A megvizsgált sajátosságok egymástól függése az idegrendszer genotipikus tulajdonságaival – vagyis az idegi folyamatok erejével, azok

kiegyensúlyozottságával, mozgékonyságával, valamint dinamikussággal, labilitással és aktivizáltsággal.

Megmarad az a bizonyosság, hogy a temperamentumban megjelenő viselkedés dinamikus tulajdonságai fiziológiai bázissal rendelkeznek – a fiziológiai struktúrák funkcionálásának valamiféle sajátosságai. Az a kérdés, hogy milyenek is ezek a struktúrák és sajátosságaik, intenzív kutatás alatt áll. Különböző vélemények vannak arra vonatkozóan, hogy ténylegesen milyen tulajdonságokkal lehet kapcsolatba hozni a temperamentumot – az öröklöttekkel (genetikaiakkal) vagy egyszerű fiziológiaiakkal, amelyek képesek alakulni életfogytiglan. Itt elvi nehézség van: máig nincs meghatározva, hogy a viselkedés terén a genotipus megjelenése a temperamentumhoz kapcsolódik, hogy – ez életfogytiglan rétegeződés eredménye, ami jellemhez kapcsolódik.

A temperamentum fiziológiai alapjához nem maga az agykéreg tevékenysége, hanem annak a kéreg alattival való kölcsönhatása tartozik, pontosan úgy, ahogy mindkét jelző- rendszer kölcsönhatása (amelyeket az agy jobboldali és baloldali agyféltekéjének működése határoz meg).

Most részletesen áttekintjük a temperamentum négy alapvető típusának sajátosságait: Temperamentum típusa: Idegrendszer típusa: Idegrendszer ereje, reakció erő Idegrendszer sajátossága: Reakció gyorsasága: Szangvinikus Élénk, kiegyensúlyozott Erős, Mérsékelt Erős, kiegyensúlyozott, élénk gyors Kolerikus Fékezhetetlen, kiegyensúlyozat- lan Erős,

Túlzott Erős, kiegyensúlyozat- lan, élénk

gyors Flegmatikus Inert,

inert Erős,Erős Erős, kiegyensúlyozatlan, inert lassú Melankolikus Gyenge, gyenge Gyenge, Gyenge Gyenge, kiegyensúlyozatlan, élénk, vagy inert lassú

Szangvinikus temperamentum típus, amelyet a mozgékonyság, a benyomások gyakori változtatására való hajlam, együttérzés, közlékenység jellemez. Gyorsan alkalmazkodik az új körülményekhez, gyorsan kerül kapcsolatba az emberekkel. A szangvinikus érzései gyorsan keletkeznek és változnak, az arcjátékuk gazdag és élénk, kifejező. Komoly célok, mély gondolatok alkotó tevékenység hiányában a szangvinikusnál kialakul a felszínesség és állhatatlanság.

kolerikus cselekedetei hevesek. Különböznek magasabb ingerlékenységükkel, nagy érzelmiségükkel. A kolerikus temperamentum megjelenése jelentős mértékben függ a személyiség irányítottságától. Megjelenhet kezdeményezőkészségben, energiában, elvhűségben vagy ingerlékenységben, affektben.

Flegmatikus temperamentum típus, amely lassúságban, stabilitásban, az érzelmi állapotok gyenge külső kifejezésében jelentkezik. A viselkedés új formái a flegmatikusoknál lassan alakulnak ki, de tartósnak mutatkoznak. Általában egyenletes és nyugodt, ritkán kell ki önmagából, nem hajlamos affektre, jellemezhető kitartással, a gondolatok mélységével vagy ernyedtséggel, a környezet iránti részvétlenséggel, lustasággal, akaratnélküliséggel.

