti ketten szexeltek, én egy másik szobából nézem egyedül? – kérdeztem és a puncim már a puszta gondolatra is lüktetni kezdett.

– Igen – felelte mosolyogva. – Igazi vad helyzet. İ nem tudja majd, hogy te ott vagy, csak én. És ez úgy rendesen feldobna – azzal közelebb lépett hozzám, olyannyira, hogy éreztem nyakamon a leheletét, mikor leült mellém az ágyra.

Jó ideje nem volt már részem egy jófajta szexben. Valahányszor be voltunk izgulva, csak úgy egyszerően eljuttattuk egymást a csúcsra, az is jobb, mint a magányos önkielégítés. És már annak is jó ideje, mert Ritát annyira lefoglalta Marcus. Nemet akartam mondani, úgy tettem, mintha el akarnék menni otthonról, mikor azonban kezét a combomra csúsztatta, nem jött ki a számon az a szó, hogy „nem”. El akartam menni és megnézni, milyen igazából Marcus, úgy értem, anyaszült meztelenül szex közben, valami azonban bosszantott belülrıl.

– Nem, inkább nem – feleltem. – Ez túl ciki lenne – és közben a lélegzetem is elakadt, mert Rita gyengéden széttolta combjaimat az ujjával.

– Nem, dehogy. Te is tudod, hogy szeretnéd megnézni. Már hányszor beszélgettünk errıl? Mindenki errıl fantáziái – folytatta és közben gyengéden harapdálta a nyakamat.

– Igen, tudom. De fantáziálni… az épp errıl szól: megtartod magadnak a gondolataidat a fejedben. Ez viszont egész más lenne, és nem hiszem, hogy meg tudnám tenni – feleltem.

Ajkaival végigsöpört mellemen, miközben beszélt. A mellbimbóim megkeményedtek.

– Dehogyisnem – ellenkezett. – Majd végigvezetlek a lakásán és megnézheted a szex-kacatjait, amikrıl már meséltem neked. Na, mit szólsz? – kérdezte, eközben ujjaival behatolt elölrıl a bugyimba.

(31)

– Szerintem ma itthon kellene maradnod velem – feleltem és megragadtam a kezét, majd a két combom közé szorítottam.

Rita most visszatolt az ágyra, lecsúsztatta válláról a fürdıköpenyét, majd kezét a bugyimba csúsztatta. Megragadtam a melleit, lerángattam a melltartóját. Lábaimat széttártam, hogy ujjaival hozzáférjen szeméremajkaimhoz, eközben én a mellbimbóit morzsolgattam ujjaimmal. Tudtam, mennyire szereti ezt.

– Haha, szerintem neked tényleg tetszik az ötlet, abból ítélve, ahogy átnedvesedett a puncid – mondta nevetve és elkezdett ujjazni.

– Hiányoztál – mondtam és szájon csókoltam. – Tényleg nagyon hiányoztál.

Melle a tenyerembe siklott, mikor érte nyúltam és élvezettel méricskéltem a súlyát.

– Te is nekem – suttogta. – Már jó régen voltunk együtt.

Most kihúzta belılem ujjait és síkos nedveimet a csiklómra dörgölte, ahogy azt csak egy nı tudja a másiknak. Ott tartottam a kezét, átadva magam a csodás érzésnek, mikor megszólalt a mobiltelefonja.

– A francba – mondta.

– Ne vedd fel – kérleltem, mert már majdnem elélveztem.

– Muszáj. Lehet, hogy Marcus az – felelte, azzal otthagyott és kiviharzott a szobából. Gyorsan lehúztam a bugyimat és a padlóra dobtam, majd hevesem kezdtem dörgölni a csiklómat. Majd megvesztem egy orgazmusért.

Mikor Rita visszajött a hálószobámba, fülére szorított mobiltelefonjával, a küszöbön állva figyelt engem. Tudtam, mennyire szereti nézni, mikor maszturbálok, így aztán most külön mősort csináltam neki. Azt akartam, emlékezetes maradjon számára, úgyhogy simogattam magam, felemeltem a seggem és könyörögtem neki, jöjjön vissza és fejezze be.

Közelebb lépett az ágyhoz, még mindig a telefonba beszélt, így ereszkedett térdre a padlón, a két lábam között. Arca csak pár hüvelykre volt a puncimtól. Néztem, ahogy nyelve, mint kígyó tőnik elı, hogy aztán engem nyaljon. A puncim már izgatottan várt rá. Ujját ajkára tette, úgy jelezte, maradjak csendben, én pedig hátradıltem a párnákra, ujjamat lüktetı, duzzadt nemi szervemen nyugtattam, miközben Rita beszélt.

