Kate vonzó és sikeres üzletasszony, mégis magányos. Három kudarcba fulladt jegyességét követően belátja, hogy létre kell hoznia a bombabiztos tervet, amelynek egyetlen célja van, a nagy Ő megtalálása. A Cabins üdülőhelyen csak úgy nyüzsögnek a lehetséges jelöltek: csupa előkelő származású, gazdag, törekvő, facér úriember Ám a szépreményű férfiak egy idő után hullani kezdenek, mint a legyek... Legalábbis Jake, az üdülőhely tulajdonosának bátyja így értékeli a helyzetet. Amikor rá hárul a feladat, hogy egy erdei baleset után megmentse a lány legutóbbi választottját, már világosan látja, hogy Kate a végzet asszonya, aki csak veszélyt jelent a férfiakra - őt is beleértve...
Sherie Posesorskinak, aki állhatatos, mint Rut, türelmes, mint Jób, és tehetséges, mint Judit, Továbbá Mollie Amanda Smithnek, a legbámulatosabb nőnek, akit ismerek.
1. fejezet
- Ugrani készülsz? A helyedben nem tenném. A vér igen nehezen jön ki a selyemből.
- Csak nézem, milyen az idő - felelte Kate Svenson türelmesen, és továbbra is rendületlenül bámult kifelé lakása ablakán. Ismerte Jessie-t, és jól tudta, hogy ha elég sokáig nem vesz róla tudomást, lemond a faggatózásról, és folytatja női magazinja olvasását.
Elhúzta a vastag függönyt, hogy beengedje a kora reggeli, augusztusi napfényt. Bár legjobb barátnője ült mögötte a kávéját kortyolgatva és az újságjával bíbelődve, mégis magányosnak érezte magát, és félt, hogy kétségbeeséséből még Jessie gyakorlatiassága sem tudja kirángatni.
Semmi értelme ábrándokat kergetni, gondolta magában. El is lépett az ablaktól, és leült az étkezőasztalhoz. Próbált reggeli kávéjára és a vasárnapi újság üzleti rovatára összpontosítani, de gondolatai újra és újra szánalmas magányosságára terelődtek.
Hát, annyira azért nem szánalmas, vigasztalgatta magát. Voltaképpen egyáltalán nem az. Ragyogó pályát futott be az egyik legmenőbb menedzsmentkonzultációs cégnél. Persze jobban venné ki magát, ha nem az apja lenne a tulajdonos, és néha tényleg unalmas a munka, de ettől ez még ragyogó karrier... de legalábbis elfogadható kis karrier...
Némi erőfeszítéssel elterelte a gondolatait szakmai előmenetelétől, és folytatta a listázást, miért is nagyszerű az élete. Merthogy az. Egészséges, jól keres, csodálatos barátai vannak, közülük a legjobbal éppen együtt reggelizik egy pazar lakásban, amelyet rusztikus francia bútorokkal rendezett be...
De ez akkor is kevés.
Sóhajtott, és lemondó pillantást vetett az újságjába mélyedő barna lányra az asztal túloldalán. Jessie Rogers felkapta a fejét.
- Semmi - mélázott Kate. - Épp a jó dolgokat listázom az életemben. Az első hely közelében állsz.
- Az első helyen állok, ebből is látszik, milyen tetves az életed - felelte Jessie, majd ismét az újságjába temetkezett.
Jessie sosem kerülgeti a forró kását, állapította meg magában Kate. Úgy ül itt velem szemben, mint Audrey Hepbum tizenkét éves korában, én ellenben úgy, mint Grace Kelly ötvenévesen. Holott mindketten nemrég töltöttük be a harmincötöt. Őt talán nem zavarja, hogy elúszik az életünk, miközben olyan karriert építünk, amelyet egyikünk sem akar igazán?
Jessie-t természetesen nem zavarta. Tőle nem úszott el az élete, ö élte azt. Ráadásul semmi baja nem volt a karrierjével, már ha a tortadíszítést annak lehet nevezni. Jessie hagyta, hogy arra sodorja az élet, amerre akarja, nem tervezett előre soha. Kate fejében megfordult, hogy talán követnie kellene a példáját, és új életet kezdenie.
Elég! - figyelmeztette magát. Jól végezte a munkáját, és jól is keresett vele. Ha őszinte akart lenni magához, nem a karrierje zavarta, hanem kiüresedett magánélete. Nem csoda, hogy Jessie jobban érzi magát a bőrében - neki nem volt három elpuskázott jegyessége az elmúlt három évben, mert őt, cseppet sem zavarta, hogy harmincöt éves, és még egyedülálló. Csak engem zavar, gondolta Kate. Nekem van bűntudatom, én érzem nyomorultul magam emiatt. Tudta, hogy nem kellene ekkora ügyet csinálnia belőle, de hiába. Ráadásul nem tehetett semmit.
Igenis szánalmas vagyok, összegezte a dolgot, majd sóhajtott, és ő is az újságjába mélyedt. Jessie egy idő után felnézett, és fürkésző pillantást vetett rá.
- Mindennek az édesapád az oka.
Kate meglepetten felvonta a szemöldökét.
- Minek? A gazdasági visszaesésnek? Az éhezésnek Afrikában? Lora Palmer halálának, vagy minek?
- Ne játszd az értetlent! - figyelmeztette Jessie, majd karba fonta a kezét maga előtt. – A boldogtalanságodnak.
- Boldog vagyok - ellenkezett Kate bizonytalanul, és magára erőltetett egy mosolyt. - A társkereső rovatot olvastad, ugye? Mondtam, hogy ne tedd, csak felhúzod magad a rengeteg magányos ember miatt, és végül engem is elszomorítasz. Köszönöm, jól vagyok. Lapozz a sportrovathoz!
Jessie nem adta fel ilyen könnyen.
- Jól, persze! Naphosszat csak sóhajtozol. Zavarsz az olvasásban.
- Nem sóhajtozom. - felete Kate, és sóhajtott. - Csak rosszul veszem a levegőt. Jessie összevonta a szemöldökét.
- Csak nem a miatt a szélhámos Derek miatt emészted magad még mindig?
- Ugyan már! - felelte a lány fel sem nézve az újságjából. - Nem emésztem magam szélhámosok miatt. Felesleges időpocsékolás. Lapozz a sportrovathoz!
Jessie előrenyúlt, és mutatóujjával lejjebb tolta Kate újságját, hogy láthassa barátnője szemét. - Férjhez akarsz menni.
- Még szép, hogy férjhez akarok menni - felelte a lány kimérten. -Egyszer. Majd valamikor. - Most akarsz - állapította meg Jessie, és szánakozó pillantást vetett rá. - Ketyeg a biológiai órád, vagy mi?
- Repedezik a körömlakkod - mutatott rá Kate. - A színe is ronda, de ezt inkább nem teszem szóvá, mert semmi közöm hozzá.
megtartani. Mindháromnak hagytad, hogy eljegyezzen, aztán dobtad őket. Miért is? Kate felsóhajtott.
- Derek ragaszkodott a házassági szerződéshez. Pault zavarta, hogy többet keresek nála, és közölte, ha összeházasodunk, nem szabad ilyen keményen dolgoznom. Terence azért akarta, hogy hagyjam ott a munkám, mert a feleségeként túl sok társasági kötelezettség hárult volna rám. Szerinted ilyen pasikhoz kellett volna hozzákötnöm az életem?
- Hogy őszinte legyek, szerintem már találkákat sem lett volna szabad adnod nekik - felelte Jessie. - Csakhogy édesapád miatt rossz minta épült az agysejtjeidbe a férfiakról és a házasságról. Boldogtalan vagy, és emiatt én is boldogtalan vagyok. Márpedig én utálok boldogtalan lenni, szóval meg fogjuk húzni benned a megfelelő csavarokat.
Kate letette az üzleti lapot. - Nem, nem fogjuk.
- Dehogynem - bólintott Jessie. - Feljavítjuk az életed. Addig állítgatjuk a kapcsolóidat, amíg nem hasonlítanak az enyéimhez.
A lány elnevette magát.
- Ki mondta, hogy olyan akarok lenni, mint te? Jessie negédes mosolyt vetett rá.
- Úgy érted, boldog?
- Tortákat díszítesz, szívem - magyarázta Kate. - Van érzéked hozzá, ehhez nem fér kétség, de... - Igazi művész vagyok! - vágott közbe Jessie.
- Buggyant vagy - ellenkezett Kate. - Csakhogy szeretlek, ezért elnézem neked.
- Lehet, hogy buggyant vagyok, de én szeretem a munkámat, ellentétben veled - mutatott rá Jessie. - Emlékszel, amikor a Kisvállalkozások Keltetőjénél dolgoztál? Rengeteget meséltél azokról a vállalkozásokról, amelyeket segítettél beindítani. Elemedben voltál, emlékszel?
- Pocsék fizetést kaptam, és az előmeneteli lehetőségeim egyenlők voltak a nullával - felelte Kate, és újra felvette az újságját, de Jessie visszaszegezte az asztalra egy ujjával.
- Akkor embereknek segítettél, ma viszont hiénáknak dolgozol. Kate igyekezett megőrizni a nyugalmát.
- Rendben, megállapodhatunk abban, hogy egyikünk sem tartja nagyra a másik munkáját.
- Korábban nem volt semmi bajod a munkámmal - mutatott rá Jessie. - Sőt segítettél, hogy ne kelljen otthagynom.
A lány megrázta a fejét, és elmosolyodott.
- Már hogyne segítettem volna, miután megjelentél a KK irodájában kiborulva, hogy te készíted a világ legszebb tortáit, és mégis döcög az üzlet? Még soha nem találkoztam senkivel, aki olyan lett volna, mint te.
Jessie visszamosolygott rá.
- Ezt én is elmondhatom. Úgy festettél, mint akit kipolíroztak. Mint valami Wall Street Barbie. Akárhogyan is, de megmentetted a boltot.
- Meg kellett mentenem. Tényleg te készíted a legcsodálatosabb tortákat a civilizált világban. - A civilizálatlan világban is - felelte Jessie. - Ezzel vissza is kanyarodtunk korábbi témánkhoz: a férfiakhoz.