Melankolikus temperamentum típus, amelyet könnyű sérülékenységgel, mély átéléssel, még a jelentéktelen eseményeknél is, jellemezhetjük. A melankolikus reakciója gyakran nem felel meg az inger erejének, különösen erős nála a külső fékezés. Nehéz számára valamire tartósan összpontosítani. Az erős ráhatások gyakran tartós fékezési reakciót váltanak ki a melankolikusoknál. Ez a normális körülmények között mélyen visszafogott ember, stressz esetében félénk, zárt, riadt emberré válhat.

Egyébként úgy tartják, hogy tiszta formájában a temperamentum, szabály szerint, az életben soha sem található meg és csak az ilyen, vagy olyan vonások túlsúlyáról lehet beszélni.

A temperamentum életkor szerinti és tipológiai sajátosságai viszonyának problémája.

A temperamentum tulajdonságai nem a születés pillanatában és nem egyszerre jelentkeznek meghatározott életkorban, hanem egymásutániságban fejlődnek ki, melyet úgy a magasabb idegi tevékenység fejlődésének általános törvényszerűségei, mint az idegrendszer minden típusa beérésének specifikus törvényszerűségei alapoznak meg(úgy tartják, hogy a flegmatikusok és a melankolikusok lassabban fejlődnek, mint a szangvinikusok és kolerikusok).

A temperamentumot stimuláló funkciók legjobban az idegi folyamatok érzelmi inger állapotában jelentkeznek, különösen a gyermekkorban. De a gyermeknél a szociális ösztönzés lerakodása mértékében és az önmaga feletti irányítás elsajátításával, tudatosan szabályozva a saját viselkedését a társadalomban és kollektívában, a temperamentuma folyamatosan korszerűsödik és a személyiség struktúrájában már megváltozott minőségében jelenik meg.

Minden növekvő képesség az információ begyűjtésére lehetőséget nyújt a személyiség természetes, érzelmi és intellektuális sajátosságainak összekapcsolásához és ezzel önmagával tudatosan korszerűsíteni a temperamentum tulajdonságainak megjelenését az egyéni viselkedési stílusokban, a tevékenységben és jellemben.

Bár a pszichológiában a Temperamentum és a Jellem különbözik, éles határ köztük nincs. A legáltalánosabb és megközelítő értelemben a temperamentumot továbbra is vagy mint a jellem „természetes alapját”, vagy mint „dinamikus alapját” fogadják el. Sokan ezek közül korábban pszichológiai alapot alkottak. A temperamentumról való elképzelések egy része beolvasztotta a karakterológiát. A jellem, ez a személyiség teljes képződménye, amely az ember viselkedésének és tevékenységének sajátosságait határozza meg és jellemzi az ember stabilitását az élet különböző oldalaival szemben. A jellemben a személyiség a tartalma szerint bontakozik ki, a temperamentumban pedig a saját dinamikus megjelenése szerint. A jellem a személyiség létező jellemvonásainak egyéni, sajátos képződményét adja. A jellemben a legtipikusabb vonások fejeződnek ki, lényegesek az ember sajátosságaira, amelyek ismerete lehetővé teszi, hogy bizonyos mértékben előre lássuk azt, hogy az adott ember hogyan fog eljárni ebben, vagy abban a helyzetben.

A jellem, a temperamentumtól különbözően nagymértékben függ a közösségtől. A közösségben alakul ki. A közösség tipikus jellemzői minden ember jellemében megmutatkoznak, az érdeklődésüktől, érzéseiktől és motivációjuktól, azon „belső” feltételektől függően, amelyeken keresztül megtörnek a külső ráhatások és létrehozzák a személyiség egyéni sajátosságát. Az ember jellemében az egyéni és általános egységet alkot. A jellem ugyanúgy, mint a temperamentum egyidejüleg „stabil” és „változó, és fejlődő”. A jellem fiziológiai alapja egy részről az idegrendszer típusa és más részről az időbeli kapcsolatok, amelyek a külső ráhatások miatt alakulnak ki.