(32)

– Nem, jó lesz, édesem – mondta. – Hát persze. Egy órán belül ott leszek… hogy mi?… ja, persze, leteszem.

Fejét tárt combjaim közé fektette és a nyelvével közben ırült tempóban nyalta a csiklómat. Marhára fel voltam pörögve. Testem ívben megfeszült, nyögtem, ám egy gyors suhintás a combomra eszembe juttatta, csendben kell lennem. A melleimet markolászva fojtottam el egy sikolyt, így jött az elsı orgazmus.

Megmarkoltam a párnát és azzal fedtem el arcomat, így tompítva nyögéseim zaját, miközben újból elmentem.

– Aha, még itt vagyok – vihorászott Rita, felállt, úgy pillantott le széttárt puncimra. – Jaj, az jó lenne… hát persze… mindent elıkészítek. Szeretlek – mondta, mielıtt letette a telefont.

– Te kis kibaszott, kéjsóvár ribanc – mondta, miközben majdnem felfalt. – Hiányzott az a csodás puncid.

Két kézzel ragadtam meg hátul a fejét és húztam magamhoz, ı pedig a fogaival birizgálta a csiklómat.

– Kapd le a tangabugyidat – mondtam követelıdzıén. – Add a puncid, hadd nyalom ki alaposan.

– Nem lehet – mormolta.

– Na, csak pár percre – könyörögtem. Mosolyogva szállt le rólam.

– Mennem kell. Változott a terv. Marcus korán jön haza, és azt akarja, legyek készen, mire megjön, úgy hogy gyerünk, vegyél fel valamit a forró kis puncidra és indulás.

– Nem tehetem – feleltem.

– Biztos? – kérdezte és pillantását széttárt combjaimra szegezte, nyelve az ujját nyalogatta, majd melleimet vette szemügyre, aztán nyállal dörgölte be bimbóimat és morzsolgatni kezdte ıket.

Még mindig játszadoztam a gondolattal, elmenjek-e vele. Igazából el akartam, oda akartam menni és megnézni ıket, de a fantáziálás és engedni, hogy az irányítsa cselekedeteinket, néha végzetes lehet. Több idıre volt szükségem ahhoz, hogy dönteni tudjak.

Megráztam a fejem.

– Megbánod, figyeld meg – mondta erre Rita, azzal felkapta melltartóját és fürdıköpenyét, aztán odalibbent az ajtóhoz.

A válla fölött pillantott rám, és felvonta szemöldökét. Kísértésbe estem a látványtól, ahogy meztelen háta a szexis seggébe torkollott,

(33)

úgyhogy elfordítottam tekintetemet. Csalódott voltam, mert félbe kellett szakítanunk együttlétünket, és nem óhajtottam megváltoztatni elhatározásomat.

De mihelyt kitette a lábát, azt kívántam, bárcsak igent mondtam volna. A gondolat, hogy élıben nézzük a szexet, olyasmi volt, amirıl már többször beszéltünk. Mi az ördög ütött belém? Mért mondtam nemet?

Felkaptam a köntösömet és bementem Rita hálószobájába. Ott álltam szobája közepén, elképzeltem kettejüket anyaszült meztelenül az ı ágyán. Gondolatban képet alkottam, hogy néznének ki, hogy szállnék be én is és mit csinálnának velem.

Odamentem Rita ágyához, ledobtam a köntöst, és hanyatt feküdtem. Megragadtam a paplant és lábaim közé húztam, belélegeztem Rita illatát, parfümje még a levegıben lebegett, és ez emlékezetembe idézte az itt együtt töltött idıket.

Felkeltem, óvatosan kinyitottam a fiókokat, valamit keresgélve, de nem igazán tudtam, mit is akartam. Az ágya alatt találtam egy fényképalbumot. Lapozgatni kezdtem, egyik oldalt a másik után, és döbbentem láttam ott Ritát, amint lekötözve korbácsolják.

Nem ismertem Ritát errıl az oldaláról, és ez meglepett. Mi magunk is kipróbáltunk egypár dolgot, de soha nem ütlegeltük egymást. Viccbıl lekötöztük egymást, csináltuk a szexet durván, de igazából soha sem okoztunk egymásnak fizikai fájdalmat.

Visszafeküdtem az ágyára, a mellkasomhoz szorítottam a fényképalbumot és elképzeltem, hogy épp vele vagyok és Marcus lakásával ismerkedem, még mielıtt hazajön, ahogy azt Rita is ajánlotta.

– Klassz hővös, igaz? – mondaná Rita, miután sebtiben körbevezet. – Nahát, ez a vízágy, ez hatalmas – szólnék elismerıen a férfi hálószobájába lépve.