- Jessie - sóhajtotta Kate -, te még nálam is kevésbé értesz hozzájuk. Puhány, cél nélküli pasikkal randizol, akik gondoskodásra szorulnak, mint a gyerekek, és te ki is szolgálod ezt az igényüket.
- Igen, mert szeretek anyáskodni, de egyikükért sem vagyok oda úgy igazán. Ha majd találkozom a nagy Ő-vel, vele igazi nő leszek.
de Jessie rátenyerelt.
- Tudod mit? Közelítsük meg a dolgot a te módszereddel! - Az én módszeremmel?
- Pontosan. Legyünk gyakorlatiasak és ésszerűek! - jelentette ki Jessie színpadiasan, majd fancsali képet vágott. - Az ösztönös hozzáállás persze sokkal hatékonyabb, de be kell érnünk a hozott anyaggal. Férjhez akarsz menni, ugye?
- Igen - felelte Kate óvatosan. Jessie bólintott.
- Mit csináltál egész életedben, ha el akartál érni valamit? - Tervet készítettem? - kérdezte Kate még óvatosabban.
- Pontosan! - vágta rá a barátnője. - Most is ezt tesszük. Ugyanolyan jó tervet készítünk, mint amilyennel megmentetted a boltomat. A két fő szempont a hatékonyság meg az, hogy közben jól érezd magad.
- Jessie... - kezdte Kate, de barátnője leintette.
- Lássunk is hozzá! Ööö... mi is az első lépés ilyenkor? Kate sóhajtott, és beadta a derekát.
- Az első lépés a célok kitűzése.
- Helyes - felelte Jessie, majd hímzett tarisznyájáért nyúlt, hogy elővegyen egy ceruzát. Miközben benne turkált, Kate felállt, az íróasztalához ment, felvett egy arany töltőtollat, és Jessie kezébe nyomta.
- Köszönöm - vette el tőle a lány hálásan, és visszadobta a tarisznyát a földre. Máris megtakarítottak öt percet. - Ideje lenne rendet raknom a tarisznyámban. Majd szólj, hogy ne felejtsem el visszaadni, rendben? Gyakran nálam marad mások tolla.
- Tudom - mosolygott Kate, és visszaült a helyére.
- Tehát: mi a célod? Hogy megtaláld Mr. Igazit, és hozzámenj feleségül, ugye? - Pontosan - felelte a lány, és odébb tette Jessie újságját, hogy megtalálja a kávéját. - Melyek a szempontjaink?
Jessie újságjának széle belelógott Kate csészéjébe. A lány óvatosan kivette, és megtörölgette egy szalvétával, hogy ne legyen pecsétes a terítő.
- Először is szögezzük le, hogy tönkreteszed a térítőmet, ha még egyszer belelógatod az újságot a kávémba.
- Ezer bocsánat - szabadkozott Jessie, majd elkezdett írni az egyik hirdetés szélén. - Első szempont: legyen gazdag!
- Nem létkérdés - ingatta a fejét Kate. - Nem vagyok haszonleső. Jessie türelmes pillantást vetett rá.
- Csakhogy önkéntelenül is édesapádhoz fogod hasonlítani, márpedig ő gazdag... A mostohaanyád pedig csinos. Ilyen az élet, szívem. Többet kell keresnie, mint amennyit te örökölsz.
- Janice nem is olyan csinos. Ráadásul ő fog örökölni, nem én - felelte Kate. Hacsak apa be nem újít egy hatodik feleséget, tette hozzá gondolatban.
Jessie legyintett.
- Csak azért vagy féltékeny rá, mert tíz évvel fiatalabb, mint te. Mindegy. Második szempont: legyen idősebb nálad, mondjuk tizenöt évvel!
- Tessék? - kérdezte Kate elhűlve. - Ugyan miért? - Mert nyilvánvalóan apapótlékot keresel.
- Nem és nem! Add ide azt az újságot! - Ezzel elvette barátnőjétől, és kihúzta mind az egyes, mind a kettes pontot. - Rendben, hajlandó vagyok eljátszani a kedvedért a gondolattal. Ebben az esetben az első szempont: legyen okos! Nagyon-nagyon okos.
- Okos fiú, fincsi - vigyorgott Jessie.
- De ne tudálékos, hanem... józan és talpraesett. Értékelje a minőséget! Továbbá legyen előkelő és udvarias! - folytatta Kate. Egyre inkább belejött a játékba. - Olyasvalaki, akivel el lehet menni az operába.
- De hiszen utálod az operát! Kate legyintett.
- Nem baj. Legyen rámenős! Aki tudja, mit akar, és mindent meg is tesz, hogy megkapja. - Csupa fül vagyok - vette fel Jessie a kávéját. Miután üres volt a csészéje, kicserélte Kate-ével. - Végül pedig legyen sikeres. Az nagyon fontos.
- Kinek a szemében?
- Tessék? - nézett fel a lány értetlenül.
- Tudod - magyarázta Jessie, mintha egy óvodással beszélne -, a siker mindenkinek mást jelent. - Legalább négyszer annyit keressen, mint a vele egyidős pasik, és négyszer annyija legyen értékpapírokban - vágta rá Kate ösztönösen, anélkül hogy felnézett volna.
- Ezt úgy mondtad, mint valami idézetet - sóhajtott Jessie. - Kitől van? Shakespeare? Kétlem. Mark Twain? Ugyan... Várj, várj, megvan! Bertram Svenson, az év apukája!
- Hogy kerül ide apa? - kérdezte Kate szórakozottan. Jessie lemondó pillantást vetett rá.
- Mikor érünk már az igazán fontos tulajdonságokhoz? - Mire gondolsz?
- Humorérzék. Egyenlőként bánik a nőkkel. Isteni az ágyban. Őrülten szerelmes beléd.
- Persze, persze - bólintott Kate, majd fürkésző pillantást vetett a listájára. - Azt említettem már, hogy legyen sikeres?
- Mást sem említettél - fintorgott barátnője, és visszavette tőle az újságot. - Ennyi elég is lesz, pontosan körvonalaztuk az állatfajtát. Mi a következő lépés? Hogy hogyan lehet megtalálni, ugye?
- Így van - bólintott Kate. Felvette a csészéjét, és amikor látta, hogy üres, összevonta a szemöldökét. - Megittad a kávémat?
- Igen. Rámenős voltam, aki tudja, mit akar, és mindent meg is tettem, hogy megkapjam. Ami a tervet illeti, a következő lépés a vadászmező kiválasztása.
- Jessie, én nem...
Barátnője felemelte a kezét.
- Már tudom is, melyik legyen - jegyezte meg, majd óvatosan kitépte listát az újságból, és átnyújtotta Kate-nek. -Ezt tedd el, most pedig ide süss!
Ezzel fellapozta az utazási rovatot.
Kate megnézte a hirdetést, amelyet Jessie az orra alá dugott. Egy jóképű, magas, golfruhás férfi mosolygott vissza rá egy golfpályáról, amely egy erdős domboldal közepén terült el. „Amerika legkeményebb pályája a természet lágy ölén" - szólt a szöveg. „Cabins pihenőhely".
- Golfpálya Kentuckyban?
- Sokkal több annál - ellenkezett Jessie. - Ha tovább olvastad volna, tudnád, hogy lehet lovagolni, kirándulni, természet így, szabad levegő úgy. Tavuk is van, természetesen. Pancsikázhatsz meztelenül...
Kate utálkozó pillantást vetett rá.
- Jó, rendben, nem pancsikázol meztelenül. Azt csak az életvidám emberek szeretik. A lényeg úgyis a golfpálya - tette hozzá sokatmondóan, és előrehajolt. - Még én is hallottam róla. Többnyire cégvezetők járnak oda, ugyanis egy vagyonba kerül. - Hátradőlt, és fölényesen elmosolyodott. - Én a magam részéről nem vágódnék hanyatt tőlük, de szerintem ott találod a nagy Ő-det. Olyan lesz, mint egy hallal teli hordóban horgászni.
- Kitűztük a célt, és megszültük a tervet - vágott közbe Jessie. - Minden mást, amit valaha akartál életedben, már megkaptál. Most ezen a sor.
Kate egyre jobban beleélte magát barátnője elképzelésébe. Szinte látta maga előtt álmai előkelő férfiját, amint együtt építik saját üzletbirodalmukat, négyszer annyit keresnek, mint kortársaik, mindezt kéz a kézben...
- Igen. Szeretnék férjhez menni, közös vállalkozásba fogni, és virágzó üzletet kiépíteni...
- Üzlet?! - csattant fel Jessie oly undorral, hogy majdnem maga elé köpött. - Az isten szerelmére, ne üzleti, hanem párkapcsolatban gondolkodj végre!
- Képtelen vagyok rá - ismerte el a lány. - Egyedül az üzleti életben ismerem ki magam.
- Tévedés! - tiltakozott Jessie, és felsóhajtott. - A lelked mélyén kedves, megértő lány vagy, aki szeret segíteni másokon. Legalábbis régebben szerettél. - Előrehajolt, és barátnője karjára tette a kezét. - Régebben ledolgoztad a nyolc órát, és hús-vér emberekkel foglalkoztál. Miután kevesellted a fizetést, átpártoltál az öltönyös hiénákhoz. Azóta sokat keresel, de egyedül mégy haza mindennap. Semmi értelmét nem látod, nem csoda, hogy megutáltad. Máig fel nem foghatom, hogyan hagyhat-tad, hogy a pénz és a siker így beszippantson!
- Nos, isteni volt együtt reggelizni veled - mosolygott Kate negédesen. - Már mégy is? Jessie vett egy mély lélegzetet.
- Kate, hallgass rám! Menj el a Cabinsbe, keress egy pasit, akiben megvan az összes tulajdonság a listádról, és meg is tud tartani maga mellett, s légy boldog! Csak annyit kell termed, hogy a boldogságot választod. Szerintem képes vagy rá.
