Másrészt fontos megemlíteni, hogy a szövegtipológiai tanulmányok a magyar nyelvkutatásban minden tekintetben hiányosságnak számítanak (vö. Kocsány. A forrásmunka kapcsán felmerült problémák tovább erősítették, hogy ez sürgős feladat egy elektronikus korpusz létrehozása korai orvosi szövegekkel egységes elvek alapján, elkerülve a problémákat (vö. angol orvosi szövegek Taavitsainen-Pahta-Mäkinen 2005; Voigts-Kurtz 2001).
A dolgozat elméleti háttere – funkcionális kognitív nyelvszemlélet
Szövegtan és szövegtipológia
- Szövegtipológia – megközelítési lehet ő ségek
Az elméleti hátteret a funkcionális kognitív megközelítésű szövegtipológia, a történeti pragmatika és a szociolingvisztika adja, amelyek lehetővé teszik a nyelvhasználat-orientált elemzést és az egyes tudományágak együttműködését (Kocsány 1989: 36). Ennek vizsgálatával érthető meg az egyes beszélőközösségek szövegtípus-repertoárjának alakulása, amely a történeti szövegtipológia egyik központi feladatának tekinthető.
Történeti szociolingvisztika, történeti pragmatika
- Történeti szociolingvisztika
- Történeti pragmatika
A történeti szociolingvisztika és a történeti pragmatika tehát kutatási témájukból és nyelvhasználat-központú megközelítéséből adódóan szorosan összefügg egymással. A következő évtizedekben azt láthatjuk, hogy a történeti pragmatika tárgya és módszerei egyre pontosabban definiálódnak és a történeti kutatás fókuszpontjává válnak.
Orvostörténeti vonatkozások
Az európai orvoslás rövid áttekintése
Az olaszországi Cassiodorus (i.sz. 5-6) és a spanyolországi Isidore különösen meghatározó alakjai voltak a szerzetesi gyógyászatnak, akik sokat tettek az orvosi ellátás megszervezéséért és a gyógyítással kapcsolatos szövegek összegyűjtéséért (ld. Erről tanúskodik az 1999. évi XX. Dubois -Sylvius párizsi professzor szerint „az emberi test változhatott az ókor óta, de Galénos nem tévedhet” (vö. Benke 2007: 107).
23 A dolgozatban felhasználom a korabeli írásokban és irodalomban is használt babonákat (vö. Pax Corporis Kis Patika 1628 [széljegyzet a kéziratban]; Szacsvay Éva 2010 stb.) és a néprajzi irodalomban kedvelt közhiedelmeket. Az első magyar nyelvű orvosi folyóiratot Bugát Pál és Toldy Ferenc indította el 1831-ben Orvosi Tár címmel (vö. Keszler 2009: 104).
A 16–17. századi orvosi szöveghagyomány
A 16–17. századi orvosi szöveghagyomány rétegei
Az orvosi szöveghagyománynak ez a fajta háromoldalú felosztása nagyon hasonlít a gyógyítók csoportjainak rétegződésére (vö. Az orvosi szöveghagyomány bizonyos szintjein a tudományosság különböző fokai figyelhetők meg, amelyek a tudományos, ill. földi.
A 16–17. századi orvoslás jellemz ő szövegei
- A magyar nyelv ű orvosi szövegek diskurzusközössége(i)
A bennük található szövegek gyakran a laterális szakmai kommunikáció részét képezik, vagy hasznos tanácsokat közvetítenek az alsóbb műveltségű rétegek felé (vö. nyilak az 5-ben. De sok esetben az empirikus megfigyelések miatt hasznos, gyógyító eljárásokat is tartalmaznak, amelyek később részévé váltak). a (tudományosabb) orvosi hagyomány részévé válik (vö. nyilak az 5. ábrán).
Az orvosi recept mint szövegtípus
Mi a recept?
- A recept mint szövegtípus meghatározása kognitív keretben
A ragozott igealak eleinte magát az orvosi utasítást nevezte meg főnévnek és metonimikus főnévnek, később pedig általában a „hogyan kell” funkció egyéb eseteit. A receptszál, mint alapszövegtípus HASZNOS. és a kapcsolódó ismeretek), amelyek nyelvileg eltérő módon fejlődnek az egyes szövegekben, általában a „hogyan kell csinálni” funkció mentén sematikus cselekvéstípusként.
