Az orvosi receptek típusai az orvosi szöveghagyomány mentén

A vizsgált korban az orvosi receptek az orvosi szöveghagyományban is különböztek egymástól, jelentős eltéréseket mutatva attól függően, hogy milyen szövegegyüttesben fordulnak elő, valamint, hogy ki, kinek, milyen céllal írta őket. A szakirodalom általában két alapvető típust különít el ezen szempontok figyelembevételével: a mindennapi használatú receptgyűjteményeket (receptáriumokat) és a tudományos céllal írt antidotáriumokat (vö.

Carrol 2004; Hunt 1990; Mäkinen 2004; Schultheisz 2003; Taavitsainen–Pahta 2004b stb.).

A receptáriumok általában rövid, kevesebb hozzávalót tartalmazó, az elkészítési módot kevésbé kifejtető, név nélküli recepteket tartalmaznak, amelyeket szimplicának, egyszerű vagy rövid receptnek is nevezünk. Ezek jellemzően terápiás receptek. Mind a mindennapi, mind a tudományos igényű munkákban fellelhetőek egy-egy betegség kapcsán, bár kifejtettségükben nagy különbségek mutatkoznak (l. 49, 50, 51↔ 52; l. bővebben 6.3.).

(49) Béka kiben vagyon. Vedd az szamárnak az tejit és hugyát és add meginnia.

(Phlebotomia [17. sz. 2. fele]/1983: 268)

(50) Mirigy ellen. Ciprust, lavendulát, Isten fáját, izsópot, farkasalmát, papmonyát, bodzának az zöld husát kell egyben törni mozsárban, s együtt borban meg kell főzni, s ennek az levét innya, meggyógyul az beteg, próbált dolog.

(Orvosságos könyv Apafi Anna számára 1677/1989 [303: 96])

(51) Kelevény ellen. Fözd meg a feiér mályvának gyükerit, es azt meg törvén keminy kelevényre red reá, meg lagyittya.

(Házi patika 1663 k./1989: 235 [139])

(52) Az oldalnyillalásról […] Hogy az hurutás könnyebb légyen, és a materia is mellyéből jobban takarodjék, mely gyakrabban negyednapra magában is meg szokott indulni: Tartson a szájában cukkert vagy huruttól való trocischust, s egyéb nádmézből csinált apró pogácsát, kiváltképpen amelyet Rotulae Diáireosnak hínak. Vagy pedig:

Édes almának az húsát, vajjal, mézzel és egy kevés nádmézzel főzzék öszve, s a kés hegyin abból vegyen gyakorta.

(Pax Corporis 1695/1984: 131)

Az antidotáriumok hagyománya az ókori görög–római és az arab orvoslás öröksége, és az orvoslás, a konkrét gyógyítás mellett vagy helyett inkább a gyógyszerészeti ismeretek kerülnek előtérbe benne (flastromok, kenetek). A receptáriumokkal szemben olyan receptek tartalmaznak, amelyek számos összetevőből állnak, az elkészítési módjuk általában részletesen ki van fejtve, és gyakori, hogy a gyógyszernek saját nevük van. Az összetevők és mértékegységeik általában a receptek elején találhatók az elkészítéstől külön választva. A vernakuláris szövegeknél gyakori a kétnyelvűség, ilyenkor az egyes összetevők latin és nemzeti nyelven oszlopokba szedve találhatók meg (l. 53). Ennek oka lehet a másolásból, fordításból adódó bizonytalanságok egyértelműsítése, az információk címzettekhez való igazítása, illetve a szakmai szöveghagyomány egyaránt.⁴⁹ Az antidotáriumok sok összetevős, összetett receptjeit kompozitáknak is nevezzük. A magyar példák közül „hírhedt” Frankovith Serapium kenete, amely 169 összetevőből áll (vö. Hasznos és fölötte szükséges könyv 1588/1983: 107–124).

(53)

10.UNGVENTUM DIALTHEA

R) Rad Althaeae Sem. Lini

Sem. Foenigraecum Scyllae

Gum. Galbini G. Hederae Cerae flavae Axoon porcinae [Axungia porcinae]

Mály[va] gyükér Lenmag

Görögszéna mag Kígyó hagyma Galbanum Gum. Hedera Sárga viasz Disznóháj

1 marok 1 marok 1 marok 1 marok 2 lat 2 lat 1 font fél font

49 Hasonló jelenség figyelhető meg a tudományosabb igényű szövegekben is (Ars Medica 1577 k./1943; Pax Corporis 1695/1984; Herbárium 1578/1979; Pettényi Borbély Márton orvosló könyve 1683–1701/1983;

Phlebotomia [17. sz. 2. fele]/1983), ahol a magyar gyógyszerek, és egyéb megnevezések mellett a latin is szerepel zárójelben; vagy fordítva a latin szöveget magyarázza magyar fordítás.