Kate újabb pillantást vetett a hirdetésre. Tulajdonképpen még járt neki pár hét szabadság a nyáron, és miután augusztust írtak, legfőbb ideje volt kivennie. Ráadásul évek óta nem golfozott... és kétségbeejtően magányos volt. Olyan magányos, hogy néha már a csontjaiban is érezte.
- Rendben - hallotta magát mintegy kívülről. - Rendben, elmegyek.
- Ez már beszéd! - mosolygott Jessie, és barátnője méregdrága, múlt századi készülékről másolt telefonjára mutatott. - Gyerünk, foglalj szobát magadnak!
- Majd később - felelte Kate. - Még egy kicsit szeretnék gondolkodni a dolgon.
- Szó sem lehet róla! - fonta karba a kezét Jessie, és hátradőlt. - Nem megyek el addig, amíg fel nem hívod őket!
- Mondtam már, hogy bejelentkezem - sóhajtott Kate. - Nem bízol bennem?
- Nem hát - felelte a lány. - Ha van valaki, aki még egy ilyen tökéletes lehetőséget is képes kihagyni, az te vagy, de én nem hagyom, hogy elszalaszd a boldogságod. Most pedig fogd szépen azt a kagylót, és tárcsázz!
Kétszáz mérfölddel odébb, Kentucky állam Toby's Comers nevű kisvárosában Jake Templeton öccse nyaralójának hátsó verandáján üldögélt. Feltette lábát a rusztikus fakorlátra, elgyönyörködött a napkeltében a tó felett, és igyekezett elégedettnek érezni magát. Talán elégedett is volt - azt a jelentéktelen kis sajgást leszámítva, amely azt súgta neki, hogy hiányzik valami az életéből. Első, válásba fulladt házassága azonban megtanította rá, hogyan ne vegyen tudomást erről a sajgásról. Minden más tekintetben gondtalan életet élt. Negyvenhektárnyi üdülőterület volt a birtokában, és csak arra kellett ügyelnie, hogy rendszeresen vágják és locsolják rajta a füvet. Hozzá jártak a keleti part legnagyobb sznobjai golfozni, és a befolyó összegből jócskán jutott a helyi közösségnek is. Nem csoda, hogy Jake-et mindenki szerette, ráadásul szinte semmi felelősség nem nyomta a vállát.
Öccse ebben a pillanatban hátrált ki a verandára két csésze gőzölgő kávéval a kezében. Will öltönyben volt, vendégei fogadására készen, akik már meg is érkeztek, és lassan szállingóztak befelé a Cabins faragott, szárnyas ajtaján. A bátyjára nézett, aki kopott farmert meg flanelinget viselt, és megcsóválta a fejét. Jake felnézett a székből öccse „sikeres üzletember" öltözetére, és
elnevette magát.
- Szörnyű vagy - torkolta le Will.
- Ezúttal mit tettem? - kérdezte Jake közömbösen.
- Nem az a baj, hogy mit tettél, hanem az, hogy mit nem - felelte az öccse, majd átnyújtotta neki a kávéját, és leült mellé.
- Nem értelek. A Cabins szebb, mint valaha - mutatott rá Jake, és gondtalan pillantást vetett Will-re. - A fű frissen lenyírva és kigyomlálva, a pályák olyanok, mintha műgyep lenne rajtuk, az istállók...
- Nem a területfenntartásról beszélek, tudod jól - fintorgott Will. - Te vagy a fűnyírótraktor avatatlan királya. Az életedről van szó.
- Úgy szeretem az életem, ahogyan van - fordult vissza Jake a tó felé, és óvatosan kortyolt egyet a forró kávéból. - Mellesleg nem én vezetem a fünyírótraktort, hanem a diákok, akiket felveszel nyáron.
- Sokkal gazdagabb is lehetnél - jegyezte meg Will rosszallóan.
- Minek? Azzal, hogy a Cabins fele az enyém, máris többet keresek, mint amennyire szükségem van.
Will megcsóválta a fejét.
- Elvégezted a jogot. Adójogi kérdésekkel foglalkoztál, az isten szerelmére, erre beállsz az öcsédhez füvet nyírni! Fényes karrier, mondhatom! Minek léptél ki?
- Nem tetszett nekik a bajszom, és nem hagyták, hogy kalapot viseljek - felelte a bátyja.
- Aggódom érted - vonta össze Will a szemöldökét. - Persze örülök, hogy hazajöttél, de nézzünk szembe a tényekkel: itt nem tudod kihasználni a képességeidet.
- Még szükségem van egy kis időre, amíg kitalálom, mihez kezdjek magammal.
- Már öt éve találgatod - mutatott rá az öccse nyersen. - Ha így folytatod, egy idő után már nem nagyon lesz választásod. Rendben, balul sült el a házasságod, de ez azért még nem a világvége.
Jake csak bámulta a tavat, majd elismerően sóhajtott. - Ilyen napkeltét nem mindennap lát az ember. Will rosszallóan behunyta a szemét.
- De te igen!
- Így van - felelte Jake, és hasonló rosszallással az öccsére nézett. - Te viszont nem. Túlságosan elvette az eszedet, hogy Mr. Hotelt játszol. Ha tudtam volna, hogy ilyen komolyan veszed ezt a dolgot, soha nem adtam volna kölcsön, hogy megvedd a Cabinst. Nem félsz, hogy szívrohamot kapsz a sok idegeskedéstől?
- Miután mi vagyunk a Cabins tulajdonosai, egyikünk kénytelen felnőttként viselkedni - mutatott rá az öccse.
- Will, térj a lényegre! Elszalasztom miattad a napkeltét. Will kényelmetlenül fészkelődni kezdett a székén.
- Nézd - bökte ki végül -, tudod jól, hogy mindig te voltál az én... - Példaképed? - próbálkozott Jake. - Ideálod?
- Kétségtelen, hogy kamasz koromban olyan akartam lenni, mint te. Egy idő után hozzászoktam, hogy utánozzalak. A baj csak az volt, hogy mindenben te voltál a jobb.
- Tévedés - ellenkezett Jake dühösen. - Csak azért hitted ezt, mert te vagy a kisebbik. - Akárhogyan is, az elmúlt öt évben nem csináltál semmit.
Jake megpróbált védekezni, de Will a szavába vágott:
- Tudom, te végzed a területfenntartást, de az ördögbe is, ehhez még csak ki sem kellene kelned az ágyból! Ha már itt tartunk, nem is kelsz ki.
- Lassan a testtel! - fenyegette meg Jake a mutatóujjával.
menned a városba.
- Nem megyek vissza - jegyezte meg Jake határozottan.
- Nincs benned semmi ambíció - kezdte Will, de ezúttal bátyja vágott a szavába. - Nincs, és én így szeretek élni - felelte. - Jól érzem itt magam.
Will más taktikához folyamodott.
- Eszedbe jutott már, hogy újra megnősülj? - Nem - felelte Jake. - Miért?
- Mert ha netán eszedbe jutott, itt ugyan nem találsz hozzád való lányt. Újabb nyomós érv, miért kellene visszamenned a városba.
- Nem megyek vissza a városba - közölte a bátyja. - Elárulnád végre, mire ez a nagy felhajtás? - Egek! - dőlt hátra Will a székében, és a tenyerébe temette arcát.
- Gyerünk, ki vele! - kérte Jake nyájasan. - Megkönnyebbülsz, meglátod.
- Anya aggódik érted - vallotta be öccse. - Valerie pedig azt hiszi, hogy kihasznállak, és lehet, hogy igaza is van. Fogalmam sincsen, mihez kezdenék nélküled.
- Újabb ok, amiért nem megyek el innen - felelte a bátyja. - A fő ok azonban az, hogy jól érzem itt magam. Amúgy mióta aggódik értem Valerie?
Will sokatmondó pillantást vetett rá. - Ezt magam is kissé különösnek találtam.
- Én viszont már vártam, mikor lépi meg a dolgot. Öccse felvonta a szemöldökét.
- Ezt hogy érted?
- Valerie úgy gondolja, a Cabins társas vállalkozás.
- Jól gondolja - nézett rá Will értetlenül. - A tiéd és az enyém.
- Hát éppen ez az! - bólintott Jake. - Jobban örülne, ha a tiéd, és az övé lenne. Útban vagyok neki.
- Szóval innen fúj a szél... - bólintott Will. - Tudhattam volna. Az a nő kezd veszélyessé válni. - Kezd? - vigyorodott el Jake. - Tisztában vagyok vele, hogy együtt éltek, és ez feltehetően elfogulttá tesz vele kapcsolatban. Azt is tudom, hogy jól végzi a munkáját, mint fő programszervező, azaz még elfogultabb lehetsz vele, de én őszinte leszek. Az a nő egy katasztrófa. Amióta idejött, ott fúr mindenkit, aki az útjában van, ahol éri.
-Ne hidd, hogy nem vettem észre! Már nem sokáig teheti - biztosította Will. - De anya ettől még aggódik érted. Értem is, de főleg érted. Már benne jársz a korban, nem gondolod?
- Mi a fene! - kuncogott Jake. - Mit vár tőlünk?
- Hogy nősüljünk meg, természetesen. Unokákat akar. Jake vállat vont.
- Tied a pálya.
- Nem vagyok házas - mutatott rá Will. - Nem is leszek soha. Jake felvonta a szemöldökét.
- Ezt Valerie is tudja? Will megrázta a fejét.
- Nem, de szerencsére olyan tervei vannak a jövőre nézve, amelyekben nem szerepelek, hála isten - felelte Will, majd kortyolt a kávéjából, és hallgatott egy sort. - Az egyik nagy szállodalánc már udvarol neki egy ideje. Komoly pénzeket ajánlanak majd, hogy legyen a keleti parton vagy valamelyik másik felkapott területen a programszervezőjük, és biztos vagyok benne, hogy nem fog tudni ellenállni. Azaz hamarosan elmegy.
Jake kíváncsi pillantást vetett az öccsére. - Ennyire hidegen hagy a dolog?
