A megnyilatkozó néz ő pontja

A nyelvnek és a nyelvi tevékenységnek alapvető tulajdonsága a perspektivikusság, az tehát, hogy a megnyilatkozó az interakció során a dolgokat különböző kiindulópontból reprezentálhatja (vö. Langacker 1987, 2008; Sanders–Spooren 1997, Tátrai 2005). A receptek diskurzusában a referenciális központ jellemzően a megnyilatkozó, aki általában a tudatosság szubjektumaként jelenik meg. A TUDÁS birtoklójaként a megnyilatkozó tehát saját szubjektív perspektívájából szemlélteti és teszi hozzáférhetővé a HASZNOSra vonatkozó információkat, az utasításokat és a meggyőző részeket is. Ez eltérő jelöltségi fokon történhet, ami a bevontság, a metapragmatikai tudatosság és a szubjektivizáció kérdésével is szoros összefüggést mutat. A

62 vö. pl. Herbárium 1578/1979; Hasznos és fölötte szükséges könyv 1588/1983; Kis patika 1628/1989; Pax Corporis 1695/1984.

nézőpont-szerveződés szempontjából központi jelentőségű tehát a megnyilatkozó (E/1.), aki a további résztvevői szerepeket is kijelöli (vö. Tátrai megjelenés alatt: 127).

A meggyőző részekben a megnyilatkozónak mint a tudatosság szubjektumának a jelöltsége, bevontsága és az információkért vállalt felelőssége különböző fokozatokat mutat.

Számos olyan kifejezéssel találkozhatunk, amelyek a gyógyszerek hatásosságát, az eljárás eredményét hangsúlyozzák. Ezek a megnyilatkozó nézőpontjából konceptualizálódnak, de minimális bevontságot mutatnak.

Pl.

meggyógyít, megenyhíti, megszünteti, [a kelevényt] kifakasztja, [a követ] elhajtja, [betegség] eláll róla, [giliszta] kimegy belőle, [a néma] szól, [férget] kiűzi belőle, [asszonynak teje] megindul, [kórságot] megront, [hasat] megindítja, [ingó fog]

megerősödi, sanabitur ’meggyógyul’

Nagy hasonlóak a fenti példákhoz az olyan meggyőzések, amelyek egy gyógyír kipróbált voltát hangsúlyozzák.

Pl.

próbált, késértett, probatum, probatum est ’próbált’, próbált dolog, megpróbáltatott

Ezek a kifejezések nagyon gyakoriak és szinte bármilyen recepthez hozzátehetők (Jones 1998:

201 stock phrase-nek nevezi). Valószínűleg ennek is köszönhető, hogy sok esetben más meggyőzésekkel kiegészülve fordulnak elő, amelyekbe viszont a megnyilatkozó meggyőződése, és ezáltal perspektíváját is jobban előtérbe kerül (pl. sokszor megpróbáltatott;

igaz próbált dolog; bizonyos próbált dolog; igen fő próbált dolog; l. 92 ).

(92) Az mely embernek béle alá száll. 12 edei [!] czigát töri meg o háiban, fözd meg azt az után flastromul kend ruhára, és közd fel vánkosul, igen használ. Probatum est.

(Házi patika 1663 k./1989: 229 [23])

A megnyilatkozó bizonyossága fejeződik ki a jó, hasznos szavak és ezek egyéb szemantikai kifejtései révén, amelyek a fenti stock phrase-ekhez hasonlóan gyakoriak, és számos

recepthez hozzáilleszthetők. Ezekben azonban jobban kifejezésre jut a megnyilatkozó

„személyes” meggyőződése, tapasztalata. Így gyakori a bizonyosság kifejezése, a hatás fokozása, az érzékszerven keresztül megtapasztalható javulás hangsúlyozása, az érzelmekre hatás, amely olykor túlzásként is megjelenik.

Pl.

hasznos, fölötte hasznos orvosság, használ, bizonyára használ, bízhatni hozzája, ez igen hathatós, csodálatosan használ nagy kínokban, minden kétség nélkül meggyógyul, késég nélkül kivész belőle; jó, igen jó, felette igen jó, igen-igen jó; mindenekfelett szükséges; legnagyobb erejű orvosság, csodálatos ír, csodálatosképpen meggyógyítja, szemlátomást használ; ennél jobb orvosság nincsen, verissimum ’igaz, biztos’

A bizonyosság és a meggyőződés fokával összefüggést mutat az is, hogy a megnyilatkozó mikorra ígéri a gyógyulást. A népi filoterápiában többször előfordulnak az olyan típusú meggyőzések, amelyben az egészség visszanyerésének az időpontja is szerepel (azonnal, menten, harmad napra, kilenced napra stb.) (vö. Keszler megjelenés alatt; Oláh 1986: 166).

