A legszebb ékszer
The Greek Tycoon’s RevengeA fiatal ötvösművésznő, Eloise egyre nagyobb sikereket ér el az ékszer-piacon, a cége most nyitott egy üzletet Párizsban. A magánéletében azon-ban még várat magára a szerencse. Igaz, hogy Marcus, álmai lovagja együtt akar vele élni, de a férfit csak a bosszú hajtja, ugyanis azt hiszi, Eloise évekkel korábban segített az anyjának kifosztani az ő nagybátyját. A lány kénytelen elfogadni a férfi feltételeit, és közben abban reménykedik, hogy egyszer majd sikerül meghódítania Marcus szívét...
1. FEJEZET
- Most már látom, ahhoz, hogy én legyek álmaid lovagja, nem volt elég összetegeződnünk.
Eloise elnevette magát, és mandulavágású zöld szeme csak úgy ragyogott.
Egy előkelő londoni étteremben üldögélt Ted Charltonnal. De-rűsen végigmérte a férfit, majd megrázta a fejét, s ettől rézvörös haja megcsillant a gyertyafényben. Charlton kétségbeesett arckife-jezése valóban mókás volt.
- Nem, Ted, tényleg nem te vagy az.
- Azt hiszem, nincs szerencsém a szerelemben. - Ted kellemes mély hangon beszélt, kiejtése pedig nyomban elárulta, hogy ame-rikai. - De hát minek panaszkodom? Te nagyszerű nő vagy, Eloise, és már az is ajándék, hogy veled vacsorázhatom. A volt fe-leségemmel el sem tudnék képzelni egy ilyen beszélgetést.
A lány kedvelte Tedet, aki mostanában vált el a harmadik fele-ségétől, mert az asszony elhagyta egy fiatal férfiért. Charlton az ötvenes évei elején járt.
Igaz, első pillantásra jelentéktelen figurának látszott, éles esze és humora mégis megnyerővé tette. Eloise megfogta a férfi karját.
- Tudom, nagyobb sikereid vannak a nőknél, mint amit el akarsz hitetni velem, Ted, és izgalmas az életed. Bárcsak az enyém lenne ilyen érdekes! - De hiszen egy ilyen gyönyörű és te-hetséges nő előtt, mint amilyen te vagy, nyitva áll az egész világ! Már maga a tény, hogy együtt láthatnak veled, hízeleg a
hiúsá-gomnak, és ha bármiben a segítségedre lehetek, csak szólj! Való-ban tiszta lelkiismerettel kérheti a férfit, hogy szálljon be a KHE-be? Persze nem százszázalékos a befektetés, gondolta Eloise, de létezik egyáltalán biztos hasznot ígérő üzlet? KHE-nek hívták az ékszercéget, amelyet a barátnőjével, Katie-vel és annak férjével, Harryvel alapítottak néhány évvel ezelőtt.
- Igazán kedves tőled! - A lány mosolygott, hogy leplezze bi-zonytalanságát, mert ez volt az első alkalom, amikor egy lehetsé-ges befektetővel tárgyalt.
A pénzügyeket általában Harry intézte a cégnél. Mivel azonban Katie, aki pár héten belül világra fogja hozni első gyermeküket, egész nap gyengélkedett, a férfi arra kérte Eloise-t, helyettesítse őt ezen az üzleti vacsorán. A lány rögtön beleegyezett.
- Nem vagyok kedves, csupán jó az üzleti érzékem. Szokatlan, mégis vonzó az elképzelésetek, és két-három éven belül a világ összes fővárosában ismerni fogják a neveteket.
- Ez azért túlzás! - Eloise megrázta a fejét, mégsem tudta tit-kolni büszkeségét. Ez az este tényleg jól sikerült, hiszen nőként is és művészként is nagy elismerést kapott.
Tulajdonképpen egyáltalán nem szeretett előkelő étterembe vagy bárba járni, és nem is volt alkalmi ruhája. Mivel szinte csak farmert és pólót hordott, ma estére Katie-től kellett kölcsönkérnie egy elegáns felsőrészt, amelyhez egyszerű fekete szoknyát vett föl. Legnagyobb meglepetésére azonban remekül érezte magát az al-kalmi ruhában és a fényűző környezetben, mert Ted Charlton olyan szellemesen tudott társalogni, hogy megfeledkezett mellette a félénkségéről. Már rég nem mulatott ilyen jól.
Ted felállt, és meghajolt előtte: - Mit szólnál egy kis tánchoz? Ne vacakoljunk most a szerződés fárasztó részleteivel! Holnap is lesz rá időnk, sőt jobban tennéd, ha az egészet Harryre bíznád. Bi-zonyára már régóta hegyezi a ceruzáját, hogy mindent a lehető legpontosabban fogalmazzon meg.
Eloise nem sokat tétovázott.
- Oké! - próbálta utánozni a férfi amerikai kiejtését, de nem sok sikerrel.
Nevetve indultak a táncparkett felé.
Marcus Kouvaris a bárpultnak támaszkodott, egyik kezében whiskyspoharat tartott, a másikat pedig a nadrágzsebébe mélyesz-tette. Nadine, a szőke topmodell közelebb húzódott hozzá, és be-lekarolt. Összenéztek, és mindketten tudták, hol és hogyan fog végződni ez az este.
Marcus ivott egy kortyot, és a homlokát ráncolta. Miután majd egy évig teljesen visszavonultan élt Rykoson, a kis görög szigeten álló villájában, sokat várt ettől a londoni éjszakától és Nadine-től, alkalmi barátnőjétől.
Nagybátyja, Theo Toumbis egy szörnyű balesetben hunyt el, ezért az elmúlt egy évben Marcus gondoskodott a nagynénjéről, Christine-ről és unokahúgáról, Stelláról, akik szintén Rykoson lak-tak. Szokatlan volt neki a szerzetesi életmód, ezért alaposan ki akarta élvezni azt a pár napot, amelyet Londonban kell töltenie.
Gondolataiba merülve a táncparkettre nézett, ivott még egy kortyot, aztán a csodálkozástól elakadt a lélegzete. Hirtelen telje-sen megfeledkezett Nadine-ről, aki izgatóan simult hozzá. A szemben lévő asztalnál ülő férfit csupán egy megvető pillantásra
méltatta, a nő azonban teljesen lekötötte a figyelmét... Eloise, a szemérmes és ártatlan... Eloise, aki már attól is elpirult, ha egy fér-fi ránézett...
Amikor a lány a nála jóval idősebb férfi karjára tette a kezét, és szabályosan imádattal nézett rá, Marcus gúnyosan elmosolyodott. Az alma nem esett messze a fájától, Eloise sem jobb az anyjánál, Chloénál. A két nő ugyanis együtt fosztotta ki Theo bácsit. Marcus tulajdonképpen azért jött Londonba, mert bosszút akart állni a lá-nyon.
Nem mintha a pénz számított volna, hiszen megengedhette ma-gának, hogy nagyvonalúan támogassa nagynénjét és unokahúgát. Nem erről volt szó, hanem arról, hogy senki sem csaphatja be a családját büntetlenül.
Ám az ügy más oldalról egészen közelről érintette Marcust. Annak idején Eloise megjátszotta előtte az ártatlant, ő pedig ural-kodott magán. Nem ment tovább néhány futó csóknál - aztán a lány hirtelen búcsú nélkül eltűnt. No de senki sem járathatja a bo-londját Marcus Kouvarisszal! Hunyorgott, hogy jobban szemügyre vehesse Eloise-t. Szinte hihetetlen, de a lány most még sokkal szebb, mint tizenkilenc éves korában. Mozgásából természetes báj áradt, és vörös haja, zöld szeme s halvány, áttetsző bőre lenyűgöz-te a férfit. Ő volt az egyetlen nő, akihez ösztönösen vonzódott, és aki még egy olyan szőke bombázót is el tudott vele feledtetni, mint Nadine.
Öt év! Akaratlanul is ökölbe szorult a keze a zsebében. Úgy emlékezett a lány selymes bőrére és finom domborulataira, mintha Eloise most is a karjában heverne. Fokozódott az izgalma, és hogy elterelje a figyelmét, ismét a lány kísérőjét kezdte vizsgálni.
Ismerte a férfit az újságból, mert nemrégiben olvasott róla egy cikket az egyik gazdasági folyóiratban. Ted Charlton gazdag ame-rikai vállalkozó, aki mostanában vált el harmadik feleségétől. El-fogta a düh. Ő, Marcus akkoriban fölmentette magában Eloise-t a fiatalsága és tapasztalatlansága miatt, mert úgy gondolta, csak az anyja utasításait követte. Most viszont fölnyílt a szeme, s végre látja, hogy a lány nemcsak ártatlan áldozat volt, hanem az anyjával együtt tervelte ki és hajtotta végre a gazságot.
Lakosztályában hevert a jelentés, mely szerint az ékszerterve-zéssel és - forgalmazással foglalkozó KHE egyelőre kis cég, de nagy jövő előtt áll. Marcus biztosra vette, hogy Theo bácsi ebbe a vállalkozásba fektette a pénzét. Igaz, a szerződésben Eloise Ter-vezőiroda szerepelt, ám a két cég minden kétséget kizáróan egy és ugyanaz, ráadásul öt évvel ezelőtt Eloise is aláírta a papírokat.
Eredetileg úgy tervezte, hivatalos úton fogja visszakövetelni a pénzt, amit a bácsikája akkoriban merő tévedésből fektetett be a cégbe. Most azonban annyira felbőszítette a látvány, ahogy Eloise a középkorú férfit szabályosan behálózta, hogy újabb ötletet talált ki.
Szidta magát, amiért olyan hamar lerázta a magánnyomozót a telefonban.