-Az igazat megvallva, nagyon megkönnyebbültem. Nem mintha Valerie nem lenne jó nő, és ne értékelném nagyra, amit programszervezőként a Cabinsért tett, de kezd az idegeimre menni. Hogy
őszinte legyek, azt sem tudom, hogy jutottunk el az együttélésig.
- Én tudom - vigyorgott Jake. - Szex! Hatalmas erő, és a nők élnek is vele.
- Ezért nem csapod a szelet senkinek? - kérdezte Will együtt érzőn. -Inkább a cölibátus, mint hogy behálózzanak?
- Fogalmad sincsen, hány nő akart megkaparintani magának, de én átláttam rajtuk - jegyezte meg Jake őszintén. - Ne haragudj meg rám, de szerintem Valerie is hasonló játékot játszik veled! Kérdés, hogy sikerül-e neki.
- Senki sem kaparintott meg magának - nyugtatta meg az öccse. - Az én igazi szerelmem a munkám.
Jake olyan pillantást vetett rá, mint egy buggyantra.
- Legalább egyikünknek fontos a karrier - védekezett Will. - Egyébként sem vagyok még felkészülve egy komolyabb kapcsolatra.
- Az, hogy három éve együtt élsz Valerie-vel, nem elég komoly neked?
- Anya is ezzel jön állandóan - sóhajtott Will. - De térjünk vissza rád! Kell valami cél az életedben, valami, aminek már előre örülsz a napkeltén kívül is. Ha nem akarsz visszaköltözni a városba, hát nem költözöl vissza, de ettől még megnősülhetnél.
- Már megtettem - jegyezte meg Jake, és visszafordult a tó felé. -Maga volt a pokol. Most rajtad a sor, hogy elszúrd az életed. Én már elszúrtam az enyémet.
- Ne akard bemesélni nekem, hogy boldog vagy a magányos kis villádban annak a magányos kis útnak a legvégén! Hogy élvezettel fekszel be esténként a nagy, hideg ágyadba!
- Öcskös, ha elfogadsz egy jó tanácsot, ne menj pszichológusnak! Olyan finomak az utalásaid, mint egy házaló ügynöknek.
Will eleresztette füle mellett a megjegyzést. - Soha nem vágytál az igazi nőre?
- Dehogynem - ismerte el Jake. - El is képzeltem magamban: százhatvan centi, lehetőleg tizennyolc és húsz között, mindössze akkora IQ-val, mint a testsúlya, és azt hiszi, hogy én vagyok az isten.
Öccse felnyögött.
- Ahhoz, hogy elhiggye az utóbbit, tényleg ekkora IQ kell... Komolyan kérdeztem, ha nem tűnt volna fel!
Jake elmélázott, majd bólintott.
- Az a baj a nőkkel - szólalt meg egy idő után -, hogy túl gyorsan lettek egyenjogúak. Nem volt idejük megtanulni egyenesen viselkedni, mert évezredekig csak kerülő úton tudták rávenni a férfiakat, hogy megtegyék nekik, amit akarnak. Azóta is csak manipulálnak bennünket, ahelyett hogy megmondanák, mit szeretnének, ezért férfi legyen a talpán, aki pontosan tudja, éppen hányadán áll velük. - Kortyolt egyet a kávéjából, és megrázta a fejét. - Egy életre elegem lett az okoskodó, hataloméhes nőkből!
- Akkor ne végy nőül még egy Tiffanyt! - javasolta öccse. - Találd meg életed tyúkeszű tinitörpéjét, és vedd feleségül! Kezdj el élni végre, mielőtt cserepes virág leszel, és locsolni nem kezd a személyzet!
Jake eleresztette füle mellett a tippet.
- Ha valaha is újra összejövök egy nővel, amit őszintén kétlek, szóval töröld le a reménykedő vigyort a képedről, az olyan valaki lesz, aki szerint a fűnyírás, mint munka maga a földi paradicsom, és aki csakis észérvek alapján hány fittyet arra, amire kérem.
- Attól tartok, Donna Reed már meghalt - vélekedett Will. Jake lejjebb csúszott a székében. - Ebben az esetben nem nősülök meg újra. Rajtad a sor, öcskös! Ebben a pillanatban megszólalt a telefon. Will felállt.
Jake. - Azt hittem, elment az eszed, amikor a domboldalra építtetted azt a pályát, ehhez képest az a legnépszerűbb.
- Te csak a nősüléssel foglalkozz, és azzal, hogy kamatoztasd a parlagon heverő képességeidet! - szólt vissza Will a válla felett. - Mellesleg ki tudja? Az is lehet, hogy a leendő feleséged telefonál éppen.
- Csókoltatom - dünnyögte Jake, majd visszafordult a napkelte felé.
2. fejezet
Kate csak akkor vette észre, milyen bájos kisváros Toby's Comers, ahol a Cabins felépült, miután csaknem teljesen áthaladt rajta. A négyórás út alatt idefelé végig ijedt, egyben izgatott gondolatok gyötörték. Jessie egyszerűen nem ismert kegyelmet, még egy istentelenül kihívó alsóneműre is sikerült rábeszélnie őt.
A régi utcáknak mindenütt öreg, lombos fák adtak árnyékot, a patinás kis boltok az őket nemzedékek óta működtető családról kapták aranybetűkkel felírt nevüket. A levegőben lonc illata terjengett.
Csodálatos lett volna itt felnőni, gondolta a lány. Vajon milyen felnőtté érik egy olyan gyerek, aki már az anyatejjel napfényt, fákat és szépséget szív magába? Lemondóan sóhajtott. Szedd össze magad, Kate! Határozott céllal jöttél ide, és egy tökéletes tervvel a tarsolyodban. Összpontosíts!
Az út lassan az erdőbe kanyarodott. Az árnyékban kellemesen hűvös volt, Kate élvezettel magába szívta a fák illatát.
Egyszer az életben olyan leszek, mint Jessie, aki nem fél semmitől, fogadkozott magában. Holnap felkelek korán reggel, megkeresem a tavat, és megfürdök meztelenül. Mez-te-le-nül!
Ekkor befordult az üdülőhelyre, és nagyot nyelt. Talán mégsem.
A Cabins sokkal, de sokkal nagyobb volt, mint amekkorának a brosúrában látszott. A fából épült kis villák hosszas fürtökben kapaszkodtak felfelé a domboldalon, és ami még ennél is rosszabb volt, legalább ezren nyüzsögtek a környéken. Ha meztelenül pancsikázna reggel, belekerülne közép-nyugat összes üdülőhelyének propagandafüzetébe, az tuti.
Sóhajtott, és megállt a főépület előtt. Amikor belépett az ajtón selyemkosztümjében, olyannyira igyekezett a hűvös, sikeres, érdektelen üzletasszony benyomását kelteni, hogy észre sem vette egyik lehetséges áldozatát, aki előzékenyen megtartotta neki az ajtót.
Később. Szépen sorjában.
Az ügyvezető mosolyogva figyelte, ahogyan aláírja a bejelentkezési lapot. - Isten hozta a Cabinsben, Miss Swanson!
- Svenson.
- Elnézést. A nevem Will Templeton. Nagyon örülünk, hogy megérkezett.
A lány lopva végigmérte a férfit, és elfojtotta a késztetést, hogy rákérdezzen, ugyan miért örül ennyire... Szóval Will Templeton. Magas, sötét hajú és jóképű, továbbá örül az érkezésének. Volt egy olyan érzése, hogy e pillanatban a Visa kártyájának örül a leginkább.
- A 9A villa a magáé. Hajtson fel a teniszpályák mellett, ott találja közvetlenül a krokettpályán túl. Parkoló a villa mögött.
- 9A villát mondott? - kérdezte egy magas, fiatalos lányhang Kate mögül. - Igy van, Miss Craft - felelte Will.
Kate megfordult. Miss Craft fiatal, szőke Barbie baba volt, búzavirágkék szemmel, fitos orral, telt ajakkal, amely őszinte mosolyra húzódott. Úgy tizenkilenc éves lehetett.
Pompás, gondolta Kate. Már riválisom is van. Neki még feszes a melle, hogy csapna le rá a ménkű... Le merem fogadni, hogy nincs rajta alsónemű.
- A nevem Penny Craft - nyújtotta a kezét a Barbie baba. - Szomszédok leszünk, enyém a 9B. - Nagyon örülök.
- Megkérhetlek, hogy vigyél el a villámig? A hordárok nagyon elfoglaltak, és annyi csomagom van...
- Természetesen - felelte Kate. - Örömmel - tette hozzá, majd elvette a kulcsát az ügyvezetőtől, és elindult kifelé.
- Ne felejtsék az ismerkedési estet! - szólt utánuk Will.
- Ott leszünk! - biztosította Penny egy csábmosoly kíséretében.
A csomagok mindent elárulnak egy emberről, gondolta Kate, miközben segített Pennynek bepakolni a csomagtartójába. Neki magának mindössze egy acélszürke bőröndje és egy aktatáskája volt. Pennynek három rózsaszín sporttáskája.
A felfelé vezető úton többször is meg kellett állnia, annyi volt a gyalogos. Kate szemügyre vette az egyiket.
- Túl sok itt az ember - dünnyögte.
- Ó, dehogy! - csicsergett Penney, - Imádom az embereket! Amúgy azt mondták, a villák környékén már jóval nyugalmasabb.
Kate kíváncsi pillantást vetett rá.
- Gondolom, egy szállodának jobban örülnél.
- Ugyan, dehogy! - felelte Penny, miközben integetett egy férfinak, aki miatt lassítaniuk kellett.- Úgy terveztem, hogy annyi pasival ismerkedem meg itt, amennyivel csak lehet, és hát egy szállodában túlzottan kotnyelesek az emberek.
- Milyen értelemben szeretnél ,,megismerkedni" velük?
-Tudod... táncolnánk, beszélgetnénk, nevetnénk... Szórakoznánk, amennyire csak lehet - magyarázta Penny derűsen. - Jövő hónapban férjhez megyek. Ez az utolsó alkalom.
- Ó! - bökte ki Kate egy idő után. - Gratulálok!
