Pszichikai kiegyensúlyozatlanság.

A „Pszichikai kiegyensúlyozatlanság” skálája a pszichikai állóképesség integrált értékelésére szolgál. Az alsó szint 3 skálája: a neurotizmus, pszichotizmus és depresszió szintézisének általánosított értéke.

A pszichikai kiegyensúlyozatlanság skálája 20 kérdésből tevődik össze:

2, 4, 10, 11, 32, 39, 41, 71, 79, 99, 121, 124, 151, 153, 154, 155, 156, 161, 162, 173.

Az osztályok határai nem egyenlően osztódnak el ezen tényezők tengelye mentén. Az 1-6. osztályokban, a határok közötti távolság kb. egyforma és a 7-10. osztályig nő; a 10. osztály metszi a tényezők tengelye pozitív részének nagyobbik felét, a pszichikai kiegyensúlyozatlanságot. A vizsgáltak számának maximuma a 8-9 osztályhoz tartozik, a minimuma pedig az 1-3 osztályba. A vizsgáltak koncentráltságának maximuma a 4-6 osztályban van. A válogatásban gyengén képviseltetik magukat az alacsony mutatókkal rendelkezők (11) és a mérsékelten magas értékűek dominálnak.

A „pszichikai kiegyensúlyozatlanság” tényezőjének magas értéke az adaptáció nélküliséget, a vonzalmak feletti érzékelés ellenőrzésének elvesztése, a nyugtalanság, ami az szervezettség nélküliségét fejezi ki.

Nyílt beszélgetésekben önmagukra vonatkozóan ezek az emberek álmatlanságra, krónikus fáradtságra, kimerültségre, saját nem teljes értékűségre, fel nem készültségükre, tehetetlenségükre, az erő elvesztésére, az összpontosításra való képtelenségre, a saját átélésükben való eligazodás hiányára , az elviselhetetlen magányosságra és sok más dologra panaszkodnak. Őket viselkedésükben jellemzik a feszültség, idegesség, konfliktusosság, konokság, elhatárolódottság, egoisztikusság és rendetlenség.

A komfortság és fegyelem hiánya a leggyakrabban jellemzik ezeket a személyeket.

A „pszichikai kiegyensúlyozatlanság” tényezőjének alacsony értéke a belső feszültség, a konfliktusoktól való mentesség, saját és mások sikerével való megelégedettség hiánya, a normák és követelmények követésére való készség hiányáról árulkodik.

12. Aszocialitás.

Az aszocialitás a szociális alkalmazkodóképesség értékelésére lett kidolgozva. Az alsó skála két szintjének (a lelkiismeretesség és a fékezettség) kérdéseiből alakították ki. 15 kérdésből tevődik össze: 13, 15, 16, 17, 43, 44, 45, 73, 77, 106, 107, 138, 165, 166, 167.

Az osztályok közötti határok távolsága minden szintnél kb. egyforma, kivéve a 10-diket. A szélső osztályokban 1, 9, 10, a vizsgáltak számértéke minimális. A vizsgáltak többsége a 2,4,6 osztályokhoz tartozik. A válogatásban az „aszocialitás” skálája közepes és a mérsékelten alacsony mutatóival rendelkezők vannak túlsúlyban.

Az „aszocialitás” skáláján magas értékkel rendelkezők az erkölcsileg nem teljes értékű, a magasabb rendű szociális érzékek: a büszkeség, a kötelességérzet, szeretet, szégyen érzésének tanúi – ezen emberek számára ezek üres szavak, közömbösek a dicsérettel, vagy büntetéssel

szemben, nem veszik figyelembe kötelezettségeiket, nem számolnak a közösség szabályaival és az erkölcsi-etikai normákkal.