A férfi két héttel ezelőtt felhívta, és beszámolt neki mindenről, amit megtudott. Nemcsak Eloise londoni címét és a cége nevét de-rítette ki, hanem arra is rájött, hogy a lány nem Chloe húga, hanem a lánya. Arra a fontos kérdésre, hogy Eloise vajon részt vett-e egyéb csalásokban is, a fickó azt válaszolta, a kisasszony ártatlan, mint egy ma született bárány, közben viszont sokatmondóan neve-tett.
Amikor a magánnyomozó felajánlotta, elküldi neki Eloise aktá-ját, Marcus visszautasította. Bebeszélte magának, hogy csupán a lány címére van szüksége, semmi többre. Soha nem ismerte volna be, hogy kész gyötrelem lenne végigolvasnia a lány szeretőinek névsorát. Most viszont, amikor véletlenül megpillantotta Eloise-t, erős vágyat érzett, hogy utánajárjon, mi rejtőzik az ártatlan arc mögött.
Eloise Ted karjában ellazulhatott, mert a férfi magabiztosan vezette őt a táncparketten. Elégedett volt magával, és végre hely-rebillent az önbizalma is.
Ma este nemcsak az évek óta elfojtott gátlásait sikerült végre feloldania, hanem minden valószínűség szerint egy tőkeerős üzlet-felet is nyert a cégének.
- Kérlek, ne fordulj oda - súgta Ted a fülébe -, de a bárnál áll egy pasas, aki egész idő alatt minket bámul.
Eloise persze rögtön arra fordította a fejét, és belenézett a sötét szempárba.
- Ó! - nyögte elfúlva, majd kiesett a ritmusból, és megbotlott. Ebben a pillanatban elhallgatott a zene, és Ted védelmezően átkarolta a lány vállát, hogy visszavezesse az asztalhoz.
- Ismered? - kérdezte.
- Igen. - Eloise-nak remegett a keze, amikor a pezsgőspohárért nyúlt. Hiába igyekezett úgy tenni, mintha mi sem történt volna. - Évekkel ezelőtt Görögországban nyaraltam az anyámmal. Ott is-merkedtem meg vele, de azóta nem hallottam felőle.
- Nyári kaland? - érdeklődött Ted.
Akkoriban persze másképpen látta a dolgot, mert szilárd meg-győződése volt, hogy Marcus Kouvarisban megtalálta álmai férfi-ját. Ő volt élete első nagy szerelme, bár csak háromszor találkoz-tak. De Marcust hirtelen apja betegágyához hívták, nekik pedig vissza kellett utazniuk Angliába. A férfi ezután soha többé nem je-lentkezett.
És ez így is van jól, győzködte magát Eloise. Egy ilyen befolyá-sos görög milliomosnak, aki ráadásul ennyire vonzó, bizonyára nincsenek komoly szándékai.
- Eloise? Eloise Baker? - hallotta a férfi hangját egész közelről. Ezer közül is felismerte volna.
Lassan felemelte a fejét, és érezte, ahogy az arcába szökik a vér.
Az öt év nem szállt el nyomtalanul Marcus Kouvaris felett, ám az idő nem tudta őt megfosztani a vonzerejétől. Épp olyan meg-nyerő jelenség volt, mint annak idején. Egyetlen nő sem tudott el-lenállni sűrű, fekete hajának, napbarnított bőrének és markáns ar-cának, magas termetéről és széles válláról nem is beszélve.
- Igen, Eloise, de Eloise Smith - helyesbített a lány, és közben eszébe sem jutott, hogy elárulta magát. Közben közömbös mosolyt próbált az arcára erőltetni.
- Smith, hát persze, hogy is felejthettem el! - Marcus a homlo-kához kapott. - De olyan sok idő telt el azóta.
Elszóltad magad, kedvesem, gondolta dühösen, mert ezzel be-ismerted, hogy akkoriban álnéven utaztatok. Milyen remek szí-nésznő lehetett volna belőled, ha a nagy zöld szemeddel és kipirult arcoddal ilyen jól tudod adni itt az ártatlant! Kouvaris megpróbált
kedvességet színlelni, hogy ne lehessen érezni, mennyire megveti a lányt.
- Még mindig úgy nézel ki, mint tizenkilenc évesen, csak még szebb lettél.
- Köszönöm! - A bóktól Eloise ideges lett, és gyorsan a férfi kí-sérőjére nézett.
Marcus észrevette a pillantását, és átkarolta a fotómodellt. - Bemutathatom a hölgyeket? Nadine, ez itt Eloise, egy régi is-merősöm, pedig... - Tedhez fordult, aki figyelmesen nézte a jele-netet.
- Ted Charlton. Személyesen nem ismerjük egymást, de én már sokat hallottam önről.
Ted megemlített néhány vezércikket a legfontosabb gazdasági lapokból, és a két férfi kezet fogott.
Eloise nem csodálkozott azon, hogy Nadine csupán hűvös mo-solyt küldött felé. Melyik nő vágyna társaságra, ha Marcus Kouvarisszal tölthet egy estét? Öt évvel ezelőtt ő is ugyanezt érez-te. Még jól emlékezett rá, mennyire kétségbeesett, amikor az anyja ragaszkodott hozzá, hogy azonnal repüljenek haza Angliába, még mielőtt a férfi visszatér Görögországba.
Írt egy hosszú levelet Marcusnak, amelyben meghagyta neki a londoni címét, és megkérte a szobalányt, adja át Mr. Kouvarisnak. Egy évig mindennap azt remélte, hogy a férfi egyszer csak betop-pan. Ám egy megrázó élmény mély válságba sodorta, s romba döntötte minden reményét és álmát.
- Igyunk meg együtt egy italt! - javasolta Ted.
- Talán majd legközelebb - felelte Nadine Marcus helyett. Be-lekarolt a férfiba, a szemébe nézett, és kacéran rámosolygott. - Az
ismerőseid már ettek, Marcus, én viszont mindjárt éhen halok. Megígérted, hogy előtte elmegyünk vacsorázni! - Kétséget sem hagyott afelől, mit terveztek későbbre.
Eloise-t annyira lesújtották a nő szavai, hogy meg sem bírt szó-lalni.
- Nadine, drágám, biztos vagyok benne, még tudsz várni egy kicsit! - hűtötte le Marcus a lányt, és gyorsan elfogadta a meghí-vást.
Letelepedtek Eloise-ék asztalához, Ted pedig rendelt még egy üveg pezsgőt. Marcus fogta a poharát, és mélyen Eloise szemébe nézett, amitől a lány szíve hevesen kezdett verni. Csodálkozott rajta, hogy ez az eseménydús öt év sem tudta kiverni a fejéből azt a görögországi kalandot.
- A régi barátságunkra! - emelte a poharát a lány felé, majd Tedhez fordult: - És kettőnk új barátságára! Szólítson nyugodtan a keresztnevemen! Marcusnak hívnak.
Koccintottak. Eloise óvatosan kortyolt, nehogy félrenyeljen. Elbizonytalanította és idegesítette, hogy Marcus még annyi év után is ilyen nagy hatással van rá. Egészen mostanáig el tudta hi-tetni magával, hogy már rég semmit sem érez a férfi iránt.
Nadine nyomban csevegni kezdett.
- Meglep, hogy Marcus még soha nem említette magát. Ugya-nis mi már közel két éve ismerjük egymást. - Ellenségesen végig-mérte Eloise-t. - Hol ismerkedtek meg? - Az anya... a nővérem-mel, Chloéval Rykoson nyaraltunk. Chloe ismerte Marcus bácsi-káját, Theót, aki meghívott minket egy megnyitóra. Theo ugyanis építtetett ott egy üdülőtelepet. A megnyitó után rendezett estélyre magával hozta Marcust, és...
- Tényleg, hogy van a nővéred? - szakította félbe Kouvaris, és udvarias mosoly mögé rejtette haragját és megvetését. Mivel Chloe mindig más nevet használt, a magánnyomozónak közel egy évébe került, amíg végre kiderítette az igazságot. Eloise nem is a húga Chloénak, hanem a lánya, és nem Bakernek hívják, hanem Smithnek. Ez az egyik leggyakoribb, ezért legkevésbé feltűnő an-gol családnév.
Eloise a férfi arcába nézett, de képtelen volt kitalálni a gondo-latait. Vajon egész idő alatt tudta, kicsoda ő valójában? Az anyja hiúságból ragaszkodott hozzá, hogy a húgának mutassa be őt, mert így akart letagadni pár évet. Azt pedig Chloe végképp nem vállalta szívesen a világ előtt, hogy már felnőtt lánya van.
Vagy Marcus talán attól tart, Nadine előtt ki fogja fecsegni röpke románcukat? Akkor bizonyára sokat jelent neki ez a gyö-nyörű szőkeség.
- A nővérem három évvel ezelőtt meghalt - felelte csöndesen, és lehajtotta a fejét. Csak most jött rá, semmi szükség a gyűlölt hazugságokra, hiszen már nem él az anyja. Ám itt sem a hely, sem az idő nem volt rá alkalmas, hogy feltárja a férfi előtt az igazságot. - Szörnyen sajnálom! - mondta Marcus olyan hangsúllyal, amely megcáfolta a szavait. - Chloe figyelemre méltó személyiség volt.
Az volt, gondolta Eloise szomorúan, és ha ő nincs, soha nem gyűlt volna össze annyi pénzem, hogy beindítsam a KHE-t. Ám igazán szoros kapcsolat soha nem fűzte az anyjához. Chloe tizen-hét évesen hozzáment Tom Smith tengerészhez, mert teherbe esett tőle, de három hónappal Eloise születése után már el is váltak. A fiatalasszony a szüleinél helyezte el a kislányát egy kis
észak-angliai kikötővárosban, majd négy évre eltűnt. Az újabb sikertelen házassága után visszatért, hogy ajándékokkal halmozza el Eloise-t. Nem tudták, hogyan jutott pénzhez, de sikeres üzletasszony lett, és attól kezdve minden évben meglátogatta a lányát.