- Köszönöm-mosolygott Penny, és Kate felé fordult. - Te miért jöttél?
- Azért, hogy megfojtsam az olyanokat, mint te, futott át a lány fején a gondolat.
- Ugyanazért: táncolni, beszélgetni, nevetni. - Elgondolkodó pillantást vetett a nyüzsgő emberekre. - Esetleg meztelenül fürödni a tóban.
- Megengedik?! - kérdezte Penny megrökönyödve.
Kate behunyta a szemét. Leendő szomszédja nemcsak úgy festett, mint egy Barbie baba, de annyi esze is volt.
- Ha idejekorán megy az ember, biztosan.
- Ó! Azt hittem, útikalauzt írsz, vagy valami ilyesmi. - Útikalauzt? Ezt hogy érted?
- Mi másért jönne ide egy ilyen sikkes üzletasszony, mint te? - Például, hogy férfiakkal ismerkedjen - vetette fel Kate.
- Á, vagy úgy... - csillant fel Penny szemében a megértés, és kuncogni kezdett.
különálló. Öröme csak fokozódott, miután belépett a saját lakrészébe. Fenyőlambériás hálószoba, foltvarrásos takaró a franciaágyon. Minden nagyon otthonosnak és kényelmesnek tűnt. Pihenésre volt szüksége, és biztos volt benne, hogy, még ha nem ismerkedik meg egyetlen férfival sem, akkor is jól fogja érezni magát.
Visszasétált az autóhoz, és épp Penny utolsó táskáját vette ki a csomagtartóból, amikor észrevette, hogy egy férfi tart feléjük zsebre tett kézzel.
- Segíthetek? - kérdezte a fickó hanyagul.
Kate szemügyre vette. Magas volt, széles vállú, lassú mozgású. Egyszerű farmeringet és pamutvászon nadrágot viselt. Sűrű, sötét hajára már ráfért volna a vágás, barnásfekete szeme álmatagon fénylett. Orra feltehetőleg betört valamikor, talán nem is egyszer: kissé balra ferdült vastag, ápolt bajsza felett. Kate számára mégis nagy, krémszínű stetson kalapja tűnt fel először.
Egy cowboy. Hihetetlen.
A férfi rámosolygott - barátságosan, nem kihívóan -, és Kate csaknem visszamosolygott rá, de ekkor észbe kapott. Szó sem lehet róla, mondta magának. Nem cicázunk jóképű, de ostoba macsókkal. Tartjuk magunkat a tervhez, és ez a pasi nem szerepel benne. Nem érdekel bennünket egy cowboy, különösen nem itt, Rio Grandé északi részén.
- Köszönöm, boldogulok - felelte, majd visszafordult a csomagtartóhoz, és kivette a saját bőröndjét is. - Azért köszönöm.
- Szép napot! - csicsergett Penny a veranda lépcsőjéről. Karcsú volt, és bájos, hangjából érződött, mennyire örül, hogy férfit lát.
- Penny, az úr itt... - kezdte Kate, majd a férfihoz fordult.
- Jake - felelte az, majd üdvözlésképpen megérintette egy ujjával a kalapját.
- Jake, ő Penny - mutatta be Kate a lányt. - Jake felajánlotta, hogy segít cipelni a csomagjainkat. - De aranyos! - turbékolt Penny. - Hálásan köszönöm. Az én táskáim azok a rózsaszínűek. - Már viszem is - hajolt le a férfi a táskákért, és felemelte mindhármat.
- Elbírja mindet? Nagyon erős lehet - bólogatott Penny elismerően.
- Nem, csak túl lusta vagyok, hogy kettőt forduljak - magyarázta Jake, és elindult felfelé a lépcsőn.
Egy csodálatos kapcsolat kezdete, füstölgött magában Kate, majd megfogta a bőröndjét, és elindult vele saját lakosztálya felé.
Percekkel később Jake elgondolkodva sétált visszafelé az ösvényen. Nem egy barátja bőszen hangoztatta, hogy minden nő egyforma, és olykor igazat is adott nekik. Aznap nem. Két ennyire különböző nőt, mint Penny Craft és Kate Svenson még életében nem látott. Amikor megpillantotta a két csinos szőkét százméternyi távolságból, azt hitte, testvérek. Amikor azonban közelebb ért, már azt is kétségbe vonta volna, hogy távoli rokonok, és öt perc együttlét után azon is csodálkozott, hogy ugyanazon a bolygón élnek.
Penny minden kalandra vágyó férfi álma volt: kedves, barátságos és igénytelen. Könnyen a kedvében lehetett járni, bár röpke negyedórás csacsogással próbára tette volna minden férfi türelmét. Az övét legalábbis próbára tette. Lehet persze, hogy más férfiak mosolyogva elhallgatták volna Pennyt napestig, csak hogy bámulhassák formás idomait, de neki valahogyan nem volt kedve hozzá.
Nyilván öregszem, állapította meg magában.
Míg Penny csupán a türelmét tette próbára, Kate olyan volt, mint valami rémálom. Nincs az az épeszű nő, aki selyemkosztümben parádézna vidéken. Ami pedig a lekicsinylő pillantását illeti... nem szívesen ment volna be a lakosztályába, miután legalább tíz fokkal lehűlt a levegő a je-lenlétében.
emlékeztette. Az ilyen nők mindig megkapják, amit akarnak, függetlenül attól, hány emberre kell rátaposni érte. Nyilván hatékony, számító és manipulatív. Feltehetőleg azért jött, hogy tovább csi-szolja a golftudását, lebarnuljon, elcsábítson nős férfiakat, és újabb részvénytippeket gyűjtsön a meglévők mellé.
Isten óvjon az ilyen nőktől!
Penny hatkor átkopogott, hogy együtt mehessen Kate-tel az ismerkedési estre. Kate erőt vett magán, bár fogalma sem volt, hogyan éli túl az előtte álló megpróbáltatást. Szükséges rossz, ha férfiakkal akarok ismerkedni. Mit is mondott Jessie? Engedd el magad, hagyd abba a nyavalygást, és légy nő!
Penny nem vesződött túl sokat az öltözködéssel: türkizkék, virágmintás szárit csavart leheletnyi, sárga bikinijére, s már kész is volt. Fülbevalóján sárga, valódi tollból készített papagáj hintázott türkiz rúdon. Kissé rikító volt rajta minden, de sugárzó, szinte tapintható életkedve miatt jól állt neki.
Én képtelen lennék így öltözni, ismerte el magában Kate. Kivéve tökrészegen.
- Jobb, ha fürdőruhát veszel - jegyezte meg Penny. - Lehet, hogy bedobnak bennünket a medencébe.
- Mondasz valamit - motyogta Kate, és előhalászta fekete, alig használt fürdőruháját, amely már évekkel korábban kiment a divatból. Fehér nadrágot és pólót vett fölé, utóbbit megcsomózta a hasán.
- Ennyi? - kérdezte Penny. - Ennyi.
- Kissé szimpla, nem gondolod?
- Szimpla, mint én - felelte Kate. - Mehetünk. Penny összevonta a szemöldökét.
- Legalább a hajadat kibonthatnád! Végtére is ismerkedési estre megyünk! - Én jobban szeretem így.
- Igazán elengedhetnéd magad egy kicsit - tette hozzá a lány, majd Kate tekintete láttán vállat vont. - Ahogy gondolod. Pár koktél után megjön a kedved, majd meglátod!
- Ebben nem lennék ennyire biztos - sóhajtotta Kate.
Az est pontosan olyan volt, amilyennek Kate viszolyogva elképzelte, vagy még rosszabb.
A seregnyi enyhén vagy erősen becsípett sznob úgy öltözött, ahogyan az öltönyös-kosztümös üzletemberek és üzletasszonyok öltöznek, amikor hivatalból lazának akarnak tűnni. A hawaii ing és a szári volt a legnépszerűbb, de akadt fűszoknya is - ez utóbbit sajnos egy férfi viselte formásnak éppen nem, ellenben visszataszítóan szőrösnek joggal nevezhető lábán.
Mindenki csacsogott, harsányan nevetett mások viccein, a párok pedig lagymatagon, de fülig érő mosollyal ringatóztak a Beach Boys zenéjére. Amikor megérkezett a várva várt hatalmas, halott állat előfőzött, majd roston megsütött teteme, az emberek kígyózó sorokban várták, hogy megkaphassák a nekik kijáró túlfőtt darabkát a húsából. A levegőben napolaj és égett hús illata terjengett.
- Csúcs, mi? - bazsalygott Penny, és csak úgy ragyogott az izgalomtól. - Állítólag a nyár minden hónapjának harmadik szombatján tartanak egy ilyen estet. Odanézz! - súgta bizalmasan. - Látod azt a magas, barna hajú pasit a sült malac mellett?
- Az egy malac?!
- Will az. A recepcióról, nem emlékszel? Azt hittem, csak portás, de ő a tulajdonos. Szerintem dögös.
- Hajts rá! - tanácsolta Kate, majd körülnézett, hol találja a bárt. Biztos volt benne, hogy a közelben kell lennie valahol, elvégre alkohol nélkül nem viselkedhet ennyi ember ilyen röhejesen.
- Az a másik barna fiú piros pólóban Eric Allingham. Tele van pénzzel - tette hozzá Penny sokatmondóan.
- Hajts rá! - javasolta Kate a változatosság kedvéért. Kell lennie egy bárnak valahol, hajtogatta magában makacsul.
- Sajnos nem az esetem.
- Zavar, ha valakinek sok pénze van?
- Miért érdekelne, mennyi pénze van? - kérdezte Penny meglepetten. - Jövő hónapban férjhez megyek.
Kate nyelt egyet. Penny igazi szent, gondolta. Nem a pénze miatt fog randizni tucatnyi pasival, de nem ám... egy hónappal az esküvője előtt... istenuccse, egy szent!
- Ne haragudj, kiment a fejemből - szabadkozott.
- Az a szőke fiú is egész helyes az Izod pólóban. Valamilyen Lance-nek hívják. - Honnan tudsz ennyi mindent?