A szellemi érdeklődés csökkenésénél a vitális vonzalmak erősebbek, nagy szeretet különbözteti meg őket az érzéki élvezetekkel, kielégülésekkel, erős érzékelésekkel szemben. Törekszenek igényeik halaszthatatlan, azonnali kielégítésére, nem számolnak a körülményekkel és a környezetük kívánságaival. A kritikát és a megjegyzéseket a személyes szabadságuk elleni támadásnak tartják, ellenségesek azokkal az emberekkel szemben, akik bármilyen mértékben megpróbálják irányítani a viselkedésüket, rákényszerítik őket, hogy a viselkedés szociálisan megengedett keretein belül maradjanak. Kívánságaik nem tartósak, bár viharos affekt kíséri azokat, gyorsan beáll a telítettség, az ingerültség és unalom érzése, hirtelen hideggé és közömbössé válnak, megelégedettséggel tölti el őket hatalmuk fitogtatása, ami a közelálló embereket szenvedésre készteti. A szélsőséges egoizmus és az önimádat határozza meg cselekedeteiket és viselkedésüket. Azért, hogy kielégítsék igényeiket és becsvágyukat, képesek sok energiaerőt veszíteni, de nem tartják szükségesnek a más emberekkel szembeni kötelezettségeik teljesítését.

Amennyiben alacsony lelkiismeretség van a túlsúlyban, akkor a leírt viselkedés valószínű, hogy erkölcsi hitvallásként jelentkezik. Amennyiben a fékezettség skálája dominál, akkor a felelőtlenség aktívan valósul meg a viselkedésben és nem mindig felismerhető.

Az „aszocialitás” skáláján az alacsony értékek a szociális normákkal való magas azonosulásról a komformizmusról, engedékenységről, szerénységről, függőségről, a lehetséges szűk érdeklődési körről tanúskodnak. A skálán alacsony értékkel rendelkező emberek kissé aktívak, kötöttek, félénkek, lágyak, megelégednek a már elértekkel és meglévőkkel, de valójában nincs elegendő kitartásuk, céltudatosságuk, különösen az igazán személyes célok elérésében, rendkívül gyorsan egyetértenek a hatalommal vagy tekintéllyel, mindig képesek meghallgatni és teljesíteni az öregek, vagy tapasztaltabbak tanácsait. A saját aktivitásuk a tevékenységükben nem elegendő.

13. Intraverzió.

Az „intraverzió” skálája a személyiség szociális aktivitását méri. A harmadik szint három skálájának általánosítása útján alakul ki: „általános aktivitás”, „félénkség”, „közlékenység”. Az „intarverzió” 20 kérdésből áll:

21, 22, 24, 25, 51, 52, 53, 81, 82, 83, 84, 111, 112, 113, 114, 115, 141, 142, 143, 172. Maximálisan az 5-7 osztályok telítettek, minimálisan az 1-3, 9-10 osztályok.

Magas értékek az „intraverzió” skáláján a kontaktusokban lévő nehézségekről, a zárkózottságról, közlékenység hiányáról és az olyan foglalkozási ágak felé tartásról, amelyek nem igényelnek széleskörű társalgást, árulkodnak. Az intravertek a kényszerű társalgás helyzeteiben könnyen szervezetlenné válnak, nem tudják megválasztani a megfelelő viselkedési vonalat, hol merevek, hol túlságosan lazák, idegeskednek, könnyen elvesztik szellemi egyensúlyukat és emiatt az ok miatt igyekeznek megőrizni a távolságot a kölcsönös kapcsolatokban.

Nem affektálódnak saját elidegenedésükben, egyszerűen csak árnyékban maradnak, semmibe se avatkozva bele és nem erőltetik másra nézőpontjukat.

A tettetés és intrikák nem jellemzőek rájuk, tisztelettel viseltetnek mások jogaihoz, értékelik az egyéniséget és az eredetiséget az emberekben, úgy tartják, hogy mindenkinek joga van saját nézőpontra.

Nagy figyelmet fordítanak a munkára, ebben látják az élet értelmét, értékelik a profiságot és a mesterséget, a jól elvégzett munkára úgy tekintenek, mint egy személyes kitüntetésre.