Eloise életében Chloe nem az anya szerepét töltötte be, hanem inkább egy jó tündérét. Időnként a legkáprázatosabb ruhákban je-lent meg, és sok szép holmit hozott neki. Csak a nagyszülei halála után kerültek közelebb egymáshoz az édesanyjával. Eloise akkor már több szemesztert elvégzett az iparművészeti főiskola ékszer-tervező szakán, és egy darabig együtt is laktak.
Chloét egyszer csak elkezdték érdekelni a lánya szakmai tervei, és nagyon tehetségesnek tartotta Eloise-t. Ő javasolta a rykosi uta-zást, amely az első és utolsó közös nyaralásuk volt.
- Nem akartam szomorú emlékeket feleleveníteni. - Marcus felállt, és Eloise felé nyújtotta a kezét. - Gyere, és táncolj velem, hogy eltereld a gondolataidat! - Felhúzta a lányt a székről. - Ter-mészetesen csak akkor, ha nincs ellene kifogása - fordult az illen-dőség kedvéért Tedhez, de még mielőtt a férfi válaszolhatott vol-na, már el is indultak táncolni.
Eloise nem emlékezett rá, milyen magas Marcus. Tánc közben hátra kellett hajtania a fejét, hogy az arcába nézhessen. A férfi sokkal érettebbnek látszott, mint öt évvel ezelőtt. Jól szabott öltö-nye ráadásul komollyá varázsolta a megjelenését, de a lány így még vonzóbbnak találta őt.
- Nem félsz, hogy Nadine rosszul lesz az éhségtől? - próbált tréfálkozni.
- Nadine már biztos nagyon türelmetlen, de nem a vacsora mi-att. Modell, ezért csak salátán és vízen él. Nem is olyan gömbölyű, mint te - simogatta meg lágyan a lány hátát.
- Arra célzól, hogy kövér vagyok? - Eloise ijedtséget színlelve nézett rá, és azt remélte, magabiztos fellépésével megtévesztheti a férfit.
Marcus a lány mélyen kivágott felsőjére pillantott. A kacér ru-hadarab alatt Eloise szemlátomást nem viselt melltartót.
- A gömbölyű nem azt jelenti, hogy kövér. Tökéletes az alakod. - A következő forgásnál sikerült megsimogatnia a lány mellét.
Évek óta nem volt ilyen közel hozzá férfi, Eloise mégsem érez-te kellemetlennek az érintését. Épp ellenkezőleg, érezérez-te, hogy megkeményedik a mellbimbója, és heves vágy ébred benne. Riad-tan és szégyenkezve hajtotta le a fejét.
- De hiszen te elpirultál! - állapította meg Marcus. - Nagyon meleg van itt.
Az nem lehet, hogy most is színészkedik, gondolta a férfi, és szorosabban ölelte át, hogy a lány érezze, milyen hatást váltott ki belőle. Eloise megborzongott, Marcus pedig hozzásimult.
- Meleg? Szerintem kimondottan hőség van - súgta a fülébe. Flörtöl velem, futott át a lány fején, és én még kellemesnek is találom! Elgyengítette őt a férfi forró lehelete, testének illata, és megdobogtatták a szívét a fülébe suttogott szavak. Már el is felej-tette a régi csalódást, és újra az a szerelmes csitri volt, aki szabá-lyosan istenítette a vonzó és tapasztalt Marcus Kouvarist.
- Hagyd abba! - Kétségbeesetten igyekezett visszatérni a való-ságba. - Mit gondol rólunk Nadine? - Felejtsd el Nadine-t! - A fér-fi hangja rekedt volt. - Én is azt tettem, amint megpillantottalak.
Miért hagytál el minden magyarázat nélkül, Eloise? - De hát te hagytál el engem! - A lány felháborodott. - Tíz napig vártam, hogy hírt adj magadról, aztán el kellett utaznunk. - Arról most inkább hallgatott, milyen kétségbeesetten próbálta meggyőzni az anyját, maradjanak még egy kicsit. - Odaadtam a szobalánynak egy leve-let, amelyben mindent megmagyaráztam neked, és leírtam a cí-memet meg a telefonszámomat.
- Az apám nem élte túl a szívinfarktust. A temetés után, amint lehetett, visszatértem a villába. Amikor két hét múlva hazaértem, a házat üresen találtam. Nyoma sem volt sem a szobalánynak, sem a levélnek.
- Sajnálom, hogy elveszítetted az édesapádat - mondta Eloise őszintén.
- Nos - Marcus vállat vont -, sok éve történt. Esküszöm, soha nem kaptam meg a leveledet! - Mélyen a lány szemébe nézett, és Eloise-nak ennyi elég volt, hogy higgyen neki.
- Igen, Marcus, az ilyen dolgok megtörténnek.
- Talán még nem jött el a mi időnk. - A férfi gyengéden meg-szorította a kezét. - De ne bolygassuk a múltat! Örüljünk, hogy vé-letlenül újra találkoztunk. Gyakran gondoltam rád, mi lehet veled. Amikor a férfi annak idején visszatért Rykosra, és üresen talál-ta a villát, azt hitte, a lány kiadtalál-ta az útját. Túl büszke volt ahhoz, hogy utánamenjen és megkeresse, ám az emlékeiből és álmaiból nem tudta őt száműzni.
Amikor Theo bácsikája halálos balesete után rendeznie kellett a hagyatékát, megbízott egy nyomozót, kutassa fel Chloe Bakert. Csak nemrég értesült róla, hogy az asszony már meghalt, és Eloise nem a húga, hanem a lánya volt, ráadásul Smithnek hívják.
Amint megpillantotta Eloise-t Ted társaságában, rögtön rájött, hogy fölöslegesen próbálta őt felmenteni magában. Titokban ugyanis azt remélte, a lány csupán a lelkiismeretlen, agyafúrt anyja befolyására hagyta őt el olyan csúnyán. Milyen bolond is volt! - Érdekel, mi minden történt veled azóta. Lenne kedved holnap ve-lem vacsorázni? - kérdezte a lányt. - Kérlek! Eloise riadt tekintete láttán legszívesebben hangosan felnevetett volna.
Minden oka megvan rá, hogy féljen tőle a ravasz kis boszor-kány! Végül majd úgysem bír ellenállni a kísértésnek, hogy a lehe-tő legtöbbet hozza ki a dologból. Jól ismeri az olyan nőket, mint Eloise.
- És mit fog szólni hozzá Nadine? - A lánynak ez jutott először eszébe.
- Semmit. Csak felszínes kapcsolatban vagyunk, nem kötelez-tük el magunkat egymásnak. - Marcus lazított az ölelésén. - És mi van Teddel? Szeretnéd meghagyni abban a hitében, hogy egyedül ő van az életedben? Eloise hirtelen nagyon megkönnyebbült, mert kissé távolabb került a férfitól. Épp ezért elkerülte a figyelmét Marcus gúnyos mosolya, és nem értette el a célzását. Halkan fel-nevetett.
- Csak üzleti kapcsolatban vagyok Teddel. - Eszébe sem jutott, hogy Kouvaris azt feltételezheti róla, képes lenne egy olyan férfi-val járni, aki az apja is lehetne.
- Akkor add meg a telefonszámodat! - Marcus az arcát fürkész-te. Vajon már ő is oda jutott, ahová az anyja? Nyíltan bevallja, hogy csak a pénze miatt mutatkozik Ted Charltonnal? Hamarosan ki fogja deríteni.
A zenekar pár percre elhallgatott, ezért Marcus visszavezette Eloise-t az asztalhoz, és a kezét közben könnyedén a lány hátán tartotta.
- Még mindig nem árultad el a telefonszámodat - figyelmezette. A lány gépiesen megmondta a számát, de hozzátette: - Nehéz megjegyezni. Inkább hívj fel a cégnél! KHE Ékszertervező Iroda.
Megtalálod a telefonkönyvben.
Mivel a férfi épp mögötte állt, hogy alátolja a széket, Eloise nem láthatta, milyen haragos lett az arca a KHE említésére. Mire aztán végre összeszedte magát, Marcus már mosolyogva búcsúz-kodott Nadine-nel.
- Figyelemre méltó ember - jelentette ki Ted, miközben Eloise a pár után nézett. A gyönyörű fotómodell és a híres üzletember...
- Igen. - Mély sóhajjal Tedhez fordult: - Nadine-t pedig minden nő csak irigyelheti.
- Ebben nagyon tévedsz, mert a legcsekélyebb esélye sincs rá, hogy megfogja azt a fickót. Te viszont jó, ha vigyázol. Láttam, ahogy rád nézett, meg ahogy táncolt veled. Én is férfi vagyok, tu-dom, mit jelent ez. Kár lenne érted. Marcus Kouvarisról az a hír járja, hogy szereti a változatosságot.
- Ne aggódj miattam! - nyugtatta meg a lány, és bánatosan el-mosolyodott.
Miután táncoltak még egy kicsit, Ted azt javasolta, menjenek el egy kabaréba. Hajnali három körül járt az idő, amikor végre elbú-csúztak egymástól Eloise lakása előtt. A férfi adott egy baráti pu-szit az arcára.
- Ha már egyszer nem hívsz be jobb, ha megyek. Azért köszö-nöm a szép estét! Megnyugtathatod az üzlettársaidat, hogy
döntöt-tem, és be akarok fektetni a cégetekbe. Késő délelőtt jelentkezem Harrynél, és majd megbeszéljük a szerződés részleteit. Jó éjsza-kát! A lány belépett az elegáns előcsarnokba, ahonnan az üzlethe-lyiségek nyíltak. Lassan felballagott a lépcsőn. Az első emeleten tétován megállt, és az órájára lesett. Nem, ilyenkor már nem za-varhatja Harryt és Katie-t, még egy ilyen nagyszerű hírrel sem. In-kább továbbsétált fölfelé.