Floris butiri Axung.Melis Resinae Terebantinae Curcumacis

Irós vaj Borzháj Calaphonia Resina Terpentina Curcuma

fél font fél font 8 lat 8 lat 4 lat 10 lat Főzése

Az mucillognak való szerszámokat roncsold meg valamennyire, tölts 8 font vizet jó melegen reá, avagy parlugot, jobb az, s tartsd jó meleg helyen vagy harmad napig. Minden nap felkevergesd, annakutána facsard által egy vászon zacskón az succusát, annál jobb leszen, s úgy mérj belűle 2 fontot, s temporáld öszve az megszűrött, purificált gumákkal, s főzzed erősen szép tiszta szénnel. Minduntalan kevergesd, hadd főjön ki mind succusa s mind […]

belűle. Annakutána hányd bele az viaszt, Calaphoniát, Resinát, terpentinát s próbáld az fejszén az consistentiáját, s ha látod, hogy jó corpusban vagyon, úgy temporáld az hájakkal s vajjal. Próbáld az keménységét és lágyságát, ha igen kemény, olajat, avagy több borzhájjal ereszd fel, ha penig lágy, viaszt tégy többet bele, úgy alkalmaztasd, hogy innivaló ungventum legyen, s úgy vedd le a szénrűl, osztán hadd hűljön meg, s úgy hányd bele utólszor az Curcumát, de mind törjed erősen, hogy szépen feladja színit, szép sárga színű legyen.

(Pettényi Borbély Márton orvosló könyve 1683–1701/1983: 221–222)

A receptáriumok és az antidotáriumok általában abban is különböznek egymástól, hogy milyen szövegegyüttesben, diskurzuskolóniában (discourse colony, Carrol 2003) szerepelnek, és hogyan vannak elrendezve. Amíg az antidotáriumokban eredetileg a receptek alfabetikusan követik egymást, addig a receptáriumokban egy-egy probléma, betegség köré csoportosulva, vagy éppen eklektikus sorrendben találhatók a legkülönbözőbb receptek. Ez szoros összefüggést mutat azzal, hogy a szövegeket több helyről másolták, gyakorlati céllal, mindennapi használatra, valamint arról is árulkodik, hogy hogyan olvasták ezeket a szövegeket. Fontos azonban megjegyezni, hogy a 16–17. századi vernakuláris nyelvű orvosi szövegekben a szöveghagyományozás említett módjának köszönhetően a szimplicák és a tudományosabb igényű, sok összetevős receptek sokszor egyszerűsített „utódai” gyakran együtt fordulnak elő (l. 11, 13, 19, 54)⁵⁰.

(54) Farkas sebrol valo. Borsos cziga, ki az uizben uiagion, negj papa füeth, ezeket mind porra kel törni, azzal kel az sebet hinteni.

(Testi orvosságok könyve 1619 k./1989: 178 [33])

50 A felsorolt példák mind a Testi orvosságok könyvéből (1619 k./1989) valók.

Megfigyelhető továbbá, hogy az összetett receptek egyre egyszerűbb, egyre kevesebb hozzávalóval öröklődnek tovább. Ez részben köszönhető Paracelsus fellépésének, valamint annak, hogy a kompoziták elkészítése nagyon drága volt (vö. 3.1.). A legfontosabb szerepet azonban nagy valószínűséggel az egyes hozzávalók elérhetősége játszotta. Így a szövegekben jelentős egyszerűsödés figyelhető meg: ez egyrészt megmutatkozik az összetevők számának csökkenésében; másrészt abban, hogy az instrukciók és az elkészítés módja egyre kevésbé kifejtett. Ezek a tényezők szoros összefüggést mutatnak a szövegek címzettjeihez való hozzáigazítással, a szakmai kommunikáció mindennapi igényekhez való alakításával (l. pl.

mindennapi 13, 14 ↔ szakmai 53).

A példák tanúsága szerint elmondható, hogy a 16–17. századi receptek tematikusan szerveződő és a szöveghagyomány mentén kialakuló altípusai meghatározzák azt, hogy az egyes szövegekben milyen információk, milyen elrendezésben és nyelvi reprezentáció révén jelennek meg. Fontos szempont továbbá, hogy milyen céllal jönnek létre az egyes szövegek, és kinek szólnak. Ezek a tényezők együttesen határozzák meg az előtérbe kerülő információkat és a nyelvi konstruálást. A következőkben ezekre az összefüggésékre térek ki a korabeli receptek sémáján keresztül.