A magyar nyelv ű orvosi recept mint szövegtípus a 16–17. században
- Az orvosi szövegekben található receptek típusai
- Az orvosi receptek tematikusan szervez ő d ő altípusai
- Az orvosi receptek típusai az orvosi szöveghagyomány mentén
Az altípusok bemutatását prototipikus és kevésbé prototipikus példákkal illusztrálom, amelyek az orvosi szöveghagyomány különböző szintjein fordulnak elő. Az ételkészítéssel kapcsolatos altípusszövegek azonban még sokáig magukon viselik az orvosi rendelvények számos jegyét; sőt gyakran megjelennek a gyógyítással kapcsolatos gyűjteményekben is. Azonban a kezdeti időszakban, beleértve a vizsgált kort is, az orvosi és konyhai receptek nagy hasonlóságot mutatnak.
A példák azt mutatják, hogy a vizsgált időszakban az orvosi és konyhai receptek tematikailag többnyire elkülönültek, de funkciójuk és diskurzusmintázatuk megerősíti a szövegtípusok hálózatba szerveződését. A jövőben érdemes elmélyíteni a magyar nyelvű konyhareceptek fejlődéstörténetét, sajátos fejlődési útját az orvosi rendelvényekkel kapcsolatban. A receptek tematikusan rendszerezett alfejezetein keresztül benyomást nyerhetünk arról, hogy a gyógyítással kapcsolatos ismeretek mellett az orvostudomány és így az orvosi receptek is szorosan kapcsolódnak a mindennapi feladatokhoz.
A 16–17. századi magyar orvosi recept sémája
- Az iniciátor
- Az instrukciós rész
- Hozzávalók és mértékek
- Meggy ő zés
- A megnyilatkozó néz ő pontja
- A harmadik személy perspektívája
Összehasonlítható csoportosítások találhatók tehát a nyelvi osztályozásokban, és konkrét elemzések is következnek (vö. Carrol Grund 2003; Mäkinen 2004). Például ezek olyan receptek, amelyek a kinek […], kit […] határozóival kezdődnek, amelyek […], valamint más társreferenciális kapcsolatok, amelyek a kezdeményezőben szereplő páciensre vonatkoznak (pl. betegség és a birtokos személyjel, verbális megszemélyesítés). Ez az információ azonban nem ennyire következetes a korai szövegekben, bár nagyobb orvosi könyvekben gyakoribb (vö. Ars Medica 1577 k./1943; Pax Corporis 1695/1984).
Jó két kezet felmelegíteni [kell+inf.], szaladgálni a fürdőben [kell+inf.], szerezni kilenc diót, ketté kell osztani [kell+inf.] és enni a vízben [kell +inf. .], félidőben, zuhanyozni [kell+inf.], a fürdőben bemenni a kádba [kell+inf.]. Erős ecetet kell enni mezzellielel [kell], kenyeret kell pirítani [must + inf.], sekkot tikmoni feiereuellel [must + inf.] kell gyúrni, a hasat vastagon kell megszórni [must + inf.] giomber, a köldököt be kell kenni, meg kell hinteni fűvel [must + inf.], meg kell önteni forró ecettel [must + inf.], a pirítóst a gyomorhoz kell kötni [must + inf.]. Reggelente, ha jól iszik [E/2., ekij.] a vízben, gyógyítja a hurutot, nagyon hasznos az ember tüdejének, gyógyítja a fogszuvasodást és gyógyítja a fülzúgást .
Ez szoros kapcsolatot mutat a fent említett tényezőkkel, valamint a külföldi mintákkal (vö. Keszler megjelenés alatt; Oláh Jones 1998). A tudatosítás alanya, a receptek információiért felelős személy azonban nem csak a beszélő lehet (vö. Sanders-Spooren 1997; Tátra 2005).
A recept mint szövegtípus forgatókönyve
A TÁVOLSÁG stratégiája erősen érezhető a környezetből ismert emberekre, urakra, orvosokra és idős orvosokra való hivatkozásban. A legnagyobb fizikai és személyközi TÁVOLSÁG az Istenre való hivatkozásban jelenik meg, akit azonban minden bizonyosság forrásának tekintenek. Kutatásaim azt mutatják, hogy ez több szempontból is összefügg a tudományos és a mindennapi receptek trendi jellemzőivel.
Az egyes résztvevők és tényezők nyelvileg eltérő módon jelennek meg, ami szintén szoros kapcsolatot mutat a szöveghagyományokkal, a tudományosság fokával, a szerzőséggel és a stílussal (vö. 6.3). A következőkben tudományos és hétköznapi stílustípusok elemzésével mutatom be, hogyan használható a szkript a szövegtípus egyes jellemzőinek leírására.