A jellemet nem szabad azonosítani a temperamentummal, de ugyanakkor szorosan össze vannak kapcsolva. A temperamentum minőségileg változhat a jellem hatására, a temperamentum sajátosan színezi a jellem körvonalait, sajátos formát ad neki, képes alárendelni az érzelmi ingereket a személyiség tartalmának és irányítottságának az akaratban. A jellem kölcsönösen kapcsolatban van a személyiség más oldalaival is: az intellektussal, speciális képességekkel. Az ember jelleme sokoldalú, sokféle, megjelenési formáját tekintve, és ugyanakkor egységes egész. A teljességet a személyiség központi, leginkább stabil jellegével éri el, amely erejét és aktivitását tekintve dominál.

Kikapcsolódásként szeretném bemutatni a temperamentum típusokat humoros formában – ld. a temperamentum arcképei mellékletet. A különböző temperamentumú emberek reakciója a gyűrt sapkára vonatkozóan. Ha szükségük van egy embert rávenni arra, hogy gödröt ásson, akkor a temperamentumuktól függően az adott helyzetben a következő képen fognak cselekedni:

Ha kolerikust akarunk rávenni: - Figyelj, gödröt kellene ásni.

- Ha kell, kiássuk. – Gyorsan megfogja az ásót és felgyűri az ingujját. Elkezd ásni, a földet szanaszét hányva, fejét fel sem emelve. A gödröt kiássa és elég gyorsan is, a lelkesedés és sietség miatt valószínű vízhólyagokat is szerez. Amikor befejezi a munkát, körülnéz és azt mondja, amit a reklám is: „Eh, mit is tettem?!” Nagyon elfárad a munkától és ha felajánlják neki ezt a munkát még egyszer, valószínű, hogy kitér előle, emlékeztetve Titeket arra, hogy mennyire kimerítette a „gödörásás” és milyen hülye ő, és hogy Ti kizsákmányoltátok őt, de az ellentmondást el lehet kerülni dicsérettel a munka után és együtt érezve vele a vízhólyagok miatt, akkor ő büszkén fog járni és mindenkinek javasolja: „Figyelj, nem akarsz-e gödröt ásni?” De ha eltelik bizonyos idő, elfelejti a vízhólyagokat és az ásót is, a gödröt is és ugyanolyan lelkesedéssel lát neki a virágok ültetéséhez, érmegyűjtéshez, műkorcsolyázáshoz, fajtiszta macskák tenyésztéséhez, teljesen átadva magát az új hobbinak.

Ha szangvinikust akarunk rávenni: - Figyelj, gödröt kellene ásni.

- De miért is ne segítenék neked ebben a dologban. Ő gyorsan beleegyezik, mint ahogy mindig kész segíteni. Fogja az ásót és elkezd ásni, de emellett párhuzamosan igyekszik megtanulni az angol leckét, zenét hallgatni, s dallamára táncot lejteni. Ásni fog, nem nagyon zavartatva magát és még a szomszédban szőlő is van, és ami a legfontosabb sikerül neki szóba állni minden mellette elhaladóval és a környezetében és a világban végbemenő dolgok teljes ismeretében lenni. Bár nem tudom, hogy a gödör ki lesz-e ásva. Nagyon elégedett lesz önmagával és saját sikereivel és a beszélgetésekkel. És ha fel akarjátok hívni a figyelmét a munkabeli hiányosságokra, akkor azt mondja: „Semmiség, mindennapos dolog, ezek apróságok”. Amikor elmegy angolból vizsgázni, akkor a helyzetet Puskin szavaival lehet leírni: „Mi mindnyájan

tanultunk egy keveset, valamit és valahogy…” Ha javasoljátok neki ezt még egyszer elvégezni, azt mondja, hogy ez már nem érdekes, én már megpróbáltam.