– És nagyon szórakoztató, nekem elhiheted. Figyelj, mindjárt itthon lesz, úgyhogy beviszlek a titkos szobájába – mondaná most Rita és kinyitná az öltözıszekrény tükrös ajtajait.

Én meg alig várnám és boldogan bebújnék a szekrénybe, amin lenne egy rejtett ajtó, és a ruhákat félrehajtva belépnék egy kis szobába. Odabent lenne egy karosszék, a falon pedig polcok, rajtuk szex-kacatokkal, korbácsokkal, bilincsekkel és részemrıl még soha nem látott holmikkal. Még videokamera is lenne ott. Azzal felvehetném az

(34)

eseményeket, hazavihetném magammal, hogy aztán otthon megnézhessem, mikor épp lehangolt vagyok.

– Helyezd csak magad kényelembe a fotelben, és mikor Marcus megjön, onnan hallhatsz és láthatsz majd mindent. Csak maradj csendben, jó? – suttogná most.

– Hát persze – felelnék és csak nézném, miközben fiókokat húz ki, hogy elıvegyen mindent, amire szüksége lesz. Ott maradnék, mikor ı a helyére csúsztatja az ajtót és bezár engem, így biztosítva, hogy sehova sem megyek és mindent látni fogok.

Nézném, ahogy kikészíti arcát, beparfümözi a nyakát, kifényezi ajkát és átöltözik szoknyába, szexis blúzba, aztán engedelmesen leül Marcus ágyára, úgy várja a férfit. Az jutott eszembe, vajon mit tenne Marcus, ha rájönne, hogy ott rejtızöm a titkos szobájában.

Azon kaptam magam, hogy még a lélegzetem is visszafojtom és a szívem kalapál, miközben tovább fantáziáltam a dolgon.

Ide-oda forgolódtam az ágyon, kéjesen fürdızve meztelenségemben. Megragadtam a párnát és átölelve szorítottam magamhoz. Vaskos volt és puha. Most a combjaim közé nyomtam, összeszorítottam és élvezettel szorítottam neki a csípımet.

Oldalamra feküdtem, lecsúsztattam a kezem és megmarkoltam a puncimat, de még ez sem volt elég, ezért felpillantottam a mennyezetre és elképzeltem, hogy Marcus van fölöttem és lenéz rám, a testemet csodálja, aztán az egyik mellbimbómat birizgálja, mielıtt szájába veszi és forró ajkaival szopogatja.

Átlapoztam a fényképalbumot, de mindenhol csak Rita volt látható. Marcus képét akartam látni, hogy arra összpontosíthassak. Hasrafordulva gurultam az ágy széléhez, alánéztem és ott találtam egy dobozt. Abban voltak Marcus fényképei, mindegyiken meztelenül, mindenféle elképzelhetı pózban, vastag fasza mint egy rúd szalámi pihent széttárt combjain. Hatalmas fasza volt, ahogy Rita mondta.

Egy pár képen Ritát láttam, amint épp a fickó faszát szopja, és az eltőnik ajkai között, melyek szélesre tárultak, hogy befogadhassák a vaskos szerszámot. Némely képen épp csak Marcus szeme látszik Rita bozontos fanszırzete fölött, szájával bizonyára gyönyört keltıen dolgozott a punciján.

Elképzeltem, amint az én combjaim között birizgál az orrával, nyaldos és szop, erıs kezével közben a melleimet morzsolgatja, majd

(35)

erısen megszorítja. Egyik kezemben a képet tartottam, másikkal a combjaim közé nyúltam és élveztem a nedvességet, miközben gyengéden dörgöltem a csiklómat, majd leejtettem a képet, hogy amúgy igazából nekiláthassak a dolognak.

így értem a csúcsra, lelki szemeimmel Marcust látva, pillantása az enyémbe fúródik és így még jobb képő, mint a képen. Eddig csak egyszer láttam, mikor késésben voltam, ık pedig épp beszálltak Marcus kocsijába. Volt benne valami állati, azt hiszem az, ahogy járt. Nagyon magabiztos volt, minden pórusából áradt a szexualitás. Magas volt, teste remek. Feszes inget viselt, mely kihozta izmoktól duzzadó mesés felsıtestét, ahogy elkeskenyedve torkollott egy klassz seggbe és erıs lábszáraiba.

Lehunytam szemem, elképzeltem, hogy be vagyok zárva a titkos szobába. İ most belép a hálószobába egyenesen Ritához.

– Szevasz, Rita – mondaná.

Rita egy szót sem szólna. Csak ülne ott lesunyt fejjel, mintha nem is tudna róla, hogy Marcus ott van.

– Köszöntem, Rita. Nem hallottad? – kérdezné ı.

Rita most félénken felpillant, csinos arcán enyhe mosollyal. – Na, mi lesz? – kérdezné Marcus.