A régi villa az övé volt, és itt rendezték be a cég székhelyét is. A pincében nyitották meg Katie műhelyét és az ő dolgozószobáját, Harry irodája és a kiállítótermek pedig a földszinten kaptak helyet. Az első emeleten lakott Harry és Katie, a másodikon ő, míg a tető-téri lakást Julián és Jeff bérelte.
A két fiatal és rendkívül jóképű férfi együtt élt. Julián szabad-úszó fényképészként dolgozott, és már sokat tett a KHE-ért. Ké-szített nekik egy művészi színvonalú katalógust, és ismeretségi körének köszönhetően sok modell viselte a KHE ékszereit a di-vatbemutatókon és a magánéletben is. Sikerült rávennie néhány jó nevű életmódmagazint, hogy írjanak a KHE-röl. Jeff a kiállító te-remben dolgozott, és kitűnő eladónak bizonyult. A nők nyíltan flörtöltek vele, a férjek pedig szívesen megfogadták a tanácsait. Remek ízlése volt, ráadásul nem kellett tőle tartaniuk, hogy elcsá-bítja a feleségüket.
Eloise még sosem volt ennyire elégedett a sorsával. Szeretett a hatalmas villában lakni és dolgozni azokkal az emberekkel, akik a legtöbbet jelentették neki. Biztonságban érezte magát a barátai kö-zött.
- Eloise! A lány megpördült, leszaladt a lépcsőn, és Harry nya-kába ugrott.
- Hozd a pezsgőt, Harry! Ted az üzlettársunk lesz! A férfi kör-beforgatta, aztán végigcipelte a folyosón az ajtajukhoz, ahol a fe-lesége már várta őket.
- Ez igaz? - A fiatalasszony betuszkolta Eloise-t a lakásba. - Mint a mesében! Félórával később Katie a lányra mosolygott.
- A cégünk is olyan gyorsan növekszik, mint a pocakom. De mi van ezzel a Mr. Kouvarisszal? Nem ő az, akit a görögországi nya-ralás alatt ismertél meg, s aki aztán szó nélkül lelécelt? - Nem lé-ceit le! - védte meg rögtön Marcust Eloise. - Az apja szívrohamot kapott, és hozzá kellett sietnie. Különben sem történt közöttünk semmi komoly.
Még akkor is győzködte magát, hogy igazat mondott, amikor álmatlanul forgolódott az ágyában. Nem akart nyugtatót bevenni, amit az orvos írt fel neki, az altatókról pedig már évekkel ezelőtt vasakarattal leszokott. És még Marcus Kouvaris miatt sem fogja felrúgni az elveit!
2. FEJEZET
Miután Eloise minden próbálkozása ellenére sem tudott elalud-ni, a hátára fordult, lehunyta a szemét, és gondolatban még egy-szer átélte azt a Görögországban töltött hetet.
Éppen az italokat akarta kivinni a teraszra, amikor megpillan-totta Marcust.
A férfi Theo Toumbisszal és Chloéval álldogált az úszómeden-ce szélénél, és éppen jót nevettek az asszony tréfáján.
Ő kis híján elejtette a tálcát, olyan erősen megmozgatta kama-szos képzeletét a fiatalember. Ahogy ott állt egyenes, könnyed testtartásban a délutáni nap aranyló fényében, Eloise egy pillanatra azt hitte, egy görög istent lát.
- Mit állsz úgy, mintha villám csapott volna beléd? Siess egy kicsit, húgocskám, különben szomjan halunk! Chloe hangos meg-jegyzésére Marcus és a többi vendég felnézett, és a lány felé for-dult. Eloise elvörösödött zavarában, és lehajtotta a fejét. Ám még mielőtt megmozdulhatott volna, Marcus hirtelen mellette termett.
- Hadd vigyem én a tálcát! Egy ilyen szép nő nem szolgálhat ki senkit, hagyd, hogy mások kényeztessenek egy kicsit.
Így kezdődött minden...
Marcus gyorsan bemutatkozott, és hozzátette, ő Theo unoka-öccse. Aztán rávette a lányt, ússzanak egyet a hatalmas medencé-ben. Nyíltan flörtölt Eloise-zal, aki elmesélte neki, hogy tizenki-lenc éves, főiskolai hallgató, és ez az első külföldi nyaralása, amelyre a nővére, Chloe hívta meg.
Gyűlölt hazudni, de az anyja csak azzal a feltétellel vette meg neki is a repülőjegyet, ha a húgának adja ki magát. Ő végül bele-egyezett, mert meg volt róla győződve, az anyja azért mégiscsak szereti, igaz, a maga módján. Chloe őszintén örült, hogy a szülei nem őt, hanem a lányát nevezték meg örökösüknek. Eloise-nak egyenesen rá kellett őt beszélnie, hogy legalább azt az összeget fogadja el, amit a házért kaptak. Az asszony azonban ragaszkodott hozzá, hogy tegyék be a pénzt egy közös bankszámlára, és majd megosztoznak a kamatokon. Eloise belement a dologba, de amíg élt az anyja, nem nyúlt a számlához.
Nyugtalanul hánykolódott a párnáján. Olyan elevenen élt benne Marcus első csókjának emléke, mintha csak tegnap történt volna. Hasra vágta magát, feljebb rántotta a takarót, és arról ábrándozott, milyen gyengéden vonta a karjába a férfi azon az első estén, ami-kor elbúcsúzott tőle. Abban a pillanatban szeretett bele halálosan.
Marcus másnap reggel megjelent a kabriójával, és elvitte őt a sziget túlsó oldalára. Egy meredek, sziklás part előtt leparkoltak, majd a férfi elővett egy plédet meg egy piknikes kosarat a csomag-tartóból.
- Gyere, kicsim, meghívlak egy kis kirándulásra! - Itt? - Eloise mindenütt csak köveket látott.
Marcus bólintott.
- Bízz bennem! A lány nagyon félt leereszkedés közben. A keskeny, sziklákba vájt lépcsőfokok szinte függőlegesen vezettek lefelé, és egy ócska kötél volt az egyetlen kapaszkodó. Amikor végre leértek, levegő után kapkodott, és remegett a térde.
- Minden rendben? A lány körülnézett. A patkó alakú öböl tel-jesen érintetlennek tűnt, a homok fehér volt, és finom, a mélykék víz csillogott a napfényben.
- Meseszép itt.
Miután úsztak egyet, belakmároztak a juhsajtból, friss fehér kenyérből, paradicsomból és olívabogyóból, s hozzá vörösbort it-tak.
- Elkényeztetsz. - Eloise elégedett sóhajjal nyúlt el Marcus mel-lett a takarón. Még soha nem érezte magát ilyen boldognak.
A férfi a könyökére támaszkodott, és a szemébe nézett, amitől a lánynak menten görcsbe rándult a gyomra. Marcus ujjával követte Eloise ajkának vonalát, azután megérintette legérzékenyebb pont-ját a füle mögött, majd a mellét. Izgató borzongás járta át Eloise-t. Két kezét összefonta a férfi tarkóján, és magához húzta. Marcus erre szenvedélyesen megcsókolta, és olyan közel feküdt le mellé, hogy összeért a csípőjük. Mondott valamit görögül, miközben le-simogatta a lányról a bikinifelsőt, és fejét a kebléhez szorította. Amikor aztán lágyan a szájába vette egyik mellbimbóját, Eloise kis híján elélvezett, ezért nyugtalanul mocorogni kezdett.
- Ez tetszik neked - állapította meg halkan a férfi, és mélyen a szemébe nézett. - Mondd meg, mit szeretnél! A lány tanácstalanul meredt rá. Ez volt élete első érzéki kalandja, mégsem félt, mert bí-zott a férfiban. Minden, amit tett, természetes volt. Ám amikor a kezét becsúsztatta a bikini bugyija alá, Eloise összerezzent. Ilyen messzire nem akart elmenni! - Ne! - Két karját a férfi mellének fe-szítette, és eltolta magától. Marcus túl sokat követelt, és a lánynak nagyon gyors volt az iram.
- Miért mondasz először igent, azután nemet? - A férfi áthatóan nézett rá.
Gyűlölöm azokat a nőket, akik először szenvedélyesen a ka-romba vetik magukat, azután meg visszavonulnak.
- De én nem is... - próbált mentegetőzni Eloise halkan, és nem tudta, hogyan magyarázza meg az érzéseit. - Csak arról van szó, hogy... hogy én még... soha nem voltam... férfival.
- Ártatlan vagy? - A férfi döbbenten bámulta. Amikor azonban a lány elvörösödött a tekintetétől, megcsóválta a fejét, elmosolyo-dott, és egy csapásra olyan lett, mintha kicserélték volna. Szenve-délye hirtelen eltűnt, és gyengédséggel vette körül Eloise-t. Né-hányszor visszafogottan megcsókolta, de ennél nem ment tovább.
Csak akkor feledkezett meg kis híján magáról, amikor a villa előtt búcsúzóul megölelték egymást. Ám még időben meg tudott állni, majd káromkodott egyet görögül, és leeresztette a karját.
- Hidd el, mindent el fogok követni, hogy olyan boldoggá te-gyelek, ahogyan megérdemled - ígérte.
Eloise felsóhajtott, és beburkolózott a takarójába. Most március volt Angliában, és nem nyár Görögországban. Görög álma rég vé-get ért, és az élet megy tovább. Elkíséri Marcust vacsorázni, de semmi több.