Alacsony értékek az „intraverzió” skáláján olyan személyeket jellemeznek, akik intravertek, aktívak, becsületesek, társadalmi elismerésre, vezetésre törekszenek, nem szégyenlősek, ha a figyelem rájuk irányul, nincsenek nehézségeik a társalgásban, kapcsolatok kialakításában, szívesen vállalják magukra a vezérszerepet a környezetükkel való kölcsönös kapcsolatokban.

Ezek a személyek nagy szociális ügyességgel, élénk beszéddel, magas aktivitással rendelkeznek, értően értékelik a közösségen belüli viszonyokat és fel tudják használni az embereket saját céljaik elérésére.

Nagy jelentőséget tulajdonítanak a szociális sikereknek, minden módszerrel elérik a közösség elismerését saját, személyes szolgálatukra vonatkozóan, amivel elégedetlenséget válthatnak ki azon emberek részéről, akikkel dolguk van.

14. Szenzitivitás.

A „szenzitivitás” skálája az érzelmi átélések finomságai mérésére szolgál. Ez az alsó szint két skáláját általánosítja: a „nőiességét” és az „esztétikai benyomásét”.

A „szenzitivitás” skálája 15 kérdésből áll:

26, 27, 28, 29, 56, 58, 88, 89, 117, 118, 119, 120, 147, 150, 171.

A válogatásban a mérsékelten alacsony és közepes „szenzitivitás” tényezővel rendelkezők dominálnak (maximális a 3-5 osztály létszáma, minimális az elosztás szélén lévő osztályoké: 1-2, 8-10).

A „szenzitivitás” tényezőinek magas értéke a finom lelki szervezettségről, érzékenységről, sérülékenységről, artisztikusságról, a környezet művészi érzékeléséről tanúskodik. Az ilyen emberek nem viselik el a durva szavakat, durva embereket, a durva munkát, a reális élet könnyen megsérti őket, lágyak, nőiesek, fantáziában, költészetben, zenében elmélyültek; „állati” igények őket egyáltalán nem érdeklik.

Bár viselkedésükben figyelmesek, udvariasak, gyöngédek, igyekeznek másoknak kellemetlenséget nem okozni, de a kollektíva alapvető szeretetével nem rendelkeznek, miután gyakran szervezetlenséget és ellentmondásokat okoznak a célra irányított, összehangolt csoportos tevékenységben, zavarják a csoportot abban, hogy a realisztikus úton haladjon, elvonják az emberek figyelmét az alaptevékenységtől.

A „szenzitivitás” tényezőinek alacsony értéke az érzelmileg érett, fantáziálásra nem hajlamos, józanul és reálisan gondolkodó embereknél van. Érdeklődésük szűk és egy tipusú, szubjektív, szellemi értékek nem érdeklik őket, a művészet nem vonzza, a tudomány unalmasnak, rendkívül absztraktnak és az élettől elszakadottnak tűnik.

Viselkedésükben a remények, a reálisan érzékelhető értékek vezérlik őket, személyes haszon nélkül semmit sem tesznek.

Más emberek sikereit és sajátjukat anyagi eredmény és szolgálati helyzet szerint értékelik. Bár a társalgásban nincs gyöngédség és taktikusság, mégis az emberek szimpátiáját és tiszteletét élvezik, durvaságuk és hirtelenségük részben nem sértő, hanem magukhoz vonzza az embereket. Bennük nem az elkeseredettség megjelenítését, hanem az egyenességet és nyíltságot látják.

A szöveg információs-analítikai elemzése a következőképpen történik: az igék – a cselekvést, a lélek állapotát jellemzik, a főnevek – a szellem lényegét jellemzik. Ha bármelyik

szövegből két oszlopban kiírjuk az igéket és a főneveket, meg lehet határozni a lélek és a szellem kölcsönhatását az adott konkrét embernél. Elemezni lehet a szöveg hibáival is, kiírva a hibás szavakat meg lehet határozni a belső konfliktus lényegét.