Rita még mindig csak bámul rá, ingerelve a férfit, míg én csendben ülök a karosszékben és onnan figyelek mindent.

– Pofátlanság oda se figyelni valakire, aki hozzád beszél. Vagy nem tudtad? – kérdezi most Marcus.

Rita azonban még mindig nem szól semmit, csak néz rá kihívóan, mintha direkt azt akarná, hogy Marcus berágjon rá. A férfi most leveszi nyakkendıjét és a toalettasztalra dobja, majd néhány lépést tesz Rita felé, miközben felgyőri ingujjait. Lábait kissé terpesztve teszi csípıre kezét, úgy nézi Ritát.

Élethően látok mindent lelki szemeimmel, így még szorosabban hunyom be a szemem és mélyet lélegzek azon igyekezve, nehogy elveszítsem a történések fonalát.

– Nagyon huncutul viselkedsz – mondja most Marcus, és ingét kigombolva teszi szabaddá szırös mellkasát.

(36)

– Ó, szóval mégis van hangod? Nagyon szemtelen kislány vagy ma, Rita. Gyere csak ide, hadd büntesselek meg. Na, gyerünk már! – szól követelıdzıen a férfi és leül az íróasztala mögötti székre.

Rita azonban nem mozdul az ágyról. – Jól esik rossz kislánynak lenni? Bár én lennék az a rossz lány. – Nem.

– Akkor mért nem jössz ide, ha egyszer azt kérem?

– Csak – feleli Rita és sötét szempillái alól pillant fel a férfira.

– Gyere már ide! – mondja most Marcus parancsolóan, hangját felemelve.

Rita most feláll és lassan, csábosan indul Marcus felé.

Marcus íróasztala a tükör mellett van. Széke pont szemben van velem, ahol ülök a titkos szobácskában és izgatottan várom, mi jön most. Marcus hátralöki székét, így még közelebb gurul hozzám. Kijjebb fordul a székkel és a csípıjénél fogva húzza magához Ritát, széttárt lábszárai közé. Aztán csak ül ott karbatett kézzel, úgy nézi barátnımet néhány másodpercig.

– Nem is tudom, mit csináljak most veled – mondja.

Rita egyik ujját szopogatja, majd lehúzza alsó ajkát. Nagyon szexis így, és azon tőnıdöm, vajon eszébe jutottam-e, miközben pillantásával végigpásztázott a tükrön.

– Rossz kislány voltál, ezért most meg kell büntesselek. Hajolj ide a térdemre! – mondja Marcus.

Rita vihorászva engedelmeskedik. Marcus most felhúzza a szoknyáját, két kezével végigsimít a bugyiján, majd gyengéd ütéseket mér rá. Minthogy Rita erre nem reagál, keményebbet üt.

– Auu! – szisszen fel Rita.

– Ezt kapod, ha huncut kislány leszel – nevetgél kajánul Marcus. – Nem is vagyok huncut – felel dacosan Rita.

– De igen. Maradj nyugton – azzal a férfi még keményebben ütött a fenekére.

– Ez fáj – visongja Rita. – Kérlek, hagyd abba! Jó leszek, megígérem.

De Marcus ügyet sem vet az esdeklésre, tovább csapdossa Rita fenekét.

Referências

Documentos relacionados

É nesse sentido que a teatralidade – destacada até este momento através de suas características enquanto jogo psicológico e alguns exemplos históricos – veio

e) os pr incípios e as regras de m odo a definir com clar eza o alcance e a incidência das norm as processuais. As r egras processuais cont idas no Código de Processo Civ il devem

 Presença na cerimónia de entrega das Bandeiras Azuis, referente às praias da Freguesia, e também da Bandeira Praia Acessível para todos (Canide Norte),

Dentre os aspectos extraídos de dados da RAIS com o intuito de viabilizar essa “análise estrutural” é possível mencionar: (i) uma avaliação da importância do cluster no

Para relacionar o uso de cosméticos ao ensino de química utilizou-se de alguns momentos pedagógicos, onde diversas abordagens foram realizadas, tais como:

Nessa parte das Escrituras Sagradas, a aliança é estabelecida no Livro do Gênesis com os Patriarcas, à medida que Yahweh irrompe no tempo e no espaço com a intenção de libertar

A maioria de nós lembra a parábola dos talentos (ou minas) em Lucas 19:12-27. Jesus compara sua ida ao céu e seu retorno a um homem nobre que viajou e deu para dez de seus servos

Ao se comparar as médias dessas duas variáveis com o limite entre os estados mesotrófico e eutrófico (1,5 mg.L -1 de nitrogênio total e 0,075 mg.L -1 de fósforo total) é possível