A történeti stilisztika, stílus és stílustípus – kognitív keretben
A lényeg az, hogy a „volt”, aki stílusosan formált és weiter lesz, ki értelmezi azokat a „Was-Wie” zu ist: das. A nyelvtudás fontos része a stílustudásunk, amely sémákra, stílustípusokra absztrahálódik, és a kommunikációs célok mentén való interakció során aktiválódik. Ez utóbbi szorosan összefügg a nyelvi közösségen belüli hagyományokkal, például a történetiséggel, és az egyes beszédhelyzetekhez kapcsolódó sematikus kommunikációs mintákkal, szövegtípusokkal.
Az egyéni modellek tehát nem állandóak, hanem az interakció résztvevőinek kommunikatív szükségletei, valamint a szociokulturális feltételek szerint változnak. Az egyes dimenziók különböző típusú kontinuumokat alkotnak és eltérő arányban jelennek meg a szövegekben (további információért lásd Nagy Tolcsvai. Így az elemzésben megjelenik Taavitsainen és Hámori), a modellt kiegészítem a személyiség dimenziójával, amit a Közelséggel kapcsolok össze. és SZEMÉLYKÖZI TÁVOLSÁG, valamint a beszélt és írott nyelv néhány jellemzője.
A tudományos és a mindennapi viszonya
Fontos azonban megjegyezni, hogy a tudományos nyelv jellemzői a tudományos gondolkodás fejlődésétől függően változnak; sem egy "trenden", gondolkodásmódon (tudományos gondolkodási stílusokon) belül. A következőkben a diskurzus minden szintjének bevonásával elemzem, hogy a tudományos nyelv egyes jellemzői hogyan szerveződnek mintákba, stílustípusokba, és ezzel szemben mi jellemzi az ún. Tudományos és hétköznapi stílust, az Enter fejfájással kapcsolatos. receptek A tudományos és a mindennapi stílus átfogó tanulmányozásához az elektronikus.
- A tudományos és a mindennapi stílustípus makroszint ű jellemz ő i 1. A tudományos stílustípus makroszint ű jellemz ő i
- A mindennapi stílustípus makroszint ű jellemz ő i
- A tudományos és a mindennapi stílustípus mezo- és mikroszint ű jellemz ő i
- A tudományos stílustípus mezo- és mikroszint ű jellemz ő i
- A mindennapi stílustípus mezo- és mikroszint ű jellemz ő i
- Összegzés – a tudományos és a mindennapi stílustípus jellemz ő i
A kézirat megírásából kiderül, hogy Török János hosszú éveken át másolt egy receptgyűjteményt (vö. Kéziratok 4.), így a betegségek szerinti osztályozás stratégiája kezdettől fogva problémákba ütközött volna. A következőkben nem vállalkozom a tudományos és hétköznapi szövegek jellemzőinek átfogó elemzésére mezo- és mikroszinten, így a mondatok és az alárendelt tagmondatok által meghatározott jelentéseket nem vizsgálom részletesebben (tudományos szövegekre ld. Kabán 1993), a téma és a fókusz kidolgozása. A tudományos nyelvet alapvetően a DOLGOK hasonlósága, a nominális stílus jellemzi, ami egyfajta távolságtartást és hierarchiát eredményez (vö. Halliday-Martin 1993; Tolcsvai Nagy.
A beszélő, mint a tudatosság alanya, kifejezetten jelöltté is válhat, ez leggyakrabban a meggyőző részekben (vö. 5.3.3.) és a szöveg közötti hivatkozásokban fordul elő. A szöveg címzettje tehát lehet a gyógyító vagy maga a beteg, ami szintén sokat elárul a korabeli gyógyítási gyakorlatról (vö. levélidézet 4.3.2.). Ezt érdemes lenne a későbbi kutatások során részletesen elemezni, mind a receptekben, mind a kapcsolódó szövegtípusokban (vö. Koch–Oesterreicher 1985).
Összegzés, kitekintés
Mindazonáltal mindegyik típust egy-egy tipikus helyzethez kapcsolódó sajátos fejlődési tendencia jellemezhet. Az elemzés tehát azt mutatta, hogy az adott szöveghagyományban kialakított szövegtípusok és recepttípusok tematikusan elrendezett altípusai nagymértékben meghatározzák, hogy az egyes recepteken belül mennyire HASZNOS nyelvi feldolgozásra kerül sor. Az utasítások ábrázolásait eltérő fokú prototipikus és bizonyos fokú konvencionálisság jellemezte, amely összefüggést mutatott az egyes altípusokkal, valamint a tudományos és mindennapi használattal.
Hogy csak néhányat említsünk: fontos feladat az egyes orvosi munkák minél teljesebb leírása a vizsgált időszakban, és összehasonlításuk egymással és a korabeli európai szöveghagyományokkal, ami szintén hozzájárulhat a jobb a korai orvosi betegkommunikáció megértése. Ennek elemzésére alkalmasnak tartom a dolgozatban felhasznált forgatókönyvet, amely képes megragadni és összehasonlítani a sémák összetettségét, a receptúrák koronkénti változatait. A rokon szövegtípusok szerepeltetése mellett érdemes megvizsgálni az egyes korok tanszövegeit és azok jellemzőit is; majd például az ordináció és a prédikációtanítás összefüggései szubjektivizálással és perspektívával.