Ígérete szerint Ted késő délelőtt megjelent, hogy Harryvel, Katie-vel és Eloise-zal megfogalmazzák és aláírják a szerződést. Miután végeztek, egy kis étteremben ünnepeltek, és megbeszélték a továbbiakat. Ted tőkéjéből saját üzletet akartak nyitni Párizsban. Harry már másnap a francia fővárosba készült, hogy Ted javaslatá-ra megfelelő helyiséget béreljen a St. Honoré utcában.
Egy ilyen nap után Eloise remek hangulatban kezdett készülőd-ni az esti találkára. Mivel ő csak háttérmunkát végzett a cégnél, főleg farmert és pólót hordott, meg volt egy-két könnyű nyári ru-hája. Nem okozott hát sok fejtörést neki, mit vegyen fel estére. Elővette egyetlen kosztümjét a szekrényből, amelyet még Katie és Harry esküvőjére varratott. Egyszerű, méretre szabott darab volt, rövid szoknyával. A finom zöld anyag színe pontosan megegyezett a szeme színével, és egyszerű szabása a saját készítésű ezüst ék-szerre irányította a figyelmet. Haját francia copfba fogta, és épp-hogy belebújt a magas sarkú körömcipőjébe, már kopogtak is az ajtón.
- A kiállítótermen átjöttem. Harry eresztett be - válaszolta Mar-cus a kimondatlan kérdésre. - Eredetileg egy francia étterembe akartalak vinni, mivel azonban egy fontos és bizalmas hívást vá-rok, be kell érnünk a szállodámmal.
Nem hazudott, mert tényleg telefont várt, ám valójában kettes-ben akart lenni a lánnyal. Itt az idő, hogy feltegye neki a kérdést, milyen szerepet játszott Chloe ravaszul kitervelt csalásában.
Az egyik legjobb londoni hotelban szállt meg. Amikor átvezet-te a lányt az előcsarnokon, Eloise örült, hogy a legszebb ruháját vette föl.
- A legfelső emeleten vacsorázunk? - kérdezte izgatottan, mi-közben a felvonóra vártak. - Van ott egy híres étterem, már sokat hallottam róla. Állítólag kitűnően főznek, és csodálatos onnan a kilátás.
- Nem, a lakosztályomban vacsorázunk. Onnan még szebb a ki-látás, biztosíthatlak róla. A szálloda ugyanis az enyém.
Eloise nagyot nyelt. Ezt nem tudta! Szabályosan megijesztette, hogy kettesben kell maradnia Marcusszal a férfi lakosztályában, de már nem visszakozhatott.
Terített asztal várta őket. Marcus csöngetett, mire egy pincér rögtön hozta az aperitifet. Amikor ismét magukra maradtak, a há-zigazda megemelte a poharát.
- Rád és a régi barátságunkra! Mellesleg elbűvölően nézel ki ma este.
Eloise elvörösödött, és lesütötte a szemét, mert fogalma sem volt róla, hogyan viselkedjen. Marcus mindenesetre megoldotta a kínos helyzetet, mert a londoni tavaszra, majd Rykosra terelte a szót. Olyan érdekesen tudott társalogni, hogy Eloise feszültsége lassan felengedett, és kezdte élvezni az estét.
Amikor aztán a több fogásos menü után a férfi még egy hatal-mas adag desszertet is rendelt magának, a lány felnevetett.
- Ezt soha nem gyűröd le! - Dehogynem! Titokban rabja va-gyok az édességnek. - Marcus lassan bekapott egy kanál fagylaltot, közben mélyen a lány szemébe nézett.
A felhőtlen hangulat nyomban szertefoszlott, és Eloise gyomra görcsbe rándult. Fogta a poharát, és ivott egy korty bort, hogy megnyugodjon. Vajon csak én érzem ezt a feszültséget? - tűnő-dött, és kétségbeesetten próbált témát váltani.
- Hogy van Theo bácsikád? - kérdezte végül.
Marcus félretolta a fagylaltoskelyhet, és hirtelen elment a kedve a flörtöléstől. Eloise gratulált magának.
- Jó egy évvel ezelőtt meghalt autóbalesetben. A felesége és a lánya most teljesen egyedül maradt.
- Tényleg? Hiszen alig ismerted őt. A nővérednek volt jó barát-ja, nem neked.
A lány lehajtotta a fejét.
- Chloe az anyám volt, nem a nővérem.
- Az anyád? Az lehetetlen, ahhoz túl fiatal volt. - Marcus le sem vette róla a szemét. Nem értette, hogyan tudja ilyen jól ját-szani az ártatlant. Nyilván rádöbbent, hogy tegnap hibát követett el, amikor elárulta az igazi vezetéknevét, és most megpróbálja jó-vátenni. Mégis el kellett ismernie, hogy őszintének tűnt a lány.
Eloise megkönnyebbült, amiért Marcus szemlátomást már nem haragudott rá azért az ostoba hazugságért. Elmosolyodott.
- Chloe tizenhét évesen szült engem, ezért ragaszkodott hozzá, hogy Görögországban játsszam el a húgát.
- És te könnyen belementél a hazugságba? Hiszen még nagyon fiatal voltál.
- Őszintén szólva nem okozott gondot, mivel Chloe a szó szo-ros értelmében soha nem volt az anyám. Három hónappal az eskü-vőjük után elvált apámtól, akit én soha nem ismertem. Azután új-ból férjhez ment, de az a házassága sem tartott sokáig. Engem a nagyszüleim neveltek fel, és anyám néha meglátogatott minket. Sikeres üzletasszony lett, és csak ritkán tudott elszabadulni a munkájától.
- Szóval tőle örökölted az üzleti érzékedet? - Talán. - Ez még sosem jutott Eloise eszébe. - Chloe mindenesetre roppant büszke volt rám, mert főiskolára jártam. És ha ő nem lett volna, Katie, Harry és én nem tudjuk beindítani a cégünket.
Ó tehát így látja a cégalapítást. Rendkívül meggyőzően hang-zott a meséje, és ha Theo végrendeletében nem találja meg a szer-ződést a lány aláírásával, Marcus minden további nélkül el is hiszi neki ezt a magyarázatot.
- Legalább ez megvigasztalt kicsit anyád korai halála miatt - fe-lelte némi gúnnyal a hangjában.
- Igen is meg nem is. - Eloise szomorkásán elmosolyodott. - Annak idején Harry vette kézbe az ügyeket, és talált egy szép régi villát. Itt rendezkedtünk be, ennél jobbat álmodni sem lehetne az üzlet szempontjából.
Maga sem tudta, miért, de mesélt Marcusnak az álmaikról, a terveikről és a párizsi boltjukról, meg arról, hogy ez lesz az első lépés ahhoz, hogy külföldön is felfigyeljenek rájuk.
- A lelkesedésedet látva a siker már csak idő kérdése. - A férfi ismét töltött a poharakba, és ivott a lány egészségére. - A jövődre! Legyen a tiéd mindaz, amit megérdemelsz! Eloise-nak nem tűnt föl, milyen fenyegetés bujkál a férfi szavai mögött.
Szórakozottan bámulta Marcus kezét, amellyel annak idején, abban a meseszép öbölben simogatta mezítelen testét...
- Az újjáéledő barátságunkra! - szakította félbe álmodozását Marcus, mire ő elpirult.
A férfi Eloise egyetlen rezdülését sem tévesztette szem elől. Milyen tapasztalatlannak és édesnek látszik a lángoló arcával és ártatlan tekintetével! Egy hajtásra kiürítette a poharát. Élvezte a vacsorát és az érdekes beszélgetést, bár tudta, hogy egy csaló ül vele szemben. Úgy összezavarta őt, ahogyan még soha egyetlen nő sem. Legszívesebben vállon ragadta és megrázta volna, hogy
mu-tassa már meg végre az igazi arcát, viszont jól tudta, ezzel tönkre-tenné az estét.
Meg akarja kapni Eloise-t, végre élvezni szeretné azokat az örömöket, amelyeket a lány ott a strandon megtagadott tőle. Az a visszautasítás azóta is kínozta, és most remek alkalom nyílt rá, hogy végre elégtételt vegyen érte.
3. FEJEZET
Eloise meglepődve nézett föl rá. Mi történt vele? Miért tűnik egyszerre ilyen veszélyesnek Marcus? Megkönnyebbülten fellé-legzett, amikor a férfi ismét elmosolyodott.
- Nem tudok tovább ülni ezen a gyönyörű, de igen kényelmet-len széken.
Levette a zakóját, és a szék támlájára terítette, majd kigombolta az inge legfelső gombját, és meglazította a nyakkendőjét. A fehér ing kiemelte széles vállát, és sötét szőrzete világosan kirajzolódott a finom anyag alatt. Fekete nadrágja tökéletesen állt rajta, és szinte mágnesként vezette a lány tekintetét a combjára. Eloise-t elöntötte a forróság.
Szerencsére kopogtak az ajtón, így volt ideje összeszedni ma-gát. Egy pincér kávét hozott.
- Mindjárt le is szedhetik az asztalt. Végeztünk - utasította Marcus a pincért.
Amikor ismét kettesben maradtak, a lányhoz fordult. - Gyere ide hozzám, Eloise! - kérlelte halkan.
Eloise habozott. Ne légy ostoba! - korholta magát rövid töpren-gés után, és odament a férfihoz.
- Hadd vegyem le a kosztümkabátodat, hogy kényelmesen leül-hess ide mellém! A lány megborzongott, amikor a férfi - látszólag véletlenül - megérintette a keblét. Rémülten visszatartotta a léleg-zetét, mert nem tudta leplezni, hogy a mellbimbója megkeménye-dett.