- Amíg vártam a boyra az előtérben, leültem, és beszélgettem az itteniekkel. Nagyon barátságos népség.
- Azt nem tudod véletlenül, hol van a bár? - A medence mögött.
- Odakísérnél?
A hosszú, gyékénnyel díszített bárpult mögött egy vörös hajú, fehér inges egyetemista fiú állt, nyakában rózsaszín virágfüzérrel. Ránézésre látszott, hogy egészen jól érezné magát ez utóbbi nélkül. Fő vevőköre középkorú férfiakból állt, akik olyan örömmel üdvözölték Penny érkezését, mintha egy nagy, száraz Martini lenne.
- Mit kérnek, hölgyeim? - kérdezte a pultos, és szélesen Pennyre mosolygott. - Én dupla skót whiskyt. Hogy Penny mit szeretne, mindjárt megmondja maga. - Kérhet bármit, amim csak van - biztosította a fiú.
- Aranyos vagy! - csicsergett a lány.
- Az bizony - hagyta jóvá a srác. - A nevem Mark.
Egy újabb csodálatos kapcsolat kezdete, gondolta Kate, és megcsóválta a fejét. Talán leckéket kellene vennie ettől a tinitől.
Fogta az italát, és a medencéhez ballagott. Leült a szélére, belelógatta a lábát, és mélyen beszívta a levegő klóros illatát. Nyilván a hozzáállásommal van baj, gondolta. Pennyvel ellentétben én nem akarok itt lenni. Nem azért, mert továbbra is egyedül akarok élni, hanem mert nem tetszik ez a „vadásszunk le hidegvérrel egy pasit!" játék. Hol vannak a régi szép idők, amikor megjelent a mesebeli királyfi, levette a lányt a lábáról, és magával vitte a palotába... Egy modem herceg ugyan hová vinné? A lakására, amely nevezett herceg virágzó vállalkozásának tőszomszédságában található, természetesen. Ennyit a modem romantikáról.
Épp gúnyosan elmosolyodott, amikor egy férfi jelent meg a semmiből, és leült mellé a medence szélére. Túlsúlyos volt, kopaszodó és tökrészeg, hat virágfüzérrel a nyakában.
- Jó estét, szép hölgy, aki csak üldögél itt magában, egyedül! - Jó estét! - viszonozta Kate a köszöntést, és kissé odébb ült. - A nevem Frank - mutatkozott be a férfi, és a vállára tette a kezét.
- Svájci? - kérdezett vissza a lány szórakozottan, miközben lefejtette magáról a kezét. A szeme sarkából látta, hogy a pultosfiú int valakinek, feltehetőleg egy biztonsági embernek.
- Hogyhogy? - érdeklődött a lány. - Találkoztunk már valahol? - Csak álmomban.
- Akkor ideje felébrednie, attól tartok - sóhajtotta Kate, majd felállt. Hiába próbálta meg óvatosan, mégis határozottan ellökni magától a férfit. Frank megragadta a kezét, és ő is felállt.
- Tudja, mi kell magának? - kérdezte a férfi, zihálva az erőlködéstől. -Egy virágfüzér - felelt saját kérdésére, majd harsányan elnevette magát. Meg is próbálta levenni az egyiket a nyakából, és csaknem megfulladt.
- Kedves, de nem kérem - ellenkezett a lány, és kiszabadította a kezét Frank szorításából. - Csak nem akar nemet mondani nekem?
- De igen. Újra és újra - biztosította Kate. - Remek. Imádom a makrancos hölgyeket. A lány pillantása metszővé vált, mint a penge.
Jake látta, amikor Mark intett, és azonnal a pult felé indult. A medencéhez érve megértette a jelzés okát. Frank részegségében Kate-tel próbálkozott. Sóhajtva mögéjük lépett, épp abban a pillanatban, amikor Frank azt mondta, imádja a makrancos hölgyeket.
- Szeretne szopránban énekelni? - kérdezte a lány negédesen, de ekkorra Jake közbeavatkozott. - Mi újság. Frank? - veregette meg a férfi vállát, és határozottan elkormányozta Kate mellől. - Jake, cimbora! - dőlt rá a férfi. - Tudhattam volna, hogy amint megjelenik egy csinos nő, rögtön itt teremsz.
Megpróbálta ő is vállon veregetni Jake-et, de elhibázta pár centiméterrel. Értetlenül nézett maga elé, mire Jake a roston sülő malac felé fordította.
- Rengeteg csinos nő van arrafelé, Frank.
- Bocs, Jake, nem tudtam, hogy a hölgy hozzád tartozik - biccentett Frank Kate felé, majd lemondóan sóhajtott, és eldülöngélt a malac irányába.
- Köszönöm - jutalmazta meg Jake-et egy mosollyal a lány. - Ilyen tapintatos kidobóemberrel még nem találkoztam.
- Ügyelünk rá, hogy a vendégeink jól érezzék magukat - vont vállat Jake. - Már attól féltem, kárt tesz szegény Frankben.
- Nem sok hiányzott - ismerte el a lány. - Maga azonban megoldotta a helyzetet. Sokkal jobban, mint én tettem volna - tette hozzá hálásan.
Jake döbbenten figyelte, milyen emberiek a vonásai. Tett egy lépést hátrafelé, de Kate addigra elfordult, és a távolodó Frank után nézett. Penny ebben a pillanatban kezdett integetni a lánynak.
- Kate! Gyere, szeretnélek bemutatni pár szívdöglesztő pasinak! - Az érem másik oldala - jegyezte meg Jake vigyorogva.
- Várnak a szívdöglesztő pasik - jegyezte meg Kate némi éllel. Búcsúzóul megjutalmazta Jake-et egy újabb mosollyal, majd elindult Penny irányába.
A férfi figyelte, amint csatlakozik a társasághoz. Penny talán kedves lány, mégis sikerült kifognia a két legnagyobb szélhámost az egybegyűltek közül. Nincsenek előítéletei, ellentétben Kate-tel, akinek talán több is a kelleténél.
Jake megrázta a fejét. Ez már Kate baja, gondolta. Nem rá tartozott, az ismerkedési est azonban igen, így hát elindult, hogy tegyen egy kört, és megnézze, minden rendben folyik-e.
Penny bemutatta Kate-nek a két „szívdöglesztő pasit", Chadet és Lance-et, akik társak voltak egy ohiói ingatlanügynökségnél. Percek elteltével Kate azon kapta magát, hogy vadul győzködi az alattomos kis hangot a fejében, mennyire helyes fiú Chad és Lance. Kissé túlzásba viszik ugyan a széptevést és a macsó modort, ráadásul Lance időnként átkarolta a derekát, és sokatmondó pillantást
villantott felé... Kate már csaknem leírta magában a fickót, de ekkor észbe kapott. Ezért jöttél ide, mondta magának. Légy kedves Lance-hez! Ismerd meg! Talán csak azért játssza a Tuskókirály szerepét, hogy leplezze belső bizonytalanságát és sebezhetőségét. Lehet, hogy csupán szüksége van valakire, aki megérti őt. Légy kedves hozzá!
Kate megfogadta, hogy így is tesz, sőt kedves lesz mindenkivel, és felhagy az előítéletekkel. Legjobb formáját hozta, és megengedte Lance-nek, hogy meghívja vacsorázni. Még azt is megkísérelte hősiesen, hogy legalább feleolyan lelkesnek tűnjön, mint Penny volt Chaddel. Félóra hiábavaló küzdelem után, hogy tapintatosan lefejtse magáról a férfi kezét, elfogyott a türelme.
- Mindjárt jövök! - mosolygott Lance-re. - Elkísérem - ajánlkozott a férfi.
- Köszönöm, de felesleges - lépett hátra Kate, majd fürgén megfordult, és eltűnt a tömegben. Megszaporázta távolodó lépteit, és csak akkor állt meg, amikor egy hozzá hasonló, sikeres üzletasszonynak tűnő szőke hölgy megfogta a karját.
- Kate Svenson, ugye? - kérdezte a nő mosolyogva, majd kezet rázott vele. - A nevem Valerie Borden, én vagyok itt a programszervező.
- Üdvözlöm, Miss Border! - mosolygott vissza Kate, majd lopva hátrasandított, hogy Lance a nyomában van-e.
- Borden, de hívjon csak Valerie-nek! Itt, a Cabinsben mi mind barátok vagyunk.
Csodás, gondolta Kate. Valerie felé fordult, és ezúttal alaposan megnézte magának. Magas, elegáns, előkelő lány volt. Kate úgy érezte magát egy pillanatra, mintha tükörbe nézne, azzal a különbséggel, hogy Valerie mosolygott.
-Nagyon örülünk, hogy a körünkben üdvözölhetjük! - jegyezte meg a szőkeség. - Szívesen beszélgetnék magával valamikor, ha lesz kedve. Szerintem rengeteg közös van bennünk.
- Úgy érzi?
- De mennyire! Ez azonban nem a megfelelő alkalom. Ismerkedési est van, és nem szeretnénk, ha egyedül lenne. - Ezzel megragadta Kate kezét, és a medence melletti tömeg felé húzta. - Hadd mutassam be néhány barátunknak! Van valaki, akivel különösen szeretne megismerkedni?
Kate érezte, hogy csapdába esett, és úgy döntött, belemegy a játékba. - Magas, előkelő, gazdag üzletemberekkel - felelte.
Valerie egy pillanatig szóhoz sem jutott, de végül magához tért, és bólintott. - Rendben - felelte, és elindult, hogy eleget tegyen a kérésnek.