- Tudod, ma divatos …. – És Ti elfelejtkeztek a gödörről, az ásóról is és arról amit Nektek mondott és arra fogtok gondolni, hogy milyen érdekes és kellemes ember, milyen könnyű vele szót érteni. És jó barátokként váltok el.

Ha ez flegmatikus. Vértezd fel magad türelemmel és tudd, hogy sohasem fog ásót azonnal. - Figyelj, gödröt kellene ásni. - Milyen gödröt? És mennyi időt vesz ez igénybe?

- Milyen széles, hosszú és mély kell legyen? Miért van rá szükséged? És én mit fogok ezzel nyerni? És hová kell rakni a földet?

Kérdésekkel fog bombázni Téged legalább egy félórán keresztül. És ha lesz elegendő türelmed, hogy megválaszolj minden kérdést és meggyőzd őt, hogy fogja meg az ásót, akkor elkezd ásni. Lassan fog dolgozni, nyugodtan és egyenletesen, a gödröt pontosan határidőre ássa meg, pontosan méret szerint, Nektek semmit sem kell kiigazítani.

Ha melankolikust akarunk rávenni: - Figyelj, gödröt kellene ásni.

- Tudod én és az ásó – ez a két dolog összeegyeztethetetlen.

- De értsd meg, hogy nincs senki más aki kiássa, Te vagy az egyetlen. Aki ezt meg tudja tenni. Nézd, az ásó nem is olyan nehéz és én abszolút meg vagyok győződve arról, hogy ez neked sikerülni fog. – Ekkor lehet, hogy fogja az ásót és lehetséges, hogy a gödör ki lesz ásva, de én teljes egészében meg vagyok győződve arról, hogy Ő sohasem fog az ásóval ásni. Lehet, hogy amikor esetleg megpróbál néhányszor beleásni a földbe, feltalálja az exkavátort. Lehet, hogy panaszkodni fog a szomszédoknak a nehéz sorsa, az egészségének egy sor problémája miatt és ráveszi őket, hogy segítsenek neki. Lehet, hogy versenyt agyal ki, vagy lottót, ahol a feltételek egyike a gödörásás lesz. Ismeretlen, hogy miket képes kigondolni, de meggyőződéssel lehet mondani, hogy a gödröt idegen kezekkel ásatja meg. Valószínű, hogyha a világon nem lennének melankolikusok, akkor nem létezne műszaki haladás és mi a mai napig barlangokban élnénk és vadállatok szőrébe öltözködnénk.

A kronobiológiai pszichogenetikában a temperamentum fogalma a reflexió és aktivitás, az inger és a fékezés páros erején alapszik.

Emlekeztetésül:

REFLEXIÓ – az érzékelés megfelelőssége: labilitás, érzékenység, reflektálás, extraverzió, rugalmasság, a tevékenység interiorizációja, a szenzorika fejlesztése. Közvetlen intuitív tájékozódás konkrét térben és időben. Látásbeli térbeli tájékozódás. Az objektumok megismerése, arcok felismerése, alakok, színek azonosítása. Élénk alakok gyors változása. A képek vízszintes irányú meghosszabbítására való törekvés. Hangsúlyozás szerinti felfogás – a beszéd, tárgyi hangok és dallamok hangjellemzői.

AKTIVITÁS – az akarat irányítása: aktivitás, intraverzió, ellenállás, a tevékenység exteriorizációja, művésziség, kifejezőképesség, motorikus koordináció, vokalizáció, a hang hangjainak kialakítása, olvasás, számolás, levél. A számok és logikai egymásutániságok felismerése. Az alakok függőleges megnyújtásának tendenciája. A diszkrét és kvantum tulajdonságok felfogása, felismerése és megismétlése.