Marcus megérezte Eloise izgalmát. A padlóra ejtette a kabátkát, és végre megtette, amire előző este óta vágyott: átölelte, és emész-tő szenvedéllyel megcsókolta a lányt. Amikor megérezte az ellen-állását, még erősebben szorította a száját az ajkára. Egyik kezével átölelte a lány karcsú derekát, míg a másikkal ügyesen kibontotta a francia copfot, és Eloise haja a vállára omlott.
Olyan szorosan tartotta őt, hogy a lány érezhette testének min-den izmát.
Forgott vele a föld, és a szíve majd kiugrott a helyéről. Hagyd abba, különben teljesen elveszíted a fejed! - intette egy belső hang. Ám ő ügyet sem vetett rá, annyira elkábult az érzéseitől. Tudta, el kellene taszítania magától Marcust, ám ehelyett a nyaka köré fonta a karját, és odaadóan viszonozta a csókját.
Hatalmas önfegyelemre volt szüksége a férfinak, hogy ki tudjon bontakozni az ölelésből. Fölemelte a fejét, és a lányra nézett. Han-gosan zihált, s közben győzedelmesen mosolygott. Most már egé-szen biztos volt a dolgában: Eloise még mindig kívánja! - Kérsz kávét, vagy...? - kérdezte halkan.
Lehelete melegen simogatta a lány arcát, és a szemében égett a vágy.
Eloise mégis úgy érezte, túl sokat kíván tőle. Marcus olyan ha-tással volt rá, mint még soha senki, de ő nem tudott engedni neki, valami visszatartotta.
- Nem... Igen... - dadogta, és megpróbált kiszabadulni a férfi karjából.
Túl sokáig elfojtotta nemi vágyát ahhoz, hogy most ilyen köny-nyen átengedje magát Marcus ölelésének. Időre volt szüksége, mert át akarta gondolni a dolgot.
A férfi halkan felnevetett, és megint magához húzta. - Ha nem tudsz dönteni, majd én segítek.
Olyan erős vágy tört Marcusra, amely elnyomott minden józan gondolatot.
Ugyan mit számít, hogy egy csalót tart a karjában? Most semmi sem érdekelte. Lehajtotta a fejét, és újra megcsókolta Eloise-t.
A lány lehunyta a szemét. Ismerte jól a férfi becézgetéseit és öleléseit, és ismét megszállta az az érzés, amely öt évvel ezelőtt öntötte el ott, a tengerparton. Annyira élvezte a közelségét, hogy még szorosabban bújt hozzá.
- Olyan gyönyörű vagy - súgta a férfi lágyan a fülébe. - Egysze-rűen tökéletes.
- Nem.
- De. - Marcus félresöpörte a haját, és megcsókolta a nyakát. A lány vágyakozva simult hozzá. Szerette volna csupasz bőrét érezni a testén, ezért még a vékony blúz és a férfi inge is zavarta. Marcus csókjai egyre követelőzőbbek lettek, és Eloise összeesett volna, ha Kouvaris nem tartja őt a karjában.
- Menjünk be a hálószobába! Kérlek, mondd, hogy igen! - A férfi finoman végigsimított a lány keblén.
Eloise tisztában volt vele, mit jelentene ez a lépés, és hirtelen ráébredt, hogy ez az egyetlen esélye. A sors soha többé nem fogja neki megadni rá a lehetőséget, hogy ennyire közel kerülhessen a férfihoz, akit szeret. Szorosan átkarolta a nyakát.
- Igen - felelte elfulladva, mire Marcus felemelte, és bevitte a hálószobába.
A helyiségre félhomály borult, csupán az éjjeliszekrényen álló lámpa vetett lágy fényt a széles franciaágyra. A látványtól Eloise
hirtelen újra félni kezdett, és karját a férfi mellének feszítette. Marcus nyomban elfojtotta a tiltakozását egy csókkal, majd lefek-tette őt a takaróra, és ügyesen levette róla a felsőrészt és a szok-nyát.
Amikor egy kicsit hátrébb lépett, a lány felegyenesedett, hogy egérutat nyerjen, ám ekkor hirtelen megmerevedett. Képtelen volt levenni a tekintetét Marcusról, aki közben szintén megszabadult a ruháitól. Lenyűgözve csodálta meztelen alakját, amely maga volt a megtestesült férfiszépség. Barnára sült bőr, kidolgozott izmok és széles mellkas. Puha, sötét mellszőrzete keskeny csíkban húzódott lapos hasáig, és onnan...
Nagyot nyelt, és gyorsan a férfi arcára emelte a tekintetét. Mar-cus óvatosan mellé feküdt, és sötét szemében ugyanolyan szenve-dély izzott, mint annak idején Görögországban, az eldugott kis öböl strandján. Olyan hévvel kezdte el csókolni, hogy Eloise-nak meg kellett volna ijednie tőle. Ehelyett felnyögött az élvezettől, amikor a férfi előbb az egyik, majd a másik mellét kezdte csókol-gatni. Marcus nevét suttogta, miközben beletúrt sűrű hajába, aztán kezét a vállára csúsztatta. Nem tehetett mást, egyszerűen simogat-nia kellett őt.
A férfi zihálva eltolta magától, hogy lehúzza apró bugyiját, és így elhárítsa az utolsó akadályt is. Eloise leírhatatlanul szép volt telt, kerek keblével, keskeny derekával és lágy ívű csípőjével. És ő most végre egészen közel kerülhet ahhoz a kis háromszöghöz, amelynek titkát oly régóta fel akarja fedni.
A lány fölé hengeredett, aki megborzongott a testi közelségtől. Soha nem hitte, hogy képes ilyen mély érzelmekre. Még szorosab-ban a férfihoz simult.
Amikor azonban Marcus becsúsztatta kezét a combja közé, ré-mülten visszatartotta a lélegzetét.
Marcus megérezte az ellenállását, és megfogadta, hogy türel-mes lesz vele, bármilyen nehezére esik is. Egyszer régen megígér-te Eloise-nak, hogy tökélemegígér-tes szerető lesz, és most be akarta tartani a szavát. Lehajtotta a fejét, s előbb a jobb, azután a bal mellbimbó-ját kezdte finoman szívni.
Eloise elengedte magát, és halkan a férfi nevét suttogta. Ami-kor ismét megérezte Marcus kezét, már nem tiltakozott. Soha nem ismert érzés járta át, ami feledtette vele a félelmeit. Két tenyerébe fogta a férfi fejét, és vágyakozva szájon csókolta. Marcus elfojtott egy sóhajt, és viszonozta a csókját, mialatt ujjai lassan ráleltek a lány legérzékenyebb pontjához vezető útra...
Eloise megremegett az élvezettől, amely szinte már a fájdalo-mig fokozódott, és nyugtalanul dobálta a fejét a párnán.
- Kérlek! - nyögte.
A férfi megemelte a csípőjét, aztán Eloise apró fájdalmat érzett, és végre eggyé vált Marcusszal. A másodperc törtrészéig a férfi elnémult, annyira meglepődött. Amikor azonban a lány belemé-lyesztette körmét a vállába, szabadjára eresztette a szenvedélyét, és ütemesen mozogni kezdett. A lány átvette a ritmust, és ettől a pillanattól fogva teljesen elveszítette az időérzékét.
A mámoros kielégülés után Eloise kábán feküdt a férfi karjá-ban. Csak Marcus simogatása hozta vissza a valóságba, aki dalla-mos görög szavakkal becézgette. Elégedetten sóhajtozott, amíg meg nem érezte a férfi ujjait a combja belső felén éktelenkedő domborulaton. Ekkor összerándult.
- Mi ez? - vizsgálgatta Marcus a körülbelül tíz centiméteres, vöröses heget.
- Semmi. - A lány zavartan igyekezett keresztbe tenni a lábát. - Csak egy sebhely. Sajnálom, ha visszataszítónak találod! - Szó sincs róla. - Marcus gyengéden rámosolygott. - Sőt kifejezetten megkedveltem. Annyira tökéletes vagy, hogy már szinte unalmas lenne a szépséged egy ilyen kis hiba nélkül. - Hozzáérintette az aj-kát. - Mégis hogy történt? A görögországi nyaralásod után szerez-hetted.
- Igen. - Eloise habozott. - Kizártam magam, ezért be kellett tömöm az egyik ablakot, hogy bejussak a házba. Közben megvág-tam a lábam egy üvegcseréppel. Semmi komoly.
- Semmi komoly. - Marcus elgondolkodva követte ujjával a vé-kony, domború vonalat. Felébredt benne az oltalmazó férfi ösztö-ne, és képtelen volt megbékélni a tudattal, hogy baleset történt a lánnyal. Ha a társam lesz, én megvédem őt minden veszélytől, es-küdött meg magában, és ajkával gyengéden végigbecézgette a he-get.
Másodszorra sokkal lassabban szeretkeztek, de ugyanolyan ön-kívületben jutottak el a csúcsra, mint először. Eloise szorosan Marcushoz simult, és karját a nyaka köré fonta. Most nem akart sem a múltra, sem a jövőre gondolni, csak arra, mennyire szereti ezt a férfit. Ez a pár óra végre megtanította rá, mit jelent nőnek lenni.
Kamaszlány korában beleszeretett a férfiba, és azóta is rajon-gott érte. Ma este pedig megérezte, egyedül ő lesz a fontos egész életében. Elégedetten felsóhajtott.
- Te sóhajtozol? Talán annyira rossz voltam? - Marcus megfog-ta az állát, hogy a szemébe nézhessen.
- A boldogságtól sóhajtozom, tudod jól. - A lány a férfi ajkára tette az ujját. - Ez az öntelt mosoly ugyanis mindennél ékesebben beszél.
Marcus felnevetett.
- Csak ne szemtelenkedj! Én...