Az első úriembert Ricknek hívták. Kate megvitatta vele a környezetszennyezési kérdéseket, Ricknek ugyanis saját környezetvédő cége volt, amely az ökológiai hatások vizsgálatával foglalkozott. Őt a konzultáns Eric követte, akinek a lovaspóló volt a szenvedélye. Donald a piaci helyzetről értekezett. Hogy mivel foglalkozott pontosan, az nem derült ki a szavaiból. A reklámcéges Peterrel egyetértettek abban, hogy a golf az egyetlen civilizált játék, meg is beszélték, hogy a következő nap délutánján játszanak egyet. Kate végül ismét Lance oldalán találta magát, akiről kiderült, hogy ingatlanügynök. Miután erősen italos állapotban volt, még a korábbinál is nehezebben lehetett elviselni. Testsúlyfölényét kihasználva sikerült Kate-et a sült malacért sorba állók közé terelnie. A tömeg miatt szorosan mögé állt, és a lány vállára tette lapáttenyerét. Ezt követően a karjára. Majd a derekára. Amikor ujjai még lejjebb tévedtek, Kate a kezébe nyomott egy tányért.
- Hozna nekem is? Én addig elmegyek italért.
Leültek négyesben Pennyvel és Chaddel az egyik kerek, vörösfenyő asztal köré. Kate számára kínzó lassúsággal telt az este, a tömeg ellenben visított és kurjongatott jókedvében. Lance mondott egy disznó viccet, mire Penny jóízűen nevetni kezdett. Kate beérte egy visszafogott mosollyal, de Lance-t ez cseppet sem bátortalanította el.
- Kér még valaki skót whiskyt? - kérdezte Kate, csak hogy ismét elszabadulhasson pár percre, és már ott sem volt. A bárhoz érve fáradtan a pultra támaszkodott.
- Á, Mark!
- Üdvözlöm, Kate - mosolygott rá a fiú. - Jól érzi magát? - Ne is kérdezze!
Mark felé hajolt.
- Az a Lance egy csúszómászó. Miért nem keres másik társaságot? - Hosszú - sóhajtotta Kate. - Adna még egy skót whiskyt?
- Biztos benne?
- Kate, kedvesem - szólalt meg Lance a lány háta mögül. - Már mindenhol kerestem... - Biztos vagyok - felelte Kate Marknak, aki megcsóválta a fejét, és töltött neki.
Kate elvette a whiskyjét, és elindult a medence felé. Lance követte. A lány látta a szeme sarkából, hogy Mark megint int valakinek. Vajon miért? - tűnődött, de nem sokáig, mert hamarosan ismét védekeznie kellett Lance ellen. Percekig ügyesen kitért a keze elől, majd úgy döntött, véget vet a dolognak. Nem volt értelme. Ihatna annyi whiskyt, amennyi belefér a medencébe, akkor sem állna le egy ilyen alakkal, mint Lance.
Látványosan beleöntötte a whiskyjét a medencébe. - Mit művel? - kérdezte a férfi.
- Kijózanodom.
- Csak azt ne, szivi! - kérte Lance, és a hátsójára tette kezét. - El a kezekkel, Lance!
A férfi engedelmeskedett, aztán tenyere a lány mellére siklott. -Ugyan, bébi...
- Magánál rátermettebb emberek is vesztették már el a karjukat így -figyelmeztette Kate, majd lefejtette a kezét magáról.
- Kívánom magát, Kate - zihálta Lance, és ezúttal belemarkolt a lány hátsójába.
- Én ellenben nem kívánom magát, Lance - felelte Kate, és belelökte a férfit a medencébe. - Nem kellett volna - jegyezte meg Jake a háta mögül.
- Hát maga hogy kerül ide? - kérdezte a lány, miközben figyelte, hogyan próbál meg Lance feljönni a felszínre.
- Mark mindig szól, ha baj van. Ma már kétszer is aggódott magáért. Először Frank, most pedig Lance miatt.
- Mark egy angyal.
- Élvezettel figyeltük, ahogyan Lance-szel bánt. - Ha már itt tartunk, megfullad?
- Még kap egy lehetőséget - felelte a férfi. - Szerintem hamarosan sikerül felküzdenie magát. - És ha nem?
- Akkor kimentem - sóhajtotta Jake, majd leguggolt a medence szélén. - Látja? Már jön is.
Lance nagyokat köpködve feljött a felszínre. Jake odanyújtotta neki a kezét, és elkezdte felhúzni. Lance ekkor meglátta Kate-et.
- Átkozott riba...
Jake határozott mozdulattal visszanyomta a férfit, fél percig a víz alatt tartotta a fejét, és csak ezután húzta ki.
- Bocs, Lance, megcsúszott a kezem. A férfi elnémulva eloldalgott.
- Nos, csodálatos este volt, de most már mennem kell - mosolygott Kate Jake-re. - Másodszor is köszönöm. Jó éjt!
Búcsút intett Marknak, és elindult a villája felé. Még hallotta, amint Jake Lance-hez fordul. - Szerintem nem az eseted, Lance, A jelek szerint még az olyan nagyszerű fickókat sem értékeli,
mint amilyen te vagy...
A szobájába érve Kate gondosan becsukta maga mögött az ajtót, és megnyugodva készülődött a lefekvéshez. Minden kezdet nehéz, vigasztalta magát. Lance aprócska baki volt csupán, a következő nap azonban az övé. Golfozni fog Peterrel, a reklámosok ászával, halálosan szerelmesek lesznek egymásba, és boldogan, sikeresen élnek, amíg meg nem halnak.
Valamiért mégis kényelmetlen érzéssel bújt ágyba. Lehet, hogy hiba csúszott tökéletesnek tűnő tervébe? Nyugtalansága az álmára is rányomta bélyegét: egy túlsúlyos szőke férfit látott, aki virágfüzérrel próbálta meg magához láncolni, miközben ő keresett valakit. Hogy kit, arra már nem emlékezett másnap reggel, amikor felkelt, és kikászálódott az ágyból.
A baj csak az volt, hogy ébren még jobban utálta a tervét, mint álmában. Igazi férfira vágyott, akit nem kell behálózni, hanem önként és dalolva leveszi őt a lábáról. Akivel első pillanatban észreveszik egymást egy emberektől nyüzsgő teremben, és úgy beleszeretnek egymásba, úgy kívánják egymást, hogy az már fáj. Szerelmet akart első látásra, amely örökké tart.
Nem sok esélyt látott rá. Józan esze hamar lebeszélte róla. Nem akarhat szerelmet első látásra, mert éppen az ilyen nem tart soká. Nem, ő gyakorlatias szerelmet akart egy előkelő, sikeres férfival, amelyet két hasonló hátterű ember gondosan és megfontoltan fenntart és ápol. Ilyen az élet.
Felvette az egyik új csipkés bugyit, amelyet Jessie választott neki, majd bézs rövidnadrágot és fehér ujjatlan blúzt húzott fölé. A konty túl hivatalos lett volna a sorthoz, ezért egyszerűen hátrafogta a haját egy csattal. Elégedett pillantást vetett magára a tükörben, majd kilenc órakor elindult reggelizni a főépületbe.
Az ösvényen összefutott más későn kelőkkel, többek között Valerie-vel. A lány azonnal kiszúrta magának, és lecsapott rá.
- Rengeteg ajánlatom van mára! - lelkendezett Valerie. - Tenisz, krokett, golf, lovaglás, úszás... mihez van kedve?
Meghalni, gondolta Kate, de ekkor észrevette Jake-et, aki katonai zsákkal a hátán, horgászbotokkal és hűtőtáskával a kezében jött szembe velük. Levágott szárú farmert viselt, amely valaha szebb napokat láthatott, továbbá egy régi, szakadt, kockás inget és a szokásos cowboykalap-ját. Amikor meglátta őket, biccentett, majd az erdő felé vette az irányt.
- Valamivel el kell foglalnia magát - kötötte Valerie az ebet a karóhoz. - Nem ülhet a villájában egész nap!
Kate elmosolyodott.
- Nem is fogok. Horgászni megyek Jake-kel - felelte, majd megfordult, és a férfi után indult. Tudta, hogy Jake hallotta, amit mondott, ezért amikor beérte, megköszörülte a torkát. - Igazából nem kell magával vinnie - súgta a férfinak. - Csak hadd maradjak magával, amíg be nem érünk az erdőbe, és biztonságban nem érzem magam!
Jake belement a játékba. Kate kezébe nyomott egy horgászbotot, és töretlenül ballagott tovább. - Bőven van hely a csónakban kettőnek - jegyezte meg.
Kate értetlen pillantást vetett rá, de amikor hátranézett, látta, hogy Valerie figyeli őket.
Mint egy börtönőr... És én még vagyonokat fizettem, hogy itt lehessek! Ha hazaérek, kitekerem Jessie nyakát.
3. fejezet
A tó kicsi volt, félreeső és zöld. Köves partján egy széles, nem túl mély csónak feküdt, amelyről talán már azelőtt lepattogzott a festék, hogy Kate megszületett.
- Fenn marad a vízen?
- Hogyne - bólintott Jake, majd belehajította a katonai zsákot. - Azért nem ajánlatos ugrándozni benne, de szépen fekszi a vizet.
- Miért nincsen benne ülődeszka?
- Egyszer régen valaki kitépte belőle, hogy legyen mivel eveznie - felelte a férfi, majd beletolta a csónak mintegy kétharmadát a vízbe. -Hoztam párnát, használhatja, ha úgy dönt, hogy mégis bejön velem.
A lány hátranézett. Nem látta Valerie-t sehol, de nem akarta megkockáztatni, hogy összefusson vele. Óvatosan belépett a csónakba, és kinyitotta a katonai zsákot. Vagy fél tucat vízálló kispárna és pár megfakult kanapépárna volt benne. Maga alá gyűrt párat, leült, és összekulcsolta a kezét maga előtt. Jake ellökte a csónakot, majd beugrott, és leült vele szemben. Miután siklottak pár métert, lustán evezni kezdett. Kate lopva megbámulta az alkarján megfeszülő izmokat.
Jake a túlpart egyik fűzfája alá evezett, és kikötötte a csónakot egy ághoz. Ő is maga alá gyűrt néhány párnát, majd kézbe vette az egyik botot, behajította a horgot, és beakasztotta a bot végét a szegély deszka meg az evezővilla közé. Mindezt egyetlen felesleges mozdulat nélkül. Miközben a lány elismerően figyelte gyakorlott mozdulatait, lerúgta magáról a cipőjét, és levette az ingét.