A kronobiológiai pszichogenetikában a következő természetes tipológiákat különböztetjük meg, egyeztetve azokat a modern pszichológiai és fiziológiai modellek leírásával:

Mindenek előtt meghatározásra kerül az idegi szabályozás vezető kontúrja:

- Fizikai, vagy sport típus - az idegi szabályozás szenzomotorikus kontúrjának vezetésével, a viselkedés irányításának feltétel nélküli reflexió és az endokrin strukturális-funkcionális genetikai mechanizmusainak túlsúlyával, amelyik a biológiai homeosztázist biztosítja;

- Érzelmi típus – az érzelmi-vegetatív érzelmi szabályozás túlsúlyával, a feltétel nélküli reflexióval, a viselkedés veleszületett formáival, amelyek biztosítják a homeosztatikus adaptációt és integrációt a külső közeggel;

- Intellektuális típus – a központi idegrendszer kéreg részeinek túlsúlyával, amely a feltételes reflex tevékenységek alapján biztosítja a megszerzett viselkedési formákat és célra törekvést.

Azután meghatározásra kerülnek az idegrendszer erejének mutatói, amelyek alatt a magasabb idegi tevékenység (MIT) fiziológiájában az agyvelő kéreg sejtjeinek az inger tényezőkkel szembeni állóképességét értjük.

B.M. Tyeplov és V.D. Nyebilicin szempontjai szerint a magasabb idegrendszer ereje a fékezéshez és ingerhez viszonyítva kerül megvizsgálásra külön-külön, valamint parciális jelleggel bír- minden érzékszerv rendelkezhet saját, másokétól eltérő saját erő mutatókkal. Affernek a MIT erejének kéttényezős reverzív mechanizmusára vonatkozó nézetével összhangban mi mindkét tényezőt megvizsgáljuk dinamikájukban:

- az inger szerinti erő kifejezettsége; ezt az agy ősi struktúrájának elülső energetikai, aktivált része határozza meg, melyet a felső vitál stimulál;

- a fékezés szerinti erő kifejezettsége; ezt az agy ősi struktúrájának hátsó reflexiós része határozza meg, amit az alsó vitál stimulál.

Ezen kívül még vizsgálják a mutatók általános dinamikáját két tényező alapján:

- az idegrendszer erős típusa – képes elviselni intenzív és tartós ingereket, magasan alkalmazkodó;

- az idegrendszer közepes erejű típusa – kevésbé intenzív ingereket visel el és jóval rövidebb ideig.

- Az idegrendszer érzékeny típusa – nagy megoldó képességgel rendelkezik, érzékeli a gyenge ingereket, de nem visel el hosszantartó, intenzív ingereket.

Az idegrendszer általános és parciális erejéből, a fékezés-reflexió és az inger-aktivitás folyamatainak kifejezettségéből kiindulva, a kronobiológiai pszichogenetikában a következő temperamentumokat különböztetjük meg:

Flegmatikus-erős, a fékezési folyamatok ugrásszerű túlsúlyával, inert.

Szangvinikus-flegmatikus – erős, kissé kiegyensúlyozatlan a fékezés irányába, inert. Szangvinikus-kolerikus-erős, kissé kiegyensúlyozatlan az inger irányába, élénk. Kolerikus – erős, az inger folyamatok ugrásszerű túlsúlyával, élénk.

Érzékeny kolerikus, fékezés tekintetében az idegrendszer nem magas erejével, az inger folyamatok ugrásszerű túlsúlyával, élénk.

Közepes erejű szangvinikus, az idegrendszer nem magas ereje, az inger és fékezési folyamatok egyensúlya, mozgékonyság.

Melankolikus - érzékeny típusú idegrendszer, gyengén kifejezett inger, fékezési és mozgékonysági folyamatokkal.

SZANGVINIKUS-KOLERIKUS.

Az ember idegrendszerének alapvető jellemzője, ha szangvinikus-kolerikus temperamentummal rendelkezik – ÉLÉNK, mozgékony. Három alapvető tulajdonságon alapszik:

1. Az idegrendszer erős típusa – az agyvelő sejtjei képesek elviselni intenzív és tartós