A meggyőzés során a megnyilatkozó a pozitív attitűd kialakítása vagy a kétségek eloszlatása érdekében olykor szinte megszólítja a szöveg befogadóját (E/2.), amellyel a személyközi viszonyt, így saját bevontságát is hangsúlyosabbá teszi.

Pl.

csuda hasznát látod; nem vallasz szégyent vele; megládd, használ; próbáld meg, ha nem hiszed; ne legyön penigh abban semmi kétséged, mert soha jobb nincs hasfájásról; csuda hasznát látod; ezt elhidd; Ne félj!

Olykor a megnyilatkozó a befogadót közvetlenül is megszólítja, ami nagyfokú bevontságot eredményez (megszólítás: barátom; meggyőződésre, tapasztalatra való hivatkozás: elhidd, observáld [93]). Az ilyen mértékű közvetlen, szinte bizalmas hangvétel a receptgyűjteményekre általánosságban nem jellemző, de Becskereki írásában többször is előfordul.

(93) Ugyan köszvényről. Szappant faragd meg, lágyíts meg erős égett borral, jó melegen kenjed vele; az fájós helyre száraz köpölt vethetsz. Vége az köszvényről.

Barátom, nem tréfa ez, ezt observáld bár meg. Köszvényes barátom, próbáld meg, nem hagysz hazugságban, ebben is, hidd el bár.

(Medicusi és borbély mesterség 1668–1703/1989: 396 [840])

Hasonló mértékű szubjektivizációval, és ezzel együtt az interperszonális KÖZELSÉG előtérbe kerülésével, leginkább a baráti levelezésekben találhatunk példát, ahogy ezt a következő levélrészlet is mutatja:

(94) Én bizony, édes komámuram, a negyednapi hideg ellen más, jobb orvosságot nem tudok, hanem az centoria, pápafű és bárányüröm [beszúrva üröm helyébe] levét

öszvetörvén s borban megfőzvén, reggelenként s estvénként, mint az kávét, melegen igya az ember, s Isten után fog használni, mivel próbáltam.

(Szathmárnémeti Sámuel leveles tárcájából [17–18. sz.]/2011)

A bizonyosság és az információért való felelősségvállalás magas fokát jelzi, amikor a receptbeli megnyilatkozó a meggyőzésekben saját magára, tapasztalataira hivatkozik (Givón 1982; Kiefer 2007; Kugler 2004; Willett 1988). Ezek jellemzően olyan orvosi írásokban, receptgyűjteményekben fordulnak elő gyakrabban, amelyeknek írója vagy másolója egy személyhez köthető és valamennyire ismert.⁶³

Pl.

Ez orvossgoth Een Lenchyes Gergy megh probaltam, és igen igaznak talaltatoth.

(Ars Medica 1577 k./1943: 104)

Ez probat en Teörek Janos giakorta probaltam, bizonnak talaluan.

Ezt bizinnal tudom, hogi meg keserteöt dolog, es hamariaban fölötte igön hasznalt.

(Orvoskönyv lovak orvoslása 1619 e./1989: 122, 141 [810], [1252])

63 Mivel ezekben a példákban fontos a szerzőség kérdése, így pontos forrásukat is megadom, és annak írásmódját követem. Ez érvényes az 5.3.3.2. példáira is.

Ezt en magamon probaltam Jerusalemben laktomban, kj miat meg kellet uolna mar halnom, de az ulta soha nekem nem folt [az orrom vére].

(Kis patika 1628/1989: 218 [46])

Serapium kenyetnek hivatik, melyet én magam csináltam az ember életinek használatjára, és rendi így követközik.

(Hasznos és fölötte szükséges könyv 1588/1983: 103)

Magam probaltam dolog.

(Kis patika 1628/1989: 215 [5])

Az E/1. személy explicit nyelvi megjelenése a megnyilatkozót jelöltté teszi, ami magas személyes bevontságot jelent és az információért vállalt felelősséget is magával vonja. A tudatosság szubjektuma, az informáciért felelős személy a receptekben azonban nemcsak a megnyilatkozó lehet (vö. Sanders–Spooren 1997; Tátra 2005). A továbbiakban azokra a példákra térek ki, amelyekben a meggyőzés egy harmadik személyen keresztüli hivatkozás révén valósul meg.