Kate nyelt egyet. A meglepetés csak akkor érte, amikor a férfi felé ha-jolt. Eszébe jutott Lance, és megrezzent, de Jake csupán a kezébe nyom-ta a másik botot.
- Sör a hűtőtáskában - jegyezte meg a férfi, majd hátradőlt a párnára, és úgy az arcába húzta a kalapját, hogy csak a bajszát meg a száját lehetett látni.
A lány a botra sandított.
- Jake - kezdte halkan -, nincs csali a horgomon.
- Akkor tegyen rá - felelte a férfi türelmesen -, feltéve, hogy halat is akar fogni.
Kate várt, hátha Jake mond még valamit. Hiába. A jelek szerint a pecázás azt jelentette a számára, hogy ledől aludni félmeztelenül egy csónakban. Amikor jobban belegondolt a dologba, rájött, hogy nem is akkora ostobaság. Amúgy sem szerette a halat.
Behajította a horgot, a férfi botja mellé tette a sajátját, majd kényelmes kis fészket épített a maradék párnákból. Jólesően kinyújtotta a lábát a férfié mellett, ügyelve, hogy ne érjen hozzá. Felbámult a fűzfára, hallgatta a víz kotyogását a csónak oldalán, a szellő susogását a levelek között. Zsongító muzsika volt a fülének. Egy idő után azon kapta magát, hogy ellazul - életében először úgy igazán. Mintha idekint nem múlna az idő, gondolta lustán. Az idő nem múlik, a dolgok nem számítanak. Isteni. Felmosolygott a felhőkre.
Egy idő után Jake-re pillantott. A férfi mellkasa egyenletes ritmusban süllyedt és emelkedett. Kate önkéntelenül is felvette légzésének ütemét, és érezte, hogy a feszültség utolsó csomói is kioldódnak a lelkéből.
Milyen kár, hogy nem az esete ez a pasi. Nem mintha nem lett volna jóképű, még a törött orra ellenére is, de egyáltalán nem illett a tervébe. Egyetlen előkelő vagy rámenős porcikája sem volt. A városi élet elevenen felfalná.
A változatosság kedvéért mindenesetre jó volt együtt pihenni vele. Még így is, hogy Jake félálomban szendergett.
Kate horgászzsinórja ekkor megfeszült. A lány felült, elkapta a tekeredni kezdő orsó fogantyúját. Egyértelműen kapása volt.
- Jake - szók a férfinak halkan. Semmi válasz. - Jake! - szólt hangosabban, ám hiába. A hal nagyot rántott a botján.
- Jake! - kiáltotta most már a lány, és megbökte a férfi lábát a talpával. - Igen? - sóhajtotta Jake a kalapja alól.
- Kapásom van. - Nagyszerű.
- Csakhogy fogalmam sincs, mi ilyenkor a teendő... - Akkor hagyj a elmenni!
- Jake...
A férfi ásított, majd lassan felült, és feltolta a kalapját.
- Ha tudtam volna, hogy nem képes nyugton maradni, nem hozom magammal.
- Bocsánat - szabadkozott Kate, majd dacosan tekerni kezdte az orsót lesz, ami lesz alapon. Egy idő után apró naphal csillant meg a víz felszínén.
- Van otthon akváriuma? - kérdezte Jake.
A lány nem felelt. Felhúzta a halat, amennyire tudta, majd megpróbálta elkapni. Két sikertelen próbálkozás után a férfi laza mozdulattal elkapta a halat, kiszedte a horgot a szájából, és visszadobta.
- Köszönöm.
- Nincs mit - vont vállat Jake. - Van kése?
- Attól függ, mire kell.
- Hogy levágjam ezt az átkozott horgot, még mielőtt egy újabb hal próbálna öngyilkosságot elkövetni rajta.
A férfi elvigyorodott, és odaadta neki a zsebkését. Kate elvágta a zsinórt a horog felett, majd a késsel együtt visszaadta Jake-nek. Ezután visszadobta a zsinórt a vízbe, majd elégedetten hátradőlt.
- Köszönöm - mosolygott a férfira. - Elnézést, hogy háborgattam.
- Semmi baj - dőlt hátra Jake is, és többé meg sem moccant. - Mikorra kell visszaérnie?
- Kettőkor golfozni fogok egy bizonyos Peterrel - felelte a lány. - Ha lehet, közvetlenül előtte szeretnék csak elindulni, mert félek, hogy Valerie meglát, és beszervez valami idétlen játékba. Nem sietek, elhiheti.
- Nem érdemes ujjat húzni vele, az már biztos - hagyta jóvá a férfi. -Szóval maga is szereti a függőleges golfot?
- Tessék? Úgy érti, a dombon? Egyáltalán nem - rázta meg a fejét Kate. - A kezdőpályán játszunk, a főépület mögött.
- Nem is fogadnak majd? - kérdezte Jake. - Tud valamit, amit én nem?
- Az a Peter, akire én gondolok, csaló - magyarázta a férfi. - Márpedig sokkal egyszerűbb a nehéz pályán csalni.
A lány rosszalló pillantást vetett rá.
-Biztosan nem csal - ellenkezett. - Elég ránézni. Lerí róla, hogy feddhetetlen úriember. Mint arról a férfiról a likőrreklámban.
-Igen, az ilyenek szoktak csalni általában - bólintott Jake. - Ne fogadjon vele pénzben... sem semmi másban, amit nem szívesen vesztene el!
-Nagyon vicces - fintorgott Kate. - Nem hiszek magának. Ki állít ilyesmit róla? -Az ütőhordó fiúk - felelte a férfi, és kényelmesen végignyúlt a saját csónakrészében.
-Az ütőhordók imádják. Penny szerint könyörögnek neki, hogy vele mehessenek.
-Még szép - vont vállat Jake. - Busás borravalót ad nekik, hogy ne árulják el senkinek. Az ütőhordók fejenkénti bevétele jelentősen megnőtt azóta, hogy a jó öreg Pete bejelentkezett hozzánk.
-Továbbra sem hiszek magának - ingatta a fejét a lány, és ő is ledőlt. - Nem az a fajta.
Jake elnevette magát, mire Kate behunyta a szemét, és nem vett róla tudomást. Érezte, hogy a férfi figyeli, de a csónak falának csapódó víz hangja olyan zsongító volt, hogy megfeledkezett Jake-ről, és álomba szenderült.
A férfi feltolta a kalapját, és elnézte a lányt álmában. Sokkal sebezhetőbbnek látszott így, mint egyébként. Majdnem, mint egy kislány. Még így is kissé hűvösnek és érinthetetlennek tűnt hátrafogott hajával, ruhájának fád, unalmas színeivel. Mintha semmi tűz nem lett volna benne. Ennek voltaképpen csak örülhetett, mert ha nem így lett volna, akár még vonzónak is találná. Csakhogy már átesett egy házasságon egy hozzá hasonló nővel. Tiffany számtalanszor lehordta azért, hogy túl könnyen veszi az életet. Sokáig tartott, mire rájött, mi az asszony igazi baja vele: hogy nem ugyanolyan karrierista, törtető és sikeres, mint ő. Pár hónap házasság után Tiffanynak rá kellett jönnie, hogy az élet Jake számára olyan, mint egy játék, és minden eszközzel be akarta bizonyítani neki, hogy téved. Még az első évfordulójuk előtt elváltak.
A szomorú az volt, hogy egyikük sem hazudott a másiknak egy pillanatig sem. Magukat adták mindvégig, csak nem látták a másik jellemét tisztán a tomboló fizikai vonzalom miatt, amelyet egymás iránt éreztek.
Jake elnézte a csónak másik végében békésen, magzatpózban szundi-tó lányt, és emlékeztette magát, hogy a fizikai vonzalom kevés.
Nem mintha Kate nem bizonyult volna jó társaságnak. Csendben ma- radt, a hallal való küzdelmét leszámítva. Ráadásul elviselte az ugratást minden hiszti nélkül, nem várta el tőle, hogy szórakoztassa, egyszerűen ledőlt a párnára, és elaludt. Egy nyugodt nő - hihetetlen.
Nyugodt, de nem unalmas. Az ismerkedési esten történtekkel Jake jól elszórakoztatta a szüleit és a nagybátyját. Nagyokat kacagtak Franken és Lance-en. Will többször is a lány védelmére kelt.
- Olyan hangon utánozod Kate-et, mintha ő lenne a Terminátor - jegyezte meg nevetve. - Az is - tette hozzá Jake a móka kedvéért.
E pillanatban azonban cseppet sem tűnt veszélyesnek. Inkább... nemtelennek. Mintha a húga lett volna. Nem mintha valaha is lett volna húga. Talán kölcsönveszi Kate-et húgnak, amíg itt van. Jó volna összebarátkozni egy nővel, és talán Kate sem bánná. Teljes biztonságban lenne mellette, hiszen a lányt csak az üzletemberek érdeklik.
Vetett még rá egy pillantást, majd megrázta a fejét, fejébe húzta a kalapját, és ő is álomba merült. Amikor Kate felébredt, már tizenegy felé járt. Álmában a másik oldalára fordult, és összegabalyodott a lába a férfiéval. Erre akkor jött rá, amikor kinyújtózott, és érezte, hogy talpa végigsiklik a férfi combján.
Enyhén elpirulva visszahúzta a lábát, és felült. Váratlanul farkaséhség tört rá. Valerie még azelőtt rászállt, hogy reggelizett volna, az ebédig azonban még legalább egy órát várnia kell. Kinyitotta a hűtőtáskát, de csak sör volt benne. Állítólag tápláló, gondolta. Komló és gabona... Ki-vett egy üveget, majd hátradőlt. Milyen kellemes az élet egy tavon, tűnődött. Még így is, hogy Jake vele van.
Miközben beleivott a sörbe, el kellett ismernie, részben éppen azért kellemes ez az állapot, mert Jake ott van. A változatosság kedvéért jólesett egy olyan férfi társasága, aki nem akar tőle semmit. Elnézte, ahogyan a csónak másik végében szendereg. Olyan volt, mintha a bátyja lett volna. Nem