FÜGGELÉK
Már az első rész címében maga a szerző hivatkozik forrásaira: „Fákra, gyógynövényekre, nevekre, természetekre ill. A Herbárium mellett a Hasznos és Róla című könyvet tartják az első magyar nyelven megjelent orvosi könyvnek (Borsa Szabó T. 1979: 51). Ezektől megvédhetjük magunkat becsületes magatartással, Isten félelmével és egészségünk védelmével (lásd bővebben a Hasznos könyv című mű bevezetőjében és az előbbiekben.
Frankovith Gergely, a Hasznos és szükséges című könyv szerzője, annak ellenére, hogy nem végzett az egyetemen, sokáig Sopron város orvosa volt. Frankovith szerint a 169 összetevőből álló "csodaszer" legalább 32 betegség ellen hatásos, és egyéb problémák kezelésére is használható (vö. Hasznos és szükséges könyv. Szintén a könyv utolsó fejezete, a " A kisgyermekeknél gyakoribb külső és belső rendellenességek " olvasható itt, mely a gyermekgyógyászati ismeretek megalapozásának tekinthető.
Váradi Lencsés György: Egész orvosságról való könyv azaz Ars Medica (1577 k.) (Teleki-Bolyai Dokumentációs Könyvtár; 450 levél, 71 levélcsík)
Váradi Lencsés György: Könyv az egész orvostudományról, i.e. Ars Medica (kb. 1577) (Teleki-Bolyai Dokumentációs Könyvtár; 450 levél, 71 levélcsík). Az Ars Medica teljes egészében magyar nyelvű mű, nyelvezete kiforrott, stílusa letisztult, így feltételezhető, hogy nem példa nélküli. Fontossága azonban nemcsak magyar nyelvezetében és terjedelmében rejlik, hanem abban is, hogy évszázadok óta ez az egyetlen „a teljes orvosi szakmát felölelő, minden tekintetben a kortárs tudománnyal egyenrangú magyar nyelvű mű” (Varjas 1943). : XII ); így a korai tudományos nyelv egyik központi forrásának tekinthető.
Egyedülálló a korabeli anyanyelvi latin és magyar nyelvű irodalomban is, modelljét és társát a nyugati orvosi irodalomban kell keresnünk. Az első, legátfogóbb részben külön fejezetekben ismerteti a szervezet betegségeit, kitérve az egyes testrészekre, szervekre tetőtől talpig. A kézirat több szempontból is egyedülálló jelentőségű, de értékét tovább emeli, hogy olyan betegségeket, gyógyítással kapcsolatos területeket is tárgyal, amelyek más magyar nyelvű munkákból hiányoznak.
Orvosságos Könyveczke (1664 k.)
Orvosságos könyv (1677)
Pettényi Borbély Márton orvosló könyve (1683–1701) (Berzsenyi Gimnázium Soporon; 288 levél, néhány hiányzik)
Számos utalást találunk neves orvosokra, így Pilniusra, Galenoszra, Dioscoridesre, Avicenna-ra, valamint a Nürnbergi Gyógyszerkönyv megalkotójára, Valerius Cordusra. A forgatókönyvben a szerző adatain kívül egyéb eredetre vonatkozó információkat is találhatunk: minden receptnél megtudhatjuk, kitől és honnan tanulta Pettényi Borbély Márton. A "Pápai Próvák"-ban részletesen ír a céhhez kapcsolódó eseményekről is, amely a kor fontos és hiteles dokumentuma.
Johann Ponyikay: Liber Medicanarum (1693 k.) (Semmelweis Orvostörténeti Múzeum; 275 levél)
A kézirat egy kézzel íródott, és főleg magyar nyelvű, de tartalmaz latin és szlovák jegyzeteket is. Török János Orvoskönyvének Orvos-könyv rovata a lógyógyászattal, az utolsó szakácskönyv pedig Zrínyi szakácskönyvével foglalkozik. A kézirat több nagyobb tartalmi egységre tagolódik, melyekben gazdasági feljegyzéseket, családban születésekkel és halálozásokkal kapcsolatos naplóbejegyzéseket, nevezetes események feljegyzéseit, valamint gyógyulással, betegséggel kapcsolatos recepteket, feljegyzéseket találunk.(lásd bővebben S. Sárdi Receptkorpusz Ms. 1599).