A telefon csörgése szakította félbe a mondatot. Marcus föl-egyenesedett, hogy felvegye a kagylót, majd másodpercek alatt a gyengéd szeretőből határozott üzletemberré vált. Görögül beszélt, ezért Eloise nem értette, mit mond, ám élénk hanglejtése és arcjá-téka sokat elárult.
- Szóval tényleg hívást vártál - állapította meg, miután Marcus befejezte a beszélgetést. Megkönnyebbült, hogy a telefon nem csupán ürügy volt, amivel a férfi a lakosztályába, majd az ágyába akarta csalogatni.
- Hogy lehetsz ilyen bizalmatlan? - Kouvaris a fejét ingatta. - Sajnos még nem sikerült megoldanunk egy ügyet, és valószínűleg fél éjszaka a számítógép előtt kell ülnöm. Nem szívesen teszem, mégis jobb, ha most hazaviszlek.
Gondolom, a barátaid már amúgy is aggódnak érted. Eloise elfintorodott.
- Felnőtt nő vagyok! - Én pedig, ha még sokáig fekszünk így összebújva, megint felajzott férfi leszek - vágta rá Marcus, és megpuszilta a lány lángba borult arcát. - Felnőtt, ráadásul fényes pályafutás előtt álló nő létedre igazán édesen tudsz pirulni.
- Nem tehetek róla, biztos a világos bőröm miatt van. A vörös hajúakat gyakran veri meg a sors hófehér bőrrel.
- Jó tudni, hogy nem fested a hajad. - Marcus hangja elégedet-ten csengett. - És most lovagiasan előreengedlek a fürdőszobába. De az is lehet, hogy meggondolom magam, és utánad megyek a zuhany alá.
A lány riadtan kapta el Marcusról a tekintetét, és gyorsan fel-kelt. A férfi derűsen csóválta a fejét, ám Eloise ügyet sem vetett rá. Egyszerűen nem volt bátorsága meztelenül végigmenni előtte a szobán. A fürdőszoba ajtaja előtt azonban még egyszer visszafor-dult: - Ezek csak üres ígérgetések! - ugratta a férfit.
Végtelenül boldog, könnyed és jókedvű volt. Marcus ugyan nem tett neki szerelmi vallomást, ám Eloise úgy érezte, ez csak idő kérdése, idejük pedig volt bőven.
A férfi valóban nem ment utána a fürdőbe, és amikor a lány visszatért a hálóba, már ott sem volt. Eloise sebesen belebújt gyű-rött ruháiba, és kisietett a nappaliba. Marcus már felvette a zakó-ját, és hihetetlenül vonzóan festett. A lány legszívesebben a karjá-ba simult volna, de nem volt bátorsága hozzá, mert hirtelen feszé-lyezni kezdte a helyzet. Fölemelte a kanapéról a kosztümkabátját.
A férfi odalépett hozzá, a tenyerébe fogta az arcát, és bánatosan a szemébe nézett.
- Annyira sajnálom, Eloise! Azt hittem, egyetlen hívással elin-tézhetem a dolgot, de sajnos tévedtem. Most hazaviszlek, aztán rögtön le kell ülnöm a számítógéphez. Holnap reggel felhívlak, megígérem.
Állni akarta a szavát, mert még egyetlen nő sem jelentett neki annyit, mint Eloise. Úgy vélte, egyszerűen nem éri meg, hogy egy csekély összeg miatt kockáztassa a kapcsolatukat.
Ám az is igaz, hogy a görögöknek sokat jelent a becsület és a büszkeség, ráadásul ő nagyon kötődött a nagybátyjához. Chloe Baker az orránál fogva vezette Theót, amiből Eloise is hasznot húzott. Igen, minden jel arra vall, az anyjával együtt tervelték ki a szélhámosságot. Chloe volt az értelmi szerző, ehhez nem fért két-ség. Eloise keményen megdolgozott a sikerért, és nem aknázta ki a szépségében rejlő lehetőségeket. Az anyja ellenben úgy jutott a vagyonához, hogy kihasználta a férfiakat, és kihúzta a pénzt a zse-bükből.
Ha most bosszút akarna állni a lányon a múltért, azzal tönkre-tehetné a kapcsolatukat. Mindenki követ el hibát, és Eloise akkor még igen fiatal volt.
Marcus elhatározta, megbocsát a lánynak.
- Kérlek, ne haragudj, hogy ilyen gyorsan be kell fejeznünk ezt az estét! - Ez csak természetes. Elfelejted, hogy én is üzletasszony vagyok. Tudom, hogy a cég mindennél fontosabb. - Egymásba ka-rolva sétáltak a felvonóhoz.
- A közeljövőben egyébként én is nagyon elfoglalt leszek - ma-gyarázta Eloise. - Hamarosan nyitunk egy üzletet Párizsban.
- Nem jött ez túl hirtelen? - kérdezte Marcus.
- Egyáltalán nem. Tegnap a vacsora nagyon jól sikerült, mert Ted végül úgy döntött, befektet a cégünkbe. - A lány boldogan mosolygott. - Olyan izgalmas volt. Hajnali háromkor értem haza, aztán még beszélgettünk Párizsról. Ted ismer ott néhány jó üzlet-helyiséget.
Eloise ezt természetesen úgy értette, Katie-vel és Harryvel tár-gyalta meg a részleteket az éjszaka közepén, de Marcus teljesen félreértette őt. Szikrázott a szeme a haragtól, a lány azonban nem vette észre, mert együtt léptek be a liftbe.
- Csak reggel ötkor aludtam el - folytatta gyanútlanul -, és Ted tíz óra körül már az irodánkban volt, hogy megírjuk a szerződést. Végül egy kis étterembe mentünk ebédelni. - Eloise még mindig lelkendezett. - Ez volt életem egyik legszebb napja. Siker az üz-letben és siker a szerelemben.
Marcus összeszorította a száját. Azt hitte, tudja, mi történt haj-nali három és öt között. Néhány perccel korábban esküdni mert volna rá, ő volt az első férfi Eloise életében. Most pedig kiderült, ő is csak egy bolond, aki éppúgy bedőlt a lánynak, mint Ted! Miss Smith tehát lefeküdt Charltonnal, mert így akarta rávenni, hogy szálljon be a KHE-be, vagyis egy fikarcnyit sem különb az anyjá-nál! Az előbb még meg akart bocsátani Eloise-nak a múltért, most viszont megfogadta, hogy bosszút áll. Az ő eszén nem fog túljárni egy nő! Alaposan megbünteti ezért a lányt.
- Szállj be! - nyitotta ki gyorsan az autó ajtaját.
Eloise-nak nem tűnt fel a fagyos hang, és a fenyegetően össze-vont szemöldököt sem vette észre. Becsatolta magát, lehunyta a szemét, és a gondolataiba merült. Végre tudja, milyen a szerelem! Csak akkor tért magához az ábrándozásból, amikor Marcus meg-állt a ház előtt, és segített neki kiszállni. Megfogta a férfi kezét, és addig nem eresztette el, amíg az ajtóhoz nem ért.
- Nem szeretnél bejönni? - kérdezte, és kivette a kulcsot a tás-kájából.
Eloise ránézett. A férfi arcát árnyék takarta, ezért ő csak szo-rongva találgathatta, vajon mire gondol. Egyáltalán, hogyan bú-csúzik egy nő a férfitól, akivel éppen most feküdt le? Hirtelen ide-ges lett, és elbizonytalanodva nyújtott kezet Marcusnak.
- Nagyon köszönöm a csodálatos estét! - mondta halkan. - Azt hiszem, túl vagyunk már ezen, Eloise - felelte a férfi gú-nyosan, és nem fogadta el a kezét. - Majd jelentkezem, de sajnos előbb Amerikába kell utaznom.
A lány megrémült, mert ez azt jelentette, hogy talán hetekig nem látja viszont a férfit.
- Ígérd meg, hogy néha majd felhívsz! - kérte, és hirtelen úgy érezte, megmagyarázhatatlan félelem lesz rajta úrrá.
- Megígérem.
Marcus hirtelen átölelte, és olyan szenvedéllyel csókolta meg, hogy a lány beleszédült. Aztán hirtelen elengedte, beszállt a kocsi-jába, és gyorsan elhajtott, mielőtt a lány jó éjszakát kívánhatott volna neki.
4. FEJEZET
- Nos, mit szólsz hozzá? - Eloise megpördült új estélyi ruhájá-ban. A fekete, pánt nélküli darab a térdéig sem ért.
- Alig térek magamhoz a csodálkozástól. - Katie a barátnője nappalijában ült, és hitetlenkedve csóválta a fejét. Eloise szomba-ton ebéd után elindult a városba, és teljesen felújította a ruhatárát. - Egészen megváltoztál. Egyetlen délután leforgása alatt a kis di-áklányból öntudatos üzletasszony lett.
- Tudom. - Eloise letelepedett mellé. - Hirtelen kényelmetlenül kezdtem érezni magam a régi holmijaimban. Egyszerűen nem ille-nek a KHE új arculatához.
- KHE? - Katie nehézkesen felállt. - Talán inkább az az izzó te-kintetű görög tehet róla. Örülök az új külsődnek, Eloise, de tartsd távol magad az olyan férfiaktól, mint ő, ha nem akarod, hogy tel-jesen összetörjék a szívedet! Eloise elpirult, mert fülön csípték. Igen, a Marcusszal töltött este óta érzi magát igazán nőnek. Kész örökkévalóságnak tűnt számára az a négy nap, amióta nem talál-koztak. Égő vágy fogta el, amikor eszébe jutott, mi minden történt a férfi lakosztályában. El sem tudta hinni, hogy egy héttel ezelőtt még boldog és elégedett volt a kolostorba illő életmódjával.
Katie aggódva figyelte.