Pszichológiai diagnosztika projektív technikával.

Azért, hogy a munkában alkalmazott információ jobban elsajátítódjon, a kezdetben a tesztfeladatokat a vizsgált minőségében végezzük el, majd magunkra vesszük a vizsgáló szerepét és fejtjük meg saját személyiségünk egyediségét.

Teszt feladatok:

1. Állítsátok össze a saját színsorotokat az adott színekből úgy, hogy pl. az első helyen az a szín legyen, amelyik a legjobban tetszik nektek, az utolsón pedig, amelyik nem tetszik – a vonzás csökkenése sorrendjében: kék, zöld, vörös, sárga, ibolyakék, barna, fekete, szürke. 2. Állítsatok össze egy listát 8 emberről, akik az életetekben a legfontosabb helyet foglalják

el és jelöljetek meg két-két színt nekik, amelyek a legjobban megfelelnek nekik (az első pontban feltüntetett színekből).

3. Vegyetek egy üres lapot és rajzoljatok rá egy állatot, amelyik nem létezik. Nevezzétek meg, tüntessétek fel, hogy hol és mivel táplálkozik.

4. Fejezzétek be az elkezdett (be nem fejezett) mondatokat néhány szóval.

5. Fejezzétek be az urolsó oldalon lévő elkezdett rajzokat és minden rajzot nevezzetek meg. A személyiség tanulmányozásának projektív módszerekkel való megközelítése a pszichológiában, mint sajátos tiltakozási fajtaként jelent meg a pszichometrikus kérdőívek és tesztek formájában készített hagyományos módszerek ellen, amelyek nem váltották be a hozzájuk fűzött reményt.

A projektív pszichológia kialakulására különböző elméletek hatottak. Ahogy H. Hormann írja „a projektív metodikák területe – metszőpont és az összeütközés mezője a kiterjedt, de nagyon eltérő, egymástól rendkívül különböző elméleti sémáknál ….ez terület, ahol összeütközik és egymásra rakodik a pszichoanalízis és a kísérleti pszichológia, az elméleti és tapasztalati pszichológia.”

A projektív megközelítésre jellemző a személyiség teljességének feltárására való irányítottság, amely összhangban van a hazai pszichológiában mostanában kidolgozott, a személyiség rendszerbeli-strukturális elveivel.

A projekció, mint pszichológiai fogalom először a pszichoanalízisben jelentkezett és S. Freud tulajdona. Ennek a fogalomnak a sorsa a pszichoanalízisben úgy alakult, hogy szilárdan kapcsolódik az „ÉN” védekező mechanizmusához és a projekció ezek egyikeként kerül megvizsgálásra. Az „ellenségeskedés” , amiről semmit sem tudsz, sőt tudni se akarsz, átvitelre kerül a belső érzékeléstől a külső világba és emellett önmagától lemerevedik és másra iratkozik fel” - Freud.

A pszichoanalízis alapjai lerakóinak munkáiban megemlítik, hogy a projekció nemcsak az „ÉN” (a tudat) és az öntudat közötti konfliktus esetében merül fel, hanem „a legnagyobb részt vállalja a külső világ kialakításában”.

A projekció folyamatának első leírása a különböző interpretációt lehetővé tevő stimulálok helyzetében Murej érdeme. Ő a projekciót úgy vizsgálja, mint az emberek természetes tendenciáját arra, hogy saját igényeik, érdekeik, teljes pszichikai szervezettségük hatása alatt cselekedjenek.

A pszichológiai metodikák meghatározott típusának megjelölésére a projekció fogalmát elsőnek L. Frank alkalmazta.

Három alapvető elvet emelnek ki, amelyek a személyiség projektív vizsgálatának alapjaiban fekszenek:

1. A vizsgálatok a struktúrában való egyediségre, vagy a személyiség szervezettségére