- Hallottad egyáltalán, amit mondtam? - Tudom, mire akarsz kilyukadni. De hát csak egyetlenegyszer mentem el vele vacsoráz-ni. - Ami utána történt, arról bölcsen hallgatott. - És ha valaki óva-tos, hát én az vagyok, ezt te is tudod.
Katie felsóhajtott, ám mielőtt válaszolhatott volna, meghallotta, hogy Harry a nevét kiáltja. A férfi ebben a pillanatban érkezett meg Párizsból, ezért a két lány lesietett, hogy meghallgassa a be-számolóját.
Harry útja nagyon jól sikerült. Párizs egyik legelegánsabb ne-gyedében talált egy üzlethelyiséget. A KHE-nek tehát minden esé-lye megvolt rá, hogy Franciaországban is befusson. Eloise a világ legboldogabb asszonya lett volna, ha örömét megoszthatja Mar-cusszal.
Vasárnap este is a telefon mellett ült, mint újabban mindig, és titkon azt remélte, a férfi ma végre felhívja. Hogy agyonüsse az időt, az egyik napilap hétvégi mellékletét lapozgatta. Hirtelen el-állt a lélegzete. A legfontosabb londoni társasági eseményekről tudósító oldal közepén ott díszelgett egy fénykép Marcusról és Nadine-ről, amely csütörtökön készült egy jótékonysági bálon. Szóval Marcus lefeküdt vele, és mindjárt másnap együtt volt Nadinenel! Egyszeriben összefutott a kép a szeme előtt. Milyen ostoba is volt! A felhők között lebegett, szerelemről ábrándozott, és szinte már hallotta az esküvői harangokat! Teljesen kicserélte a ruhatárát - és miért? Mert a férfi búcsúzáskor azt mondta, majd je-lentkezik! Csigalassúsággal állt fel, s közben a padlóra ejtette az újságot. Aztán bement a hálószobába, és lerogyott az ágyra. Köny-nyek peregtek végig az arcán.
Tizenkilenc évesen megfogadta, hogy egyetlen férfi miatt sem fog többé sírni, és nem is szegte meg a fogadalmát, hiszen most is ugyanazért a férfiért bőg. Javíthatatlan! Hasra vágta magát, arcát a párnába fúrta, és addig zokogott, amíg ki nem merült. Akkor
visz-szafordult a hátára, és kisírt szemmel bámulta a mennyezetet. Em-lékezett minden csókra, még a legapróbb becézgetésre is, és a pil-lanatra, amikor először jutott el Marcusszal a csúcsra.
Ami azonban az ő életében maga volt a csoda, azt a férfi már rég elfelejtette.
Eloise a munkába menekült, hogy megfeledkezzen a bánatáról, ám szomorú gondolatai így is újra meg újra visszatértek. Megpró-bált mentséget keresni Marcus viselkedésére. Talán csak összefu-tott Nadine-nel azon a fogadáson, talán még fel fogja őt hívni...
Ám amikor elérkezett március vége, és beköszöntött az április majd a május is, feladta a reményt. Beletörődött, hogy a sors meg-ismételte önmagát, és Marcus elfelejtette őt.
Szerencsére mostanában még hétvégén is dolgoznia kellett, mert a párizsi üzlet megnyitójára egy új, francia kollekcióval ké-szültek. Katie-nek közben egészséges kisfia született, és eleinte Eloise-nak kellett átvennie barátnője munkáját is. Mivel azonban így kevés ideje maradt a saját terveire, felvettek egy fiatal arany-művest, Petert.
Floe Brown egy ideje szintén a csapathoz tartozott. Az ötven-éves asszony, miután a gyerekei kirepültek otthonról, úgy döntött, ismét munkába áll.
Harry eredetileg irodai munkára vette föl, de később kiderült, hogy Floe remekül tud bánni a kis Benjaminnel. Ráadásul az asz-szony is nagyon szívesen hagyta ott az íróasztalt a baba kedvéért. Katie örült, mert így legalább néhány órára beülhetett a műhelybe, hiszen jó kezekben tudhatta a kisfiát.
Eloise-nak most kapóra jött, hogy pár hónappal ezelőtt, igaz, egészen más céllal, de felújította a ruhatárát. A csinos ruhákban remekül el tudta játszani a sikeres üzletasszonyt, ami az önbizal-mát is növelte. Márpedig mostanában erre nagy szüksége volt, mert gyakran fordult meg Párizsban. Interjúkat adott különböző lapoknak és televíziós csatornáknak, és fogadásokon vett részt, hogy előkészítse az új üzlet megnyitóját.
Egy meleg júniusi napon aztán végre elérkezett a várva várt esemény. Már csak pár óra volt hátra az ünnepélyes megnyitóig. Eloise mindent előkészített, és most még egyszer utoljára végig-járta a helyiségeket, hogy ellenőrizze, rendben vannak-e a dolgok. Elégedett lehetett, mert a KHE legszebb darabjait sikerült kiállíta-niuk az üvegszekrényekben.
Nagyon remélte, a ritka ékszereknek Párizsban is sikerük lesz, hiszen Katie-vel és Harryvel hihetetlenül sok pénzt és energiát fektetett ebbe az üzletbe. Csillagászati összeget kellett fölvenniük a banktól, hogy megvalósítsák az álmukat. Harry váltig bizonygat-ta, hogy a kamatokat gond nélkül elő tudják majd teremteni. Re-mélhetőleg igaza lesz, gondolta a lány, különben mind a hárman börtönben végezzük, nem pedig a tőzsdén.
- Nos, Jeff, most mennem kell - mondta végül a fiatalember-nek. - Gondolod, hogy boldogulsz egyedül? Kérlek, nézd meg még egyszer, van-e elég pezsgő a hűtőben! Katie, Harry és én idő-ben itt leszünk, hogy pontban hat órakor kinyithassuk az ajtót a vendégek előtt.
- Ne izgulj, Eloise! - felelte Jeff. - Inkább menj vissza a szállo-dába, és csinosítsd ki magad, mert Julián bele akarja tenni a ma esti képeket az új katalógusunkba! Ha csak feleannyian jönnek el,
mint ahány vendéget meghívtunk, akkor is elegen leszünk, de ha kétszer annyian, akkor sem fog elfogyni a pezsgő. Tényleg nem kell aggódnod.
Könnyű azt mondani, dohogott magában Eloise még egy óra múlva is, amikor a szállodai szobájában a tükör előtt állt. Felvitt egy kis szájfényt az ajkára, és hátrább lépett. Feltűzte a haját, és csak visszafogottan festette ki magát. Nagy zöld szemét kiemelte egy kevés szemfestékkel. Azt a pánt nélküli fekete ruhát viselte, amelyet pár hónappal ezelőtt Katie-nek olyan lelkesen mutatott meg. Az egyszerű szabás remekül kiemelte az apró jadegyöngyökből készített művészi ékszert, amelyet természetesen ő maga tervezett.
Még egy utolsó pillantást vetett a tükörbe, azután fogta a kis kézitáskáját, és elindult Katie-ért és Harryért. Alig kopogott be hozzájuk, Harry nagy hévvel tépte föl az ajtót.
- Végre itt vagy! Még elkésünk a saját megnyitónkról! - Ne iz-gulj már ennyire! - Eloise vidáman nézett a férfira, aki szinte már magánkívül volt. - Mindent előkészítettünk, hatalmas sikerünk lesz! Igazam lett, gondolta a lány jó három órával később, amikor átvágott a zsúfolt helyiségeken. A két eladónőt szinte ellepték az érdeklődők. Nem győztek tanácsot adni leendő ügyfeleiknek, és egymás után vették föl a megrendeléseket. Julián alig győzte cse-rélni a filmtekercseket, annyi híresség jelent meg: fotómodellek, divattervezők, milliomosok és a párizsi közélet más jeles szemé-lyiségei.
Minden várakozást felülmúló, kitörő lelkesedéssel fogadták a KHE munkáit. Egy idősebb hölgy például bármennyit hajlandó lett volna megadni Eloise jadegyöngyökből készült nyakláncáért.
Szó-val minden a lehető legjobban haladt, s italból és borkorcsolyából is volt még bőven. Eloise végre engedélyezhetett magának egy korty pezsgőt, eddig ugyanis csak ásványvizet ivott, hogy tiszta maradjon a feje.
- Én ezt előre megmondtam. Bombasiker lett! - Ted Charlton lépett mellé. - A szerencse a KHE mellett áll.
- Nagyon remélem mindkettőnk miatt.
- Ó, én nem féltem a pénzemet - nyugtatta meg a férfi, és hirte-len témát váltott. - Tulajdonképpen mennyire ismered Marcus Kouvarist? Eloise összeráncolta a homlokát.
- Egyszer elmentünk szórakozni. Csak egy barátom, semmi több. - Vállat vont. - Vagy inkább egy felszínes ismeretség.
- Remek, én is pontosan így gondoltam.
- Miért kérdezed? Ted elvett egy pohár pezsgőt az egyik tálcá-ról, és egy hajtásra legurította.
- Majd később megmagyarázom. Ugyanis szeretnélek a meg-nyitó után meghívni vacsorázni.
- Rendben - mondta a lány őszinte örömmel, mert igazán meg-kedvelte Charltont az utóbbi időben, és az egyik legjobb barátjá-nak tartotta. Csak az az egy nem tetszett neki, hogy ma este túl so-kat ivott. - Akkor később még látjuk egymást - búcsúzott, és in-dulni készült.
Amikor megfordult, hogy visszategye üres poharát a tálcára, a hangzavarban hirtelen egy meghitt hang ütötte meg a fülét: - Szia! Örülök, hogy itt találkozunk.
Eloise moccanni sem tudott. Hogy kerül ide Marcus? Ő aztán biztosan nem hívta meg! Beletelt egy kis időbe, amíg összeszedte magát annyira, hogy meg tudjon fordulni. Rezzenéstelen arccal
